beszélnünk kell a regényről

Végeztem Lionel Shriver regényével. Potyogtak a könnyeim a játszótéri padon, aztán az eső is rákezdte.

Nagyon meg lett mondva a recenzenseknek, hogy le ne lőjék a megdöbbentő befejezést. Ehelyett a filmről, a könyvről is azt írták: Eva sosem akart igazán anya lenni.

(Interjúrészlet:
Mi volt a leggyakoribb ellenvetés?
LS: Hogy Eva, a narrátor egy ellenszenves és taszító nőszemély. A gyermekvállalással szembeni, meglehetősen ellentmondásos érzéseimből született a figura.)

Ellenszenves? Micsoda szemforgató, ostoba olvasók ezek…?

Hát, ez a regény nagyon nem erről szól. Nem az alkalmatlan, hideg anya felelősségéről. Nagyon megszeretjük őt. És, ami azt illeti, a tömeggyilkos Kevint is.

Nekem Amerika cukros hazugságairól szól a regény, a közoktatás csődjéről. Igen, ez ennyire durva. A kamaszlélek elképesztő bugyrairól, és… a hímsovinizmusról. Amikor késő délután hazaér, Franklinnek nagyon megvan a véleménye arról, hogy a felesége mit hogy csinált a gyerekkel egész nap. Gyönyörű Kevin monológja az apjáról a tévéműsorban, illetve azon a csütörtök reggelen. Imádom, hogy éles, hogy leleplezi a talmit, imádom, hogy igaza van. Zseniális: az anyja Odüsszeusz, de bosszút ő áll a kérőkön! Jaj, nem akarok semmit lelőni.

És ritkán lepett meg ennyire regényvég. (Jadviga?) Nagyon finoman adagolja a részleteket, amiből összeáll a kép, és meglepő: motivált benne minden.

A fordításért viszont sűrűn szégyellje magát a Gabo kiadó. A fordítóval az élen. Aki a didn’t get in trouble-t kizárólag úgy képes fordítani: nem került bajba. Pedig világos, hogy azt jelenti itt: nem csinált zűrt. És aki következetesen azt írja: mindent összevéve (ahelyett, hogy mindent egybevéve, vagy mindent összevetve). A szedés, a rengeteg névelő- meg raghiba, süllyedtem el, úgy is, mint kolléga: ez a könyv megért volna egy normális műfordítást, szöveggondozást.

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről (Orange-díj 2005), Gabo kiadó, 2012.

17 thoughts on “beszélnünk kell a regényről

  1. Visszajelzés: eufemizmusok 1. | csak az olvassa

  2. Visszajelzés: mi baja velem, mi bajom vele? | csak az olvassa

  3. Visszajelzés: keressetek, és megadatik | csak az olvassa

  4. Visszajelzés: “én ezt mégse akarom” — az első vendégposzt | csak az olvassa

  5. Visszajelzés: gyomorgörcsös gyermekeink | csak az olvassa

  6. imádtam ezt a könyvet, igen hosszú vonatúton olvastam ki oda-vissza, szinte egyhuzamban (ez kellett is hozzá). nem is tértem tőle magamhoz a mai napig sem. de a filmverzió is elég jó.

  7. Visszajelzés: azért ezt ne | csak az olvassa

  8. Visszajelzés: lekéstem | csak az olvassa

  9. Visszajelzés: elemi kíváncsiság | csak az olvassa — én szóltam

  10. Visszajelzés: még jó fejnek maradni is olyan nehéz | csak az olvassa — én szóltam

  11. A film körülbelül tizede a könyvnek, minden szempontból. Az eredeti verzió tényleg nagyon nehéz, (hihetetlen szeirntem, hogy egy nem irodalom professzor anya ilyen nyelvezetet használjon), de ha rossz is a magyar forditás, akkor is érdemes elolvasni. Én úgy éreztem magam utána , mint akit ledaráltak.

  12. Visszajelzés: önsanyargatás | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: csakazolvassa szabadságon | csak az olvassa — én szóltam

  14. Visszajelzés: amerika nagy hazugsága | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s