Történt most több minden, aminek a hatására elmerengek, meg-megállva: milyen trükkös is a sztereotípia, meg az ő felszámolása! Aki a társadalmi, tudatformálós vonalat szereti a blogon, annak jó estéje lesz.
sztereotípia 1.: kicsit fura, ne bántsátok!
Egy kampány, épp a közeledés, megismerés, a sztereotípia felszámolása jegyében. Infó:
http://www.bkk.hu/2015/09/„kozosen-egymasert-a-kozossegi-kozlekedesben”/
Egészen csodálatos, ahogy még ezeknek a jóakaratú, profi szereplőknek sem sikerül követni a terminológia aktuális állapotát. Rokkantból/vakból/értelmi fogyatékosból előbb fogyatékos, aztán fogyatékkal élő lett, nem is mostanában, de fogyatékossággal élő, az nem lett. Én ezt jól tudom? Vagy ez valami külön kifejezés?
A buszon felirat figyelmeztet:
és lefotózzák a mezőn?
Első kérdés. Vajon ez csak elgondolkodtatni hivatott a többséget, vagy azt is jelenti, hogy az autisták számára az a konkrét ülőhely fenn is van tartva? Könnyű úgy érteni, mert a plakát alatt ülőhely van. De csak nem: központilag, intézményként már mégse találjuk ki nekik, hogy melyik hely jelenti számukra a megnyugvást. Vagy általában kell érteni, és csak azért van szó ülőhelyről, mert buszon vagyunk, és adódik a téma?
A szokásokhoz, rutinokhoz ragaszkodó vonásnak az a lényege, hogy az adott személy választja ki a “rítust”, egyedi módon, nem logikusan. Helyátadásról, helyfenntartásról nem lehet szó, mert az autisták nagyobb részén amúgy sem látszik az állapota.
A második kérdés: most akkor mit gondoljunk az autistákról? A cél az volt, hogy megismerjük a másságot, egyáltalán, tudomást vegyünk a létezéséről, és empatizáljunk. Ehelyett sikerült egy igencsak korlátozó, lesajnáló képet elültetni az emberekben, egy kifejezetten előnytelenül kinéző, furán mosolygó fiút választani.
A marketing gyakran dolgozik a tipikussal, de nem az igazi közös vonásokat használja fel, hanem azt, hogy hogyan képzeli Egyszeri Tévénéző a háziasszonyt, a fogorvost, a tudományos kutatót, az eleven gyermeket. És ha a gabonapehely egészséges, akkor mérget vehetünk rá, hogy a boldog reggelizőknek minden végtagjuk meglesz, és nincsen arcidegzsábájuk sem. Vagyis az ábrázolás sztereotip. A pilóta férfi lesz, az is biztos.
A társadalmi szemléletformálásnak viszont ezt meg kell haladnia, mert a célja épp a klisé tágítása, lerombolása és az árnyalt megismerés. Ha a kisebbségi csoport valódi érdekét nézzük, akkor nem működik az, hogy találunk egy tipikus példányt, kimondjuk (rá-), hogy ő olyan, egyértelműen és nagyon olyan, és azt próbáljuk elfogadhatóvá tenni, megmagyarázni, hát, szegény, olyan, azért rá is süt a nap, ne bántsátok. Én nem tudnék öntudattal tartozni egy így képviselt csoporthoz.
Az emberek amúgy is ilyesminek képzelik az autistákat, amilyen a fiú a képen. Az igazi szemléletformálás az volna, hogy megértessük: nem olyan. Nem egyféle. Nem lényegileg különbözik tőlünk. Sok mindenben teljesen más, és még egyedi is, mint minden humán lény, de a lényeg az, hogy embervoltunk összeköt.
A népek az autizmusról Esőember-mélységben tudnak, nem szerencsés sem megerősíteni, sem elterjeszteni ezt a képzetet. Ha én autizmus-kampányt csinálnék, akkor semmi esetre sem furán germekded szokásokhoz ragaszkodó, a közösség belátó viselkedésére szoruló autistát tennék a plakátra, hanem a sztereotípia cáfolatát. Mondjuk, vezető beosztású, híres lett, autót vezet, céget alapít, és röviden összefoglalnám, neki ez mitől volt nehezebb, mik voltak a fejében, hogyan küzd meg naponta a nem-autistákra tervezett világgal. Ez is felvet problémákat, már sorolnám is, ha nem fenyegetne az ezerötszáz szavas terjedelem közele, viszont a közelítésre és a megítélés javítására alkalmasabb. Vagy sorra venném, mi a közös bennük és és a nem-autistákban.
Vajon mi az, aminek, ha tájékoztatják róla a többséget, és ők oda is figyelnek, érzékenyítés lesz az eredménye, figyelem, megértés, és amitől könnyebbé válik autista/spektrumzavaros embertársaink élete?
Érdekesek lehetnek még a tények, például hányan élnek köztünk. És nem csak a fogyatékkal élők. Cukorbetegek, örökbefogadottak, meddőséggel küzdők is. Gondolsz néha erre? Nem látszik rajtuk. A normák és előfeltételezések sokszor gyilkosak és bántók. És talán a te szomszédod is autista.
(Kényelmetlenül érzem magam, a Tibi miatt, és mert nekem az sokk volt, és, igen, aspergeres, és nem egyértelműen építő volt a vita abban a kommentfolyamban.)
sztereotípia 2.: az internet nem dőreség! A nagyik viszont sütit sütnek.
Az internetezés elfogadottságát növelni hivatott kampány, köztéri plakátok, sorozat. Talán láttátok is, nem találom interneten, aki tudja, hol keressem, jelezze. Feladat van bőven, mert bizony, a versenyistálló jellegű budai általános iskola magyartanára is fejcsóválva mondja, hogy kütyü, internet, simogatós telefon, fúj, tartsák tőle távol magukat a diákok (a Nespresso viszont finom 🙂 ). A fiam nem szól semmit, elmeséli nekem kikarikírozva az intelmet, én remekül szórakozom. Ő ámulatra méltó céltudatossággal, életformaszerűen használja a netet, egyre okosabb tőle, vegyészet, bűvészet és filmtörténet. Hiszem, hogy így lesz specializálódott elme, sőt, lett is, az igen zilált, alig működő hardverrel, és a lakásunkban jelenleg egy négyzetméteren fogható net ellenére (ami az enyém, hehe). Nem korlátozom. Nyolcadikos.
Na, az egyik plakáton a néni állítja, hogy ő a neten tartja a kapcsolatot az unokájával, erre jó a net. Nem ám hüllős pornót néz! Nagyszerű. Sikerült egy gyanakvó sztereotípiát (“a netezés kártékony, időrabló léhaság” — Magyarország, 2016) elhárítani egy olyan üzenettel, amelyben viszont korlátozzuk a nők szerepeit.
A következő sztereotípiák nyertek megerősítést:
- a nők foglalkoznak a gyerekekkel és a családi kapcsolattartással
- a nagyi, az nagyi, él-hal az unokáért okvetlen, és attól üdül fel, ha hírt kap róla (én iszonyú rombolónak tartom a nagyikultuszt és a negédes unokázást, amely tövén sok játszma terem)
- nőként másokért, mások által van szerepe, nem ám feltaláló vagy életélvező
- idősebb nő, TEHÁT van unokája (a többiek ne internetezzenek)
- a nethasználata azért legitim, mert az unokáival tart kapcsolatot, és az praktikus, Béla, várj egy kicsit, bontom a skype-ot, és ekkor jöhetsz pornót nézni.
Hozzávetőleg a plakát által sugallt világban él és netezik a parádés álprofil: Csepreghy Béláné. Vigyázz, besírsz, kávét füleden köhögöd ki, gyerek felébred!!!
Én viszont KIÁLLOK a svédül tanuló, mazsorettbemutatókat néző, hírolvasó és némafilmrajongó netező nők igazsága mellett.
sztereotípia 3.: túl izmos
Aztán, van a testépítés. Tegnap este a közgázon volt a sportos beszégetés (nők, sport, szexizmus), pompás volt, és minden jóban fürdettek, nagyon rendes honort és vacsorát is kaptunk. Volt egy figura, idősebb féfi, ott nyomul minden ilyen rendezvényen, és végig a pofákat vágta, míg én beszéltem. De nem volt inzultus. Én pedig kivetítettem Iris Kyle-t, és idegenvezetést tartottam a fotón. Vagyis, elmondtam tök tényszerűen, hogy ez a test a képen negyven éves. Ő minden idők legeredményesebb testépítő versenyzője. Kivételes genetika, irtóztató fegyelem, edzésmunka, célszerű táplálkozás, és, igen, minden bizonnyal a szerek is. Ez itt a pózbikini. Itt van egy kis implantátum, de inkább nincs, asszem. Ráfeszít, egyszerre minden izmára. Mezítláb van, mert ez ilyen kategória, de amúgy magassarkú van a versenyeken, minden más kategóriában, a bodyfitnessben is, ami kb. az én alkatom. A haja hosszú, sminkel, mert ellensúlyoz: nőiesnek kell lenni. Ez itt a széles hátizom, latissimus dorsi. Az izmai attól különüllnek el, hogy 5-7 százalék körüli a teste zsírtartalma, illetve súlyosan dehidratált, nem sokáig fenntartható állapotban van — ezt jelenti a versenyforma, és igen, baromi egészségtelen.
Szóval így tényszerűen, újságíróaggyal. És akkor jött a kérdés: és ez szép?
Én nem értékelek, mondtam, én tájékoztatok. Ha szépnek látod, szép. Fontosabb, hogy ilyen, és ezek az okok, és mit néznek a bírók. Szerintem szép, illetve csodálatra méltó teljesítmény, meg kúl is, és emellett én egészen másfajta testeket is szépnek látok, például a Wolford-modellekét is. Mindenesetre Iris teste nem trendi, és főleg nem átlagos.
Ismerd meg, mielőtt ítélsz, ennyi a lényeg.
Én nem azért írtam a fitneszsport ágairól, a kialakulás történetéről, a változás okairól sem itt, itt és itt, hogy népszerűsítsem, vagy bárkit arról győzzek meg, hogy ez jó, vagy mert én ebbe az irányba megyek, és akkor azt meg kell támogatni blogposzttal, hanem mert érdekes, és mert korábban nem tudtam ezeket én se. Van ítéletem is, de nem éles és nem reflexes. Mindent lehet profin csinálni, felszínesnek tartott műfajokat is, és mindent lehet kibelezősen, torzul. Én pedig azóta tudom, hogy nem fogok extrémen zsírtalanítani, és versenyezni sem, soha, amióta megismertem a részleteket, és szemem lett a látásra. Mitől néz ki például tök egyformán Berkes László első és második versenyző-szerelme. De így sem ítélek.
Soha senki nem kérdezte, és ezért nem is mondtam, de én tele vagyok aggályokkal egyrészt a technikai (motorhajtott eszközt igénylő, esetleg a természetben zajló, zajos), másrészt a verekedős sportokkal kapcsolatban (boksz). Ez nem akadályoz abban, hogy értékeljem az ismerőseim teljesítményét, szeressem őket, ne ítélkezzek, ellenben meleg szívvel gratuláljak az eredményeikhez.
sztereotípia 4.: az értelmiségi
Aki azzal fejezi ki, hogy ő értelmiségi, hogy vannak DO-k: kifinomult koncert, utazás, intellektuális társaság, értelmiségi szakma, színház, könyvespolc és kortárs festmény, vernisszázs és családtörténet, és vannak DON’Tok, vagyis nem fog ásni, ha mégis, akkor a Balaton-felvidéken, és akkor borászkodni is, és nem fog testépíteni.
Az értelmiségi létezés nem elősorban műveltség. Nem végzettség, és főleg nem származás, Hanem értelmező, értő és alakító attitűd, az automatizmusok meghaladása, az újat mondás és a folyamatos gondolkodás képessége.
Én bele is születtem, és soha nem kellett bizonygatnom vagy küzdenem érte, soha nem volt parám, görcsöm e téren, pedig a műveltségemnek meglepő lyukai vannak, de a közérzet hamisítatlan. Nem gondolom erénynek, csak előny, de még az se, állapot. Nekem való, kiskoromtól látszik, és nem nagyon fontos, miközben alapvető. Egész életemben magától értetődően voltam rangos értelmiségiek közelében, a barátaim is intellektuálisak, és most, hogy annyira szabadnak érzem magam, jött el az ideje annak, hogy dekonstruáljam és újraalkossam az értelmiségi énemet. Baltával estem neki. Végleg leszámoltam azzal, hogy mit csinál és mit nem egy igazi értelmiségi. Sőt, kifejezett kedvem van nem-értelmiségiekkel barátkozni és populáris, “proli” dolgokat csinálni, élvezni. Nem urbánusakat, nem trendieket, nem látványosakat.
Ötödik sztereotípiám az egyedülálló anya képzete volna, és hogy mikkel nyomnak engem is, és ez mennyire romboló, de egyedülálló anya lévén most pihenek egy kicsit. Talán lesz erről külön poszt. Legyen? (Nektek milyen?)
csak az olvassa. én szóltam 
Valóban. Nem jó az sem, ha olyan jellemvonásokkal ruházunk fel csoportokat, melyek egyáltalán nem igazak. Ebben viszont a média is ludas. Nem minden esőember Dustin Hoffman. Nem minden szájmonabuzi vonzó. Nem minden nagyi MILF.
Azon jót mosolygok, hogy azok akiket legjobban kellene, hogy zavarjon a skatulyázás (Csepreghy Béláné) vígan kiabálnak ki a skatulyából, hogy milyen jó is odabenn szorongani.
Értelmiségi témában volt még korábban egy beszélgetésem a twitteren, kockásing témában, hogy nem tartom értelemszerűen értelmiségnek azt akinek kiszorították valahogy a diplomát.
KedvelésKedvelés
Ismerek egy pofát, aki bőségesen meglevő képességei ellenére nem ment egyetemre. Na, neki nincs diplomája, de van olyan értelmiségi, mint sok volt, diplomát szerzett (és még csak nem is okvetlenül kiszorították neki, hanem tanult, felkészült). Kicsit ugyan “szakbarbár” értelmiségi, de az emített volt évfolyamtársak pláne.
KedvelésKedvelés
Ez gyakori a folklórban, egy kicsit dacosan, mentegetőzve, hogy “nincs diplomája, de mégis”. Az élet nyilván hozhat olyan fordulatot, hogy valaki, aki nagyon is oda való volna, nem ül túl sokat az iskolapadban. Esetleg, mivel az értelmiségi létezés továbbra sem végzettséget jelent, nem is nagyon olvas, nem válik kultúrafogyasztóvá, életvitelszerű gondolkodóvá, önálló vélemény kialakítására képes, önreflektív személyiséggé, vagy valamennyire igen, de leginkább úgynevezett józan esze, ítélőképessége, lényeglátása van, meg nem beszél hülyeségeket. Ez is szép, és ez nem mindig jellemzi a diplomásokat, mert ez lelki egészség és terheletlenség dolga is.
Az az attitűd, amiről én mint értelmiségiről beszélek, igenis az intellektuális közegben sűrűsödik, olyanok körében, akiknek alapvető elvárásuk magukkal szemben, hogy egy szakterületen profivá képezzék magukat, függetlenül attól, hogy ez lesz-e az életük szakmája.
Aki nem képzi magát, vagy mondjuk termtud és tart a bölcsészektől, az meg gyakran azért mondja fel a folklórt, mert frusztrált, és baszogatja azokat pikírt kommentekben, akiktől tart a vélt intellektuális fölényük miatt. Ezt én 2627-szor tapasztaltam meg az elmúlt években. Nem tud mit mondani, nem érvel, nem is nagyon érti a célt és a szavakat, és akkor azt vágja oda, hogy attól még ő is valaki. Állatira unom, és általában nem is én akartam haverkodni vele, azért sem értem.
KedvelésKedvelés
Hát, szó se róla, nem véletlen írtam, hogy EGY ilyen pofát ismerek. És igen, a másik, hogy én termtud, a volt évfolyamtársaim közül nagyon sok pedig gynakodva néznek a bölcsészekre.
Értem, amiről beszélsz, az értelmiségi létet nem a diplomaosztón kapja senki. Tapasztalatom szerint a diplomások nagy része nem válik sosem értelmiségivé (a bölcsészek sem), a példám csak azt jelzi, hogy fordítva viszont akár előfordulhat. Nagyon ritkán, nyilván.
KedvelésKedvelés
Pofákat ismerünk többet is. Van egy “Botos” ismerősünk, akinek a szeméről annyit, hogy ha találkozunk engem csókolgat Anna helyett. Szóval ő, aki vezetői engedély megszerzésére képtelen, közel 30 évet húzott le gépkocsivezetőként, s ez időben járta az országot pótkocsis IFÁVAl, úgy hogy soha nem bukott meg. Ennek ellenére én mégis úgy gondolom, hogy bizonyos papírok megléte azért megalapoz némi bizalmat.
KedvelésKedvelés
Hm. Nem igazán értem, hogy jön ide. A bizalom, mármint. Az értelmiségi lét nem bizalom, nem papír és nem önjellemzés kérdése. Nem érdekel, hogy ki mit mond magáról, én fogom eldönteni, hogy minek tartom, a viselkedése alapján. Másrészt nem is kell nekem, hogy valaki értelmiségi legyen, a szememben önmagában ugyan pozitívum, de nem ez alapján lesz egy ember rokon- vgy ellenszenves.
KedvelésKedvelés
Úgy jön ide, ahogy Éva is írja, a folklórban elhangzik a nincs neki papírja, de…Tehát bárki lehet jó papírok nélkül egy általa választott területen, de mégis ott a gyanúpör, ahogy te is írod, hogy azért mégis csak szakbarbár.
Tehát egy bizonyos dokument megléte bizalmat alapoz, míg dokument nélkül sajnos igen sokat kell bizonyítanod. Aztán majd eldöntöd, jár-e a bizalom. Tehát egy tanárral kapcsolatban is megadod az alapvető bizalmat, hogy biztos mindig tanárként (értelmiségiként) él, aztán majd megvonod tőle, ha látod, hogy nem. Míg egy buszvezető, kiváló értelmiségi attitűddel rendelkezhet, van is itt olyan aki különb blogot ír néhányunknál, mégis végig gyanakszol, hogy egy BKV-s?
KedvelésKedvelés
Nemtom. Nem pont ez a sztereotípia? Persze, ha igazából nem ismerem, akkor figyelem akár a papírt is. Tanár: nem, fel sem merül bennem, hogy azért, mert tanár, végzett bölcsész vagy egyéb diplomás, már értelmiségi is. De valóban – én is sztereotip vagyok? – azért hamarabb elhiszem, kevesebb jelből, vagy hogy mondjam.
KedvelésKedvelés
És ha nincs neki a diplomájával se igazi, alkalmazható tudása, akkor ebből nem az következik, hogy “a diploma nem is ér semmit”, hanem az van, hogy szar a képzés, életidegen, nem készít fel arra, amit ígér, esetleg jó volna, csak a “végrehajtás” (miért engedték végezni, nem is járt be, vette a szakdolgozatát, miért adtak neki 5-öst stb.) nem okés. De attól még a szar képzésű helyeken is ott lesznek az elhivatott és alkalmas jelöltek, mert hol lennének? És nekik már csak rutint meg “életszagot” kell szerezniük, tehát NEM következik a svihákokból vagy az általános svihák-hangulatból sem az, hogy a diploma (az egyetemre járás, az otani légkör, érés és a rituális abszolutórium-szakdolgozat-gyakorlat-államvizsga) nem ér semmit, ez ordenáré közhely.
Én tényleg tudósszerű lettem a szemináriumi dolgozatok és a szakdolgozatom megírásával, valódi tudósokkal érintkezhettem az egyetemen, és tényleg kihívás volt megvédenem a szakdolgozatomat, és állat sokat tanultam a módszertan tanáraimtól, és az iskolai gyakorlatokon, és a saját gyakorló- meg vizsgatanításomon lettem igazi tanár.
És mindenki, aki nem így van vele, az kivétel. Esetleg szar egyetemre ment, tévedésszakra, esetleg lusta volt. Már bocsánat. Mindig a rendszert szidjuk, miközben halálra puskázták meg lógták magukat a nagypofájúak.
Csak azért írom, mert utálom a demagógiát, ebben is.
Ezúttal folklórnak neveztem.
KedvelésKedvelés
Akkor most pontosan leírtad, ahogy én is gondolom (smúz, meg ismeretség olajozás )
Most, hogy a legkisebb fiú is eljutott végre oda, hogy felsőfokú képzésen kell gondolkodnunk ez napi téma.
KedvelésKedvelés
veled szívesen smúzolok!
mondta Éva, és visszament nyomda alá rendezni a könyvét.
KedvelésKedvelés
Én kíváncsi lennék az egyedülálló anya képzetére – de inkább pihenj 🙂
Az értelmiségi sztereotípiáról – én eddig értelmiséginek gondoltam magam (hehe), de ahogy elolvastam az írásodat, rájöttem, hogy minden vagyok, csak nem az 🙂
Sztereotípia 5: a vezető beosztású nő egyedülálló, karrierista, utálja a nálánál fiatalabb, csinos nőket, valamint a férfiakat is. Két verziója létezik alapvetően, az egyik az antinő típus, aki munkabuzi, elhanyagolt és minimum egy macskája van, de mása sincs, a másikat skatulyából húzták ki a legújabb divat szerint, és falja az egyéjszakás kalandokat (v.ö. Szex és nyújork + társai).
KedvelésKedvelés
Jaj, nem pihenek, dolgozom. Közben csak dől a zaklató üzenet ugyanattól az olvasótól.
KedvelésKedvelés
Én is kíváncsi lennék. Az egyedülálló anya elnyűtt, csalódott és boldogtalan, ha nem, akkor gyanús.
KedvelésKedvelés
élete a gyerMeké és mindenki őt lesi, és rajta veri le. a segítség meg néha lesajnáló. rászállnak néha. de ha olyanok a népek, akkor szívbbéli és tényleg feltétel nélküli.
KedvelésKedvelés
Jaj, ez a gyerMek! Mintha …….t látnám Kifelé a fácsen édeskicsigyermek, amúgy meg bideskölök.
KedvelésKedvelés
Ez az értelmisegi doboz nekünk valahogy kimaradt. Én építész szülőkkel, 50% orvos nagyszülővel igazából gyerekként sem tapasztaltam a leírtakat. (Bár sokak szerint mi nem is vagyunk értelmiségiek mert nem nem humán diplománk van…)
Az én hobbijaim különben is rendkívül koszosak, autó/bicikli szerelés, bármitbarkácsolás, kert. Simán elmegyek olajos cuccban a kisboltba olyankor. Délután meg felkapom a divatos öltönyömet és irány a tárgyalás ha kell.
Szóval ha ezzel nem vagyok értelmiségi akkor Ich bin ein Berliner.
KedvelésKedvelés
Az én kedvenc értelmiségi ismerősöm egy liftesnő, aki amúgy laboránsként végzett, a felmenői orvosok meg festőművészek. Kevés okosabb nőt ismerek, és amennyire én a saját félműveltségemmel megtudom állapítani, meglehetősen művelt is. Sznob társaságban (mert a közeg amiben él és a férje szakmája gyakran hozza ilyen helyzetbe) nagyon szívesen használja fel a munkakörét szűrésre, aki elriad a liftesnőségtől, azzal nem is akar beszélgetni 😀
KedvelésKedvelés
Az első exem attól érezte magát értelmiséginek, hogy művészkocsmába járt😆😀😆
KedvelésKedvelik 1 személy
juj. Ez az ahol a tényleg merengő bölcsész és a sztereotípia összeér? 😀
KedvelésKedvelés
Ez az ertelmisegi let elgondolkodtatott mindig is. Nincs diplomam, kerdes lesz-e valaha, de folyamatosan megfigyelve, tajekozodva es gondolkodva letezem. Igyekszem nem bezarni magam a sajat eletembe. De azt latom a legtobbeknek ez egyenlo valamilyen diplomaval es hany de hany diplomas egyebkent kifejezetten ostoba embert ismerek (es hany meglepoen intelligenst 8 altalanossal)…igen azt hiszem ez inkabb allapot.
KedvelésKedvelés
Kicsit hibás ez a wordpress, mert ide még mindig csak egy kommentet jelez, holott már hárman szóltunk hozzá.
Volt egy olyan pimasz gondolatom, a kevés hozzászólás láttán, hogy talán csak nem a sztereotip életüket élik a kommentelők? Lányunk barátját nem győzzük lebeszélni a hülyeségről, hogy ne foglalkozzék azzal a sztereotipíával, hogy kisvárosban a kertbe borsót kell vetni.
Meg amikor a szomszédasszony buszkén kijelenti, hogy ő élvezi a kapálást. Mondjuk más nem nagyon van neki.
KedvelésKedvelés
De én szeretek gyomlálni. Viszont alter szülinapot szervezni nem szeretek (számháború és szalonnasütés – külföldön külföldieknek) ezért a netet bújom helyette, pedig az idö már szorít. És igen ez egy sztereotíp elváráson csak egy minimális fókuszállítás.
KedvelésKedvelés
Nem, szombat van, és gyakran van, hogy csak fontolgatják a posztot, és a partilájf, egymás lapogatása, az egysoros smalltalk és jópofi megszűnt a kommentelésben.
KedvelésKedvelés
Mert nincs egy nomrális WP app.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, volt egy kommentelő, aki rajtam követelte az Android megjelenítést. Nem én teremtettem sem eget, sem földet. Az izéljen az okostelefonja bajain, akinek olyanja van.
KedvelésKedvelés
Az tény, hogy mobilon, csak böngészőben kissé nehézkes a wordpress, de ez nem csak erre a blogra igaz.
A smalltalk pedig jó. Mióta twitterezem, sokkal velősebb beszélgetéseket folytatunk néhányan. Kell némi intelligencia 140 karakterben trollnak lenni, ezért a trollok hanyagolják a twittert.
KedvelésKedvelés
Én a 2013-14-es őrült tempójú, egy nap alatt 600-asra hízó kommentfolyamokra gondoltam, amelynek megalkotói és élvezői “bennem csalódva” egy tömbben távoztak és azóta is mószerolnak. Amivel, hogy ti. ide már sneki nem kommentel, az olvasottságról is merész állításokat téve gyakran revolverezett engem a hű soknevű zaklató. Gondolván, nekem ez mekora veszteség. Szerintem intelligens ember talál kevésbé unatkozós-odaragadós projektet is. És mindaz, ami nekem a blogból szívmelengető, egyre kevésbé a net színe előtt zajlik.
KedvelésKedvelés
A kommentelők (tényleg lehetne már ezt a szót elfogadni, hogy ne húzza alá örökké a helyesírás ellenőrző) egy része tényleg azért lép le, mert nem lát önigazolást és mentesítést saját problémáira. Egy része pedig azért mert az előzőek túl sokáig voltak itt. Megértést vártak el, de ők egyáltalán nem megértők másokkal.
KedvelésKedvelés
Már nagyon régen akarom kérdezni, csak nem mertem, mert abszolút nem a poszthoz kapcsolódik sose, de itt legalább kicsit kapcsolódik egy másik hozzászóláshoz: úgy emlékszem Éva azt írtad, hogy fizetős WP-t használsz, és nem értem, hogy akkor miért nincs tisztességes magyar ékezet? Csak az én szemem szúrja?
KedvelésKedvelés
Nálad nincs, nálam (Mac? Safari?) van. Nem az ékezetért fizetek, egyébként, ami ezek szerint nem is a WP-n múlik, hanem vagy az operációs rendszeren, vagy az alkalmazáson, nem tudom. Hanem a tárhelyért és azért, hogy ne legyen reklám (pc-n legalábbis), meg legyen többféle testreszabási lehetőség és sablon. Én nem tudtam, hogy van, akinél nem jó az ékezet, és bár a profizmus megszállottja vagyok, de a mindenen kesergésé nem, ezért tényleg kérek mindenkit, hogy mivel ez nem az én döntésem, tegye túl magát rajta, és nézze a lényeget.
KedvelésKedvelés
Az ékezet gyakran a használt sablontól függ. Meg attól, hogy melyik “felületen” olvassuk a cikket.
Azaz az readerben, a readerből nyiló megjelenítóben vagy a blog oldalon. A blog oldalon a blogírók általában addig kisérleteznek míg nem lesz jó tökéletes a megjelenés, s ez igaz az ékezetes betűkre is, de a readerre nincs hatásunk.
KedvelésKedvelés
Bocsánat, jogos. Megnéztem most firefoxszal, ott jók, de a chrome alatt, amit általában használok, nem. De a többi oldal, amit olvasok (nem readerrel, csak simán a böngészőben), mind jól jön be, vagyis csak a te oldalad / chrome párosítás a nem támogatott valamiért. Túlteszem magam rajta :-).
KedvelésKedvelik 1 személy
Nekem olvasásra nagyon jól bevált az androidos app tableten, csak a többszörösen beágyazott kommentek szintjeit nehéz látni (a mobil webes felületén meg a szintek jól látszanak, csak az alsóbb szintekkommentek maguk alig, a tördelés miatt). Az ékezetekkel sincs semmi gond. (Ezt most a “nincs egy normális WP app ” komment alá szánom, kiderül, sikerül-e)
KedvelésKedvelés
Sikerült.
KedvelésKedvelés
Igen is, meg nem is, ti. r én azt hittem, közvetlenül alá ágyazza majd be 🙂 most próbálom kibogarászni, melyik reply gomb hová teszi a kommentet.
KedvelésKedvelés
De most átjöttem a tablet webes felületére, és látom, hogy ott már elindult egy alkommentoszlop”, azért csúsztam lejjebb. Lassan csak rájövök, tény, hogy nem tiúl intuitív a komment-funkció, de hát nem is fórumozásra van ez a felület kitalálva. Én nem bánom egyébként, hogy nem pörög úgy a smalltalk, nem tudnám követni úgyse, inkább örülök, ha tartalmas kommenteket olvashatok, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, nem csupán a virtuális kapcsolatok “olajozására” szolgálnak 🙂
KedvelésKedvelés
Persze van, hogy csak az összekacsintás a lényeg, hogy látod milyen ügyesen hozzászóltam, meg bizony éni is-én is. Gyakran viszont az egy szavas hozzászólások ütnek annyit, mint a külön blognak is megfelelő kommentek. Nem véletlen, hogy az egyik gyengécske blogom hozzászólás űrlapján ez van : Ha jobban tudod, indits saját blogot. Ingyenes
KedvelésKedvelik 1 személy
Vetttem és vetek borsót erkélyládába, mert nem tetszik a ziláltan gyomos teraszom.
KedvelésKedvelés
Na annyi rigolyám nekem is van, hogy egy kávét is csak akkor tudok meginni a teraszon, ha előtte passzentosan ál minden fűszál. 400 szögöl. Úgy szoktam járni, hogy csak előkészítem a fűnyírót. Aztán csak ezt a kis darabot. Pedig tudhatnám, még soha nem volt olyan, hogy ne nyírjam le az egészet.
KedvelésKedvelés
De, éppen éltem a sztereotip életemet, melyben szerencsétlen lelki sérült gyermekeim kegyelemből néha meglátogatják anyjukat, azt a büdös rimát, aki elhagyta azt az áldott jó férjét, aki se nem ivott, se nem verte, valamint gyerMekeit is, ami megbocsájthatalan egy Anyától.
KedvelésKedvelik 1 személy
A rima az olyan mint a cáca meg a ribanc?
KedvelésKedvelés
Netán céda? :O
KedvelésKedvelés
Igen, pont olyan, sőt lehetne akár cemende, rüfke, riherongy, cafka vagy lotyó 🙂
KedvelésKedvelés
Megszűnt a kommentáradat? Gyakran eszembe jut, hogy az ésszerű feminizmus ellen pont azok harcolnak, akiknek éppen hogy igényük lehetne rá, mint antiszemitizmusra falun.
Néha amikor embereket látok, akik , na hogy is írjam le, de jobb lesz plasztikus példával. Bocs, hogy éppen nő a példa alanya.
Van az a teljesen magát teljesen előnytelen outfitben hordozó mérgesnézésű nőszemély, aki haragszik mert még mindig nem jutott el oda az egyenjogúság, hogy a Diótörőben korpulens lédik táncolják a nagyi szerepét.
KedvelésKedvelés
engedd meg, hogy az áprilisi hónapkommentje díjat, szeretettel
nyelvi alapon, csakis, ez van olyan, mint a blog első érdemi kommentje, azt is te írtad, és abban a hagymás-májas fornettit.
KedvelésKedvelés
Gondolkodtam a fornetti faktort beleszőjem-e.
KedvelésKedvelik 1 személy
Óh na, mindahányszor említitek, megindulok. Szeretem a hagymás-májas fornettit, eszem is évente kétszer. Honvágyam is támad tőle, mondjuk deréktetoválásom nincs hozzá. A hagymás-májashoz.
KedvelésKedvelés
Ölni tudnék olyan talpboltozatért mint amilyen Irisnak van. 😀 Amúgy meg ki találta ki azt a bődületes ökösréget, hogy gyengébbik nem!?
KedvelésKedvelés
🙂 a gyengébbik 🙂
KedvelésKedvelés
“Az ultrafutás egy alternatív univerzum, ahol úgy tűnik, a Föld szabályai nem érvényesek: A nők erősebbek a férfiaknál…” épp most láttam az Intersport oldalán.
KedvelésKedvelés
Az egyedülálló anya sztereotípia után lehetne kérni egy egyedülálló nagymamát is?
Tegnap hallottam egy sztorit, hogy nem rég elvált idôs nôk dôlnek be külföldiek google fordítóval írt szerelmesleveleiknek és pénzt küldenek ghánai bankszámlára neki!!! Ha a sztereotípiák alapján kéne elképzelnem egy sikeres, értelmiségi és frissen vált 50-es éveiben járó ember új kapcsolatának kezdetét, hát sose feltételezném, hogy így meg lehet vezetni legyen az nô vagy akár férfi.
KedvelésKedvelés
Ez így pontatlan. Azt írod, hallottál 1=egy sztorit, aztán többesszámot használsz. Volt ilyen, bulvárlapok írták. Ahogy 53 ezer forintost is volt, aki elfogadott, sarlatántól várt gyógyulást, vagy nős embertől sírig tartó, őszinte szerelmet.
Mindannyiunknak megvan az a pontja, amit, ha megtalálnak, leáll az agytevékenységünk. Pszichopaták profik ebben. Pont azt mondja, amit annyira, de annyira szerettél volna már hallani. Iparágak épülnek rá. Semmi köze az életkorhoz, tanultsághoz, tapasztalathoz.
Rajtam például most megnyomtad az ” okoskodó fiatal ” gombot, pusztán azzal, hogy 50-es nőket időseknek titulálsz. A hülyeség nem korfüggő.
És nem, nem akarlak megbántani, vagy kioktatni. Azt mutatom, milyen egyszerű valakit ugrasztani.
KedvelésKedvelés
Van egy konkrét példa, amit hallottam, de nem akarok kibeszélni még név nélkül sem senkit. Az általam hallott történet és ezen az oldalon: http://tarskereso-kalauz.hu/csalok-es-szelhamosok-a-tarskeresokon , ‘Marykind’ nevû hozzászóló által leírt történet, megegyezik.
Itt mondjuk, azért lehet általánosítani, hogy a becsapottak többsége nô, mert férfi az elkövetô.
Sajnálom, hogy rosszul érinti, hogy egy 50 éveiben járó embert idôsnek neveztem (ami szerintem nem negatív tulajdonság, hanem sok élettapasztalatot feltételezek az idôsebbek esetében). Egyetértek abban, hogy az, hogy valaki idôsebb vagy fiatalabb az nézôpont kérdése.
KedvelésKedvelés
Az 50-es nő= idős ember= bepalizható tengely érintett rosszul. Van 25 éves ismerősöm, akitől sokat tanulok szemléletben, világlátásban, toleranciában, rálátásban. És van 52 éves ismerősöm,akinek döbbentem nézem a párkereső ámokfutását. Szóval, az életkor annyi jelent, hogy elteltek az évek.Az “idős” szó nem tulajdonság, hanem jelző. Klassz lenne, ha minden nagyszülő bölcs, józan, belátó ember lenne. Meg világbéke.
Van egyébként tudományos magyarázat is: a személyiség fejlődésének lezárulásáról és az egészséges személyiség kialakulásáról szól. A lényeg, hogy attól, hogy lezárult a személyiségfejlődés, még nem feltételezhető, hogy egészséges személyiség alakult ki.
Szóval, ha valaki ki van éhezve a szeretetre, törődésre, partnerre, akkor a józan ész nem működik. Ezért köteleznék mindenkit együttélésre házasságkötés előtt.
KedvelésKedvelés
Én ismerem azt a fajta naivitást, amiről a cikk szól, írtam is róla, csúf sztereotip címmel:
KedvelésKedvelés
Jo a cikk.
A valaha telemarketingezök védelmében azért hozzáteszem, hogy én is adtam el újságcsomagot kiválasztott célcsoportnak, mert akkor épp csak az volt diák meló ideiglenesen. Nem szégyenkeznék a munka miatt soha, de nagyon tudom értékelni, amit jelenleg csinálok!
KedvelésKedvelés
S enyém az első komment ott. 🙂
KedvelésKedvelés
Csak regisztrálni kell bármilyen korú nőnek skype-ra, s máris kapja az ismerősnek jelöléseket. Én nem tartom magam informatikai analfabétának, de a saját ismerőseimet, akivel tényleg kellene beszélnem, nem találom meg, Anna meg naponta kap három négy felkérést.
KedvelésKedvelés
a bajuszod miatt lehet
KedvelésKedvelés
Ugyan bedől a butaságnak, de legalább nem éli a nagymamik kendős sztereotíp életét. Meg talán a pisiszagot sem szokja meg olyan könnyen.
KedvelésKedvelés
Engem állatira szórakoztat az a fajta sztereotipizálás, amit te tolsz. De attól még sztereotipizálás.
KedvelésKedvelés
Mi vársz egy bajuszostól? 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
…akinek kiesett a kontaktlencséje? 😀
KedvelésKedvelés
valóban “sztereopiálás”. Ketten boroztunk.
KedvelésKedvelés
Valóban az. El is gondolkodtam a dolgon.
Az egyik, hogy valaki kap szerelmes levelet a neten, s ettől kivirul. A másik, s egy nagyra tartott volt főnököm és barátom is benne van, az internetes pilótajáték, vagy nevezzük MLM-nek vagy bárminek.
Ugyan szapulhatnám őket, hogy vén fejükkel nem látnak át a szitán, s barátommal össze is kaptunk, de aztán arra gondoltam, ha nem csinálná, s sok-sok szívás után nem állítaná, hogy most ez a tuti, akkor ugyan mi a fenét csinálna?
Szépen beletörődne a sztereotípiákba? Hogy nyugdíjasként élnie kell a nyuggerek életét? Hogy már ne legyen miért kicserélni a pisiszagú gatyit? Itthonra jó lesz az, annyira nem koszos.
Hadd legyen joga kicsit kivikszolni magát, ha elmegy a legújabb MLM összetartásra, hadd legyen joga kirúzsozni a száját, ha új profilfotót csinál, vagy küld Ghánába.
KedvelésKedvelés
Anyámról beszélsz?
Ötvenpár éves, egyedülálló, és csak egy kicsinyke csomagot kellett volna átvegyen a postán, amit érzékeny lelkű amorózója küldött valami dél-amerikai országból, de azért mert amúgy hajóval jön anyámért csak sok idő mire ideér, és anyámat óh fájdalom, de muszáj megváratnia, ám régi, gyerekkora óta barátjával, akivel évekig bajtársiasan kitartottak a legkeményebb körülmények között is (sztem sitt) már nem tenné ezt meg!
S anyám el is ment volna érte, ha a mindenbe beleszóló, pofátlan öccseim nem fülelik le a tengerentúli románcot.
Naiv, és nem ismeri a bűncselekmények sokszínűségét, valamint azt, hogy valaki képes érzelmeken keresztül manipulálni, pedig ő maga is hányszor csinálja! 🙂
KedvelésKedvelés
Újabban (életem újabb eseményei és a közbeszédben gyakori autizmustéma, “ők csak mások, de ez normális változat, ne nevezzük betegségnek, mert csodálatosak” idegesítő jelenség okán) értelmi fogyatékosokról, autistákról olvasok.
Ez egy nagyon fontos oldal:
“Egy jól nevelt értelmi fogyatékost el lehet vinni vendégségbe, mert – mondjuk – nem erőszakos és szépen eszik, vagy éppen mi is könnyű szívvel hívhatunk vendégeket. Ha azonban öntörvényű, és úgy eszik, mint egy disznó, akkor az többnyire nem a BNO-11 diagnózis miatt van, hanem a szörnyű neveletlenség miatt. És akkor ott állunk a kis világunkban elszigetelődve, és széttárt karokkal értetlenkedve tanakodunk azon, hogy miért nem elfogadók az emberek! Ettől a felelőtlen „Jaaaj, szegééény!” játszmától olykor a gyógypedagógusok sem mentesek, de azok az álszent nagyszülők vagy dezertált szülők sem, akik valójában minden találkozást kerülnek a fogyatékos családtaggal”
és még ez:
és ez:
KedvelésKedvelés
“a helytelenül értelmezett érzékenyítés folytán a társas környezet – ideértve az iskolát – hagyja erősödni a társas értelemben vett kontextusvakságot. Ez az elhibázott igyekezet felad az autista emberre egy „szivárványszemüveget”, amin keresztül még kevésbé látja a társas környezet szenvedését és küzdelmeit. Meg van győződve arról, hogy mindig és mindenben az ő nehézsége (szenzoros érzékenysége, fáradékonysága stb.) a legnagyobb. Így aztán jogot formál arra, hogy az „ÉRZÉKENYÍTÉS” feliratú pajzs mögött hadakozva szinte leigázza a gondviselő környezetét. A mindennapok során ő maga flow állapotban kattogtatja a számítógép egerét, a kedvenc ételét eszi, akkor és addig alszik, míg jól esik neki. Fel sem tűnik neki, hogy a testvére, apja, szomszédja stb. napi 12 órán keresztül áll a gyártósoron, hogy majd leszakad a dereka. A környezetében az emberek lábon hordják ki a tüdőgyulladást. Rettegnek a munkahelyi menesztéstől, a munkanélküliségtől, a lakás árverezésétől stb. Olykor álmatlanul készülnek vizsgákra. Remegő gyomorral mennek a munkahelyükre az oda-vissza háromórás buszozás után úgy, hogy a buszon le sem tudtak ülni. Mosnak, takarítanak a gyermekükre, játszanak vele, és virrasztanak, ha beteg. Olykor üzemi baleseteket szenvednek el, netán megrokkannak vagy rákosok lesznek, s végül idő előtt haláloznak el. Szóval arra szeretnék rámutatni, hogy eddig még senki sem dolgozott ki programot az AUTISTA ÉRZÉKENYÍTÉSÉRE. Tehát nem baj, ha az autista küzd egy kicsit ezzel a babaállapottal. Ha az érzékenyítés egyirányú, s csak a társas környezetet célozza, az nem integrációhoz vezet, hanem inkább mártír környezethez.”
KedvelésKedvelés
“Az emberek amúgy is ilyesminek képzelik az autistákat, amilyen a fiú a képen.” Nem véletlenül, tényleg ilyenek.
“Az igazi szemléletformálás az volna, hogy megértessük: nem olyan. Nem egyféle. Nem lényegileg különbözik tőlünk.” Sajnos de. Milyen ostoba voltam! Szerettem volna felvilágosultnak, jóembernek tűnni.
“Sok mindenben teljesen más, és még egyedi is, mint minden humán lény, de a lényeg az, hogy embervoltunk összeköt.
A népek az autizmusról Esőember-mélységben tudnak, nem szerencsés sem megerősíteni, sem elterjeszteni ezt a képzetet. Ha én autizmus-kampányt csinálnék, akkor semmi esetre sem a furán gyermekded szokásokhoz ragaszkodó, a közösség belátó viselkedésére szoruló autistát tennék a plakátra, hanem a sztereotípia cáfolatát.”
Ezt nagyon szégyellem, a tegnap linkelt írásoktól józanodva. Az autisták nagy része értelmileg akadályozott és komoly gondot okoz. Én ezt nem mertem elhinni. Engem elragadott a píszí mint vallás, amely ebben az esetben tagadást, a valóság becukrozását jelenti.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: az autizmusról (már amit én tudok) | csak az olvassa. én szóltam