És nem is lesz. Az utolsó mammut vagyok. Nem, nem, nem. (És a butát is roppant hektikusan használom, elfelejtkezem róla, lemerül, elhagyom, szar a mikrofonja.)
Hogy nincs okostelefonom, annak pedig messzire ható következményei vannak.
Lehetne ez objektív jellemző is, de én nagyon érzema különbséget. A filmezésben most extrém szigor van, nem csak tesztelnek előtte 2 nappal és ott, hanem kilencven ember hét nagy busszal meg, ott is távoságtartás, minden egyesével csomagolva, maszkcsere, alma a zacskón belül is még becsomagolva, külön öltözünk, mindenkin védőruha, a díszletben maszk le-föl, jelmezbe gyűr… Tegnap hajnalban elmulasztottam kitölteni az önellenőrző kérdőívet, a fodrász után jöttem rá, de már menni kellett, oké, menet közben is lehet, csak hozzam a telefonom… Néztem rá. Nem csak ő kezeli axiómának, hogy van telefonom. Az is érdekes, hogy a telefon okés, sőt, kötelező, a macbook meg henye “gépezgetés” (amit adhak oda, ha van, akinek meccset nézni támad kedve, haha…).
Nem szeretem az ujjbegyemen az érzést. Ha meg el van törve a képernyő, brr.
Tehát az életemben nincs alkalmazás, és így instaparádé se, tinder se. És ettől egészen mások a napjaim. Nem méri kütyü a futást, nem alkalmazás ébreszt, nem számol kalóriát se app, se én, a szomjúságomra se onnan figyelmeztetnek. Néztem a múltkor, test- és sportügyben elképesztő, mikre van alkalmazás. Fejből tudok minden útvonalat, fontos telefonszámot és menetrendet is. Agy és kéz, kellenek ezek. És nem kell mindent gépen írni se. Szép, bejáratott, könnyű maradt a kézírásom is, erre nagyon adok.
Elérhetetlenebb vagyok, mintha okostelefonon lennék a világban és a világ bennem. Nem vagyok mindig a kapcsolatokra kötve. Nem nézek meg minden üzenetet, fel se ugrik, vagy nem válaszolok. Gyűlölöm, ha sürgetnek, ha azt akarják, hogy azonnal reagáljak, ha nincs nyugis napszak, nap.
Hogy az okostelefon elutasítása valami tudatos elv volna? Inkább ízlés és bevált gyakorlat. Nem szeretem az elektromos készülékeket, főleg azokat nem, amelyekről nekem kell gondoskodnom. Elromlanak. Ez egy 126 éves épület, itt valami nem stimmel az árammal. Az akkuk két hónap alatt belehalnak, talán nem jó a feszültség vagy az áramerősség? Nem tudom. (Az endéká grillsütő, na, az rendíthetetlen. Az a világvégét is kibírja.)
Soha nem érdekeltek a videojátékok, a fantázia világában játszódó filmek, a tamagocsik, a tévé sem. A színház jobban érdekel, mint a film, a mozi jobban, mint a letöltés.
Pedig, ugye, netre kötve dolgozom, van, hogy egész nap. És hát laptopon írok, nem füzetbe. Neten keresek adatot, információt, cikket. De nem akarok okostelefont, mert az egy életmód.
És nem is görbe a nyakam. Ha elütnek a zebrán, az én kezemben könyv volt.
Keveset vásárolok neten, nem jut eszembe, elbiciklizem inkább vásárolni. Csekket is fizetek be olykor.
Nem gyűjtenek rólam metaadatomat – de legalábbis a pulzusom, álmom, étkezésem alapján nem. Nem tartja nyilván a futásaimat, csak a lelkem.
És ami fő nyereség: nem torzult el a testképem, mert nem okostelefonos-hazugak a fotóim. Néha szar minőségűek, ez tény. De engem a valóság, a sár, az erdő szaga érdekel, a fájdalom és a bizsergés, nem a kép. Amikor a kép érdekel, azt fotózza profi.
A világ egészének eltorzult a testképe az okostelefonok miatt. Tízmilliók lépnek fel azzal az igénnyel, hogy ők rendkívül jól nézzenek ki, és hiszik azt, hogy olyan szépek, simák és vékonyak is, mint a torzító, beautyszűrős (plusz még pózolós) képeiken. És ez láthatólag nagyon fontos nekik.
De hát hogy lehet, hogy nem veszik észre az átverést? Vagy: észreveszik, de hogy nem érzik nevetségesnek? Akinek a szelfijén nem látszik a füle, és olyan fura, hosszú arca lesz, annak a képe a lencse látószögéhez, méretéhez nem illő fókusztávolság miatt torzul el, és tipikusan az okostelefon torzít így. A témának gazdag irodalma van.
Ugyanakkor sok-sok kép készült rólam a nem-okostelefonnal. És ez a legnagyobb jótéteménye a nemet mondásnak: tudom, milyen a testem, minden szögből, mozgás közben, a mimikámat, a hangomat is jól ismerem rögzített állapotában. Nem félek tőle.
Nem is igen nézem a testem, hanem benne vagyok, és rendkívül intenzív érzeteim vannak benne, és nem csak amikor úgy terhelem, sétálva, finom izomlázzal is, és akkor is, ha eszem, ha anyagcserefolyamat van, ha érintik.
csak az olvassa. én szóltam 
Köszönöm a témát, és örülök, hogy nem vagy egyedüli mammut a kihalás szélén.Bombáz is a szolgáltató ezerrel, új és új előfizetésekkel, azzal, hogy az én csomagomat ki fogják vonni a forgalomból.(Hihetetlenül alacsony díjú a telefon előfizetésem és eszemben sincs változtatni rajta) A cukormáz mindig az lenne a “betörésemre”, hogy milyen fantasztikus okostelót kapok – szinte ingyen – az előfizetés mellé. Nem érzem szükségét, hogy épp az istállókban vagy a legelőkön csörrenjen rám, vagy jelezze a mozgásomat.
KedvelésKedvelés
Én most voltam kénytelen csomagot váltani, megszűnt a flottánk, és csak olyan volt a legolcsóbb is, amiben van net. :O
KedvelésKedvelés
Nekem sincsen és élvezem mindazokat az előnyöket, amiket írtál. Van benne szabadság-érzés és annak az őrzése, hogy számíthatok magamra: elég megnézni a térképen indulás előtt és bárhová odatalálok, elintézem, megkeresem, címet, rendelésszámot, ügyfélszámot megjegyzek könnyedén, automatikusan. És jó, hogy nem kell minden sóhajtásról rögtön értesülni. (És lehet futni futós app nélkül is.) Viszont hamarosan mégis lesz, mert ennek az ezerévesnek már nem bírja az aksija és ha új telefont veszek, akkor az okos lesz, pont egyébként a fényképező funkció miatt. Hiába van fényképezőgépünk, nem tudom és nem is akarom mindig magammal vinni és sokszor kell, főleg most, mióta újra sokat dolgozom a kisgyerekes évek után. Kicsit sajnálom, eddig olyan békésen megvoltam nélküle. Mondjuk az is igaz, hogy van egy laptopom, amin dolgozom, meg amin minden mást intézek és sokszor hurcolom magammal (pl egyeztetésekre, nyaralásra).
KedvelésKedvelik 1 személy
Én nem használok gps-t az okostelefonon. Ha járatlan útra kell mennem, indulás előtt megnézem a térképet vagy az útvonaltetvezőt és próbálom memorizálni. Szinte mindig eltévedek, van, hogy kétszer is, de ez sem tántorít el. Csak facebookon vagyok ott, de az kell, ott olvasok híreket meg mindenmást, ott vannak a barátok is. Appokat nem használok. Lehet kontrollálni, nem kötelező kihasználni minden lehetőséget.
KedvelésKedvelés
Nálunk se a férjemnek, se nekem nincs (pedig a férjem a programozó). Nem hiszem, hogy lesz, bár vannak helyzetek, mikor érzem a hiányát. Viszont mindig megdöbbent, mennyire ellustul az agy ezektől a kényelmi dolgoktól. Apám, aki világ életében iszonyatosan jól tájékozódott ismeretlen helyeken is, a legnyilvánvalóbb kereszteződéseket is képes elrontani mióta okostelefonnal közlekedik (kicsit előbb szólt, hogy fordulj jobbra, mindegy, hogy ott a tábla, amin egyértelmű…) Szóval marad a térkép, a jegyzetek, a külön fényképezőgép (szerencsére én nem szeretek fotózni..). Mindenhol ufonak néznek mikor mondom, hogy nekem ne üzengessen messengeren nap közben, mert max otthon, a gépen fogom tudni megnézni órákkal később, és még tudnám sorolni. De mindegy, annyi minden miatt néznek ufonak, ez csak plusz egy 🙂 A gyerekek közül a legnagyobb is kis nyomógombosat szeretne (még nincs neki, csak 11 éves). Más kérdés, hogy a második mindenképpen okosat, és nem is szeretne már túl sokáig telefon nélkül létezni, pedig csak 9…
KedvelésKedvelik 1 személy
Nagyon szeretem az okostelefont. Meg úgy általában a technikai vívmányokat. Okosórám nincs, mert nem viselem el magamon az ékszert sem sokáig, órát sem. A sporthoz nem használom, mert az nekem a kikapcsolódásról szól, meg a befelé figyelésről. Sokszor érzem szükségét “digitális detoxnak”, amikor azt veszem észre, hogy a töredékidőmben folyton a telefonomat nyomkodom, céltalanul, akkor leteszem valahová, és nem foglalkozom vele, hanem direkt olyasmit csinálok, amihez nem kell. Egyébként ez nálam pótcselekvés is, mostanában megállom a stresszevést (ez nálam nagy eredmény és küzdelem, lassan 4 hónapja ketogénen vagyok, így az eszegetés kiesik), és ha kibillenek az egyensúlyomból, rögtön a telefonomhoz nyúlok. De ez jó barométer ahhoz, hogy észrevegyem ha gond van. Hihetetlen milyen könnyen talál az ember magának pótcselekvéseket, és hogyan generálja újra meg újra a stresszhelyzetre adott rossz reakcióját. Nekem ezzel kellene kezdenem valamit. Hogy hatékony választ adjak a stresszre, ne pótelekvésekbe meneküljek.
KedvelésKedvelés
Jó téma! Nemrég lettem 30, szülinapomra kaptam az okosat. A véleményem nem változott, pénzlehúzásnak élem meg, maga a vásárlás is kényszerszülte, a legújabb akciókamera-modellek nem használhatóak appon keresztüli regisztráció nélkül. Érdekes, hogy 10 évvel ezelőtt elég volt az SD-kártya, nem..?
Szóval így. Nem tudom megérteni, hogy lehet egész nap zsirafnyakkal közlekedni, milyen egészségügyi következményei lesznek ennek 20-30 év múlva?
Emellett nem lettem appfüggő, nincs se játék, se fölösleges program a telón, nincs pillanatfotócska fészbúkra, történetmegosztás és egyéb kutyafasza. Minek?
Aminek viszont örülök: Spotify, Udemy, szótanuló programok, nagyon jó minőségű fénykép, GPS, metronóm (el kell ismernem, hogy bár nekem egy nagyon pöpec külön metronómom is van, az app helyből köröket ver rá).
Összességében megint egy olyan dolog, ami lehetne tök pozitív is, ha normálisan használnák. Ebben a formában viszont bennem lenézés van, főleg, hogy most már nekem is van és látom, mit vesz el emberek életéből a nyomkodás.
KedvelésKedvelés
Én azt állítom, hogy nem lehet normálian használni. Ez a generáció, akiknek a telefon kvázi testrésze, és ha lemerül és nincs töltő, azt életveszélynek éli meg, szóval ők a legintimebb pillanatokban, drámai beszélgetés közben, félálomban előkapják, nézik, ki mit írt, azonnali reagálási kényszer, vagy az okos-kompetens alfaj, aki képtelen késleltetni, azonnal nézi, mit jelent az idegen szó, mikor jön a busz, ki és mikor írta a búcsúszimfóniát. Elront maga az eszköz.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem mondtam, hogy állítottad. 🙂 Sajnos nem tudok minden említett részletre ügyelve írni. Összességében teljesen jól látod a témát. Marha sokat számít, hogy ki mikor kapja, kezdi használni, mert rá lehet függeni, ki lehet neki szolgáltatódni és ez senkinek sem jó.
A linket köszi, ma még elolvasom! 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
mondhatod, mert de, így gondolom! tehát: az eszköz maga olyan (az autó is, kapitalizmus), hogy ha beszállsz, akkor nincs jó használat, elvesztesz valamit a lényegből. szerintem. kicsit áltatjuk magunkat, hogy majd mi nem őrülünk bele. (én is a laptopomba.)
L. most, 19 évesen köszönte meg, hogy 16 éves koráig nem volt okosa, kénytelen volt olvasni, látja a kortársain, mekkora különbség.
KedvelésKedvelés
láttátok a social dilemma című dokumentumfilmet? A napokban néztem meg, ajánlom, témába vág.
Nekem van okostelefonom, muszáj a vállalkozásom miatt, szinte minden ügyfelem whatsappon kommunikál. Néhány alkalmazást használok csupán, de azokat nagyon szeretem (Whatsapp, GPS enélkül nekem annyi, soha nem tudtam tájékozódni, marha nagy szabadságérzetet ad, Spotify, willhaben, Sportactive). Amit szeretek benne és fontos még a kamera, mert van úgy, hogy megyek és egyszer csak elémugrik valami eszméletlen dolog, szépséges és azt meg akarom rögtön magamnak meg a páromnak örökíteni.
Sportórám is van, de az csak azért, mert múltkorjában túrázás alatt, 1000 méter szintemelkedésnél azt hittem kiugrik mellkasomból a szívem, tökre merevek lettek a karjaim, mint egy bádogember úgy éreztem magam, soha ilyet még nem éltem át, gondoltam a keto miatt kevés az energia (még nem volt teljes adaptáció) és szerintem a pulzusom már jóval előttem a hegytetőn volt, na azóta monitorozom intenzív mozgásnál, hogy pulzusügyileg mi újság. Az értesítesek meg minden egyéb más kikapcsolva rajta. Illetve a lépésszámláló megy, mert érdekesnek tartom melyik nap mennyit trappolok.
KedvelésKedvelés
Szinte teljesen egyetertek, bar szerintem en vagyok az elo pelda, hogy okostelefont is lehet normalisan hasznalni. Amit nagyon szeretek rajta, az a bank-app, sokkal egyszerubb, mint a web-es belepes. A fotozas reszet is szeretem, nem szelfizesre, azt nem muvelem. Es olyan ritkan hasznalom, azaz nem lettem fuggo, hogy olykor napokig nem veszem eszre, hogy nemara van allitva vagy (majdnem) lemerult. Ezt utobbiban nyilvan az is szerepet jatszik, hogy miota telefonos ugyfelszolgalaton dolgozom, megutaltam a telefonalast, igy szinte mindig neman van a telefonom. A szememet pedig nem rontom, ha barmit el akarok olvasni online, azt gepen teszem. Amugy valszeg soha nem szantam volna ra a penzt, mert k. dragak. Az elso okostelefonom amugy egy iPhone 4S volt, a baratom “levetett” darabja, meg mindig tokeletes allapotban van, az akkut leszamitva. A mostanit, 8S-t pedig kvazi ajandekba kaptam, mert az almas cegnel dolgozom, es a 3 evente esedekes dolgozoi kedvezmeny betakarta. Es akkor bemutkozom kicsit, mert ez az elso hozzaszolasom 🙂 (Irtam egyet korabban a konyves poszthoz, de az elszallt vagy a spam-ben landolt.) Irorszagban elek 7 eve, bolcseszkarra jartam, de nem vonzott az ‘academia”, pedig a masodik nemet irodalom szigorlat utan allasajanlatot kaptam a hires Madl Antaltol. Tanitottam sokaig egyeni vallakozokent, aztan, mikor elfogytak a tanitvanyok, attertem ugyfelszolgalatra. Gyerekem nincs, ezt mar feldolgoztam. Boldog parkapcsolatban elek, es nagyon jol erzem magam Irorszagban. Es nagyon-nagyon halas vagyok Evanak ezert a blogert!
KedvelésKedvelés
Pont azért nem akartam én se okostelefont, mert hajlamos vagyok a netfüggésre. Ma sincsen, egy elpusztíthatatlan téglával járok, ami valóban ütés- és vízálló. (jó, a simkártyát néha nem ismeri fel, elcsúszik vagy nem tudom) A legtöbb okostelefonról azért ez nem mondható el, valamiért mindig választani kell, hogy jó kamerát szeretnél vagy vízállóságot. Ami egészen abszurd, hogy a vízállóság nem alapkövetelmény, mintha senki nem ázhatna véletlenül bőrig nyáron. És látom, hogy mennyit segített, hogy térképen kerestem ki útvonalakat amikor munkaügyben mennem kellett valahová, megtanultam a főbb utakat a megyében, tudom melyik busz merre megy. A nyitvatartások azért néha jól jönnének, főleg hogy most sokat változtak. Budapesten persze tartok rendesen a tömegközlekedéstől, bár elboldogulok kisebb eltévedésekkel. Ami miatt gondolkoztam hogy veszek okostelefont, az a telekocsis helyfoglalás és a COVID miatt tavasszal betiltott első ajtós jegyvétel távolsági buszon. Fotózni én se szoktam, bár most már egyre többször előfordul, hogy akivel vagyok azt megkérem, hogy fotózzon ha túrázni vagyunk. Mindig azt mondom, hogy annyi jó fotós van a környezetemben, akiktől kapok képeket, hogy nincs értelme annak hogy én is kattintgassak. És ha nekem nincs is okostelefonom, meg tudom kérni azt akivel vagyok, fel tudok hívni valakit hogy keresse ki amit kell ha muszáj.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én 2016-ig ellenálltam, direkt azért se volt okostelefonom (meg sajnáltam erre költeni, olyan drágák és annyi pénzből sok minden jobbat lehet venni). Aztán lett, és teljes mértékben eszkalálódott a netfüggésem, főleg youtube, de sok minden más is. Szétesett a figyelmem, sokkal nehezebben koncentrálok, felesleges kapkodom fel a telefont és pörgetem a nagy semmit. Ijesztő, és ráadásul az időérzéket is teljesen eltorzítja, kivisz a jelenlétből, fokozza a szorongást.
A GPS-nek örülök.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nagyon kevesen látják a szituációt ilyen őszintén és nyugodt becsületességgel.
KedvelésKedvelés
A szorongáshoz nagyon hozzátesz, az biztos. Sokkal több napi hírt olvasok el reggeli vagy esti pihi helyett, ráadásul időnként a kommenteket is, ezt nagyon nem kéne, azóta nincs csend esténként a fejemben. Mindig megfogadom, hogy leakadok a hírekről, de most naponta változott mindenféle helyzet, rendelet, a munkámat érintő dolog, sokkal kényelmesebb volt telefonon követni. A szépirodalom olvasása, azt váltotta fel szinte a gyorsan elérhető infóáradat. Ez szánalom, ha belegondolok. De ugyanakkor elkezdtünk a facen volt egyetemi csoporttársakkal egy nosztalgiahullámot, nagyon élvezem, mert a lakásba zártan rettentően szenvedek, ez meg naponta többször feldob. Mondjuk nem a telón múlik, úgyse megyek sehova, hogy menet közben olvasgassak.
KedvelésKedvelés
10 éve van okostelefonom, tönkrement a figyelmem, és kevesebbet figyelek befelé, nem tudatosulnak úgy a belső érzeteim, mert valami mindig elvonjaba figyelmem. A nyilvánvaló előnyeit élvezem, de túl nagy árat fizettet.
Igyekszem sokszor nem vinni magammal, lejönni a szerről, de azt hiszem valamit már örökre elrontott.
KedvelésKedvelik 1 személy
Okostelefon, az új cigi. Furcsa leírni, hogy okostelefon, nekem csak a telefon vagy a régi, nyomógombos létezik. Keményen függő vagyok. Szerintetek erről is ki fog majd derülni, két generációval később, hogy hosszú távon egészségkárosító?
KedvelésKedvelés
Az 5G szerintem igen.
KedvelésKedvelés
Meg esetleg a görnyedés. De van barátnőmnek olyan ismerős gyerek a láthatáron, hogy kb 4 éves korától játszik telefonon, be vannak görbülve az ujjai. Lesznek még érdekességek, az biztos.
KedvelésKedvelés
Utoljára akkor tudtam minden fontos számot fejből, amikor pénzes illetve kártyás telefonfülkéből intéztem az ügyeimet. Még az egyetem alatt. Mára a számok, amiket tudok, 3-ra redukálódott: apámé, sajátom, család vonalasa…
Kevertem sokáig a mentőt rendőrt tűzoltót. Most mindnek ott a 112…
Okosteló van, kettő is. Egy céges (munkakörből adódóan kötelező), másik magán. Egyiken se fut a net ész nélkül. A cégesen se, ezért kollégáktól eltérően nem borulok ki a pittyegő emaileken. Nem pittyegnek, mert nem kapom folyamatosan. Policy se írja elő a netet, pedig ingyen lenne.Főleg nemzetközi hívásokra használom és ezen tartom a munkatársak számát.
Munkát és magánéletet telón se keverek.
Magántelón mások nem értik, miért nem veszem fel, ha messengeren hívnak (azt se tudtam, azt is tudja, nem hiányzott), vagy későn reagálok. Úgy is ráért mindent, sose dőlt miatta össze a világ mert nem voltam azonnali. GPS az egyetlen alkalmazás, amit néha futtatok, ha valahová először megyek és az messze van és azon a vidéken sose jártam (Budapest zegzugai is ide tartoznak). Másodszorra már fejből vezetek, és szeretem is.
Webes menetrendre jó, appot egyszer használtam, amikor Mátrában kirándultam, és előre kellett jegyet vennem a covid miatt, mert a legközelebbi jegyeladó több tíz kilométerre lett volna és a sofőröknél megszüntették a vételt.
A net lekapcsolása és ritkán futtatása még abból az időből való nálam, amikor nem volt ennyire elterjedt a wifi és baromi drága volt a mobilos net. Most, hogy már dől a wifi és olcsó a net se bírok és akarok leszokni róla. Kontrollálom, mikor érjenek el, mikor zúduljon be a sürgetés kéretlensége és így esik jó.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én nagyon sokáig ellenálltam a mobiltelefonnak, de aztán a párom, amikor összejöttünk, rábeszélt egyre. A kapcsolattartás miatt. Meg mert neki akkor ingyen volt. 🙂
Telefontulajdonosként egyébként nem vagyok valami jó ügyfél, sosem volt előfizetésem, ezért időről-időre meg is próbálnak rábeszélni egyre azzal, hogy a feltöltőkártya drága, de majd ajánlanak olcsóbbat. Ilyenkor mindig mondom, hogy hajrá, évente 2-3 alkalommal töltök egy ötezresért, mit tudnak helyette? Ööööö, igazából semmit. 😀
Okostelefont viszont már én akartam.
Az okosság része annyira nem izgatott, ellenben sokat járunk az erdőben olyan helyeken is, ahol a papírtérkép használata inkább ront a helyzeten, mint javít. Akartam valamit, amiben van GPS, és elfogadható méretű és -felbontású képernyőn látom, merről jöttünk, és hol vagyunk.
Az szempont volt még, hogy elég jól szól zenehallgatáshoz, és szükség esetén tudok rajta filmet nézni, vagy olvasni is.
Azóta már a harmadik példányt nyűvöm. Az első mentehetetlenül elavult ( már amikor vettem sem volt valami friss ), a második elromlott. Az újabb példánynál mindig azt néztem, hogy legyen benne jobb GPS, jobb képernyő, és jobb DAC ( ez a zenéhez kell ). Illetve lehetőleg bírja valamennyire a vizet.
Netem sokáig nagyon minimál volt, most már, hogy olcsóbb, nem annyira minimál, de továbbra is csak az e-maileket nézem néha, meg a barátokkal viberen néha egymásra írunk.
A fényképező része nem nyűgöz le egyiknek sem, van rendes DSLR-em, egyszerűen nincsenek partiban. Inkább cipelem magammal a fotóscuccot.
Egy dologban lettem függő, ez az emlékeztető. Főleg amióta gyerekek vannak, és folyamatosan mindenre IS kell figyelni, halott ember lennék nélküle. Hozzáteszem, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, hogy egy normális világban kényelmi szolgáltatás, és nem létszükséglet volna. 😦
Ami viszont zseniális: A jegyzet.
Párom szép kényelmesen összeírja asztali gépen, mi kell a boltból nagybevásálásnál, én meg megyek, nézem, kosárba berakom, kipipálom, eltűnik. Ha valami közben eszébe jut, beírja a listába, és látom.
Régebben 3-4 db mindkét oldalán véletlenszerűen teleírt post-it-et kaptam, követhetetlen volt. Mikor, melyiket, melyik zsebembe, mit vettem, mit nem, el tudom-e olvasni, tollal kihúzgálni ami megvan, és néha menet közben rám csörgött, hogy még kéne ez vagy az. Brrr.
KedvelésKedvelés
Érdekes a részletes beszámolód. De: telefonomn filmet nézni? Nekem már a laptop is vállalhatatlan. Megcsúfolása az igazi filmnek.
Meg hogy az agyunkat ennyire nem használjuk. Mindent számológéppel kell, három kétjegyű szám öszeadása, 20 %-a valaminek (!), de mérnök meg közgazdász is. Öt elemből álló bevásárló- vagy teendőlistát nem tudnak emberek megjegyezni. És soha, soha nem írnak kézzel, nem tudnak esztétikusan szöveget elhelyezve, rontások nélkül intelligensen kézírni.
KedvelésKedvelés
“De: telefonon filmet nézni?”
Teljesen jogos, az élmény természetesen meg sem közelíti a mozit.
A lényeg a “szükség esetén”.
Mondjuk amikor a cég ( mostanában szerencsére már nem ) elküld valahová, és van szerencsém egy-egy teljes napot tölteni az utazással. De volt már arra is példa, hogy összetörtem magam, és kórház lett a vége. Ott aztán nagyon lehet unatkozni.
A füles és a telefon jellemzően mindig nálam van, és ott van rajta sok órányi zene, film, meg néhány könyv, amit valamikor el akarok olvasni.
Biztonsági média. 😀
“Meg hogy az agyunkat ennyire nem használjuk.”
Dacára annak, hogy technokratának tartom magam ( kicsit kockának és szakbarbárnak is ) régi megfigyelésem, hogy az okostelefon ( meg általában a kütyük ) az átlagemberek számára valójában azokra a problémákra jelentenek megoldást, amelyek nélkülük nem is léteznének.
Pl. amíg nem volt mindenki mindig több csatornán is elérhető, addig nem is volt elvárás, hogy az legyen. Vagy amíg nem volt számológép, addig tudtak az emberek fejben/papíron számolni, de nem volt elvárás, hogy azonnal, sok tizedesjegy pontossággal eredmény legyen. Stb.
Bármely kütyü megjelenése csak azok életét teszi könnyebbé, akik az elején be tudnak szállni.
Amikor már elterjedt, akkor a nyújtott előnyök alapvető elvárássá válnak, és nem az az előny, ha van, hanem deprivál, ha nincs, vagy nem használja.
Nehéz kiszállni a mókuskerékből ( na ja, így van kitalálva ), és maxi respect annak, akinek jelentősebb sz*pás nélkül sikerül.
KedvelésKedvelés
Én biztosan újságot, papírkönyvet olvasnék, vagy a tájat nézném vonaton. Az állandó, zajban való vizuális agybizgetés romboló.
KedvelésKedvelés
“Én biztosan újságot, papírkönyvet olvasnék, vagy a tájat nézném vonaton. ”
Megvan az is, de pl. sötétben / repülőn a belső ülésen / egész nap nem lehet a tájat nézni.
A nyomtatott termékekkel meg az a baj, hogy hiperlexiás vagyok, és vagy túl hamar elfogy, vagy túl sokat kellene magammal cipelni. Próbáltam, egy időben 6 órákat vonatoztam rendszeresen, és akkor még nem volt okostelefonom sem.
Nem ragozom tovább, mert teljesen igazad van.
Nekem egyszerűen vannak olyan élethelyzeteim, amiket nagyon nehéz unalom nélkül megúszni, és ezekben egyszerű, kéznél lévő segítség ( de nem megoldás ) az okostelefon.
KedvelésKedvelés
Most teljesen meg lennék lőve okostelefon nélkül, konkrétan nem tudnék dolgozni. Itthonról megy a digitális oktatás, amihez a saját, rossz mikrofonú gépem helyett kaptam egy iskolai laptopot, és az intézmény részéről ez ki is van pipálva. Igen ám, de mivel nincs tévém 20 éve, nincs kábelem se, mert kábeles netet sokáig nem húztak be tévéelőfizetés nélkül, ezért routerről szórom itthon a netet, ami nem számít helyhez kötöttnek, tehát rohadtul nem kapok ingyen egy fél gigabyte-ot se. El is fogyott a hónap közepére, mert most a gyerekem is egész nap azon lóg. Maradt a mobilnet, amit hotspotként tudok működtetni, amíg kihúzom a számlázási időszak végéig, akkor újra lesz a routeren kakaó. Extra adatjegyeimet soha, senki nem fogja megtéríteni, és megint ott vagyunk, mint tavasszal: én fizetek, hogy dolgozhassak. Szuper. Bocs a panaszkodásért, de most lett tele a faxom. Szóval az okostelefon olykor életet ment. (Egyébként! Erről jut eszembe: van olyan applikáció, ami megmutatja, hol van a közelben defibrillátor. Ez tényleg életet menthet.)
KedvelésKedvelés
Rá leszünk szorítva, már évek óta látom – egy rakás bank lassan nem hajlandó digitális szolgáltatást nyújtani okostelefonos izé nélkül. Bankfiókba munkaidőben meg járjon akinek három füle van, én 1995 óta csak ha abszolút muszáj teszem a lábam oda. Persze lehet szórakozni azzal, hogy amúgy marinénisen kivesszük a havi pénzt az ATM-ből egyszerre, és akkor a gaz szolgáltató nem követi a nem tudom minket (legyen boldog vele, ha tudni akarja, hol veszem a zoknit meg a sajtot…logika nem sok van abban), csakhogy akkor a számlákat is sárgacsekkezni kéne, és hát postára is járjon akinek….sok ideje van és szeret tömegben ácsorogni. Én nem.
Szóval én elég régóta átállítottam az ilyen nyűgöket gépre, befizetések, kifizetések, és most elindult az őrület a pénzügyi világban, hogy okostelefon nélkül ne bankoljál. Nem örvendek neki, de itt nem fújom a passzátszelet én. A papírszámláktól és papírkivonatoktól meg amúgy is kiütést kapok, ahogy szálldostak szerte a lakásban.
Aztán jött, hogy 47 éves korom után elkezdtem nem látni. Az első pont a térkép volt. Csak nyári telifényben látom, félhomályban szemüveggel se. Kérdezősködni utálok, annál jobban már csak eltévedni, lett nagyítható digitális térkép és GPS ha muszáj. A kis gombos telócskán ötvenévesen kezdtem nem látni az SMS-t sem. Szemüveget erre előrángatni, pfejj.
Meg a tömegközlekedés, nálunk vannak egyfelé menő alternatív járatok, beálltam a villamosmegállóba, a busz jött 15 méterrel arrébb. Buszmegállóba álltam, villamos jött. Aztán meg lett Futár, mert persze lehet ezt bírni napi szinten, csak ha nem muszáj, akkor minek.
Szóval persze, lehet nélkül, csak egyrészt azt látom, hogy ami technikailag lehetséges, azt egy idő után kötelező, másrészt nekem a posta, bankfiók, adóhivatal, miegyma fölösleges szívás, és egy csomó online-nak idén nagyon örültem kulturálisan is, Verzió filmfesztivál, Kutatók Éjszakája, Fesztiválzenekar, több fért bele, könnyebben, mondjuk az pont nem telefonon, gépen, de nem is élőben. Van aminek nincs akkora varázsa így – de Verzió dokujaiban pl. nem a varázst és nem a közösséget kerestem eddig se.
A kölykök és az ő viszonyuk hozzá, az egy más dolog, ott rettenetes dolgok lehetnek, bár nemcsak azok, a TikTok mellett ott a Duolingo is, a nagyobb megtanult valami tutorial alapján kötni, 10 meg 13 évesen lett telefonjuk, igen, kőkemény kortárs-nyomás is van, és rengeteg kockázat. De én még mindig bízok a gyerekeimben, úgy látom jófele mennek az értelmes felnőttség felé. És hát, az ember nem lehet szájerjózsi: én informatikai cégnél dolgozom pl, ergo nem kicsit volna hiteltelen a számból, hogy a technológia valami ijesztően félelmetes dolog kell hogy legyen – még ha látjuk is, hogy egyelőre eléggé szaladunk utána és nem uraljuk megfelelően.
KedvelésKedvelik 1 személy
Melyik bankok azok ahol már nem lehet boldogulni mobilapplikáció nélkül? Csak azért kérdem, mert félek, hogy én is rá kell bízzam előbb-utóbb a pénzügyeimet egy nagyságrendekkel kevésbé biztonságos rendszerre (a mobilappok közt is rendszeresen találnak adathalász programokat és sokkal kevesebb vírusvédelem van pl. egy telefonon, ahogy a frissítések is ritkábbak). Arról nem is beszélve, hogy a telefonos fizetés Kína után itt is kezd megjelenni, és akkor nem csak a híváslistád, a mozgásodat, de a vásárlási szokásaid is tudni fogják.
Most se a bank kíváncsi rád, hogy hol veszed a zoknit, hanem a NAV, hogy pl. mennyi munkabért kapsz, annyi lakbért fizetnek neked amennyi az adóbevallásodban van, kapsz nagy összegeket számla vagy bármilyen jogcím nélkül stb. És a rendőrség is jól tud nyomozni utánad az alapján, hogy hol fizettél kártyával, ha valamiért ez indokolt.
KedvelésKedvelés
Vagy a google és más metaadat-kezelők, -gyűjtők a kíváncsiak.
KedvelésKedvelés
Telefonnal még nem kell fizetni (sose szoktam, és másodlagos azonosítót se adtam meg), de CIB, Erste, és most már ha jól látom OTP netbank se létezik úgy istenigazából app vagy legalábbis push üzenet nélkül, az sms-ekkel leginkább már csak kínlódás van mint másodlagos megoldás, ha nincs net/okosteló. És bizonyos szabályozások miatt januártól ez nagyjából mindenütt így lesz, vagy fizetsz külön a személyes megjelenésért, az már évek óta fizetős a legtöbb bankban, ha mondjuk onnan utalsz és nem a netbankból. A bankfiók drágább mint a netbank szoftvere.
Mondjuk egyébként van bank ahol az eredeti beállítást bankfiókban csinálták és csak egy telefonon lehet egy db ilyen.
KedvelésKedvelés
Én elvből nem használok mobileszközön netbankot, azt elképzelhetetlennek tartom, hogy kifejezetten telefonhoz legyen kötve az online banki szolgàltatás – azt tudom elképzelni, hogy olyan kisebb bankok ragaszkodhatnak ehhez a telefonkonfigurálós megoldáshoz, ahol nincs kapacitás arra, hogy minden eszközön, minden operációs rendszer alatt biztonságosan működő webes felületet vagy appot meg hitelesítési rendszert, tokent biztosítson.
De egyébként a banki biztonsági informatika a legfejlettebb, van pénz rá az ágazatban (szó szerint), meg a saját érdekük, hogy lépést tartsanak a “tolvajokkal”, még ha csak ügyféladatokról is van szó, nem a pénzükről.
KedvelésKedvelés
Hát az OTP-nél még simán elvagyok a netbankos sms-es visszaigazolással, és nem mondták, hogy változtatnának. Engem speciel megnyugtat, hogy van egy plusz kör a visszaigazolással (nehezebb ellopni az adatokat), de elhiszem, hogy macerás lehet másoknak. Persze haladunk a mobil azonosítás és fizetés felé, a vírus ezt is felgyorsította.
A ki kíváncsit én csak a netbankon megjelenő számlatörténetre értettem (lehet hogy félre), de minden bizonnyal netes fizetéskor sokkal több lábnyomot hagyunk magunk után.
KedvelésKedvelés
Az adat a legjobban eladható termék a piacon.Óriási a kereslet rá.
KedvelésKedvelés
Nem nagyon telik el nap, hogy ne kapnám meg valakitől, miért nincsen viberem, messengerem stb., épp csak azt nem teszik hozzá, hogy lehet így élni? A fentiek már leírták, mik az előnyei az okostelefonmentes életnek, ezt nem is ismételném el. Érdekes cikket olvastam viszont a múltkor arról, hogy az angol sebészkollégium vezetője panaszolta, és más kollégái is megerősítették, hogy az utóbbi évtizedben, amióta ennyire elterjedtek az érintőképernyők és egyre fiatalabban töltenek az emberek egyre több időt képernyők előtt, tehát sokkal kevesebbet és kevesebbféleképpen manipulálnak a kezükkel, az ujjaikkal, drámai módon romlott a sebésztanoncok kézügyessége.
KedvelésKedvelés
Nem igényel finommotorikát az érintőképernyős csetelés, nagyíthatás, kattintgatás?
Nincs messengered se, tényleg, úristen!…? Önirónia, de a kontextus kedvéért hozzáteszem, hogy én is netre vagyok kötve, pillanatok alatt, gondolkodás nélkül keresek ki adatot, menetrendet, szerkesztek képet, csak iOs-on, vagy mi a bánat ez, tehát macbookon, és annak a használata a gyakorlatban más, mint a telefoné, inkább ülve, netközelben csinálom, kell hozzá külső wifi meg töltő. Illetve: tudok technikailag, csak nem szeretek zoomolni, skype-olni, netes felületeken ügyintézni, appszerű szoftvereket használni, a SplitWise-ot is G. vezette be. Én inkább elballagok (kocogok) postára, és nemigen írok cikket, amióta a netes számlázás kötelező. Az egyenlegemet azért meg-megnézem.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, milyen finommotorikát igényel az érintőképernyő. Az biztos, hogy saját tapasztalatom alapján (hangszerjáték)az okostelefon elterjedése óta elképesztő a finommotorikus mozgások fejletlensége az iskolás gyerekeknél. Hogy a telefonsimogatás miatt van (1-2 ujj használata egysíkú mozgással), vagy amiatt, hogy ez elveszi az időt a rajzolástól, gyurmázástól, sárban tapicskolástól, azt nem tudom.
KedvelésKedvelés
Icipici, érzékeny egy és két kattintásokat, csetelésnél a betűket, nyomva tart, csúsztat az ékezetért, nekem nehezemre esett. (Most, hogy megírtam ezt a posztot, Lőrinc régi előfizetése utolsó két hetének kihasználása érdekében az ő SIM-kártyáját használom, és került egy 5-ös iPhone, telefonálásra.)
KedvelésKedvelés
Pont 2016-ban lett okostelefonom nekem is, addig a munkahelyen néztek csak ferde szemmel rám. Nem éreztem szükségét, ma már elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyen. Pedig sem a munkám, sem semmi egyéb miatt nem létszükséglet, van itthon laptop is.
Amikor tényleg ráfüggtem a nyomkodásra, az a szülés utáni fél év, egy év. Nem akarom legitimizálni, de főleg a szoptatás miatt. Egy helyben ülni, unatkozni, szorongani.
Ami miatt egy ideje már nagyon érzem, hogy nem jó az irány, annak két oka van. Az egyik, hogy a most 3 éves gyerekem néha rámszól, Anya, tedd le a telefont. Elsüllyedek. Pedig én még messze nem vagyok annyira függő, mint látok másokat. Nincsenek mindenféle appjaim. Csak a facebook pörgetés, híroldalak, gasztro.
A másik, hogy nem írok kézzel. A heti egy bevásárló listám is macskakaparás. Csúnyán írok, begörcsöl a csuklóm egy nyomtatvány kitöltésnél. Rémisztő.
A facebookra visszatérve, talán pont az egyik régebbi posztod után racionalizáltam a hírfolyamom (jól emlékszem, írtál erről?).
Így alig valami érdemleges jön szembe, nem is bánom. És még így is pörgetem.
KedvelésKedvelés
Hú, engem nagyon megviselt a mobileszközök és az állandó internetes elérhetőség fordulata úgy 2010-12 táján. Nem műszaki, de nagyon IT-intenzív munkakörnyezetben dolgozom, az eleve meglévő information overloadot súlyosbította, hogy nemcsak hogy a munkahelyen kellett a folyamatosan változó technikához alkalmazkodni, de a privátszférámban is.
Az “okostelefont” már akkor is nagyon félrevezető névnek tartottam, mert arra azért elég gyorsan rájöttem, hogy ez lényegében egy zsebszámítógép, annak viszont elég buta, meg hát az a gond, hogy nemcsak én használom a programot (új nevét appot), hanem a program (app) is használ engem. Meg ha minden funkció egyben van (mp3 lejátszó, telefon, számítógép, fényképezőgép, GPS-navigátor), akkor ha az az egy lemerül, minden elérhetetlen lesz, ha meg ellopják, elvész, akkor az nagyon nagy veszteség (pláne ha épp nagyon kellene emiatt telefonálni meg ha érzékeny és nem védett vagy nem pótolható adatok voltak az eszközön).
Az alapprobléma meg az, hogy nemcsak én érem el azt, és akit éppen akarok, hanem ha nem védelezem, bárki és bármilyen fölösleges infó elérhet bármikor (beleértve az üzleti vállalkozásokat is az appjaikon keresztül). Akkoriban jegyeztem jól meg, hogy ha egy netes szolgáltatás ingyenes, akkor a felhasználó a termék (vagy beetetés egy olyan fizetős szolgáltatásra, amit egyébként nem akarnál).
Meg elmosódik nemcsak a munka és a magánélet közti határt (amit én mindig nagyon meg akartam húzni), de a szűkebb-tágabb nyilvánosság meg a legprivátabb szféra közti határ is könnyen átjárhatóvá válik, olyasmiket oszthat meg magáról nyilvánosan valaki öntudatlanul, amit eszébe nem jutna, meg ha arra érdemteleneket avat a bizalmába, nem megbízható weboldalakon meg nem megbízhaó személyekkel oszt meg bizalmas dolgokat, ezeket pillanatok alatt virálisan elterjeszthetik, vagy csak simán titokban visszaélhetnek vele.
Nálam végül egy elégge rétegzett és technológiailag összehangolt eszközarzenál lett a megoldás, meg a funkciók és szférák szétválasztása: két telefon, egy basic nyomógombos Nokia, amin csak telefonszám birtokában érhetnek el (még nem Windows) meg egy jó minőségű android mobil a fontos intéznivalóknak és a számomra fontos emberekkel való kapcsolattartásra, egy Windows-alapú laptop otthonra, amit sehova nem viszek, meg egy android tablet, amit csak itthon használok, és csak utazásra viszek magammal. Ezen keresztül van lényegében az összes szabadidős tevékenységem (email, újságolvasás, kapcsolattartás), és ezen vannak olyan appok, amivel a telefonomat (meg magamat) nem akarom terhelni. Nekem eleve voltak előítéleteim az Apple termékekkel szemben (zárt technológia, sznoboknak való túlárazott termékek, szűk, nem bővíthető, drágán javítható, lényegében csak újabbra cserélhető termékskála), meg egy ugyanilyen arzenált ios alapú eszközökből jóval drágább is lett volna kialakítani, és még nagyobb szemléletváltás lett volna.
KedvelésKedvelés
De,nekem van okostelefonom.Az elsot akciosan vettem valami ot euroert egy keteves berlettel egyutt…Mindig is imadtam a vilagito (ejszaka a szobaban) ledes TV, kazetta,CD lejatszo elektronikus eszkozoket. Az okos telefon nekem egy ekszer volt!
Az elejen jatszodtam buszon,villamoson a gyemantos jatekot.
Azota nagyon sokfele felhasznalast talaltam hasznosnak. Mindig a zsebemben van,a lepeseket is szamolom,meg barmikor hivhat valaki,a net is kell a WhatsApphoz.Messengerhez,Facehez,Emailekhez. Mar nem jatszok gyemantot inkab infokat keresek a neten a villamoson vagy csak benezek a Google-re es olvasok par remhirt a Covid-rol vagy masrol.Mindig csak a horror hirek jonnek elo,ezt tudom de kenyszeresen olvasom oket mikor faradt vagyok.
A pozitiv oldal sokkal erosebb,rengeteg haszna van az okos telefonnak.
A legelso ,a Messenger,Whatsapp videobeszelgetes a fiammal,anyukammal,es kepek cserelese.A kolyok Angliaba ment tanulni.Mit csinalnank video beszelgetesek nelkul?
A munkahelyen napirenden munkaeszkoz az okosom,fenykepezek,videozok,adatbazist hoztam letre a munkam segitesere.Bank app nagyon hasznos,kenyelmesebben fizetem a szamlakat mint a laptopon,barcodot beolvasok es kesz.Kozlekedo eszkozok,menetrend app,az is hasznos.Barmi info,nyitvatartas terkep azonnal megszerezheto. Fel nem sorolhato mi mindenben segit az okostelefon
,Keszitem a szamtalan screenshotot…:)teljesen beleszedulok…ezert van amikor csak bambulok ra es simogatom,lapzok es mar nem tudok fokuszalni.Lefekveskor ugy porognek a kepek a fejemben mint amikor egy kihuzott filmtekercs visszaporog.
KedvelésKedvelés
Nincs okostelefonom.
A régi előfizetése 1500Ft, ma fizettem be…1500Ft-ot. Nagyjából ennyit telefonálok, és nem akarok változtatni ezen. Csak fontos, többnyire nem személyes ügyek kapcsán ragadok telefont.
A közösségi médiákat nem használom. Nincs ilyesmire ingerenciám. Lehet rám azt mondani, hogy antiszociális vagyok, de sajnálom, engem nem érdekelnek az ottani tartalmak.
Pofátlanságnak tartom az okostelefonok árát. Amelyik valószínűleg csak bosszúságot okozna, az is többe kerül, mint amennyit telefonra költenék. Örülök, hogy az értékrendem ilyen. Az egyik munkatársam vett valami 150k-sat, és büszkén mutogatta, hogy a beépített kameraszoftverben milyen vicces layer-ek vannak. Gratulálok.
Mindazonáltal, aki egy gombnyomással fizeti a parkolását, azt irigylem, főleg ha 100m-t kell kutyagolnom, a készülékig, aminek rosszabb esetben a tetején van a mobilfizetési infókat tartalmazó tábla olyan pici betűkkel, hogy nem tudom elolvasni. Ilyenkor persze biztos, hogy nincs nálam apró, szóval mehetek tovább.
A bankolás (utalások), a csekkbefizetés és a vásárlás egyszerüsítése is az okostelefon javára billenti a mérleget, de önmagában nekem még így sem megérős, viszont nagyon hívogató. Itthon a számítógép alap, ezért köztes megoldásként vettem egy tabletet, amivel itthonról mindkét eszköz funkcióit tudom használni. Jó nagy kijelzőset választottam, hogy lássak is valamit, ezért nem viszem magammal sehova, de minek is, ha a fentiekhez mobilnet kellene.
KedvelésKedvelik 2 ember
Így igaz, vállalom én is, hogy dinoszaurusz maradok.
KedvelésKedvelés