rájuk is csak addig mosolyognak

Létezik, talán mindannyiunk fejében, az enyémben biztosan — még az enyémben is! — egy kép arról, hogy van olyan nő, aki megússza, és lehetne olyan nőnek is lenni tulajdonképpen.

Pontosabban, hogy ha én kibírtam volna, nem hibáztam volna ennyit, ellenben hallgattam volna akkor, amikor szóltam, ha nem lenne ekkora pofám, ha bájos lennék és együttműködő, akkor jobb lenne nekem a férfiakkal.

Tetszhetnék nekik.

Az ilyen nő úgy lehet önmaga, hogy közben élhet a tágabb környezet által is helyeselt házasságban, családban, méltányolják, nem használódik el, nem élnek vissza a helyzetével, nem örök ütközés és nem is tojáshéjon lépkedés az élete.

És szép is, és elégedett is, és jóvá van hagyva a nősége, és aktív szexuálisan, és nem bántják, vagyis soha nem élnek vissza azzal, hogy ő nő.

De hát ilyen nincsen, leányok. Egyáltalán, soha, sehol. Ha tudjuk, mi megy körülöttünk, ha merjük felismerni, mi szerez örömet és mi fáj, és az okokat is, akkor mind csalódunk végül.

Nincsen ilyen elégedett, akivel elégedettek. Nagyon durva önmantra, erőltetett ideológia, nagydózisú müllerpéter kell ahhoz, hogy nekik, akik nem csaptak az asztalra, az élet viselhető maradjon, és ne gyűrődjön rojtosra a kispárna.

Nem arról van szó, hogy milyen már a megfelelésre alapozott élet. Hanem arról, hogy nem jár jutalom azért sem.

Milyen stratégiák vannak ebben a nagyon szomorú helyzetben?

Amelyben férfiak tucatjai bizonygatják nekem a lomtárban, hogy a férfi, csak mert módja van arányos bérért dolgozni, kizsigerelt áldozat? Az emberiség nagyobb része, köztük a leginkább fizetetlenül dolgozó nők százmilliói csak kószán fantáziálnak arról, hogy munkáért rendszeres jövedelmet kapnak és létbiztonsághoz jutnak!

Ezek meg itt sírnak a kommentjeikben.

Meg Norvégia, amely a férfiak által kitermelt olaj miatt olyan gazdag. Hát kié az az olaj, gyerekek? Legyen mondjuk közmegegyezés alapján az államé, amely polgárainak összessége, felerészt nőké. Akkor…?

Ebben a nagyon szomorú helyzetben, amelyben férfiak diszkriminációjának tekintik a gyest, a nagycsaládos adókedvezményt, a kamaszlányok HPV oltását vagy a nemi erőszak ügyeire kidolgozott szakmai protokollt? Mesterséges méh feltalálásában látják a megoldást…?

Mit tehet egy nő?

Van nő, aki nem tud arról, mi zajlik. Követi a sugalmazásokat és a környezetében látott mintákat. Éli évtizedeit, neveli gyerekeit, be van szorítva a férj, az otthon, a gyerekek, az iskola, az anyós és önmaga elvárásai közé. Süt-főz. Öt ilyen év, és szerelemről, felszabadultságról, önmagáról, egyéni ambíciókról szó sincs, soha többé. Belső rossz érzéssel figyeli azokat a nőismerőseit, akik más életet választottak, meg azokat a nőket, akiknek a külsejét, életmódját a média irigylendőként elé állítja.

Kifog talán egy nem explicite erőszakos férfit, aki nem karrierista, akinek vannak érzései és normái, aki nem néma és nem is zsarnok, aki tulajdonképp szívesen van otthon, aki nem vagy csak titokban csíp le a családtól időt, érzelmet, és néz másfele. Ezzel ő, a nő már nagyon szerencsésnek mondhatja magát. Közös feladatvállalás, naponta látott “családfő”, nyomorbiztos élet, állandó cirkuszoktól mentes hétköznapok, néha együtt töltött szabadidő — ezzel a házasságok luxusrétegéhez tartozik.

De teljes-e az élete?

A férjének esetleg még elvei is vannak a nők egyenlőségéről. Érdekes, hogy az ilyen progresszív férfi egyrészt ugyanúgy nem hallja meg, amit a felesége mond, mint a többiek, ugyanolyan enyhe és biztos a lábvíz, ki nem önti, csak a manőverei rejtettebbek, de ugyanúgy több térbe, időbe nyomakszik, pusztán azért, mert nem tudatos, és mert megteheti és mert akárki férfit ismer, mindenki megteszi. Ugyanúgy nem fog tiltakozni, ha egy férfitársa — mint férfi — nővel erőszakoskodik, ellenben nagy erőkkel gondolja magát különbnek. Nem határolódik el, hanem arról beszél, jutalmat remélve, hogy lám, ő nem olyan. (Az említésre sem méltó minimum.)

Másrészt válsághelyzetben, amikor választ kell adni fontos kérdésekre, az ilyen férfi, aki oly nagy erővel polírozta az énképét, ugyanolyan kíméletlen, sunyi, ellenséges tud lenni, mint a bántalmazók. Döbbenet, amikor a nagyon rendes férfiakban is beindul a Szoftver.

De nézzük a nőt. Mit tehet a nő?

Lehet egyedül élni, örömelvű rövideken kívül nemet mondani az elköteleződésre. Nekem sok minden hiányozna az életemből, amiről nem akarnék lemondani, ha mindig így éltem volna, de azt látom, hogy az ilyen nők szabadságfoka és életminősége a legjobb. Sok-sok ilyen kommentelő van.

Ez nagy rejtély egyébként nekem: a házasságban (annak érzelmi és életszervezési elvárásai közepette) felsülő, kínjukban MGTOW-vá lett férfiaknak ugyan mi bajuk a szinglikkel? Miért nevezi őket a kommentelő szinglihordának? (Szeretnétek a kommentet? Hökkenet.) Az ő logikája szerint ezek a nők ugyanolyanok, mint a független férfiak, csak a másik oldalon: a férfi nem nemz, a nő nem szül, ellenben mindketten túlóráznak családos kollégáik helyett, akik viszont eközben — ez nehezen tagadható — a jövő adófizetőit és munkaerejét nevelik. Valami homályos fejtegetés van itt arról, hogy az ilyen nőt újabban az állam támogatja, nem a férfi: állami pénzen tanult egyetemen, és pozitív diszkriminációnak köszönheti az állását, de én ezt nem értem. Feltéve (álláspontom szerint) egy nő ugyanolyan oktatásra jogosult és ugyanolyan teljesítményre is képes, mint egy férfi, ekként teljesen jogosan kapta meg az állását, ahol szerencsés esetben nem diszkriminálják a neme miatt és nem zaklatják verbálisan sem, valamint, ha jól végzi a feladatát, ugyanolyan elismerésben van része, mint egy férfikollégának. Milyen szép lenne.

Lehet aztán, hogy egy ideig próbálkozott a nő a család, párkapcsolat nevű mutatvánnyal, aztán keserves felismeréseket szerzett, és akkor korszakot és életmódot vált. A blog olvasói közül sokan tartoznak ebbe a csoportba: a felébredt nő, aki többé-kevésbé tudatos, de azt tudja, függeni többé nem fog. Mind megcsinálta az eljövését, lezárását, új életét. Hihetetlen potenciál és tudás van bennük.

Minden csoportban érdekes, hogy vágytárgy-e a nő, vagy békén hagyják. Akinek nincs módja férfiak egész sorának nőhöz jutási taktikáin megdöbbenni, vagy megismerni, milyen kínzó tud lenni az igazi sóvárgás a Kattanás Férfitest iránt, mert általában nem vonzó a másik nemnek, tán szerencsésebb: a legtöbb sérülést az úgynevezett jó nők szerzik ebben a mizériában, a legtöbb hazugság az ő fülükbe szivárog.

Lehet hallgatni, csak magadban tudni, sosem vállalni mások előtt, hogy EZ (párkapcsolat, férfiak, család, függés) ÍGY NEM. És lehet hangosan, határozottan, bátran tiltakozni, szövetségeseket gyűjteni, másokat is ébresztgetni, sőt, ebből dívaságot építeni is. Relatív siker: már annyira szar volt nekünk, és ezt olyannyira tisztán láttuk és fogalmaztuk meg, hogy ettől lettünk híresek.

Lehet piciket alkudozni a rendszerrel, lesni a lepattanót, előnyöket kihozni a rendszerszintű igazságtalanságból, a többi nő ellenében, a piaci rést megtalálni. Megpróbálni jobb nőnek lenni, nem olyannak, mint akivel nekik folyton bajuk van. Aláígérni más nőknek: neked jó így is, te nem basztatod őket. Csinosnak lenni, négy gyerek után is dögösnek, szexmániásnak, mindent, ami a pornófilmekben van, élvezni. Életvidámnak lenni, nem panaszkodóknak. Nem lelkizni, nem említeni striát, nem mutatni, hogy bajod van, nem telefonálni, hagyni, hogy rajongjanak.

Amíg ez nekik szól, mindegy.

Nem lehetsz jó nekik.

Mosolyogni rád addig fognak, amíg ama nagyon határozott célokat be nem töltötték rajtad, amíg nem válaszoltál a kérdésre. Ha igent mondtál, ha nemet, mindegy, bántani fognak. Miért nem szülsz, miért nem főzöl, miért szülsz, miért főzöl, miért jó így neked, miért nem jó így neked, miért nincs karriered, miért nem vagy okos, miért vagy okos, miért kell neked férfi, miért rántod meg a vállad. Más nőkre fognak vágyni, de ha olyan vagy, lekurváznak.

Mindegy. Vagy beleszürkülsz, vagy bele se vágsz, igent mondasz vagy nemet, egy pillanat alatt érted meg, vagy lassan kopsz belé, nem számít. Amint nem fűzi őket hozzád az elemi érdekük, onnnatól, akármennyit is köszönhetnek neked, a minimum az, hogy levegőnek néznek, de leginkább szemétségeket fognak rólad mondani. A te erődből, a te idődből, a te türelmedből állnák a cechet.

És akkor…

És akkor van az, aki éhesen keresi a szuverén, őszinte embert. Azt, aki nem játszmázik és nem szorongatja zsetonjait. Azt, aki nem műanyag pónit akar, hanem valami igazit, párás sörényűt, zord sziklákon. Csak ő emeli rád a szemét. Ő viszont téged, pont téged keresett egész életében, ez kell neki, más nem kell, minden másnak látja a talmiságát. Nem házvezetőnő, nem inkubátor, nem gésa, nem egópolír kellett neki, nem kipipálható szempontsor, hanem eleven magad, hónaljszőrrel, ilyen libidóval, néha karcos véleménnyel, te, te magad. És — milyen csodálatos! — ő ezzel, ezáltal meg is ugrotta a mércét. Milyen jó, hogy a többiek nagy ívben elkerültek.

232 thoughts on “rájuk is csak addig mosolyognak

  1. Meg vagyok fázva. 😦 (Csak hogy a hóra reagáljak.)
    Ahogy egy másik nagybecsű blog a Gumiszoba ezt remekül definiálta, ez a beszorított női lét és az ebben való “kiteljesedés” illúziója nem más, mint a szar cukrozása, hogy ehető legyen.
    Ez annyira telitalálat leírás.

  2. A napokban 30-as éveit taposó, kétgyerekes fodrásznőm panaszolta: “soha nem gondoltam volna, hogy az anyaság és a feleség szerepkör ekkora szívás”.
    Rögtön eszembe jutott ez a blog…. 🙂

  3. Itt van a komment, Önálló férfi jegyzi.
    “A no nem azert tartja rabszolgasorban a ferfit es szipolyozza, mert gonosz. Hanem mert ez az evolucios strategiaja. A legodaadobb no, feleseg is ilyen. Persze vannak ferfigyulolok, tudatod feminacik, akik az evolucios, tudat alatti strategiara meg ra is erositenek. A tarsadalom hazassagot erinto szabalyai is a noknek kedveznek: eltartottak oket, a vilag nagy reszen ma is eltartjak oket a ferfiak. A modern nyugati not meg nem a parja tartja el, hanem az allam, az allam nyujt nekj elonyoket, pozitiv diszkriminaciot, valas eseten lehuzza neki a ferfi vagyonanak nagy reszet, a no egyuttmukodve neveli a gyereket az ALLAMMAL, nem pedig a ferfival.

    A modern no azert veti el a hazassagot es valasztja a szingliseget, mert a ferfi eroforrasainak szipolyozasa helyett az allam eroforrasait szipolyozza. Ahol nem szocialista, joleti, koltekezo az allam a vilagban, ott bizony a nok meg ma is a ferfival mukodnek egyutt, alapitanak csaladot, lenyegeben a ferfibol elnek. Ahol szocialis, szocialista, joleti, pazarlo az allam, ott a hagyomanyos csaladmodell valsagban van. Ugyanis tamogatja a noket az allam, akar szinglik, ferfigyulolok, akar hazaso (szocialis juttatasok, valoperekben ferfi kisemmizesere utazo jogi kornyezet, kvotak a felsooktatasban, allami szektorban).

    En nem sirom vissza a regi, hagyomanyos csaladmodellt. Abban is a ferfi volt kihasznalva. Csak egyutt elt a novel, akit el kellett tartania. Volt valami egyuttmukodes az utodnevelesben, de a koltsegeket a ferfi allta ott is. Es errol a noket kitarto, ferfiakat kizsigerelo rendszerrol mondja a feminista propaganda, hogy ez a csunya patriarchatus, ami kizsakmanyolta a noket. Monogamia, csalad: ferfi jovedelme felett egyetlen no rendelkezett, a feleseg.

    A modern, szocialista (Skandinav es mas joleti) modellekben is a no huz hasznot, csak meg emellett a csalad is eltunik. Szinglihordak allami koltsegen szerzett diplomakkal es pozitiv diszkriminacioval szerzett allasokban meresztve a segguket: a ferfiak termelo munkajanak gyumolcset az adok es koltsegvetesi kiadasok formajaban minden no learatja.

    Eddig nem jott letre olyan tarsadalmi berendezkedes, aminek ne a nok volnanak a nyertesei a ferfiak karara, koltsegere. Tala ha a ferfi vegleg hatat fordit a nonek, akkor mentesulhet a kihasznalastol. De meg akkor is, adoival a nok, feministak celjait fogja finanszirozni az allam. A no uj eltartot talalt, a szocialis allamot. Az allam bokezu tamogatasaert cserebe szavazataival fizet a noi nepesseg. Nem veletlen, hogy a nok szavazati joga es politikai reszvetele a koltekezo, szocialis, szocialista, joleti modellt tolta eloterbe mindenutt. Ez persze fenntarthatatlan a legtobb orszagban, egyedul Norvegiaban mukodik, mert vannak ferfiak altal megtermelt olajmilliardjaik. De ahol nincs ilyen bevetel, ott a szocialista feministak a jovonek adositjak el a tarsadalmat.

    A ferfi a szabad versenyben, kapitalizmusban erdekelt, ahol munkaja piaci ellenerteke a bere, a no ma a kiparnazott, bokezu szocializmusban latja a biztonsagat, ami eltartja.

    A prosti olyan no, aki nem a szocialista allambol akar megelni, hanem kapitalista vallalkozo. Piacrol el. Ezert gyulolik az allamot pumpolo nok a kurvakat, mert elaruljak a feminista ideologiat.

    En nem jarok kurvazni, de ez sajat dontesem, egyszeruen nem igenylem ezt a szolgaltatast, de aki akarja az menjen. Az allam ebbe ne szoljon bele. Lasd Svedorszag, ahol a szocialista feministak a kurvakat kizsakmanyolt aldozatnak allitjak be, pedig csak kapitalista vallalkozo, a prostiert fizeto ferfit meg kizsakmanyolonak, holott o a fogyaszto, a szolgaltatast igenybe vevo fel.

    A ferfiak kizsakmanyolasa rendszerszintu. Az, hogy valahol latsz boldog egyugyusegben es harmoniaban elo parokat, nem jelenti, hogy a ferfi nincs rendszerszintet kizsigerelve. Ez nem az adott no tudatos dontese a legtobb esetben (eltekintve par ferfigyulolo notol), hanem a tarsadalom van igy felepitve. Mar a sokat szidott un. patriarchalis tarsadalomban is a nok voltak a potyautasok. A modern, joleti, szocialista, feminista tarsadalmakban is igy van, csak mar nem a hazas nokre korlatozodik a kivetelezettek kore, hanem minden pinaval rendelkezo lenyre. Regen a hazassag fenntartasaval csatornaztak be a ferfi jovedelmet a nohoz,.feleseghez, most ehhez mar hazasnak se kell lennie a nonek (elettarskent is megilleti a ferfi vagyona feletti osztozkodas szakitas eseten stb.).

    Durva pelda de talan erzekletes: vannan ugye a nagyuzemi sertestelepen tartott disznok, amik sokat szenvednek eletuk soran, napfenyt nem latnak, szuk helyen elnek, majd vegul lemeszaroljak oket es megeszik az emberek.

    Meg vannak a szabadon, egy nagy farmon, turkalva, makkon nevelt boldog disznok, akiket a vegen ugyanugy leszurnak es megesznek az emberek.

    Elobbiek olyanok, mint a rossz hazassagban elo, kizsakmanyolt ferfiak, akik erzik a napi szintu megalazast, kizsakmanyolast, utobbiak meg olyanok, mint a “jo” hazassagban elo ferfiak, akik nem erzik a napi szintu megalazast, egyugyuen boldogok, nem tudjak, hogy ok ugyanugy ki lesznek zsigerelve rendszer szinten, mint a naponta szenvedo tarsaik. A vege ugyana sajnos.

    Mendkules csak ugy lehetseges, ha teljesen kiszabadul a diszno a husiparbol. Ez ma a MGTOW eletmoddal azonos ferfiak eseten.

    Persze az ilyen elszabadult sertest a gazdag le akarjak vadaszni, karokozonak allitjak be, bunbaknak kialtjak ki mindenert. A magaban elo ferfire is kiadtak mar a kilovesi engedelyt: nogyulolonek, eroszakolonak, pornofogyasztonak, promiszkuus osztonlenynek, keresztenyietlen, liberalis mocsoknak, buzinak hordjak le, gyermektelensegi adot, agglegenyadot vetnek ki a nyakara, munkahelyen tuloraztatjak (hiszen nincs csaladod, kolykeid, te maradsz bent unnepeken, tulorazni stb.).

    Vegul pedig megvadoljak, hogy pedofil, nogyulolo, nem is igazi ferfi, tul sok penze van, hisz nem kell egy not kitartania. Elbocsataskor ot rugjak ki, mert hisz nincs csaladja, akirol gondoskodnia kellene.

    Tamadjak a feministak, a klerikalfasisztak, a csalados ferfiak, hisz miert pont annak az egyedulallo ferfinek legyen jobb, mint nekik… Agyonadoztatjak, nincs neki csaladi adokedvezmenye, nyugdijat se fog kapni, mert nem szult 3 gyereket, hanem inkabb dolgozott.

    Velemenyem szerint a mesterseges meh feltalalasa lenne a megoldas. A ferfi nem lenne egy eleten at kiszolgaltatva a gyerekei anyjanak, csak mert egyszer vilagra fosott par kolykot. Mesterseges meh reven mindenkinek lehetne ugy gyereke, utodja, hogy nem kell kizsakmanyolastol tartania egy nosteny reszerol. Addig marad a beranya, ami nem minden veszelytol mentes dolog, de meg mindig jobb, mint a hazassag.

    A kurvakra szukseg van. Talan ez az utolso piaci alapon, az allam beavatkozasa nelkul mukodo szakma. Az utolso valodi kapitalisa terulet.

    A nok, a feministak vicces modon a klerikalfasisztakkal egy kovet fujva akarjak tiltani a prostituciot. Miert? A nem-prosti nok erdeke az, hogy kontroll alatt tartsak a ferfi jovedelmet, a szereto es a kurva pedig penzt von el toluk es kolykeiktol. A nok nem a felrekurasert haragszanak, hanem az ezert kifizetett osszegeket sajnaljak.

    A ferfi mindenkeppen fizet a szexert, ezt az osszeget akarjak a vallaserkolcsi alapon nyugvo torvenyek es a feminacik is becsatornazni a nekik engedelmeskedo haziasszonyok zsebeibe, kihuzni a jovedelmet a prostik zsebebol.

    Furcsa, de a noi jogokert verekedo feministak is ezt toljak pl. Svedorszagban ellehetetlenitik a prostituciot, persze egy ferfiellenes ellel. Mashol ugyanezt bigott klerikalfasiszta neppartok csinaljak

    A prostitucio tiszta arucsere ugylet. Talan az utolso, ami allami piocaskodastol, verszivastol mentes. Erdekes, hogy a prostituciot akkor kezdtek elitelni, amikor az allam szocialis osztogato szerepe felerosodott, ugyanekkor erosodtek fel a feministak is. A feminista no szakit azzal, hogy a ferfivel mukodjon egyutt, szexert penzt alapon. A feminista no az allammal paktalt le, kap kvotakat, felsooktatast, szocialis juttatasokat, valas eseten az allam neki adja a ferj vagyonat, a kolyket az allammal egyuttmukodve neveli fel, nem a ferfival kozosen.

    A feminizmus allamimadat, marxista-kommunista agyrem.

    A prosti pedig szintiszta kapitalista vallalkozo. A piacrol el. Amikor az allam szabalyozza a prostituciot, akkor piacot torzit.

    Az osztalyharcos, komcsi feministak nem turhetik a fuggetlen prostik mukodeset.

    En ugyan nem vagyok fogyasztoja prostitucionak, de mint kapitalista vallalkozast nagyra becsulom a lanyokat. Ok nem az allambol akarnak megelni, mint a nok tobbsege.

    Raadasul mig minden teren nottek az arak a piacon, addig pl. a 80-as evekhez kepest a prostik olcsobbak lettek es a minoseg is sokat javult, meg a valasztek. Mig a 80-as evekben a prostik arai a ferfi fizetesenek jelentos szazalekat tettek ki, addig ma ez kisebb hanyada az atlagfizetesnek.

    Szoval ez egy sikertortenet, ahol a kapitalista viszonyok, a szabad verseny a fogyasztoknak kedvezett arak es minoseg tekinteteben is. Mindezt allami beavatkozas nelkul.

    A vallaserkolcs mindig is a bigott nok erdekeit szolgalta (ellentetben azzal, amit a feministak hangoztatnak, hogy elnyomta a noket): apu a Bibliat kovetve hazamegy es a te pinadert teszi le az asztalra a fizeteset. A ferfi eroforrasai felett a feleseg rendelkezik. Mestersegesen fenntartottak a pina irrealisanmagas arat. Ezt a tularazast torte le a prostitucio piaci arazast hasznalva. Ez a szelsobalos feministak szamara megbocsathatatlan elarulasa a nok erdekeinek.

    Reszben igaz, hogy nincs mar olyan kenyszer a vallas es a kozosseg felol, mint regen. De ha valaki nem ugy viselkedik, ahogy a felesege elvarja, akkor a no segitsegere siet az allam a csaladjogi biraskodas kepeben es padlora kuldik egyesult erovel a ferfit.

    Az indok persze nem megcsalas miatti kiatkozas ma mar egy hazassagi bontoperben. De meg vannak olyan orszagok, ahol nem feldultsagi alapu a valoper, hanem vetkessegi alapu. Ott bizonyitani kell, hogy a ferfi hibas, megcsalt stb. Ennek megfeleloen a felrelepo ferfi sokat fog fizetni az ex-felesegnek.

    Ez nem a magyar helyzet, de Magyarorszagon is padlora kuldi a birosag a ferjet, akibol a felesegnek elege lett. Csak nem kerdezik meg, hogy miert akarnak valni, nem boncolgatjak a ki a hibas kerdest. Ennek ellenere automatikusan a no fele lejt a terep. A ferfi kizsakmanyolasa a valassal valik teljesse. Ha meg akarjuk akadalyozni a valasok szamanak emelkedeset, akkor a hazassagkotesek szamat kell visszaszoritani. A hazassagkotes a valasok legkozvetlenebb rizikofaktora es elozmenye. A par evnyi kozepesnel gyengebb, kikonyorgott heti 2 szexert senki ne fizessen a vagyonaval, egzisztenciajaval. A szexhez ne tarsuljon irrealis anyagi elvaras, errol le kell szoktatni a not. A hazassag egy bianco csekk a jovobeni szexualis szolgaltatasokert cserebe. Nonszensz. A prostira koltott penz kalkulalhato, kontrollalhato, alkalmi kiadas. Barmikor le lehet allni vele tovabbi kotelezettsegek nelkul.

    En nem elek vele, nem jarok prostihoz, igy nincs ilyen kiadasom. De ha hazas lennek, akkor is kellene fizetnem a not, ha eppen nincs szex, nem jo, sot meg valas utan is kellene fizetnem, mikor mar mas kurogatja. A hazassag olyan, mint a 10 eves devizahitelt felvenni egy Suzukira, ami mar 5 ev mulva se er semmit.

    A ferfi ki van rekesztve a SAJAT fia nevelesbol.
    Noi rokonok, silany noi pedagogusok nevelik oket felre. Bunnek beallitva, amit a nok es a feminacik eppen bunnek tartanak: mereszseget, kalandvagyat, ferfi szexualitast. A ferfi mindenkeppen fizet, vagy felesegenek a jovedelmet, vagy prostinak keszpenzben aktusonkent, sot meg a kvotak, noi szocialis es egeszsegugyi kiadasok is s ferfiakat terhelik. Ertsd ezalatt, hogy tehetsegtelen noket kell a kozigazgatasba, allami allasokba felvenni a ferfi termelo munkajabol fizetett adojabol, kvotak vannak, picsamereszto allasok noknek, kizarolag noket erinto betegsegek szurese, kezelese a ferfiakat is terheli, kozben pl. a prosztatarakra szarnak. HPV is csak a mehnyakrak miatt erdekes, a ferfi szajuregi es torokrakokra szarnak, pedig azt is a nok HPV-je okozza.

    A ferfi tehat marginalizalva van. Addig szamit, amig leteszi a penzt a kurva vagy a feleseg ele. Gyereke is ennyit lat belole: a nok rabszolgajat, akit vegul onpusztitasba hajszolnak vagy valasi hajlektalan lesz.”

    • Köszi, hogy megosztottad … nem is értettem, nem is tudtam elképzelni az erre való utalás alapján, mi ez. Hiába rém szegényes a fantáziám, a komment szerzőjével ellentétben. Olvasom, és nem hiszem, pedig látom.
      Most azon gondolkodom, hogy ezen mennyi ideig ült, amíg összeerőlködte.

      • “ferfi szexualitas” — ez vajon mi lehet, amihez nekünk nőknek semmi közünk és véleményünk se lehet róla? Önálló férfi… istenem. Igen, SUNYI, ERŐSZAKOS, ÖNZŐ, amit ti szex címén műveltek, és tömegesen.

      • Sokan írnak ám ilyeneket. Amikor olvasom őket, felbuzog bennem, hogy ezek szerint ti nem bírjátok nő nélkül, a nő viszont bírja nélkületek (hajaj), akkor mi következik ebből? Ti gyengébbek volnátok amúgy evolúciósan, ránk vagytok szorulva, hát, így jártatok, aztán mégis ti erőszakoskodtok mindig. No de én nem szeretnék ezen a színvonalon érvelni.

        De azt mondom, hogy ha eddig sikerült eljutni a valósgérzékelésben és gondolkodásban, az elég baj. De akkor tényleg mondjatok nemet a nőkre, éljetek külön, alapítsatok tetemes vagyonotokból, valamint munkabírásotokkal, remek képességeitekkel saját államot. Meglesztek ti nélkülünk. Találjátok fel a mesterséges méhet, oldjátok meg a gyerekszülést, -nevelést, csak MINKET HAGYJATOK BÉKÉN, a mi örök lesésünket, véleményezésünket, szipolyozásunkat.

      • Én meg azon, hogy ezt vajon anya szülte-e, és ha igen, milyen? Együtt élt e vele, nevelte-e? Mert ha igen, akkor mégis hogy lehetséges, hogy ilyen egyoldalúan és igazságtalanul látja a nő/anya/feleség létet, mint ahogy azt idefröcsögte. Hogy az egészből, a valóságból hogyan sikerült csak ennyit leszűrni? Ennek eddig tényleg nem volt szerencséje a kurvákon kívül más nőkhöz? Nem volt anyja, nagymamája, barátnője? Vagy csak ennyire nem figyelt rájuk, nem akarta látni, kicsit jobban megérteni őket? Kik (apa, barátok?) nevelték, formálták ilyen hitvánnyá, vagy ha ez nem mintakövetés, akkor egyedül hogy jutott ilyen következtetésekre? Én az idáig vezető útra lennék kíváncsi.

          • Én ezt sosem értettem, pedig mostanában (férfiaktól és nőktől is) sokat tapasztalom azt a jelenséget, hogy nem jött össze az eltervezett élet, sérelem érte őket, megbántódtak és ennek zászlaja alatt most dühödten, ujjal mutogatva, saját igazságokat, önigazolást keresve, a másik nemet, sőt a világot hibáztatva fröcsögik teli a baráti kört, újságokat, világhálót. Csupán azért, mert pórul jártak, mert nem fedezték fel időben az elnyomást, nem tűnt fel, hogy tönkremennek a kapcsolatukban, munkahelyükön, elakadtak az életükben, becsődöltek a nagy tervek, magyarázták maguknak, hogy jó lesz, közben tudták, hogy nem és nem is lett. Mártírt játszottak, aztán hirtelen öntudatra kapva most mindenki rossz, mindenki ellenség, mindenki elnyomó, kizsákmányoló, mindenki szar, akinek puncija, avagy kukija van, aki tanít, aki dolgozik, aki szül, aki nem szül, és aki nem úgy él, ahogy szerintük kellene. Nem jelenségekről, tényekről írnak, hanem saját látószögből, sértettségből kreálnak hamis magyarázatokat és ami a legrosszabb, ezeket általános igazságként, törvényszerűségként állítják be. Attól, mert engem egy gyertya megégetett, de lehet az kettő, vagy három is, még mindig nem állíthatom, hogy minden gyertya születésétől fogva görény. Igenis vannak olyan gyertyák, amik kellemesen melegítenek, meg lehet gyönyörködni a fényükben is, és ez nyilván attól is függ, hogy hogy nyúlok hozzájuk. A “tőlem is függ” rész az, amiről az ilyen ítélkezők elfeledkeznek. Kíváncsi lennék rá, hogy fenti, a női nem által elnyomott, kizsákmányolt, marginalizálódott, a társadalom peremére taszított, nem kurvázó! 🙂 úriember vajon hogy viselkedhetett, bánhatott a nőkkel, ha (feltételezem a kapott válaszreakcióknak is köszönhetően) most ilyen koholmány született ellenük. (Még nem ittam kávét, nem biztos hogy minden mondat érthető.)

        • Egyébként meg igen. Nemhogy anya szülte, de sajnos ahogy haladok előre a korral, meggyőződésem, hogy lehet ám szidni a Rendet, de a faszkalap pasikat mindig minimum egy nő neveli faszkalappá. Csak nézzetek körül a fiús anyukák körében, vagy még ordítóbb, ha valakinek mindkét nembéli gyereke van, hogy milyen abszurd megkülönböztetést tesz az elvárásokban/nevelésben. És ez még olyan ismerőseimre is vonatkozik, akinek három fia van és egy lánya, és megdöbbentő ártatlansággal képesek csodálkozni, hogy felnőttnek hogy lettek olyanok a fiúk, amilyenek.
          Nem értem, mi ez a kollektív elmebaj, de létezik, még akkor is, ha itt 10-ből 10 fiút (is) nevelő anya nem ismer magára – esetleg nézzen körül, másoknál látni fogja. Bár mostanra mintha már kicsit oszlana ez a tendencia, de a mai harmincas-negyvenes férfiak anyái egyszerűen mintha hisztériásan nem látnák, mit művelt/nek.

          • Ez mennyire így van!
            A férjem anyja ahogy viszonyul a fiához, és a lányához… Mintha nem is ugyanarról az anyáról/emberről lenne szó, pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy ő mennyire egyenlően, és igazságosan bánik a gyerekeivel! Én meg csak pislogok, és nem győzöm vigasztalni a sógornőmet…
            Izgulok is, hogy nekem sikerülhet-e normálisan viszonyulni a fiaimhoz, és láttatni velük a rendszerhibákat, érzékenyíteni őket erre…

    • Csak ket kerdesem lenne: 1. Az ilyenek miert nincsenek elzarva valahova biztonsagos helyre, 2. Vajon mennyit kurvazhat, hogy minden masodik bekezdese azzal kezdodik, hogy o nem?

      • És a lázálma prostijai mint vállalkozók? Mondjátok már meg milyen vállalkozókat kell tömegesen elrabolni illetve teljesen más jellegű munkavégzéssel elcsábítani oda ahonnan nincs menekülés. Majd válogatott testi-lelki kínzásokkal betörni mielőtt munkába áll és utána is árgus szemmel vigyázni minden lépését, zsarolni a családja megölésével, nehogy meg találjon szökni a hatalmas biznisz elől? Ez a csávó kitalált magának egy alternatív világot ahol minden alanyi jogon a férfiakat illeti (munkahely, szex, lehetőségek) amiből a nők nyilván csak úgy részesülhetnek ha ezt a férfitől ellopják. Ebben a világban a gyerekek sem közös utódai szüleiknek, hanem kizárólag a nők “kölykei”, ami azok (persze direkt a férfi kárára), a “világra fosnak”. Csodás világkép mondhatom, még gyönyörűbb szavakkal leírva 😦

        • Vannak még a Férfiak Fiúgyerekei, de azokat is a gonosz nők nevelik. Mondjuk nem tudom, mit sírnak, nevelhetnék ők is. Csak abban benne van a reggeli kakaó, az uzsonna, a szülői értekezlet, a farsangi jelmzez is. A legtöbb családban ezt nem a férfiak csinálják.

          • Pont ezt mondom én is, ha pénzért végeznék a nők azt amit eddig ingyen tettek (beleértve az idős/ beteg gondozást is ám), akkor lenne csak sipítozás (mondjuk akkor tényleg jól járnánk végre a nők az biztos 🙂 )

    • Jaj, egyre csak visszahúz ez a gyöngyszem. És igen csak találtam valamit, amiben egyetértünk “a hazassagkotesek szamat kell visszaszoritani.” Teljesen más okokból.

    • Basszus, mi van? Ha házas, fizeti a nőt? Hát miért nem gondol arra, hogy esetleg a nő is dolgozik? Olyat még nem látott, vagy mi? Na jó, agybaj az egész.

      • Az ő világképében minden a férfiaké alapból a munkahelyek is (nekik teremtette eleve a jóisten vagy nemtom). Tehát világos, ha egy nőnek állása van (pláne jól kereső), akkor őt oda benyomták egy férfi kárára. Mert (mint kifejtette ezt is) az egyetemeken is csak a férfiaknak van hely alapból, a nők oda is csak állami nyomásra jutnak be, ezzel mintegy kigolyózva onnan is a teremtés koronáit.

    • Édes istenem! Kiváncsi lennék, hogy vajon elhiszi ezt tényleg, vagy röhög közben a markába, hogy milyen frappánsan sikerült férfielnyomást festenie. Szerintem sokat olvasgatott feminista oldalakat, és gondolta ír valami hasonlót, ahol a férfiak a kizsákmányoltak. Az meg, hogy a feminista írások tényekre épülnek, míg az övé fikciókra, végülis kit érdekel?

    • Bocsánat, tudom, hogy ez valahol nagyon szomorú, de mégis félórája röhögök. Kínomban. Ahogy ismételgeti, hogy ő aztán nem, de a prostik, és ő nem költ erre, de a prostik, és az aztán… És közben nagyvonalúan elfeledkezik a legtöbbször a prostik mögött álló stricikről, bár ez még jó is, hiszen így áttételesen mégis egy férfitársát gazdagítja, aki nem here, á dehogy, termelő munkát végez, vérével és verejtékével.
      Meg a mesterséges méh, hát az presösz a javából! Már látom is benne a bizniszt. A nők (szigorúan kisbetűvel) kurva drágán árulják a petesejtjeiket, és a Férfiak (szigorúan nagybetűvel) meg telesírják a világot azzal, hogy a nők milyen gonoszok, élősködnek a Férfiakon, akik csak a Gyermek utáni természetes vágyukat próbálják kielégíteni. 😀
      Milyen élet lehet az, amely a kötődést, szeretetet, empátiát, nagyvonalúságot stb. hírből sem ismeri, és nagyjából tagad mindent, amitől ember az ember? Merészség, kalandvágy?! 😀 😀 OMG
      A magam részéről kiosztottam a Darwin-díjat. Több szót nem is vesztegetnék erre.

      • Hozzáteszem ha megvalósulna a világképe és tényleg a nők piaci áron kínálnának mindent amit most ingyen adnak, akkor néznének csak nagyot, hogy jé a kajám megfőzése, a lakásom/ruháim rendben tartása, a (mesterséges méhből született 🙂 ) gyerekem felnevelése ennyibe kerül?

        • Úgy tíz évvel ezelőtt Svájcban laktunk és volt egy szomszédom, akivel aztán nagyon jóban lettünk. Ő Dél-Afrikából jött, és a házassága előtt a nagykövetségen dolgozott. Férjhez ment, szült három gyereket (a férje svájci). És bevezette a következőt: nyitott egy magánszámlát, és a férjét megkérte, hogy minden hónapban utaljon neki arra egy bizonyos összeget. Ezer-ezerötszáz frank körüli értékben. Mert ő otthon van, nem keres pénzt, gyereket nevelget és háziasszonykodik. És ki tudja, mi fog történni az életükben, legyen saját pénze, ami félretesz, vagy arra költ, amire akar. Akkor nekem ez tök fura volt, az én szocializációmmal, bár teljesen átláttam a racionalitását. 🙂

          • a mai magyar helyzet ugyanis az, hogy amikor a nő terhes lesz és ne adj isten veszélyeztetett akkor táppénz, ami eleve 65 %, ha alacsony volt a fizetése (és hát alacsony) akkor ebben kódolva van a kiszolgáltatottság.

            és igen, az általad vázolt megoldás a jó megoldás.

        • Gondolod, hogy létezik élő nő, aki hajlandó vele, miután elnyomja neki ezt az orbitális faszságot? És nem az MGTOW volt előbb, hanem az “egyetlen nő se kíváncsi rám, mert iszonyat faszkalap vagyok”. Nincs okunk feltételezni, hogy ez másképp lesz ezután. Vagy? Szerinted igen? :S

          • Szerintem élőben ezt nem meri előadni. Élőben próbál úgy tenni, mintha normális lenne, hátha akkor nőhöz jut. És mindig van olyan nő, aki eléggé kétségbeesett ahhoz, hogy adjon egy esélyt…

            • Sot. Neha az az erzesem, hogy minden pasi alapbol igy gondolkodik es az aktualis motivació (ertsd:leesik-e a punci?) merteke szerint huzza fel a PC kabatot magara. Nem?
              Aztan ahogy csokken a motivacio, az esely a puncira olyan mertekben hullik le a sok sok kabat.

              • “Ne aggódjatok, TITEKET békén hagyunk. Nem tudok elképzelni egészséges szépérzékkel rendelkező partiképes férfit, aki akár csak képes volna ránézni az ilyen koravén, rikácsoló, megkeseredett hárpiákra, min ti vagytok.

                Mit tudtok adni? Hogy beállítanátok mosogatni? Hát FASZOM se mosogasson rátok!

                A tétel piszok egyszerű: egy nő mintegy 18 és 25 év között néz ki értékelhető külsejűnek és vonzónak. A szerencsésebbek még ráhúzhatnak még pár évet. Csakis ekkor fognak körülrajongani a férfiak, pár év és fogatlan melósok se fognak megfüttyögetni. Akkor még hiányozni is fog, hidd csak el! Csakis ekkor képes egy nő különösebb egyéb teljesítmény nélkül férfit szerezni.

                A férfi olyan, mint a bor – a korral nemesedik, a nő meg olyan, mint a tej, csak megromlik.

                Szóval ha öregedésnek indultál, akkor csak úgy maradhatsz meg normális férfi mellett, ha az egyre szürkülő szexuális vonzerő pótlására adsz valami. Például odaadást, szeretet, kedvességet, puhaságot, gondoskodást, ilyesmi.

                De hát ilyenekre egy feminista nő képtelen, mivel a lelke megkeseredett, megkérgesedett, gyűlölet, harag, kiábrándultság van rajta. Csak kövelőzni, parancsolgatni meg elégedetlenkedni tud. De hát kinek kell egy ilyen nő?

                Meneküljön minden férfi, nagyon-nagyon gyorsan, amint észreveszi nőjén a feminizmus tüneteit! Inkább a becsületes magány, mint a feminista nő rabigáját nyögni!”

            • “A férfi olyan, mint a bor – a korral nemesedik, a nő meg olyan, mint a tej, csak megromlik.”

              Ez a férfiak általános tévhite.
              Korral nemesedő, vonzóbbá váló férfiak???
              Hol?
              Kicsit el vannak tájolva, anyuka gondolom bebeszélte neki, hogy “Édes kisfiam, te egy főnyeremény vagy, és csak egyre jobb leszel.”
              Hát nem.
              Előbb-utóbb a világ se igazolja ezt vissza, azért toporzékolnak itt, mint az ovisok, akiktől elvették a csattogós lepkét.

              • Az kiderül többször, hogy őrá rá se néz senki (“inkább a méltó egyedüllét”). Ezért vádol engem/minket, hogy megöregedtünk, rikácsolunk, nem kellek senkinek. 🙂

                Köszönjük, kedves igazi nőket tisztelő, férfias férfi, aki a nőket oly szívesen magad alá gyűrnéd, nem itt van a probléma az életemben. Sőt. Én úgy örülök, hogy a szánalmasak lekoptak.

                Nők volnánk, igaziak. Hogy ki az igazi nő, az nem a te vágyad szerint alakul. Te ebben nem vagy szempont, sem a mögötted álló, gondolataidat biztosító angol meg magyar nyelven tomboló szerencsétlenek. Ezt azért írom, mert bénán érveltek és agresszívek vagytok, szemétkedve trollkodtok, nem azért, mert ne látnám a kínjaitokat, pofáraeséseteket. Azzal, tehát hogy a nők igényeivel, az egyenlőséggel nem tudtok mit kezdeni, hogy féltek, riválisnak és ellenségnek gondoljátok őket, hogy anyáért, kényelmes háttérért és punciért sírtok egész életetekben, meg valakiért, aki csodál és istenít valódi teljesítmény nélkül is, és tönkrementek, ha ebből nem jut, még együtt is érzek. Komolyan.

                Igazi nő az, aki nem a férfiak körül forog, nem játszik megfelelősdit. A többi felfújható példány, vagy cseléd, akiket ti se vesztek komolyan. Le is szóljátok. Mert nem kézzel mosogat.

                Láthatólag olyan sem akad, ezért kell itt vicsorogni.

            • Szar is lehet abban a meggyőződésben élni, hogy neki jár a szép nő, a fiatal, házias, aki kussol, nem véleményez semmit, nem szól, nem kérdez, nem kér, zokszó nélkül szexel akárhogy, és dolgozik is, tolja haza a pénzt, ajándékot se fogad el, hisz nem anyagias.
              Ja, és közben hagyja magát lenézni.

              És nem jön össze!
              Hát igen, ez szívás!
              Lehet hazamenni anyuhoz pátyolgatásért, vagy a haverokkal hőbörögni.

          • “Ne aggódjatok, TITEKET békén hagyunk. Nem tudok elképzelni egészséges szépérzékkel rendelkező partiképes férfit, aki akár csak képes volna ránézni az ilyen koravén, rikácsoló, megkeseredett hárpiákra, min ti vagytok.”

            Ezt már olvastam valahol. Legalább hatszázhuszonnyolcszor. Írnak néha valami újat, vagy úgy generálják ezeket a hozzászólásokat?

            http://gumiszoba.com/2014/10/26/hogyan-tartsd-tavol-magadtol-a-ferfiakat/

    • Én már csak azon gondolkozom, hogy ha semmilyen kapcsolatra nem tartja alkalmasnak a nőket, akkor szerinte mi a megoldás. Mármint a nőknek. Mert azt írja, hogy a férfiaknak a nőktől független, teljesen önálló élet. Viszont ezért csak a férfinak jár tapsvihar, ha ezt nők teszik tömegesen, akkor ők az államon élősködő szinglihordákká válnak, nem önmagukat ellátni képes emberekké. Akárhogy osztok-szorzok nem tudok rájönni, ez hogy a francba jött ki neki?

    • Menekülés a húspiacról… Szerintem írjon forgatókönyvet ezzel a címmel, oszt’ csináljanak belőle sci-fit – bár az alapján, amiket leírt ebben több lesz a fiction, mint a science…

      Persze, a nőt mindig eltartották. Igen, már az ókorban is, meg a középkorban is, sőt a 19. században is, otthon elvolt a parasztasszony, meg a zsellér felesége, égnek meresztette a seggét, aztán várta, hogy a férje hazahordja a pénzt. Jajj, hogy a hülyeség kvintesszenciája, amit itt folyik. Egy dolog, hogy rosszindulatú, gonosz, rideg és még tudatlan is végtelenül. Nem csak rendes anyja, barátnője nem volt, de egy jó töritanára se?

    • Tömény elmebaj az egész komment.
      Rengetegen nyomják ezt a Férfihangon is, de főleg a Pista-féle megtáuk. Ezer ponton lehetne megcáfolni, de nem érdemes, mert ezt vallásos áhitattal mantrázzák, betanult szövegeket nyomnak, a valóság őket nem érdekli. Van egy könyv,- sajnos nő írta-, az Idomított Férfiak, az a bibliájuk. Abból szedik az egészet. (Pl. Pista azt írta a blogján, hogy az a könyv nyitotta fel a szemét).
      Tehát íme a válasz: nem hogy nő szülte ezeket, de még az ideológusuk is nő.

      Azért néhány dolgot mégis hozzátennék, csak úgy magamnak…
      – Franciaországban, ami elvileg jóval “feministább”, mint Magyarország, az alap GYES mindössze 3,5 hónap. (És mégis jóval több gyerek születik, még a lakosság arányaihoz képest is.) Szociális alapon vagy több gyerek esetén lehet egy kicsit többet kérni, de nagy átlagban a nők max. félév után visszamennek dolgozni. A családi pótlék szintén szociális alapú és max. három évig adják. Efölött állami segély van, amit nemtől függetlenül szociális helyzetre adnak, de mostanában nagyon megnyirbálták. A családi adókedvezményt alapvetően a jobban kereső szülő kéri logikusan, ez általában még itt is a férfi.
      Ugyanitt válásnál autómatikusan a közös felügyeletet ajánlják fel, ha ez valamiért nem megoldható (külön városba költöznek a szülők, vagy valamelyik fél komoly indokkal nem vállalja be), akkor szoktak máshogy dönteni.
      – Amerikában, ahonnan a megtáu indult, még nyugat-európai viszonylatban is jóval kevesebb a szociális juttatás (nőknek is).
      – A norvég olajjal érvelni hülyeség, akkor Szaud-Arábiában miért nincs feminizmus?
      – A mesterséges méhről (amitől azért szerintem még nagyon távol áll a tudomány): Ahhoz is kell petesejt, amit műtét újtán szívnak le, tehát bonyolultabb, mint belerejszolni egy pohárba. Honnan szereznek majd ezek a derék férfiak petesejtet? Lesz majd speciális szolgáltatásokat nyújtó prosti, aki ebbe is belemegy? És aztán, ha a gyerek kijön a mesterséges méhből, mi lesz? Megtáu apuka fogja tápszerrel cumiztatni minden éjszaka, pelenkázni, fürdetni, aztán meg hozza-viszi a bölcsibe, oviba (nőkre bízza a nevelését!!), vagy esetleg otthon tanítja? Vagy alapít bölcsit,ovit férfi gondozókkal? Mekkora fizetésért vállalják ezt be derék férfitársai? És hogy fog gyerek mellett napi 10 órát dolgozni a karrierjéért, aztán a haverokkal sörözni, hétvégén raftingozni, és minden olyasmit csinálni, ami egy szabad, önálló férfinak jár? Vagy megfizeti erre is a speciális prostit, hogy etessen, pelenkázzon, gyerekezzen? Ennyi erővel feleségül is vehetné! 🙂 Gyerek az kell neki, de meló ne legyen vele? Nem is tudják ez milyen melóval jár, mert átpasszolják a nőnek..
      – a női munka történelmi szintű értéktelenségéről csak egy példa: Megvan ez a népdal, hogy: “Szánt a babám, csireg-csörög, sej-haj a nyája..”? Nem nő énekli férfinek, hanem fordítva.

    • Huu, kinyilt a kis svájci bicskám a kis calvin klein nacimban, amit a férjem pénzéböl vettem(?)
      a margarinos férfi…. hahhaha, na hogy döl belöle a szar .. egy hányás ez, fujjj

  4. Én őszintén nemtom, hova soroljam magam. Mert párkapcsolatban élek, de nem érzek sokat a nyomásból, legalábbis a férjem részéről nem, a többit meg leszarom. Szerencsés vagyok, mert olyan közegekben mozgok, ahol viszonylag ritkán csesztetnek a gyerekvállalással, házimunkával és társaival, a rokonaim meg messze laknak és évente egy-két alkalommal elviselem, ha nyüsszögnek, hogy “jajj, szülj már egy kisbabát, hadd örüljön neki anyukád”.

    Sem magamat, sem a férjemet nem tartom különösebben progresszív, szabad, szuverén, érett és problémamentes embernek, nem vagyunk bátrak vagy erősek, van egy csomó gondunk, neurózisunk, paranoiánk, önbizalomhiányunk, depressziónk, konfliktuskezelési problémánk, görcsünk, kínunk – ketten együtt simán eltartanánk egy pszichológusteamet, de nem, mert mindennek tetejébe még csórók is vagyunk. Ennek ellenére az életünknek az a része, ami a párkapcsolatot illeti, faszán működik, még nem ettek meg minket a szerepeink, és én döbbent kívülállóként nézem, hogy más nőknek milyen sorsuk van… Néha azt hiszem, hogy ez nagyrészt a szerencsének köszönhető…

    • Én is abban az illúzióban élek, hogy független vagyok ettől, meg erős, és engem nem bánthatnak. De akár a kommenteket nézed itt, akár a napi híreket, akár azt, hogy milyen vicsorogva esnek nekem ismeretlenek, elkeserítő.

      • Nagyon szeretek itt lenni,nem is tudom,hogy éltem a blog előtt,amikor szavaim sem voltak a nyomorúságra,csak valami halvány gyomortáji nyüszögéseim.
        De olvasgatva,egyre inkább elkeseredek.Nincs kiút,nincs megoldás,nincs jó válasz.Nincs és nincs.Ne mondja nekem egy magazin,okostojás,megmondóember sem hogy nőnek lenni jó,mert pofán vágom.

          • Egyetértek,azért olvasgatok itt,hogy élesedjen a látásom.Már eljutottam oda,hogy egész jól látom a körülöttem levő szart,csak nem tudok tenni ellene.Ha egy-két mondatot elejtek arról,hogy mi nők is értékes emberek vagyunk,meg nem röhögéssel reagálok szexista dumákra viccekre,sőt ejnye-bejnyézem és beszólok az illetőnek,úgy néznek rám mint aki nem érti a dolgok lényegét meg mit is akarok,kavarok.És megdöbbentően inkább a nők.Annyira be vagyunk idomítva,hogy még a gondolat lehetőségét is elessentjük:másképp kéne,másként lenne jó.
            Nincs jókedvem,na,honnan szerezzek?

      • Én nem hiszem, hogy ebben az illúzióban élnék, és azt is tudom, hogy nem vagyok erős. Még az átlaghoz képest is gyenge vagyok, kevés a munkabírásom, az önbizalmam. És látom, hogy mi van “odakint”. De “idebent” a kapcsolatomban nem érzem az elnyomást.

      • Én most olvastam a Guardianban Anita Saarkesian meg Zoe Quinn történetét, és na az aztán kemény, amikor simán hímsovinizmusból vagy szűkölő félelemből jövő csoportos agresszióból egyszerűen szétverik valakinek az életét, és nem értem, nem értem, az illetők tömegesen mért nem ülnek.

        Döbbenet mibe tenyerel az ember, ha közvetlen környezetében nem lát elég ilyen idiótát, nem is látja, mekkora a baj.

    • Hasonlóan.
      Emellett a szüleimtől jön egy olyan nagy plusz: azon túl, hogy éberen őrködöm az anyagi függetlenségem felett van egy lakásom, meg némi biztos anyagi bázis. Ezért nem győzök hálásak lenni. Így könnyű lélekben és gyakorlatban függetlennek maradni, hogy tudom, ha bármi történik a gyerekemet és magamat valahogy minimálisan de biztosan el tudom tartani.

  5. …és nem lehetsz jó, mert ha minderre nem a saját károdon ébredtél rá, és csak céloznál is a piros arcú, boldog menyasszonynak, aki épp hajigálja el magától mindazt, ami őrizné őt magát a házasságában, akkor gonosz elméletek rabja vagy, és persze savanyú a szőlő. végig fogod nézni, és utána már mire lenne jó a “na ugye”.

    • Pontosan. Éppen az utóbbi hónapokban lettem gonosz elméletek rabja és lett savanyú nekem is a szőlő egy piros arcú, boldog mennyasszony szerint.

  6. “Meg Norvégia, amely a férfiak által kitermelt olaj miatt olyan gazdag. ”
    Francot. Kimutatták, hogy az olaj kutyafasza ahhoz képest, amit a nagyszámú dolgozó nő hoz a “konyhára”.
    “Lehet aztán, hogy egy ideig próbálkozott a nő a család, párkapcsolat nevű mutatvánnyal …”
    http://www.origo.hu/teve/20141203-demcsak-zsuzsa-az-ember-nem-viszi-kepernyore-a-maganeletet.html
    A kommentek (is) döbbenetesek, csak erős gyomrúaknak!
    “Nem házvezetőnő, nem inkubátor, nem gésa, nem egópolír kellett neki, nem kipipálható szempontsor”
    És akkor egy csomó nő ezen megdöbben. Most (akkor) akar megszabadulni épp a harmadik gyerektől (aki 30+), és nem érti, hogy nem szempont, hogy hogy főz. Mert a jövendő exének fontos (volt).

    • Laci! Ezen a ponton szólalnék meg: (még csak most olvastam a posztot és a kommenteket, a lényeget többen leírták helyettem), de azt vettem észre, hogy valaki minden hozzászólásodat diszlájkolja…nem értem, most az a baja, hogy férfi vagy?

      • Kivéve azt, ahol HP-ről több észt tételeztem fel 😉
        Nemtom, tőle kellene megkérdezni. Van, ahol két diszlájk is van, szóval tőlük. Biztos nem szeretik a hülyebuzifeministaköcsögöket.

  7. Ez a kép a nőről, aki megússza, nem azoktól a nőktől ered, akik állítják, hogy ők ilyenek? Vannak, akiknek meggyőzősésük, hogy nekik nem származik hátrányuk a nemükből. Persze aztán ha kicsit is belelátsz az életükbe, akkor kiderül, hogy van ott hátrány bőven, csak elszenvedője szinte szándékosan vak rá.
    Szóval bennem nincs ilyen illúzió. Volt olyan időszak, mikor be akartam bizonyítani, hogy én ilyen vagyok. De mióta rájöttem hogy én sem úsztam meg, pedig milyen okosan toltam a dolgokat, azóta ezek a szappanbuborékok kipukkantak. Mintha nem is lettek volna soha.

    • Szerintem vannak ilyenek. Ők általában a szerencsések, akik olyan családból jöttek, és olyan férfiakat találtak maguknak, ahol ezt nem is érezték. Ők aztán nagyban csodálkoznak azon, hogy miért is harcolnak a feministák, hiszen itt már nincs elnyomás.

  8. Én, mint harmincas nő, azt csinálok amit akarok. Ahhoz mentem, akkor és úgy akihez akartam, elváltam, jöttem-mentem, gyereket akartam, akkor az lett, és úgy látom, hogy ez másnál is így van. Van aki, csak csupán egy műanyag póni akar lenni, hát ki vagyok én, hogy csak azért mert én rühellem, megmondjam neki, hogy ő műből van. A férfiakra egyenlő félként tekintettem. Nem gondolom, hogy az “én generációm” nőtagjai be lennének kényszerítve bármibe is társadalmilag.
    30 évesen teljesen elfogadott az is, ha ringbe szállsz a tiszta udvar rendes ház kategóriagyőzelméért, rázod az öklöd a fórumokon a vasalás kapcsán, meg vered a klaviatúrát a tuti takarítótippek mentén, meg az is, ha csütörtöktől vasárnapig részeg vagy, és kis se jössz a Kazinczy utcából.
    A mai lányok léthazugságait nem a mai fiúk alakítják, és húzzák ránk. Sőt.
    Azt mondanám, hogy a nők sajátították ki ezt a hazugsággyárat maguknak. Egyszerűen rohadt sokan akarnak műanyagpónik lenni. Csak annyik, és nem többek.
    9-től fél ötig dolgozni “az irodában”, amiből jut kozmira, fodrira, meg zsebpénzre, a többit meg majd “apa”. Rengetegen akarnak szülni, mert kíváncsiak az “anyaszerepre”. Rengetegen akarnak negyedévente wellnesszelni, karácsonyi menüsorról beszélgetni órákon át, és nem, nem akarnak semmi mást, csak egy következő fonott kosarat meg illatgyertyát az IKEÁBÓL, esetleg egy puha ölelőállatot, mert az nagyon cuki.
    Hurgadába akarnak nyaralni menni, és babaprojektelni, majd aztán meg akarják egymást unni, esetleg tönkre akarják tenni egymást.Nem tenni semmit, ha mutatkoznak a jelek, vagy valami nem jó. Nem akarnak kommunikálni. Nem akarnak együtt lenni valójában, de bevallani se akarják. Ott akarnak lenni a vidéki keresztelőn, meg az esküvőkön, meg rózsás zsinórfüles táskában akarnak ajándékotátadni, ami egy minőséginek hitt 3 ezer forintos vörösbor, és 20 ezer forint, bátrabbaknak brendon utalvány. Azt akarják, amit mindenki más is.
    Biztos van olyan, aki előre tudja, hogy gáz lesz. Mint a kreszben a dynamon helyzet. Csak aztán mégse veszi le a lábadat a gázról, hanem mert így SZOKÁS, ez a NORMÁLIS, csinálja tovább.
    na ők megroppannak egy idő után.És ők lesznek a leghangosabbak akik követelik maguknak a spanyoltanfolyamot, meg a műkörmöt, mert nekik jár, mert tőlük azt elvették, és ha nem vették volna el (A férfiak) akkor ő most nem itt tartana. És máris jöhet további húszezer pótcselekvés, szabadon ébredő vitaminléböjtölés, meg zumbázás, meg a többi iparággá kinőtt csodaszerhalom, amitől ilyennek meg olyannak érezhetik magukat a sértett hölgyek.
    És nem, nem veszik észre, hogy ez még mindig ugyanaz az akolmeleg istálló, ahonnan csak nagyon nehezen lehet, ha egyátalán kell kijönni a sziklásra. Nem a bársonyborítású könyvekben van benne hogy kell, és biztos nem a “hogyan legyek nőiesen szexi” résznél.

    • Egyetértek veled. Én azt gondolom, hogy a nagyon sok ember nem akar semi különlegeset az élettől, vagyis a saját életétől, mint amit másoknál lát. Arra vágyik, ami megszokott, mert azt ismeri, magától pedig nem fog kitalálni semmi újdonságot. Nem is okvetlenül baj ez, hiszen nem lehet formabontó egyéniség mindenki, nem is kell mindenkinek annak lennie. Csak azt ne tagadják, hogy lehet másképp is élni.

      • Az a nagy pillanat, amikor egy ilyen Mr. vagy Mrs. Átlagos találkozik a szabadsággal és erővel, aminek a létezéséről sem tudott, és ráébred, hogy minden, de minden hazugság és könnyebbik út volt eddig, egész életében.

    • Kétségtelen, hogy vannak ilyenek, nem is kevesen. 26 éves végzős pszichológus kis barátnőm, ahogy azon elmélkedik, hogy végül is, ő elég csinos ahhoz, hogy találjon magának egy szponzort, és ez lenne a legjobb. És fel sem merül benne, hogy az ilyen felkarolásnak feltételei vannak, a ruganyos hús és a harminc(öt) alatti életkor, röviden, nem életbiztosítás.
      És van az ötvenhez közeledő, 25 éve házasságban élő, kétgyerekes nő, tizenéve permanens életközepi válságban, aki ragaszkodik hozzá, hogy ő el van nyomva, és ő nem akarja ezt a házasságot, de amikor hirtelen krízis lesz, akkor belebetegszik abba, hogy apa félrenézett (ő többször is, de ez nem számít), és a gyerekei előtt bizonygatja, hogyha nem megy férjhez, nem szüli meg őket, akkor most ő lenne az USA elnőke. És csodálkozik, hogy a kölköknek elegük lesz ebből, és az arcába ordítják, hogy a fasz se tolongott az ajtód előtt, hogy léccilécci, szüljél már meg, te hülye picsa. És akkor jön a dráma, hogy őt már a gyerekei se…
      Nagyon különbözőek vagyunk, van, aki kezdetektől nyomja az önállóságot, más poklot jár, mire eljut odáig, megint más egyszerűen csak későn érik, vagy éppen jó mintát visz, és nehezen érti meg, hogy nem találta meg ehhez a megfelelő partnert. És van, aki soha nem jön ki a szarból, mert fél, mert társfüggő, mert képtelen, mert nem tud elképzelni jobbat, mert nehéz, mert minek már erre a kis időre.

        • Illetve megcsalás és megcsalás között is van különbség. Nem látunk bele az életébe (én legalábbis), nem tudjuk, hogy min ment keresztül, miért reagál így.

          • Elég, ha én tudom? Amúgy, nem figyeltél: ő = nő nyakló nélkül csalt, csak az nem számít.
            Egyébként meg tökmindegy. A lényeg nem a csalás/nemcsalás, hanem az önigazolás minden oldalról, na meg a vádaskodás.

            • Figyeltem, azért írtam, hogy megcsalás és megcsalás között is van különbség. Bár én tényleg nem tudom, hogy itt miről van szó, el tudok képzelni olyan szituációt, amikor az egyik fél sokkal szemetebbül csalja meg a másikat.

            • Szerintem nem tudhatod más helyett. Sem azt, hogy pl. a férj hogy reagált, amikor megtudta a nő csalásait. Nekem mindig gyanús, ha valaki nagy elánnal akar igazságot tenni más életében. Valami helyett van ez, önigazolásnak jó.

            • Nem tudta meg. Önigazolásra nincs szükségem, igazságot tenni nem akarok. A konkrét ügy is csak annyiban érdekes, hogy soxor tapasztalom. Emberek (nők vagy férfiak) dúvad módjára esnek egymásnak, a másik nyakába zúdítva a saját meg nem hozott döntéseik, meg nem lépett lépéseik miatti dühüket, frusztrációjukat, pokollá téve mindkettőjük életét. Büntetnek, büntetnek, büntetnek vég nélkül, és csak ennyit tesznek. Nem akarnak változtatni (illetve:változzon a másik), nem akarják megoldani, és kilépni sem akarnak.
              És persze, tudom, hogy senki sem jókedvében hülye.

    • “bátrabbaknak brendon utalvány” 😀
      “szabadon ébredő vitaminléböjtölés”
      Ezek jók stilárisan, és én is látom a nők felelősségét, nagyon is, a kényszerpályáikat, a vakságuk okait, összességében viszont hibáztatónak és igazságtalannak érzem a hozzászólásodat.

      • Hibázató lenne? Én azt vallom, hogy műnek lenni nem hiba. Nem hibája senkinek sem, ez a jelenlegi világunk élhető közepe. Miért lenne ezért bárki is hibás?
        Azt vallom, hogy senki nem hibás. Illetve, hogy nem egyik vagy másik nem, csakis és kizárólag.
        És azt hiszem, hogy amire a lezumbázom a fölösleges pluszt, a csernus imre könyve, meg az Éva magazin megoldás lehet, ott nincs probléma.
        Én azt hiszem az igazi feminizmus az, ha vállalom a felelősséget magamért. A tetteimért. Ha vállalom, hogy ami 10 évvel ezelőtt frankó volt nekem, az most ha nem frankó, azért nem biztos hogy MÁS A HIBÁS. illetve, hogy van hibás. Ha nem tudok önmagamtól változni, fejlődni egy ÁTLAG helyzetben, ahol az emberek átlagosan csak megunják ami van, ott valami társadalmi kommunikációs hiba van. Ott a felek közül az egyik gyerekként van jelen, aki nem a saját sorsának az irányítója. Azzal, hogy a férfiak szerepét ennyire túlkomplikáljuk, erősítjük a hatalmukat fölöttünk.
        Elismerjük, hogy a tetves műkörömtől a zumbaóráig minden rajtuk múlik, noha úgy gondolom, hogy ez puszta felelősséghárítás.Lelki, szellemi lustaság ami nemtelen színtelen és szagtalan.
        Én igazságtalannak érzem ezt az csakis az össztársadalomnak, a férfiaknak felróni. Semmilyen társadalompolitika, semmilyen gazdasági megfontolás, sem jog, sem pedig erkölcs nem véd bennünket a férfiak kizsákmányolásától. Sőt.
        Magunknak kell meghúzni azt a határt, hogy meddig terjed a személyes szabadságunk. És nem utólag. Hanem jó előre. És erre manapság igenis van lehetőség, csak van aki nem akar élni vele.

        • Szerintem nem is tudják, hogy joguk van meghúzni a határokat… És ez nem az ő hibájuk, soha senki se mondta nekik. Ha ennyire zavar, hogy így viselkednek, próbálj rajtuk változtatni, magyarázd el az ilyen típusú ismerőseidnek, hogy igenis élhetnek másként meg megvédhetik a határaikat. Sokan nem lesznek erre vevők, de biztos lesz, aki igen.

          Mi bajod a zumbával? A sport igenis lehet megoldás vagy a megoldás előfeltétele. Úgy értem, hogy a sportolás segíthet tisztán gondolkozni, megelőzheti hogy valaki egy nehéz élethelyzetben depresszióba süllyedjen stb.

        • nagyon nehéz azt megmondani, hogy ki hibás a saját rossz helyzetéért. igen, van szellemi restség, de csodálkozunk-e a szellemi restségen, ha legalább száz éve nem hoz önálló döntéseket az emberek igen nagy százaléka olyan szinten sem, hogy mikor kel föl, hogyan szerez élelmet, hogyan tanítja meg valamire a gyerekét? ha tizenévet töltünk el azzal, hogy óránként csengőszóra azt kell gondolnunk, amit valaki felülről megmond?

          szerintem kiemelkedően támogató közeg, magas intelligencia és sokféle életút kell ahhoz, hogy az emberben az a nyitottság meg a kritikus gondolkodás képessége ki tudjon fejlődni, ami a rendszeren kívül gondolkodásnak megágyaz.

          abban teljesen igazad van, hogy a zumba meg a műköröm ebben a kontextusban nem feminizmus, hanem pótcselekvés. senki sem állította, hogy az. de az, hogy a nők miért zumbázni mennek, amikor szenvednek attól, amiben élnek, az nem egyéni hiba, hanem a rendszer (közgondolkodás, intézmények, minden) nem nagyon hagy se alternatívát látni, se az alternatívát meglátni.

      • Igen. Onnan kozelitenem meg, hogy van e elegendo eroforrasa egy nonek ahhoz, hogy igazan autonom donteseket kepes legyen hozni.
        Nem, nincs.
        Ezert teremelodik ujra az elnyomas, bantalmazas.
        Nem, a nok nem bevonzzak az eroszakos pasit, hanem nem valnak kepesse arra, hogy jol dontsenek.
        Nemazalenyeg nicknevu hozzaszolo durva nohibaztato a kommented. A noket ezernyi dolog huzza vissza (a nok kordaban tartasanak eszkozei vo. Egyenlotlenseg formai, ill. Hetkoznapi himsovinizmus).
        Erre egy kozelmultbeli peldat hoznek kis csaladom eletebol:kisebb lanyomuldogel szomoruan , kerdezem mi van? Hol voltal delutan? Szolariumban, mondja duhosen, emiatt a hulye szalagavato miatt!
        Nos? Miert ment ez az edes kicsi lany szoliba? Azert mert ezzel kapcsolatban egy onallo dontest hozott? Fraszt!

        • Nagyon nehéz mindig befeszített izmokkal, körbe forgó fejjel létezni, veszélyt elhárítani. Főleg, hogy arra neveltek, hogy bízzunk, legyünk kedvesek, ne gyanakodjunk. Ha gyanakodtunk és nem voltunk kedvesek, csúf büntetést kaptunk. De én is látom a nők felelősségét. Akiknek jó szürkén, akik bebiztosítják magukat, akik más nők rovására, saját érdekeik védelmében moralizálnak. Negyven körül már nem kéne illúziókban élni.

        • A kérdésem az, hogy mi a baj a szoláriummal alapvetően?
          Én alapvetően a “divatot” a “trendit” és a “férfiak elvárásait” külön-külön kezelem. Nem érzem elnyomásnak, ha egy fiatal lány tetszeni akar, addig a pontig, amíg nem történik vele visszaélés. Nekem hasonló korú kamasz fiam van, hidd el, ő is fél karját odaadná, csak hogy a lányoknak megfeleljen.
          Nők milliói élnek elnyomásban. Valódiban. Én a felsorolt példádat, és a korábban felsorolt élethelyzeteket úgy ítélem meg, hogy autonóm döntések sorozata, melyeket a szereplők szabad választásukból követnek el. Az más kérdés, hogy utána megbánják.
          Nagyon könnyű fókuszt téveszteni ebben a témában. Mert itt inkább az az érdekes, hogy ha Átlagéknál VALAMI történik, nem kell nagy dolgokra gondolni, csak úgy némi elmozdulás a szokásostól, mondjuk egy betegség, vagy esetleg Átlagné igényeinek megváltozása, na akkor jön a hidegzuhany. Mert ott kezdődik az a társadalmi malomőrlés, ami Átlagnét akár teljesen és totálisan a süllyesztőbe küldheti, míg Átlag, egy esetleges váláskor él tovább mint Marci hevesen.
          Az a probléma, hogy Átlag József, és Átlag Józsefné csak addig egyenlő, ameddig ők együtt vannak. Onnantól kezdve, hogy a nő egyedül marad, vége a színjátéknak, és következik a realitás. És erről férfiak (jobbára törvényhozók, jogalkotók, társadalmat befolyásolók) tehetnek, és mi tehetünk ellene. Egy módon tehetünk ellene, mégpedig úgy, ha ezeket a VALÓS prblémákat feltárjuk, ha védőhálót alakítunk ki, ha példát mutatunk a lányainknak, ha tanulunk belőle.
          Csak néha szerintem túl sok a témában az inger és az indulat.
          Keveseknek adatik meg, hogy ne a saját sérelmeiken keresztül lássák a világot.

    • Az emberek nagy tömegben birkák. Ez nem kérdés. Természetesen a nők is. Csinálják(juk) amit mindenki más, amit könnyű választani, amerre kitaposott az út. Mindez nem írja felül azt, hogy egy nőnek milyen aránytalanul nagyobb terhek vannak a nyakában. Egy nő a nyáj engedelmes tagjaként lényegesen nehezebb szekeret tol mint egy férfi. Ha meg netalán nem engedelmes tagja a nyájnak, akkor exta adag szar zúdul a fejére.

    • Nem hiszem, hogy a sekélyesség , a birkaság és a nem gondolkodás női tulajdonságok lennének, inkább általános emberi jellemzők. Érdekes kérdés, hogy ezek az emberek lehetnek e boldogok, ha ugyanolyanok veszik körül őket és saját koordinátarendszerükben képesek sikereket felmutatni. (Például szebben nyírt pázsit és menőbb esküvő, mint a szomszédé.) Szerintem lehetnek, de a férfiak helyzetükből fakadóan előbb. Szerintem a nők inkább kezdenek valami másra vágyni, mert ők vannak hátrányban és ők kerülhetnek rossz helyzetbe.Lehet, hogy valaki müllerpéterrel és léböjtkúrával kezdi a keresést, de ettől még idővel eljuthat (és sokan el is jutnak) valódi megoldásokhoz is a pótszereken túl.

    • Tőled hitelesebb.

      Én ezt már nem biztos, hogy le mertem volna írni. Pontosabban nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni, mert hogy ezt látom. Tömegesen a Bp. fiatalok között is.

  9. Egyébként az állam nem polgárainak összege, ezt hülyén írtam, inkább a kerete, önálló entitás, de ebből nem következik, hogy a férfiaké az olaj. Az olaj az államé, és majd a saját belátása szerint osztja el, használja fel az olajbevételt. Ha olyan helyen van az állam (az olajországok túlnyomó részére ez nem igaz), ahol a nőket is ép, egész emberi lényeknek tartják, akkor Varg rábaszott. Szelaví, ezt mondják Szaúd-Arábiában is.

  10. Olajügyben folytatódik a bölcselkedés (most már “Az igazi nők tisztelője” néven is kommentel):
    “Mért lenne az olaj az államé? Maximum a szocialista-kommunista beteg elmékben! Szerinted az olajfúró kutakon hány nő dolgozik? Képzeljük el a sok tünci-bünci plázacicát, ahogy vinnyog, hogy letörik a körme a csavarkulcstól.
    A női munkarő SOHA sem valódi termelőmunka, csupán fiktív szolgáltató-szektorbeli munka. Pl. mesterségesen felduzzasztott közigazgatás, kb. a kádári kapun belüli munkanélküliség újraalkotása.
    Én még nőt nem láttam valódi munkát dolgozni, a nyugatról elképzelt modell kb. valami marketinges (tehát hazugságipari) cégné körömlakkozás közben a semmiről készített Powerpoint-file készítése.
    Régen legalább kávét főztek, de hát ugye ma már megfőzi a kávéfőző-gép.

    Az a baj, hogy nincs jó megoldás. A mai világban mivel a ruhákat kimossa a gép, az edényeket elmossa a gép, stb. a HTB nő lényegében csak otthon fogja mereszteni a picsáját, meg a viszony.hu-n szeretőket keresni, hogy az kakukktojás kölköt szüljön a családi fészekbe, amit majd a balek férj eltart. (A feministák nyomására több országban tilos a DNS teszt, sőt, a férfi akkor is köteles eltartani a gyereket, ha kiderül más f…..nak gyümölcse).”

    • Meseld majd el ennek a majomnak, hogy a regesz szakmaban (is), foleg mas orszagokban en mint no es a tobbi no is, ugy lepipaltuk a ferfiakat, csakanyozasban, lapatolasban, talicskazasban mint a sicc. Lustak voltak es erotlenek, csak a cigit sodorgattak a szelveny szelen, hulye poenokat nyomtak estig, pokhendiek voltak, de ha 50 centtel hibazott a fizetesuk hoborogtek mint a pavianok. Hagyjuk ezt a hulye dumat, hogy a nok nem tudnak igazi munkat vegezni (eleve, mi az hogy igazi munka) de barmikor lekorozok egy ilyen nagy szaju faszkalapot barmilyen ferfias munkaban. Szaradna le neki a gyikaja az ilyen sotet, gonosz mandronak.

    • Te, ez annyira hülye, hogy már-már imádom. Ilyen díszpéldányt ritkán látni. Az “igazi nők” alatt (az előzmények alapján) nyilván a prostituáltakat érti, akik “kézzelfogható” 😀 munkát végeznek.
      Arra azért kíváncsi lennék, mit szólna a Shell, ha MGTOW bajtársak egyszerre kijelentenék, hogy övék a fúrótorony, mert ők a Férfiak Akik Ott Dolgoznak. 😀
      Amúgy meg, itt nálunk, kint az utcán megtörtént a csoda: Közmunkás Nők Valódi Munkát Végeznek, reggel óta a krrrva hidegben. Erre varrjunk gombot. Vagy MGTOW jelvényt.

    • “Régen legalább kávét főztek, de hát ugye ma már megfőzi a kávéfőző-gép.”
      LOL
      Mert régen a nők a szívük melegével forralták a vizet.

        • Meg vetőgép, aratógép, cséplőgép.
          Szalag mellett készülnek a cipők, alig van már suszter, az is csak reparál, nincs úriszabó, nagyüzemi varroda van (ahol nők dolgoznak éhbérért).
          Boltokban nők dolgoznak, eü.-ben szintén, gyerekgondozásban, pedagógus, szociális pályán is.
          Meg még sorolhatnám.

      • Na a foglalkozására én is kíváncsi lennék 🙂 Egyébként nekem is van egy (természetesen férfi) ismerősöm, aki szerint egyik munka sem komoly, csak az esztergálás a valami 🙂

    • És azt is szeretném ennek a kedves kommentelőnek javasolni, hogy, ha kórházba kerül, takarítsa majd össze a maga hányását, ágytálazza magát, cseréljen ágyneműt magának, elvégre az ápolónő is nő, tehát a munkája, mint olyan, fölösleges.
      A gyerekére vigyázzon ő a munkahelyén, vagy otthon, mert óvónő, dajka szintén fölösleges szerinte.
      Sőt, tanítsa otthon a gyereket, mert a tanítónő is csak lébecol.
      Nem kell igénybe venni a női munkát, majd meglátjuk, mennyire fogja csípni, ha neki kell csinálnia.

    • Hol él ez az ember? Mit gondol a földeken kik dolgoztak régen? Kik ültették, kapálták a veteményest, a krumplit? Kik szedték aratáskor a markot? Áh, fölösleges is bármit írni… Ez a fickó minden bizonnyal Huff Pista emlőin nevelkedett.

      • Aki ilyet ír, nem végzett még fizikai munkát sem, semmilyen házat nem épített, nem mentett ki sehonnan senkit, internetezget leginkább, csak bebújik a ködös “mi, keményen dolgozó férfiak” képzet mögé.

        • Ha gondolkodik a fúrótornyon, és filozofál a mamuton, az már majdnem olyan, mintha csinálná is a gyakorlatban, Vacskamati.
          Komoly szellemi munka, kár, hogy senki nem ad érte fizetést.
          Ez valószínűleg szintén a nők hibája.

    • “A női munkarő SOHA sem valódi termelőmunka, csupán fiktív szolgáltató-szektorbeli munka. Pl. mesterségesen felduzzasztott közigazgatás, kb. a kádári kapun belüli munkanélküliség újraalkotása.
      Én még nőt nem láttam valódi munkát dolgozni,”

      Ennek elment az esze, neve napján hétszer!
      Egy szűk rétegben gondolkodhat az ember, ahol a nők egy irodában kérdezgetik a telefonban, hogy alkalmas időben hívnak.-e (nem); de ugyanezt a mellettük ülő férfi is csinálja, na!
      Vidéken már hogyne lenne termelő munka, sok faluban a férfiak mind külföldön vannak, hát vajon ki tartja rendben a házat és a gazdaságot? A kommentelő?

      • Ez pontosan így van.
        És hány nő dolgozik gyárakban, kisüzemekben, élelmiszeriparban?
        Rengeteg.
        Ahová a férfiak a lábukat se tennék be, mert kevés a fizetés.

    • 2014-ben a termelő munka kizárólagos értékét emlegetni…! Hát, öregem, az érettségi is nehezen mehetett. Érthető az álláspontja, ja.

  11. Jaj….micsoda bejegyzés. Mennyire vágytam olyan nő lenni. Aki egyértelműen tetszik nekik. Kínzó volt látni, hogy bár tudtam, hogy nekem nem kellenek azok a férfiak, akik levegőnek néznek,mégis kezdtem elpárologni. Forró gőzként, mert olyan dühös voltam, hogy nekem nem jut az, ami a többi nőnek. Én is azt gondoltam, hogy majd én jófej leszek. Vicces. Szeretem majd szexet. Mérhetetlen szerencse kell, hogy olyat találj, aki magadért szeret. Kiábrándult vagyok a magyar átlagférfiból.

  12. “De teljes-e az élete?”

    Szerencsére nálunk mindenben nagyjából egy kategória / szint / akármi vagyunk. De hogy melyikünk hogyan éli meg a teljességet, azt csak mi magunk tudjuk. Nem egyszer írták itt is nők, hogy kimenekültek egy kellemes, oltalmazó férfi kezei közül egy macho elnyomó kezeibe. Én nem hibáztatok senkit, csak férfi szemmel látom, hogy az egyik fél sem tudja igazán mit akar. Filmekben látott Alain Delon idillt szeretne megélni a Miska meg a Terike is. Alain Delon meg sehol a közelben. Csak a Kerepestarcsai HÉV megálló. Mi magunk vagyunk a boldogság. Ha tudjuk mit érünk akkor nem tudnak elnyomni. Az öntudatos embert, legyen az férfi vagy nő, nem lehet elnyomni.
    Utálom az erőszakot. Sok az erőszakos férfi. Ezzel együtt…És most nagyon nem leszek népszerű: a Demcsák Zsuzsáknak, Bálint Antóniáknak meg Hajdú P.-néknek egy szavát sem hiszem. Cinikus vagyok? Inkább realista.

    • “Az öntudatos embert, legyen az férfi vagy nő, nem lehet elnyomni.”
      De hogyan lesz valaki öntudatos, ha gyerekkortól elnyomják? Ne mondd, hogy téged is – épp ezért kell lásd, hogy úgy baromi nehéz öntudatossá válni, akkor is, ha neked sikerült.

      • Az más. Az igen. Természetesen nem az elnyomást védtem.

        Ez már a D.Zs. ügyhöz volt felvezetés. Ő egy öntudatos, rafinált nő. Okos is.
        Anyumat megsiratják ezek a “dámák”, engem már nem.
        Ez a nőtípus a testéből él elsősorban. Pontosan tudják, tudták, hogy kivel cuccolnak össze. Ismerik a budai dörgést. Tudják ki az “erős ember”. A férjeiknek nagyon rossz híre volt. Csak az, hogy az üzlettársaikkal kíméletlenek, az még szimpatikus. Abból van a jólét.
        A könyv is jó üzlet. Racionális döntés. Nem amolyan: “Jaj, én most akkor elmondom ennek a sok szegény elnyomott nőnek…”
        Ezek a hölgyek konkrétan lesz…ják az elnyomott, nyomorgó nőket.
        D.ZS. még a “villogni való párja mellett” az átlagovikról nagyon lekezelően nyilatkozott. Valami olyat, hogy ott csak bolhákat szedne össze a gyermeke. Ez nekem elég volt akkor. Meg személyesen is láttam őt a “fénykorában”. Arrogáns volt, mint azok akiknél az számít, hogy a gyermekük privát extra oviba járt x tízezer forintért, nem az milyenek az ovónénik.
        Fontosnak éreztem ezt leírni.

        • Légyszi, itt személyeskedve, bulváros felhanggal ne tárgyaljuk ki senki életét. Ízléstelen. Semmilyen valós infód nincs, csak médiareprezentációk. Az ilyesminek, a kommentelői erkölcsnek is gyakran esnek nők áldozatául. Nincs ehhez jogunk, nem látunk senki fejébe, életébe.

          • Tudtam, hogy ez sok lesz. Elég sokat láttam a budai éjszakából. Nem csak úgy beszéllek. De igaz, nevek nélkül kellett volna. Ebben a formában tényleg alattomos dolog volt a részemről. Elnézést.

            Annyit akartam kifejezni, hogy nagyon sokszor nem áldozat az áldozat. Személyesen ismerek 5-6 férfit, akit nagyon kiforgattak pénzügyileg. És csendben bosszankodva, elmentek. Erőszak nélkül. Számításból történt. Utolsó pillanatig színlelve. Ez egy oda-vissza dolog szerintem.
            Volt olyan helyzet amikor azt mondtam a másiknak, hogy ezt így simán le tudtad nyelni? És van aki nem nyeli le.

            • Az első személyeskedésért elnézést kértem. Elfogult voltam. Indulat volt bennem.

              Ettől még nevek nélkül, lehet más a véleményem.
              Azt kimondhatom, hogy az a tapasztalatom, hogy sokszor a férfi lesz áldozat?

              Egy konkrét ismerősöm meséli, hogy 30 millióval elsétált a szomszéddal a felesége, miközben ő dolgozott. És van olyan ember is az ismeretségi körömben, akivel nagyon tisztán láthatóan számításból toltak ki, nagyon komoly vagyonnal lelépve.

              Fontosnak tartom, hogy ezeket kimondhassuk. Vagy?

              • Ja, nyugodtan, egy jelenségeket elmélyülten és két és fél éve elemző blogon nyugodtan mondjunk olyanokat, hogy “hallottam, hogy állítólag” meg “a másik oldalon is van azért”. La, ezek NEM rendszerszintű jelenségek, és a megítélésük is sokkal súlyosabb, aminek a gyökere ugyanaz a nőgyűlölet, mint amely ellen itt tiltakozni összegyűltünk. Nem mondtuk azt, hogy nem léteznek bűncselekmények. Ezért nem tartom ezt fairnek.

        • Shangri La Semmilyen körülmények között nincs ahhoz joga egy férfinak, hogy verje a barátnőjét, élettársát, feleségét. Mi köze ennek ahhoz, hogy D.ZS. mire apellált, hogy milyen nő?? Nekem se szimpi, de az hogy a férje többször megütötte, elfogadhatatlan! Váljon el, hagyja el, de a verés nem kommunikációs eszköz!

          • Mondjuk engem egy kicsit fusztrált, amikor úgy éreztem, hogy az általam sosem kedvelt, sőt arrogánsnak, elitistának és tévés szereplése alapján tehetségtelennek tartott D.Zs-t ezen a blogon nem szabad kritizálni, de azt én is fontosnak tartom, hogy kihangsúlyozzuk, a bántalmazás nem igazolható! D.Zs ilyen szempontból védelmet érdemel. Nem csak ő, hanem minden hasonló nő is, illetve minden áldozat. És nem lehet a méltó élethez való jogot szimpátia alapján osztani. (Ezt most magamnak is mondom.)
            A cikk alapján a könyv őszinte jószándékkal született.

            • A hozzászólások ott vannak, csak válaszok érkeztek rájuk, mert van, aki másképp gondolja (azt szabad?). Tehát szabad kritizálni, bármit. Itt sok mindent szabad, szinte mindent, de áldozatot hibáztatni nem. Tele van velük a moderációs rész, be sem enegdem őket. Ti bent vagytok. Ugyanúgy érvényes rátok is a kommentszabályzat: nem írhat rágalmakat, jogsértő tartalmakat senki.
              Szóval szabad kritizálni DZs-t, ha épp az a téma. Csakhogy az aranyásó nő mítosza kapcsán került szóba, nem a tévés vagy közeszereplői tevékenysége kapcsán.
              Szerintem a folyamat a következőképp néz ki:
              — általános, sistergő frusztráció a híres, feltűnő, szép, valamilyen teljesítményt elért nő iránt az egyszeri ember részéről
              — téma a blogon: családon belüli erőszak, ki mi alapján választ férjet, vonzalom a gazdag nehézfiúk iránt?
              — áldozathibáztatás, nőgyűlölő logika, ellenőrizhetetlen, személyeskedő állítások (tényszerűen nem igaz)
              — jelzés a bloggertől: ezt itt ne
              — a blogger beállítása cenzornak, mellébeszélés: de hát DZs elitista, nem tehetséges…
              NEM ERRŐL VOLT SZÓ EREDETILEG, ez csak ürügy, kamu. És irreleváns, hogy te személy szerint kit kedvelsz, amikor a családon belüli erőszakról van szó.

              Hogy szabad-e DZs-t a teljesítményéért kritizálni: persze, szabad, csak nem így jött szóba, nem ezt kezdték itt elemezni, hanem a legócskább relativizálással, áldozathibáztatással és károgó ítélkezéssel a magánéletét. (Többek között ezért sem hiteles nekem a Privátkopó.hu tevékenysége Bojár-ügyben sem, pedig kiáll az anya és a gyerek mellett, de amúgy, tendenciaszerűen nem ám nők vagy áldozatok mellett áll ki, hanem mindig azt támadja, aki “liberális”, és nem átall szexi fotót közzétenni DZs-ről, hogy lejárassa és hiteltelenítse.)

              Hogy Dzs kivel hol csókolózik, randizik, milyen anya, milyen a melle, milyen műsorvezető, hogyan jutott magasra, az NEM releváns abból a szempontból, hogy bántalmazták, hogy mi zajlik a rendőrségen (eljárásjogi hibák), hogy gyűlöletkampány van ellene, sokszoros jogsértésekkel.

              Azért vagyok a szokásosnál érzékenyebb erre, mert az én teljesítményemet is aljas szemszögű magánéleti turkálással, infógyűjtögetéssel, patkánykodó elemezgetéssel, meg a külsőm és íráskészségem fikázásval próbálják lejáratni a nímandok.

              Aki celebeken csámcsog, őket véleményezi, figyelgeti, könnyű célpontokra lő, ahelyett, hogy elismerné az értéket, felfogná, hogy sokféleképpen lehet élni, és képernyős személyiségként sem könnyű, a többieket meg, akik kínosak, békén hagyná, és magán segítene, lényegében nem különb a gyűlölködőknél, ellenben nem veszi észre magát, irigy, közhelyes és unatkozik.

              Soha semmilyen kontrollszerepe, társadalmi haszna a sima fikázásnak nincs, ezek a legaljasabb késztetések közé tartoznak, és szánalmas képet mutatnak a művelőikről.

              Tessék rámutatni a konkrét gondra: a rossz mondatra, bénán felépített műsorra, vagy a tévé, szerkesztőség/showbiznisz mint rendszer hamis működésére. Vagy az adócsalásra, áljótékonykodásra, bármire, ami közügy, ha tett ilyet a celeb. De ne egyes célpontokra uszulni. DZs ugyanis nem volt fikázandó téma, se itt, se máshol, amíg nem tett feljelentést.

              Most jelzem, hogy amikor hangosan gondolkodsz kommentben, tehát “megnézem már, mennyibe kerül egy olyan napszemüveg”, meg engem, a bloggert, az egész működtetőjét, irányáért-nívójáért felelősét, valamint jogi értelemben is felelősét diktátornak állítasz be, az nagyon szemét dolog, és nem szolgáltam rá, hogy ilyen helyzetbe hozz.

            • “… diktátornak állítasz be, az nagyon szemét dolog, és nem szolgáltam rá, hogy ilyen helyzetbe hozz.”
              Nem akartam szemétkedni és rossz helyzetbe hozni téged. Lehet, hogy időnként átgondolatlanul kommenteltem. Elnézést kérek.
              A szemüveges témát nem én hoztam fel, tényleg nem tudom, mennyibe kerül egy ilyen szemüveg, és nem értettem, miért olyan fontos ez annak, aki téged ezzel kritizált. Eszembe sem jutott, hogy ez szemétkedésnek veszed, nem is ellenedben szálltam bele abba a kommentelgetésbe, hanem inkább a “támadód” ellen. Ezek szerint ezt rosszul érzékeltettem.
              D.Zs-ről pedig már akkor kialakult egy negatív véleményem, amikor még semmit sem tudtam a magánéletéről, egy véletlenül elkapott műsorban viselkedett nagyon arrogánsan és uninteligensen az én megítélésem szerint. Valóban nem olyan fontos a véleményem, -a családon belüli erőszak függvényében meg pláne,- nem lett volna olyan fontos ezt a véleményt beleerőltetnem a kommentfolyamba. Egyébként hajlamos vagyok sajnos valóban az irigységre és a fusztrációra, de azért annyira nem vagyok értéktelen ember, hogy csak a szép és híres nők alázásával tudnám szórakoztatni magam.

              Viszont jobban esett volna, ha mindezt magánlevélben írod meg, mert ezt így megszégyenítésnek érzem.
              Egész életemben az ilyen megszégyenítés elől menekültem, nem gondoltam, hogy egyszer ezen a blogon is előjönnek ezek az érzések.

              • Bocsánatot kérek, elragadtattam magam.
                Csak azt írtam, hogy itt és most DZs a bántalmazási ügy kapcsán jött szóba, nem másért, és áldozathibáztatás-közeli off most sorolni, hogy mi ellenszenves benne szakmailag vagy bárhogy.
                Valahogy azt hiszem, legalább itt kérhetem, hogy gondolják át a kommnetjeiket és legyenek a szempontjaimra tekintettel azok, akiknek jó ez a blog. A többiek meg ne akarjanak kommentelni.

              • Én is túlvagyok, bocsánatot kérek. Sokan kóstolgatnak, beledumálnak, megítélnek, elemeznek, tulajdonítanak, és elegem lett. Azt szeretném, ha nem támasztana senki exztra elvárást, hogy milyen legyek én vagy a blog, csak írhatnék, nem kellene visszaverni a véleményeket, és az lenne itt, akinek ez így jó.

    • Én is ilyen oltalmazó karokból elnyomóhoz menekülő vagyok és értem is, hogy mire gondolsz, miről beszélsz, de mint ezen a földön semmi, ez sem ennyire egyszerű. Olyan kis dolgokon is el lehet csúszni. Minden boldogság, minden állapot tünékeny és olyan nagyon törékeny. Az öntudat is az. Régen volt egy képem magamról, akkor pontosan tudtam, illetve azt gondoltam, hogy tudom, mennyit érek, ki vagyok, de az élet kiszámíthatatlan. Elég egy tragédia, haláleset, nagyobb változás, és az egész életed, látásmódod, minden, amiben valaha hittél, megrendül. Megkérdőjelezed magad, az utad, a lehetőségeidet, mindent. Ilyen állapotban könnyű rossz döntéseket hozni, sőt, csak azokat lehet. Én is így futottam elnyomó macho karokba. Vannak törékeny állapototok, zavarodott pillanatok, fájdalom, ami elől futni akartam, csak nem vettem észre, hogy rossz helyre, rossz emberhez menekülök. Ilyen állapotban hajlamos voltam szebbnek látni őt és a dolgokat is, mint amilyenek. Apukám meghalt, véget ért egy öt éves, csodálatos kapcsolat, otthagytam a megszokott és szeretett munkám, tele voltam sérüléssel, bizonytalansággal, fájdalommal, örültem, hogy volt mellettem valaki. Kezdetben tényleg rendes embernek tűnt. Nyilván eljátszotta. Jó fél év telt el, mikor elkezdtem azon gondolkodni, miért érzem magam ennyire rosszul, miért nem vagyok képes talpra állni, miért rozzantam így össze, miért kérdőjelezem meg folyton magam. Addigra a folyamatos gyalázása, a százszor elszajkózott mondatai, mint “gondolkozz el magadon, hogy nézel ki, szedd már össze magad, egoista vagy, olyan vagy, mint egy autista, én egy nyolc osztályossal is megértetem magam, csak te nem fogod fel…” a kiabálásai, a lenézése, a lelki terror már megtette a magáét. A méltóságom, amire előtte olyan nagyon büszke voltam, úgy tűnt el, hogy észre se vettem. Vitte kézenfogva az öntudatom is. Csak pislogtam, hogy hogy kerültem ide, és eddig hol volt az agyam, meg a szemem, hogy ezt nem vettem észre. Hogy magam sétáltam-e egy ilyen karjába? Persze, önként mentem és dalolva, hinni akartam valakinek, akinek nem kellett volna. Megvannak a saját hibás döntéseim és a felelősségem is a történetben, az árával pedig minden nap szembesülök és nem is hibáztatok senkit, mindössze csak jelezni szerettem volna, hogy ezerféle helyzet és ok van, ami miatt nők elnyomók karjaiban kötnek ki, és van, mikor a fene nagy öntudat egész egyszerűen nem működik.

      • Valóban, ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy sokan elképzelik. Persze, világos, erőszakos férfival nem szabad összejönni, pláne együtt maradni – szerintem ezzel mindenki egyetért. De a legtöbb bántalmazó nem azzal kezdi, hogy lekever két pofont a nőnek – általában szép lassan, fokozatosan történik a behálózás, nem egyszer nagy, szenvedélyes szerelem képében és mire az áldozat észreveszi, hogy ő áldozat, már benne is van nyakig. Láttam egyszer egy TED videót egy nagyon sikeres, ötvenes üzletasszonnyal, aki arról mesélt, hogy a fiatalon kötött első házasságában a férje verbálisan és fizikailag is bántalmazta, végül pedig már addig jutottak, hogy pisztolyt szorított a fejéhez. És ő mindezt hagyta, művelt, intelligens Harvardot végzett emberként, mert úgy gondolta, hogy a végsőkig ki kell tartania amellett a férfi mellett, akit szeret. Csak lassan döbbent rá, hogy őt bántalmazzák és hogy nem igazán normális, amit a férje tesz.

        Arról nem is beszélve, hogy sokszor bár úgy tűnik, hogy van választása az illetőnek, a tetteit mégsem maga irányítja. Nekem volt olyan korszakom, amikor olyan magányos, nyomorult és elesett voltam, hogy bárkihez, aki egy-két jó szót szól hozzám, tudtam volna a végsőkig ragaszkodni, még akkor is, ha néha megrugdos. Szerintem simán elhittem volna, hogy megérdemlem. Csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy nem kötöttem ki egy bántalmazó kapcsolatban.

        Ráadásul a családi minták is elképesztően erősek tudnak lenni, és ha valaki úgy nőtt fel, hogy anyunak egy-egy pofon helyenként belefér, akkor az a saját életében is el fogja tűrni ezt. Még akkor is, ha szépen lassan rámegy az egészsége, a lelki épsége is. Épp most játszódik le egy ilyen történet a környezetemben, és rohadtul nem szép látvány… Mondhatjuk persze, hogy az illető nőnek volt más választása is – mert tényleg volt, szép lány, menő, jól kereső szakmával – de annyi súlyos defektus van a háttérben, ami miatt így választott, hogy nem lehet azt mondani, hogy csak ő a hibás. Volt egy rossz döntése, de hibás sokkal inkább az a barom, aki kihasználja és úgy bánik vele, mint egy ronggyal.

        • Ezt a videót én is láttam, a nő talán újságíró, és többek között az álommunkáját is otthagyta a férfi kedvéért. Ha jól emlékszem, az volt az egyik első gyanús jel, hogy a férfi már a kapcsolat legelején a végletekig ragaszkodó volt, azt mondta, a nő az élete értelme. Ez is gyakori vörös felkiáltójel, hogy bántalmazóval van dolgunk.

          • Milyen amikor végletekig ragaszkodó? Mit értesz pontosan alatta? Amikor csak pár hetes a kapcsolat és te egyre jobban érzed, hogy kicsit sok már belőle? Hogy elkezd megfojtani a szerelmével, nem jutsz mellette levegőhöz? Mindig ott van a közeledben, nélküled nem csinál semmit? Szinte lóg rajtad? Csüng? Te vagy a mindene?

        • Köszönöm ezt a hozzászólást, nagyon világosan megfogalmaztad, mi is történt. Sajnos ilyen nyomorult lelkiállapotban voltam, mikor találkoztunk, nem tudtam józanul ítélni, tényleg nem vettem észre semmit a terrorból, amibe, ahogy írtad is, szép lassan csúsztam bele.

          A családi minták valóban fontosak. Nálunk nem voltak pofonok, de anyukám vallotta, hogy a nőnek megvan a maga szerepe egy kapcsolatban, mint például meleg vacsorával várja haza a férjét, barátját, kivasalja az ingeit, kiszolgálja, takarít, meleg családi fészket teremt, stb. (Megjegyzem ezt csak mondta, a kivitelezés neki se nagyon jött össze.) Az előző kapcsolatomban ezeket sajnos tényleg nem, vagy ritkán tettem meg. Nem azért sajnáltam, mert a fiatalember elvárta volna, (főzött, kimosott, kivasalta az ingeit, ha nem értem oda, ráadásul míg tehette, az én munkámban is sokat segített), hanem azért, mert ha valaki, ő megérdemelte és értékelte volna a gondoskodást. Mikor annak a kapcsolatnak vége lett, anyukám gyakran hangsúlyozta, hogy ez nagyrészt annak köszönhető, mert nem voltam elég gondoskodó és nem tettem eleget “asszonyi kötelességeimnek”.
          Hibáztattam magam a kapcsolat végéért, így el is hittem, hogy lehet a dolognak valóságalapja és az újban tényleg nagyon igyekeztem, hogy ezen a területen helyt álljak. Főztem, takarítottam a lakását, apró kedvességekkel vártam, bedobtam mindent és annyira magával ragadott ez a szerep, hogy elhittem, ha én engedelmes, a férfi nem létező problémáit is folyton végighallgató, odafigyelő, érzékeny, gügyögő házitündér leszek, akkor nem eshet bántódásom, akkor nem hagynak el. Hát esett.
          A dolog először természetes, majd elvárás, később meg elég se lett, de ahhoz nagyon jó volt, hogy az én figyelmem elirányítsa a gondokról, meg arról, hogy mi történik, hogy bánik velem, miket mond nekem közben. Minél rosszabbul éreztem magam, annál jobb háziasszony, barátnő szerettem volna lenni, hátha attól majd…Nagy butaság volt.
          Összességében úgy gondolom, vannak dolgok, amiket tényleg meg kell tenni, nincs nekem bajom a “női szerepekkel”, alapjában véve azt hiszem én nagyon is gondoskodó vagyok. Ha a partner olyan, nem fáradtság, sőt jól is esik főzni, sütit sütni, gatyát mosni, sövényt nyírni, otthont csinosítani kettőnknek. Baj ebből akkor van, amikor kényszeres lesz, nem szívből, hanem megfelelésből jön, szereppé válik, ráadásul az arra érdemtelen partnerért gebedünk meg, amit a veszett nagy igyekezettől észre se veszünk.

  13. Azt mondod, békén hagysz. Aztán mégis itt erősködsz kommentben, elemzed a párkapcsolatom, kinézetem, özvegységem. Érdekes. Én a ti fos helyeitekre úgy sem járok, hogy folyton engem taglaltok ott is.

    Tudod, mi meg úgy szarunk le titeket, hogy eszünkbe se jut olyasvalaki, aki ezt a gusztustalan önigazoló agressziót nyomja. Nem kell figyelmeztető jelekre koncentrálnunk. Nem akarunk tőletek semmit.

  14. Kedves Évi!

    Írtam neked, valamiért késztetést éreztem erre. Jó hosszúra sikeredett. Így a csatolmányba tettem.

    Kreatív szép napot!

    Jutka

  15. Már régebben is gondolkoztam azon, hogy van e olyan nő, aki a természetéből fakadóan minden elvárásnak megfelel. Akire mintha rászabták volna ezt a szerepet. Aztán rájöttem, hogy nincs, mert az elvárások ellentmondanak egymásnak, ráadásul ha megfelelsz egynek, sokszor azért se jutalom jár, hanem kihasználás.
    Sokat tűnődtem rajta, hogy az évfolyamtársnőim, boldogok e így. Volt egy elméletem, hogy mivel a természetüknél fogva jól néznek ki, és kb. minden értelemben normálisak (neurotipikusak, heterók, vanillák stb) ezért boldogok. Van egy verseny, amin minden nap előkelő helyezéseket érnek el, szépségből, nőies viselkedésből, háziasságból. Aztán rájöttem, hogy rengeteg idejüket elveszi az egész, emiatt hátrányba kerülnek, és azért amiért rengeteget szenvedtek és dolgoztak rajta, a tökéletes és gondosan karbantartott külső, emiatt bélyegzik őket sekélyesnek. A nőies viselkedés miatt meg nem veszik őket komolyan és sose elégedettek, hiába teljesítenek, mindenki körülöttük azt sulykolja beléjük, hogy még jobbnak kell lenniük.

    Viszont néha félek, hogy cinikus vagyok. Egy volt osztálytársnőmnek már férje van és gyereke, és mellé jó végzettsége és munkája. (időben végzett, nem váltott szakot, mint én.) A facebookja alapján minden olyan idillikus és én cinikus vagyok hogy mi lehet a háttérben. Ami hülyeség, mert miért ne lehetne boldog. Természetes, hogy fb-re csak a szépet és a jót rakja ki, de hátha a valódi élete is tökjó, ha nem is ilyen rózsaszín cukormázas.

    • Közben eszembe jutott, hogy van olyan elvárás, aminek (látszólag) a természetemből fakadóan megfelelek. Ez pedig a szex. Nem megfelelési kényszerből csinálom, de tetszik sok minden, ami mások szerint csak a pornóban van és jóval azelőtt tetszett, hogy másoktól hallottam volna róla. Vannak olyan dolgok, amiket azt hittem, hogy én találtam ki. Most azt hihetnénk, hogy ezzel én megtaláltam “piaci rést”, majd biztos milyen könnyű nekem jó pasit fogni vagy előnybe kerültem, vagy mittudomén. Pedig nem, egyrészt a férfiak nagy részének igazán túlzás amit én akarok, szal inkább sokkal szűkebb körből válogathatok, de ha nem így lenne, ha tényleg megfelelnék ennek az elvárásnak teljesen, ha nem volnának olyan hangok, hogy egy nő inkább legyen visszafogott az ágyban, szóval egy végtelenül idealizált esetben egy végtelenül idealizált önmagammal se működne. Mert én nem akarom, hogy ezért szeressenek (és itt elérkeztünk a szépek dilemmájához, pedig én tök átlagos külsejű vagyok.) A másik meg, hogy egész biztosan nem leszek boldog olyan emberrel, aki másokat érzelmi manipulációval próbálna rávenni mit tudom én mire, például análra vagy többes szexre, mivel hiába tetszenek ezek nekem is, itt lehet, hogy nem lesz konfliktus és minden simán megy, de engem is rá akar majd beszélni olyanokra, amik nem tetszenek nekem, illetve a nekem tetsző dolgokban se fogja az én élvezetemet nézni.

    • “Ami hülyeség, mert miért ne lehetne boldog.”
      Persze, csak tapasztalatok alapján az idillnek valójában nagyon kicsi az esélye. Jó, van azért – de a gyanakvás jogos.

    • Én is ismerek olyan nőket, akik családanyák, vidámak, szexik, energikusak, és tökéletesen meg vannak elégedve azzal, hogy otthon menedzselik a családot, apa keres, ők pedig a gyerekekkel, az otthon és maguk karbantartásával foglalkoznak. Egyszerűen van olyan, aki beéri ezzel, legalábbis addig, amíg a gyerekek kicsik és sokat kell velük foglalkozni. Nem nagyon tudok velük miről beszélgetni.

      • Lehet, hogy elkeserítő, és nem vet túl jó fényt rám, de ha megengedhetnénk magunknak, hogy én ne dolgozzak és gyereket akarnánk, akkor nekem is bőven elég lenne ez, amíg kicsik a gyerekek. Sőt, továbbmegyek, csakis ilyen helyzetben vállalnék gyereket, mert nekem, ismerve a saját munkabírásomat, idegrendszeri terhelhetőségemet, a gyerek és a munka egyszerre sok lenne. Nekem nem hiányzik az, hogy reggel őrjöngve rohanjak a munkába, a gyerekeket bölcsibe, oviba vonszolva, és este még a nyolc óra meló után otthon foglalkozzak velük. Most esténként csak arra vagyok képes, hogy nézzek ki a fejemből és netezzek kicsit. Nem hinném, hogy otthon levő anyukaként szellemileg elhülyülnék, pláne nem akkor, ha lenne elég keret alkalomadtán bébiszitterre, sportra, kikapcsolódásra is, ellenben, ha teljes munkaidő mellett lenne még egy-két gyerekem, abba egész biztosan beleőrülnék.

        • Egyáltalán nem vet rád rossz fényt. Az anyaság 24 órás állás, főleg az elején. Ha időben felismered a pillanatot, amikor abba kell hagyni a csakanyukaságot, akkor józan ésszel átvészelhető. És ez a pillanat mindenkinél máskor jön el. 🙂

        • Megértelek teljesen. Nekem viszont ez tartalmilag lenne kevés, beszűkülne a közegem, a tevékenységek és tudom, hogy engem ez nagyon idegesítene. Előbb-utóbb minden ismerősömnél jött a megjegyzés, férj-rokonok által, hogy te úgysem dolgozol, van időd otthon mindenre. Persze mert egy háztartásban nincs semmi teendő. Szerintem ez egy idő után baromi frusztráló tud lenni.

        • Veled biztos tudnék miről beszélgetni. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, aki mondjuk nevel három gyereket, tíz éve otthon van, szellemileg légüres térben mozog, mert vagy a gyerekek, vagy az otthon, vagy a férjnek kötelezően tálalt tökéletes test karbantartása köti le, és neki ennyi elég. Róluk írtam.

      • A vanilla az nem BDSM-eset jelent. Volt, hogy azt képzeltem, hogy az átlagos szexualitás, tehát ha valaki heteró és vanilla automatikusan belépést biztosít az átlagemberek céhébe. Ma már tudom, hogy nem így van és akár egy szokatlan érdeklődési terület vagy egy szőrös bikinivonal miatt is tarthatnak különcnek valakit.

            • Bárhol. És nem csak a bikinivonalért, minden szőrért. Ha nő vagy.
              (Elsősorban Magyarországon persze).
              Gúnyoltak utcán, strandon, kempingben, buszon. Hangosan kiabáltak utánam, hogy “bajuszos”.
              Nudista strandon még nem voltam, de az még rosszabb lehet, mert ott az egész testfelület látszik.
              Mondjuk ilyen szempontból az, hogy elköltöztem Magyarországról, sokat segített, de a fusztrációk megmaradtak. Nálam nincs olyan, hogy elugrok uszodába, min. 2 órás előkészület kell hozzá. És nem azért, mert nekem ez annyira fontos, hanem mert beleégtek az agyamba a beszólások.

              • Nem rosszabb a nudi. Azért nem, mert ott elképesztően illetlenség a bodyshaming, elképzelhetetlen, hogy valakinek a teste miatt beszóljanak. Lehet gebe, hájas, öreg, ráncos, szőrös vagy csupasz.

            • Igen, igazad lehet a nudista stranddal kapcsolatban, mert az inkább egy filozófia, mint strandolási szokás.
              Jó, majd kipróbálom, igazából mindig is vágytam rá, sőt, csináltam is már horvát tengerpart eldugott öblében, ahol senki sem látta. Vagy nem sokan.

  16. Hát nem bírtam végigolvasni ezt az Önálló férfi torz(borz)almat. És csak hitetlenkedem, hogy ilyen gondolatok komolyan léteznek, emberek agyában, és itt élnek, ahol én, és ugyanazt a nyelvet beszéljük, egyszerűen kívül esik a fel/befogadóképességemen. Azt hittem, valami hülyén sikeredett vicceskedés, de végigböngészvén a hozzászólásokat, ezt kizártátok, mint lehetőséget. Akkor komolyan kell vennem, hogy létező látásmód, ami viszont hátborzongató. Már csak annyi hiányzott, hogy gyorsan megálmodja a férfiak paradicsomállamát, ahol a nőket internálják szöges drót mögé vagy/és kiirtják, szalagon gyártják a hímutódokat gépekkel és virtuális gyönyörben fetrengenek életük végéig…

  17. A viccesebb énem azt mondja, hogy ami az “És akkor…” után jön az sci-fi.
    A kevésbé vicces meg hangosan bömbölt, mert ami aztán van, az nem létezik. Mert van, amikor a hiú remény betegítőbb, mint a belenyugvás.

    … mert csak mindről kiderül egy idő után a álhercegség, és miután a kicsalt bizalmadat ellopják és elviszik (álmaidat összezúzzák), nem marad annak, aki talán érdemes volna rá, és neki már nem is mutatod, és azzal űzöd a világba, hogy keresed a talmit, mert előre arra számolsz, hogy rajtakapod. Így elvész, akiért érdemes lenne, mert az igazit, a belső, a valót, nem fogja észrevenni (mert talán már ott sincs), mert már megkérgesedett az, ami olyan közvetlen, életteli és vidám volt.

  18. Véletlen vagy épp nem, de ide tévedtem és olvastam. Elszomorító. Elszomorító, mikor a két nem egymás ellen bizonygatja milyenek is. Ez az állandó általánosítás mind két oldalról eléggé lehúzó és lealacsonyító. Igen sajnos még is létezik, hogy egy férfi így gondolkodjon és létezik az is mikor egy nő így gondolkozik és cselekszik. De kérdezem én kötelező volt annak előtte elvenni vagy hozzámenni? Mindkét fél vette a fáradtságot arra, hogy igazából megismerje a másikat? Vagy csak, ha már így alakult akkor legyen? Egy kapcsolatban mind két fél benne van. Vannak kirívó esetek, amit nem lehetett előre látni vagy egyszerűen nem akartuk észrevenni. Viszont akkor nem csak a másikban kell keresni a hibát hanem magunkban is.
    Sajnos olyan világban élünk ahol az emberi kapcsolatok értéke nem számít. Sőt törekednek arra, hogy inkább elszakítsák és eltávolítsák az embereket, nőket férfiakat egymástól mintsem arra tanítanák és ösztönöznék őket, hogy megbecsüljék és szeressék egymást. Ezért nem kell csodálkozni azon, ha valaki egy ilyen irománnyal áll elő. Bár ez összetettebb lelki dolog mintsem ennyire egyszerű legyen. Mindenki tapasztal átél történéseket. De ebből nem lenne szabad általánosítani. Igen néha mély nyomokat tud hagyni bennünk és súlyos sebeket kaphatunk. Ez által óvatosabbá válhat az ember és elvesztheti naivságát. A jóba való hitét, hogy mégis létezik harmonikus szerelemmel telített párkapcsolat. S ki most azt gondolja álmodik, mert ilyen nem létezik. Annak üzenem lehet neked nem, mert ha valaha hittél is már nem hiszel. Ez a te tapasztalatod…… a te dolgod.
    Gyerekek, család vagy saját élet? Ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Senki sem mondta, hogy a gyerek nevelés egyszerű feladat. Senki nem emlékszik a saját gyerekkorára? Mit kellett a szülőknek harcolni vele? De ha megkérdezi tőlük megérte e? Jobb esetben mindig az a válasz: persze hogy megérte. 🙂 Talán mi mást mondanánk? Vannak kirívó szomorú esetek! Az életben mindenre lehet példát találni! Ilyenre is olyanra is! Nincs vagy vagy! Is is létezik. A család azért család, mert mindenki kiveszi belőle a részét! Így kellene működnie. A nőkre nagy súly nehezedik főleg az első pár évben ezt meg kell becsülni és segíteni ott ahol csak lehet őket. Mert a gyereknevelés első éveiben őket veszi igénybe leginkább. Ráadásul nem csak mint anya, hanem mint nő is helyt kell állniuk. Ez így van! A férfinek meg máshol kell helyt állnia. Ezt meg a nőnek kell becsülnie. Ez a mai világban egyre nehezebb. Egyre jobban leterhelik az embereket s mire hazatérnek sokkal kevesebb az erő a türelem arra, hogy a gyerekkel mindenre odafigyelve foglalkozzunk NEVELJÜK. Mert a gyereket nem az iskolában kell nevelni! Nem a tanárok dolga. A szülők dolga. Az más kérdés, hogy a tanároknak is meg van a felelősségük. Nem is kicsi. Ők is le vannak terhelve. Jobb esetben a tanító az tanító és nem csak állása van, hanem hivatása. Ez egyre kevesebb.
    Aki azt gondolja a szerelem és szeretet anyagi hozomány az téved és nagyon sajnálom. A családban való szeretetben élés a gyerekek lelki fejlődése és identitása sem anyagi kérdés. A megélhetés az anyagi kérdés. Mert szükséges kifizetni a számlákat etetni, ruházni és egy csomó minden. Az erkölcsre tiszteletre nevelés nem pénz kérdése.

    Kurvázni? Egy társ mellett? A problémát kell orvosolni. A kurvázás nem megoldása a problémának. Lehet valakinek az. A probléma attól még megmarad ha tetszik ha nem.
    Szétrakni valakinek a lábakat? Kurválkodni egy társ mellett? Ugyan az a kérdés.
    Emlékszünk még az ígéretre az esküre? Jóban rosszban, egészségben betegségben, örömben bánatban……….. addig. Azt nem írom ki meddig. Mert az már a legszomorúbb része. De ezt nem mi döntjük el. Csak reménykedhetünk, bízhatunk. Kell is.

    Önmagunkban keressük elsődlegesen a hibát….s ha megtaláltuk, utána lehet a másikban is.

  19. Esetleg a 21. századra végre megadhatnák a férfiaknak is azt az alapvető emberi jogot, hogy eldönthessék, hogy szülővé akarnak-e válni vagy sem.

    A nő bármikor dönthet úgy, hogy nem akarja a gyereket (abortusz, örökbeadás), a férfinek viszont semmi döntése nincs a saját és a gyereke sorsáról attól kezdve, hogy a nőben landolt a DNS-e.

    Be kellene vezetni a gazdasági abortusz intézményét. Ha apuka úgy dönt, hogy lemond a gyerekéről, onnantól kezdve nem volna semmilyen kötelezettsége.

    Kurvára érdekes, hogy ha jogokról van szó, akkor a gyerek a nőhöz tartozik, ha kötelezettségről, akkor meg a férfihoz is.

    Minél vagyonosabb vagy, annál valószínűbb, hogy egy nő rád mutat es apává tesz. De persze az önkéntes szegénység se garancia, hogy egy pszicho nő nem akar apává tenni.

    A DNS vizsgálatok kimutattak már, hogy a férfiak kb. 30%-a nem is a saját gyereket neveli. Tudtán kívül…

    Most már el se kell játszani a nőknek a boldog biológiai család színjátékot, csak egy tehetős orvost, mérnököt, vállalkozót, ügyvédet, bírót, politikust kell apának megnevezni. Nagyobb jövedelemből ugye az X% is nagyobb.

    Remélem utoléri a döntéshozókat is ez a rámutatással apává tevés őrület es belátják, hogy a helyzet tarthatatlan.

    A felvilágosultabb férfiak mar szinte teljesen kihátráltak a nőkkel való kapcsolatokból, MGTOW életformát hirdettek. Erre a feminista gyűlöletközpontok utánuk mennek a legvégsőkig. Már nem mentség, ha önmegtartóztatást gyakorolsz, steril vagy, vagy sose láttad a csajt. Ő megnevez es máris apa vagy – és fizetheted a tartásdíjat, mint a katonatiszt. Brutalis!

    • Sokat tehetsz azért, hogy ne landoljon a nőben a DNS-ed. Nem lehetne ettől a függőségtől megszabadulni? Esetleg gumit vonni közéd és a gyanakodással, gyűlölettel megközelített szerelmed közé? Az sem igaz, hogy a nőké a jog. Azért lesz övék a _felügyeleti_ jog, mert gyakran hozzájuk kötődik a gyerek, ők áldoztak be karrieréveket, testi állapotot, időt, energiát, míg apuka élte a világát és nyűgös teher volt neki a saját gyereke, akit csak jóllakottan, simán bírt elviselni fél órákra, és fotón mutogatott az ismerősönek néha. Egyébként ne hidd, hogy egy gyűlölködő, manipulatív exszel, folyamatos szemétkedés és tartásdíjnemfizetés közepette akkora élmény egyedül nevelni egy vagy több gyereket.

      Nem igaz az sem, hogy bemondásra megy, hogy megnevez a nő, és apa vagy, ez rosszindulatú hazugság.

      Ki hova ment ki után? Én a saját blogomon írok, nem szokásom gyűlölethullámokat indítani, azt épp Huffnágel tette ellenem. Éppenséggel nincs is bennem ilyesmi a köhög a bolha blogok láttán, ahonnan viszont kényszeresen kattintgatnak ide, linkelgetnek, idéznek. Megmosolyogtató, amikor a pinafüggők, akik nekünk nem kellettek, durcásan karba teszik a kezüket, hogy mostantól nincs szükségük nőkre.

  20. Visszajelzés: most akkor elmesélem, nekünk milyen volt | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s