a sármos hajóskapitányom

Egy nap felbukkant a csetablakban a hajóskapitány.

Szépeket írt. Jó reggelt kívánt minden nap, bókolt. És mesélt magáról.

Elszorult a szívem. Kedves volt, udvarias. Azt írta, végre megtalálta, akit mindig keresett. Meg szeretne állapodni már. Jóképű volt a fotón. Vártam az üzeneteit.

Ki ne örülne? Ki vágyna ilyenre? Annyira magányos voltam…

Jaj, te. Vágyni lehet. Csak… nem volt gyanús?

Tele van ezzel a net, hogy hányakat vertek át a “romantikus csalással”.

Jól értem, sose láttad, de a levelei alapján megszeretted, és két hét után közös jövőről beszélt? És akkor se szólt a vészjelző? Elábrándoztál?

Vagy volt egy kis gyanú, de végül is, “mit veszíthetsz”?

Egy kicsit se zavar, hogy szépeket írni könnyű? Te hány éves vagy?

A dalia aztán pénzt kér.

Persze nem így. Váratlan esemény: hajótörés, menekülés, apja halála, kalózok. Ő küld pénzt, vagyont, tárgyakat. Bízik benned.

Te csak egy kicsit utalj valami ukrán számára, mert a posta bonyolult, a hajó épp elsüllyed, nincs már idő, és nincs neki senkije rajtad kívülk…

A sors intézte így, bizonyára.

Az iparág azért virul, mert a nők ezt beszopják. Sokan pénzt küldenek ismeretlen profiloknak, és nem baj, ha még sokkal többen nem, mert csetelni ingyen van, automatizált folyamat, és a néhány naiva miatt megéri fenntartani az üzemet.

De hagyjuk ezt. Inkább azt kérdem, a blogon fejleszthető önismeret jegyében, hogy miért hiszi el magáról minden negyvenes asszonyság a válása után, hogy ő, pont ő kell egy jóképű férfinek, komoly kapcsolatra, hogy őt így messziről kiszúrják, az igazi értékeit?

Hogy ezek így a facebookról, fotóról is látszanak? Mindig a középkorúakra mozdulnak rá.

Miért nem tudsz szembenézni azzal, aki vagy? Már nem te vagy a vágytárgy. Különösen nem fotó alapján. Sőt, minél jellegtelenebb vagy, annál valószínűbben kapsz ilyen ajánlatokat.

Vannak, akiket Google-fordított szöveggel vertek át. Nem hallottad, hogy hamis?

Hogy nem veszed észre, hogy az érzelmi, önbizalombeli éhségeddel manipulál a másik? Az sem volt gyanús, hogy magánjellegű dolgokról írsz valakinek, akit még soha nem láttál, és aki lényegi (avagy: lényegi és valós) információt nem árult el magáról?

Velem nem történt iylen, senkinek nem válaszolok, akit nem ismerek és nem is ír értelmes, ügyrendi üzenetet. itt olvastam ezekről:

https://wmn.hu/vim/48007-alomherceg-a-kalozok-fogsagaban–kalandom-egy-tinder-betyar-csapdajaban

https://hvg.hu/tudomany/20181008_amerikai_katona_ismerosnek_jelol_facebook_romantikus_atvereshttps://wmn.hu/wmn-life/49818-hazassagot-igero-amerikai-katonak-es-bigamista-magyar-csalok–ne-hagyd-becsapni-magad

*

Létezik ez nem szélhámos, nem hajóskapitányos változatban is. Tudom, ez már a huszonegyedik század, nem csak a cserkészetben lehet ismerkedni. Sokan valahogy kibírták a társkeresők siralomvölgyét, a cinikus, használhatatlan, méricskélő, aljas tömeget, és találtak egyvalakit, gyémántot a moslékban, aki nem játszadozni akart anyu háta mögött, meg nem is könnyű sikerélményt, vagy faszverés közben írogatni mocsok dolgokat puszta fotóknak tekintett nőknek. Vannak, akik nagy szerencsével, vagy a helyzethez illő, szerény elvárásokkal és aztán emberi befektetésekkel, igaz beszélgetésekkel valóban megismerték egymást, és most boldogok.

Az egyik barátnőm összegabalyodott a lakáscserére jelentkező férfiúval, össze is házasodtak. Sokféle sztori van. Sőt, nekem is kezdődött kapcsolatom neten keresztül, de úgy, hogy neten nem láttam a fotóját sem, csak leveleztünk, és élőpben láttam meg őt először.

Nem féltem, egyértelmű volt az elejétől. Akinek viszont láttam a fotóját, mindenki mindig rusnyább volt, mint a képein, vagy mint akit elképzeltem a leírásaiból, vagy abból az önbizalomból, hogy engem nézett ki magának, és úgy látta, egy liga vagyunk. Csigaszerűen taszítóak voltak.

Általában azt gondolom, hogy aki a neten keres partnert, akinek nincsenek eleven helyzetei, hatékony társas képességei, és nem túl igényes. Vagy csak zárkózott?

Tőlem még ez is idegen, a célszerűsége miatt, a piacjelleg miatt, az akartság miatt, a kiszámítható fordulatok miatt. Ahogvy adatlapok, profilok tömegeit böngészi bárki, és nem embereket lát. A vetítés, a felszépítés.

Ha van jó sztoritok, hajóskapitányról vagy társkeresőről, írjátok meg. Hogy van ez?

35 thoughts on “a sármos hajóskapitányom

  1. Haha, my hajóskapitány is different… (my lakáscsere isn’t). Nincs izgalmas tapsztalat, azonnal törlöm a kazalnyi veterán amerikai katonát, aki épp nyugdíjba ment (korkedvezménnyel), imád utazni, és keres valakit, akivel eltölthetné az idejét a jachtján. PTSD-szindrómáról nincs az első levelekben szó, így már nem is érdekes. Szerintem ez kifinomult dolog, valószínűleg írtak erre egy motort is, ami ismeri a FB-szokásaimat, és ül valahol NIgériában egy nagy irodában 73 diák, akik keresetkiegészítésképp egész nap nyomja ezt az ipari méretű marhaságot. Egyszer, egy USA utamon az egyik vendég elmesélte, hogy azért jött, mert találkozni fog egy ilyen hajóskapitány veteránnal, aki NYC-ben lakik. Megmutatta a fényképét, hosszas levelezésüket, a férfi aznap szívódott fel, mikor beléptünk az országba, és soha többé nem került elő. Elé. Mi viszont (a női vendéggel) ismerősök lettünk, s csodák csodája, két napon belül ott volt az én oldalamon is a kéretlen ismerkedési igény ugyanattól a személytől (vagy lehet, hogy nem ugyanaz a diák generálta az üzenetet, de a fiktív személy ugyanaz volt, na). Elgondolkodtam, hogy van-e esetleg arra algoritmus, ki mennyire néz ki szarul/kétségbeesetten a profilképén, vagy megnyugodhatok, hogy véletlen kiválasztás műve, hogy engem folyton megtalálnak? Nem csak törlöm, jelentem is. De soha nem lesz vége. Mert igény van rá.

    Kedvelés

      • Ez pont az volt.. Egyszerűen egy mozdulattal kivágom őket a picsába. Nem csak őket, ismerősöket is, akikről tudom, hogy nem kérek belőlük, vagy menet közben idegesítővé válnak. A facebookom az üzleti adatbázisom is, nyitva van bárkinek a kapcsolódásra, pl. utasaimnak. A szelekció nem vesz sokat el az időmből: Todd vagy James megjelenik, katt, megy a levesbe, ennyi.

        Kedvelés

    • Megnyugodhatsz, (egyelőre) arra még nem használnak algoritmust, hogy milyen az arckifejezésed. FB előtt ugyanez volt a skype-on is, és az orkuton is. (Skype-on még azzal is megspékelve, hogy küld magáról fényképet, vagyis állítólag fényképet, benne jó eséllyel egy rakat vírussal.) A fényképet viszont figyelembe veszi az algoritmus, és nem ember nézi, hanem gép. Amikor olyan képem volt kint, amelyiken ugyan én voltam, és jól is látszódott az arcom is, de “bonyolultabb struktúrájú” volt a kép maga, akkor nem kaptam ilyen üzeneteket. Amikor egy nem túl szofisztikált program számára is felismerhető portré volt/van kinn, akkor jönnek ezek az üzenetek.
      Amúgy szerintem nem kell hozzá diák munkás sem, elég a szoftver.

      Kedvelés

  2. Az anyámnak akart csomagot küldeni a hajómérnök, aki katona is volt anno. De most utazik a tengeren és kellene egy fix postacím.
    Sok gyereknek nagy a hangja, még meg is fenyegettük. Ha nem tettük volna, elment volna a postára, átvenni egy ki tudja mit tartalmazó csomagot, meglett volna a lakásunk címe egy hazug, feltehetően csaló és bűnöző vadidegennek.

    Kedvelés

  3. Ennek egyik alfaja az életreszóló szerelem az egzotikus nyaralâson megismert jókëpü bennszülött sráccal. Brit dokufilmben nyilatkozik az összetört szívü, halálra sebzett özike tekintetü 55 éves angol nö, akit nemrég elég megalázó módon hagyott el az 25 éves nigériai férje. Megismerkedés: külföldiek âltal lâtogatott bár nigériai turistaparadicsomban (ki hitte volna, hogy ilyen is van). Nö: kövér (nem az ízlésesen teltkarcsú, hanem a gusztustalanul szétfolyó fajtából), pórusos, borvirâgok díszítette bör, alig 5-10 ëvvel látszik idösebbnek a korânál. A barátnöivel nyaral a tengerparton, ha jól emlékszem, akik szólnak neki, hogy már egy ideje bâmulja egy helyi srâc. Szemërmesen elhessegeti a megjegyzést azzal, hogy ,csak képzelödtök’, de aztân az illetö italt is küld és megszületik a Mindent Elsöprö Nagy Szerelem. Srâc: magas, izmos, jókëpü, az a fajta, akinek utânafordulnak az utcân. 1-2 hónapig együtt ëlnek Nigériában, majd a srác közli, hogy ö Angliâba szeretne költözni. No problem, megtörtënik. Esküvö. Még hónapokig tombol a felhötlen boldogság, amíg a nö pénze tart (és persze nem fukarkodik vele, miért is tenné). Miután elfogyott a kb. 30 000 font (meg asszem elintézödnek a srâc papírjai), elfogy a szerelem, a férj ridegen közli, hogy neki barátnöje van, lelëp, de csak miutân râtör a felismerés, hogy milyen rusnya, undorítö külsejü a felesége, és hogy nevetséges pâr ök együtt. E felismerését természetesen megosztja a növel is.
    Két adalék:
    #1 Nem akarok ítélkezni, mivel ha beleképzelem magam a helyzetbe, hogy egy szegény afrikai orszâgban vagyok mindegy, mennyire tehetséges, igyekvö huszonéves, jó eséllyel kilátástalan, nyomorúságos jövö vâr, vagy nagyon szerencsés esetben meg tudok élni létminimumon, nem hiszem, hogy lelkifurdalásom lenne egy gazdag országból származó, túltengö önbizalommal meg jogosultságérzettel rendelkezö nö miatt, akinek a világkëpem szerint mindene megvan. Meg ugye a gyarmatosítás… konkrétan el is hangzott az egyik nigériai díszpinty szâjâból, hogy most van ‘payback time’…
    #2 Nem hiszem, hogy mi európaiak meg tudjuk érteni, mennyire is vágynak ök ide, Európa nekik maga a paradicsom, minden vágyak netovâbbja. Nigériai (nö)ismerösöm a 3 gyerekét hagyta ott 10 évre egy brit vízumért, pedig ö speciel nem nyomorgott ott sem, a saját szavai szerint ’tiszteletreméltó’ âllása volt, amiböl gond nélkül megéltek.

    Kedvelés

      • Az ö szempontjukból nézve pedig ügyessëg, a sajât és a csalâdjuk jövöjének megalapozâsa… nem hiszek az ún. univerzâlis értékekben, szerintem csak a fehér, müvelt nyugatiak áltatjâk magukat azzal, hogy ilyesmi lëtezik.

        Kedvelés

      • Na de szerelmet hazudik.
        Nem féltem én a nőt sem, mert eltette magának a szép, fiatal testet, mint valami jószágot, meg a tudatot, hogy ő kellhet egy jóval fiatalabbnak, önmagáért.
        nem mintha az európai idősebb férfi az európai kitartott fruskával jobb lenne.
        Ami nem egyenes, nem igazi, amihez hazudni kell, az gáz.

        Kedvelés

      • Ha egyszer eljutnak a társadalmi fejlettség azon fokára, hogy ilyesmiken gondolkozzanak majd az értékteremtés égisze alatt, sötét folt lesz ez a történelmükben.

        Ezzel együtt nem gondolom, hogy fel kell mentenünk őket, nem lehet kiskorúsítani népeket empatikusan és bűntudatból, és a payback time is egy érdekes kérdés. Payback alapon gyakorlatilag soha nem lesz vége semminek.

        Kedvelés

    • ‘Ami nem egyenes, nem igazi, amihez hazudni kell, az gáz.’
      Igen… ha emberi kapcsolatokról beszélünk. Ez persze már csak az ën spekulâcióm, de nekem úgy tünt, hogy az illetö és kollégâi szâmára a ‘gazdag’ nyugati nök pusztân a megëlhetés eszközei, az ö bizniszüknek a hazugsâg ëppolyan elengedhetetlen része, mint mâsnâl a céges kocsi. Egyikük vëgül 1-2 éves levelezés (meg nemtudommennyi kicsalt összeg utân) beleszeretett a nöbe, a pénzt is visszafizette neki, miutân – ahogy fogalmazott- ‘meglâtta benne az embert ‘. Persze ez kirívó kivëtel. Remélem, átjön, hogy nem próbâlom öket felmenteni és általânosítani sem szeretnék. A ‘nigériai levelek’ néven ismert tevékenység (amiröl fentebb Beton Irén is írt), Nigëriâban illegâlis, és erre az ottani internetes kâvézók falán plakâtok is figyelmeztetnek. Amiröl pedig én írtam, azt szerintem minden tisztességes nigériai elítéli – azok a nök, akikkel beszëlgettem legalâbbis. Persze a rosszmâjú, undok énem ilyenkor eltünödik, vajon mi hangzott volna el a témâban, ha nincs jelen európai…

      Kedvelés

      • Nagyobbik része igen, a kisebbik része ismerösi anekdota.
        Azt próbâltam írni, hogy ezek a férfiak szerintem nem tekintették igazi házasságnak/ kapcsolatnak az egészet, inkâbb csak egyfajta üzleti tranzakciónak, amiböl a megélhetésüket fedezték. Értelemszerüen a nöt sem tekintették valódi partnernek. Ez persze csak az én értelmezésem.

        Kedvelés

  4. Nálam semmi ilyesmi. Illetve volt valamikor száz éve olyan esetem, hogy elvesztettem egy nagy szatyornyi könyvet, és aki megtalálta (nem hajóskapitány, hanem katona :D), kikutatta a címemet(könyvben felejtett számla), és visszajuttatta. Megköszöntem (sms), beszélgetés lett belőle, aztán vakrandi, és kapcsolat. Egy idióta volt, nem tartott sokáig. Szörnyen naiv voltam, nem tudtam elképzelni, hogy mennyire veszélyes így ismerkedni. Azóta nem is bízom az idegenekben, megtanultam, mit jelent a messziről jött emberről szóló közmondás. Na, erre jó volt.

    Kedvelés

  5. Igen. Azaz nem. Nem én vagyok a vágytárgy, tiszta sor. Az gyakori, hogy rámozdulnak a nyugalmamra, meg a körülöttem levő egyértelmű viszonyokra (egyedülálló, gyerektelen, önmagát eltartó). Olyan is van, hogy rám mozdulnak emberek újra, 10, vagy 20 év elteltével. Pedig akkor sem lett belőle semmi… Olyan is van, hogy rám mozdulnak azért, de mindegyiket kicsit előnytelennek érzem (eleve deklarált, hogy neki már megvolt a család, így hozzám egy laza kapcsolatban kapcsolódna – itt nem arról van szó pedig, hogy én gyereket akarnék -, plusz súlyosan időigényes hobbi, amin én már túl vagyok, ugyanezek a hobbik megvoltak, mellé, munka mellett, már nem fér be időben sem nagyon más). Olyan is van, hogy rám mozdulnak, közös az intellektus. Ez nekem is jó lehet, de lehet, hogy barátság lesz inkább. Olyan is van, hogy én mozdulnék, de beleképzelem magam a másik életébe és gyakran rájövök, hogy nem illek oda. Nem mozdulok. Szóval ha nagy néha mégis vágytárgy lennék, vagy lenne, akkor is van csomó korábbi döntés, szűkül a tölcsér. Negyvenplusz.

    Kedvelés

  6. Voltak netes ismerkedéseim korábban, volt, hogy kapcsolatot is próbáltunk, de én barátságnak éreztem. Lehet néha net alapján kapcsolódni, de nem kell szerintem eldönteni, hogyan kapcsolódjunk. Ja, és a net mellett kellett hozzá közös érdeklődés, ami kihozott a netből (sport, színház, zene) és elvitt a valóság felé, ezek nem a randizunk kávézóban típusú találkák voltak, abból el sem tudom képzelni, mi születhet…

    Kedvelés

  7. “Hogy nem veszed észre, hogy az érzelmi, önbizalombeli éhségeddel manipulál a másik?”

    Nem nagyon tartozik a témához, de ehhez a mondathoz mégis. Borzalom volt átélni azt, hogy negyvenéves lettem, elváltam, és ez kb. minden szembejövő pasi számára azt jelentette, hogy felkerült a homlokomra a felirat: könnyen dugható. Az ismeretségi köröm számos főleg nős, de nem nős, béna, nőhöz nem jutó tagja is úgy gondolta hirtelen, hogy én majd a karjaiba omlok és hálás leszek érte, hát hiszen úgy ki vagyok éhezve. És a legszarabb az, hogy jól látják, mert tényleg ki vagyok éhezve, érezlmileg, önbizalombelileg, mindenhogy. Ha egyvalakiről kiderül az ismerőseim közül, hogy ilyen tetű, hogy ezzel képes visszaélni, az is gáz. De a többségről kiderült, hogy ilyen tetű. Mindenki szerint tök természetes tetűnek lenni.

    Kedvelik 1 személy

    • Engem mindig megüt a “dugható” szó, és általában az mint keserv, hogy jaj, meg akarnak dugni. Panaszkodsz vagy dicsekszel?
      Miért olyan egyértelmű, hogy ők akarnak minket? Hogy nekik ez így buli, hogy kellenénk? Valami nem okés itt. Ennyire vonzó egy bármely nő, az elérhetősége? Miért vagyunk vágytárgy? Ez valami buta játék lehet, hiszen sok jó nem származik belőle. Ennyire kell nekik a … mi is? Mi ez a nagy nyomulás?

      Kedvelés

      • Az önmagában nem keserv, hogy meg akarnak dugni, igazad van. Csak az, hogy következmény nélkül akarnak. Következmény alatt értek mindent, ami emberi lenne benne. És ahogy azt várják, hogy legyél hálás. Mert te ki vagy éhezve. És olyanok, akikkel eszembe se jutott semmi ilyen, szerintem kölcsönösen nem. A válásom hírére beindultak, én igenis arra gondolok, hogy az olcsó lehetőséget látták meg, és ez eleinte érdekes új élmény volt ez nekem, aztán egyre inkább rettenetes csalódás. Elváltnak lenni azt jelenti, hogy olcsó vagy, mert meg van rendülve az önbizalmad. És az a csalódás, hogy valaki annyira tud humán lenni, hogy érzékelje, hogy a másik mennyire meg van rendülve, annyira meg nem, hogy ezt ne akarja gyorsan kihasználni.
        És megértettem én, hogy az a megoldás, hogy meg kell erősödni, nem belemenni önbizalomhiányból semmibe, vagy ha igen, azt a helyén kezelni. Igyekszem is.

        Kedvelés

  8. Sok pasival ismerkedtem meg neten keresztül ès nincsenek rèmtörténeteim. Senkivel nem találkozom, akivel nem írtunk annyit és olyan minőségűt, amitől még az intuícióm is biztonságban érzi magát. Akinek ez így nem pálya bátran eltűnhet a süllyesztőben, nem fogom megsiratni, nem vagyok türelmes. Netes ismerkedésből lett házasság (tizenév), alkalmi kapcsolat, barátság+, ebböl több is. Kell hozzá önismeret böven, ès az is hogy észrevedd ha èpp èrzelmileg kiszolgàltatott vagy ès erre te magad reagàlj. De a legfontosabb hogy humorod legyen :-), mert hülyékkel eddig ismeretlen koncentrációban találkozol a neten.

    Ahol én élek nagyon nehezen megy a live ismerkedés, cikkek tucatjai születtek már róla, magyarázatot egyik sem tartalmazott. Mondjuk 200 km-rel odébb már egész másképp működik, érthetetlen.

    Kedvelés

  9. Már biztos uncsi, többször leírtam itt, hogy velünk hogy is volt, zanzásítva: bejelentkeztem a társkeresőre, megtaláltam a kb. bélyegnyi, felismerhetetlen (sapka, napszemüveg, hegy) profilképű jóembert, egy szűk hétig szkájpoltunk, aztán elutaztam hozzá első randira, másfél év csak hétvégente távkapcsolat, aztán odaköltöztem, júliusban volt ennek hat éve, most eléggé úgy tűnik, hogy ez letöltendő életfogytiglan lesz, de persze ki tudja.
    Ha akkor nem vagyok ilyen “annyira szar az életem, hogy ennél már csak jobb lehet” állapotban, lehet, hogy sokkal óvatosabb lettem volna, és most ki tudja, mi lenne.
    Mázli, leginkább. Meg némi ön- és emberismeret. Meg hülyebiztos bemutatkozó szöveg 🙂

    Kedvelés

  10. Amerikaban Fülöp-szigeteki barátnőmnek a következő a szorija. Tizenévesen levelezett-tarskeresozott. Amerikai penzes alomlovag megjelent, hogy vigye a fiatal menyasszonyt. (ITs ronda kocka.) Fülöp -szigeteki perspektívák: hozzámenni egy helyihez, szülni 8 gyereket, melled a terded veri a ferjed meg ahol ér es megcsal fiatalabbal. O ebből nem kért , inkább választotta a gazdag kockát. A család nemhogy tamogatta, de tolta. Lefizették a kórházat, átírtak a születési anyakönyvi kivonatot és máris lett 18 éves a 16bol. Repült Chicagóba a hóba, elso szex, terhesség, vezetni a háztartást egyedül új országban terhesen 16 evésen ( férj 30 felett). En joval kesobb ismertem meg, akkor már 16 és 14 éves gyerekei voltak. Hatalmas haz, szép autó, márkás cuccok, hobby munka, családot otthon saját keresett pénzéből támogatta. Soha nem volt szerelmes, ferjnek sajat bevallása szerint meg mindig pillangok röpködtek a gyomrában. Aztán jött az elsöprő szerelem közel 40hez. Válás, gyerekek apunál, mert sajat erőből nem megy az életszínvonal tartas. Csúnya válás, csaj nem kap semmit, viszont új del-amerikabol reptetett szerelem neveli a gyerekeket apunál.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) tulazoperencian bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .