Ígértem a kollégáknak is, nos, itt megírom az élményt. Nem vagyok könnyű helyzetben: a készülő produkciókról nem publikálhatok konkrét részleteket vagy fotót, és nem akarom, hogy megbántódjanak, kiszerkesztve érezzék magukat a társaim vagy a stábtagok, tehát semmi olyat nem írok, amit nekik ne mondanék el élőben is (de inkább mondtam is).

Három kemény napon vagyunk túl: sötétben odautazós, filmgyári, külső helyszínes, egész nap díszletben álldogálós-várakozós forgatási napok voltak.

De lehet jókat beszélgetni, és nem baj a világnézeti ellentét (minek szépítsem, hogy csak különbség: egymást kizáró értékrend és elképzelések), mert a filmipar, az intenzív jelenlét valahogy áthidalja ezeket, és az emberi jófejség ezeken túl van.

Azt kell mondjam, most a mi kis csapatunk, a kék, piros, lila kabátosoké igen jól összejött, sikertörténetnek mondanám.

Haladó statisztaként – és a tavaly nyári, utolérhetetlenül intenzív Dűne-beavatás, a never-ever élmény után nekem ez a másik, október óta tartó sorozat hozta el a “felnőttséget” –, sok-sok beszélgetésen és oda figyelésen túl már élvezhető a kemény terepmeló is, és tudom a lényeget. Ötszáz embert ismerek névről, ezret arcról, és kifejezetten jóban vagyok egy tucat kollégával és stábtaggal, illetve be is szerveztem négy főt, blogolvasó-edzős barátnőt, akik rendszeresen járnak (ha csatlakoznál, írj: csakazolvassablog@gmail.com, nem jár érte nekem semmi, nem azért írom).

A közeg elképesztő, mert isten mindenféle szerzete: a rút, a nemes, a csendben csillanó emberi csoda, a legjobb haver, a pajzán röhögős cimbi, a komplex pszichiátriai eset, az emberi példakép, a szánandó, a tréfamester, a királylány, az életművész, a molesztáló, a halhatatlan szerelmespár, a pornósztár, a beszédkényszeres nagypapó megtalálható Fót és Etyek ege alatt (de szépen írod ezt, Éva!): az éhező alkalmi munkástól, aki 200 kilométert utazik a pitymallat előtti kezdés ELŐTT, a félhajléktalanon, a biztosítási beszervezős ügynökön és a szépreményű színinövendéken át a közgazdászig meg a neves alterzenészig bárki lehet veled egy hektáron. Közös a sors, veled eszik, röhög, kakil, kínlódik ez a sok humanoid, és évekkel később csillannak nagy történetté a közös napok. Ezek amúgy monumentális nemzetközi produkciók, a kis filmeknek és a reklámoknak más a hangulata.

Ki miért statisztál, miért jó ez? A háttérművészet érdekes metszete a fegyenctelepnek (fejadag, hierarchia, terepen tengődés, tömegesség, a közös szívás élménye, alacsony beosztás), az osztálykirándulásnak (bulihangulat, rusztikus körülmények, felfokozott érzelmek, alárendeltség és minden ebből fakadó, infantilis és bátor megnyilvánulás) és a kelet-európai munkahelynek (biztos fizetés, értelmetlen utasítások, finom megalkuvások; feladat nincs, a jelenlét kötelező). Sokan ködösítenek, hogy ők csak hobbiból jönnek, meg érdekes világ a filmipar, vagy ismerkednek, meg van, aki feljebb lép, és ügyelő meg asszisztens lesz, vagy épp kaszkadőr, de lényegében mindenki a pénz miatt csinálja.

Milyen pénz? Most figyelj, mert mihez képest. A statisztálás

nem igényel szakképesítést,

sem agyat, komoly skilleket (még angolul se kell tudni),

közben sokat dumálgatsz, vegyülsz, nem kell nagyon feszülten teljesíteni,

a pénz mindenképpen jár, előre tudható, nem teljesítménybér,

nagyon megengedő: ha nem vagy súlyos beteg vagy alkati antiszociális, akkor nagyon hülyének kell lenned, hogy rosszul érezd magad, vagy kirúgjanak,

nincsen tartós elkötelezettség,

de mindig akad munka,

választhatsz, milyen ügynökség, milyen meló, mennyiért, közben is és előtte is nemet mondhatsz, kiszállhatsz,

jogilag tiszta meló, de nem szívsz az adózással (egyszerűsített foglalkoztatás),

a gyerekeket erős garanciák védik, a kísérőiknek is jár némi juttatás,

nem emberek rábeszélésén alapul,

nem jutalékos meló, nem kell teljesítmény, nincs ilyen verseny,

menőség: közelről figyelhetsz meg A kategóriás sztárokat és Oscar-díjas rendezőket, legendákat,

a főnök (asszisztens, ügyelő, rendező) nem állandó éveken át,

alkotó munka tanúja lehetsz,

lehet barátkozni: a filmezés tuti magányenyhítés, és sokan találtak párt is forgatásokon,

egyes napokon lehet olvasni, zenét hallgatni, tanulni, piciket pihenni,

kifejezetten jó az ellátás (étel, utazás, orvosi ügyelet),

nekem tök jó ihlet is, átmos, kiszakít, témát ad. (Tegnap arról beszélgettünk, hogy nagyobb-e annak a gyilkosnak az erkölcsi felelőssége, aki művelt és jól él, mint azé, aki nehéz körülmények közé született és ott is maradt, mitől függ ez, és akadt egy színházban jártas kolléga is.)

Összességében azt mondom, hogy ezeket is beleszámítva ritka az ilyen jól fizető meló, mint az alapbéres statisztáé – hát még afölött. Sőt, ha valaki egy kicsit is ügyes, kitör az alapbérből, szabad az élete, és meg van oldva a tébéje, számlaképes, illetve forgat heti három-négy napot, akkor még irodai munkások fizetésével is összemérhető a havi zsé, mert mostanában annyi forgatás van, hogy bőven van lehetőség. Csak az a nem mindegy, hányszor kapsz munkát és milyet. Amit végső soron a karaktered, jellemzőid döntenek el.

 

A krédó (valójában: parainesis), részben gyakorlati, részben morális intelmek (de a morális tartalma is gyakorlati lesz hosszú távon):

Értsd meg a rendszert: mit jelentenek a vezényszavak, mi az, ami abszolút tilos, ki fontos és ki nem annyira, mi érthető keménység és mi üres keménykedés. Tudd az egyes háttérművész-kategóriákat (sima stat, kiemelt, fénydublőr, dublőr, kaszkadőr, kis szerep; pótlékok hajvágásért, vetkőzésért). Ismerd meg a jogaidat és a szabályokat: például hogy a reggeli kiadása után hat órával meleg ételt kell kapnod, vagy hogy  a munkaidő a buszra szállástól a buszra szállásig tart. Ehhez képest lehetsz rosszul – ezek betartásával nem. Ha mégis, akkor nem neked való ez az egész.

 

Ha jogsérelem érj, lépj fel ellene. Ne duzzogj vagy hargelődj, hanem cselekedj. Például ideje lenne tömegesen szólni a fésűk és a sminkecsetek fertőtlenítése miatt, hogy ne legyen ennyi bőrbaj. Ha egyéni a dolog, egyedül, ha többeket érint, akkor viszont mindig csoportként. Ha a helyszínen és azonnal nem oldódik meg a probléma, vagy arrogánsak veled, netán üresek az ígéretek, azonnal írj a legmagasabb szintre, vagyis az ügynökség vezetőjének konkrét, értelmes, nem panaszkodós, hanem tényeket és józan kérést tartalmazó e-mailt. A statisztának, akár a proletárnak, gyakran kell mutania, hogy ő dolgozik ám keményen, de nem hagyja magát, és nélküle leáll a rendszer. Számos esetben értünk el így eső- vagy futáspótlékot, kiemeltté válást, jobb ételt, értelmesebb szabályt. De ne írj béna, opportunista ügyben (izéke szerint a ruhások tették tönkre a neccszatyorba helyezett cipőjét, wtf?, kártérítést követel, éspedig a lábbeli új árát).

Ne tulajdoníts a személyednek túl nagy fontosságot. Ugye tudod, hogy nem sírnak utánad, hanem hívnak mást? Ha tudtad a szabályt (hogy nem lehet tetoválásod, vagy nem késhetsz), mégis megpróbáltad megkerülni, és úgy jártál, akkor legalább ne balhézz és ne sírdogálj. Kezeld lazán. Élvezd, ha lehet, amúgy meg éld túl.

Ne hivatkozz arra, hogy “de hát bigyókának is megengedték…”, ha az is egy kivétel volt. Tartsd magad a szabályokhoz, és a szabályok vagy gyakorlatok korrektebbé válásáért küzdj, ne a kibúvás egyéni, eseti lehetőségéért.

A filmes hierarchiát a felszínen követni kell (tényleg kell), ám emberileg le lehet szarni. Tehát nem ivódhat a személyiségedbe, nem alázhat meg lényegében. Megesik, hogy nálad tanulatlanabb, fiatalabb emberek utasítanak majd, de a többség igenis jó fej és vicces. És hát: ez a meló, ezért fizetnek. Mindenesetre őrizd meg a méltóságod, viselkedj nemesen, nyugodtan. Ne menj le ösztönlénybe, ne tolakodj, ne lopj, ne maximalizáld az előnyöket, ne legyél kicsinyes, ne feltűnően korrumpálódj (ügyelővel bratyizás, előnykuncsorgás asszisztenstől).

Fölöslegesen viszont ne feszkózz ügyelővel, asszisztenssel, ruhással, ne gerjessz konfliktusokat, ne puffogj. Nem ér annyit. Egyébként utálhatod őt nyugodtan, de ez magánügy. A dühösködő, önérdekű, kivagyi statiszta kellemetlen a társainak is. Statisztatárssal soha ne feszkózz, hacsak nem önvédelem a dolog, vagy nagyon nyomós az ok.

Ne keress logikát abban, ami zajlik, és ne vitatkozz. Nem, nem leszel a képben, és mégis alakítanod kell. Igen, az előbb még máshol álltál. Igen, kivágnak majd, erre bő 80 százalékos esély van. A kék műköröm persze hogy nem látszik 50 méterről, úgyis elmosódott alak leszel, de ne gyere kék műkörömmel, és kész. Igen, a sapka alatt mindegy a haj, és mégis megcsinálják. Igen, a karórát is le kell venni. Nem, ne fotózz. Ez a meló, ne te akarj dönteni. Mindenhol mindig ez van, majd megtanulod.

Viszont állj ki, szólj, ha a tudott jogaidat, jogaitokat, jóllétedet fenyegeti bármi. Igenis embertelen órákig félkészenlétben állatni statisztákat a díszletben, pisilni nem engedni, bujkálással vádolni, infantilizáló hangnemet használni. Tegyél meg mindent, hogy mindnyájan jól bírjátok a nap végéig. Szólj, ha gond van. Ne lehess a kezdő asszisztens buzgalmának áldozata. Előbb-utóbb hoznak majd egy padot, vagy beterelnek valami takarásba, ha tényleg nincs értelme állni fagyban, tűző napon, vagy ha rájönnek, hogy a statiszta nem azért ül vagy fekszik a földre, mert tönkre akarja tenni a jelmezt, vagy ki akar baszni bárkivel, vagy lusta dög – de csak akkor, ha a kiengedettek, üldögélők, tartózkodóban várakozók nem élnek vissza ezzel.

Ne ülj fekete székbe, ne közelítsd meg a stáb javait és kiváltságait. Mindig találsz valakit, akitől szerezhetsz így is jó kávét. Van, ahol lehet csukott szemmel pihenni, máshol ezért harapnak.

Ne akarj szelfizni a sztárral, bénaság és kellemetlen.

Figyelj oda, ki kicsoda. Jegyezd meg a neveket és funkciókat: ki a rendező, ki ruhás, kellékes, ügyelő, ki állt melletted az előbb. Ha nem tudod, ki kicsoda, akkor kérdezd meg a tapasztaltabb társakat. Aki be van drótozva, az a produkció dolgozója. Figyelj, ha mesélnek róluk a többiek. Aki veled már szemétkedett, húzta a hajad (semmi szex, ez fodrász), beszólt, gyerekként kezelt, azt kerüld el.

Találd meg, kikkel érzed jól magad a társaid közül, és velük legyél. Tudod irányítani, kinek a közelében vagy. Ne vegyülj olyanokkal, akik fárasztóak, nagyon buták, panaszkodóak, dicsekvőek vagy rosszindulatúak, mert kikészülsz és stresszes leszel a nap végére.

Hallgass többször. Ne bonyolódj bele feszült, értelmetlen csevegésekbe, személyeskedésekbe és vitákba se. Ha nagyon kivagy, próbálj belülről túlélni, mert a jómagyar nyavalygás elrontja a többiek kibírását is. Ne mesélj rémtörténeteket vagy utálkozásokról szóló, rosszindulatú pletykákat.

Ne legyél szexista, ne tegyél tárgyiasító, közeledős, bizalmaskodó megjegyéseket a neked tetszőkre se, ne fogdosd a csajokat, ne érintsd meg őket, hacsak nem nagyon bizalmas a haverság. Továbbá ne legyél homofób, rasszista, antiszemita (holokausztfilmben ilyeneket taglalni, de komolyan…?), álhírterjesztő se.

Ne téríts és ne szervezz be senkit.

Ne beszéld ki a titkaikat, ne ferdítsd el és mondd tovább, amiket mondtak.

Ne szimulálj, gáz. Ne akard megúszni. Közös a sors.

Ne egózz. Ne mondd el hússzor tíz perc alatt, hogy te független szakértő vagy és láttál már forgatást innen is, onnan is, szóval te belelátsz a dolgokba, mert lehet nálad képzettebb, tágabb látókörű, tapasztaltabb is a mezőnyben, és esetleg ki leszel röhögve. Legyen humorod, öniróniád, közösségi érzeted! Gondolj másokra, legyél előzékeny, ne akadj fenn apróságokon.

Ne firtasd, ki mennyit keres. Roppant kellemetlen a bérfeszültség. A te karaktered, múltad, kinézeted most és itt ennyit ér. Tegyél róla, hogy többet érjen! Legyél ápolt, tartsd formában magad, vágd jól vagy épp növeszd meg hajad, szakállad.

Ne dohányozz a díszletben, line up közben vagy arra várva, és a tartózkodó ajtaja mellett se.

A szemetedért te vagy a felelős, hacsak nem ügyelő csinálja, de nem halsz bele abba sem, ha időnként te, mert aztán meg más, összeszedsz egy adag ételesdobozt, és elhaladsz vele.

Ha krónikusan nem érzed jól magad, és van más lehetőséged, szállj ki. Nem mindenkinek való ez se.

An early human. Képünk Bécsben, privát utazáson készült, és csak illusztráció.