udvarolnál? így ne légy kellemetlen

Ritkán írok konkrét tanácsokat, pragmatikus tippeket, ebben a randidologban meg különösen nem szokásom, mint ahogy randizni sem, de most összegyűjtöttem, mi az, amitől egy ismerkedés nem válik kellemetlenné a nő számára rögtön az elején.

Ha úgy csinálod, mint a többi próbálkozó, úgy is fogsz járni: sehogy. Légy más! De ne direkt, őket is überelő látványos tettekkel, hanem egyszerűen kerüld el a csapdákat.

Mégpedig írom ezt azért, mert ami ezekben a helyzetekben terhes, kínos még egy életvidám, nem szorongó, belemenős nőnek is, az az, hogy oké, értem, tudom, hogy vonzódik, de hogyan jelezzem, hogy ez sok, ezt nem élvezem, ez a túláradás vagy öndomborítás fölösleges?

Legyünk el csak úgy, nagy elvárások nélkül, a színes, izgalmas világban, és működni fog.

A kezdeti buktatók leggyakoribbja, hogy a férfi túlszexualizálja a szituációt, és ettől éhes, bugyuta, vicceskedő valakinek tűnik, miközben azt hiszi, ez a férfias. Lehet, hogy erre a stratégiára az apád, tanácsadó könyvek vagy korábbi élmények tanítottak, azt gondolod, ez így működik, mert olyan nőkkel randiztál, akik ezt jól viselték, vagy olyan munkahelyi légkörben töltöttél éveket, ahol az ilyen viselkedés norma volt, de van egy gyanúm, hogy ők is unták, legalábbis jobb, igazabb interakciók híján viselték csak el.

Ne tévesszen meg, hogy a legnagyobb sármőrök is ezt csinálják. Nekik nem ez a titkuk, hanem hogy lehengerlően vonzók, és kvázi mindegy, mit csinálnak a randikon. Úgyszólván annak ellenére is bejönnek a kiszemeltnek, hogy előadják ezeket a bénácska elemeket.

Volt nemrég egy rendkívül izgalmas randipartnerem, aki előadta az összes panelt, a horoszkóptól a kedvenc (nem szervesen szóba kerülő) filmen át a “csak egy puszit hadd adjak”-ig. De ő annyira elemien vonzó volt, hogy már ez előtt eldőlt a dolog, szagra, úgyszólván, és olyan is lett az eksön aztán. A beszélgetést viszont untam, paródiának tartottam, és legjobb (fiú)barátommal szénné röhögtük magunkat a tipikus elemeken. Na most, ha mindezt egy nem is vonzó partner adja elő, az brrrrr.

Hidd el, egy vonzó nő ezerszer kapja meg a sztereotip bókokat, a kis frivol célzásokat, szójátékokat, a kettős értelmű malackodást. Unja továbbá a kézen fogva a tíz centis gödrön való átsegítést, az ürügyeket kereső letaperolást. És arra vágyik, hogy valaki végre másképp közeledjen.

Én például arra vágyom, hogy ember módra bánjanak velem: ember vagyok, a másikhoz hasonló, csak történetesen és mellesleg nő – és ez eleinte, ezekben a helyzetekben nem túl fontos, pontosabban: kellően érződik külön hangsúlyozás nélül is. Az a fontos, hogy értelmes, aktív ember vagyok, szeretek örülni, beszélgetni, mindenfélét csinálni. Ha a nőségem fel van magasztalva, ha hangsúlyozottan másfajta lénynek számítok, mint a másik, pusztán a nemem miatt, az nyomaszt, mert szerepelvárás lesz belőle, úgy érzem, koreográfiát kell végigjárnom. Nem kedvelem, ha percenként valamilyen formában megkapom, hogy szép a szemem, bármilyen szexi célzást, mert így nekem nincs terem kedvesnek lenni, és ez tolakodás, ami ellenállást növeszt bennem.

Én nagyon nő vagyok, nem félek a témától, de a magam módján szeretek az lenni, nem “viselkedve”. Tudjuk mindketten, hogy ez ismerkedés, nagyon erősen ott van a levegőben a kétneműség, még egy spontán találkozáson is (nemhogy egy társkeresős vagy direkt randin, összeboronált szituációban), ezért nem kell a “tárgyra térni”, teszelni (a shit teszt ennek szélsőségesen komikus és taszító formája). Sőt, nem különösebben hangsúlyozni, hogy te férfi vagy, én meg nő, mint ahogy a csiliről sem mondogatjuk folyton, hogy csípős. Ha ez a vigyorgós témád, az sok lesz, és tönkrevágja az elejét, vagy talán az egészet is. Amellett, az efféle megnyilvánulások szerepjátszósak, sztereotipek. Én azt várom csak, hogy lehessen odafigyelni, beszélgetni, közösen csinálni dolgokat, és ez sokkal könnyebb, mint a “hódító”, nemi jellegű viselkedés.

Az ismerkedés korai szakában tehát viselkedj szinte semleges neműként, mert az állandó célzásokkal, azzal, hogy “puhatolózol, van-e fogadókészség”, azzal, hogy biztosra akarsz menni, tönkrevágod az egészet, alulra pozicionálod magad, akkor is, ha eredetileg vonzódott a nő.

Felejtsd el a sémáidat, az adott hiedelmeket, miszerint “a” nő erre meg arra vágyik, te mint férfi így meg úgy működsz, továbbá egy nőt így vagy úgy lehet lenyűgözni. Főleg ha a nő jelzi, hogy mit szeretne, mi zavarja, és pont azt jelzi vissza: légyszi, ne működj úgy, idegesítő.

Az ilyen nővel amúgy is jól jársz, mert ő őszinte. Aki a hagyományos koreográfiát igényli és pillarebegtet, várja, hogy szórakoztassák, valószínűbben számító.

Ne próbáld megnevettetni: dől a szó és jönnek a poénok maguktól is, ha eleven helyzetekben tudtok együtt lenni. Ha nem dől, nem jönnek, és nonverbálisan sem jóleső a szituáció, akkor valószínűleg nincs vonzalom, és nem is érdemes ütni a vasat (ami az esetek 95 százaléka).

Ne mondd el ugyanazt hússzor.

Ne tedd piedesztálra a nőt, ne teremts “lovagi” helyzetet, ne képzelj köré túl sokat, ne te nyomd fel az értékét. Ne félj tőle, ne parázz rá arra, hogy mi lesz.

Ne sorold elő rögtön az összes rangodat, erényedet, végzettségedet. Hagyd, hogy lassan derüljön ki az életed, ne kakaskodj.

Ne szidd neki, ne hibáztasd a korábbi partnereidet, főleg a fő exedet ne.

Ne kérdezgesd a szexről a nőt, se a korábbi (vagy épp jelenlegi) partnereiről.

Ne kérdezgesd horoszkópról, ne tegyél ezzel kapcsolatos, bornírt állításokat.

Nyugodtan légy önmagad: ne igyekezz annyira. Lehetsz önironikus.

Ennyi.

15 thoughts on “udvarolnál? így ne légy kellemetlen

    • Nem is tudom. Én soha nem érintek meg idegen nőt, de vannak helyzetek amikor ösztönösen jön a karnyújtás. Ilyen egy “tízcentis gödör” is akár. De ráhagyom a nőre, hogy elfogadja-e a segítséget, avagy sem.

  1. A felmagasztaláshoz: ‘Nem szeretem a buta nőket! De te olyan okos vagy!’ Nem kéne ezt mondani, mert ez olyan, mint egy kapcsoló. És onnantól kezdve minden mondata egy közhely, és igazából addig is, de ezután már hallhatóan is ordít, hgy nincs egy saját gondolata sem, de mindent rohadt magabiztosan ad elő, amit másoktól szedett.

  2. ‘Unja továbbá a kézen fogva a tíz centis gödrön való átsegítést, az ürügyeket kereső letaperolást. ‘

    Mert vannak irodalmi alkotások, amikből úgy tudja az efféle lovag, hogy ez a figyelmesség jele, továbbá tudni lehet róla még azt, hogy amikor viszont valóban a szakadék szélén kapaszkodsz, mond ügyesen okosakat, esetleg a kezedre lép.

  3. Ezt majd felolvasom a fiúknak ha elég nagyok lesznek hozzá.
    Nekem nem mondta anno senki, hogy is van ez, néhány ködös szülői megjegyzés és persze a tizenéves fiúk egymást hülyítő okosságain túl. Ezért aztán próbáltam rátalálni a “technikákra”. De nagyon izzadtságszagú próbálkozások lettek ebből. Persze ahol kölcsönös volt, ott kötelező körökről szó sem esett, az úgy történni szokott.
    Csak a fiúk egymást hergelik olyasmivel, hogy minden nőt le lehet venni a lábáról jó dumával, trükkök százaival. És az alfahímekröl szóló mitológikus történeteken nőnek fel.

  4. Nálunk a hirtelen nagy összeborulás után voltak ilyen direkt udvarlós gesztusok, nagyon hangsúlyozottan idézőjelbe téve mindet, vicces volt (illetve most is vicces), annak is lett szánva. (Pláne mikor gerincbekattanás miatt megfordul a dolog, és én veszem ki a kezéből a nehéz szatyrot, meg segítem föl a járdaszegélyre, hajolok le a leejtett izéért. Jó, ez önmagában persze nem vicces, de hálistennek tudunk rajta röhögni. Persze csak óvatosan, hogy ne fájjon.)

  5. Mindig azon csodálkozom, amikor az ismerőseim azt mondják, hogy utálják amikor az utcán leszólítják őket, mert milyen kínos, hülye szituáció. Ebben az interjúban is: https://www.google.at/amp/24.hu/elet-stilus/2017/06/25/a-szerelemvonaton-nincsen-fek-egy-magyar-lany-konyvet-irt-a-tinderes-randikrol/amp/
    „A ritka kivételektől eltekintve a munkahely sem a legjobb terep erre, az utcai leszólítgatás pedig egyenesen hátborzongató. Egyszer, miközben épp moziba rohantam, egy pasi elém állt, beleharapott a levegőbe, és konkrétan felvetette ezt a kérdést: „Helló Piroska! Lehetek a farkasod?” Ez azért ijesztő, nem?”
    (Beleharapott a levegőbe -> ettől a mondattól rosszul vagyok)

    Nekem az összes kapcsolatom utcán leszólítós volt, meg volt sok ilyen szerencsétlen próbálkozó is, de én ezekben mindig a humort látom, és próbálok akkor már valami beszélgetést kihozni, bár van aki menthetetlen. Szerintem aki ismerkedni akar, egy út van, menni kell, folyton, bulizni, aktuális menő sport (falmászás), (ha konzi néptáncsoport :D) kávézó, étterem, utazni, de ezek már csak önmagukban is olyan jó dolgok, olyan mehetnékem van, csak attól, h végiggondoltam.

    Ami nekem még nagy nem, amikor elkezdik piszkálgatni valami hiányosságomat, lifetilnek volt egy ilyen sztorija, hogy látta a buliban, h a csajnak striás a combja, és mondta neki, h látom dagi voltál. Hát, biztos nagyot szexeltek ezután. Vagy a veszek én neked szép cipőt, ne ilyen szarban járj, és az élhetnél jobban a gyerekeid nélkül wannabe pimp dumák.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s