udvarolnál? így ne légy kellemetlen

Ritkán írok konkrét tanácsokat, pragmatikus tippeket, ebben a randidologban meg különösen nem szokásom, mint ahogy randizni sem, de most összegyűjtöttem, mi az, amitől egy ismerkedés nem válik kellemetlenné a nő számára rögtön az elején.

Ha úgy csinálod, mint a többi próbálkozó, úgy is fogsz járni: sehogy. Légy más! De ne direkt, őket is überelő látványos tettekkel, hanem egyszerűen kerüld el a csapdákat.

Mégpedig írom ezt azért, mert ami ezekben a helyzetekben terhes, kínos még egy életvidám, nem szorongó, belemenős nőnek is, az az, hogy oké, értem, tudom, hogy vonzódik, de hogyan jelezzem, hogy ez sok, ezt nem élvezem, ez a túláradás vagy öndomborítás fölösleges?

Legyünk el csak úgy, nagy elvárások nélkül, a színes, izgalmas világban, és működni fog.

A kezdeti buktatók leggyakoribbja, hogy a férfi túlszexualizálja a szituációt, és ettől éhes, bugyuta, vicceskedő valakinek tűnik, miközben azt hiszi, ez a férfias. Lehet, hogy erre a stratégiára az apád, tanácsadó könyvek vagy korábbi élmények tanítottak, azt gondolod, ez így működik, mert olyan nőkkel randiztál, akik ezt jól viselték, vagy olyan munkahelyi légkörben töltöttél éveket, ahol az ilyen viselkedés norma volt, de van egy gyanúm, hogy ők is unták, legalábbis jobb, igazabb interakciók híján viselték csak el.

Ne tévesszen meg, hogy a legnagyobb sármőrök is ezt csinálják. Nekik nem ez a titkuk, hanem hogy lehengerlően vonzók, és kvázi mindegy, mit csinálnak a randikon. Úgyszólván annak ellenére is bejönnek a kiszemeltnek, hogy előadják ezeket a bénácska elemeket.

Volt nemrég egy rendkívül izgalmas randipartnerem, aki előadta az összes panelt, a horoszkóptól a kedvenc (nem szervesen szóba kerülő) filmen át a “csak egy puszit hadd adjak”-ig. De ő annyira elemien vonzó volt, hogy már ez előtt eldőlt a dolog, szagra, úgyszólván, és olyan is lett az eksön aztán. A beszélgetést viszont untam, paródiának tartottam, és legjobb (fiú)barátommal szénné röhögtük magunkat a tipikus elemeken. Na most, ha mindezt egy nem is vonzó partner adja elő, az brrrrr.

Hidd el, egy vonzó nő ezerszer kapja meg a sztereotip bókokat, a kis frivol célzásokat, szójátékokat, a kettős értelmű malackodást. Unja továbbá a kézen fogva a tíz centis gödrön való átsegítést, az ürügyeket kereső letaperolást. És arra vágyik, hogy valaki végre másképp közeledjen.

Én például arra vágyom, hogy ember módra bánjanak velem: ember vagyok, a másikhoz hasonló, csak történetesen és mellesleg nő – és ez eleinte, ezekben a helyzetekben nem túl fontos, pontosabban: kellően érződik külön hangsúlyozás nélül is. Az a fontos, hogy értelmes, aktív ember vagyok, szeretek örülni, beszélgetni, mindenfélét csinálni. Ha a nőségem fel van magasztalva, ha hangsúlyozottan másfajta lénynek számítok, mint a másik, pusztán a nemem miatt, az nyomaszt, mert szerepelvárás lesz belőle, úgy érzem, koreográfiát kell végigjárnom. Nem kedvelem, ha percenként valamilyen formában megkapom, hogy szép a szemem, bármilyen szexi célzást, mert így nekem nincs terem kedvesnek lenni, és ez tolakodás, ami ellenállást növeszt bennem.

Én nagyon nő vagyok, nem félek a témától, de a magam módján szeretek az lenni, nem “viselkedve”. Tudjuk mindketten, hogy ez ismerkedés, nagyon erősen ott van a levegőben a kétneműség, még egy spontán találkozáson is (nemhogy egy társkeresős vagy direkt randin, összeboronált szituációban), ezért nem kell a “tárgyra térni”, teszelni (a shit teszt ennek szélsőségesen komikus és taszító formája). Sőt, nem különösebben hangsúlyozni, hogy te férfi vagy, én meg nő, mint ahogy a csiliről sem mondogatjuk folyton, hogy csípős. Ha ez a vigyorgós témád, az sok lesz, és tönkrevágja az elejét, vagy talán az egészet is. Amellett, az efféle megnyilvánulások szerepjátszósak, sztereotipek. Én azt várom csak, hogy lehessen odafigyelni, beszélgetni, közösen csinálni dolgokat, és ez sokkal könnyebb, mint a “hódító”, nemi jellegű viselkedés.

Az ismerkedés korai szakában tehát viselkedj szinte semleges neműként, mert az állandó célzásokkal, azzal, hogy “puhatolózol, van-e fogadókészség”, azzal, hogy biztosra akarsz menni, tönkrevágod az egészet, alulra pozicionálod magad, akkor is, ha eredetileg vonzódott a nő.

Felejtsd el a sémáidat, az adott hiedelmeket, miszerint “a” nő erre meg arra vágyik, te mint férfi így meg úgy működsz, továbbá egy nőt így vagy úgy lehet lenyűgözni. Főleg ha a nő jelzi, hogy mit szeretne, mi zavarja, és pont azt jelzi vissza: légyszi, ne működj úgy, idegesítő.

Az ilyen nővel amúgy is jól jársz, mert ő őszinte. Aki a hagyományos koreográfiát igényli és pillarebegtet, várja, hogy szórakoztassák, valószínűbben számító.

Ne próbáld megnevettetni: dől a szó és jönnek a poénok maguktól is, ha eleven helyzetekben tudtok együtt lenni. Ha nem dől, nem jönnek, és nonverbálisan sem jóleső a szituáció, akkor valószínűleg nincs vonzalom, és nem is érdemes ütni a vasat (ami az esetek 95 százaléka).

Ne mondd el ugyanazt hússzor.

Ne tedd piedesztálra a nőt, ne teremts “lovagi” helyzetet, ne képzelj köré túl sokat, ne te nyomd fel az értékét. Ne félj tőle, ne parázz rá arra, hogy mi lesz.

Ne sorold elő rögtön az összes rangodat, erényedet, végzettségedet. Hagyd, hogy lassan derüljön ki az életed, ne kakaskodj.

Ne szidd neki, ne hibáztasd a korábbi partnereidet, főleg a fő exedet ne.

Ne kérdezgesd a szexről a nőt, se a korábbi (vagy épp jelenlegi) partnereiről.

Ne kérdezgesd horoszkópról, ne tegyél ezzel kapcsolatos, bornírt állításokat.

Nyugodtan légy önmagad: ne igyekezz annyira. Lehetsz önironikus.

Ennyi.

59 thoughts on “udvarolnál? így ne légy kellemetlen

    • Nem is tudom. Én soha nem érintek meg idegen nőt, de vannak helyzetek amikor ösztönösen jön a karnyújtás. Ilyen egy “tízcentis gödör” is akár. De ráhagyom a nőre, hogy elfogadja-e a segítséget, avagy sem.

  1. A felmagasztaláshoz: ‘Nem szeretem a buta nőket! De te olyan okos vagy!’ Nem kéne ezt mondani, mert ez olyan, mint egy kapcsoló. És onnantól kezdve minden mondata egy közhely, és igazából addig is, de ezután már hallhatóan is ordít, hgy nincs egy saját gondolata sem, de mindent rohadt magabiztosan ad elő, amit másoktól szedett.

  2. ‘Unja továbbá a kézen fogva a tíz centis gödrön való átsegítést, az ürügyeket kereső letaperolást. ‘

    Mert vannak irodalmi alkotások, amikből úgy tudja az efféle lovag, hogy ez a figyelmesség jele, továbbá tudni lehet róla még azt, hogy amikor viszont valóban a szakadék szélén kapaszkodsz, mond ügyesen okosakat, esetleg a kezedre lép.

  3. Ezt majd felolvasom a fiúknak ha elég nagyok lesznek hozzá.
    Nekem nem mondta anno senki, hogy is van ez, néhány ködös szülői megjegyzés és persze a tizenéves fiúk egymást hülyítő okosságain túl. Ezért aztán próbáltam rátalálni a “technikákra”. De nagyon izzadtságszagú próbálkozások lettek ebből. Persze ahol kölcsönös volt, ott kötelező körökről szó sem esett, az úgy történni szokott.
    Csak a fiúk egymást hergelik olyasmivel, hogy minden nőt le lehet venni a lábáról jó dumával, trükkök százaival. És az alfahímekröl szóló mitológikus történeteken nőnek fel.

  4. Nálunk a hirtelen nagy összeborulás után voltak ilyen direkt udvarlós gesztusok, nagyon hangsúlyozottan idézőjelbe téve mindet, vicces volt (illetve most is vicces), annak is lett szánva. (Pláne mikor gerincbekattanás miatt megfordul a dolog, és én veszem ki a kezéből a nehéz szatyrot, meg segítem föl a járdaszegélyre, hajolok le a leejtett izéért. Jó, ez önmagában persze nem vicces, de hálistennek tudunk rajta röhögni. Persze csak óvatosan, hogy ne fájjon.)

  5. Mindig azon csodálkozom, amikor az ismerőseim azt mondják, hogy utálják amikor az utcán leszólítják őket, mert milyen kínos, hülye szituáció. Ebben az interjúban is: https://www.google.at/amp/24.hu/elet-stilus/2017/06/25/a-szerelemvonaton-nincsen-fek-egy-magyar-lany-konyvet-irt-a-tinderes-randikrol/amp/
    „A ritka kivételektől eltekintve a munkahely sem a legjobb terep erre, az utcai leszólítgatás pedig egyenesen hátborzongató. Egyszer, miközben épp moziba rohantam, egy pasi elém állt, beleharapott a levegőbe, és konkrétan felvetette ezt a kérdést: „Helló Piroska! Lehetek a farkasod?” Ez azért ijesztő, nem?”
    (Beleharapott a levegőbe -> ettől a mondattól rosszul vagyok)

    Nekem az összes kapcsolatom utcán leszólítós volt, meg volt sok ilyen szerencsétlen próbálkozó is, de én ezekben mindig a humort látom, és próbálok akkor már valami beszélgetést kihozni, bár van aki menthetetlen. Szerintem aki ismerkedni akar, egy út van, menni kell, folyton, bulizni, aktuális menő sport (falmászás), (ha konzi néptáncsoport :D) kávézó, étterem, utazni, de ezek már csak önmagukban is olyan jó dolgok, olyan mehetnékem van, csak attól, h végiggondoltam.

    Ami nekem még nagy nem, amikor elkezdik piszkálgatni valami hiányosságomat, lifetilnek volt egy ilyen sztorija, hogy látta a buliban, h a csajnak striás a combja, és mondta neki, h látom dagi voltál. Hát, biztos nagyot szexeltek ezután. Vagy a veszek én neked szép cipőt, ne ilyen szarban járj, és az élhetnél jobban a gyerekeid nélkül wannabe pimp dumák.

  6. Mint egy anakonda, miután lenyelt egy borjút… jézus ereje…azok a karok. Sportolsz és így nézel ki? Az a vicsor 🙂 Este menj ki, tekeregj azzal a gumikötéllel, tuti, hogy az összes gyerek hazaszalad ijedtében 😀

      • Megszállott. Erőszakos.

        Nem bírja elviselni. 🙂 Nekem ez elégtétel.
        A Gumiszoba felől fúj a szél, őket zavarom ennyire, ők azok, akik “lapoztak”, ugyebár és akik szerint én “lesem” őket. (Ó, bárha, ez a nagy fantázia, hogy ők a főszereplők. Hogy nekik jár a figyelem, a hősszerep, a zaklatottság, a dráma, a díjak, az elismerés…) Álnéven simán megy a testszégyenítés.

        Megjegyzem, nem csak a fogantatás, az indulat a cikis, meg az agresszív hazudozás – ez az “anyám”, jézus ereje”, “huh” stílus, általában az indulati szervetlen beszúrások (több éve, több tucat kommentben, ugyanilyen tartalommal, változatos álnevekről) iszonyú suttyó szociokulturális háttérre utalnak, ilyet soha intelligens emberek nem mondanak, pláne nem írnak le. (Most erre majd abbahagyja.) Szóval nem csak idomtalan testű és sóváran sikeréhes a kedves kommentelő. (Következő üzenetében én leszek idomtalan, csak figyeljetek, ismét tanult egy szót.)

        Erre majd, mint ahogy küldte a múltkor a folyamodvány és a képzések után a bankszámlakivonatát és a fizetési meghagyását, most majd küld valami isteni testről egy lelopott fotót, újabb álnévről.
        Nem bírja elviselni, ennyi.
        Ezt csinálja, évek óta. Szerelem, mélység, intellektus, pénz, kitartás, tehetség és feszes test fájnak neki, amit azért mohón nézeget.
        Érdekes, mindenesetre.

      • Picit összezavarsz most.
        Idejössz direkt ráborítani a bloggerre a hányadékodat. Aztán visszajársz nagy vihogva, hogy na, hogy reagál. Vajon mitől ekkora téma pont az én reakcióm? Ennyire unatkozol? Amikor megtörténik, amit provokáltál: megkapod a tényeket, és visszajelzik, hogy nem csak parasztság, de agyament rosszindulat és hazugság is, amiket írsz, akkor nagy elégtételt érzel. Vajon miért? Pl. el is szégyellhetnéd magad az ostoba gyűlölködés miatt.
        Megint odakensz valami erőszakos, ellenséges két sort.
        És te tényleg úgy érzed ilyenkor, hogy nyertél?
        Neked ez elégtétel?
        Nem érzed, menniyre gyáva, szánalmas, téged minősít?
        Ez azt jelenti, hogy te sem gondolod komolyan, amiket írsz? Hogy látod azért te is, hogy ez puszta kötözködés, genyózás?
        Vagy minek akkor?
        Nem zavar, hogy gyáva, gyenge, sunyi személy benyomását kelted? Hogy irigynek és szánalmasan tájékozatlannak tűnsz? Úgy gondolod, ha névtelen vagy, ha kavarsz az álnevekkel és az IP-kkel, akkor nem számít? De, számít, mert neked mindenképpen együtt kell élned magaddal.
        Téged bántalmaztak gyerekkorodban, ugye?

    • Amikor valaki hülyét csinál magából, és már mindenki kineveti, és még mindig nem veszi észre, és tovább tolja ugyanazt, az már túl van a nevetségesen, viccesen, komikuson. Az rettenetesen szomorú. Sajnálatraméltó. Nem, mintha én sajnálnám ezt a kommentelőt, de a viccesen mindenesetre már rég túl van. Kár, hogy nem látja még mindig.

        • Régi, visszatérő motívum, hogy megfigyelnek, agresszívak lesznek az újszerű dolgaimtól, álnéven hergelik a hangulatot, kikezdenek, normákra figyelmeztetnek, rágalmaznak. Ingerültek, amikor könyvem, szerelmem, edzőm, fotózásom, cikkem van, nem megy le a falat, hogy én nem csak pofázok az edzésről. Megfigyelik, utánozni akarják, frusztráltak, hogy nekik nem megy úgy. Ferdítenek, hogy az a szar, amit én élvezek, és az a jó, ami bezzeg nekik “van” (nincs, az kamu), hogy ez agresszió, hogy nem is nagy dolog, a fotó hamisítva van… természetesen a nagy igazságkedvelő, aki rajtam mindent számon kér, nem tér vissza és nem revideál, hogy bocs, elgaloppíroztam magam, nem volt igazam, tényleg kockahasad van. Mert patkány.

          • Nyilvan nem ter vissza, az ilyenek soha nem ismernek be semmit, meg is fordulna a tortenesek logikaja, mivel azt feltetelezne, hogy csak johiszemuen tevedett, de aki szandekosan szemetkedik miert ismerne el, hogy nem ugy van…az eredeti celja az, hogy hiteledet rontsa, jo kedvedet szegje es lehetne sorolni. Az ilyen nem fogja elismerni a budos eletben, hogy csak egy suttyo kis fereg es ennyi futtya tole.

            • Dehogy nem tér vissza. Figyel. Álnevek tömegén, néha őrjöng, néha jóindulatú tanácsokat ad. Tök felismerhető: erőltetett, hatásvadász, kioktató stílusa van, mesterkélt fordulatokkal. Soha nem volt jóhiszemű. Dalmayr = galamb = bisou = Tibériusz Grakkhusz stb, még vgy húsz néven, IP-k szerint is. Legfeljebb két ember tolja ezt az egészet, és közvetve, áttételesen a Gumidüh mozgatja őket ellenem. Én is szívjam meg, nekem is szar melóm legyen, fújnak rám, hirlando pl., hogy én 80 kiló vagyok, ne dumáljak egészségről, nem hisz nekem. irigylik a pénzt, azt, hogy élvezem… régi nóta. Ti keveset láttok ebből, én két-háérom havonta kapok 200 üzenetet, kommentet ettől a valakitől, 2014 ősze óta.

        • Nem, én sem úgy értettem. Hanem, amikor valaki hülyén viselkedik, de nem veszi észre magát, az egy ideig vicces. Aztán egy idő múlva már nevetséges, komikus. Aztán már az sem, csak kínos. Végül az ember megsajnálja a szerencsétlent. Itt, ahogy mondod, rosszindulatúan tolja a nevetséges hülyeségeit, így sajnálni nem nagyon fogja senki, de már nem is röhögünk, legalábbis én nem.

  7. nem tudhatom, mit ír a beszélgetőpartner, de nekem is az volt az első gondolatom, hogy milyen palacsinta ez a nő… állandóan az van, hogy milyen tónusos, ügyes, erős vagy, hogy megnéznek, és akkor itt ez a kép. ijesztően nézel ki rajta és csúnyán puhának. de nekem az az érzésem, akármit csinálnál, az volna non plus ultra, és ugyanilyen agresszívan tolnád. így csak nevetség tárgya vagy. és mindig balhé van, hihetetlen. neked, szerintem valami orvos kéne. elég gyorsan.

    • Kivel szemben agresszió az, hogy én sportolok, és élvezem? Hogy nagy izomtömeget építettem, és erről a folyamatról intellektuális meg újságírói megállapításokat teszek a saját blogomon?

      És miért érdekel ilyen hevesen? Miért ugrasz mindig egy másik néven? Fáj az, amivel szembesítelek?

      Az a fajta szépség, amivel te próbálsz engem szurkálni, amit te várnál el tőlem, az instagramos jellegű, faszverős, az senkit nem érdekel.

    • Tényleg non plus ultra, ezért is honorálta a világ ennyiféleképp. Ezért is nem görnyedek egy irodában. Amellett újszerű is, amit csinálok, megváltoztatja az életüket, azt írják. Full nem arról volt szó már az elején sem, hogy én szép legyek, ez a te korlátoltságod.

      Aki akarja, jóra használja, de hogy a többiek mit tülekednek itt, számolgatják a bevételemet meg nagyítgatják a képeimet, komolyan nem értem.

      Mindez neked, szerencsétlen majmolónak, szerepléséhesnek nem annyira jött össze. Innen fúj a szél.

    • “nem tudhatom, mit ír a beszélgetőpartner, “Olvasni azert csak tudsz valamennyire? Mivelhogy eletbevagonak gondoltad meg is egybevagoan “a beszelgetoparter” velemenyet megerositve reagalni. Biztos kurva jo, beallni az irigy, rosszindulatban dagonyazo majmok koze. Annyira szanalmasak vagytok es olvasokent -noha nem en vagyok a genyozas a celtablaja- mar kinosan farasztoak.
      ossz meg egy bikinis vagy egy fecskegatyas fotot magadrol, hadd amuljunk,(en biztos talalok benned hibat, tobb tucatot) hamar baszakodsz itt a bloggerrel, tartalmasabban eltolteni az idoted keptelen.
      Mindegy is, hogy irigy picsa vagy, netan egy oriasi faszkalap, menj a busba.

      • Annyira szenvedélyesen érdekli őt a kinézetem. De csak amióta profik fotóznak, és heti 5-6-szor edzek nagy súllyal. Biztos semmi, de semmi nyoma ennek három év alatt. Csak hazudok.

        Soha nem volt hörgés régebbi tökéletlenségeimen, pedig volt korábban is bugyis meg mindenféle kép.

        Meg hogy ennyire a szépség a fontos neki, nem lát, nem keres a szeme mást.
        Előveszi folyton a világbajnokokat, vagy bármely huszonéves vékony csajt, hogy szúrjon.

      • Kb. 200 ilyen van. Lomtáras komment, e-mail, változatos neveken. mert ő sokan van. És van egy fórum, ahol én vagyok a téma! És játssza minden új nevén a nagyon meglepettet, aki csak most hall “a viselt dolgaimról” meg a “gonoszságomról”..
        Ti, barátaim, rég öngyilkosok lettetek volna ennyi szartól. Hogy én nem leszek, az nem ment fel az alól, amivel játszotok.

        Akkor ugrott mindig, amikor szóvá mertem tenni a nagy hízelkedő árulók egynémely szánalmas megnyilvánulását (a protein nőellenes, testszégyenítő termék, ne szüljetek, ne használd a blogomat). Az TÁMADÁS. Féktelen agresszió kezdődött, mindennek lehord.

        Ezért gondolom, meg a máltai, napi kattintásokat is látva, hogy ez még mindig Gumi pszichopata szárnysegédje. Akikről elég érdekes dolgok derültek ki hát mögötti szarkavarásból, hazudozásból.
        Csak hát valamiért nem én, a sározott estem pofára. Nem nekem nincs munkám, nem én lettem kínos foltja a feminizmusnak.
        Gondolták, nem nagy ügy, az emberek és a téma megvan, mindent lemásolnak szépen, majd ők is megcsinálják. Nem jöttek a díjak, az elismerések, ez fáj ennyire nekik. Közben elviharoztak az évek, hiába volt az elméletieskedés. Maradt a szar meló, gyerekek otthagyása.

        Áhh, tudhattam volna még a nagy hízelkedésből.

      • De amúgy van benne ilyen “anya is, negyven is elmúlt, mit sportol itt” maradiság. Hagyjuk meg a fiataloknak! :DDDD

        Még 63 és 69 éves edzőtárs is van…

        Többéves tapasztalat, és én tényleg extrém sok reakcióval találkoztam: mindig azok prüszkölnek így, és beszélnek az én kinézetemről, akik csak szerettek volna valamit, kibírás alapon, de félbe-szerbe hagyták a diétáikat, semmit végig nem csináltak, és nem tanulták meg élvezni a sportot.

        • Ezt komolyan gondolod? Idenyomod egy verseny linkjét a homályból, és akkor te vagy a menő?
          :DDDD
          Mostani formát, mostani fotót kért a kommentelő, rólam is mostani van. Nem ilyen ködös ígéretet, hogy te majd INDULSZ, kiskoma.
          És különösen nem kokszos meg feljavított, erőlködve szelfizős, szépre ügyeskedett verziót.
          Juss mondjuk döntőbe. Komoly világ- vagy európai versenyen, kettő egymást követő szezonban. És még: én kérek tőled tanácsot akkor is, nem te koslatsz utánam. Jó?
          De ne legyen károgás, hogy így a Berkesék meg úgy bunda, meg “szponzorhiány”.
          Azokat, akik többszörös döntősök komoly versenyen, én is becsülöm, akkor is, ha semmire nem képes már a szétnyomorodott testük.
          Tele van a terem bajnokokkal, döntősökkel, és pont te oktatsz itt, bosszúból.
          Jaj, ahogy ezek a saját szakmájukban is megbuktak, valami noname szakközép meg büfészakos főiskola, rossz fej agresszióval, de versenyzőként is bukottak. Kihagyott évek, zsír, kínlódás, testképzavar, táplálkozási visszaélések, kompenzálásképp szivar és menő autó — pedig, ugye, ők versenyzők volnának, hatalmas példaképek, mint azt megírják, folyton a jó formáról pofáznak, százezreket költenek egy évben kokszra.
          Ahogy nem mernek keménykedni azzal, akitől félnek, de itt névtelenül pompásan levezetik.
          Pontosan tudod, mert agresszíven figyelsz, hogy miket tudok, azt is a fotókról veszed, hogy én ügyes vagyok, és azt is, hogy én nem versenyző vagyok, hanem újságíró, és mitől nagy dolog az, amit én elértem. Sehol nem a forma a téma, kivéve a kockahasfotókat.
          Ne csak pofázz.
          Noname lúzer megtiltja nekem, hogy élvezzem a sportolást. Nehogy már!
          Ne másokat, full amatőr, jóval idősebb, versenyformát soha nem is célul tűző nőt basztass arrogánsan.
          Vagy legyen képes a tested bármire a tufa súlyrángatáson, a kidagadó ereken kívül. Bármire. De olyanok vagytok, mint a bot. Nézni is rossz.
          Csuhai se magasabb, csak ő mondjuk arányos és világszint. Nem is koslat névtelenül mások után.
          Bírom ezeket az ötvenedik IFBB Józsikat, a Lajosmizsén tartott “szemináriumokkal”, ahogy az én képzéseim fájnak nekik. Az Abdai Erőember 9. hely meg Kecskeméti Kamiontoló Napok megosztott 4. díj az, amit fel tudnak mutatni. Melléhazudik némelyik Európa-bajnokságot is.
          Aztán egy bloggert vegzálnak rendkívül sportszerűen, névtelenül, hogy “nem is nagy szám”.
          Ki érti ezt?
          Mitől vagy te ennyire frusztrált?
          És 168 centis magassággal osztják az észt, kokszos, szétcseszett bőrű, torz, ősemberfejű majmok a JÓ KINÉZETRŐL. Pofáznak az egészségről, meg hogy ők mekkora példaképek. A saját, nagyon hangoztatott diétéát nem bírják két hétig tisztességgel csinálni (“nem működött”), nem is értik a lényeget, helyette zabálnak a gyorsétteremben, meg szivaroznak.
          És majd megőrülnek, hogy a formát nem hajszoló, sima magyar szakos amatőr sportolónak több visszajelzése és több szponzora is van, mint ennek a nívótlan bohóckodásnak.

          • Igen, ez rosszindulat.

            Viszont talán azt nem érti, hogy nem csak nem vagyok versenyző, és nem az alakom a lényeg a fotókon (habár, én örülök, hogy ilyen lettem), hanem nem is a testemmel, a sportolásommal lettem “híres”, az csak melléktéma.
            Ő azért jött ide, hogy az illusztrációt megnézze, és talán nem érti, mi ez itt, évek alatt mi lett a blog, miért van itt, aki ezeket a tartalmakat keresi, mi az igazi “non plus ultra”. Az egészet, a szövegeket, nincs is türelme, nem megy bele, nem érdekli, csak felszínesen levadássza, amibe beleköthet. Most így nem akarom megfogalmazni az itteni lényeget, amit minden régi olvasó ismer, érez, aki nem zsizsegni jön. De ő annyira más, látszatkeltő, pletykás, magamutogató világban mozog. És én attól leszek irritált, ahogy megpróbálna engem is lehúzni.

          • Döbbenetes ez az egózás, hozzá nem értés, a kudarc megmagyarázása. És ez durván veszélyes üzem, és ő nagyon sok pénzt keres az edzettjein.
            A Mester (ez nem vicc, tényleg így kell szólítani) nem érti, miért nincsen edzettje, versenyzője. Ma már nincs bizalom, hűség, felgyorsult a világ, sajnos, továbbá (ez az első részből derül ki) nem fogad vissza senkit, aki egyszer elment!
            Pedig annyira vissza akarnak jönni.
            Viszont ő hibázhat, ő is ember! Nem ám polihisztor!
            De ő a halálba is. És hű magához.
            Kapcsolódó hír: ezekben a napokban halt meg egy 26 éves és egy másik, idősebb, világhírű testépítő.

    • Én is szeretném jelezni, hogy ez vicces, komikus és nevetséges is egyszerre. Ki vagy nevetve, ezt érted? Nagyon ciki, és a legeslegcikibb, amikor valaki ciki módon viselkedik, és nem jön rá, hanem tovább erőlködik. Na, ez ez.

  8. Nem akarnám, hogy félreértés legyen.
    Ezen a blogon továbbra is ilyen jellegű hangvétel, téma, és ilyen fotók lesznek, az én testemről.
    Ezt tudd, amikor idekattintasz.
    Engem nem tud senki lebeszélni, elvenni a kedvem. Minden sikeremet így értem el, csak csináltam.
    A gyűlölködők mindig nevetségesek, és tudjuk, hogy néznek ki. Ahogy újra meg újra rákezdik, tök világos, mi vezérli őket.

    • Még az jutott eszembe, ahogy így szétnéztem fitneszlapok között, hogy láthatólag koncepció újabban, hogy nem fotóznak senkit túl vékonyan, túl szálkásan se cikkhez, se címlapra. Kizárólag fedetten, versenyszezonon kívüli zsírral szerepelnek még a legjobbak is, és a dekoltázsok is nagyon visszafogottak. Testük a bőséget, teltséget üzeni, puhaság nélkül. Sehol a régi agárszerű soványság, nincs kockahas, sok az alacsonynő is. Valami történt az utóbbi években.

  9. En ezt birom benned, Eva. A sokoldalusagot.
    Tele van a feszbuk fittnesszedzokkel. Jaj, de szep vagyok, rafeszites, motivacio, igy csirke, ugy protein, markanev reklam, meg istennyila. Erolkodes az egesz.
    Engem a hidas keped fogott meg eloszor, aztan olvastam, hogy meg mi mindent csinalsz.
    Ez egy rendszer.
    Eleinte azt hittem, majd lecseng, de aztan egyre komolyabb lett, es engem is magaval ragadott a valtozas vagya.
    A csak kondi nekem nagyon butanak tunik.
    Ne hagyd magad elgyengiteni. Ne torodj a szarkeverokkel.
    Gratulalok ahhoz, amit csinalsz, es koszonom, hogy nap, mint nap inspiralsz!

  10. Annyi szar képem van. Annyi rosszabb forma, bénább mozdulat, kíméletlen fényviszony, ügyetlenség van az amatőrfotókon.
    Vajon miért pont ezt kezdik ki? Ami az újsághoz kapcsolódik?
    Miért mindig akkor megy a hörgés, amikor látványosan sima vagyok, ügyes, fényes?
    Nem egy alakjavító póz, ezt tudom, de látszik rajta az, aki vagyok.
    Miért van ekkora cirkusz?
    Elképzelem a sok okost, aki “nyilvánosan” gyűlöl, de azért megvette az ugrókötelet, elment jégszaunába, belekezdett a sufniban a ketogénbe, próbálta ezt a pózt, felborult… és ezért is rám haragszik. Azt hitte, könnyű.

    Nem tudom, ki ez.
    Aki mindig ideerőlteti magát, e-maileket ír (ötszobás ház, meseélet, gyönyörű test, fizetési jegyzék, munkája a hobbi, stb., én őt irigylem), és veszettül véd mindenkit, aki haragszik rám, mászkál utánam és gonoszsággal vádol, ő Gumi köre, most ott nyal meg szervezkedik, egykori rajongó, nagyon kívánta magának a hősszerepet.
    A másik lehet a kis sunyi edzőtermi nagyokos.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s