Hogy miket eszem, most azt.
Változott, amiket eszem, ahhoz képest, amikor írtam róla, és fotóztam is az itthoni ételeket.
Nem iszom fehérjét (por) külön.
Ha sikerül délelőtt edzeni, akkor éhgyomorra edzek, futok. Előfordul, hogy edzés előtt banánt eszem.
Nagy étkezés egyszer van egy nap, sok zsírral. Egyébként a kávémba teszek vajat, tejszínt.
Sok zöldség, sok állati élelmiszer. A kedvenc, a táplálkozás alapját jelentő élelmiszerek:
zöld színű zöldek: zöldbab főleg, de van egy keverék, abban kelbimbó, cukkini is. Nem hittem volna, hogy ezeket szeretni fogom. Brokkoli, karfiol is bármikor jöhet.
Marhahús vagy lazac. Bacon, szalonna, kolbász, szalámi. Sűrű, tápanyagdús.
Tojás, rengeteg.
Hellmann’s majonéz.
Gomba. Lecsó.
Vaj, ír, olasz, francia, dán.
Holland, zsíros sajtok (semmi extra, szupermarketes típus).
25-ös tejföl (Cserpes vagy Spar Premium).
Szezonálisan gyümölcs. Ezen elvérzek néha (túl sok, nehéz abbahagyni).
Lindt: 78 vagy 85 százalékos.
Újaknak: ketogén irányú vagyok, ezért eszem ilyeneket.
Sokat eszem kalóriailag, sok izom, sok mozgás, magas alapanyagcsere, a kifejezett sporton kívül is aktív élet. A testem jól működik, megbízhatom az éhségérzetemben, a pajzsmirigyem is tökéletes (ez nagy szó, mert ezt meg kellett gyógyítani). Ha heverek, napozok, nem megyek el, fekve írok naphosszat, mindjárt nincs olyan étvágyam, mint egy végigugrabugrált, tollasozós-kirándulós-húsz kilométert futós hétvége után.
csak az olvassa. én szóltam 
“…nem voltam sose komolyan evészavaros. Nekem pajzsmirigy-túlműködésem volt húszéves koromtól. Akkoriban, a legdurvább időszakban ettem napi 6-8 ezer kalóriát, és csak annyira híztam meg, amit a régi képeken látsz. Extrémen pörgött az anyagcserém, az hajtotta az étvágyamat is, attól lettem olyan kihegyezett, érzékeny, intenzív.
Ma rendben vannak a pajzsmirigyértékeim, pedig ez egy nagyon makacs autoimmun betegség. Immár a véradás is kimondta, hogy nem vagyok többé pajzsmirigybeteg. És most eszem egy nap 3-4 ezer kalóriát. Bűntudat nélkül, régóta. És nem hízom. Miért? Mert a zsírmentes testtömegem magas, az izom enni kér, mert folyton gyaloglok, biciklizem, és mert naponta intenzíven mozgok.
Egész életemben két pofára, rengeteget ettem, gyakorlatilag bűntudat és fogadkozás nélkül. Kívül maradtam a poklon. Nem zavart a kajálásom, a súlyom igazán.”
2017. szeptember, ma is igaz
KedvelésKedvelés
Olyan faékegyszerűségű lettem, csak ezekből legyen mindig a hűtőben és én már jól vagyok:
-tojàs (k.sok, napi 3-4 is akár) nyersen iszom! Bele kis só, van hogy fűszer is.
– lazac minden mennyiségben (nyersen ez is, vagy füstölten)
– marhahús (sokszor nyersen is: tatár)
– serrano sonka
– spenót, gomba, tökfélék, pari, paprika
-vaj, vaj és még vaj, ezt bármikor bármivel, szintén kávéba is
– gyümölcs nagyon ritkán, esetleg banàn, áfonya, ritkán egy-egy alma ( az a pici savanyú, alig kapni már)
– rizs, burgonya, (ritkán édes), répa, karalábé, gyökérzöldségek
– rizstészta
Úton-útfélen;
– pho leves
Alkalomszerűen avokádó, rák, kolbászok, szalámik is-zsírtípusra figyelnem kell!
Ennyi. Ezeket lehet fűszerekkel, főzéstechnikával agyonvariálni.
Mellé kiváló minőségű multivitamin.
Nem hiányzik semmi. Nem is nagyon értem már a kaján kínlódást.
KedvelésKedvelés
Rizs, burgonya?
KedvelésKedvelés
Kösziii!
“Pont kérdezni akartam!”
KedvelésKedvelés
Ezeket a posztjaidat (is) mindig nagy kíváncsisággal olvasom. 3 hete bejárósan dolgozom (túl korán kezdek 🙂 ) és kipróbáltam a sok víz + tejszínes vagy pucér kávé reggelire dolgot. Ezt nálad olvastam először. Nem hittem volna, hogy ennyire segít az evési ablak kitolásában, meg úgy általában a farkasétvággyal rámtörő fáradtságot legyűrni. Ezt még most sem hiszem el, hogy ideírtam. Köszönöm!
KedvelésKedvelés