melléknevek sorozat 40.
Ha filmet nézel, add oda magad teljesen. Te választottad. Ez nem rágógumi és nem tévé.
Legyél nyitott, csendes, és figyelj oda. Vedd komolyan az élményt, nem sok ilyen van. Öltöztesd díszbe a lelked, legyél ott, aztán legyél meztelen, és engedd, hogy magával sodorjon. Tedd félre a finnyás egódat, az igazán jó szex nem arról szól, hogy minden esztétikus, könnyű és gusztusos, kényeztetős. Lehet, hogy meggyötör, lehet, hogy fájni fog, de igaz élmény lesz. Lesz itt nyál, vér, szag, borzalom, nyugtalanság, nem csak szépség és ráismerés. Menj vele, mélyre, messzire, puhuljon fel az énhatárod, fogadd be, engedd, hogy bőröd alá, húsodba hatoljon. Ne félj a felismeréstől, ne félj a fájdalomtól. Nem minden szerető vicces és kellemes. Ne legyenek merev elvárásaid, ne hasonlítgasd őt korábbi szerelmeidhez. Örülni és sírni menj.
Bízz meg benne egészen. Érti a dolgát. Zseni. A fura zsenitől, aki egy kicsit megakaszt, aki nem instant válaszokat ad, még jobban alakulsz, formálódsz, mint az ismerős, meghitt partnertől.
A megértés, a döbbenet, a finom részletek begyűjtése, mélyre lélegzése maga a katarzis.
Amúgy nem mindenkinek tudom jó szívvel ajánlani a Napszálltát, ahogy Esterházyt és Krasznahorkait sem. Vegyétek figyelembe, hogy nekem a Zero is tetszett, és több, hivatalosan bukásnak számító, fura film is, és hogy nem társkeresőzöm vagyok nagyfogyasztó, elsősorban európai filmet nézek moziban, semmi tévé, semmi sorozat, semmi letöltés. Sokáig hittem, hogy ez csak régimódiság, ahogy mosogatógépem sincs, vagy így alakult, de nem, ez nagyon is tudatos. Amúgy érzékeny huszonéveimben nem is reméltem volna, hogy ennyire meg tud majd érinteni film, színház. Szétszed, és aztán összerakom belőle még szuverénebb önmagam. És borzasztó látni a hápogó, betonerős realista-racionális elvárásokkal érkező, magát fogyasztónak tartó, ellenséges, zárt agyú közönség hőbörgéseit.
csak az olvassa. én szóltam 
Úristen, köszi!
KedvelésKedvelés
Ruben Brandt, a gyűjtő: már jóval a premier előtt, annyira vártam.
Minden jelenet egy-egy műalkotás, vagy ha más nem, a háttérben van egy. Sűrű, nem érdemes fáradtan és elfelejtett művtöri alapokkal menni rá. Viszont az alapok elégségesek ahhoz, hogy ha fogékony vagy érdeklődő a néző, be tudja fogadni a rengeteg szépművészeti, építészeti, művészettörténeti, sőt zenei (!) utalást. A történet egyszerű, de nem is kell ennél bonyolultabb ilyen erős karakterekhez és vizualitáshoz.
Olyan dús és aprólékosan jelentőségteljes, mint egy Klimt festmény és nagyon profi a rajzmunka és a vágás. Átmegy rajtad a vonat.
KedvelésKedvelik 1 személy
Tegnap néztem meg az Egy nap című filmet. Egyelőre még nem tudom hova tenni. Egy háromgyerekes nő egy napjáról szól, belesűrítve a hétköznapi mókuskerék, a fojtogató házasság és az anyaság minden tipikus elemét, persze vidám pillanatokat is. Kb. mint egy novella, ami az egész életét összefoglalja. Nekem nincs gyerekem, nagyon máshogy élek, de valahogy átéreztem. Csak azt nem tudom hova tenni, hogy akkor ez most mi. Nem dokumentumfilm, játékfilm színészekkel. Mindenki nagyon jól hozza a karaktert, az összes apró gesztus, mondat ott van, de valahogy túlságosan olyan, mint a valóság. Annyira realista és letisztult, drámaiatlan, hogy még megdöbbentőbb, mint ha lenne benne valami grandiózus csináltság. Közvetlenül a CSOK és egyéb “családok éve” típusú kampányok mellett helyezném el, hogy mindenki képet kapjon, mielőtt a piros vagy a kék bogyót választja. Azt persze nem tudom, hogy hogyan lehetne másképp élni. Nekem nagyon más az életem, nincs (még) gyerekem, kvázi azt csinálok, amit akarok: edzek, nyelvet tanulok, olvasok, színházba járok, és a háztartásba sem szakadok bele. De már előre próbálom magam trenírozni a jövőre.
KedvelésKedvelés
Legyél nyitott… zseniális bekezdés! 🙂
KedvelésKedvelés