mi a baj a netflixszel?

mi a baj sorozat

A rossz fej poszt, az életidegen, puritán pedagógus megfedd titeket… Én csak azt akarom, hogy lásd, mi ez az egész.

A netflix, és én már köznévként írom, olyan szórakoztató konstrukció, amely azt hazudja neked, hogy válogathatsz és te döntesz, és neked ez roppant praktikus, hú, micsoda szabadság, mert te osztod be és ütemezed a nézést. Mondjuk csak félórád van, akkor annyi. És nem kell szerda este hatig várnod a Szulejmánra (whatever), és akkor ülsz le, amikor akarsz, bármikor le is állíthatod a sorozatot, a saját ritmusodban nézheted.

A szabadsággal, az önállósággal olyanokat kecsegtetnek, akik alapvetően nem értik és nem szokták gyakorolni egyiket sem, ki se fejlődött ez bennük. Trendek után mennek, kész és előemésztett kontenteket várnak. Ezért is tévéznek.

Mi történik valójában a nagy szabadságban? Hetedik órája ülsz már, bámulod zsibbadó aggyal, és csak háromszor álltál fel: egyszer csipszért-sörét, egyszer csokiért, és egyszer szarni, de akkor befele hoztad a bort is.

Semmi az időt többé nem tagolja.

Elalszol ott a képernyő előtt, és úgy maradsz, még ha abbahagyod is, az agyad már tompa: aznap nem fogsz már se edzeni, se olvasni, se kézzel levelet írni, se a növényeidet gondozni. Semmi valósat nem csinálsz már. És ha rákattansz a passzív zsibbasztás e végtelen lehetőségére, akkor,egy idő után meg már soha nem fogsz se olvasni, se edzeni.

Persze én is ragadok tíz órákra gépem elé, és aznap már aligha edzek (reggel van annak az ideje, fényes délelőtt; utána kell friss aggyal érdemben írni, aztán gyerekek, apró teendők, kutya, tüzelő, mosás, főzés, és utána lehet bután netezni, este pedig csevegni, életélvezni és papírkönyvet olvasni), én is így vagyok ezzel – de a sorozatbámulás sehol nem interakció és főleg nem alkotás.

Hat meg tíz órákat ülnek az addiktív sztori előtt, mert karantén. A sztori profin van megcsinálva: feszültre, fordulatosra, van neki tétje, én nem tagadom – és hát kit érdekel a Netflix óta az, ami lassan bomlik ki? Tarkovszkij, az Űrodüsszeia vagy Az én XX. századom?

Profi, izgalmas, szerzői filmek rendezői is gyártanak tartalmakat. De mit kapsz tőle? Van, ami ér négy meg nyolc részt, és van, ami nem. Ez a gyakoribb, hogy rétestészta.

Ezt a szórakoztató formátumot a karantén, az otthonmaradás és a következményes testi, ápoltságbeli, szellemi eltunyulás virágoztatta fel.

És a formátum annyira kézenfekvő, olcsó, kényelmes, hogy kinyírta a színházi streamet, a szerzői filmet, a mozit mint üzemet. A zenehallgatást, a társasjátékot, a természetbe menést, az olvasást, a szexet, az igényességet. Aki rákap a sorozatbámulásra, jellemzően árérzékeny és a kényelemre szavaz. Kifinomult agyi csápjait lecsiszolja az egyforma dramaturgia, nézői elvárásai egy tucat sémával elégíthetők ki. Az eleve megszabott divattémák rágása is rangon aluli. Ezek, és újságírók ám, Epsteinről meg a tornászlányok molesztálásáról a Netflixről értesültek.

És amikor nem a netflix előtt növesztik a seggüket ezek a boldogtalanok, akkor a facebookon kommentekben meg kamucikkekben rajonganak, hogy melyik sorozat milyen szuper. Ha épp nem a nőtársaikat gyalázzák.

Ami időt ez kér, annyija egy intelligens embernek sorozatra nincs, mert nem ér neki annyit. Ez G. érve, aki ült már ott valamennyit.

Lőrinc viszont ajánlja a grizzly man dokut!

A filmesek pedig így bírálták a netflix és az HBO Go trendjét:

https://24.hu/kultura/2020/06/18/almodovar-dardenne-streaming-kulturalis-gyarmatositas-netflix-google-amazon-facebook-apple/

https://hvg.hu/kultura/20201211_Kokemenyen_nekiment_a_studionak_a_Dune_rendezoje

Szóval én ezért nem, tényleg nem.

Ti mit gondoltok?

37 thoughts on “mi a baj a netflixszel?

  1. Facebook-agymosott lettem.

    Sorozatos még Izlandon voltam egy ideig, volt, amikor nem tudtam mit csinálni már, se természet, se könyv nem kötött le, sötét volt és kellett valami, ami csillogó, szórakoztató és fordulatos. Nagy a kísértés visszatérni, ömlik a reklám és az ismerősök ajánlásai is: Ezténylegjó! Oké, csak az időm másra kell, mert észrevettem, hogy nem vagyok jelen, nem vagyok valós.

    Most nem Facebook-ozom, éspedig időelbaszás, kényszeres kattintgatás és kommunikáció miatt, valamint azért, mert egyre kevésbé tetszik a tech.óriások működése, ez az agymosó ’84-es üzem. Az utolsó az volt, amikor rájöttem, nem kell ahhoz nácinak vagy vérjobbosnak lenni, hogy bannoljanak, ellenben ha más ideológiák nevében gyűlölködsz, kívánsz halált és szégyenítesz, indítasz csoportos lincselést, az szabad. Sőt, már az is elég, ha a mainstream és trendi elfogadáshívőket megkérdőjelezed, akár egy sima egészségügyi szempont fölvetésével. Nem kellenek a tények, a józanság, sem az objektivitás, ellenben rád ugranak a véleményükkel, mohón, mintha érdekelné őket a tied, holott csak szelepelni akarnak, elverni rajtad azt, hogy nem érzik kiforrottnak és támogatottnak a faszságaikat. Ez nekem nem szabadság és nem is kívánatos irány.

    Nem tervezem visszatérni a korábbi formában, ha a munkámhoz kelleni fog, akkor legfeljebb szakmai profillal, a messengerre pedig szigorú korlátokkal, ha egyáltalán. Tök hülye voltam, hogy ennyire figyelmen kívül hagytam ezt a hatást, érvelni pedig azzal tudtam, hogy jobbára értelmes, az érdeklődési körömnek megfelelő tartalmakat vadásztam le rajta. Persze, csak már mást nem is csináltam, mint tartalmat fogyasztottam, ingyenes online kurzusra jelentkeztem, podcast-et hallgattam a témában, cikkeket olvastam és csoportokhoz csatlakoztam. Mindig azt, amit a platform fölkínált, ‘személyre szabottan’.
    De a valóságban nem foglalkoztam annyit a szenvedéllyel, a hobbival, a témával, sőt, a munkával is kevésbé. Mert az online ígérete, hogy könnyű, elérhető, súlytalan.

    Kedvelés

  2. Azt, hogy amikor tavaly nyáron megnéztem a Sátántangót a Cirkóban, teljesen elfoghatónak tűnt a hossza, mert kb annyi egy mai embernek, mint megnézni egy sorozat egy évadát egyszerre. (Vagy csak mert kurvára tetszett minden perce?) Ilyet egyébként csak a Csernobillal csináltam, de többször is. Illetve régen sok rész dr House egymás után.
    Mindenben egyetértek egyébként.

    Kedvelés

  3. Szerintem a netflixezéssel az a legnagyobb gond hogy azt hiszi/hiteti el hogy nem tévézombik vagyunk. Nagy tudatosságot igényel, hogy attól hogy nem a Szulejmánt várod fél nyolckor, te se vagy különb, ugyanolyan konzumidióta vagy a pénztáros Anikó, csak te a Vikingek ötödik évadát nézed szerdán. Ezt magamnak mondom leginkább. Én tévétlen vagyok alami tizenöt éve, előtte is inkább olvastam. Viszont amióta van netflix, az lett az alapértelmezett esti felnőtt program. Nyilván lehet legálisan jó (akár magyar) filmet nézni így, amire moziba nem jutottam el nagy öröm most, meg érdekes kuriózumokat is találni, de arra rákészülök, az igényli az erőfeszítést, és őszintén, nem ez a jellemző. Teljesen egyetértek minden soroddal.

    Kedvelik 2 ember

  4. itt olvastom a sorozatos bejegyzésed alatt egy ajánlást, skandináv krimisorozat a Híd. Legjobb sorozatélményem volt, olyan karakterekkel, hogyna. Nem tudom Netflix-e vagy sem, mert én kalózkodom és nincs Netflixem se, de mondjuk egy ilyen sorozat ami kell nagyon. Esténként 3 rész néha 4, az egész 1 hét alatt megvolt. Mellette éltem, dolgoztam, olvastam, sportoltam, szóval nem terülök ettől mint a penész egész nap a kanapén.

    Kedvelés

  5. Teljesen egyetértek.
    Annyi hozzáfūznivalóm van, hogy én szeretem a Netflixet, néztem rajta sorozatokat is, de ezek TV-nek készültek eredetileg.
    Pl. nagyon tetszett a The Fall Gillian Andersonnal, a BBC Two-n ment, ill. itt Írországban az állami TV, az RTÉ. Észak-Írországban játszódik, ez azért volt különösen jó, mert szeretem a jó ízes ír akcentusokat. (TV elõfizetésünk nincs.)
    Netflixen tudtam végignézni a kedvenc Star Trek sorozatomat is, a Voyagert. Anno, amikor TV-ben ment, sok rész kimaradt.
    Nyelvtanulóknak pedig kifejezetten hasznos tud lenni a feliratokkal együtt, meg azoknak is, akik szinten akarják tartani a nyelvtudásukat.
    A saját produkciók között biztos vannak gyenge eresztések is, de pl. amit értékelek nagyon, hogy olyan filmeket és sorozatokat is megvesznek és sok esetben szinkronizálnak, amiket az ember különben biztos nem tudna megnézni, pl. a Bordertown, ami egy finn TV-sorozat, Nordic noir mūfaj. Vagy a francia-belga Black Sport (Zone Blanche), vagy a kanadai Orphan Black.
    Hétvégén is csak max. este nézem, napközben soha. Viszont el tudom képzelni, hogy miért szippant be sokakat teljesen. Ha fiatalabb lennék, amikor sokkal jobban rá tudtam kattanni mindenre, biztos függõvé váltam volna.

    Kedvelés

      • Ajánlom a leiterjakab oldalát a FB-on, volt többször is szó a Netflix szinkron és felirat minõségi hanyatlásáról, olyanok is hozzászóltak, akik korábban fordítottak a Netflixnek. Kapitalisták na, profitmaximalizálás a minõség rovására. Egyetem után én is készítettem 2 szinkront, mármint fordítottam. Érdekes munka amúgy, de nagyon rossszul fizették ahhoz képest, hogy mennyi munka van vele, mennyi mindenre kell odafigyelni. Akkor inkább kombinált ciklusú erõmū megvalósíthatósági tanulmánya 🙂 Az egyik szinkron felvételére meg is hívtak. Akkor utáltam meg Stohl Bucit, mert egy arrogáns seggfejj. Amúgy mióta nem szinkronizálnak, G. szerint?

        Kedvelés

    • Hatalmas kísértés ez egy kamasznak: mindenki azzal jön, hogy nézzél filmeket eredeti nyelven, segít a nyelvtanulásban. Aztán rákap a Sherlockra meg a Peaky Blindersre, és kész. Azt mondja a fiam, hogy oké, oké, javul a szövegértés, de beszélni ettől sose fog megtanulni. A Leiter Jakabot én nagyon régóta olvasom, és rengeteget tanultam belőle, főleg mai szlengeket nem tudnak lefordítani, vagy olyan kulturális utalásokat, amikhez nem elég a B2 Euroexam. Én is fordítottam egyetem után a Discoverynek, és ha jól megfizették volna, szerintem most is azt csinálnám. Nagyon érdekes munka volt, ismeretterjesztő sorozatok, többnyire. Nem nagyon volt netes keresgélés, inkább szótáras, és most azt, amit akkor másfél óra alatt csináltam meg, két percig tartana lefordítani. Ezért nem is értem, hogy lehet ennyire bénán csinálni.

      Kedvelés

      • Engem meglepett a tapasztalat. Nagyon kepernyo-ellenes voltam es hogy abbol nem lehet tanulni. A ferjem belga, ô allitotta, h annak idejen teljesen a TVbol megtanult franciaul mert jobbak voltak a rajzfilmek a francia adon mint a hollandon, ami az anyanyelve. Mondtam, h ez nonszensz. Erre itt a gyerek, harom es fel nyelven beszel 8 evesen es ennek tagadhatatlan resze, hogy mindent eredetiben nezunk / o is mindent eredetiben nez a sajat dolgai kozul. Amikor epp nem ordibalok, hogy azonnal kapcsolja ki 😀 😀 😀

        Kedvelés

  6. Ha én kapnék rá (az egy Trónok harcán kívül sose néztem végig sem HBO, sem Netflixes sorozatot – és azt is akkor, mikor a legmélyebb mélyén voltam mindennek, máskor nem tudtam volna), az azt jelentené, hogy abbahagyom az olvasást, a barátnőkkel való beszélgetést, fotók rendezgetését, receptek keresgélését, zenehallgatást, Jógi kártyázást a lányommal, ezek lennének amúgy délután. Voltak is, de aztán némileg befordultam. Tavasszal, pont így: kajáért mentem ki vagy borért. Sokáig nem bírtam, rohadtul meguntam, de könnyen be tud szippantani. (Leszoktam erről, de rákaptam kedvenc rendezőim összes művének áttekintésére, Almodóvarral kezdtem, von Trierrel folytattam, az is durván függőséget tud okozni) Még akkor is leharcolt lettem, ha reggel lementem futni, mert későn feküdtem le aztán, és nehéz volt minden másnap.
    De a kamaszok, akik tizenkét évesen már sorozatot néznek, nem tudnak ezekről leszokni, mert rá se szoknak. A gyerekemen is látom, de inkább a barátain. Olvas, edz, zenél, de közben nézi a sorikat. Csak azért nem basztatom, mert online oktatás van, azt valahogy csinálja, bandázni nem lehet, de nem tudom, hogy fogom leszedni róla, ha megint lehet társaságba járni. És mi még esszük-isszuk a kultúrát, színház és táncház, van minden. De ahol a szülők sem már, vagy sohase, vagy csak rég nem? Döbbenettel olvastam kamaszok fogalmazásait a délutánjaikról… Ez most mutatóujjal hadonászó tanítónénis volt.

    Kedvelés

    • Nagyjabol igy. En osszeallitom, hogy mit nezzek Netflix/iTunes/szinhaz es egyéb streamekbol mint regen a videotekabol vagy a mozibol. Neha megcsuszik az ember ha arra van “szukseg” (peldaul betegsegben fekve kodaggyal de aggodva nagyon jo, ha egy “butasorozat” kicsit kivisz a valosagbol.) De visszaallok vagy hat nem veszek el. Viszont a gyerekemert aggodom, mert nem volt az a gyerekkora es fiatalsaga mint nekem amikor ezek meg nem voltak, ô ebbe nô bele. Es be van zarva, es persze olvashatna, de nem olvas ennyit. Es kicsi, h egyedul menjen barhova, tehat amig mi dolgozunk addig tanul/jatszik/onellat, de nem tudom kiiktatni az eletebol a kepernyot. Viszont rengeteget jartunk szinhazba itt is (Belgium) meg foleg barmikor ha megyunk haza Budapestre, ugyhogy igenyli, hogy streamen nezzuk az eszinhazat, de nincs eleg, 8 evesnek.

      Kedvelés

  7. Olyan a netflix személyreszabott ajánlórendszere, hogy hamar pont ugyanolyan véleménybuborékban találja magát az ember, mint a Fb-on. Egy idő után bármit elém rak, folyton úgy érzem magam, hogy én ezt már kétszer láttam, ez maga az émelyes csömör.

    A másik nagy átverésnek a kamu ismeretterjesztő dokufilmszerű sorozatokat tartom, ezt meg is ettem sajnos párszor. 16*1 órában bemutatják, hogyan fiktívkolonizálja egy rendkívül szerethető, érdekes emberekből álló csapat a Marsot. Tök jó, tényleg szórakoztató, megkedvelem a szereplőket, várom a következő részt és közben még okosodtam is, mert megtudtam egy csomó dolgot a Marsról! És aztán csak utólag gondolkozom el rajta, hogy ez aztán rohadt hasznos ismeret, tényleg.

    Szerencsére ez nem húzott be hosszútávon, de rövidtávon is érzem a bőrömön, hogy romboló. És amúgy profi, pont azt ad enni, amit kérek. Ha nekem elég a sitcom, azt kapok, ha strébernek tűnök, akkor jöhetnek a tudálékos tartalmak, attól majd különbnek érzem magam, csak észre ne vegyem, hogy az időt a valós fejlődéstől veszi el. Na de nem ismétellek, leírtad kristálytisztán.

    Kedvelik 1 személy

  8. Uj Péter ma reggel (444 hírlevél):
    “Éppen a napokban olvastam a Medúzán, hogy az orbánista putyinista/szélsőoroszista sajtóokoskodók Moszkvában mit rugóznak a Netflix Bridgerton című sorozatán. (Mert egyébként az oroszoknál is hasít, persze, hogy rohadjon rá a globalizmus.) Egyébként meglehetősen érdektelen Büszkeség és balítélet-parafrázis: fiatal angol arisztokraták próbálnak párosodni és drámáznak puccos ruhákban, néha lóháton. Klasszikus divatsorozat: mindenki az iszonyú költségvetéssel elkészített ruhákat nézi csak. A nagy csavar a Bridgerton történetében, hogy több főszereplője is fekete. Afrobrit arisztokraták, udvarhölgyek, hercegek a XIX. század eleji Londonban. Na, ezen akadtak ki az orosz megfejtők jól esően négerezve, hogy mecsoda ostoba, nyugati PC-terror, mecsoda képmutatás és satöbbi.”

    Kedvelés

  9. Nem tudom, hogy élnek mások,de én, miután nyolc órát irodához és számítógéphez vagyok kötve ( amikoris nem mozgok, nem sütök kenyeret, nem vagyok a gyerekemmel, nem olvasok papírkönyvet) el sem tudom képzelni, hogy hazamenjek, ételt rendeljek és leüljek a Netflix elé sorozatokat nézni. Akkor végleg elveszteném a kapcsolatot a valósággal.

    Mikor könyvet rendelek, beszerzek egy pár DVD-t is, és mikor olyan esténk van, közösen megnézzük őket. ( egyeseket csak férjjel, másokat családi programként, hármasban)

    Gyerek (7 éves) persze nézi a rajzfilmet a TV-ben, néha telefonon is. Hol többet, hol kevesebbet. Legtöbbször magától kikapcsolja és bejelenti hogy játszás/olvasási/puzzle rakási stb idő van.

    Kedvelés

  10. Én sem szeretem a netflixet, bár van előfizetésünk. Ha épp egyedül vagyok és szeretnék nézni valamit, szinte sosem találok semmi normálisat, a hihetetlen kínálat ellenére. Ordít a legtöbbről, hogy ilyen formára vágott, mérlegen adagolt, előrecsomagolt tartalom és katarzisnak, élménynek nyoma sincs.
    Viszont fontolgatom a cingeo előfizetést, mert ott minden film fenn van, amit szeretek.

    Ami miatt megírtam ezt a kommentet, az viszont pont egy Netflix-ajánló:
    https://www.imdb.com/title/tt11301642/
    Meglepően jó és eredeti török sorozat (nem buta szappanopera), ilyenek miatt néha jó, hogy van otthon, másképp valszeg nem találtam volna rá, hogy nosztalgiázhassak Isztambulról.

    Kedvelés

    • Köszi a cinegos tippet. Mivel nincs se okos tv, se Netflix, azért DVD-ket szoktam rendelni,de persze nincs meg minden, amit szeretnék megnézni.
      A múltkoriban is kerestem az Éva által ajánlott magyar filmeket, hát egyik se volt meg a kinálatban, (Erdélyben lakunk) de a cinego listáján már láttam is egy pár cimet.

      Egyébként a Netflixszel én is pont így voltam, ahogy leírod. A múltkoriban a tesómnál vigyáztam a gyerekekre, ők játszottak, nekem pedig volt egy szabad órám tvt nézni. Bekapcsoltam a Netflixet, fél órán át keresgéltem és fél órán át néztem valami totál érdektelen dokufilmet olyasmiről, amiről már évek óta lehet olvasni.

      Kedvelés

      • Vajon csak Magyarországról lehet elérni a Cinego-t? ( Üzenet:Sajnos ez a film nem elérhető a te területeden)

        Kedvelés

      • Nincs olyan film, ami nincs, a legújabb premierek kivételével (én olyat fesztiválon vagy sajtóvetítésen nézek). Nekünk kiterjedt DVD gyűjtemény van, és nCore. Én a torrentet is utálom, nem is csinálom, G. dolga, aki anyanyelvi szinten… de hogy jelen helyzetben még az is korrektebb, erkölcsösebb, közösségibb, pláne rendszeresen támogatott alkotók és mozijegyvásárlás mellett, mint a Netflix, HBO Go rablás, az tuti.

        Kedvelés

      • Lindus, úgy tudom, a földrajzi korlátozást VPN-nel ki lehet kerülni és hozzáférni olyan tartalomhoz, ami nem elérhető más országban. Sajnos a technikai részleteket nem tudom, de nem lehet nagyon bonyolult, van ingyenes és fizetős verzió is belőle. Egy ismerősöm így netflixezett, amikor itthon még nem volt elérhető.

        Kedvelés

    • Köszi, Zsenike. Van egy ismerősöm, aki lehet ért hozzá, majd rákérdezek.

      A DVD-ket a Bookline kínálatában szoktam keresgélni, ők szállítanak Romániába is.
      Mi is torrentezünk, de nem túl gyakran. Ha meg akarok nézni valamit, és megtalálom, minden lelkiismeretfurdalás nélkül töltöm le.
      Innen én nemigazán értem/értettem ezt a nagy cirkuszt a torrentezés körül. Lehetőségünk sincs moziban rendszeresen jó filmeket megnézni – viszont mikor tehetjük ÉS vannak jó filmek, elmegyünk és megnézzük. És nyilván fiatalabb korunkban pénzügyi lehetőségünk se volt, hogy minden nekünk tetsző CD/DVD megvegyünk, különösen, hogy akkor többet filmeztünk.

      Kedvelés

  11. Jó, akkor a mesélés : ) Sok sorozatot néztem már és sok filmet is – moziban, torrentről, DVD-ről. Volt sok olyan is, ami nem tetszett, azokat abba tudtam hagyni. Volt olyan, amit utólag bánok és elvesztegetett időnek tartok, de nincs olyan illúzióm, hogy ha nem azt nézem, akkor hasznosabb dologgal töltöttem volna azt az időt.
    Amit jó szívvel ajánlok bárkinek: Wolf Hall, Call the midwife (BBC), Orange is the New Black, Workin Moms (Netflix), Friday Night Lights, Mrs. Amerika (HBOGo). A sorozat kényelmes, kompromisszumos, biztos választás lehet, ha nincs idő utánanézni annak, hogy mit nézzünk, nincs idő megkeresni. Úgy gondolom, hogy ezeket valamennyire ellensúlyozom szépridalommal meg színházzal.
    Én azért örültem a HBOGO-nak, mert nem volt lelkiismeretfurdaláom amiatt, hogy torrenezem az aktuális sorozataimat (leginkább a Trónok harcát). A Netfilxre kb egy hónapja fizettem elő, mert a HBOGO-n már nem nagyon volt semmi ami érdekelt. Ami a Netflixen nekem jó az a sok francia nyelvű tartalom (pár éve magyar vagy angol feliratos francia sorozatot nem nagyon találtam sehol) és a külön standup részleg. Viszont most rátaláltam a Cinego-ra és teljesen odáig vagyok tőle, elérhető egy csomó film, amit kinéztem moziban de nem néztem meg.
    És bevallom, hogy az ütősebb “művész” filmek után van, hogy szükségem van valami egyszerűbbre, ami megnyugtat – Ma pl. megnéztük a lengyel Corpus Christi-t, de nem volt kedvem annak a záróképével lefeküdni aludni, úgyhogy meg szerettem volna nézni a Wolf Hall első részét, de az torrentről van és elmászott a felirat (ez a másik baj a torrentesekkel). Úgyhogy 11-kor marad kompromisszumnak a Lupin, ami elég műanyag, de legalább franciául beszél.
    Nagyon érdekelne egy részeletesebb cikk/bejegyzés arról, hogy a torrentezés miért nem gáz. Nekem sok netről szerzett ebook-om van és emiatt gyakran kényelmetlenül érzem magam, mintha meglopnám a szerzőt, pedig ha arra gondolok, hogy ugyanazt a könyvet (papíron) ki is vehetném könyvtárból, vagy elkérhetném kölcsön, akkor ugyanúgy nem fizetnék érte a szerzőnek, mint így. Jó lenne ha a könyvekhez is lenne streamszolgáltatás/ebook kölcsönzés, akkor lemondanám a Netflixet 🙂

    Kedvelés

    • Gáz! Nem tudok erről részletesebb bejegyzést írni, nincs érvem, nem kell mindent megmagyarázni sem. Nem mondtam, hogy nem gáz, mentegettem azzal, hogy nem az én ötletem volt és hogy G. csinálja, illetve igényesebb, mert nem butít annyira, mint a Netflix, ahol eléd teszik az erre a célra gyártott kínálatot, amely ráadásul végtelenül ömlik. A tartalom minősége, a tudatos választás a különbség, illetve a közösségi jelleg: hogy letöltésnek feltöltés az ára. Nem tudom, miért nem perelik, töröltetik ezeket az oldalakat.

      Nem kezdő alkotókat fosztogatunk, hanem olyan, 20-50 éves megaprodukció filmeket szerzünk be így, illetve én keltek figyelmet irántuk, amelyekkel már szarrá keresték magukat az alkotók gyerekei is, és egyébként nem nagyon nézné senki, tévében is ritkaságok. De etikátlan, igen. Viszont nem teszi tönkre a szerzői filmes szektort, sem a mozit, mint a stream. Én a fizetős filmre szavazok, és rohanok moziba, amint lehet.

      Kedvelés

    • Tényleg hasonlít a könyvkölcsönzésre, közben az anyag nem is kopik, rongálódik: a digitális megsokszorozhatósággal jár az, hogy korlátlan számban másolható. Nem állítom, hogy a sajátom, nem terjesztem, és nem szerzek belőle bevételt (ezt arra írom, hogy volt itt régebben vita, hogy én miért nem engedem lelopni a szövegeimet, hiszen azok közösek, mert “fent vannak a neten”). De olyan nagyon megmagyarázni, ez is jókislány, kényszer, az én terápiám bizony a pár szál cigi, a nem ízlő élelmiszer sima kidobása, a bringa helyett taxi, meg a torrent, mert egész életemben annyira jó és takarékos és etikus voltam, hogy az már romboló.

      Kedvelés

    • Vannak ismerőseim, akik pénzkidobásnak tartják a film vásárlást, nem vesznek meg soha egy DVD-t, nem mennek el soha semmilyen moziba,viszont rendszeresen filmeznek, természetesen torrentekről.

      Vannak más ismerőseim, akik soha nem voltak igazán nagy filmnézők, de ha már van a Netflix, miért is ne? Persze ők se költenek mozira/DVD-re, soha nem is volt igényük rá.

      És mind a két típus nyíltan lesajnálja azokat, akik kiadnak EGY szem filmért annyi pénzt, amennyiért ők egész hónapban filmeznek.

      Valahol ezeket a hozzáállásokat éreztem én mindig is gáznak.

      Kedvelés

  12. Köszi, a jókislány megint beletalált, igazad van.
    A magyarázattal kapcsolatban ezt akartam írni, csak már késő volt, hogy érdekelne egy írás arról, hogy a könyvkiadók hogyan működnek: kik foglalkoznak egy-egy művel, mi a feladatuk, mit csinál pl. egy szerkesztő, mennyire módosítja a szöveget, mi határozza meg az árképzést, a bevételből mennyi jut vissza a szerzőnek. Azt sejtem, hogy különböző konstrukciók vannak meg nem mindegyikben egyenesen arányos az eladott példányszám és a szerző díja, de a továbbiakról fogalmam sincs. Azt sejtem, hogy Hillary Mantelt nem vágja a földhöz az, hogy letöltöm a könyvét, de egy kortárs magyar írónak már jobban számít néhány eladott példány is.
    Vagy google a barátom? 🙂

    Kedvelés

    • Ezek egy része szakmai, a másik üzleti titok. A legtöbb szerző nem kap előre és főleg nem fix honort, hanem az eladások után kap százalékot, utólagos, negyed- vagy féléves elszámolással (royalty). Az eladott példányszám is titok, az első nyomás példányszáma is. A szépírók jelentős része pályázik, ösztöndíjakból él, és, lévén afféle szűkös elitkulb, “pályaválasztási tanácsadást”, “toborzást” nem tartanak, így sehol, soha nem fogja elmesélni egyikük sem, hogyan lett író, mennyit hozott neki egy év, egy könyv, egy díj, egy blogév.

      Kedvelés

    • A többiek helyzetéről ezért én sem tudok sokat. Még EP írt néha ilyen kedélyes kiadói jeleneteket (Hasnyálmirigynapló, HC, Javított kiadás), illetve Morcsányi Géza beszámolóiból tudom a kiadói gyakorlatról, amit tudok.

      Visszatérve az etikai fő témára, nem mentegetem a torrentet, gáz. Általában aki kicsi, kezdő, szívügy, azt igyekszem más úton megnézni, de halott rendezők és halott színészek gigastúdióban készült klutprodukcióinál tényleg nem érzem, hogy károsítanék valakiket.

      Kedvelés

  13. Visszajelzés: az első hónap után | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .