Itt a nyár, sok finom eper, fagylalt és futás.

eperfotó-dekonstrukció. a terasz koszos!!!

Ezért (!) egy kis változást vezetek be a blog működésében.

Kezdő bloggerként rettentően örültem az olvasóknak és a sok kommentnek, a visszhangnak, de valami (az ízlésem) mindig visszatartott attól, hogy mesterségesen nyomjam, generáljam, prörgessem a csakazolvassát. A “szerves” elérést szeretem: ne azért legyen itt az olvasó, mert bombasztikus a cím, mert felugrott a hirdetés, hanem mert erre keres rá, ez kell neki, ez érdekli (és ezért esetleg feliratkozott).

Ma már túl sok a komment. Jó, hogy sokan vagyunk, de van, aki úgy érzi, ettől már a blog közös, vagyis: az övé. Sajnos, a témák és a szövegek összetettsége nem tudott cenzusként működni: marad mit kapirgálni annak, aki szemétdombhoz szokott. Nem is a kommentek mennyisége a gond, inkább az, hogy nagyon vegyes jellegűek, rengeteg motiváció keveredhet ide az igényes együtt-gondolkodáson, önmegértésen, információterjesztésen, tanuláson kívül. A kommentelők egy része mocskosul visszaél a bloggal, a láthatóságommal és a netes trükközés lehetőségeivel. A felület hizlal ítélkezési kényszereseket és súlyosan frusztrált, sértődött, magukat blöffölésben és szemétkedésben kiélő embereket (ezt pedig azért sem hagyhatom, mert nem lesztek tőle jobban).

Nézegetni, nyomozni rendkívül passzív tevékenység, ha nem gondolkodsz. Unalom, élethiány ellen nem jó a csakazolvasás, csak rosszabb emberré tesz. Annak való a blog, aki nem ártani akar, akinek vannak hasonló impulzusai (akár gondolatok, akár sport, élmény, gyerek, kultúra), és gondolkodni akar, nem ítélkezni. Tehát ez nem az én kérésem, hogy szállj le a bloggerről, hanem értelmetlen máshogy itt lenned. Amit támadsz, általában nem érted.

Van még a felelősség, igazságosság, határok kérdése is: kedves olvasóm, bárki is légy, te akarsz itt olvasni és kommentelni, ezért neked is van dolgod. Ne basztasd és ne is kóstolgasd a bloggert. Magánéletéhez nincsen semmi közöd, arról sokat nem tudsz, és az életmód-döntéseihez se nagyon. Ezek személyes dolgok, ami azt jelenti: én írhatok róla, tehetek állításokat, bírálhatom pl. a köldököm formáját, te nem. Te a sajátodról tehetsz.

Mint házigazdának vannak kéréseim. Én hadd írjak, szerkesszek, ne kelljen folyton rámolni, takarítani. Mostantól másképp lesz a kommentelés, mert ennyi időm nincs, és nem akarom, hogy még mélyebbre süllyedjetek.

Mindenki, aki eddig bent van (és: találkoztunk, ismerem, tudok nevet kötni hozzá, VAGY egységes, megbízható kép áll össze az eddigi kommentjeiből), teljesen rendben van, nincs teendője. Körülbelül százötvenen vagytok. Ne vedd magadra, nem neked szól!

(Előfordulhat, hogy a beállítások miatt, vagy előttem ismeretlen okból spam mappába kerül a komment. Újabban pl. sue, fflamingjue jár így. Ezek mindig megvannak, mindig előszedem őket hamar.)

A többieknek írom: tudom, nagyon érdekes, megunhatatlan, hogy mit csinál már megint a blogger, mibe lehet megint beleszállni, szájat húzni, kavarni. Témáim egy-két napos késéssel megjelennek máshol, másik előjellel (ha én bíráltam, ő szereti), ez is vicces.

Sokan azért írnak, mert bár tudják, nem fognak megjelenni, remélik, hogy azért olvasom. Érthetetlen, miért nem írnak e-mailt. Nem beszélgetek, nem levelezek olyanokkal, akik a valós nevüket nem írják meg.

Új komment mostantól csak akkor jöhet, ha

• az írója köszön, kapcsolódik, emberként szól,
• magáról ír, vagy saját álláspontot, a saját szavaival, gondolatot, élményt,
• az e-mail címe nem kamu, és kiderül belőle a neve,
• egy nevet használ (jegyezd meg, kérlek!).

Nekem nem hiányzik senki kommentje, aki ezekre nem képes. Nem is olvasom.

Nem jöhet:

• csak link, idézet,
• nőgyűlölet, rasszizmus, kirekesztés, fehérfölény, incel,
• bármilyen gyűlölködés, szimpátiatoborzás (férjek ellen sem),
• öncélú bulvár, lerágott csont, párthoz kötődő politika,
• lelkisegély-igény: elsírom a bánatom-ti majd megoldjátok teherletevés — keress coachot, pszichológust!
• más blog linkje kommentár nélkül (az említett “megsétáltatom a blogomat” jelenség miatt),
• és: ne akarj itt blogot írni, “te is elmondod a véleményed/történeted” alapon, leuralva a beszélgetést, hogy aztán mindenki veled foglalkozzon.

Aki a fentieket nem tartja be, azt magyarázat és figyelmeztetés nélkül törlöm és tiltom.

Ezek pedig minden kommentelőnek szólnak:

• kérlek, gondolkodj kommentelés előtt, vagy írd meg és várj egy kicsit a közzététellel,
• biztos, hogy rám haragszol? Ne told rám, nem kérem. Kösz!
• ne állítsd magad szembe a többiekkel, miszerint a többi olvasó mind egyetért/szervilis/nő/buta, de bezzeg te. Tényleg ez kell az egódnak? Ők sem egyformák. Te sem vagy más. Tisztelet!
• témába vágót kommentelj, ne csak fecsegj: legyen köze a poszt lényegéhez (a “hogy a lényeget emeljem ki” szőrözés, csak mert eszedbe jutott, nem annyira vicces), vagy legyen köze a többiek kommentjéhez – persze a téma elkanyarodhat, ez teljesen oké,
• a “jut eszembe, akciós a tejföl/nekem is kiszakadt a harisnyám” típusú kommentek inadekvátak egy irodalmi vagy személyes, nehéz helyzetről valló poszt alatt. Butának tűnsz tőlük. Fogd vissza magad, és első kommentként ne gyalogolj bele a csendbe, hátha érkezik értőbb,
• nem, ez nem azt jelenti, hogy csak dicsérni lehet (sőt, feszélyez a “köszönöm”, “minden sorával egyetértek”), esztétikai, technikai, tartalmi bírálat jöhet,
• ne magyarázkodj, hogy te mennyire vagy állatabajgató/öko/miért nem eszel húst/sportolsz-e, nem kell levizsgázni a posztból. Semmi baj azzal, ahogy te csinálod (írj róla meggyőző szöveget!), lehet más a véleményed is! ne legyél szubmisszív!
• ne szidjatok itt felismerhető házastársat, rokont, nagyon kínos, és rám száll vissza,
• gondold meg, mit írsz, milyen néven, ne kérj később törlést,
• az elütés nem baj, ne mentegetőzz!
• de ne várd, hogy komolyan vegyenek elemi helyesírási hibákkal, az gáz,
• kifejezetten nem szokta jól érezni magát itt a mérnöki-materialista-racionális típusú, aspergeres jellegű alkat: metaforákkal nem vitatkozunk, ízléssel szemben nem érvelünk. A nem-trollokkal való konfliktusok nagy része ilyen, és nekem nincs türelmem hozzájuk,
• ne elemezd a bloggert, nem az ő személye a téma, ne taglald a motivációit,
• ne kérd számon, hogy “te, aki azt írtad, most meg…” – változunk, te is, és olyan is van, hogy egyik témában az ember súlyosan konzervatív, a másikban meg progresszív,
• ha eleve utálod a bloggert, nem tetszik, le akarod leplezni, azt csináld máshol, ne használd a blogja felületét. (Ilyenkor látszik, hogy nem az a cél, hogy a nyilvánosságban bírálhass, hanem hogy engem piszkálj, zaklass.)

A csakazolvassa nem való mindenkinek, sőt, igen keveseknek való. A többség nem érti: nem volt közepes-komoly irodalmi művelődésben része. A majdnem bátrak, akik nekifutottak az életük megváltoztatásának, de mégse sikerült, gyakran teszik át rám az indulatokat. Ráadásul olyan témákat piszkálok meg, olyan döntéseket hozok és olyan életmódot élek, amely az egyszeri, nem gondolkodó emberből tiltakozást vált ki. Nincs alku – én hadd legyek boldog.

Ez a blog azért ilyen, mert a blogger az ilyen szövegekben, témákban hisz, ezek megírása tölti el szenvedéllyel, és ez a véleménye a világ dolgairól. Próbáld értelmezni a szövegeket. Nem azért írom a posztot, hogy bántsalak, megítéljelek. Nem vagyok senki képviselője, megbízottja. A blogon továbbra is ilyen szövegek, képek, témák lesznek. Kell hozzájuk agy, nem árt némi képzettség, érzékenység, elmélyültség, olvasottság, ettől egy kicsit elit a dolog. Sajnálom, ha ez frusztrál valakit. Ne magyarázkodj, ha más a közeged, hanem figyelj. Én nem csoportképző, politikai-mozgalmi, hanem intellektuális és énkifejező blogot akartam, és utálom a közhelyes, kész, indulatos, nem egyenes szándékú tartalmakat.