Ostobaságok, amelyeket az internet táplált belénk – és már saját gondolatnak hisszük őket.

Felülvizsgálhatnád őket, lehetnél tudatos, kritikus, és akkor nem mérgeznének.

Mert nem arról van szó, hogy ezek engem idegesítenek.

Hanem tönkreteszik az életedet.

*

Azt panaszolják a kamaszlányok, a lányom generációja, hogy szoronganak a sok tökéletesre megcsinált nő látványától a közösségi médiában. Ez nyomást helyez rájuk, az elérhetetlen eszmény testképzavarok forrása, és ez vérlázító, mert a kontent készítőinek közben üzleti érdek: kattintásért, elérésért, eladásokért, hírnévért megy a versengés. És még hamisítás is, mert a nők nem így néznek ki a valóságban. Még pórusaik nincsenek! És vásárolják a pórusösszehúzót ők is, meg az alapozót. Meg a kerek lámpát, és vadul filtereznek, hogy nekik se látsszanak a bőrhibáik.

Kemény problémák ezek, meg kell a szívnek szakadni. És akkor még nem részleteztük, hogy mi tetszik a fiúknak!

Bizony, ma egy közepesen szép, ám nem divatosra szemöldöközött nőnek, ha natúr fotót tesz ki, beszólnak, hogy igénytelen.

Az igényességről, azaz tested minden porcikájának megcsináltságáról, a szorongó műnőségről majd máskor írok.

Azt sem fogom most írni, hogy el kéne menni kapálni, mert milyen boomer szöveg ez. Pedig fokozódó mértékben megrémít, hogy ennyi felszínes, kreált médiatermék-panaszuk van. Az van, hogy akinek semmi baja, az nem érzi a dolgok súlyát.

Most ezen hüledezem, hogy ha a lányok látnak képet egy másik, takarosabb nőről, azonnal úgy értelmezik, hogy nekik is járna ez, őket valaki megfosztotta ettől, pedig ők is lehetnek olyanok, sőt, ez imperatívusz: elvárható tőlük, hogy ők is hasonlóan sima bőrűek, darázsderekúak legyenek.

Micsoda önteltség ez?

Az áll ki a nyilvánosság elé, lesz “híres” (bármit is jelentsen ez), aki kivételes, szép, tehetséges! A többieknek nem ígértek semmit. Ők a közönség.

Senki nem mondta, hogy a szépség jár, elérhető, megvehető.

Lekívánod másról a szépségét? A dühödet pedig ráöntöd a többi nőre? Van képed erről nyavalyogni nálad idősebb, kövérebb nőknek? Nemhogy nem szégyelled az önteltségedet, durcás hisztidet, még téged sajnáljanak…?

Nem vagy te véletlenül durván és nevetségesen önimádó?

A tipikus “de ez engem nyomaszt!” reakciók szempontjából mindegy, hogy az instalány se olyan szép, vagy hogy mivel trükközik. Úgysem ismered, neked mindegy, milyen élőben. Csak az az érdekes, hogy amit megmutat magából, az miért vált ki belőled ilyen hatást. Sok trükk nélkül is szép lány van, rájuk mit mondasz?

Azért léteznek, hogy nyomasszanak? Ezt komolyan gondolod?

És az újságírók, podcastkészítők az ostoba médiafogyasztási szokásokat megváltoztathatatlan körülménynek veszik, és MEGKÉRDEZIK A SZAKEMBERT, aki szerint sajnos, testképzavar, elérhetetlen eszmények, nagyon veszélyes, étkezési zavar, orthorexia. A tömény önzéshez és nagyravágyáshoz asszisztál a sok harmatlelkű pszichológuslányka, akik szintén beszopták, hogy mindez elkerülhetetlen és tragédia, segíteni kell, és kell a feloldásához szakértelem, és persze sokat járni terápiába.

Gondolkodás nélkül elfogadják, hogy a kamaszlány tehetetlen áldozat. Jár neki, hogy királylánynak érezze magát, és ezzel zöld utat adnak az irigykedésnek és önteltségnek, az irreális igényeknek. Mintha a végletekig individualista Z-generációnak minden járna, csak ne búsuljon, nehogy egy kicsit szenvedjen. Mindegyikük legyen tökéletesen szép, egészséges és vegyék fel a Harvardra, de ne kelljen sokat tanulnia, és zabálhasson a mekiben.

A nyáryluca-típus, de amúgy idősebb nők is, nyávognak a női médiában, hogy ők miért nem vékonyak, és milyen kirekesztő a világ meg a Tinder.

Nem tudjuk, miért nem vagy vékony. És engem nem is nagyon érdekel a kérdés. A jelek szerint Lucát se.

Azért, mert neked nem jutott olyan test. Ahogy a 99 százaléknak sem.

És mert amennyi szépséged volt, azt is elrontottad.

Mit lehet mondani erre, amikor a kedélyzavarát, lelki gyötrelmeit revolverként szorítja a nyilvánosság fejéhez? Brühühü, én miért nem vagyok olyan szép, mint Palvin Barbi?

Hogy jut eszetekbe?

Miért nincs bennetek annyi tartás, ész, karakter, hogy ha szépet láttok, akkor csodáljátok? Ha egyáltalán érdekel, és odanéztek. Mi ez a versengés, nyomakodás, hízelgés és gyűlölet a híresek, a médiában láthatók körül? Miért kezditek ki őket, még aki jó fej, szentéletű, azt is?

Én simán és boldogan csodálom az igazi írókat, akiknek nem csak blogjuk van.

És mivel nem vakít el a düh, az önsajnálat, a nagyravágyás, megérdemlem, hogy amikor néha jó mondatot írok (mert amúgy csak olajozottat, rutinosat), akkor tisztán lássam és élvezzem a hozzáértésemet, az ihletet, a pillanatot és a reakciókat. 

Amióta folyton az egyenlőségről van szó (én is sokat írtam róla), valahogy elsikkadt, hogy nem járnak mindenkinek a privilégiumok. Pedig erre használják az egyenlőségkoncepciót. Másnak miért jön össze?

Hogy lehetne a random kamaszlány ugyanolyan szép és magabiztos, mint a százezres követettségű, válogatott szépségek a profi eszközeikkel?

És ami fontosabb: miért akar? Hogy jut eszébe akarni? Értelemszerűen csak egy kis töredék a szép az emberek közül. Ha mindenki szép, akkor a szónak nincs értelme.

Amikor a Ki mit tud? meg a Táncdalfesztivál volt a legizgalmasabb szórakoztató médiaprodukció, biztosan sokan ragadtak gumicsirkét, és énekeltek bele, de azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy ővele csak kitoltak és nyomasztják, és mi ez, hogy nincs olyan hangja, mint Kovács Katinak, meg olyan lába, mint Sütő Enikőnek.

Mi változott meg ennyire, hogy nem ciki ilyeneken hisztizni?

Hevesi Kriszta is szeretné a figyelmedet. A pszichológián, egyetemen tanít. Ötmillió istennő országa leszünk hamarosan.

Te döntöd el, mit nézel, kiket követsz, kinek adod a figyelmedet. És te úgy döntöttél, hogy őket, náluk, nekik. Bármikor leiratkozhatsz, ha megrendült az önbizalmad, vagy ha nem javít a nézegetés a kedélyállapotodon.

De nyígni könnyebb, akkor téged sajnálnak, és azt el is lehet adni cikknek…

Mondd már meg, miért nem találod ki magadnak, hogy nézz ki. Miért kell neked utánozni másokat, és gyűlölködési ürügynek használni azt, hogy valaki szebb nálad. Miért nem örülsz annak, hogy egészséges és fiatal vagy?

És ha nem vagy az, akkor miért zabálsz gyorsétteremben, miért más a hibás azért is, ha húszévesen cukorbeteg vagy? Miért nem sportolsz a telefonnyomkodás helyett? Hát hogy lennél olyan szép? Tegyél érte. Nem, az, ha nem mártogatsz fagyiba sült krumplit minden nap, nem étkezési zavar.

Azt mondja Lustalány Kovalcsik Krisztina a wmn-en:

Amikor én gyerek voltam, nem volt közösségi média, így nem találkoztam sorstársakkal, inspiráló történetekkel, erről szóló edukációval. Ehelyett a számomra az univerzumot jelentő húsz felnőtt közül, mondjuk, 16 azt érzékeltette velem, hogy »kár értem«. Ennek köszönhetően gyerekként, tiniként egy idő után nem tudsz magadra nem úgy gondolni, mint ők: hogy tényleg kár érted. 

Ekkor ugyanis még nem vagy tudatában annak, hogy ezeknek a felnőtteknek nincs igazuk, vagy a módszerük nem az egyedüli jó módszer – és ez túlzás nélkül egy életre haza tudja vágni az önértékelésedet.

Igen, jól látod: SAJNÁLJA, hogy még nem volt közösségi média, és ott amerikaias “így is szép egy, mindenhogy szép vagy!” lényegű, fogyasztást ösztönző ideológiák.

Márpedig az intuitív étkezés, a testelfogadás, a kövérek divatozása, sminkelése és ezek promóciója mélységesen kapitalista, fogyasztást ösztönöz. Sokkal durvábban, két nagyságrenddel nagyobb méretben, mint a folyton ostorozott fitneszkultúra. Azért van szükség arra, hogy a “diétára, fitneszre” rákölts, teszem azt, nyolcszáz dollárt (szerintem egy tornaszőnyeg és egy futócipő kell, de tegyük fel, van ennyiért hatásos szer, program, bármi), mert előtte tök fölöslegesen elköltöttél már nyolcvanezret túlevésre.

Ne irigykedj, ne keresd a hibást, hanem dönts és tegyél magadért!

A poszt nem szól a saját szorongásaimról: nekem nemigen volt, legalábbis nem az insta láttán, csak élő emberek hatására, és az is rég volt. Engem a sport összehozott a testemmel. Most örülök a szép fogamnak, teljesen saját, félórás macera elég volt, és előtte se volt elfogadhatatlan.

A poszt nem szól a lányomról sem, mert ő átvette az életigenlést, a felelősségvállalást, a sportot, a ketót. Sugárzik és négyperces kilométereket fut. A ritkásan jelentkező, apró elégedetlenségeire azonnali, hathatós, jókedvű megoldásai vannak.