hogyan ne égj ki az anyaságban?

Nagyon megváltozott, amióta megszületett ez a gyerek.

Másokon is megfigyeltem már, hogyan veszítik el apránként, lehasadó kis szilánkokban a személyiségüket, hogyan kezdik rögeszmésen ismételgetni jól megfogalmazott érveiket, és küldetésnek tekinteni, hogy valaki mást is magukkal rántsanak a környezetükből a tej- és kakaszagú anyaság-spirálba. Hiába hozta szóba időnként és tervezgette a jövőt, én már tudtam, hogy soha nem fogja megírni a doktoriját…

(…)

…régen (…) őt is idegesítette a kismamák mérhetetlen, hájas öntudata. Ahogy vonulnak, ahogy felszállnak a járművekre. Őt is ugyanúgy irritálta, ahogy a járda közepén tolták a gyerekeiket, kitérésre kényszerítve minden szembejövő járókelőt. Undorodtam ezektől az edzőcipős, zsemleképű, agresszív szülőgépektől…

Tóth Kriszina: Füles sapka, regényrészlet. megjelent a Jelenkor 2020. januári számában

Nos, engem is idegesít a jóléti verzió. Kritikus vagyok az anyasággal kapcsolatban, sokszor találkoztam vicces gyarlóságokkal, de látom a harsány szülésellenesek motivációit:

már kiléptek a szülőképes korból, és mély irigységet éreznek a terméketlenek, ifjak, virulók iránt,

a saját anyaságuk hiszti, stressz, veszekedés, frusztráció, nyomor, és kézenfekvő a magyarázat: őket átverték!,

mások megítélgetésével (más szülők, még szülni tervezők) vigasztalódnak, magukat próbálják szebbé polírozni,

nem volt bennük humor, lazaság, egyszerűen belefáradtak az életbe (gyerek nélkül is belefáradtak volna),

azt gondolják, hogy eltékozolták az életüket és a tehetségüket, a gyerek miatt lett ilyen nehéz és küzdelmes, ezt kimondani merni pedig bátorság – nem, nem bátorság, hanem a saját korábbi önmagad nem vállalása, áldozatnak beállítása, hibáid be nem ismerése.

Az életed pedig sok tekintetben könnyebb lett, mert:

a szülés révén különösebb képességek és meló nélkül kaptál pipát a társadalomtól, egy csomó támogatást a környezetedtől,

programot kaptál azokra az évekre, amikor… jaj, de szeretitek azt mondani, hogy karrier meg lehetőségek, utazás, életélvezet, jó szex, de mitől, hogyan lett volna mindez akkor? cigizgetés, magányos kínlódás, szüljek-neszüljek dilemma, pótcselekvések lettek volna. Annál azért az anyaság értelmesebb és jobban is néz ki, gyerek nélkül se lett volna valami nagy életetek, legfeljebb karácsonykor nektek kellett volna ügyeletben lenni a melóban…

és, mivel anya lettél, és a magyar családtámogatás ilyen, nem munkanélküli voltál, hanem gyesen meg főállású anya, és később is volt sok olyan hónap, hogy a családi pótlék meg az adókedvezmény is komoly bevételnek számított… miért tagadod le?,

anyaként egy csomó mindenre volt mentséged, szusszanhattál, de nem? mondd már, hányszor hivatkozhattál a gyerekre, tűntél felelős, szorgos embernek általa, segítettek nektek csak ezért?,

és talán te is egy vagy abból a nőtömegből, akit a gyerekkel együtt tartott el a férj. Aki családalapítás címen kapott felmentést a melós és kockázatos karrier és továbbképzés alól, vagy jutott szép lakáshoz, és később a gyerek miatt nem hagyták el. Ez ugyan nem szép alku, én utálom is, de ez a nagy magyar helyzet, és ha így volt, mit játszod a királylányt, hogy te feláldoztad magad?

Engem csak az idegesít, ahogy a hatalmas egójú frissanyák úgy viselkednek, mintha soha más nem szült volna még, ömlengenek, hogy mennyire szeretik, az élet értelme és semmiért nem adnák, szerelmüknek nevezik a szerencsétlent. És: persze, hogy meghíztak, de ez most nem fontos… beszólogatás annak, aki meg nem hízott meg, vagy nem is szült. Vagy terítik a geek alter információikat, mutogatják a természetesen indigó kölköt, annak rajzait, jelmezét, bizonyítványát stb. mindenhol. Meg ahogy Az Ő Terhességük Különleges És Ők A Legjobbat Akarják A Kicsinek, a para, az önzés, a fogyasztói viselkedés ezzel kapcsolatban – ahogy nem tudnak többé lazák, rugalmasak, nyitottak, az élettel és a többiekkel szemben alázatosak lenni.

Aztán. Rettenetes még a szenteskedés, csalácentrikus “értékrend”, főleg fideszes újkispolgári tempóval. Mely persze úgy néz ki, hogy anyu a bordűrökkel, csipkés szegélyű díszpárnákkal és mindenmentes sütikkel bíbelődik, az orgazmus és a vágy ismeretlen, mindig is az volt, szíve szerint feltöltetné ő is a száját, a megbecsült apa hazahozza a pénzt, leviakolorozza a kocsibeállót, és a garázsban veri a cerkát 17 éves thaiföldi leánykákra: “mi” “apával” “gyakran összebújunk” (“házasélet”) és “normális” “értékrend” “jegyében” “neveljük” “gyermekeinket”, miáltal “hasznos” “állampolgárok” vagyunk “!”

És akkor öreges, normatív kirohanások mindenkivel szemben, akinek fontosabb az életöröm, aki füvezik, szereti a szexet, nem gondolja ketrecnek a házasságot, nem akar gyereket, vagy nem “nevel” olyan gondosan, esendő. Ez gáz.

A házasság, a “család” jobban bedarál, mint a gyerek. Aki egyedül nevelő anyát én ismerek, mind kellemesebb ember, mint a behízott aput felmutatni tudó, rendezett életű, férjjel nyaralós fotót posztoló, őt apának tituláló nők és az ún. szerető (valójában: normatív, az életet pokollá tevő) nagyszülők közelében élő lojálisak, akiknek a szuverenitásuk kibontakoztatására esélyük sincs.

A gyerek nem akkora ügy, mint amennyire a bebukott életűek harsánykodnak és riogatnak vele, és nem oka annak, hogy nem vagy szabad és nem jó az életed, egyszerűen becstelen rákenni, mert 1. dönthettél, 2. tényleg nem ő rontja el, viszont rengeteget ad, érlel.

A kisgyerekes kor és annak hormonbódulata elmúlik, de szinte a szoptatás utolsó napján, és utána újra lányságos lány lehetsz. A személyiséged akkor torzul csak el, ha már előtte sem tudtad, ki vagy.

Akkor torzít el az anyaság, ha mindig fel akarsz esküdni valamire, ha vakhitért lobogó fajta vagy. Így lesznek a hipermodern kényelemre szoktatott borsószem királykisasszonyokból ál-természetinép-asszonyok, szőtt rongyú pásztorleányok (ne tévesszen meg, hogy a kendő egy darab rongy: két gyesbe is belekerül a biopamut meg a menő dizájn).

Állítom tehát, hogy az anyaságba nem kell belehülyülni feltétlenül. Nem kell negédeskedni, nem kell dogmák zászlaja alatt vonulni, részletkérdéseken (szoptatás, waldorf, vegánság) egymásnak esni, ám nem kell az anyaság miatt közös nevezőre jutni sem olyanokkal, akikkel e közös téma nélkül nem vegyülnél. (Én itt követtem el a hibát: nagy fórumozós demokrácia volt, mindenki a barátnőm, a kezdet tisztasága 2007-ben, de csak amíg nem érek el valamit, amit ők nem. Túl jó fej voltam olyanokkal, akik személyiségfeladó típusúak, vagy akikkel gyerektéma nélkül szóba nem álltam volna soha.)

A gyerek akkor van a helyén az emberi létezés rendjében, ha természetes része az életnek.

Nem kell, hogy gyereked legyen.

Nem a produkciód. Nem műsorszám. Nem facebookra kipakolandó alibi, hogy na, látjátok, szarul vagyok, de érte, miatta, neki! még mindig nem lettem öngyilkos.

Nem az élet értelme. Nem bizonyítéka annak, hogy hasznos vagy, értelmes az életed.

Nem hatalmas vállalás, és nem mellékes ugyan, de nem is ráfeszülős. Ha nem tudod megmondani, ki vagy, ki lennél gyerek nélkül, akkor baj van.

Nem kell a terhesség előtt tervezgetni, felkészülni különösebben. Mindenképp egy irányba tartasz, egy értékrended van, és abba illik a gyerek is, ha úgy döntöttél, hogy valaha akarsz: egy értelmes, kiegyensúlyozott életbe egy megfelelő partnerrel szinte bármikor szülhetsz, ennek csak a nő életkora vagy súlyos betegség szab határt.

Akinek a szülés keresztülhúzza a terveit, teljes újratervezést igényel, azt én, megmondom őszintén, nem értem. Három-négy év a nehéz per gyerek, két gyerekkel összevonható négynek az az időszak, ami igazán erőpróba.

Van olyan is, hogy magának bonyolítja a nő, és erre megy rá a jobbik énje. A közeg normáinak megfelelve lesz gondos, pótcselekvően túlaggódó meg “a kicsi csak anyával tud elaludni” önszívató.

Ne legyen a gyerek az életed jutalomfalatja. Ezt persze így nem lehet tanácsolni, mert ha az, akkor az, nehéz elkerülni, ha pédául sokáig nem lett, vagy nehezen jött össze, vagy a nőiséged más területei – a női közösségi energiák, a tested őszinte, mély, csajos szeretete vagy az élvezetes szex – nem annyira működnek. De ha te élvezed, hogy a gyerek csak téged akar, akkor torz szerepű és kiégett anya leszel.

Én életpárti vagyok, mitikus, adakozó, nem tervezgető. Én, ha teherbe ejtenek, szülök, és öröm és büszkeség a testem alkalmassága (amely a bántalmazó mellett tiltakozott, de műtéttel erőszakoltuk!). Olyan vagyok, akinek a sorsa az, hogy gyereke lett, és bár aztán tényleg jöttek a nem várt nehézségek, de nincs képe ezen sírdogálni, mert már tudja:

az önsorsrontás a szar, nem a nehézség.

És hát amíg egészségesek vagyunk, mi, akik élünk egyáltalán, addig én minden nyugis napot, teli szatyrot, működő mosógépet, vicces pillanatot megbecsülök. Hát ha még olyan jó fejek a gyerekek, annyira nyugisak, kedvesek, tehetségesek, mint amilyenek lettek – ki tudja, mitől… szerintem inkább az őrülettől óvottan, a csipogó-villódzó kütyüktől, a rivalizálástól megkímélve, mint a beléjük pumpált erőforrások által.

Aki másokat hergel a neten, hogy jujuj, jól meg kell gondolni a szülést, majd megtudod te is, aki nem látja (letagadja) az anyaságnak az értékeit és előnyeit, az nem a nők, az anyák és gyerekeik jóllétéhez járul hozzá. Nem lehet jó anya az, aki ráfeszül, aki nem tud rangsorolni, apróságokon aggódik, mert ez a viselkedése átmegy a gyerekeire.

14 thoughts on “hogyan ne égj ki az anyaságban?

  1. “Engem csak az idegesít, ahogy a hatalmas egójú frissanyák úgy viselkednek, mintha soha más nem szült volna még, ömlengenek, hogy mennyire szeretik, az élet értelme..”

    “Az élet értelme..”
    Ki, mikor adott “értelmet” a létezésnek – és mit, milyet?! Van valakinek perdöntő válasza a kérdésre?
    A fajfenntartás lenne az, a gyerek pedig kötelező penzum, amelyet folyamatossága érdekében “le kell tudni”? Nem tudom, ki mit gondol erről – engem viszont elemien taszít ez a “biológiai kollektivizmus”, amely – a politikaihoz hasonlóan – kilúgozza, feloldja az egyedet a fajban és az egyént a “köz”-ben.

    A gyerek gazdagíthatja az életem (és így is lett..), de nem a folytatásom: egy másik ember, egy másik élet – saját válaszkísérletekkel az alapkérdésekre (amelyeknek jó része logikai úton megválaszolhatatlan).

    Kedvelik 1 személy

  2. Ismét egy bosszantó kettőzés – elnézést kérek érte. Elküldöm a kommentet, majd visszajelzést kapok arról, hogy “Az oldal nem küldött adatokat”, (tehát a hozzászólás nem ért célba), elküldöm ismét, – megnézem, és két példányban látom a poszt alatt.
    Kérlek, ha lehet, töröld az egyiket. Köszönöm.

    Kedvelés

  3. Ket mintat figyeltem meg ebben, nem tudom, hogy valid megallapitasok-e, de

    1. sokak, amikor gyerekük lesz, elkezdenek egyfajta felfigyelemmel letezni felnött embertarsaikkal. telefonalas, szemelyes beszelgetesek közben erzem, hogy a masik egyaltalan nincs jelen, felig a gyerekenek beszel, hol is tartottunk bocsanat, aha, aha, amitöl a beszelgetes minösege satnyul, nincs igazi odafigyeles, önreflexio, a megallapitasok pedig megragadnak a teljesen fölösleges es közhelyes lozungoknal, hat te tudod, igen ez egy ilyen, jaj rolika megmondtam, hogy ne masszal fel oda. ez persze lehet, hogy elöbb is megjelenik ezeknel az embereknel, de ahogy en lattam, a gyerekkel tetezödik be.
    2. ez a jopofaskodo, kollektiv alpanaszkodas anyukak között ami mertektelenül felkur (ezt asszem irod, Eva), amikor felvesznek egy ilyen kikacsintos, müvi modort, hogy a gyerekeik igazabol mind milyen idegesitöek, viccesnek szant törtenetekbe agyazva, “nalunk az ugy volt” es varjak, hogy erre rezonalj, borzalom.

    igy nem nagy csoda, hogy amikor a gyerekek felnönek, ezeknek 0 darab baratjuk marad es az alapvetö kommunikacios normakat (hallani, hogy mit mond a masik) 50 evesen kene ujra tanulni.

    Kedvelik 2 ember

    • Fú. Igen. Nagyon pontos.
      Én az elős szülésem előtt megfogadtam, hogy nem csak ő lesz a tudatomban, nem butulok el.
      És lőn: kiegyensúlyozott barátságok, és a gyereknek is jó volt.
      Később egy kicsit jobban beléjük butultam. De a barátok maradtak, szültek ők is, volt-van több gyermektelen barátom is, aztán meg színház, könyv, közösségi élet, írás, munkák lettek.

      Kedvelés

    • Ez valóban bosszantó. De sajnos akkor úgy kell találkozni a gyerekes anyával hogy nincs ott a gyereke. Amíg totyogó korú volt a lányom, hiába volt valaki nagy sztoriban,akkor se hagyhattam figyelmen kívül, hogy a gyerek éppen az autók közé szalad.
      Azért mond lózungokat, mert szeretne reagálni, valamennyire kapcsolódni a régi barátjához, de megosztott figyelem mellett ennyi telik. Ez is csoda, én max hümmögni tudok. Szeretetből meghallgatom a munkahelyi és szerelmi drámákat, mint korábban is. Kicsit hátraléove bagatell hülyeségnek tűnik, hogy a Zoli a könyvelésről mit mondott. A gyerektelenek élete se mindig egy hollywoodi nagyjátékfilm, ugye. Meg gyerekfelügyelet amúgy sem a világmegváltó beszélgetések helye, ez van.
      Nekem azért maradtak főleg anya barátaim, mert nem ítélnek meg érte, tudják miben vagyok. A gyerektelen barátaimmal marad a havi színházba járás, viszonylag koncentráltan, összeszedetten. Jobb ha nem keverem össze a párhuzamos valóságokat, úgyse tudják átérezni, hogy miben vagyok, csak a legközelebbi legszerettebb jóbarátok. Aztán jövünk ki a kisgyerekkorból, lehet közeledni megint.
      Úgy gondolom az agyamat rendesen dolgoztam, míg otthon voltam, soha annyi jó irodalmat nem olvastam, de beszélgetni nagyon nehezen tudtam/tudok, ha jelen volt a gyerekem.

      Kedvelik 2 ember

      • Így van, ahogyan Devoralhev írja, ha ott a gyerek akkor nem lehet értelmesen beszélgetni. Sokszor minden vágyam egy normális beszélgetés gyerekek nélkül, egy emberrel akihez normálisan tudok kapcsolódni, de az nem tud csak úgy spontán lenni, mert ha mégis spontán van (ráérek, ráér, összetalálkozunk és a gyerekekre is felügyel valaki más) az kegyelem (innen jött a kegyelem szó használata, valamelyik bejegyzés végén volt). Persze most olvasok szépirodalmat, frissítem az angolomat, de jó társaság, reagálós fajta csak üzenetben tudok lenni, amikor nem rögtön kell hanem van idő kivárni azt a fél percet amikor a kigondolt választ be tudom pötyögni. Ez így nyilván nem izzó meg mindent megváltó beszélgetés, de az első 3-4 évben ennyire telik.
        Inkább az a zavaró számomra, hogy az anyaság égisze alatt olyan emberekkel folytatok small talkokat, akikkel egyébként nem beszélnénk egymással ha a kakis pelenkák, szoptatás – tápszer, altatás hármasa nem adná meg a közös pontot.

        Kedvelik 2 ember

      • de pont ez az, hogy nem kene ilyen elesen elkülöniteni a gyerekes es nem gyerekes eletmodot se (amugy en is gyerekes vagyok, de ettöl meg idegesit, ha valaki egy beszelgetesben felig van benne), hanem az, hogy sokak a gyerek születesenek pillanatatol fogva egyaltalan nem erzik mar szüksegesnek az ertelmes emberi beszelgetest, hanem ezeket a felfigyelmes zümmögeseket tudjak be szocialis eletnek. es belehülyülnek, akkor is, ha eppen a gyerek fizikailag nincsen ott, lenezik, furcsaljak, idegennek talaljak azt, ha valaki törtenetesen egy teljesen masik elethelyzetben van ld. “szerelmi es munkahelyi dramak”, hiszen ök mar _revbe ertek_ es mit foglalkoznanak ilyen piszlicsare marhasagokkal, minthogy valaki szerelmes lesz, vagy olvasott egy jo könyvet vagy eszebe jutott harom gondolat az europai szocialdemokracia valsagarol, amit szivesen megosztana. es ez a nem jo, es ez üt vissza. hiszen a beszelgetöpartner erzi a toth kriszta altal irt “hajas öntudatot”, hogy a masik unja, illetve nem is hallja, amit mond, es ki fog kopni idövel. es ha erre jobban oda lehetne figyelni, hogy nem dafkebol, hanem emberi igenyböl, egyszerüen azt mondanak este, hogy elmegyek a jo baratommal meginni valamit (a gyerek ugyis alszik) mert ez a fontos, es egymassal beszelgetünk, akkor ez az egesz spiral nem huzna be talan ennyire öket.

        Kedvelik 1 személy

  4. Olvasom és érzem hogy szeretnék magyarázkodni és akkor eszembe jut, hogy biztos magammal van valami elrendezni valóm. Az is igaz, hogy a házasság több problémát okozott, mint a gyereknevelés. Tudom nagyjából, mit csinálnék már másképp, bár az én esetemben utólag kiderült, hogy mindkét gyerek úgymond fogyatékosnak számít. Ezt akkoriban nem tudtam, azt hittem én rontom el. Néha még most is. Szóval nem az az alapbeállítás, hogy pont ennyire vagy ilyen módon nehéz, mint nekem volt. Annyit tudok hozzátenni, hogy nagyon sokat ront még az egyedüllét, hogy napközben nincs felnőtt, akihez szólni lehetne. Jó lett volna a barátaim közelében lakni kisgyerekekkel.

    Kedvelik 1 személy

  5. “Akkor torzít el az anyaság, ha mindig fel akarsz esküdni valamire, ha vakhitért lobogó fajta vagy. Így lesznek a hipermodern kényelemre szoktatott borsószem királykisasszonyokból ál-természetinép-asszonyok, szőtt rongyú pásztorleányok”
    Igen, igen! De örülök, hogy nem a húszas éveim elején szültem, mikor indult a mamami és ott toporogtam álmodozva (fú, de gáz így utólag). Bár abból a szempontból jó volt, hogy megismertem a hordozós-mosható pelenkás témát, aztán az első születéséig eltelt időben jól ki is műveltem magam belőle. Nekem csak a szoptatás volt nagy parám, de az idő azt is megoldotta.
    Éveken át képzeltem magam elé, hogy majd otthon szülök (nem jött össze egyszer se), csak kendőnk lesz, semmi babakocsi, és waldorfozunk és jaj, de jó lesz, harmónia, kisfaszom. Hehe. hát majdnem. 😀
    28 voltam, mikor született a nagy, addigra lelazultam és elég szarkasztikus lettem ahhoz, hogy ne vegyek véresen komolyan semmit, de maradjak következetes és hiteles is. Császár lett az első, egy hétig tápszert is kapott és bizony volt egy iszonyú jó babakocsink is a Lana mellett és nagyon jól kihasználtuk, ez a romantikus ifjú álmaimban teljesen elképzelhetetlen volt! Az élet vicces. De elégedett voltam és úgy érzem, akárhányszor éreztem magam alkalmatlannak meg szaranyának (főleg mostanában, mikor már nőnek és feleselnek és okosodnak), azt mondom, hogy bár valamennyire bedarált ez a négy és fél év, míg otthon voltam, annyira, de annyira jó volt… De érzem azt is, hogy robot lettem, odalett kicsit a személyiségem, nem voltam ember, nő, csak anyaanyaanya, aki először kel, este utoljára fekszik, minden éjjel az övé, a gyerekek maradékát eszi (és hízik, mint a disznó)… Sokat voltam velük egyedül, a messzi mamák és férj hülye munkabeosztása miatt többek között, lettem profi logisztikus, mert azt azért nem hagytam, hogy a négy fal között legyünk, sokat voltunk úton, ezért is kaptam hideget-meleget (mit mászkálsz annyit ahelyett, hogy takarítanál kicsit otthon – nem volt patikatisztaság, de teljesen vállalható volt a lakás, láttam sokkal rosszabbat is még családon belül is…)
    Most kezd elmenni az eszem, új munkahely, új emberek, új hobbik (sport), épülök vissza, fogyok, erősödöm és végre az asztalra merek csapni vacsorakor, hogy most ÉN is eszem és nem állok fel tizedjére, és igenis egyedül szeretnék most pisilni, kifelé mindenki, vagy hogy MOST futni megyek és nem érdekel, de ezt a háromnegyed óra ugyan járjon már, és lehetőleg ne este fél tíz után, mikor végre mindenki elalszik és én is hulla vagyok. (Nem vagyok támogatva életmódilag, hova fogysz már, sovány vagy, gebe, minek futsz, fusson, akit kergetnek, mit gyötröd magad).
    Elkalandoztam. Láttam dogmatistákat a fb-csoportokban, őket egyszerűen csak vegánnácinak meg blw-nácinak meg szoptatós nácinak hívtuk. 😀 Szerencsére sikerült jó csoportokba besodródnom, nagyon sokat segített befordulás ellen, mai napig jó a kapcsolat, erősítjük egymást. Anyukámat sajnálom inkább, hogy ez neki nem adatott meg, béna szakkönyvek, béna elvek, fasz férj, hülye védőnő, meg akkor max. boltba volt szabad járni. Nem is csoda, hogy egyke maradtam.

    Kedvelés

    • A mamami eredeti célként, eszméi szerint szuper, ma sem nevelnék másképp. Eredeti célok, módszerek, eszmék: kötődés, hordozás, tápszer nélküliség, isz szoptatás, isz hozzátáplálás, beavatkozásmentes szülés, gyerekorvos nélküli gondozás stb.
      Persze hogy irigykedtél.
      Ami lett: sznobizmus, egymás fúrása, kendőhalmozás, vegán terror, hordozós iskolák beteg rivalizálása, jólértesültségfitogtatás, hatóságosdi, nyomorvetélkedő, patriarchálisférj-mentegetés, és egy pszichopata csaló.

      Kedvelés

    • hideget-meleget
      Ez döbbenet, ahogy így beleszólnak felnőtt emberek életébe, moralizálnak (mi a helyes), kioktatnak, korlátoznak, örömgyilkolnak, kontrollálnak.
      Ahogy a férjed gúnyol, az full gáz.
      És az is, hogy asztalra kell csapni kajálási jog meg egyedülpisilés miatt.
      Miután te főztél, te látod el őket.

      Kedvelés

    • Ha én újra szülnék, elég hardkór módon nyomnám a kötődést, pont ahogy a sportot is: belülről, testi érzésekre és jóérzésre hallgatva, tapasztaltan, szorongás nélkül, kevés dumával, nem okoskodva, minimális tárggyal.

      Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.