A borzalmas hír, a döbbenetes, a kihittevolna. Taglalják, hát hogy lehet? Ki érti ezt? Olyan szépen éltek. Családja volt, pici gyereke. Már nem tudják, mit csináljanak jódolgukban. Kocsi, nyaraló, minden. Mindig köszönt. Presbiter volt a gyülekezetben. Csak mosolyogni láttam.
Én úgy el szoktam némulni. Nem csóválom a fejem. Övék a szó, hallgatok. És ők megtették.
Mélyen megértem őket.
Hogy diszfunkcionálisak mint anyák.
Hogy elegük lesz.
Hogy egy mindenestül hazug rendszerben nem tisztességesek.
Hogy azt nézik, hol lehet lecsalni a kört.
Hogy a némileg lesajnálólag emlegetett életközépi válság, a kertvárosok pokla, azoké, akik a helyükön vannak, pipákat tehetnek egy hosszú lista minden eleme mellé, durvább tud lenni, mint azok kínja, akiknek semmi nem jött be.
Nem csodálkozom, hogy egy nap nem játsszák tovább, és kinyitják a gázcsapot, világgá mennek, valami érthetetlen helyen, groteszk pózban találnak rájuk.
Sőt, én vártam ezt. Elnézve, hogy ilyen elégedettek, hogy nyolctól négyig, hogy még beugranak az ALDIba, hogy kameráznak az évzárón, hogy a csomagtartótól faszenes papírzsákkal igyekeznek a gondos, stabil kerítéseik mögé, hogy a tévében látnak csak tűzesőt, mert ők biztonságban vannak, azt kérdeztem már akkor is: ti ezt hogy bírjátok? Üvölteni kéne.
Én mindig gyanítok valamit. Talán túl sokat olvastam. Ibsen, Kosztolányi, Tolsztoj, Flaubert. S a leginkább a kimondhatatlant értem. Amikor úgy listaként, a polgári teljesítmény szempontjából minden megvan. És valahogy mégis, mégse.
Én megértem, ha boldogabb, aki betép. Nem szeretem Kosztolányi rímeit. Szeretem Kosztolányit.
Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,
kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,
bezárja életét is, mint a boltot,
mert benne van a csillogó bazár,
és félti kincsét, a sok cifra foltot,
a lelke szűk, kucorgó és sivár,
rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,
örökre reszket és örökre vár.
Hazája ház, barátja az erős,
hitvány rokonja az ki ismerős,
határa kertfal, tyúkól, pincegátor,
de a boldogtalan tanyája sátor,
zászlója felleg, ő, csak ő a bátor
s a jó, csak a boldogtalan a hős.
És megint a szimbolikus, létösszegző harminckét éves kor döbbenete:
Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szivem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétöl öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívü jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz szinezüstből,
Tollam, ceruzám vigan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy téa, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifju fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.
És nem tudok választ most sem. Hát miféle válasz, erre, és pont én? De a kérdés mindig fontosabb. Talán lehetne egy kicsit előbb tudni, mi zajlik, hallgatni a belső nyüszögésre, nem ennyire automatikusan követni a normákat, nem ennyire megfelelni. Talán konfrontálódni, szólni, megőrizni, nem eladni, nem hagyni, észrevenni, megállni, néha csillámló sziklafalon ülni egy kicsit. Vagy üvölteni. De válasz nincs.
csak az olvassa. én szóltam 
Az életközepi válságról. Lázár Ervin: Simf, a füst
http://www.szepi.hu/irodalom/lazar/buddha/buddha18.html
KedvelésKedvelés
De jó lenne egyszer kipróbálni, vajon mindent ugyanúgy csinálnánk újra?
KedvelésKedvelés
Ó, ez a “nem gondoltam volna” a híradókban. A szomszéd nem gondolta volna. A polgármester nem gondolta volna. Soha egy hangos szó nem volt!!!
És ezeket bevágják. Ezek bekerülnek egy híradó anyagába. Ezeket valaki megkérdezi, felveszi, beszerkeszti. A felnégyelte, összeszurkálta, felgyújtotta családját. Akkor romlott meg a házasság, amikor. Előbb “dulakodtak”, majd a férfi ötször hasba szúrta az asszonyt.
Az asszony elkezdte felemlegetni, hogy a férfi eljátékgépezte a család pénzét, akkor romlott meg közöttük a viszony.
A férfi gyakran ment haza ittasan, ezt az asszony nehezményezte, ilyenkor gyakran veszekedtek, néha “tettlegességre is sor került”.
Hát nincs ott ember, aki ezeket észrevenné?
KedvelésKedvelés
Nincs. Félrefordítja a fejét. Utólag se csap a fejére: ja, tényleg, ekkor meg akkor.
És? Megvethetem őket? Egy barátom öngyilkosságot kísérelt meg. Haragudtam rá, mert a másik barátom, akivel együtt csinálták, belehalt. Utána egyszer találkoztunk, nem tudtam (mármint belül, lelkileg) felvenni a kapcsolatot igazából. A második sikeres lett. Próbáltam megérteni, segíteni neki?
Másik barátom eltávolodott tőlem, nem harag, csak belemerült a kapcsolatába. Még keresgéltem, beszélgettünk is, megismertem a kedvesét is. De aztán már én sem kerestem. Hogy szakítottak, azt is csak akkor tudtam meg, mikor a halálhírét közölték. Tudtam, hogy labilis lelkileg? Mikor meghalt, rögtön rájöttem, hogy tudnom kellett volna, voltak jelek.
KedvelésKedvelés
Kicsit félreérthető tényleg, amit írtam. Szóval arra gondoltam, nem teljesen szorosan kapcsolódva a poszthoz, hogy nincs a tévéknél egy ember, aki észrevenné ezt a típusú retorikát, és azt mondaná, hogy “gyerekek, írjátok már át, ez így nem lesz jó”…?
KedvelésKedvelés
Jaa! Én a szomszédokra, ismerősökre, családtagokra értettem.
KedvelésKedvelés
Bajusz, nem fogja ezt mondani senki, mert erre buk a nép. De szerintem ezt te nagyon jól tudod. Meg mindenki. És igen, át kéne írni és nem jó így, de amíg a nézettségi mutatók az urak, addig ez így lesz.
KedvelésKedvelés
én értettelek 🙂
KedvelésKedvelés
De van. Észreveszem, észrevesszük. Próbálunk, szólunk, kérdezünk. A válasz elzárkózás, menekülés, agresszió. Sok-sok munka, amíg elfogadja a segítséget, vagy egyáltalán észreveszi, h valami tényleg nincs rendben. Magában keresi a hibát. Aztán legtöbbször már késő. DE: még onnan is lenne visszaút, segítséggel. DE mi lesz, ha megtudják, stb, vissza ugyanoda, pörög a kerék, jön az újabb menet. És tönkremegy bele mindenki. ( De sokszor néztem már végig, és üvöltöttem volna, ha tehetem. )
KedvelésKedvelés
Ez lemaradt: nem hibáztatom, aki belecsúszik. Rettenetesen nehéz kijönni belőle, elfogadni a segítséget, vagy akár csak a jelzést, a szót, azt, hogy nincs egyedül.
KedvelésKedvelés
Ez így van. Rohadt egy dolog ez….
KedvelésKedvelés
Igen, nekem is ez jutott eszembe, hogy van egy olyan állapot, mikor elzárkózik az illető. No, meg az ám a helyzet, hogy az ilyen középkategóriás életek poklát nincs kinek elmondani. Nagyon sokszor épp arról beszélünk, hogy nincs kivel beszélni. Ha próbálod megfogalmazni, hogy bajban vagy, akkor vagy nem vesznek komolyan, vagy tanácsokat osztogatnak, vagy elbagatellizálják a gondodat. Hm. Ez nagyon tipikus. Itt a blogon is, sőt, a barátnő közt is gyakori ez a halló süketség. Mikor azt mondod, szétszakadok, nincs levegőm, s azt javasolják, egy mosogatógép megoldaná a problémádat. Ebbe aztán belenémulsz.
Vagy vegyük a bántalmazó nőket. Kivel mer egy nő arról beszélni, hogy magára maradt és kurvára elege van. Tizesével kap javaslatot, hogy szervezzen kirándulást a Normafához, meg győzködést, hogy valójában boldog ő, csak most nem nagyon érzi, merhát micsoda kincs az a (2-3-4) gyerek! Aztán a nő hazamegy, a kölkök üvöltenek, s a cérna elszakad. A bájolgó bnőnek nem mondhatja el, a férjének nem mondhatja el, megoldást nem tud, hát öli magát.
Bombák ezek a francia ágy alatt, a pelenkák között vagy a vécé fajansz mögött. Az egyik robban bántalmazás, a másik függőség, a harmadik kleptománia, félrepasizás, rák, depresszió, néma ön és/vagy családgyűlölet formájában.
Na, mindegy. A lényeg, hogy van az elzárkózás is, meg van az, hogy nem halljuk, nem látjuk, nem fogadjuk el egymást, így az igazi problémákat nincs is kivel megosztani. Bombák vannak.
KedvelésKedvelés
“…az ilyen középkategóriás életek poklát nincs kinek elmondani.” Nincs bizony,nincs kinek.Csak a” bombák a francia ágy alatt”, meg a “halló süketség”.
Hogy ezt mennyire pontos-precizen összefoglaltad Adél,nincs mit hozzáfűzni,így szar az egész,ahogy írod.
KedvelésKedvelés
Adél, ezt nagyon jól írod, nálunk is robbant pár bomba, hol itt, hol ott. Igen, igen.
KedvelésKedvelés
elmondhatja éppen, csak megoldás, na az nincsen. magának kell megtalálni. és van az a pont, ahol már sztem nincs tovább. már a gyerekért sem. annak van talán szerencséje, aki mer és tud valamerre lépni. volt egy film, száz éve talán, shirley valentine. elnevezte a falakat, azokkal beszélgetett. aztán elment görögörországba, és mert egy ideig élni. aztán mivel romantikus film volt, olyan meseféle, utána ment a férje, és együtt bámultak a lemenő nap felé. na azt a részt már nem csíptem.
KedvelésKedvelés
http://csokonaiszinhaz.hu/muvek/shirley-valentine/ Az utóbbi két évadban ment, utaztatják is néha, úgy tudom. Ha valahol játsszák még, érdemes megnézni, szerintem sokkal jobb lett, mint a film!
KedvelésKedvelés
nincs
KedvelésKedvelés
Jaj, de jó, de szép! És mennyire jólesett. Hát pont ezért nyüszögök én folyton, és ezért konfrontálódok minden áldott nap, hogy ne robbanjon egyszercsak, és ne verje szét akkor aztán, úgymond a semmiből fakadva, az egész világmindenséget. Köszönöm, jó volt nagyon a már félig kihűlt kávém mellé!
KedvelésKedvelés
Basszus. Egyre többet nyelek. Unom a nyüszögést, a finomat, a hangosat, a célzást, a direktet, a konstruktívat, a destruktívat, a szarkasztikust, a hisztérikust, a didaktikust, unom. Még húzom. Nem tudom, felrobbanni fogok-e, agyvérzést kapni, felállni, kilépni, elhúzni, vagy végleg belefulladni, vagy történik valami csoda, találok módot, hogy higgyen nekem végre, vagy mi lesz, és mi lesz a gyerekekkel.
KedvelésKedvelés
ebben vagyok én is, veled érzek!!
KedvelésKedvelés
Dettó. Veled érzek.
KedvelésKedvelés
és az a rémes, hogy a gyerekek is innen csak a nőé valahogy. hogy mi lesz velük. hirtelen csak egy problémahalmaz, tartásdíj, és láthatás, már nem julcsipista, nem érző kicsi lény.
KedvelésKedvelés
Igen, néha unom én is piszkosul, amikor már gyakorlatilag habzik a szám, és ugyanazokat a dolgokat ismétlem, mint egy mantrát. És ilyenkor magam ellen fordulok, és utálom magam, MAGAM, amiért ilyen sárkány vagyok, és tényleg az agyvérzés kerülget. Meddig bírja ezt az emberi szervezet egyébként? Mert az nem kérdés, hogy megszenvedi.
KedvelésKedvelés
Hát meg.
KedvelésKedvelés
ismeritek ezt a könyvet?
http://moly.hu/konyvek/marilyn-french-nok
ha a kertvárosok valóságáról/poklairól valami kíméletlenül és fájdalmasan pengét akartok olvasni női szempontból, akkor jó szívvel ajánlom figyelmetekbe. az antikvarium.hu-n gyakran megvan.
ötvenes évek, amerika, kertváros, fehér, középosztály, nők címszavakkal.
KedvelésKedvelés
Coming out jön. Én terhesen megnéztem az egész Született feleségeket, elejétől a végéig. Eléggé szerettem, mert rettentően profi sorozat, de nem is az érdekes.
Azóta, ha Éva a kertvárosok pokláról ír, nekem mindig Bree jelenik meg a lelki szemeim előtt. Az a szörnyű, görcsös ragaszkodás a látszathoz, hogy mindegy, mennyire rohad belülről, kívülről legyen fényes és guszta, ha beleszakadsz, akkor is…
És ugyanez, hogy a felszínen Breet látod antipatikusnak, ő tűnik agresszornak, közben meg egy teljesen irreális szocializáció és elvárásrendszer áldozata, aki kibaszottul szenved. Szerintem nagyon szemléletes.
KedvelésKedvelés
A sógornőm egyébként egy az egyben ilyen.
KedvelésKedvelés
Utáltam Bree-t, mert nem értettem és szörnyen felszínesnek tartottam. Aztán egyik évadban odaköltözik egy hasonló beállítottságú csaj, akivel zsigerből rivalizálni kezd és betesz neki ahol tud. Egy nap a nő odalép Bree-hez és valami olyat mond, hogy “azt hittem, mi barátnők leszünk, mert csak mi értjük meg igazán, milyen az, amikor muszáj ahhoz ragaszkodni, hogy a szalvéta menjen az abroszhoz meg az ebédlőkárpithoz, mert ha már ez sincs meg, akkor minden összeomlik.” Nem tudom a pontos szöveget, de én ott értettem meg, hogy ennek a nőnek ez a kapaszkodó, az utolsó kurva szalmaszál, ami a felszínen tartja mielőtt elnyeli az elmebaj.
Bevallom, nekem a vájflájfról is rögtön Bree ugrott be.
KedvelésKedvelés
Egyszer megnézem már ezeket, és nem fogom összekeverni a szekszésnyújorkkal meg a bridgetjones-szal. Ígérem. Az idei év projektje.
Bree-t akként is ábrázolták?, tehát aki kitalálta, megformálta, az azt akarta, hogy lássuk, ez a lét mennyire hazug? Vagy ez a mi karcos európai reprezentációnk?
KedvelésKedvelés
Szerintem egyértelműen a hazugság láttatása a szándék, azért annyira nem cizellált a sorozat. Adott öt kertvárosi idillben élő nő: az egyikük elvált, a lányát egyedül nevelő művészféle, aki nagyon csetlikbotlik, egy sokgyerekes főállású anya, aki rákos lesz, de meggyógyul, egy idő után beint a pelenkáknak és visszamegy dolgozni, van a tökéletes konzervatív háztartásbeli, aki már teljesen magáénak érzi a szerepet, de szenved tőle, van a gyönyörű kőgazdag eltartott ex-modell, és egy ötödik is, ő meséli a történetet. A túlvilágról, merthogy öngyilkos lett.
Én csak az első néhány évadot láttam, szerintem profi sorozat, és ha a maga igen leegyszerűsített amerikai módján is, de a kertvárosok pokláról szól. No persze annyira nem megy mélyre: a szereplők mindegyike gyönyörű, stb.
Azt hiszem, bármennyire is sznobok vagyunk, ezt a három sorozatot/filmet érdemes megnézni, vagy legalábbis belenézni, mert ezek a legnépszerűbb nő-reprezentációk, meg annyira a kultúra része, hogy sok helyen hivatkoznak rá.
Na nem úgy, mint Szent Johannára, hanem csak úgy, érted 🙂
KedvelésKedvelés
Én valahol az ötödik évadban adtam fel, amikor már túl sok hajánál fogva odacibált konfliktus volt ahhoz, hogy hiteles legyen az egész, de az elejét nagyon élveztem.
KedvelésKedvelés
persze pokol, de ne feledjük, néha baromi vicces pokol.
KedvelésKedvelés
De jól írod, devorah, ezért kapsz egy nagy koktélt. 😀
KedvelésKedvelés
Alkalmanként néztem, keverve az évadokat. De ha jól emlékszem, az öngyilkossággal kezdődik, nincs itt titok, szerintem egyértelmű, mit akartak az alkotók. Sőt, Bree az utolsó évadban (?) vagy előtte újra inni kezd, fiatal pasival kerül kapcsolatba, szóval valamennyire enged a görcsös és tarthatatlan látszat életéből. Nekem egyértelműen a kertváros pokláról szól.
KedvelésKedvelés
Ha meg már film… Beszélhetnénk Kevinről? Napok óta bennem van, meg a fiammal rágjuk, beszéljük, most azt mondta, felhajtja könyvben (nagy szó, papírkönyvet egy éve nem láttam nála), olvassuk el, mert… Mert.
Régen volt itt is ilyesféle. Nem lehetne Kevinről beszélni?
Ráadásul ezerszer felkerül köztünk az anyaság pokla, itt ez annyira besűrűsödik, megáll a vér az emberben, komolyan.
KedvelésKedvelés
Odaadom szívesen a fiadnak.
KedvelésKedvelés
De jó! Szombaton!
KedvelésKedvelés
Szerintem a Született feleségek klasszisokkal magasabb színvonal, sőt egy napon sem lehet a többivel említeni. Valószínűleg sok nő részt vehetett az elkészítésében, mert nagyon pontos.
És igen, Bree esetében teljesen nyilvánvaló ez a szándék szerintem. Miközben abszolút jellemfejlődésen megy át a nyolc évad alatt, egyre jobban megismerjük, sajnáljuk, megszeretjük.
KedvelésKedvelés
bree: anyósom. a pedantéria, a megszokott kiüresedett rítusok segítenek elviselni az életét.
egyszer- látva a lakásunkban uralkodó kreatív rendetlenséget- kiszaladt a száján, meglehetősen ingerülten: itt egy pohár, ott egy pohár, ne haragudj, de ez csak lustaság! és az a tragédia, hogy az unokáim ebben nőnek fel!
azóta néhányszor visszakapta ezt tőlem, legutóbb akkor, amikor az ötéves és a nyolcéves unokái vigyorogva utánozták papát és mamát, azzal a hangsúllyal, ahogy ők szólnak egymáshoz veszekedés közben és én nem álltam meg, hogy felhívjam rá a figyelmét, hogy EZ az igazi tragédia, hogy az unokái ezt látják, nem két mosatlan pohár.
KedvelésKedvelés
Most csak úgy kérdezem: egy napon sem említhető, vagy egy lapon sem? Mi a helyes?
KedvelésKedvelés
Szerintem is azt akarták ábrázolni vele, hogy mennyire csak külső máz az egész. Én csak az első két évadot láttam és utáltam Bree-t, nagyon idegesített, míg rá nem jöttem, hogy azért, mert tükröt tart elém.
KedvelésKedvelés
Tuti, hogy a láttatás volt a cél, baromi szélsőséges Bree figurája, nehéz nem észre venni hogy mi a baj vele.. Néhány részt láttam belőle, aztán ráuntam, nekem sok volt az intrika meg a játszmázás. De ha a hangulatom olyan, biztos, megnéznék újra pár részt belőle.
KedvelésKedvelés
Igen, abszolút híven megmutatták, hogy ez a létezés hazug és beteg és nem is fenntartható: Bree lett aztán idegösszeomlott, alkoholista meg amit akarsz. És ami még jobb, eljött az a pont is, amikor kilépett ebből az egészből a fenébe. És boldog volt, hogy kigyúrt, tetovált szakikkal szexel, vagy csak úgy szimplán nem érdekli többé az egész. Szerintem nagyon jó a szülifeli, nagyon sok tabudöntögetés volt benne.
KedvelésKedvelés
+1: a Sex and the City szerintem meg sem közelíti a Született feleségeket. Az nagyon művi, nagyon highlife, nagyon mikrovilág, és kb. OraveczNóra mélységekben tud csak párkapcsolatokról beszélni. Végignéztem azt is amolyan alapműveltségi célzattal, de szerintem egy lapon sem említhető az egyébként a felszín alatt nagyon is okos szülifelivel. Bridget Jonesról meg beszélni sem érdemes, annyira… nem is minősítem.
KedvelésKedvelés
Azt ugye tudjátok, hogy a Bridget Jones az eredetileg egy KÖNYV? (Amelyből rögtön idéznék is, brit irodalom és kultúra ismerői előnyben: “azt ugye tudod Bridget, hogy a Middlemarch eredetileg könyv és nem szappan?”)
KedvelésKedvelés
Tudjuk, de most filmekről volt szó. 🙂
KedvelésKedvelés
Nem, sorozatokról volt szó, az pedig teljesen más múfaj, mint a könyv-adaptáció. Kár volt idekeverni, ezért szóltam bele 🙂 Megjegyzem a BJN első része filmben is egész jó volt (azért amikor megy a hóban a teszkós szatyrokkal, meg a búnyójelenet is óriási, ismerjétek el), a második a minősíthetetlen, az a tippem,hogy az már sokkal inkább amerikai közönségnek készült.
KedvelésKedvelés
Az első Bridget Jones-film szerintem is marhajó.
KedvelésKedvelés
Brizsitdzsonsz nagyon jó volt könyvben, imádtam, hogy a naplóját mindig életkor, súly, alkoholegység és cigaretták számával kezdte 😀
KedvelésKedvelés
Olyan jó lenne, ha megnéznéd és írnál róla Éva ! Nálunk le van töltve a laptopra és beteszem ha egyedül vagyok itthon. Főzésnél zene helyett ez megy.
KedvelésKedvelés
És lesz azután alkoholista, a gyerekei meggyűlölik, ápolja a férjét halálig, pedig már rég gyűlöli, ahogy később a rákövetkezővel is elromlik minden. Szakácskönyvet is ír és így híres lesz. És Gabi? Ő tán boldogabb? Neki van hozzá humora, ami megmenti a megőrüléstől.
KedvelésKedvelés
És a legrosszabb pillanataiban is tökéletesek a rózsák Bree kertjében.
KedvelésKedvelés
Mikor rávirrad a hajnal a csodásra nyírt kertben, ahol este részegen összeesett a tökéletes színösszeállítású kosztümjében, és a kamaszfia ördögi vigyorral engedi rá a kerti locsolót. Micsoda dráma! Milyen észvesztő magány abban a gyönyörű világban.
Fogalmam sincs, hogy tudatosan készült-e a film ilyennek, vagy csupán szórakoztatónak akarták, de én imádtam azt az amerikaias pontossággal kimért cukor-citromlé arányt benne, amitől eladható, szerethető, miközben mégis láthatod ennek a világnak a valóságát is.
KedvelésKedvelés
A fő forgatókönyvíró mesélte, hogy az ötletet az anyja adta, amikor egyszer hazalátogatott. Kellemes kertváros, anya tökéletes mint mindig, a szomszédok takarosak és imádnivalók, anya meg fogja magát, és a konyhában beszélgetés közben lerántja a leplet arról, ami valójában történik a színfalak mögött.
KedvelésKedvelés
Ugyanehhez a kedvenc filmem vonatkozó cselekményszála: Amerikai szépség Caroline alakja? Amikor a kényszereid élni sem hagynak. Ahh, újra kell néznem 🙂
KedvelésKedvelés
Én Gabiban nagyon bírtam, hogy néha a szájába adtak egészen komoly, meglepő, nem-vártál-volna-tőle-ennyi-értelmet mondatokat. Meg valami egészen fontosat mond el pl. a szépségről, az anyaságról és a lojalitásról is.
KedvelésKedvelés
Nem véletlen említettem Gabit. Vannak mélységei és nekem pl tetszik az is, amilyen keményen szembemegy olykor a szuperanyu kívánalomnak. Amiket beszól a kölköknek! Brutális igazságok és “elegemvan”ok. Jó csaj.
KedvelésKedvelés
A Született felesegek az egyetlen olyan sorozat volt, amit joforman vegigneztem. Az tortent vele sajnos, ami minden sorozattal szokott. Egy ido utan nincs mar tobb otlet, nincs mar hova kifutnia a cselekmenynek, mar mindenki osszejott mindenkivel majd elvalt es egyre hajmeresztobb otletekkel allnak elo a forgatokonyvirok.
De az elejet nagyon elveztem es egy nagyon jo sorozatnak tartom.
Egyreszt mert nagyon humoros formaban mutatja be a “kervarosok poklat”, masreszt azt, hogy milyen orult sok az elvaras a nokkel szemben es milyen szurrealis, hogy valaki mindezeknek megfeleljen. Nyilvanvalo, hogy a foldon senki, vagy joforman senki nem el ugy, mint ezek a nok es csaladok, de szemleltetesnek nem volt rossz. amiert szerintem ez a sorozat a humoron kivul orult nepszeru tudott lenni, az az, hogy a szereplok rendre mondanak, tesznek olyan dolgokat a hatalmas teher es a sok elvaras alatt preselodve, amiket sok no csak almaiban merne: kidobni a szamonkero es bantalmazo anyosat a hazbol, felgyujtani a hutlen ferje oltonyeit, stb. En mindig ugy neztem, hogy istenem, barcsak tobb no merne ezeket megengedni maganak es barcsak en is tobbszor allnek meg es mondanam, hogy hat egy lofaszt csinalom en ezt…. pedig en meg srejjen lavirozom es dobok vissza elvarasokat. Szerintem ez a sorozat ezert birt orult sikeres lenni. Mert egy kepzeletbeli, fiktiv alternativat adott a noknek a lazadasra.
Es a kedvencem Bree. 🙂
KedvelésKedvelés
Én azt szerettem benne, hogy rendkívül összetett női jellemekkel dolgozott, és a párkapcsolati dinamika is tűpontosan jelent meg benne. Ebből a szempontból a Lynette-Tom kapcsolat volt, ami elbűvölt, hogy az honnan hova jutott a nyolc évad alatt.
Volt egy pont, amikor Tom kiakadt, már a válás után, hogy Lynette folyton kritizálja, és apróságokat szóvá tesz, mint például hogy megint nem vékony tésztájú pizzát rendelt, pedig ő csak kedves akart lenni, és akkor ez a hála. És akkor Lynette egy nagyon fontosat elmond, először a kapcsolatuk alatt, és ehhez el kellett válniuk, hogy ezt kimondja: azért, mert 20 éve mondom, hogy a vékony tésztájú pizzát szeretem, és valahányszor vastagat hozol, úgy érzem, hogy magasról teszel rám, az érzéseimre, a vágyaimra. Mert ez a pizza csak leképeződése minden másnak.
És azt is szerettem a sorozatban, hogy soha nem állt egyik fél oldalára sem, és pontosan láttad mégis, ki mit hol baszott el, és simán magadra ismertél. Nekem nagy reveláció volt, hogy végignéztem (pár nap alatt egyébként), amikor adták, akkor meg le szartam, mert azt hittem, olyan, mint a SzexésNyújork vagy a Bridzsitdzsonsz, pedig rohadtul nem olyan.
KedvelésKedvelés
Igen, pontosan! 🙂
Jajj, ugy orulok, hogy ez kiderult! Marmint hogy nezted es neztem es neztuk…. Az ismeroseim egy jo resze ertetlenul allt a dolog elott, hogy miiii? te ezt a blodseget nezed?! Pedig baromira nem blodseg. Ez a valosag, csak szinesebb es tobb a tupir, hogy eszrevegyetek vegre….
KedvelésKedvelés
én is pár nap alatt néztem végig.
teljesen rákattantam. pár napig lilaakácban láttam a világot.
tom-lynette, veszekedések, lynette manipulálásai (bénázásai is nagyon meghatóak voltak, mert közben nagyon is tudtuk, hogy ő szuper intelligens és mégis le tudott hányszor menni kutyába!). ágyjelenetek. jaj azokon viszont többször kiakadtam annyira nem éreztem életszerűnek. lynette egy sor olyan helyzetben képes volt szexelni tommal, amikor nekem kizárt lett volna. ilyenkor mindig bűntudatom volt, hogy béna a berendezésem ebben a tekintetben.
aztán nagyon ütött amikor gaby elhízott. hihetetlen profi módon megkomponált lecsúszásuk, pénztelenség, lepattant külső, és mellé az alpári stílus is. holott például gabynak amikor díva volt is ugyanilyen volt a beszédmódja, de elhízottan, elcseszett frizurával, szar cuccokba öltözve mennyire alpárivá vált! amikor szép és csodálatos volt elnéztük ezt neki. nem?
lynettéknél nekem még nagyon bejött, amikor lynette küzd a kisbabával és már a félig felnőtt ikrekkel. egy időben, ennyiféle probléma! (nyilván azért is, mert én ugyanebben élek)
és én nagyon sokat sírtam ebben a pár napban a sorozat jelenetein.
jóleső bőgés voltak.
KedvelésKedvelés
En is sirtam egy csomoszor. En se hazas nem vagyok, se gyerekem nincs, de annyira pontosan abrazoltak egy csomoszor a terheket, a beteg elvarasokat es a nyomasztast, hogy nem tudtam nem sirni.
Komolyan mondom…. Eddig is imadtam a blogot, hogy vegre itt nem neznek hulyenek es erteken. Es most ez is…. Hogy mas is igy elte meg ezt a hulye sorozatot es mast is megerintett…. Koszonom! Neked is bajuszcicc, hogy ezt a temat felhoztad. Lilaakac köz = Whisteria Lane = a kertvarosok pokla sorozatkent….
KedvelésKedvelés
Histeria Lane, beszédes cím ám az!
KedvelésKedvelés
En is sirtam egy csomo jeleneten, pedig se hazassagom, se gyerekem. De annyira elethuen abrazoltak a terheket, a nyomasztast es a szurrealis elvarasokat, hogy nem tudtam nem sirni.
Es koszonom, hogy megint nem vagyok egyedul! Eddig is madtam a blogot, de ezek utan az elmenyek utan plane! Hogy nem vagyok hulye, nem vagyok ufo, mas is igy eli meg, meg ha csak egy sorozatrol beszelunk is. Koszonom!
Es koszonom, bajuszcicc, hogy ezt a temat felhoztad!
Akar nezhetunk kozosen 1-1 reszt is kielemezve. Nagyon sok husbavago tema van benne, jajjj.
Lilaakac köz, az az Whisteria Lane = a kertvarosok pokla sorozatkent….
KedvelésKedvelés
hát én bevallom néztem a weeds-et is meg a parenthoods-ot (ez utóbbi pedig keresztény-patriarchális rend promónak is elment)
a weeds alkotói folyamatosan körberöhögik az amerikai kultúrát, mindezt egy két gyerekkel megözvegyült nő életén, sorsán keresztül, aki a kertvárosi poklot fűforgalmazásból – később pedig termesztésből- tartja fenn (ideig óráig persze)
KedvelésKedvelés
Nem bírtam nézni. Túl sok hasonlót néztem végig a való életben. Az egyetlen olyan sorozat, amit nem azért nem néztem, mert ostoba, hanem azért, mert fáj.
KedvelésKedvelés
Vajon itt is (W)histeria Lane van, ahol a W néma, mint a Psmith P-je?
KedvelésKedvelés
Hi-hi-h Nia lehet, miert is ne? fogalmam sincs.
KedvelésKedvelés
Olyan szomorú a 7. évad vége. Mindenki elköltözik……sajnáltam, hogy vége lett a sorozatnak nagyon. Hiányzik Bree gyönyörű konyhája és a süteményei. 🙂 Egyébként érdekes ez a sütés dolog. A lányom súlyos traumán esett át és azóta mindig süt. Remek érzéke is van hozzá-tudom, ám igazán terápiás célzattal mennek ezek a sütések, én úgy látom. Ha feszült, előveszi a tojásokat, a lisztet átszitálja és nekiáll……..
KedvelésKedvelés
Igen, ez terápia, úgy érzem, ahogy leírod. Ráadásul mindenki profitál belőle. Az én zenélgetésem vagy írkálásom rajtam kívül senkinek nem hoz örömöt 🙂
KedvelésKedvelés
a sütés alkotás, ráadásul valahogy nagyon gyakorlatias céllal. én már nem bírok horgolni, idegesítenek a növények, azok is csak törődést akarnak. sütni meg olyan valóságos, mégis alkotó tevékenység. ja és írni, írni jó, de írni már nem nagyon merek, mert mifelénk a falnak is szeme van. utálom
KedvelésKedvelés
Vagyis? Nem hagynak békén? Magadnak írnál, elolvasnák?
KedvelésKedvelés
elovassa. már emailezni is csak szőrmentén, bár állítja, hogy csak egyszer és véletlenül. de akkor is. szeme van. a falnak is.
KedvelésKedvelés
Ez egy népszerű bántalmazási forma.
KedvelésKedvelés
Adél, kikérem magamnak, hogy senkinek se tartasz, nekem örömet hoznak a hozzászólásaid.
KedvelésKedvelés
Nekem Lynette karaktere is nagyon tetszett. Ő a többgyermekes, karrierjét feladó anya. Emlékszem arra a jelenetre amikor azt mondja a férjének az ötödik véletlenül fogant gyereknél, hogy ő nem szereti a hasában növekvő gyereket és nem akar mindent elölről kezdeni. Erre a férje jön a szokásos szöveggel, hogy ne beszélj ilyen szörnyűségeket drágám, jegyezd meg, neked ilyesmire még gondolni sem szabad! Meg mikor kitalálja a férj, hogy tanuljanak a gyerekek otthon, azzal mennyi pénzt meg lehet spórolni, mire Lynette azt mondja, hogy de jó ötlet, én megyek dolgozni, úgy is többet keresnék, te meg itthon maradsz és tanítod a kölyköket. Mire a férj szó nélkül: ok drágám, nem számít a pénz irány a suli 🙂
KedvelésKedvelés
Az egyetlen sorozat amit megnéztem életemben…és imádom.
KedvelésKedvelés
És ne feledjük: angolul desperate houswives a cím, azaz kétségbeesett feleségek. Sőt, ez talán nem is a legjobb fordítás, inkább azt jelenti, hogy reménytelenül elszánt.
KedvelésKedvelés
Esetleg nekikeseredett? És nem feleség, háziasszony.
KedvelésKedvelés
Igen, de a nekikeresedett háziasszonyok már kicsit nyögvenyelős fordítás…a született feleségek annyiban jó, hogy a housewife az angolban tényleg azt jelenti, hogy “csak” feleség a szakmája. A magyar háziasszonynak már kicsit más színezete van, pl. nem egy lilaákácos környezetbe tennéd. 🙂
KedvelésKedvelés
Elég lett volna úgy fordítani: HTB
KedvelésKedvelés
Nyilván ezért lett a rövidebb ám kevésbé pontos kifejezés a cím. Plusz a címeket nem a fordítók választják, az már marketinges munka.
Housewife jelentése kb államonként változik, Alapfunkciói mellett Montanában havat lapátol, Kaliforniában szörföt vaxol, Texasban célba lő. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem Bree volt a kedvencem, mert egyáltalán nem hasonlítok rá, nem ismerem őt, nem tudok hasonlóan gondolkozni. Érdekes volt, ő volt akit semennyire sem azonosultam vele.
Aztán, jött egy olyan időszak az életemben, ami akár odági is fajulhatott volna, hogy Bree van de Kamp legyek olcsó kiadásban, vidéki kisvárosi verzióban. Azóta értem, miőrl beszél az, aki a kertvárosi pokolról beszél, annak az összes, tökéletesnek tűnő áldozatával.
KedvelésKedvelés
Időnként annyira véresen kurvajókat írsz, hogy szinte nem bánom, hogy én vagyok az, akinek semmi se jött be. Úgy 5 percig.
KedvelésKedvelés
napok óta azon gondolkozom, hogy mi a következő lépés? OK, azt már tudjuk, hogy át vagyunk verve, meg hogy szar a helyzet. sokan ragaszkodnak még az illúziókhoz (Bree, Vájf, meg aki még bírja energiával), de egyre többen nem, talán már van kritikus tömeg, és ezen a ponton az illúziókhoz ragaszkodók hatása egyre kevésbé lényeges szerintem. so what next?
felmerül a kérdés, nem?
szerintem az is látszik, hogy a pasik maguktól nem fognak változni, változtatni. közben szorul a hurok gazdaságilag és társadalmilag kishazánkban, pláne így a választások fényében. a nők vergődnek, küzdenek, és még ott vannak a porontyok is és követelik az ételt.
tanár ismerősöm mesélte, hogy annyira túl vannak terhelve a tanárok, hogy már nincs az iskolában helyettesítés, ha egy kolléga beteg, akkor az osztály egyedül van egész órán. dől össze a rendszer körülöttünk, de a porontyok még mindig követelik az ételt.
akkor mi lesz? merre haladunk? bírható ez? tűrhető? tolerálható? mi lehet stratégia?
KedvelésKedvelés
Nekem most ez nagyon véres és rémisztő, ugyanis a válság növekedésével azt látom, hogy szűkül az élettér. Eddig is volt üvegplafon, meg voltak bizonyos lehetőségek, amik nőknek nem, vagy kurva nagy erőfeszítéssel voltak elérhetők, de mégis voltak területek, ahol még volt némi levegő. Pedagógus, kereskedő, szoc.szféra. Viszont ahogy szűkül az élettér, a pasik beszivárognak mindenhova. Ismerős a pedagóguspályán a férfi előnye, ugye? Mer kell a férfiminta. Meg az erős férfikéz. Húsba vág, hogy most voltam állásinterjúzni. Gyakorlatom, képesítésem, minden megvan. Mikor felhívtak, azzal indokolindokolták aztnem én kaptam, hogy a másik jelölt férfi. Gátlás nélkül diszkriminatív döntés, amit lazán a képembe törölt egy nő. Azért memegvigasztalt, hogy nagy vita volt, mert egyértelműen jobbak a paramétereim, ráadásul helyi vagyok, de a farok az sajnos hiányzik a kompetenciáim közül. Ez szoc szféra, most bukta el a pozíciót egy fasz(i), ennek ellenére a nők, akik döntöttek, mégis ùjra odavoksoltak a péniszre.
Megrémít, hogy már bent ülnek a pénztárakban is. Bemegyek egy hipermarketbe 3s a pénztárban pasi ül, miközben a nők munkanélküliek.
Az van, hogy a nőknek lassan semmi nem karad, csupán az mlm, vagy a pesti masszőrszalonokban szopás. Ennyi.
Rémisztő és elkeserítő a helyzet.
Mi a következő lépés? Én nem tudom. Szerintem ez az ország, ez a társadalom elveszett. Itt a nőknek semmi nem lesz már. A következőknek sem, mert ahogy írtam is, hiába lázadoznak majd felvilágosult lányaink, nem lesz terük, lehetőségük. Az idióta mesék miatt a szerelemben még mindig hinni fognak, ami abszolut kiszolgáltatottá teszi őket, akkor szülnek, mer nyilván szülnek, az így kerek, és akkor ott vége is van.
KedvelésKedvelés
Kedves Adél! Megértem, hogy el vagy keseredve és sajnálom, ilyenkor vigasztalás kell meg bátorítás, esetleg egy ölelés, nem bántani akarlak … mégis azt mondom, hogy a tisztánlátásodat most talán férfi gyűlölet színezi. Én örülök, hogy a “női munkákban” egyre több férfit látok. Ugyanis iszonyat szolgamunka itt és most tanárnak, vagy kasszásnak lenni és a férfi alkalmazott sem kap érte magasabb fizetést, mint a női. Ugyanolyan lélekölő multinál kasszásnak lenni egy férfinek is. Én helyesnek tartom, hogy a másik nem is gyűjt ilyen tapasztalatokat is.
Ugyanakkor – maradva a kasszás példánál – látom hogy általában lassabban dolgoznak, mint a nők, ergo kevesebbet végeznek el. (ez a személyes tapasztalatom, akinek nem inge, ne vegye magára!) Szóval a multiknál olyan sorba állok be, ha lehet, ahol egy középkorú nő ül, nem férfi, vagy fiú, mert gyorsabban megy a sor. Illetve egy ellenpélda, van egy bolt, ahol van egy ffi kasszás, aki gyorsabban dolgozik, mint mindenki más. Sportot csinál abból, hogy ő aztán gyors, ő a leggyorsabb. Önmaga teljesítményének bűvöletétől a kundsaftot nem is érzékeli, nem méltatja szemkontaktusra sem, ha nála fizettem, úgy éreztem, hogy méltatlan vagyok, magam is tárgy lettem. Szóval összességét tekintve ő is gyengébben teljesít. Ennek ellenére, had gyakoroljon, senki sem születik mesternek. H meg annyira szarul teljesít, akkor szembesíteni kell, ha az sem megy, akkor meg ki lő rúgni. Egyébként nem nagyon maradnak a ffiak egy életen át kasszásnak, vagy tanárnak. Általában csak fiatal fiúkat lehet látni, pár évig nyomják, de amint lehet, elmennek valami kevésbé stresszes, kevésbé monoton, és főleg jobban fizető állásba, ez csak átmeneti. Én legalábbis nem sok középkorú, a kasszafülkében “megöregedett” férfit látok.
Mindezt mondom úgy, hogy munkanélküli tanár vagyok, a volt munkahelyemre pedig az utóbbi időben 4 új ffi kollégát vettek föl, szándékosan nem nőt. Mert tényleg ezt a propagandát nyomják, hogy kell a férfiúi tekintély, oszt némelyik elég szerény képességekkel rendelkezik…. Tudom, hogy lett volna helyette jobb. (nő)
Nem baj, ez is egy tapasztalat a résztvevőknek.
big hug!
KedvelésKedvelés
hadd szivárogjanak csak befelé ezek a pasik! 😀 welcome
KedvelésKedvelés
Na, majd’ egyszerre. 🙂
KedvelésKedvelés
Jól értem, hogy te ennek a folyamatnak drukkolsz? Hogy hajrá, még oda is férfit, mert majd jól megtudja, mi a magyarok istene? Ezt a logikát akkor fogadnám el, ha eközben nyílna a kapu a jobb lehetőségek felé a nőknek. Csakhogy azért szorulnak lefelé a férfiak, mert komolyabba már nem jut hely, vagy nincs hozzá tehetség, hát szorítja kifelé a nőket még a kulimunkából is. Te meg azt mondod, ez így jó? Én meg juj, juj ffigyűlölő vagyok? Egyébként igen, mostanra az vagyok, gondoltam is, hogy leköltözöm a blogról, ne rontsam itt a levegőt, csakhogy ahhoz jó lenne munkahely, azt viszont éppen most marta el elølem egy férfi.
Szóval én tényleg gyűlölöm őket, mostmár kerülöm is, de nem megy sajna. Ott vannak mindenütt, beleülnek mindenbe, fölényeskednek, okoskodnak, aztán elbuknak. Vagy nem.
A beszivárgás látása, s az ezen való aggodalom viszont nem érzelmi kérdés, hanem tény. Két hónapja nézem az àlláshirdetéseket, pontosan tudom, mennyi és milyen minőségű lehetőség van nőknek és fasziknak.
KedvelésKedvelés
“mostmár kerülöm is, de nem megy sajna. Ott vannak mindenütt, beleülnek mindenbe, fölényeskednek, okoskodnak, aztán elbuknak. ”
Fiam mondta, hogy milyen érdekes Nyugat-Európában a feminista mozgalmakban vannak férfiak is, akár a vezetők között is, itthon meg azért nincsenek, mert itthon nem hiszik el a nők, hogy az érdekeiket férfiak is tudnák képviselni. Na, mondtam én, (biztos én is férfigyűlölő vagyok) de egészen másban látom az okot. Külföldön ebben a témában már van pénz, nem ingyen kell a nők céljait képviselni, hanem jól fizető állásokból. Ha Magyarország is elérkezik erre a szintre, itt is azonnal megjelennek majd a férfiak, pláne a vezető pozíciókban és meg fogjuk látni, hogy ők a feminizmushoz is sokkal jobban értenek. A szülés irányítását már átvették, a séfek 95%-a is férfi, holott eddig azzal etették a nőket, hogy a főzés tipikusan női munka. Ingyen továbbra is az mint tudjuk, de érdekes módon amint jól fizetnek érte, hirtelen átváltozik férfi munkává. Elkeserítő mennyire pofátlanul és leplezetlenül képesek mindenhonnan kiszorítani a nőket. Szerintem, ha valami csoda folytán hirtelen több százezret kezdenének fizetni az óvónőknek, egy éven belül minden óvodapedagógus férfira cerélődne és tanulmányok hosszú sorában magyaráznák a szakértők, hogy ez a folyamat teljesen rendben van, mert ebben az életkorban borzasztóan fontos a hiteles férfikép a kicsiknek.
KedvelésKedvelés
Csak mondom, hogy egy takarítócég (férfi) vezetője szerint takarítani is a férfiak tudnak jobban. Azt már én teszem hozzá, hogy ez valószínűleg csak akkor áll, ha a pénzkeresetről beszélünk, nem az otthoni önkéntességről.
KedvelésKedvelés
A munkahelyemen ha pénzért takarítanak sem pedánsabbak, mint a nők – igaz, hogy ugyanannyit is keresnek. Viszont bármire kérni(!) őket nem lehet és még ők utasítgatják a másik női kollégákat azonnali munkavégzésre, viszont ha a feladatot elvégezték azt mindig sajátként adják elő. Vagy mindent párban csinálnak, egy nő elég a munkára, de férfi takarítót csak párban látok dolgozni.
KedvelésKedvelés
Megragadom a lényeget: a séfeknek régen 100 %-a volt férfi. Pont azért persze, mert régen is jól fizetett.
KedvelésKedvelés
Szerettem volna, ha melegség és megértés jön át a soraimon irányodba, mert úgy éreztem erre van szükséged. Lehet, hogy nem sikerült eléggé 😦 pedig az első 3 sorban igyekeztem a lojalitásomat irányodba kifejezni, pl: “megértés, vigasztalás, bátorítás, ölelés, nem akarlak bántani” szavakkal. Nehéz írnom, ha személyesen mondtam volna, akkor hallottad volna, hogy a hangom lágy…
Nem mondtam rád, hogy te ffigyűlölő lennél. Téged, a személyedet nem minősítettem. Azt írtam, hogy a szemüveged (=hangulatod) színezete, amin keresztül most a világot látod, talán fekete füst van, nem jó azon keresztül nézni. De még az is csak “talán” (=óvatos állítás)
Azért mertem neked ebben a témában írni, mert én is ugyanebben a cipőben vagyok, én is tanár vagyok, én is munkanélküli, nem vettek vissza a volt sulimba egy betegség után, ellenben 4 férfit igen.
Hogy máshonnan közelítsem meg, amit mondani akartam (hagyjuk a ffi témát). Azzal a gondolkodással sem tudok egyetérteni, amikor gyűlölködve beszélnek egy idős dolgozóról : “Mé nem megy má ez is nyugdíjba? Azt elveszi a fiatalok elől a munkát, azt mennyi fiatal diplomás munkanélküli van!” Én ilyenkor mindig eggyel feljebb nézek: fejétől bűzlik a hal! Fiatal, meg idős gyepálják egymást, a gyűlöletet pedig felülről szítják.
Méltatlan mindkét félnek az az helyzet, amit az állam, amit a multi, a gyarmatosító politika, az elnyomó rendszer, a neoliberális globalizmus szán nekik.
Nem az kell, hogy legalább a kulimunkákat hadd csinálhassák má a nők, hanem _mindkét_félnek_emberi_méltóság,_szabadság,_egyenlőség!
uff!
Még jó, hogy elolvastam, mielőtt elküldtem volna, mert a kulimunka helyett kukimunkát írtam. Na, akko biztos félreértettetek volna 😀
KedvelésKedvelés
Abszolut nem értem, mit írsz. Lefejtem a mentegetőzést, merthogy arra nincs szükségem. Egy vitaban vagyunk, raadasul en magam mondtam, hogy jelenleg a gyűlölet szakaszaaban vagyok, ilyenformán nem sért, amit írtál.
Szovall mikozben téged faszik kitúrtak a helyedről, idehozol nyugdíjasok ellen harcolást példának? Nem értem. Mikor munkanélküliség van, én is úgy vélem, hogy a nyugdíjasok lehetőség szerint legyenek nyugdíjban. Ez nagyon nem összehasonlítható azzal, mikor két aktív korú jelölt közül nemi alapon juttatnak előnyhöz valakit.
Én nem tudok majd nevetni, ha ez a férfi pár hónap múlva kiesik, mert nekem egy álmomat vette el az ő farka, a gyönyörű szememet meg kisírtam teljesen. Nem vagyom az
KedvelésKedvelés
Behulyult a tabletem, bocs.szoval nem vagyom elégtételre. Dolgozni akrtam, itt konkrétan három éve. Most közel kerültem a lehetőséghez és egy faszi elvitte.
Szó nincs itt egyenlőségről, méltó állapotokról, és az, amivel te érveltél nekem, azok a szakadékot mélyítik.
Igenis, ha már mindent elvettek, akkor takarodjanak co heggeszteni, vállalatot vezetni, informatikázni, bankozni és legalább valamit hagyjanak nekünk is. Vagy takarodjanak onnan kifelé, bontsák le az üvegplafont, és ne szívják mindenütt a nők vérét. Jelenleg viszont az van, hogy mindenütt ott vannak. És igen, most emelik a ped béreket, a szoc béreket, úgyhogy megnyugodhattok, hamarosan ezt is elveszik tőlünk.
Jelenleg még lehet egy átlagnő pultoslány, orvosi asszisztens, szophat masszásszalonban és építhet mlm céget. Nagyjából ezek azok a pozíciók, ahol nem kell azt lesned, áll-e férfi is a sorban. És ezt szerintem meg is fogják hagyni nekünk, merthogy ennél lejjebb nincsen már.
KedvelésKedvelés
Jaj, Adél, nagyon-nagyon gáz, ami veled történt. Annyi ilyen sztorit hallottam a multiknál, ahová rövid ideig angolórákat jártam tartani. Volt egy csaj, sose felejtem el, arra panaszkodott, hogy milyen nehezen vették fel, mert szupermodell alkat, de könyvelésből akart megélni. Az állásinterjún téma volt a face-re feltöltött képei (bikinis képek, mert vízisportot űzött), a férjhezmenési tervei, és persze a külseje. Basszus, nem tehet róla, egyszerűen bombázó volt, de mindig szürkében járt, állig begombolkozva, és hihetetlen humora volt, nagyon jól beilleszkedett a csapatba. Leépítéskor őt tették ki először.
Szerintem is menjen nyugdíjba, aki már olyan korú, én folyton azon háborgok, hogy anyám nyugdíja majdnem forintra annyi, mint az én fizetésem, a nagyapámé meg még kicsivel több is. Nem tőlük sajnálom, hanem én nevelek két gyereket, nekem vannak iszonyatos költségeim. És tényleg nem kéne összehasonlítgatni a nemi alapú megkülönböztetéssel.
Nekem női főnököm van, és mindig hibázik az új kollégák felvételekor, de még soha nem részesített előnyben férfiakat csak azért, mert mélyebb a hangjuk és tökük van. A tanári fizetésektől meg nyugiban lehetnek a női pedagógusok, életszínvonal-változást nem hoztak, szerintem nem fognak férfiak sorbanállni értük.
Most hogy vagy?
KedvelésKedvelés
Ez állami cég, szóval nem garancia ez sem. Főleg, hogy van egy barátom, aki vezető az ország egyik legnagyobb multijánál. Csak pislogok, mikor a vezetői, munkahelyi morálról, emberségről mesél nekem. Hozzájuk képest az én közalkalmazotti tapasztalataim vágóhídra emlékeztetnek.
Nem vagyok jól. Megírtam az interjúztatómnak, amit gondolok, érzek. Ahogy megéltem ezt a méltatlanságot. Semmi rinya, semmi fenyegetőzés, csak jelzés, hogy látom, mi tortént és fáj, hogy nőktől kaptam ezt. Utalás a lusta, hatalmaskodó férfiakra, akiket rendre felvesznek ebbe a munkakörbe, s ők rendre bele is buknak. A saját felfuvalkodottságuknak köszönhetően.
Szeretne találkozni és beszélgetni velem. Gyanítom, tartanak attól, hogy ügyet csinálok a diszkriminációból. Vagy tényleg kíváncsi rám. Nincsenek illúzióim.
Meg az is van, hogy mikor ez így megvolt, akkor pár órát bőgtem, aztán hánytam, aztán megszakítottam a kapcsolatot egy kezdődő kapcsolatommal. Persze vérig sértődött, és azonnal elmagyarázta, miért nem valós a kétségbeesésem, meg hogy ez azért történt, mert egy sokkal nagyobb csoda vár rám, meg hogy képzelődök az egyenlőtlenséget illetően, mert lám, az ő 27 éves gyermektelen lánya is vezető beosztásban dolgozik Hollandiában (!!!), van egy csomó férfi beosztottja, úgyhogy nyugodjak meg és mikor randizunk. /csíííz/
Szánalmas.
Semmit nem látok.
El akarok innen menni. Napi több órát angolozok, próbálok nem megőrülni. Nem jó így.
KedvelésKedvelés
Olvaslak, döbbenek.
KedvelésKedvelés
Nem tudok mit írni, ez tényleg siralmas. Azért kíváncsi lennék, miért szeretne veled találkozni: hogy lebeszéljen a jogi útra való terelésről téged, vagy tényleg kíváncsi rád. Még az is lehet, hogy szorult belé annyi emberség, sose lehet tudni. Célpontot már néztél ki magadnak? Úgy elmesélném anyám pasija lányának a történetét, aki kiment, dolgozott, pályázott, álmait valósítja meg. Szemrebbenés nélkül elveszi magának azt, amiről itthon álmodni sem tudott.
KedvelésKedvelés
Anglia. Ezt gyöngyinek írom, fogalmam sincs, hova teszi. Szoval most Anglia a célpont. Még talán van kapacitásom egy nagy újrakezdésre.
Ez egy vicc, komolyan mondom. Mikor megingok, azzal vigasztalom magam, hogy 56-ban nálam idősebbek is belevágtak.
KedvelésKedvelés
Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz szerintem mindenképpen el kellene juttatni ezt az ügyet.
Nekem kinyílik a bicska a zsebemben, amikor férfiak jönnek a süket szöveggel, hogy hát a nők tanulhatnak, dolgozhatnak, esélyegyenlőség van. Mondom persze és a férfiakat részesítik előnyben a munkahelyeken. Erre ismét: hogy ők ilyen ügyekről nem is hallanak.
Igen pontosan ezért nem hallanak, mert szinte senki nem csinál ezekből ügyet.
A magyar nők hozzászoktak, hogy befogják a szájukat.
Ha velem megtörténne ilyen, tuti megyek a hatósághoz.
Elegem van, hogy senki nem csinál semmit és belenyomnak minket a szarba.
KedvelésKedvelés
Az egyik kedvenc interjúm az volt, amikor megkérdezték (24 éves voltam akkor), hogy tán’ azért beszélek olaszul, mert olasz pasim volt/van. Majdnem leestem a székről, és nagyon gúnyolódva azt válaszoltam, hogy ahogyan a kezében lévő cv-mben is benne van: olasz nyelvi tagozatra jártam gimnáziumban, 19 évesen már szakfordítottam, majd tanultam Olaszországban (is) egyetemen, szóval a kérdéséből két dologra következtetek: 1. a hr-esek nem olvassák el az önéletrajzokat 2. van, aki nem tudja, hogy nemcsak az ágyban lehet nyelveket tanulni. És ez így külön-külön is nagyon ciki, de együtt kifejezetten szomorú. (Nem vettek fel.)
KedvelésKedvelés
Na ez is rajta volt az elmenési listán. Mindig a pasikat léptették elõ, pofátlanul kérdezgették, hogy mikor akarsz szülni, nagyon kevesen mentek vissza nagy irodába dolgozni. Férfinél meg természetes volt, hogy a nõ majd intézi a gyerekeket.
Szerintem a magyar trend az lesz, hogy a gazdasági stagnálással, majd lejtmenettel ahonnan tudják, ki fogják a nõket szorítani.
KedvelésKedvelés
“…gondoltam is, hogy leköltözöm a blogról, ne rontsam itt a levegőt,…”
Ezt ne tedd meg, Adél, jó?
KedvelésKedvelés
Egyszer engem is kiütött a nyeregből egy pasi egy középiskolai tanári állásból, ráadásul egy ismerősöm (ezt utólag tudtam meg, és egy másik, bennfentes ismerős súgta meg, hogy azért vették fel őt, mert férfi). Két hónap múlva, bőven benn a tanévben őszinte kárörömmel nevettem, mert a srác otthagyott csapot-papot, mondván, hogy ezt a szar melót ő ennyi pénzért nem csinálja.
KedvelésKedvelés
Viszont ha marad, nem megy el szülni.
KedvelésKedvelés
Ha én maradok én sem mentem volna el 😀
KedvelésKedvelés
jaj, azt sose lehet tudni. a nő ilyen szempontból mindig megbízhatatlan. Egyszer csak talál valakit, azt huss, három-hat évre eltűnik.
KedvelésKedvelés
Ne parázz, takarítani még mindig mi tudunk jobban. 😀
KedvelésKedvelés
Csak a magad nevében beszélj 🙂
KedvelésKedvelés
Pontosan, én reménytelen vagyok, a basic dolgokat megcsinálom, de ennyi. 😀
KedvelésKedvelés
Tyű. Általában egyetértek veled, de ezzel most nagyon nem.
Először a pedagóguspályához: én éppen az elnőiesedést látom, a főiskolán a tanárképzésben részt vevők közt épp úgy, mint a közép- és általános iskolák tanerői közt. És szörnyen aggaszt, hogy kevés a férfi az oktatásban, na nem azért, mert kell a férfiminta, hanem mert amiatt van egyre kevesebb férfi ebben a szakmában, mert nagyon alulfizetett és társadalmi megítélése a béka segge alatt van. (Nézd meg mondjuk Finnországot!)
Annak, hogy a pénztárakban, és hasonló munkahelyeken megjelennek férfiak, én személy szerint nagyon örülök. Ne csak a nők végezzék már a szar, alulfizetett melókat! Ne legyen a pénztárosság női munka!
Ezzel párhuzamosan a tudományos életben pl. kifejezetten hátrány nőnek lenni, ami társadalmilag és pénzügyileg elismert, az ugye hagyományosan férfimunka. A tevének könnyebb a tű fokán átjutni, mint nőnek bejutni az MTA-ba példának okért. Szóval én inkább ezeken a területeken látom a problémát.
KedvelésKedvelés
Fentebb válaszoltam erre. Nagyon kényes dolog azt mondani, hogy legalább látja a pasi, milyen kulimunka. Ne hagyjátok átverni magatokat.
KedvelésKedvelés
Pont az elnőiesedés miatt van mostmár, hogy ha ugyanarra a poziciora befúj a szél egy hímet, akkor egyértelműen ő kapja a nő ellenében? Ja, hogy amúgy derogál nekik a tanítás? Majd most a béremelés után nem fog. Eddig is csak azért hagyták meg nekünk, mert szarul volt fizetve.
KedvelésKedvelés
“Eddig is csak azért hagyták meg nekünk, mert szarul volt fizetve.” – Így van. Éppen ezért háborít fel, hogy “nőies” szakma. Ne legyen nőies, szívjon mindenki, vagy kapjon mindenki magasabb fizetést. Megjegyzem, azzal az emeléssel, amit most kapnak, kitörölhetik a seggüket, de ez már nem ide tartozik.
KedvelésKedvelés
Vegyük azt, mikor ott állsz, hogy állásod legyen. Jobb vagy, de legalábbis nem rosszabb, mint a férfi jelölt, s a helyet mégis ő kapja, no, akkor is tapsolni fogsz, hogy most majd legalább ő szív és nem te? Igen? Ez az igazságosság? Szerintem ez diszkrimináció és az egyenlőtlenség fokozódása. Mindez úgy, hogy az álláshirdetések teli vannak férfiaknak “való” munkákkal (mondjuk nem tudok CO heggeszteni meg a számtekről is lemaradtam, ezen kívül fiatal csinos pultos, millió direktmarketing, telefonos eladás, rejtett mlm és szexmunka). Ez a női pálya. És igen, kevés a férfi a ped és a szoc pályán jelenleg, viszont ha beteszik a lábukat, egyenlőtlen előnyhöz jutnak.
Ezt ti komolyan nem látjátok, hogy ez gáz?
Egyébként jelzem, nincs baj a béremeléssel. Jobban keresnek, mint a pénztárosok, az biztos.
KedvelésKedvelés
Ide volt egy klassz kommentem, de valami miatt nem rakja be. Mindegy. Az volt a lényege, hogy vajon akkor is tapsolnál-e annak, hogy szívjon a pasi pénztárban és katedrán, ha éppen téged túrna ki csak azért, mert farka van. Ha jobb volnál, de minimum nem rosszabb, s te ott állnál a semmi közepén (mondjuk elváltan, nyakadban egy rakás gyerekkel), de hát sajnálná mindenki, nem hozod a trendet. Gondolom, felsõhajtanál, hogy sebaj, legalább egy hímmel több szīv havi 200ezerért (ami sztem nem annyira seggtörlő összeg), mint a pénztáros 80ezre. Ami viszont neki lenne fontos, dehát nem kapja meg, mert van férfi, és az olyan trendi, ha ott púposkodik a pgép mellett.
KedvelésKedvelés
ez OK bajuszcic, egyet is értek, csak ezzel párhuzamosan a korábban férfi szakmákban, a döntéshozatalban, a rendesen fizetős helyeken nem nő a nők száma. egyszerűen kiszorulunk a fizetett állásokból. közben a társadalmi vállalkozások (női, kényszer) is dőlnek be sorban (látom vidéken a munkám során), mert csökken a fizetőképes kereslet a lakosságnál és a szociális témájú pályázatok is egyre kevésbé elérhetőek a kis szervezeteknek, vállalkozásoknak. szorulunk kifele azokról a helyekről ahol egyáltalán bármi pénzt lehet keresni. és nyilván vannak kivételek, de szerintem a tendencia ez. és még ezzel is lehetne valamit kezdeni egy nőnek, de ott vannak a gyerekek, azokat el kell látni, drága az iskola és a párizsi is. rá vagyunk utalva pénzre, vagy arra akinél a pénz van. óriási csapda ami történik a nőknek, ha van gyerekük akkor meg pláne.
KedvelésKedvelés
Én értelek titeket, és lényegileg egyet is értek, és nem tudok megoldást. De azt tudom, hogy máskor meg az a kommunikáció szokott menni feminista oldalról (nem pont tőletek, csak szoktam olvasni egy csomó helyen, még itt is), hogy hát igen, ezek ilyen nőies szakmák, hogy pénztáros meg tanító meg árufeltöltő, mert hát társadalmilag nem megbecsültek és nem fizetik meg őket, és hogy ez mennyire gáz, hogy ezért egyre kevesebb a férfi tanító, ápoló, óvóbácsi gyakorlatilag nincs is, bölcsődében, ha jól tudom, egyetlen darab pasi sem dolgozik az országban, sorolhatnám. És az egyik feminista retorika szerint ez nagyon gáz, amivel én egyet is értek.
Ha elkezdenek pasik is dolgozni ezekben a szakmákban, akkor meg az a baj, mert elveszik a nőktől a helyet. oké.
Azt én látom. és írom is fentebb, hogy ezzel a tendenciával párhuzamosan a társadalmilag és pénzügyileg elismert szakmákban ugyanúgy kevés a nő. Nem tudok megoldást. De akkor válasszuk ki az egyik verziót, hogy maradjanak nőiesek ezek az alacsony presztízsű szakmák, és akkor ne vetyengjük, hogy nincs pasi a teszkópénztárban, vagy meg azon ne vetyengjünk, hogy pasik is elkezdenek tanarak meg pénztárosok lenni.
Engem speciel kurvára zavar, hogy minden olyan meló, ami alacsony presztízsű, női melónak számít, az elv maga zavar, és a megvalósítás is zavar. Pont ugyanannyira zavar, mint hogy magas presztízsű melót alig végeznek nők.
KedvelésKedvelés
Bajuszcicnek: de hát nagyon egyszerű, szerintem túl van ez itt most kicsit pörgetve. Semmi mást nem akarunk, csak egyforma megítélést, mint mindig. Önéletrajz, szakmai tapasztalat, megbízhatóság, ilyenek mentén alkalmazzanak mindenkit, ne döntsék el, hogy nem vagy megbízható és terhelhető, mert nő vagy és anya is esetleg. Ennyi. Ne tapsoljanak már link tanárbácsiknak, akik tényleg otthagyják a pályát adott esetben abban a pillanatban, mikor jobb adódik, csak azért, mert végre! egy férfi.
Tavalyi tapasztalatom: mentálhigiénés továbbképzés pedagógusoknak, kb 200 nő, 20 férfi. Egyértelműen kifejezték a szervezők (többségük nő), hogy az a kiscsoport a szerencsés, ahova jutott férfi. A miénkbe kettő is. Az egyik fiatal, pályakezdő tesitanár, na, neki tényleg örültünk, de nem azért, mert lógott a lába között valami, hanem mert jó fej volt. A másik egy szörnyű, lecsúszott, motiválatlan, büdös, elutasító, nagyon-nagyon gáz pasi volt. Neki is örülnöm kellett volna csak azért, mert férfi? Hazafelé vele jöttem a vonaton, hosszan beszélgettünk, végül megkedveltem, de egyértelműen pszichiátriai eset volt. Gyerek közelébe nem engedtem volna.
KedvelésKedvelés
Egyszer voltam állásinterjún (szintén pedagógus), kb. 15-20 nőt és egy férfit hívtak be. Látatlanban tippeltem, és később megtudtam, hogy igazam lett: hát persze, hogy a tanár bácsit vették fel.
Egyébként attól nem tartok, hogy hirtelen megnő a fizetés és kitúrják a pályáról a nőket: a béremelés óta én például kevesebbet keresek. Ennyit az életpályamodellről.
KedvelésKedvelés
Egyszer egy iskolában tanítottunk a férjemmel. Utólag mondta az igazgató, hogy azért vette őt is fel, mert férfi. Az igazgató nő volt vagy férfi? Mindegy is. Férfi volt.
KedvelésKedvelés
pont ugyanarról beszéltek.
hiszen Adélnak sem azzal van a gondja, hogy alja munkát végeznek a férfiak is.
hanem azzal, hogy ha az alja munkát is a férfiak végzik, akkor a nőnknek semmi nem marad. ez a szomorú valóság.
bár ennek a trendnek van egy másfajta olvasata. miszerint a nők között több a felsőfokú végzettségű. a mai huszonéves korosztályon belül arányait tekintve a nők kvalifikáltabbak, mint a férfiak. több nyelven beszélnek, többet bírnak, több oldalról terhelhetők, amit a gonosz multik szeretnek. itt a nők tudnak érvényesülni.
a férjem területén látom, hogy mára már fele a képviselőknek (kereskedelem, nem politika) nő. és bizony sikeresebbek és külön probléma a férfiakkal elfogadtatni ezt a helyzetet hiúsági okok miatt. (nehezen birkóznak meg azzal, hogy a nők jobb számokat hoznak, mint ők. sajnos be is indult egy olyan kommunikáció, hogy azért jobb a forgalmuk a lányoknak, mert jól néznek ki. áááááááá!)
KedvelésKedvelés
Ó, szivem, majd elmennek azok az okos kislányok szülni, oszt akkor lesz tér szegény férfiaknak. Megoldja ezt a társadalom ügyesen.
KedvelésKedvelés
“Külön probléma a férfiakkal elfogadtatni ezt a helyzetet hiúsági okok miatt. (nehezen birkóznak meg azzal, hogy a nők jobb számokat hoznak, mint ők. sajnos be is indult egy olyan kommunikáció, hogy azért jobb a forgalmuk a lányoknak, mert jól néznek ki. ”
No, ha én lennék a főnökük, nem paráznék a lelki világukon sokat: dolgozzál, b’meg, ne vinyákoljál, meg gőgösködjél, meg lessed, ki a csinos. Ha meg nem tetszik, menjél gyesre.
KedvelésKedvelés
Ide írom, mert föntebb már nem volt hely:
Nem akartalak megbántani Adél, bocsánat. Ügyetlen voltam 😦
KedvelésKedvelés
“Mikor felhívtak, azzal indokolindokolták aztnem én kaptam, hogy a másik jelölt férfi. Gátlás nélkül diszkriminatív döntés, amit lazán a képembe törölt egy nő.”
Számomra ez a leginkább felfoghatatlan amikor egy nő egy másik nőnek ilyen érvet hoz fel.
KedvelésKedvelés
Kicsit szomorú volt. Megint az a helyzet, mikor azt hiszi, ez egy érthető érv, egy vigasz, hát jaj, nem ám az a baj, hogy nem volt elég jó, csak ez a megkerülhetetlen pénisz…ez a hiba. Azt hiszi, ez egy szelíd ok, egy elfogadható, miközben ez teszi sokkal brutálisabbá az ügyet.
Ugye, ugye, mikor nem értjük a felvilágosult országok nővédőit, hogy miért hőbörögnek olyasmin, amin nekünk szemünk se rebben. Még nekünk nőknek se.
KedvelésKedvelés
De akkor nőket mi a ráknak hívnak be egyáltalán interjúzni…? Hogy aztán ilyeneket mondhassanak?
KedvelésKedvelés
Azért, mert ez törvény. Ha van végzettséged, be kell hívjon. Ezen kívül van olyan, hogy a férfi abszolut degenerált. No, olyankor van hangyányi esélyed. Ha már tud beszélni, járni, akkor ott kampó a nőnek.
KedvelésKedvelés
Sztem ez jogilag tamadhato diszkriminacio. Az egy kerdes, h mit gondolunk rola, de attol meg (sztem) teljesen jogellenes. Borszin, nem, vallas, etnikai hovatartozas, kor… Ugyved, jogvedo van itt?
KedvelésKedvelés
Igen, diszkriminatív, Egyenlő Bánámód Hatóság mind a tíz ujját megnyalná utána, főleg, ha a dolgot bizonyítani is lehetne. De ilyet soha nem írnának le. Tanulság: ha hr-essel beszélünk, telefonon, “véletlenül” nyomjuk meg a beszélgetés rögzítése gombot.
KedvelésKedvelés
De még így is érdemes utánamenni, hadd izzadjanak egy kicsit, amikor megpróbálják megindokolni, hogy a másik jelölt miért jobb.
KedvelésKedvelés
Épp az a jó benne, hogy elég valószínűsíteni, hogy mi történt, nem kell bizonyítani annak, aki jelent. Na és erre majd az eljárás alá vont személynek/szervezetnek kell viszont majd bizonyítani, hogy nem, nem volt diszkrimináció (kivéve, ha pld. jogszabály ezt lehetővé tette /extrém ritkán van ilyen/), illetve emiatt hátrány sem. Volt hasonló esetre precedens, ha jól emlékszem.
KedvelésKedvelés
erre valo a “testing” modszer, azzal nincs lacafaca, csak idoben kell szolni nekik (EBH, pl.)
KedvelésKedvelés
Az nem tudom, mi.
KedvelésKedvelés
A teszteles az, amikor egy jogvedo elmegy allasinterjuzni, es eloben, a sajat (alcazott) szemelyen teszteli, hogy a meghirdetett allas valoban mindenki szamara nyitott-e. Aztan jol lecsap a gonoszokra, ha nem az.
KedvelésKedvelés
ezt milyen jól mondod, és hogy ez mennyire fájdalmas. kb. ilyen lehetett amikor a fekete rabszolgák is elmondták, hogy nincs a rabszolgasággal semmi gond, és hogy mennyire jók a “gazdáik”. klassz dolog a társadalmi agymosás, mi meg itt az ugaron ezt annyira bevesszük… szűnni nem akaró fájdalmas döbbenet.
azt látjuk, hogy miért gáz az araboknál a függönybe csomagolt nők tömegei a 40 fokban, de ugyanezeket a terheket magunkon alig észleljük. és szeretjük a tűsarkút is, mert szép (wtf), hiába cseszi szét a derekunkat öreg korunkra.
persze, tudom, van kivétel, meg minden.
KedvelésKedvelés
“Húsba vág, hogy most voltam állásinterjúzni. Gyakorlatom, képesítésem, minden megvan. Mikor felhívtak, azzal indokolindokolták aztnem én kaptam, hogy a másik jelölt férfi. Gátlás nélkül diszkriminatív döntés, amit lazán a képembe törölt egy nő. Azért memegvigasztalt, hogy nagy vita volt, mert egyértelműen jobbak a paramétereim, ráadásul helyi vagyok, de a farok az sajnos hiányzik a kompetenciáim közül. Ez szoc szféra, most bukta el a pozíciót egy fasz(i), ennek ellenére a nők, akik döntöttek, mégis ùjra odavoksoltak a péniszre.”
Gyakorlatilag még mindig nem tértem magamhoz és biztos nem mondok újat, de ez akár ki is érdemelheti az Egyenlő Bánásmmód Hatóság figyelmét.
http://www.egyenlobanasmod.hu/
Közelebbről: http://www.egyenlobanasmod.hu/data/EBH_Nok.pdf
Tudom éppen, hogy ettől éppen állás nem lesz, viszont a _jelenlegi_ eszközök közül ez egy lehet arra, hogy ne vagy egyre kevesebb ilyen legyen, legközelebb és bárkinek. Lehet ügyet csinálni és arra a figyelmet felhívni. Még némi elégtétel-szerű is kikerekedhet a végére. Na, csak hangosan gondolkodom.
KedvelésKedvelés
És tényleg! Most tudatosul csak bennem, ahogy mondod. 😦
KedvelésKedvelés
Ó, hát én is ezen agyalok pár napja, és tegnap nagy döntést hoztam. Ha érdekel, szólj rám szombaton, hogy beszéljünk.
KedvelésKedvelés
Megrázó olvasni, amit írtok, amit átéltek, ahogy ilyen reménytelennek látjátok. Rémisztően abszurd az, hogy ez így működik, mármint konkrétan az álláskeresés pld.
KedvelésKedvelés
engem is érdekel. ne hagyjatok ki.
KedvelésKedvelés
énisénis!!!
KedvelésKedvelés
Én is hoztam döntést.
El akarok menni az országból.
Ezt nem bírom elviselni.
KedvelésKedvelés
Valahogy meg bírom érteni.
KedvelésKedvelés
Adel,
angolul tudsz? (nem muszaj itt megirni ha nem akarod, de keress meg ha akarsz).
E.
KedvelésKedvelés
Hol érlek el?
KedvelésKedvelés
ellieellie694kukacyahoo.ie
KedvelésKedvelés
Én vájba csak beleolvastam, de ő pont nem tűnik szülfel-nek. Szerintem ő élvezi. Az a dolga, hogy szép legyen és néha kreatívkodjon valamit, a többi idejével meg azt csinál, amit akar. Ki tudja, ki volt és mit dolgozott ennek előtte, lehet, hogy nem vonzza az átlagos nő küzdésének szépsége és nyűge a félhetes keléssel, reklámszatyrokkal, bogyóbabócával. Szerintem van, aki elvan a körömreszelgetéssel és zumbával, nem érzi úgy este, az ágyában sem, hogy az életből többet ki kéne-lehetne hozni.
KedvelésKedvelés
A vájffal kapcsolatban nekem is az a véleményem, hogy ő pont jól érzi magát így, elégedett a helyzetével. Valahol meg is értem, nem kell korán kelnie, kevés pénzért gürcölnie, este fáradtan hazaesnie – elég ha szép, divatosan öltözik, főz valami divatos kaját, meg eljárogat kozmetikushoz és ruhaszalonokba. Nem mindenki akar a munkájában kiteljesedni, nem mindenki akar karriert és a világ ellenében önmegvalósítani – tegyük hozzá, azért a szerényebb képességű emberek részére kínált munkák, mint a szalag mellett gályázás, teszkópolc pakolás, például nem is erről szólnak – épp elég nőt ismerek, akinek bőven elég (lenne) egy vájf-féle élet, erre vágynak, és ha megkapnák boldogok lennének.
KedvelésKedvelés
Kíváncsi voltam, hogy milyen lehet a vájf, úgyhogy megnéztem vele egy riportot és szerintem süvít belőle a szomorúság. Boldognak mindenesetre a legkevésbé sem tűnik.
KedvelésKedvelés
Na, arra kíváncsi lennék, bár most odakattintottam és érdekes a Szabály c., legújabb poszt.
KedvelésKedvelés
Szerintem csak ideig-óráig lehet ettől boldog az ember. Az élet célja a küzdés maga, szerintem boldogabb az, aki a saját szobakonyhájában süti a noname muffint, mint az, aki valami gurmét alkot férjuram pénzéből. Az embernek kellenek új projektek, álmok, megújulás-már annak, aki értelmes és ki akarja szívni az élet velejét.
Olyan ez, mint a banán a nyolcvanas években: anyu úgy várta a telet, a kedvenc gyümölcse volt, nagy ritkán vettünk egy fürtöt és lassan, élvezettel ettük. De most már, hogy mindig van, nem olyan érdekes. Sokkal megbecsültebb egy olyan Ralph Lauren csizma, amit kinéztél, félretettél rá, álmodoztál róla, hogyan passzítod össze majd a farmerszoknyáddal, mint az, amiért kihúzod a hitelkártyát és rögtön a tied, aztán következő ősszel úgyis lecseréled.
nem véletlen, hogy nagyon sok hirtelen meggazdagodott ember, celeb zakkan bele abba, hogy nincsen küzdés, nincsenek új álmok, ott van minden karnyújtásnyira.
KedvelésKedvelés
Vájfnak belekattintottam egy posztjába kicsivel az után, hogy itt megismerkedtünk vele. Arról írt, hogy költözködött, mert rosszul fogtak ki egy lakást, a szomszéd három gyerekének hangereje megkeserítette az életüket, pedig ők próbáltak célzatosan éjfélkor falat fúrni, hogy a szomszéd megértse, mi a baj, de nem fogták az adást, de hát ki hitte volna, hogy ez nem jó ház, mikor pedig a mélygarázs tele volt luxuskocsikkal. Úgyhogy megadták magukat, szereztek másik lakást, hát a költözés előtt egy nappal a rohadék háromgyerekes szomszéd nem elköltözött maga is? És a vájf tök komolyan leírja, hogy úgy véli, a szomszéd nyert, és ez őt azóta is bántja. Na akkor kattintottam utoljára oda, mert nekem ott fakadt fel egy gennyel sűrűn teli kelés, amivel nem akarok egy városban sem lenni, de az egy nagyon szülfeles jelenet volt.
Ja, amire még emlékszem, hogy a poszt többi része kreatívkodás volt, bögrefestés konkrétan, és vájfi odakent egy rakat fotót, rajta a saját logoját, és a post végén volt elrejtve, hogy a képeket a Pinterestről szedte, ergo egyik sem a saját két ügyes kis keze munkája, de azért ékeskedik vele, mint idegen tollal, de mit akarok én, ott volt az a disclaimer.
KedvelésKedvelés
Két éve próbálom lehántani az életemről apránként a “felesleget”, a megfelelési kényszer miatt rárakódott dolgokat. Nem gondoltam, hogy ilyen fájdalmas lesz és ennyi őszinte szembenézésen kell keresztülmennem. Sokszor gondolom, hogy hagyom a francba az egészet és vissza akarok menni a felszínre, de nem vagyok az az ember, aki könnyen feladja. Hosszú út.
KedvelésKedvelés
“és félti kincsét, a sok cifra foltot,
a lelke szűk, kucorgó és sivár,
rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,
örökre reszket és örökre vár.”
erről ez jutott eszembe, bár más a kontextus, de imádom ezt a dalt!
George Gershwin: Porgy and Bess
AZ ÍNSÉG NÁLAM A VAGYON
(I Got Plenty o’Nuttin’)
Porgy dala a szegényember gazdagságáról:
Az ínség nálam a vagyon,
A semmi legnagyobb kincs,
Mert autóm nincs, házam nincs,
Sőt fillér pénzem sincs,
Ki gazdag, sajnálom szegényt,
Mindig van, amit félt,
Folyton remeg, hogy ne jöjjön tolvaj, ezért minden ajtót zár.
De kár!
Nálam nincs ajtókon zár,
Engem az nem véd,
Tolvaj nálam mit se talál,
Minden, ami számomra számít, az ingyen van mint fenn a csillagos ég…
igyexem nem beágyazni:
youtube.com/watch?v=BwmyJAEnz4s
KedvelésKedvelés
Számomra az Órák című film fejezi ki nagyon jól azt, amiről a poszt szól. Nagy kedvencem, egészen megrázó film. Volt olyan időszak az életemben, amikor nagyon tudtam azonosulni a benne lévő nőkkel (különösen az egyikkel). Úgy éreztem, rólam szól.
KedvelésKedvelés
Nekem a Szabadság útjai ugrott be róla. Abban milyen jó kis csapdák vannak, és saját maguknak építik őket.
KedvelésKedvelés
És pluszpoén, hogy az egyetlen igazán szerethető karakter (számomra) aki normálisan gondolkozik, az elmeotthonba van zárva és csak néha hozzák ki szellőztetni a szülei. (Ha jól emlékszem, évekkel ezelőtt láttam.)
KedvelésKedvelés
Filmhez (könyvben később olvastam, és azon ritka esetek egyike, mikor tökéletes az adaptáció)
Peppa Lee négy élete
Egy (nem szó szerinti) idézet:
A romantika az udvarlás kelléke, a házassághoz már akaraterő kell.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó, hogy írtátok ezeket a filmeket! Mindegyiket már évekkel ezelőtt – még a gyerek születése előtt – láttam és most kedvet kaptam hozzá, hogy újranézzem! Kíváncsi vagyok, hogy most milyen hatással lesznek rám. Egy csomó film és könyv teljesen másként hat rám, mióta megszületett a fiam, mint előtte, mintha eltolódtak volna a hangsúlyok, súlypontok. Ti hogy vagytok ezzel?
KedvelésKedvelés
Én három gyerek után láttam az Órákat. Még kicsik voltak, kis korkülönbséggel. Én teljesen kimerült voltam, és úgy éreztem, túlvállaltam magam. Nagyon tudtam azonosulni a filmbeli anyával.
KedvelésKedvelés
Én nem láttam a filmet, de veled nagyon tudok azonosulni. 🙂
KedvelésKedvelés
Én is veled. Éppen német nyelvterületen keresek munkát.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, köszönöm! Annyira igazak ezek rám. Sajnos egész kicsi koromtól bennem van az állandó megfelelési kényszer, hogy én vagyok a szüleim jó kislánya most meg már a férjem jó felesége, aki a tesóival ellentétben mindig szót fogad, soha nincs vele gond, jól tanul, rendes barátai vannak, egyetemre megy, diplomákat szerez, dolgozik, 25 évesen férjhez megy, lakást vesz, meg kocsit, aztán gyereket szül, ráadásul fiút. Közben belülről meg emésztem magamat- sajnos szó szerint, a múltkori evészavaros poszt szintén rólam is szólhatna. 😦
Amúgy pont 32 éves vagyok és nagyon szeretem Kosztolányit. 🙂
KedvelésKedvelés
“Csak mosolyogni láttam.”
ez asszem már önmagában is árulkodó tünet, nem?
KedvelésKedvelés
A férjem nemrég vágta a fejemhez (meg akart büntetni), hogy már nem az a nő vagyok, akit szeretett. Mondtam, ok, akkor mostmár nyilván meg tudod fogalmazni, hogy mit is szerettél bennem. Erre 15 év alatt sose jött értelmezhető válasz, viszont most, ha a tagadását megtaláltad, akkor talán végre azt is látod, mi volt a szerethető. Hogy mi hiányzik most. Erre ő (ahogy azt megszokhattuk, analitikus mélységekbe merülve): a hangod, a nevetésed (jaj, jaj, jaj, azok a csakazértis jókedv mázak!), a Nőséged (így nagybetűvel, nyilvánvalóan a szexuális funkcióra utalva). Majd eszébe jutott, hogy egy okoskodó picsa vagyok, hát gyorsan hozzátette: úgy az egész! Amilyen ember voltál (na, erre mondtam én, hogy én meg utáltam azt az embert, úgyhogy nagyon örülök, ha azt nem találod. Ennyit a jól betervezett elbizonytalanítási, bűntudatkeltési manőverről).
Szóval ennyi.
Ennyi volt az értékem és szerethetőségem a házasságban.
Bassza meg, a szeretőm jobban ismert, mint ő (juj!).
A nevetés, a mosoly, ami kötelezően ránk van ragasztva. Szoktam figyelni magam (komolyan, nem hazudok!!!), hogy van olyan, hogy valakivel összefutok, köszönés egy mosollyal, és ÚGY MARADOK!!! Úgy rögzült már ez a kötelező mosolykényszer, hogy elfelejtem abbahagyni, mikor kilépek a helyzetből.
Döbbenet.
KedvelésKedvelés
Teljesen értelek!
KedvelésKedvelés
Értéked: biodíszlet + biorobot.
Egy valamirevaló pásztor többre tartja az állatait, és többet is tud, mind az akárhányról. Igaz, neki az a munkája (is). A férfinak meg, mint tudjuk, nem munkája a nő.
KedvelésKedvelés
Igen tudjuk, a férfi munkája a küldetése……
A nő munkája a férfi, hogy az eszem áll meg a sok háromlábú énközpontú messiás tanoktól!!!
Matriarchátust akarok!
Nők pártját akarok!
Istennő egyházon még gondolkodom 🙂
KedvelésKedvelés
Ámerikában már évtizedek óta megvan: Trust God, she provides.
KedvelésKedvelés
Ok, olyan messzire nem szaladok tanulmányozni – ragaszkodom röghöz kötöttségemhez – de ha megvalósul meghívlak 🙂
KedvelésKedvelés
Jó, meg a nők pártjába is, ha férfi nem léphet be, akkor pártoló tagnak. Vagy ilyen izének, hogy hívják, aki tehet észrevételeket, de érdemben nem ugathat bele a dologba?
KedvelésKedvelés
Tanácsadó lehetsz, és szerintem pártoló tag is, valamivel kevesebb lesz a tagdíjad ok?
KedvelésKedvelés
Jójó, a pártoló párttagság jó lesz.
KedvelésKedvelés
Besírok a saját balfaxságomtól, de csípőből válasz:
Na de mekkora nem mindegy? Felről le vagy lenről fe? Kicsi biorobotról beszélünk vagy nagy? 😀
Én kérek elnézést…
KedvelésKedvelés
Kicsi vagy nagy? Az tőled függ. Attraktív vagy, jó háziasszony, és befogod, ha baszogatnak, meg akkor és úgy szexelsz (de akkor nagy élvezed!) amikor és ahogy neki jó? Akkor nagy biorobot vagy. Még meg is simogat, mert ő tiszteli a Hölgyeket. Sok nincs meg ezekből, pláne még elégedetlenkedsz is a helyzeteddel? Akkor kicsi és értéktelen.
KedvelésKedvelés
Egyszer egy olyan tudni-akarom-ha-fáj-is pillanatomban megkérdeztem életem nagy szerelmétől, hogy igazából mit szeret: engem, aki vagyok? Vagy mindazt, amit tőlem kap? Fél percig töprengett, aztán őszintén bevallotta, hogy amit kap. Na akkor kellett volna hátat fordítani neki, nem hat évvel később, idegroncsként, begyógyszerezve. De olyan szerelmes voltam, mint azóta se. Részben emiatt nem is vágyom szerelemre, ha ettől hályog vagy akár szűrő ereszkedik a szememre, köszönöm, nem kérem.
Adél, veled meg annyira szeretnék egy szomszédságban lakni!
KedvelésKedvelés
Azt szeretik, amit kapnak. Ezért is megy a méricskélés. Ezért vagy a tulajdona, ezért kell leborulnod, mert ő dolgozik (és a gyerekeit “pénzeli”), ezért büntet meg, ha “megcsalod” (nem tudom ezt a fogalmat értelmezni, főleg egy elhidegült házasságban, örök magányban és kihasználásban. Engem megcsal, aki magamra hagy, én társat keresek, egyébiránt pedig egyik ember nem tulajdona a másiknak). Szóval aki hozza a sovén mintákat, az nem szeret. Azt szereti, amit kap, illetve nagyon gyorsan természetesnek veszi, s innentől kezdve úgy szeret, ahogy te szereted a robotgépedet.
Hogy micsoda ideg kap el, mikor írok ezekről. Most tudom igazán, mi is az a nőgyűlölet, amiről szoktunk beszélni. Merthogy bennem is kialakult ez a fajta lenézés (lassanként inkább iszony) a pasik felé, amit ők táplálnak irányunkban. Lustaság, gőg, érzéketlenség, amit muszáj elviselni a közelükben. Egy a baj. Mikor a pasik ítélkeznek, használnak, taposnak bennünket, vagy kacsintanak össze a haverokkal a nőket lenézve, nekik mindig ott van ebben, hogy na, jó, de közben ezek a nők teszik kényelmessé az életem. Használhatom az energiáikat, a testüket, dicsekedhetek velük, identitást adnak nekem, stb, stb. Én azonban nem tudok kompenzálni. Nincs miért elviselni őket. Csak nehezítik az életem, ráadásul jobbára még az ágyban is rémesek ;-))) Na, jó, ha nem is rémesek, de szörnyen unalmasak.
KedvelésKedvelés
Mennyire máshol tartok én most ebben, mennyire megéltemén többször is a méltóságot — és mást alig. Igaz, engem úgy igazán ritkán vesznek észre.
KedvelésKedvelés
“Szóval aki hozza a sovén mintákat, az nem szeret. ”
Adél basszus nagyon penge amiket írsz! olyan jó olvasni. gyűjteni kéne és kiadni ezeket a mondásaidat.
KedvelésKedvelés
Egyetértek!
KedvelésKedvelés
Én azért remélem, hogy leszel még szerelmes, de úgy, hogy viszontszeretnek téged. Nem a pitédért és az ajaxos padlóért, hanem magadért. Bár ha belegondolok, sok magyar nőcit is azért szeretnek itt az amerikai férjek, mert nem annyira emancipáltak, nem hajítják oda a vasalnivalót a férjnek, hogy drágám, egyenjogúság van! Most elgondolkodtam rajta, hogy szét lehet-e választani ezt, hogy azért IS szeretem a párom, mert ambíciózus, sok pénzt hoz haza, mert rengeteg időt tölt a gyerekkel, mert tiszta otthonra jövök haza. Mi tagadás, én is szeretem a tiszta otthont és szeretek úgy hazajönni, hogy kaját főztek nekem. Ez is a törődés egy jele. Persze ha CSAK ezért szeret valaki, mert robotgép és gumibaba vagyok két lábon, tetszőleges gombnyomásra, akkor tényleg megette a fene…de nekem az, hogy valaki lerakja elém a főtt ételt, nagyobb ajándék mint pl. az ékszer.
KedvelésKedvelés
Én nem tudom, de asszem, nagyon jó odatenni annak magam, aki olyan, és akkor nem bánom, ha azt szereti, amit kap. De akkor olyan legyen. És tegye ő is magát oda. Én is úgy szeretem magam, aki gyengéd, aki erős, aki vicces, aki nagyvonalú. Én sem szeretem magam akként, aki játszmázik, magát gyűri, nem mer lépni, szorong.
KedvelésKedvelés
Fú, olyan jókat írtok! Élvezet olvasni!
KedvelésKedvelés
Nekem a férjem nézegeti a Született feleségek- et és nagyon élvezi. Mivel nagyon későn adják ,én már alszom.
Szerencsére én nem vagyok született feleség ami meg is látszik házam táján. Hadd szocializálódjon a férjem, hogy ne legyen baj 🙂
Érdekes , nem tudtam melyik nő : Bree -de az ő arcára gondoltam amint olvastalak titeket.
KedvelésKedvelés
Nem tudom miért fordították született feleségeknek, mikor az eredeti cím inkább kétségbeesett, reménytelen feleségeket jelent, ami nem éppen ugyanazt jelenti.
KedvelésKedvelés
Romanul is ketsegbeesett felesegeknek forditjak.
KedvelésKedvelés
talan megsem veletlenul. talan aki szuletett az eleve desperate
mindenesetre erdekes a cim. nem lattam a sorozatot (de most jol felcsigaztatok)
a desperate asszem mintha latin eredetu lenne es remenyetol megfosztottat jelent, de javitsatok, ha tevedek
egyebkent ezt a poklot, a kenyszereivel, igen lehet latni ott is, ahol nincs kipipalva minden azon a listan, s en nem tudom, hogy melyik nyomasztobb, nekem a szegenysoron is az.
KedvelésKedvelés
Csak az látszik, és érthető. De a titkos, a kihittevolna, az bevallhatatlan. Nincs mit bevallani, mert mi a baj? Az a baj, hogy az egész rossz, és nem nyilvánvalóan, csak úgy valahogy, réseiben vihog a spirituális hiány.
KedvelésKedvelés
Elképesztően sok ismerősöm, egykori csoporttársam választotta ezt az életformát. Nem is bírta mindenki, élő falvakba költöztek, ezerrel dolgoznak a közösségépítésen. Most készül az egyik barátnőm is agglomerációba, egyetlen barátja lakik ott. Nagyon féltem, látom magam előtt, ahogy két év múlva szűkölni fog.
KedvelésKedvelés
Érdekes, hogy én is agglomerációban lakom, de valahogy máshogy élem az életemet. Eleve járok fel Pestre, megmaradtak a barátságaim, akikkel találkozunk és sokat beszélgetünk. Hozzánk is jönnek sokszor. Itthon is vannak ismerősök.
Nem szakadtam el a világtól, az emberektől.
Annyiban változott az életem, hogy jobban szervezem az utazásokat, és kicsit többet utazok.
Szerintem ez is hozzáállás és szemlélet kérdése.
Senki nem írja elő, hogy nem lehet kilépni abból a faluból vagy vidéki városból, ahová költöztél.
KedvelésKedvelés
Én azért féltem a barátnőmet, mert lehet előre tudni, hogy nem fog szabadon mozogni, nem lesz annyi pénzük, amennyit el kéne autózni ahhoz, hogy rugalmas tudjon maradni. És kicsi gyerekkel nem fog ugrálni, mert ovi után otthon lesz a kisfiával, a férjét fogja hazavárni, és mikor el tudna menni valahova, már nem fog, mert este lesz és fáradt, és a vonatok se járnak tízpercenként. Hétvégén pedig a házat fogja rendben tartani, mert akkora. borítékolni tudnám a forgatókönyvet. A B terv esetleg az, hogy talál ott magának élő, jó közeget, de erre elég kicsi az esély, mert aludni járnak haza az emberek.
KedvelésKedvelés
Igen ez nehéz helyzet. Hozzám jár busz és egyéb tömegközlekedési jármű is. Könnyebb a közlekedés.
Sajnos , aki vonat környékén lakik, az valóban nehezebben mozog.
Az az igazság, hogy olyan helyre én sem nagyon költöznék.
KedvelésKedvelés
Egyszer ez úgy fogalmazódott meg bennem, hogy egyszercsak mindenütt tátong valami hiány, valamilyen igény nincs kielégítve és ez fojtódik válogatott kényszerekbe. Díszletfüggően hol egyik, hol másik hat aztán neurotikusnak, vagy éppen groteszknek.
KedvelésKedvelés
Réseiben vihog a spirituális magány- elképesztő. Mint a bonbonokat, úgy csipegetem ezeket a gyönyörű képeket.
KedvelésKedvelés
szerintem ez a monogám, kétezervagyhányéves, bibliai jellegű birtoklós házasság(osdi), a családszentsége hagyományos(!) felfogásban (meramúgyszerintemde), ez egyszerűen idejétmúlt. olyan, mintha Lenin bebalzsamozott testét éltetnék és úgy tekintenénk rá mintha élne, aztán csodálkoznánk, ha kicsit hazugnak tűnik az egész.
most az a gondolatom támadt, hogy lehet hogy ez ennyire egyszerű, egy kihalt létformáról próbáljuk azt hinni hogy létező, és kva sok energiával fenntartani ennek a látszatát. és nem is elsősorban kifelé, hanem befelé, magunkban. és persze nyilván vannak kivételek, de az a statisztikai véletlen, nem a valós jelenség.
azt gondolom, hogy egy nagy fejesugrással bele lehet ugrani a semmibe és elkezdeni új utakat járni, lehetőleg minél kevesebb önhazugsággal. az jutott eszembe, hogy egy nagyon izgalmas időszakot/időszakban élünk, mi vagyunk a pionírjai egy egészen új kapcsolódási formarendszernek, ki-ki a saját életében keresgélve.
engem lenyűgöz a kapcsolódások lehetőségeinek sokfélesége, az a végtelen tér, amiben és amivel egymás szemébe lehet nézni.
KedvelésKedvelés
Költészet napja van, nekem meg tegnap óta kalapál a fejemben Ady muszáj Herkulese. Muszáj feleség. Ez se jó, csak az érzést ismerem. Lám, egy dolog, amit a magyarnál sivárabb angol pontosabban tud kifejezni.
KedvelésKedvelés
Mondjuk, kérdés, milyen szemmel nézi. Lehet ám azt a filmet nagyon felszínesen is nézni.
Doing, doing, most meg ütögetem a fejem a falba, hogy már megint nyomom be a tüskéket a cinizmussal. Nem kell válaszolnod, nem azért kérdeztem, mert engem érdekel a férjed fimnézési mélységfaktora, inkább magadnak lehet fontos a válasz. Az értő szemű férfi neje sokat profitálhat abból, ha a férje okosan, gondolkodva SZF-ezik. Jelzem, az Igazi Férfiak lesajnálják anélkül, hogy rápillantanának. Ja, nő nézi? Akkor csak szar lehet. Inkább keresek a gépen egy kis pornót.
KedvelésKedvelés
Értelek Adél. Élvezem ,hogy ilyen mélyen szántó vagy jól tudsz érvelni
A férjemet levélen keresztül ismertem meg és irtóztam is hogy nehogy egy igazi férfit fogjak ki mert az ugye kivülről nem látszik…
Olyan érzésem volt mintha egy szekrényt vennék (abban az esetben) és azért volt bennem félelem . de nem volt veszély …szerencsére 🙂
KedvelésKedvelés
Az a félelmetes, hogy épp ma, épp pár perce posztoltam épp ugyanezt a verset (a másodikat), más indíttatásból, és aztán észrevettem, hogy itt is, óóó, borzongok. (Annyira hálás vagyok ezért a blogért, a megerősítésért, köszönöm.)
KedvelésKedvelés
A “kertvárosihoz” mellékesen szólnék hozzá:
Pár éve a kislányom elment az akkor még GÖDÖRnek nevezett placcra, akkoriban a 14-16 évesek nagyon szerettek ott lógni jó időben délutánonként. A lányok ott találkoztak és vegyes kis csapat jött össze. Volt aki Rózsadombról jött, volt aki Zuglóból kis bérházból, volt ” nyóckeres” is, XIII. kerületi, havannás és XIX. kerületi “emeletes-kertes” (ezt a fiam határozta meg hat évesen az iskolában, mikor megkérdezték az osztálytársai miben lakik) és gyáli rancsos. A jól sikerült délután után lányom megjegyezte, amikor meglátták Őt a többiek akik még nem ismerték rákérdeztek “Kertvárosi vagy? Kérdeztem honnan tudták?
A lányom válasza: összeszedettebben öltözött és sminkelt, mint a többiek, de nem olyan mininagyasszony, mint a rózsadombi kislány. Arra már nem tudott válaszolni, hogy milyen reakciót váltott ki a többiekből, mert nem volt olyan szembeötlő neki.
Én agyaltam sokat rajta és kérdezgettem ismerőseimtől, hogy ez milyen jelző a tiniknél, mit takar, de érdemben senki nem tudott válaszolni.
Most kezd derengeni, ahogy olvaslak benneteket 🙂
Köszönöm a derengést
KedvelésKedvelés
Egy ismerősöm is megkérdezte ezt valakitől úgy a kórteremben ahol feküdtek, hogy “ugye kertes házban laksz?”. Az teljesen elképedt, hogy honnan tudod? Ott ugye még az öltözködésre vagy sminkre sem lehetett fogni. A válasz: mert láttam, hogyan nyomkodod az üdítős dobozt laposra. A panelben illetve többlakásos társasházban lakóknak ilyesmire nem kell figyelni, ők lazán beledobják a dobozokat egyben kukába, mert nem csak hetente egyszer jár arra a kukásautó és egyébként sem nekik kell feltakarítani, ha túlcsordul és melléömlik a szemét 🙂
KedvelésKedvelés
Ja, ja!!! És máris kiderül, van kényszer pedantéria is:) ha kényes vagy a szagokra mindenképp…
KedvelésKedvelés
Ami azt illeti, mi angyalföldi panelben nyomkodunk laposra és szelektálunk mindent, de a pokol példásan kertvárosi 🙂
KedvelésKedvelés
Mármint a lilaakác-közben van kertvárosi pokol, kis magyar honban ez szerintem életérzés…igen én is laktam panelban is és szelektáltam és laposra nyomkodtam bár ezt azért kellett, mert nem mindig fért le a szemétledobón. És valójában a legkényelmesebb élete az embernek a panelban van KOMOLYAN(!) Gondnok intézi a világítást, javítást stb., a fűtést nem én kezelem, automatikusan bekapcsolják vagy lekapcsolják, mindig van meleg víz korlátlanul, mindig takarítják a lépcsőházat, elviszik helyettem a szemetet és nem nekem kell kihúzni a kukákat, gyomlálják és nyírják a füvet a ház körül, télen is eltakarítják a havat, hol van ehhez a magyar kertvárosi kényelem? – De nekem valahogy mégis ez fránya kert kell minden nyűgjével. Lehet ezt ép ésszel felfogni?
Bár második nekifutásra már lazábbra vettem: kisház, kiskert, kiskörnyék és nincs férj.
Nincsen kifelé elvárásnak megfelelés – az a férjjel ment el.
KedvelésKedvelés
Én laktam mindenhol, és ott is elvárás volt, hogy mindent laposra tapossunk.
Szóval ez sem állja meg a helyét minden esetben.
KedvelésKedvelés
Ezen a “kertvárosi” léten sokat járattam az agyamat. Évek óta.
Nem hagy nyugodni, hogy mi járhat annak a fejében, aki egész nap képes kiskertet kapálni, kerítéslécet csiszolni, festeni, stb. Szép a környezete, vitathatatlan.
Ha ugyanezt én teszem, akkor se olvasni, se gyerekekkel játszani, se este addig mesélni, míg nyálfelhőbe alszom magam Benedek Eleken, se alkotni egy előadható színjátékot a kat.hagy.őrz. csapatnak, és sorolhatnám még, mire nem lenne erőm már. De a portám biztos nem nézne ki úgy, mint egy ószeres és egy biokertész (no nem igazi biokertész, hanem aki azt mondja, azért nem ás-kapál-metsz-kötöz-locsol-permetez-szüretel, mert ez biokert, közben meg se kedve, se tehetsége 😀 ) egybegyúrt ingatlana.
Na szóval, mi járhat a puccos portát produkálók fejében? Azt az évek folyamán meg kellett állapítanom, hogy ők is gondolkodó és érző lények. Tehát az agyatlan sznob jelző tévút. Na paff. Kerestem tovább.
Most épp azt gondolom, hogy ők már eléggé megunták a rumlit és hagynak minden mást a p…fenébe, és rendet raknak. Nekik ez a prioritás…Nekem meg nem.
Na, de ez se jön be törvényszerűen. Mert mi van azzal, aki alig kerül ki a suliból, megnősül/férjhez megy, apuci-anyuci-nagyszülők a segge alá tolnak mindent, ami meg a segge alá nem fér, azt a feje fölé. Ők? Mert hiszen ők is puccosan élnek. Most akkor mi van?
Úgy szeretném érteni, hogy ők a jó emberek és úgy kellene élni, vagy jó vagyok én is, és még több erőfeszítést kellene tennem, hogy teljesítsem, amit ők, és ha még tehetségem is van, akkor ezen az alapon felül teljesítsek, és akkor vagyok több ember magamnál…
Ebbe meg csak beledögleni lehet.
Akkor most mi a lószerszám van?
😮
KedvelésKedvelés
Visszakanyarítva a Született feleségekre, egyik kedvenc jelenetem volt, amikor a túlterhelt Lynette rákap a hiperaktív gyereknek felírt dilibogyókra, és gumimacimód felpörög tőle, amikor meg kifogy, szülőtársaktól próbál kunyerálni, meg lop a szomszéd gyógyszerszekrényéből. Egyrészt viccesen kínos volt a jelenetsor, másrész szíven ütött, hogy mire képes valaki a tökéletes anya/háziasszony imidzsért.
Nőiesen bevallom, én energiaitallal szoktam tavaszi nagytakarítani.
KedvelésKedvelés
Energiaital!!!
Jó ötlet! 😀
Már csak az érdekel, hogy a felmosó vödörbe kell önteni, vagy… 😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
De jó, hogy van arc a kommentedhez! Szerintem aki kapálgat, karbantart, aranyhalas tavat telepít, kiszedi kislapáttal a gombákat, fát metsz, centivel méri az ágyásokat, az mind nem csinálja azokat, amiket ti csináltok. Közösségi élete sincs, meg semmi egyéb. A nagyszüleim szomszédja ilyen. Télen bent rendezkednek, nyáron kint hűsölnek a kerti medencében a tökéletesre nyírt fű partján. Még a szomszédoknak se köszönnek, vendégeket soha nem hívnak, a gyereknek megvették a szemben levő házat, a szülők egy utcával feljebb laknak, kétévente cserélnek kerítést és vakolnak új színt.
KedvelésKedvelés
Én is kapálok meg veteményezek – igaz nem centivel. Meg talizom és drámázom. Meg táncolok. Akkor én hol vagyok most?
Jójó, kötözködöm, asszem értem, miért írtad.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Ez az első hozzászólásom, nem tudom, hogy jó helyen lesz-e itt, vagy bemutatkozásként a nemtrollos bejárathoz kellene-e inkább… Hosszú hónapok read only üzemmódja alatt egyre többször érzem úgy, hogy az én ki nem mondott vagy még magamnak sem beismert nyűgjeimet fogalmazza meg a bejegyzés és a hozzászólások, mint most ez is például.
20 éve vagyunk együtt a nemférjemmel, merthogy nem vagyunk házasok, de nem tudom milyen titulust találjak neki. Én 43 éves vagyok, egy 17 éves lányunk van.
Nem éppen romantikus regényként, szeretői státuszból indult a kapcsolatunk. De aztán minden előírásszerűen folytatódott, összeköltözés, gyerek, vállalkozásba kezdtünk, ami néhány évig olyan sikeres volt, hogy megjött a jó autó, a szép kertvárosi ház, a labrador kutya, ahogy kell. A vállalkozásban én nem túlzottan vettem részt, végig főállásban is dolgoztam. Nekem ő volt a nagy, okos férfi, aki szerintem is jobban tudja, néhány lelkes mondattal vázolta az aktuális dolgokat, én meg aláírtam. És olyan figyelmes volt, hogy később már nem is fárasztott ezzel, aláírt ő helyettem, és ebbe a kis titkos tuti bizniszbe bele is buktunk, mindkettőnket nemhogy lenullázott anyagilag, hanem mínuszba tett, alighanem életünk végéig. Megoldásként az alkoholizmust választotta. Kötözködő alkoholista volt, a szakmája miatt remekül ért a lelki nyomásgyakorláshoz, mondhatni diplomája van verbális bántalmazásból, gyakorolta is rajtam eleget. Három évig éltünk így, ma is szégyellem, hogy nem bírtam lépni. Végül külső kényszerítő erő hatására ráébredt, hogy ez így nem mehet tovább, leszokott. Ennek épp a napokban két éve. Azóta próbálkozik, igazából mindent megtesz, nem segít, hanem kiveszi a részét, szex is rendben, úgy tűnik helyreráztuk az életünket. Most jó . . . -nak kellene lennie, de nekem nem jó. Kívülről minden rendben, amikor nem volt rendben azt sem tudta senki, most meg mindenki azt látja, hogy megoldottuk a nehézségeket, így kell ezt, nem azonnal szakítani. A kolléganőim irigyelnek, mert főz, takarít önállóan, kérés nélkül, és bevásárol, azalatt amíg én cipőt veszek magamnak. De nekem valamiért nem jó, mennék, de most, hogy már minden rendben, mit szólnak?
Hú, nagyon hosszú lett.
KedvelésKedvelés
Mégis miért érdekel, hogy mit szólnak? Nem provokálni akarlak, komolyan kérdezem. Rossz elmondani a válást, de pár másodpercig tart. A boldogtalanság meg évtizedekig…
KedvelésKedvelés
Tudom, de úgy érzem, hogy annyi mindent végigcsináltam már, úgy, hogy senki nem tudta min megyek át, hogy nincs erőm újrakezdeni úgy, hogy most meg majd mindenki megszakérti.
KedvelésKedvelés
ó, nehogy azt hidd, hogy bárkit õszintén érdekel majd, hogy mi van veled, illetve majd pont annyira, mint most… Akkor meg nem mindegy? Nekem egyébként az emberek többsége azzal reagált, hogy gyorsan rámöntötte saját párkapcsolati keserveit. Ez döbbenet volt az elején, de kezdem megszokni.
KedvelésKedvelés
Ja, azt nem gondoltam,hogy tényleg érdekelne bárkit is, hogy mi van valójában, de akkor sem vagyok képes bevállalni. Magam sem tudom igazán, hogy miért, gyártom a kifogásokat (de hát úgy igyekszik, stb), gondolom ez a gyávaság
KedvelésKedvelés
én eljutottam oda, hogy már nem érdekelt az igyekezet, mert nem akartam, hogy jó legyen; azt akartam, hogy ne legyen. ez a felismerés felgyorsította a dolgokat, de így sem volt könnyû.
KedvelésKedvelés
Ó, ha valaki ezt megmondaná, miért nem működik újra akkor sem, ha már megváltozott a társad !
Aki tudja, szóljon! Én csak érzem, hogy soha többé nem megy, amiért annyit kínlódtam.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, megint olyan érzésem van, hogy valaki egyszerűen megfogalmazta helyettem, amit én nem tudtam. Megváltozott, de mégsem jó, miért? Ezt akartam nem?
KedvelésKedvelés
Nálunk is hasonló van, mondjuk nem itallal súlyosbítva, de sok pénz tapsolódott el. Akkor nagyon kicsire ment össze a szememben, és már nehezen bízom benne, mondjuk amúgy sem könnyű elereszteni magam, de már életem végéig rajta fogom tartani a szemem a pénzügyein, mert tudom, hogy nem szabad anyagiakkal foglalkoznia, abból mindig baj van. Így oda a tisztelet, ami kezdetben volt, oda a megbecsülés, súlyos dolgok vesztek el. nem tudom, újra lehet-e építeni. Azon vagyunk, de felhőtlen már soha nem lesz, mert a múltat nem lehet végképp eltörölni.
KedvelésKedvelés
Megrendítő az egész és az, hogy a férfiak ezt nem értik, nem érzik. Miközben ők felsőbbrendűnek tartják, érzik magukat alapjaiban dől meg az erkölcs, becsület, tisztesség.
KedvelésKedvelés
Igen, azt hiszem ez is bajom, hogy neki teljesen természetes, hogy maradtam, maradok, végigcsináltam, megbocsátottam, nem hánytorgatom fel még vitáknál sem, az ilyen aggodalmaimat próbálom píszín megfogalmazni felé.
KedvelésKedvelés
És ha újra lehet építeni, vajon meddig tart, (mármint az újjáépítés)? A két év sok vagy kevés? Én vagyok türelmetlen?
Költői kérdések.
KedvelésKedvelés
Nálam van az a pont, amikor betelik a pohár. Főleg, ha már nem tudom tisztelni az embert.
KedvelésKedvelés
Pont annyi a sok, amennyit te érzel soknak. Ha úgy érzed, hogy túl rövid az élet, és neked is csak egy van belőle, és nem így szeretnél még éveket lehúzni, akkor nagyon sok. Ha van fény az alagút végén, akkor érdemes várni. Én most ezt csinálom, és közben nem szar, csak néha. A két év mindenből nagyon sok, a szarból főleg. Abból két hónap is sok. Mikor egy normális pszichológushoz eljutottunk, megkérdezte, mióta vagyunk elhidegülve egymástól. 5 éve. Zsigeri reakciója: Úristen.
KedvelésKedvelés
Naponta változik, hogy soknak érzem-e, sőt még egy napon belül is. Meg akarok mindent tenni, mielőtt feladom. Meg akarok felelni, azzal, hogy minden lehetőt megteszek.Annyi aha-élményem volt ezen a blogon, például ez is, hogy ezt képes voltam felismerni, hogy meg akarok felelni, Csak még nem tudom mit kezdjek vele..,
Két éve mi is pszichiáternél kezdtünk, nő volt, kb arról szólt,az egész, hogy menjünk kirándulni, moziba, színházba, csináljunk közös programokat, hogy visszataláljunk egymáshoz.,
KedvelésKedvelés
Mintha a színháztól, mozitól azonnal visszatalálnátok egymáshoz. Ez nem ilyen egyszerű, ráadásul nem is lehet ezt mindig kivitelezni.
KedvelésKedvelés
Én arra jöttem rá magunkkal kapcsolatban, hogy annak kell marha gyorsan terápiába járni, akivel nagyon nagy gáz van: depressziós, függő, nem tud dolgozni, nem tud élni, nincsenek kapcsolatai. Ha ő nem megy külön, a párterápia semmit nem ér.
KedvelésKedvelés
Szerintem az a kérdés ,hogy mit érzel.
Lehet ,hogy nem ért a pénzügyekhez de ez nem jellemhiba.
Szerintem nem kell tökéletes legyen a párunk mert ember.
A kérdés ,hogy tudod szeretni még ,vagy már nem. Ha már késő, és nem gyógyuló károkat okozott benned ,akkor jobb ha szakítassz (szerintem)
KedvelésKedvelés
biztos, hogy ez a kapcsolatról szól? biztos, hogy a kapcsolat keretei között kell keresni a problémát és a megoldást?
néha azt látom, hogy annyira erősen a párkapcsolat az egyetlen keretrendszer amiben gondolkozunk, hogy még elképzelni sem tudunk a probléma definiálására más koordináta rendszert.
addig eljutunk, hogy “nem érzem jól/teljesnek magam.” és ezzel összetapadva jön a ténymegállapítás, hogy “a kapcsolatomban”. vagy “ezzel az emberrel aki itt van”. de biztos, hogy ez a kettő ennyire össze van nőve? és a megoldás keresésében biztos, hogy a párkapcsolat (nem az adott, hanem a fogalom) keretei között kell csak keresgélni.
mit akarok én valójában? mire van szükségem? ki vagyok én? mi az ami kiteljesít? szerintem ezek a kérdések sokkal közelebb visznek a hiányérzetek gyökeréhez, amiben már lehet hogy csak a sokadik kérdés az, hogy mindebben ki a társam, kik a társaim, az az ember akivel együtt élek például, a társam-e valóban? és milyen érdekes, (nem?) hogy ha innen közelítjük meg, akkor a párkapcsolat mint intézmény is hirtelen dekonstruálódik, kapcsolatok lesznek, mindenfélék, egyediek és tartalmasak és egy teljesen diverz, sokszínű virágoskert képe rajzolódik ki, millió féle kapcsolódással, nem pedig két emberpéldány szomorú, magányos vergődéséé, hogy akkor most együtt-e vagy külön, ha külön akkor egyedül-e, vagy mással.
tegnap a blogtalin az egyik meghatározó élményem volt a rengeteg és sokféle emberek közötti szinte randomnak látszó kapcsolódások sokasága. olyan volt az egész mint egy méhkas. teljesen szabad volt a tér, mindenki mehetett mindenkihez, a saját igényei és félelmei szerint. nem nagyon voltak szabályok, kötelező formák. a tér majd felrobbant az örömtől és a szabad kapcsolódások lehetőségétől. legalábbis én ezt éltem meg.
egyre határozottabban azt gondolom, hogy önmagában a “párkapcsolat”-nak mint valami extra izének, túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítunk, és ezáltal kevésbé tudnunk odafigyelni a mindeféle kapcsolódásra, a kapcsolódások végtelenféle lehetőségére.
bocs, kicsit elszálltam agyilag asszem.
KedvelésKedvelés
Ó, de sajnálom, hogy nem tudtunk beszélgetni, én is ide-oda röppentem, mint a méhecske. És, igen. egyéni boldogságok vannak, és ha még a kapcsolat is jó, az a következő. Nekem nagyon felszabadító volt abból kijönni, hogy folyton a kapcsolatomon rágódjak. Mikor a barátnőimnek mondtam, hogy több év nyünnyögés után a házasságom most huszadrangú, magamat akarom kiegyensúlyozni, majdnem megtapsoltak.
KedvelésKedvelés
annyira örültem, hogy legalább találkoztunk személyesen. nagyon vártam, szeretem a beszélgetéseket, vitákat veled.
azon gondolkoztam, hogy amikor már stabil jó idő lesz, csinálhatnánk egy blogpikniket a Margitszigeten, vagy ilyesmit. biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk akik nem tudtunk mindenkivel beszélgetni, akikkel szerettünk volna és ott lóghatnánk egy napot tollassal meg keménytojással a füvön. majális. vagy valami.
KedvelésKedvelés
Ez a margitszigeti piknik a nagyréten, nagyon jó ötlet, csak leülnénk egy nagy körbe a fűben…de jó is lenne 🙂 Ha elég meleg lesz hozzá, feltétlenül hozzuk össze jó?
KedvelésKedvelés
Szuper! De ne elseje körül legyen a majális, mert nem érek rá 😦
KedvelésKedvelés
Hirlando, én ezt megszervezem szívesen!
Nagyon jó ötlet!
Lenne kedvetek hozzá?
KedvelésKedvelés
Olyan jó ötlet, hogy én mondtam. 😀 Szívesen piknikeznék veletek bármikor. Viszek kötnivalót. 😀
KedvelésKedvelés
Már megy egy piknikszervezés május 17-re, hamarosan kikerül a meghívó, ha minden igaz! Persze szervezhettek ti is, csak ne ellenpikniket! 🙂 (A bulisposztban indult, bocs, nem akartam keresztbeszervezni, de most láttam, hogy itt is lelkesek vagytok, ami tök jó!)
KedvelésKedvelés
Ó, dehogy, sőt, tök jó!!!
Várom!
KedvelésKedvelés
A bulis poszt nem jelszavas? Azt pl én nem láthattam.
KedvelésKedvelés
“én ezt megszervezem szívesen! .. Lenne kedvetek hozzá?”
persze, igen, tök jó és köszi.
“Már megy egy piknikszervezés május 17-re”
az a nap sajnos nekem nem lesz jó 😦
KedvelésKedvelés
“ha valaki ezt megmondaná, miért nem működik újra akkor sem, ha már megváltozott a társad!”
Nyilván nem tudom, de hasonló élményt már zsebeltem be. Akkor azt láttam, hogy van az a sérelem, keserv, sértés, konfliktus, erőfeszítés, mindenféle, ami úgy ég beléd sejtszinten, hogy aztán utána már semmi nem lesz, lehet ugyanaz, hiába a nagy akarás.
KedvelésKedvelés
Én ezt ki is mondtam. Hogy változtathatsz, de hogy ami eltört, abból ragasztás után lesz-e valami, azt én nem tudhatom. Ne vedd biztosra, ne azért változz, ne kérd számon.
KedvelésKedvelés
és igen, az enyém is igyekszik. fürdik minden nap. de fürödhetne akár naponta ötször, mikor annyi mocskos év van mögöttünk. csak azért érzem, hogy nnnnnnemmmm. és nem érti.
KedvelésKedvelés
“Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.”
Az elmúlt években annyira veszettül próbáltam normálissá válni, szocializálni magam, igazodni, hogy egyszer csak már nem tudtam, hová is tűntem. A húszéveskori vállalhatatlannak hitt énem naplója színtiszta irodalom volt még, aztán faragtam magamból egy ugyanolyan boldogtalan kertvárosit, aki ráadásul még sótlan is, de sokan simogatják a buksiját, mert olyan megnyugtatóan egyforma. Aztán persze elkezdtem beinteni, de attól félek, valami végleg elveszett belőlem és az egész nem érte meg. Józannak lenni megnyugtató, de hiányoznak a mélységeim.
KedvelésKedvelés
Még ez jutott eszembe:
“- Leonard, az Úr mindig megerősíti az övéit a szükség idején. Szeretnéd, ha kézrátétellel imádkoznék érted az Ő áldásaiért, ahogy már régebben is tettem?
– Köszönöm, Doreen, nem – válaszolta Leonard olyan fásult és megviselt hangon, amilyet még nem hallottam tőle. – Elég kemény munka úgy tenni, mintha jobban lennék. Azt hiszem, ez ma nem menne. Ne haragudj!
Leonard nem akart senkit megbántani. Csak túlságosan maga alatt volt ahhoz, hogy az igazságon kívül valami mást is tudjon mondani.”
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes visszatér
KedvelésKedvelés
Idevág, azt hiszem:
Marie Marel: Nők talpig szégyenben
ha már annyira féltek mint az űzött vad
és nektek csak a szégyen marad
csendben mélyen lehajtjátok a fejetek
mert már mindent lehet veletek
talpig szégyenben
***
mert
nem segít sem törvény sem rendőr sem család
sem szomszéd sem barát sem anyád
– előttük ő nem mutatja ki a fogát –
mit akarsz lányom… hisz jó ember
csak
tévéje söre legyen és nem lesz nagy baj
este otthon pihenni akar
a családért halálra dolgozza magát
mosoly ne bámulj kisírt szemmel
és
légy készségesebb nem kell mindig a dráma
– sokat kibír az ember lánya –
a gyerekek… mihez kezdenél nélküle
figyelj rám még állásod sincsen
meg
jó dolgában már azt se tudja mit akar
egy kis smink majd mindent eltakar
nyaralás Ibizán, nem értem mit nyafog
többihez semmi közünk nincsen
hát
hallgattok, bújnátok mélyen magatokba
nem látszik a rettegés foka
feladjátok nincs más csak a munka munka
nem számoljátok a perceket
***
ha minden önbecsülésetek elveszett
megint lehajtjátok fejetek
innen kikapaszkodni már úgysem lehet
rejtegetitek a sebeket
maradtok:
talpig szégyenben
KedvelésKedvelés
Hiányoztál nagyon.
KedvelésKedvelés
Ó, kedves vagy. 🙂 Olvasok, szinte mindent. Néha megosztom, hogy mások is hozzád juthassanak. Szeretem a gondolataidat, és ahogy leírod őket. Kevés a neten az ilyen irodalmi értékű, komoly gondolatiságot képviselő oldal.
Szép napot neked!
KedvelésKedvelés
“Mikor bútort veszel,azt mondod, most ez megvan.
A szófa mindenkorra letudva. Bármi is légyen, a szófa ügy kipipálva. Mindenem megvolt. Egy jó kis hifim. A ruhatáram egész tekintélyes.
Már szinte készen voltam. A francba. Lőttek az egésznek. Lőttek neki.
-Tudod, hogy mi a dunyha?
– Paplan.
– Egy takaró. Egyszerűen takaró. Miért tudod,
te is meg én is, mi a pehelypaplan? Lényeges a túléléshez a szó nomád értelmében?
-Nem.
-Hát akkor mik vagyunk?
-Gőzöm sincs. Fogyasztók!?
-Ez az. Fogyasztók vagyunk. Egy életstílus rögeszmének a melléktermékei vagyunk. Gyilkosság, bűn, szegénység. Ezek hidegen hagynak. A színes magazinok érdekelnek,meg az 500 csatornás tv,meg egy muksó neve az alsóneműmön. Rogaine. Viagra. Olestra.
– Martha Stewart.
– A francba Martha Stewarttal. Fényesíti a rezet a Titanic-on. Az egész hóbelevanc meg süllyed. Szóval, a fenébe az ülőgarnitúrával és a Strinne zöldcsíkos szövettel. Bizony mondom, sose légy készen. Bizony mondom, elég már a tökéletességből.
Azt mondom, fejlődjünk. Hulljon a férgese. Ez csak az én véleményem,lehet hogy nincs igazam.Talán szörnyű tragédia ami történt.
-Csak cuccok voltak. Nem tragédia…
-A modern életért sok mindent elveszítettünk.
-A francba, igazad van. A biztosításom valószínűleg fedezi, szóval…
-Mi van? Amit birtokolsz, az birtokba vesz…” Chuck Palahniuk :Harcosok klubja
KedvelésKedvelés
Szia!
Kösz a részletet, harmadik mondatnál tudtam 🙂
Alapmű, akarok női harcosok klubját. Verekedni nem muszáj.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: senkinek nem szempont | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: fél a konfliktustól | csak az olvassa — én szóltam
nos, hogy is kell ezt kezdeni. mondd csak, figyelünk, ez áll itt, szóval mondom.
Adélnak (nem csak neki, de írta, hogy költözne, és angolozik, szóval csak ezért a kiemelés) két link, az egyik az MOOC ( Massive Open Online Course), teljesen ingyen lehet 6-8 hetes kurzusokat elvégezni, különböző témákban, a legjobb külföldi egyetemről. Angolul, videókkal, feliratozva. Alant a link. Én aug.-ban kezdem a The Camera Never Lies kurzust. 🙂 (És plusz pontot jelent a Linkedin-en, ha ilyet megcsinálsz.) Én is Angliába készülök, egyébként, Dickens óta anglomán vagyok. 🙂
http://www.mooc-list.com/
A másik pedig ez:
http://angolnyelvtanitas.hu/
Ha a youtube-on rákeresel, akkor találsz néhány videót a tanulókártyákról. Van kimondottan olyan csomag, ami a külföldre készülőknek segít, ez az oldalon van, a webshopokban.
Remélem, hogy ezek nem olyan oldalak, amiket nem lehet linkelni, és Adél, nem veszed támadásnak, hogy így teljesen ismeretlenül…segíteni szeretnénk. Hmm.
Mert én is el akarok innen menni, és teljesen megértelek. Itt vagyok két gyerekkel, fiatalon, tényleg, és nem ismerek magamra. Egy kapcsolatban, amiből szabadulnék már nagyon, de egyszer már szabadultam, és akkor meg hülyeséget csináltam, és most már senki nem hisze el nekem, hogy képes vagyok ellátni két gyereket, meg dolgozni, meg élni, ahogy én szeretnék. És sokáig én sem hittem magamnak ezt el, de most már igen, ennek a blognak köszönhetően (is), meg sok másnak, de elsősorban ennek, hogy amiket én csak halvány gyanúként érzékeltem mindig, hogy nem jó, ez így nem jó, nem stimmel, ez így igazságtalan, azt most kimondják, leírják, tűélesen, pontosan. Megkönnyebbültem. Felszabadító volt, hogy nem én vagyok elcseszett. Lehet, hogy sok hibát követtem el, meg hülyeséget és felelőtlen dolgokat, de így visszatekintve, a mozgási lehetőségeim a minimálisra korlátozódtak, igazából az a csoda, hogy itt vagyok, nem pedig vhol egy utcaszélén kurválkodom. És ehhez még hozzá jön a társadalom, az elvárásokkal, a kapcsolatok, amik ugyanúgy, ugyanolyan elvárásokkal működnek, mint a társadalom. Elegem van igazából.
Ez itt csak a felszín. De már jobban vagyok. 🙂 Elindultam, megérteni magam, és meg is fogom csinálni,amit elterveztem. Most elgondolkodtam, visszatöröljem-e az egészet, de remélem, hogy nincs rosszindulat. Ezt most csak így kijött.
KedvelésKedvelés
Én nagyon örülök, hogy megszólaltál, szerintem Adél se bánja, és érdekel a történeted. Mi volt az a hülyeség? Valami nem-anyakompatibilis életmódba vágtál? Ki az, aki megítél, ki nem hinne neked? Örülök az erődnek, hántsd le magadról, ami lehúz.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, régóta itt olvasok. 🙂
Nagyon jól rátapintottál, esténként, meg amikor a nagyobbik kisfiam (mert akkor még csak ő volt) nem volt otthon, akkor nem voltam anya-kompatibilis. Csak aztán amikor azt mondtam, hogy elég, a másik fél nem volt hajlandó elfogadni. Lett belőle zaklatás, meg bíróság. És a (régiújállandó) párom szerint ez eldöntött mindent, az én hibám, miért nem vettem észre időben, és a legfőbb érv: hogy tehetted ki ennek a gyereket? holott. és most is az az érzés van bennem, hogy csak magyarázkodom. G.-nek is ez a kedvence, ne magyarázkodj. amikor jönnék a racionális érvekkel, és mondanám, hogy kiforgatja, rosszabbnak állítja be. Nem vagyok szent. De ez van.
15 évesen széthullott az életem. Felmenthetném magam, hogy az erkölcstelenség és léhaság, ami végigkísért, az emiatt volt, én szegény, de nem. Mindig felvállaltam, volt rossz korszak az életemben. Senki nem tartott pisztolyt a fejemhez, hogy csináljam, de senki nem állt a másik oldalon, hogy gondold végig…ez most tényleg kell? És nem, nem pénzért, hanem mert jó volt. Fiatalság volt, színház volt, színészek, férfiak és nők, és sok-sok beszélgetés. Meg volt az is, amikor olyan mély volt a magány, hogy nem bírtam elviselni, és mindig kellett vki, aki ott van velem éjjel. Én meg mentem bele az életbe, ösztönökkel, zabolátlanul. Kontroll nélkül. A mai napig azt mondom, hogy csak a könyveim mentettek meg. 🙂 mert a könyvek, nekem minden. És ezt őszintén elmondtam neki, és hányszor kaptam vissza, hogy csak egy utolsó kurva vagyok, hát hány ember! Én csak ne pofázzak, mert csak ennyit tudok. Ja, meg bőgni. Amikor már sok volt, és bár az önuralmam páratlan, nem vagyok robot, és van, amikor már csak ez marad, meg a tehetetlenség, a némaság. És most megint itt tartunk. Zsarol a gyerekkel, én nem tehetem meg azt, hogy elszakítom őt a gyerekektől, pedig hadd ne mondjam, hogy ki visel rájuk gondot. Egyedül. Azért, mert párkapcsolatban élek, ugyanúgy egyedül csinálok mindent. Segíteni már nem kérem, hogy segítsen, mert abból csak veszekedés van. De nem érti, és nem akarja elfogadni. Igazából teljes a lelki terror, körbeérnek a szálak, csak most már van machetém, hogy utat vágjak, mert eldöntöttem, hogy menni fog. Hát, ez is hosszú lett. De most már megbirkózom vele. Most az új fegyver az ignorálás. Mert nem hátrálok meg, és szembesítem. Úgyhogy most levegőnek vagyok nézve, a gyerekek előtt is…nem mondom, hogy nem fáj, de legalább a csöndben van időm tervezni.
KedvelésKedvelés
“levegőnek vagyok nézve, a gyerekek előtt is…”
Ezt hogy? Nem szól hozzád, vagy mi?
Gyerekek: kötődnek hozzá?
Elszakítod őt a gyerekektől? Más országba, száz kilométerekre akarsz költözni, vagy hogy? Hát mi akadályozza meg, ha elköltözöl, hogy találkozzon velük, gondolom, nem karod korlátozni a láthatást, ha a gyerekekkel normális, és ellened nem uszítja őket. Nem értem ezt az elszakítást, azért kérdezem.
KedvelésKedvelés
Szia,
Nem beszélünk, úgy kell érteni. Vagy csak a minimálisat.
A gyerekek hozzám kötődnek. A nagyobbikkal egyedül csináltam végig az első 2 évet. A kisebbik 8 hónapos. Ha egy utcával odébb költözöm vagy egy másik országba, az már teljesen ugyanaz. Nem, soha nem korlátoztam a láthatást. Soha. Sőt. Ha külön-külön vagyunk velük, az jó. Ha együtt, akkor az van, hogy -ezt ne mondd nekik. Jaj, csak vicceltem. Nem vicces. vagy: anya, jöhetek bringával? Igen/Nem. egyszerre mondjuk. A de miért nem?-re pedig igazából nincs válasz, csak mert neki kényelmetlen, ha bringázik a gyerek? Lusta elővenni a tárolóból? Ezek a tippjeim. Bármikor akarom a problémákat megbeszélni, mindig végigmegyünk a szokásos kereten: mondom, hogy oldjuk meg, beszéljük meg, aztán jön, hogy mert én mit csináltam/nem csináltam, jól/rosszul/sehogy, én hallgatok, védekezem, próbálkozom, hogy ne így, dühös leszek, visszaszólok, és a vége a teljes, totális legázolás, mindkét részről. A tegnapi este nagyon durva volt, reggel egy szó nélkül készülődött, és úgy ment dolgozni, hogy csak egy hello-t dobott a gyerekszobába. Majd este meglátom, mi lesz.
És egyébként, én másik országba akarok költözni. Jó nagy harc lesz, jó nagy kompromisszumokkal.
Ez nem gáz, hogy ide írom a magánéletem?
KedvelésKedvelés
“Ha egy utcával odébb költözöm vagy egy másik országba, az már teljesen ugyanaz.”
Nem, elvált apaként mondom, baromira nem ugyanaz. Más kérdés, hogy én keresem a gyerekeim társaságát, sokat vagyok együtt velük, segítséget jelentek, nem nyűgöt a láthatással – ezért is eléggé rendben is van ez. Nyilván más a helyzet, amíg együtt voltunk, addig is részt vettem a gyerekeim életében, és bármennyi vita és veszekedés után is váltunk el, azóta egészen normális a kapcsolat a volt feleségemmel is. Szóval ha azért mindegy, hova költözöl, mert a férjed nem is keresné a gyerekekkel a kapcsolatot, mert lusta rá, vagy mittudomén, akkor persze tényleg mindegy hova mész. Ez a nincs válasz a kérdésre dolog, ez borzasztó, a múlt felhánytorgatása is.
A másik ország szerintem eléggé nehéz tényleg, nem tudom, de rémlik, hogy a másik szülő engedélye nélkül ez nem nagyon megy, hacsak nincs valami egészen durva eltiltás a gyerekektől gyerekbántalmazás miatt. Meg hát a gyerekek oldaláról is. Persze az enyémekből indulok ki: őket megviseli az is, ha engem nem látnak sokáig, akármi miatt. Nekik mindketten kellünk, mindkettőnkhöz kötődnek erősen. Ha az egyik szülőhöz amúgy sincs erős kötődés, akkor nyilván könnyebb ez a dolog. Hú, mindenképp minden jót kívánok, sok erőt, a lehető legjobb megoldást neked is, a gyerekeknek is.
Nem tudom, hogy gáz-e, de épp elég magánélet van már ide leírva szerintem, Éváé mellett is, ha neked nem gáz, ezen a blogon tapasztalatom szerint nem szokott gáz lenni. Persze a blogger majd megmondja.
KedvelésKedvelés
Igen, ezt úgy értettem, hogy neki a megélése ugyanaz. Tehát ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy mit mondok. Nem fogalmaztam pontosan.
Természetesen nem áll szándékomban elrabolni a gyerekeimet 🙂 És egész pontosan tisztában vagyok azzal, hogyan zajlanak a dolgok, mit enged a törvény és mit nem.
Szeretném ezt megoldani, méltósággal, de most már azt sem élem meg tragédiaként, ha vége van. Mert az elsőnél – még akkor is, ha én döntöttem, és jöttem el – sokként ért, hogy egyedül vagyok. Nem ismertem magam, a képességeim. Most már egész jól állunk, én meg én. Kitűztem a célokat, és haladok efelé. Jógázom, meg callanetics, meg sok-sok önismereti könyv. Meg a csakazolvassa. 🙂
Köszi a jókívánságokat. És azon dolgozom, hogy tényleg olyan megoldás legyen, amiben mindenki komfortosan tud élni.
Neked is minden jót, blaci200. 🙂
KedvelésKedvelés
😉
KedvelésKedvelés
Nem gáz, sőt, mesélj csak!
KedvelésKedvelés
🙂 köszönöm.
KedvelésKedvelés
hova irnad ha nem ide…? 😉
koszi a MOOC tippet, nem nekem irtad ugyan de en is felhasznalohatom ugye? 😀
KedvelésKedvelés
a csudaba, ugy tunik, hogy nemcsak az ekezeteket vesztem el lassan, hanem a magyar kozpontozasi szabalyokat is 😦
na, az akcentus meg mevva’
KedvelésKedvelés
Szia, hogyne, írtam is, hogy bárki, aki kedvet kap hozzá. Nagyon jó dolog, és annyi segítséget adnak, hogy nem kell hozzá perfekt angol, elég a konyhanyelv is. 🙂 Én elsősorban azért csinálom, hogy fejlődjön a nyelvtudásom. Sok sikert. Majd írd meg, hogy melyiket választottad. 🙂
KedvelésKedvelés
Tudom, a lényeget ragadom meg, de szerintem azért mondja, hogy a gyerek nem bringázhat, mert te azt mondtad, hogy bringázhat. Pitiáner hatalomgyakorlási módszer. Ugye nem tévedek, hogy az ilyen véleménykülönbségek esetén mindig az ő véleménye győz?
KedvelésKedvelés
Szerintem meg a probléma – legalábbis egyik – gyökerét ragadtad meg. Mondom én okos kívülállóként.
KedvelésKedvelés
Igen, hatalomgyakorlás és kontroll. De az esetek nagy részében bringával megy a gyerek. Mert én meg az ő érdekét nézem, Azért az is van, hogy egyetértünk, hogy most ne bringával jöjjön, vagy én mondom neki, hogy ilyen-olyan helyre megyünk, ha ezzel jön, akkor nem száll le róla, mert nem tudom még az ő bringáját is cipelni. Vagy bármi, szóval párbeszéd a gyerekkel. Úgyhogy nem értem, legtöbbször ilyen kamaszos összefeszülésnek tűnik. De jó, hogy kérdeztek és reagáltok, mert ezek szempontjából végig tudom gondolni új oldalakról is. 🙂
Tegnap mondjuk jó nagy beszélgetés volt, és ezek ki is lettek mondva. A hatalom és kontroll mánia, és hogy ezek mindig félelemből fakadnak. Szóval, jó mély dolgok vannak elásva. És tényleg, felnőtt, méltóságteljes beszélgetés volt. Ezek szerint lehet ilyet is. Azt nem tudom, hogy a kapcsolatunkat megmenti vajon, de legalább az őszinteség már megvan. És nálunk azért is speciális, mert ha rákényszerítenek, akkor én is tudok bántani, én is tudom, hol vannak a gyenge pontok. Vagyis én is tudok ugyanolyan aljas, gúnyos, megalázó lenni, csak nekem nem természetem ez alapból.
Áh, hát ez kiborító, hogy ilyenekkel telik el az életed, nem? Ez van még ilyenkor bennem, szűkölök, hogy ne már, hagyjuk már, nem érdekel. Bárcsak ilyen egyszerűen hátat lehetne fordítani.
KedvelésKedvelés
Igen, kontroll és hatalom. Ezt nem is akarja elengedni, mert az önképe sérülne általa. A gyereken is hatalmat gyakorol, ezért nem magyarázza a döntését, azt egyszerűen el kell fogadni, ő a főnök.
Mindenki tud bántani, ha eléggé megbántják.
Ha így telik el az élet, az nem kiborító, hanem nem élet. Mondjuk neki sem, de ez az ő baja, nem érdekes most.
Nem tudom, hogy a kapcsolat megmenthető-e, de az a gyanúm, hogy nagyon hamar kiderül, hogy egyáltalán van-e remény. Ha a tegnapit követik méltó beszélgetések, ha azok gyakoribbá válnak, ha belátja a hibáit, akkor remény van, kérdés, hogy nincs-e már késő? Mert ha bántalmazás már nincs, de helyette is csak üresség marad, az persze jobb, de jó-e?
KedvelésKedvelés
Bármi is van, egy a lényeg: ez senkinek nem jó. Lesz megoldás.
KedvelésKedvelés
Azt tudom!
KedvelésKedvelés
Ha kérdésetek van a Linkedinnel kapcsolatban, keressetek meg.
http://DrLinkedin.hu
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: dilemmázóknak: lépni vagy maradni | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: szeretők és hazugságok | csak az olvassa — én szóltam