mert ember

Közzétéve Szerző:

A tegnapi, hajléktalanproblémát taglaló írás nagy hatással volt rám, aztán még a film is. Beszélgettünk utána, és Miki, a filmklub vezetője most is elővette a feltétel nélküli alapjövedelem témáját, amúgy igen illően. Van ugyanis, hogy a zserbóreceptről, van, hogy Antonioniról jut eszébe.

De mit is jelent a feltétel nélküli alapjövedelem? Ezt a 444-től tanultam, hogy így röviden összefoglalják a cuccot az elején.

A feltétel nélküli alapjövedelem (basic income guarantee, citizen’s income vagy unconditional basic income) egy gazdaságpolitikai eszköz, a társadalombiztosítás olyan javasolt rendszere, melyben a politikai közösség összes tagja (minden állampolgár) egyéni alapon és feltétel nélkül rendszeresen fizetett jövedelemre jogosult.
Az egyetlen követelmény a jogosultsághoz, hogy az egyén az ország állampolgára legyen.
Öt fontos jellemzője:

  1. Az alapjövedelmet pénzben és nem természeti javakban vagy élelmiszerekben kapják;
  2. Mindenki egyénileg jogosult rá, tehát nem családok vagy háztartások részesülnek benne;
  3. A közösség tagjai rendszeresen (pl. havonta) kapják, tehát nem pl. felnőtté válásukkor egy összegben;Az alapjövedelem összege az alapvető szükségletek: az étkezés és a lakhatás költségeire elegendő;
  4. A politikai közösség minden tagja feltétel nélkül jogosult rá, tehát pl. rászorultságtól vagy munkavállalási hajlandóságtól függetlenül. Ez megkülönbözteti pl. a munkanélküli segélytől vagy a családi pótléktól.

…egyik legismertebb németországi élharcosa Götz Werner, a DM Drogeriemarkt áruházlánc elnök-vezérigazgatója, Németország egyik leggazdagabb embere.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Felt%C3%A9tel_n%C3%A9lk%C3%BCli_alapj%C3%B6vedelem

Itt kerülhetsz kapcsolatba a mozgalom magyarországi támogatóival: https://www.facebook.com/FNA.hu, az fna.hu viszont a Föld Napja Alapítvány honlapjára mutat.

A beszélgetés közben rájöttem, hogy hiába logikus, praktikus, méltányos, akár takarékos is a feltétel nélküli alapjövedelem, a magyar ember ezt nem veszi be soha. Mert mi kézből szeretünk enni: paternalista struktúránk úgy működik, hogy a társadalom egy-egy csoportja, a reménybeli szavazók jól meg vannak jutalmazva, megsimogatják a buksijukat. Az úgynevezett becsületes, dolgozó emberek, a munkaképesek, épek, fehér bőrűek, a képzettek, de nem túlképzettek (semmi esetre sem filozófusok), a családosok, az engedelmesek kapnak napközis étkezést, adókedvezményt, árfolyamgátat, földbérletet, dohányboltot, kossuthdíjat. Ki is húzza magát az ilyen polgár: én rendes ember vagyok! bezzeg amazok, miattuk tart itt az ország! Ez a közös tudat, és valójában a baloldaliak is így gondolják, ha kellően éles kérdéseket teszünk föl nekik. A kegyosztó hatalom meg bedőlne, nem választanák újra, ha nem jelölné ki nagyon határozottan, ki derék és ki henye, ha az osztogatásból, jutalmazásból származó polgári identitást nem erősítené meg újra meg újra.

Most a seggünk kilóg a gatyából, hajdan nagy hatalmú újságírók, híres művészek éheznek, nincs föld, pályázat, pótlék, kitüntetés, nincs semmi, útlevélre még telik. Egyvalami maradt itt középen, már azoknak, akik még szólni képesek: az identitás. Attól egyenes a gerincünk, hogy van munkánk, lakásunk, gyereket nevelünk és nem vagyunk cigányok. Ezt nem veheti el senki tőlünk.

Amazok hallgatnak. Túlélnek. Belehalnak.

Most képzeljétek el, hogy ebben a társadalomban holnaptól az összes állampolgár minden megkötés nélkül kapna, teszem azt, százezer forintot havonta. És semmilyen más bérjellegű juttatást nem kapna: nem lenne segély, családi pótlék (abban az esetben, ha 18 év alattiaknak is járna), lakhatási támogatás, nyugdíj, közmunka, sem ezek bürokráciája, igénylőlap, környezettanulmány, határozatok, kutyafüle. A polgár minden más jövedelmét opcionálisan vállalható munkával szerezné meg, de mivel a szerény megélhetést fedezné az alapjövedelem, nem lenne erre rákényszerítve, legalábbis nem az éhezéssel lenne zsarolva. Fel is menne a munkabér, gondolom, nem lenne munkaerő-túlkínálat. Se munkanélküliség.

Hát hogyan nézne az egyszerre csak nem is éhező, netán kerítést építő munkanélkülire a derék ember? Ez is ugyanannyit kap? Pedig nem tesz be semmit a közösbe! Én hajnalban kelek húsz éve!

Ha nincs jutalom, akkor lesz gyűlölet. Nem jutalmazzák többé a jóembert, elvették tőle legfőbb kincsét, az identitását. Azt, hogy kárörvendően nézhesse mások nyomorát, öngazolást találjon veresegyházi telkében, huszadikán is telt bevásárlókosarában arra, hogy ő ezt megérdemli.

Egészen sokan gondolják úgy, hogy csak az érdemeseknek kell segíteni. Akik önhibájukon kívül, hát sajnos. Néhány ügy kering a médiában, a facebookon, tiszta tekintetű hétgyerekes anyák, rákos kisfiúért küzdő család, pincében évek óta fogva tartott szexrabszolga, fehér bőrűek mind: szegények! A többiek: forduljanak fel, úgy kell nekik, a gyenge elpusztul, csak az erős marad életben. Prostituáltak élnek teljes reménytelenségben, romák tízezrei tengődnek infrastruktúra nélkül, a képzetlen nőknek esélyük nincs, hogy otthagyják a bántalmazójukat, transzneműeket gyilkolnak meg politikai alapon világszerte, idén már magyarországi áldozat is van, de ha nem fehér bőrű, erkölcsös életű, rendes szexualitású, jóravaló az áldozat, vállat von a társadalom, nem is tud a tragédiáról, kishír is alig lesz belőle.

Nem azért kell együttérzéssel fordulnunk embertársaink felé, mert kedvesek, helyeselhetőek, mert megható a történetük, hanem azért, mert emberek. Sőt, morális kötelességünk felülvizsgálni idegenkedésünket, másképp viszonyulni a kevésbé szerethető rászorulókhoz, mert nekik az igazán nehéz. És mert senki sem különálló sziget. Feladni fölényes pozíciónkat, privilégiumainkat nem szégyellni, hanem beállítani az élhetőbb világ szolgálatába.

Kivételesen megemlítem kedvenc énekesemet is. Szereti őt a kurucinfó is, idessetek, az alján.

148 thoughts on “mert ember”

  2. Egyet is értek, meg nem is. Elfogadom, hogy ez így van. Hogy szükségünk van a jutalmazásra…ami eléggé szomorú, bizonyos szempontból.
    De ez egy kicsit romantikus, hogy azokat kell igazán sajnálni, akik nem érdemlik meg… Én azt mondanám, élj köztük, mellettük két hétig. Elég lenne. Sokszor tényleg nem lehet bírni velük.
    Családtagunk van, akit rendszeresen meglopnak. A romák. Igen, kimondom. De ha kérnek tőle, akkor ad is. Mégsem elég…el kell lopniuk. A 83 éves öreg nénitől lopnak, aki egyedül él. Hm?
    Viszont azt is tudom, hogy fogalmam sincs, hogy én mit tennék, ha az ő helyükben lennék. Mert nem vagyok. Ezt is értem. Ez a kérdés szerintem nem megválaszolható.
    Elcsúszott ez a szociálpolitika nagyon…nagyon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem is van napirenden dolgom romákkal, néha ki is hoznak a béketűrésemből rendesen, de mindig elgondolkodom, hogy milyen alternatívái vannak egy olyan nőnek, akit gyerekként nem engedtek iskolába, felnőtt fejjel nem tudja leírni a saját nevét? Hazudnak, mindent kitalálnak, csak néhány napig bent maradhassanak a kórházba. A hazugságot a félelem táplálja. Az t gondolom, hogy az a gyerek, amelyik az anyatejjel szívja magába a túléélésnek ezt a formáját, csak emberfeletti erőfeszítések árán tud integrálódni egy általunk normálisnak tartott társadalomba. Még nekünk, “normálisaknak” is nehezen megy ez, ezért járunk olykor pszihológusokhoz. Na és van a másik kategória, aki már nem is akar integrálódni. Velük valóban nehéz együttélni, nem tudom, hogy mi lenne egy emberséges megoldás az ő esetükben.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Igen, elcsúszott, és mindaz, amit írsz, már következmény, ráadásul az erősen torzító “énrendesembervagyok” szemüvegen keresztül nézzük. Én nem annyira egyénileg mondom, hogy így kell segítenünk, bár nem volna rossz a sok előítéletet letennünk, hanem a társadalomnak kellene az ítélkezéssel felhagynia, és nem az igazolja az érveimet, hogy köztük élek, hanem meg kellene nézni, mire mentek az olyan országok, ahol embervoltuk miatt segítenek a lakosoknak, és mire mi. Akár csak a társadalmi problémák kezelésének anyagi hatása ügyében mekkora a különbség. Mi tíz- meg százmilliárdokat hajítottunk ki látszatsegélyprogramokra, álfelzárkóztatásra, majd azt mondtuk, ez még ilyen sok pénzből is reménytelen. Nem, én nem segítek közvetlenül, legalábbis nem főfoglalkozásként, és nem hirdetem, ha mégis, de akkor sem mindegy, mit gondolok és főleg mit hirdetek, és elmondhatom, hogy szerintem mit kellene tennie a társadalomnak, törvényalkotóknak, azoknak, akik e bajok orvoslását vállalták vagy a dolguk lenne.

      Egyénileg nem lehet úgy segíteni, legalábbis nagyon nem célszerű, hogy a segítő kikészül, támadás, zaklatás éri. Én is belebuktam egy ilyen ügybe, ahol rosszul, kontraproduktívan segítettünk, iszonyatos időm, pénzeim elmentek rá, nem volt hozzá szakértelmünk, vakon bíztam a vezetőben, és még főtrollunkat, Minden Áront is ennek köszönhetjük.

      Te is talán mindenkit megértesz, segítőkész embernek tartod magad, csak őket nem. Ők megérdemlik. Miért?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Tőlem kérdezed, hogy hm? A jogvédőktől kérdezik mindig? Miért nem a döntéshozóktól, meg a romagyilkosságok helyeslőitől, relativizálóitól, az indulat szítóitól, cigányozó ismerőseinktől, egyes honlapoktól, újságoktól, korrupt polgármesterektől, akik a romaprogramra nyert milliárdokból csak a cigánysorra nem vezetik be a csatornát, viszont díszkővel látják el a főteret? A polgárháború szélén vagyunk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Most már kerek, köszönöm. Azt gondoltam (persze teljesen előítélet-mentesen… na peeersze…), hogy tudod, mentsük meg őket, mindenkit felkiáltással vagy. Bocsánat. Egyébként nekem folyamatosan dilemmát okoz ez a téma. Szociális munkás vagyok. Dolgoztam velük. Voltak köztük prostituáltak, bántalnazott nők.
        És igen, a tisztességes kispolgár szemüveggel nézem sokszor. Pedig ez náluk tényleg a túlélés…igen. Nagyon szomorú és dühös vagyok sokszor miatta.
        Nem tőled kérdezem. Nem kérdezhetem tőled, mert nem te tehetsz róla, hogy itt tartunk. Akitől meg lehetne kérdezni, attól nem lehet kérdezni….

        Kedvelés

      • Az Igazgyöngyösök elég szép eredményeket értek el velük. A youtube-on van fenn egy jó beszélgetés Ritók Nórával.

        Záróra (2011.02.02.) : L. Ritók Nóra [1/4]

        Kedvelés

  3. De jó, hogy előkerült ez a téma! Engem az antropozófiának még a gyakorlati vonalán belül is (Waldorf, Camphill, biodinamikus mezőgazdaság stb.) elsősorban a gazdaságtan érdekel, és ennek egyik fő alapvetése a “Grundeinkommen” kérdése. (A másik, hogy ne a jövedelemadó, hanem a fogyasztási adó legyen az állam bevételeinek alapja. Aztán ott van a szellemi, gazdasági és adminisztrációs (jogi) szféra különválasztása. Abbahagyom gyorsan, mert veszélyes a környezetemre, ha elkezdek erről beszélni.) Tíz emberből kilenc felháborítónak tartja magát a felvetést is, hogy “ezeknek? a zén adómból?”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • De így is az “én adómból”. Magyarországon kb. 1,7 millió ember “termel”, a többiek részben juttatásokat húznak, részben a közszférában dolgoznak (orvos, tanár, hivatalnok), a többiek adójából.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na ez iszonyú durva. És ezért tart itt az oktatás, ahol, mert elhiszik az emberek.
        A tanár – ha jó tanár! – termel. A jövőt termeli ki, a tanult, érdeklődő, értelmes embereket. Az orvos TERMEL – egészséges munkaerőt, ha már ennyire gazdaságilag gondolkodunk. A hivatalnok is termel – ha a rendszer jó -, a munkához, a munkaerő regeneráláshoz szükséges, megfelelő körülményeket.

        Kedvelés

      • Teljesen világos, nem is azért írtam, mintha ez igazságtalanság lenne. De újraelosztás ma is történik, és nagy léptékben.

        Kedvelés

      • OK, értem, de ez a termelő-nem termelő felosztás nagyon hibás, ráadásul hogy fogod meg, hogy ki termel? A fodrász igen, a tanár nem? (Nem akarom a tanárt a fodrász fölé sem helyezni, csak a felosztás nehezen értelmezhető voltát akarom hangsúlyozni.)

        Kedvelés

      • Aki ‘termel’, az valami olyat állít elő, amit piaci viszonyok közt megvesz valaki más (fodrász). A többiek fizetését meg adminisztratíve határozzák meg az adóbevételből.
        Persze, ez rendszer kérdése, például az egészségügy, oktatás lehetne fizetős is. Akkor az is piaci alapon működne.

        Kedvelés

      • Miért, a termelés legfontosabb szempontja, hogy piaci alapon megy-e? Nem hiszem. Akkor a szocializmusban, amikor nem volt igazából piac, nem volt termelés?

        Kedvelés

      • A szocializmusban az újraelosztás a termelésben is megnyilvánult, a veszteséges vállalatok veszteségét kipótolták a nyereségesek bevételéből, központilag döntötték el, hány pár bőrcipőt termelnek az évben. És a KGST-piacra gyártottak másutt nem piacképes izéket. Az eredményre te is emlékszel: hiánygazdaság, és négy évet kellett várni a Trabantra. Volt termelés, de kevésbé hatékony struktúrában.

        De ezeket nem én találom ki, a Makroököonómia könyvből idézgetek.

        Kedvelés

      • Erre emlékszem 😉 Bár azért a szocialista idők termékeit így egyöntetűen leminősíteni megint nem pontos, de a lényeget végül is nem befolyásolja. Én csak azt akarom mondani, hogy a termelés és a piac nem kötelezően kapcsolódik össze. Egy tulajdonközösségben élő társadalomban (ma is léteznek még mutatóban) is van termelés. Vagy az önellátásra való termelés is termelés. A nagyon nem piaci alapon működő közszolgáltatók is termelnek. A gázellátás semmivel sem piacibb, mint az orvosi ellátás, vagy az oktatás, mégis termelésnek nevezed, gondolom. Az igazi különbség általában ott van, hogy a (szerintem ósdi) közfelfogás szerint termelés az, aminek megfogható eredménye van. A gyógyszertermelés az termelés. Az orvos, aki felírja, ne adj isten, nélkülük is elér eredményt, az nem termel. A kutató, aki a jövendő termékeit készíti elő, az termel?

        Kedvelés

      • Ja, az állatorvos, aki nem hagyja elpusztulni a Riskát, az termel, hiszen több tej lesz az eredmény. Az orvos, vagy a tanár, akik működésükkel egészségesebb vagy okosabb emberek “előállításában” vesznek részt, azok nem termelnek.

        Kedvelés

  4. Ezen gondolkozom egy ideje és nem is tudom mire jutottam.

    Elsőre kapásból, hogy én ugyan nem bánnám, kapjon mindenki. Nem sajnálnám én senkitől, viszont imádnám. Mi teljes (+fehér, polgári, értelmiségi, jómódú, középosztálybeli stb…) családként, ezzel a gyerekszámmal igencsak jól járnánk, mit fájna nekem, ha másnak is jó lenne, olyannak is, aki kevésbé szerencsés, sőt… szinte utópisztikus.

    No igen, de vajon egy olyan országban, ahol teljes munka mellett sem lehet a legtöbb állásban minimum felett keresni nem hagyná ott mindenki a melóját? Végiggondolva az ismerősi körömön, bizony sokan rögtön felmondanának. Persze nem mindenki. És attól kezdve csak az foglalkozna betegekkel, nehéz sorsú gyerekekkel stb…, aki tényleg szívből, szerelemből csinálja, nem gazdasági kényszerből. Megint tök jó.

    Na ja, de ki menne el tényleg senki által nem szeretem munkát végezni? Futószalag mellé csirkét bontani, pénztárban ülni, takarítani stb… Gondolom senki. Emiatt ezeknek a munkáknak felmenne az értéke és valószínű a legrosszabban fizetett állások lennének a legjobban megfizetettek. Akkor a kórházban a szerelemből dolgozó orvos, nővér kevesebbet keresne, mint a takarító? Hát nem is tudom… Valahogy a vége nekem az, hogy objektíve nem lenne igazságos. Kicsit olyan, mint a kommunizmus, minél idősebb vagyok, annál kevésbé hiszek az igazságosságában. De lehet, hogy csak azért, mert egyre inkább fehér középosztálybeli vagyok…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Abszolút nem lenne igazságos szerintem se. Inkább azt kéne elérni, hogy mindenkinek ugyanakkora esélye legyen boldogulni és csak az adott ember hozzáállásán múljon, hogy mit ér el.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Gyerekkoromban nagyon nagy hatással volt rám Fekete Gyula A kék sziget című utópiája. A történetben a szigeten mindenki azt a munkát végzi, amire a hajlamai és tehetsége predesztinálják, de mindenkinek heti x óra olyan munkát is kell vállalnia, ami “nemszeretem munka”, de nem lehet gépesíteni, vetésforgóban végzik. (Szemétgyűjtés, takarítás stb.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Hiszen bejegyzésben éppen az olvasható, hogy “Fel is menne a munkabér, gondolom, nem lenne munkaerő-túlkínálat.” Pontosan arról van szó, hogy egy ilyen szituációban talán tényleg beállhatnának a fizetések oda, ahol most állniuk kellene. Most nem ott állnak, azt hiszem, ebben megegyezhetünk. Az idegosztályos ápolónők rengeteget keresnének, igen. Keressenek is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, de a kevésbé képzett és felelősség nélküli kórházi takarítónő sokkal, de sokkal többet, mert az ápolónők ma sem csak pénzért dolgoznak, (sőt), hanem szerelemből, ellenben az elhivatott takarítószemélyzet elég ritka.

        Kedvelés

      • És ez, hogy nem lenne munkaerő-túlkínálat és megélhetéssel való zsarolás, beintés lenne a tőkének. Szerintem alábecsüljük mi, mennyire a biztos, ám embertelen munkahely foglyai a hitelfelvevők, a családos emberek, és hogy ez mennyire romboló.

        Kedvelés

    • Nekem személy szerint nagyobb értéke van az alsó, “nemszeretem” munkáknak, mint a topmenedzsment posztoknak. Nelkülük megállna a világ! Mondogatom is sokszor, hogy a világ összes pénzéért nem állnék be szalagmunka mellé gürcölni napi 8-12 orát, másknak meg életmentő lehet egy ilyen minimálbéres munka. Az alsók érdemlik a legtöbb pénzt, azok akik a mi szemetünket takaritják és a mi élelmünket, ruházatunkat állitják elő.
      Én nem bánnám, ha jobban meg lennének fizetve ls becsülve, még akkor sem ha annak az lenne az ára, hogy az én fizum csökkenne egy keveset!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez így azért nem helytálló az én személyes véleményem szerint, mert a munka nehézségét nem feltétlenül a monotonitása, vagy a fizikai nehézsége határozza meg. A felelősség, ami adott tevékenységgel jár, a hibázás kockázata és következményeinek súlya sokszor meghatározóbb abból a szempontból, hogy mi mennyire megterhelő. Sok olyan hivatás van, ahol az ember nem úgy lép ki a munkahelyéről, hogy felszabadult, hanem hazaviszi a problémákat, akár éjszaka, álmában is visszatérnek stb… A lelket és ezáltal az egészséget sokkal jobban megviselik, mint sok, társadalmilag kevésbé megbecsült munka. A tanulásba, képzésbe, előrejutásba fektetett temérdek energiát, pénzt, időt már nem is említem.

        Kedvelés

      • Sok olyan hivatás van, ahol az ember nem úgy lép ki a munkahelyéről, hogy felszabadult, hanem hazaviszi a problémákat, akár éjszaka, álmában is visszatérnek stb…

        Ez mondjuk nekem inkább általános túlterhelés-gyanús + értelmiségi önigazolás. Maradjunk annyiban, hogy mindkettő értékes és mindkettőből normálisan meg kellene tudni élni.

        Kedvelés

  5. Ez nekem túl utópisztikus. Abból a felvetésből indul ki, hogy minden ember alapvetően jó és valamit alkotni akar, de meg kell nézni azt, hogy milyen kommentek születtek a 3 milliárdot elvivő lottónyertes interjúja alá. A többség hülyének tartotta, hogy folytatni akarja a munkáját, a megszokott életét. Szerintem az emberek nagyobbik része csak el lenne, tengődne az alanyi jogon járó fizujából (túl pesszimista vagyok?). A gazdasági feltételeket pedig ki teremtené meg? Én igazságtalannak érezném, hogy azért mert szorgalmas vagyok én teremtsem elő a többiek pénzét a lustálkodásra (most nem azokra gondolok, akik olyan szintű egészségkárosodással vagy fogyatékkal élnek, hogy nem tudnak dolgozni, mert ők természetesen akkor is értékes tagjai a társadalomnak, ha nem tudnak olyan tevékenységet végezni, ami hivatalosan munkának számít, én az egészséges felnőtt emberekről beszélek).
    A prostituáltaknak, romáknak, képzettség nélküli nőknek én nem alanyi jogon járó fizetést, hanem megfelelő körülményeket, egyenlő lehetőségeket biztosítanék szívem szerint, hogy csak az egyénen és ne a születési körülményein múljon, hogy milyen lesz az élete.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Mielőtt az jön, hogy könnyen beszél egy fehér középosztálybeli: a nyomor legaljáról származom, egyetlen magyar család a dzsumbuj közepéről, úgyhogy én nem csak a híradóból ismerek romákat, nem luxuskörnyéken éltem le az életem, rengeteg munka és éhezés, első diplomás sok generáció óta a családban. Tudom, hogy mi a kilátástalanság és nem vagyok érzéketlen azokkal szemben, akik jókora hátrányból indulnak, aki viszont lusta, azt nem tudom megszánni és nem is értem, hogy miért kéne alanyi jogon segíteni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mint ahogy lusta az SzSzB megye kisvárosában élő fehér bőrű, érettségizett, plusz szakmával rendelkező barátnőm is, aki 2 év munkanélküliség után most kapott (protekcióval!) közmunkát pár hónapra 36 ezer forintért. Tágabb családja szerint lusta, mert aki akar, az talál munkát. Most meg örüljön, mert legalább kap valamennyit, nem otthon ül. Mert rajta múlik.
        Gyerekkoromban a romák Pestre jártak dolgozni hétfőtől péntekig. Ismerős valakinek a “fekete vonat”?

        Kedvelés

      • Én azt írtam, hogy ez nem így van és szerintem a megoldás nem egy minimális fizetés biztosítása lenne mindenki számára, hanem az, hogy mindenki egyforma eséllyel kapjon értelmesen fizető munkát.

        Kedvelés

      • De ennyi munka nincs. Nincs munka, mert minden technológia, gépesítve van, meg extraprofit, és a munkaerő drága. Nem az önigazolásunkat féltjük, amikor a robotszerű, rendszeres és fizetett munkára mint az élet kötelező elemére gondolunk? Én vállalom: nem szeretek dolgozni.

        Kedvelés

      • A munkahelyek számát nem lehetne inkább növelni, mondjuk a munkaidő csökkentésével? Tehát ha napi 4/6 óra lenne a 8 helyett?

        (Hozzáteszem, hogy ez is utópia, mert jelenleg a napi 8 órát sem tartják a legtöbb helyen és a szabadságot sem adják ki ezek a cégek, tehát még 8 órás munka mellett sem vesznek fel még egy embert, hanem kizsigerelik azt, aki van. Persze tisztelet a kivételnek…De tegyük fel, hogy az állam lehetőséget teremt a munkaerő hatékony védelmére és utána…)

        Kedvelés

      • Te is dolgozol és nem hiszem el, hogy nem szereted. Egyszerűen megtaláltad a megfelelő formát. Ha könyv lesz az is munka. Én is nagyon szeretem a munkámat, csak jelen körülmények között nem tudom végezni és valószínűleg nem is lesz rá módom háromgyerekes anyaként, pedig jó lenne. Napi 4 órában csinálnám, maradna mellette időm, energiám az életem egyéb részeire is, amit szintén szeretek és nem akarok feláldozni a munkám oltárán. Ha kapnék garantált alapbért és nem kellene többet dolgoznom a megélhetését az önmagában engem nem tenne boldoggá/elégedetté és gyanítom sok más embert sem, de kényszer nélkül lehet még annyit sem tennék a megoldás irányába, mint most. (Bár tény valós kényszer most sincs, nem a kenyérért kellene dolgoznom. Persze ez könnyen megváltozhat még az én életemben is, akár egyik napról a másikra is…)

        Kedvelés

      • Igen, dolgozom, de csak finnyásan, a magam uraként, heverészve, kávézva, mindenkitől távol. Igen, így is sokat. Nehezen alkalmazkodnék már a Kiss Istvánnékhoz, vagy ha nálam immorálisabb, lustább és butább embereknek lenne fölöttem hatalma, és agyament utasításokhoz kéne tartanom magam — tettem eleget. És nagy szerencsém van, hogy van más lehetőségem is. Szerintem a felszabaduló idejükben, megkönnyebbülve a stressz hiányától és időmilliomosként egy csomóan sportolnának és önkénteskednének, közösséget szerveznének, és jobban bánnának a gyerekeikkel, délre vagy háromra mennének értük oviba, vagy boldogan otthon maradnának velük, ez mondjuk kiélezni a nemi szerepek különbségét megint, nem lenne legitim nőként dolgozni, de még alkalmilag bébiszitterre is jutna. A pedagógusok sem lennének túlterheltek.

        Buli lenne családot alapítani, mert sokkal gazdaságosabb, mint az egyszemélyes háztartás, valóban élhető életminőség jön ki mondjuk egy négyfős család bevételéből. Ez nem okvetlen jó, sőt, ne ez tartsa össze az embereket, és társadalmi méretű düh lenne azok ellen, akikről azt szokás gondolni, megélhetésből szülnek. És meg kéne tanítani az embereket gazdálkodni.

        Mások meg frankón függők lennének a pénzből-időből, csokit zabálnának, szétinnák magukat és kurváznának, meg uzsorások áldozatai lennének, biztosan. Mondjuk ez az állam nem tett meg mindent az uzsorások ellen, és akkor elég finoman fogalmaztam.

        Az a biztos, hogy egy rosszul működő, lyukacsos és képmutató rendszerben így is irdatlan pénzek és bürokrácia megy már el segélyezésre, és még szégyen is az efféle juttatás.Nagyon sokba kerül a szociális válság mindenkinek, egy csomó költsége van, iszákosok, öngyilkosok, stresszbe belebetegedők-halók, hajléktalanok. Ehhez képest luxusprobléma Budáról, hogy akkor nem lennék motivált dolgozni. Tök sok minden van az életben még a pénzért való munkán kívül, ami hasznos, emberhez méltó.

        Én is kaptam segélyt, mert jogosult voltam, és amikor jobbra fordult a sorsom, lemondtam. De volt, aki úgy nézett rám, amikor megtudta, hogy kapok, mintha leprás lennék.

        Kedvelés

      • Mert ember, azért. És mert nem lustának lenni, munkamorállal, munkanapszervezési és önellátási kompetenciával rendelkezni, kommunikálni, önéletrajzot írni, magadat képezni, hetente háromszor zuhanyozni és megfelelő ruhákkal rendelkezni is kiváltság. Amit írsz, az tapasztalat és érzelem, igaz és méltányolható, de mindenképpen egyéni. A tudás, az más, a tudás, az szakma, kutatások, felmérések, esettanulmányok sora, jó gyakorlatok megusmerése, és a politikának ebből kellene kiindulnia, nem egyes emberek keserűségéből, jogos haragjából, panaszából, ellenszenvéből. Legyen vége az úgynevezett jó emberek megjutalmazásának és az önelégült bűnbakképzésnek.
        Ez tök jellemző, hogy úgy van tálalva a közmunka, hogy kész, bevezették, meg van oldva a helyzet, aki akar, dolgozhat, a mainstream média által kiszolgált, elégedett középosztály meg elhiszi ezt és a fotelben fejcsóvál.

        Kedvelés

    • És ha ellenne, tengődne? Onnantól az ő döntése. Nem az erkölcsnevelés a cél, hanem a nyomor felszámolása. A lényeg, hogy egyébként sem dolgozik mindenki, van viszont nyomor: ne feltétlenül kelljen dolgozni, de ne legyen magát újratermelő nyomor, gyermekéhezés, lakásbeli és utcai fagyhalál, költségvetési összeomlás, sziszifuszi szociális munka. Nincs elég munkahely, akkora a termelékenység és annyira automatizált minden, a legfejlettebb államok is kínlódnak a munkanélküliséggel. Szerintem sokan akarnának 100 ezer/hónál jobban élni, mert ennyiből nincsen mobil meg tévé meg koncert meg nyaralás meg műfogsor, ezért alkalmi munkát vagy félállást vállalnának, így már sokkal kiegyenlítettebben jutna munka mindenkinek, aki dolgozni akar. Nagyon előítéletes, hogy lustálkodásnak hívod azok helyzetét, akik szegregált oktatásban részesültek, alig tudnak írni-olvasni, és sehol nincs a környezetükben építő példa a munkából való boldogulásra. Aki szorgalmas, aki többet akar, és persze elérhető neki a minőségi oktatás, az boldogulni fog, mehet nyaralni és minden. Szerintem ez kellő motiváció.

      Mindenkinek meredek elsőre az FNA, én egy éve forgatom, s csak most írtam róla. Hogy jövedelemplafon is kéne, 100 százalékos adósávval, meg az offshore teljes felszámolása, azt nem is tettem hozzá. Nem alul tűnnek el a pénzek ugyanis. Akik a mi pénzünket kiviszik, akik a magyar egészségügyben és az oktatás minőségében nem is érdekeltek, mert úgyis külföldön oldják meg mindezt, azok hazánk krőzusi vagyonú legbefolyásosabbjai, és az igazán nagy pénzeket ők viszik el, nem a nyomorgó kisember, még a tömegük sem. Csak a középosztály látható, az elégedett félmillió és a nyomorgó négymillió szavát nem is halljuk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Rendben, tengődjön, ne vágyjon többre, ha ez a döntése. Engem még ez sem zavarna alapból.

        De ha tengődik mi lesz a le nem kötött energiákkal? Én komolyan tartok attól, hogy a tétlenség rosszat szül, agressziót, feszültséget. Nem tudok hinni abban, hogy az emberek alapvetően jók és a felszabadult energiákat jóra fordítanák. Nekem félelmetesnek tűnik…

        Kedvelés

      • Én nem gondolom, hogy az igába hajtás az megoldja az agressziót, a feszültséget, sőt. A kilátástalanság, a nyomor, vagy a éhbérét történő kizsákmányolás sokkal több feszültséget teremt.

        Azt gondolom, hogy ha a túlélés miatti aggódásba fektetett energiákat felhőnézegetésbe fektetjük, máris derűsebb világban élnénk.

        Kedvelés

      • Most nincsenek le nem kötött energiák? Nincs tétlenség? Nem okoz agressziót, feszültséget a tehetetlenség, kilátástalanság, éhezés?

        Kedvelés

      • Dehogynem, de ezáltal tömegessé tennénk. Van a világon olyan ország, ahol állampolgári jogon jár, igen tisztes megélhetés a férfiaknak és nem éppen ideális a társadalom, nem a rózsaszín béke, szeretet és egymás kölcsönös megbecsülése uralja.

        Kedvelés

      • Ritának is szól: “a férfiaknak”. Mármint persze az ott született, ha nem tévedek, hogy melyik országról van szó, muzulmán férfiaknak. A nőknek meg pofa be, korbács, vagy börtön, ha mondjuk autót akarnának vezetni.
        Annak az országnak nem az a baja, hogy van (nagyon diszkriminatív) alapjövedelem, hanem az, hogy egyébként elképesztően gáz a társadalom.

        Kedvelés

      • A “férfiak” kitétel alapján Ciprus és a többi aligha fér bele. Nekem Öböl-ország rémlik, ahol elég oda születni meglehetős jövedelemért – de azért férfinak is kell lenni hozzá.

        Kedvelés

      • Ma olvastam az indexen, hogy Svájcban még nem szavazták meg, egyelőre csak összegyűlt elegendő aláírás a népszavazás kiírásához a témában.

        Kedvelés

      • “Cipruson vezették be, és nemrég megszavazták Svájcban; Kanadában is bevezették részlegesen, és egyes USA államokban is.”
        ezek szerintem a téma szempontjából mind elég speciális helyzetben lévő országok.

        kérdezném azokat az emberek akik ezt Magyarországon favorizálják, hogy mik a válaszaik a következő kérdésekre:
        – vizsgálták-e és ha igen mi jött ki arra, hogy mik a társadalmi, közösségi és gazdasági feltételei (elő- és perem-) ennek? akár a fenti országokban mik voltak ezek?
        – vizsgálták-e azt, hogy a fenti peremfeltételek mennyire és hogyan adottak Magyarországon?
        – azokban az országokban ahol ezt eddig bevezették mik a gyakorlati tapasztalatok? mik azok a nehézségek amikkel szembesültek, és ezeket a hazai körülmények között hogyan kívánnánk megoldani?

        egyelőre számomra ez az egész egy újabb, nem túlzottan átgondolt értelmiségi gumicsontnak, lufinak vagy lózungnak tűnik, amin Magyarországon sör mellett lehet moralizálni budapesti kocsmákban, elterelve a figyelmet arról, hogy konkrétan mik azok az ennél kisebb volumenű ámbár átvihető és megvalósítható célok, amibe ugyanezen tanakodók aktívan részt vehetnének és ami tényleg és hamarosan javítja a kiszolgáltatott emberek helyzetét.
        annyira könnyű ilyen nagyokat mondani, hogy mi kéne. jól hangzik, szexi mert újszerű és tudni lehet róla, hogy kb. 0 esélye van, hogy tetszőleges kormányon és parlamenten átmegy. tök biztonságos téma azoknak akik nem éhesek.

        Kedvelés

      • Cipruson nem pont erről van szó, ott azok számára garantálják az alapjövedelmet, akiknek nincs megfelelő jövedelme, tehát nem mindenkinek. Ez aztán a feszültségek melegágya és egy egyébként érdekes kezdeményezés olyan kiherélése, ami szerintem irtózatos társadalmi problémákat képes teremteni. Meglátjuk.

        Arról továbbra sem lelek semmit, sehol, hogy ez gazdaságilag hogyan kivitelezhető. Valaki linkeljen nekem valamit légysz. arról, hogy a fedezete miből lenne meg, mert tényleg nagyon piszkál a téma. Köszi.

        Kedvelés

      • Blaci: nem arról volt szó, hogy kik kapnak. Arról volt szó, hogy KAPNAK. Nem a férfiaknak járó alapvető juttatásban hiszek, hanem a mindenkinek járóban. Most arról volt szó, hogy hol van VALAMI.

        Kedvelés

      • Jajj, a hozzászólásom nagyon félrement ,bocsánat. Én azért írtam, amit, mert artep írta, hogy az adott országban mégis vannak gondok bőven. No erre írtam, hogy pont NEM a FNA miatt, hanem mert az adott országban valójában elképesztő igazságtalanságok vannak.

        Kedvelés

      • Ez a baj, hogy csak a férfiaknak adják… Ha a nőknek is járna, nem lenne sok férfiak kénye-kedvének kiszolgáltatott nő és gyerek….

        Kedvelés

    • Az a helyzet, hogy a te szorgalmad (más szóval kiváltságod) alapját is előteremtették mások korábban, akik lehet, hogy nem feltétlenül örültek ennek, másrészt pedig az zénadómból most is rengeteget költ a társadalom segélyezésre és az elosztórendszer fenntartására, de a célját nem éri el.

      Szerintem van egy olyan vetülete is a dolognak, hogy a társadalom minden tagja a természeti erőforrásaink tulajdonosának tekinthető, ez alapján a feltétel nélküli alapjövedelem egyfajta járadékként tekinthető. Nekem ez utóbbi a leginkább meggyőző.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Újraolvasva látom, hogy az utolsó bekezdéssel mintha Lenint támadnám balról. Így jár az aki olyasmit akar magyarázni, ami benne is csak ráérzés szintjén fogalmazódott meg.

        Kedvelés

      • Steiner majdnem pontosan ugyanezekkel a szavakkal fogalmazta meg, miért is járna mindenkinek az alapjövedelem, és ő igazán nem volt kommunistának mondható.
        Nagy szellemek, ha találkoznak 🙂

        Kedvelés

      • jaj, nemá. “társadalom minden tagja a természeti erőforrásaink tulajdonosának tekinthető” ne tekintsük szerintem magunkat a természeti javak tulajdonosának, maximum egyenlő jogú alázatos használójának. meg megköszönőjének, hogy egyáltalán élhetünk benne. amíg még…
        légyszilégyszi

        Kedvelés

      • Igen, ez a tulajdonosi szemlélet a természettel kapcsolatban teljesen elvetendő. Kicsoda az ember, hogy tulajdonosa lenne a Földnek?

        Kedvelés

      • Jelenleg a bolygó erőforrásainak hasznát nem egyenlően élvezzük, ezt most gazdasági vonatkozásban értettem, fentebb is. Láttam, hogy rosszul fogalmaztam, sejtettem, hogy erre ugrani fogtok (én is ugranék).

        Kedvelés

      • Szerintem a szavak iszonyú fontosak. A tulajdonos szóval a szemlélet is együtt jár. Lehet, hogy te nem úgy érted, de nem ez a legfontosabb, hanem hogy igenis a közbeszédben és -gondolkodásban összekapcsolódik.

        Kedvelés

    • Nem, nem abból indul ki, hogy az emberek jók, hanem abból, hogy kiált a nyomor, tűrhetetlen a kiszolgáltatottság, és túl nagy a megélhetéssel való zsarolás. És tényleg nem erkölcsnevelés meg reménykedés ez, hogy akkor majd mindenki megjavul. Gazdaságpolitikai eszköz, nem csodaszer.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  7. A feltétel nélküli alapjövedelem a szociális válság ellen is hatékony megoldás, a társadalmi szolidaritás alapján áll, ezért támogatandó. A tőke csak a lakosság töredékének tud munkát adni, a tisztességes alternatív lehetőségeket is szűkíti, a tőkeérdekek alapjáni megoldások zsákutcába vezetnek.
    A feltétel nélküli alapjövedelem továbbá megalapozná a megfelelő fizetőképes keresletet a helyi kis gazdaságok, gazdálkodások, vállalkozások, termelők számára, melyet a tőkeérdek ugyancsak nem tud és akar biztosítani.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A tőke: egyrészt talán érdekelt is lehetne, főleg a jövedelemplafonnal, hiszen valójában alighanem növekedne a fogyasztás (a kőgazdagok jellemzően nem költik el a jövedelmüket, hanem még gazdagabbakká válnak belőle), ezzel a profit. A másik oldalról pontosan a helyi termelés várható fellendülésében abszolút ellenérdekelt a tőke.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • a feltétel nélküli alapjövedelmet én nagyon-nagyon rossz irányú megközelítésnek tartom a mai magyar viszonyok között. eleve ilyen tök paternalista megközelítés. valakik, valaki másoknak adnak. jövedelmet.

      azért mert ember, mi jár valakinek? mi a közösség felelőssége az egyén, tetszőleges egyén felé? milyen felelősséget vállalunk, mi mint emberi társadalom az egyének felé? gondoljuk-e, akarjuk-e azt, hogy mindenki legalább alap szinten meg tudjon élni és biztonságban legyen? ha igen, akkor mit vállalunk egyénként és társadalomként ennek érdekében?

      a feltétel nélküli alapjövedelem megint a kis szerencsétlen egyénre helyezi a figyelmet akinek majd a nagy, jó társadalom ad jövedelmet, elegánsan, feltétel nélkül. szuper. utána meg majd bírálgatunk, hogy mit kezd vele, számon kérünk, követelünk, mint férj a kosztpénz kiosztása után.

      ha szavakat és fogalmakat akarunk kreálni annak a célnak az érdekében, amit én is osztok, hogy minden embernek legyen anyagi és valós biztonsága, akkor én a fókuszt máshova tenném: feltétel nélkül járó/igénybe vehető közösségi szolgáltatások. és akkor a fókusz, a figyelem a közösségen és a közösségi struktúrákon lesz, olyan működési mechanizmusokon amik egy olyan teret generálnak, amiben minden egyén számára elérhető a biztonság, olyan módon ahogy igényli, a személyes autonómiájának a megtartásával. nemrég hallottam egy előadásban egy ilyen koncepciót, aminek az a lényege, hogy minden ember kap valamennyi kreditet, helyi pénzt, zsetont, fabatkát, amit helyi szolgáltatások igénybevételére használhat fel, ezt aki elfogadja szintén felhasználhatja, ez az egész egyfajta közösségi erőforrás lesz, motorizáló tényező, de nem adózik, nem úgy működik mint az, amit mi ma Magyarországon jövedelemnek tekintünk.

      a jelenlegi jövedelemadózási rendszerben, ahogy erre tekintünk (a jövedelemre), amit ez a fogalom jelent számunkra, abban a “feltétel nélkül járó jövedelem” leginkább az “államilag garantált segély a semmiért”-et jelenti. mindez úgy, hogy közben romokban az ország. egy olyan új kiadás, aminek nincs fedezete. én nagyon ellenzem ezt az egész alanyi jogon járó jövedelem témát még elméleti megközelítésben is, ilyen fogalomkészlettel. de simán lehet, hogy nem értek valami nagyon fontosat, vagy benézek valamit. mondjuk azt is tök fontosnak tartom, hogy ilyenekről beszélgessünk.

      ha a garantált közösségi struktúrákra és mechanizmusokra helyezzük a figyelmet, ha arról gondolkozunk, hogy mi kell hogy működjön és hogyan, akkor abban a folyamatban simán kijöhet pl. egy ilyen zseton rendszer szétosztása, de ez akkor csak egy részeszköz, és nem ez a leglényegesebb szűk keresztmetszete a rendszernek, és nem tereli el a figyelmet arról, amit viszont baromi sok és macerás munka összerakni a cél érdekében, társadalmi szinten. nevezetesen azok a struktúrák, társadalmi kontextusok, amikben egy ilyen pénzeszközt egyáltalán igénybe lehet venni, vagy értelmezni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ilyesmi javaslat (zseton) egyszer már a parlament előtt is volt, klímatörvénynek hívták. Itt van róla egy érthető összefoglaló:

        Click to access kerdezz_felelek_klimatorvenyrol.pdf

        Részlet a szövegből:
        Hogyan nézne ki az egy fõre egyenlõen kiosztott kvóta rendszere? Mindenkinek van egy elektronikus számlája, amit év elején a kvóta kezelõje feltölt az
        egy fõre jutó fosszilis erõforrás fogyasztási lehetõséggel, nem elfeledve az adott évre meghatározott csökkentési célt. A szolgáltatók, pl. áram, vagy gáz szolgáltatók, a szénforgalmazó helyek, vagy az üzemanyagot eladó benzinkutak vásárláskor erre a számlára könyvelik az eladást. A könyvelés valamely egységben történik, pl. joule, mind a kiosztás, mind a vásárlás oldalán. A vásárló folyamatosan követheti az egyenlegét. Amennyiben a kiosztott kvóta elfogyott, úgy a kvótakezelõ szerven keresztül vásárolhat felhasználási jogot, amelyet a kezelõ rákönyvel a számlájára. Az év végén a számlán maradt felhasználói jogokat értékesíteni kell, amelyekért a tulajdonos kvótapénzt kap, amivel a kvótapénz piacán szabadon rendelkezhet.
        A fejenkénti kiosztásnál mindenki kap kvótát, függetlenül attól, van-e autója (vagy mennyi van), gyermek, vagy felnõtt, idõs vagy magatehetetlen. Azok esetében akik nem képesek rendelkezni a saját kvótájuk felett, az eltartójuk, gondviselõjük vagy gyámjuk rendelkezik a felhasználásról (pl. egy sokgyermekes család esetében a családfenntartó).

        Tehát a szegények, akik nem fogyasztanak annyi erőforrást, az el nem költött kvótáikért kvótapénzt kapnak, amit elkölthetnek fenntartható termékekre, helyi piacon, energiahatékonyságra. A gazdagok viszont, akik túlköltik a kvótájukat, csak magasabb áron juthatnak további erőforráshoz.

        Kedvelés

  9. Talán érthetőbbé válik azok számára, akik komolyan gondolják, hogy csak a az akaraton és a szorgalmon múlik kinek-kinek a boldogulása, azon túl, amit Éva fentebb pontosan kifejtett, az az, hogy olyan elvárni a gazdasági források tulajdonosaitól, hogy megértsék hosszú távon milyen fontos nem a növekedésre koncentrálni, hanem arra, hogy mindenki hozzáférhessen (munkával) a gazdasági javakhoz, magyarán legyen pénze amit elkölt, ezáltal szépen pöröghet a gazdaság, mintha egy szélsőséges hímsovinisztától várnánk, hogy megértse miért jobb neki ha enged a vélt előjogaiból, vagyis, ha a nőknek jobb, az végeredményben neki is jobb lesz.
    Na bocs, ez jó hosszú lett, a lényeg, hogy már több mint egy évtizede rájöttek a közgazdászok, hogy mennyire káros ez a növekedésmánia, hogyan teszi tönkre az egész Földet biológiai és társadalmi szempontból, de a mai napig ezt sulykolják a közgazdászhallgatóknak, hogy évről évre mekkora növekedés esetén rentábilis csak egy vállalkozás, és hogy milyen módon lehet csökkenteni a költségeket, ami ugye majdnem egyenlő a bérköltség csökkentésével.
    A munkavállalók végletekig való kiszipolyozása is ezt a célt szolgálja, ma egy ember végzi azt a mennyiségű munkát, amit valaha 2-3 ember normálisan, ép elmével és lélekkel végzett, és esetleg még egy kis élete is maradt a családjának. Ezek a növekedésellenes közgazdások azt is kimutatták, hogy ha több embert foglalkoztatnának a vállalkozások normális körülmények között, hosszú távon magától mégis növekedést produkálnának, és persze kevesebb pénzt kellene jótékonykodásra, meg adományokra költeni, stb.
    Leegyszerűsítve persze, de ugye akkor nem lennének ilyen gigacégek és ilyen valószerűtlenül gazdag és teljhatalmú emberek, amivel amúgy nem is lenne gond, ha gigamennyiségű embernek biztosítanának munkalehetőséget, megélhetést.
    Na, felébredtem….bocs a hosszú fejtegetésért.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Nekem is van kedves ismerősöm, aki a projekt aktivistája (az érdekesség kedvvért: 65 éves, tehát az a generáció, aki átélte, milyen “a munkanélküliek országában” élni, ismeri a mutyit, de a kapitalizmust is, mert vállalkozó ma is). Megmondom őszintén, én már azt se értem, gazdaságilag ez hogyan lehetséges, de ő azt mondja, hogy igen penge közgazdászok és egyéb szakemberek lefektették az alapokat, és működne. Oké, ehhez nem értek, de fogadjuk el, hogy így van.

    Azok, akik ma a jóemberidentitást kivételezett helyzetükből nyerik, csak úgy fognák fel a dolgot, hogy lett egy százasuk pluszban (négytagú családnál ez 400 e), de attól még igényt tartanának a többi lóvéra is. Tulképpen jól járnának, mert az ő bérük valszeg emelkedne, a vállalkozásuk pedig szélesebb fizetőképes keresletre tenne szert. Nyilván én se csinálnék mást, mint most, csak örülnék a plusz 100-asnak. Érdekes, de akivel erről beszéltünk, mind ezt mondta.

    Egy kicsit negatívabban fogalmazva: a fölényeskedők fölényesek maradnának, privilégiumaik pedig még több előjogra tennék őket alkalmassá. De legalább lenne esélye másoknak is – és ez a lényeg.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is így gondolom. Nem tudom, megvalósítható-e, de nem bánnám. Főleg ha az egészségügy meg az oktatás finanszírozásának rendszere jelentősen nem változna a jövedelem bevezetése után.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A gazdasági része engem is izgat, bár nem értek hozzá.

      Mindenesetre nem fér a fejembe, hogy hol van ennek a fedezete? Mondjuk 10.000.000 állampolgárral számolva (tudom, hogy kevesebben vagyunk határon belül, ha hozzászámítjuk a határom kívülieket is, akkor talán többen is, nem tudom, most nem lényeg, nem keresek rá).

      Szóval az havonta kb. 1000 milliárd forint, éves szinten 12.000 milliárd forint. Tekintve, hogy idén a költségvetés bevételi főösszege 10.000 milliárd forint volt ez nekem sehogy sem jön ki.

      Ha a fogyasztási adókat emeljük az nem lehet megoldás, tekintve, hogy akkor drágul a megélhetés, több pénz kell a megélhetéshez, tehát az alapjövedelmet is emelni kell. Ördögi körnek tűnik.

      Tényleg nem kötözködöm, őszintén érdekel.

      A másik, hogy amennyiben mindenki kap alapjövedelmet, aki állampolgár, akkor a már fentem általam említett szar melókat ki végzi el? Valószínű megindulna felénk is a munkaerő áramlás a világ szerencsétlenebb részei felől (ld. a közhelyet, hogy Németországban garantált alapjövedelem nélkül sem hajlandóak a németek szemetet szedni, ezért indult meg a török bevándorlás). Tehát ugyanúgy embereket tartanánk rabszolgasorban, csak azért, mert ők nem állampolgárok, nem ide születtek. (Nyilván állampolgárságot szerezni az alapjövedelem bevezetését követően szinte lehetetlen lenne.) Nekem ez sem a társadalmi igazságosság felé mutat, csak a dimenzió más.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “ld. a közhelyet, hogy Németországban garantált alapjövedelem nélkül sem hajlandóak a németek szemetet szedni, ezért indult meg a török bevándorlás” Igen, én is ismerem, és már a megfogalmazás is gáz, de tényleg így szokták mondani. Állnak ott a németek, mondja a polgármester, hogy: de légyszi, valaki szedjen már szemetet, naa. Erre a németek durcásan keresztbe fonják a kezüket: nnem! azért se! Hát jó, sóhajt a polgármester, akkor szóljunk a törököknek.
        Én úgy gondolom, hogy ha mindenkinek meglenne a megélhetéshez szükséges pénzbázis, akkor érnék el a munkabérek azt a szintet, ahol lenniük kellene. Fentebb már írtam, tudom. Szerintem például elképesztő, hogy a szemétszedésért nem jár annyi pénz, hogy abból megélhess. Mások mocskát szedni puszta kézzel, és még csak meg sem fizetik, most komolyan?? A tanárok, stb. pedig keressenek jóval többet, természetesen, hiszen a mai napon is tudok olyan példát említeni, hogy az iskolában a takarítónő pontosan húszezer forinttal keres kevesebbet, mint az óraadó tanár.

        Kedvelés

      • Azt azért ne felejtsük el, hogy a munkabér növekedése visszagyűrűzik és megemeli a szolgáltatások árát is (termelésről ma, Európában csak szűkebb értelemről beszélhetünk, de természetesen a termékek előállításának költségét is, így a termék árát is.). Tehát végső soron áremelkedéshez vezet, ami azt jelenti, hogy az alapjövedelmet, ahhoz, hogy tisztességes megélhetést biztosítson szintén emelni kell. Ugyanúgy, mint a fogyasztási adók emelése esetén.

        Tehát ismét kérdezem, miből fedezi ezt az állam, illetve maga a közösség?

        Kedvelés

    • Szerintem sokan eltunyulnának százezer forint erejéig. Annyira túl van terhelve mindenki. Legalábbis aki bérből él. Aki tőkejövedelemből, vagy mások dolgoztatásából, annak mindegy.De a lényeg itt a legnyomorultabbak, akiknek ez a százas pont élet és halál különbsége.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ha belegondolok, én is “eltunyulnék”, maximum egy félállást vállalnék, vagy bátrabban vállalkoznék. Kérdés, hogy eltunyulásnak tekintjük-e a jóllétünkre fordított, nem munkával töltött időt. A magam részéről -ha a pénzkereseti részét nem vesszük figyelembe- semmivel sem tartom többre a félszívvel, avagy undorral végzett 8 órás munkát, 8 órányi álmodozásnál.
        De mint írtad, itt nem is a mi jóléti üresjáratunk a kérdés, hanem a legszegényebbek túlélése, méltósága.

        Kedvelés

      • De az a fél szívvel végzett munka lehet, hogy mások életét meg könnyebbé teszi. Például biztos nem jó utat építeni vagy unalmas irodai munkát végezni, de ha nem csinálná senki, akkor hogyan működne a társadalom?

        Kedvelés

      • Nem egyformák a szellemi és fizikai képességeink, nem egyformán vagyunk képesek tanulni, vagy egy-egy feladatban helytállni. Én alkalmatlan vagyok a precíz, odafigyelés igénylő monotonabb munkára, ellenben könyvelő barátnőm szabályos flowt él meg közben. A nehéz fizikai munkát sem bírnám, de a kézzelfogható feladatokat kedvelő, bivalyerős embernek valószínűleg ez megfelelő.
        Nem vagyunk egyformák.

        Kedvelés

      • Nem beszélve arról, hogy az általánosan nemszeretem munkát csak lelkesedésből végeznék, másrészt sok olyan munka van, amiből önmagában nem lehet megélni, ezért nemszeretem, de alapjövedelem mellett már megfelelő megélhetést biztosít.

        Kedvelés

      • Javítanám magam: többség által nemszeretemnek érzett munkát csak azok végeznék, akik lelkesednek iránta, másrészt..

        Kedvelés

      • De vannak olyan munkák (pl. wc pucolás, csatornatisztítás), amiért szerintem senki nem lelkesedik, csak a fizetésért cserébe végzik el.

        Kedvelés

      • Igen, ezekért valóban senki sem lelkesedik, viszont van olyan, aki az alap jövedelemnél többre vágyik, de a képzettsége, képességei, ambíciói miatt nem tud, vagy képes más, örömteli munkát elvállalni. Ez egyébként most sincs másképp, jellemzően nem nyelveket beszélő és jól képezett emberek tisztítanak csatornát, viszont ma -hogy a példánál maradjak- a csatornatisztító ember fizetése nem elég a megélhetésre, ezért segélyezésre szorul, amihez komoly apparátus szükséges, ami szintén nincs ingyen, nem beszélve arról, hogy sokszor megalázó procedúrán kell keresztülmenni hozzá.

        Kedvelés

      • Mivel lenne több, más, mint a szociális ellátás? Attól, hogy más a neve, hogy nem rászorultságtól függ, hanem alanyi jogon?

        Hozzátéve, hogy továbbra sem látom a fedezetét, nem fér a fejembe, hogy ezt miből lehetne megvalósítani…én a megoldást még mindig inkább a hatékonyabb jövedelemelosztásban látom, inkább elvennék a tehetősebbektől, minthogy mindenkinek adjak. Bár néhány napig még biztos ezen fogok elmélkedni…

        Kedvelés

      • Azt gondolom, hogy ez a kettő jelent minden különbséget: nem szociális ellátás, hanem jövedelem, és rászorultság, hanem alanyi jog, ezek fontos kritériumok.

        Kedvelés

      • Biztos, hogy nagy a különbség? Mármint elméleti szinten természetesen hatalmas, de gyakorlatilag? Akit az éhhaláltól ment meg, annak lényegében mindegy, hogy hívják. A társadalmi elfogadottságát pedig pusztán az, hogy mindenki kapja és jövedelemként tekintünk rá képes megágyazni? A most is alanyi jogon járó családi pótlék elfogadottsága megvan?

        Kedvelés

  11. Nagyon jó téma, örülök, hogy gazdasági fejtegetéseknek is teret adsz.

    Első nekifutásból szerintem gazdaságilag nem működne.
    Ha mindenki megkapna százezer forintot, akkor a kevés dolgozónak nagyon magas hozzáadott értéket kéne megtermelnie, hiszen csak ők állítanák elő, amit mindenki fogyaszt. Mert ma 229 eFt az átlagbér és van kb. 3,5 millió ember, aki azt kapja, a te konstrukciódban tízmillió kapna százezret, s még nem termeltünk semmit. Nem lenne ajánlkozó az alacsony presztízsű munkára (árufeltöltés, takarítás). Szerintem a mindenkinek adható alanyi jogú jövedelem jelen gazdaságban 25 ezer forint körül van, ez ma a gyes, öregségi nyugdíj összege.

    A másik problémám, hogy lenne nyolcmillió ember az országban, aki egész nap tévét néz. Mert aki ma is 4 órát néz, az akkor egész nap azt nézné.

    Továbbá, mindig felmerül a motiváció kérdése. A munkahelyemen pénzért dolgozó emberek olyan gyatra, késedelmes munkát adtak le sokszor, nem tudom, hogy dolgoznának akkor emberek, ha enélkül is meglenne a biztos megélhetés tudata.

    Én legfeljebb akkor látom kivitelezhetőnek, ha átállunk egy nagyon alacsony színvonalú fenntartható gazdaságra, valakik valahol megtermelnének nagy tömegű olcsó élelmiszert és ennyi, nincs mobil meg tévé meg autó meg utazgatás, akkor a 25 ezer forintból kiki jóllakna.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Megkérdeztem Mikit, márpedig neki nemsokára névnapja lesz!:
      “szia, csak röviden, épp a felét fedezi a megszűnő szociális juttatások rendszere, vagyis amit most is erre költünk. A másik felét pedig a többkulcsos adórendszer vidáman visszahozza, ha újra bevezetnék, 3-4 egyre növekvő kulccsal, és megmaradna az az állapot (az adórendszer terén, ami most van). Ja, és stadionokat mondjuk nem tudnánk építeni néhány évig, az tény és való. “

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez így nem igaz. Fent írtam valahol, hogy egyszerűen kiszámíthatóan meghaladná az idei költségvetés teljes bevételi oldalát. Nem a szociális célokra fordított bevételekét, a teljeset. Közvilágosítást, hóeltakarítást, tömegközlekedést, utcaseprést, intézményfenntartást stb, stb, stb…. egybevéve. Ezen sem a többkulcsos adózás, sem a stadionépítések elhalasztása nem változtatna érdemben. (A többkulcsos adó már csak azért nem, mert ha a munkaerő létszáma csökkenne, akkor nyilván az adóbevétel sem emelkedhetne olyan drasztikus mértékben.)

        Kedvelés

  12. A Jackson és MacCartney borotvahabos képről a saját esküvői meghívónk jut eszembe. EGy fotót tettünk rá, kb. így néztünk ki rajta, férjem arcán borotvahab, az enyémen fehér pakolás, ahogy nagy vidáman készülődünk a nagy napra. És alatta egy idézet Leacock mestertől: “Két dolog, ami egymással egyenlő, egyenlő az önmagával is”: A férjem matematikus, aki még nem tudná:-)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Említettétek, hogy néhány országban, kísérleti jelleggel, már bevezették. Például Dauphin városában, Kanadában 1974 és 1979 között. Na, de arról tud valaki milyen eredménnyel?
    Engem nagyon érdekelne, hogyan is működik ez a gyakorlatban. A másik meg, hogy ha semmilyen más bérjellegű juttatást nem kapnának az emberek alanyi jogon, csak ezt a havi kb. 100.000 forintot, akkor azt értem, hogy ennek miért örülne az aki eddig semmit nem vagy csak minimális támogatást, segélyt kapott. De egy nyugdíjasnak, akinek 200 ezer forint a jelenlegi nyugdíja, hogy lehetne beadni, hogy ezentúl a felét fogja kapni? Ezenkívül mit csinálnának azzal a több százezer emberrel, akik a nyugdíjbiztosításnál és az állami szociális ellátórendszerben dolgoznak és az utcára kerülnének, mert hirtelen megszűnne a munkahelyük. Jó, tudom kapnák az alapjövedelmet, na de munkát? Mikor még a jelenlegi munkanélkülieknek sem jut. Az elképzelés nagyon szép, de én nem tudom megvalósítható-e, bár gondolom az ötletet támogató közgazdászok számoltak mindennel. Érdekes mindenesetre, nagyon. Szívesen olvasnék többet róla…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Nekem is nagyon témába vág ez a poszt is, mint a legtöbb. Mintha Éva az életemet követné nyomon :-).
    Pont most tanulok Környezetgazdaságtant, Vállalatgazdaságtant és a Fenntartható Fejlődésről olvasok.
    Én ezt úgy tudnám elképzelni, hogy lenne egy előírt havi mondjuk 50 órás kötelezően elvégzendő társadalmi munka, amibe a szemétszedés, betegápolás, a lakókörnyezet rendbenntartása stb. jellegű munkák tartoznának. Úgy gondolom sok embernek megváltozna a gondolkodása, véleménye az ilyen típusú munkákról, ha fel kellene gyűrnie az ingujját és oda kellene állnia kukákat pakolni.

    A Spektrumon ment egy sorozat Beépített főnök címmel. Ajánlom mindenkinek. Na ott voltak olyan vezérigazgatók, akik a végén sírva fakadtak és a dolgozók tömege előtt köszönte meg a munkájukat. Bevallotta, hogy az alkalmazottak tartják fent a céget és nem pedig ő , mint vezérigazgató.Hogy mennyire nehezebb munkát végeznek a kétkezű munkások, irodisták stb, hogy mennyi elhivatott ember dolgozott a cégeknél. Volt szállítmányozó cégtől kezdve takarító vállalkozáson keresztül jégpálya karbantartók.

    Kicsit elkeserítő volt számomra a hozzászólásokban, hogy az emberek többsége nem csinálna semmit, meg ti is lustálkodnátok, mivel lehetne eltölteni az időt.
    Én ezt nem értem. Nincs az emberekben igény arra, hogy például nyelvet tanuljanak, vagy egy új szakmát, ami jobban érdekli, vagy akármi mást, olvasni, sportolni, amire eddig nem jutott idő.

    A legtöbb ember olyan munkát végez, amit nem szeret. Jobb úgy élni, mint egy robot??
    Beszabályozott, irányított emberként?

    Hónapokkal ezelőtt olvastam én is erről:
    http://www.szakszervezetek.hu/index.php/hirek/7354-munka-nelkul-is-jarna-fizetes
    Ebből kiemelném az alábbi “észrevételt”:

    Az ötlet támogatói szerint az emberek sokkal kreatívabban fel tudnák használni az idejüket és az energiájukat, ha nem az lebegne folyton a szemük előtt, hogy miből fizetik majd a számláikat. Ha a napi gondokat levennék a vállukról, akkor ki tudnának teljesedni, vagy épp olyan munkákat is szívesebben ellátnának, amelyek most az államra hárulnak, vagy olyanokat, amelyekre manapság egyáltalán nincs idejük, mint például az idősebb rokonok ellátása, a gyerekek nevelése vagy épp radikálisan új dolgok kitalálása. Lássuk be, az emberek egy része által végzett munkát már robotok is könnyedén ellátnák – érvelnek.

    Amúgy renitensek mindig voltak és lesznek is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A legjobb példa erre a Tilos rádió 20 éve, ahol civilek dolgoznak társadalmi munkában. A rádió működik, él és meghatározó médium jó régen már… belegondolni is hátborzongatóan jó, hogy mennyire klassz lenne ha sokkal több ember végezhetne olyan munkát amit szeret ami az álma volt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A magam részéről nem feltétlenül az állandó tevékenykedésben látom az életem értelmét, emiatt szégyenkezni nem szeretnék. Valószínűleg napi 4-6 órát (és az utazást) töltenék valamilyen tevékenységgel, kereső munkával, vagy önkéntes munkával. Ez szerintem bőven elég, emberi, és marad idő a családra magánéletre, hobbira. Ez nem lustaság, hanem élhető élet. De ha a felhőnézegetés, vagy a tévénézés elégítené ki az embereket, akkor sem gondolom, hogy jogunk lenne megítélni.

      Kicsit off:
      Sok esetben úgy érzem (és most nem rád gondolok), hogy a tevékenységek kergetése, a munkamánia, a bizonyítványhajhászás mindig valamilyen űrt tölt ki. Volt ilyen időszakom, 10 órákat dolgoztam, nyelvet tanultam, sportoltam, esténként elájultam. Egyértelműen ez volt az az időszak az életemben, amikor féltem szembenézni magammal.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ha az ember bedöglik a tévé elé és azon kapja magát, hogy már nem tud elszakadni heteken keresztül, az is veszélyes.
        Amit leírtam, azt lehet több oldalról is nézni. Tanulás alatt én nem feltétlenül a formális oktatást értem. Akkor is lehet valamit tanulni, ha kimész a kertbe, és bámulod a fákat, növényeket, felhőket. Valamit biztos megtudsz magadról.
        A tanulásról ne gondolkodjunk ilyen szigorúan.
        A hobby nekem is fontos, lehet ezt nem írtam egyértelműen. De nekem az olvasás is az.
        Amúgy amit leírtál időbeosztást, én is hasonlóan látom, sőt még szünnapokat is betennék. 🙂
        De az alapfizetéshez kapcsolódóan én elfogadhatónak tartom, hogy a társadalom felé legyen egy elvárható kötelező minimum az állampolgárok részéről.

        Kedvelés

      • “nem feltétlenül az állandó tevékenykedésben látom az életem értelmét”
        Pláne nem a kapitalista-szocialista “termelő” (kapitalista értelemben: profit-termelő) tevékenységben.
        Marx szerint (gondolom, a kapitalista-protestáns etikából is kiindulva) az embert a munka tette emberré. Hát egy frászt. A munka a kultúra kialakítása elöl veszi el az időt. Az, hogy ma munka után/helyett ennyi ember punnyad, annak a következménye, hogy a kultúra alakítását régen abbahagyták. Így veszett el a vidéki, falusi paraszti kultúra is.

        Kedvelés

      • “nem feltétlenül az állandó tevékenykedésben látom az életem értelmét”
        Nekem ez a kijelentés eléggé disszonáns.
        Az alkalmazotti lét, mint modern rabszolgaság, nekem se szimpatikus és nem is életcélom, úgy mint sokszor a vállalkozói lét sem nyújt boldogabb, nyugodtabb életet.
        De a tartós semmittevés számomra de nem elfogadható és nem boldogít.
        Tevékenykedés kategóriába mi tartozik?
        Mert minimális szinten valamit “csinálnunk” kell, ha csak saját magunk ellátására gondolunk.
        Magam részéről pedig azok a tevékenységek, melyeket szeretek (kutyasétáltatás, kirándulás, utazás, vagy csak elmenni egy jó étterembe, cukrászdába, moziba, színházba) ezerszer érdekfeszítőbb és pihentetőbb, mint a nagy semmi.
        Természetesen miután jól kialudtam magamat. 🙂

        Kedvelés

      • Pont úgy értem a tevékenységet, ahogy te. A kultúra megteremtése is tevékenység. A mesék továbbmesélése, a közös tánc, a juhászbot faragása. Vagy tevékenység az erdőjárás is. A munka is tevékenység persze, és van, akinek örömet is okoz, de nem feltétlenül. És nem gondolom, hogy csak az az érték, amit közgazdászok pénzben tudnak kiszámolni.

        Kedvelés

      • Egy felmérés szerint az emberek 3(!) százalékának van olyan munkája, amit annyira szeret, hogy akár ingyen is csinálná (hobbiként), ha megtehetné.

        Kedvelés

      • Itt a net megviccel. Előbbit blaci-nak szántam a tevékenység dologra reagálva.
        Én is így látom ezt a munka vs. kultúra dolgot.

        Kedvelés

  16. Hát ezen a téren a magyar férfiakkal lennének gondok:
    “Az ALAPJÖVEDELEM megszünteti a nők kiszolgáltatottságát úgy otthon, mint munkahelyen. A nő is kap alapjövedelmet, tehát nem függ a férjétől.”

    A kiszolgálást a többség így is elvárná, de legalább akkor le lehetne lépni. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A kiszolgáltatottság megszüntetése nem hangzik rosszul, viszont az igen, ahogy leplezetlenül azt várják, hogy a nők ezután várhatóan majd elvégzik azokat a munkákat (betegápolás, gyerekgondozás) amire a férfiak nem hajlandók, mert lesz végre rá idejük.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  18. http://hvg.hu/karrier/20131124_Dontott_a_nep_nem_lesz_Svajcban_fizetesi

    Én ezen a részen hűltem ki: “A svájci társadalom legrosszabbul fizetett tíz százaléka 2010-ben átlagosan havi 4000 svájci frankot (középárfolyamon számolva 960 ezer forintot) vitt haza.”

    Értitek? A LEGSZEGÉNYEBBEK keresnek havonta közel 1 misit?!? WTF? Hogy az istenbe’? Miből? Nem kicsit van egyenlőtlenség az országok között.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • A lakhatás talán igen (de az sem annyival), a ruhák meg az élelmiszer meg változó: van, hogy olcsóbb is bizonyos termék, de a minőség mindig sokkal jobb.

        Kedvelés

    • Ja, és a csúcsszakmákban dolgozó “mostohagyerekeim”, fejenként ötvenmilliós, budapesti, apjuktól származó ingatlanvagyon birtokában, fiatalon, egészségesen, támogató szülőkkel onnan tőlem követelik az utolsó filléreimet… miután be nem mentek az apjukhoz, míg beteg volt (egyik egyszer, keményszívűen, a másik egyszer sem), és másfél évig szóba sem álltak vele. Csak azóta megy a buzgó zárójelentés-követelés. közjegyzőnél szaglászás.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem jobban, csak hatékonyabban, mármint nem a munkás ügyessége miatt (hanem pl. azért, mert gépesítettebb a munka, viszont ezért van belőle kevesebb).

        Kedvelés

      • Egy svájci Lidl pénztáros tízszeresét keresi a magyar kollégájának, nekem ne mondja már senki, hogy hatékonyabban dolgozik, pláne ennyivel. Még csak nem is drágább a kinti áru, ami átmegy a keze alatt, mégis megéri alkalmazni őt ennyiért is. Itt meg minden multi sír (a hatalmas adókedvezményeik ellenére is), hogy nem tudnak bért emelni, mert csődbe mennek szegények.

        Kedvelés

      • A társadalom egésze dolgozik – mondjuk inkább így – termelékenyebben. Meg persze a pénzvilág hozza a pénzt a világ minden tájáról, ez is igaz, de ez csak Svájcra. A világon jól értékesíthető, kelendő termékeket állítanak elő, kevés emberi munkával. Az adókat (amiket ahogy Éva mondja, befizetnek, nem elsunnyognak) pedig az állam nem reprezentációra meg stadionokra meg a kedves vezető(k) egyéb agymenéseire költi el.

        Kedvelés

  20. Svájcnak elég jelentős – behozhatatlan – a történelmi (geopolitikai) előnye. De ha bevezetik az FNA-t, akkor költözünk! Egyébként hol lehet aláírni a hazai kezdeményezést?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Meg egy példát mondanék a németektől (bár nem vagyok benne biztos, hogy minden államukban így van, én ezt Meclenburg -Elő-Pomeránia-ban hallottam, tanulmányúton): mindenkinek jár a 450 eurós minimálbér alapvetően (az már a munkanélküli támogatás után van, amikor már hosszútávon munkanélküli vagy inaktív az ember).
    Ezen túl, aki dolgozik, és nem éri el az 1100 (vagy 1200, erre most nem emlékszem pontosan) eurós fizetést, annak eddig az összegig kiegészítést adnak (példaként a fodrászokat hozták fel, akik, úgy látszik, ott alulfizetettek).
    Továbbá, ha nincsen lakásod, és bérelsz, akkor alacsony fizetés esetén oda is beszáll az állam, de nem tudom pontosan a feltételeket (mekkora lakás lehet, mennyit fizetnek).
    Azaz arra is hangsúlyt fektetnek, hogy megérje dolgozni (ez sztem fontos).
    Az olasz kollégáim hitetlenkedésére még azt is elmondták, hogy azért éri meg ez, mert így kevesebben csúsznak le végletesen, és a szegény családokban élő gyerekeknek is van lehetőségük a viszonylag normális életre.
    Természetesen van olyan, hogy valaki saját akaratából nem dolgozik, és sosem lesz munkára szorítható, de legalább tudnak róla, benne van a rendszerben (a pénzért cserébe nyilvántartják, követik, esetleg a gyerekeit is).
    450 euró nagyon kevés német szemmel, tehát önmagában nem motiválja az embereket arra, hogy otthagyják a munkájukat (mivel ugye minimum 1100 eurót megkapnak, akár az állami kiegészítéssel, ha dolgoznak).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Még megkockáztatom, hogy nagyon számít ennek a modellnek a sikerében, milyen az adott ország köz- és munkamorálja.
      Németországban, Svájcban és Svédországban érték a munka, a közösségi költségekhez hozzájárulás. Ciki adót kerülni, kiskapukat keresni. Svájci barátnőm mélységesen felháborodik azon, ha kiderül valakiről, hogy csal, és – bizony- feljelenti, a köz érdekében.
      Olaszországban, meg Mo-n is, pont ennek ellenkezőjét látni, dicsekedünk azzal, hogy nem valljuk be, nem fizetjük be, kikerüljük, elcsaljuk.
      Az olaszok ezen lamentáltak, hogy szerintük Oo-ban a fél ország azonnal abbahagyná a munkát, és feketén keresné a boldogulását (a kötelező minimálbérhez csak a fekete pluszt kellene valahogy hozzátenni).
      Ebből az is következik, hogy bármi ilyen intézkedés előtt fel kéne számolni a feketemunkát és – gazdaságot (ami most a legális gazdaság kb. harmadát teszi ki), és legalizálni mindent (huhh, már ebbe is beleroppannának a derék olaszok).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  24. Visszajelzés: dicső sumér rokonaink | csak az olvassa — én szóltam

Hozzászólás a(z) Zöldfűszál bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .