Ez is mekkora mítosz: hány év van köztetek; ismerek valakit, aki hússzal…; szereted az idősebb férfiakat… kiöregedni… negyven fölött már… feláll-e még.
Mondjuk az nagyon szomorú, hogy mindenkinél van pocak. Hogy 35 fölött sincs már derekuk, ívük a nőknek, szülés nélkül sem. A test romlása, formátlan fenék, görnyedő hát. Annál nagyobb késztetésük van kitolni a felpolcolt melleket.
De hagyjuk a testet most. Amíg élet van benned, kíváncsiság, tisztaság, és nem vagy fáradt, rutinos élményhajhászó, addig nincs jelentősége az életkornak.
Ezt csak a belső megélésekre mondom. Mert ha két ember közös életet tervez (ami nem egyenlő a szeretéssel), akkor igenis számít, hogy ki hol tart az életében, milyen mérföldkövek vannak már mögötte.
Én mindig embert láttam, egészet, a saját megismelhetetlenségében. Aki nem szeretett mondjuk bringázni, az nem az életkora miatt nem szeretett.
Első gyerekem az apjának is első gyerek volt, pedig 52 éves volt akkor, amikor szültem. Sokkal fontosabb volt, hogy legendásan szuverén, okos, egész emberek voltak ezek az idősebb férfiak.
Van (és terjed) ez a “még szexi vagyok, ide nézzetek” borzasztó ízléstelenség, amikor középkorú nők és férfiak nagyon bizonygatják ilyen-olyan fotón, dekoltázzsal, muszlinban, elheverve, hogy még milyen kívánatosak. Ez annyira szomorú. Minden szomorú, ami akar valamit. Én nem ezt nevezem kortalanságnak, ez kapálózás, az ifjúság sosem teper így: nem tudja, hogy gyönyörű és hogy mi az értéke. Gyanútlan.
Az ifjúság sóvárgására egyetlen válasz (feloldás) van, amikor már elmúlt: ez a sport. Úgy sportolni, ahogy fiatalon nem. Izzadtan, kemény combbal. De még a derék is megjelenik tőle. Az érzéki én megmutatása, felcsicsázása nyilvánosan egyre kínosabb.
Szóval a belső megélésekre mondom, hogy nem fontos az életkor.
Volt nekem apakomplexusom, ezt kár tagadni: az engem szerető, rám figyelő apafigura hiányzott az életemből, és nagyon fontos volt, hogy akit szeretek, az értsen és érezzen, vagyis okos és művelt legyen, lélekben is dús, másra figyeni képes, ne keresgélő, bizonytalan, indulatos, kialakulatlan. Húg vagyok, legkisebb, ezért is. Nekem a lelki dolgokban nem ismerős az, hogy én tudom jobban az életet, tőlem tanulnak. (A testvérsorrendben a hely fontosabb az életkornál: aki báty, jó partnere tud lenni egy húgnak.)
Viszont nem kifejezetten preferáltam “az” idősebb férfiakat”, ez nem igaz. Nem taszítottak, de nem rájuk gerjedtem. Én sosem preferáltam életstílus, testi jellemző, karakter alapján csoportot, típust. Én egyedi embert láttam, és szervesek voltak a találkozásaim, az élet írta őket.
Erről itt írtam:
Ezért is volt mindenféle szerelmem, partnerem kinézetre és életkorban, összesen tizenhárom talán, és amikor elmúltam negyven és atletikus testem lett, már lett egészen fiatal is. A sztereotip jónőségre fogékony, testcentrikus izomrajongók, akik korábban nem gyűltek, mert régebben nem voltam sztereotip jó nő, továbbá rendkívül gátlásos voltam, a testi értelemben bocsánatos fiatal közösségeket (hittan, informatikusok, oboaklub, néptánc) pedig elkerültem.
Szerintem amúgy típust kedvelni tárgyiasítás, és különösen tárgyiasítás az hangoztatni, hogy “te nagyon emlékeztetsz xy-ra, akit szerettem”, ami hasonlóság nyilván test vagy legfeljebb habitus fő vonala lehet, és ez alapján keletkezik elvárás, hogy több ponton is hasonló legyen. EGYEDI vagy, nincs még egy ilyen, így szeretlek, nem a huszadik szőke nagymellű vagy. Viszont tényleg van, aki beírja a paramétereket (haj, magasság, bőrárnyalat, szem, mellméret), és akkor kidobja az app a megfelelő kombinációt mint álmai partnerét. Most erre mit mondjak.
Én azt mondom, egész ember van, habitus, közös történet és szeretés, és a generációnyi korkülönbség sem számít, ha megvan a teljes emberi történet és nem értelmezhetetlenül éretlen vagy végképp lerobbant és megkeseredett a másik. Ami nem életkori kérdés.
Csak egy, egyetlen ember kell.
És számít az életkor, igen, abban, hogy a fiatalabb fél nem jön zavarba a másik korától, testétől, élete jellemzőitől, előző kapcsolataitól. Ha elutasítja, nincs miről beszélni. De aki nem utasítja el, annak sem okvetlen ez a preferenciája, csak több esélye van a vonzalomra, több Másikon akad meg a szeme.
Milyen következményei lettek az én életemben annak, hogy ismétlődően jóval idősebb férfival szerelmesedtem össze?
Nem hittem el, de úgy, hogy kérdés se volt, hogy fiatalabb vagy egykorú férfi engem komolyan szépnek lát. Aztán lettek egykorúak meg egy-két fiatalabb.
Az is gond lehet (volt), hogy az idősebb partnerem máshol tart az életben, van gyereke, anyagi különbségek lehetnek, másban szocializálódott, ez feszkó lehet.
Egy kicsit közhelyes a sztorim, hülyéket kérdeznek és gonosz dolgokat mondanak a hátunk mögött.
Kisunokám-effektus: te jól érted ezeket a modern dolgokat, mitől ír csupa nagybetűvel?, te el tudod olvasni azt a feliratot (ezen sokat röhögünk).
De a lélek terén semmi. Nem gondoskodik, nem óv, nem tanítgat, és én sem őt. Soha senkivel nem anyáskodtam. Nem mentség az ifjúság sem mondjuk a megbízhatatlanságra, az indulatkitörésekre vagy az ivászatokra. A kapcsolataim lényege a nagy, hosszú, meghitt beszélgetés és a közelség, a rengeteg közös természeti és kulturális élmény és a mélyen megélt szex volt, korkülönbségtől függetlenül. Túl van ez az egész mitizálva.
Nektek milyen kapcsolataitok, korkülönbségeitek voltak?
csak az olvassa. én szóltam 
Most csak spekulálok, mert nincs saját élmény nagy korkülönbségü kapcsolatról, de mindig azt gondoltam, a fö gond az aránytalan tapasztalat- és hatalomeltolódâs az idösebbik javára. Függ persze a felek korâtól, élethelyzetétöl. Egy 30 êves összejön egy 45 évessel – semmi gond. Egy 17 êves jön össze egy 32 êvessel – nekem ez nem okês, még ha legâlis is (mi a valószínüsêge annak, hogy a 32 évest a 17 êves intelligenciája, személyisêge stb. nyügözte le?) Êrdekes példa Macron és a neje, kuriózumkênt írtak anno róluk, arról valahogy nem olvastam, hogy különösebben feszegettêk volna, mennyire volt etikus a késöbbi feleség viselkedése.
KedvelésKedvelés
8 év a különbség az ő javára, és ez egy nagyon érdekes, egyedi kombináció, mert ő nagyon sokat élt az előző rendszerben hozzám képest, én pedig már a rendszerváltás után eszméltem (1990-ben lettem iskolás). Ez egy aranybánya, annak a feltárása, hogy ez mennyi mindennek okozója, ami mondjuk gondolkodásbeli különbség. Semmi olyan, ami különösebben akadálya lenne bárminek, viszont nagyon érdekes, hogy ki mihez hogy áll hozzá, mi az első gondolat egy adott helyzetben. Hát néha nagyon más.
A húgom például 25, ő 44, mégis úgy nyihognak együtt, mint két idióta kamasz, ha össze vannak eresztve. Nem ezen múlik, hanem az összevillanáson.
Van a családban olyan párkapcsolat is, hogy a férj 40, a feleség pedig 54, és 51 éves korában szülte a kisfiukat. Az egyik legkedvesebb nyugis család, akit ismerek. Ennek a nőnek nagyon komoly szakmai eredményei vannak, tulajdonképpen igazából ő a kenyérkereső, és a férje bizony kap célzásokat. Nem mondom, hogy nincsenek komplexusok meg ilyenek a háttérben, de és akkor mi van? Miért kell beszólni, beleszólni? Mi dolga van ezzel egy kívülállónak? Az emberek nem bírják elviselni, hogy nem csak egyféleképpen lehet élni.
KedvelésKedvelik 3 ember
Köszönöm, hogy ezt megírtad.
KedvelésKedvelés
Mindig kb velem egykorú barátaim voltak, szerelmeim is egy-két év korkülönbséggel. Aztán beleestem egy nálam 15 évvel idősebb férfiba, mert az a hiány, hogy sose ismertem az apámat, mert meghalt, mielőtt megszülettem, mindent vitt. Nem láttam, milyen ember, 25 évesen nem tudtam, miért villog a vörös lámpa, szépen lekapcsoltam. Az ilyen hatalmas űröket az ember igyekszik betölteni, és csak akkor lehet szabadon választani, ha ezek fel vannak dolgozva. Most egy nálam néhány évvel idősebb apukát szeretek, de gyakorlatilag mindegy is, mert az életereje, energiája, előrefelé nézése nyűgözött le. Hiába élt meg sokkal többet, mint anno a férjem, akinek voltak tetszhalott évei is, nem fáradt el, nem fásult bele, még mindig van kedve új dolgokba fogni, érdekli a világ, mindent látni akar, ez szerintem kortól független. És nagyon vonzó.
KedvelésKedvelik 1 személy
Most épp 13-mal vagyok fiatalabb, de voltam már tizennyolccal, huszonöttel, huszonkilenccel is. Nekem nagyon tetszenek a ráncok, az apró hibák, pocak is. A legvonzóbb egy fiatalon nyálasan szép férfi megromosodott idős arca, mint pl Delon.
Talán a csekély önbizalmam az oka, fontos, hogy az ő testük mellett az enyèm fiatal.
És valahogy az idősebb férfiak mindig érdekesebbek, sosem untatnak.
KedvelésKedvelik 1 személy
Velem egyidőssel volt házasság, és volt kapcsolatom nálam fiatalabbal is. És egy 8 évvel idősebbel, ő egy nagy szerelem volt, 20 évig aztán nem találkoztunk, most kb. évente beszélgetünk. A házasságon kívül egyik sem volt nagy tévedés, és nem maradt utána keserűség.
Most úgy érzem, nekem nagyon jó, 12 évvel vagyok fiatalabb nála. Szeretem azt, hogy több mindenben tapasztaltabb , mint én. Viszont gyereke nincs,és nem élt házasságban, tehát egészen más téren meg én tapasztaltam többet vagy mást. Közös, hogy mindketten azonos rendszerben szocializálódtunk.Nem volt meghatározó a kor, amikor megismertük egymást, egyszerűen vonzó számomra mindenestül. 5 év után is lenyűgöz a humora, a kíváncsisága, a türelme. Életemben először csak úgy beleengedem magam ebbe, bár ez nem csak belőle ered, hanem abból is,hogy rendezem a sok éve alatt összegyűlt dolgaimat. És ő örül, ha nekem valami jó, nem nyomaszt azzal, hogy csak vele lehet mindent. Nincs sértődés meg játszmázás, ezt még évek után is nagyon élvezem, mert így valóban lehet beszélgetni.
Amit nem lehet vele, az nem életkortól függ, és lehet egyedül vagy barátokkal; nem minden vagyunk egymásnak.
KedvelésKedvelik 2 ember
Csak fiatalabbakkal, Jane Fonda from the keleti blokk!
Van egy jó, ötéves mínuszom a korosztályomhoz képest, amit még mindig nem tudtam behozni. Lemaradtam tiniként, azóta sem haladok konvencionális tempóban és sorrendben.
Mindehhez, van egy olyan babaarcom, ami általános állapottól függően mínusz öt, tíz évet jelent. Így, életem delén be kell látnom, míg a világon vagyok, viaskodni fog bennem a kielégületlen tinédzser és a tapasztalatoktól legbölcsült vénasszony. Egy igazi majom vagyok.
Nekem az idősebb férfiak mindig nehézkeseknek és atyáskodónak tűntek, apa-érzésem volt tőlük, illetve azt láttam bennük legerősebben, ezért nem vonzottak. Kitűnt belőlük az efféle vonás, nekem pedig ez a közös felfedezés, az együtt haladás élményét rombolja. A tieitek biztos nem voltak okoskodóak, megmondósak, én meg csak olyanokkal találkoztam, és idegesítettek.
A fiatalabbakkal vagyok nagyjából egy szinten, lendületben is, ráadásul velük tudtam azt megcsinálni, hogy visszaszorítottam az anyáskodási igényemet. Ezt meg kellett tanulnom, és ez fiatalabb férfiak mellett ment, mert ők váltották ki belőlem ezt elsődlegesen, úgyhogy, ott már lehetett melózni ezen. Nem volt ez feltétlen tudatos, de utólag látom. Amúgy, mindig a nehezebb utat választottam eddig. Most érzem azt, így a felénél kb, hogy jöhetnek a könnyebb megoldások is, már nem érzem azokat megúszásnak, csalásnak, igénytelenségnek. Hiába, magamnál jobban senki nem tud dolgoztatni engem 🙂 .
KedvelésKedvelés
Jellemzően korombeliek voltak a szerelmeim – egy olyan kapcsolatom volt, amikor hét èvvel idősebb volt nálam, a harmincas éveim elején, és igazából ez volt az egyetlen olyan kapcsokatom, ami nem is volt igazi szerelem, csak mindkettőnknek biztonságosnak tűnő választás meg főleg afféle vigasz friss csalódás után. Akkor pár hónap együttélés után már nyugdíjasnak kezdtem magam érezni, de nem a kora miatt, hanem mert annyira hiànyzott a kapcsolatunkból a lelkesedés és a szenvedély. Igazi és kölcsönös szerelemben húszévesnek éreztem magam, érzem magam időnként most is, meg bizonyos pillanatokban a szerelmemet is annak látok, a korunktól függetlenül.
Negyvenegynéhány évesen volt egy nagyon intenzív, és valahogy mindkettőnk számára gyógyító viszonyom valakivel, aki akkor még a harmincat se töltötte be, az se a korról szólt, hanem egy nagyon meglepő lelki rokonságról meg arról, hogy mindketten egy nagy személyes krízishelyzetben voltunk, és együtt fedeztük fel újra, hogy miért és hogyan érdemes élni. Akkor nem is húsznak éreztem magam, hanem mintha gyerekek vagy tizenévesek lettünk volna. De voltak persze helyzetek, amikor egyrésut éreztem, mennyire másutt tartunk az életben, másrészt meg érzékeltem, hogy milyen lehet az, ha valakinek a kapcsolatát a külvilág a fiatal férfi-idősebb nő sztereotípiáival próbálja értelmezni.
Egyébként meg a posztot olvasva jöttem rá, hogy tényleg fontos lehet a születési sorrend, mint ösztönös minta. Csak a nyugdíjas stílusú kapcsolatomban volt hozzám hasonlóan egyetlen gyerek a partnerem, az összes szerelmem másodszülött… Soha semmi anyáskodás nem volt bennem velük szemben, nem emiatt vonz ez, hanem amiatt, hogy ők nem azzal nőttek fel, hogy nincs kivel megbeszélni a családi dolgokat, csak felnőttekkel, nem azt szokták meg, hogy magukban próbálják megoldani a dolgokat, nem voltak akkorák az elvárások velük szemben, és lazábban kezelik a konfliktusokat, mert gyerekkoruktól megszokták, hogy vannak csetepaték, de aztán pillanatok múlva újra együtt játszanak.
KedvelésKedvelés