mit nem lehet lenyomni a torkokon?

A névnapomon (24.), a nagy hegykerülő sétánkon arról beszélgettünk G-vel, hogy a jelenlegi, behergelt facebokos miliőben mi volna az a téma, vélemény, kontent, amit ne lehetne beadagolni embereknek mint menőséget. Egy kicsit felérzelegni, átlelkesedni, becsomagolni jóügynek, vagy őszintének, ESENDŐNEK, emberinek titulálni. Vagy épp bohónak és ártalmatlannak valami fullciki szokást. Esetleg felháborodni, az ellenséggel szemben morálisan fellépni, jól lekeresztényezni.

Pár hashtag, és mehet.

Az alapok megvannak. A találat egyenesen a szívbe megy: nemhogy cikinek nem érzik, de normává tették, hogy érzelmileg és indulatokkal nyomatékosítanak, ami nulladik újságírói alapelv, hogy csak silányék élnek ezekkel. Közben a legalja politikaibulvárt csócsálják, ezeregyediknek is hozzá kell szólni, és persze ugyanazt. Mimézis:egymás utánzása, én is megosztom. Hétezer megosztó, az hétezerszer akkora ügy tehát.A tájékozódás facebookposztokból történek, a sajtóban még a szalagcímeket sem olvassák végig. Norma az is, hogy semmilyen józan állításuk nincs, akinek van, azt lehurrogják, nem értenek ahhoz, amiről beszélnek (társadalom, politika); norma lett az érzelmi húrok pengetése, a személyes és ellenőrizhetetlen anekdoták érvként való használata, ellenvéleményre a puszta beszólogatás és gyalázkodás, a veszteség-licit, az ‘érintettség mint érv”. #meddigmég #jóügyek.

Szóval arra jutottunk, hogy bármit le lehet.

Simán belefér progresszívéknél, hogy emberi jogi és áldozatvédő kiállásások alatt követelnek akasztást, kínhalált, kiherélést. Ezerszer rájuk szóltak, EDUKÁLTAK, mi a baj ezzel, és mégis, cunamiszerűen mindig ugyanaz, lájközön.

Lement a torkokon, hogy férfiból lehet nő és hogy ezen nagyon meg kell hatódni. Hogy taps és közönség kell nekik, nem pedig segítség. Hogy aki nem vesz részt a valóságtagadásban, az gyűlölködő.

Lement a torkon, hogy ha a születési nem fel van tüntetve az okmányban, akkor az jogsértés és olyan, mint a sárga csillag.
Bevették, hogy a felnőtt+macska, felnőtt+fikusz IS család, hát persze, milnek ezt ilyen feszesen definiálni.
 
Hogy az anya nem nő, az apa nem férfi (vagy én nem értem?).
 
Péterfy Gergelynek nagyobbak az ambíciói, mint amit a jelen kurzus és olvasótábor nyújtani tud, és akkor a kommentelő már azt írja, hogyTILTÓLISTÁRA tették.
 
Lemegy a torkokon, hogy bárki aki a mi kutyánk kölyke és panaszkodik, hős.

A megcsalást poliamóriának elnevezni, ez is átment, úgy menő és etikus, de a megcsalás az továbbra is nagyon jujuj (a legprimitívebb születettfeleségek reflexeire alapozva).

Hozzáértőnek elfogadják azt, aki fel van háborodva, sokszor azért is, mert valakinek a valakije, és akkor ő ettől gyermekjogi szakértő, jogász, politológus, pszichológus, pedagógus, szociológus lesz a szemükben.

Beveszi a nőgyomor, hogy PNÉ 28 hetes magzatot abortált és ez rendben van, és az az ellenség, aki megnevezi, hogy ez melyik BTK paragrafus.

A bőrkabát menő, ide nézzetek, a következő posztban a szőrme ellen sírós tiltakozás és millió lájk, mert Berkiék ellen könnyű hergelni.

A mentális baj egyszer stigma és romboló, mert közveszélyes és manipulatív, tehát ciki, máskor viszont, ugyanezeknél a progresszíveknél a depresszió a menő, amiről #nemszabadhallgatni és #nemszégyen.

Ez is. Mindkét oldal mellé tudnék megerősítő érvelést köríteni. Ne aggódj, természetes, hogy idén tévéztél, zabáltál, és zaklatottak voltak az éjszakáid! #ölelés

 

Júzerek tömegei megkajálták, hogy írónő, újságíró és megható, miközben egy önillegető, kapzsi influenszer, nulla saját gondolattal.

Megeszik a kurvás, húszévesektől is kínos fülledt “erotikát”, szeretőséget, ha sejtelmes-izgin van tálalva, “novella” (vagy ha odateszi a rákot a másik serpenyőbe).

Lement a torkokon, hogy a “love brand” az egy szem kritikus kommentelő ellen közöl bosszúcikket, miszerint őket támadják.

Hősnő odaírja a szarrá botoxolt arca és túltöltött, még gyulladt ajka mellé, hogy a száját az anyukájától örökölte, ezt amúgy Vájf csinálta nyilvánvaló töltögetések meg hajkezelések után 2013-ban, és már akkor is röhögtünk. Meg nofilter meg nosmink. Látjuk, tudjuk. Legalább ne írd oda.

Hősnő, ha nem bír el egy helyzetet, nem képes érvelni, azzal érvel, hogy ő rákos volt és rosszul lesz. Bármit el tudott adni ezzel, márkanagykövet, jutalékért nem-diagnosztikus, nem-specifikus, nem-standardizált HPV-teszt.

Nőket aláznak, röhögnek ki kinézet, megjelenés alapján a nagyon feministák, mert miniszter.

Állatvédelemnek csomagolnak beteg szokásokat, macskának torta és rá gyertya, a kontentnek használt kutyát masnikkal ékesítik, fülszőrét kékre festik. De édes, hogy az összes szaloncukrot lette! Közben az állatok érdekeire hivatkozva embereket zaklatnak és önbíráskodnak, gyepálják azt, akit odaraknak eléjük.

Bevették, hogy az egyszülő pont olyan jó, mint két szülő, mert szeretetre vágynak, és ezért JÁR nekik az örökbefogadás, holott minden egyéb körülmény változatlansága esetén nyilvánvalóan jobb a két felelős felnőtt, mint az egy. Egyszülőként nevelni krízisállapot.

 
Voltaképpen milyen izgalmas intellektuális píárkodás is volna, hogy “tedd szexivé a zoofíliát!” Meg tudnám írni így a pedofíliát is. Vagy hogy elevenen enni meg állatot, ez menőség. Ha jól megfizetnék – és ugyanannyira volnék cinikus, mint ezek. Ha dicsekedni van kedvem, akkor a diadamas fotó mellé kell írni, hogy szeretet, harmónia, meg hálás vagyok meg életöröm.

A fent soprolt típusú kontenteket naiv, valóban könnyező és számító drámakirálynők is kiteszik. Sőt, férfiak is hisztiznek újabban, pedig lehetnének viccesek, gyilkosan ironikusak is. De biztos van, aki tényleg hisz a nagyon frappáns-erőszakosan odavágott kontentjében. Hogy az az igazság, és ezt terjeszteni fontos.

Csak mondjuk egy József Attila-díjas író vagy egy történész, és mégis elkurvul így.

Egy ilyen megható sztoriért 4,7 ezer lájk, szívecske, ölelgetős miafasz jár:

Miért kell az érzelem és az indulat?

Mert ha nincs érzelemköd vagy felháborodás, akkor jól látszik, hogy a kontent, műalkotás, állítás közhelyes, hogy a publikáló semmi különöset nem tud, egy sima, kövér, küszködő átlagember, aki meghittséget akar hazudni a vacsora főzésébe.

Megy az indulatgenerálás, pedig volna mit kritizálni okosan, metszően is. 

Ez a kommentelő nem is rejti véka alá, hogy a tamtamot a lájkok miatt veri:

Mintha kérdezte volna valaki. A tamtam nagyon jó szó erre.

Ne hallgass rájuk, ne hagyd magad elvinni a valóságtól, a saját értékrendedtől, megéléseidtől, mondván, az gyűlölet meg előítélet meg bigottság. Jól tudtad, két nem van. És mivel ez sopánkodáskultúra, és azt bünteti, aki felelősséget vállal és jól van, ne engedd magad eltávolítani az életörömtől, az egyszerű, valóságos, szép dolgoktól. Ami soha nem kaja- meg utazásmutogatás, hanem képesség, meló és vállalás.

7 thoughts on “mit nem lehet lenyomni a torkokon?

  1. A lényeget ragadom meg 😀 de ki az a PNÉ? Egyébként mondjuk mindegy is. Hát amit nem lehet lenyomni a torkokon az a magasabb szint, mint ami az adott embernek van. A szint, ami kívül esik a látókörén, személyes tapasztalatain, vagy ami éppen nagyon közeli és kellemetlen, ezért lehasítja. Bár talán az önigazolás miatt pont a lehasított tartalmakat könnyebb befogadtatni. Azon agyalok folyamatosan, hogy van 47 ezer nő, amelyik olvas, de nem olvasta Tóth Krisztina Hírhozó novelláját vagy ha olvasta is nem tette mellé a Szentesi-féle Csokiszív novellát és nem érzi a különbséget? Annyira ugyanaz a téma, és üvölt róla a hatalmas minőségbeli szakadék és ez túl van a tetszésen, nem tetszésen, szóval kattogok rajta, hogy van 47 ezer olvasó nő, aki arra pazarolja az idejét és a gondolatait, hogy szart olvasson. Mondjuk a Lifetilt is belőlük él, mármint ebből a típusból, úh nincs min meglepődni már.

    Kedvelés

  2. “Ami soha nem kaja- meg utazásmutogatás, hanem képesség, meló és vállalás.”
    Hát pont ez a bibi: utóbbi fárasztóbb.
    Sokkal egyszerūbb mindennapi semmiségekrõl vagy bulvárhírekrõl úgy írni, sokszor direkt hergelõsen, hogy biztosak lehetnek a rajongótábor egyetértésében, és aztán lehet számolgatni a lájkokat és megszívecskézni a mélyen benyalókat, ezzel is erõsítve a brand-et, bebiztosítani, hogy sokan megvegyék a legújabb nyomdaipari terméküket.
    Szentesi Éva, szegény, annyira buta, hogy nem érzi, mennyire ciki, pl. mikor felszólitotta az olvasóit, hogy ne adják kölcsön a könyveit, hanem vegyék meg.
    A poszt még mindig fent van a Facebookon:
    “Írhatnék ide valami szokásos dumát arról, mennyire boldog vagyok most, de nem bírom a sablonokat.
    Helyette csak annyi, hogy légyszíves vegyétek meg az új könyvem.
    És ami még fontos: ne adjátok kölcsön senkinek, mert egyrészt úgyse hozzák vissza, másrészt pedig akkor nekem kevesebb lesz év végén a jogdíjam.
    Örülök. Izgulok. Meg vagyok hatva. Remélem szeretitek majd!”
    2018 szeptember 7
    Arcpálma..

    Kedvelés

  3. “Hősnő, ha nem bír el egy helyzetet, nem képes érvelni, azzal érvel, hogy ő rákos volt és rosszul lesz.” És/vagy azonnal töröl. Szentesinél tanultam meg, hogy gázos szitukról azonnal képernyőmentés kell.
    2018 december 19-e körül volt egy posztja arról, hogy ő bizony rájött, hiába ír le valamit százszor és hiába veri az asztalt, úgysem változik semmi. Az ő egészsége, lelki békéje meg fontosabb, meg hát ugye a sokat emlegetett rák… (Nem tudom sajnos pontosan idézni, visszakeresni meg egyáltalán nincs időm, de ez volt a lényeg.)
    Erre a posztjára válaszoltam tök kedvesen, türelmesen, hogy pedig ez mennyire fontos lenne, hiszen elég sok emberhez eljut. Példaként hoztam fel Homonnay Gergelyt, aki annyi sok sikeres gyűjtést szervezett már rászorulók megsegítésére, és fontos közéleti kérdéseket feszeget. No, jött is a válasz pillanatok alatt. Elkezdte sorolni, hogy neki nem is tudom milyen rákja volt, és blablabla…
    Még mindig türelmesen kezdtem bele a válaszba, hogy a Homonnaynak is nyelvrákja volt, de már nem ment át az üzenet, mert törölte a sajátját.
    Akkor “világosodtam meg” és jöttem rá, hogy miért viszketek mindig, amikor a betegségéről ír. A rák az ő pajzsa, ami mögé mindig el lehet bújni, amiből lóvét lehet csinálni.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.