komoly kapcsolatot keres

Közzétéve Szerző:

Elvált és ifjú nők körülöttem — a magamfajták — komoly kapcsolatot keresnek, és nem találnak.

Sőt, új apukát a gyereknek. Meg új családot, az otthon melegét.

Néha vakon, néha elképesztő kompromisszummal, felromantikázással, önrombolással. (Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek.)

A kapcsolat, na, az legyen komoly.

Hogy én ezt is hogy átértékeltem. Az Egyigazi mítoszát.

Tudjátok, ki ő?

Aki ha nem lovagol arra a szélben, míg szól a nagyzenekar, akkor szomorú a lány, az.

A Multifunkcionális Egyigazi, akivel mindent, érzést, élményt és intellektust és ágyat és rezsit és tolófájást és feladatokat, és, majd sokkal később, és bíróság előtt, a vagyont is. Akivel hűségben, a sírig, aki felelős és megbízható. Az a valamirevaló, a komoly, a mély. Aki végre. Azzal ikeába kell járni, hitelt felvenni, a többi pfuj, förtelem, koktélgőz és szombatest, könnyű vér, cafkaság.

Multifunkcionális Egyigazi a mélyérzésűek jutalma, akik ki tudták várni, és aztán jól viselik a monotóniát, ennek elfedésére mondogatják, hogy ez mekkora összetartozás és komoly kapcsolat. Az érzelmek filmnarratívákból vannak, meg giccses külsőségek: csokor és valentinnap (de várom ezt is, micsoda facebookkontentek lesznek). Idézet, produkció, felvonulás, hadd lássák, és hány éves, és magas, és jóképű, és mi a foglalkozása? Közben a nettó, az annyi, hogy én vagyok a nő, tedd bele a pénzed, monotóniatűrésed, apukám, ez itt az én birodalmam, most családot játszunk, és a linzertől a nadrágpelenkán át a sziklakertig én mondom meg, mi hogy legyen, és minden erőmmel képviselem, magammal is elhitetem, hogy ez neked is jó, te erre vágytál, én is így vagyok boldog, mindig is erre vágytam, vagy ha mégse, akkor is: ennek így kell lennie.

És ez évekig, elvárás, szemrehányás, némaság, félrenézés, hétvégi program, gyerek jövőjéért aggódás, lakásfelújítás, lélekelhalás, és ennek van becsülete, ezt szereti a fidesz és ezt tartja követendőnek rendes Polgár, a traumák és játszmák, az örömtelenség és automatizmusok megbízható újratermelője generációról generációra.

Egyigazi vagy nem létezik, vagy jószándékú hazugság és hiedelem az alapja az egész elképzelésnek (leginkább), és jól teszi, ha ezt nem vállalja, hiába ennek van rangja. Én már nem tartom önzőnek és felelőtlennek azt a férfit, aki virágról virágra porozgat. Amint el tudom tartani magam, élvezem az életemet, van Projektem, világosak a céljaim, otthonos az életem, én se sóvárgok Egyigazi után. Eszemben sincs. Mindezek helyett volna.

Persze, lehet, hogy létezik, és őszinte, nem ez a kerékbetört kényszerű vörzsön. Csak én nem vagyok buli neki. Vagy túl kockás volt az inge, mindenesetre engem elkerült.

Haladunk egymás mellett a saját életeinkben, mi, akik sejtjük, mi a dolgunk. Mindenki magáért felel, öröm is, próbatétel is nehezen osztható, még intellektuális beszélgetésre sem találok egykönnyen embert. Nem szereti a bort? A színházat? Nem érti a poént… Olyan kedves, olyan rendes, szép is, csupa jóakarat, de untat, udvarias tudok csak lenni.

A jó szex, az meg, jaj, az nagyon ritka.

Valaki kell neked is. Van az az Egyigazi, aki arra jó, hogy végre rá lehessen irányítani erős sugárban mindent, ami érzés, vágy, probléma, feldolgozatlanság, és váll legyen és erős kar, aki elfeledteti, mennyi dolgod volna magaddal. Pedig sziklafalakon kellene ülni, ha nem is csillámlik, akkor is, láblógatva, sokat, téttel, úgy, hogy fájjon. Megrágni, rájönni, kiérlelni, belélegezni. És bérceken futni kitartóan, bele a napba, amíg meg nem érzed, ki vagy. Csak egyedül lehet ezt, mindenki más interakció, akkor már megfelelsz, betöltöd, igazodsz és kopsz.

Nem jár a valaki, az Egyigazi csak úgy, előlegbe, sőt, máshogy se. Utána se.

Sírni valakinek a vállán, vele feldolgozni, hogy mennyit bántottak, és nem tudod, mi merre, mit akarsz az életedtől?

Vagy majd vele mindenféle programok lesznek, meg gondoskodsz róla, meg rácuppansz a hobbijára, és akkor nem is lesz időd magadhoz?

Rusnyának tartod a tested, nem érdekel a szex, de majd összekapod magad, izgalmas nővé válsz, meg jobb háziasszony is leszel, mert miatta érdemes?

Most utálod magad, de majd kiderül, hogy szeretetreméltó vagy, majd az ő szeme tükrében meglátod magad olyannak…

Így képzelted? Hogy a szerelem megváltás?

Hát pedig a kapcsolódás nem erre való. Nem úszható meg ez a meló, és egy partner csak eltereli a figyelmet. Nem vagyunk kész, jaj, nem vagyunk. A szerelem, az biztosan káosz, nagyon fárasztó ám. De az úgysincs, akarás van, társkereső, mustra, ki lenne jó.

Csak hát didergünk közben, mert jó a bőrfelület, a ferde fény, jó valamin nagyon lelazultan röhögni, jó nem bánni a másik eltömődött pórusait, pohár bort, berúgást se bánni a ketogénben sem. Meg aztán el is hitették velünk, hogy természetes, hogy van valakink, going out and sex, de annyira, hogy roppant ízléstelenül tőlem is egy-két hónap után kérdezgetni kezdték, hogy na, valami pasi…?

Az én esetleges, holnap betoppanó Egyigazim megoldaná és feledtetné a többi sztorit, a nagyon kedves, de sosem sikerülő, kínos majdnemeket, erre volna jó. Kacagnék, ha felbukkannak a csetablakban, akkor mindegyek lennének már, nem érezném azt a feszítő érzést, a kudarcot, a súrlófény bánatát, telibe ragyogna ő — erre volna jó Egyigazi.

Nem szép tőlem. Várok még.

Egyigazi nincs, azt hiszem mégis, hogy mégsincs*. Kivételes az, aki mégis lehet, akkor majd megírom, hogy ja, de mégis van Egyigazi, a kivétel, amely, ugye, a szabály próbája. De most nem írom meg, mert nincs.

Remélem, az Olvasó sem áll le vitázni, hogy neki épp lett egy, tehát létezik Egyigazi. Tendenciaszerűen nem létezik, ez biztos, keresni meg blaszfémia.

Én nem tudom, hogy van ez, mert energetikailag nem jön ki ez, de közben, míg nem értettem, hol késel az éji homályban, megcsináltam az életem. Huszonévesen a szerelembe (viszonzatlan, természetesen) merültem el így, mint most az írásba és edzésbe. Voltak, vannak viszont találkozások, kis együtthaladások, és én fogékony vagyok az örömre, ha önmagam lehetek benne. Ezek nem tartósak, nem is felelősek, és nem, az ilyesmi mégsem könnyed és inhumán (mi ennek a fosztóképzője?). Úgyszólván, a könnyű is veretes, ilyen vagyok. És soha nem bánom, egyiket sem. Nem is sűrűn van. Ebben is lehet korrektnek, minimalista módon teljes szívűnek lenni. Le nem szerződni, és mégis, amíg úgy, addig együtt, és csak addig: annyira becsüljük a Nemiskomoly Nemisegy Nemisigazit, meg főleg magunkat, hogy nem erőltetjük pro forma, ha de facto vége.

Nem, nem felszínes. Nem, nem használós. Csak nem zsarolós, nem követelős, nem berángatós, nem elvárós. Az egész, a nagy élet, a múlt úgyis megoszthatatlan. Akkor már jobb elismerni, hogy csak ennyi, és azt korrektül csinálni. Öt vagy húsz találkozást, csak amíg már pont jó lesz a szex, de nem bánni, hogy akkor meg vége, mert úgy alakult, mert valami már nem, vagy külföldre ment, nem várni sokat tőle, nem figyelni, ő merre jár, nem bitorolni el a világból, nem nyomozni, nem ráfolyondárodni, létezni külön is, mert az is jó, szabadon lenni egymáséi, olykor, ha épp mindketten, nem elvárásra.

Ha moccan valami, ha történik valami, az nem facebookra való, meg izgatott barátnői beszélgetésekbe. Ez az egész kézen fogva mászkálós, a de csak engem szeress, a gesztussorozat, az egymás kiismerése, jaj, ez mind kötelező kör, koreográfia, azoknak, akik képtelenek recept nélkül sütni egy linzert, követik a másokét. Nem akarok senkit megfogni, meg örülni, mint majom a farkának. Nem is fogjátok tudni ti sem, ha. Hogy.

Legyetek komoly emberek, ne ilyen potyalesők, jajdulok fel, komolyak legyetek, komoly legyek, de ne képmutató morállal, és ne is úgy, hogy magatoknak mindent elvártok és bebiztosítotok, hanem egyenes szívvel, derékkal, nyakcsigolyákkal, magatoknak is elegek, ti is, és akkor jó lesz.

* Az akadémiai helyesírás ezt külön írja, az osirises egyetemi társam le is vezette az okát, én mindig egybe, ez az író szabadsága.

77 thoughts on “komoly kapcsolatot keres”

      • Jaj, már… 🙂 (de kurvára unom már a sérültségemet, hogy nem tudom elhinni, amikor valaki kedves hozzám, hogy őszinte, pszichológushoz kellene fordulnom?)

        Kedvelés

      • Vinnem kell a lányomat is (kurva iskola), majd mondom a néninek, hogy az utolsó öt percben pszichoterápiázzon meg engem is. 😀

        Kedvelés

      • Ha komolyan veszem, akkor azt mondom, hogy ha belemenne ilyenbe a psz. akkor a lányodat is vidd inkább el onnan, mert – hasak nem pár- vagy csládterápiáról van szó – a családtagok párhuzamos terápiája egy terapeutánál eléggé gáz. Meg a gyerekpszichológia külön terület, aki abban jó, nem biztos, hogy alkalmas felnőtt terápiájára is.

        Kedvelés

      • Hála Istennek a közelükben sem. Kiiktattam már a hülyéket magam körül. A hiba az én készülékemben van.

        Kedvelés

  3. Nagyon jó, harapható szöveg, és harapom is, mert itt tartok, bár nekem van, aki, de pont azért Aki, mert tudjuk, mindketten, hogy nincs Egyigazi. Legyen jó, és addig legyen.
    A ‘ráfolyondárodni’ nagyon tetszik.
    ‘Az egész, a nagy élet, a múlt úgyis megoszthatatlan.’, ez is.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  4. En ezen most nagyon jol szorakoztam 🙂 “de közben, míg nem értettem, hol késel az éji homályban” Az osszes valamirevalo dolog az eletemben, ami megtart, mind parkapcsolatmentes idoszakokhoz kapcsolodik valahogy. Neha elmerengek, hogy a parkapcsolatban toltott idoszakaim hogy lehetnek ilyen kovetkezetesen termeketlenek 😀 Pedig voltak nagyon jo periodusok, es megis-megse.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Annyi helyről hallom én is ezt az ikeába járást, mint fétist. Komolyan, én sírok tőle. Oké, ha kell valami bemegyek, mert közel van, de mint családi program…? Sírok.
    A kockás inges kifejezést imádom. Irodista voltam, megjelenik előttem a Máté, aki 32 éves, konzervatív, fideszes, van kecskeszakálla is, szépen nyírt, a rövidujjas kockás ingéhez színben passzoló mellény, farmer, bőrcipő, elmaradhatatlan kávésbögre, jegygyűrű, hétvégén a szüleivel templom, este torrent a menyasszonnyal, fészekrakás, munkaidőben vatera és ebay, meg a seggem bámulja a fénymásolónál és béna szexuális utalásokat tesz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én meg úgy írom meg, hogy a mélyben arra gondolok, hogy ilyen nincs is.

      Én alapvetően nem hiszek a kockás inges informatikusok, a wassalbertolvasó hobbitörténészek, az irodaidolgozó buzgóanyukák, a suttyó és patologikusan nárcisztikus, százhatvankilenc centis testépítők létezésében. Megírom azért őket, mert azt mondják, léteznek. Aztán megdöbbenek, találkozom velük.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • IKEA. Egy ideje figyelem amikor arra járok, és a következőt állapítottam meg. A vásárlók többsége nő, egyedül. Sok a család főleg hétvégén, de az étterem közelében csoportosulnak. Valamint sok a hideg tekintetű, kifejezéstelen arcú fiatal pár, akik -basszus tényleg- normakövetésből lehetnek ott.
      Évus, te ezt észrevetted, vagy csak egy szimbólum volt? Mert tényszerűen igaz.
      Amúgy IKEA rajongók vagyunk, mert másutt nincs skandináv-minimalista bútor (ott sem mind az) megfizethető áron.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • Nekünk messze van, ritkán járunk oda, de azért néha mégis. Most decemberben és januárban valahogy úgy alakult, hogy háromszor is beestünk (ez jóval az éves átlagon felüli), és több óra ment el azzal, hogy a gyerek a berendezett gyerekszobákban játszott bújócskát, meg főzött-sütött a konyhában egy másik kisfiúval együtt egy óriási plüssállat-sereglet részére ebédet, meg elfogta a rossz bácsikat/néniket és a paraván-dutyiba(mögé) zárta őket. Igazából jól szórakoztunk, olcsóbb volt, mint egy játszóház, kevesebb bacilust köhögtek ránk, mint egy zsúfolt játszóházban, és hellyel-közzel még arra is akadtak tíz percek, hogy megnézzük (részben megvegyük) azt, ami miatt eredetileg odamentünk. És tuti nem voltunk hideg tekintetű pár a gyerek mellett :-). De könyvespolcot most végül asztalossal készíttetek, mert az jóval olcsóbb, és méretes is lesz.

        Én az első hosszabb bekezdésben a vagyonmegosztáson nevettem jót. Továbbá nagyon örültem annak, hogy nem erősíti a kivétel a szabályt, én ettől a mondattól leszek menetrendszerűen rosszul.

        Kedvelés

      • Dán. De jól látod, a design inkább a németek ízlése szerinti.
        Mi mindig mindenütt messze állunk meg a kijárattól. 🙂

        Kedvelés

      • Mikor a mostani Egyigazit megelőző Egyigazival a házat berendeztünk, többen megjegyezték, hogy egyszerűbb lett volna bepakolni két kofferbe és beköltözni az Ikeába, mint így apránként hazahordani 🙂

        Kedvelés

      • A facebook tele van az engaged (régebben: _taken_, a másik a single) státuszúakkal, magyarul: Ló Béla JEGYESE. Fitneszmodellek, talpig punciban, műszerfalak mögött, Bangkokban, tetovált jövendőbelijeikkel. Vicces.

        Kedvelés

    • Közben erősen módosult a kockás ing jelentése, Klinghammer István jóvoltából. Köszönet, tönkretette a jól működő metonímiámat. Nem szabad elhatárolódnunk. Azt hiszem, végig kell javítanom a blogot, mondjuk rendszergazdára.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  8. Sziasztok, már írtam néhány kommentet, de szerintem még egyszer sem köszöntem.

    Szóval azzal együtt, hogy minden betűjét átérzem a bejegyzésnek, nekem mégis az jut mindig eszembe arról, hogy ‘komoly kapcsolatot keresek’, hogy én inkább vicces kapcsolatot szeretnék, nem komolyat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Megintcsak: igen. Épp mostanában gondolom: akkor voltam a legnyitottabb, mikor egyedül éltem. Fogékony , ézékeny, szenvedélymentes, metszően éles. Az én. Rossz látni, ahogy fiatal barátnőim betegesen vágyakoznak elveszíteni önmagukat. Ti leányok, ne tegyétek!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Válás után évig, kettőig azt hittem, nekem kell valaki, mert az élet nem az igazi egyedül. Hát, sikerült pár évet elcsesznem ezzel a hülyeséggel. Közben megtanultam, az egyedüllét nem feltélen magány. Nem kell félni, mert még élvezhető is. Persze, van, ami hiányzik, hazugság lenne azt állítani, hogy nincs jobb, mint egyedül élni az életet, de ugyanakkor erőt és önbizalmat ad, hogy igen, meg tudom csinálni. És nem, nem kell segítség.
    Hogy lesz egyszer valaki mellettem? Lehet, nem tudom. De ha lesz is, nem azért, mert szükség van _valakire_, hanem, mert jó _vele_.
    És ez az érzés már most jó. A függetlenség érzése. 🙂

    Kedvelik 2 ember

    Hozzászólás ↓

    • Saabi,
      (épp ma beszéltem egy társadalomkutatóval erről a nagyon-nagyon fontosnak hangoztatott thémárúl)
      jöhetnek olyan helyzetek, amikor ki kell mondani: jobb, ha egyedül maradok s magammal élek. Nem-nem, semmiféleképp nem engedhetem, hogy egy mellémrendeltetett személy, tönkremenjen belém. Nem kellenek az ártatlan áldozatok, egy lehetetlen helyzet veszteseiként.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Más fázisban vagyunk, de nekem most az egyedüllét életmentő lenne. Az utóbbi években az összes örömteli pillanat akkor ért, mikor egyedül vagy a gyerekekkel voltam, a férjemhez ilyen nem köthető. És a lassan beköszöntő szabadságban kezdem megint felfedezni a barátságok erejét, amit évek óta alulbecsülök. Olyan jó, hogy vannak, és akkor is vannak, ha évekig elhanyagolom őket. Egyébként sose voltam olyan magányos, mint az elmúlt években, amikor házasnál házasabb nem is lehettem.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

  12. Igen, Zsenike, legyen vicces, szórakoztató, én úgy fejeztem ki mindig, hogy “meglepő és mulatságos” legyen! Ez nem óhajtó mondat, körülbelül így élünk… azért komoly kapcsolat is van. A háttérben, de nem parázunk. Puszi

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. “Vagy majd vele mindenféle programok lesznek, meg gondoskodsz róla, meg rácuppansz a hobbijára, és akkor nem is lesz időd magadhoz?”

    Csehov: Aranyos
    Ezt olvasta valaki? Rövid novella, de szenzációs, esetleg egyszer ez is lehetne egy olyan együttolvasós dolog.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • De jól ráéreztél te, gombotz, erre a Csehovra!
      Ezt a novellát én is nagyon szeretem.
      Nem emlékszem a nő teljes nevére, csak arra, hogy Olga, na Olga az, akinek nincs élete, szerintem személyisége se nagyon, csak annyi, hogy “Aranyos”.
      Kurva veszélyes szerep.
      Nagyon jó novella, tényleg lehetne együttolvasós.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  17. Nem tudok komoly lenni, már (majdnem) mindent elviccelek. Annyi arcra fagyott életet látok, próbálok mosolyt előhúzni bárhonnan, bármiből. Komoly? Párkapcsolat? Csak amíg öröm vele. Mostanában a felső nyaki csigolyában érzem azt a nyomó érzést, h sok, valami sok, nem tudok pihenni, kicsit elveszítettem önmagam. És azt csak én egyedül találom meg.
    Valentin napra veszek 1 triumph csipke szettet, magamnak természetesen. És örülök majd neki.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Háromszor leírtam, háromszor kitöröltem: mennyit kell fejlődni még ahhoz, hogy addig maradj ameddig jó mindkét félnek, s mennyit kell ahhoz, hogy jó sokáig jó legyen… Én még fejlődök, pedig már akarnám. De nem, mégsem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Sosem értettem, hogy hogy lehet keresni azt ami még nem történt meg..?
    Ez nem lesz más mint az ‘akármi’ bedobozolása ‘valami’-vé. Persze, ha két pragmatikus elme találkozik, és megegyeznek, az komoly elhatározás is lehet. Alkati kérdés. De aki nem így működik, az mit keres? Ami még nincs is? ‘Hát nem fog nekik sikerülni..!’ hogy egy örökbecsűt idézzek, Besenyő Pista bácsit, a kőolaj finomításról alkotott elképzeléseiről.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. Nekem két olyan majdnem-kapcsolat, illetve majdnem-házasság volt az életemben, ami efféle “komoly kapcsolatot keresünk” indíttatású volt, ahol a másik valamilyen tudatos mércének vagy értékrendnek való megfelelése meg a családalapítási tervekbe, örökölt forgatókönyvbe vagy racionális “jövőképbe” való belepasszolása fontosabb elem volt (így utólag értékelve), mint a spontán érzelmi-érzéki rezonancia és öröm. Az egyik huszonévesen oda-vissza lépegetős, udvarlásos-romantikus gesztusos-barátkozós-összeveszős-újrapróbálkozós dolog volt, és akkor lett szépen és véglegesen vége, amikor ki tudtam mondani, hogy én téged nagyon kedvellek, sokra tartalak és valahol vonzónak is tartalak, de ne erőltessük, ami nem megy. A másik meg az a fajta inkább baráti, mint szerelmi kapcsolat volt, amibe nagy csalódások után menekülnek emberek (nők leginkább 29 és 35 között), és nagyon örülök, hogy ki tudtam lépni abból a kompromisszumos függőségből, amivé ez alakult és nem szültem gyerekeket egy ilyen érzelmi közegbe, azzal, hogy majd attól jobb lesz és meglesz az “életprogram” 18 évre. Arra jó volt mindkét eset, hogy rájöjjek, mennyire félrevisz engem ez a jövőre, hosszútávra koncentrálós “Egyigazi-keresés”, és hogy ne akarjam előre definiálni, bebiztosítani a dolgokat, ne az elvárásokról meg az annak való megfelelésről szóljon egy találkozás. Nekem eleve kölcsönösen komolytalannak szánt kapcsolataim nem voltak, annál én óvatosabb, bizonytalanabb meg tudatosabb vagyok, de az igazán fontos “igaziak” nem a “komolykodásról” szóltak, hanem a spontán és kölcsönös érdeklődésről. Ez a “komoly kapcsolat”-keresés egy kicsit persze azért is olyan fontos bizonyos életkorban/helyzetben a nőknek, mert ha az a meggyőződésük, hogy csak a “madonna” meg a “szajha” szerepet tudja a társadalom meg a fiúk és az ezen a szinten megrekedt férfiak jelentős része leosztani nekik, akkor inkább az elsőt próbálnák eljátszani.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Visszajelzés: a blogger válaszol | csak az olvassa — én szóltam

  23. http://mno.hu/nagyinterju_magazinban/bagdy-emoke-a-lanyoknak-tarsat-kell-talalniuk-1329555
    “A „harmincasokkal” mélyen együtt érzek, és klinikai praxisomban az egyedül maradókat szeretettel terelem az intenzív párkeresés irányába, nehogy a magány pusztító örvényébe jussanak. Meg kellene értenünk, hogy az ember társas lény. A lányoknak társat kell találniuk, és merjenek családot alapítani a fiúk. Sokkal korábban, mint manapság, a harmincas éveik derekán. Csakhogy alig van ismerkedésre, kapcsolatépítésre alkalmas, méltó hely. A „Három királyfi, három királylány” mozgalom, amelynek kezdettől aktív résztvevője vagyok, sokat tesz a fiatalok boldog családi életének elindítása érdekében.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Az úgynevezett önzés általános, a korszellem gyártmánya. A fogyasztói kultúra azt üzeni: csak magaddal törődj, hogy neked mindened meglegyen. A magunk örömére koncentrálunk, holott a boldogság éppen ott kezdődik, ahol másokat teszünk boldoggá, majd pedig ők minket. Világszenzáció az a harvardi kutatás, amelyet 1938 óta töretlenül vezetnek, és azt firtatja, mi tart egészségben, mitől vagyunk boldogok, hogyan érvényesülünk legjobban, és mi a hosszú élet titka. Hétszázhuszonöt ember vizsgálatával választ adott rá, megéri-e önző és magunknak való, pénzgyűjtő lényekké válnunk. Több generáció összesített eredménye szerint az boldog, az érvényesül, annak lesz hosszú élete és marad egészséges, akinek minden viszontagság ellenére épségben marad a családi élete, akinek meghitt és szeretetteli rokoni, baráti kapcsolatai vannak. Ezek szociális védőhálót jelentenek.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “A tudomány is azt üzeni, hogy sikeres, egészséges, hosszú életű és boldog lehet az az ember, akinek minőségiek a szeretetkapcsolatai, sokat tesz másokért, akinek a világon a legfontosabb, hogy minden konfliktus ellenére őrizze párkapcsolatát és családi életét. Vajon megértjük-e, hogy ebben a fogyasztói kultúrában nincs más út előre, mint visszatérés a gyökerekhez, a szeretetkapcsolatokhoz, amelyek ápolását, gondozását, óvását újra meg kell tanulnunk, hogy mindennapjaink élhetőbbé váljanak.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mert szeretetkapcsolatban csak az életre szóló pároddal meg a gyerekeiddel lehetsz, érted. Ezt elmesélte Kalkuttai Teréznek is? Vagy a pápának?

        Kedvelik 1 személy

    • Magány pusztító örvénye???? Kösz, Bagdy Emőke. Pont erre van szüksége az egyedül lévőknek, hogy még valaki azt mondja, az egyedüllét kudarc, és élhetetlen. Atyaég. És ezt szeretetnek nevezi. Mert ugye mindenki ugyanattól és ugyanúgy boldog, és csak az hiányzik, megmondják, mit kell csinálni. Terelni kell a birkákat.
      Aztán tessék bármilyen szarban bennmaradni, mert az ám a boldogság!

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

  24. Jaj, Lajos, a nőzés nem jött össze még mindig? Képzeld el, itt virulok meg minden, de én se találok olyat, aki nekem igazán tetszene, félnek tőlem, azt mondják. Aztán mégse sírok, mert nekem fontos, hogy ilyen lehessek, szabad és önfejű. Élem az életem és hálás vagyok minden örömért. De aki mégis tetszik egy kicsit, az mind jószándékú, eszes, pozitív, és semmiféle erőltetett ideologikus magyarázatot nem használ a problémáira.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Lajos, nem fogsz nekem feladatot adni, olvastatni. Semmi ilyet el se olvasok, rá se nézek. Nem csak azért, mert sok más dolgom van. Nem is azért, mert általában sem olvasok szutykot, szemetet, vagy mert nem akarom “tágítani a látókörömet”, ahogy ti mondjátok, amikor rám akarjátok erőszakolni a nőgyűlölő hülyeségeiteket.

      Hanem főleg azért, mert nem engem érdekel az, amit te írsz, a te témád, hanem te kotorászol itt, és te nem bírsz megnyugodni. Nekem semmi dolgom veled, nem vagyok veled vitában. Arra kérlek, ne tapadj ide, ne erőltesd ezt, ne írogass, semmilyen néven, mert nem érdekel, teher nekem. Köszönöm.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • AKkor tévedsz, ugyanis a cikk nem a tényleges özvegységre vonatkozik…
        de ugye leesne az ujjadról a karikagyűrű, ha beleolvasnál.

        Annyira utálom az ilyen fafejű embereket, akik nem hajlandóak az ellentétes ideológiájú írásokba belenézni.

        Én még a jehovistáktól is elfogadom a traktátusukat, és miután elolvastam, akkor hajtom el őket.

        Ugyanis az az agy, amely csak tendenciózusan egyféle álláspontnak van kitéve, beszűkül, elsorvad.

        Kedvelés

      • leesne. miért tenném? ismerem az érveiteket, és már 2012-ben meguntam. ne tornáztass már, mit akarsz? nem fogsz meggyőzni. nincs kontakt, nem leszünk jóban. nem érdekel. ne legyen ilyen a világban, mint a redpill meg a férfihang meg az erőszaktevők mosdatása, meg az evolúciós lúzer önigazolás. az enyémben biztosan ne.

        Kedvelés

      • ja, mindenki mondja, milyen szűk és sorvadt vagyok agyilag. :DDDDD
        nem egyféle, de az biztos, hogy én döntöm el, miket olvasok, és erőszaknak, manipulációnak nem engedek ebben sem.

        utálj nyugodtan, de leginkább húzzál már el innen, ne nyomjál, ne sunyulj itt.
        azért mégis tetszik a blogom, lényem, ha ennyit lógsz itt évek óta, és ilyen fontosnak tartod, hogy meggyőzz.

        Kedvelés

  25. Visszajelzés: kevesebb kilincset fogott, mint | csak az olvassa — én szóltam

  26. Visszajelzés: és most meg az van | csak az olvassa — én szóltam

  27. Visszajelzés: reménykedve nézeget | csak az olvassa — én szóltam

  28. Jajj,de régen írtam ide,aztán ez a szöveg meg így megtalált,és pont nem komolykapcsolat,hanem komolytalan okán.Mert az egyigazi mellett van most egy olyan igen ritka egymásratalálásom,amit nyilván nem kéne és nem szabadna,de a méhem,gyomrom és szívem egyszerre kezd rángatózni a kisujja emlékétől is.És jónak kéne lennie,hiszen új,és elsöprő és deklaráltan nemigazi,de már most rossz,és el is basztam talán,mert tisztázni akartam,ő meg nem,szóval igazi nemigazival is lehet szenvedni , csak ezt akartam kiírni magamból.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  29. Visszajelzés: engem nem vár haza senki | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .