Maggie vendégposztja.
*
Író vagyok. Hosszú ideig tartott, míg megengedtem magamnak kimondani, hogy az állandó intenzív kapcsolatom a szövegekkel, az nem holmi kis hobbi, haszontalan semmittevés, hanem a megkerülhetetlen íróságom. Szavak folynak az ereimben vér helyett, és a mondataimban a valóság engedelmesen a kezem alá simul. Tudom, hogy van hozzá tehetségem. Képmutatás lenne az álszerénység.
Csak csak éppen leírni nemigen szoktam. Ugyanis miközben éppen a soros mondataimmal játszadozom, olykor küszködöm, részeiket cserélgetem, a helyüket rendezgetem, a végső formájukat keresem, eközben az alvómacit keresem, megnyitom a munkahelyi gépen az excelt, a hintát lököm, a kutyára csatolom a pórázt, lerajzolom az ötvenedik kisautót. Már egész megszoktam. A külvilág szerintem észre sem veszi. Csak a szemem villan, csak a lélegzetem feszült. Ez érdekel, ezt akarom csinálni. De a mosogatógépet azért még berakom előtte. Amikor ihlet van, akkor persze nehéz. Amikor érzem, hogy legszívesebben eldobnám a kezemben lévő szennyes ruhát, duplót, púpozott evőkanál zabpehelylisztet, hogy odarohanjak a géphez, és csak belekopácsoljam végre, amiről tudom, hogy jó. És ha végre alkalma lenne kibuggyanni, izzana és égetne, a világra zsarátnokot vetne. Várom az estét, és megígérem magamnak, hogy ezúttal majd. Aztán kikínlódok valamit, amire töredékesen emlékszem, ezerszer rosszabb verziót, mint a korábban, a megszületése pillanatában. Tudom ezt és frusztrál. Persze, végtelenül fáradt is vagyok, és legfőképp fegyelmezett, a holnap korán jön el, parkettán csattogó kis talpacskák formájában. De mindjárt hétvége. Minden elnyugszik, csend lesz, a kutya sem neszel, bekészítve hétfőre a fehér tornapóló, keddre a három tiszta tejfölös doboz, szerdára a csirkemintás szalvéta. Aztán üres aggyal bámulom a kurzort, villog és nem segít semmi.
Író vagyok, írni nemigen szoktam. A világ átszűrődik rajtam, lepárlódik és újrateremtődik a mondataim által és én imádom ezt. Egyszer tudni fog róla.
csak az olvassa. én szóltam 
De szép ez! Nagyon jó volt ezt olvasni ilyen korán 🙂
KedvelésKedvelés
Hm…ismerős. Együttérzésem.
Ennek a szakasznak járok én is a végén.
Saját tapasztalat, amit megosztanék okulásképpen, hátha ettől mások felébrednek idejében:
ha nem lépsz ki magad, kidob az élet… Mert a tehetség kötelez. Nem csak mondás, valóság.
Kicsit rögösebb, (!hm!), de röpülés közben is fel lehet rá ébredni. Csak kérdés hogyan érsz talajt…
Sok sikert.
KedvelésKedvelés
Mert annyi könyv fennakad a világ ágbogán…
KedvelésKedvelés
Ó!! ❤
KedvelésKedvelés
Nekem is van egy olyan érzésem ,hogy rengeteg dolog kavarog bennem ami kondenzacióra vár egy-egy alkalmas pillanatban.
Ugy ahogy az esővel is van.
Hosszú idő telik el amíg a párából eső formálódik, de amikor elkészül akkor jön a zuhatag
Persze én nem vagyok író ,csak gondolkodó.
KedvelésKedvelés
ESŐ!
KedvelésKedvelés
Én most itt sírok.
Én a nap számtalan percében csak írnék, a világot, és benne magamat. Fájnak az elveszett szavak, de lassan belefásulok. Néha a túléléshez kell, akkor muszáj, különben megfulladnék.
A hivatalos leveleimben keresem a szavak örömét. Este reményvesztetten ülök a gép elé: már nem tudom elmondani. Elvesznek a szavaim, velük veszek én is.
KedvelésKedvelés
Nem vesznek el. Faludy Györgyöt kezdtem olvasni: ” Ketten voltunk; az öreg a fényről magyarázott, mely roppant sebességgel száguld az űrben. Életünk filmje, mondta, ezen a fényen száguld tovább; ha meghalunk, csak ez marad belőlünk. Az állócsillagokon talán majd műsorra tűzik, ha ugyan érdekli őket. ” Ez reményt ad.
KedvelésKedvelés
Nahát, ezt nem ismertem, köszönöm, eső, micsoda kép!
KedvelésKedvelés
Ó… 😦
KedvelésKedvelés
(iPhone hangfelvétel funkció – annyiszor a segítségemre van, ha nincs ott egy fecni a kezem ügyében. De másik telefonon is van szerintem. Kirpóbálhatod, ha van kedved. úgy megérzi az ember a mondat ízét, hangzását is … )
Ja és mi ez a motyogatógép???
KedvelésKedvelés
Azt érted- e, milyen az, mikor író (költő, matematikus, közgazdász, műfordító festő, muzsikus, bankár, forradalmár) vagy, s ezt rajtad kívül senki nem tudja, de nem is érdekel senkit. Csak az a fontos, hogy a mosogatógép be legyen pakolva. Mikor az identitásod rajtad kívül mindenki másnak “hobbi”, s csupán a kényszered ad neked legitimitást. A feladataid.
Ebben az életben egy hangrögzítő felajánlása cinikus és nem értő kedvesség.
Ezt érted-e így? Mer én nagyon. Nagyon tud ez fájni.
KedvelésKedvelés
Igen, igen! Itt bólogatok magamban lelkesen! “Mikor az identitásod rajtad kívül mindenki másnak “hobbi”, s csupán a kényszered ad neked legitimitást. A feladataid.” Igen, ez nagyon tud fájni. Nekem is fáj. Köszönöm a vendégposztoló Maggie-nek is, hogy ezt megírta. Mintha a saját gondolataimat írta volna, az örökös halogatásomat, a magyarázkodást magam elö´tt, hogy “de most be kell pakolni a mosógépet, de most, de most fáradt vagyok, de most rendet kellene rakni satöbbi”. Jaj, úgy érzem, nagyon érzem amirö´l itt szó van, ma is!
KedvelésKedvelés
És mikor a saját környezeted tesz bűnössé ezért. Nem vagy elég kitartó, mondja anyám, akivel apám abbahagyatta a tanulást, mert neki nem volt kényelmes, vagy a nőrokon, aki úgy maradt kitartóan a pedagógus pályán, hogy rég gyűlöli az egészet. Ők minősítik sokszínűségedet, mosogatásba fulladó akarásodat, százszor nekifutásodat, próbálkozásaidat “hobbicskának”, felesleges időpocsékolásnak (hisz míg egy novellát megírsz, addig az ablakot is lehmoshatnád, kicsit olyan rendetlen vagy).
Borzasztó.
KedvelésKedvelés
“Mikor az identitásod rajtad kívül mindenki másnak “hobbi”, s csupán a kényszered ad neked legitimitást.”
Hajnalkadrága a megmondhatója, érik neked egy tábla csoki egy ideje, de ezért a mondatért most megduplázom.
KedvelésKedvelés
Lehetne személyesen szombaton egy öleléssel együtt?
Már bizonyosan kések. Természetesen nálam fontosabb, hogy a fiamnak jön a matek tanárja és én csak utána indulhatok a magam ügyére.
KedvelésKedvelés
Eddig úgy fest, nem megyek. 😦
KedvelésKedvelés
fonix , nagyon sajnálnám ha nem láthatnálak ….
KedvelésKedvelés
A hangrögzítő felajánlása szememben férfias gesztus, amikor a lelki törést nem értve, nem is látva, de azért javasolnak valamit a problémakör gyakorlati feléhez, nem tudván, hogy nem az a fájdalmasabb része. De igen, az üres aggyal kurzor bámulásnál jobb a noteszbe jegyzetelés meg a telóra hangrögzítés is. Csak a problémát nem oldja meg. Tüneti kezelés.
KedvelésKedvelés
Lehet hogy ferfias gesztus de _segitokesz_. (es szerintem egy nore a ferfias szot negativ felhanggal hasznalni epp annyira nem helyes mint egy ferfinak azt mondani hogy pl. ugy rug a labdaba mint egy lany…)
Mikor elolvastam a posztot en is pont erre a hangfelvevos dologra gondoltam. Minden okostelonak van ilyen funkcioja, ha jol tudom. Meg arra is gondoltam meg hogy ha posztolonak hetekig, honapokig csak gyulik a hangfelvetel en akkoris folytatnam es felvennem, hogy gyakoroljak, mert meg sokoranyi hangfelvetel is jobb mint a semmi!
Meg mondjuk gondolj bele mi lenne a kulonbseg egy ev mulva. “A” eset: ha tovabbra is mindent ugyanigy csinal – akkor semmi. “B” eset: ha fog egy diktafont/okos telefont es elkezdi felvenni a szovegeket – akkor egy ev mulva van mondjuk 10-100 oranyi szovege es egy jo elkepzelese arrol hogy mi a kedvenc temaja es arrol hogyan szeret beszelni. Es ez mar _kulonbseg_ es pozitov iranyba.
Persze ha ismernem Maggie-t szemelyesen, akkor esetleg felajanlanam hogy segitek, akar haztartasi meloval, akar gyermekmegorzesel akar audiotyping-al (mikor a hanganyagot egy fulhallgatoval a fulemen fulhallgatoval begepelem neki), de nem ismerem, hat teszem a masodik elerheto legjobbat, adok egy olyan tanacsot ami relative kis extra idoigennyel es kis anyagi raforditassal segit a posztolonak hogy _egy__lepessel__kozelebb_ keruljon a celjahoz. Es itt ez a lenyeg. Egy lepessel kozelebb. Ennyi.
Es attol meg nem vagyok erzeketlen vadbarom, nekem is megutotte a szivemet a poszt, egyutt is erzek, ezt most meg is irom, de ettol Maggie-nak nem lesz konyebb. Egy kis biztatastol es nemi gyakorlati otlettol talan igen.
Nekem is vannak beteljesuletlen almaim, megertem az erzest. Sajnalom hogy nem tudok _meg_tobbet_ segiteni de amennyit tudok azt megteszem.
Maggie, kiktartas, egy lepes egyszerre es odaersz. Csak te teheted ezt meg magadert, nem ismerem a korulmenyeidet, de drukkolok.
KedvelésKedvelés
amiről itt szó van, amiről itt beszélgetünk az az, hogy
– nincs saját tempó
– nincs saját idő
– nincs saját élet
– nincs önön magunk, önazonosságunk
csak valamihez mérten, valamitől függően, valaminek, valakiknek alárendelten létezés. az van.
ezen nem változtat a diktafon.
KedvelésKedvelés
Jajistenem. Jaj, de jó, hogy itt vagy árnika.
Egyre kevesebb a türelmem. Kœzben újabb igazságtalanság, újabb lehetőség, amit férfi happolt el előlem bevallottan kevesebb tapasztalattal és szaktudással.
Asszem, most jött el az, hogy én tényleg gyűlölöm őket.
Bocsánat, ha ezzel sértem bárkinek a reményeit egy jobb világról.
KedvelésKedvelés
Igy van! Vagyis nekem már csak volt, már csak saját élet, saját tempó, saját idő van – és nem tudom, önazonos vagyok-e így öregen. Vigyázzatok magatokra, fiatalok/fiatalabbak.
KedvelésKedvelés
a diktafon számomra nem bántó, és nagyon praktikus javaslat. egy probléma van vele: én írni szeretek, nem beszélni. utálom a hangomat visszahallgatni felvételről, furcsán torzul, magas lesz, tök idegesítő. én írni szeretek, mint ma pl. itthon, szabadnapomon, amikor tök üres a lakás és semmi dolgom. (persze, lenne, ha hagynám.) számomra a mondatoknak képi alakja van, én vagyok az, aki megtanult html-t szerkeszteni, hogy olyan legyen a betűtípus a fejlécben, és hexadecimális kódokat keres, hogy a színe is, ami neki tetszik, mert ez számomra része a munkának. na, ez időigényes és diszkomfort nélkül nem ütemezhető.
egyébként nagyon kedves dolgokat írtatok, olyan jól esik. (pirulós szmájli.)
KedvelésKedvelés
Akkor Dragon Naturally Speaking, hangfelismerő szoftver, azonnal gépeli be ahogy beszélsz, utána formázhatod a szöveget.
KedvelésKedvelés
Kedves Maggie!
Végtelenül hálás lennék, ha írnál erre a címre, mert egy illető 2 hónapja kéregeti az elérhetőségedet, csokimissziós ügyben. Megtennéd?
eztnemtudhatodhajnalka@gmail.com
KedvelésKedvelés
Nem tudom, mi volt a negatív felhang az írásomban. Én nem szántam annak. Én egy tipikus viselkedésmintát ragadtam meg a férfiismerőseim 95%-ának viselkedéséből. A maradék 5% észrevenné, hogy nem ez a főgond, de azért ő is mondaná a hangrögzítést.
Én gyakorló depressziósként úgy gondolom, hogy ha nagyon akarnék írni de valamiért nem tudnék, és egy nap arra ébrednék, hogy viszont van 100 órányi szerkeszteni való szövegem, szvsz felkötném magam. Mint az a skandináv gyerekvers a bélyeggyűjtésről.
Maggie-t kicsit se ismerem, az egyetlen dolog, amit fel tudok kínálni, az az értő figyelem. Vakon azt mondom, ha felajánlanék gépelést vagy takarítást, azzal csak a tüneteket kezelném, és talán még rontanék is a helyzetén. 1-2 hónapja volt itt egy poszt arról, hogyan lehet segítséggel elnyomni valakit. Ha _én_ kapnék ilyen támogatást, szarul érezném magam, ha két hónappal később nem tudnám produkálni a Háború és békét.
De közben drukkolok.
KedvelésKedvelés
Ismerős.
KedvelésKedvelés
Köszönöm Adél .Én is értem , és érzem.
Sőt már középiskolás korom óta óta érzem, amikor irigyeltem egy velem egykorú fiut akinek szabad volt naphosszat iróasztal mellett tanulni, olvasni.
KedvelésKedvelés
Igen, amikor a festőművész ismerősömtől megmérdezi a férje rosszallóan, hogy “már megint festegetsz és a vacsora?” Tehát míg a férfiakat segíteni kell, mert ők alkotnak, addig a nőket ugyanezért b@szogatni kell, miért nem foglalkoziknak fontosabb dolgokkal (mások szolgálatával). Ahogy joóspista mondja, a nőnek ne legyen saját ügye, mert az a férfiak privilégiuma. A nő dolga a Férfi. Kész. Aki valóban elhiszi, hogy a nők már rég kiharcolták az egyenjogúságot, ezen nem árt ha elgondolkodik.
KedvelésKedvelés
Na jo van aze!
Azt mar sikerult kiharcolni, ropke 200 ev alatt, hog dolgozhatunk, a munkahelyunkon legalis, hogy nem haztartasi munkat vegzunk (kiveve persze a fozzel kavet, rendzed ezt ossze, mert az noi melo).
Viszont az otthoni munka, az otthonrol dolgozni egy nonek ezerszer nagyobb kihivas, mint egy pasinak, pont a fentiek miatt.
(A konyha is csak ugy mukodik ugye , ha ott all anya. Ti gondolkodtatok mar egesz alakos plakat anya megoldasban? Csakhogy allando legyen a ajelenlet a konyhaban ,a kkor is, ha eppen a munakhelyunk vagyunk :). )
KedvelésKedvelés
Plakát, jó ötlet! 🙂 Vagy egy kibernetikus háztartási robot, az nagyon kéne.
KedvelésKedvelés
Árnika,
én egy olyan családból jövök ahol hárman voltunk gyerekek két fiutestvérrel.
Nem volt könnyű az élet.Szülők értelmiségiek falun,majd városról ingáztak.
Apám egy nőies lelkű férfi volt, lehet hogy azért mert árván nőtt fel, de nem hagyta azért sose az elveit.
Én mint lány azért többet tallpaltam a konyhában mint a férfiak de nálunk mindenki vasalt, mindkét testvérem jól főz. Amikor jött a férjem háztűz nézőbe, két fogás között felállt az öcsém hogy vasaljon magának egy inget. Én egy kissé szorongtam ,hogy mit gondol a szép reményűm. Igazam volt náluk más volt a szokás.
Én visszafele estem a házassággal szocializálódási szempontból,nevelnem kellett a párom. De mondom lett volna kedvem nagyobb családra a miénkből kiindulva.
KedvelésKedvelés
Nalunk is nagyjabol eloszlottak a munkak a szuleim kozott. Apu sutott, anyu fozott, ilyesmik.
De a fiutesom sokkal kevesebbet csinalt otthon.
Es nekem volt egy korszakom, amikor nagyon komolyan vettem a noiseget/anyasagot/felesegesseget. Igen. Igen. Boldogan merultem el a szakacskonyvek, finom etelek keszitese, ingek vasalasa, ing-nyakkendo kikeszitese vilagaban. Es komolyan! Boldog voltam!
Aztan valami nagyon felrecsuszott. Keresem nagyon keresem, hogy pontosan miert nem maradtam ebben a vilagomban boldogan.
KedvelésKedvelés
Nem is kell csak abban maradni.A valtozatossag a jo! 🙂 Anyam se volt soha unalmas. Mondtak is rola az ismerosok 🙂
KedvelésKedvelés
Tippek, hátha van közte jó is
Mert “kötelező” lett
Mert csak te csináltad, a férjed meg leszarta
Mert kritizálta, nem dicsérte.
Mert csak az volt, rád zárult.
Mert eleve megfelelésből csináltad – legalábbis abban a mértékben.
KedvelésKedvelés
talán ezek mind?
arra például tisztán emlékszem, hogy nagy energiát fektettem az ízlése formálásában.
vásárlások erőltetése (részemről, hogy bevonjam, hogy megnézze, hogy ami neki tetszik és kényelmesnek érzi azt vegyük meg). stílusos külső kialakításában nagy igyekezet.
és ezekből óriási zuhanásaim voltak. hogy nem érdekli, hogy nem szereti, hogy öt perc alatt kell végeznem (ruhák kiválasztásával és a próbafülkébe hordásával- volt olyan, hogy egyszerűen megunta és ott hagyta az összes kiválasztott ruhát, én meg álltam ott izzadtan, fáradtan a rohangálástól és válogatástól kimerülten és jaj jaj milyen csalódottan!)
aztán az ételek elkészítése. figyeltem, hogy ízlik-e neki, a családnak. és beindult észrevétlen a lehúzó kommunikáció, ilyenek:
“ez a kettő szerintem nem illik össze.”
“most megettem, de többet ne csinálj ilyet.”
“ennek olyan fura íze van, ez micsoda?”
ha finom volt, ízletes és minden rendben van a kajával: akkor nem mond semmit. nem dicsérte, csak ha rákérdeztem, kierőszakoltam a dicséretet. csillogó üveggyöngyökként vágytam a dicséretre, de nem kaptam meg. természetes lett, hogy ott a kaja, finom a kaja, hogy csinálom a kaját.
KedvelésKedvelés
Hú, vásárolni velem sem lehet, nincs hozzá türelmem.
A többi nagyon gáz, hogy természetes lesz a kiszolgálás. Ne legyen. Ha természetes, akkor ne legyen ebéd, vacsora – majd csak észreveszi, hogy nem magától készül el. Csináljon magának. A kritika egy dolog, nyilván lehet szólni, ha valami nem sikerült, de ha igen, akkor dicsérni is lehessen. Meg néha visszaadni, főzést, mosást, akármit.
KedvelésKedvelés
Basszameg. A szocializáció.
Visszaadni, Néha. Frászt! (Mást akartam, de mit szólnának hozzá normálisék, meg azt úgyis a szavazólapra kéne rajzolni.)
Szóval nem visszaadni, hanem csinálni, mert neki éppúgy dolga, nem néha, hanem egyformán. Nem megköszönni, mert természetes – hanem részt venni benne, és nem várni el érte köszönetet tőled sem.
KedvelésKedvelés
Árnika ,
amiket leirtál akár én is irhattam volna ha igy ki tudnám magam fejezni.
Én is jóhiszeműen próbálkoztam mindezekkel, tehát a lelkiismeretem tiszta.És örülök hogy írod ezeket ,mert jobban ismerlek és magamra is jobban emlékszem.
Gondolom jó irányba haladsz. Még az ábra is változik az évek múlásával 🙂
KedvelésKedvelés
de sokszor kettőt előre hármat hátra – ez van.
aztán még többször csak hátra felé menetelés ami van.
KedvelésKedvelés
nem tudom.
mert közben ott motoszkál bennem, hogy én gyötröm őt mindezzel.
aztán eszembe jut, hogy ááá dehogy!
és hogy igen. ő nagyon rendes ember. mára már viszonylag nagy természetességgel megcsinál egy sor dolgot. de még mindig vannak ilyen aprócska közjátékok, hogy odaad a gyereknek pénzt hogy vigye be (ami fel van írva az üzenőbe, hogy erre , meg arra ennyit és annyit, amit külön, kiszámolva kell borítékba betenni, feliratozni, beküldeni) és szólok, hogy az úgy nem lesz jó boríték kell. és néz rám, hogy az meg minek?
ilyenkor nekem újabb döbbenet, hogy milyen irigylésre méltó módon, elegánsan kimarad ezekből a csip csup ügyekből. és én ezt miért nem tehetem meg?
KedvelésKedvelés
Őőőő, sose adtam iskolai pénzt borítékban a gyerekeknek. Talán annyi a mentségem, hogy exem se.
KedvelésKedvelés
na látod 🙂 én vagyok az a aki gyötör!
ez csak egy példa volt, hogy neki ez kimaradt, pedig évek óta ez megy. nálunk a suliban ez a rend, hogy pontosan kiszámolva kell bevinnie (délutáni külön buszos program, kiállítás, bábszínház, megrendelt újság, könyv ilyesmik) és a borítékon kell szerepelnie.
– név
– osztály
– hány forint
– mire küldöm a pénzt.
ez ilyen hülye macera, eleve összeszedni pontosan a pénzt is kihívás.
meg este és fáradtan még borítékot elővenni, írogatni,
na mindegy. ez a sok szar között egy apróság.
KedvelésKedvelés
Ja, ha iskolai elvárás volna, akkor nyilván én is úgy küldeném.
KedvelésKedvelés
Laci, mázlisták vagytok, ha ez nem iskolai elvárás, nálunk igen + az üzenőbe is be kell írni, hogy mennyit, mire, és ott másnap a tannénik aláírják, hogy átvették. Ha nem, akkor: “Tisztelt Anyuka!”
KedvelésKedvelés
Elhiszem, csak azt akartam jelezni, hogy ez nem valami központi előírás, hanem helyi baromság.
Ja, persze, hogy “anyuka”, még véletlen sem “szülők”, mi? És ezt sejtem, hogy tanítóNŐk írják.
KedvelésKedvelés
joóspista egy idióta. Nem szabad az ilyenekre figyelni.
KedvelésKedvelés
Én akarmit csinálok, az hobbi a férjem szerint. Hobbi volt a harmadik diplomám, amit két gyerek mellett szenvedtem ki, hobbi most a doktorim, hobbi a munkám, minden, minden csak hobbi. A gyereknevelés is hobbi – nekem. Annyira klassz nekem, hogy a hobbijaimnak élhetek, nem?
KedvelésKedvelés
huh! 😦
KedvelésKedvelés
Zavarja, hogy a felesége művelt, okos nő, netán valahol kisebbségi komplexuma van??? Mert olyankor szoktak ilyeneket mondani.
KedvelésKedvelés
Ó – én teljességgel megélem önmagam, nálunk a mosogatógép önberakó, a kutya önsétáltató, a gyerek öntanuló, a lakás is öntisztul, a lusta férjem leporolja magát ültében, és az összes alkotásom a diktafonból folyik ki, tökéletes mondatokat formál, habzó patakként árad a giccses kék-sárga-vörös naplementébe, háttérben pitypangokkal. Néha pincsikutyák is ugatnak.
Jaj dehogy értem – én a tökéletes babaházban élek, nekem soha nem kell vizes kézzel félrenyomni az érintőképernyőt, soha nincs éjjel a csöndben levésett gondolat, nincs ihletteleül monitort bámuló félóra sem. Olajozott az egész.
A diktafon teszi. Megold az mindent. áfium bajra -búra. Sőt nálunk mindig mindenki a végéről nyomja a fogkrémet is. Porcelánból van a szappantartónk, soha nem csúszik be az se éktelen csörömpöléssel a kagylóba, mert én azt is két ujjal, óvatosan fogom meg. Mint a … (ilyen szót nem írunk le.)
Jaj dehogy értem, hogy kétségbe vonod az értőségemet! Dehogy értem amikor az egyes szám egyesben fogalmazott mondat kiterjed kollektív igazsággá, amikor nem az. (Mármint hogy NEKEM segít. Nekem. – elmondom, mert lehet, hogy másnak is fog, örömmel, lelkesen, mert végre találtam egy igazságot. Ha nem sem baj, de mindig jön egy önérzetes ember aki úgy érti, hogy … és végül leteremt jól, mert nekem nincs jogom megoldással jönni és örülni annak, hogy végre leltem egyet magamnak, nem lehetek vele boldog.)
Dehogy szenvedtem valaha is attól, hogy nincs meg egy jó gondolat! Én soha! Azonnal, egyből tudtam a megoldásokat, mert én egy ilyen fényes csillag vagyok, nincs a lelkemen tapasz. A mosolyom is őszinte, mindig 100 karátos.
Jaj dehogy értem! Nem értem, hogy velem van baj… de ha lesz pár percem majd elmerengek rajta. Addig is felveszem a fejemben forgó felszínes, nem művészi, festői, vagy matematikusközgazdászi, apró és lényegtelen dolgokat diktafonra, büszkén kihúzva magam, mert engem mindenki megért, mert van diktafonom. Semmi más oka nem is lehet! Nyilvánvaló.
Nem ajánlom fel senkinek, mert önző vagyok. Majd megtartom magamnak, élményestül, örömöstül, amit okozott amikor elkezdtem használni és végre volt amit megoldott, végre jó volt. (Sőt, engem nem zavar a hangom – ez is úgy jött ám, magától, soha nem volt mögötte zavar. Így születtem, színésznőnek, hangsúlyokkal, tónusokkal, rezonáló kiejtéssel.)
Köszönöm, hogy meghallgattatok – még akkor is, ha nem hangrögzítőre mondtam. Úgy akartam volna, meglehet, erőszakosan bizonygatva igazamat, másokra kényszerítve, aljasul.
KedvelésKedvelés
Nincs kedvem magyarázkodni, elnézéseket kérni udvariasan
Van, mikor nem azért mond el valamit az ember, mert tanácsot vár, valami ügyes okosságot, amit még ő, a kis buta nem fedezett fel, hanem pusztán szeretné megosztani az érzéseit. Ennyi a lényeg.
Alig ismerek olyan embert, aki bármilyen dühös, abszurd, nevetséges, boldog, elvakult, higgadt, forradalmi, rinyálós, logikus, érzelgős, kétségbeesett, unalmas, megdöbbentő, irreális kitárulkozásomra tudna annyit mondani: Értelek. Pedig gyakran csupán ennyire vágyok. A megoldásokat előbb utóbb megtalálom tanácsosztás nélkül is.
Én értem Maggie helyzetét, amire a diktafdon kb annyiban válasz, mint a lakberendezés a gyesdepresszióra. De Maggie édes, látod, ő örült az ötletnek.
KedvelésKedvelés
ZetAhogy Ánika írja lentebb, nem elsősorban azzal van a baj, hogy el kell halasztani az írás szükségletét, és majd valamikor később a jegyzet, hangfelvetele alapján meg lehet írni. A pillanat, amelyben a felbukkanó gondolatok idealisan, önmaguk fényében a világra jöhettek volna, elveszett. Később, jegyzet ide vagy oda, nem ugyan az lesz.
Ha jegyzetelek, felveszem, akkor feltételezem, hogy később lesz idő. De később se nagyon van. És ha akad is, más feltételek hiányoznak. Azért mert szeretek csinálni valamit, az nem jelenti azt, hogy lenullázódott állapotban is képes vagyok foglalkozni vele.
Én utálom visszahallgatni a hangom. Nem mondhatom egy határidős munka, egy pögős munkanap kellős közepén, hogy várj jegyzetelnem kell a privát dolgaim, vagy kimegyek mosdóba hangrögzíteni.
És ami a legfőbb: a szöveg írás közben születik. Esetemben legalábbis. Addig a fejemben csak gomolyog, formálódik. Egy érzet. Ha ezt rögzítem, akkor olyan, mintha koraszülöttei
KedvelésKedvelés
(Mobilról benazok, és most már nincs időm ekezeteket javítani, nézzétek el, vonjatok ki a fenti gepelesi hibákat is, köszi.)
…olyan, mintha koraszulottet hoznek a világra. Egy fél kilosat. Talán menthető.
Egyfajta írói rutin sokmindenen segít, azzal régi szövegek is életre kelthetoek, de honnan lesz a rutin? Mikorra?
Ha ma nem tudok írni, akkor holnap menni fog? Egy év múlva? Majd ha a gyerek felno? Ha nyugdíjba mentem? Hogyan fogja a negyven éves fejem utólag megírni a harminc éves elmenyeim, gondolataim? És hatvan-hetven éves ugyan ezt?
Nekem ilyen problémáim és kérdéseim vannak.
Pedig szmatalanszor lopom az időt, nem alszok, eldobom a mosogatni valót, és elhajtom a gyereket, most né szólj hozzám, írok, nem tudok figyelni. Ez kinek jó? Senkinek sem.
KedvelésKedvelés
Olyan érdekes ez az egész érzés, folyamat, megpróbálom leírni, nálam hogy van, de nem nagyon tudok koncentrálni. Reggel a kocsiban, amikor dolgozni mentem, mondtam magamban a gondolataimat a fenti bejegyzés kapcsán, ahogyan teszem ezt már jó ideje. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy majd este leírom kommentben ide vagy bejegyzéssé szerkesztve oda (a blogomba). Aztán eltelik a nap, és nincs komment, és nincs új bejegyzés sem. Pedig nekem nincs gyerekem sem, és még egyedülálló is vagyok, nem zavar senki, csak én magamat, vagy a világ(om) engem. A reggeli friss gondolatok és az esti elmaradt megfogalmazás között eltelik sok óra: lehúzok 9 órát a céges közegemben, plusz utazás oda és haza, majd ügyintézek, bevásárolok, rendbe teszem magamat és a környezetemet, valami mindig elromlik, szakit keresek, már megint nem hívom fel anyámat, és megint nem viszem vissza a könyvtárba a könyveket. És ekkor ha szóvá teszem, hogy szeretnék többet írni (bármilyen tevékenység behelyettesíthető), de nem megy, akkor megkapom, hogy én egyedülálló vagyok, csak magamról kell gondoskodni, csak magamért felelek, mi bajom van, biztosan rosszul csinálok valamit.
1. „Valami könnyebb munka kellene neked” – hát, ja, biztosan rosszul választottam, van is ebben valami, értem a felelősségemet, de tudjuk, hogy tök egyszerű itt részmunkaidőben tisztességes összegeket keresni, hogyne, csak én rosszul csinálok valamit, ezért nem jön ez össze. Vagy mondhatnám a főnökömnek, hogy bocs , hagyjál most már engem békén, én mától kevesebbet fogok dolgozni, mert sok minden van a munkán kívül is. Amúgy is most van ihletem, éppen bejegyzést gyártok, kopjál már le rólam. Köszi.
2. „Rossz az időbeosztásod” – igen, eléggé szétszórt vagyok, de én egy személyben csinálok mindent (én mosok abban a mosógépben, aminek a javításához én keresek szakit, ha elromlik, és én keresem meg erre a pénzt is, persze abban az időpontban keresem meg, amikor a szerelő ki tudna jönni). Meg azt is mondják, delegáljam a feladatokat. Kinek? A 250 km-re élő szüleimnek, a hasonló tempóban élő, szintén egyedülálló barátnőimnek, vagy a szintén hasonlóan élő családanyáknak?
3. „Te ezt nem is akarod” – de, akarom, csak miután 8-9-10 órát ülök a munkám kapcsán a gép előtt, estére kifolyik a szemem, az agyam szita, a gondolataim meg cikáznak, és nem tudok fókuszálni.
Ezek azok a bizonyos gyakorlati tanácsok, én ezeket kapom. Ja, és persze, a legfontosabb tanács: kellene neked egy férfi. És “én nem vagyok hajlandó egy koloncot a nyakamba venni, főzni, takarítani valakire”. Ha valaki ilyen közösségre vágyik, nyugodtan jöjjön ide, velkám, és főzzön ő rám. Meg akkor már dobjon be egy adag mosást is, én meg addig írok. (Tudom, sarkítok.)
Egyedülállóként is ott a sok feladat, elvárás, hogy végezzem mindig rendesen, 120 %-osan a munkámat, tartsam rendben magamat, a lakásomat, intézzek el mindent időben, ne legyek kócos, és még ápoljam az emberi kapcsolataimat , és legyek mindig vidám is, meg kedves, mert nekem nincs semmi dolgom, bajom, felelősségem. Ja, és soha se panaszkodjak. Pedig már sok mindent leadtam, tényleg. Én már leszarom a szárítón három napja figyelő ruhákat, a koszos kocsimat, meg a fel nem vett telefonokat. De amikor a dupla munka miatt elhúzódó munkaidő kapcsán azt mondom, hogy lekésem a heti masszázst (luxus? nem az, mert nélküle beáll a hátam, attól meg szétszakad a fejem), akkor azt mondja a gyerekes kolléganőm, hogy ő még soha sem volt masszázson, mire a másik erre azt válaszolja, hogy őt néha megmasszírozza a férje, ha megkéri rá, ekkor én meg (csak) magamban, befelé azt sikítom, hogy basszák meg. (Nem a kolléganők.)
Reggel a kocsiban sokkal összeszedettebb voltam, csak mostanra elfelejtettem a gondolataimat. Sajnos. Ilyenkor olyan mérges tudok lenni, mert próbálom felidézni, mire gondoltam, mit motyogtam magamban, de teljesen nulla vagyok, kiment, elszállt, eltűnt az autópálya kivezetőjén, ott figyel a leállósávban, holnap talán felveszem.
KedvelésKedvelés
Jó, hogy ezeket így leírtad! Tényleg nem a gyerek a fő akadály. Adott életszakaszban persze nagyon sokmindent megnehezít együtt élni valakivel, akinek a legalapvetőbb szükségleteinek a kielégítéséért is én vagyok a felelős, és ehhez idő kell, készenlét, jelenlét, És igen, probléma, ha mindig, vagy túlnyomó többségben az én készenlétem, jelenlétem kell. De ahogy a te élményeidből is kitűnik, a nehezítő körülmény maga világ, ahogy árnika is írta, hogy nincs saját tempó. És ez nem csak az írási kedvet, képességet, vagy bármely más alkotó tevékenységet ölhetii el, hanem nagyon-nagyon sok más dolgot is.
Ahogy a hozzászólásod olvastam, nekem eszembe jutott, amit Szvoren Edináról hallottam (sajnos nem voltam ott azon a blogesten akkor, amikor ő beszélt), hogy ő akkor tud jól, hatékonyan és jót érni, ha felkelés után azonnal a szöveggel foglalkozik. Ha más tevékenységbe kezd, vagy ha esetleg híreket olvas előtte, akkor már nem úgy megy, más lesz, vagy talán nem is megy (?). Kell ez a reggeli frissesség, a reggeli látás, a reggeli szem. Ez az ő tempója.
Olyasmi ez, mint a beéneklés, meg aztán a próbán suttyomban olvasás, amíg másik szólamot gyötör a karmester. Volt, hogy szólt már érte, hogy nem jó az, ha mi ilyenkor olvasunk. Mert olvasás közben a hangszálak öntudatlanul némán is dolgoznak, de annak megfelelően dolgoznak ahogy beszélünk, és ez nem tesz jót annak az állapotnak, amelybe a beénekléssel hoztuk a hangszalagokat. (Remélem nem írok butaságot, én egy ilyen magyarázatra emlékszem tőle.)
KedvelésKedvelés
Vááá, hogy utálom amikor az önjelölt guruk lekezelő mosollyal közlik, hogy “arra van időd, amire akarod” és elkezdenek coelhoskodni (jól írom a nevét? mindig csak akkor látom leírva, ha valaki ekézi a szövegeit) hogy ami fontos arra találsz, amire nem találsz az nem fontos, hogy ezeket nem tudom egy keményre fagyasztott pörölycápával tarkón&@szni, miért, ezt adja meg nekem egyszer az élet….
KedvelésKedvelés
😀 Megyek én is, ha egyszer megadja az élet. Ezt a szellemi síkon, elméletben való oktatás én sem szeretem, mert a gyakorlat bizony eltér attól, aminek elviekben meg kellene történnie.
KedvelésKedvelés
😀
“keményre fagyasztott pörölycápával tarkón&@szni”
KedvelésKedvelés
Azt hozzáteszem, némileg vigaszképpen, hogy egy szöveg nem attól és nem úgy jó, ahogy ötletként megszületik. Legalábbis nekem. A fogason például mindig jönnek a ragyogó szószerkezetek, témák, rutinosan örülök, készülök megírni. Én nem hagyom őket, mert foglalkozásomnak tekintem, tekinthetem az írást, és rutinos a fegyelem is, ahogy nekiülök, elillant az önzés szaga is, hogy mit kellene, lehetne helyette csinálnom, mondhatni, régesrég leszarom ezt már (tényleg megszállottan csinálom, baromira sok idő ez, pedig én gyorsan döntök, gyorsan írok, és ez a sok idő látszik is a háztartás és egyéb munkáim állapotán). Szóval tudom, jobban járok, ha nem hagyom őket elveszni. De mégsem azok a szövegek működnek igazán, amelyek így, gondosan lejegyzett/megjegyzett ötletből születnek, sem az én “és látá, hogy amit teremtett…” utólagos tekintetem szerint, sem az olvasói reakciók, számok, megosztások szerint. Hanem inkább úgy, hogy nekiülök írni, néha kínlódva, mert félgondolat van csak, valami kis semmi, de a múzsa, hogy napi egy bejegyzés legyen, nagyon erős kényszer (csak néha vagyok képes ettől eltekinteni), és egyszer csak, ha jó az agyam, jó az idő, kibomlik, megindul, megszületik, és ha vissza tudok térni, és többször megnézem, javítom, kiegészítem és főleg: húzom, akkor még jobb lesz. Jó az agyam, ha figyelek az inputra, az örömökre, az alvásra, lelki jóllétemre, jó az idő, ha tudok egyedül lenni, jó térben, nyugodtan. Jó a délelőtt és jó a késő este. Szóval nem biztos, hogy annyira kár a le nem írtakért. Bár nagy íróink kényszeresen notesszel járnak. De inkább: írni kell, sokat, önmagunk iránti alázattal, csak írni, írni nem bánni, akkor is, mindenfélét, a rutin meg alakul.
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon jó volt olvasni, és nekem nagyon hasznos is. Átgondolom, igyekszem magam átszervezni, de mindig káosz van, kellene egy fél év szabadság. Nálam azok a szövegek népszerűbbek, amiket úgy írok, hogy nem készülök rá, nem foglalkozom velük túl sokat, nem szerkesztgetem. Olyan elég egyszerű lett, nincs benne semmi érdekes érzésem van ezekkel kapcsolatban. Amire meg rákészülök, hogy ezt most meg akarom írni, javítgatom, agyalok rajta, annak nincs semmi hatása általában.
KedvelésKedvelés
Nekem elég sok jegyzetem van itt-ott, papíron meg digitális formában is. Egy időben gyakran összefirkáltam a könyveimet is, amint olvasás közben született egy ötlet, gyorsan lejegyeztem az oldal szélére, mielőtt tovaillan. A legkedvesebb írásaim viszont úgy születnek, hogy szinte gondolkozás nélkül, mintha diktálnák őket, leírom. Kedvenc versem késő este, vezetés közben ért. Bazi nagy, vérvörös telihold volt, követett a hazaúton, egyszerűen félrehúzódtam a parkolósávba és félig vakon lekapartam a szavakat egy szalvétára, mert más papír hirtelen nem volt nálam. Otthon többször átolvastam szerkesztési szándékkal, de nem tudtam sehogy se javítani rajta, úgy volt tökéletes. Nyertem is vele egy amatőr versenyt. Se korábban, se azóta nem írtam úgy verset, hogy elsőre az jött ki belőle, amit éreztem.
KedvelésKedvelés
mosogatógééép? lemaradtam valamiről?
KedvelésKedvelés
én is, én is 😦
KedvelésKedvelés
Nem erről:
“Maggie vendégposztja”?
KedvelésKedvelés
jaja, köszi, végül is ott volt az orrom előtt…
KedvelésKedvelés
Ez lenne a legjelentősebb dolog az életben, amit nem veszünk észre. Mármint nem Maggie!
KedvelésKedvelés
van mosogatógépem, és lángoló imádatom tárgya
KedvelésKedvelés
Drága Maggie. Hát itt vagy 🙂
KedvelésKedvelés
félig-meddig. 🙂
KedvelésKedvelés
Fájó ez nagyon, és valamit muszáj kezdeni vele. Nekem kényszer volt mindig, hogy firkáljak. egy szót, kettőt, sorokat, vagy hirtelen-oldalakat. csak én tudom a húst a soraimban, ezért soha nem is mutattam, mutatnám másnak. volt egy év, míg nem írtam, mert rájöttem, hogy nincs is kinek-minek írni, de aztán feltört magától konkrétan az önkívületből. magamnak írtam, és azóta is csak magamnak írok, és ez így meg is állt, és rendben is van, a fájós rég nem az, hogy olvassanak, hanem hogy legyek, hogy írhassak, az hiányzik. lezárt blogokba szórom magam, egy ilyen, évekig saját kis kamraként használt blog egyszerűen elszállt, megszűnt a szolgáltató. (a fene tudta az elején, hogy ennyire béna a freeblog.)
a hétköznapi tartsd fenn magad az, ami itt nem enged, lemerít, elrabol, az, ami az agyamat szellemi gyártósor elé állítja. nincs háttér, nincs talaj, nincs jó szó, nincsenek nekem szóló éles mondatok. ahogy akarod van, meg te tudod van, és amikor mondom, hogy dehát így nem lehet, akkor bólogatás van. hogy sajnos.
a munkám során pedig mások virágos előrelépéseit segítem.
én vagyok talaj, annak mindig nagyon kellek.
KedvelésKedvelés
nekem mai napig iszonyúan fáj a freeblog halála, időnként ma is reflexből ezt a címet adom meg, ha a blogomról van szó. annyira hiányzik. számomra tökéletes volt.
KedvelésKedvelés
Emlékszem a freeblog összeomlására. Nagyon sok érték elveszett akkoriban. Sokan jöttek á blogspotra (én akkoriban ott voltam), és wordpressre.
KedvelésKedvelés
én előbb elmenekültem, de a hiánya akkor is sajog.
KedvelésKedvelés
Jaj… 😦
KedvelésKedvelés
Jajajj, de ismerős ez. Este 11, kinyitom a gépet, bámulom a gépet, megnyitom a doksit, bámulom a doksit, beírok egy mondatot, becsukom a gépet. Nincs erőm, nincs agyam, akkor és ott már. De Maggie, hidd el, még így is megy, halad, mert nem hagyja a benned lévő lohaszthatatlan vágy – igaz, a csiga is elszáguldana melletted ilyenkor, de megy. Nekem két évbe telt, két év éjféltől fél egyig, de végül csak elkészült, ma meg úgy emlegetem, az első regényem.
Kitartás, drukk, együttérzés megy, tőlem neked, meg minden hasonszőrűnek.
KedvelésKedvelés
nemem is van egy Noémi ismerősöm, akinek most lett kiadva az első regénye “dajka” témában. csak nem te vagy az? :))
KedvelésKedvelés
lebuktam…:-))))))))))))
KedvelésKedvelés
Nahát, nahát!
http://moly.hu/konyvek/kocsis-noemi-a-dajka
KedvelésKedvelés
na, most aztán már tényleg hiába is tagadnám. 🙂 Én nem hoztam volna elő, de köszönöm neked, hogy te igen.
Oda a szép titokzatos inkognítóm.:-))))
KedvelésKedvelés
Hűűűű! Megütött ez most. Háromszor is elolvastam és még mindig ütött.
Amilyen rövid volt, annyira mély. Bocsánat, Maggie, hogy azt mondom, de nagyon tetszett. Persze, átérzem a fájdalmat is, a lényeget, a mondanivalót, de mint írás, nagyon-nagyon…
“Író vagyok, írni nemigen szoktam. A világ átszűrődik rajtam, lepárlódik és újrateremtődik a mondataim által és én imádom ezt. Egyszer tudni fog róla.” Igen, egyszer tudni fog róla.
KedvelésKedvelés
Vagy mégsem.
(Az egyik verziómban ez a zárómondat szerepel. )
KedvelésKedvelés
Nem az lesz a befutó verzió.
KedvelésKedvelés
Hajnalka tudja! 😀
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
Én is azt remélem.
KedvelésKedvelés
A kommenteket olvasva-itt mindenki író.Éljen.Én 10éve várom hogy írhassak és néha mikor a barátnöm szól-ebböl kéne élnem , akkor mondom neki hogy ok, csak írni nem lehet csak úgy.Ha nincs bekapcsolva a gép,ha nem elég puha a papír és karcolja a toll hegye is, ha leég a rántás…Szóval én már 1hónapja készülök kérdezni, hogy valaki tudja-e???Hogy hogyan jönnek ki a szavak a fejböl újra, ahogy régen,mikor működött és adni tudtam vele másoknak.Vagy ez már így marad??Elment?
KedvelésKedvelés
Talán a második gyermekkorban ….
Ha már a gyerekek függetlenek lesznek, és nics annyi gond ami lehuzzon….Ha elmulik a fásultság.
1. magamra érvényes
2.. én nem irni akartam mert nincs tehetségem ,de szeretek egyéb szellemi tevékenységeket folytatni amit nem tudok -a bejegyzés szerinti okokból
KedvelésKedvelés
Ket napja neztem meg az Agora c.filmet.
Ha nem ajandekoztad el a rongyot….Bocs.
KedvelésKedvelés
Ha két életem volna – a Piramis szól bennem ennek az írásnak az olvasása közben.
Én táncos lennék, mondjuk az Experidance együttesben. Vagy énekes a Gospell kórusban.
Az önkifejezésnek sok formája van.
Például, hogy milyen finom sütit sütöttél, vagy milyen szépen sorakoznak a vasalt ruhák a szekrényben. Nem is értem, mi a probléma …
Csak vicceltem.
KedvelésKedvelés
😀
még a lélegzetem is elakadt a sütisütésnél meg a szépen vasalt ruháknál. eltévedtem!?
KedvelésKedvelés
Van egy kolleganőm és megőrülök, mert ő kedves bájos és mintafeleség. És irritál, hogy ettől boldog. Rosszindulatú vagyok-e?
KedvelésKedvelés
Nahát, elolvastam a következő posztot, és nem pont erről szól?
KedvelésKedvelés
Hát most megkönnyebbültem – milyen csodálatosan leírta Maggie, amit annyira erősen éreztem úgy 20-30 évvel ezelőtt… Igazából nem is tudok jól fogalmazni, még egy ilyen kis kommentet se, de sokszor úgy éltem meg, mint ő. Ja és nem volt még számítógép se. Csodálom Agotha Kristófot.
KedvelésKedvelés
Ó, be ismerős. Én gyerekkoromban írtam utoljára. Naplót, verset, el nem küldött szerelmes leveleket, mindent. Egyszer a nevelőapám megtalálta a naplómat. Azóta nem írok naplót. de mást sem. lebénultam. Azzal vigasztalom magam, hogy viszont kiváló olvasó lettem.
KedvelésKedvelés
Ugyanígy. Gyerekkoromban, naplót, verset, szerelmes regényt (!!). Apám megtalálta, egy vasárnap reggel arra keltem, hogy apám a konyhában olvassa anyámnak, röhögnek, plusz apám háborog, hogy milyen forró csókokról ír az ő kilenc éves lánya, hogy elkallódik a gyerek. Nem tudott elvonatkoztatni a fikciótól.
Azóta nem írok, de remekül olvasok.
KedvelésKedvelés
Apám nem tett volna ilyet velem, anyám viszont a leveleimet is felbontva adta át nekem. Na, akkor tanultam meg angolul. Sokáig kevert nyelven naplóztam, csak néhány szót írtam angolul (annyit tudtam), hogy ne értse a rohadék. Felmerült bennem is, hogy nem írok többet, de 1, abba beledöglöttem volna, 2, akkor ő nyert volna.
KedvelésKedvelés
jaj, ez a egyik legszarabb, velem is megesett. Ennél rosszabb már csak az lehet, mikor 13 éves korodban megjön és anyád nagy büszkén körbetrombitálja a családban a nagy hírt.
KedvelésKedvelés
Ezt szerencsére kihagytam, mert a testvérem felvilágosított. Anyám nem is tudott semmiről, amikor először próbált a menzeszről beszélni, már vagy fél éve megvolt.
KedvelésKedvelés
na de nekem csak öcsém volt (van), unokatestvér egy szál se, csak hasonlóan kvalifikált osztálytársak… sansztalan volt a normális nemi érés…
KedvelésKedvelés
Mennyi érték veszik el így! 😦
Két másik mű eszembe jutott róla, az egyik egy majd 90 éves esszé, a Saját szoba, hát nem ment annyival a világ elébb sajnos azóta: http://www.nokert.hu/index.php/irodalom/irodalomkritika/568-virginia-woolf-sajat-szoba
A másik pedig egy Borges novella (ami bezzeg megszületett 🙂
http://web.zone.ee/aurin/proza/jlbatitkoscsoda.html
Sajnos okosat saját kútfőből nem is tudok mondani, csak értőn bólogatni a fentiekhez.
KedvelésKedvelés
Bár nekem van három megjelent fantasy regényem, és nem lenne gond rövidebb elbeszélések megjelentetése a jelenben sem, ha lenne kedvem írni. Kevesen tudják, hogy az igazán jó szöveghez mi minden kell. Nem elég a netbook. Pedig jó érzés belemerülni a szövegbe, amikor minden összeállt, az agy pörög, és az ember ébren álmodik. Órákig bóklászik mások, sosem volt figurák életterében, és gondolkodik, mert az írás egyenlő gondolkodás.
Ahhoz képest, hogy közepes fantasy regényeket írtam 22-26 éveimben, sokat tudok az írásról, az egyik legnehezebb munkáról. Nem véletlenül kerülgetjük az íróasztalt és blokkolunk le a fehér monitor láttán. Ez ellen hatásos védelem a vázlatírás. A harmadik regényhez pontos vázlatot írtam, mindent kidolgoztam. Aztán csak lírai hangra kellett váltanom és megírnom a sztorit. A vázlat hasznos. Állandóan emlékeztet rá, hogy van egy sztorid és még milyen sztorid! Felajz, rávesz a munkára.
Pontosan tudom, hogy milyen az álmodozás, amikor lubickolsz a gondolatfolyamban, ami kellemes zúgással áramlik az elmédben, mint egy patak, és látod megvillanni a meder alján az aranyrögöket, drágaköveket, amik csak akkor fedik fel a valódi értéküket, ha lemerülsz értük és felszínre hozod őket, alakot adsz nekik. Itt kezdődnek a problémák. Az álmodozás sokkal könnyebb mint az alkotás. Sajnos van egy rossz hírem, csak akkor tudod meg, hogy mennyire vagy jó művész, hogy egyáltalán művész vagy, ha legyőzöd a félelmeidet, az időhiányt, a nehéz munkától való ódzkodást, a gátlásaidat és alkotni kezdesz és a műveidet megmutatod a világnak.
KedvelésKedvelés
Ámulok és bámulok. Mennem kell megkeresni az államat.
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
Van egy jó hírem is, egy idézetbe csomagolva. Daniel H. Pink Motiváció 3.0 című könyvéből írtam ki a héten.
“Tudjuk, hogy az ember nem olyan, mint a ló – csak kisebb, lassabb, jobb illatú kiadásban -, amelyik vígan galoppozik a napi adag répája után. Ha vannak körülöttünk gyerekek, vagy emlékszünk a saját gyerekkorunkra, akkor azt is tudjuk, hogy nem az a sorsunk, hogy passzívak és szolgalelkűek legyünk. Az ember arra terveztetett, hogy aktív és küzdő legyen. És tudjuk, hogy nem az a legnagyobb élmény az életben, amikor mások elismeréséért lármázunk, hanem amikor a saját hangunkra hallgatunk – olyasmit teszünk, ami számít, azt jól csináljuk, és egy nagyobb cél szolgálatában tesszük.”
KedvelésKedvelés
Szintén a Motiváció 3.0-ból:
“Ha egy érzékeny lélek nem ismeri a titkot – miszerint az elégedettség nem csupán azon múlik, hogy elérjük-e a céljainkat, hanem azon is, hogy megfelelő célokat tűztünk-e ki magunk elé -, könnyen az önpusztítás útjára léphet.”
KedvelésKedvelés
Kuvik nagyon köszi a fenti idézeteket.
KedvelésKedvelés
Köszönöm az írást. Remélem nem adod fel!
KedvelésKedvelés
No akkor az ellenpélda. Én írok, miközben nem vagyok író (se ilyen, se a savanyú tejből képzett melléktermék, remélem…), de én meg azt bírom Maggie-nak mondani, hogy aminek ki kell jönni, az kijön.
Szóval iskolai fogalmazásokon túl nem írtam húsz évig, amikor iskolai fogalmazásokra már nem volt ugye igény leérettségizés után (mivel nem mentem humán felsőoktatásba jó megfontolásból, ugye.) Addig imádtam a közönséget szórakoztatni, az iskolai fogalmazások elsődleges célja számomra az volt, hogyha jól sikerült, olvassák vagy olvastassák fel, és hadd menjen a röhögés és/vagy a megilletődött csend.
Aztán vagy húsz évig csak olvastam, jó volt az úgy.
Aztán lett egy munkám amihez naponta nagyon messzire kellett ingázni nap mint nap, tyúklépéses dugóban leginkább, unatkoztam, tehát a fejemben amúgy is mindig és folyamatosan gyártott szövegekre elkezdtem figyelni, csiszolgatni, gurulgásztak bennem a mondatok meg a bekezdések. Egész novellaméretűek ültek ott évekig, le nem írtam én egy betűt sem.
Aztán technikai kísérlet céljára regisztráltam a bloghun, volt egy hely ahol kommenteltem néha, volt ott egy provokatív írás, válaszul arra az aligvolt blogra írtam egy nem kevésbé provokatív választ, a hely, ahol kommenteltem szépen megtalálta és kitette linkkel.
Ebédidőben ránéztem melóhelyen, basszus, nyolcezer. Ennyien olvasták éppen akkor.
Aztán megkérdezték, nem írnék-e másról is máskor, többször, oda. Írtam. Nem szóltak bele, szépen elkezdtem leírogatni a fejemben már kész lévő dolgokat. A legjobbak és legjobban fogadtak azok voltak, amik egyszerre nyomdakészen jelentek a fejemben meg, mintha Köbüki küldte volna őket Mézgáéknak, nagy csattanással jött a bezárt ablakon át.
Azóta írok, többsége tisztes iparosmunka, néha jön még nagy-nagy csattanással valahonnét egy-egy kész levő, gömbölyűre csiszolt dolog, de ritkábban, kiürült a tár, hiszen leírtam őket (akkor szabadulok a fejemben lévő szövegtől csak). Regényt nem, nem élek ebből, ahhoz kéne több szerkesztés, több elmélyülés, több koncentráció, ez most nekem nincsen, van helyette tűnődés, hogy miafrancnak is kell ez tulajdonképpen. Bár tény, a fiam születése valódi alkotói szabadság volt, egyenesebb lett a derekam tőle egy időszakban, amikor inkább görnyedni szoktak.
Szóval Maggie, aminek ki kell jönni az kijön, nekem is kijött, pedig nem vagyok író, de valahol ezeknek a szövegeknek mégis megvolt a helye és időnként jót tettek másoknak is.
Mondjuk most meg nem olvasok eleget:(((
KedvelésKedvelés
Nekem arra is jó volt ez a poszt ,hogy megtudjam milyen sokan küzdötok az enyémhez hasonló gonddal.
Nap mint nap elégedetlen vagyok , mert nincs időm magamra nem tudok olyasmivel foglalkozni ami érdekel , alkotni ,igazán élni.
A környezet erre a problémámra érzéketlen. Szerencsére a férjem megérti , mert ő is ilyen, csak nem veszi annyira tragikusan mint én persze neki egyszerűbb az élete nincs annyi gondja mert férfi .
Apám is szeretett volna mással foglalkozni mint az amiben élt. Állandóan kereste a kiutat a meglévő életéből (szakmai téren).
Mi gyerekek ezt önzésnek tartottuk. Az egyik testvérem aki elég infantilis maradt nem is bocsátotta meg neki soha. Azt mondja apu mindig csak a csendes zugot kereste. Nem volt ideje ránk.
Végül annyi sikerült szegény apámnak ,hogy leírta az életét.
Én elégge hasonlítok rá. Alkothatnékom van.
Most a gyerekek szemével irok. Ugy gondoltam mint gyerek hogy ha apám annyira akart egyebet csinálni ,vagy anyám aki nem ment egyetemre hogy gyereket szülhessen- miért nem láttak a saját életük után gyerekek helyett ?
KedvelésKedvelés
Sorskönyv? Először megcsinálod a kötelező gyakorlatokat, utána jöhet a szabadonválasztott?
KedvelésKedvelés
Maggie, nagyon drukkolok neked!
Hasonló a helyzet, pedig még gyerekem sincs. De ami bent van, annak egyszer ki kell jönnie, ebben reménykedem.
KedvelésKedvelés
http://www.nlcafe.hu/szabadido/20140411/5-magyar-kolto-iro-no-karafiath-kerdez/
Húha, elképesztő, a nők is tudnak írni!
Közben hálát adok az égnek, hogy sose készültek rólam beállított fotók, nem lettem termék és a média nem rajzolt rólam hamis ikont. Átsuhant rajtam a hiábavalóság árnyéka, a mondás, hogy sok beszédnek sok az alja, és az öreg tudás, hogy az emberiség eddig élt alkotói minden lényegeset elmondtak, és kizárólag a régi sablonokra írunk újnak tűnő sztorikat. Semmi sem új. De a nép bámul, jé, nők, akik írnak, és anyák és képesek csörgőzés közben novellát írni! Ráadásnak a legfiatalabb milyen kis helyes…
Sóhaj. Ez az egész kétségbeejtően hazug és szomorú.
Mindig mindenki homokvárakat épít az idő óceánjának a partján. Minden elmúlik. Igaz, amíg ember él a Földön újra és újra eljátssza ugyanazokat a történeteket.
Fájdalmas élmény visszaolvasni a régi naplókat. Rájössz, hogy viaszba dermedt báb vagy, és életed eseményei, még a legtutibbak is, el nem mozdíthatnak a vég útjából. Elveszünk a hétköznapok csip-csup dolgai közt, örök gyerekek vagyunk, akik a szekrényben vagy a padláson bujkálnak az ismerős kacatok közt. Reméljük, hogy a vég, a rossz, a baj sosem talál ránk. Játszunk, amíg élünk.
Tudtátok, hogy mind illúziók vagyunk? Nem a testünk, hanem a tudatunk. Egyetlen egy okból létezik, hogy hatékonyabbá tegye az együtt működést az emberek közt. A fajunk fennmaradását szolgálja és nem az egyéni célokat.
Nézem a szerepeiket játszó embereket, vagy magamat a tükörben, és egyetlen szó cseng igazul: elmúlik.
Ideje aludnom.
KedvelésKedvelés
Elmúlik
KedvelésKedvelés
Fene ebbe a beillesztésbe, bocsánat.
KedvelésKedvelés