eszemiszomsportolok

Személyes életmódügyi állapotjelentés a maraton után, a nyár szabadságában. (A poszt, mint annyiszor, nem ad tanácsot és nem mutat irányt. Ezt onnan tudhatod, hogy nem fogalmazok meg általános érvényt, nincs benne második személyű ige vagy felszólítás.)

Nincs iskola. Nincs korai kelés, stressz, végre. Filmeket nézünk, örülünk egymásnak. Van squashidőpontom, de ezen kívül már olyanok sem kötnek, hogy bérletem van valahova, járjam le.

Amikor hazaérkeztünk, azt hittem, összeomlott az egészségem, híztam is, mióta nem vetek meg ilyeneket, mint ÉTCSOKI, JÉGKRÉM, ZÖLDBORSÓ. De nem! A kritikus súly alatt vagyok (ami 75). És ezt még le lehet üríteni (glikogén ki az izmokból, és olyankor sok víz is távozik).

Beteg vagyok, taknyosan szálltam le a repülőről. Betegek a futótársak és Lubics Szilvi is. “Ha a test pihenni akar, akkor pihenni fog.” Mondá Reni. Nem erőltetem. Nagyokat alszom.

A legutóbbi testösszetétel-mérésem, a maraton előttről így néz ki:

Vagyis:

testtípus (jobb oldalt küzépen a rács): very muscular, under fat

FFM, zsírmentes testtömeg 66,4 (nőtt tavaly óta, 65,0-ról)

Fat Mass, zsírszázalék 12,2 (csökkent 13,3-ról). A zsírmennyiség kevesebb mint a fele a kormnak megfelelő alsó határnak. Ez az átlaglakossághoz képest van, a szám nem sokat mond arról, hogy hogyan néz ki.

alapanyagcsere: 1899 kcal  (nőtt, 1863 volt a múltkori)

a törzsemen szembetűnő a változás: tavaly 34,5 kg izom, 3,4 kg (8,6%) zsírral, idén már 35,6 kg izom, 2,5 kg zsírral (6,3%)

legalacsonyabb zsigeri zsír (2)

bal karon 4-es score-ú izommennyiség, mindenhol máshol 2 és 3. Ez tavaly is 4-es volt, de akkor ez 3,9, most pedig 4,2 kg izmot jelent, a zsír pedig 0,7 kg-ról 0,6-ra ment le. A jobb maradt 3,7 kg. Az egész nagyon érdekes, az aszimmetria fokozódott, a vonal most még jobban lejt a bal alsó képen, pedig közben squasholok is, ami nagyon durva jobbkar-munka, és nincs semmilyen oka annak, hogy a bal ennyivel izmosabb legyen.

Nem tudom, komolyan vehető-e ez a fajta mérés, nyár végén megyek majd DEXA-ra, mindenesetre örülök, hogy nem romlottak az értékek. (A gép ugyanaz.)

A lelkemben-tudatomban fontos változás zajlott le 2016 óta. Most már kiismertem, mi hogy működik testben, sejtben, elméletben, elolvastam a lényeget, nem keresek tovább. A lét aranyló fája zöld! Már nem félek, hogy “elmúlik”, mert életmóddá vált, igényem a jó kajálás  és a sport. Nem kell magamon erőszakot tennem, nem élek meg semmit megszorításként (amit igen, azt nem tartom be). Bűntudatom sincs, nem rágom magam. Most már a közérzetem érdekel a legjobban, kifejezett élvezet-igénnyel, a második a sportteljesítmény. A külsőm, ha görcsöt jelent, nem érdekel, mert az a közérzetet rontja. Azért jelenthetem ezt ki, és azért lehetek büszke a testemre, mert rengeteg munkát tettem bele. Sokkal egyszerűbb lett minden, nem zavarnak apró részletek.

Test–lélek egészségének titka az elégedettség. A testem hálás, mert nincs prés alatt, túlterhelve, kizsigerelve. Nem kiabál belül az őrmester, és mégis sportolok. Nincs kiéhezve, ezért tudom tartani a súlyom és adott esetben pár napnyi kalóriamegszorítást izgalmas kalandnak felfogni, és ezért nem sérülök. Sok vizet iszom, és sokat alszom. Kerülöm a stresszt. Egyszerűen öltözöm, csak alkalomra veszek fel “nőieset”.

A nyár programja, tervek és hangsúlyok:

étkezés: több növény, sok hal és vadhús az alapja. Norvégiában nagyon jó rénszarvashús-pogácsákat ettem. Felismerhető, egyszerű ételek, sok félnapos böjt, sok víz, kevesebb kávé. Ez volna a jó, az utóbbi időben rengeteg idénygyümölcsöt ettem, túl sok tejterméket és némi hagyományos édességet is. De (kösz, Liv): ez csak kaja! Nincs rettegés, tilalom.

A gyerekeknek főzök többet, nagyon elcsúsztunk ezzel, folyton joghurtot, tésztát, banánt, sajtot, uborkát ettek a fárasztó hétköznapokon.

Futás, több közepes táv. Beneveztem a Wizzairre (szeptember 9.), talán megyek a Generalira augusztus 4-én (éjszakai félmaraton), és itt most megígérem, hogy 2:32-nél jobb lesz az időm. 🙂

Úszás és strand (Palatinus). Bringázás, talán valamelyik tó körül is. Másokkal spontán mozogni: tollaslabda, túra, kocogás. Falmászás? Squash. Heti egy vagy két súlyzós edzés. Szauna: egyhetes hiánya döbbentett rá, mennyire fontos.

Nem hallgatok senkire, aki tilt, parancsol, éleseket mond, pénzért csinálja. Már átlátok rajtuk, és egyszerűen nem törődöm velük. Csak az a fontos, hogy jól vagyok. Figyelem viszont, ki hogyan és miért gyárt tartalmakat, nagyon visszás az összkép. A tejmentességet jó volna kikísérletezni. Annyit mondhatok, a gabonamentesség csodákat művel.

Ti merre jártok, hova fejlődtetek, hogy vagytok?

25 thoughts on “eszemiszomsportolok

  1. Épp a minap olvastam, hogy a nordic diet milyen jó… Igaz, abban teljeskiőrlésű van, ezért tetszik is nekem. És megtaláltam a régi polcon Bulyovszky Lilla norvégiai útinaplóját 1864-ből! Újraolvasom, szívesen kölcsön- vagy továbbadom. Sok apró reália van benne meg egy valósz. fiktív, gondosan adagolt szerelmi történet leírása is – nem a szerzőé, hanem útitársnőjéé.

  2. Itt teljes megtorpanás május vége óta. Egy ronda izomszakadás a bal vádlimban, jó pár nap fekvés, egy hét mankó, ami idegesített, inkább sántikáltam, és ettől vagy mástól a lábfejem ízületeiben erős fájdalom, folytatódik az orvoshoz járás. Idegesítő, na.

    Kajában glutén minimalizálása, sok zöldség, kevesebb de még mindig viszonylag sok szénhidrát. A tejmentességet még tavasszal próbaképpen felfüggesztettem, hiba volt, a közérzetemen sokat rontott, hát még a bőröm állapotán. Úgyhogy a tej újra távozott a konyhából.

    Tartom a 64 kilómat, de mivel a mozgás elég gyér, elég szarul is nézek ki. Hát ez van. Várom hogy újra ugyanolyan mozgékony legyek mint voltam.

      • Hajlam is, a vállamban is volt tavaly. Állítólag a nagyon hajlékony embereknél gyakori. Kicsit túlterhelés is lehet, és egy rossz mozdulat. Felugrottam páros lábbal egy dobogóra és reccs, azzal a lendülettel el is ájultam.
        Még pár hét van hogy óvatosan újra kezdhessem az erősítést, addig kell kibírnom.

  3. A Fertő-tónál volt egy lelki élményem, amúgy fizikailag.
    Van Hegykőn, illetve Hegykőtől 2 m-re egy vasfüggöny-emlékhely, azaz meghagytak kb. tíz méter szögesdrót kerítést, meg egy-két őrtornyot. Ezt nagyon meg akartam nézni. Láttuk mi az előrejelzésben, hogy vihar lesz, de hát ki marad a szálláson ilyenkor, amikor kirándulni is lehet, hát valami majdcsak lesz.
    Az a falszerű sötétség már látható volt akkor is, amikor átértünk Hegykőre és nekiindultunk a tanösvénynek. Először rossz irányba indultunk, mert nem jól lőttem be, merre van észak (hehe) (de tényleg), és így veszítettünk jó húsz percet. Amikor a helyes irányba elindultunk végre, már egyértelmű volt a vészjósló, kőzetjellegű égboltból és a szélből, hogy itt tényleg komoly vihar lesz (a múlt heti szupercella volt ez, ami pont Sopron felől jött.) De nem fordulunk vissza. Még soha nem volt ilyen látványban részem, ilyen lehet, amikor hipnotizálnak. Aztán megérkeztünk a szögesdróthoz, és amikor a túloldalán megálltunk a tájékoztató táblánál, és elolvastuk az első évszámot, AKKOR indult meg a jégeső. Semmi alá nem lehetett elbújni, az őrbódé körbe volt kerítve szögesdróttal, és volt valahol messzebb egy másik, de ahhoz hogy jutunk el…? Vannak fák, de a vízszintes eső és jég elől oda sem lehetett bújni. Közben hideg viszont nem volt. Olyan volt, mint benne lenni VALAMIBEN, amiben vihar van, de közben védett, meleg. A vasfüggöny mellett, az őrtorony árnyékában, a vihar közepében, a jégesőben azt éreztem, hogy itt pontosan ennyi és ilyen mértékű rettegés, düh, szégyen gyűlt össze, összpontosult, és ez most összeadódik és megmutatkozik, és ha ebből nem tanulok most, akkor semmiből.
    Elindultunk a vízszintes esőben és orkánban, a fekete ég alatt visszafelé. Mire visszaértünk Hegykőre (2 km) elállt az eső és kisütött a nap. A busz 2 percen belül ott volt. (Kb 2 óránként jár…) Este mentünk egyet még (papucsban, persze, mert a cipőink is szarrá áztak), és abban a pillanatban állt neki újra esni, amikor fedél alá értünk.
    Másnap is volt egy víziószerű, valószerűtlen túránk Mexikópuszta-Sarród vonalban, és megismétlődött: abban a percben csapott le az újabb vihar, hogy visszaértünk a szállásra. Semmi kiszámítottság nem volt ebben, aznap már előrejelzést sem néztem, nem érdekelt.
    “A történelem vihara”, utálom, de igen. Elektromosság volt azon a helyen, olyan sűrű volt a levegő, mintha víz alatt lennénk. Elmosódottan emlékszem a szögesdrótra, és mintha megdőlt volna a föld is alattam. Ezeket nem utólag mondom, akkor és ott nagyon világos volt, hogy ez most ilyen. Vissza kell menni, mert amúgy 1. érdekelnek a táblákon a feliratok, 2. továbbra is fogalmam sincs, hogy amúgy vizuálisan igazából milyen az emlékhely.

      • Köszönöm. 2020-21-ben tervezünk megint menni, mert akkorra ígérnek még 15 szobát megnyitni a kastélyban, már ha ebben a hülye huzavonában sikerül egyáltalán. Plusz ide biciklizni kell jönni, mint megállapítottam, én meg azt még nem tudok. Az idei nyári terv. Be vagyunk sózva, lett családi nyaraló.

      • És az hol van?
        Nem akarnál megtanulni biciklizni, te? Amúgy a buszok is igen jól járnak azon a környéken, az osztrák részen végképp.

      • Alsóörs.
        De, de! Azért mondom, hogy ez az idei nyári terv, a bicikli. Aztán már csak az kéne, hogy ne rettegjek a forgalomban, és járhatnék biciklivel dolgozni. Ez a célom. De az évek meg rutin, gondolom.

      • Nem, kellő talpraesettséggel, önbizalommal hamar megjön a rutin. Akarni kell, szeretni, és akkor hihetetlen szabadság. Én is belevetettem magam, és akkoriban mindig ott ült mögöttem a fiam. Még a főváros se veszélyes hely, nincs feszkó (pedig én már csinálok nem egészen szabályos, ám nem veszélyes dolgokat).

      • Jól jön a biztatás, köszönöm. Már elszántam magam, menni fog, autózni soha, és Fertődön nagyon erősen éreztem, hogy biciklivel kinyílna a világ.

  4. Ezen a nyáron nem dolgozom irodában. És most egy ideig utána sem. Nem teljesen tudom, mi lesz, bár vannak kisebb munkáim. Ez nagy újdonság, és lelkifurdalást is érzek, folyamatosan, mert én így lusta vagyok és értéktelen (kinek mi van a fejében, ugye :-D)… ezt nyilván észreveszem-kezelem, mert csak egy gondolat, még ha jó mélyen is.
    A sport a Mátra 115 után betegségbe torkollt (ez egy 28 óra 20 perces gyaloglás volt, lejtőn néha kocogással). Két hét arcüreg-gyulladás. Múlt hét végére vége lett, ekkor bokaficam (újra) a Szimpla Élményen (páros terepfutás, 35 km, imádom a koncepciót, végig együtt megyünk és annyira, de annyira jó fej párom volt, Réka, most futottunk először együtt).
    Tegnap 9 km, jól érzem magam. No de a bokám… sebaj, egyrészt van otthon trx, előveszem, másrészt, bakancsban nem fáj. Mehetek hegyet mászni jövő hétvégén 🙂
    A sok futás mellékhatása volt, hogy fogyni kezdtem. 53 kiló volt a legalja, ennyi voltam 20 évesen, még a sportolások előtt, viszonylag izomtalanul. Érzésre nem rossz, mármint a mindennapokban, de azért ne fogyjak már el, jó is, hogy most kicsit máshogy csinálom.
    Van persze a jóga, ott sokféle órát tartottam mostanában, volt közte bevezetés a meditációba is. Izgalmas, sokat tanulok. A másik célom a nyújtás nyárra, mert ennyi túra és futás nagyon beköt, sok ilyen jógát tervezek magamnak.
    Teljesen világos az is, hogy 100+ km-es kihívást csak nyáron engedhetek meg magamnak, mert akadályozza azt, hogy kipihenten órát tartsak, utána 1-2 hétig nagyon szétesek, minden fáj, mindig aludnék. A Szondi túráz nézegetem a Börzsönyben, jó közel van (110 km, 5200m szint) és lenne mondjuk 23-24 óra, de csak akkor érdekel, ha nincs hőség. Ez augusztus elején van. És neveztem a Piros 85-re, de ez csak október. Addigra tuti lesz szép új bokám.
    A nyaralás a Rilában lesz (Bulgária), új hegység nekem és új ország német túratársamnak. Bulgáriát valamiért imádom, jó fejek az emberek és kevesen vannak a hegyekben, az infrastruktúra sem olyan sok.
    Velem ilyenek történnek 🙂 ja, és mióta nincs iroda, kevesebb kávét iszom és sütit eszem… erre számítottam is.

  5. Mindenki hízik, mindenki szenved, mindenki elakad, kiég. Túl sok a negatív érzelem és testi baj pont azoknál, akik a változás lehetségességét, az egészséget hirdetik.
    Gökler Kriszti (ő hormonális fogamzásgátlástól és a versenyzéstől), Dudás Lili (címlapon hosszúujjúban), flexes csajok, köztük eredményes versenyző is…
    Fiatal, gyerektelen vagy egygyerekes csajok, sorra teszik tönkre magukat.
    Pedig olyan heroikus a versenyfelkészülés, meg olyan szépek a fotón, és olyan motiváló, hogy ők aztán kitartóak, nem adják fel…
    Egy darabig működik is. Csak szétbassza a tested homeosztázisát.
    Mérték, jó közérzet, belső motiváció, kinézetfetisizmus és szelfifüggés nélkül, és jókat enni, mindig. Így tartható a forma, és nem erodálódik a lélek sem.
    Ilyen volt:

    Ilyen lett, alig HÁROM HÉT ALATT:

  6. Mit ettem ma?
    Elolvastam egy híres kajás-gyógyítós blogger posztját, hogy mit evett, és olyan ideges lettem, hogy a csupa vegyszer, promotált, mű kaják, édességek mellett ő IR-eseknek ad tanácsot, hogy inkább a sajátommal foglalkozom, és nem fogok ilyeneket olvasni.
    Promotált megjelenés, pancsolt kaják, trendiség. Ja, és minimalizmus.
    Döbbenet, amit magatokkal csináltok, és hogy ennyire nem sportoltok, az is.
    Szóval.
    Kettőig semmit, csak vajas/csepp tejszínes kávét. és bő liter vizet (ásvány). ha délelőtt van kalória, az zsírból származik. imádom ezt az érzést!
    utána ettem (szándékosan) hűtött-visszalangyosított rizsből maréknyi rizibizit és megfőztem a húsvéti sonkát, a gyerekeknek sütöttem csirkemellet. fél tenyérnyi csirkemell, három vékony szelet sonka.
    este görög joghurt, blansírozott mandula egyharmad zacskó, szamócaszemek, és nagy pohár fehérbor.
    egy zöldalma délután, a savanyú fajta.
    egy kocka 85-ös csoki.
    sütni kezdtem epres-mascarponés-mandulalisztes sütit a gyerekeknek, de elbasztam (odakapattam) sajnos a tésztát, így a mascarpone is megmaradt.
    úgy tűnik, megtanultam normális adagokat enni: épphogy, nem két pofára.
    egyre többször van, hogy épp menni kell valahova, előtte eszem egy keveset. mire úton vagyok, érzem, elég volt. ha otthon maradnék, többet ennék.
    ha valakiben heveny desszertvágy van (előfordul), időzítse indulás előttre, tök hatékony. eszel egy harapást, egy kanállal, akkor nincs az, hogy te ezt soha. és irány a dolgodra.
    nem szabad tétlennek lenni.
    ma csak bringáztam és kutyasétáltattam. holnap squash, fogok nyújtani és szaunázni is, futok is a héten, aztán szerdán úszás, nagyon várom!

  7. Hogy végre lement az időre rohanós suliidőszak, az nagyon jó. Bár még van egy hét tábor a nagynak (falat mászik, én meg irigykedem), de utána jön az igazi, nyári időtlenség! Sokat járok a gyerekekkel, minden nap megyünk, mindig gyalog. A lányok játszón pörögnek, én meg olvasok, vagy a fiammal pingpongozok/ tollasozok. Itthon piciket edzek. Heti egyszer lovagolunk. Szeretem ezeket a napokat! Az ő kajálásuk most erősen tészta középpontú, de megy mellé sok zöldség, hal, sajt, tojás. Én meg nagyon élvezem, hogy ott tartok a ketóban, hogy kezd rugalmasabbá válni a rendszerem. Idénygyümölcs be-befigyel, a meggynek például nem tudok ellenállni. És nincs bűntudatom, utána ugyanúgy a tojást, vajat, lazacot kívánom. Minden nap átlag 14-16 óra böjt. Ebédig csak kávé, víz, nagynéha mandula, dió. Szoktam leveseket főzni tésztabetét nélkül, sok zöldséggel, magamnak extra zsiradékkal. 😀 Utána vacsorára friss idényzöldségek tojással, szalámival, sajttal. Kapok időnként vadhúst, abból nagyon finom pörkölt készül. Sosem tolok gluténos cuccokat, paleós sütiket időnként igen. Nagyon jó most így, kíváncsian figyelem tovább magam, hová alakulok (10 hónapja lowcarb/keto). Párom látván az én fejlődésemet, elkezdett ketózni. Érdekes ezt is figyelni… igyekszem támogatni, amikor kéri, s nem túl okosnak lenni. Tökjó, hogy újra közösek az ételeink! (2-3 évvel ezelőtt vegaként rendszeresen együtt főztünk.) Az ő kreativitását is élvezem, sokat ad az én rendszeremhez.
    Ami hiányzik, hogy néha elmehessek egyedül úszni. Ez nekem meditáció, nem a teljesítményre megyek. Nagyon szépen rendbe teszi mindig az aznapot. Jó lenne eljutni…

      • A MOM valóban szuper, én is ott úszkáltam keddenként tavasszal. Igazából csak annyi bajon van, hogy a gyerekek itthon, velem, a nyáron 2 hetem lesz magamra… így az egyedül úszni menni nagy luxusnak tűnik. Velük nem működne, csak N tud úszni.

  8. “43 éves vagyok, és ha leszállok a lóról, mindenem fáj. 43 éves vagyok, és sokak szemében én már csak a „koromhoz képest” nézhetek ki jól. 43 éves vagyok, és gyakran megkapom, hogy „milyen jól tartod magad, legalább öt évet letagadhatnál”. 43 éves vagyok, és oda kell figyelnem az egészségemre. Le kell győznöm a rendelőfóbiámat. Be kell melegítenem az ízületeimet. Rendesen le kell nyújtanom az izmaimat. Oda kell figyelnem a bevitt alkoholmennyiségre. Ha kialudhatom magam, úgy érzem, megütöttem az ötös lottó főnyereményét. Ha egy órára kikapcsol az agyam lóháton, olyan, mintha egy hétvégét lehúztam volna valami wellnessben. 43 éves vagyok, és ha elég vizet iszom előző nap, akkor másnap úgy nézek ki, mint akit kivasaltak. 43 éves vagyok és az imént meggugliztam a kötelező és ajánlott orvosi vizsgálatokat.” DTK. Egy évvel idősebb nálam. Hogy lehet? És hogy mindenkinek szar a térde, lesérül? Én mindig olyan természetesnek éreztem, hogy persze, hogy még mindig zúzunk, persze, hogy nem fáj semmi… Kezdem megbecsülni. Itt szeretném megjegyezni a nagy összefüggést: a szénhidrát mint olyan gyulladáskeltő és autoimmun folyamatok fellángolásáért felelős, a (jó, állati) zsírok gyulladáscsökkentők. Illetve arra hajlamosaknál (köszvény) jó vigyázni a purinnal (vörös húsok, szardínia pl.).

  9. Az eletemet konnyito ujitas (innen jott az otlet), csak feherjet eszem sport elott. Regen kinlodas volt beutemezni szigoruan mikor, mit es mennyit egyek sport elott, hogy ne ajuljak el az ehsegtol de ne hanyjam el magam 2 perc kardio utan meg hiperventillaljak, ne essen le hirtelen a vernyomasom ha felemelek egy sulyt, plusz a ko ami mindjart kirobban a gyomrombol. Volt, hogy inkabb kihagytam az edzest mert a tokom kivolt a nagy szervezestol, hogy pontosan mikor egyem meg a fel banant. Szenhidrat nelkul minden ok, kenyelmes, szervezesmentes, egyszeru.

      • Nem, semmi, mindegy sokat eszem vagy csak epp igenytelenul bekapok par falatot. Az is mindegy, hogy par oraval edzes elott vagy kozvetlenul. Szomjasabb vagyok de kb ennyi. Elotte kifejezetten rosszul voltam mozgas kozben ha nem lottem be nagyon pontosan mikor es mennyit eszem. Kifulladas, hanyinger, vernyomas leeses, koerzes a gyomromban. Vagy ehesen mentem es minden turelmetlenul ment, csak arra tudtam gondolni kit egyek meg. Mar honapok ota csak feherjet tolok mozgas elott es soha nem volt semmi kellemetlen. Meg akkor sem ha epp 5 percel ciganykerekezes meg kezenallas elott zabalom tele magam.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.