Időről időre, e két szó közé nem kell kötőjel!, megkérdik, hogy miért zavar engem a más élete. Miben hat az enyémre, hogy ő hogy szeret? Élni és élni hagyni!

Ezt arra írják, hogy egy nyilvános téma alá szintén nyilvánosan leírtam az értékrendi, ízlésbeli véleményemet (kritikámat). Nem tud rá mit reagálni, mert elevenébe vág. Valaki azt mondta, az ő szerepjátéka/csillámpónisága/vibrátora ciki! Ennyit ért belőle.

Akkor jön a “semmi közöd hozzá”.

Azért írtam, mert nyilvános a téma. Úgyhogy a válaszom: nem zavar, és nincs semmiféle hatalmam, hogy betiltsam, ellehetetlenítsem, ilyen szándékom sincs, pedig ezt is a fejemhez vágják. Soha nem szólok be e témában a személyes kapcsolataimban, még vissza se szoktam. De azt nem tűröm, hogy a csillámpónik és “taktikus áldozatok” minősítgessenek engem, aki őszinte vagyok. Amikor fölényeskedve ajnároznak valami trendihletette, mélyen kapitalista pótcselekvést, akkor rámutatok a hamisságra.

Senki nem kötne így belém, ha férfi volnék, vagy ha nem látszana a képeimen a kinézetem.

Én soha nem firtattam más szexualitását, ezt alapvető szocializációm is tiltja. Épp azt mondom, hogy erről a témáról így (dicsekedve) ízléstelen beszélni, és minél idősebb vagy, annál több eszed lehetne. Való igaz, hogy pont ezért mulattam azon, aki különlegeskedve adta elő a nemi életét.

És a megrontás: “nem lehet eleget beszélni róla”, “már óvodás korban el kéne kezdeni az edukációt”, “természetes, hogy kíváncsiak” – ez pornóreklám. Elmentek ti a jó francba. A gyerekkor lényege az ártatlanság. És minél intellektuálisabb egy kamasz, annál gátlásosabb, ez így van rendjén, ez őt védi. Nem véletlen, hogy kik és miért törögetik a páncélt.

Igaz szívvel és értelmesen bármi kitárgyalható, és én értelmeset írok. Nem várok egyetértést. Csak ugye azt hiszik, az ő kedvenc woke témáik kritizálhatatlanok.

Mindenkire tartozik minden: társadalomban élünk. Én azért tudok egyáltalán az ő “magánéletéről”, mert épp leírta kommentben nagy büszkén a feljavított, kiválogatott részleteit. Vagy a csillámpónikról szóló cikk alatt hisztisen taglalja, hogy ő is csillámpóni, emiatt elnyomják, neki jogok járnak, elismerés, sajnos a többség nem érti – politikai követelést alapoz rá. Így lesz ez közügy. Ha magánügy, és nem akarod, hogy taglalják, akkor nem meséled el. (Én nem a konkrét személyeket szoktam véleményezni: mindig csoportokat, tendenciákat, beszédmódokat. Az embert akkor, ha megszólít, és agresszív, nekem tulajdonít olyat, amit nem mondtam, vagy kombinál velem kapcsolatban.)

Olyat nem játszunk, hogy kiállsz locsogni, hogy bátor, különleges vagy, majd a reakcióra felordítasz, hogy semmi közöd a magánéletemhez! Ez gyávaság: nem tudod megvédeni az ügyedet, ha egy kételkedő is megjelenik. És téged leplez le: könnyen akartál hőssé válni, csak az elismerésért álltál ki, mert a te coming outod, kövérséged, gyereknemvállalásod, az aztán a hőstörténet…!

Miért érzik bírálhatatlannak magukat? Ez az erőszak. Micsoda önzés, hogy aki nem tapsol a műsorodhoz, az mind gyűlölködő, kirekesztő, bigott, fasiszta, tudatlan? És az ostoba magamutogatás, lekezelő sorok után még eljátszod, hogy téged támadtak meg?

Elhitted, hogy a te kis partikuláris agendádat biztosan tapsvihar fogadja, mert az maga az Univerzális Jó. És úgy akarsz hozzáértőnek tűnni, hogy a dogmán kívülieket letudatlanozod.

Még ha valami saját, különös vonásról lenne szó! De nem: körbeszimatoltak a korszellemben, mit előnyös épp most harsogni, és bárgyú konzervszövegeket, rosszul fordított lózungokat hajtogatnak.

Az egyik ilyen (de ez már volt), amit saját érvként egész okos emberektől is hallottam változatlan formában, hogy a melegek bezzeg hazavinnék az idősebb/beteg/sérült/nemfehér örökbegyereket. Nyilván ők jobb emberek. Elfogadóbbak, türelmesebbek!

Már miért lennének azok? Ahol nincs jelen fékező hatású “gyere haza nyolcra” nő, ott pláne miért lennének önzetlenebbek, türelmesebbek?

Senki nem ismer ilyen meleget, akinek “jó volt a maradék”. Én is csak nőket tudok, akik beteg gyereket szívesen vállaltak. Egyébként hazavihetik: egyedülállótól nem tagadták meg az engedélyt azóta sem. Csak nem kérik, ő se kérte.

Nem várható el, hogy egy lobbicsoport önmarcangoljon, kritikus legyen a saját tagjaival szemben, például a melegek beismerjék, hogy az értékválasztásuk, életmódjuk jellemzően nem ideális egy kisgyereknek. De a kívülállóknak miért nem szabad felvetni, hogy kormányzati jóváhagyással meleg, német férfiak tömegesen használtak ki “örökbefogadott” kisfiúkat? Ha ez gyűlölködés meg előítélet, akkor ki fog erről beszélni? És hogyan védhető az, hogy a homoszexualitásnak semmi köze a pedofílliához? Mindkettőt pornó hergeli. A férfiszexualitás lényege a határátlépés, a tilosban járás, és inkább állattá tesz, mint nem.

A melegek nem akarnak örökbefogadni, egyébként. Alig jelentkeznek. Ha egyáltalán, akkor “saját” gyereket akarnak, béranyával, ami a legiszonyatosabb nőkizsákmányolás és ismét #ugyanazazönzés. Elszedni még a reprodukciót is a nőtől, illetve gyerektől az anyját? A reprodukció, a gondoskodás a nők vállalása és munkája (‘labor’), nem túrhatók ki belőle. (Ebből következően a leszbikusok örökbefogadásával nincsen gond.)

Nem az anyaság princípiuma miatt mondom. Hanem a biológia miatt: sejtről sejtre a női test építi fel és táplálja a gyereket (még a tápszer is tehéntől származik). Az “ugyanolyan jó szülő, nem számít a neme” kártékony mítosz. A nem kockázati faktor: mindenfajta felelőtlen, veszélyes, kizsákmányoló viselkedés a férfiakra jellemzőbb, és akárki több tízszeres eséllyel lesz férfi elkövető áldozata, mint nőé, bármilyen erőszakos bűncselekményről legyen szó. #Notallmen? Roppant alacsonyak a standardjaid, ha azt mondod, nem mind olyan.

Nekik a teremtésről fogalmuk sincs. Amikor egy férfi tiszteli az életet, a nőt, gyengéd és figyelmes, annál ez emberség kérdése, az kognitív folyamat eredménye. Nem a teste, a saját húsa követeli. És ha jó apa, akkor akkor sóhajthatsz, hogy az önzést, közönyt, terpeszkedést pont ti megúsztátok.

De mindig csak sóhaj van.

Ez érdekes: a közös érdek, és hogy ki ellen. A heteroszexuális férfiak önzők, de a melegek cukik, a szövetségeseink, mondják woke-ék. A meleg legfeljebb nem veszélyes rád szexuálisan, de az előjogai ugyanúgy férfiasak, a térfoglalása (a teljes LMBT melegekről és magukat férfinak képzelő nőkről szól) és agressziója is. Hozzá még hisztiznek mint elnyomottak. Maszlag, hogy a patriarchátus a közös ellenségünk (heteronormativitásnak mondják, noha a nők túlnyomó része is heteroszexuális), ezért fogjunk csak össze interszekcionálisan. Nem! A male ego az ellenség, a nők és a gyerekek ellensége. Példa a szegény Homonnay Gegely aktív kisgyerekgyűlölete. Vagy a szexet követelő aktivista.

Ne terpeszkedjetek, ne oktassatok ki, akkor nem lesz ellenség a férfi. Abba bele se megyek, hogy a férfiaknak is rossz a male ego, mert őszintén nem érdekel már, hogy nekik mi fáj. Mindig ellennyavalyognak, aztán a nők ügye elmarad aznap is.

Ez az egész szerteágazó gondolatmenet a male egóról csak példa volt a woke érvelés bírálatára. Ez nem magánélet, mert mindannyiunkra hat, hogy melyik normát feszegetik, mit tabutlanítanak, mit enged a törvény, és hogyan használjuk a szavakat.

Elsősorban az újságírás válsága az, hogy a telexen és a 444-en sorjáznak a himihumi cikkek. Szakmailag, társadalmilag nincs tétjük, nem kell hozzájuk tudás, tehetség, kamutémákról szólnak. Rágják a műfasz gumicsontot, meg az aszexuálisok színes életéről írnak minisorozatot. Engem a betűvetők tisztessége érdekel, többször írtam már erről. Az okosságot, pontosságot kérem számon, mert ami hazug, ami színlelés, az káros. És az újságírón követelem meg, nem a szerencsétlen riportalanyon. Van elég baja amúgy is, épp azt meséli, hogy mindenki bántja…

Ingyen reklámozták a fétisparti-szervező Vadre Balázst, normalizálva e szexfelfogás mérhetetlen gonoszságát, elembertelenítő és traumatizáló hatását. Az újságírók nem kezelik kritikusan a butus drámákat, soványka sztorikat és löttyös wannabe-ket, hanem még verik a habot, kattintást vadásznak.

Aki ír, legyen pontos, széles látókörű, elfogulatlan. De az elfogultságot, a drukkerviselkedést empátiának nevezik. Önmegvalósításnak gondolt preferenciákat ünnepelnek, vagy “ilyen ez a Z generáció!” felkiáltással mentik fel a tunya, elkenődött életvitelt és népszerűsítik az elembertelenedést. És az elembertelenedettek az elnyomottak!…

A wmn véleménycikkre akkor képes, ha valakinek (Tóth Flórának) az fáj, hogy ő szülés után kövér és csúnya volt, a sztáranyuka meg nem. Mindez Reddit hunfluenszer színvonalon. A személyes drámából, szubjektív jajongásból és önigazolásból normát csinált Mózes Zsófi, Szentesi Éva, Fiala Borcsa, Kanicsár Ádám, Steiner Kristóf és Nyáry Luca is. Ami nem ilyen, azt meg összeszedik a sztárlexikonból (ki hány éve volt hány éves) meg a wikipédiáról. Ha épp nem morálisan fegyelmezgetnek, hogy ne tedd ki a netre a gyereked képét. Mintha nem tudnád eldönteni…

Le a himihumi cikkekkel, a biztos szimpátiára hajtó ömlengésekkel!

Persze azt állítják a témáikról, hogy “nem beszélünk erről eleget”, ők “kimondják végre”, mert “sajnos ebben az országban” – ezzel elmaradottnak állítják be a többieket. A többiek mind zártak, elfojtósak, nem szexelnek, illetve még nem hallottak róla, min pörög minden pesti huszonéves. Én a fölényeskedést nem hagyom szó nélkül. Ugyebár, tudatlanok azok, akiknek nem kell medvecsapda-csattanás a csiklójukon az orgazmushoz, vagy félméteres, dobozban vásárolható kacat a felszabadultsághoz.

Azt hiszed, nekem szégyen a műbráner? Neked nevetséges ilyesmivel dicsekedni, és ha már bőven túl vagy a heves ifjúságon, az életed meg egy romhalmaz, akkor kétségbeesésszagú is.

*

Hökkenten néztem tegnap, hogy megszomorodott középkorú nők dús keblén progresszió-kitűző a “szexjáték”, nekik BEZZEG VAN TUDÁSUK, hatalmas expertek. Nekem – és még sokaknak – nem a szemérmünket sérti, ahogy ezek az emberek a szexről ordibálnak, hanem unalmas, lapos, hamis, gyarló, és pornó által szennyezett médiakonstrukciónak látjuk ezt, kétes érdekekkel a háttérben. Ettől a saját intellektusomat és (Jámbor Eszter!) a fiatalokat is féltem. Bízzuk rájuk, mit csinálnak, nem hülyék. És ne akarjon senki rajtuk pénzt keresni az áldásosjóügy-“edukációval”, ami sima grooming.

Borzasztó lekezelően, arrogánsan minősítik azokat, akik nem engednek a személyes ügyeikhez médiahozzáférést, és nem ilyen csoda “felszabadultak”, mert számukra a két (KETTŐ) emberi testen minden szükséges rajta van. Évtízezredek tették ilyenné az anatómiát. A szexnek sem a lényege, sem a jelképe, kelléke nem lehet tárgy. Rémesen átlátszó, hogy mi az igazi bajuk, ha magukat ezektől a tárgyaktól érzik nyitottnak meg szexistennőnek.

Itt az értékrend a tét. És rengeteg hatás nyom mindenkit arrafelé, hogy a szex élménye virtuális legyen, technikai jellegű és megvásárolható. Fantáziát és önzést szolgáljon ki. Még a társkereső is egyfajta emberáruház. Mint amikor nyugati barisnyák a tengerparti resorton a harmadik világban nézegetik, mennyi a gyógypedikűr. Igényalapú legyen a szex, szabványosítható szolgáltatás, termék. Joga van hozzá, és legyen garancia. Eldobható emberek, tárgyak, elidegenedett élmények… köze ne legyen kölcsönösséghez, sérülékenységhez, bizalomhoz és szerelemhez.

Miért kell nyilvánosan locsogni az élet legszemélyesebb élményéről, fel nem foghatom. Majd előadni, hogy “firtatják”. (Nekem már az irodalomból, a csak szexről író szerzőkből is elegem van. Annyira olcsó.)

A szex valláspótlék és életstílus, az ideológia is valláspótlék. A vágy lényegét nem értik. Ha van már némi tapasztalatod, a szex eleven, spontán, dinamikus lüktetés két egyedi személy között. Történik, elsodor, ott alakul – nincsen használati utasítása. Nincs mit még felfedezni okoskodó idegenekkel, akik a “tanításból” élnek. A szex nem gamerpálya, amelyen gyakorlatozol, végigmész, egyre jobb vagy, megszerzed a score-okat, majd kiposztolod. Ez elkoptatja az érzékenységet. Orgazmuscsikarás és kiélt tompaság lesz belőle. És ezt nem én mondom, ez antropológia, huzalozás.

És lehet vele alázni azt, akit gyűlölsz.

Ha nincs partner, vagy vágy nincs, akkor ne kezeljük úgy a szexet, mintha egy gép rendszeres karbantartása és feltankolása volna. Vagy “miért ne?” buli – nem az. Csodálatosan univerzális és ettől demokratikus, hogy két test (bármely kettő, bárhol!) összeszikrázik. Sem kellék, sem extra szakértelem, sem jólét nem kell hozzá, csak két, egymásért lelkesedő ember. A ma emberének unalma, hiányérzete a pornókultúra hatása. Nem tudta kettesben kitalálni a szexét, a próbálkozást. Az elégedetlenségét, örök hiányérzetét a nyitottsággal azonosítja, “mondták a tantratanfolyamon”, pedig a lélek hiányzik. És elhiszi: örökké fenntartható a növekedés. Kihagyott évek, kapuzárási pánik.

A legjobb, a forradalmi élmény, sajnálatos, de már megvolt.

Én értem, hogy emberek miért csinálják, vásárolják a kütyüt (az enyém tizenkét éves…), és miért tartják menőnek, az okait is értem, de viszolygok tőle, mert ez az attitűd rideg, kiélt, erőszakos, dicsekvő. Pedig a feminizmus szexpozitivitása eredetileg meleg szívű, mosolygós volt.

Szóval ezért mondom, hogy maradj érzékeny, ne félj “régimódinak” lenni, mert a lelket, az emberközpontúságot egyszer lehet elveszíteni. Ha gazdag lelkű vagy, játékos, örömre képes, akkor nem csinálsz ügyet abból, hogy neked milyen tárgyad van esetleg, és nem fogsz a szexuális életed részleteivel a neten hivalkodni.