ha több pénzünk lenne

Ha egy kicsit több pénzünk lenne, akkor nem tologatnám úgy a csekkeket. Tanyasi csirkét tudnék venni, biotojást és legalább a gyökérzöldségek biók lennének. Megvenném végre azt a nyersselyem bodyt, álomfehérnemű. A gyerekek kapnának olyan igazi, szépséges babakonyhát, tűzhellyel, mindenféle edényekkel, a miénk, amit hokedliből csinált após, olyan szedett-vedett, lejöttek az öntapadós tapéta platnik is. Vennék egy igazi, vadiúj indiót, azt jó áron el is lehet adni majd, ha már Borit se hordozom. Leandert vagy narancsfát az erkélyre. És egy tornabérletet. Lefogynék. És akkor bikinit is. Horgolt, fehér bikinit, most le van árazva a Calzedoniában. És megtanulnék spanyolul.

IMG_6195

A Pali meg azt mondja, mert ő ilyen nagyobb tételekben gondolkodik, ha több pénzünk lenne, akkor befejeznénk a tetőteret, fából lenne a konyhabútor, mert megérdemlem, és lecserélnénk a kocsit egy igazi családi autóra. Jövő augusztusban már azzal mehetnénk Zalába, anyuékhoz.

Igen, a kocsi, az mindenképpen kell, ő naponta több órát megy vele, melóba, megrendelőkhöz, ügyeket intéz, nem mindegy, milyen, mennyire biztonságos, mennyit fogyaszt. És meg is ítélik a kocsimárka alapján, egy szuzukist nem vesznek komolyan, szomorú, de ilyen a világ. Már beszéltem a szüleimmel, anyuéktól kapnánk kétszázezret, sajnos, a többi már csak személyi hitelből menne, mert frankhitelt vettünk fel a házra, és annak a THM-je 27,99 százalék.

Ezt most napoljuk, de talán beindul a különmelója. Addig is le szeretné festeni ezüstmetálra a Skodát, mert úgy jobban néz ki, meg tuningolni egy kicsit, szeret így buherálni a kipufogóval például, ezek nem olyan drága dolgok.

Meg új telót is szeretne. Hát már senkinek nincs ilyen, ez bunkofon. És kihangosítót, meg ne büntessék megint.

Ez mind a munkához kell kell, aztán néha kell lazítani is egy kicsit: az ő nagy álma a horgászás. Veszek neki horgászbérletet, meglepem vele, most kell durbincsra menni, meg hozzá combközépig érő gumicsizmát!

Mert most végre kifizették ezt a tízéves megtakarítással kombinált életbiztosításomat, amit még anyu kötött a nevemre. Én azt hittem, jövőre kapom meg, de nagyon örültem. Kétmillió-kétszázezer forint, valamicske hozama azért a válság ellenére is volt. Mondtam neki, intézze ezt ő, Bori úgyis köhögős most, kösse le a bankban, addig is kamatozzon, amíg kitaláljuk, hogy mire költsük. Meg vegyen ki valamennyit, mert itt van a két telefonszámla, meg ebédet kell befizetni kedden, vennék Máténak egy normális overallt, mert egyre hidegebb van, és anyámnak tartozunk tizenötezerrel.

Hát hazajött tegnap egy ilyen óriási, tizenkilencedik századi, bekeretezett Nagy-Magyarország-térképpel, rajta az összes vármegye neve, meg rengeteg településé is. A Központi Antikváriumban vette. Hogy ezzel lep meg a házassági évfordulónkon, ami mondjuk júliusban volt, meg engem így a történelem olyan nagyon nem érdekel, de a jó szándéknak örültem, és abban igaza van, a gyerekeknek sem mindegy, milyen jelkép hatja át a gyermekkorukat, és miből fejlődik ki a magyarságtudatuk, az iskolában nem ebben a szellemben tanítják őket sajnos. Fel is rakta a nappaliba, annyira nyomasztó volt tényleg az az üres fal. Kérdeztem, mibe került, azt mondja, ajándékról nem illik megkérdezni. Jól néz ki végül is ott.

Lekötött a pénzből ötszázezret, és bejelentette másnap, hogy ő most előleget fizet, mert talált egy kocsit, ismerős révén, meg is nézte már, egy hétéves, de alig használt, garázsban tartott Lancia, alkalmi vétel, nem szabad kihagyni, a Lancia nagyon jó márka, sógoroméknak is az van, a haverja, a Béni majd átnézi, minden rendben van-e vele. És dízeles, mennyivel olcsóbb az is. Próbálja lealkudni egymillió-kettőre, mert másfélmillióért azért sok lenne. Mondjuk nem családi autó, de végre nem Skoda, és kombi.

img_3006.jpg

Mondtam, hogy üljünk le, és beszéljük meg, hogy én is szeretnék ezt-azt. Mondtam, hogy pihenni kéne, még csak egy hónapja tart az ősz, de úgy kimerültem, jó lenne pancsolni, szaunázni, összebújni, olyan jó lenne, ha mi csak lazíthatnánk, és más takarítana, és svédasztalról ehetnénk a reggelit, most anyu is jobban ráér, kettesben mehetnénk egyszer végre. Erre mondta, hogy már bejöttek a hidegek, inkább majd húsvétkor menjünk wellnessezni Hévízre. Tudta, mennyire várom, hát nem örültem, de megértem, hogy van most fontosabb. Aztán mondtam az overallt, de akkor hívta pont a Béni, hogy le van szakadva a kipufogó, de rendbe tudja rakni huszonötezerért, ezt beszélték hosszan, így félbeszakadt a megbeszélésünk, aztán már fürdetni kellett.

Este még bejött, és mondta, hogy az apja felhívta, és kért tőle ötvenezret, mert feldőlt a fészer, annyira korhadt volt már, és még a hideg előtt szeretne újat csinálni, mert tönkremegy a rotációs kapa meg a fűnyíró. Szörnyű drága a faanyag. Hát jól van, mondom, csak több ilyen már ne legyen.

Ilyen telefonja, amivel ma hazajött, még a főnökének sincs, és akcióban volt, két SIM-kártyával mindjárt, kár lett volna elszalasztani. Vigyázz rá, mondtam neki, nem tudunk másikat venni, ha ezt is a vonaton hagyod! Megbántódott, nem kellett volna ezt felemlegetnem, hetekkel ezelőtt volt, spongyát rá, nekem sem esik jól, ha emlegeti azt a szentistvános pálinkáskupicát, amit levertem portörléskor együttélésünk első napján.

Meg vett egy öltönyt magának, baromi jól néz ki, két inggel, ebben sokkal komolyabban veszik majd a megrendelők, és a gyerekeknek is hozott új zoknikat, vukosat Máténak és hercegnőset Borinak. Nekem is vett Raffaellót, tudja, hogy szeretem, de azt nem, hogy fogyózom már négy napja, mert az meglepetés, neki. Bombanő lesz a felesége!

Ember tervez, Isten végez: kiderült, hogy a májusi csőtörésben elszivárgott ezerhétszázhetven köbméter víz, és azt most ki kell fizetni a szakértői felmérés után. Haladékot kértem és részletfizetést, írtam a közös képviselőnek, egy lakóra negyvennégyezer forint jut, azért inkább tulajdoni hányad alapján kéne, nem így simán hatfelé osztani. Olyan ideges lettem, megettem a gyerek maradék tejbegrízét, teleszórta kakaóporral, és még a maradék kilenc Raffaellót, gyorsan, nehogy felébredjenek és észrevegyék. Pedig ugye fogyózom, meg tornázom már egy hete minden nap, hát, ebből csak jövő nyáron lesz bikini, de akkor olyan szépet veszek, hogy csak néz majd a Pali.

Szóval most nem nagyon ugrálhatunk, várom a gyedet már. De minden rendben lesz, beindult a vállalkozása, úgy néz ki, most már egyre több megrendelése van, lassan bejönnek a pénzek is, és a jövő hónapban kifizetjük egyben a tavalyi gáztartozás hátralékának két részletét, és majd veszek a turiban overallt legfeljebb, és anyámnak is megadjuk a huszonötezret.

A tankot meg tönkretette, vagy a motort is talán, mert megszokásból benzint tankolt bele, elég húzós a szervíz, gyakorlatilag a teljes dízelmotor tropa, ezt már nem tudja megjavítani a Béni.

Jaj, összeírom már, mire kell még ebben a hónapban, el ne ússzunk megint: gáz, víz, csőtörés, telefon, meg még annyi apróság: mosópor, gázelosztó, ikeás poharak, tornazsáknak anyag, anyósom névnapjára valami különlegesebb virág, tisztaságcsomag. És Máté kinőtte a gumicsizmát is.

Egy kicsit mérges vagyok azért a Palira, csak felvette azt a hitelt, mert kinézett egy Opelt az Expresszből, és most próbálja eladni a Lanciát. Senki sem jár már Lanciával, akartam is mondani. Viszont ráköltött eddig majdnem kétszázötvenezret. Elromlott a botmixer, csöpög a csap, kétcentis lenövés van a hajamon, de már mondani sem merem.

Elfolyik a pénz a kezünk közül, azt mondja. Ezért vett harminc Richter Gedeon részvényt, mert az most megy fölfelé, és forexezni fog, az először viszi a pénzt, de aztán havi ezerötszáz eurókat is lehet keresni vele, a Béni is csinálja. Meg a lottó, az is befektetés tulajdonképpen, tavaly volt egy hármasunk. Egy kis odafigyeléssel sokat lehet spórolni a kaján, már kikísérleteztem a tojás nélküli nokedlit, és ha azt a pénzt is befektetjük, akkor nemsokára a forex lehet a fő bevételünk.

Kértem overallt a Vöröskeresztes kolléganőtől, hozott is egy jót, mondjuk ciklámenszínű, talán nem csúfolják majd miatta, szép állapotú, csak a cipzárt kell benne kicserélni. Megint ebédbefizetés, gázrészlet, és enni is kell, már szinte mindent megettünk a fagyasztóból. Borit sóbarlangba viszem hetente, nem olcsó, de nagyon hatásos, sokkal kevesebbet köhög. Apósomnak meg tönkrement a hilti, gyorsan vitt neki a Pali egy húszast, mert jövő héten már bálázni kell a mustot. Azért igazán feljöhetett volna érte, legalább ne a mi benzinünk menjen, de nem mondtam a Palinak, mert nagyon ideges megint, nem is olyan egyszerű a forexezés. Mondta is, próbáljak most kijönni ebből a nyolcezerből harmadikáig, nem kell annyi déemes cucc, az viszi a pénzt. Mert vettem neki egy aftersévet, Axe, hogy ápoltan, illatosan mehessen tárgyalni. Nem mondtam neki, de elfogyott a vécépapír meg a pelenka is, talán, ha eladom végre a babakocsit, tudok venni. És akkor az ovis kirándulást is befizetjük, már kétszer szólt a Magdi. És most akciós ez a spagetti az Auchanban, nagyon szeretik a gyerekek, tegnap is azt ették.

És ha ezek után is maradna, igen, fog maradni, akkor veszek egy kis sajtot. Mert újabban Pizza Topot eszünk, ami ilyen szemcsés, növényi valami, úgy néz ki, mint a sajt, de sajnos, a gyerekek nem nagyon szeretik, de hát ez van. Vennék nekik igazit, Tolna vagy Hajdú trappistát, tíz vagy tizenkét dekát, elég egy hétig, egy kicsit reszelek a tésztájukra, mindjárt más úgy.

73 hozzászólás a(z) “ha több pénzünk lenne” bejegyzéshez

  1. Na itt röhögtem fel hangosan: jövő héten már bálázni kell a mustot :D
    Irtó jó lett, nekem nem szívszorítós, inkább jó kis fricska. Olyan jól fel tudod építeni: az első néhány sornál az ember még nem tudja, hogy önvallomás vagy kis magyar életkép, aztán fokozatosan bevadul a történet :)

  2. Csajok! Én is vennék már egy új öltönyt, mert fényes a könyöke. Inget is, mert már a Hypo sem fehéríti. A keményítő sem segít rajta. A kcsit is inkább a Tiszába tolnám, mintsem új akksit vegyek bele. Mert kell a két kocsi, mert mi van ha? Eddig, mindig egy nap alatt kész lettek.

    Az írás jó. (ahogy szokás) Még egyszer rá kellett néznem, mert szemüveg nélkül szukásnak láttam, s akkor mit kaptam volna.

  3. Hát. AZ ember leánya és fia csak későn érti meg, mit szabad és mit nem. Nálunk max arra korlátozódik, hogy fizetéskor finomabbat eszünk. Más gondunk nincs…:(

    • Igen, ezek mulasztások. De a következmények durvák. Száz- meg százezer család él így, hogy nincs ötezer forint vésztartalékuk, pedig asztmás mondjuk a gyerek. És még csak nem is gondolják, hogy lehetne másképp is, hát kényszerek vannak, el kell fogadni.

      Ha egyszer összeírnák, ki mire költ, dugipénzestül, de tényleg, hát néznének nagyot.

      És anyu meg olyan lestrapált, kinyúlt pólós. Aki nem költ magára pénzt, nem tölt magával időt, ő lemond szívesen, meg ez csak átmeneti, az hamar elhiszi, hogy meg se érdemli. Jó vagyok így is, kár belém, aztán: de megöregedtem, aztán: tulajdonképpen én nem is vagyok.

    • Éreztem, hogy csak a hatás kedvéért voltak, most kössek beléd, hogy Magyaország a dévér szinttájon fekszik? Nagy Magyaroszág déli része pedi a durbincs szinttájba nyúlik bel? Én még horgászni as csak akkor szeretk, ha Anna velem van, vagy tudom, hogy tartalmasabb szórakozása van. (kerülöm az asszony, nejem, nőm szavakat, van nevük is.)

  4. Ha durbincs meg térkép helyett írhatunk négyszázezres órát, meg milliós fotóapparátot, meg sífelszerelést, mert a négyévesnek fontos megtanulni, akkor tudom, miről beszélsz. Lestrapált – hát, nem tudom, most nagyon szépségesnek látom magam – de valóban, az utóbbi 10 évben nem vettem olyan ruhadarabot, ami 800 Ft-nál többe került volna, és a legszebb cipőmet egy budai kuka tetején találtam.

  5. A horgolt fehér Calzedoniánál még csöpögött a nyálam :). Aztán a bekezdés végére leesett a tantusz. A Nagy-Magyarország-térképnél téptem a hajam, sírtam és nevettem egyszerre. Ennél a mondatnál “meg engem így a történelem olyan nagyon nem érdekel” már sikítottam. (Atyaég, mennyire nyomasztana egy NMtérkép a nappaliban!!!)
    …Utána pedig a gyomorszorítós érzés, amiről a többiek is beszámoltak.

      • Egyébként most, hogy mondod, elgondolkodtam a korondi cserepeink létjogosultságán a konyhában: a korondi nem tehető be a mosogatógépbe, tehát plusz mosogatást generál, tehát felfoghatjuk, mint az emancipáció esküdt ellenségét.

    • Nálunk meg mosogatógép nincs. Anna áll ellen neki. max 20 perc elfoglaltság még nagyobb rendezvény után is. Mindig van valaki akinek szúrja a szemét és elmosogat. Elég sűrűn a 16 éves fiúét.

      • Ettől rögtön mosolyra húzódott az arcom, őszintén, az örömtől. De jó, több ilyen kellene. Meg olyan is, hogy tudja, van neve a feleségnek.
        27 éves, pár éve házas kollegám napjában ötvenszer emlegeti az asszonyt, így. Soha, soha nem Márti. Nem is tudom, honnan tudjuk a nevét. Aztán egyszer megkérdeztem, Márti milyen névvel illeti őt, ha róla beszél. (Az uram? Netán az ember? Mert ugye – ha nem hiszitek, megadom a nagyim számát – “ember vót vagy asszony” a szópár faluhelyen még mindig, onnan jön ő is, csak pár éve lakik kertvári palotában. Falusiak meg ne sértődjenek, én is az vagyok, különben sem gúnnyal mondom, érdekes nyelvi tükröződése a viszonyoknak.)
        Márti természetesen Péterként emlegeti hites, vele egyidős, nála alacsonyabb beosztásban nála kevesebbet kereső urát, akit ez – na nem a név, a másik – végtelenül frusztrál. (A neveket persze kicseréltem, bár vajmi kevés a valószínűsége, hogy bármelyikük itt olvasgatna, pedig de jót tenne…)

        • Akkor is előfordulhat ez az asszonyozás, ha pár hónapja van együtt a pár, legalábbis én tapasztaltam ezt, amikor véletlenül meghallottam, hogy az egyik volt barátom így hivatkozik rám mások előtt, akik pedig ismertek és tudták a nevemet (például: “hozom az asszonyt is a buliba”, ha ilyen még előfordul valaha, ütni fogok :-) Nem örültem neki, de nem szóltam, csak felhúztam a szemöldökömet. Annyi biztos, hogy én legtöbbször a keresztnevüket használtam, ha hivatkoztam a fiúkra. Ha nem ismerte a srácot a beszélgetőpartnerem, akkor “a barátom”, de ezt jobb híján használtam, bénának tartom.

          • Persze, tudom, hogy előfordulhat, vicceskedésként a baráti körömben is megesik néha, de itt arról van szó, hogy ő csak és kizárólag így nevezte Mártit. Az egyszeri is zavarhat, a viccelődésnek szánt is zavarhat, nekem itt az a furcsa, hogy az alapértelmezett “az asszony” hogy nem zavarja őket.

  6. Én a durbincsnál akadtam fent, de gondoltam, hiányos szókincsem a dolog oka. :D A mustbálázásnál egyértelműen az jött le, h felesleges, mondvacsinált dolgokra való kiadásokra gondolhatsz…
    Amúgy mennyire megéltem ezt gyerekkorunkban!!
    Apám anyám aláírását hamisítva vett föl hitelt (nagyon kellett a fényképező, vagy szinti, vagy hifi), miközben mi lepukkant turis cuccokban jártunk, és néha a nagymamától kapott pénzből jutott csak ennivalóra.
    Most is vannak időnként összezörrenések pénzen, de hála az égnek, jó messze állunk ettől a képtől úgy általában.

    • atyaég, ezek ott szó szerint vették, amit írtál :D nagyon vicces :D
      amúgy bármi, ami hoxán, vagy a hozzá kapcsolódó oldalakon jelenik meg, egyáltalán nem érdemes említésre. ott nem az okos emberek gyülekeznek törzstagként.

      • Nem csak, reménykedem komoly helyen közlésben, de a másodközlésért harapnak.

        Ez szórakoztatna amúgy. Mint Modor Tibit a bamba, felháborodott kommentek. Egy óra alatt volt a gyakorikérdésekről kettőszázhetven kattintás, köszönjük, ennyi elég is, most pedig betörök a… ba (ha sikerül, szólok).

        A szatíra (címke) meg, az nyilván a suli környékén ólálkodó fehér nadrágos figura. Hát hogy jön az ide?

    • “Sajnos én ezzel nem értek egyet. Aki boldog akar lenni, boldog lehet egy egy szoba-konyhában is, aki meg nem akar, nem lesz akkor sem, ha nyer a lottón. Engem nem érdekel, miket lehetne még venni… több is van nekem, mint amennyi kell. Nekik is, csak nem látják meg. Sajnálom őket, de nem azért, amiket ő leírt, hanem azért, mert nem látom a sorok között a boldogságot. És azt nem lehet megvenni.”

      Mit láthat ő a saját helyéről esetleg? Nem ismeri a szövegkörnyezetet, amiben íródott a cikked, nem is akarja megismerni, mert akkor esetleg érthetné. Tehát elolvasta, mi jut eszébe először? Itt egy nő, aki panaszkodik, hogy nem tud magának fehér, horgolt bikinit venni. Hát, irigylem a problémáját, bikinit akar, biztos egy kikent-kifent maca, bezzeg én 120 kilós, tisztességes háziasszony vagyok, eszembe se jut olyasmi, hogy bikini. Igaz, nem is voltam már három éve strandon. Ez a nő itt nyafog, hogy milyen a férje, pedig tisztességes, öltönyös úriember, ügyfelekhez jár. Ez a nő nem tudja, milyen az élet itt falun. Az én Pistám most végre dolgozik újra, de munkanélküli volt három hónapig. Bezzeg nekünk nem telik új kocsira. De ettől függetlenül mi boldogok vagyunk. Sokkal boldogabbak, mint ez a nő. Ő nyilván nem lenne boldog akkor se, ha nyerne a lottón. Igen, Pistám játékgépezik néha, de nálunk itt, falun nincs más szórakozás, csak a kocsma meg a játékgép. Valami lazítás meg kell Pistámnak munka után. De engem nem érdekel, hogy mit lehetne venni azon a pénzen, amit Pistám beledobál a játékgépbe. Mindenünk megvan. Ja, nem járunk puccos helyekre vásárolni. Nekem nem is kéne fehér, horgolt bikini, tisztességes családanya nem is hord olyasmit. Addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér, de boldogok vagyunk. Persze, hogy megiszik egy-két felest, meg elszív pár szál cigit. Legalább lenyugszik, mire hazajön. Ez a nő itt siránkozik, pedig a férje vett zoknit a gyerekeknek. Pistám nem tudja, hogy Annácska hányadik osztályba jár, de nem is a férfi dolga ezt számon tartani.
      Kicsit kilóg a lóláb, de még mindig könnyebb haragudni arra a nőre, aki ilyeneket írogat, akinek a fehér horgolt bikini a horizontja, mint szembenézni azzal, hogy csak nem normális dolog az, hogy Pistám néha lekever egy frászt nekem két játékgépezés között.

      • Ez egy plázacica. Csak a divat érdekli. Úri huncutságok, hordozókendő, hajfesték. A kislány meg megbetegszik közben, köhög, biztos nem figyelt rá. Szegény férje meg gürizik egész nap, hogy őt eltartsa, meg a gyerekeket. Fáradt, persze, hogy nem a megfelelő üzemanyagot tankolja.
        Hát, persze, az ilyeneket feleségül veszik. Én még hajadon vagyok. De mondja mindig Pisti: „Nem a papíron múlik a boldogság, ugye, Anyukám?” Hát, nem, mi így is boldogok vagyunk.
        Művelt, okos férje van. Tőzsdézik, érdekli a történelem. Térkép a nappaliban. Pistinek meztelen nős naptár van a garázsban.
        Ad neki kölcsön az anyja. Bár nekem adna az enyém. De csak azt tudta kérdezni, hogy mire szülöm a másodikat, jól meggondoltam-e.

  7. kb így élünk, mondjuk a bikini nem játszik, de van vita mobil vs. hordozókendő miatt. turis ruha, nem nyaralunk. de a gyereknek mindent, közös megegyezéssel. akkor is, ha ökörség és drága, csak örüljön és ne csúfolják. mert mi nem kaptuk meg az anyatejet, a szeretetet, a Sandokános pólót, a farmert. az idén nem fűtünk olyan melegre (21 fok), elvégre nagyok már a gyerekek, másfél éves ne másszon a hideg földön. nem tudok, csak kínomban röhögni. tegnap sztk-fogorvos cseszett le, hogy miért nem hamarabb mentem, más is elmegy 2 gyerekkel, majd tologatják a váróban a nénik.

    • Szerintem egy kicsit féloldalasra sikerült az írás.
      Túl azon, hogy a nő pénzét a férfi költi el meglehetősen agyatlanul és önzőn,
      még itt van az is, hogy a nő anyjának tartoznak, miközben a férfi apjának hülyeségekre adják a pénzt – aminek persze forrása szintén a nő leánykori megtakarítása, szülői befektetése.
      Lehet ilyen is, persze – csak azt mondom, hogy azért az életszerűségnek használt volna, ha nem ennyire fekete a fekete és fehér a fehér, mint a mesében…

      • Miért gondolod, hogy ez féloldalas? Miért ne lehetne ez a jellemző? Szerinted a fele-fele pénzről fele-fele döntést hoznak fele értelmesen, fele bután a magyar házastársak?

        Miről szól ez a bejegyzés szerinted?

  8. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

  9. Visszajelzés: többen vagyok | csak az olvassa

  10. Visszajelzés: miket ír ez | csak az olvassa

  11. hehehe, hat ezen nevettem eddig a legjobbat. nalunk aztan cifrak a penzugyek, bar azert maskeppen. nincs hiteltartozasunk, nem koltunk megbeszeles nelkul, viszont magunkra sem koltunk igazan. vagy nem annyit, mint szeretnek. es nekem is volt olyan penzem, aminek egy szerencsere csak kis hanyada eluszott hetkoznapi koltesekre, de szerencsere hamar eszbekaptam. de nalunk a ferjem sem koltekezik, talan leginkabb mert annyira ossze vagyunk fonodva a kft-vel, hogy amit lehet, azon keresztul intez – es mivel a fonoke az apja, a csaladban a patriarka egyben, ezert azt is takarekosan. szoval van nalunk gazdasagi elnyomas, de hogy ki az elnyomo valojaban, abba nem is merek belegondolni.

  12. Újra a gyakorikérdéseken (mit gondolsz erről a cikkről?), és válasz is érkezett:
    “Igazából a Pali kihasználja a nőt, a nő meg haggya magát, enged mindenben, nem áll ki magáért, a gyerekekért!
    Sajnálom, de csak ő segíthetne magán, ha megbeszélné a Palival a dolgokat!!!”
    És ez a hozzászóló, azt gondolom, nő, és ez még szomorúbb, mint az agresszív férfihangok.

  13. Milyen jó lenne, ha Palika azt mondaná: édesem hülye voltam el…sztam a pénzt (zedet, zünket), amibe belevágtam, rosszul sült el. Kérlek segíts. Megijedtem. Arra lenne szükségem, hogy néha szólj

  14. Nagymagyarország térkép… Ajándékba anyának ( vagyis apának). Fáj…

    Emlékek…

    Beépített szekrénysor, társasjáték, sátor, szőnyeg a kamasz gyereknek, amit nem kért, nem akart, de kellett a családnak, hát miért ne adjuk neki “ajándékba”. Legalább majd nem sír a szája, és még hálás is lehet érte.

    “Hát szemtelen vagy, lányom? Ötvenezres szekrénysort kaptál karácsonyra is, mi mindent megteszünk érted!”

    Mindez miért? “Mert a lányoknak olyan nehéz ajándékot találni.” Hiszen mi érdekli a lányokat? Ruhák, meg az otthon, nem? Ja, persze, semmi más. Közben a fiúk “saját ajándékot” kapnak. Fizikai kísérlet készlet, bűvészkellékek, autók, napszemüveg, belépő… De ők fiúk, nekik van érdeklődési körük.

    Aztán a lány kirepül, és amikor időnként visszalátogat, szomorúan siklik végig a tekintete kamaszkora “ajándékain”, amit persze azóta is használ a család, és örülnek neki.

    • Ez nálunk úgy nézett ki, hogy én ajándékba mindig pizsamát és könyveket kaptam a szüleimtől, mert szerencsére tudták, hogy úgyis csak annak örülök. :-)
      Általában listáim voltak, és amit meg tudott belőlük szerezni a mozgó könyvbizományos (bizony, akkoriban arrafelé max. Kaposváron vagy Siófokon, Marcaliban lehetett volna könyvet venni boltban), azt megkaptam.

      Viszont amikor apám halála után a telket el kellett adni a szeretője kifizetése végett, maradt belőle valamennyi. Abból anyu a legnagyobb tiltakozásomra szekrénysort vásárolt, mondván, hogy jó lesz nekem stafírungba…
      Voltaképpen nem nézett ki rosszul, a 70-es évek közepéhez képest modern is volt, jugoszláv gyártmány, és kibírt pár költözést, de mérhetetlenül utáltam a következő 25 évben. Akkor sikerült megszabadulni tőle, bár már előtte sem szekrénysorként funkcionált, mert az egyes elemeket “szétszórtam” a lakásban.

      Az exnek kereken megmondtam az ismeretségünk kezdetén, hogy semmit ne vegyen nekem soha ajándékba, és különösen konyhafelszerelést, piperecikket ne, max. egy-egy ruhadarabot, és egy szál virágot. Nem, nem csokrot, mert a vágott virágot nem szeretem. De még jobb, ha talál valami hülyeséget, humoros dolgot. Eleinte ez működött is, kaptam pl. nőnapi virágcsokor helyett újhagymát, aminek válóban örültem, mert szeretek behagymázni :-)

      Egyébként a pénzzel nálunk is mindig voltak problémák, mert egyáltalán nem értette a beosztás fogalmát.

      Ha volt munkája és pénze, akkor kis túlzással minden volt, hiába próbáltam visszafogni. Igaz, hogy tényleg minden lehetőséget megragadott a munkára, gyakorlatilag állandóan melózott, pedig szerettem volna, ha visszafog egy kicsit belőle és elmegyünk kirándulni, vagy moziba, múzeumba, stb.

      Ó, persze, sikerült párszor kierőszakolni, de az olyan is volt, Vagy induláskor, vagy valamikor később menetrend szerűen összebalhéztunk valamin, így idővel leszoktam ezek hangos igényléséről. Magamra nem voltam hajlandó semennyit sem a pénzéből költeni, mert nem én akartam, hogy annyit dolgozzon. Ezt persze egyáltalán nem értette meg.

      Én megbecsültem ezt a nagy szorgalmát, hiszen apám egyáltalán nem ilyen volt, de közben bizony az egész értelmét vesztette, már semmi közös nem maradt bennünk. Ami még rosszabb, a gyerekünkkel sem alakult ki meghitt kapcsolata, sosem ért rá vele játszani, talán 2-3 alkalmat kivéve, meg azt a pár kirándulást.

      Bocsi, ez egy kicsit szétfolyt, nem is teljesen ide passzol, de elég sok minden kavarog bennem a bejegyzés és a kommentek olvasása közben. Egy-egy hasonló szilánk vagy a gyerek koromból, vagy a felnőtt életemből, kísértetiesen hasonlók.

  15. Visszajelzés: az olvasó még mindig kérdez | csak az olvassa

  16. Visszajelzés: tintapaca | csak az olvassa

  17. Hajaj. Ezt most olvastam, és minden sora fáj. Nem tudtam nevetni, mert a férjem úgy költi a pénzt, amit nem ő keresett, meg azt is, amit ő, mintha akármennyi lenne. Ez az agresszió egyik formája.
    A napokban mondtam neki, hogy milyen fasza apuka, gyakorolja a tükör előtt azt a mondatot, hogy “Nem baj, érettségivel is jó állásokat találhattok” – mert most költötte el azokat a pénzeket, amiket félre lehetett volna tenni a gyerekek taníttatására, hisz egyre világosabb, hogy nem lesz ingyen.
    Meg ilyenek. Hogy gondolkodnom kell, hogy járhatnak-e focizni, úszótáborba, meg hogy hol veszem a tornacipőt. És még sorolhatnám.
    Nagyon fáj, hogy ha keresek valami fizetésen kívüli pénzt, nem tudom félretenni, mert a lyukakat tömöm vele.
    A könyvtári késedelmi tartozást
    A parkolóbüntetést
    Az elmaradt TB-fizetést
    A kifizetetlen villanyszámlát
    és a többi és a többi. Jaj. Tényleg nagyon fáj.

  18. Iszonyat,mennyi ilyen van,tényleg és semmi túlzás nincs benne,inkább teljesen tipikus.

    A mustbálázás mekkora! :D

    A térképről beugrott most,hogy volt egy pasim,minden szülinapra,névnapra,akármire vagy edénykészletet,vagy jó meleg bakancsot(baromi rondát),mikrót,ilyesmit kaptam,sírni tudtam volna,úgy örültem,de az aduász egy kályha volt,aminek amúgy tényleg örültem,de a kísérőszöveg az volt,hogy ha 1 éven belül elhagyom,vissza kell adnom!Áááá,csakazéris kihúztam vele az 1 évet.Egy jó kályháért már megérte,nem igaz?!?

  19. Ha több pénzünk lenne, befizetnénk az összes számlát.
    - De most nekem kell egy tanfolyam, életem értelme, százezer forint.
    - De már X tanfolyam volt, mind az életed értelme.
    - De ez tényleg, te is tudod, hogy ehhez már évek óta vonzódom.
    Számlákkal jó pár hónap múlva majdnem utolértük magunkat.
    - De most nekem kell egy másik tanfolyam, ez csak 20 000 Ft, és még pénzt is kereshetek vele utána.
    - De még mindig nincs befizetve minden számla.
    - De ez csak most van, aztán nem lesz (vagy drágább? már nem emlékszem).
    Na ja, masszázstanfolyam volt. Már a masszázsszalon helye is megvolt – elvben. Egyszer nem masszírozott pénzért, ingyen, barátságból négy-ötször. Otthon.

  20. nem ez az írás hozott ide de ez tartott itt. Lassan már kívülrõl tudom. Ez az esszenciája mindannak, amivel napi szinten szembesültem, amikor próbáltam kisbabás fórumokat követni. Mégis, csak itt döbbentem rá, hogy ez nem csak az, ami itt és ott így alakult, hanem ez az általános. Az autós részhez meg extra respekt, mivel látom, hogy a blog írójának életében ez egyébként nem téma. Mondjuk az is igaz, hogy az egyenlõtlenségnek ez az egyik leglátványosabb terepe, kezdve ott, ho az ovis kislány kezébõl kiveszik a kisautót, mert az fiús, aztán onnantól kezdve meg nem értesz hozzá, de persze te is keresheted rá a pénzt. Nem egy olyan kapcsolatot láttam, ahol induláskor még a lánynak volt autója, aztán szép lassan átment a pasi használatába, vagy eladták (közösen) és lett belõle egy nagyobb, na vajon kinek… Aztán meg a nõk ülnek a villamoson a szatyrokkal és a gyerekek kezét rángatva, az autókban meg a pasik egyedül. De csak a hónap elsõ 2-3 hetében, mert aztán nincs pénz üzemanyagra… és ne gondoljunk bele, hogy amíg arra volt, addig mi másra nem jutott magától értetõdõen.

      • nekem is ez a legutosebb iras. a tobbi is mind remek, de ebben annyira benne eltem, hogy csak na.
        kivanom mindenkinek hogy ok is kilephessenek, amikor eljon az ido.
        es koszonet Evanak, hogy megprobalja felebreszteni az igenyt a kilepesre.

    • olyan keretekbe zárja a nőket a Rend, hogy észrevétlenül csúszik bele az életük a szarba.
      a helyzetek jönnek és még ha kifejezetten tudatosan éljük az életünket, akkor is csak későn és emiatt aztán a romhalmaz közepén ér minket a döbbenet: ebben éltem eddig.?
      és a többség nem jut el idáig. hiszen mire már romhalmazban éli a mindennapjait addigra anyagilag, lelkileg, egzisztenciálisan teljesen kizsigerelve nincs hova és nincs is miért lépnie. ekkor – a szerencsésebbeknek – a férje lelép egy fiatalabbal/külföldi munkát kap/sok kiküldetéssel járó munkát kap/többnyire vidéken pecázik. a hétköznapok maradnak a nőnek, és ezek terhei a fizikailag távollévő faszkalap nélkül könnyűségnek tűnnek. pedig önmagában a munka, a gyerekek, a logisztika, a pénz beosztása, a lelkek ápolása is több mint amit egy ember bírni képes.
      és mégis…

  21. Mindenem szorult össze.Ciklámen overál meg a jó sajtot helyettesítő apuka-reszelve.Egyszerre vicces és borzasztó és nagyon nagyon valós.

  22. Visszajelzés: normálisék | csak az olvassa — én szóltam

mondd csak, figyelünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s