…Egy másik területe a szigorúságnak az étkezésünk.

Kezdetben volt a diéta: grammok, makrók, korlátok, és a cél a fogyás vagy a tünetmentesség volt, mindenki ezeket a tanácsokat, szakértelmet kereste. Aztán, mivel az önkorlátozást nehéznek tartották, nem volt rá kereslet, jöttek az új idők: a body positivity, a kalandor-dietetikusok. Az elhízott, féldepressziós, lusta és önámító tömeg igénye megszülte az intuitív étkezés nevű, szörnyűséges csúsztatást.

Kérdés, van-e bajod, akarsz-e valamit.

Ha nincs bajod: egyszerűen egyél kevesebbet. Mindig jobb döntés a kevesebb, viszont élőbb (őstermelői piacon kapható) élelmiszer.

Ha van bajod, akkor meg vedd komolyan, ne magyarázd meg a silány ételt. Senki nem kíváncsi a kifogásokra. De kommentmezőben vádaskodnak, hogy mindenki mást mond, többféle irányzat van, és nem tudnak dönteni, de még le is húzzák őket. Ne adj pénzt “szakértőknek”. Neked kell tudnod, döntened, és neked lesz jó.

Vegyünk-e bele “mentális egészségünk védelme” érdekében komfortételeket is az étkezésünkbe? Mintha eddig nem összevissza ettetek volna! Nektek szakember engedélye kell, hogy ugyanúgy tömjétek a nutellás palacsintát, ahogy eddig? Ételekkel kapcsolatos utazásnak magyarította a csicskadietetikus a nutrition journey-t.

https://wmn.hu/wmn-egszsg/62824-a-nassolas-nem-akaratgyengeseg–dietetikussal-az-intuitiv-taplalkozasrol

Ahogy a gyerekjogokról is megy folyton a duma: ha a táplálkozásról sokat beszélnek, akkor ez biztosan valami komoly hozzáértés és segíteni akarás.

Nem. Enni egyszerű. Ha egészséges akarsz lenni, legyél szigorú, vedd komolyan, ne keress kifogásokat. Ha már beteg vagy, még komolyabban kell vedd. Ne feledd: te döntöd el, mit eszel. Pontosan tudod, hogy minél több az összetevő, minél kevesebb a romlandó, felismerhető, élő rész benne, annál rosszabb a hatása.

Ezek a nők engedélyt akarnak a Nutellához úgy, hogy közben tudatosnak, megoldáskeresőnek, egészségesnek is érezzék magukat. Micsoda kifosztás! Ehetsz, egyél – ha tetszik és nem bánod a következményeit, akkor Nutellát. Ehhez nem kell engedély és nem kell fizetned a hozzáértő jóváhagyásért, hogy “a mentális egészséged miatt fontos”. De egészséges nem leszel tőle, csak a sóvárgást és túlevést táplálod, növeszted a kamukajákkal.

A média és szélre (szélsőségbe) tolja ki azt, aki nem dől be ennek. “Fitneszmánia”. Itt van egy friss riogatás:

https://telex.hu/eletmod/2024/06/26/eveszavar-testkepzavar-anorexia-bulimia-binge-eating-orthorexia-izomdiszmorfia-csaladterapia-ellatas-egeszsegugy

Régóta érdekel, hogy a Telex miért súlytalanítja el magát, miért mutogat rendre meghatási céllal sükebókákat, életképteleneket, sajnálandókat, és miért rója az elviselésük és kezelésük terhét az iskolára, szakmákra, közvéleményre. Miért ad ilyen gyakran terepet magamutogató különlegeseknek és a legeslegkisebb csoportokat érintő problémáknak? Milyen szerkesztés ez, hol a lényeglátás, miért ide helyezik a hangsúlyokat? Ez a sírnivalóan tipikus, kétnaponta főoldalra kerülő keretezés azt sugallja, hogy aki figyel az egészségére, mozog és megválogatja, mit eszik, az reflektálatlanul enged a “diétakultúrának”, tehát őt kell felébreszteni, edukálni, ő az, aki nem elég kritikus.

Pont a telexes siránkozás közönsége szorul ébresztésre!

Nem az anorexia és a bulimia a veszély, a “progresszív” média mégis ezeket teszi fókuszba. Az a veszély, hogy a tömegek annyira nem mozognak, hogy már vásárolni se mennek el. Mindent pazarló csomagolással és energiaigénnyel hozatnak házhoz, pedig #klíma.

Hasonlítsd össze a kétféle életvitelbeli döntést:

az egyik, hogy nyomkodással kiválasztod és kifizeted azt, amire “szükséged van”, meg még ami megtetszik, azt Kínában hajóra rakják stb., a futár begördül vele a házad elé, te meg lehántod a borzasztó csomagolásokat, jó esetben szelektíven teszed a kukába, aztán elfogyasztod a terméket, és ami nem tetszik mégse, azt visszaküldöd, vagy árusítod a Vinteden, a Marketplace-en. Gondolj bele, ez mennyi idő, pénz, szemét, üldögélés, konfliktus, és milyen fölösleges!

A másik az, hogy te magad, amikor üres a hűtő, lefoszlott a melltartód, vagy még egy kicsit utána, elbiciklizel vagy -sétálsz a boltba, esetleg autóval, de akkor a szomszéd mozgásképtelen néninek is elintézed egy füst alatt a bevásárlását. Odamész, megnézed, kifizeted, hazacipeled (és nem fogsz annyit vásárolni, emiatt gyakrabban is mész és többet mozogsz). Nem adsz agyadban felületet a reklámoknak, nem csak az ára dönti el, kell-e egy termék.

Az a baj, hogy negyvenesek térdét, csípőjét, porckorongját kell műteni, fél fogsorukat kivésni. A válluk, keresztcsontjuk tropa. Folyamatosan arról beszélnek, ők milyen ételeket tartanak gusztának, és mit “nem szeretnek”, mintha ez is valami identitáskérdés volna. Esetleg hozatnak ehhez valami tök fölösleges vitamint, kiegészítőt, csodaszert.

Közben mindazt, ami megvédene ezektől az ártalmaktól, gúnyosan elutasítják, fitneszmániának és szélsőségnek titulálják. Megjegyzéseket tesznek, ha az ebédszünetben úszni mész, ha nem iszol. Amióta én felelősséget vállaltam és kitaláltam magamnak az életmódomat, ez a nyomás egészen elképesztő, és gyűlölettel teli: a saját mulasztásaikat, leromlásukat utálják bennem.

Volt itt a blogon hangulatkeltő fanyalgás a jégszauna és a pesti konditermek árán – ügyesen elterelték a szót arról, hogy az életmódom lényege csupa olyan egyszerű, ingyenes vagy olcsó mozgás, étel, döntés, amiből ők semmire nem hajlandók. Dühöngve nézegetett és pletykált rólam a félsánta láncdohányos nyugdíjas, a befagyott vállú, görbe hátú irodista. Ültek, kattintgattak: amikor 95 százalékos voltam épp a korábbi száz helyett, akkor a 140-et, fineszvilágbajnokok formáját kérték rajtam számon – olyanok gyalázták a hármat szült testemet, akik mínusz húszon ketyegtek és a műkörmük volt a legfontosabb. Vadidegen elhízott cukorbeteg spekulált a vérképemről. “Tudjuk”, eközben nekem 46-os volt a nyugalmi pulzusom:

Pedig én csak magamnak és az érdeklődő, változtatni hajlandó olvasóim számára jártam utána, hogy mi ez az egész longevity, meg dokumentáltam az életmódomat és a drasztikus változást.

Ma már szuverénnek, a támadásoknak ellenálló bátor hősnek prezentálja magát a nő, aki ilyeneket írt rólam:

Én azt mondom: legyél szigorú magaddal, mert csak téged érdekel az életed. Tudd, mit teszel, és miért. Ne kérj jóváhagyást, és ne engedj a nyomásnak, a gonoszságnak! Sem a telexet, sem a cégeket, sem a kollégáidat nem érdekli, hogy lesz-e neked könnyed mozgásod, fájdalommentes reggeled, normál cukrod, tökéletes vérképed 55, 65, 70 éves korodban.

Ha elmúltál harminc (régebben negyvenet írtam), és úgy élsz, ahogy körülötted mások: ülőmunka, kajarendelés, Netflix, telefonnyomkodás, kocsival munkába járás, gyorsételek, vagy tészta, kenyér, abból semmi jó nem lesz. Nem lehet. Úgy végzed, ahogy mindenki, sántikálva, panaszkodva. Csak az a megoldás, ha te főzöl, te válogatsz, használod a lábad, túrázol, súlyzózol, úszol, nem ülsz, nem nyomkodsz. Nem valamiféle diétakultúrának, fitnesznyomásnak engedve, sem nem gurut követve, hanem magadért. Nem kell se a friss felbuzdulásodról, se az esetleges leállásról, változtatásról, se az eredményről senkinek magyarázkodnod!

Mindent tudsz. Hajrá! Nincs több kérdés, a részletek nem fontosak.