Ez az igazi kánikula most! Újszerű, friss a maga elviselhetetlenségében. Rezeg az aszfalt, hársfaillat, és Angyalföldön, a Vágány utcában faeper is rárohad az úttetsre. Budán nincs faeper, miért?

Tizennyolc és húsz órákat nem enni, de amikor igen, akkor hajaj.

Ujjatlanban biciklizni. Leszáguldani a Szeretetthez. Nap süti a combomat is, szaga lesz a bőrnek, eleven, jó. Kicsi felhő csak a tudat: már vigyázni kell. Kenem is az anyajegyem ötvenessel. És nemsokára leszedetem a Kultikus hasit is:c

Postás jő. Hát hány bikinid van, Éva? Hat? De nem lehetett kibírni.

Vége az éjszakai forgatásoknak. Az oly sokat emlegetett és edzett izmoknak most konkrét hasznuk van. Hát ezért csináltam – ezért is! Voltak sokkal kevésbé edzett társaim, katonaruhában ez nem látszik, lehet úgy is, csak nekik sokkal nehezebb és nyűgösebb volt a harctér. A negyedik éjszaka már nagyon kemény volt. Pedig addigra lett lelkileg könnyű, mert bizonyos tisztelet övezett: szerettem embereket (nagyon gondosan  választott keveseket, akikkel összevillantunk), és ők is engem. De amúgy, enyhébben mindenkit bírtam, aki nem volt nyomulós, tufa vagy hisztikirálynő. Viszont a nemalváson a szeretet nem segít. Buszozni, a nagyon vegyes emberek, egy-két döbbenetes sztori is volt. Beöltözni. Viselkedni. Várni.

Ki hitte volna, hogy itt: tanár lehettem, játszottunk sokat, csacsi-pacsit. Állunk a díszletben, várunk a pirotechnikára. Penge a Sándor. Mögöttem mondja fojtott hangon: várom az újat! Éva, éhes vagyok! Zöldségkedvelő legény, vágom rá. Three. Two. One. Action! Futunk. Az életünkért futunk. Elrobog mellettem. Sóska Jóska?, veti oda. Aztán a robbanás, földre vet néhányunkat. Egy kaszkadőrt átugrok. Nem bírta hát.

Érdekes amúgy, mert az életem megszokott – netes, valós – helyszínein már vagy átnéznek a testemen, vagy beszólnak. Itt meg újra ez a friss, igazi elismerés, megint furcsa. Néha nem tudom, ki vagyok: más fénytörés másképp definiál. Én is adózom annak, aki dolgozik magán. Kitüntetésként hordjuk. Nem érdemes elkenni, hogy a meló látszik, a nemmeló meg lerohadással jár.

Bugyit és melltartót vásárolok. Vajfehér, Zero. Ez nem ehhez a kollekcióhoz jár, nyom a kezembe egy repiajándékot az eladó, de én nagyon bírom, ha valaki így kiáll a nőkért. Köszönöm.

Hűvös, néma tető alatt nagyokat alszunk. Olvasok nekik, és most szívesen. Ráérünk. G. betoppan. Focizunk. Ugrálunk a trambulinban. Eszünk. Zöld a bab. Szalonna. Tejföl.

Piacra megyek, eper, tojás, paprika, mandula. Meggy. Viszek tíz tojásosdobozt.

Dermesztően hideg csemege uborka a napon. Négy darab. Desszert!

Filmek, A dán lány. Moziban az új Almodóvar. Aztán Garrel:

És a sajtótájékoztató! És ott van Garrel! A képen a hajóskapitány. Kovács Bálinttal beszélgetek.

Úszom, Juditékkal, és aztán Katáékkal is. Erős, hosszú tempók, ragyogás. Napozunk, ujjong a bőröm. Megszáradunk. Mindent megbeszélünk.

Csodálatos a feminista angolos csoport is. Hasítunk, szenvedélyes és vicces a tanárunk. Mosolygok mindig, miket mond. Personal is political, elmeséli ennek az eredetét. Most jön a harmadik alkalom.

Amiket elindítok: mindenféle terv, kezdeményezés, munka szépen, nyugiban beérnek. Vay Blankával próbálunk összerakni egy anyagot a TERF-transz vitáról. Rengeteget olvastam, utánamentem a témáknak.

Nem kell harsánynak lenni. De bele kell tudni feledkezni. Nem kell sokat dolgozni – csak mindig.

Visszagondolok az összes olyan helyzetre életemben, amikor tele voltam ugyan kétellyel, rosszul aludtam és őrlődtem miatta, de nemet tudtam mondani. Annyira örülök most, hogy nem hagytam magam. A belenyugvásra sosem lehetsz büszke. Mindig lett jobb út, helyzet. Mindig visszaigazolta az ellenállás értelmét az idő.

Józan, erős jelenvalóságok, öröm van most, és nem számít a többi.

S hogy emberek harsányan és durván írnak rólam, azt most már úgy hordom, mint valami babérkoszorút. Mert azt utálják bennem, hogy kompromittálatlanul kimondom: létezik jó élet, igaz, egyenes beszéd; munka, kvalitás, eredmény. Csak érett én kell hozzá, tisztán látó, nem pótcselekvő, szenvedélyre képes. Nincs rendben a hazugság, a látszatélet, a projekció, a dühök, a szerepjátszás, a kicsinyesség, a sunyulás, a kavarás.

Nehéz lehet ezzel szembesülni, ha beleragadtál. Olvasom a régi leveleiteket. Mélyen megértelek titeket. Ott, ahova a levelek óta jutottatok, csak az agresszió létezik.