A sorozat folytatódik! (A mentális egészség címszóval való visszaélések is ostobaságok, tehát a sorozatba valók – na, mindegy.)

Atyám az égben! Ez nem HIT!

Nem hivésről van szó. Amiket a világ állapotáról mondasz, az tudás legyen, másrészt hangsúly-hovahelyezés (mi a fontos). És ami a legnehezebb: a meggyőződéseidnek megfelelő döntések a mindennapokban.

Ha ilyenek nincsenek, akkor hallgass a klímáról.

A klímaprobléma nem lehet hiedelem, sem világnézeti drukkolás tárgya. Nem lehet az a kérdés a klíma kapcsán, hogy ki a jó ember és ki a rossz (ez a legkártékonyabb leegyszerűsítés). Visszás az okoskodás, a megmentősdi küldetés, hivalkodó tanácsosztogatás és magamutogatás ennek kapcsán akkor is, ha egyébként írsz értelmeset is, mert nem kérdezte senki.

Aki ilyeneket posztol, az azt állítja, hogy ő érti a világot és jól csinálja a környezetvédelmet, vagyis példakép, rá kell hallgatni – vagyis önimádat.

Mert nem.

Ne szaporodj úgy, mint a nyulak! – tanácsolta nulla gyerekkel, erős irigységgel és e kérdéskörhöz kapcsolódó, súlyos tragédiákkal mindannyiunk kedvenc okosa.

Az egyének tudása és oldalválasztása még csak nem is érdekalapú. Érdek csak óriáscégeket, nagyüzemeket mozgat. Az egyszeri ember nem is látja, mi az érdeke, olyan bonyolult a világ: az ökoszövegelése a vászonszatyros színvonalon puszta meggyőződés (ideológia), életstílus, illetve trendek hatása, “mitől tűnök jó fejnek”, mert a klímatéma is médiatermék. Nem is érti, hogy az ő fogyasztása hogyan járul hozzá az ökoszisztéma állapotához.

Azt már említettem, hogy a fosszilis-felmelegedős-marhafingos elmélet csak az egyik, több más tényező is alakítja a Föld éghajlatát, állapotát, és léteznek versengő elméletek is (az egyik szerint pont hogy kihűlés jön).

Most például nagyon rosszul kellene éreznem magam a HURRIKÁNOK miatt, mert ez megy a Twitteren. Pedig ha a hurrikán szót hallod, rögtön tudod, honnan fúj a szél (Maci mondta így). A karibi térség, Amerika. Ugyanez van az abortuszaktivizmusnál: úgy tesznek, mintha ez itt Amerika lenne.

Valamiért nem a szudáni nők helyzetéről beszélünk… nem is cunamiról, földrengésről, nem a moldáviai oktatás színvonaláról.

Az amerikai problémákat sajátnak vagy globálisnak érezni megint csak médiahatás. Ukrajnát is ezért védelmezik. Ahogy az “orvosi segítséget nem kapó transz gyerekek” tömegein is amerikai hatásra kell sírni, holott ilyenek nemhogy itt, de ezer kilométeres körzetben sem léteznek.

Itt ülök, és gondolkodom, hogy nekem mit kéne csinálnom azért, hogy ne legyen hurrikán ott – vagy éppen, mert miért álljunk meg a klímánál? szabad fegyverviselés, élelmiszerpazarlás. Az egész életem ezekre mond nemet.

Te bármilyen hétköznapi tetted előtt szoktad mérlegelni, hogy milyen hatással van a klímára?

2012 óta írok arról, hogy hogyan vagyok ökolány, milyen régóta, miféle megfontolások alapján és milyen gyakorlati, önkorlátozó tettekkel képviselem ezt, három gyereket nevelve. Később is írtam itt és itt a változó szokásaimról, de lent röviden felsorolom, amit azóta is fontosnak tartok e téren.* CSILLAG

Alapigazság, hogy a jövő azt érdekli igazán, így tettekre is az lesz hajlandó, akinek van folytatása. Ha elszárad a leszármazási águk, akkor sokan úgy vannak vele, hogy carpe diem, “negyven év múlva úgyis meghalok”. Mégis ők hajtogatják, hogy a szülés környezetszennyezés (persze nem ez a bajuk, hanem sok minden más).

Mindenhol ott vannak az aktivista lelkületű megmondók, vegánban és LMBTQ-üdvözültként is – én az ő ténykedésüket roppant ellenszenvesnek gondolom, máskor meg viccesnek, de legalábbis kikérem magamnak, hogy ők engem felelősségről, elfogadásról oktassanak. Aki nem ugorja meg a felelősségvállalás küszöbeit, aki megreked a csak fogyasztó, videojátékos, alibimelós, szellemi perspektíva nélküli, gondoskodás és önfeladás nélküli kamaszkorban, az nem fogja érteni a valóban értelmes ökoszempontot, amelynek lényege az önkorlátozás. Nem pedig az instán való posztolás, moralizálás.

Nem kell szülni, ha nem akarsz, ha nem örülnél neki (azt azért megkérdezem: hogy lettél te ilyen? mi bajod neked? és hogyan higgyük el, hogy a felnőtteknek jót akarsz, ha ennyire taszulsz a gyerekektől?). Mi több: isten őrizz, hogy az vállaljon gyereket, aki ilyen ellenséges, éretlen, sérült, ennyire nem tudja feldolgozni, hogy másnak lett gyereke.

Ám sajnos, az egyéni önkorlátozás nem sokat számít: ha te, a magyar nagyvárosi nő megfeszülsz, és lefaragod minden téren (közlekedés, élelmiszer, energia, kultúrafogyasztás, ruhák…) a fogyasztásodat a kétharmadára, veszekszel az új sneakerre sóvárgó gyerekeddel, a mekibe járó férjeddel, és megválsz a kutyától, 18 fokra állítod a fűtést, leteszed a kocsit, helyi és kevés alapanyagból főzöl, csak zöldséget… szóval megint nők feszkója és terhe ez is, de ráadásul…

Akkor is mi van? Milyen hatással van ez a világra, és milyen hatással az, ha mozgalommá tudsz válni, hatásosan megszólítsz másokat, és a félmillió követőd is pontosan ezt csinálja?

Összeomlik a gazdaság, csökken az adóbevétel, éhen hal az ázsiaboltos. Vitamin- és fehérjehiányod lesz. Szenvedni fogsz. Kiröhögik a gyerekedet (a sneakercirkusz megoldása nem az ökológiai célú önkorlátozás, hanem a szellemi értékrend átadása).

Itt így nem lehet, nem tudsz igazán korlátozni, mert benne élsz a közegedben, és azért buszra, vonatra ülsz, az eü ellátásban is részt veszel, fogat azért csak mosol, a folyóvíz is üzem, a rád eső aszfaltút sem lesz újra rét, és energiából is betáraznak ugyanannyit.

Nem, a hurrikán nem szűnik meg ettől sem.

Csak kibasztál mindenkivel, morognak, te is törődött leszel, mert kézzel mosol langyos vízben. Amit ilyen szívás árán a fogyasztásod marad, az körülbelül annyi még így is, mint amennyit egy nyomorgó országban húsz vagy ötven falusi fogyaszt. Nem az ő érdemük: nincs vezetékes víz és multibrand ruhaüzlet, se import termény. Ők közben alig várják a globalizációt, amit ha elérnek, ők is szét fogják hajigálni a műanyagot, viszont rögtön családtervezni fognak, és sokkal kevesebbet szülni.

Ez oldja meg a túlnépesedést, ugyanakkor ez a nagy ökocsapda: extrém túlfogyasztó individualisták hajlandóak kényelemből, elmagányosodva korlátozni a gyerekvállalásukat, a jobb élet, karrier, fogyasztás. szórakozás jegyében. De akkor mindjárt fejenként ötször annyit fogyasztanak, és igénylik a környezetgyilkos infrastruktúrát, erőműtől az autópályán át a gépesített háztartásig.

De mégis megkérdem: hogyan élsz? A klímától függetlenül, neked az értékrended megengedi-e, hogy hülyeségeket vásárolj ajándékba, egyszerű megunás miatt selejtezz ki ruhát, halmozz fel újat, tárgyaknak örülj, birtokolni akarj, lecseréld a kanapén a díszpárnákat, csak mert az új jobban tetszik, kajamaradékot kidobj és minden egyes boltba beugráskor új zacskóval gyere ki.

Eddig miért engedte?

A nagyüzemek számítanak, azok összessége: közlekedés, városi infrastruktúra, élelmiszertermelés, digitális kellékek, szórakoztatóipar, hadsereg, olajipar, kereskedelem, nemzetközi áruszállítás. A szabályozásról, azaz a döntéshozók kompetenciájáról nincs szó. Pedig a valódi változásokhoz náluk kellene kilincselni, oda szavazni. Nem az egyszeri, jólelkű magyar nőket baszogatni, hogy vettek-e már mörcs vászonszatyrot, meg mit esznek, miközben négymilliárd ember várja feszülten, hogy végre úgy fogyaszthasson, lakhasson jól, szórakozhasson és szemetelhessen, mint az irigyelt nyugati ember.

Hasonlóan visszás a médiában a kocsiból hisztizni, hogy mások milyen károsak, önzők és veszélyesen vezetnek. Az autó a törvény szerint is veszélyes üzem, nem csak durván szennyező, és megfoszt rengeteg normális emberi élménytől, túlfogyasztást generál: kiugrunk az outletbe, göngyöleg vizeket pakolunk a csomagtartóba, nagy tételben vásárolunk, mert úgy olcsóbb (a lejáró, kukában landoló élelmiszer és a benzin, kocsiamortizáció a többszöröse a megtakarításnak), átmegyünk anyuhoz satöbbi. Tessék bringázni! Ne menj fölös utakra! Szeress otthon lenni!

Az is oké, ha nem szállsz ki a kocsiból, én megérem, de akkor tudd: a te bevásárlási és családi szokásaid miatt van leaszfaltozva a fél világ. A gigaparkolók helyén viruló rétek, erdők lehetnének…

Na, ez hogy tetszik?

A legviccesebb az a vérműveletlen, erősködő kommentelő volt, aki azt állította, hogy ő azért nem vesz könyvet, mert az kipusztítja az erdőket. Ő letölti. (Minden ilyen művelet, az AI ezen belül különösen sok áramot igényel.)

Én kamaszkorom óta élek az ökoismeretek tövéében. A családom is puritán, nem autóztunk, nem tévéztünk, nem volt pénzünk se csillogó kultúrélményre (opera), sznobulni, se márkás ruhára. ztán lett egy legendásan környezettudatos biológiatanárom, aki minimáltáborokat szervezett nekünk terepen, és szemléletet adott át. Később beszálltam ilyen csoportokba, a kerékpárosklubtól kezdve az ökopárton és a mosható pelenkázókon át a Humusz házig.

És most nekem papolnak azok, akiket akkoriban a smink, a fast fashion, az MTV és a jogsi érdekelt. Ezért tartom viccesnek, amikor a saját, újdonsült klímatanaikat erősködve hajtogatják.

Mit csináltál te tíz éve? Húsz éve?

A klímatanok médiatermékek, befolyásolási eszközök. Rettegtetés és ideológia, hatalomszerzési kísérlet. Ez onnan tudod, hogy gyakorlatilag bármelyik klímaharsogó szennyezőbb életet él, röpköd csak úgy, passzióból tízezer kilométereket, és sokkal gyerek nélkül is a többszörösét éli fel egy józan család fogyasztásának (de még ki is írja, hogy ő bezzeg megteheti).

Vérfagyasztó az is, ahogy emberek átengedik az életmódi döntéseiket (pontosabban azt, amit ezek közül büszkén kiírogatnak!) az ideológiának, “balosságnak”, ellenzékiségnek” –ezért ők “tudatosan gyerektelenek”, és ha már, akkor “queerek”, szexi módon és gusztusosan “vegánok”, “állatvédők” (kutyuskára elköltenek háromszor akkora összeget, mint más a gyerekére), illetve harsogják, ha melegük van, hogy klíma.

Ez a szektaszerű, taszítóan elitista csoport intellektuális szempontból kínos, ezért én nem fogok ilyen intelmeket leírni és rettegtetni, egyáltalán: más életébe beleszólni.

Megjegyzem, én is elitista vagyok, csakhogy én nem fogyasztóként vagy ideológiailag, hanem szellemi értelemben. Abban van munka, megértés, odafigyelés, és még a kritikai gondolkodást is segíti, illetve a fogyasztás-hatása a töredéke a klímahivalkodókénak.

Azért sem harsogok a klímáról, mert nem ez a szakmám, és elképedve nézem, ahogy a bármilyen lózunggal megvezethető hangoskodók játsszák a hozzáértőt.

Eközben képviselik és lelkesen helyeslik a halál kultúráját: ne legyen gyereked, legyen kutyusod, harsogj is erről; éld meg nagyon cirkalmasan, segédeszközökkel a szexet, dumálj erről mindenhol, ne merd csak egyszerűen élvezni. Közönségül szegődnek olyanokhoz, akik  szexin vagy szimpatikusan mutogatják a szenvedést, a haldoklást, a gyászt. Ez mind a halál kultúrája, ami a kevés ütős fogalom Kövér Lászlótól (tőle hallottuk, nem ő találta ki).

A klímahisztiből engem nem a klíma idegesít, hanem a hiszti, és hogy hatalmaskodnak vele. Aki hozzám viszonyítja az életét, és ebből tákol magának “morális hitelt”. Mit számítok én? Éljen, ahogy akar. Nem kell hozzám képest elhelyeznie magát, de nekem ez az álláspontom. És ha beszóltok a gyerekeimre, akkor kaptok a rút pofátokra.

Az amerikaiak meg, mielőtt a nyakunkba varrják a hurrikánt, példásan abbahagyhatnák az örökké-autózást, agyongépesítést, az elkerülhető betegségekhez vezető, önző hedonizmust, a durván feldolgozott, ipari élelmiszereket, a háromszoros ételfogyasztást. Ők a példái és modelljei az őrült kapitalizmusnak, amelynek következménye a rohamos változás.

Aztán majd beszélgetünk.

Hagyjátok békén a magyar nőket.

*

Ökoságom tényei. * Csillag:

Puritán, csóró élet már a kilencvenes években is (nem mindenben, de): természetközeli lét, fáról gyümölcs, réteken kóborlás, nincs fölös gép, se klíma, se szárító- vagy mosogatógép, áramfogyasztás, lakberendezés- és felújítás címén rongyrázó költekezések. Ennek megfelelően semmi nem sokkolt, amikor biológiámmal, szüléssel és halállal találkoztam, és meg tudom becsülni az egészséget, dekor nélkül is. Már szempillaspirál se mindig, nem viselem el a sminket.

Nálunk 18 fok a max. Ez régen okozott volt, az ukrajnai háború óta szikár gazdasági érdek. Nagyon nagy a légtér, öt-hat méter magasak a szobák, és bele kell férni a gáztámogatásba. Megszoktuk, így vagyunk produktívak.

Évtizedig használok tárgyakat, rég nem hordott cipőket és ruhákat keresek elő, van harminc éve vett pulcsim, sok cuccomat közösen hordom a lányommal, most voltunk garázsvásár jellegű minőségicucc-beszerzésen.

Minimumra szorítottam a nőcis testmódosítást: nem foglal el számottevő helyet a tudatomban, sem a naptáramban. Visszautasítom (és az alacsony sorúak ópiumának, a tanulatlanság jelének, szellemi igénytelenségnek is tartom) a sminktetoválást, műkörmöt, divatozást, szexis tetszeni akarást.

A körmökre a lapocskákat mérgező vegyszerekkel ragasztják. Erre nem is érek rá, illetve kultúrára és minőségi ételre költöm azt a pénzt. Amit a testemmel csinálok, az alku a saját “nő vagyok, így érzem jól magam” igényem, az időm és anyagi forrásaim és az ökoszempont között. Egyre inkább az eszközt nem igénylő sportokat űzöm, régi, jól bevált eszközökkel.

A szemétkezelésben szélsőséges vagyok: komposzt, újrahasználat, szelektálás, nemvásárlás.

Nincs saját autóm, nem volt a férfiaknak sem, és így neveltem gyakorlatilag felnőtté három gyereket, amire nincsen példa a környezetemre: kocsi kell, mert mivel visszük a gyereket orvoshoz, ha beteg?

Most van, ősöreg (“megbízható, svéd, kicsit pocakos testnevelő”), nem cseréli le, minimálhasználat van (mert spúr is), olyankor fuvaroz, amikor valaki tényleg sok cuccal, késő este, lázasan áll az esőben, vagy ha sötét hajnalban megyek Ököritófülpösre forgatni. Tömegközlekedés, gyaloglás, bringa, itthonmaradás.

Ti hogyan véditek a Földanyát?