És a poszt végére, a kommentben hozzáfűzött részekből kiderül, miért választottam én is inkább a medvét.
What is the bear over man?Many women participating in a new viral debate on TikTok say they would rather be alone with a bear than a man in the woods, answering a hypothetical question that is leading many women to open up about negative experiences they have had with men, including domestic violence and sexual assault.
“Homofóbia” következik. Már nem érdekel, ki minek nevez. Csak fogd fel, amit írok! Ha nem sikerült, menj innen. Ha felfogtad, és nem tetszik, akkor mondd meg, mi nem stimmel benne: érvelj! Legyél te is alkotó, ne csak fogyasztó! Engem nem tudtok ideológiai szövegekkel, liberális-normatív előírásokkal zsarolni.
A homofóbozás rosszul öregszik, ahogy mondani szokás. Most épp nem illik elővenni. Az “árvaházi” gyerekekért épp jobban kötelező aggódni, amilyen kívülről vezéreltek ezek. Elcsendesedett az az érv, hogy “pedofília és homoszexualitás összemosása”. A probléma megint a minőség és a morál hiány: ahol nő jelen van, ott nem történik ilyen aljasság. Így függ össze orgia és bűncselekmény.
Egyszer, vagy tizenkét éve írtam valami párkapcsolati témában, hogy a férfi így, a nő úgy, és egy viszketeg kötözködő, a Fekete Zsuzsi egyébként, írt egy-e mailt, hogy mi ez a heteronormativitás, miért nem térek ki a homoszexuálisokra. Rögtön válaszoltam, akkor még defenzíven, mert akkoriban lehetett engem ideológiailag zsarolni, hogy én férfi–nőről írok, szerintem ami nem férfi–nő, az más dinamika, arról nem tudok semmit, és nem is érdekel.
Milyen helyesen tettem! Pedig mit tudtam én akkor még ezekről a poklokról, mindarról, ami csak egy sikeres, jómódú, “szabad”, de öregedő, csúf, meleg férfi napi élménye, szégyene, bűncselekménye…?! Cigány fiúcskák, harminc évvel fiatalabb kamaszok testnyílásainak önös és traumatizáló használatáról? A béranyaságról…?
Hát az ő pokluk, a fiúké, az milyen? Úgy élni, hogy ennyire van szükséged ennyi pénzre, és csak így szerezheted meg? Milyen prostituáltnak lenni?
Undorodom. És nem frissen. Nem is értem, ki van most frissen megdöbbenve. Ki nem tudta, mit takart a sok egoista, excentrikus gesztus, a nyughatatlan magamutogatás, hencegés?
Minden gáz, ami nem kölcsönös, nem igazi testi vonzalmon alapul. Fő vitám ez lesz majd a bejegyzés végén, Brúnóval. Ahol nagy az egyenlőtlenség, ahol az egyik megfizeti a másikat, akinek teljesen más a háttere. Amikor szegény az egyik, és a jóléttel kápráztatják.
A homoszexuálisok és heteroszexuálisok között lényegi különbség (milyen érdekes, csak férfiakról beszélnek, a leszbikusok mintha nem is léteznének!), hogy a melegeknek erkölcsi többletük van, lett, mert állítólag őket üldözik, ők különlegesek és áldozatok: a kirekesztő többségnek, a csokért szülő, kispolgári bigottaknak az áldozatai, szegénykék, Gucci baseballsapkában és többmilliós havi bevétellel.
Ezzel az “üldözöttséggel” csúnyán visszaéltek. Tilos megpiszkálni, mit művelnek, mert a homofóbia gyűlölet és nagyon csúnya dolog ám! Pedig ő maga is elismeri, ha érted, mit jelent:
Nem szabad elfelejteni, hogy a pedofil bűncselekmények 85 százaléka amúgy a keresztény családmodellben élő heteroszexuális emberek, rokonok bűncselekménye kislányokkal szemben. Tehát ezt összekeverni a homoszexualitással egy olyan aljas dolog, hogy erre nem is nagyon vannak szavak.
Lakatos Márk szavai ezek, 2021-ből: az összemosás az aljas, neki ettől akad el a szava, és bőszen mutogat a gyűlölt heterókra. Még ha valós is az adat: hány százalék meleg van az összlakosságban? Nincsenek-e durván felülreprezentálva a visszaélésekben? És: miért “emberek” áll a harmadik sorban? Férfiak lesznek azok!
*
Azt mondják, nem lehet már kicsomagolni már ezt az ügyet, a pedofília elleni harcot a politikából. Eleve kétféle gyermekvédelem van, és teljesen mást jelent a kettő: az egyik a fideszes “gyermekvédelmi törvény” 2021-ből, törvény a transzcsiribiri- és szivárványos témák sulykolása ellen, az öncélú szexualitással való nyomasztás ellen, fóliázással, amit a “képmutató Fidesz” vezetett be. Nekik a gyerekvédelem az, hogy a genderisták ne sulykolják a tanaikat gyanúsan, ne akarjanak iskolákba bemenni, gyerekeknek magyarázni, hogy “létezik más is”, se gyalázatos szoftpornót terjeszteni elfogadó mesekönyvként, Rácz-Stefán Tiborként, tévésorozatként. Az ellenzék pedig, mondják, ezt a törvényt gáncsolta Brüsszelben, tehát ne szövegeljen gyerekvédelemről.
Az ellenzék nem gondolta, hogy a kamaszokat célzó Rácz-Stefán Tibor hányingerkeltő munkássága, Lakatos Márk önlefóliázása, büszkén vállalt tizennyolcas karikás pólója, a Mimi című ízléstelen könyv igenis veszély, indoktrináció, trendgerjesztés és grooming. Pont az ellenkezőjét gondolta – ezért vannak most akkora zavarban. Nem, aki nem olyan eleve, azt nem lehet bebuzítani! Hát most mit mondtok?
Az ellenzék kiabált, hogy ez nem gyerekvédelem; összemosónak, homofóbnak nevezte a törvényt. Pedig mindenhol több a mocsok, törvényszegés, megalázás, kényszer, fertőzésveszély és drog, amikor “csak a gyönyörről van szó”. Felnőtt emberek meg tudják védeni magukat, gyerekek nem. Az Odakint szörnyes tüntetők, influenszerek szerint nincs baj Lakatos Márkkal, a fóliázással van baj. Ez elképesztő. És (ebben igazuk van) a gyermekotthonokat kell megreformálni, az állami gondozott gyerekek védelmében garanciákat beépíteni.
Erre valamelyest a kormány is reagált: ebből lett a gyermekotthoni dolgozók kínos átvilágítása, tömeges távozások, munkaerőhiány. El is halt, formális az egész, fölös vegzálás, és persze nem garancia semmire. Pénz kéne, szakmai segítség, fizetésemelés és jóakarat. A maffiákat, ólálkodókat felszámolni. Ott állnak a kapuk előtt!
Munkám révén találkozhattam gyermekotthoni nevelővel, gyámmal és vezetővel – ennyi buta, kiégett, inkompetens, a látszatot rettegve óvó, csóró szerencsétlent én még az életben nem láttam. Egészen elképesztő. Még vádaskodnak! Kifejezetten rosszat akarnak a gyerekeknek, és csak a saját seggüket védik.
Közben nyilvánvaló, hogy érdekeltek a kerítésben, legalábbis a szemet hunyásban: a 15 éves fiú szerint ott, ahol ő fölnőtt (és ennek a helynek mint tagintézménynek az egyik vezetője az, aki engem betalált!), a neveltek 80 százaléka költözik rögtön stricikhez, buzikhoz.
Az ellenzéknek a melegek érdeke jobban számított, mint amennyire a grooming és az állandó átszexualizálás aggasztotta őket. Különösen fontos volt egy-egy médiakedvenc díszhomoszexuális érdeke, azt óvták, értük hüppögtek, velük pózoltak. Felnőtt, cselekvőképes, jómódú celebekért! Anyák! Ezért homofóboztak és szónokoltak összemosásról
Semmit nem kell összemosni, egyben van az: a szégyenletes aktusok és az egész szexualitás-felfogásuk. Nem az számított, hogy legalább menőnek és felvilágosultnak ne mondják mindezt, legalább ne reklámozzák. Nem az, hogy ne lehessen gyerekeket belemanipulálni ebbe a borzalomba, a NEM KÖLCSÖNÖS, NEM VONZALMON ALAPULÓ AKTUSOKBA. Sürgették a “felvilágosítást”, “a queer és transz gyerekek jogát a hiteles információkhoz”. Hányok, komolyan. Nincs meleg gyerek, nincs queer gyerek. Nem kell szexualizálni a gyerekeket, sem elébük sietni, majd ők megkeresik maguknak a kortársaikkal, kicsodák. Mindez grooming, éretlenekért lihegő izgalom és indoktrináció. Nagyon aljas, nagyon veszélyes, nyugaton sokkal előrébb tart ez a szörnyűség, és jól láthatók a tanulságok, a zsákutcák és tragédiák. Németországban már a küszöbön van, meleg férfiak kampányolnak érte, hogy a pedofília legitim kink.
A most vallomást tevő fiúnak az esete pont azt bizonyítja, hogy érzékeny pszichoszexuális korban igenis lehet meleggé befolyásolni, megrontani, belecsábítani valakit abba, normalizálni a számára olyasmit, amit eredendő hajlama szerint nem tenne, sőt, viszolyogna tőle. Az öntárgyiasítást és a homoszexuális hajlandóságot. Egy, a férfitesttől izgalomba nem jövő fúnak SEMMIFÉLE élvezetet nem jelent, ha a szájüregét használják, sőt, ez kínszenvedés és megalázó is, pláne ha ilyen külsejű, állapotú ember csinálja, ilyen Lakatos Márk. Ezért is kell oly busásan megfizetni, rádumálni, bedrogozni, és pont ezt, a belekényszerítést élvezte oly nagyon a szörnyeteg. Utána meg a fiú mocskosnak érezte magát, diszszocializált, és pénzkeresetre használta, hogy engedte magát.
Ezek a hatások: a normalizálás, felpuhítás, trendivé, különlegessé, vagy áldozativá tenni a homoszexualitást, ez mind összeadódik. Így könnyen végzi a zavarodott, kicsit autisztikus vagy csak az ellenkező nemmel gátlásos, kudarcos gyerek öntudatos melegként, de ez olyan, mint betérni egy szektába. És ezért az indoktrinácóért akarnak annyira az iskolákba menni a transz- és melegjogi szervezetek, “felvilágosítani”, ennek érdekében konferenciáztak tanárokkal és eü szakemberekkel a Háttér Társaság szervezésében tavaly decemberben, áldozatot játszva, ezt próbáltam én leleplezni, és ezért aláztak meg.
És ezért nem beszélnek soha pornó káros hatásairól, az elidegenedett szexről, a határhúzásról, a természetes gátlások védő szerepéről, illetve ezért rokonítható a drogliberalizáció és a szivárványos elfogadósdi pl. a Drogriporter (Sárosi Péter) esetében. Ebből mind ugyanaz lesz.
Veszteség-e, ha valakit befűznek a melegek? Ezt egy olvasó kérdezte: miért baj az?Igen, veszteség, és nem a magyarság megmaradása miatt, hanem ők reccsennek bele lelkileg, különösen azok, akik prostituálódnak. Klímavédő divatról locsognak, meg elfogadásról, és HOLOKAUSZTRÓL olyanok, akik százezreket költenek kiskorúakkal folytatott, nyomorult aktusokra, mert már senki nem vonzódik hozzájuk, kizárólag prostitúcióval oldható meg a “pasizás”, értsd: önző kielégülés. Mástól nem is állna föl nekik.
Igen, veszteség. A buzik élete nagyon szomorú, túl sok erőforrás elment a gyötrődésre, önillegetésre, bulikra, még akkor is, ha van szakmájuk. Sokan elmagányosodnak, elszegényednek, mert ha öregek, nem kér már senki a sminktanácsaikból, színészetükből. Veszélyes lelkileg és fizikailag, de közbiztonságilag is: bele lehet bukni, zsarolhatóvá válni – nem azért, mert homofób a közeg, hanem mert amiket művelnek, az tényleg kínos (Havas Henrik is erre utal). Ez a világ elidegenedett, erőszakos és önző. A HIV tarol: drog hatása alatt nemigen figyelnek oda, ki kicsoda és védekezik-e. Családról szó sem lehet, az is csak porhintés, hogy házasságot, gyereket, nyugodt életet akarnak. Dehogyis. Kettő díszaktivista nyomja ezt is.
Aki visszaél a szexualitással, az féktelenséget, orgiákat akar. Azt akarják, hogy ne legyen felelősség, következmény, érzések, semmi ne legyen “tabu”, meg lehessen vásárolni az aktust, és ha elérték a tabuk határát, akkor még kijjebb mennek. Így kerül eleven futóegér PVC-csövön át a végbélbe – szíves urológus ismerősöm közlése, aki aztán kiszedi az ügyeleten, a magyar egészségügyi erőforrások dicsőségére.
Pont ez a celebtípus tízezrek tudatára hat, és annyira egoista közben, hogy képtelen kimondani, elismerni: nem vagyok már vonzó, megöregedtem, nem kíván senki, magányos vagyok, tehát tisztelettel visszavonulok, nem harsánykodom, nem alázom meg magamat könyörgésekkel, nyaggatással, és a másikat sem, a gyereket a csikart, megvásárolt aktusokban.
Nem veszik komolyan, viszont lábbal tiporják azt, ami a szexualitás rendeltetése, felelőssége, értelme: a nyugodt, boldog élet. Mindenük kétségbeesett, túlzó, kapkodó, ha nem, akkor meg kínzóan elfojtó. Érzelmeik hisztik, cirkuszok, kötődni nem tudnak, sérültek és magamutogatóak.
Már értem, mit takargatnak, miért ilyen dühösek, miért homofóboznak folyton, és mitől félnek úgy, mint ördög a szenteltvíztől.
*
Eddig lett volna a poszt. Kerestem a heteronormatívozó e-mailt, de mást találtam 2013-ból. Döntse el ki-ki, ez mennyire tartozik ide. Nekem ez a válaszom arra, miért veszélyes és taszító a szexpozitív tancsokor – és miért választanánk a medvét. Én legalábbis.
Hogyan mentegetik férfiak, amúgy magas intellektussal és kiemelkedő érvelési készségekkel a “késztetéseiket”, hogyan faragnak magukból áldozatot, tolják el a felelősségüket. Hát persze, hogy a neurózis, a “szenvedés” a lényeg, és nem a nők és gyerekek biztonsága!
Férfi írja e-mailben, dacos, ateista liberális, ilyenekkel barátkozó, és irtó fölényes (félkövér kiemelések tőlem):
Van egy haverem, a F… na az egy igazán szabad és normális ember… viszont távolról sem PC. Látta, hogy megosztottam a fészen az “ugye már túl vagy rajta” bejegyzésedet. Agitált állapotban hívott fel, hogy minek küldök én neki ilyen szexuáliserőszak-kultúra témájú cikket.
Kicsit megijedtem, hogy esetleg most egy világ fog bennem összeomolni mert F., annyi év után, ellenvéleményet fog nyilvánítani, amikor pedig nem kéne…
de nem, nagy kő esett le a szívemről, azt mondta, a cikkel egyetért, ez tényleg így van és tényleg gáz, és nagyon jó, hogy beszélve van róla, és ő ebbe nem is szólna ott bele, nehogy elrontson valamit, de hogy olvastam-e az egészségtant a MaNcsban annó, konkrétan ezt:
És hogy értsem meg, nem lehet a férfiaktól elvárni, hogy ne álljanak és nézzék, hogy kit lehet megdugni (© Kiscsillag Zenekar), mert hát az agy–faszi billentyű meg a faszdüh fiziológiás, megváltoztathatatlan tények! Tehát: a szexuális felvilágosítást, oktatást kell megcélozni, elsősorban is egy nagyszabású “Milyen príma dolog a maszturbáció” kampánnyal kell indítani, amelyben elismerjük, hogy a férfi szexuális vágya nagy átlagban és többnyire három nap alatt éri el azt a szintet, ami már bekavar a kognitív folyamatoknak, míg nőknél ez többnyire hosszabb meg kicsit máshogy is működik… és meggyőzően érvelünk amellett, hogy az efféle feszültség levezetésének a legjobb, legcivilizáltabb módja az önkielégítés, ami aprócska ünnep és enyh-hely lehet az életben, és akkor mindjárt a Női Hölgyekkel való erőszakoskodás iránti igény enyhülhet.
Nem látok hibát az érvelésben.A kőkemény szexuális neurózis (mely általános, és csak a kórkép részletei genderfüggőek) legalább olyan mélyen van, mint a gender-egyenlőtlenség. Afféle dialektikus, tyúk-vagy-tojás viszonyban vannak egymással. Amíg gyerekekkel, kamaszokkal, felnőttekkel nem tudunk nyugodtan és alaposan beszélgetni a szexről, addig nem fog menni “a nagy egyenlősdi”. És viszont.Kéne nekem egy kiadó, amelyik finanszírozná, hogy lefordítsam Wilhelm Reich Children of the Future című, 1926 és 52 között íródott, máig hiánypótló könyvét a témáról (alcím: On the Prevention of Sexual Pathology).
Egy vadliberális, szabadságban és egyenlőségben performatívan, hangzatosan hívő férfiról van szó. Ne felejtsük el: az egész abból indult, hogy a haver elolvasta a nők szexuális traumáiról szóló, de hát már túl vagy rajta, nem? posztomat. Mindketten durva kognitív disszonanciát éreztek, így rákezdték a nyomorlicitet: az ő szenvedésük (nincs kit megdugni) jelentősebb, előbb volt! Itt kezdi normalizálni az erőszakot és sajnáltatni a férfiakat, illetve velem megoldatni, amilyen önkéntes, lelkes én voltam! azt, amit nekik kellene, hiszen az ő problémájuk.
Ő írja megint, benne az én előzetes válaszaim bordóval – és itt kezd érdekessé válni:
Sokat gondolkodtam rajta, elolvastam a narancsot is.
Hát ez derék! 🙂
Ami paródia.
HOly-MAry-MOther-Of-GOd, én meg nem vettem észre! Besétáltam a csapdájába! Na jó! De azért még paródiaként is értékes igazságokat fogalmaz meg!
És te is bosszantasz csak engem.
Nem egészen erről van szó…
“Ha a nő elejét akarja venni a hím ivar efféle dühének, bátran hitegesse, biztassa, de később járjon kedvében, kettejük javára.” ez meg… a düh elkerülése érdekében? mert a faszi megkívánta a nőt??? függetlenül attól, hogy a nő érez-e vágyat?
Látok hibát az érvelésben.
Na ez volt pont az a része a viccnek, amit nem kellett volna annyira komolyan venni. Bár szerintem a szexről alkotott elképzelésedet azért (szerintem!) (és ez nem baj! csak van valami, ami túl van rajta!) átszövi egyfajta bájos de végső soron téves romantika.
Először is: faszdüh/baszdüh: biztos van, akire jellemző, de “a” férfiak nincsenek, sokféle férfi van.
De majdnem mindnek van fasza. És ebből következőleg majdnem mindnek van “faszdühe” is: azaz majdnem minden férfiban működik az a jelenség, hogy ha kielégületlen marad, ez már pár nap után elkezdi torzítani a kognitív működését, hosszabb szünetek pedig egészen rendkívüli elváltozásokat okozhatnak (ld. katolikus klérus, katonai szervezetek, bigottéria, stb.).
(Én nem gondolom, hogy ezt meg kéne oldani. Ez az ő problémájuk. Találgattam: F. is csúnya vajon, vagy csak folyton és mindig más partnerrel akar izélni? A nők megoldják: ha ilyen “a szex”, akkor egyedül élnek inkább. Baromi érdekes, ahogy belém dumálja, hogy az én problémám ez, én oldhójam meg, vagy mentsem fel a bűn alól:)
Akinek ennyire heves, azé is magánügy. Probléma. Megoldandó.
Ha általános, és ha általános az is, hogy a tulajdonoson kívül másnak is rendszeresen gondot okoz, akkor nem magánügy, hanem úgynevezett “rendszer-szintű probléma”, nemde? Állítom (állítJUK! F-val, ketten!), hogy általános. Aki mást mond, hazudik. Változatos okokból, de. Például közügy és társadalmi probléma azért is, mert az egyéni szinten, illetve társadalmi diskurzus nélkül mintegy kialakuló “megoldások” (pornóipar, prostitúció, házasság hagyományos intézménye stb.) súlyosan problematikusak, amennyiben szenvedést és romlást okoznak, nagy tételben.
Másodszor: a saját érdeke, hogy képes legyen dolgozni, ingerlékenységében ne űzze el maga mellől szeretteit, ne kövessen el nemi erőszakot, ne legyen kínjában alkoholista, igaz-e?, és ne is molesztáljon senkit.
A saját érdeke IS! De a társadalom érdeke is, hogy ezek a jelenségek visszaszoruljanak. Ha ez valóban a probléma gyökereinél található egyik faktor (elhamarkodottabbat mondok, a fő faktor, de erről lehet vitatkozni – mindenesetre nem egy elhanyagolható mellékkörülmény), akkor ennek (és az esetlegesen kialakult társadalmi berendezkedésnek), bármely visszatetsző is az igazság néha, a bántalmazó-faszdühkárosult férfi is áldozata. És őt sem lehet magára hagyni.
(Nem tehet rólą. Nem tud mit tenni. Szenved:)
Adott esetben (sokszor, szerintem, bár nyilván kisebbségi probléma), ő is tudja, hogy ez így nem jó, szenved tőle… de nincs hova mennie. Lehetne annyira morálisan egyenes, önismeretileg érett és kreatív, hogy felhagyjon a káros rutinnal – de nem az. És nem bír felhagyni vele, pedig szenved. Az ember csak áll, és nézi, ahogy a házassága megy tönkrefele… és nincs segítség. Oldja meg.
“Csak áll és nézi… a faszdühkárosult, bántalmazó férfi.” Vajon mi lehet a káros rutin? Erőszakol? Undorító pornóra függ? Megcsalja folyton “az igazit”, a második feleséget? Vagy szexért nyaggatja? Ez önvallomás volt, most értettem meg. Amúgy csúf, alkoholista, ápolatlan, dührohamokra hajlamos is volt, erről a blogján panaszkodott, és az itteni kommentekben a szív egészségének ártalmas hirtelenséggel lett ingerült. De nem tehet róla, ez a lényeg. “Csak áll és nézi.” Miközben nyilvánvalóan imponálni akart nekem, nemi alapon, a blogomra is irigykedett: mennyit keresek vele, és érdemtelen vagyok ekkora sikerre (ő is blogot, verseket)…
Ú, de megkaptad az élettől, haver! Ő húzta aztán a kézikocsit a járvány idején a kisváros utcáin piacra menet, egy állástalan, lenézett, elhízott htb lett az egykori zenészből és nyugat-európai egyetemistából… mert iskolázott volt amúgy. És én rájöttem, hogy mi nők nem is sejtjük a kis kínlódásainkkal, örök bűntudatunkkal, hogy a férfiakban mennyi gonoszság tud lenni. Ez a jogosultság és gőg Lakatos Márk tükörképe heteróban.
Találja meg erre a megoldást.
Szóval ez könyörtelenség. Az áldozat könyörtelensége, és mint ilyen, méltányolható (én is imádom a Dogville zárójelenetét) – de akkor is az, és ha hiszek valami megfogalmazhatóban egyáltalán, akkor annak elég fontos része, hogy a könyörtelenség végső soron, hosszú távon, sosem kifizetődő.
De szépen relativizálsz!
Nem csak azért mondhatom, hogy oldják meg, mert én (avagy a női nemem) áldozat. Könyörtelen volna, aki helyetted nem akarja megoldani a te problémádat? Aki nem oldoz fel a bűn alól, amelyet épp ellene követtél el? Egy józan társadalommérnök is mondhatja, ez a realizmus: ismerjük fel, kié a probléma, oldja meg ő.
És legalább ne nyígjál, mert elhányom magam. Ha ez tényleg akkora szenvedés lenne, nem használnátok Kamagrát, Viagrát, durva pornót, hogy még tovább bizgessétek. Ti ezt élvezitek. Ez sima önzés és erőszakos hajlam.
Ehhez a cerkaverés is hozzátartozik, különösebb oktatás nélkül.
“Cerkaverés”??? Elég megbélyegzően, szégyenkeltően normatív kifejezésnek tűnik… vagy nem?
Szavakon sértődik, így nem kell a lényegről beszélni. Felőlem bohócpolírozás is lehet. Csak ő vicceskedhet az én élményeimmel (az egész posztom a traumáról, a trauma elmondhatatlanságáról szólt). Pedig nem is írtam, hogy “hatcentis romboló”!
Az oké, hogy a fiúgyerekek nagy része (és persze a lánygyerekek jó része is) rájön még tízéves kora előtt, hogy hogyan okozhat magának orgazmust… de ha nincs oktatás, ha nincsen erről beszélve (családban, iskolában!!!
Mi az, hogy “nincs erről beszélve“? Ezt alanykerülésnek hívjuk. Mint annyi középkorú férfi, miután a felesége visszautasítja és meg is öregedett az asszony, elkezd érdeklődni kamaszok felvilágosítása iránt. Rikító red flag: felnőtt akar beszélni a gyerekeknek arról, amit ő maguk is felfedeznek… ha nem, akkor nem volt problémájuk.
Miért annyira elképzelhetetlen, undorító, bizarr gondolat, vajon?), akkor tabulégkör alakul ki, a szent borzadály, ami a legtöbb ember pszichéjében a szexet körülveszi: mert hát a “nembeszélés” is kifejez egy viszonyt.
…Meg a locsogás is. Mindig ti akarjátok ráerőltetni a szextémát olyanokra, akik borzadnak tőletek, legalábbis attól, hogy erről ti “beszéljetek”. Kis bugyijába benyúlni, segíteni nem akarsz? Ne legyen tabu??? De, legyen. A tabuk nagyon fontosak, a gyerekek gátlásainak védő szerepük van: középkorú férfiak mohó, aljas szándékaitól óvja meg őket. Ne félj, beszélnek ők ezekről a korosztályukban, meg a szerelmükkel eleget. Ne aggódj értük, semmi közöd hozzá, csak a saját nyughatatlan kíváncsiságodat projektálod.
Azt, ez egy hibás utalószó, abból a helyes hogy “ez egy olyan dolog, amiről nem szoktunk beszélni” – a legtöbb gyerek arra a következtetésre jut (mert hát ez adódik, ez logikus), hogy azért nem, mert ez egy ilyen undorító dolog, magánügy (mint a kaki meg a pisi).
Tényleg undorító kölcsönösség nélkül szexről beszélgetni gyerekkel, és felelős szülőt játszva effektív pedofil vágyaidat írni egy idegen nőnek. Így már érhető a súlyos depresszió.
Ebből adódóan ha az embernek valami problémája akad vele, akkor azt nem beszélheti meg valakivel (ami felszabadító és emberi lenne), hanem megpróbál lopva, elkapott félmondatokból, a peer-csoport bizonytalan bölcsességéből tájékozódni… és ennek meg is van az eredménye. Csak körül kell nézni.
Semmi köze az ő baszdühéhez olyan nőknek, akik őt nem kívánják, vagy kívánják ugyan, de nem akarnak vele lefeküdni.
Ez olyan, mint ez: semmi köze az oroszlán éhségének az olyan, szavannán ténfergő majmoknak, akik nem kívánják, hogy megegyék őket, vagy kívánják ugyan, de nem azt, hogy az az oroszlán egye meg őket.
Hát persze, semmi köze. De óvintézkedések nélkül azért az oroszlán csak megeszi őket.
Ragadozómetafora: menekülj, ha kedves az életed! Hát melyik majom akarja, hogy bárki is megegye? Hogy meghaljon? A nő menekül, az élete a tét… de izgi! (Szerintem amúgy részegen írta ezeket.)
Ezen fennakadni sem szabad, mert akkor nem értem.
Nem rendelhető alá a világ egyesek baszhatnékjának, és ne legyen fenyegetés a közösségre egyesek baszdühe.
Nem hát, nem rendelhető. Viszont a baszdüh fenyegetés a közösségre, ez egy tény. Mondhatjuk, hogy ne legyen (az emberi jogok egyetemes nyilatkozatától is a falra mászom: az, hogy úgy csinálunk, mintha valami, ami nincs, de szeretnénk, hogy legyen, lenne, gyakran pont azt mozdítja elő, hogy ne történjen semmi), de attól még az marad. Ezzel a ténnyel kell kezdeni valamit.
Azt, hogy nem csináljátok. Nem még másokra lőcsölni ezt is.
Lehet kezdeni azzal, hogy leszögezzük, nem tetszik nekünk ez a tény: de ez szinte csak a motivációnkról mond valamit. Hogy mit kellene tennünk, hogy megváltozzon a helyzet, arról édeskeveset.
Iszonyatosan romboló, hogy a szerelem és a nősülhetnék sem más, mint becsomagolt, kicsit felcicomázott baszdüh.
Miért? Mihez képest? Én elfogadom, hogy a társadalmunk mint olyan iszonyatosan romboló (egészséges embergyerekekből gyárt agyatlan gépeket) – de ez az általános ügymenet. A szerelem és a nősülhetnék jelentős részben pusztán becsomagolt, kicsit felcicomázott faszdüh. Sajnos. És akkor?
Azért az se rossz, hogy főznek, takarítanak, pénzt keresnek, mert te nem, társaságok neked, és megszülik a gyerekeidet. Aztán elválnak.
Kognitív terápia,
Elfojtás, nem működik, vagy amikor igen, akkor embertelen. A személyiség arra kényszerítése, hogy a benne erjedő szennynek hatékonyabb, erősebb tartálya legyen. A terápia, ami működik, nem kognitív.
Az elfojtás nem működik? Dehogynem. Hogy szenvedést okoz? Persze, de inkább, mint te okozz másnak kaja vigyorral. Ha találsz olyat, aki akar veled, mi a probléma? Legyél vonzó. Ha nem fojtod el, hogy erőszakolnál, akkor irány a börtön.
hidegzuhany,
Átmenetileg enyhületet hoz. A fullos önsanyargatás, lehetőleg egy eléggé fanatikus és elvakult eszme támogatásával, néha ráveszi a férfit, hogy a szexust az életéből iktassa ki… de ez a cél?
cerkaverés,
Valami be van ott akadva, de tényleg. (Leszóljuk a fütyit: “cerka”: egy gyermeteg tárgy, iskolások szokták használni, ráadásul infantilizáló, becézett formában: és mit csinálunk vele: verjük. Mert megérdemli! 😀 )
A cerkaverésen megsértődni kell, hüppögve. Az oroszlán–majom dichotómián fennakadni sem szabad.
közveszélyes mértékű késztetésre gyógyszer,
Aha…
kasztrálás.
Te normális vagy? Viszonylag komolyan kérdezem.
*****************
Mi dolguk ezzel másoknak?
Csak annyi, mint általában a rendszerszintű problémákkal.
A szex interakció.
Vagy nem. Az önkielégítés is szex. Szólóban, sőt párban és csoportban is igen népszerű.
Az nem lehet, hogy a férfiaknak több kívánt szex jár, mint a nőknek, ez nem jön ki.
🙂 dehogynem, többnejűségnek hívják – vagy prostitúciónak…
Aktus akkor lesz, legyen, ha mindketten kívánják egymást,
Méretes egy should ám ez!
Téged nem kívánt senki.
mert emberhez méltó szexnek akkor nevezhető, ha mindkettő akarja.
meg ez is… és pontosan mikor akarja? ki fogja eldönteni, ha kérdésessé válik, ki mit akar, akart?
Most szerintem a korlátaid közelében vagyunk. A regényed megérdemelné, hogy alaposan megnézd őket. Mindkét oldalról.
Azt a kurva. Korlátaim vannak, amikor neki a transgression vezérli a cselekedeteit, de ő az okos, ő a jóságos, ő szenved. És a regényemmel zsarolt ez a félszerzet!
Ne tévesszen meg senkit a körülményes okoskodás. Ugyanaz a nóta: jár nekik az aktus. Csak itt meg is kell hatódni, hogy szegény, rusnya férfiak milyen frusztráltak, neurotikusak.
Hát kibontottam neked, Brúnó. Tíz év telt el, és a nemi erőszak mentegetését ma már nem toleráljuk, főleg ha a gyerekeket is belekevered. Megvizsgáltam, ezt gondolom. Miért ne lehetne, KELLENE kémiailag kasztrálni (gyógyszerezni) azt, aki közveszélyes? Kinek az érdeke az elsődleges? Ki szenved kárt, sérülést, ha megvalósul a csikart aktus – és ki akkor, ha nem?
Nagyon para, ahogy az erőszakot igazolja. Így lett bájosan romantikus az én szexképem, csak mert nem olyan undorító, addiktív, mint az övé. Mert nem állok (álltam) le röhejesen darvadozó férfival, sem olyannal, akit nem kívánok. Nem leszek (nem voltam soha) senki baszdühének puszta feloldása. Nem megyek bele minőségi emberi kapcsolat nélkül. Ezzel még annyit sem mondtam, hogy csak szerelemből, pláne nem azt, hogy házasságban.
Hasznos ez, és legyen itt, hogy értsétek, hogyan jár az agyuk azoknak, akiket nem kívánnak, mert rondák és erőszakosak. És ezt gyűlöltem meg én az “okos” liberalizmusban. Hogy semmi sem számít, csak hímérdekűen agyalnak és önigazolnak. Lásd még Kőszeg Ferencet.
csak az olvassa. én szóltam 
Minden red flag ott volt, ennél a csávónál is, meg Lakatos Márknál is. És B. még le is írta: ketten nem bírnak magukkal, F. se, ő se, tehát ez általános, RENDSZERSZINTŰ!
Hányan, de hányan kérték a blogévek során, hogy legyek elfogadó, gondoljak rájuk is, lássam be emezek szempontját is, legyek tekintettel amazokra is, legyek irgalmas, érző szívű, mert ők ártanak ugyan, pont nekem is tönkretették az életemet már tízéves koromban, de hát őket is bántották, nekik is megvannak a mentségeik!
Miért pont tőlem kérték ezt? Ők gondoltak-e másokra? A primer áldozatokra? A témára, amelyről épp az adott bejegyzésben szó van?
Dehogy is. Minden beszélgetést elvittek a maguk érdekei szerint – és még hüppögtek, hogy áldozatok!
Mindig gyorsan, egy mondatban elintézte: ő egyetért mindennel, szegény nők, a nemi erőszak szörnyű, a kedvenc bloggere vagyok, aztán rázendített, hogy így férfiak, úgy az ő okossága, amúgy nem lehet változtatni semmin, mert ez már csak így van…
Amikre az e-mailjeiben utalt, fel kellett volt jelentenem. Sorra csinálta a gyerekeket, és álló napokat töltött, nem csak itt, netes csatázásokkal, százsoros e-mailekkel. Már nem hiszem, hogy csak a belső démonjaival küzdött. Ez a kétségbeesését is megmagyarázza.
Csak hogy miért választják a nők a medvét – én a magukat feministának mondó, értelmiségi (értsd: csóró, alkoholista) férfiaknál is inkább.
Leszámítva, hogy a saját életében miket tett, ez a csávó úgy manipulált, hogy tőlem, egy szem női bloggertől követelte a világméretű, “rendszerszintű” problémák megoldását: én tegyek ellene igazságosan, hathatósan, egyedül, de neki tetsszen ám az én megoldásom! Intellektuálisan kifogástalan legyen!
Mekkora balek voltam, hogy csak egy e-mailt is írtam neki.
A zsebemben turkált nyilvánosan, kutyafaszt küldött nekem (közeli fotón!) és a pedofíliát mosdatta.
Ő csak hátradőlt és okoskodott. Az ő blogján soha nem erősködött, vitatkozott senki. Mi vonzotta ezeket ide, hogy csak férfiból is többszáz, köztük többen évekig, aktívan, hosszúakat írt?
A férfierőszak a probléma – oldja meg egy nő! Helyben vagyunk. Ha nem oldja, akkor semmi nem fog változni: megeszi az oroszlán! Magára vessen! De úgy nem lehet, az nem jó, amiket a blogger ír! Úgy kell, ahogy Brúnó zseniális elméje elképzeli, persze ő nem tesz semmit, még a személyes életében sem…
És mivel mindez traumaalapú, neveljék a NŐK másképp a fiaikat! Egyesével. Mondta nekem, aki 2007-től minden módon, aktívan terjesztettem a kötődő nevelést, és az apjukat is bevontam. Eközben ő agresszív volt a gyerekeivel, dührohamai voltak, és ivott, mert “depressziós”. Mindezt az itt is közölt blogján írta.
Ha pedig nem sikerül a kis értelmiségi-jekánás illúzió (eredményeit talán meg se érjük), ha nem szűnik meg tőle az erőszak, akkor nem voltunk elegen. Akkor ugyanúgy megesz az oroszlán.
Mi lesz az én szexualitásommal? Úgy tesz, mintha női szexualitás nem is létezne. Mondjuk szerintem az ő életében a nők nem adták jelét ilyesminek, és ez volt a baja.
Érdekes volt évekkel később megnézni, mi lett vele. Kényszeresen posztolt, igazságosztott, baloskodott még akkor is. Nyomor, elhízás, vidéki lét, munkanélküliség, hirdetés, hogy valaki fizessen neki, ő majd okoskodik és sétálnak együtt (“sétáló filozófus”). Kioktatás, fölény.
Hogy csóró (meg Angéla, meg Vecsey úr), az nem csak az irigység miatt számít. Hanem mert ez azt jelenti, plusz az életvitelszerű tunyaság, hogy neki fogalma nincs, miről írok. Ő lemaradt egy csomó olyan dologról, amiről írok, ami fontos, öröm, de pénzbe kerül.
Van-e bennem irgalom? Vagy káröröm? Szerintem következmény az egész (és mindenki más életében is, aki annyira fitogtatta magát nekem és le akart nyomni, a testvéreimtől az utánzókon át a nagy szerelmemig). Józanul tudomásul veszem: igen, ez következmény, és az idő igaz. Brúnó egy jó képességű, tunya ember, aki elherdálta magát, és fölényeskedett. Csak néztem a félhajléktalan, elkínzott, alkoholista fejét, béna ruhákban… raszta, hülye hajnyírás, horgolt sapka, pocak, magamutogatás, halásznadrág, mindegy, csak szarul álljon!
Ötvenöt évesen. (Elmúlt a ***düh problémája is.)
(Hogy lehet ennyire didaktikusan világos az összefüggés, már megint? Fekete-Móró András, Angéla, Vevegyő képeit, Serial Slut életkörülményeit, Viktóriát élőben elnézve éreztem ugyanezt.)
Olyan egyszerű a megoldás, nem kell ehhez gyerekkor, analizálás, anyahibáztatás: ha nem akarod, hogy erőszak legyen, állj le vele, te, a férfi! Ítéld el! Ne tápláld pornóval! Verd ki, amíg teheted, már úgysem áll föl! Ne keress kifogásokat! Legyél bátor! Ha szexelni akarsz, legyél vonzó! Ne hatalmi alapon képzeld el (pornó, prostitúció, többnejűség)! Vagy zavar az erőszak, vagy nem. Ha nem zavar, miért állítod, hogy zavar?
Miért cselekszed akkor?
Mondd azt: engem nem érdekel a férfierőszak, én a haszonélvezője vagyok, terjesztem, osztom, élvezem.
De még azt is eljátszotta, hogy egyetért: szörnyű a nemi erőszak, és elítéli. Közben intellektuálisan erőszakolt évekig egy nőt, privát e-mailekben, miután nyomatékosan kértem: ne írjon többet.
Börtönbe az erőszakolókkal! Ha más nem segít. Mit kéne tenni, kérlelni őket? Ők is szenvednek? Szenvedjenek csak. Én is szenvedek, nekem is durva traumáim vannak, mégse bántottam senkit. Ezt mondtam, amikor felidegesített a felelősségmaszatolás. Ilyenkor lettem én könyörtelen, ő pedig anarchista, államellenes. Buszra szállva hirtelen “kispolgári dolog jegyet venni”, adóbevalláskor ő független a rendszertől. Marha büszke volt, hogy úgy veszi igénybe a közöset, hogy mások fizetnek. Isteni útravaló ez a hat gyerekének is. Vesszen az állam!
Vitáztam vele, irritált, de bedőltem neki: komolyan vettem, ide is írtam, milyen okos (a nagy szerelmemhez képest, aki ostoba volt, Brúnónak szuperszonikus agya volt, legalábbis látványos blöffölésre képezték ki elit egyetemen, és én ki voltam éhezve az agyra, cizellált mondatokra János halála után). Nem mertem elhinni, hogy itt csak cifra szavak vannak, hajlítgatás, semmi több: hogy ő férfi, magáról beszél, bűntudata van az erőszak miatt, és ahogy ezt nekem mentegeti, az is nő elleni erőszak.
*
Én, a blogger nem vagyok kollektív tulajdona az arctalan nyilvánosságnak, nem én vagyok a közjó (ettől még nem vagyok immorális). Nem vagyok világmegváltó, elfogulatlan jóakarat. Az még a politikának, mozgalomnak, aktivizmusnak, társadalomtudománynak sem dolga, abban is vannak érdekek. Mondjuk, az erkölcsfilozófiának dolga (abban van a nagy lóvé!, ahogy Bill Murray mondja Az elveszett jelentésben). Az meg nem csinál semmit. A világ megváltásához kell csoport, sok munkatárs, akarat, pénz, hatalom. A hatalmat kell megváltoztatni. Az erőviszonyok átalakítása sima pofázással nem megy. Szerintem csak kicsiket fog változni a hatalom, én erre a változásra nem hatok, de így ötven felé azt mondom: nem az által lesz jó nekem, ha a csoportom (nők, családos nők) hatalmat kap, és kivívjuk A Nagy Egyenlőséget…
KedvelésKedvelés
…Hanem ha macikkal barátkozunk.
Ha a saját életemben el tudom érni, hogy jól legyek. Ha az én üzenetem, értékrendem túlél (a gyerekeimben, akik megszülettek, életben vannak, virulnak, és szembe se fordulnak az értékrendemmel), és ha meg tudom úszni a leselkedő bajt, annak ellenére, ami a világban van… és amire nem tudok választ – ez nyomasztó. De nem is dolgom – ez megkönnyebbülés. Én régebben vérkomolyan gondoltam, és ez volt a szorongásom fő oka, hogy minden egyes gondolkodó embernek, nekem is, feladata a teljes közjó előmozdítása aktívan, úgy, hogy a féllábú tevékre is tekintettel vagyok. Most ehhez képest azt mondhatni, hogy például a műkörmöt életük középpontjába tevő nők vagy a vegánok, az ő érdekeik (legyen sok ragasztó, csillámdísz és szója!) engem nem érdekelnek…?!
A saját csoportomnak akarok jót, és önmagamnak, határozottan, érdemesen és hatékonyan. Annyi elég ambíció, hogy a gyászos világban én, a szeretteim, a hozzám hasonlóak (sportot, színházat kedvelők, erdőben szívesen sétálók) jól legyenek.
Elismerem, hogy én csak pofázok, mert író vagyok, és azt is elismerem, hogy ennek révén magamnak szerzek örömöt – ez a fő cél, hagyjatok a világmegváltással! De persze, ha jókat írok és beépülök emberek agyába, akkor ezen az olcsó, szelíd és élvezetes módon érvényt szerzek mégis a törekvéseimnek, a saját csoportom érdekében. Más csoportokért álljon ki más. Nem kell másokkal egyeztetnem, engedélyt kérnem! Ha az én csoportomnak fontos érdek a szexuális bűnözők lebuktatása, láthatóvá tétele, akkor nekem nem számít, amivel a Brúnó mindig jött, hogy ők is voltak babák, őket is anya szülte… SAJNOS, megszülte, mondom most már. Nem kell empátia, könyörület – ordas manipuláció, felelősséghárítás volt, amikor ezt követelték.
Megteszem, amit jónak látok, egyes emberek ocsmány viselkedését is leleplezem az igazságom nevében, és arról írok, ami nekem építő, öröm. Olyan sportról, olyan kultúráról, amit el se tudsz képzelni e, aki engem rosszindulatúan nyomozol. Téged mindez nem is érdekel (de azért taglalod).
AZ ÉN IGAZSÁGOM, nem tudsz belemanipulálni a “jóságba”, hogy a tiédet toljam. A saját igazságoddal te foglalkozz, haver, a saját blogodon, a saját olvasóid előtt.
Az is kiderült, hogy mindezt megtehetem, technikailag persze, ezt rég tudtam – de jog szerint is.
Nem kérek jóváhagyást, véleményeket, főleg nem ellenérdekű csoporttól (erőszakoló, a szexet szórakozásnak és/vagy kiélendő ösztönkésztetésnek gondoló férfitól) és az irigykedő, zsebben turkáló, tehetségtelen, erőszakos egyéntől sem.
A blog napló és irodalmi, önkifejezési helyszín, történik, magát írja. Ez a csávó hibátlan, hathatós, igazságos világmegváltást várt egy szál nőbloggertől – hát hol a hatalom, a pénz, a felhatalmazás ehhez, mit kéne nekem tennem, egyetlen nőnek, aki író, akit pont sújt ez a probléma és menekül előle? Nekem az a siker, hogy el tudtam menekülni az ocsmányságotok elől, és hogy nincsenek már rémálmaim. És amikor rámutatok az érvek, nézetek hamisságára, felkérdez az ocsmányság egyik képviselője, és empátiáért rí. Az én empátiámért! Magának!
Hogy oldhatnám meg, mi ez a hülyeség? Soha nem tudományosan, nem is politikailag írtam, csak személyes benyomásokat és egyéni stratégiákat, a cél pedig az volt, hogy a nők MEGÚSZHASSÁK az erőszak egy részét legalább.
Nem tudom, mit lehet tenni a szexuális bűnözőkkel vagy a szexszel visszaélő tömegekkel (a börtönön kívül), és nem is feladatom ez, ők sem kértek ilyet tőlem, nem is hagynák, hogy “segítsek”. Brúnónak ez, hogy tőlem követelte a megoldást, gyónás volt: összetévesztett a terapeutájával, azt várta, oldozzam fel. Amit tehetek, azt megteszem: hogy leleplezem az álfeminista, azt is csak csajozási trükként bevető típus erőszakosságát, motivációit, és kigúnyolom Lakatos Márkot, aki egy féreg, évek óta pontosan a red flag tartalmait teszem ki ide.
Én nem hiszem el igazán, hogy ha a szabadságszerető emberek megfogalmazzák és terjesztik a maguk elvileg és morálisan is kifogástalan álláspontját, abból érdemi változás lesz. Az okoskodás és világmegváltósai eltekint attól, hogy hatalomról és erőszakról van szó, és akik viselkedése a probléma, azoknak pont nem érdeke az igazságosság, pont az hiányzik belőlük.
A megoldás, ha létezik, nem lehet csak duma, és intellektuális önkielégítés, jóemberség-érzés.
Egész kurva életünkben meg akartuk érteni, hogy mitől oly rideg, szeretetlen, sóher, közönyös a partnerünk a szexben, miért kíméletlen az apám, a bátyáim és a nagy fiam apja.
Új korszak, hogy nem ők, hanem én vagyok a fontos. Nem akarom őket megérteni, hanem kialakítok egy önfenntartó, öngyűlöletmentes, örömelvű létet. Nem függök a férfitekintetektől, semmilyen tekintettől, nem kérem a simogató tekinteteket sem, ahogy a hét főbűn: bujaságban van:
állok a szélben, a sziklán, én a nő, és egyedül is érzem, hogy boldog vagyok. Már kevesebb negatív érzelmem és félelmem van velük kapcsolatban, nem viselnek meg az ítéleteik, a gonosz egymondatokat író lúzerek sem. Oda kerültek, ahova valók, úgy élnek, amit megérdemelnek. A hiányt és agressziót, amiért/amivel engem nyomasztanak, senki nem viseli el a közelükben sem.
KedvelésKedvelés
Harmadik rész.
Ezek részben a Brúnónak írt, tizenegy éves soraim.
Mi súlyosan traumatizáltak vagyunk, ebből gyógyulgatunk: nekem is jár szabadidő, pénz a munkámért, levegő, fodrász, reménység. Gyakorlatként ehhez kell nekem hol utazás, hol hosszútávfutás, hol túrós pite, hol emberi konfliktusokban önmagam próbára tétele (tudok-e az ellenem acsargó tanítónővel méltóságteljes lenni?), hol írás, tíz-tizenkét órán át, hol felszabadult esti program a családommal, hol leásás a szégyenek mélyére.
Nem az emberiségért munkálkodunk, mi nők, csak kicsi hangocska vagyunk, a saját életünket pakoljuk át. Ha erőszakoló a férj, akkor az az akut teendő, hogy nem hagyjuk tönkretenni a szexusunkat, nemet mondunk, elválunk. Én súgok nekik, ez a dolgom, felismerem a problémát, a közös sorsot, és azt mondom: a nem kölcsönös szex nem jó, ne engedd magad, ismerd fel, mi a jó neked, másokat is így vesznek rá, rendszerszintű a probléma. Persze, hogy ez a realitás, ennek nem a létét tagadjuk, hát pont az a baj, attól szenvednek, az elől jöttek ide, és azt szeretnék, hogy ez ne legyen többet az életükben. Ami valószínűleg, így középkorúan, azt jelenti, hogy nem lesz új partnerük. és az sem baj.
(Ezt a küldetést abbahagytam, amikor Murinai Angéla olyan primitíven és intrikálva magához ragadta a nőerősítő-lájkvadász funkciót, és pénzt akart legalább a könyveivel, hogy ne a legrosszabbul fizető, kiégést okozó munkákból kelljen megélnie. Én azóta csak a saját élethelyzetemről, örömeimről, szenvedélyeimről, az engem irritáló médiatartalmakról írok. Viszont most nagyon megugrott az olvasottság, kb. két hónapja, és sokan nem ismerték a blog tizenkét évét, az előzményeket, hogy miért pont engem vádol Angéla “zaklatással”.)
A nők nem társadalomtudósok íróasztalnál, hanem futásban vannak. Magukat és a gyerekeik létét szeretnék biztonságban tudni: nincs negyven évük reformokra, de tíz se. Mindenesetre nem mélyítik a problémát, szoktak gondolkodni, nem bántanak vissza, nem bántanak senkit. Nem vagyunk semleges, jóakaratú entitás, akinek van annyi biztonsága és erőforrása, hogy belássa: mivel mindenkit anya szült, a hibáztatás nem megoldás, gyógyítsuk meg őket, és hirdessünk maszturbációs kampányt. Szerintem ez hülyeség, a szó elterelése a lényegről – aki erőszakolni akar, underage-eket vagy gyerekeket, aki darkweben rendel videókat és emberhúst, az miért hallgatna ránk vagy bármilyen kampányra? Az tényleg meg akar gyógyulni? Szóval nem csak időnk nincs erre, ez ostobaság is.
Szerintem igenis létezik gonosz. Például aki hasznot húz szerencsétlen gyerekek átműtéséből, és ezért terjeszti a genderszekta tanait. Vagy aki valaha odakattintott A tudomása nélkül-féle, Pélicot-oldalra. Az index fórumon akik, amiért és ahogy akarnak tönkretenni, de a leginkább olyankor, amikor eljátsszák az áldozatot. Ők gonoszak.
És a gonosszal nem lehet beszélgetni.
Te se gondoltad ezt a világmegváltósdit komolyan, Brúnó. Akkor tettél volna a saját életedben a gonosz ellen. Te a felmentésemet kérted, mert zavartak az ítéleteim, a tisztánlátásom, és nekem akartál imponálni.
Ha az ilyen férfiak nem kellenek majd a jobb nőknek, semmilyen nőnek, ha a semmittevést, faszvakarást, gőgöt, kioktatást, szexuális neurózist senki nem viseli el, az el fogja érni a kritikus tömeget… talán már el is érte. És akkor vagy megváltoznak, vagy hoppon maradnak. Tudom, hogy aki marad, egy nyomorú, alázható, megvásárolható nőcsoport, annak a méltóság luxus, pénze nincs (tanulni kell, csajok! legyetek többen az egyetemeken! a hoppon maradt férfiaknak nem lesz olyan rossz a gázkitermelés-meló, mint nektek a bordély vagy az öregápolás!). Tudom, hogy ez a csoport nem olvassa az érveimet, nem tud menekülni, és ettől szomorú vagyok. De a lényeg, hogy a férfiak felelőssége cselekedni, és felnőttként nincs mentség, mindenki felelős a tetteiért, még Lakatos Márk is! Nem érdekes, szenved-e olyankor, amikor alapvető morális vagy törvényes határokat sért (vagy amikor emiatt lebukik), és nem vesszük be, hogy a szex szabad és kinky, nem ám csak annyi, ahogy én “tévesen, romantikusan” elképzelem. Értsd: a saját vágyam is fontos, meg az is, hogy ne hányjam el magam.
Ha lélektani az ok, akkor a gyógyulás, az átkódolás is az ő feladatuk, de Brúnó, ne azért járjál terépiáBA, hogy ott is szerepelgess a moráloddal, intellektusoddal, ja és, ami fontosabb, addig se kelljen a gyerekzsivajt hallgatni és mosogatni.
Én sem várom férfiaktól, hogy a traumáimmal kezdjenek valamit. A vérszívás volt a bajom: baleknak néztél, aki nő, és miért nem igazságosabb és irgalmasabb VELED, akinek a férfias erőszakoskodása, borzalmas szexuális preferenciái a problémája, de közben magamutogat, hogy milyen okos, őszinte, önostorozó. Leszarom. Hát levegőt nem kapunk!
Nem hiszek az egyéni, korai pszichés magyarázatban, sem a biológiaiban. A tesztoszteron nem elég, a téves kötődés sem, mert GONOSZSÁG is van. Az eredendő bűnben jobban hiszek, mint a csecsemőkori traumákban. Vannak okok, de ez nem mentség, és nem is gyógyítható. Csak a kényszer segít: oda nem mehetsz, mert ott a realitás, a betonfal: a májad leáll, mindenki elhagy, lenéz, ha nem változol. Nem minden baj, ami negatív ösztönző. Betonfal, avagy rács. Hogy ne merészelje megtenni. Remélem, letöltendőt kap Lakatos Márk. Majd kiáll önszaggatva, nagy vallomással (és még akkor is lesz közönsége, hogy milyen őszinte és emberi, és változásra kész). Ti még ezzel is szerepeltek…
KedvelésKedvelés
Akit zavar, hogy így belemélyedek hajdani erőszakos kommentelőkbe, tíz évvel később: nekem ez a terápiám, és megvan az az előnye, hogy a heti 15-35 ezer forintokat nem valami öntelt majomnál költöttem el, hanem európai futóversenyeken, lazacra, csodaszép szövetkabátra, sínadrágra és páholyos színházjegyre. A végeredmény még öntudatot is ad, az autonómia csodás élményét, az életélvezeten túl.
KedvelésKedvelés
Ezt kerestem elég hosszan, de tanulságos volt, amiket közben találtam.
Áthelyezett komment (vita):
holist – szeptember 23, 2013 – 18:15 szerint:
…
Aztán ha majd egyszer nagyon ráérünk, elnyugodtak a kedélyeink és valami uborkaszezonban végleg nem jut jobb az eszünkbe, beszélgethetnénk arról a furcsa jelenségről is, ami a pedofília démonizálása… hm?
!!!(A démonizálása a furcsa jelenség.)!!!
Másik olvasó
“mégis, hogyan kéne a pedofíliához állni?”
Holist
Először… (definiál, mindenki ismeri: a pedofília hajlam, a szexuális erőszak bűncselekmény. A hajlam önmagában nem bűn, nem mindenki éli ki. Nem mindenki pedofil, aki gyerekeket szexuálisan bánt, nem csak pedofil késztetés visz rá valakit szexuális erőszakra).
“Másodszor: mint olyan dologhoz, ami előfordul, és nem csak olyan szörnyetegekkel, akik teljesen másmilyenek, mint mi és nagyon messze laknak tőlünk, hanem velünk is. A hozzánk hasonlókkal, a mi kutyánk kölykével. Mindenféle becsléseket olvashatni, de egyben mind egyetértenek: a pedofil késztetések nem nagyon ritkák.”
Velem ugyan nem fordul elő…
“Harmadszor, mint olyan dologhoz, ami szélsőséges esetben rendkívül súlyos bűn, de nem csak szélsőséges esetei vannak. És ahol az elkövető is egy ember, aki nem feltétlenül jókedvében követi el, amit elkövet (ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljesen gátlástalan ember nem követhet el ilyesmit, de inkább érzem leírhatónak az elmebaj, személyiségzavar, sérültség kategóriáival (sőt, arra is akad bizonyíték, hogy genetikus faktor is lehet benne), mint azzal, hogy ezek démonok, állatok, gonosz szörnyetegek, akiket egytől egyig ki kéne irtani és megkínozni, de legalábbis, a liberalizmus nevében, bezárni valahová és eldobni a kulcsot. Ez ugyanis középkori tempó és már túl van haladva.”
Eddig az idézet, innentől én, 2024:
A pedofil késztetéseiket kiélők kivétel nélkül férfiak, nőként csak férfiak morálisan elromlott segédei, beszállítói, hozzájuk érzelmileg kötődők, és az ilyen nő is nagyon ritka. Én pedig úgy érzem, a pedofilok sokkal inkább állatok és szörnyetegek, mint nehéz helyzetű, küszködő, sérült emberek, akik megértésre, szaksegítségre tarthatnak igényt súlyos büntetés helyett, ez a pátyolgatás, lelkizés zöld lámpát ad a többinek, hogy hajrá, éld ki te is, majd megbeszélitek a pszichológussal, nem bűn az, nem tehetsz róla. A leghelyesebb volna felkötni magukat, ha ennyire el tudja uralni az életüket egy késztetés, ami nem létszükséglet, és másoknak tönkreteszi az életét.
Hogy kiakadt a gyógyszeres kasztrálástól!
Nem csak a kiélés, már a hajlam is rohadt ijesztő, különösen ha valaki hat gyereket nevel, akik közül nem mind az övé. Hát ez volt itt magyarázgatva ékes szavakkal, meg e-mailekben, ez a sérültség. A késztetés márpedig nem a levegőből jön: a nagy szabadságelvű, aki engem, a szexképemet letévesromantikázta, bigottnak és korlátoltnak nevezett, mert ő bezzeg tudja, mi a valóság!, ő tehát pornón bizgette magát ilyenné, ami egy döntés, és nyilván nem független a párkapcsolati kudarcaitól sem. A saját feleségüknek nem vonzók, ebben része lehet a már említett testi hibákon kívül annak is, amit egy Árnikával való villongásban írt, hogy kispolgári és felszínes, külső elvárásosdi az, ha valaki felrója a férjének, hogy ne nézzen ki úgy, mint egy hajléktalan. Íme, a lenézett külsőségek így járulnak hozzá az életkudarcaihoz: munka se, nő se lesz így.
Mindig megengedőek, ha a kiélés nem nekik okoz szenvedést, hanem ragadozhatnak. Akkor ez “olyan emberi”. Az önvallomás-vibe kurvára ijesztő. Azóta tudom, hogy amikor itt a blogon hevesen érvel valaki, mindig önmagát keresi, magának akar igazolást, elismerést, felmentést, a saját lelkéről ír.
KedvelésKedvelés
még ő, arra reagálva, hogy a pedofília a legrosszabb, amit ember emberrel tehet
“És hát nem, nem a legrosszabb. Mert például megteheti az ember az emberrel azt is, hogy fizikai erőszakkal létesít szexuális kapcsolatot (ez a szexuális gyermekbántalmazás egyes eseteire igen, másokra nem jellemző, ha találgatnom kéne, akkor azt találgatnám, hogy a fizikai erőszakkal járó verzió a ritkább), majd meg is kínozza és meg is öli az áldozatát. Szerintem ez súlyosabb. Szerintem se te, se én nem tudjuk, hogy valaki, aki ilyen cselekmény áldozata lett, mennyire nyomorodik meg és hogy mennyire tudja feldolgozni azt, ami vele történt: van aki soha nem dolgozza fel, van aki túlteszi magát rajta, ezek a tények, ennek komoly (és súlyos vitákkal terhelt) irodalma van.”
“végül is, le is lőhettük volna”
Így enyhül a bűntudat, csökken a felelősség. Minden relatív!
És még mindig remélem, hogy csak valami gázos pornót birtokló, arra ráfüggött, taszító küllemű haverját mentegeti.
KedvelésKedvelés
Nemcsak az a tanulság, hogy lám, ezt jelenti a liberalizmus, ilyenek a hencegők, nyüzsgők, folyton pofázók… ezt jelenti a szabadságszeretet, ezek bigottoznak le (nyilván nem mind ilyen súlyos)! Hanem az is, és ami viszont hideglelős, hogy én bedőltem nekik, holott direkt erre a célra, iszonyatos bűneik mentegetésére fejlesztik ki és mantrázzák az eszméket. Hogy semmilyen moráljuk nincs, de megkövetelik, hogy ők okos, nyitott, jó emberek.
KedvelésKedvelés
“A korhatár esetleges társadalomtörténeti képződmény, arra mindenesetre jó, hogy mindazon esetekben, amikor a korhatár felettiek létesítenek
egyébként éppen annyira és akár nagy vonalakban ugyanúgy ártalmas szexuális kapcsolatot, mint ami miatt a kiskorúakkal szexelést ártalmasnak tartjuk – hiszen van itt egy kontinuum, az általad többször is megírt mester-tanítvány párkapcsolatok a skála másik vége ÉN SOHA NEM ÍRTAM MEGENGEDŐEN KISKORÚVAL VALÓ MESTER-TANÍTVÁNY KAPCSOLATRÓL!!! –, akkor azt könnyebben elengedhetjük a fülünk mellett. Más hipotetikus esetekben, ahol az ártalom bizonyítása teljességgel lehetetlen, egyeseket mégis meghurcolnak, mert fiatalabbak egy bizonyos kornál.
(kommentelő)
Magyarországon ez a bizonyos kor 14 év.
Az ártalom bizonyítása egyáltalán nem lehetetlen, hanem tény.
holist – szeptember 24, 2013 – 21:36 szerint:
Ezt hogy érted? Szerinted általánosságban bizonyítható, hogy ha valaki 14 éves kora alatt szexuális aktusban vesz részt, az árt neki? Azt se tudom elképzelni, hogy nézhetne ki egy ilyen bizonyítás!
KedvelésKedvelés
Nagyon megráz most ez a gyónás, ezt megérteni – én akkor nem vettem észre, nem fogtam fel, mit jelent ez. (Pont így hárítottam az élettársam alkoholizmusát is. Teljes tagadásban voltam.)
Amúgy szerintem csak túlságosan ráért. Apámban az maxolta ki a pszichózist, hogy lusta volt dolgozni, és az élet örömeit, amilyen az egészség, család, ezek valódi értékét nem becsülte meg, pótcselekedett és hatalmaskodott. Aki keményen dolgozik, és van egy halom gyereke, az nem ér rá ilyeneken szenvedni, elmélkedni. Sem erről száz sorokat irkálni egy idegennek, sem terápiában keresni önigazolást, hogy miért nem tehet a tetteiről.
Az is para, hogy fanatikusan írt otthonszülésről, jekánákról, testkontaktusról, a civilizáció nélküli világ utópiájáról, írt még arról, hogy értelmiséginek lenni nyitottság, barátságosság (akkor a pórnépnek szánta a prostituáltsorsot? vagy az is barátságos?), TGM-et ő így meg úgy kiosztotta, mert ő ekkora arc; írt a könyörületességről is, de ha arról van szó, hogy kizsákmányolt nőket szájba izélnek mocskos, nyugati férfiak, videóra veszik és tömegeknek eladják a felvételt és ez milyen, akkor meg “legyünk realisták, különben nem lesz megoldás” (mondja az, aki érdekelt abban, ó, büdös pizsamázó hímgőg!, hogy ne legyen megoldás az egyenlőtlenségre!). Akkor mindjárt elfogadható a kapitalizmus és erőszak, hiszen létezik (kétségkívül, de:) nem szabad azt mondani, hogy ne létezzen, ez korlátoltság. Mennyi érdekes gondolatkísérlet! Milyen bátor is ő! A gyerekeit az állami iskolától féltette.
És pont a szex neki ilyen sötét világ: nem kapcsolódás, nem intimitás, nem elemi élmény, nem közös nevetés, nem felszabadult eksztázis, nem boldogságot hoz, hanem elidegenedett, egyirányú, és rendben van, ha az egyik fél (na, melyik?) nem vonzódik, belekényszerül, “realizmus kell, ne tegyünk úgy, mintha a sötét rész nem létezne”. A késztetés baszdüh, kín, szenvedést okoz, munkaképtelenné tesz, neurózis.
Pedig lehet, hogy megéri rendesen lefürödni, nem elhízni és nem úgy kinézni, mint egy hajléktalan, mindjárt nem lene a szex sötét és neurotikus (se az álláskeresés).
Nagyon megdolgoztam ezért a karakterért. Here!
Soha nem én vetettem fel se a sötét témákat, se az ő személyes dolgait. Jött virítani, ő kezdeményezte, hogy nézzük csak meg ezt is, ő irányít, ő az innovátor, én meg, aki a blogger volnék, bájos romantikus vagyok, miért tabu ez meg az, ne legyünk korlátoltak, NE DÉMONIZÁLJUK A PEDIOFÍLIÁT… nem is akkora ártalom.
(Az eksztázis szót nem ikszel írjuk, a bokszot és az egzotikust sem.)
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Még két rövid hozzáfűznivalóm lett maa.
Megdöbbentő, hogy akinek sötét lelke, az azt gondolja, mindenki másnak is az. “Ketten ilyen lúzerek vagyunk, tehát minden férfi!” Ehhez képest még Freud is korszerű, ő elismerte, hogy nő is lehet szexuálisan neurotikus.
A másik a civilizáció elutasítása. A naiv blogger szeretetet meg egyenlőséget emleget. Hahh, a szex nem ilyen, ez csak máz, a szex sötét, birtokló! Prostik és több nej. Milyen jól is jön is a civilizáció elutasítása, amikor az aljas szex emberi! Hát vegyünk róla tudomást, ez a valóság! Szeretet? Kötődés? Téves romantika! (És: nem néztél elég ízléstelen, agymosós pornót.)
Én csak nem voltam gonosz és aljas.
Hányszor sóvárogtam én is, de nem agresszív voltam, max. szomorú. Belénk nem nevelték ezt, hogy nekünk ez jár.
Mindjárt elkél a magasrendű civilizáltság, amikor ezeket az egyéni problémákat a társadalom kezelje, ugye meghaladtuk a középkort (az aljas szexet akkor miért nem?), nem zárhatjuk be őket, és legyünk könyörületesek. Ez mind humán kreálmány.
Minden esetben a nő szívjon: ha őt védené a magasrendű humán képesség, akkor az nem jó, az téves, naiv, akkor ez van, ilyen az emberi természet. Ha a férfinak kell megértés, megbocsátás, ha nem akar börtönbe jutni, jöhet az irgalom. Pedig a természet törvénye mi volna? Nézzünk szembe a sötét oldalunkkal: a halálbüntetés és a kínzás is létező dolgok ám!
KedvelésKedvelik 1 személy