Elég gyakran előfordul, hogy meglátok valamit, és tudom, hogy az a jó döntés, és azonnal valósággá válik. Nem járok utána. Nem mérlegelek.

A mosógépünk. Mert piros. Egyébként jó is.

A bringám. Ez mondjuk nem lett meg azonnal, csak a döntés: egy cikkben olvastam, írtam facebookon a készítőnek, és meg is volt a deal. Ment bambuszt vágni. Az életemet rábíznám, olyan a figura.

Az illygép. Én előtte nem tudtam, hogy ez ennyire finom. Megláttam a boltban, semmit sem kérdeztem, ellenben megvettem, mert jól nézett ki, és mert ilyet még sose láttam. Azóta már másik van, kinyírtuk, az új keskenyebb, egyszerűbb, narancssárga.

És itt meg kell jegyeznem, hogy kifejezetten nem az történt, hogy zseniálisan ráérzek valamire. Nem attól jó. Vagyis, csak részben, mert az illy verhetetlen minőség és íz, és nekem nagyon fontos lett, hogy elkényeztet reggel, délben és este, meg az is, hogy ennyire a blog szimbóluma lett, de arról is szó van, legalább annyira, hogy az ember megszereti azt, ami az övé, lojális hozzá, azért, mert egyszer, valaha úgy döntött, és az kötelez. Mert az illynek meg kell bocsátani, hogy a kapszulája nehezen beszerezhető, tékozló, környezetszennyező és drága. (Frissítés: bő fél éve szelektálom, szétvágom, ami kemény meló, de még mindig nem tudok jobbat!) A bambusszal is van baj. Nyugodtan gondoljátok, hogy ez irracionális és sznob viselkedés, de én a szeretteimben nem a hibát keresem, csak csodálom őket.

A blog. (Kép helyett lásd e sor körül a mindent.) Azzal is csak a baj van…

Na és a minap ugyanígy, nem sok tipródás után megvettem a tejföl, a zöldalma és a majonéz mellé a SHAPE magazint. Határozott koncepciónak tűnik újabban e műfajban (életmód- és test-magazinok), hogy valós, nem túl szálkás női testek szerepeljenek a lapban. Épp Khloe Kardashian van a címlapon. Mostanában máshoz szokott a szemem, érdekes ez így (megnyugtató). Khloé egyébként NEM HAJLANDÓ smink nélkül edzeni, de ezt olyan szenvedéllyel mondja, és a cikk mellett meg úgy emelik ki, mint ha valami elnyomott kisebbség jogaiért küzdene, és ez volna az utolsó kívánsága. Természetesen megértjük, ha egy folyton fotózott híresség sminkben edz, na de ebből tán nem kéne elvet csinálni.

Nem ez a magazin az aktuális hirtelen, hanem abban volt a BeFitRun hirdetése, ami a július végi Ironman verseny kísérőeseménye, egy éjszakai futás, tíz kilométer és félmaraton.

És felmentem a honlapra, és regisztráltam, nem nagyon gondolkodtam. Ez most az új hirtelen élmény: le fogom futni a félmaratont. (2020. december: Argh, de szar volt! Belebetegedtem. De lefutottam, végig futottam, 2:34 lett, és aztán még vagy tizenkettőt, egy harmincast és két maratont is.)

Ez szimbolikus ám, jövök rá most, mert amikor a gyerekelhelyezési per ment tizenkét évvel ezelőtt, emberem a bírónő előtt frankón a fejemhez vágta, hogy ugye én szavatartó ember vagyok, igazmondó, céltudatos, így ismernek (beetetés, megtévesztés), és én azt mondtam, és erre van tanúja is, hogy még harminc éves korom előtt szeretném, ha megjelenne egy könyvem, és lefutni egy félmaratont. Vagyis, ha ennyi mindent akarok csinálni, mert ugye céltudatos, szavatartó, igazmondó vagyok, akkor nem fogom tudni nevelni a gyereket, aki amúgy is katolikus és fiú, ezért legyen szíves nála elhelyezni a bíróság.

Igen, ez történt, ez így megvolt, beszarás. Közben forgatta a jegygyűrűt az ujján, amit amúgy soha nem hordott. Én akkorra levettem. Én újra hordom, mert szép, és nem azt jelenti már (de nem a gyűrűsujjamon), ő persze nem.

Milyen furcsa, mert én ezt a momentumot elfelejtettem. De közben futottam sokat, és regényem még mindig nincs, de könyvem igen. Mindez tíz évvel később, és lett még két gyerekem, és most megint egy szál magam vagyok, és mégis, egyszerre meglesz-van mindkettő, futás, regény. (2020. dec. update: már majdnem!)

De ez nem bizonyítás, nem volt bennem ez mint terv, hogy na, majd egyszer – ezek mindössze az én hosszú távú, állom-a-szavam, lojális hajlamaim.

Futottam már ilyen távot, de versenyen soha. Egyszer voltam versenyen is, 2006-ban, öt kilométeren vánszorogtam be. Nagyon lassú vagyok. Én ugye keveset futok – aki gyúr, nem fut, nem szereti, az a lenézett kardió. Meg aztán mikor tenné: vagy gyúr, vagy regenerálódik, harmadrészt mert a futás (egészen pontosan a monoton, alacsony intenzitású kardió) eszi az izmot, és akkor még nehéz is hozzá a teste, az izomtömeg zabálja az oxigént és nagyon terheli a szívet. Ettől olyan picik és negyvenpár kilóak az igazi hosszútávfutók.

Hanem amikor a (glikogénes, feltöltött) súlyom már 77 lett, akkor nem csak a kaját vágtam meg sürgősen, hanem el is húztam minden reggel rövideket futni. (Most is van bennem glikogén, és most is pont annyi agyok, most is megyek futni. 2020. dec.)

És itt ez a mámorító nyár, és én koncertekre megyek, és sokat szeretnék bringázni, csak úgy nekivágni vonattal tavak és folyókanyarulatok vidékének, kávézni partokon, és szép helyeken úszni, beleugrálni, és napozásba feledkezni, olvasni NádasdyDantét és Ian McEwant, és gyümölcsöt enni (igen), de lángost nem. És lefutni ezt a fiesztás, UV testfestéses félmaratont.

Most ugye akkor én már felkészülök. Ma reggel is lefutottam majdnem annyit, terepen, János-hegy csúcsfutással, bő két óra alatt (2 óra 19 perc). Nem a táv a kihívás, hanem a tempó a fokozandó, és könnyebbnek kell lennem hozzá. Nem fáj semmim, ez jó. Kidörzsölődött a combom és egy darab eltévedt szőrtüszőm. Koszos lett a talpbetétem. Átmosott a fény, a kis jellegtelenpöttyös madarak zörgése az avarban, a szembefutók és persze az oxigén. A csodatop igen kényelmes futáshoz is, ötvenes UV szűrővel! Hozzáértők in the gym azonnal kiszúrták, hogy ez itt high dizájn. (itt kívánta meg Villő…)

A Normafa igen szépen alakul, régebben nagyon utáltam, hogy macerálják, de elismerem, hogy van élet, csodaszép a játszótér, az egész jól néz ki, lett klotyó, és európaiasak az utcabútorok. Jó volt a vízelvezetős aprókavicson futni (habár, eredetileg el akarták különíteni a futókat és a túrázókat, sőt, a túrázókat ÉS a gyaloglókat, wtf).

Igen, huszonkét kilométernél van orgazmus (ma nem mentem el addig).

Igen, hosszút futni egészen speciális élmény, tudati tisztulás.

Nem, akinek zsíradaptált anyagcseréje van, az nem merül le, nem fárad el, nincs holtpont, és nem kell töltés. Se nem éhes, se nem szomjas.

Izomépítésről és futásról itt olvashatsz:

Edzés futás mellett

A futás szívás?

Fogyás futással?