a győztesek igazsága

Na, most már megírom ezt is.

Sűrű, feszült versenyszezon volt az október-november, körülöttem diétázó versenyzők, drukk, remegő levegő. A verseny hétvégéje után meg mindenki értemez. És hát nem épp kifogástalan logikával, józanul, elegánsan.

Termünknek van két, nemzetközileg is nagyágyúnak számító bikiniversenyzője. Ők a két jelentős, hazai októberi versenyen igen jól szerepeltek, a novemberi, lengyelországi vébén meg nem olyan jól, a tavalyi (hazai) vébéhez képest is hátrébb. Csalódottak voltak.

A vébén a hat közé kerülés az igazi, ezzel lehet további nemzetközi versenyekre kvalifikációt szerezni. Volt még egy magyar lány az ő kategóriájukban, másik teamből, ő ötödik lett, ez volt a legjobb magyar eredmény ott.

A másik team üdvöskéje meg az alacsony lányok között lett első. Ő nem csak kidolgozott testtel, eszményi hajjal-bőrrel-arccal, hanem a színpadi jelenlétével, show-jával is versenyez, amúgy amerikaiasan. Ez nagy nemzetközi versenyeken alapvető elvárás. Ez egy olyan sportág, hogy nem a verítéke látszik, hanem a látvány és a látszat a lényege.

Az amatőr versenyeken nem csak a kidolgozottság, az arányok meg a zsírtalanság a nagy különbség. Ott nemhogy a póz vagy a profi frizura, a mosoly is nehezére esik a rutintalan indulóknak:

Tavalyi videó a profi mozgásról. Nem csak fiatalabb, nem csak az implantátuma igényesebb munka. És ő (és az élvonalban mindenki) ezt úgy csinálja, hogy ugyanúgy szenvedett a verseny előtti napokban a szárazságért, bármikor lehet izomgörcse, dehidratálódott:

A tipikus véleményekből tallózok.

Ez egy szubjektív sport, mondják a mérsékeltebbek is.

Sportdiplomácia, a szlávok összetartanak. Utálják a magyarokat!

Azért az milyen, hogy mindent megteszel, edzel, mint az állat, lezsírtalanodsz, kihajtod a vizet, és akkor semmi. Hát, ez ugye egy verseny, és mindezt a győztesek ugyanúgy megtették. A sportág választásakor, a felkészüléskor, a fiatal évei testrongálós odaáldozásával mindenki kockázatot vállal.

Az a nagy cula, mondják az ötödikre. A gyönyörű, kidolgozott combjára, a quadriceps belső, térd fölötti, látványos fejére, a 172 fölötti magasságára, vastagabb ízületeire. S talán hogy az arca nem barbie. Nincs is vádlija. Hátööö, én úgy látom, szinte egyedül neki volt komoly vádlija.

A B. (ellen-team, a legsikeresebb magyar edző) keze mindenhova elér! Itt van az exfeleség… értjük.

Visszavonult versenyző (44 éves) szerint ő most akármelyik színpadra fölállna és lemosná ezeket. Jó, ő nem egy összetett személyiség, de azért na. Még egykori bajnokként se okés a nagyokosság, mert változnak az idők, a fénykor tovatűnt. Mások a szabályok, zsűriízlés, a trend is alakul, ebben a sportban rohamosan. Neki már a kategóriája sem létezik az IFBB versenyein, három éve. És hát a nőknél az izmos kategóriában is az nyer, akin nem látszik nagyon a sok tesztoszteronfokozó meg anabolikus szteroid, vagy aki ezeket tudja ellensúlyozni. Szóval az izomzat nem minden. (Remélem, nem leptem meg senkit: a versenyek nagyobb részén nincs doppingellenőrzés, és a nőknél pláne egyértemű a különbség a naturál és a vegyszeres teljesítmény között, nem kell ehhez sokat tanulmányozni a képeket, különösen ami az arcot, homlokot-hajhatárt, hangmélységet illeti.)

Van egy harmadik versenyző, itt edzett tavasszal, de ő eltűnt. Első, magyar versenyét azonnal megnyerte egy nagyon izmos (de még magassarkús) kategóriában.

De nem ebben a kategóriában kellett volna indulnia, hanem eggyel följebb. Ez nem sportszerű! Ezt persze, hogy megnyeri! Az Arnoldon ezt nem hagyták volna! Legyen profi!

De ez a verseny nem az Arnold volt, és itt hagyták indulni. Nem is méret számít, hanem a kategória méretkeretein belül a fizikum szépsége: ha a kategóriában túl izmos, akkor nem fog nyerni. Lehet, hogy egy kicsit túl izmos volt, de még így is a legszebb fizikum. A zsűri szerint, mármint, de szerintem is. Pedig ő szinte alig mosolygott, és nem szép (nem rutinos) a mozgása sem, de így is.

És ki a fene nem akar ennyi meló (és kémiai beavatkozás után) nyerni? Ki rója föl, hogy olyan kategóriát választ, amelyben nagyobb az esélye? Amelyben, mondjuk, lehet tudni, hogy kevés az induló? Aztán van, hogy téved, akkor meg úgy járt.

Kivagyok ezektől. Mert ha a “mieink” jó helyen végeznek, akkor persze kerek a világ. Akkor másról se lenne szó, mint munkáról, elkötelezettségről meg tehetségről. Akkor semmi bunda meg befolyás, nem keresték a hibást, a versenyek anomáliáit, a hatalmasokat. Akkor a jobb lett a jobb, és dőljön a gratuláció.

A tavalyi vébé után nem is mondtak ilyeneket. Ha jobbak vagyunk, akkor meg az a bajunk, hogy mások milyen irigyek, és hogy a magyarok tehetségét a rosszakaratú szomszéd, az irigykedés fojtja meg… visszahúzzuk egymást… Hm.

Én tudom, hogy a világ igazságtalan. De ti is ennek a világnak a szabályai szerint vagytok kénytelenek élni. Egyenlően vagyunk a szarban. És az nem megy, hogy ha jó helyen végzel azon a versenyen, abban a kategóriában, amelyet választottál, akkor rendben van a szabály meg a bírák meg a kiírás, de ha nem, akkor igazságtalanság van és visszaélés és “ez egy szubjektív sport”. És megy a rosszmájúskodás.

Szerintem annyira nem szubjektív: évek óta lehet látni a trendet, és egyre kidolgozottabbak a lightosan izmos kategóriák indulói is (nem nagyobbak, de láthatóbbak az izmaik, a részletek).

Én a laikus szememmel úgy látom, hogy a vébén az első hatban a nőknek nagyobb volt a válluk, élesebb az oldalsó hasizmuk, ívesebb a combjuk, a vádlijuk, mint a mieinké. De persze sok minden számít, a színpadi jelenlét, mozgás, összkép is.

Én azt gondolom, hogy a teljesítményt el kell ismerni, és pont. Aki jobb lett, aki sikeres, annak gratulálni kell. Elismerni. Megfigyelni, mi a titka, tanulni tőle. Ez ráadásul nem az olimpia, itt van tavaszi és őszi versenyszezon, számos hazai és nemzetközi verseny, vébé évente.

Nem a kevésbé sikeresek írják a történelmet, és pláne nem azok, akik nem is indulnak, csak a széléről olyan okosak. Nem ők a “szakma”. A szakma krémje, befolyásos hangja az, aki benne van, aki sikeres. Nagyon visszás ez a szarözön. Nem méltó és nem sportszerű.

Régebben az erősek, a diadalmasok hangja zavart, mert hogy ők bitorolnak valamit, mert ők persze hogy jól vannak. Szegény másodikak! Szegény el sem indulók.

Ma már a másodikak és az “indultak még” kör hangjai zavarnak. Méltatlan, romboló keserűség, elfogultság, irigység és rágalom dől belőlük. Ijesztő. Nem, nem lettem erőpárti, mert ez nem hatalmi kérdés. Aki erős, az nem elnyomó. Nem tőled vette el. Teljesítménypárti vagyok.

Ebben a sportban mindenki nagyon keményen hajt, és eleve csak privilegizáltak és alkalmas alkatúak vágnak bele. Nyilván előnyben van az, akinek jobbak az adottságai, vagy jobban bírja a diétát, de elnyomottak nincsenek.

És nem valami elvi tisztaságért, elvontan szép morálért érvelek. Nem is azt mondom, hogy a sikeresebb versenyző örömét ne rontsd már el – bár ez se rossz szempont. Nem csak az a baj ezzel, hogy nem sportszerű, meg hogy a háta mögött megy. Hanem azt állítom, hogy ha nem vagy képes gratulálni, okulni és tovább küzdeni, akkor magadat sorolod a lúzerek közé. A részed lesz ez a keserűség: olyanként definiál, akinek csípi a szemét a más sikere. És persze ez a poszt nem arra szolgál, hogy én tanácsot adjak elit fitneszversenyzőknek – az analógiát a saját élethelyzeteire ki-ki maga alkossa meg.

Ha valami visszaélés van, valóban, akkor nem kell gratulálni, viszont lehet csöndben maradni a rémhírterjesztés meg önigazolás helyett, és hatékonyan és korrektül jelezni a problémát. Ez az, amit nem szoktak megtenni, csak dünnyögnek maguk között.

 

Új olvasóknak: én nem vagyok testépítő, se fitneszversenyző, hanem hobbisportoló. A bejegyzés semmilyen módon nem promotálja a fitneszt, nem is foglal állást mellette, csak a példákat, jelenségeket használja fel az érvelésében.

 

One thought on “a győztesek igazsága

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s