végül nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna

Közzétéve Szerző:

az ötödik kétharmad rövid története

Amikor azt láttam, hogy ájultan tisztelt liberális újságírók durva nyelvi és ténybeli hibákat vétenek, nem szóltam. Biztos csak tévedés!

Amikor láttam, hogy Kőszeg Ferenc minden felelősséget leráz, csak ő kefélhessen, Révész Sándor pedig a pedofíliát mosdatja, nem szóltam. Nem akartam, hogy a liberális ismerőseim görbe szemmel nézzenek rám.

Amikor az intellektus és igényesség fellegvárának hitt Narancs értekezett arról, hogy a nem (férfi, nő) spektrum és nem bináris, hallgattam, mert biztos ők tudják, és az is csak egy elmélet.

Amikor jókat röhögcséltek Szájeren, de Homonnay Gergely halálakor nem vonták le a tanulságot, hogy hogyan függ össze a homoszexualitással az, hogy elidegenedett, önző és gyerekgyűlölő lett, ellenben egy kvázi keresztény sztárt faragtak belőle, már tudtam, hogy nagy a baj, és hogy ez a poszt túl hosszú lesz. Én láttam Perintfalvi Ritát nagypénteken mekis hamburgert zabálni.

Amikor ateista publicisták gátlástalanul élcelődtek a keresztényeken, és csakis a papok pedofíliáján háborodtak fel, az LMBT-aktivistákén és a hatvannyolcasokén nem, hallgattam, mert nem akartam kereszténydemokratának tűnni. Pedig tudtam: a férfierőszak a probléma, nem a hit.

Amikor az egész világot vezették félre a tudományt istenítő médiumok, kezeltek engem gyámolítandó idiótának és alusisakoztak le, féltem nyilvánosan bírálni őket. Ma is azt mondják, hogy a járvány a vakcinától tűnt el, miközben rengeteg, korábban jó egészségű oltott betegedett, károsodott és halt meg. És amikor a fanatikus járványhívők nekem kívánták kárörvendve halált, már tudtam, hogy mire megy ki az egész. Hogy hazudnak, és érdekből teszik, és a tévedéseiket soha nem fogják elismerni.

Amikor menstruációs és fogamzásgátlási szegénységről panaszkodtak elhízott, tönkrement aktivisták ahelyett, hogy a szegénységről és a nők helyzetéről beszéltek volna, amikor társadalmi küldetésnek állították be a HPV-szűrést rafinált influenszerek, akik ezen remekül kerestek, és feelgoodrózsaszín vonulást szerveztek “a mellrák ellen” vérkapitalista milliárdosfeleségek, miközben az egészet a durex, a Libresse és a NeumannLabs szponzorálta, hallgattam, hiszen én is nő vagyok, és noha nem vagyok hajlandó időzített bombának kezelni a mellemet, méhemet, nekem is fontos az egészségem.

Amikor katások éhhalálról siránkoztak, miközben a trükközéssel tíz évig fényesen kerestek és torzították a piacot, tudtam: ma már annak van igaza, aki hangosan jajgat és a Fideszre keni a kudarcait. Féltem, nehogy megbántsak valakit.

Amikor sorra panaszkodtak teátrálisan a közepes képességű, hajdan sztárolt értelmiségiek, hogy ők nem kapnak díjakat, mert Fidesz… Jónás Tamástól Zalán Tiboron és Kukorelly Endrén át Bojár Ivánig, vagy átálltak a Műcsarnokba, csupa férfi!, akkor az igazi jó írók, díjjal vagy anélkül, de hallgattak, mi pedig pompás tollú, soha nem hisztiző nők prózáját olvastuk.

Amikor láttam, hogy ki mindenki jár lenőtt, fakókék hajjal és hülye ruhákban, sminkként felöltött szemüvegben, búbánatos arccal, hallgattam, mert az ízlésem nem norma, és nekem is voltak hülye időszakaim.

Amikor amúgy szimpatikus emberek az anya kiiktatásával beszerzett gyerekek meleg szülei érdekében képkeretekkel és megható szólamokkal, sőt, cicákkal és kutyákkal kampányoltak: #acsaládazcsalád, nem szóltam, hiszen nem vagyok se meleg, se örökbefogadó, és mindenki éljen, ahogy szeretne.

Amikor elkenték a lányát abuzáló ballib díszfasz büntetőügyét, és még engem túrt ki fenyegetőzve a női közösségből a szolgalelkű punk exszeretője, amikor engem küldtek kommentelni “interszekcionális feministák” transztémában, mert ők nem merték leírni a véleményüket, már tudtam: nem tévednek, hanem gonoszak és számítók.

Amikor Niemöllert félreidézték, és “nem lehetsz közönyös!” felkiáltással próbáltak belezsarolni az önös politikai céljaikba, az ízléstelen pornóregények és -mesekönyvek  védelmében pedig deportálást, könyvégetést, gázkamrákat emlegettek elkényeztetett médiacelebek, és ezzel szemen köpték az áldozatokat, akkor tényleg azt éltem át, hogy mindenkit bedarált a liberális úthenger, és egyedül vagyok.

Amikor végül mindenki megőrült, cancelelték a Harry Potter-kiállításról Rowlingot azok, akik belőle élnek, nem lehetett nevén nevezni a nőséget, a női szépségversenyt transzneműek tulajdonolták, és jó ismerőseim adakoztak azért, hogy egy egészséges “transz” kamaszlány levágassa a mellét egy pénzéhes sintérrel, addigra nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.

És én megbántam, hogy nem mondtam még, előbb, többször, hangosabban.

*

Gyűlölet! – kiabálják, ha bármi kritika éri őket. Ignorancia, közöny, cinkos, aki néma!, vádaskodnak, ha csak nem tapsolsz elég hangosan. Lakatos Márk pár napja a neten “egy szomorú és dühös” posztban előveszi a Brooklynban megkéselt táncos fiút. Eleve torzít: nem az történt, hogy valaki csak létezett “nem elég férfiasan”, és erre leszúrták. Egy erőszakos közegben bandaháború volt, szóváltás, rasszizmus, eszkalálódás.

De az nem lehet, hogy Lakatos Márk ebbe a tragédiába ne üljön bele. Ne azt hozza ki belőle, hogy ŐT akarják megölni, őt fenyegetik, éspedig a MÁSSÁGA MIATT. Miért nem foglalkozol a magad dolgával, miért erőlteted rá mindenkire a férfiság és nőség sztereotípiáit?, kérdi. Miért akarod megmondani másoknak, hogyan nézzenek ki? (Ezt egy STYLIST és hivatásos ítélkező írja.) Amikor erre mondod, hogy Márk, a tieid bagatell problémák, és nem tartoznak ide, akkor meg törvényszerűen kezdi rá, hogy így kezdődött egy bizonyos csoporttal is, apró elnyomásocskák, aztán mi lett.

Felháborít, hogy örökké a nácikártyát veszik elő.

Lakatos Márknak annyi a problémája, hogy besült az electroluxos podcastja, mert nem volt annyi esze, hogy a Wahorn-féle pedofíliát leállítsa, meg hogy látványosan megöregedett és megcsúnyult, és Barcelonában letépték a táskáját (de van másik).

Egy: Lakatos Márk hülyén néz ki, miközben előszeretettel véleményez másokat, és nem defenzíven, hanem offenzíven. Lehet ő egy stylistzseni, én ezt nem tudom megítélni, mert semmi közöm ehhez a világhoz. Az egész közeg, a virítás, haverkodás gázos és értelmetlen. Idegen tőlem minden műsor és műfaj, amiben ő öltöztet; a megjelenéssel való önkifejezés pedig nem izgalmas, nem ökó, nem jó ügy, ellenben pótcselekvés. Csalár Bence megpróbálta “a divatot” greenwashingolni, írt erről egy könyvet. A divat mint olyan nem fenntartható. A trendkövetés (és a durcás szembemenés is), a gyakran cserélődő cuccok, a “mit vegyek fel?” nyavaly mindenestül kapitalista, elidegenedett, elkényeztetett. A lényeg: Lakatos Márk (és Csalár Bence) hülyén néz ki és hülyeségeket beszél, túl vannak értékelve. És ezt észrevenni, kimondani és kimondhatni éppolyan fontos szabadság, mint amiről Márk beszél. Nem, nem ítélet. Nem, nem gyűlölet.

Kettő. Az is tanulságos, hogy ma a hírek jelentős része úgy keletkezik, hogy történik valami az egyik celebbel (most épp Tóth Gabival), vagy épp egy olyan tragédia, mint a brooklyni*, majd a másik celeb-megmondó siet kiadni az indulatait, önsajnálatát, bosszúját, szerepel és egózik egy nagyot. És Lakatos Márk egózott és bosszút állt akkor, amikor Dúró Dóra testét elemezte, amikor Tóth Gabi válására reagált, vagy amikor a brooklyni gyilkosságra, és Szegeden is, amikor lefóliázva lépett színre. Nincs itt semmi jó ügy, csak szereplés.

* Miért nem írok róla? mert semmit nem gondolok, amit ne gondolna mindenki és bárki, a többi – ítéletalkotás, vita, nyomozás, jövőre nézve tanulság, teendő – pedig az ottani társadalom dolga.

Három. Hiába a műsor, az áldozati nyavaly, a gázkamra emlegetése, senki nem gyűlöli őket. Nem akarják, hogy meghaljanak, bajuk legyen, de még azt sem, hogy más jogaik legyenek (ugyanazok a jogaik. Aki nem hiszi, mutasson nekem olyan törvényt, amely szerint bármiből ki vannak rekesztve. Nincs olyan, hogy csak heterók házasodhatnak, persze olyan jog sem, hogy mindenki elveheti a szerelmét, vagy beszerezhet magának gyereket).

Gyűlölet? Túlbecsülöd, haver. Érdektelen a műsorod. Nem hiszek neked, kamu és felhabzás az egész. Vagy: engem nem ez foglalkoztat.

Senki nem akarja, hogy nehezebb legyen az életük. Azt esetleg igen, hogy ne ez legyen a téma folyton, ne legyen akkora politikai ügy vagy jóember-indikátor az, hogy valaki mit csinál az ágyban, kire vágyik, mire veri ki. És hát eltér az értékrendünk: máshogy magyarázzuk a világ, család, társadalom, szexualitás dolgait.

Ez sem gyűlölet. Nem gyűlölet az, hogy nem tetszik az örökös érzelmi siránkozás, a műsor, a mindig egyforma “érvek”, a képkeretek, taps, a mártírkodás, vagy más a véleményem a szexualitásról (gyerekszülés, abortusz, béranyaság, pornó témájában). Elsősorban nőpártiság, lényeglátás, intellektuális igényesség és humanizmus mindez (ún. skandináv értékrend, bár mára ez sem pontos). Nem, haver, nem tudod rám erőltetni, nem tudsz felhasználni. És egyébként te is leszarod az én valódi (nő, anya, satöbbi) nehézségeimet.

A magam részéről két dolog van:

1. Én eredetileg a családom patriarchális, provinciális, antiintellektuális jellege, antiszemitizmusa és konformizmusa ellen lázadtam. Engem az vitt a baloldalra (vagy mi az), hogy intellektuális közeget akartam, valóban okos és szabad emberek cikkeit, színházait. És őket okosabbnak és elvibbnek (tisztábbnak, érdekmentésebbnek) gondoltam, ízlésüket és kérdésfeltevéseiket, kulturális preferenciáikat értékesebbnek. Én nem tudom most eldönteni, hogy akkor, a kilencvenes-kétezres években ők okosabbak és szabadok voltak-e. Ma nem azok. Leszerepeltek. Nem tudnak mit kezdeni a mával, sírnak az előjogaik után, nepotisták, egymást nyalják, kész szólamokat hajtogatnak gőgösen, gyűlölködnek – hatalmukat vesztett, keserű, cikis arcok. Soha nem is álltak ki valódi elvek mellett, csak érdekeik mentén, lásd a Bojár segítségére siető nőhadat. Közülük valók a lincselőim.

A fiatalabbak sem a társadalmi bajokat mondják, hanem divatos, készen átvett szólamokkal magyarázzák és fedezik el a saját rossz döntéseiket, cikis életüket. Csak használják az elveket. Annyi az ellentmondás, hogy világos lett: leszarják ezek a nőket, a gyerekeket, a demokráciát, a természetet, meg amikről még ömlengenek. Van környezeti probléma, de te nem azért nem szülsz. És hazudnak, például abban, hogy nincs az iskolákban szexuális felvilágosítás a törvény óta. Lehet és van. Nem volt jobban a törvény nélkül sem. És nekik semmi bajuk a pornóval, prostitúcióval? Én meg utálom, amikor eszközzé tesznek érző embereket. A lealacsonyítást. Utálok mindent, ami nem méltó, nem humán. Te is pornóból szerezted a szexuális fantáziáidat? Akkor a probléma része vagy.

2. Rájöttem arra is, nem kell nekem minden jó ügybe (vagy annak kikiáltott kezdeményezésbe) beszállnom, és nem azért, mert “úgysincs értelme”, hanem mert ez önkizsákmányolás, ami rám, aki balek vagyok, tiszta szívű, meg nő, különösen veszélyes. Hogy mindig kampányolnom kell ingyen, jófejségből bárkinek, aki sír, ezt éreztem a dolgomnak legaktívabb éveimben. És még szabadkoztam a PRIVILÉGIUMAIM miatt, hogy kellően önkritikus és árnyalt gondolkodó legyek!

Hogy mit teszek a világért? Elsősorban azt, hogy jól vagyok, tehát magamat és a szeretteimet nem hagyom cserben, nem áldozom időmet és energiáimat másokra, akik egy lyukas garast nem adtak soha az én jóllétemért. Másodsorban van nekem saját jogsértett csoportom: nő vagyok és özvegy anya. Nem fogok önző, élveteg faszikért felvonulni.

Te volnál az áldozat, furahajú hölgyemuram, aki bánatában amimét nézel és jégkrémet zabálsz, akinek a búslakodás az életformád, és olyan súlyos gondjaid vannak, hogy nem tudod, melyik orrbavalót tedd be? Van nekem saját ügyem, csoportom. Én vagyok az áldozat, mert ellenszélben csináltam az életemet, három gyerekkel maradtam egyedül, és így is évek óta írok kompromisszumot nem ismerő, erős szövegeket. És ezek fúrják az én tiszta, nagy teljesítményeimet, a szülést, a diplomát, a sportot, a felelősségvállalást álbalos szövegekkel! Én többet nem eszem meg a kamuitokat.

Nekem tízéves volt a legnagyobb, ott voltam a teljes káoszban, és te szidtad az én házasságomat, sportomat, gyerekvállalásomat. Úgyhogy: coki. Volt még nemrég is ilyen “szegény fogyatékos, nem áll vele senki szóba” késztetésem, ne legyek már előítéletes – ő támadott meg az erdőben két éve, és itt őgyeleg továbbra is. Nem dolgom a következő helyzetben sem  jófejkedni, csak mert ‹random áldozati szöveg›. És nem látok igaz ügyeket. Ahol nejlonfóliát gázkamrához hasonlítanak ízlésrombolóan ostoba, tinipornót művelő lúzerek, ott én nejlonfólia vagyok.

22 thoughts on “végül nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna”

  1. Mellékszál, de elmondom: nem tudtam Niemöllerről, sokat idézett soraira halványan emlékeztem, és eszembe jutott a cikk első részének a felépítéséről! Jó, nagyon kiérlelt cikk ez! Ha végiggondolom, hogy ez milyen vékonyka réteg, az ún. celebeké, nem is kéne tudnunk róluk. És mégis akkora nyilvánosságot kapnak! Már megírtam tavaly, hogy egy szolgáltatónál várakozva fölvettem egyet a sokféle nehéz, vastag, színes magazin közül, belepillantottam. “Vidd csak el nyugodtan, hoznak ide a vendégek olvasni” – szólt a tulaj. – “Nem ismerek ezek közül senkit” – “Nem baj, érdekes, nézegesd csak”. Nagy példányszámban, tarkán és csillogóan valamiféle ideált testesítenek meg, amihez nincs közünk, de a címlap azt sugallja, hogy igazából a mi gondjainkról van szó, a celebeken keresztül. A szerzők persze gondosan óvakodnak mindenféle véleménynyilvánítástól. Szóval érteni vélem, az jelenséget, csak nem tetszik. Bár igaz ügyeket látnánk.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem is annyira a celebek, oké, léteznek, de tőlük soha semmit nem vártam, nem érdekelnek. A liberális hangosak hamissága, az a csalódás, én tényleg úgy olvastam a függetlennek hitt Népszabadságot és Narancsot, mint Isten igéjét. Isten = abszolút jó, morál, üdvösség, társadalmi jólét, ész, realizmus, társadalmi egyenlőség. Soros az emberiség jótevője. Na most ahogy ezek törzzsé szerveződnek, összezárnak, kicsinálnak bárkit, aki a saját elveik szerint áll ki az igazságért; a fölény, a képmutatás, a meleg Szájeren vagy Varga Judit válásán való vihorászás, megdöbbentő. Közben önmeghatottak, sírnak a kaotikus kilencvenes években biztosnak hitt érdemek, magabiztosság, díjak miatt, Verebes, Bojár IA, írók… reménytelenül megöregedtek, ha nem lejt a pálya, nulla a teljesítmény, előtte se sok. Tíz ujján hat pecsétgyűrű, és úgy szerepelgetnek jó üggyel, ahogy üresfejű tévés hírességek mutogatják a szőke-csöcsös dekorlibáikat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez a baj nagyobbik fele, igen. A Mancs… Meg weboldalak, portálok, olyan éles metszéssel vágják el magukat a bármelyik másik oldaltól, még véletlenül se lehet jó költő, jó akármi, ha nem a mi szekértáborunkba való. A litera.hu-t az első évben boldogan olvastam, de egyszercsak észrevettem, hogy jó színvonalon, de belterjesen működnek. Fekete-fehér minden, tudomást sem vesznek a másik táborról, az sem róluk. Ha valaki a mi kutyánk kölyke, azt dícsérni illik, még ha háromlábú is, vagy szemet hunyni a hiányosság felett.
        Ma átolvastam Dés Mihály Pesti barokk c. regényének első 140 oldalát. Naív, de sikerre kacsintó szemérmetlensége nem mindig csak a szexjelenetek, hanem a saját másféle kalandjainak leírásában nyilvánul meg. Többedik kiadás, csinos skeménykötésben. (Amúgy nőket megvető, használó típus, ez gusztustalan, egyszerűen.) Jó, magasztaló kritikákat kapott. Méghogy Budapest-regény?!

        Kedvelés

  2. A következő állítás: “rengeteg, korábban jó egészségű oltott betegedett, károsodott és halt meg. ” így ebben a formában eléggé lóg a levegőben. (Remélem, nem a nyers VAERS-adatokból vontad le ezt a következtetést.)

    Az alábbi, meglehetősen friss közlemény szerint épp az ellenkezője látszik igazolódni:
    https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0264410X22015614?dgcid=raven_sd_aip_email

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Na, pont erről írok. Hogy vannak, akik elfehéredő ujjakkal szorítják a Riogatás Jogát és Képességét, amely maga a Hatalom (mert igazából nincs nekik), mindezt tudományosnak ható szöveggel (a Tudomány mint vallás), kényszeres okoskodással, és fancsali a képük, hogy csak én nem károsodtam. El is hülyített sokakat a járvány (illetve az, hogy rászoktak a netes-kommentelős hatalmaskodásra). Számukra minden Kutatás és Adat, mármint ha onnan származik, ami nekik tetszik, őket igazolja.
      Aki nem csalódott mélyen a “tudományban” és a médiában az elmúlt bő három évben, az nagyon ostoba. Vagy érdeke azokat a hiedelmeket erőltetni.
      Nem, bazmeg, NEM nyers VAERS számok alapján írtam. Ez nem egy infektológiai szaklap. Mi hangosan és jóízűen röhögünk rajtatok, hogy fogatokat vesztve még most is a járványszektás nézeteket erőltetitek. Valami azt súgja, te se vagy olyan mozgékony vagy erős tüdejű most, pedig oltattál buzgón, és mégis megbetegedtél. Azért vagy dühös.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “lower”
      Ez nem cáfolja azt, amit írtam. Még csak azt sem írtam, hogy a többségnek nem ért semmit az oltás, mert mit tudom én az arányt. Ti száz százalékos védelemnek hittétek, így hirdettétek, ment a nyomás, hogy senki ne merjen beszélni a – nők reprodukciós egészségét különösen érintő – mellékhatásokról. Másokat baszogattatok, persze hogy pofára estetek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Ja, hogy úgy értetted, szerintem az oltás MIATT haltak meg (máskülönben a tiltakozásodnak nincsen értelme).
      Ilyet nem mondtam, nem is gondolok (fogalmam sincs, ki mitől halt meg, nekem nem is dolgom tudni, érteni; ami durva, hogy a szakemberek sem tudják, rengetegen változtattak azóta a biztosnak hitt állsápontjukon (aki nem azt vagy erős érdekek mozgatják, vagy vakhit). Tehát az állításom az, hogy nem ért semmit az oltás, se a meg nem betegedés, se a károk szempontjából sokaknak, és édeskeveset tett hozzá a túléléshez.
      És azt mondani, hogy de sokaknak meg igen, igen szerény állítás akkor, amikor dollármilliárdokat költöttek erre az egészre, részben adóból, meg komplett karrierek, cégek virágoztak fel a vakcinán (fejlesztés, forgalmazás, tárolás).
      Én is áhítattal hallgattam Bezzeg doktort. 2020 kora nyarán. Aztán nagyon hamar kilógott a lóláb.
      És én csak mosolygok, ha arra gondolok, hogy a kezüket véresre fertőtlenítő, önigazoló, sunyi hatalmaskodók arról kommentelgettek álnevek mögül, hogy majd én halok meg, kalkulálgatták, mi lesz a gyerekeimmel, “hamar elfelejtenek”.
      A járványhatalmaskodás és önigazolás gyakran jár együtt szellemi és testi lustasággal és aljassággal.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  3. Nem riogatok, a belinkelt cikk sem.

    Hatalmam tényleg nincs.

    Örülök, hogy nem kaptad el a COVID-ot vagy ha el is kaptad, maradványtünetek, post-COVID, long COVID nélkül gyógyultál ki belőle, miért kellene emiatt szomorkodnom, nem értem.

    Nem csalódtam a tudományban, egy csaknem teljesen ismeretlen (azért csaknem mert azért volt már korábban SARS-CoV1 és MERS) kórokozóval álltunk szemben, folyamatosan változtak az ismereteink róla, a kórokozó is változott. A járványügyi kommunikációban voltak hülyeségek, mind Mo. szintjén, mind világ (pl. WHO) szinten, ez biztos.

    Soha nem dolgoztam a gyógyszeriparban.

    Az a valami nagyon rosszul súgott, sokkal fittebb vagyok, jobban odafigyelek testmozgásra, vitamin-ásványianyag-bevitelre, táplálkozásra, mint a COVID előtt. Nagy valószínűséggel még az eredeti wuhani cuccot nyaltuk be családilag még 2022 februárjában, de szerencsére mindannyian maradványtünetek nélkül gyógyultunk, így a tüdőmnek semmi baja.

    Nem vagyok dühös.

    Nem baszom meg.

    .

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ha ide akarsz kommentelni úgy, hogy komolyan vegyenek, akkor szedd össze magad.
      Olvasd el, én mit állítok, és mi a kontextus. Arra reagálj.
      De hogy ide berontasz fölényeskedve, lekezelően, és hülyeséget írsz, az nem működik.
      Senki nem állt ki és ismerte el, hogy tévedett. Mert ez az egész egy érdekcsoport eszköze és médiatrükk is volt, nem csak kórokozó.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • (((Vírust “benyalni” red flag szóhasználat)))

      Azért kellene szomorkodnod (pontosabban: szoktatok), mert akkor nem áll meg az elméleted, hogy mindmeghaltunk, meg hogy az a felelőtlen, aki nem oltat.
      De, voltam covidos. Nem értem, honnan veszed, hogy nem. (És dehogy örülsz…) Semmi különös nem volt se közben, se azóta. Jó egészségű embereknek nem okozott gondot a vírus, függetlenül attól, hogy oltattak-e.

      Nem tudom, mihez képest vagy fittebb, mert ezt olyanok írják, akik előtte egy háztömbnyit se sétáltak, most meg kettőt is egy héten… engedd meg, hogy ne ájuljak el, én az elejétől arról beszéltem, hogy menj ki, ne őrülj meg, ne rémüldözz, ne fosd a szót, maradj normális, ne kenyeret süss-sorozatfüggj-kamujógázz, hanem eddzél.

      Nem írtam, hogy gyógyszeriparban dolgoznál. Honnan veszed ezt? Ettől még irritáló az okoskodás, téged is behúzott a Tudósokra kell Hallgatni című maszlag, és látszik, hogy valódi okosság nincs mögötte, annyi sem, hogy felfogd, én mit írtam. Annak az érdekkörnek vagy a tagja szellemileg, “világnézetileg”, akik erőltetik, hogy a vakcina hozza el az üdvösséget, hú, a Tudomány mindenre választ ad, nagyon kell vigyázni, tekintélyekre hallgatni, és e doktrínák jegyében másokat baszogatnak – három évvel a járvány legdurvább hulláma és bő egy évvel a lecsitulása után.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Még az a fura, hogy
      ugrasz azonnal egyetlen kis mondatra kioktatni,
      mennyire nem érzed a metaforákat, stiláris fordulatokat,
      miközben én minden szarul sikerült fotómmal, lassú kocogásommal, adatokkal együtt itt vagyok transzparensen, mindig az álnevesek a szuperfittek, -egészségesek, nyernek teniszversenyt meg stb. 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  4. Még egy és befejeztem, további kommentelésnek nem látom értelmét és időm sincs több:

    Írod ma (2023. 08.15. 10:03):

    “Ti száz százalékos védelemnek hittétek, így hirdettétek,”

    Ez nem igaz, soha, egy értékelés (EMA, FDA, bármi) sem mondta, hogy a COVID-vakcinák 100%-os védelmet nyújtanak. Azt igen, hogy jelentős mértékben csökkentik a súlyos kimenetel és a COVID miatti halálozás kockázatát.

    “ment a nyomás, hogy senki ne merjen beszélni a – nők reprodukciós egészségét különösen érintő – mellékhatásokról.”

    Ez sem igaz, pl. az EMA Farmakovigilancia Kockázatértékelő bizottsága hosszú hónapokig dolgozott, mire sikerült igazolni, hogy bizonyos COVID vakcinák beadása után tapasztalható menstruációs zavarok fellépése és a vakcina beadása között ok-okozati összefüggés van (és nem csak időbeli egymásutániság). Mihelyt ez egyértelműen igazolódott, máris ment az EMA honlapra a sajtóközlemény plusz az értékelő jelentések is szabadon, bárki számára hozzáférhetőek. Az, hogy ez a folyamat ennyire elhúzódott részben köszönhető a hiányos adattartalmú mellékhatásbejelentéseknek, részben pl. annak is, hogy magának a COVID-nak az átvészelése után is gyakran jelentkeznek menstruációs zavarok, tehát ezt és a vakcina esetleges ilyen mellékhatását sem volt egyszerű szétválasztani. Főleg azon COVID-variánsok előretörése után, amik jellemzően enyhébb vagy gyakran csak minimáltünetekkel vagy épp tünetmentesen zajló fertőzést okoztak.

    Másokat baszogattatok, persze hogy pofára estetek.

    Ezt hadd ne kommentáljam.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Komment (Hont Andráshoz írta Hertelendy Gábor)
      Az a baj, hogy ezen az emberiség ütemvesztés nélkül átlépett. Azok, akik anno keltették a pánikot, tömegsírokkal riogattak, meg rendőrt hívtak a szomszédjukra, ma vígan elvegyülnek a tömegben, mintha mi sem történt volna.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Idézzük fel ezt a csodát: egy tíz- és tizenhat éves fiú nem bánta, hogy felnőtt (és nem gusztustalan) nők a farkával “játszottak”, avagy: erről fantáziált (akkor pláne nem bánta) – de te, ha (kis)lány létedre behálózott és kihasznált valami undorító faszi, ne szólj, ne tegyél feljelentést, birkózz meg a szégyennel egyedül. Sőt, a terhességgel is (ezt az átlátszós cikkből tudjuk):
      https://magyarnarancs.hu/egotripp/szeged_suttogasok-71484

      Nehogy elkapják a szörnyeteget. Nehogy megszégyenüljön. Mit keres az ÁLLAM a HÁLÓSZOBÁBAN?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nahát, ez a kép a parlamentnél mosolygó gyerekekkel, idáig jutottam… Annyira emlékeztet az 1930-as évek szovjet agit-prop stílusirányára, amit 1947-48-ban egy időre átvettünk és bizonyos országokban még dívik. Nem tudom eldönteni, karikíroz-e vagy komolyan gondolja, aki kitette, de nekem mindegy is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  8. Visszajelzés: “a stílus maga az ember” | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .