miért baj a szavak átírása?

Még gondolkodtam.

Hajdan hithű, bár naiv progresszív voltam. Új formák kellenek. Progresszív: régi rossz, új jó. Konzervatív: régi jó, új rossz. Fujj! Amúgy tényleg ennyire leegyszerűsítve hittem én. Miközben aktívan tüntettünk műemlékekért későbbi férjemmel, ne bontsák le a Király utca 40-et, ne vágjanak ki fákat.

A minap Macival érkeztünk a Fény utcába, és ott beleütköztünk mesterembe, esküvői tanúmba, Lányi Andrásba, akit én egyszer arról faggattam, “dehátandrás” miért olyan bénák a jobbos írók, miért vannak kevesen konzervatívak a művészet élvonalában, miért összehasonlíthatatlanul nívótlanabb a Demokrata szerkesztői vezércikke, mint a Narancsé, bármiről is legyen szó, miért cikis mindig és mindenképpen a múltba révedő színház, tehát hogy a balos, liberális kultúra miért veri toronymagasan a konzervatívokét. András nem tagadta a felvetés igazságát, tehát hogy veri. Ne csodálkozzam, felelte, hiszen hagyományosan a baloldalé minden hatalom, nem volt itt sok évtizede pozícióban a jobboldal, csak rövid intermezzók erejéig (a beszélgetés 2007-ben zajlott). Nem hagyták őket, nem volt erőforrás, miből is lennének okosak, erősek, kifejlettek?

Macinak fel is idéztem ezt a beszélgetést, ő egész mást mond, pedig ketten összeszorozva nem vagyunk a közelében sem Lányinak: az invenció, az újat hozó kultúra, az okosság, a felvilágosodás, úgy általában az ész a baloldal erénye, sajátja és lényege. A jobboldal érdeme az igazodás, engedelmesség. Nem tekinti az egyéni boldogságot az élet céljának; a közösséget és annak túlélését előtérbe helyezi. Tűr, nemz, szül, nevel, adót fizet, szabályt követ. Csend, rend, fegyelem, misére jár, nem dug félre, ebben erős (haha). Ne aspiráljon a szellem babérjaira, ez fogalmilag kizárt.

Maci szeret ilyen éles lenni amúgy. Komolyan gyászolja Moldovát épp. (Én is.)

Én baloldalinak vallom magam, ám a progressziónak igen naiv formáját űztem 2013-14-ben. Ó, hányszor írtam le én is mindenféle retrográd, szenvedést okozó, hatalmi szerveződésről, mondjuk a klasszikus munkamegosztású családokról, vagy a tekintélyelvű, frontális, magoltató oktatásról, hogy a régi berendezkedés fojtogató, elavult, hatalmaskodó, nincs mit megőrizni, védeni, fel kell tárni a mocskait, le kell rombolni. Legyenek új szerződések!

Tettem ezt tisztán elvi alapon, őszinte hittel abban, hogy létezhet a nőt ki nem zsákmányoló, le nem amortizáló család, tartós, boldog, monogám szexualitás. És létezik szabad lelkeket befogadó, szeretettel pátyolgató iskola. Nem kell a kényszer, a hatalmi szó, az uniformis.

Akkor még nem hittem, hogy ugyanezzel az “ez már nem működik!” felkiáltással tömegek mindent és bármit tágítanak és rombolnak majd saját érdek szerint. Merő önzésből és butaságból: mindent írjunk át, rúgjunk fel, ne legyenek világosak a fogalmak többé. De közben nem tudják, mit jelent a szó, amit épp átírnak.

És ilyenekre hivatkozva: Szerintem az a valami amaz (ami nem), mert én így érzem. Kristóf: szerintem/számomra a virsli az, ami virslinek néz ki és virsliízű. Nemszerintem, hanem tényszerűen: ha élelmi értékkel, alapanyag-minőséggel nem törődve így akarsz átbaszni valakit, és még a húsos szavakat is kéred a kis bizniszednek, ráadásul a trendinek ÉS etikusnak beállított szutyok** termék drága is, az csalás és felháborító. Nem jobb, mint ha fűrészport, gépolajat és aromát töltesz műanyagbélbe, és azt árulod virslinek. És ugye van definíció (virsli, tej, sajt, mascarpone stb.). A családé is: szótárban, törvényben, a szociológiai kutatás fogalommagyarázatában. A virslié leginkább az élelmiszerkönyvben. És mindennek semmi köze a kulturális kisajátításhoz vagy bármilyen elvhez, igazságossághoz, csak a vegán vállalkozók érdekeihez.

Beszédetek legyen igen, igen; nem, nem – ehhez van köze.

De hát ennyire hamis lett az egész “változtassuk meg a világot”. “Az élelmiszerkönyv olyan, mint a lobotómia, rég elavult és káros” (megjegyzem: az, hogy nem nevezhetnek a termék feliratán tejfölnek, virslinek, sonkának, csokoládénak, gyümölcslének, pezsgőnek stb. kb. bármit, tehát hamisítványokat, viszonylag új fejlemény, számos vásárlói panasz és az eredeti élelmiszereket gyártók nyomására.)

Ismerjük ezt. A dolgok meghamisítása, helyettesítése szűk érdekek szerint, majd a szavaké. Nem volt világos az összefüggés e hamisítások között (body positivity, vegánság, transzkodás), a szóról szóra egyező érvek, csak azt tudtam, hogy irritál mindegyik.

De hát ez ugyanaz.

Például az ártalmatlan szépség: az a szép, aki feszesre szűrőzött arccal, agyonsminkelve, tetszetős-szexi ruhában kiteszi magát, és akkor nem számít, hogy horrorkövér és beteg, illetve öt év múlva járni se tud. Minden szép, tehát okés. Nem számít a valóság, az egészség. Aki ez ellen szól, az fatphobic, bigott, elnyomó, a diétaipar követe.

Vagy. Az a nő, aki passing, vagyis annak nézik: sikeresen sminkelt, műtött magára testrészeket, növesztette meg gyér haját, járt a körmösnél, rózsaszín a sálja – eredményesen csapja be a környezetét. (Mondjuk ez régies felfogás: a tengeren túl már az a nő, aki kijelenti magáról, ez maga a beszédaktus* – nem kell sem diszfória, sem műtét, hormon, sem nőies külső a nőséghez.) Az a cél, hogy az illúzió (átverés) tökéletes legyen. Nem számít a múlt, sem az igazság. A herélés, a szintetikus hormon, a férfi kromoszóma, a művi úton elért terméketlenség. A múlt letagadható (deadnaming). Aki nem hiszi el, nem vesz részt a hazugságban, az transzfób, gyűlölködő, elnyomó; miatta lesznek öngyilkosok.

Riasztó és elgondolkodtató úgy általában a gasztronómiában is ez a tagadás. Vannak, akik szerint az a jó étel, aminek jó az íze, jól néz ki, és ami olyan, mintha. Nem érdekli őket, miből készül, sem értékrendileg (ne egyek már szemetet), sem táplálkozásilag (jó lenne valamennyi teljes értékű fehérje) – ameddig tetszetős az étel, és az elv teljesül: vegán. Ahogy a junk food bamba rajongóit sem érdekli, miből készül és mi a környezeti hatása, mi az ára annak, amit esznek, mert finom. A vegán “húsok”, “sajtok”, “tejföl” elnevezés követelése amúgy világos frusztráció: nem komálják ők a növényeket, csak az “etikát” (fensőbbrendűsködést: etikai vegán). Hiányzik nekik a hús, az íz, az élmény. A megalkotott, mesterséges “lény”, Pygmalion műve életre kel. “BeyondBurger”, még jobb is, mint a hús (tehát a hús jó):

Aki szól, az bully, állatkínzó és nem építő vele a vita. Világos.

Itt azért a nyúlüreg is felmerül. Avagy a lassan fövő béka. A szekták eszkalálódó hazugságai. Cascade. Tehát egyszer belementél valami lelkesítő eszmébe, mész előre, és egyik dologból következik a másik, és nem vagy elég okos, kritikus, nincs visszaút, nincs morális stoptábla sem, hogy amit hangoztatsz, az egy ideje már pont a saját elveid szerint abszurd. Nem érzed már, hogy ezt talán nem kéne: te, a híresen kreatív vegán, aki szerint (eredetileg) etikátlan a húselőállítás, nem kell a hús, meg finomak a növények, most laborokban pancsolt frankenstein-termékekhez kötődsz fizetett együttműködés révén, és azt bizonygatod, az HÚSABB, MINT A HÚS, tehát jó. Etika…

Még példa a hamisításra, átnevezésre. “Az is család, akinek nincs gyereke.” “Páros és kutyus is család, őt ugyanúgy szeretik, mint egy gyereket.” “Magányos ember és cicus is család.” “A fikuszom és én.” “Az is család, aki egyedül él, de boldog. Őt se kéne megbélyegezni”. Normatív, ítélkező, korlátozó, prűd vagy, ha jelzed: mindez nem család nyelvileg – és főleg nem jár neki kedvezményes belépő a vidámparkba.

Az eunuch is identitás… ha annak nevezzük. Beszédaktus: ha nem mondjuk azt, hogy az önkasztrálás késztetése mentális zavar, akkor nem az. Tiszta buli.

És ahogy mindenki bántalmazó, nárcisztikus, bigott, gyűlölködő, troll, elmebeteg, hazug és áldozathibáztató lett a legostobább kommentelők ajakán, aki kellemetlen a számukra. Ez is beszédaktus ám.

Szóval én, aki nyelvészetet tanultam a felsőoktatásban, ezért értem és tudom, hogy a szavaknak van meg nem kerülhető jelentésük, amelyeket a legegyszerűbb szótárakban keresni (nő: adult human female), és nem retrográd ezeket tisztelni, én tehát a szavak értelmének eltorzítására, tágítására kaptam fel a fejem a nagy újító heveskedésben. Ez így nem lesz jó, tán mindent nem lehet és nem is kéne lebontani. Nem akarok én kőbe vésni semmit, pláne romboló fogalmakat, a jelentésváltozás is természetes, elkerülhetetlen, viszont szerves, spontán. Nem úgy megy, hogy egyes emberek korlátoltan, trend vagy tekintélyszemélyek hatására, vagy sivár érdekből és a szó jelentése ellenében kijelentik, hogy mostantól az nem azt jelenti, hanem pont az ellenkezőjét, vagy épp nincs is meghatározás, mert bármit.

A jelentésdefiníció nem éles, nem is egy jelentés van, metaforák is vannak, de ha nincs valamiféle konszenzus, ha egyénenként és szituációnként változik a jelentés, akkor nem tudunk többé beszélgetni. A tegnapi posztban a lecsúszott mellizmú meztelen csóka képe alatt linkeltem ezt az (egyébként altright és kimódolt dramaturgiájú) filmet, amely friss botrány, Matt Welsh műve, és amelyben pont a képlékeny huszonegyedikszázadiaskodás miatt nem mer senki válaszolni arra a kérdésre, mit jelent az a szó, hogy NŐ.

És ugye a megváltoztatott vagy elmosott jelentésekre követeléseket alapoznak, amelyek mások jogait csorbítják: lehessen ráírni a kamutermékre a szót, mehessen női vécébe férfi.

De hát miért ne lehetne. Hát úgy szeretném. Számomra. Az én értelmezésemben…

Elgondolkodtató, hogy minden diktatúra és disztópia belenyúlt a nyelvbe, tiltott, törölt, valamint szörnyszavakat, eufemizmusokat, csúf-mesterkélt metaforákat és jelentésváltozásokat kezdeményezett, és a cél az volt, hogy bekebelezze a világot és félelmet keltsen. Én azt hiszem, a female penis már ide sorolható.

Gyomortájon, tehát nem az agyammal és nem is a szívemmel, hanem valami életösztönszerűséggel érzem, hogy aki ma kiabál: “az is az, ami nem az, mert én így érzem/ez az érdekem”, az gyanús, nevetséges, rosszat akar. De legalábbis nagyon buta, mert önként kövezi ki az utat a visszaéléseknek.

Milyen érdekes, hogy az ömlengő jóügyek, szeretetdús posztok, a csupa puszi, alsónadrág és táj szerelmes fotók vége a disztópia, a vigyorgó hatalom, és hogy a végállomás mennyire örök. Woodstock, a szexuális forradalom végső nyertesei a pedofil perverz férfiak. És ki a haszonélvezője annak, hogy nők tömegei oly megbocsátóak a queer-idótasággal és a rossz testbe született, szenvedő embertársainkkal? Fehér, faszverő férfiak. Hát azon ki nyer, ha a nem hús is hús, ha a hamisítvány számít etikusnak, és éljenek a vegánok? A kapitalizmus, a vásárlómegtévesztéssel szerzett profit.

Egy kellemes hír. Beszédaktus: azt mondja, nő és hogy a börtönben nehéz neki a tranzíció, tehát a valóság átalakul, akkor őt támogatni kell, tehát nem is annyira baj, hogy pedofil. (Hetente vannak ilyenek.)

* A beszédaktus-elmélet kidolgozója J. L. Austin (Tetten ért szavak [How to Do Things with Words]), továbbfejlesztői J. R. Searle és P. F. Strawson. Az alapgondolat: a beszéd cselekvés. Az ember nemcsak mondatok kimondója, hangoztatója. A beszéd célt megvalósító és következményekkel járó cselekvés. A nyelvhasználat) során olyan jelentések keletkeznek, amelyek nem részei a mondatok jelentésének, nem is a mondatok jelentése idézi elő őket, hanem maga a beszédaktus, amely cselekvés és következményei vannak.

Önöket házastárssá nyilvánítom. Esküszöm. A kiállítást megnyitom. Nő vagyok.

** Szutyok-e a vegán termék? Tápértékét tekintve állítom, ne az előállítás ijesztő módozatai miatt. (Tudjátok, hogy a vegán burger céklalé révén VÉRZIK? Az ám az igazi élmény egy vegánnak! Ezek hogy nem röhögik el magukat?) Na, de. Nem csak egy profi sportolót érdekel, hogy mit visz be a szervezetébe, hanem minden józan embert. És nem csak a termék tisztaságára (eredeti, nem agyonfeldolgozott, nem vegyszeres) gondolok, hanem arra, hogy milyen tápanyag van benne. A vegánok a növényekkel tetemes szénhidrátot visznek be (arányában 80-90 százaléknyit), aminek szomorú élettani következményeit jól mutatják a testfotók, és itt fiatal férfiakról beszélünk: csontsoványság, izomleépülés, kis pocak, zsigeri zsír. Fehérjét alig, teljes értékű fehérjét soha, szerintem komplettálással se (részleges értékű fehérjék egymással kombinálva kiadják a teljes értékűt, vagyis azt, amelyikben jelen van minden esszenciális aminosav), de az ilyen “nyamiiii!”-típusú rajongókat a komplettálás végképp nem érdekli. Zsírt meg csak súlyosan oxidatív, omega-6-9-ben bővelkedőt, bár van, aki az olajoktól is retteg és általában minden zsiradék ellensége. És még transzzsírt (a növényi tömlőben /vegán “sajt”/ keményített és karragénezett olajok vannak), ami (leegyszerűsítve) a halál (nálunk még nem tilos). Ebben a kontextusban számít húdeizmosnak egy harmincas, magát ezzel promózó, igen szerény kinézetű “vegán testépítő”. És ugyanebben szokott le frissen a dohányzásról S. K.

16 thoughts on “miért baj a szavak átírása?

  1. Egy ideje nézem, gyűjtöm hogy erőszakolnak más jelentéseket szavakba, hogy kreálnak bántóan mesterkélt kifejezéseket a kínjaikra. Bodies with vagina, minority attracked person, sőt, MAP, younger people=children (a gyerekmunka kiterjesztéséről szóló indoklásban). Pöcsös nő az nő, transznő nő, a férfi is nő, female penis. A lehetőség jog. Ha érvelsz bully vagy, ha nem szeretnéd veszélyeztetni a női érdekeket akkor -fób és náci. A kritika, a saját érdekeid nem feladása az már holokauszt, nácizmus, rasszizmus. Fáj az élet, HŐS vagy. Az emberi tisztesség minimuma már ünnepelendő, tapsikolást, könnyezést követel. Szédítő a zaj. Döbbenetes a felkentség, ahogy tudást, kemény munkát egy szerintemmel ignorálnak. Az élelmiszerkönyv elavult, csípőből odavágva, zavarba se jön, úgy blöfföl.

    Kedvelik 1 személy

  2. Nekem csak nemrég esett le, hogy ez az egész mennyire jelen van, jelen lett az első világban, kb a mindennapok része. És van aki hisz benne. Vagy legalábbis jól megfizetik érte. Hogy vágyok vissza a régi szép időkbe, amikor még gőzöm nem volt, hogy mi a cancel culture, kik és miért cancelelnek valakit, mi a woke, mi az LMBTQ meg egyéb fityfene utána. És elképedek, hogy… távol álljon tőlem, h holmi összeesküvéselmélet hívő legyek… de maguk az amerikaiak (márakik szerint ez probléma) sem értik, hogy hogy jutottak ide. Azaz azt mondják, h már a 60-as és 70-es években kellett volna észnél lenni, mostmár ez van, ez lesz, kész. Itt élő amcsi ismerősöm azt mondja, hogy már 90-ben nagyon ott volt az náluk, ami itt most kezd lenni, ezért jött ő inkább ide élni. (Ilyen van? Önként? Amerikából? Ide? És nem bántad meg?) Tessék, erre most ugyanott van, ugyanaz lett. ( Bocs, ez nem kifejezetten a szavak átírása témához jött. Csak úgy globálisan nézve – összeérnek nagyon a szálak.)

    Kedvelik 2 ember

    • “csak nemrég esett le” – ugye, hogy lassan áll össze? De miért??? Olyan világos. Mi nem engedte érteni például, hogy valami homályos ideológia nevében széttrancsíroznak egészséges, fiatal, termékeny testeket, akiknek ez a fő vágyuk, ehhez kötik a boldogságot? A halál kultúrája, mondja erre a jobboldal. Micsoda meghasonlás, hogy tényleg. Sima fiús leszbikus lányka ez az Olivér. Miért nem háborodnak föl többen, hogy a tranzíció, “LMBT-tematika” mint menő szubkultúra terjedhet? És ha nem is háborodnak föl, de mondjuk Netflixen lógnak: hogy nem unják az örök, alacsony színvonalú sulykolást? Vagy hogy bizonyos szavakat nem szabad kiejteni? Nem szabad észrevenni, hogy a híressé lett kamasz transzneműek/szivárványkodók szinte mindegyike kövér, és rohadtul nem az a kérdés, hogy ő kire vágyik szexuálisan, kit választana szerelmének, hanem hogy ne legyen cukorbeteg meg mozgásképtelen?

      Ismerek embereket, nem jobbosok, de amikor hisztiztek éveken át az el nem nyomottak, meg nagyban ment a morális giccs, soha nem dőltek be neki. Vállat vontak. “Szerinted Ónodi Adél szép?” “De hát csávó.” Miért intézték el ilyen egyszerűen? Mert férfiak. Nekem, ostoba önfeláldozó szeretetéhes kamaszlány! aki még ezeknek főzött, hátha szeretik érte, de cseléd lett csak, hajszálcsövesen beszivárgott a _női_ önelnyomásomba felnőtt koromra, hogy nekem megértőnek kell lennem, én vagyok a merev, bigott, tradicionális gondolkodású, cisz, nekem kell legyőznöm az előítéleteimet, örökké dolgoznom magamon, eleget olvasnom az Everydayfeminism-et, empatizálnom, segítenem, és az élet/keret, amiben én vagyok (heteró, gyerekvállaló), az bírálandó, megkérdőjelezendő (biztos, hogy heteroszexuális vagyok? nincs nekem valami genderem??? elfojtom?), az valamiféle rossz: elnyomó, normatív, csökött. Nagy szerepe volt ebben Antoni Ritának. És azt érzem: átbasztatok, buzik, az én hátamon akartatok önmegvalósulni, jogokat meg hatalmat, a legprimitívebb morális giccsel etettetek, szövetségesnek mondtátok magatokat, miközben LESZARJÁTOK a nőket, és az egész fényes borítós meleg önillegetés önző, tékozló, elitista, mélyen-mohón kapitalista, elidegenedett és hímsoviniszta. Minden, amit én nem akarok.

      És ennek most van egy visszacsapás-ereje. Ezért vagyok indulatos.

      Kedvelik 1 személy

      • “És azt érzem: átbasztatok, buzik, az én hátamon akartatok önmegvalósulni, jogokat meg hatalmat, a legprimitívebb morális giccsel etettetek, szövetségesnek mondtátok magatokat, miközben LESZARJÁTOK a nőket”
        Le, hát. Nincs olyan hazai tragédia, ami a nő-, és gyerekvédelmi fellépésre, vagy legalább együttérzésre késztetné őket. A feburári horror után megnéztem, hogy bármelyik fb oldal reagál-e, szolidarít-e, megosztja-e bármely, az ő szekerüket lelkesen toló feminista oldal posztját, felhívását. Némák maradtak, Pride szervezést kezdtek, díjat ünnepeltek, nagyságrendekkel több követővel. Amikor kitört a háború, még a pixel se száradt meg, már ment a fontoskodó groupchatek szervezése az ukrán transzok kimentésére, pedig tudni lehetett, hogy mit fognak a nőkkel az oroszok csinálni. A feministák ingyen, viszonzás nélkül tolják az LMBTQ szekerét.

        Kedvelik 2 ember

    • “ugyanaz lett” Dehogy lett, nem is lett, mi nem centrum vagyunk. Itt ez nem lesz, ugye itt transzfóbia van, az emberek jobb oktatást kaptak, nem csak konzervatívabbak, egyszerűen a józan eszükkel nem hiszik el, hogy a férfi nővé változhat. Nincsenek névmások, soha nem engednének be férfias, magán she/her kitűzőt hordó csávót a női terekbe. Groteszk paradoxon, hogy pont Viktor állította meg ezt, és hogy mennyire igaz az, hogy hagyják békén a gyerekeinket.

      Ajánlott olvasmány: Helen Joyce Transzneműek, 4., 5., 6. fejezet.

      Kedvelik 1 személy

      • A Helen Joyce könyvet mindenképpen elolvasom. Köszi az ajánlást.

        Írtam már neked jó párszor,hogy én mennyire csodálom az optimizmusodat. Jól esik, erőt és reményt ad.
        Viszont sajnos én nem vagyok optimista, sőt! Viktor nem állította meg, csak feltartóztatni tudta pár évre maximum.
        Azt látom, hogy tényleg új világrend ( sőt, vallás!) van születőben ( sicc, tudom, hogy ez hogy hangzik, soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom valaha is gondolni) és kedvez ennek az ideológiának, elég sok tőkeerős nyugati nagyvállalat és párt beállt mögé, egy sor balkáni kis ország is biztosan bele fog kényszerülni, mégha esetleg mást is gondolna alapból. ( Előbb-utóbb átverik Magyaro-on is, lám mire nem hasznos egy “jó kis” háború a szomszédban. Ez is milyen.. . pár hét után kiderül, hogy micsoda lobbik vannak itt is. Fujjjj, de erre tudatosan végképp nem akarok gondolni) Nem hiszem, hogy lesz nyertes és sok dolognak lehet majd örülni ebben a szép új világban.

        Megint nem direkt kapcsolódik a témához: Perintfalvi Rita. Figyelem egy ideje, ő volt az első egyházi ember, akit hallottam erről így nyilatkozni pár éve és azóta jó párat még. Pár napja olvastam egy tényfeltáró cikket arról (bár elmentettem volna, most bezzeg nem tudom, hogy hol), hogy hogyan is szivárgott be ez a gondolkodás minden nyugat-európai protestáns egyházba és hogyan alakította át ez szépen a lakosság gondolkodását is. ( És milyen érdekes, azért kötötte ezt a kompromusszumot az egyáz, h híveket csalogasson vissza, de nem jött be, még a “keményvonalasok” is otthagyták és amcsi mintára házi gyülekezetek alakultak.) Na, csak annyi, hogy RIta büszkén lengeti és terjeszti, hogy lám ő teológián tanít, tehát persze, Jézus és tanítványai ki tudja, mit csináltak tanítás után, progresszív az egyház is, fejlődik ebben is, stb.. Kiderült, hogy mi a csúsztatás: a grazi teológia nyíltan ismert arról, hogy le se tojja az “igened legyen igen, a nemed nem” tanítást, Rita pedig szabadon mixeli a cukros limonádét.

        Pesszimista lettem, mert nagyon szeretek élni és van veszteni valóm is. Azt feltételeztem, hogy mindenki szeret élni, békében, egymás mellett. Ebben már nem vagyok biztos.

        Kedvelés

      • Eleve a magyar gyomor nem (tényleg nem) veszi be az amerikai demokrata típusú identitás- és egóalapú maskarákat. Mire itt lesz nemViktor, addigra annyi elrontott élet és műhibaper, botrány lesz Nyugaton, sportban, kamaszok műtéteivel és börtönökben, zárt női terekben, gyerekek ellen is, hogy visszafordulni lesznek kénytelenek, szégyenteljes epizódnak fog ez számítani. Sajnos, ez az ár. Minden ilyen társadalmi ragály elmúlt, a visszanyert emlékezet (hipnózisból előhozott traumák)dogmájától kezdve az öngyilkosság divatján át az anorxiáig és a kamasz lányok nevetőrohamaiig. A briteknél már elindultak kifele a sűrű mocsárból, és épp Rowling, Maya Forstater, Posie Parker (blog), Julie Bindel, Helen Joyce munkássága meg egy igen elszánt szülőcsoport aktivitása következtében. Kis foci: én a magam részéről terjesztem ezeket.

        Kedvelés

      • Van, aki az életszeretetnél többre tartja a figyelmet, feltűnést, küölönlehgeskedést, híressé válást. az a kérdés, maroknyian vannak és maradnak, vagy élcsapatnak számítanak, és exponenciálisan nő-e a számuk.

        Kedvelés

      • “Jézus és tanítványai ki tudja, mit csináltak tanítás után” LOL. Balavány György, aki vagy agresszív, árulkodós-büntető jellegű járványstréber kontenteket vagy kövérségmentegető ranteket írt eddig a 24.hu-n, karácsonykor levezette, hogy Jézus buzi/transznemű.

        Kedvelés

      • Ahogy írtad, hogy “ki tudja, mit csináltak”, ez annyira parodisztikus, pont az a hangulat, ahogy ezeken a visszás, kiforgatott, buta, moralizáló gesztusokon röhögünk Macival, mert mást nem lehet tenni, annyira nyilvánvalóan béna, giccses mind. Ettől vagyunk optimisták, vagy talán csak rezignáltak. Vagy pl. SteinerKristóf instás ömlengése: “már dél van, jólesően nyújtózol, azt se tudod, hol vagy, a tegnap kaland emléke zsibog a testedben” (ő a vegán lakomára gondol meg a tengerpartra, de mi nem). “…mindjárt jön a menő, és egy kedves görög orvos kioperál a seggedből öt olyan tárgyat, amiről senki nem tudja, hogy került oda.” Akkora magas labdák ezek.

        Kedvelés

  3. A hozzászólásodnál nem látom a válasz gombot, ide tudok csak írni: Nem bulvár csámcsogást várok, hanem valamit-bármit, ami a nőkkel foglalkozik. Az utóbbi 2-3 évben (túl) sok alkalommal lehetett volna szót emelni, lett volna nem kékfényes lehetőség is. Pont ez az eset átüthette volna a közönyt, lakmuszként említettem. Valószínűleg nem a láthatlan munka, meg a betöltetlen házi gyermekorvosi praxisok témájával lehet az LMBTQ emberek figyelmét felhívni arra, hogy a nőknek is vannak megoldandó problémái. Félek, nem a bulvárellenes ízlésük miatt hallgatnak.

    Kedvelés

  4. Aki szerint ugyanolyan nő egy transz nő, mint egy biológiai, az töltsön el egy hétvégét a SOTE nőgyógyászati patologián vagy a szülészeten vagy a csecsemőosztályon. Tényleg sértő tud lenni, hogy megjártam ezeket a helyeket, van egy csomó testi tapasztalásom az ivaros szerveimnek köszönhetően, de osztoznom kell rózsaszín kendős férfiakkal a fogalmon.
    Pedig 15 éve nagyon támogattam az LMBTQ-ügyeket, elkötelezett szabadságpárti vagyok, liberális, stb, stb. Akárhonnan nézem, akármekkora jóindulattal, empátiával, ezt nem tudom már elfogadni.
    Jó volt olvasni ezt a cikket (is).

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.