Ott tartunk, hogy nem lehet néven nevezni a dolgokat. Nemcsak az a kötelező, hogy transznő, she, her, és tilos kimondani az igazat, hogy férfi. Ez van magyarul is: szexmunkás, így kell nevezni, ha a liberális jóságodat fitogtatod. Tehát nem prostituált, juj, azt nem szabad.

A harmadik generációs feminizmus erőszakolta ránk ezt: nemcsak a férfiak nők, hanem a szex is munka, és szexmunkásnak lenni empowerment.

Mint azt egy prostituált találóan megállapította, a gazdasági kényszer annyit jelent, hogy nők bármi mással a töredékét keresnék. Tehát nem éhenhalásról van szó.

Mármint az keresné a töredékét, aki nem tanult semmit (és az első pár, pénzes év után eldől, hogy nem is fog), nem tehetséges semmiben, pénztáros meg fodrász nem akar lenni, viszont már fiatalon abszurd vagyonokat akar. Tehát nagyon egyszerű családból, nyomorból jött, és nem volt kivételes ambíciója, érzékenysége, agya vagy szerencséje. Vagy csak irreális anyagi vágyai voltak, és egy gazdag férj sem akadt.

Nem tudom, mire fel akar valaki abszurd vagyonokat munka és tehetség nélkül. És mi a jó abban, ha így szerzi.

De azt tudom, hogy nem éri meg. Senkinek. A hét főbűn közül ez mindjárt három. Inkább négy, mert a jóra való restség is.

Hogy aztán mi lesz vele, testével, lelkével 35 fölött…? Hogyan válik képtelenné arra, hogy a szexet élvezze? És ha gyereke lesz, annak hogy fog a szemébe nézni…? Hogyan kell egész életében maszkíroznia, titkolóznia, vagy elviselnie, hogy mások tudják, mit művel?

Nincsenek erre válaszok. És nem azért, mert én ítélkezem. A valóságot nem érdeklik a magyarázatok.

Az egyetlen “szakma” (én nem tartom annak, legyen: tevékenység), amelyben hátrány a sok év tapasztalat. Ahol annak magasabb a fizetsége, aki még nem ért hozzá, aki rémült, tudatlan, járatlan. Német jelenség: ha munka, akkor kiközvetít rá a munkaügyi hivatal, és ha nem fogadod el, akkor ugrik a munkanélküli segély

Ez feloldhatatlan.

Mindig az a szöveg, hogy legalizálni kellene, ami azt jelenti, hogy értelmezési keretnek tartjuk, szentesítjük azt, hogy az intimitás nem kölcsönös, ki kell szolgálni a férfiakat, akik a pénzükért kellemetlen, megalázó dolgokat is megtehetnek a nővel. A prostitúció durva nőgyűlölet. Sokakat roncsként hagynak ott, bedrogoznak, megvernek, megölnek. És nem is levezetődik általa, hanem pont eszkalálódik a férfierőszak.

A másik szöveg, hogy csak keveseket kényszerítenek, adnak-vesznek, az szörnyű is, de a többiek hadd csinálják, az ő döntésük, az jó.

Azok választják ezt az életet, akik el tudják fogadni, hogy a férfiakban az acsargó düh van, sőt: érdekük, hogy legyen minél több, és őket találja meg. Egyben lemondanak a saját vonzalmon alapuló választásról. Adott esetben, amikor épp nem vonzódnak senkihez, arról, hogy mindenki hagyja őket békén. Hogy lehet méltóság nélkül élni?

Akárhogy rágom, nem tudok megértő, segítő szándékkal viszonyulni azokhoz, akik érdekből cselekszenek, de azt állítják, hogy nem. Röviden: akik eladják magukat, akik hazudnak. Próbálták lenyomni a torkomon, hogy mennyire menő a hookupkultúra, a prostitúció, a poliamória, a kink meg az abortusz, de rém szomorú mindegyik.

Mindenkire értem ezt, hogy lemond az águnciáról. Van, aki a szavazatát adja el. Az egyetértését, a hallgatását. Olyan is van, aki érdekből, helyezkedésből vagy megalkuvásból házasodik vagy vállal gyereket, de azt akarja, úgy kezeljék, mintha szívből tette volna. Vannak, akik azt írogatják ki, hogy ők segítenek, miközben elismerést, hírnevet, pénzt akarnak maguknak (tanácsadók, jogvédők, dietetikusok, kócsok). És van, aki a testnyílásait.

Persze nem kérték a megértésemet. Nem is kell nekem erről semmit mondanom, nem is szoktam. Csak mindig rosszul járnak, panaszkodnak, és akkor kellene nekem szolidárisnak lennem, mert hogy ő áldozat. Vagy nekem bizonykodik, hogy ez is munka, és ő bezzeg, velem szemben.

Nekem, mint tudjuk, nagyon rossz.

Elnémulok. Erre nem lehet mit mondani. Nyilván az arrogancia abból ered, hogy ő semmiből nem tudott volna annyit keresni, amit elégnek érez.

Nem szabad kimondani a lényeget. Nem szabad kimondani, hogy ha eladod magad, akkor bántani fognak. Hogy később nem panaszkodhatsz arra, amit az elején olyan nagy mellénnyel hirdettél, hogy neked ez jó, és hogy mások a prűdek. Hogy te írod a sorsodat. (És hogy még ha tanulsz, csillogó szakmát akarsz, akkor sem tarthatsz igényt arra, hogy alanyi jogon úgy kezeljenek és annyit keress, mint a legsikeresebbek.)

Én mindig szívből éltem. Ha nem szívből élsz, abban tönkre fogsz menni. A valóságot nem érdekli, hogy mit képzeltél el magadnak, milyen egyénszövegekkel mondtad, hogy de ez így bátor, önazonos, profitábilis meg tabumentes.

Nem a feleséglobbi beszél belőlem. A feleség a férjét vagy szerelmét félti a rosszlányoktól, magának akarja. Én nem féltem. Nem is attól tartok, hogy a szexualizált, kimódolt egyenkülsőhöz hasonlítják a kinézetemet, mert ez igénytelenség, az ilyesmi sem engem, sem a szerelmeimet nem érdekelte soha, annál inkább a teljes ember, a személyiség, az energia, a humor, az agy. Nincs bennem a klasszikus tiltakozás a “megcsalással” szemben sem, ez a nyírt sövények közt dívik. Engem is csalhatnak nyugodtan, nem fogok sírni (valahogy nemigen csinálták, vagy nagyon-nagyon titokban). Alkatilag sokkal inkább vagyok tüzes és intellektuális szerető, aki nem sok vizet zavar, nem veszi el az unott feleségtől annak tulajdonát, és aki soha nem érdekelt benne anyagilag, egy kávé erejéig sem, inkább maga fizeti az éttermi vacsorát, ha a családi terheket nyögő szerelme kikapna az asszonytól. Nem beszélek arról a morális fertőről sem, amiről a keresztény ifjúsági prostitúcióellenes szövetség röplapján a húszas években annak elnöke, apai nagyapám (szül. 1905), és hogy ez hogyan betegíti meg (szifilisszel!) a következő nemzedéket. Azt se gondolom, hogy csak szentségi házasságban és csakis vérkomoly kapcsolatban lehetne üzekedni, bár sosem társkeresőztem, nem is fogok, és inkább csak negyven fölött voltak felejthető, múló testi vonzalmon alapuló szerelmeim.

Én csak fel nem fogom, hogyan lehet nem saját a döntés, hogy ki a partnerem. Hogyan lehet pénzzel megváltani, hogy nem az én vágyamon alapul a szex. Idegenekkel. Csorgó nyálúakkal. Életemnek ezen a részén legalábbis mindig szabad voltam.

Nektek milyen válaszaitok vannak?