harminc nap, harminc futás…

Ezt tűztem ki a júniusi tromsøi maraton és az augusztusi Night Run közé:

júliusban minden nap elvonszolom magam futni, nem bonyolítom, csak nekiindulok. Ha nem jön össze, megyek másnap reggel is, este is, vagy egy hosszabbat. 2 kilométer fölöttieket futok, összesen 200 kilométer a cél. A 30 nap lehet 32, mert emberek vagyunk, meg van időjárás, menstruáció, program. 1-jén kezdtem, tehát tegnapelőtt lett vége.

Szépen írtam, iktattam mindent (vagyis én csak a távot, az időt szoktam, becsléssel), számoltam a lépteimet. Futottam egyszer 1 km-t (ott menni kellett váratlanul), egyszer tizenhármat, általában 4-7 km-t. Futottam földúton, pályán, rekortánburkolaton, aszfalton, és a hegyen enyhe szintet is. Végül egyetlen olyan nap volt, amikor kétszer mentem.

A célom az volt, hogy rászokjak a futásra, amihez nekem nagy lelkierő kell, mert nem vagyok jó benne, nehéz vagyok, és csak az egyharmad táv után kezdem élvezni.

Mivel tudom én motiválni magam? Van, aki tárgyat ígér be magának, vágyott cucc beszerzését. Más rázuhan az időeredményekre, vagy nagy versenyre készül. Én a menő akármit megveszem bármikor, a maraton pedig nem motivált eléggé, mint kiderült. Viszont jó volt a konkrét időtáv, szám, a kihívás műfaj, amit nem kedvelek, általában a gamifikációt, vagyis egy kicsit tömeges, és, hogy is írta Eastern egyik kommentelője, próbálj ki 30 nap alatt 30 mungóbabcsírás receptet… szóval ilyenek, meg mindennek a mutogatása az instagramon. De a saját vállalásom mégis segített most, hogy többet fussak, mint valaha. (Valaha egyébként nem fut olyan nagyon sokat.)

A projekttel július utolsó napjaiban leálltam. Valami nem stimmel, iszonyatosan beödémásodtam, mentem is kezelésre. Kéne kompressziós szár, de nem akartam beruházni, meleg van, a cipőt sem tudtam fölvenni. Illetve amikor lohadt, akkor nekiindultam újra.

Kinti futásokat terveztem, végül egyszer futottam két gyors kistávot (3,5 és 4 km) teremben, egy nyálkás-viharos napon, az jó volt, tempót fokoztam, szakadt a víz.

Tehát összesen volt 23 alkalom, és 131 kilométer. (Ha elszámoltam, javítom, nincs velem most a varázsfüzet.) Ez nem annyira van rendben, menti egy kicsit a hőségriadós hőség, viszont tanév közben nem vagyok ennyire szabad, volt időm.

Nem fogytam, de sokkal jobban kajálok, mint júniusban, és formásodott-feszesedett a combom.

Hőségben futni pusztító.

Holnap Night Run Juliskámmal, 14 kilométer, ez talán valamennyire mutatja, gyorsultam-e. Menők leszünk. Amilyen vagyok, kezdek szkeptikus lenni a szervezett versenyekkel kapcsolatban, de ott lenni azért még mindig jó. Nem tudom most, merre vezet a futóutam. Wizzair szeptemberben, félmaraton. Olvasom Andit. Élvezem a nyart, sok a baráti találkozó, csajos közös élmény, harmónia a gyerekeimmel, spontaneitás.

Júliusban a futások mellett voltam többször élő vízben, napon, strandon is, nagyon le is barnultam (megemlíteném, hogy a fényvédős pánikot túltolták, hisztéria megy ez ügyben is a bjutiblogokon, és megint a pénz mozgatja a dolgot…); úsztam komolyan kétszer, squasholtam hetente kétszer, terembe háromszor mentünk. Volt négyszer közös kinti edzés is, és két Eszter-szervezte extraság: légkarika és body art a hídon. Sok biciklizés. Gyakorlatilag naponta edzek továbbra is, van, hogy háromfélét.

Ti merre vagytok és hogy?

73 thoughts on “harminc nap, harminc futás…

  1. Ma reggel mentem egy rövidkatlan távot (3.5K) az Ördögkatlanon a többi nemnormálissal, és most enyém a világ. 🙂
    Nem mertem a teljest (7K) vállalni, május óta nem futottam rendesen-igazán, edzeni az utóbbi időben a meleg miatt nem ment, de ennek most nagyon örülök. Sosem futottam még melegben kint, nem is bírtam futva végig, végét beellesétáltsm, de nem ez a lényeg. Megvolt! Fesztivál 5. napján, korai keléssel, boldogan, szőlőtőkék mellett, csodálatos tájon.
    Na ez a lényeg. 🙂

    Kedvelés

  2. Szerintem nagyon szép teljesítmény a 131 km 30 nap alatt. Pláne ilyen meleg-lucskos időben. Nekem a fm volt az idei célom, és mivel januárban már ki is pipáltam, megnőtt az arcom, és elhatároztam, hogy a születésnapomon lefutom az éveim számát. 35. 31-nél telefonáltam haza, hogy most akkor lehet értem jönni, mert nem tudok menni se 😀 de nem baj, majd jövőre. Az ember rengeteget tanulhat az ilyesmiből, azt hiszem.

    Kedvelés

      • Nem, én messze vagyok, Baranyában. A januári önálló esemény volt, csak felkeltem, nem gondolkodtam, és megcsináltam, hivatalos fm a Máré-futás, vagy ilyesmi volt a Mecsekben. Nem sikerült, amit szerettem volna (2 órán belül), de nem is értem utólag, hogy mit képzeltem, mert elég sok szint volt benne, ez egy erdei aszfaltos út. Viszont negyedik lettem a lányok között, és ez nagyon megdobott, azóta nézegetem a versenyeket. Ma Orfűn futok, este 7-kor (12 km), és nincsenek elvárásaim kivételesen.

        Kedvelés

  3. hát… amilyen mozgós volt a május-június, a július úgy ment a levesbe, utazások, a jógatanárom egy hónapig távol volt, ahhoz meg kezdő vagyok, hogy egyedül csináljam. meg igazából tök se tudja, mi miatt. túlsúlyom mozdulatlan, mondjuk legalább nem nő, bár ez nem vigasztal. most elkezdtünk hétköznap reggelente bringa+futás programot, egy hét megvolt, meglátjuk a jövő hetet. meg jön a kutya, vele kénytelenek leszünk mozogni, de valami nem fasza, mert nincs meg az a flow, amit a rendszeres és fix időpontos edzések adnak. csoportos órákat szeretem, és most nincs ilyenből szerelem, tánc ősztől, de addig se maradnék ebben a megrekedtségben.

    Kedvelés

      • A bringát nagyon élvezem, mert azt csak 3 hónapja tanultam meg így 31 évesen 😀 a futást igazán egyszer élveztem életemben, amúgy csak csinálom, a jó benne, hogy hasonló alkatú és lustaságú pasimmal csináljuk és húzzuk egymást. De nagyon nem vagyok futóalkat, meg jobban is élvezem a súlyzós és/vagy koncentrálós mozgásokat mint a jóga vagy a balance. Kettlebellt imádtam régebben, de nem találok most csoportot, ami passzolna. Vagy egy jófej edzőtársat, ugye.

        Kedvelik 1 személy

  4. Ez így szerintem iszony kemény, a mindennap.
    Én nem bírnám ki. Ezt tudom, mert régen próbáltam a heti asszem 6 napot, már nem emlékszem, de nem nyújtottam akkor még, a vádlim hamar kikészült.
    Egyszer volt bokadagadásom is, egy visszatéréskor, amikor emeltem a távokat. Pihentettem, elmúlt. Jelez a testünk… szerintem én sem vagyok hosszútávfutó izomzatú, hiába nézek úgy ki, mint ők. Előkerült apám versenynaplója. Ő és a bátyja atléták voltak, 400m, 800m, bátjya váltóban országos bajnok a 60-as években. A lábam tök úgy néz ki, mint apámé (a combom szerkezete). Most akkor én is rövidtávosnak lettem voltam alkalmas? Ez már nem derül ki, emlékszem, suliban jól ment 🙂
    Most ezt hülyén hangzik, hogy a mi korunkban már, de nagyon kell a rehab a futásokhoz (nyújtás, henger, pihenőnap). Csomószor én sem élvezem ám rögtön az elejét, fél-egy óra után lesz jó, valahogy bemelegszem.
    Ne öld magad azon, hogy ez ilyen lett 🙂

    Kedvelés

  5. Amúgy itthon vagyok. A június, a Mátra 115 után, nekem ment a levesben, az azért sok volt. Kemény egy órás jógákat tolok, néha trx otthon (most tanítok rá valakit, de jóóóóóóóóóó), kifestettem két szobámat (belmagasság 3,4 méter, hát ezt sportnak tudom be), megmásztam a Grossglocknert június végén, nagyon feldobott. Futáshoz erőm és kedvem júliusban lett újra, heti 3-4 van, a festéstől és a jógatartástól is függött, mennyit bírtam el (fura ez, ott “csak” mutatom, de minimál bemelegítéssel és rájöttem, hogy ezzel óvatosan kell bánnom). Azóta az OKT szakaszain csinálom a hosszú edzéseim heti egyszer, persze ezek lassú túrafutások. 35-40 kilométerek és mindig történik valami megoldandó (eltévedek, nincs elég kajám, nincs elég vizem, a jelzés csak a 20 évvel ezelőtti térképen van), hát vicces és kalandos. Már ötször voltam így.

    Kedvelés

  6. Ez a cél, ez a minden nap legyen valami mozgàs. Pàr hónapja belekeveredtem egy kis futócsoportba, most màr élvezem annyira hogy egyedül is elinduljak (nagyon kis tàvok mennek csak), az elején a brutál magas pulzusom miatt nem is voltam biztos hogy ezt eröltetni kéne, de sokat javult.

    Az idei nyaralást ennek szellemében tervezem: túra, bicikli, kajak, ez az alap, meg amit a környék kínál (Ausztria), mindent kipróbálunk a gyerekkel.

    Kedvelik 1 személy

  7. Most értem haza az egyhetes judo-cross fitt táborból. Irtó jó volt, három gyerekkel és az apukájukkal voltunk. Amíg a gyerekeknek napi két judo edzés volt, a felnőttek cross fitteztek, szintén kétszer. Mivel a kicsi gyerekünk még nem annyira judo-kompatibilis, de a cross fittet se bírta sokáig, ezért B.-vel felváltva mozogtunk. Én kétszer futottam is, jó hosszút. És csinálom rendületlenül a spéci hasizom-regeneráló gyakorlataimat. Jövő héten sok futás lesz megint és úszás. Úgy érzem újra élek. Két hónap mozgás maradt ki az életemből.

    Kedvelés

  8. 131 km szerintem is nagyon menő ilyen időben. Én évközben szerintem egy kicsit túledzettem magam, nagyon elfáradtam júliusra. Most kb. 3 hete semmit sem csinálok, és a legrosszabb, hogy nem tudom elképzelni egyáltalán, hogy aktívan mozgok. Kiváncsi vagyok, h mennyit romlott az állapotom ezalatt az idő alatt. Biztos sokat, de jelenleg egy porcikám se kívánja a sportot :-(((

    Kedvelés

    • Hűvösben kéne ezt a kihívást megcsinálni, nem? Én nem bírnám a mindennapost, azt hiszem, de amúgy izgalmas.
      Nekem havi száz a peznum, azt hittem, nyáron könnyebb lesz, mert ráérek, hát nem az. Július 31-én este 8-kor csapott belém a villám, hogy visszavan még 9 km, és egy centivel se futottam többet 😀
      Persze kell a rendszeresség (újabban mindent mérek), de valahol kicsit gyilkolja az örömfutást a kell 😥

      Kedvelés

      • Engem motivál az, hogy magamnak tűzöm ki. Senki nem diktál, senkinek a tanácsát, programját, pulzusmérős módszerét nem követem. Örömből az ember nem indul el annyiszor. A meleg csak annyi, hogy hajnalban vagy éjjel futok. Nagyon jó volt éjszaka, feledhetetlen érzetek vannak akkor, ha a látás kikapcsol.

        És nem a meleg és nem is a rengeteg jövés-menés volt az ok, hogy leálltam, hanem a lábdagadás. Már nincs amúgy.

        Tegnap night run, az is olyan, hogy előtte szorongás, szívtam a fogam, nyomasztó, hogy ma van, menni “kell”. De mentünk, ráadásul Juliskámmal, aki 10 éves, és lenyomtuk a 14-et. Hatalmas élmény volt. Főleg amikor ő nem várta meg a pisilésem, ment tovább, aztán az Attila úton (annak a végén volt egy fordító) megláttam szembefutni önmagamat, azt a kislányt, aki sosem lehettem, a tökéletes, sportolni akaró, kitartó kis lényt.

        Kedvelik 1 személy

  9. En mar egy eve nem mozgok. Sot, cigiztem is viszonylag sokat. Mult heten ujra futkoztam, 300 meter utan seta, nyelv csipovonalban kecsesen logatva. 6 kilo plussz, narancsbor, kipurcant sziv, nagyon hervaszto. Van, hogy 163 a pulzusom, asszem az eleg magas vagy belefer? Azert par futas utan kezdek belejonni, de mar a 4 km is kihivas. Hihetetlen, hogy milyen lusta vagyok es voltam az elmult evben. Vizsgak, tulterheltseg ami igaz, de meg is csak kifogas lehet, hiszen a nyarbol 3 hetet vegig henteregtem es csak most kezdtem el ujra mozogni. (ugyahogy) Ebben a lusta es kimerult allapotomban ugyanakkor olyan merges vagyok magamra, hogy szeretnem jol elagyabugyalni azt a hulye fejemet. Minden sokkal jobb mozgassal, cigi nelkul plane es meg is visszaesek ebbe a szarba. Szoval 131 km, ne vitseljunk, az mar tulzas is. (innen a godorbol meg egyenesen meseszeru) De gratula.

    Kedvelés

    • Már vége, már újrakezdted 🙂
      163, azt csak saját magadhoz lehet viszonyítani: a max. pulzusa van, akinek 200, van, akinek 180. Nekem a 163 a hosszútávos pulzus, mert a max. magas (ez utóbbi adottság), de lehet, hogy neked sok… a meleg miatt lassabban is kell, ilyenkor jobban felmegy.

      Kedvelik 1 személy

      • Turhetonek erzem ezt a pulzusszamot, sot jol is esik. Igen ujrakezdtem, de nem az igazi es megint jon a heti 28-30 tanoras tanev, masodallas ha osszejon, plussz hetvegente az egyetem az o vizsgaival. Attol tartok megint nagy lesz a kisertes, hogy kihagyjam a mozgast. Rettegek is a szeptemberi kezdestol,a korai kelestol, az orokos kimerultsegtol. Nem tudom mas hogyan csinalja. Gondolom acelosabb akarat.

        Kedvelés

  10. Én tegnap voltam a velencei-tavi túra-triatlon S távján, ami önmagában még nem ok arra, hogy ide írjak, mert nem olyan nagy teljesítmény :). Ami érdekes volt benne, az az, hogy a szüleimmel mentem (60+), és végül a túrázás résznél ők mondták, hogy inkább elmennek ebédeni. Én viszont miattuk nem vittem futócipőt (ők nem futnak, akkor én sem, inkább velük túrázom, amúgy sem futottam mostanában túl sokat) és egy most szerzett, próbaidős túraszandálban voltam. Aztán pár perc morcogás után eszembe jutott, hogy miért ne próbálhatnám meg ebben a szandálban a futást. Ha nem jó, hát abbahagyom, És végül a 7,5 km felét-kétharmadát futottam. Nyiván nagyon lassan (kb 1 óra 10 perc lett az egész), de volt benne lejtő, emelkedő, aszfalt, erdei út, szikás ösvény és nagyon jól esett. Sokkal jobban mint aszfalton futócipőben 7 km. Az is új élmény volt, hogy terepen megyek, a szokásos felszerelés nélkül (máskor mindig van zene meg szórakoztató app), ismeretlen útvonalon, amiben nem tudtam, hogy éppen hány km-nél tartok. Ráadásul egy sima ócska, könnyű hátizsákkal. A lényeg: asszem jól elhagytam a futós komfortzónámat és kincseket találtam, szuper volt.
    A másik, hogy a Tisza-tónál voltunk nyaralni a családdal és kétszer voltam a kislányommal bringázni a gáton (ő gyerekülésben), meg egyszer egyedül görkorizni és azok is nagyon klasszak voltak. Szerintem nagyon szép a táj, jól lehet haladni, mert nincs senki az úton. Láttunk nyulat, őzet, madarakat. Nagyon megtetszett a Tisza-tó, a strandok is egyszerűek, nincs az, mint a Balatonon/Velencei tónál, hogy méterenként az ember arcába tolnak valami kaját/játékot/gyerekszórakoztatást. Itt tényleg a parton játszottunk, békát fogtunk, hajót építettek.
    A nagyobbik lányom most tanult meg rendesen bringázni, most vele szeretnék majd elmenni hosszabb bringás kirándulásokra, hogy védett útvonalon gyakorolhasson. Már nagyon várom, hogy együtt el tudjunk menni mondjuk 30-40 km-t. A kicsi annyiból szűk keresztmetszet, hogy ő meg elunja magár egy óra után és reklam,ál, hogy sétálni akar. Talán neki is nagyobb szórakoztatóbb lesz ha többen megyünk bringázni.

    Kedvelik 1 személy

    • Ami segít, az az, hogy túrabakancsból, futócipőből félszámmal nagyobb kell, mint a szokásos méreted, és hosszabb túra, futás előtt mindig rövidre kell vágni a körmöt, ha az ember el akarja kerülni a véraláfutást, bevágást. A lakktól maga a köröm keményebb lehet, de ha nem elég rövid, még inkább sérülhet a lábujj.

      Kedvelés

      • Igen, pont így. Fél, de akár egy szám is lehet pluszban a cipőméret. És picire vágott körmök, de úgy, hogy mire rajthoz állsz, már biztosan ne legyen rajta sérülés (ha a vágástól lenne).

        Kedvelés

    • Nem, minél keményebb, annál jobban nyomódik, bele a húsba. Nem az a baj, hogy letörik, hanem hogy fáj a széle, a nem-köröm, a körmágy. A legjobb lenne, ha nem lenne nagylábujjon köröm. Lereszelem, elvékonyítom, amennyire tudom, hogy ne álljon fölfele.

      Kedvelés

  11. Szerintem ebből a történetből azt érdemes elvinni, hogy felszabadító saját célokat kitűzni, saját magunknak, és mindent megtenni az eléréséért, de nem a hülyeségig menve, és például milyen jó, ha az ember ráébred, hogy maga a cél nem volt megvalósítható, vagy nem most, vagy nem így, és belegondolni, hogy milyen jól sikerült a dolog így is.
    Aki nem tudja ezt így, önvallomásként és elvihető mondanivalóként értelmezni, hanem csak annyi jön le, hogy ú, nem is sikerült neki, az a haggyukmá kategória.
    (Lenne, ha az ilyenek nem basznák fel az agyam folyton.)
    Gratulálok az egészhez!!!
    “Engem motivál az, hogy magamnak tűzöm ki” ez a lényeg, szerintem.

    Kedvelik 1 személy

    • És el lehet azt is vinni, hogy nem kell vetíteni, azoknak sem, akik a neten tolnak valami motiválót vagy bizniszt. “Nekem így jó” állapotnak hazudni, ha a versenyző leállt a sporttal és szenved, mert elhízott, sütiken rugózva (Szabó Péter felesége), vagy csak a versenyformát fotóztatni, és régi képekkel manipulálni széthízottan (Dany), vagy sikeres felvételinek hazudni azt, ami épphogy becsusszanás másik szakra, ködösítve, másokat hibáztatva (Dia). Megmagyarázni a kihívást, hogy az sikerült végül is, mert az a cipő, amit utalvánnyal vett a zéró vásárlásban, az nem számít, és a kihívás, az csak ilyen keret és játék, nem komoly (Iza és a minimálok). (Eleve ilyen hülye kihívást kitűzni, hogy hatalmas melle van, menni kell emberek közé, elfoszlottak a régi melltartók, ezt lehetett tudni előre, de nem és nem vesz újat.) Vagy LifeTilt, aki úgy ostorozza a nők elhízottságát és akaratgyengeségét, hogy ő maga 82-ről szolidan felcsusszant 108-ra, pedig kinek kéne hogy jó teste legyen, ha egy gazdag, szabad, kora harmincas, mindenhez IS értő, tápkieggel, étrenddel, edzéstervvel foglalkozó férfinek se (most beleállt, fogyja le, ez ügyben önkritikus, ez jó, de mit ér a módszere, mi ennek az üzenete, hogy HUSZONsok kilót hízik?).
      Végignéztem, a nagy akaraterősök, a “de ők igazán” emberek hogy égnek ki, veszítik el a kedvüket, lesz nekik mindegy, vagy sérülnek le a túl bizonygatós mámorban. Talán jobb, ha reális a cél. Nekem is 150-et kellett volna kitűznöm.
      Én is mióta már csak azt baszogatom, aki nem sportol ÉS megmagyarázza. A többi ügyben (portörlés, cipők rendberakása, clean food, kirakósozás végtelen türelemmel a gyerekkel) lapítok.
      Több Őszinteséget A Netre! Akkor is, ha azt mondtuk, mi most már rakétaként haladunk a célunk felé, és semmi sem tántoríthat el. Ha nem megy, azt is meg lehet írni, okokkal együtt, tanulságos lesz. Ezért írtam így a maratonról is és a júliusi futásokról, és nem intézem el azzal, hogy más meg nem fut öt kilométert se egy hónapban.
      Meg fogom írni, ha lusta vagyok, ha nem sportolok, ha leálltam. Nem félek, mert már tudom: van nekem akaraterőm, elég okos és szuverén vagyok egy komoly változáshoz. És tartózkodóan írok az elején, ha belekezdek valamibe, mert ez a legcselesebb: nagy önmotiváció, mámor, aztán lófasz se.
      És egyszer rendet csinálok a kék szobában.

      Kedvelés

      • A lifetilt csavo-felekkel sok a baj. A legnagyobb, hogy hiteltelenek es gatlastalan nyereszkedok. A konkret lifetilt pedig nem csak azert mert puha hashurkak tekergoznek a testen es lassan egy A- kosaras melltartot is viselhetne. Kilometerekrol uvolt es uvoltott mindig is, hogy ugyesen fogja ki a szelet a vitorlabol, gatlastalanul lehuzza a noket. Nem volt hulye, tudta kiket kell megcelozni, de ez nem mentseg, sot. Az egesz egy rohadt nagy humbug es tenyleg nagy kar, hogy embereknek erre van szukseguk, az ilyen gyakran megalazo “motivalasnak” kikialtott modszerekre. Etikai szempontbol ez mindenkeppen gaz. Szerintem.

        Kedvelés

      • Rákóczi túrós ízű fehérje!!!
        Termékekbe, elegánsan csomagolt fölöslegességekbe kirakott remény!
        Az edzés itt is elsikkad.
        Az elit helyen látott, üzletpolcra szépen kirakott szirszarok, olyan nőket megcélozva, akik alulképzettek, buták, nyomorognak, és akik a gyes utolsó fillérjeit költik erre, Tomiszerelemből, férj elől titkolva, MIKÖZBEN a vezér úgy néz ki, mint a fos, és elgyengítő, paternalista üzenete van, “én mutatom az utat”, “bezárlak, majd lefogysz”. Na, ez az etikátlan.
        Velem az van, hogy annyit olvastam őt, hogy már nekem is “Tomi”, ilyen kvázi ismerős, aki mindegy, mit csinál, ismerjük, megszerettük. Az ismerőssége miatt már tolerálom, az egózását is.
        Gökler Krisztinél is ez az effektus működik, mert annyira nem profi, kicsit proli ő is, de ő nem árul szarokat legalább, meg kedves is.

        Kedvelés

      • LifeTilt arra, hogy sem konditerembe, sem élelmiszeráruházba, sem szyutyok boltok közé nem teszi ki a termékeit, azt mondja: termékpozícionálás.
        Vagyis, mitől méregdrága a fehérje, a mogyorókrém?
        És Szkájteknek ejti a Sciteket.

        Kedvelés

      • Nem fogod belőlem kiszedni, kis kíváncsi. 🙂
        Nem minden tartozik a blogra. Nem kell sem a gondolataimmal, sem a magánügyeimmel elszámolnom senkinek, nincs bíróság, vallatás, ez nevetséges.
        Tegyél feljelentést.
        Bojkottálj.
        Utálj. Kavarj, pletykálj.
        Mit bánom én? Te baszódsz tőle, te fogod sajnálni ezt az időt a halálos ágyadon.
        Még genya is lehetnék, szívem joga, nem tartozik senkire, de nem voltam.
        Ők sem.
        A nyilvánosságra az tartozik, hogy erős és sikeres vagyok, és elmondom a lényeget. Nem sakkozom szorongva, kinek esik jól.
        Pl. szerintem kurvára nem etikus beleülni egy főmunkatársi állásba, és évekig azzal turnézni, hogy “rákos voltam, félrekezeltek”, miközben nem tud írni, nem kreatív, nem néz ki jól, nem okos, egózik, infantilis, hiú és rúzsos. De csak én mertem ezt kimondani. Saját néven. Saját írói teljesítménnyel, kidolgozott testtel, szűrő nélkül. Ki is akadt, tudja, hogy így van.
        Mert ő elhitte, hogy übertehetséges és példakép.
        Én meg tudom, hogy nem úgy van, mint a geciskedők írják rólam. Tudom, hogy nekik nincs saját projektjük, és lusták edzeni, gyerekük sincs.
        Amúgy ne zavarjon, de tényleg özvegy vagyok. Nem elvált, és nem is olyan, aki egyedül vállalt gyereket. És soha egy fillért nem kaptam tartásdíjként.
        És ennyi.
        Picit gondolj bele, mi kell három gyerek+magam jómódban eltartásához, életszervezéséhez. Menne?
        Vicces a mókusőrs-kamu, “az áruló köztetek van” sugalmazás. Nem érdekel, nem tudtok ezzel nyomni. Lesz blog, ilyen marad, nem félek.
        Úgyis csak annyit mondok el, amennyit akarok, de azt mindenkinek.
        A blog van, más nincs. A többi találgatás és rosszakarat, és benned van.

        Kedvelés

      • Szeretnéd, ha azt találgatnám, ki “játszik kétfele”.
        Ha nyugtalan lennék.
        Szeretnéd, ha te ültetnéd el bennem a gyanút.
        Nekem saját gondolataim vannak.
        Kérdezd meg az említett férfiút nyugodtan, egész nyugodtan. 🙂
        Ezt az egészet te találtad ki. A másik, hogy ha van is ilyen, mit zavar engem?
        Azt hiszed, összejön majd egyszer a trükk, lesz egy olyan álnév, amelyen végre sikerül olyat írnod, amit majd beveszek?
        Szeretnélek megkérni, csak hogy hiteles maradj:
        írd meg, melyik suliba jártam (wikin levő nem ér) és/vagy bármelyik tanárunk nevét, tantárggyal. A sok tag valamelyike biztos tudja.
        :DDDDDD
        Azt hiszed, beveszek bármit is, amit ilyen kicsinyes, gyerekes gyűlölet írat?
        Ilyen “figyeljük meg, sugalmazzunk, gyalázzuk, éreztessük vele, hogy a háta mögött van a lényeg, csak látszatból barátkoznak vele, nem játszunk vele, ellene vagyunk”?
        Ez hatodik cé!

        Kedvelés

      • Annak lehet mas oka is, marmint a termekek nem kihelyezesenek. Erdekes lehet, hogy mibol, hogyan allitja elo oket. Honnan szerzi be az alapanyagot esatobbi. Hiaba olvasom tomi nem lesz belole. 1-2 faszsagot olvastam tole es dobtam is el az agyam. Atlatszo, meg csak nem is okos a szo nemesebb ertelmeben.

        Kedvelés

      • Erről beszél az élőben, hogy miért csak saját boltban, elegáns helyen kapható, nem én mondom. Nem okos, rettentő káros dolgokat tol, de van benne valami megkapó. Vagy csak megszoktam, abban nagy rutinom van.

        Kedvelés

      • Tudok írni. Nem rúzsozok. Nem lövök üres, jelentés nélküli szelfiket. A traumám nem lustított el. Nagylányként intézem az ügyeimet, nem főz nekem senki tejbegrízt (ezisbazmeg, visszatérő motívum a művészetében).
        Amúgy őt szerintem senki nem irigyli. Ne bolygassuk ezt.
        Hiába tolod ide száz álnéven, magadat tömegnek kiadva a “felháborodást”, sokkal többen gondoljuk azt, hogy a wmn gyenge és elárulta a nőket, kövérvigasztalós, panaszkodós, butus, jópofizó oldal lett, mint ahányan azt, hogy én az én íráskészségemmel irigylem Szentesi Évát.

        Kedvelés

      • Azért írsz ilyen prófétai moralizáló ítéleteket, te, aki nyilván szuper jellem vagy, mert ebbe tudod becsomagolni a sértődöttségedet és irigységedet, mert én nem féltem, kiálltam magunkért, kőkeményen sportolok, nem csak pofázok, nem vagyok semmiárus, és sikeres a blogom.

        Mindig ugyanaz a nóta: most már mindenki _veled_ van, te vagy az erős, és együtt röhögtök rajtam. Ezt így látom magam előtt: a hvg, a bojár, a régi rajongók, az exem, kozmáék, a fogasos támadóm, a rokonaim és osztálytársaim, a flex, a fasztudjaki mindenki ül az ÍRÁSOS BIZONYÍTÉKOK fölött, és röhög egy szobában. Milyen sokan vagytok, én meg egyedül, mindenki elhagy, mindenkinek van autója, mindenki szép, jobban keres, jobban sportol, egészséges (ja nem), csak én nem, jaj, de rossz nekem csúnyabutaelhagyottsikertelennyomorgó vagyok. 🙂 Nem számítok, leszerepeltem. Mégis ENNYIRE idegesek lesztek tőlem. Én kiálltam magamért a saját ügyeimben, mindig a saját véleményemet írtam, nem csak ha biztonságos volt, ti sunyiban szart kevertek a más életében. Nagyon értelmes az életetek, de közben valahogy mindenki mindent tud rólam, rólam levelezik, mikor mi történt, mi az előzmény, te tudod, mi van az ő fejükben, ti mind együtt érzitek remekül magatokat ebben a nagy szarkeverésben, ellenem. Hej, ha én is köztetek lehetnék, KIHAGYTATOK a buliból. Névtelen írogatókat természetesen mindenki komolyan vesz, bár csöpögnek a kavarós aljas rosszindulattól, véletlenül sem látja a nívókülönbséget az én tevékenységem, bírálatom és a nettó névtelen mocskolódás között. Hogy neked milyen infantilis képzeteid vannak az emberi kapcsolatokról, mennyire csak akolmeleg-hatalom-látszat-ki kivel van tengelyen mozogsz, mennyire semmi értelmes tevékenységed nincs és nem is lesz, és mennyire hiányzik az, amit én tudok, és te nem… és milyen egyirányú az érdeklődés, ez komolyan fantasztikus. Jó kis játék ez, izgalomba hoz mindig téged, ugye?

        Kedvelés

      • “Minket” mindenki ismer, nagyon bennfentesek vagyunk, fontosak vagyunk, van közös szelfink is, talpig rúzsban!
        Édesjóistenem, aztán mégis itt csüngsz évek óta. Én írok, te olvasol és reagálsz.

        Kedvelés

      • Az meg valami fantasztikus, ahogy azt sugallod, hogy te mindenről már korábban tudtál, ismerted a viszonyokat, flexben ki kicsoda, edzés, Hope Solo, hvg, wmn, pedig innen veszed ezeket, először a fejedben sem volt egyik téma se, a sport se, csak utánamész a linkjeimnek, amiket bírálok, okoskodsz és bennfenteskedsz, árulkodsz, mert ennyire nincsenek saját ügyeid, véleményed, témád (meg hát ezzel képzed ezt a full kamu “mindenki rólad beszél, mindenhol vannak embereim, mi összeköttetésben állunk” nyomasztást).

        Kedvelés

      • A legviccesebb, hogy te eddig 0 cikket olvastál SZÉ-től, fingod nincs a szövegeiről, se biztos ízlésed, hogy megítéld, mi a jó szöveg, és mégis bőszen mellé állsz, meg Bojár meg az “erdélyi család” mellé, az ilyen legundorítóbb, agresszív férgek mellé. De bárki mellé, akiről azt hiszed, “összevesztem” vele és akinek a “véleménye” nekem fáj. Én nem vagyok ovis, nem civakodom, elegánsan zárom le a tovább nem működő dolgaimat, ha az illető nem jön utánam. Leszarom, esetleg jót röhögök a kicsinyességén.

        Odaállsz az összes szarkeverő egykori rajongóm mellé, ők aztán micsoda erkölcsi példaképek (pedig csak gyengék, de ez senkit nem tett még morális bajnokká, egyszerűen irigyelték a blogomat, a pezsgést, a rajongást, és nekik nem sikerült reprodukálniuk a béna kezdeményezéseikkel), meg amellé, aki “szép”, mert te ecete manipulátorként mindekit védesz, aki révén velem ellentétben lehet lenni a te gyerekes, bináris logikád szerint. Az ellenségem ellensége a barátom, közös ellenség, oszd meg és uralkodj és a többi sivárság…

        Érvelj szépen: Szilda hiteles a jurtájában és a mutogatott, színes, csupa cukor innivalóival, mert…
        SZÉ jól ír, erős érvei vannak/szellemes/fontos témát feszeget újszerűen és nem csak érzelmileg akar hatást kelteni, nem csak belehull a ráktúlélés ölelő biztonságába, itt például: (link)

        Ez menne? Nem menne.
        De azt te is érzed, hogy én viszont jól írok, az ökóságom nem instatartalom, és rengetegen követnek. Rámszálltok egy harminc napnyi futásról szóló poszt alatt, ez is jellemző.
        Azért vagy itt, azért ragadtál itt és nem máshol, azért nagyítasz ekkora sátánná, és bosszúból írogatod, hogy én milyen rossz vagyok, mert jól írok, te meg szarul.

        Nyugodtan lehet elítélő véleményem a netes térben aktív személyekről, meg is írhatom, nincs ezzel semmi gond, jól írok, tudom az igazam, nem nagyon érdekel, ha a kis bizniszeik küllői között bot leszek, és van közönségem. Nem kell megsértődni meg puffogni.

        A másik levezetésed szerint én megtámogatom elvekkel a nyomort: “falopás, bicikli”.
        Szerintem régesrég kinézegetted te, hol lakom, mennyibe kerül egy akkus Stihl, és milyen az a műemlék kályha, amibe aprítom a saját kertünk rönkjeit, és dühít az is, hogy valaki meg meri csinálni, hogy elvből nem autózik, helyette vesz egy olyan bringát, aminek az árába a büszke opelesek meg fordtulajdonosok elsápadnak. Nagyon gyenge ez,e gyszerűen lusta és konform vagy, és dühít, ha valaki nem az.

        Kedvelés

      • Genny gyulladáskor van, kedves agymosógép. Bennem nincs gyulladás, Alceste is megmondta: a világ rohad.
        Érvelj (magadban, itt senki nem kíváncsi rád):
        Személyi edzőként a sok feszengő-hivalkodó szelfi után okés megmagyarázni az elhízást, mert…
        LifeTilt hiteles csodamódszer-árusító, nem baj, hogy elhízott, mert…
        A minimalista és selejtezős kihívások nem komplett külső kontrollos lájkvadászat, komolyan nem gondolt puszta trendiskedés, egymás majmolása, és nem lesz tőle szakadt és igénytelen pár hónap alatt a vállalkozó, mert…
        Nem ciki inzulinról, szénhidrátról pénzért workshopokat tartani, miközben az étrendeddel és nemsportolásoddal rohamosan hízol, mert…
        Betegséggel zsarolni a lájkokat és kiügyeskedni a kritizálhatatlanságot mindenfajta értelmes álláspont és írásmű nélkül cseppet sem immorális húzás, ugyanis…
        Jó is az, ha valaki azt sugallja, hogy őt dietetikára vették fel és gratuláltat magának, miközben levelező népegészségügyi ellenőr a szakja neve, ami feleannyi pont, hiszen…
        Kaján pörögni naphosszat, sütireceptekkel bajlódni és semmit sem sportolni igazi fitneszpéldaképpé tesz, mert…
        Hajrá!

        Kedvelés

    • én futottam, éltem, szerettem, a kritikáim mindig pontosak voltak.
      te meg a nejedet szidtad, okoskodtál, blöfföltél, lested a fotóimat, jól lehíztál, és 2000 forintokért árultad a kacatjaidat a beázott patakparti viskódból.

      Kedvelés

  12. Visszajelzés: az érett nyárban | csak az olvassa — én szóltam

  13. Nekem szerencsére még nem volt ilyen tapasztalatom, de állítólag a vizesedés a sóvesztéssel függ össze valahogy, ezért nem elég csak a vizet pótolni. Mondjuk akiknél láttam, azok hosszú futáson tapasztalták meg. És állítólag sima sótabletta megelőzi. Na mindegy, nem akarok okoskodni.

    Kedvelés

  14. Komolyan megdöbbent, hogy ennyi időt töltesz itt, ennyit írogatsz.
    Sun palace fitness, jajistenem.
    Mi olyan érdekes bennem? Mi ér meg ennyit? Az utolsó kommentig mindent olvasol naponta, nyomozol, kavarsz, kombinálszm, írogatsz, új meg új profilokat létesítesz.
    Semmire nem mégy ezzel. Nem fog változni semmi, frusztrált maradsz.
    Mi ennyire fontos, miért számít neked, hogy én mit írok?
    Miért próbálod ilyen kétségbeesetten elhitetni, hogy mindenki fel van háborodva, sokan vagy? Intelligens ember nem lesz ideges egy véleménytől, nem vitatja el senki jogát, hogy kifejtse, mit gondol. A visszhangja, hatása zavar?
    Nagyon erőltetett, és nagyon nyomod.
    Én írok, erre hatalmazott fel az elmúlt nyolc év, van rá igény, figyelnek rám, szeretem én is csinálni.
    Jól írok, gondolkodom, van véleményem, bizonyos dolgokat károsnak, hamisnak tartok, ezek arra jók, hogy rajtuk keresztül bemutassam a kritikus gondolkodást. Hogy nem szopunk be mindent, csak mert valakinek az jönne jól. Hogy ez hazug, és ne csináljátok. Hogy tévút, senkin nem segít, amit hirdetsz csodamódszerként. Hogy rohadtul kilóg a lóláb.
    Visszajelzés is ez nekik, van, aki okult belőle.
    Mi a gond ezzel? Te kövesd őket, rajongj értük, ha tetszenek, szerintem gázak.
    Miért írsz ilyen indulatosan? Miért érzelmi kérdés ez, miért “tombolás” meg “őrjöngés” a saját néven kifejtett, alátámasztott vélemény?
    Vállalom a következményeket, hogy az illetők nem szeretnek, van, aki kvázi megátkoz.
    Érzem mindig, hogy eltalálja őket, erős a mondat, fontos. Megy az udvariaskodás, de nem csak én gondolom ám ezeket.
    Miért kell ennyire hörögni, hogy bizonyos dogok nekem nem tetszenek, és megírom őket?
    Mi ez a hetven kommentben emlegetett irigységvád, nincs más érved?
    A tartalmát fogd fel annak, amit írok, ne kezdd se őket feldicsérgetni, se engem elemezni, ez mellébeszélés.
    Van fedezet: van életem, eredményeim, láthatja mindenki.
    Neked is szabad, senki nem vitatja el: bírálhatsz dolgokat. Hajrá! Építsd fel a saját helyedet! Mit akarsz tőlem?

    Kedvelés

    • Az még a fantasztikus, hogy te úgy lettél ilyen mániákus gerleévafan, úgy töltesz itt órákat naponta évek óta, tartasz engemrendkívüli tényezőnek, valóságos diktátornak, főgonosznak, akinek minden tettét az utolsó momentumig kielemzed, kavarod, tudni véled, hogy az itteni tartalom, irány, gondolkodásmód téged nem is érdekel.
      Te nem fogsz a metabolikus egészséggel foglalkozni, kortárs novellát elemezni, futni; nem érted az elemzéseket, az okok keresését, az elveket, a személyes sztorikat, az érdekes linkeket, a humort, semmit, te csak keresed a bizonyítékokat, a sátánit, te jó–rossz butus dichotómiájában gondolkozol, szépek–csúnyák, öregek–fiatalok, irigyek-sikeresek, a te agyad itt megrekedt, és bizonygatod, erőlteted vég nélkül ugyanazt. Nem is adsz a látszatra sem, hogy mennyire elfogult vagy mindenkivel, aki szerintem gáz (nem is tudtál róluk, itt olvasod a nevüket, és persze ők rögtön szépek, jók lesznek), neked a pletyka, a kutakodás, csoportba rendeződés (vágya), a közös ellenség a szinted.
      Te csak basztatni akarsz, nettóban. És moralizálsz, pont te. Nem vagy képes nem ott lenni, amit utálsz, mert gyenge jellem is vagy. És igazi parazita…
      Van néhány éles, erős mondatod, jól eltanultad a szavakat és fordulatokat innen, “akkor te is éles leszel”, pöcshosszabbítás, így próbálsz elintézni, intelligensnek tűnni, te is, neked is jár a figyelem, a másokra hatás élménye!
      Nevetséges.
      Amiről írtál, az is egy álprofil és a többi 200… soha nem vállalod magad, kívül-belül fos vagy, jellemtelen, függő típus, nem szuverén, nem tanult.

      Kedvelés

  15. “Did you want to see me broken?
    Bowed head and lowered eyes?
    Shoulders falling down like teardrops.
    Weakened by my soulful cries.

    Does my haughtiness offend you?
    Don’t you take it awful hard
    ‘Cause I laugh like I’ve got gold mines
    Diggin’ in my own back yard.

    You may shoot me with your words,
    You may cut me with your eyes,
    You may kill me with your hatefulness,
    But still, like air, I’ll rise.

    Does my sexiness upset you?
    Does it come as a surprise
    That I dance like I’ve got diamonds
    At the meeting of my thighs?”

    Kedvelés

  16. Visszajelzés: hogyan ne őrülj bele a diétádba 2. | csak az olvassa — én szóltam

  17. Elképesztő, hogy egy ilyen poszt, téma, a valódi sport józan beszámolója alá ilyen gyűlöletözön és semmiben ide nem tartozó hazugságok jöttek… csőstül a buták, kavarók, ostobák. Milyen életük, kinézetük, napjuk van ezeknek? Én csak futottam és írtam egy blogot, a saját blogomat. Ezek meg jöttek utánam szaglászni, hatalmaskodni, szervezkedtek, nem bírtak nyugodni. “police girl” Legyetek átkozottak.
    Ma is futok. Eltelt két és fél év, lett még egy maratonom, írásból élek, szeretnek és boldog vagyok.

    Kedvelés

  18. Visszajelzés: akik soha nem lesznek jobban | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .