Rohanó mai világunkban, kezdi a stíluspanelek közé rekedt újságírógyakornok a bármiről szóló magazincikket. Ez is trend és reflektálatlan szokásunk: arra panaszkodni, hogy minden milyen felfokozott, felszínes, felgyorsult, és egyre csak…!
Az emberek manapság (értékvesztett világunkban) (amikor a mai fiatalok már lassan…) (és már a túró rudi sem olyan erjedt-csípős) (nem is beszélve az alufóliás-papíros Milka eltűntéről, hát hova jut a világ?) valóban csüngenek a technológián, tényleg ritkábban olvasnak nyomtatott nagyregényeket, mint régebben, és lényegesen többet kattintgatnak felszínesen, osztott figyelemmel. Tényleg inkább választják a gyorsan és könnyen elkészíthető ételek receptjeit, igénylik az életet könnyítő gépeket, és nem kézzel verik a habot.
Nem mostanában kezdődött ez a folyamat, és még csak nem is az internettel, dehogy.
Örkény Egyperces novellái 1967-ben jelentek meg. Bevezetőjükben így ironizál a rohanó, kiüresedett életmódon és a kultúraellenességen (vagy szerintetek min?):
A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások.
Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!
(eddig volt a tézis)
Én lassú, valóságközeli életet választottam, a maga nehézségeivel, szóval bringa, tüzelőaprítás és szinte gépmentes háztartás; viaskodom a mobilommal, egyszerűen nem tudom megszokni, és nem skype-olok, de azért netre vagyok kötve. És közben érzékelem, hogy mások értékrendje is változóban: a világnak ezen a felén egyre több olyan trend figyelhető meg, amelyek lényege, hogy nemet mondanak az őrületesen gyors tempóra, az instant megoldásokra, és deklaráltan a visszalassulásra, az emberszerű léptékre, az egyénire és egyénre szabhatóra és a személyességre voksolnak.
(egy kis átvezetés)
A technológia fétise mára megfakult, a gyártósorok csodái nem biztos, hogy elkelnek, a két gombnyomással elintézhető megoldások bűvölete múlóban. Az organikus, a házi, a kézzel készült, az egyedi, a közösségi, a természetes mindenfélék becse megnőtt. A tempó nem gyorsítható a végtelenségig, egyszerűen besokall az ember.
(tételmondat)
Egymást érik ezek az ősemberi, organikus, igaz, lassú, do it yourself kezdeményezések. Még a készpénz megmentése mellett is érvelnek közgazdászok. És: az újfundamentalizmus, a vissza a gyökerekhez, a konzervatív reneszánsza is megjelenik a változó értékrendben.
Az, amiben hiszünk, többé nem személytelen. Mintha újabban szóba állnának velünk. Tanárok alkották a pedagógus etikai kódexet, úgy bizony! (…) A jövő parkjaiban nem építik meg előre az utakat, hanem spontánul alakulnak ki a közlekedők ösvényei. A jópofa fiatalok, akik kezében a jövő, kifejezetten emberiek, Zuckerbergtől a Prezis srácokig. A visszalassulás, a technológia és tömegtermelés elutasítása lehet elv, küldetés, vállalkozás, honlap, innováció, de egyszerű hétköznapi döntés is. Például, sokan újra főznek, nem hozatják az ételt, és nem is tésztalevest esznek bögréből, hanem elbíbelődnek időigényesebb receptekkel is (marinálás, házi erjesztés, lassúfőző, sous vide). A junk food őrülete után már a kilencvenes évek végén megerősödött a slow food mozgalom, és felfutottak egyszerű, házias, “igazi” ételeket adó éttermek. A clean eating azt jelenti, hogy az alapvetően természetes alapanyagokat az ember otthon állítja össze étellé.
A virtuális valóság, a digitális szórakoztatás mégsem ütött akkorát, mint ahogy az ezredforduló idején jövendölték. Trend lett elmélyültnek lenni, belemenni a valóságba, Indiába utazni és internetmentes hétvégét tartani.
Hiába várták, nem uralta el az e-olvasó sem a betűéhesek tenyerét, a nyomtatottkönyv-piac köszöni, él és virul, van könyvhét, könyvfesztivál, Az év könyve díj, új könyvesboltok és műfordítás is. De még az antikváriumok is megmaradtak, persze sok változással (például a lexikonok eladhatatlanná váltak).
Kötnek, horgolnak, varrnak a nők, és van olyan cég, amely csapatépítésként kötéstanfolyamra fizet be.
Otthon maradnak a nők, ráérősen nevelik a gyereküket, tápszer helyett szoptatnak, és nem is irányítják annyira a folyamatot: kivárják az elválasztódást (Baby Lead Weaning, a gyerek által irányított elválasztódás a jelenlegi, progresszívnek számító hozzátáplálási mód, amely megragadható méretű, puhára párolt ételdarabokat ad a gyerek kezébe. Lassan visszaszorulnak a pürék és szájba lapátolás is).
Az is lelassulás, hogy nem kérünk a kész receptekből, a tekintély szavából és az uniformizált eljárásokból. Nem rohanunk orvoshoz, sem lézeres beavatkozásra, hanem kitúrjuk az internetről a magunk személyes megoldását a bajainkra, és nemet mondunk a gyógyszerekre.
Sokan emelték olyanná az életszínvonalukat, hogy nem kényszeríti őket állandó géphasználatra, extrém hatékonyságra a hétköznap sem. Rájöttek, hogy nincs okuk rohanni, jobban élvezik az emberibb tempót, a stresszmentességet, a természetet, a csöndet, mint a hatékonyságot. És hogy belemerülni valami két kézzel végezhető tevékenységbe rendkívül pihentető, meg a nagyi is jobban örül, ha mosószeres flakonból készítünk neki locsolókannát, mint ha kapna egy húszezer forintos vásárlási utalv. Önkénteskedni meg, az direkt jobb emberré tesz.
(antitézis, ez volt a fő rész)
És ez jó. És persze attól még a technológia is jó, és az is egyre közösségibb. Ötvöződik a profi hatékonyság és az egyéni igények, minden interaktívvá válik. Hát hittük volna akár csak öt éve, hogy összemosódik a szolgáltató és a felhasználó szerepe, tartalomelőállítóvá válik a felhasználó, és a kommentjeink jelennek meg a napilapokban? Hogy folyton a visszajelzéseinket kérik a cégek és intézmények?
Köszönjük, nem kérünk a profizmusból és a hivatalos útból. Kiderül, hogy a taxinál jobban működik az Uber, és hogy egyszerűbb szálloda helyett magánszemélyek lakásaiban héderezni (ebből szállásadóként pedig szépen meg is lehet élni).
Az is új fejlemény, hogy személyre szabható az amúgy iparilag előállított high-tech cipőnk a Nike-nál:
, és saját igényeim szerint keverhetem ki a proteinemet:
http://www.theproteinworks.com/create-your-own
(hétfőn érkezik, valószínűleg nem lesz neki jó íze, viszont ketogén)
(szintézis)
used to be as fat and happy. taken in Finland, 2011 with Baby David on my back. a couchsurfing experience. and my wondershoes were bright white at that time.
csak az olvassa. én szóltam 
Az alkotás, a mozgás, a lendület folyama, ami fenntart és kiemel. Kiemel az arctalanok közül. Akik magukban élik meg a külső világot és ezt a világot egy elevenen élő – magát megújítani képes szűrőn engedik át, mint az őszi lombkorona a nap fényét, azok a spektrum azon valóságát is látják, amin a többség tekintete átsiklik.
Az életet, egyszer az életben, a világosságra kell hívni. Az életfolyam sodrának felemelő és megtartó érzése.
KedvelésKedvelés
Most épp a futás a visszalassulás. Hogy az nekem jár. Hogy csakazértis férjen bele a napba. Hogy amit nem most, azt majd később, mert megvár, úgyse végzi el helyettem senki, akkor meg hova rohanjak? Hogy az az egy óra csak az enyém legyen, magammal.
(Még nem olvastam vissza mindent, de az egyedülléttel hogy állunk mostanában? Miért nem bírnak emberek egyedül lenni, miért kell állandóan lógni valakin, és elárasztani azzal, hogy én ezt meg azt is ilyen meg olyan jól csinálom, és te miért nem úgy, ahogyan én? És ezek nem a gyerekeim, ezek felnőtt emberek. Muszáj állandóan önigazolni? )
Tegnap másfél órán keresztül csomagoltunk be egy ajándékot. A kicsi rajzolta meg a csomagolópapírt, és hat masnit kötöttünk rá, a legkisebbet egy villán, tizenkétszer egymást után, amíg olyan nem lett, mint a képen. És nem érdekelt, hogy a nagymama mind a tizenkétszer elmondta, hogy teljesen feleslegesen csesszük el az időnket, mert a csomagolópapírt úgyis mindenki csak kidobja. Nekünk így tetszett, így akartuk – és persze nem is dobták ki….
KedvelésKedvelés
Én nem tapasztalom, hogy hű, de sebes lenne a világ. Sose értettem ezeket a közhelyes felsóhajtásokat o.O Nem sodorvonalban élek, vagy nem figyelek oda?
Csodálom anyámat, aki képes kézi habverővel keményre felverni a tojásfehérjét. Én ha egy órát rászánok se jön össze, sehogy. Mivel gépeim nincsenek, olyan receptet nem készítek el, ahol veregetni kéne
KedvelésKedvelés
Nekem három-négy perc, és kellemes tricepsz-érzetek. Megtanítsalak? 🙂
KedvelésKedvelés
😀 Igen hasznos volna.
KedvelésKedvelés
Már az ilyen skillek (és habverők) is elvesznek….
KedvelésKedvelés
Az ér, ha ugyan nem elektromos, viszont tekerős? Tricepszre az is egész hatékony.
KedvelésKedvelés
Ér, beírom! 🙂
KedvelésKedvelés
Nem is vesznek el az ilyen skillek, csak jól kell keresni a neten. Youtube-ról tanultam vajat köpülni. Bár nem a hagyományos eszközökkel csinálom, de isteni finomat lehet összehozni és biztosan vaj. Minden másra meg ott a régiség piac.
KedvelésKedvelés
Épp tegnap törtem a fejem, hogy vajon mióta léteznek önkiszolgáló éttermek, és mi mindent jelent ez a társadalom szemszögéből.
KedvelésKedvelés
Hiába, régen minden jobb volt, na. 😀 (Már megint ez a vaníliásizé.)
KedvelésKedvelik 1 személy
A gyerekneveléses dologra reflektálok, nyilván a slow food mozgalommal nem tudok most annyira azonosulni 🙂 Annyira belassított a gyerek, és úgy élvezem. Az óra teljes elfelejtése, sok ráérős együttlét a gyerekkel, sok pihenés a szoptatással, örömteli felfedezés és közös élvezet az evés a blw-vel, sok, csak úgy együtt levés más anyákkal, rengeteg olvasás, orrvérzésig. Élvezem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni. Nyilván ehhez kell egy hatalmas adag beleszarás mindenbe, meg egy egészséges adag önzés is. De jó így nekünk nagyon.
KedvelésKedvelik 1 személy
Úgy örülök, emlékszem gyermekvállalási aggályaidra… ha az embernek icipici gyerek van a közelében, olyan meghitt és természetes minden szag és macera, és olyan életidegennek tűnik minden más.
KedvelésKedvelés
Ó, jaj. Félve olvasom soraitokat. Mégiscsak marslakó lennék? Annyira nem vágyom semmilyen babás-mamás közegre, pelenkára, szinte megdöbbent, mennyire nem, ha visszajön a horror, végem. Úgy átugranám most az elkövetkező két évet. Egy gombnyomással, mint a sci-fi filmekben.
Ráadásul itt igen hamar le kell majd passzolnom a gyereket, állami támogatás híján. Illetve majd még utánanézek, van egy-két ötletem, ami még bejöhet. Ha jövő szeptemberig (akkor lesz 10 hónapos) el tudom húzni a munkába visszaállást, már győztem (elvileg már márciusban kéne). És egy csomó ötletem van az életem megújítására, munkára, mozgásra, szinte mindben korlátozva leszek, amíg babázok.Tehát a “korai visszaállás” nekem lehet, hogy még jót is tesz, a gyereknek nem biztos, sőt, azt sejtem, hogy nem.
Igen, ez nagyon gáz, sehol máshol nem mernék ilyen érzéseket megosztani, csak itt. Pedig csináltattam szép pocakos profi fotókat a nyáron, talán terápiás célból is. És igen, igen, “én akartam”.
KedvelésKedvelés
Én nagyon gyors voltam, piacra is gyorsan jártam, aztán viszonylag arra is gyorsan jöttem rá, hogy valami nem stimmel.
Most lassan járok piacra, teljesen újat kezdtem szakmailag (és viszonylag gyorsan belejöttem, mert most érzem igazán, hogy azt csinálom, amire születtem) és lassan jöttem rá arra, hogy kell a lassulás.
Hétvégén NEM dolgozom. Termelői terméket vásárolok. A tegnapi pirított tökmagos tepsis tanyasi csirkecomb mellé céklás-sütőtök kockákat és kertben nőtt ruccolát ettünk, és csípős mustot ittunk.
Leszoktam a tejtermékről. Igen, még a kávéba sem teszek. Imádom. Az.Új. Szokásaimat.
Nem eszem továbbá szénhidrátot sem, csak gyümölcs formájában. Nocsak paleózol? Nem.
nemazalényegezek. nem vásárolok pótalkatrészeket. paleó anyámkínját, meg műjoghurtot. Mandulatej van itthon, de nem nagyon fogy. Nem akarok édességet enni, ha igen, akkor gyümölcsöt vagy aszalmányt eszem. Nem azonnal jött a felismerés.
Lassú volt. Pár hete, még csak érleltem, figyeltem, ültem, gondolkodtam. Kipróbáltam, és ma francia szilváspitét sütöttem, iszonyat mennyiségű vajjal, meg jó durva barna cukorral, és meg se kóstoltam.
Odaadtam a menekülteknek majdnem az összes ruhámat, mert már nem tetszettek. úgy éreztem nem én vagyok. Adományboltban vettem helyette 200 forintért mustang farmert. SOHA NEM VOLT MÉG FARMEREM. Sötétszürke, és sötétlilával van varrva. Lassan új stílusom lesz. Addig nem veszek semmit, amíg nem érzem, hogy nagyon akarok valamit. Nincs szükségem semmire.
Vennem kéne egy új telefont. Mert rossz a kijelzője. Egy új porszívót, mert leégett, egy átmeneti cipőt, mert nincs. Egy ágytakarót, mert a 2 éves mellett nem éppen épületes látvány a sárga kanapé, apropó, lehet, hogy más ezt egy kanapévásárlással oldaná meg? jó lenne egy új serpenyő, mert a vmf-ről a takarító csaj levakarta a teflont. kéne egy jó hajvágás, mert már rég volt. vagy nem. Én döntöm el mi kéne, és miközben ezer sóvárgást ide tudnék hányni a düledező falú, kőkerítéses angol vidéki házikóig bezárólag, most érzem először azt, hogy oké, kéne. De nem kell.
KedvelésKedvelés
Nagyon hangulatos, meggyőző, fejlődős.
Amúgy a paleó, az nem az, ahogy megcsúfolják az édességfüggők, és visszaélnek vele.
KedvelésKedvelés
Hah, én pont pár hete kértem meg anyósomat, hogy tanítson meg kötni. És most kötök. Kidugott nyelvvel, keményen koncentrálva (még nem tudok közben tévét nézni, csak hallgatom.) Egyre jobban megy. Már csodálatos, tarka, kapucnis, bojtos kardigáncsodákat vizionálok, sk.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nosztalgia: kötőtű leesik, pattog az előadóterem hátsó soraiban. Évfolyam vigyorog, “tettes” faarccal ül. Percekkel később veszi fel. 🙂
KedvelésKedvelés
Én street art kötni szeretnék, de nagyon. Amióta belinkeltem ide, azóta nem megy ki a fejemből, mint a capueria. Mindkettő olyan, hogy “á, ilyet én úgysem fogok csinálni, pedig milyen izgi lenne…” Csak ezen a lemondáson kéne már átlépni!
KedvelésKedvelés
street art kötés? Az milyen? Nem figyeltem a linket
KedvelésKedvelés
Gerillakötés, avagy Yarn bombing. Állítólag ez a “nőies street art”.
(Azaz itt is van szex alapú felosztás: éjszaka, maszkkal a szájon, rendőrök elől menekülve festékszóróval fújni a falra, na az a férfias, ami ennél “lájtosabb”, nem tartós rongálás, az “nőies”. Mindegy, nekem ez is tetszik 🙂
https://en.wikipedia.org/wiki/Yarn_bombing
KedvelésKedvelés
Tetszik
KedvelésKedvelés
Pont a héten láttam ezt a cikket. Az a jó benne, hogy sosem késő elkezdeni, és bárhol csinálhatod.
http://mentalfloss.com/us/go/68719
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jó!
KedvelésKedvelés
Van egy mozgalom is, nemrég találtam rájuk, szimpatikusak:
http://slowbudapest.com/slow-linkek/
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, én alapvetően vagyok “visszalassulva”, mármint lassan csinálok mindent.
Ez sokaknak nagyon idegesítő különben, ezt tudom is, mert már mondták. 🙂
“Jó munkához idő kell”, hiába na!
Amúgy sok ilyen örök-bölcsességtől a falnak megyek, de ez pl. tök igaz.
KedvelésKedvelés
Szerintem hatalmas közösségi tudásanyag gyűlik fel a neten, nagyon élvezem, hogy ki lehet használni. Így készülhet indiai étel, indiai szakács segítségével, élőben nézett opera közvetítés közben úgy, hogy a boltban kezdtem el receptet keresni, mit főzzek felkiáltással. A DIY dolgokhoz meg egyenesen nélkülözhetetlen nekem, szeretem a közösségeket, a blogokat, szuper ötletek vannak.
Ráadásul az elidegenítő hatása is csak akkor igaz, ha arra használjuk. Hatalmas segítség volt, hogy úgy voltam egyedül otthon a fiammal, hogy közben nem voltam egyedül, mert rengeteg másik anyától tudtam megkérdezni ami éppen érdekelt, nyomasztott. Kiderült, hogy hasonlóak a problémák és nem vagyok ufó. Kiderült, hogy nem tartanak örökké sem ezek, hiába tűnnek végtelennek az éjszakák, mert van, aki már túl van rajta.
Helyi külföldi és közelben lakó magyar gyerekes barátokat is így találtam külföldön. Nagyon szuper első évünk volt a fiammal, mert sosem maradtam felnőtt társaság nélkül napokra. Kávéztunk, sétáltunk, jöttünk-mentünk és még csak nem is a gyerek volt mindig a téma.
Ha már slow: a városi bringzás is az valahol, nem?
KedvelésKedvelés
Érdekes volt olvasni ezt a posztot, mert én magamnál és a környezetmben is még az abszolút felgyorsult verziót tapasztalom. Szenvedek tőle rendesen, de nem látom, hogy ezt az oldaná meg, hogy elhagyom a gépeket, meg időigényes kajákat főzők. Persze értem én, hogy mi a fő koncepció, de nem érzem, hogy ez akarat kérdése lenne, túl sok a kényszerítő körülmény.
KedvelésKedvelés
Nem kell, hogy azokat a megoldásokat válaszd, amiket én, de az összefüggés attól még létezik, ha rögös is vissza-kézzelhabverődni: ha a valósághoz közöd lesz, akkor az emberi tempóba kerülsz, csökken a stresszed, nem akarsz nem-emberi méretűt. Szerencsés, aki megteheti. de azért kényszerekre egy kicsit túl sokan hivatkoznak mindenféle változtasd-meg-élted témában.
KedvelésKedvelés