tizenhárom év, tizenhárom kilométer

Az történt, hogy egy hónap alatt megdupláztam az életemben teljesített futóversenyek számát! (A versenykilométerekét nem.)

2004 őszén futottam ugye első versenyemet, egy gyalázatos 5,6-ot a SPAR Maratonon, a záróbusszal a seggemben, érdekes, kevesebb kiló voltam, mint most, csak nem tudtam még hatákonyan futni. Tavaly július 30-án éjjeli félmaraton, készületlenül, a távot lefutottam végig, az utolsó harmadban végeztem, és testi sokkot és melankolikus rossz élményeket vittem magammal, utóbbiak hetekig eltartottak, viszont volt alkalmam magamon gondolkodni és futásügyben olvasni az olimpiáig. Azóta is inkább teremben és ritkán futok, 5-6 kilométert legfeljebb. Április 9-én tíz kilométert nyomtam a Vivicittán, és azt a magaménak éreztem végre, 1 óra 4 perc 16 másodperc

Ma délelőtt pedig tizenhármat az Európai Uniót ünneplő rendezvényen.

Azannya (azanyáknapját), már azt hittem, lemaradtam róla, mert betelt a létszám. Mondtam is megkönnyebbülten B-nek, aki a gyerekekkel lett volna addig, de megjelentek hétvégére a szülei, hogy nem is futok.

De pont akkor az esemény falára kiírta egy fiú, hogy átadja a nevezését a MOM park–Déli környékén. Hát ez a sors keze, avagy: Isten ujja, netán égi jel!

Mely esőre állt, már akkor is, egyébként.

Épp láttam, írtam neki gyorsan, átvettem a pólót és a csipes rajtszámot bonyodalom nélkül, így a Szabadság tértől a Szabadság térig futottam.

Előkészületek

két napig pihenés, lábizomláz kiheverése, finom séta, Richtofit (piros, csakis)

reggeli: kávé, tejszín, kókuszzsír, kollagénkapszula, C-vitamin, fogmosás, mentolos rágó

gyalog+busz+biciklivel oda, rajtszámot buszon feltűz. Tíz perccel rajt előtt érkezik, biciklit lelakatol.

Semmi túlbonyolítás: 2010 őszén vett, kinyúlt, kiszakadt zsinórú NIKE Dryfit térd alá érő futónadrág. Fekete-fehér, viseltes FlyKnit utócipő. Nagyon kényelmes, nemsportmelltartó, rajta gyorsan száradós ujjatlan póló, azon az esemény pólója, L-es. Zokni nem. Sapka (fekete kötött), de az divatból. Minimál övtáska, benne kulcs, egy ezres, buszjegy. Nem ruhatárazok.

Az első kilométer

A harmadik eresztés élbolyában indultam, az 5:30-asok között. Megkerüljük a Parlamentet. Én ezt lefutom, csak futok, nem problémázom, nem bonyolítom fejben. Már csak tizenkét kilométer.

A második kilométer

Felfutunk a Margit-hídra. Zuhog az eső. Van az esőkabátos meg a naturál futó. Mire jó az, ami így rádragad, bebüdösödsz alatta, aztán meg derékra köti, lelóg és CSÖRÖG AZ APRÓ a zsebében minden lépésnél?…

A harmadik kilométer

Túlvagyok a nehezén: megszokta a szívem, mi a szitu, a légzésem normalizálódik. Egészen biztosan és pontosan a légzésem tempója szabja meg a tempómat, azt meg a szívem teherbírása. Én sosem fogok sokkal gyorsabban futni. A lépéshosszon lehetne állítani esetleg.

A negyedik kilométer

A pálya nagy része kompromisszumos, szűk kanyargás. Nem zárattak le mindent, persze, jobb ez így, mégse tizenezres a mezőny, csak olyan háromezer fő. Pocsolyát kerülgetünk, de beletoccsanva is mindegy: kiereszti a cipő, átmelegíti a láb. Azt nézem, hogy mindenki ASICSben, Sauconyben fut, egy-egy Adidas, de egyetlen NIKE sincs, ez érdekes. De ez csak olyan felületes nézelődés, pár perc. Mindenkin kütyü, kulacs, fülhallgató. Számolom a lépéseimet.

Az ötödik kilométer

A Margit-hídtól északra tartunk, terelnek minket félpályára, mert a négypercesek (akik négy perc alatt futnak egy kilométert) már fordultak a Flórián tér fölött, és jönnek szembe. Szép. Ováció a mi irányunkból. Negyvenöt-nullanyolccal fut be majd a győztes. Egy egészen kislány is van köztük, tízévesforma.

A hatodik kilométer

Kerülünk a fordítópontnál. SZÉPEN futok. Lassan, de öszvérként. Nem állok meg egy villanásra sem, frissíteni sem, a két pont egyikén sem. Kitárom a mellkasom, karral dolgozom, élsportolókra gondolok, tágas a tüdőm, erős vagyok.

A hetedik kilométer

Lassulok. Még tartom a lépést a hétperces iramfutóval, akinél egy zöld lufi van. Babakocsis futók. Suhanj alapítvány. Nem veszlek semmibe, csak nem hallok hátfeliratú nő, babakocsival. Sok kezdő, fura testalkattal, szenvedősen. Erasmusos diákok, genetikájuk messzi földrészekről való. Belesétálók.

A nyolcadik kilométer

Mindjárt elérjük a Margit-hidat visszafele. Rövidülnek a lépteim. Lányok párban, beszélgetnek. “Nem rohanunk sehova,” azt mondja egy férfi egy nőnek. Röhögök.

A Dryfit nadrág, pláne ez a sokéves, agyonhasznált, koszlott, ez elképesztő. Még mindig szemerkél, de száraz foltok ütköznek ki a combomon. A nadrágom száradni akar. Micsoda találmány! Régen az volt, hogy a pamut a jó, mert nem izzadsz bele. Mennyi mindent hittünk akkor még!…

Frissítési lehetőség, víz és banán, én semmit, mert demoralizál.

A kilencedik kilométer

Itt elkezdem a házakat, a távolságot nézni, az eget. Már kijöttem abból a befelé szenvedős, fegyelmezett magányból. Oldódtam, elfutottam az egómat, elmosta az eső. Madarakat nézek, és az eus fejlesztések tábláit, igen sok lét pumpált az unió a mi szép fővárosunkba. Még sosem úsztam a Komjádiban, jut eszembe. Amit már rég elhagytunk. A Komjádit, I mean.

A tizedik kilométer

teljesítését nem jelzi tábla, többen is mondják: nem volt kint. A hét perces iramfutó már előttem van. Elkezdek félni, mert nem fogok tudni gyorsítani a tév utolsó harmadában. Pedig bírnám, izommal, ízülettel (épphogy érzem a forgóm), szuflával is, de pisilni kell. Izzadd ki, mondaná Ed.

Stílusosan dudálnak a rakparton feltorlódott autók. Szeretlek, Budapest.

A tizenegyedik kilométer

Koncentrálok. A Margit-hídon futunk visszafelé. Ennyit már kibírok. Bő egy órája futok. Szerintem hülyeség volt 2004-ben csatlakozni. Miért nem mondjuk 2007 vagy 2009…?

A tizenkettedik kilométer

Pest, rakpart, Parlament. Nő mellettem, belesétál. Férje mellette, segítőként. “Nem az a cél, hogy jó idővel beérjek, hanem…” (elharapja, vajon hogy lehet ezt befejezni?) A kocsinál találkozunk, mondja a férj, és megy a járműhöz. Legyen száraz ruha, mondja a nő. Istenem, nekem soha nem volt ilyen férjem, még a férjem sem volt ilyen, kocsi sem volt.

És a tizenharmadik

Cheer-leadres, lefröcskölnek a rázogatott piros pompommal! Szűk utcák már, drága üzletek. A szpíker hangja. Anyák napja alkalmából is köszönt minket, hölgyeket. A cél előtt ötven méteres sprint. Tizenötezer-háromszázhúsz lépés volt. 1 óra 29 perc 29 másodperc. Csak egy kis boldogság. De azért boldogságszerű.

Almát kapunk, zacskós katasztrófavédelmis vizet és müzliszeletet. Meg érmet. Versenypóló le, ráz a hideg, nagy sokára megtalálom a kék dobozsort, pisilek. Ez micsoda élmény…! Már csak ezért is. Aligvécépapírt elfelezem. Nem bánok semmit sem!

Most már majd készíttetek futós meg úszós képeket, istibizi. Versenyen futni egészen fantasztikus élmény, persze annak, aki szereti.

Itt vannak képek:

https://www.facebook.com/events/1870630799851581/?active_tab=discussion

A következő a női futógála, május 21.! Gyertek, vannak egész rövid távok is. Nevezés: https://nevezes.futanet.hu/index.php?Oldal=login&Almenu=nevezes&Datum=20170521

10 thoughts on “tizenhárom év, tizenhárom kilométer

  1. Jó ez, ahogy leírtad – ilyen tudatosan minden egyes kilométert! Én még csak 3-4 hete kezdtem el készülni az 5 km-re, a futógálára. Súlyzós edzés, terepfutás, sok olvasás, első futónadrág stb. És még úszás, ha belefér. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy valaha ennél többet is képes leszek lefutni. És remélem, nem lesz dolgom a 8 perc / kilométeres busszal.

  2. Én 8 km körül értem el a mélypontot, majdnem bementem a két toitoi közül abba, amelyik nem volt foglalt (nem csak pisilni kellett…), de leelőzött valaki, így továbbmentem azzal, hogy talán csak kibírom. Mindig emiatt aggódom legjobban a futóversenyeken, annyi idő eltelik, mire beér a belvárosba az ember, és elkezd futni… 9 km-nél a nedvességtől megadta magát a zenelejátszóm, de pont ugyanekkor elkapott egy olyan löket, amivel a végéig szinte repültem. Örülök, hogy neked is pozitív élmény volt.

  3. Ez nagyon érdekes volt még nekem is, és gratulálok hozzá! (Ivóvíz nélkül, teli hólyaggal, nem semmi… és még Reed is, nahát!) Egy kedves rokonom 40es éveiben járó, ülőmunkát végző férfi, neki drukkolok néha. Április elseje táján versenyre, 100 km-es hegyi terepfutásra indult, de 60 km-nél kidőlt. Váratlanul túl meleg volt, tűzött a nap! Ő a hűs, szemerkélő esőt szereti.

  4. Ruhazati kerdesek kovetkeznek. A zoknitlan futasnak van valami kulonos oka, vagy egyszeruen igy kenyelmes / sikerult? A mai nap dilemmaja: milyen bugyiban fussunk futogalan? Mindennapi pamut-, kopottkenyelmes-, futo-, vagy talan semmilyen? A rajtszam hogyan rogzul a trikora? Odavarrodik vagy felbiztostuzodik? Elol vagy hatul?
    Raertem ma delutan ilyesmin filozofalni, na. Azt mondja a muszer, 14 km, 80 perc. Volt mar jobb, de sokszor volt piros a lampa. 😀

    • Zokni
      …megóvja a cipőt attól a bűztől, ami ellen (többéves távon) már nem elég semmilyen szellőztetés és spré, sőt, a 98 százalékos kórokozó-ölő program sem a high tech mosógépen. Talán a lényeg abban a két százalékban rejlik… vagy azok a legbüdösebbek?
      Van, akit zokni nélkül nyom a cipő nyelve, fűzője, varrása. Engem a zokni nyom, az hosszabb távon akár véresre is dörzsöl. Futás közben nincs fájdalom, de utána nem jó. Kicsit szektaszerű ez a zoknivita, a többségen van zokni, általában titok-
      vagy sport-, néhányakon speciális futózokni.

      Én mindenhez a lézervágott, színes intimissimiket hordom, vagy a sportmelltartómhoz illő sportbugyit, de a futó- és focisortoknak van belső bugyijuk, az alá nem is.
      Demokratikus vagyok, nincs külön bugyi, és nem veszem le az ékszert, órát sem (nem vezsek fel olyat, ami nem kompatibilis). Kiemelt eseményeket vagy forró nyári napokat kivéve én kb. ugyanabban járok, mint amiben edzek, még a farmer kivétel.
      Pólóban futunk, amely az eseményre készül, a rajtszámmal vehető át, mellyel négy biztosítótű is jár. Részben a láthatóság (szemből fotók, arc), részben a csip miatt (célbaérkezés pillanata elöl van, KIVÉVE hátrafutók) elöl, a pólófelirat alatt, hastájékon, esetleg csípőn, combon viselendő, ez a versenykiírásban is benne szok’ lenni.
      Csip csak hosszabb távokon, 5 km fölött általában, szakaszos rajtnál nettó időt mér.
      Hosszabb távokon frissítőpontok is vannak: víz, banán, szőlőcukor, iszonyú szeméthalom… Intelligens ember kukáig fut a műa. pohárral.
      Aztaaa, ez jobb, mint az én 14-am!!!

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s