kisszótár

kitteszem, mert jön a következő!

kapcsolati tőke

egyszer látott ismerősök nyüstölése, hogy lájkolják az oldalad, jöjjenek el a termékbemutatódra, vegyenek pénzügyi terméket tőled

személyesen ismerem

irreleváns fitogtatása a híresembernek, illetve magadnak, aki ilyenekkel barátkozik, amikor a filmjéről, zenéjéről van szó. csak a te fejedben létező celebbarátság. mintha te többet tudnál, élesebben látnál. valamiért azt hiszed, ez téged is megemel. önjogon nem lettél híres

minősített esetben: szelfizés mindenkivel, szelfigyűjtés, rajongás-fontoskodás

valami influencer

aki téged idegesít az instán, mert csóró vagy. akinél követelőzni akarsz: neki felelőssége van. ne zavarjon, hogy ő esetleg egy világhírű énekesnő, akinek van instaoldala is, és nem dolga a jó közérzeted ápolása. (ettől még a felturbózott semmiből elérésekkel vagyonokat keresők gázak)

motivációs előadás

emberek, akik nem tudnak se beszélni, se a saját fejükkel gondolkodni, ellenben betanultak néhány közhelyet (minden elérhető, csak akarni kell, becsüld meg a jót), amelyet változatlan formában ezeregyszer is elmondanak, ismertséget és pénzt próbálnak csinálni abból, hogy pl. mozgássérültek

passzív-agresszív

az embered konyhapszichologizáló felcímkézése, aki hallgat, nem megy bele a kis játékaidba, nem úgy reagál, ahogy neked előnyös lenne, és már nem is figyel oda, mert unja. ettől még nincs igaza, de te játszmázol, az tuti

hűség, kitartás

a folyamatosan basztatott és levegőnek nézett társad érzelmi-társadalmi zsarolása, hogy ő se lehessen boldog egy pillanatra sem

edzés

azt mondtad, oda mész, jártál is a teremben, átöltöztél és kiikszelték az alkalmadat

szerénység

valaki betaggel és megdicsér, mert magát virítja melletted, vagy érdekében áll hízelegni, mire is te visszanyalsz neki, őt dicséred, pedig annyira nem is kedveled, ellenben állat hiú vagy és oda meg vissza magadtól

edzésfüggőség, ortorexia, diétamánia

a vádad a kanapéról azokkal szemben, akik többre jutottak a testükkel és az egészségükkel, mint te

vigyázz, megsérülsz

szarok az ízületeid és erőszakosan fitogtatod az okosságodat. sérültél, és szeretnéd, ha ő is félne. szeretnéd, ha ő se lenne felszabadult, és nem fogtad fel, hogy minden komoly teljesítményben nagy kockázatvállalás van.

veszélybe sodrod a gyerekeidet

idegesítenek a gyerekek úgy általában, és ürügyet keresel, hogy beleköthess az anyjukba, akit utálsz, mert többre vitte, mint te

vélemény

lúzerek erőszakos, súlyosan elfogult és bosszúszagú igazságtevési kényszere kommentek tucatjaiban

önigazolás

amit mindig más csinál. egyébként meg: annak a másiknak a logikus, tényeket felsoroló válasza az agressziódra.

nárcizmus

vád az ellen, aki jól néz ki, meri jól érezni magát, és akit kíváncsian figyelsz, miközben rólad egyetlen szarrá szűrőzött, többéves fotó van fönt

durung, rövid izmaid vannak

fingod nincs az anatómiáról, edzeni sincs kedved, de engem mohón nézegetsz

ki az a…?

kínosan műveletlen vagy, rá se keresel a névre (pedig találhatsz így Kossuth-díjas színészt is), emellett jellegzetesen kisemberi egocentrizmussal úgy állítod be, hogy akit TE nem ismersz, az biztosan egy senki. a cél: dehonesztáld őt

10 thoughts on “kisszótár

  1. Részoff. A motivacios előadás hoz. A mentális újszülötteknek a legorditobb közhely is elhozhatja a negvilagosodast. És amikor a gödör alján fetreng valaki teljes regresszioban, szintén életét menthet egy olyan mondat, ami amúgy számára is kézenfekvő volt, normál állapotában.

    Kedvelés

  2. Kínosan műveletlen vagyok. Írók, költők, operák, darabok, színház(!!!), történelmi események, történelemkönyvben említett híres emberek…! 😦
    Olyan sok behozni valóm van, hogy ahhoz újra végig kéne járnom humán tárgyakból az általánost és a középiskolát. Amikor napi szinten körbevett, akkor nem érdekelt, nem nyíltam meg, más felé forogtam.
    Most meg már rémülten pislogok és szégyellem magam, mert még a jó kérdéseket se tudom feltenni. Kellő infó hiányában már a kiindulópont meghatározása is nehéz, mivel kezdjem, honnét kezdjem.

    Ugyanígy vagyok a zenével, zenei stílusokkal is. Közvetlen környezetemben nincsenek olyan személyek, akik hatására érdeklődésem, igényem támadna.

    Ma jöttem rá, hogy Ausztrália és Kanada monarchia II. Erzsébet miatt. Bakker.

    Behozhatatlannak érzem a lemaradást. A szarok rá és az ezt jól elcsesztem között szoktam ingani. A szellemileg restség is eszembe szokott jutni magamról és erre nem vagyok büszke.

    Kedvelés

    • Ha zavar, ha foglalkoztat, már nem lehet annyira behozhatatlan a lemaradás, nem? Mármint, megtetted az első lépést, hogy mondjak egy motivációs előadásba illő orbitális közhelyet:-)

      Kedvelés

    • Én is így, főleg az évszámokkal, ez már azért haladó szint. Amikor be kell lőnöm időben eseményeket, az olyan, mintha hozzám vágnának egy forró krumplit, dobálom ide oda, aztán elmenekülök. Már egy éve, sőt ez a régi lakásban volt, _három éve_ elhoztam a törikönyveimet, hogy majd mind elolvasom, ma majd talán kinyitom az egyiket.

      Kedvelés

      • Minket töritagozaton azzal szivatott a tanárúr, hogy ki volt egy adott időben 6 különböző ország uralkodója, vagy esemenyekkel ugyanez. Hiába tudtuk külön-külön, ez baromi nehéz volt.
        De évek alatt olyan komplex szemléletre tanított, ami összekapcsolta az egyébként külön tanított egyetemes/magyar történelmet. Szerintem alapvetően ezt is rosszul szokták tanítani. Aztán véletlenül fel is merül valakiben, mit kerestek a 16. században spanyol zsoldosok Kolozsváron, nincs válasz.

        Kedvelés

      • Hát ez lenne a történelem, irodalom és muveszetoktatas célja. De nálunk meg ezt az alapfelismerest sem szülte meg egy kormányzat sem. Jó toritanarod volt. Orulj.

        Kedvelés

    • Nekem az is dilemmám, hogy mi az, amiből egyáltalán megéri feljönni. Mi az, amibe érdemes energiát fektetni bele annak ellenére, hogy elsőre nem nagyon érdekel és nem nagyon érzem hiányát. A műveletlenség-érzet kényelmetlen, de nem igazi motiváció, ráadásul környezettől függ, én leginkább a középszerű, ám népszerű filmekből szoktam felsülni (nem mintha a gyöngyszemekben otthon lennék…). Ha most rászánnám magam egy színházi előadásra, nyilván elmondhatnám, hogy láttam, egy kicsit beszélni is tudnék róla, de adna érdemileg többet, mint a kényszerből odarángatott középiskolásnak? Ha nem, megérné kimunkálnom magam? Nyújtana más forrásból nem pótolható élményt? Vagy többre megyek, ha annál maradok, amire valóban fogékony vagyok, mint a történelem vagy a zene? Vegyek a kezembe Móricz-novellát, vagy rendben van, ha csak falom a néprajzi lexikont, amibe éjszakákon át képes vagyok belefeledkezni? Jelenleg úgy vagyok vele, hogy egy potenciális Móricz-élmény ahhoz azért eléggé birizgál, hogy (nem sietősen, inkább utóbb, mint előbb) újra a kezembe vegyem, a színházat viszont “nem kell mindent”-legyintéssel meghagyom másnak.

      Kedvelés

      • Nem jó irányból teszed fel a kérdést, szerintem. Ezek nem kötelező gyakorlatok, nem arra valók,, hogy kipipáljuk, hogy hozzuk a formát, hogy megugorjuk a szintet. Kiskori, eleven, fejleszthető érzékenységeinkből, az intellektuális közeg hatásaiból származik az a nyitottság, amitől nem csak a tévé, a kétnaponta orgazmus meg az akciós vásárlás jelenti az örömet, hanem igényünk megérteni, kérdéseket föltenni és megrendülni. Ettől válunk kultúrafogyasztóvá, éhessé, ettől jelent valóban élményt a művészfilm. A többi nyomasztás, kivagyiság, odarángatottság (“feleségem cipel mindig ezekre a lila előadásokra”), sznobizmus és pofavizit.
        Igen, nyújtana, nagy-nagy élményt, ön- és világmegértést, ha érdekel a dolog. Ez is csak olyan, mint a sport: el lehet kezdeni, rá lehet kapni, és önértékű öröm lesz. Aki nem olvasott Móriczot (mondjuk az Árvácskát 30 fölött mindenképpen jobban értjük, mint érettségi előtt!), az nem fogja tudni, mitől giccs Schaffer Erzsébet.
        A dzínház meg egészen speciális jelenlét és kifejezésmód, szerintem megéri.
        A népszerű, híres filmekből amúgy én se állok jól, azokat Ed meséli el. 🙂 De nem szabadkozom, mindenki mást látott, az a lényeg, hogy amit nézek, mennyire élmény, és nagyon. Nem úgy alakult az életem, hogy ezeket lássam, semmiféle rossz érzésem ebből nincs, ironizálok csak magamon, pont mert a valódi értelmiségi hajlamomhpz (ön)kétség sem fér.

        Kedvelés

  3. “Te olyan ügyes vagy”: te nem baszod el ilyesmire az időd, de azért bízol benne, ha hízelegsz, akkor én leszek a balekod, és megcsinálom.
    “Mások szerint is”: szidtok a hátam mögött, és most végre alkalmat találtál rá, hogy üthess rajtam az eltérő véleményemért.

    Kedvelik 1 személy

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.