Fú, ez a legszarabb. Ez lélekölő. Még a fél dobostortás visszahízásnak is több a méltósága. Vagy regényfejezetebb, legalábbis.
Mert mi van? Ugyanannyi kiló vagyok, ugyanazokat eszem, ugyanúgy mérem a cukrom, ugyanúgy lejárok ugyanoda, ugyanolyan intenzíven edzek, és ugyanolyan erős és tónusos vagyok. Csak az van bennem, hogy igen, és most…?
Vagy vártam én ettől valami továbbit, önmagán kívül, és az nem lett? Azt hittem, ez a boldogság? De hiszen az.
Csak épp egyre több hibát látok a kézenállásomban és a combomon is, már nem jó a jó, már csak a kiváló a jó, motoszkál, hogy még, még… Én erős és kitartó vagyok (lettem), csak a csodafaktor hiányzik most.
Engem ugyan nem kell motiválni, megjegyzem, nem sok eredménye lenne annak sem. De a fényesbarna tónusok eufóráját megőrizni a ködben, kitartóan, csak tovább… hát, nem tudom. Most kéne elmenni síelni. Sokszor megyek edzeni, majdnem naponta, jó az edzés, finomakat eszem, ahogy eddig, és étteremben sem jövök zavarba. De most, hogy letelepedtem, költöznék újra, most, hogy a forradalmamból új királyság lett, megint rádobnék egy gyújtóbombát, és emiatt egy kicsit zavarban vagyok.
Háromkor kelek én most is (ezt, közben megfejtettük Livvel, a ketózis és az alacsony vércukor csinálja, pánikreakció), csak sötét van és hideg, és olyankor inkább nem vállazok, nem is a spárgámat nyújtom (és nem is fogok karácsonyra spárgázni), nem is posztokat írok a lépcsőn a kezdődő madárcsicsergésben, hanem egy másik ágyban, kávéval nyűvöm a laptopot.
Kérdezték is többen, mi van az edzéssel, izommal, akármi.
Közepes a formám, az van. Vagyis, ilyen télies: nem kirobbanó, viszont nem is zuhant. Nincs tespedés, nincs sütivágy. Noha amikor nem vagyok ketózisban (általában a tejtermékek, olajos magvak azok, amiket túltolok, és a stressz is, talán, ezek kidobnak a ketózisból), eszem egy-egy linzert, pici darab sütit, ami önpedagógia. Figyelem, milyen. Finom, és amúgy a hatása semmi különös. Aztán ahogy a napok telnek, pesszimista leszek, nyűgösödöm, zavarni kezd az élet. És akkor visszamegyek, mert ott jobb.
40-nel meg 45-tel súlyemelek és nyomok fekve — ennyi volt júniusban is. Azóta nagyon sokat nyújtottam, és kifejezetten jógássá, tornászossá váltak az edzéseim, kevés súly, sok kardió.
Ami változott: a fűrészizmom megjelent, és a térdem fölött, belül a négyfejű egyik feje megnőtt. Illetve váratlanul — talán hormonális alapon — újra kerek a mellem.
27-es farmert vettem, a gyerekosztályon. 80 B a melltartó, és már s-es a bugyi és a futónadrág. De olyan, mint ha ezt csak mondanánk, mert nem érzem másnak magam, és most a téli öltözékben nem is látom a világon azt, amitől tudatilag is az tudok lenni, aki lettem. Néha indulataim és elfogultságaim vannak a testes vagy a látványosan nemsportos emberekkel szemben. Ami nem szép tőlem.
Már írtam, itt, hogy a DEXA szerint nem építettem izmot április óta, vagyis fél év ketogén diéta mellett. A zsírom csökkent egy keveset, és az izmom is, összesen egy kilóval voltam kevesebb, mint áprilisban. És nőttem három centit.
A fat free volna a zsírmentes testtömeg, tehát izom és csont (BMC, Body Mineral Content) együtt. És ez döbbenetesen magas nálam, így papíron teljesen más látni.
Kifejezetten vékony, 45 éves nő:
innen: http://zsirizom.hu/doc/lelet.pdf
Ami még érdekes, az a percentile. Vagyis, a velemkorú női lakosság körében százból három főnek alacsonyabb a zsírszázaléka az enyémnél. Ez úgy lehet, hogy nagyon nagy az izomtömegem, és szerintem a nagy része nem most nőtt.
Gyanúm szerint valamicske izmot építettem, de aztán leálltam a mérés előtt pár héttel a proteinnel és az aminosavakkal (glutamin, kreatin, BCAA), és minden fontosabb volt, mint rendelni, és akkor leépült, meg aztán megszorítottam a kalóriát is, és izomból is fogytam.
Ez az egész mérésvalami amúgy gamification (irtó érdekes ez az írás, még a kalóriaszámlálás is benne van! és a “kihívás” jellegű erőpróbák is azok, igen!).
Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy a ketózis nem az ideális forma az izomépítéshez és a súlyzós edzésekhez.
Mire jó a ketózis, igazán?
- az izomtömeg megőrzésére (kalóriadeficitben sem bontja le a szervezet, vagyis a legkevésbé, más diétákhoz képest)
- fogyásra és nemhízásra
- közérzetjavításra
- inzulinérzékenyedésre
- állóképességi teljesítmény javítására, hosszú távú futáshoz, úszáshoz, túrázáshoz, biciklizéshez, sífutáshoz
- egyes betegségek megelőzésére és orvoslására
- élethosszabbításra és öregedésgátlásra.
Ha mégis izmot akarnék építeni ketogén diéta mellett, tudatosan, akkor
- nagyon szorgosan, gépekkel és nagy súllyal, alacsony ismétlésszámokkal edzenék heti ötször
- tolnám az említett aminosavakat és a proteint
- mérném, hogy az izokalória közelében legyek, tehát ne legyen kevesebb.
De ezt sem tudom, csak gyanítom.
Ketózisban lenni jó. Mindig elfelejtem az élményt, de tegnapelőtt reggel megint belém döbbent. Olyan finoman jött: tiszta agy, a ködben is optimizmus, fürgeség, egyszerűnek tűnik a káosz is. Előtte gondosan nem ettem szénhidrátot, illetve koplaltam 16 órát, és kardióztam is egyet.
Majd mesélek még, lemerül épp a gépem és -jár a flexbérle
csak az olvassa. én szóltam 
de jó befejezés 🙂
KedvelésKedvelés
A legsötétebb napok a téli napforduló előtt. De nem soká megszületik a fény… (:D bocsánat)
Ilyenkor zene kell, művészetek, tánc, szórakozás. Ebben az évben ennyi.
KedvelésKedvelés
Igen, igen, tudom. nagyon is pezsgek, jókat, intenzíveket beszélgetünk, helyek, kaják, tegnap múzeum (Ludwig) és sok röhögés, ma mozi (Művész, Tangerine), jó lesz? Csak ez a testbuzerálás, ez olyan, hogy “ez már ilyen”, nagy meglepetést a következő DEXA sem fog hozni, úgy érzem magam, mint egy EB ezüstérmes, ami jó, megszoktam, ami hiba, egyre jobban zavar. és a ráeszmélés, hogy miközben ez már ilyen, sosem lesz vége, állandó meló és alakulás, végllomás nélkül. Jó edzés volt amúgy, méltó utolsónak: híd és kézenállás, nyújtás a lábamat eggyel magasabbra rakva a bordásfalon, lengedezések kettlebellel fejjel lefelé (itt is megjegyzem, hogy nagyon jót tesznek a fejjel lefele pózok és a meditatív lengedezés), sok guggolás, de csak 20 kilóval, evezés. Csináltam egy irányváltásos sprintet is a végén.
KedvelésKedvelés
Jó lesz, jó lesz, Évuskám, csak vigyázzál magadra! Jóból is megárt a sok.
(nem értőknek: ez volt itten az irónija)
Köszönöm ezt az évet is! Innen nézve gazdag, tartalmas és kerek. A csakazolvassa a napisajtóm még mindig. A jót könnyű megszokni, hiba nincs, és itt lehet a legjobban nyújtani, meg lengedezni – egyenesedik a gerinc.
Jó reggelt!
KedvelésKedvelik 1 személy
Jó reggelt! Nahát.
Olyan szép és ritka a kölcsönös megbecsülés, amikor egyben levő ember ír, és tényleg nincsen hátsó szándék.
KedvelésKedvelés
Ezek szerint legalább a szavaimban tudok úgy, minha… 🙂
KedvelésKedvelés
Tegnapelőtt ismert művésznő énekes előadásán voltam, vagyis pontosítok, ő volt nálunk a munkahelyen év végi fogadás alkalmából. Azt találta mondani, hogy ez most nem egy karácsonyi koncert, meg nem is nem-emlékszem-mi, hanem csak az, hogy az egész éves feszített munkában álljunk meg kicsit kikapcsolódni, meg kulturális-élményesedni és élvezzük, hogy ő ott nekünk énekel. Volt egy-két keresetlen szavam, na nem neki, de pár munkatársamnak mondtam, hogy jól is néznék ki, ha ez lenne az éves kultúra-adagom (nem emlékszem pontosan a szavaira, de nekem ez jött le belőlük, hogy mintha ő így gondolta volna).
KedvelésKedvelés
Ezek szerint nem neked szólt a mondanivalója. De egész biztos vagyok benne, hogy volt ott olyan, aki…
KedvelésKedvelés
Hát, lehet…
KedvelésKedvelés
De belegondolva azért ez nem túl valószínű.
KedvelésKedvelés
én is elég közepesben…abszolút visszacsúsztam a sütizabálásba, bár sokkal kevesebbet, mint régen, de elég kudarcos, hogy minden nap elhatározom, hogy visszatérek a spártai étrendhez, aztán valahogy mindig van valami esemény. legalább a napi tíz cigiből nem csúsztam ki december elseje óta egyszer sem. de a többi elég szánalmas. az a ködben biciklizős tiszta, optimista érzés nagyon jól hangzik…nekem is biciklizés közben szokott lenni, a karácsonyilag kivilágított körúton meg andrássyn, elhúzva az idegbetegen pögöfő autósorok mellett (tudom, hogy idegbetegek, mert az ilyen dugókban én is az vagyok 🙂 ), nem fázva, gyorsan, az nagyon jó érzés.
KedvelésKedvelés
és holnap déltől háromórás hot iron maraton, mert elmebeteg az edző 🙂
KedvelésKedvelés
Ezt el sem tudom képzelni, ugye, ez termi, súlyzós-erősítős edzés?
KedvelésKedvelés
Jövök én is. 😀
KedvelésKedvelés
nem mondod?! húú, akkor ismerjük egymást, körbenézek az öltözőben, de hogy a fenébe fogok rájönni, hogy ki vagy? 🙂
igen, súlyzós erősítés, én se tudom, hogy fogjuk ezt végigcsinálni, de roppantul igyekszünk majd, mind a három fajta edzés lesz, negyedóra szünetekkel, egy iron cross, egy hot iron 2 és egy hot iron 1, szerintem meghalunk 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, meghaltunk, de végigcsináltuk mind. 😀 Elöl voltam, neonbarack-színű trikóban és fekete alsóban. 🙂
KedvelésKedvelés
Nem tudom elképzelni, pihenés nélkül…kemény :-)! Jó pihenést most már!
KedvelésKedvelés
akkor látlak a képen, hát ez tök durva! én a csíkos pólóban voltam, és elkéstem a csávómmal együtt 😀 húúú, nagyon kemény volt, a második óra elején kezdtem megrogyni, de a harmadik meg tök gyorsan elment. bocsánat, hogy offolok, csak ez tényleg durva, hogy így derülnek ki ismeretségek 🙂
KedvelésKedvelés
Huh, elismerésem, vaslédik!
KedvelésKedvelés
Annyira jó itt olvasni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Hát, én, a mindigsportoló, hullámhegyböl-völgybe járok tizenéve és vannak platók. Átérzem, ez a közepes forma, ez van szinte mindig. A testem egyébként nemrégiben is tudott újat mutatni – ekkor piszkáltam meg a táplálkozásomat (kevesebb CH, kisebb adagok).
De ó jaj, kockás has, meg csomótlan vádli, merre jártok :-)?
KedvelésKedvelés
“megint rádobnék egy gyújtóbombát”
Kedves Éva! Az “ezüstérmes” életembe minden nap bedobsz egyet. Ha nem épp az aktuális poszttal, akkor azzal, amelyikre a régiek közül rákattintok. A blogod (rengeteg kommenttel együtt) nekem füves könyv. Megerősíti a ‘hozott formámat’, elfelejtettnek hitt, de emésztetlen dolgokat segít feldolgozni, és felráz, ha kell, nehogy véletlenül megelégedett, öntelt “aranyérmes” legyen belőlem. Mert nekem az elégedett, de fejlődni, kísérletezni sarkalló ezüst-státusz jobban bejön. Kösz az eddigieket! Jó pihenést és boldog karácsonyt, “bármit is jelentsen ez”!
KedvelésKedvelés
De drága vagy, hogy ilyen expliciten, tőled ez más, mint aki csak a blog révén ismer. Tök érdekes, ha tíz éve végignéztem volna az akkori közösségünkön, nem gondoltam volna, hogy te leszel majd itt és így, ha lenne egy blogom, na, érted. És tegnap ezt mondtam Jean-Pierre-nek is.
És EB ezüstérmes, a hatást fokozandó. Nem igazi trauma ez, vagyis sosem éreztem úgy, hogy nabazmeg, de én ugye az OKTV-n is második lettem végül. Aki az élen végzett, 236 ponttal tette, nekem 234 és fél volt.
Ezért kell saját sportág, saját stadionnal, és önmagunkat gyűrni csak. (Már letettek a Flexben arról, hogy megkérdezzék, ez milyen sport, megszokták, hogy nem létezik.)
KedvelésKedvelés
ó, igen, értem én. Nagy versenyek eredményhirdetései után ki emlékszik az esüstérmes nevére? :))
KedvelésKedvelés
Hát, azért éremtáblázatban, önéletrajzban és mindenféle rangsorokban jól mutat. Nem érzem, hogy ott dőlt volna el, hogy én nem viszem semmire. A első tízet vették fel egyetemre, még csak nem is érettségiztem magyarból. Most meg, ugye ez a majdnem-érzés van, de lesz ez jobb is (MAZSOLÁT ettem, basszus…).
KedvelésKedvelés
easternsugar01-nek (mert odafenn nem engedi): akkor én is tudom, hogy te ki vagy. 😀 Kicsi ez a város, mindig mondom. Én a harmadik óra elején zuhantam meg egy kicsit, aztán összekapartam magam valahogy. Összességében nagyon jól esett, simán bevállalnék hasonlót mondjuk egy-két havonta. 🙂
KedvelésKedvelés
Szép és Jó ez a poszt. Köszönöm ezt az évet is. Szem-és szívnyitogató volt nekem. ( a lány aki igenis jár csajos síelésre)
KedvelésKedvelés
Mesélj majd! Örülök, hogy itt vagy.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: változatok hárításra és halogatásra | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a sokadik motivációs poszt | csak az olvassa. én szóltam.