drog

Nekem nincs drogom, nem kattantam rá semmire — gyakran idézett blogmondatom, hogy legdurvább szenvedélyem az Orbit rágó.

Jó, kávézom, de az szag, élmény, illy. Koffeintablettaként annyira nem vonz, szóval egy finom és társadalmilag szentesített pszichikai függőség csak, meg elég drága sajnos, és itassa magát, egyébként meg, hogy csökkentsem a kognitív disszonanciát, nekem kell is ez, reggel 44-es a pulzusom, ez még sportolói dolog, de a 85/55-ös vérnyomás nem.

Tudom, jobb lenne minden koffein nélkül, a kortizolomat bizgeti, mesterséges stimuláns ez is, ráadásul a 4-6 azért sok, főleg az edzés előtti szerrel együtt, ami szintén koffeindús, és egyébként úgy hat rám, mint amilyen a kokain lehet (figyelitek, milyen ügyes mondat?).

És még háromhetente megiszom egy vagy két pohár bort.

Nem vagyok függő típus.

Kompulzív dolgaim vannak: naplóírás, grafománia (kézzel is, jelenleg határidőnapló), elrontott betű miatt egész oldal, sőt, füzet újrakezdése, buta, önkínzó maximalizmus. Meg aztán, hajvégrágás (jelenleg), túlevés, érzelmi evés, igen, még mindig, nagyon küzdök ezzel.

Meg a ritka kisülése a kínnak, a vagdosás, de az már nincs.

Az a késztetés, meg a kreatív, alkotó erőim, meg még a jelenleg takarékláng szexualitásom egymást megszorozva átment az edzésbe mind — hát, olyan is. Tavaszba robbanok velük.

Én tényleg nem hittem volna tavaly ilyenkor, hogy egy év múlva is csinálom még. De ez nem függőség, ez egy következetes, szenvedélyes, meglepő, ugyanakkor mélyen nekem való projekt.

IMAG0720

A jópofáskodásról viszont nem bírok leszokni. Hogy eredetieskedjek, meglepjem a embereket, legyen valami helyzetből nem következő, random, spontán, tabumentes nemérdekelmitgondol villanás.

Ez az én drogom, igen költséges, megszállott fajta.

Egy poénért a lelkemet adom el. Sztorit akarok. Nekem így vicces az élet, unatkoznék a szokásos sziahogyvagyban, és azzal nyugtatom magam, hogy ez a másikat is szórakoztatja, és milyen nemes, elegáns, kedves is a gesztus.

De tudom azért, hogy ez hatalomszerzés, figyelemelvárás. És hogy engem igazából nem érdekel a másik, hogy ő nem érti, hogy őt ez zavarba ejti, kapacitásait igényli. Értse, legyen intellektuális és vicces, igenis. Legyen hálás. Jegyezzen meg. Semmi mást nem akarok.

Nekem az önismeret nem feladat, hanem alapértelmezett létezés, én látom ezt az egészet, tényleg, megmagyarázásostul. Fogadkozom keményen, mert tudom, jobb nélküle, csak úgy létezni, nettóban. Én tudok hallgatni, ez az énképem. Én igenis tudok nem kezdeményezni mindig valami zavarosat, apróságot, ami fontosabb lesz a munkánál, a vállalásaimnál végül.

De azért megbocsátom magamnak ezeket. Olyan egyedi, olyan saját ez mind, olyan jó sztori. Olyan hirtelen jön, olyan spontán. Nesszeszeremben matatok, kezembe keveredik a paradicsom vetőmag (?), de komolyan, és azt mondja épp Edit: ő paradicsomból sokat eszik. A kezébe nyomom, tiszta sor, termeld magadnak. Tele van ilyen pillanattal az élet. Nincs bennem, hogy azért mégse adok már paradicsommagot Editnek.

Van olyan erő, hatás, amely kiment az eredetieskedésből. Felvillanyoz és helyre is tesz a valódi, szépen, egyenlőségben alakuló érzelmi kapcsolat, és olyankor nincs is szükségem ilyenekre.

De ha az nincs, márpedig nincs — ó, amikor volt, az nagyon az élet leglényege volt –, azonnal beindul ez. A villanások iránti igény, a sztorivágy. Mindig kell a történet, mindig én vagyok a sok, aki ilyesmiket csinál. A másik reagál, vagy nem is. Az egész művészúr-történet ez volt.

A rövid távú öröm, kielégülés annyira erős élmény, az élet sava-borsa, hogy nem érdekel a másik ember, a zavarba jövés, a következmény. Sem az elhatározásom, a fogadkozás. Nem akarok olajozott, tervszerű, lecsitult lenni. Robbanni akarok folyton, petárdákat.

Nem ártok, nem csúfolok, nem azért baj ez. Az egész nem a célszemély rovására történik, csak egy rettenet hatásvadász gesztus, amelyben átélhetem, magamnak, akár nélküle is, hogy mekkora arc vagyok. Nagyon szeretlek téged, őszintén, magyaráztam legutóbb, de azért a nárcizmusom erősebb ennél. nem gondolod, hogy ez szellemes?

Általában nem életem legfontosabb szereplői közül való az, aki így köti le a megnyilvánulhatnékomat.

2015. november

Nem, nem jobb nélküle, nélküle élhetetlen az élet. Siralomvölgy. Olyan megkönnyebbülés: ez se tilos, megengedhetem magamnak. Nem baj, ha hülyének néz, megéri. Nem akarom úgy végezni, tompán, az automatizmusokban. Játszani akarok folyton.

Neked mi a drogod?

87 thoughts on “drog

  1. “A rövid távú öröm, kielégülés annyira erős élmény, az élet sava-borsa, hogy nem érdekel a másik ember, a következmény.”

    ez aztán a coming out.

    • …és ez aztán az értő olvasó…
      Több dolgok vannak égen s földön, mint mit a műszaki értelmiség álmodni képes!
      Remélem, csak csipkelődés ez, amit írok most neked, és nem kell elmagyaráznom a mondataimat.

      • ó, én nem kétélkedem abban, hogy nem értelek, s már nem is ringatom magam abba a hitbe, hogy én olyan okos lennék. Pl, a fenti kommentedet sem értettem meg elsőre, csak annyit, hogy vágod a névváltást 🙂
        Nagyon sok bejegyzésedet elolvasva jöttem erre rá. Részek vannak, mondatok, amit megérteni vélek, pl a művész uras bejegyzésben olyan kedves az a szóban kifejezett érzés, hogy műhűhű-vész úr, pl azt az egy részt kivételesen meg tudom érteni.
        Ez a mostani kiragadott mondatot is érteni vélem, persze ettől még simán lehet, hogy teljesen mást gondolt a költő..
        peace

        • Arra céloztam, hogy a kielégülés nem az a kielégülés, remélem, mindenkinek világos, hogy sem szexről, sem bárminemű kihasználásról nincs szó abban a mondatban, de könnyű félremagyarázni, és nem is miattad írom, itt keringenek a vércsék.

          Nagyon figyelek, hogy elemien korrekt legyek mindenkivel, ne legyen játszma, manipuláció, elvárás. Csak a teátrális gesztusokat nem bírom kihagyni.

          Én nagyon nem szeretem a névváltást, nem haragszol? Mi legyen a neved? Így korrekt a többiekkel.

          Látom az e-mailt meg az IP-t is minden komment mellett, nekem nem bonyolult.

          Jelszavasból ne idézz, ennyit persze nyugodtan, de kösz. A jelszó bizalom, nem mehet ki, ami ott van.

          • Nem idézek többet, sry. A nevem mindegy, többet nem tervezem váltani, ennek a váltásnak is igen praktikus oka van, már láttad. Meg aztán továbbra is a csendes olvasók táborát fogom erősíteni.
            A kielégülést érteni vélem, lehet az sok minden, nem csak szex, én például sikerélménynek hívom, mindegy mi váltja ki, csak legyen belőle jó sok, akkor érzem, hogy élek.

  2. ő nem érti, hogy őt ez zavarba ejti, kapacitásait igényli – évekig küzdöttem az ilyen környezettel, akik ugyan nem a legfontosabb személyek voltak, de mégis folyamatosan kényelmetlenül éreztem magam, alkalmazkodni akartam és ettől összetörtem. Nagy nehezen felismertem és összeszedtem magam, változtattam, értsd: önmagam lettem megint. Azóta nem érdekel az ő szárazságuk, változni nem fognak, de legalább én nem érzem magam farktoll nélküli madárnak.Kiszűrődött pár, aki ezzel tud is mit kezdeni, de legalábbis nem néz értetlenül.

  3. Nekem a drog a csend, amikor csak úgy tervezgetek, elképzelek mindenfélét, ami akkor megvalósíthatónak tűnik, de már nem bánom, hogy ezekből nem lesz valami, már az elképzelés maga is jó, a végiggondolás… aztán van mikor lesz belőle valami 🙂
    Csak ülj a földre és beszélj az égre… mint Radnóti Mivégre c. versében…

  4. Olvasás, bármit, mindig.
    Önismeret, ön-élveboncolás.
    És még, miért nem a legelejére írtam, azért, mert ez nem eléggé intellektuális: ruhák, újabban. Színes, bő pulóverek, felsők, többnyire, gyapjú és pamut, lehetőleg. Reggel végigtapogatni, örülni nekik napközben újra és újra boldogságlöket: de finom, de szép anyag, nem is az, hogy rajtam hogy áll, hanem önmagában, mintha ékszer lenne. (Ékszert viszont nem hordok.) De azért mindig van, amit még szeretnék, most is, de ez aztán már tényleg túl sokba kerül (nem).

    • Az öröm nem drog.

      A drog a csábítás, a drog a nemkéne, a drog, az a tudom, hogy nem lesz ebből semmi jó, a drog a múltkor is elhatároztam, hogy befejezem, és mégis megteszem, újra, nem-mégis-nem-nem-nem szabad-de jólesett… csak most még egyszer, mert SZABAD vagyok, NEM VAGYOK KISPOLGÁR, és rövid távú öröm és kisülés, és egy hülyét csinálok magamból.

      A bevonódás.
      A túlzó gesztusok.
      A favágásból (munka, vállalásaim, határidők) való menekülés a tök értelmetlen, mellékes akciókba.
      Amikor feszes munkát határozok el, nyolc órát, és mégis tök mást csinálok, sütit sütök, elmegyek hegyre csúcsfutni.
      Olvasóval való, heves, szerelemhez hasonlatos barátkozás (még mindig, igen…).
      Ma vittem Ednek egy fürjtojást, hülye vagyok én?
      Mondjuk annyival is kevesebbet ettem, jaj, nagyon küzdök a kajával, tejtermékek, minden.

      Amúgy tök poén, hogy diétában a tyúktojást lecseréljük fürjre 1:1 arányban (és nem olcsóbb, sajnos).

      • Hát, ha nem is olcsóbb, viszont tök szép szó az, hogy fürj. Ez pont egy szép mássalhangzótorlódás. A párom nevében is van, a legszebb a világon, teljesen hülyének nézek mindenkit, aki becézi, pont a legjobb rész marad le úgy.
        Értelek, igen. Amit leírtam, az én környezetemben soha nem volt támogatott viselkedés, inkább tűrt, vagy az sem, de mindenesetre ne essek túlzásba, és nem ebből áll ám az élet. Úgy látszik, nagyon erős ez, mert most már nincs ilyen rosszallás, teljesen megszűnt, de olyan, mintha belül még lenne.
        A tavalyi évben több olyan próbálkozásom is volt, hogy régi ismerősöknek IGAZI leveleket írok, IGAZI témákról, mert hogy elevenítsem fel a régi kapcsolatokat, viszont nem nagyon érdekel, hogy kinek hány gyereke van meg mit főzött tegnap, csakhogy most már fel is vállalom. Először azt hittem, megörülnek, rám ismernek végre, ők is igazi témákról akarnak beszélni, kapcsolódunk. Hát, az a helyzet, hogy egy darab barátnőm maradt. 95% nem válaszolt, a maradék 5% az egy ember, aki azt írta meg, hogy ne haragudjak, de egy ilyen levélre nem nagyon lehet mit reagálni, nem akarok inkább másmilyet írni?
        És néha dacos ez, és érzem, hogy nem kéne, néha jó volna netvörkingelni meg hogy lenne, aki ismer egy jó gázszerelőt, de akkor sem, nem és nem érdekel, hogy mi volt a gyerekkel tegnap az óvodában, csak, ha kifut valami érdekes, nagyobb ívű gondolatba, amihez csatlakozhatok. Anyukám azt szokta mondani, hogy elidegenítem magamtól az embereket és nem vagyok képes leereszkedni a szintjükre.
        Na, nézz oda, mégiscsak van ellenkezés még mindig. (Mondjuk, csak kéthavonta találkozunk.)

        • Ó, jajj. Karácsony óta fel kellene hívnom két ismerőst, barátnőnek túlzó lenne hívni őket. Nincs bajom velük, de tartalmatlan egy órás beszélgetésért – pontosan, hogy hogy van a gyerek – nem bírom. Aztán mindig hívnak végül. Nem akarom megbántani őket. Együtt szültünk, onnét a kapcsolat.

      • Másik példa.
        Kölcsönkaptam a csuklószorítót, nem bír ekkora súlyokat a csuklóm, az a gyenge pontom, ott nem mártott be a papám.
        Nekem is van, most vettem, de pont sunnyogtam, mert belógtam, ne lássa az Olivér, mert nem volt nálam a bérletem, a táskám meg lent volt. Nem mentem le érte, mert akkor meglát, meg amúgy is, edzünk.
        Odaadja Ed.
        Mondom, hogy lehet, hogy neked ez se büdös?
        Mosom, azt mondja.
        Na, edzünk. Érzem azt a pörgetős, verítékes szagomat, kegyetlen tud lenni, mondjuk én szeretem.
        Mondom, figyelj, kimosom.
        Kimostam. Bringám otthagyva, ma nem edzek, de beugrottam.
        Lepecsételtettem, vagy mi, beírattam a mai nemOlivérrel a tegnapi napot a bérletre.
        Odaraktam Ednek a csuklószorítót meg a fürjtojást.
        Az ebola kijött negyven fokon, de a sarjadzó szemölcs, az nem. De nem fáj nagyon, és csak az arc egyik felén látszik.
        Ezt lenyeltem, ezt kibírtam, nem mondtam. Pedig az ilyen poénokon tudok a legjobban röhögni, a sajátjaimon is. Imádom kimondani azt, hogy sarjadzó szemölcs (Ritalll, figyeled, ugyanaz a torlódás).
        Becsülöm azt, aki ettől a régiótól nem fél (befogadóként vagy kimondóként), szeme sem rebben, nem fél, hogy ki mit gondol, komolyan veszi-e, mert becsülöm annyira, hogy tudom, tudja, hogy ez poén, el tud ennyire vonatkoztatni.
        Ha érti valaki, ez metroszexuális-hipochonder paródia, ő nem annyira az, de mégis, na, meg pont most lesz fotózása.

          • : )))
            Úúúgy átérzem.
            Az ilyen arc mind egy-egy trófea, jólesik olykor szemlét tartani a vadászteremben, fényesítgetni a kis üvegszemüket, és visszagondolni arra a remek hajnali lövésre.

            (Egyébként ha sikerül úrrá lenni ezen, és nem tör ki, ami ki akar törni, akkor meg attól lesz vacak. Az elmaradt katarzis is tüske.)

            • Ez a poén az én kispolgári értelemben vett hírnevemet rontja, fura dolgokat köt hozzám, neki fel kell fognia, ez időt, figyelmet kér tőle. Azt hiszem, azt imádom ezekben a helyzetekben, hogy én ezt is megengedhetem magamnak.

    • “most túlélek a segítségükkel”
      Biztos? Társhoz nem szólok hozzá, azt sem tudom, hogy érted, de valóban segíthet a túlélésben. Viszont az alkohol, na az minden formában csak rontja a túlélést, magát az élést is. Tapasztalat. Az élet helyrerakása épp ott kezdődik, hogy letesszük a piát. Ebben a társ is segíthet (ha tényleg társ, akkor segít is). Vagy pszichológus, pszichiáter, addiktológus, AA.

      • Társ, mint társfüggőség. Visszajelzés legyen és csodálat, sok-sok kontakt és le nem szakadás. De sokat agyaltam én ezen mostanában! Más színben látom már, mert a saját viszonyulásom kezdem érteni. Van miben formálódni!
        Alkohol annyi, hogy nem sok. Csak érzem magamban a hajlandóságot. Tudom, hogy könnyen belecsúsznék, figyelek, bár nem kerülöm. Szét kell most esnem, hogy összeálljak, ez most ilyen idő.

          • Talán semmi. Mindkettőben ott a lehetőség az új kezdetre. Esetemben millió akadályozó tényezővel. Franc tudja. Az biztos, hogy szükség van olyan szilárd pontokra, amik mellett kitart az ember. Esetemben most a tanulás. Kb bármitől képes vagyok függeni, így nagy tudatosságot igényel a mindennapok túlélése, hogy eljussak a megélésükig. Na, ennek se füle, se farka. Korán van a magvas gondolatokhoz 🙂

  5. Történet-függő vagyok. Nem bírom ki, ha nincs sztori, ha nincs kontextus, ha nem folyamat maga a vágy és az értés, meg a kielégülés nem egy pontja valaminek, amibe belefolytam és már tart egy ideje.

    ‘A jópofáskodásról viszont nem bírok leszokni. Hogy eredetieskedjek, meglepjem a embereket, legyen valami helyzetből nem következő, random, spontán, tabumentes nemérdekelmitgondol villanás.’

    Ismerős apuka a játszótéren a három évesével beér egy idegen anyukát, aki babakocsit tol. Két együttlépés után, félmosollyal odaveti, hogy olyanok ők most, mint egy család.
    Szegény anyuka, először borzadva rámered, majd elröhögi magát, végül hisztérikussá fajuló nevetésből átcsap bőgésbe.
    Na nem, nem, semmi drámai. Csak rohadt fáradt, és rég mondtak neki igazán spontánul viccesen tragikusat.

  6. Először is, nekem is megvan a magam “művészura”. Ez állandó harc ám, azt hiszi az ember, legyőzte, megtörte az átkot, ím, vége van. Aztán, villámcsapásként, tizenév után, egy mélyre hatoló pillantástól minden méltóságot nélkülözve összezuhanni. Folyik a harc, legalább a méltóságot megőrizni… Ez, a soha meg nem élt, nagy történet a legkeményebb szerem.

    Van még a technika, internet, kábel nélkül nem élet az élet, hanem wireless 😀

    Cigi, sok év után visszaesés,kudarc- és szabadságélmény egyben.
    Néha jó lenne valamivel letompítani a világ éleit, valamit bevinni, ami belülről gátolja meg az ősrobbanást… azt hiszem, függő típus vagyok. Vagy inkább felhasználó. Mindent felhasználnék, hogy az életet megfoltozzam, és néha úgy érzem, az élet megfoltozhatatlan…

    Vagdosás, talán többé már nem. Finom pókháló az alkarom, néhány hangsúlyosabb áttűnéssel.

  7. Internet. Mert csak főzni, csak gyereket fürdetni, csak gyalogolni a boltba unalmas, de közben kórosan csak egy dologra tudok figyelni, szóval odaégetem, gyerek kimászik és elmegy játszani, autó elüt. Régen könyvvel csináltam, mennyivel jobb volt, legalább az utcán nem tudtam elővenni. Ráadásul csak olvasok a neten, még kommentelni is alig, csak bedöntöm a rengeteg infót, és még, és közben unom is, beteg.

    Vásárlás szintén ilyen, szerecse, hogy csak hétvégén, meg néha hétköznap, már egy nyomorult radírtól jön az érzés, de nyilván nem állok meg itt, otthon bontatlanul állnak a táskák hetekig. Internetes vásárlás, jaj, a kettő együtt.

      • Minden nap kimondok vagy megkérdezek valamit, amit amúgy visszanyelnék. Nem mindig sül el jól. Akkoriban tanultuk a reneszánsz allegóriákat: a pillanat, akinek elöl hosszú, leomló fürtjei vannak, hátul kopasz, ha egyszer elment melletted, nincs minél fogva elkapni. Lásd lépcsőházi típus. Aztán az igazán fontosat persze így se volt bátorságom kimondani, azt nyögöm azóta is.

  8. Ismerős, megdöbbenteni az embereket, villantani egy mondattal. A férjem is csinálja. És igen, ez nem a másikról szól, ő csak felület, ahonnét visszapattan az, ami nekem érdekes. Aztán vannak sokan, mély gödör, elnyeli, értetlenül vagy bambán néz. Ha más csinálja, nem mindig jön be. Feltűnősködésnek látom. ( Az is, persze. )
    A drogom a cigi volt, aztán a nikotinos rágó, most meg az Airwaves. Kérődzöm állandóan. Egy pszichológus biztosan boldogan kielemezné ezt a fixációt. Alkalmanként bort iszom, más alkoholt nem szeretek. Az edzésre is rákattantam azért, folyton ott a nyomás, hogy ha nem csinálom ma is, viszlát izom. De élvezem amúgy.

  9. Hogy mi a drogom? Ünnepnapokra a zene. Fellépés. Énekelni, karban, szólóban, zongorázni pódiumon, bárban, haveri körben, bulin. Bezsebelni a sikert, szmokingban hajlongani, gratulációkat fogadni, vagy farmerban élvezni, hogy magammal ragadom az alkalmi társaságot, és együtt repülünk a zongorával (képzavar) néhány önfeledt pillanatig. Hétköznap? Az a nagy pofám, az a drog, az értelmes kérdésekkel való provokáció, a polgárpukkasztás, a lapítók rémítgetése mindazzal, ami engem is rémít. Lelkifurdalásom nincs, mert tudom, hogy ők ugyanúgy nyugtalanul alszanak – csak ügyesen titkolják. Egyszerre mutatni mindennek a színét és fonákját. Mint Till Eulenspiegel (remélem nem úgy végzem).

  10. Közhely lesz, de nekem sokáig a szerelem volt. A vele együtt járó lebegés, a kreativitásom hihetetlen repülése, a vele járó, a transzcendenshez közeli állapot. Akár kapcsolat mellett is, vagy helyett, akár egy percre, egy szemvillanásra. A szembe néző döbbenet: most kristálypohárként koccant össze a lelkünk. Meztelen vagyok: én vagyok. És értenek. Hogy percenként kell megnéznem az e-mail fiókomat, hogy jött-e levél. Érti-e, hogy a vers neki szól? Persze nem, de titkolom. És a miénk akkor is, ha nem tudja, ha nem akarja. Hiszen ott van a papíron. 🙂

  11. Huh. Én tizennyolc-tizenkilenc éves koromig nem látszottam, csúnya voltam meg kövér (hehe) meg nyuszi. Aztán lett tizenpár év, mikor úgy éreztem, ha nem tolom le mindenkinek a torkán, hogy csinos, karcsú, okos és vicces vagyok, akkor senki se fogja észrevenni. Azért ebből megmaradtak olyanok, hogy fizikailag rosszul érzem magam bő nadrágban vagy hosszabb szoknyában: hát nekem annyira jó a lábam, vegye észre mindenki, és boruljon elé! Szerencsére most már itthon el lehet sütni a legszörnyűbb dehonesztáló vicceket is a másik felé, nincs sértődés, legfeljebb visszakapom kamatostul. Rossz volt húsz éven át éppen otthon vigyázni nagyon a számra.

    (Az, hogy kényszeresen állandóan olvasok, még akkor is, ha nincs mit – fogszabályzós rendelőben négy éves Blikkeket -, nem tartom már drognak és bűnnek, mióta a kedvessel élek. Itt lehet legálisan saját vécékönyvem is.)

  12. Dolgok, amikről tudom hogy rosszak mégis csinálnom kell:
    -Vigaszevés közben önmagam áltatása, hogy ezen már nem múlik (De.)
    -Rondán evés közben olvasás, lapozáshoz zsírfoltos konyharuhába az ujjaim törlése. Undorító látvány, amióta olvasni tudok, űzöm. A kedvenc ételeim nyomot hagynak a kedvenc könyveimen.
    -Gyerekfektetés utáni pótvacsora, netezés (olvasás!) közben, immár a billentyűzet is zsírfoltos.
    -Internet. Túl sok internet.
    -Hagyma megkívánása és fél fej megevése esemény előtti nap, önmagam áltatása, hogy másnapra nem érezni. (Nem)
    -Éretlen és gyenge szexuális jellegű poénok rendszeres elsütése a férjemnek. Vicceim az Amerikai pite szintjét se érik el, őt idegesítik, én meg csak égek, mégse tudom kihagyni.
    -Abban a hitben való lubickolás, hogy egy kifinomult, intellektuális, izgalmas, kreatív, gyerek mellett is kihívásokat kereső nő vagyok. Néha ennek megfelelően nagy svunggal belekezdek valamibe, majd menet közben rájövök, hogy valójában semmi sem érdekel jobban annál, hogy GYESen legeltessem a gyereket, és megtudjam ki a gyilkos a legújabb skandináv krimiben. Ezért hisztériázni kezdek, hogy túl nagy a nyomás és túl sokat vállaltam, majd fél szívvel csinálom, végül kiszállok. Két év alatt már másodszorra.
    -Kisvárosi kamaszkorból hozott prosztó beszólások (Hohohoó, fagyott az éjjel…! Igyunk hogy legyen hugyunk!) ironikus elsütése tekintet nélkül a helyzetre, de se a református lelkész, de a budai polgárlány nem érti az utalást a Tárna söröző törzsvendégeire, ami mindkét fél számára kellemetlen csendeket eredményez.
    -Túlzások. A jó sztori kedvéért nem félek szabadon engedni a fantáziámat, és szabadosan kezelni a tényeket.

    • Nagyon szofisztikált dolog lapozáshoz a konyharuha, én a saját ruházatom különböző elemeit használom fel erre a célra.
      Szerencsém van, mert a kedves nemcsak programoz, hanem ért a hardverhez is, két-három havonta magától szétszedi és kipucolja a gépemből a belekerült morzsákat. Most már aktuális is, az m betű-kérdőjel-kettőspont szegmensben valami nagyon ragad. Talán narancsot ehettem.

      • Nalam a legsulyosabb amit nem kene tenni , de meg is, az a halogatas. Het kozben a faradtsagra hivatkozva nem foglalkozom a nyelvtanulassal. Pentek este filmnezes kozben elhatarozom, hogy hetvegen vegig tanulni fogok, szombaton meg mindig faradt leven, kell a lazitas, immel-ammal azonban belenezek, legalabb a lelkiismeretem megcirogatva. Szombat este fogadom, hogy vasarnap reggel nyolctol annyit tanulok, hogycsakna. ehelyett itt potyogom ezt a kommentet. Picsaba! Egy ora mulva mar iszonyuan merges leszek es megvetem majd magam.

  13. ó, a jó öreg drogok! cigi, nyilvánvalóan, most már “csak” 10-13 szál egy nap, és nem 30, de azért hát na.
    kávé már nem, vagyis dehogynem, de csak koffeinmentes, ez a közérzetemen semmit nem változtatott, pedig egyik napról a másikra lett, úgyhogy valószínűleg csak az íz meg a szertartás érdekel az egészben.
    leginkább a későn fekvés, ami ugyanabból ered, mint a csak még egy cikket, csak még ezt a kvízt, csak még öt perc, és mindig elkésés, az a kóros képzet, hogy ahova minden alkalommal fél óráig tart eljutni, az csak most, csak nekem tizenöt perc lesz. de kivétel nélkül. hogy ha most pont annyi az idő, amikor el kell indulom, akkor na jó, azért még egy cigi belefér. agyrém.
    és aztán a soha nem szólok többet azért, hogy, de aztán mégis megsértődöm, ha nem úgy van, és többet ez engem nem érdekel, másra figyelek, nem érdekel, ha nem hív fel, én egy szuverén felnőtt vagyok és értelmes programot csinálok magamnak…aztán mégis telefonbámulás tízpercenként, és közben a)elméletek gyártása, b)minden eltelő tíz perccel önmagam spannolása, amíg egyre dühösebb nem leszek, amolyan baszd meg a fűnyíródat-jelleggel. ezt azért roppantul szégyellem, és talán mostanában (sokban az itteni olyan posztok hatására,ami a párkapcsolat mibenlétét boncolta, majd ezt értelmesebben is kifejtem valami olyan posztnál, ahol nem lesz off 🙂 ) elég sokat is fejlődtem abban, hogy legyek én magam szuverén, és legyen a többi csak hab a tortán, de azért ez a fajta szégyenteljes viselkedés elég jellemző volt, és van is sokszor. és elég abbahagyhatatlan és öngerjesztő is.

    • Itt a korábbi önmagamra ismertem. Jobb a cigi nélkül bár szerintem azóta mióta letettem töltök több idôt a bôröm piszkálásával, mint pótcselekvés.

  14. Ez egy rémület amúgy, én nagyon nem vagyok elégedett a testemmel, de a szemem ahogy megszokta a tónust, az izmokat! Nekem már csak ez lesz szép? Nézek ilyen celebfotókat, tök mást kellene csinálnom persze, és nem értem, ezektől a díváktól, estélyis nőktől van úgy oda mindenki? Ők számítanak szépnek, jó alakúnak? Sehol egy igazán jó láb, kar, ív, sportnak nem sok nyoma, inkább a kozmetika viszi a hátán a nőket. Még Sarka Katán sincs sehol a tónus, pedig nem hízott sokat, és pár hónap telt el a verseny óta. Vagy a fotó teszi? Nm előnyösek a képek?

    A legfiatalabb legvékonyabbak úgy-ahogy, de a tizenéve sztárok szétcsúsztak, elformátlanodtak, és látszik rajtuk a küszködés a kilókkal, ráncokkal.

    És ez mind életmód, táplálkozás, meg a hormonok. Hogy milyen alkat az ember, honnan megy le, hova jön föl a cucc, az ösztrogénkérdés.

  15. hát gyerekek, kihagytam a kedvenc drogomat, a fogászatot! épp most jövök egy olyan gyökérkezelésről, ami egy kis fájással indult tegnapelőtt, és mára ide jutottam. eddig részt vettem életemben hét foghúzáson, tizenöt gyökérkezelésen, annyi fogtömésen, ahány fogam van, illetve jóval többön végülis, mert persze volt, ami többször is szerepelt, hat ínygyulladás-küreten, három csonthártyagyulladás.kezelésen, hat koronázáson, mindent összevetve szerintem az évek alatt úgy egymillió forint értékben, de ebben a hidak nincsenek benne. tudok értelmezni panorámaröntgen-felvételt, tudom, hogy hogy hívják az egyes foggyökércsatornákat, hányas fogakban hány gyökércsatorna van, melyik jellemzően hány milliméter hosszú, melyik szerszám mire való, mikor milyen antibiotikumot kell szedni, stb stb. de persze lehet, hogy ez nem a drogom, hanem a keresztem.

      • nahát, köszönöm szépen! sajnos momentán még nem tudnám megrágni 😀 de ha a blogszületésnapon lesz átnyújtási ceremónia, addigra persze a mosolyom már hibátlan lesz, illetve persze lehet, hogy addigra már megint nem 🙂

  16. Az előző komment után nehezemre esik leírni az átlagos dolgokat -de azért leírom: kávé (sok), cigi (csak jóidőben, napi 4-5), tartsanak jónőnek. Utóbbi bármilyen kemikáliánál sokkal jobban zavar.

  17. Függést csak függéssel tudok gyógyitani. Lehet, azért, mert eleve függö személyiség vagyok. (van ilyen amúgy??) Csak a káros függést lehetöleg értelmesebb függéssel kéne felváltani. Emlékszem, amikor egyfajta szerelmi bánatban én is állandóan a telefonomat bámultam, kikészitettem jól elérhetö helyre a futócipöt és egész nap sportmelltartóban mászkáltam, hogy ha jött a “roham”, minél gyorsabban házon kivül lehessek és kifuthassam magamból. Mondjuk ennek az lett az eredménye, hogy jól megfájdult a térdem, de nekem megérte.

    • “függö személyiség ”
      Tudtommal van. Ez az, ami ráadásul valamilyen mértékben öröklődik, ezért nincs az, hogy az alkoholizmus maga öröklődik, hanem a függésre való hajlam.

      • Most nem a szerfüggésre gondolok, az tényleg öröklödhet genetikusan, hanem valami szubtilisabbra, pl. mint “gyenge személyiség”, “kevés önbizalom”, aki túlságosan ra van utalva a külvilag, mas személyek visszajelzéseire, különben nem érzi magát értékesnek.

        • Én sem, épp ez az, hogy NEM a szerfüggés öröklődik okvetlenül, lehet valaki szer helyett mondjuk munkamániás.
          A “gyenge személyiség” meg “kevés önbizalom”, az más kérdés, valóban okozhat függési hajlamot, de kevésbé személyiségjegyek, illetve hogy mondjam. Erősen környezetfüggők, sokkal inkább befolyásolhatók egy terápiával, vagy pl. egy párral, aki elismer. És az okozójuk is jellemzően a környezet, a szülői elfogadás, feltétlen szeretet hiánya leginkább, de iskolai környezet is.

  18. Drogfüggő vagyok.Valami kell. A cigit szeretem,de most már lehagyom ,mert árt az egészségnek.Kávét iszom , négyet.
    A bort szeretem ,vöröset,fehéret, de a vörös,jobban megy.
    Aztán kell valami a gondolatnak.
    Kell olvassam ezt a blogot,nézzek filmeket amiket nem adnak a TV-ben. A könyvolvasás is jó drog lenne,de nem érek rá.
    Régen szerettem elképeszteni embereket,mostanra leálltam,nincs akit meglepjek.A
    környezetem állandó,és unalmas.
    Egyes társaimnak az a drog, ebben a zárt közösségben,hogy a másikat bántalmazzák valami módon,nekem az nem.

  19. Sok hosszú kávé.
    Mondatok, majd rövid szövegek gyártása.
    Rímek keresése.
    Írás.
    J.A. olvasása.
    Tőszavakban beszélés.
    Jófejkedés a mérnökirodában.
    Faviccek nyomatása a kollégáknak.
    Folytonos tervezés és megvalósítás.
    Szerszámvásárlás és nyugtonnemlevés.
    Életmentő gyógyszer szedése.
    Folyton vigyorgás.
    Néha magamutogatás,

    pedig az igazán fontos dolgaim, kivétel nélkül csendben történnek.

    • “Életmentő gyógyszer szedése”, ez nálam is …
      Erre kaptam egy meglepő, de zseniális megjegyzést valakitől ,aki alig ismert:
      “Mindenki mástól érzi magát biztonságban.”

  20. Ruhák, cipők, ékszerek. Nem csak a vásárlásuk, gyűjtésük, hanem a megnézegetés, online katalógusoldalokon, divatblogokon olvasgatás, neves tervezők munkáinak nézegetése. A vásárlásnak az anyagiak, a többinek a ráfordítható idő hiánya szab csak határt.

    Szintén időigényes, és addiktív: idétlen számítógépes játékok az egyszerűbb fajtából, tetrisz, madzsong, sudoku különböző fajtái, stb. Néha azon kapom magam, hogy dolgoznom kéne inkább, de már megint a telefont nyomkodom, shoot bubble …

  21. Az én drogom (most nem említeném a bőrcsipkedést,kifele jövök belőle) újabban a tekintet. A cinkos,a pajkos,a kedves,a hálás,az összekecsintòs,a meglepett,a csodálkozó,az elismerő,a döbbent,a tétova,a felderülő,a mosolygós,a derűs,mikor a kedves szeme szeretkezés közben kékről zöldre vált,az ellágyult tekintet,és még sorolhatnám hány meg hányfajta tekintet van (ködös,párás) mostanában szeretem elkapni az emberek tekintetét,van,ami feldobja az egész napomat ,tudom,hogy ezeket én váltom ki belőlük a gesztusaimmal,szavaimmal,megjelenésemmel,őszinte orgazmusommal,stb.mind_mind visszajelzés számomra,és belegondolok,hogy nem is olyan régen még kerültem az emberek tekintetét,hogy ne lássák a bennem dúló háborút. Így sokkal több a mosoly,a fény.

  22. Visszajelzés: féltékeny vagy? | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s