fiatalok, erősek, becsületesek, szépek és énekelnek

“A grund… Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messzenézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. A pesti gyereknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalain nagy házfalak merednek az ég felé. Most már a Pál utcai grundon is nagy, négyemeletes ház szomorkodik, tele lakóval, akik közül talán egy se tudja, hogy ez a darabka föld néhány szegény pesti kisdiáknak a fiatalságát jelentette.”

Nem annyira szakszerű kétéves bemutatót értékelni, továbbá kétségkívül van valami tudathasadásos jellege annak, ha én állva tapsolok egy Marton László-rendezésen, mert hogy bojkottban vagyok. Csak ugye Kultúraszervező Edzős Esther

váratlanul vett nekünk jegyeket, mert ő egy génia, még erre si képes, és Juli meg fél éve rágja a fülemet, hogy nézzük meg A Pál utcai fiúkat.

Juli mindent tud, ért, átél. Tökéletes kislányom! A feszülten figyelmes, érzékeny arcát nézni oldalvást, az az élet egyik csúcsélménye.

A Pál utcai fiúk című, Dés zeneszerezte, Grecsó és Geszti szövegírta, Radnóti Zsuzsa dramaturgizálta zenés játékot 2016 novemberében mutatták be, és szűk egy évre rá a jobb érzésű értelmiség pont eltemette marton lászlót, az úriembert és a komolyan vehető rendezőt.

Marton viszont Magyarországot temette el.

A rendezés ügyes, frappáns, sűrű. Remekül, fiúsan, pimaszul stilizál, a ritmikus dalszövegek és a dallomok meghökkentően jól sikerültek, azért is, mert úgy vannak megírva, hogy az amúgy prózai színészeknek ne okozzanak gondot. Nemkülönben a táncjelenetek, látványosak és nem kimódoltak, közösségi erejük van. Ilyesmiről, ilyen ritmusos, csoportos mozgásokról fantáziáltam kamaszként (és Juliék szerint meg kéne rendezni A Paula utcai lányokat). De ha nem volna is gyakorlott a rendező, annak, aki már érti, miről szól még a Reich Károly-féle ifjúsági regénységen túl, Molnár Ferenc, aki regényírásunk csúcsa a Kosztolányit, Mikszáthot, Móriczot is tartalmazó mezőnyben, nagyot üt mint szöveg.

Sosem volt olyan ötödikes osztályom, akikkel ki kellett volna bontani a szöveget, így nincs újraértelmezős, megfejtős élményem, csak natúr újraolvasás. Csak azt olvastam, a tankönyv hogy dolgozza fel, mit kérdez (Áts Feri jellemzése. Boka és Nemecsek barátsága. Geréb első árulását helyrehozza-e a másodikkal? Mutass rá arra, hogy miért hős Nemecsek! Te is arról álmodozol, hogy most ugyan jelentéktelen vagy, de hősi halott és csupa nagybetű leszel?), de felnőttként A Pál utcai fiúk többfelé mutató analógiái elképesztőek.

Mindenekelőtt a mesteri elegy: hétköznapiság és hősiesség, kis látószög és nagytotál, gyerek- és felnőttvilág, komikum és tragikum, kis- és nagyszerűség egyszerre. Mindig pontos arányban, nem egymás ellen, hanem groteszkül.

MOST MINDENKINEK TALPON KELL LENNI!
BIRODALMUNKAT NAGY VESZEDELEM FENYEGETI,
ÉS HA NEM LESZÜNK BÁTRAK,
AZ EGÉSZ TERÜLETET ELVESZIK TŐLÜNK!
VESZÉLYBEN A GRUND!
A VÖRÖSINGESEK MEG AKARNAK BENNÜNKET TÁMADNI!
DE MI OTT LESZÜNK, ÉS HA KELL,
ÉLETÜNKKEL IS MEGVÉDELMEZZÜK BIRODALMUNKAT!

MINDENKI TELJESÍTSE KÖTELESSÉGÉT!

A történelem. A vörösingesek ugye a kommunisták volnának, erősek, ám nem polgári származásúak és nem egyénítettek, övék a jövő (a zene erre rá is mutat), nem szeretjük őket, a hazánkat akarják, a grund beépítése pedig maga a robogó, városiasodó kapitalizmus. A gyenge, ám jellemes Pál utcaiak mi magunk vagyunk, torzsalkodó magyarok, meg a dzsentrijeink, akik (gittegylet!) kis perpatvaraikkal vannak elfoglalva a háborús időkben is. A pártvagyont nem adják! És rágják a gittet, ez az Ügy. Ahogy a trombitánk nem szól, az árulóink, a hőseink, kis Krisztusaink meg nem becsülése és ahogy már csak a halottakat rehabilitáljuk, mert nem értünk oda időben – ez mind mi vagyunk, pedig az első világháború sem kezdődött még el, amikor a regény – először folytatásokban – megjelent (1907-ben)(és 1889-ben játszódik). A fontoskodásunk, nyakatekert ügyvitelünk, hiúságaink, megalkuvásunk,becsvágyunk és mégis-hősiességünk, ez mind.

Ezt olvasom vasárnap Simonyi Balázsnál, mélyen egyetértek:

Természetesen tudom, hogy sokaknak sokat, nagyon sokat jelent a mindaz, ami nekem visszás. Elfogadom és némileg irigylem is őket, akik ezt máshogy gondolják, az ellenkezőjét látják. (Látva lássanak!) Nekik – vélhetően – nincsenek kételyeik, fenntartásaik, és örömmel tekerik nyakukba a piros-fehér-zöld zászlót. Ezért is lenne jó rendezni végre közös dolgainkat, de ez a teve és a tű fokának minősített esete.

Ha csak kisebb távlatba helyezem, akkor is: Magyarország elmúlt 110 éve (tehát a népek, nemzetiségek viszonylagos normális együttéléséig) ciki, nyomasztó, időnként rettenetes és gusztustalan. Ott és akkor – nem először és nem utoljára – minden Egész eltörött, és azóta csak reped tovább. Az én életidőmben pedig ugyanúgy folytatódik mindez, csak hangtompítóval, vagy már nem is azzal. És már a következő generációk bőrére megy a játék. Nem tudok beállni mögé.

Nem szolidáris, nem teljesítményalapú, nem fair, nem támogató, nem egyenlőségre törekvő ország. Felkarolás helyett letarolás. Megtartó erő helyett széttartó. Demokrácia helyett timokrácia. Teljesítményelvűség helyett igazodáselvűség: jogod van egyetérteni. Ne jelentkezz, ne kérdezz. Nem örül a más sikerének – a saját ügyetlenségét, csalárdságát és basáskodását tünteti fel annak. Tele van terméketlen gőggel, gúnnyal és részvétlenséggel, hülyének nézéssel és hülyékkel, kishitűséggel és szolgalelkűséggel, megfelelési kényszerrel és cselédtempós buzgómócsingoskodással, kegyenc- és fegyencrendszerrel, tunyasággal és letaposással, az erkölcs direkt kiröhögésével, saját “morál” felállításával. 

Szöges ellentéte a futásnak.

https://nemaze.blog.hu/2018/10/22/karmento_spartathlon18_1resz(Nagyon erős a kétrészes beszámoló!)

Aztán meg ott sírok a hazámért hétfőn. Komolyan sírok, nagyon. Nem Nemecsek hat meg, hanem az, amit a szöveg önmagán túl és ebben az interpretációban jelent és ami a színpadról kiszól: hogy ez itt az én hazám, amiben nem lehet hinni már többé. Pedig én a végsőkig kirakom a zászlót, szavalom a Szózatot, csakazértis feszes vigyázzban álok a Himnusz alatt. Az én naivitásom, a bukott ügy, a kisszerűség, a komikum, a belehalás, az árulók elítélése, a pátosz, az aprólékos becsület – ez mind.

Mert Marton László meg eltemette Magyarországot. Már akkor. A grund a nosztalgikus Hely, amiért élni volna érdemes, de ami nincs és nem is lehetséges már, hogy legyen, meglegyen, olyan legyen – a mi magyar hazánk.

És mégis. Minden észérv ellene szól. Csecsemet is minek rágja a poronty, az is ilyen illogikus. És mégis. És aki nem érti a mégist, a bőre alatti mégist, Ady – szintén 1907-ben indult – mégisét, annak úgy marad a szája.

Ezt tudtátok?

Külföldön a legismertebb magyar regény: számtalan nyelvre lefordították, sok országban (például Olaszországban, Brazíliában, Lengyelországban és Japánban) kötelező vagy ajánlott iskolai olvasmány. (wiki)

“De akkor elébe állt Geréb, széthúzta vigyorogva a száját, és kevélyes fejbólintással ezt kérdezte tőle:

– Jó volt?

Nemecsek ráemelte nagy kék szemét, és felelt:

– Jó volt – mondta csöndesen, és hozzátette: – Jó volt, sokkal jobb volt, mint a parton állni, és kinevetni engem. Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, mint hogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel. Én nem bánom, hogy a vízbe nyomtatok. A múltkor magamtól pottyantam a vízbe, akkor is láttalak a szigeten, az idegenek közt. De engem meghívhattok magatok közé, hízeleghettek nekem, adhattok ajándékot, amennyit csak akartok, semmi közöm hozzátok. És ha még egyszer a vízbe nyomtok, és ha még százszor és ezerszer a vízbe nyomtok, akkor is eljövök ide holnap is meg holnapután is! Majd csak megbújok valahol, ahol nem vesztek észre. Nem félek én egyikőtöktől sem. És ha eljöttök hozzánk a Pál utcába, elvenni a földünket, hát majd mi is ott leszünk! És meg fogom nektek mutatni, hogy ahol mi is tízen vagyunk, ott másképpen fognak veletek beszélni, mint ahogy én most itt beszélek. Könnyű volt velem elbánni! Aki erősebb, az győz. A Pásztorok ellopták a golyóimat a Múzeum-kertben, mert ők voltak az erősebbek! Most meg beledobtatok a vízbe, mert ti vagytok az erősebbek! Könnyű tíznek egy ellen! De én nem bánom. Engem meg is verhettek, ha úgy tetszik. Hiszen ha akartam volna, nem kellett volna a vízbe mennem. De én nem csaptam fel közétek. Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló, mint valaki, aki ott áll, ni… ott…

Kinyújtotta a karját, és Gerébre mutatott, akinek most a torkán akadt a nevetés.”

8 thoughts on “fiatalok, erősek, becsületesek, szépek és énekelnek

  1. igen, igen, igen. kétszer láttam, először páholyból, messziről – a katarzis azért szele elért. másodjára közelről – állva – sírva katarzis. azt éreztem, hogy végre megértettem, megéreztem valamit a férfiakból. harmadjára már a bojkott miatt nem mentem el.

  2. “MOST MINDENKINEK TALPON KELL LENNI!….”
    A hideg kirázott. Köszönöm az elemzést. Az előadás azért megnézném, bojkott ide vagy oda.

    • Molnár Ferenc zseni. Az idézett rélszek a regényből származnak, amely 11 éves, bőven a forradalmak, háborúk előttről. Csodaszép Magyarország-allegória az egész regény. Eközben, ne felejtsük el, Geréb szivarokért adta el a grundot, csak Áts Feri ebbe nem ment bele.

  3. Legelső kötelező, második nyarán. Szerintem százszor olvastam, és nem találtam benne hibát.
    Megalapozta a jó szöveghez és a jó struktúrához (!) való viszonyomat.
    A darabot nem láttam, Marton úgy van bojkott alatt, hogy előtte sem láttam semmit tőle. Talán majd most!

  4. Martont nem nézek, és igen, és nem csak nemzetközi híre miatt mondom mindig, hogy milyen zseniális ez a regény. Nem csak felnőtteknek ;-). Paula utca ötlete meg igen elmés :-), ha véletlen 5. osztályosok közelébe kerülök megint, bevetem az ötletet, hivatkozva Julisra :-).

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.