Itt van az első rész.

A folytatás előtt, az egyes sportágak, kategóriák bemutatása előtt jelzem, hogy

a blogomon semmit nem azért írok, hogy propagáljam, rábeszéljek bárkit. Sok téma csak azért érdekel engem, mert újságírói aranybánya. Amit ismerek, arról kézenfekvőbb írnom, persze. De egy-egy téma felvetése nem állásfoglalás, voksolás a “helyessége” mellett. Nem gondolom, hogy amit én csinálok, azt csinálja más is, mert az a jó. Csak azt gondolom, hogy merevnek, zártnak lenni, ugyanazt a kedvtelést űzni évtizedekig nem egy szerencsés állapot. Én amúgy is képtelen vagyok helyességben gondolkodni, csak verziókban tudok, nem kedvelem a sarkítást. Aki fél egyes témáktól, akit nem érdekel valami és ezért idegenkedik, és nem érti, én miért írok róla, miért ilyen fontos nekem, az egy kicsit önös (megrendelő: arról írjak, ami neki tetszik), másrészt nem intellektuális, és annak nem való ez a blog — ez megint nem értékítélet, hanem verzió. Nem minden értelmes ember intellektuális. Azért írok bármiről, mert érdekesnek tartom, a gondolat, a világ összefüggései mint olyan érdekes. A közgondolkodás viszont lomha, normatív, önigazoló, és ezt tételezi fel másokról is, nem lehet ám csak úgy csacsogni, rögtön ügyek képviselője leszel, rádaggatják. Márpedig én csacsogok, agyalok, magamról, jelenségekről, mindenféléről — ha nem tenném, nem tudnék mit írni a blog negyedik évében. És csacsogni is lehet profin, meg húsba vágó sorskérdésekről írni is lehet szarul. Nemsokára a csacsog, a normatív ás az agyal szavak fel fognak bukkanni az engem mószerolók nagyokos kommentjeiben. Szia, Abszolút Igazság nevű kommentelő, élmény számomra, hogy ezt is olvasod.

Ezt az egészet most azért írom, mert a reakciókból ítélve sokan olvassák úgy a posztokat, mint ha én terelni akarnám az olvasót, pedig istenuccse, csak a megismerés felé terelem, a részletekbe menő kíváncsiság, a buta reakciók meghaladása, az árnyaltság, vagyis a gondolkodás mint létforma felé, és nem a ketogén vagy a dán filmek vagy a testépítés felé. Nincs olyan felelősségem, amelyet állandóan nekem szegeznek, mindenkinek magának van felelőssége abban, hogyan él, kinek hisz, és mit kezd az olvasottakkal. Lehet, sőt, valószínű, hogy soha nem lépsz be egy edzőterembe sem, erre ezeregy okod lehet, és én nem gondolom magasabbrendűnek azt, aki belép — csak gáznak azt, aki úgy ítél nagy magabiztosan, hogy nem is tud róla semmit. Te mondjuk nem leszel a súlyzók lánya, mert nem ez az utad. És mégis érdekel a téma, vagy az, ahogyan én írok róla. Ez esetben neked való blogra kattintottál.

A másik: én magam nem vagyok, nem lettem testépítő, nem tartom magam annak, és nem azért, mert ciki volna, és nem is azért, mert nem versenyzek, hanem mert többnyire és lényegében nem azt csinálom: nem úgy edzek, nem azt eszem, és nem is az a célom, mint az övék. Hanem a terembe járok, lelkes amatőrként, és a testem formálásában, edzésében felhasználom a testépítés eszközeit is, illetve van egy testépítő edző, aki hetente egyszer edz, célzottan, a lemaradt testrészeimet (időközben találtunk többet is). Ja, és szeretek izmos lenni, de ez nem tesz testépítővé.

Na, tovább, tartalmi rész:

Sokan űzik a fitneszt, izomépítést hobbiként, én is, de a versenyszerű testépítés egészen más. Sok kívülálló szerint nem esztétikus, és senki szerint nem egészséges. Azt a berken belüliek is mondják, Ed is, hogy a női testépítés nem esztétikus és nem egészséges, erre azt mondom, hogy a férfi sem, csak a nőknek az egészsége és a kinézete hagyományosan köztulajdon. A nők a társadaloméi, magasabb célokéi, a férfiak önmagukéi.

Ez egy szubkultúra, mint a heavy metal, a zsugorfejgyűjtés vagy a tetoválás, és szubkultúrával nem vitázunk, csak reméljük, hogy a gyerekünk nem csúszik bele (nem keveredik rossz társaságba). Mint minden élsportban, egymásra licitálnak a legjobbak, egészen elképesztő, mi minden változott a hőskor óta. Hajhásszák az izmokat, a lényeg a tömeg lett, és semmi sem elég. Hétköznapi szemmel még a lelkesebb amatőrök is emberszörnyek. Egy-egy isteni lényt látok én is, aki így arányos és szép (ez pesze ízlés dolga), és sokat számít ebben a mozgás jellege, hogy mennyire bírja el magát. A többi félanimális lény: Minótaurusz, kentaur, szatír, sellő.

Nehéz eligazodni a sportágak és a fogalmak között, de már a magyarítással, helyesírással is bajban vagyok.

A testépítés, az eredeti, az igazi, amihez olyan elhivatottság és szigorú életmód kell, a fiúké, és arra az életüket teszik fel. Később lettek női versenyzők, Mr. Olympia 1965 óta, Ms. Olympia 1980 óta van, és 2000-től a Mr. Olympia részeként.

Ez a profiké. Csak úgy aligha épít bárki ilyen testet, aki igen, az profi, vagy az szeretne lenni. A profi testépítésben nagy pénzek vannak, persze nem annyi, mint a Forma 1-ben, a fociban, a bokszban, a rögbiben, hokiban, kosárban, golfban vagy a teniszben, mert a testépítés nem is annyira népszerű és médiakedvenc, de azért elég sok, és a díjazás emelkedik.

A világ száz, legjobban fizetett sportolója között nincs testépítő. Két bokszoló és két focista nyitja a sort.

Van még a fitnesz. Ez egy ernyőfogalom: eredetileg általános jó állapotot és edzettséget, életmódot jelent, amelyek szintén a gymben szerezhetők. Széles körben vonzó, éspedig arra válaszul, hogy a testépítő monstrumok nem vonzók, főleg a nők. Mint sportág és verseny 1984 óta létezik. Béres Alexandra és Németh Dorottya is fitneszvilágbajnok, és a testük nem megdöbbentő egy plázában vagy strandon.

Később lettek férfi fitneszversenyzők is, és az egész sport, amely tehát az izomfétis ellenében jött létre, mára fuzionált a testépítéssel, annak dekoratív, népszerűbb, amatőrök által is meghódítható ágait jelenti. A legnagyobb szövetség neve: International Federation of Bodybuilding and Fitness, de a rövidítésből (IFBB) következtetek arra, amit közben meg is néztem, hogy a fitneszt csak hozzácsapták, az eredeti név: International Federation of Bodybuilders, és csak 2004 óta van az új név.

A nőknél ebben a jelen, fuzionált állapotban van bikini, és van figure. a bikini a lájtos, a figure pedig fitnesz(modell), bodyfitness, végül a majdnem testépítés, a physique: így izmosodnak a kategóriák. Ők azok, akik a korábban írtak szerint csak a testüket mutatják be, a showfitnessben vannak gimnasztikai bemutatók is, illetve egyes versenyeknek vannak szabadgyakorlatai, látványos koreográfiával, ilyenkor az ember megdöbben, hogy egy hatalmas, kötöttnek tűnő test tud spárgázni, például.

A bikinimodell, az kvázi szépségverseny: vékonyak, kicsit sportosak, a kiírás szerint is nagyon fontos a haj, smink, ápoltság, a test prezentálása, a mozgás, és nem lehetnek nagyon definiáltak (elváló izmúak), zsírtalanok, eresek. Ez a fajta versenyzés a lányok álma, látok a teremben ilyeneket: az anya-lánya páros megbeszéli a teammel, hogy belevágnak, a leány megsimogatja a súlyokat, ledob tizenöt-húsz kilót, és megy a színpadra. Ilyen kategória a férfiaknál nincs, ez is beszédes. Náluk az ebben az értelemben legcikibb (mert legizomtalanabb) ág a fitneszmodell, de az is csak a WBPF-n, a kisebb szövetségen belül van.

A bikinimodell népszerű, nem irreális kezdőként se helyezést elérni, miközben — most nem kertelek — le van nézve és rossz a híre, legalábbis nálunk. Egyrészt mert a fitneszsport lebutítása, felhígítása, az indulóknak csak a látványosság kell, az elhivatottság nem, másrészt a szexualizált jelleg miatt. Meglepően beterpesztős, illegetős, pornóihlette az egész műfaj. Minél kevésbé sportolói teljesítmény a test, annál inkább. Mindenki vékony, és kötelező a műtött, nagy, gömbölyű mell — a sportolóknál nem feltétlenül, bár nyomás van rajtuk is, mint arról már volt szó itt.

Ami nem ilyen would-be kategória, az többéves munka, lassan épülő izomzat, életforma és igen költséges. Ők a versenyzés mellett edzők szoktak lenni. Az eredeti testépítők, mint általában az erősportok képviselői, jellemzően nem huszonévesek: bőven harmincon, negyvenen túl is versenyeztek és nyertek, sok év munkája van az izmaikban.

A bodybuilding.com cikke összehasonlít két versenyzőt, táplálkozásostul, edzésmódszerestül. Az egyik bikini bajnok, a másik figure bajnok. (A cím ne tévesszen meg senkit, nem lesz ilyen a tested.)

http://www.bodybuilding.com/fun/which-body-do-you-want.html

A bodyfitness köztes kategória a modellek és a nagyonizmosak között (itt, azt hiszem, a figure olyasmi): ők már karakteresen izmosak, elválnak az izmaik, de még magassarkúban nyomják. Sok múlik a mindenkori pontozókon és helyi szokásokon, a mezőny összetételén: ugyanazon kategória résztvevői egészen másképp néznek ki a világ különböző pontjain. Előfordul, hogy élen végezne valaki, ha neki való kategóriában indult volna.

Van több szövetség, kettőnek, az IFBB-nek és a WABBA-nak van profi szekciója. Jelenleg az IFBB honlapján az alábbi sportágak vannak. Mind külön versenyszám, és teljesen mást csinálnak a színpadon:

Testépítés

Klasszikus testépítés

Női fitnesz látványos, koreografikus sport

Férfi fitnesz

Női bodyfitness

(Női) bikinifitnesz

Női physique

Vegyes párok

Gyermekfitnesz

A nép, úgyszólván, Sarka Katát kért az új évezred második évtizedében. Meg szép, bermudás lányokálma testeket, akiknek látható a fűrészizmuk, de nem ijesztőek. Kérte továbbá a naturál testépítéhez köthető értékeket: egészséges életmód, tiszta étrend, fittség. Most a Scitec táplálékiiegészítő-gyártó, amely eredetileg testépítőkre szakosodott, finanszírozza a teljes magyar olimpiai csapatot, és igazi hazai üzleti sikertörténet, a BioTech-k(?)el együtt. Ők vannak a friss Forbes címlapján.

A sportág fenn akar maradni, népszerű lenni, médiaképes, az átlagemberek szemében is vonzó. A köré szerveződött iparág, a termek, a táplálékkiegészítők és kellékek gyártói is meg akarnak élni. Ők a versenyek finanszírozói is. Ezért a “tiszta” testépítést felhígították az ezredforduló óta, többféle új sportág bevezetésével. Azóta, ez ok is, következmény is, a nyolcvanas évek hőskora után megint trend lett a fitnesz.

Nézzük a lista elejét. Gyanítom, hogy a testépítés és a klasszikus testépítés megkülönböztetése arra utal, hogy előbbi a tömeg őrületében elnézi, sőt, feltételezi a szerek használatát (mert másképp nem lesz akkora izomzat), utóbbi meg a “naturál”.

Itt figyelünk fel arra, hogy nincs női testépítés. Legalábbis hivatalosan, az IFBB-n belül. 2014 óta.

Előtte meg azt mondták, még 2004 végén, hogy tessék az izomtömeget húsz százalékkal csökkenteni, itt nem lehet az a tömeghajszolás, ami a férfiaknál. Volt több botrány, dopping, főleg, és gyanús teljesítmények. Nem mintha a férfiaknál ne lettek volna, de hát a női test a társadalomé.

“For aesthetics and health reasons, the IFBB Professional Division requests that female athletes in Bodybuilding, Fitness and Figure decrease the amount of muscularity by a factor of 20%. This request for a 20% decrease in the amount of muscularity applies to those female athletes whose physiques require the decrease regardless of whether they compete in Bodybuilding, Fitness or Figure. All professional judges have been advised of the proper criteria for assessing female physiques.”

Needless to say the directive created quite a stir, and left many women wondering if they were one of “those female athletes whose physiques require the decrease”. On April 20, 2005, the IFBB adopted, by a 9 for, 1 against, and 3 no votes for Resolution 2005-0001, which announced that starting with the 2005 Ms. Olympia that the IFBB was abolishing the weight class system adopted in 2000.

Látható, hogy volt vita. És ha újra nincs súlykategória (abszolút vagy open), akkor viszont a legnagyobb győz.

És:

The 2014 Ms. Olympia was the last Ms. Olympia competition held.

A Wikipedia nem indokol.

Iris Kyle 2014-ben kilencedszer lett Ms. Olympia, amivel megdöntötte Ronnie Coleman nyolcszoros bajnokságát (aki megdöntötte Arnold hétszeres címszerzését). Most nem azért, de idősebb nálam két évvel, 1974-es, tehát 2014-ben volt negyven.

A Ms. Olympia, mint az előző posztban láthattátok, csak 60 ezer dollárt kapott 2013-ban, a Mr. Olympia 650 ezret.

2013-ban az IFBB bevezette a női physique kategóriát. Ma a legizmosabb hivatalos női kategória, egyben az egyetlen mezítlábas, ez.

Official judging criteria are defined as: “symmetry, shape, proportion, muscle tone, poise and beauty flow” for women, and “muscularity, body condition, symmetry, and proper shape” for men. In physique, extreme muscularity is marked down. Men wear board shorts, not posing trunks. On the female side, I think this may be the a step toward phasing out female bodybuilding.

phase out: kivezet, megszüntet, és azóta tényleg

http://www.burnthefatinnercircle.com/members/physique-contest-divisions.cfm

Az interneten minden fent van, de ennek az okát, és hogy miért nem volt 2015-ben Ms. Olympia, nem találtam meg.

A Ms. Olympia wikicikke egy forrást idéz, de az is tőmondatban elintézi: nem lesz Ms. Olympia, és kész.

http://www.hardbodynews.com/2015/01/qualified-2015-olympia/#sthash.jFbTx57L.dpbs

Én nem tudom, hogy a nők most megint meg vannak fosztva valamitől, vagy minket véd-e a változás. Hogy milyen botrányok, erők, érdekek vannak a háttérben, erről még sokat kellene olvasnom, bár gyanítom, hogy nagyrészt a szerhasználatról van szó. Milyen mértékben érvényes a testi önrendelkezés a nőkre, ki mondja meg, mit tehetnek a testükkel? Mi van azokkal a testépítőkkel, akik szültek? Ők a versenyzői fénykoruk előtt, után, esetleg közben szültek? Rákezdünk-e azonnal az idióta mantrára, hogy egy ilyen nő hogy talál férjet, és milyen anya? Átléphető-e a hagyományos normatív női testkép, amely büntet, ha kövér vagy, büntet, ha kicsi a melled, és büntet, ha “túl” izmos vagyok? 🙂 Mennyiben isteni elrendelés meg természetesség, biológia nőnek lenni? Mondjuk szerintem lombikozni vagy repülőre ülni, pláne rakétát az űrbe lőni is istenkísértés, tudjátok.

Én néha felnézek a lábtolóról az egek fogaskerekére, és homlokráncolva kérdem Edet: de ugye nem leszek túl izmos? És röhögünk. Én nagyon izmos szeretnék lenni, a testem természetes kapacitása szerint, a többi, a sallang-nőiesség meg nem érdekel. Szülni valószínűleg nem fogok, közérzetem kitűnő, a ketogén kajálás külön egy sikertörténet, fogam ép, székletem tömör és fényes, ahogy a népszerű humorista mondja, a hajam hosszú, a mellem — mivel a magas tesztoszteron reakcióképp megtolta az ösztrogént is — apró, de gömbölyű. A szemöldököm marad ott, ahol volt. (Viszont vettem egy überállat ezüst sortot megint.)

A férfi physique, az a cikiség. Az “igazi” gyúrósok, akiknek a tömeg a mániájuk,  meg is vetik.

http://shop.builder.hu/dogmak-kozott-a3659

Egy magyar nagyágyúnk van a nők közül, Szikszay Gabriella, aki kijutott a Ms. Olympiára, 1992-ben. Tizenhatodik lett.

Mostanában az előző bejegyzésben bemutatott Toldi Zsuzsanna a mi nemzeti kincsünk. (Itt nagyon pontatlan voltam, nyomoztam, olvasó is jelzett, újraírom.) Bikini kategóriában kezdte, nyolc évig versenyzett így, sokszoros magyar bajnok és kétszeres világbajnok. 2012 óta indul bodyfitnessben. A profi kártyához világbajnokságon kell dobogósnak lenni. 2012-ben Arnold Classic Europe bodyfitness világbajnok lett 168+ centis kategóriában, 2013-ban abszolút bajnok (ez a magassági megkötés nélküli kategória). Kvalifikált a Ms. Olympia verseny Figure kategóriában.

Bánkuti Gabriella a WBPF szövetség athletic physique kategóriájában lett világbajnok, ez amatőr verseny.

http://www.nlcafe.hu/foto/20131127/testepito-vilagbajnok-bankuti-gabriella/

A legeredményesebb magyar monstrum Kiss Jenő, de szeretjük Nemvagyokbuzi Kathi Bélát, Tóth Dánielt, Tóth Zoltánt is.

A végén néhány népszerű kérdés.

Szteroidok, tiltott szerek

Ez sem olyan egyszerű ám. A szteroidokról mindenki tud. A syntholról is sokan tudnak, az izmokba fecskendezett anyagról. Amitől rondák lesznek, egyébként: komoly versenyen syntholos izommal esélyük nincs. Senki nem tartja szépnek, ez függőség és testképzavar amúgy.

Mondjuk az egész testépítés tömegmánia is függőség és testképzavar, mondom erre én.

Egészségkárosító és/vagy iszonyú ronda, oké. De van még számos más szer. Mondjuk azt, hogy ami tilos, azt elítéljük és üldözzük (mármint a sportdiplomácia, a döntéshozók, a média), ami meg nem baj, például a protein és a multivitamin, azt nem? A többi sportágban így van.

De ez egy skála, és ha tényleg a fair verseny és tényleg fontos az egészség, akkor sok-sok kételyünk lesz. Már csak azért is, mert a kilencvenes évek hősei most halnak meg sorban, ötven meg hatvan évesen. Itt van egy érdekes cikk erről.

A skála elején van a vitamin, növényi kivonatok, proteinek, aminosavak. Aztán a vízhajtók, serkentőszerek, bedurranást fokozó anyagok, savasodásgátlók. A termogén zsírégetők, pajzsmirigymanipulálás. Aztán, mivel a testépítés hormonális kérdés is, a tesztoszteronfokozók, a hormonok, a növekedési hormon bizgetése. A túlvégen meg az említett szteroidok. Szigorúak a forgalmazási szabályok, különösen Európában, van sok tilos szer, de a feketepiac virul, kiöregedett testépítők is seftelnek, és amúgy is nehéz éles vonalat húzni naturál és nem naturál, ártalmatlan és kockázatos szerek között. A versenyzők előtt csak a cél lebeg, nem téma, hogy impotensek, vagy öt éven belül, vagy akár most is úgy néznek ki, mint a vegyiháború.

Miért barnítanak ennyire? Olyan hülyén néz ki.

Azért, hogy elfedjék a bőrhibákat és teljesen egyenletes legyen a felület, az izmokon legyen a hangsúly. Azért is, mert a színpadi fény nagyon erős, és fehér bőrrel nem látszana annyira a tónus, meg persze vékonyabbnak is akarják láttatni magukat. Olyan, mint a pantomimes fehér arca, na, csak barna.

Szerintem nem a legizmosabb nyert, a Gizi sokkal jobb csaj.

Neked nincs ehhez szaktudásod, rutinos szemed. Általában laikusként véleményezni egy szaktudást igénylő jelenséget, vagy akár a szubkultúrát, az vicces.

Én nem akarok ennyire izmos lenni.

(…) 😡 :O 😀