utcalányról jött a hír

Sofie Peeters fiatal lány, végzős filmművészeti hallgató. Csinos, de a fotómodell-mérce szerint, amelyhez hajlamosak vagyunk a szépséget viszonyítani, semmi különös. Budapesten nemigen fordulnának utána.

Sofie hazafelé tart egy brüsszeli utcán, és férfiszemek tapadnak a testére. Suttognak, érvelnek, akár követik is, és a sietős léptek ellenére nagyon is konkrétan részletezik, mit, hol, hogyan tennének vele. Sofie prostituált a szemükben. Szajha, ribanc, kurva, és jó a segge, ezt mondják neki. „Ez normális, nem? Te húztál fel.” A francia mondat alanya is Sofie. Sofie, aki megy azt utcán, jellegtelen ruhákban, az egyetemre vagy haza.

Kik ezek a férfiak?

Sofie egy olcsóbb dél-brüsszeli városrészben él a multikulturális fővárosban. A kávézók utcai részén férfiak üldögélnek naphosszat, akik többnyire az észak-afrikai országokból származó muszlimok.

Mindezt Sofie vizsgafilmjéből tudjuk. A film címe: Femme de la rue, ami csak hasonlít az utcalányra, mert az femme de(s) rue, inkább: Lány az utcán. És hát éppen ez az, hogy nem keverendő össze az utcalánnyal. Sofie rejtett kamerát és táskába rejtett mikrofont használt, illetve megkért valakit, hogy filmezze őt és interjúit az utcán. A kamera ilyenkor jól látható, és mégis durva megjegyzéseket lihegtek az arcába.

A tizennyolc perces filmet leadták a tévében is. A RTBF csatorna hírműsorának Sofie elmondta: félt, hogy rasszistának tartják majd a filmet. Semmiképpen nem a bevándorlók megbélyegzése volt a célja: öt perc alatt mondjuk húsz ilyen bevándorló férfival találkozik, közülük egy tesz ilyen megjegyzéseket.

A filmben a szomszéd lány ad tippeket, mit tehet Sofie: ne hordjon szoknyát, ne nézzen a férfiakra, ne menjen ebbe az utcába, meg abba, meg amabba, a pályaudvarhoz, ja meg emebbe se. Ne utazzon metrón. Válasszon kerülőutat. Egy másik javaslat, hogy dugja be a fülét iPoddal, akkor legalább nem hallja, miket mondanak neki. Látni látja őket, de jobb mégis.

Mit akarnak ezek a férfiak? Azt gondolnánk, a csadoros nőkhöz szokott, vallásos muszlimok számára az európai nők a maguk lenge ruháiban szabad prédák. Magyarázatot szeretnénk, és a film végigvisz minket ezen a gondolati úton.

Sofie a tükör előtt tépelődik: nadrágban és lapos sarkúban indul el, de ugyanazt tapasztalja. Vagy nyolc nő szólal meg, köztük fejkendős asszonyok és egy második generációs arab lány is. Ők sem ússzák meg. Már megszoktam, mondja az egyik. És Sofie már nem hiszi, hogy ő viselkedett kihívóan.

Egy csoport fiatal férfi közül az egyik elmeséli: ők későn nősülnek, addig is el kell tölteni az időt. Ez pompás mulatság, odalépni, blablabla, szép vagy, add meg a telefonszámod, elviszlek kocsival. Igazából a módszer nem eredményes, mondhatni, soha nem jön be. Miért? – kérdezi Sofie. „A rasszista előítéletek miatt.”

Van-e lányuk, anyjuk, húguk? – tűnődik Sofie. Őket tisztelik vajon?

Egy másik, kávézóban üldögélő csoport  is elmagyarázza, hogy van ez. „Nyilván te is nézel tükörbe, mielőtt elindulsz. Na, mi azt látjuk. Ha rád se nézne senki, az rossz lenne, nem?” Nevetnek. „Ahelyett, hogy örülnél, tulajdonképpen megköszönhetnéd nekünk, hogy nőnek érezheted magad, kioktatsz minket.”

Sofie türelmesen kérdez. Mégis, mit tehetnék, hogy ne mondjanak nekem ilyeneket?

„Ha férjnél vagy, az segít. A házasságot tiszteljük. Mutasd nekik a kezed.” – „De nekem nincs férjem.” – „Akkor legyen egy ál-jegygyűrűd. Vagy fizetsz nekem órabért, elkísérlek, és elintézem őket.”

Sofie felhívja egy barátját, egyetemi társ lehet, szintén észak-afrikai származású: te biztosan nem csinálsz ilyet. „Az igazság az, hogy én is csináltam. Tudod, a mi kultúránk nagyon zárt. Minden tilos, és mi frusztráltak vagyunk. A szüleink soha nem beszélnek velünk a nemiségről. Még a szomszéd lánnyal sem beszélhetünk. Itt meg azt látjuk, hogy meztelen nők vannak mindenhol. A plakátokon, a samponreklámokban. Ez volna az emancipáció? Hogyan is várják el tőlünk, hogy tiszteljük a nőket?”

Az én kultúrám macsó kultúra lenne? – morfondíroz Sofie. Erre még sosem gondolt. Sorra felvillannak a női testek, a világmárkák hirdetései a brüsszeli utcákról.

Sofie az ablakából látja, hogy egy nő pakol a sarkon egy autó csomagtartójába. Lemegy a lépcsőn. A szomszéd az. „Olyanokat mondanak nekem, hogy… nem is mondom,  nem akarok többet itt lakni. Elmegyek.”

Sofie belső mondológjai a legmegrendítőbbek. „Naiv vagyok, hinni akarok a multikulturális Brüsszelben.” – „Ha elköltözöm, feladtam. Ha megszokom, feladtam. Ha visszavágok, feladtam. És nincs más lehetőség.”

Sofie Peeters éppen olyan szimpatikus, mint Bándy Kata. És nincs megsértve. Sem szexuális erőszakról, sem gázspréről nem esik szó, csak az utcai verbális inzultus a téma. A muszlim kultúráról csak a barát mesél. Az egész filmet átlengi valami kommentár nélküli, nagyon őszinte és csodálkozó viszonyulás, a makacs hit abban, hogy szabad vagyok, jogom van nyugodtan végigmenni az utcán. Nincs benne indulat: mint a legjobb dokufilmesek, Sofie mindössze megpróbálja megérteni, miért történik, ami történik.

Sofie-nak tömegével írtak e-maileket azok a nők, akik eddig hallgattak, de nap mint nap ugyanezt élik át. Másrészt sok kritikát kapott a sajtótól és a tévénézőktől: a filmje csak fokozza az idegengyűlöletet. Sofie-val volt tele a sajtó. A hírverésre a politika is azonnal reagált. Philippe Close brüsszeli alpolgármester megszólalt a híradóban is: szeptembertől bírságra számíthatnak, akik akár verbálisan zaklatják a nőket. Mindezt a jog nyelvére lefordítani és a szabadságjogokkal harmonizálni igen szép feladat. A műsorvezető is rákérdez: hogyan bizonyítható az ilyesmi? Az alpolgármester egy pillanatig sem bagatellizálja a problémát: fontos, hogy a nők panaszt tegyenek, már a szankció elvi léte is visszatartó erő.

A Sharia4Belgium radikális csoport képviseletében Abu Haniefa augusztus 2-án negyedórás videóüzenetben (Felszólítás az igazhitűekhez), flamandul foglalt állást: a film lejáratja a muszlimokat, az a nő úgy néz ki, mint egy olcsó prostituált, kint van mindene, ne csodálkozzon, hogy így viselkedtek vele.

Sofie feljelentette a csoportot, amelynek már régebben is meggyűlt a baja a hatóságokkal, és vidékre költözött. A facebookon nem lehet megtalálni, és a filmje sem elérhető, amikor e sorokat írom.

Magyarországon születtem, nő vagyok, de én is azt lestem a videókon, kihívó-e Sofie. Hogy néz ki, festi-e magát, hogyan tartja kordában gömbölyű melleit.

Minálunk nem szokás prostituáltnak nevezni azokat, akik kivágott ruhában járnak. Vagyis… Ha Bándy Kata nem lett volna szimpatikus és diplomás, akkor még ennél is több nőgyűlölő véleményt olvashattunk volna internetszerte, hogy ne csodálkozzon, éjjel mászkált az utcán, nyári ruhában.

A vita még folyik. Van, aki szerint nem kulturális különbségről van szó: aki primitív, az beszól. Mások szerint az, hogy akár jólnevelt férfiak is becsmérelhetnek nyilvánosan nőket, olyasmi, amire igenis a kultúrájuk ad engedélyt. Persze nem csak a muszlimoké. Megtehetik, és ha kedvük van, meg is teszik. A Guardian Sofie Peetersről szóló cikke megemlíti, hogy a virágos ruhájú francia lakásügyi miniszter, Cécile Duflot belépésekor füttyögtek a konzervatív honatyák.

A filmből, például abból, hogy az egyik nő kerülőutat javasol, világos, hogy nem egész Brüsszelre jellemző a probléma. Sofie is elmondta, hogy a muszlim férfiaknak csak a töredéke viselkedik így. Viszont tény, hogy a kamera egyetlen szőke molesztálót sem rögzít. Nehéz kérdés, hiszen a film elszakad alkotója szándékától: ha többségi, született európaiként mutat be ebben a kontextusban csupa sötétebb bőrű férfit, akkor hiába beszélget velük a megértés szándékával, a témára óhatatlanul ráharapnak a bevándoróellenes csoportok. De azt antirasszistaként sem tehetjük, hogy nem tiltakozunk a nők elleni erőszak láttán, bárki is követi el. Láthattuk, hogy van, aki a zaklatás visszautasítását is rasszizmusra vezeti vissza. Sőt, talán részben épp a szexizmus szekértolói akarják a rasszizmus vádjával elfojtani Sofie tiszta és friss hangját. Másrészt viszont az előítéletek még vagy inkább már így is erősek. És ha a film láttán tiltakoznak azok a bevándorlók, akik tisztelik új hazájuk normáit, az is jogos.

A magam részéről nem vagyok rasszista, barátom, és te ne legyél nőgyűlölő. Csapj a markomba.

Itt olvashatsz még Sofie-ról magyarul, és itt angolul.

15 thoughts on “utcalányról jött a hír

    • Eleve féltek, hogy rasszista: pont az az érvelés kellett volna, hogy ez miért nem rasszizmus. Talán ez nem volt erős? Nem akarják ezt a vádat magukra venni. Csakhogy ők találták ki a témát.

      A fontosabb ok pedig, hogy nem vesznek emberszámba, nem vagyok én senki, nem szoktak válaszolni a leveleimre sem. Tehát velem megcsinálják, hogy hiába dolgoztatnak, és nem is szólnak róla, és mosolyogva hívna fel a szerkesztő négy hónappal később, ha megint kell valami.

      Kedvelés

  1. hello posztoló!
    2012 augusztus 4-i posztomban – amire te is hivatkozol cikked végén – a dotohon én fordítottam Utcalánynak a filmcímet, szerintem ez jobban tükrözi az alkotás lényegét. Nem értem bevezetőd, milyen különös bátorság kellett volna, ha írsz a posztom alá egy kommentet? 🙂
    Meggyőzhető vagyok, de kíváncsi is a véleményedre. Úgy érzem ugyanis Sofie azt akarta kihangsúlyozni, hogy a filmben bemutatott helyzetekben prostituáltnak érezte magát, ezért fordítottam így le magyarra, lehet nem szó szerinti fordítás, de talán kifejezőbb?
    üdv,
    Csehszlovák Kém

    Kedvelés

    • Ez annyira sértő?

      Komolyan feltűnt neked az a névelő? Az a gyanúm, hogy nem. De én nem vitatkozni akarok, nem akarok senkit kijavítgatni, nem is igen kommentelek sehol, csak próbálom a saját írásaimban a legpontosabbat adni, aminek fáradságos munkával utánajártam.

      Kedvelés

      • Aha. Mégis kijavítottál, ráadásul ennek megemlítésével kezded ezt az írást is.

        ” A facebookon nem lehet megtalálni, és a filmje sem elérhető, amikor e sorokat írom.”

        Nem értelek. Augusztus 9-én kommenteltél a posztom alá, hogy cikket írsz a témáról, és nem találod a videót. Akkor is válaszoltam, hogy a video megvan. Vajon mi alapján írtál akkor a filmről?

        Arról nem is beszélve, hogy kicsit szarul esik itt olyan megjegyzéseket olvasni, hogy “fáradságos munkával utánajártam”, “Vérverejtékes, kétnapos munkám”, itt az a baj kedves posztoló, hogy komplett átvetted a posztomból az összes forrást amit én ott közzétettem, s a saját neved alatt prezentáltad, mintha azt, amit itt irtál saját magad nyomoztad volna ki, mintha az a te kutatásod eredménye lenne.

        Emiatt kicsit morcos és szomorú vagyok, de biztos majd elmúlik.
        üdv,
        CSK

        Kedvelés

      • Ugye nem akarod ebből azt kihozni, hogy nem láttam a filmet?
        További jó munkát kívánok.
        Ember nem dolgozik két napot egy ilyen súlyú cikken. Nem tudok franciául, ez a vérverejték, segítséget kellett kérnem. Eközben három gyerkkel nyomom egyedül, a férjem pedig haldoklik. A cikkem nonprofit, nem vesz el tőled semmit.

        Lényeglátó vagy.

        Kedvelés

  2. Évekkel ezelőtt töltöttem Brüsszelben egy pár hónapot, tényleg egy teljesen más világba cseppent az ember, ha betévedt a mellékutcákba. Nőként egyedül besétálni az arab negyedbe abszolút tilos volt. Érdekes felfogás rasszistának bélyegezni egy ilyen filmet (nem láttam, csak emlékszem az életérzésre), hiszen a film által feszegetett kérdés nem valami veleszületett hendikepjüket emlegeti fel a kompromittált úriembereknek, hanem egy teljesen felvállalt, sőt saját köreikben macsónak tartott viselkedést.

    Kedvelés

  3. Visszajelzés: az írástudók felelőssége | csak az olvassa

  4. Én sose jártam Brüsszelbe, de ilyen beszólogatós élményem nekem is van, pedig általában nadrágot hordok, csak ritkán sminkelek és enyhén, és nem is vagyok modellkarcsú. Soha nem értettem, hogy miért gondolják azt, hogy nekem ez imponál, vagy élvezem, vagy marhára viccesnek tartom. Valami kényelmetlen rossz érzés van olyankor bennem (nem is félelem, mégis a nem egészen tudatos reakcióm kikerülni a látószögükből minél gyorsabban=menekülés), pedig a szavak maguk valahogy nem is jutnak el az értelmemig, csak a hangsúlyból, az ő reakciójukból tudom, hogy valami sikamlós vagy trágár volt, amit mondtak. Volt idő, amikor azt hittem, hogy ezek a beszólások/leszólások csak a miniszoknya-magas sarkú-mély dekoltázs kombónak szólnak, és ha ezeket kerülöm, akkor megúszhatom, de nem, egyáltalán nem.

    Kedvelés

  5. Visszajelzés: a kövér nők önfelmentése | csak az olvassa

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.