Megdöbbentően sokan olvasták a hétfői gyermektelen című vendégposztot, amely a normálisék után minden idők második legolvasottabb bejegyzése lett a blogon néhány nap alatt. Ott azokról van szó, akik még a döntés előtt állnak, hogy legyen-e gyerekük, illetve akik meghozták azt a — talán átmeneti, talán végleges — döntést, hogy nem lesz. Feltűnő hévvel vitatták el tőlük többen, hogy ehhez joguk van.
Nekem van gyerekem, akartam gyereket, jó, hogy van gyerekem, ennyi és ilyen. Megszoktam a velük kapcsolatos szuperlatívuszokat; igazán szerencsés vagyok.
Amit a világ ehhez kínál, a keretek és kommentárok, nos, azzal viszont bajom van. Nem az anyaság ellen tiltakoztak itt sem, hanem a méltatlanság ellen, az ellen, amit az anyaság itt és most jelenteni tud. Ezen sürgősen változtatni kellene. Az anyáknak elegük van.
Most azokról is szólok, akiknek természetes volt, hogy vállalnak gyereket: vagy nagyon akartak, vagy úgy alakult, hogy lett gyerekük, és akik nem gondolták, mert ez nem gondolható, hogy a gyerekvállalás ilyen: ennyire nehéz és így nehéz. Esetleg, legfőképp azt, hogy nagyjából egyedül tolják majd azt, ami közös feladat. És még mosolyogniuk is kell, és ha panaszkodnak, őket hibáztatják, hogy hallgassanak. Amikor pedig igazán nagy a baj, akkor meg végképp egyedül maradnak, űrmagányban, és nincs szünet és nincs mentség és nincs felmentés, soha, semmi alól. Akkor elfogy mellőlük szerelem, szolidaritás, helyeslés.
Ma már tudják magukat, mert kénytelenek voltak ráébredni önmagukra. Tudják, hogy nem akarás kérdése.
Azokat, akik nem vállalnak gyermeket és azokat, akiknek nem tetszik ez a jelenlegi szereposztás, akik nem úgy nevelik a gyerekeiket, mint ahogy kell, azokat, akik erről a problémáról beszélni mertek, éppen azok tanították itt és máshol ráncolt szemöldökkel jóérzésre, akik egész biztosan nem teszik oda magukat. Féltik a nemzetet, a fehér ember jövőjét, a nyugdíjrendszert, és ezekkel a szólamokkal belemanipulálnák mások, ismeretlen nők méhébe a gyereket, azokéba, akiknek az életéhez semmi közük nincsen, felelősséget nem vállalnak velük és mellettük, munkát nem tesznek a helyzetbe. Ők csak azt tudják, mi a helyes. Na, erre van egy mondás a csalánnal meg a genitáliával.
Engem is olyanok oktatnak, akiknek fogalmuk nincs. Nem álltak itt mellettem, nem csinálták végig, amit én, nem tudják, milyen ez, nem is szültek hármat, nem dolgoztak mellette teljes munkaidőben. A gyűlölet gyökere a makacs képzet, hogy egyféleképpen kell élni. Én vagyok a jó, én mondom meg, hogy kell élni, máshogy nem lehet! Te nem úgy élsz? Akkor nem vagy normális, meg vagy tévesztve, ezt és ezt KELLENE tenned!
*
Belőlem eléggé elfogyott most a svung. Üveges szemmel ültem a vidám szülői farsangi délutánon, általános pévécépadló-iszonyom — ez persze jelkép — és fáradtságom miatt. A fiam akkor kezdett sírni, amikor az óvónő arra biztatta a gyerekeket, hogy keressék meg a párjukat, vagyis “az anyut“. Mármost, azon kívül, hogy én abszolútumként mama vagyok, ez a paritás és cipzárelv nálunk nem jön így ki, és van egy másik anya is a csoportban két gyerekkel. Akkor sírni kezdett a Babadávid, és aztán úgy maradt.
Az efféle program, amelyen illene jókedvűnek és lazának lenni, ötéves gyerekemmel táncolni, mert azt mondja az óvónő, nekem próbatétel. Néztem a többieket, akik képesek erre, nekem — most? — nem ment. Nem tudtam, mint egykor Jánossal, cinkosan kívülállni. Kínlódtunk, úgy éreztem, néznek, próbáltam csillapítani a diszharmóniát, de nem sikerült magamban sem. Éreztem hogy nem jó Dávidnak ez a napi óvoda, ez a csoport, a csupa idősebb gyerek. Vártam a végét. És akkor még hazamenni, vinni a sok holmit, jelmezt, ágyneműt, és most bicikli nélkül. Áll a fiam zokniban a sáros kőpadlón, folyik a könnye, és tépi a fülcimpáját.
Rámzuhant, hogy ez így nem mehet tovább. Az energiadeficit kérlelhetetlen.
Ezügyben majdnem ki is ömlöttem a facebookon: most volt elég, segítség kell, sőt, úgy éreztem, ha ezt képes vagyok tisztán látni és jelezni, az a valódi felelősség. Nem őrlődhetek föl a hétköznapokban. De ma már nem vagyok annyira hirtelen. Néztem azt a pár mondatot — egész pontosan fizetett segítséget kerestem –, és nem küldtem el. Nem szólhatok, mert meglesz a véleményük. Nem szólhatok, mert hallgatni fognak, és megbélyegeznek. Nem szólhatok, mert családsegítőhöz küldenek vállukat vonogatva, és ezredszer is figyelmembe ajánlják az önkénteseket, akik ide nem jönnek, és akik menjenek, igenis, azokhoz a családokhoz, amelyekben biztosan nem telik bébiszitterre.
Ezt az egész helyzetet most végiggondoltam otthon. Figyeltem önmagam. A gyerekeket megkértem, pakoljanak le a boldogságosan kaotikus piros kanapéról, meglepően készségesen csatlakozott Dávid is Julishoz. Aztán megnézték az Aranyhajat, én meg föltettem a rizst, mert Julis azt kért, sima rizst, járkáltam a piros szoba és a konyha között — ez vagy negyven méter –, beraktam még egy mosást, elmosogattam ezt-azt, ittam egy kávét, visszavágtam a tegnapi tulipán szárait, és közben, a sok részlet közepette a teljes életemmel kapcsolatban tökéletesen eszköztelennek és tanácstalannak éreztem magam. Én nem akarok több rábeszélést és kérlelést, visszafojtott sóhajokat, nem akarok szorongani, nem akarok olyan helyzeteket, amikor izomból tudnám csak mutatni szülőtársaimnak: én is közétek tartozom. Arra gondoltam, miket írnak nekem jó- és rosszakarattal, és milyen sokan, és milyen lelkiismeretesen válaszolok szinte mindenkinek, leírom neki azt, aminek két kattintással utánanézhetne, mert tanár vagyok, és hogy talán emiatt úgy tűnök, mint aki erre lazán ráér, más dolga sincs.
És felhorgadt bennem a düh az életem régi szereplőivel szemben: ti hol vagytok? — hogy akartam én akkoriban kímélni őket: nekik is megvan a maguk gondja! –, és mondogattam: elmúlik, elmúlik. Ez is elmúlik.
Tudtam, minek tenném ki magam, ha elismerném nyilvánosan, hogy a gyerekekkel való létezés, háztartás, ügyintézés, napi munka egyedül sok. Mert túlságosan irtózom a panaszkodástól, sokan láttak erősnek, és én is észrevételeztem már, hogy érdekes, mindenkinek nehéz, de nekem tulajdonképpen nem annyira nehéz, mint hittem. Hogy én megmaradok. Módszert váltok, elengedem, ami szükségtelen, és úgy magasra hág a hőlégballon. Nos, ez a februári délután kiszúrta.
Milyen iszonyú természetességgel, de nem, a szövegnek ezen a pontján már ne beszéljünk mellé: tudatlansággal és közönnyel várják el: vállald és csináld azt, amiről fogalmuk sincs. Nekik mindegy, nekik az eredmény kell. Nem szánnak ők boldog életet neked, csak elnézik pengeszájjal, míg megfeszülsz. S ha megfeszülsz, ha végigcsinálod ezt, ahogy kell, akkor az az alap, a háttér. Akkor te vagy a túlbuzgó anyuka meg az unalmas háziasszony, aki mellől gyereknek, férjnek el lehet menni az igazán érdekes világba. Ha meg nem csinálod, akkor fejcsóválás. És nem szólhatsz, jobban jársz. Még csak nem is szólhatsz, mert akkor elkezdődik, de sűrű kéjjel ám, hogy mi van, nem bírod? Te vállaltad. Bezzeg a kilencgyerekes Cs-né. S hogy nehogy segíteni kelljen, korholnak, kioktatnak. Ők tudják, te meg csináld, és nehogy kiderüljön, hogy ez így nem bírható, sokszor egy héttel tovább sem, sehogy sem, vagy hatalmas áron bírható, és hogy nem okoskodni meg előírni kéne, hanem odaállni.
A vízfelszín békés és csendes; a mélyben tavi szörnyek laknak. Az anyák ott állnak, mennek, letörlik, szépen kérik, összehajtogatják, betartják, áthúzzák, felmossák, felírják és megjegyzik, végighallgatják, és lehajtják a fejüket, amikor kell. Hajlandóak rosszul érezni magukat, oldalra lesni, vezérelhetőnek lenni. Ám aki nem szól, nem biztos, hogy elégedett. Mérlegelt, és látta, jobban jár, ha nem szól. Akik tudják, hogy nem akarás kérdése, azok hallgatnak, és cipelik a túl sokat, és nem szólnak, és ez félrevezető. Mindenki azt hiszi, nagyjából és összképként az egész, a feladat, az erőforrások, az általános vélemények rendben vannak, holott az értelmetlen szenvedés dúsan burjánzik ezek tövén. Értelmetlen, mert lehetne másképp is, és az mindenkinek jobb lenne, minden szereplőnek és az egésznek is. De a hangokat túlkiabálják, egyszerűen nincs pofánk panaszkodni, ezt vállaltuk, mindenki bírja, meg aztán másoknak még nehezebb, és persze örüljünk, hogy egyáltalán lett és egészséges. A szomszédban megint üvölt az anya, és mi csóválhatjuk a fejünket, gondolkodhatunk gyámhatósági panaszon, de arra mi a magyarázat, hogy ennyi anya és ennyit kiabál?
Hallgatnak. Ha szólnak, hiába szólnak, mindig az van kiügyeskedve a helyzetből, hogy a másiknak ne kelljen csinálni, a látványosabb és kényelmesebb részét kelljen, és azért tapsvihart kap és végtelen belső elégedettséget érez. A nők nem szólnak, néha összeroppannak. Ki hitte volna. Az a fiatalasszony. Szépen éltek.
Hát megmondom én nektek, hogy az efféle tragédiák megelőzése érdekében nem méhekbe kellene magzatokat parancsolni vagy ún. népesedéspolitikai eszközökkel gazdaságilag beleügyeskedni, nem fejcsóválni, tanácsokat adni, bűntudatot kelteni, univerzális értékeket hangoztatni, népszerűsíteni, hanem megtalálni egyesével, önmagunkban, kompetensen, hogy kinek-kinek mi a jó, és hogy hogyan tudunk optimálisan működni, és ezt lehessen mondani félelem nélkül, és ezért senki se tituláljon önzőnek, a társadalom meg lesz szíves ebben támogatni ki-kit, empatikusan és szeretettel, ha már ilyen fontos neki a sok utód boldog felnövekedése, és ha nem teszi, akkor meg lesz szíves a pofáját befogni és sürgősen a maga erkölcseivel és teendőivel foglalkozni, akár ferde nyakkendős frakcióvezető, akár a szomszéd néni, akár a gyerek osztályfőnöke, akár a férjünk az, bocsánattal legyen mondva.
Milyen szépek, amikor alszanak.
— kérlek, ne elemezzétek és ne szidjátok az óvónőt, -dát —
csak az olvassa. én szóltam 
Hat, együttérzek. Rámszakadt, hogy bizony, alapvetően az én dolgom. Aztán hopp, kinyílt a bicska, bazmegoltam, ajtót, asztalt csapkodtam, csapkodok. Én nem fogok tönkremenni, mint anyám, nem, nem!! Az nem lehet! Lázadnom kell, úgy maradok csak hiteles. Ember jó arc, vállalja, egy részét, néha. Nemtom a fix megoldást. Ha kell, akkor mindennap fogok csapkodni. Muszáj. Na de amit én kapni fogok…és még csak egy gyerek van. És nem értik tényleg, hogy ezt mi ketten vállaltuk, nem én meg a nagyanyja, én megaférjem.
És most meg, egyedül vagyok a gyerekkel, és hajnalozunk, és csuklik. Apa dogoz. Faradt vagyok.
Nekem is a blog segitett abban, hogy lássak, hogy nyissam ki a szemem, és lázadjak végre, mert ha én nem érzem ezt így jónak, akkor nem is az. És ez nagyon fontos. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Elszorult a szívem kora reggel.
Nekem csak két gyerekem van, és van férjem, aki részt vesz, nagyszülők, akik segítenek, van takarítónőm, autóm, hó végén sem éhezünk, rendelem az ebédet, és néha még így is elfáradok.
Ezzel nem szoktam dicsekedni, mert az sokkal jobban hangzik, hogy én, a hős anya, széllel szemben, egyedül helytállok.
De nem lehet egyedül helytállni. Gondoltam, most beszélek erről.
KedvelésKedvelés
Szerintem nagyon tanulságos, hogy ezt leírtad.
KedvelésKedvelés
És a takarítónő bébiszittel is, sőt egyszerre a kettőt is tudja:-)
Ezt nem könnyű felvállalni, de ez a blog ilyen felvállalós hely.
Hát ilyen hátországgal lettem én a tavalyi év legtermékenyebb vendégposzt-szerzője. Így könnyű!
KedvelésKedvelés
Szerintem is ez a normális, egyszerűen kell a segítség.
Én úgy nőttem fel a nyolcvanas években, hogy volt takarítónőnk és bébiszitter is, csak akkor még nem így hívták. Apukám a megyeszékhelyre ingázott naponta (az ottani egyetemen és főiskolán tanított, az órarend miatt nem volt fix, hogy mikor ér haza), anyukám hol délelőttös, hol délutános volt. Nagyapám néha vigyázott ránk hétvégén, de ő is elfoglalt volt a saját életével, másik nagyszülőpár kétszáz kilométerre, de pl. a közelben lakó rokonoknak is hasonló korú gyerekei voltak, úgyhogy ők nem értek rá kellett a fizetett segítség. Ráadásul mi az öcsémmel két külön általánosba jártunk, az övé a város másik végén, nem volt egyszerű a logisztika, na. Apukámnak 4-5 kiállítása is volt emellett még egy évben, és azok közeledtével nulla ideje volt ránk.
KedvelésKedvelés
Ez nekem is nagyon fontos, hogy leírtad, mert én is így élek. Még a bébiszitter-takarítónő kombó is talál, sőt, még szabadúszok is projektalapon, tehát nagyjából akkor kelek és fekszem, amikor akarok, jó időkben dönthetek, hogy milyen munkát vállalok, rossz időkben mindenre igent mondok, de még ez a hullámzás is többnyire jó. És igen, én is elfáradok közben, ha egyszerre van egy leadás egy bemutatóval, akkor inkább én alkalmazkodom a férjem programjához, most épp néhány héttel szülés előtt vagyok és van amikor a légzés is fáraszt, szóval tapadjon a nyelvem a szájpadlásomra mielőtt én valakinek olyat mondanék, hogy mit kell kibírjon. És eközben leginkább az foglalkoztat, hogy elméletileg hibásnak kéne éreznem magam, amiért nem feszülök, viszonylag nagy kényelembe élek, hogy erről a szintű jólétről sem könnyű beszélni, ugyanúgy, ahogyan a nehézségekről sem, mintha lenne valami arany középút a szenvedés és a könnyedség között, ami felvállalható, ami mainstream, ami pont a tökéletes egyensúly a kiváltott együttérzés és elismerés között. Bár én még atekintetben is szerencsés vagyok, hogy az anyák nagyrésze, akikkel önkényesen találkozom (első gyermekem nagyon kicsi még az igazi szocializációhoz, nem vagyok szinte semmibe belekényszerítve), azok vagy hasonlóan élnek, vagy mindenféle mellékzönge nélkül mondják, hogy jól teszem, hogy könnyítem az életem. Vagy én nem veszem észre a szájhúzást.
És legnagyobb meglepetésemre, nagymamám, aki nagyjából 6 éves kora óta dolgozik, anyai tilalom ellenére tanult tovább, titokban készülve felvételire, és egész életében öltözködési sorrendbe készítette a ruhákat nagyapám számára minden reggel, délre pedig min. 3 fogásos ebédet tálalt, de gyakran 3*3 fogást, ha az ott tanyázó unokák épp nem azt kívánták, amit nagyapám és mindeközben befektetett, gazdálkodott, rendezte a nagyapám által keresett nem kevés pénzt úgy, hogy most is csuklóból segít bármelyik leszármazottjának, szóval ez a nagyanyám elkezdett fagyasztott ételeket készíteni. Döbbenten ülök az asztalánál, vonogatja a vállát, azt mondja nekem, ő úgy tanulta a saját (vaskezű és vasakaratú) anyjától, hogy amit elvégezhetsz állva, azt megteheted ülve is, amit elvégezhetsz ülve, azt megteheted fekve is, és minek strapálja ő most már magát. Aztán leül a laptopja elé és régi tanítványokat kutat a facebookon. Jövőre lesz 80.
KedvelésKedvelés
Én most komolyan elkezdtem irigykedni, hogy az én egyik-másik barátnõm miért nem tud ilyen normálisan beszélni a saját jólétérõl, szerencséjérõl? Az elmúlt pár évben volt, hogy párszor nem volt jó nekem, most is egy változásokkal teli idõszak van (gyász), amiben vannak súlyos “diszkomfortérzéseim”, hogy finoman fogalmazzak és amikor ezt közöltem, vagyis megmutattam egy kicsit a fájdalmamból és azt is, hogy most szeretnék legalább egy telefonbeszélgetés erejéig valami együttérzést (úgy, hogy kivételesen õ hív engem és nem õt /évek óta többnyire én, mert ugyebár én vagyok a külföldön élõ “krõzus”/, akkor azt a választ kaptam, hogy mialatt megírtad ezt az e-mailt és arról szipogtál, hogy most jó lenne egy kis házi segítség (pl. hogy az alatt az idõ alatt temetést tudjak intézni, vagy a gyereket elvigye valaki sétálni pár órára, hogy egy kicsit egyedül tudjak lenni) “simán megfõzhettél volna és pórszívózhattál volna”. Nekem csak az jutott eszembe, hogy valaki írta, hogy “nõ nõnek farkasa” és “depedigellenben” milyen jó, hogy látom, vannak kivételek. (Én meg biztos “bevonzottam” vagy “megérdemeltem” a fent idézett mondatot ;-))
KedvelésKedvelés
“Jaj, hát nagyon rossz lehet, hogy bölcsibe kellett adnod” – “Nem, imádja, imádom, hogy újra dolgozhatok, két év bőven elég volt otthon”- csúnyanézés
“Jaj hát az a beszoktatás nagyon rossz, ő benn sír, te meg kinn”- “Ő sírt, én nem.”-csúnyanézés
“Mikor jön a következő?”-“Sose”- csúnyanézés, levegő után kapkodás. “Hát de a testvér kell. Az egykék furák.” Nekem az erőforrásaikat rosszul felmérő, túlvállalt , leharcolt anyák mellett felnövő gyerekek sokkal furábbak.
KedvelésKedvelés
“Tényleg visszamentél dolgozni?”, “volt szíved otthonhagyni az egyévest a férjeddel, mit fog kezdeni vele?”. Sorjáztak a “mi lesz ha” kezdetű mondatok – mi lenne vajon velük, remekül elvoltak. Persze, történtek dolgok, kisebb balesetek, de ezek pontosan úgy velem is megtörténtek volna.
“Te hagyod a férjedet pelenkázni? etetni?” – miért ne hagynám? Simán képes rá.
“Mikor lesz testvérke?” – nem lesz, mert akkor azt is a férjemre kellene hagynom. Na itt jött a csúnyanézés, meg a “szaranya vagy-e” fíling sugárzása.
“Dehát testvér nélkül olyan egyedül van” – nincs egyedül, hiszen van anyja, apja, van egy féltestvére is, vannak barátaink, oviba jár, egyébként pedig 7 milliárd ember él a földön még rajtunk kívül.
KedvelésKedvelés
“egyébként pedig 7 milliárd ember él a földön még rajtunk kívül.”
😀
KedvelésKedvelés
Én egyetlen gyerek voltam, unatkoztam is emiatt sokat, így sokáig én is a csúnyán nézők táborát gazdagítottam. Hála az égnek, ezt a kamaszkori pattanásokkal együtt kinőttem. 🙂
KedvelésKedvelés
“volt szíved otthonhagyni az egyévest a férjeddel, mit fog kezdeni vele?” – Nem, baze’, igazából a kutya mellé kötöttem ki az ólhoz…
Nekem ettől gurul el a gyógyszerem, és szerintem sértő a normális apákra nézve (más kérdés, hogy van, aki örül ennek, mert így kibújhat a feladat alól).
KedvelésKedvelés
Szerintem is sértő, de ez a valóság. A “hagyományos” családmodell a férfit alapból fogyatékosnak nézni, aki nemhogy más emberi lényt, de még magát sem képes ellátni.
“– Nem, baze’, igazából a kutya mellé kötöttem ki az ólhoz…”
A férjem egyszer majdnem ugyanezt, tényleg elsütötte poénból, mert annyira bosszantó volt, hogy amikor meglátott valamelyik ismerősünk együtt bennünket valahol, gyerek nélkül(!), azonnal jött az elmaradhatatlan kérdés: -Gyerekekre ki vigyáz most, a nagymama?
Férjem erre csípőből: – Dehogy, a kutyák, miért? Nagyon megbízhatóak.
Na, azt a felháborodott pofát, meg szöveget sem felejtem el amit kaptunk. Nem is volt kedvünk kiábrándítani őket. Gondolom azóta is mesélik mennyire felelőtlen szülők ezek. 🙂
KedvelésKedvelés
Ez nagyon vicces! 😀
KedvelésKedvelés
Egyszer én is majdnem megkérdeztem az egyik ismerősömet, hogy amíg a szaunában csücsülnek a férjével, ki vigyáz a gyerekre, aztán még idejében befogtam, mégis ki vigyázna, ha nem a nagyi vagy a bébiszitter. Meg is kaptam volna a választ, hogy bedugtuk a kisfiút a barikák mellé az ólba.
KedvelésKedvelés
Gratulálok a férjednek! 😀 😀 Le a kalappal!
KedvelésKedvelés
Szia, Dóra! Mindig örülök, amikor írsz!
KedvelésKedvelés
Én ilyenen nem szoktam sértődni, sajnálom aki mondja, Amikor a zasszonynak du 3 es este 8 között volt jól fizető munkája évekig én tanultam, fürdettem, meséltem stb. a két lányt, igazából eddig eszembe sem jutott. A reggel az övé volt a du az enyém, ez akkor valahogy természetes volt, most is annak tűnik 10-15 év távlatából, semmi extra. Annyi pénzt keresett, hogy a csekkeken és a benzinemen kívül mindent ő fizetett, persze én is dolgoztam , de sosem kért semmire.
KedvelésKedvelés
Szó szerint ugyanezek a dialógusok mentek nálunk is. Plussz, “És mi történik, amikor el kell utaznod egy-egy napra?” – “Hát a párom altatja” – hümmögés. És ezzel együtt is van túlvállalás, pedig nekünk is egy gyerekünk van. Nem mégcsakegy, hanem egy! És ez így jó, most
KedvelésKedvelés
Ja igen, azok a mondatok különösen szépen hangzottak, amikor a kisiskolás gyerekem mellett külföldön jártam egyetemre. Igaz, csak egy fél évig.
“Nem félsz otthon hagyni őket egyedül?” – mitől félnék, és különben sincsenek egyedül, hiszen ketten vannak.
“De mit esznek?” – rendelnek kaját, mint különben máskor is, mert hétközben nem főzök.
“Amikor hazajössz, akkor szalad a ház?” – nem, nem szalad, mert a férjem is tud takarítani, mosogatni.
Örülök, hogy ti is jól vagytok.
KedvelésKedvelés
“rendelnek kaját, mint különben máskor is, mert hétközben nem főzök.”
Izé. Sőt, még az is lehet, hogy a pasi is tud főzni.
KedvelésKedvelés
De csak évente egyszer, amikor lehet billírozni, hogy végre eszünk valami normálisat: http://panyika.blogspot.co.uk/2009/03/ferfiak-es-grillezes.html
KedvelésKedvelés
Ezt ismerem
KedvelésKedvelés
Igen, tegnap a pasim sütött, ma lebbencs levest főzött. Ma egész nap főiskolán voltam, holnap is. Kérdés?
KedvelésKedvelés
Nemfőzöl?=szaranya ha esetleg nem tudtad volna. Mi főzős génekkel jövünk világra, ez amolyan isteni elrendelés.
KedvelésKedvelés
Főzök én, csak nem hétköznap 🙂
Egyébként nagyon szeretek főzni, szívesen is csinálom, csak hétköznap nincs időm rá – illetve nem akarom, hogy az a kis időm, ami munka után maradt, a főzéssel menjen el (mondjuk a család/gyerek rovására).
De tudom, szaranya vagyok 🙂
KedvelésKedvelés
Pontosan. Az Igazi Nő és Anya MINDEN NAP főz a családjának. 😀
KedvelésKedvelés
És utána frissen, üdén (hajában nulla kajaszag) bújik a gyerekek elaltatása után az Urához, aki ugyan fáradt az egész napos munkától, de épp ezrét jár neki a szex.
KedvelésKedvelés
Ha fáradt a Zura, akkor csak blowjob, nem kell még jobban szegényt kimeríteni.
KedvelésKedvelés
Bizony, csak ami jár a dógozó férfinak, aki hasznosan töltötte a napját, nem otthon meresztette a fenekét egész nap.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Tavasztündérre: és kizárólag friss alapanyagból. Mirelit, félkész kaja az szemét, fúj. Haladóbbak csak bio alapanyagból.
KedvelésKedvelés
meg haladobbaknak mast kell foznie a gyereknek es mast a ferjnek, mindenkinek az igenyei szerint (termeszetesen az anya igenyei nem szamitanak)
KedvelésKedvelés
De számít,így nem lesz monoton és unalmas a konyhában eltöltött idő:)))
KedvelésKedvelés
Ha isten azt akarta volna, hogy minden nap főzzünk, nem teremti meg a pizzafutárt. És ki vagyok én, hogy a mindenhatóval vitatkozzak? 😛
KedvelésKedvelés
Azta! Ezt szabad osztani?
KedvelésKedvelés
Konkrétan megkaptam, hogy milyen ciki, hogy nem főzünk minden nap, mert itt falun az emberek minden nap főznek. Én akkorát röhögtem, közben meg kurva anyáztam.
“főzős gének” ez jó. Én rohadtul utálok. Nekem borzalmasan unalmas, monoton tevékenység, és nem értem, hogy tudja ezt bárki is minden nap csinálni. Pusztulnak az agysejtjeim közben.
KedvelésKedvelés
Keblemre, sorstárs!
(Hogy pontos legyek, én csak rohadtul unom. :D)
KedvelésKedvelés
FőzÜNK? Hogyhogy? Mármint TE főzöl, nem? Férfinak nem dolga, meg nem is ért hozzá, mert az olyan nagyon bonyolult az ő kis agyának.
KedvelésKedvelés
bennetek az ilyen kérdésektől nem ment fel a pumpa? mondjuk minket szemöldökhúzogatás nem ért, de az biztos, hogy nálunk a külvilág egy része szerint extrának számító apa van – “nahát eljön a gyerekzsúrba?, nahát játszik a többi gyerekkel? nahát, ő altat? hogyhogy ő marad otthon a beteg gyerekkel?”
KedvelésKedvelés
Régebben felment a pumpa, most már csak magamban mosolygok rajtuk – hadd mondják.
Viszont amikor elolvasok egy ilyen posztot, akkor megint felmegy a pumpa.
KedvelésKedvelés
Falunk élek, megyek valahová mondjuk, buszmegállóba például, egyedül. biztosan megkérdezik, hol a gyerek? Néha egész fura hangsúllyal. Akkor mondom, hogy otthon. És néznek nagyot, hogy dehát kivel. Hát az apjával. Hihetetlen.
KedvelésKedvelés
Nekem van egy kolumbiai szomszedasszonyom, ket gyerekkel, olasz ferjjel. Ahanyszor osszefutok vele, mikor a baratnos programokra indulok este, annyiszor rakerdez, hogy egyedul megyek-e 🙂
KedvelésKedvelés
Ez városon is van. Én már csak annyit mondok néha, hogy szerencsére van a gyerekemnek apja is.
KedvelésKedvelés
igen,igen,igen.
“Nekem az erőforrásaikat rosszul felmérő, túlvállalt , leharcolt anyák mellett felnövő gyerekek sokkal furábbak” – bennem mindig az motoszkál, hogy velük vajon 15-20 év múlva önálló, kicsit biztosabb egzisztencia és kedvtelések nélkül mi lesz? minimális nyugdíjjal, a család jóakaratára bízva? persze akkor is lehet még belekezdeni sokmindenbe, de nem hiszem, hogy itt, nálunk ennek lenne tere.
KedvelésKedvelés
“persze akkor is lehet még belekezdeni sokmindenbe, ”
A leharcolt anyák ráadásul nemigen hajlamosak rá. Az ő életük a gyereknevelés volt, utána meg? Az unokák jó esetben. És rohadtul megsértődnek, ha a gyerekek nem szülnek NEKIK unokát.
KedvelésKedvelés
Az anyám ugyan újrakezdett, és remekül sikerült neki, mert nagyon akarta, de ez nem akadályozza meg, hogy az Atlanti-óceán túloldaláról is ne nyomja az unoka témát, pedig gyerekekkel foglalkozik, köztük pár hónapos csecsemővel is. Nálam az egyik ok amiért kiraktam az életemből, az pont ez az erőszakos nyomulás volt, hogy ő unokát akar. Nagyon megsértődött, amikor mondtam neki, hogy vegyen egyet magának. 😀
KedvelésKedvelés
Hát, ez állat! 😀 Télleg asziszik amúgy, hogy nekik szülöd. Ánbölívöbl. És siránkoznak, hogy milyen messze vannak…és nem tudják, hogy én ennek mennyire tudok örülni! 😀
KedvelésKedvelés
;))))))))))))
KedvelésKedvelés
Az újrakezdés persze hogy lehetséges, csak nem jellemző. A nyomulás meg. Anyósom egy darabig azon nyafogott, hogy még ne legyen unokája, mert ő még nem akar nagymama lenni. Aztán, mikor eszébe jutott, hogy de, akkor meg azonnal akart. Nem volt nagyon erőszakos persze, de azért mondogatta. Mintha az lenne a szempont, hogy ő akarja-e.
KedvelésKedvelés
Igen, azt tapasztalom, hogy úgy néznek néha az emberre, mint ha tízéves lenne. Azt mondtam, rakj rendet a szobádban. Azt mondtam, szülj most gyereket. Miért nem csinálod már?
KedvelésKedvelés
Pontosan. Most szülj. Tegnap korai, holnap későn, MOST! NEKEM.
KedvelésKedvelés
A bizonytalanság, a sok lehetőség félelmetes. Inkább tapicskoljunk tovább a szarban, mert azt ismerjük, büdös, de jó meleg.
KedvelésKedvelés
Pontosan. Ugyanez vezet a szar kapcsolatban maradáshoz (nem is mindig csak a nők részéről).
KedvelésKedvelés
Sajnos az erőforrasok változhatnak az alatt a röpke 18 év alatt, amíg felneveled őket…és hát ha kurva okos vagy, se láthatsz mindent előre :(. A tulvallalas nem vállalása általában nem választható opció. A leharcoltsag ennek a következménye. (Most jöttem a farsangrol…miért nem lehet az ilyet májusra rakni??? Energiadeficit legalja.)
KedvelésKedvelés
Farsang, házilag készített jelmezzel és tepsi sütikkel? Szeretjük.
KedvelésKedvelés
Igen, együtt készített jelmez. Igen, kedvenc süti sütése előző nap este 11-kor. És NEM (1000x is NEM) társadalmi elvárásból, hanem a gyerek VALÓDI igénye miatt (egy picit talán ismerem őt, hisz mellettem van régóta :), neki ez egy fontos esemény volt). És amiatt komolyan bűntudatom van sokszor, hogy az energiáim iszonyat nagy részét adom oda olyan dolgokra, mint pl. multinál túlóra, férjemmel veszekedés és más egyéb szükségesek és feleslegesek. (Jó olvasni, hogy vannak, akik nálam okosabban csinálják, vannak akik határozottabban oldják meg az életüket :))
KedvelésKedvelés
A farsang farsangkor van. Turkálós jelmezzel, pilóta keksszel. Nem voltam hajlandó energiát fektetni bele, de, igen, elmenni is kín volt.
KedvelésKedvelés
Jó anyám erőforrásait rosszul felmérő anyatigris volt. Annyira mélyen élnek bennünk a családi élmények, hogy egyikünknek sincs gyereke, pedig a három legidősebb, mint én is, túl van a harmincon. Egyszerűen nem akarunk családot, pedig hármunknak van párja. (Egyikünk sem házas.) Anyám és apám is él, és nem akarnak nagyszülők lenni. Vannak ilyen fura családok. Öt gyerek, és eddig nulla unoka. Kíváncsi vagyok, hogy húgaimnak lesznek-e gyerekeik, mert nekem nem.
Az az érzésem, hogy több generációs “átok” betetőzése a mi helyzetünk. A felmenőink rendre pocsék párkapcsolatban vergődtek, mindenhol megalkudtak a nők és eljátszották a szerepüket. Anyám az utolsó mohikánja ennek a vonalnak. Négy lánya egészen mást gondol a nő szerepéről mint ő gondolt vagy a nagyanyáink. Tévedtek és aztán szenvedtek. Mi mást próbálunk ki. Nem hisszük, hogy ez az út jobb lenne, egyszerűen más és így kívánatosabb. Ha láttuk az egyik választás eredményét, azt a “poklot”, akkor érthető, hogy inkább kísérletezünk és másfelé megyünk.
KedvelésKedvelés
Élmény olvasni, ahogy írsz magatokról!
KedvelésKedvelés
Segíts! Ezt hogy “az erőforrásaikat rosszul felmérő, túlvállalt” hogy érted?
KedvelésKedvelés
Az osszes no, aki anya lesz egy szep verofenyes oszi hajnalon kurvara rosszul meri fel az eroforrasait.
Pl. Azt hiszi, hogy nem lesz egyedul.
Innen mar ugy marad:folymatosan rosszul meri fel.
(Ez egyebkent igen durva nogyulolo duma, de mondjuk joindulatu)
( amikor az osszes kolykom rosszul tanul, nem all be a sorba es igen eros kritikaval fordul az oket korulvevo vilag fele, akkor az is aze van, ugye? Mert rosszul mertem fel, el voltak hanyagolva es eheztek is)
KedvelésKedvelés
Hát hogyne, mi másért lenne már. Megint csak ránk mutat az a mutatóujj.
KedvelésKedvelés
Én egy erőforrásait rosszul felmérő, túlvállalt, leharcolt anya vagyok. Megyek, megnézem a gyerekeimet.
KedvelésKedvelés
Szia Gabi , Gabi vagyok:)
2 Gabi van? Te lány Gabi vagy én férfi Gabi , érdekes, honnan tudja a rendszer melyikünk ír? Különbözik a kockánk , biztos van szép neve, ennyit látok.
KedvelésKedvelés
Az egykék furák, ha furán nevelik őket.
Dolgozó anyák egykéit sose láttam túl furának, ha megvolt a gyerektársaságuk. Az igazán fura egykék azok, akiknek az anyja valamely félreértett életpályamodell miatt x éven át gyerekbe pumpálta a saját élete kudarcai felett érzett összes kompenzációs törekvését és nem engedte felnőni.
KedvelésKedvelés
Az ilyen posztoknál, de ennél most különösen, olyan súlytalannak érzek bármit, amit ide leírhatnék, hogy igazából inkább nem írok le semmit. Írom ezt most, de közben azt érzem, hogy értelmetlen. Elolvasom az aktuális bejegyzést, a végére értem, elfogyasztottam a terméket, továbbállok a következő weboldalra, megnézem a szép képeket a facebookon, ja, és persze megrántom a vállam. Nagyon könnyű innen elnavigálni, a felszínen maradni, nem belegondolni, miközben annak, aki ezt írta, az egész dolog ólomoroszlán az életén. Az enyémen rézoroszlán van, de az szép és meg kell becsülni, mert érték, hát mi másod van, ha nem ez a rézoroszlán, cipeljed, én is cipeltem a magamét. Valójában tényleg nem tudok hozzászólni, megrendültem, de némán elnavigálni, most konkrétan tiszteletlenségnek éreztem volna.
KedvelésKedvelés
röviden, ugyanígy.
KedvelésKedvelés
Én is ajánlottam már az önkénteseket neked, persze anélkül hogy ismertem vagy mérlegeltem volna az anyagi hátteredet.
Mostanában kezdek rájönni, mennyire szûk határok között mozohgat az, akiben felbuzog a segítõ szándék, vagy csak éppen mondana valamit annak, aki nehéz helyzetbe került. Ráadásul nem is mindig egyértelmûek a határok, hiszen abban az emberben léteznek elsõsorban, aki a reakciót kapja.
Nem vagyok ebben én sem más persze. Nálam pl teljesen kiveri a biztosítékot, ha elmondom valakinek, hogy szétmentünk a vadházastársammal és az a reakció, hogy ‘ti is? mert a kovács luluék meg a szabó f.szomék is….” De ez másnak hasonló helyzetben akár vigasz is lehet és tényleg nem várhatom, hogy valaki erre tekintettel legyen, hiszen nem tudhatja. Attól még persze menjen a p.csába!
KedvelésKedvelés
No jó, akkor most elmondom, hogy tizenegyedik kerületi lakos koromban voltak nálunk az önkéntesek. Egy valódi segítőt kaptam tőlük, aranyba foglaltam a nevét, és a szívem tetején hordom. De a kerületi vezető azt mondta nekem, nem létezik családon belüli erőszak, illetve “ők nem foglalkoznak ilyenekkel”, és minél többet beszélünk róla, annál több lesz belőle.
Később kérdeztem az itteni egységtől, még János betegsége alatt, van-e itt valaki, esetleg autóval, de ilyen messzire nem jön senki, még szitter se szívesen, és nem tudnék segítséget elfogadni erkölcsileg nálam sokkal nehezebb anyagi helyzetű emberektől.
Ez az anyagi helyzet egyébként Kozmáék közreműködésével túl van dimenzionálva, nincsen semmi extra, de az emberiség azon egy százalékába tartozom, akinek van a háromhavi jövedelménél nagyobb megtakarítása, nem tűnik fel neki a hóvég, és nem kell lesnem a leárazásokat, halogatnom egy gyerekcipővásárlást meg gondolkodnom a drágábbik sajton. Mivel nekem ez korábban elképzelhetetlen volt, ezért lett ez ekkora téma és adhat okot vad félrekövetkeztetésekre.
KedvelésKedvelés
ne érts félre, én továbbra sem turkálok a zsebedben, csak arra reagáltam, amikor azt írtad, hogy olyan helyre menjenek a segítõk, ahol nincs pénz fizetett segítségre.
Kozmáék kettõse meg ebben sem mérce, õk egy párhuzamos valóságban élnek.
Remélem, könnyebb lesz hamarosan, nagyon várom már a tavaszt, amikor végre a gyerekek is jobban tudják élvezni az életet.
KedvelésKedvelés
Éppen tegnap döbbentem rá (újfent, de amúgy minden héten egyszer legalább), mennyire egyedül vannak a nők és mennyire egyedül vannak az anyák. Minden az ő feladatuk és mindenki de kibaszott jól tudja mit és hogyan kellene csinálniuk. Munkahelyen előadás tegnap. Magas beosztású nő beszél a többi nőhöz, hogy szerinte miként menedzseljék hatékonyan a karrierjüket. Hogy a vörklájfbelensz milyen fontos, mert rengeteg a teher a nőkön és a család az első. És célszerű akkor gyereket vállalni, amikor az ember a karrierje elején van. (Mintha tudnád a későbbiekhez viszonyítani meddig tart az eleje. Visszanézve meg majd én is meg tudom mondani, nagyon köszi.) Mert magasabb pozícióban szó nem lehet részmunkaidős állásról, ugye. De milyen jó, mert a részmunkaidő segíti a nőket. Nem sorolom, de ez így ment hosszasan…
Én azt hittem kifolyik az agyam a fülemen. Hogy senkiben egy árva percig fel nem merül, hogy hol vannak a férfiak?! Nekik is fontos a vörklájfbelensz? Ők is részmunkaidőben dolgoznak majd, hogy az otthoni terheket is cipeljék? Miért csak a nők vonatkozásában beszélünk részmunkaidőről? A férfiaknak nincs kezük? Nem tudnak pelenkázni, etetni, felmosni? Könyörgöm, semmi nem fog változni, amíg a részmunkaidőről úgy beszélünk, mint egyfajta engedményről a hendikepeseknek – há mer tudod, nő, meg gyereke van (kvázi egy lába van, szegéééény)! Meg voltam döbbenve, hogy senkiben fel nem merült, hogy hol vannak a férfiak?
Egy kolléganőm 4 hónappal a szülés után visszajött dolgozni. Azt mondta, hogy ő az állandó otthonlétre a gyerekkel teljesen alkalmatlan; boldogan jött dolgozni. Férfi kolléga válasza: az ő felesége sosem engedné, hogy a 4 hónapos gyerekük a nap legnagyobb részét idegenekkel töltse. És persze ez döntés és preferenciák kérdése, szerinte. Már a szóhasználat is felér egy szemrehányással. Idegenek = bölcsi.
Szóval, mindenki jobban tudja mikor, hogyan, mennyire legyen anya a nő. És mindenki sokkal jobban tudja. Más faszával a csalánt verni serényen és mosolyogva.
KedvelésKedvelés
Akkor a férfi kollégád bizonyára örömmel maradna otthon a négyhónapossal, igaz? Ha már nem engedné, hogy idegenekkel legyen. Ja, hogy a feleségének nem engedné, így gondolta? Igen, máséval, serényen. 😦
KedvelésKedvelés
Nem tudom, mit engedne a felesegenek. Inkabb az volt a hegyi beszed celja, hogy onigazoljon es bemutassa ok milyen kurva faszan csinaljak. Az o gyerekukre nem vigyaz IDEGEN! Szoros kapcsolatuk lesz. Na mondom, az tutifix….
KedvelésKedvelés
És mindez egy gazdag, nyugati országban. Ugye, hogy nincs új a nap alatt? Sajnos…
KedvelésKedvelés
Sajnos uj a nap alatt: NYISTA – hogy ilyen talalo idegen szoval eljek….
KedvelésKedvelés
Sajnos a gazdag nyugati országok lehetnek pont ugyanolyan maradiak, mint a keletiek… Ez nekem egy nagyon szomorú tapasztalat volt, mert mi onnan “keletről” azt hittük (hisszük), hogy attól mert gazdagabb lesz egy ország, automatikusan minden rendben lesz a társadalmával is. Pedig nem, és a ffi-női kérdés meg pont olyan, amivel sok gazdag ország sokáig nem foglalkozott (a déli katolikusok meg különösképpen nem, sőt), sőt, strukturálisan pont az egyenlőtlenségek bebetonozására épült minden (nők otthon, súly nélkül a társadalomban). Szóval e tekintetben sajnos nagyon sok a tennivaló nyugaton és keleten is.
KedvelésKedvelés
Északnyugatabbra azért jobb a helyzet ezen a téren. Csak ott meg az időjárás a szar. 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, sajnos nincs olyan hely, ahol minden klappol :)))
Egyébként amikor pl. svédekkel beszéltünk erről, tele voltak panasszal, hogy mi minden nem működik még náluk e tekintetben. Csak persze mi meg úgy vagyunk vele,hogy ha már az ő szintjükre sikerülne eljutni, már az hatalmas ugrás lenne…
KedvelésKedvelés
Megelőztél.
KedvelésKedvelés
én a magam munkahelyén látok változást. illetve nem is változás ez, hanem – mivel nagyon sok kolléga-házaspár van – a rendszerszintű ok. hiszen mindketten ugyanannyit keresnek, sokszor ugyanaz a munkájuk, ugyanaz az időbeosztásuk: szóval nagyon is direkt benne van a levegőben az egyenlőség.
és a kommunikációban napi szinten benne van, hogy a férfi kolléga, akinek kicsi gyereke van ide-oda rohangál, leköti az idejét a család ügyeinek rendezése, részt vesz, benne van.
jó, jó vannak nyilván egyensúlyt billentő jelenségek, de azt kell mondjam ilyen szempontból a multik előtt járunk.
én is megfigyeltem egyébként, hogy a zuram munkahelyén, ami kőkemény multi milyen ferde szemmel néznek rá és egy másik kollégájára. A kolléga odáig merészkedett, hogy táppénzre ment a gyerek jogán (ha a gyerek beteg 12 éves korig táppénzen maradhatsz vele otthon, évi max. 15 ilyen nap vehető igénybe). az ügyvezető konkrétan elkezdett azon vitatkozni, hogy azt nem lehet, azt csak nők vehetik igénybe
áááááááááááááááááááááá
KedvelésKedvelés
azt hogy “benne van” háromszor írom. valami bekattant nálam. elnézést érte.
KedvelésKedvelés
(amikor egy cégnél, de külön helyen dolgoztunk, mi konkrétan ezt úgy csináltuk, hogy én adtam le az ő gyerekkel-tp.en papírját, a közvetlen felettesekenek meg azt mondta, hogy ő beteg, pontosan tudtuk, hogy az ő értékéből vonna le a dolog…rettenet)
KedvelésKedvelés
Nem mondod, ez nagyon durva!!
KedvelésKedvelés
ő olyan környezetben akkor dolgozott, ahol a többi kollégának nem volt gyereke (átlagéletkor kb.28), akinek meg volt (nagyon kevésnek), azok macsó, anyu otthon perdül-fordul faszik voltak…rohant haza hozzánk, nyiéván ez is fura volt. most máshol van, aránylag kedves női főnökkel, de nincsenek nagy illúzióim. lehet, hogy csak én vagyok bizalmatlan.
KedvelésKedvelés
mindig mi nők alakítjuk úgy a külső körülményeket (simulunk, finoman , nőiesen), hogy a rendszert tovább működjön.
szomorú. és teljesen érthető.
asztalra csapni és kikérni minden egyenlőségben élő férfi nevében azt az egész szart! nyilván nem vezet előre. és nem is old meg semmit.
az azonban több mint elgondolkodtató, hogy azok a pasik, akik tényleg részt vesznek a család dolgaiban: ők miért nem hallatják a hangjukat. miért szemlesütve közlekednek, ha ez előkerül?
KedvelésKedvelés
alapvetően ő egy jóindulatú és nagyon elfogadó ember – én vagyok a kevéséb simulékony:-). a rosszindulatot viszont én látom meg jobban, ő egy ideig nem hiszi el, ahogyan az élete alakult, talán már jobban átlát a szitán. nem voltunk akkor abban az anyagi helyzetben, hogy ő az asztalra csaphatott volna. az én akkori állásom épphogy kihúzott minket a gödör aljáról, ő akkor kezdte azt, amit csinál, nem kockáztathattuk, hogy ne simuljunk bele a rendszerbe, egy-egy elhibázott mondat elég, hogy te kerülj a céltábla közepére egy leépítésnél.
azon gondolkodom most, hogy ők, az egyetértő férfiak hol halassák a hangjukat? egyetért, együttműködik, közben rajta a világ szeme és rosszallása. eltart rendesen? megszereli a nemtommit? sikeres, izmos? hol van egyáltalán az ilyesminek fóruma? rendszer és minta szinten kellene úgy alakulnia. hogy legyen olyan férfi vezető, akinek ez nem szálka a szemében. legyen olyan vezető, aki bevállalja, hogy nála ezt lehet, ez oké, hisz normális. nem a fecskék csinálnak majd nyarat – egy biztosan nem – hanem a demokrata sasok. egyszer, remélem.
KedvelésKedvelés
Hát ha van fütyizörej, akkor lehetne ilyen szerveződés is a férfiaknak. Élhetőbb lenne a társadalmunk.
A példa nyilván nem teljesen analóg, de iderakom ezt a társadalmi célú hirdetést, ami foci áthallásokkal arra biztatja a férfiakat, hogy vegyenek példát a nőkről, akik összefogtak a mellrák ellen, és fogjanak össze a prosztratarák ellen.
KedvelésKedvelés
“az azonban több mint elgondolkodtató, hogy azok a pasik, akik tényleg részt vesznek a család dolgaiban: ők miért nem hallatják a hangjukat. miért szemlesütve közlekednek, ha ez előkerül?” – mert talán egymás/maguk közt ez még kvázi szégyen, billog ilyesmi.
KedvelésKedvelés
Nem szégyen az, megbeszéljük mi ezt egymás közt, csak nem mindegy kivel! Hamar kiderül, kb 2 mondat után , kivel érdemes erről bszélni, kivel nem. Akinek természetes az nem hirdeti mert természetes. Aki meg hirdeti na annak nem természetes, ott csak szájkarate van.
KedvelésKedvelés
Nem csak a férfiak között. A nők is billogoznak érte gyakran. Legutóbb kandidátus kolléganőm szól, hogy miért én megyek a beteg gyerekeimhez. Talán mert az én gyerekeim is?
KedvelésKedvelés
Barom. Nálunk az egyik srácnak műtötték az 5 éveset, 1 hét apuval, 1hét anyuval, az utolsóban 1 hét a nagyival.
KedvelésKedvelés
Hát, ez a wörklájfbelensz egy óriási hazugság és csak újabb elvárás kizárólag a nők felé. És mindig jön a bezzegelés, hogy bezzeg XY híres ember, vagy éppen a szomszéd Mariska milyen jól csinálja ezt. És nem panaszkodik semmiképpen. Egyszerűen jól szervezi meg az életét, nem vállalja túl magát. Ez a férjem kedvence, hogy én túlvállalom magam és ha nem bírom vegyek vissza. Miért is? Azért, hogy ő nyugodtan túlvállalhassa magát a munkahelyén, hogy ő annyit dolgozhasson, amennyit akar, hogy neki ne legyenek kötelezettségei a gyerekeinkkel, hanem az teljesen az én feladatköröm legyen. Közben azért hozzak haza rendesen pénzt is, mert azért az is kell. Na, ezt nevezik sok helyen wörklájfbelensznek.
Nálunk ismét egy laza válság kezdődik, mert a férjemnek kezd sok lenni, hogy nálam most a wörk került előtérbe és neki is keményen ki kell(ene) vennie a részét itthon mindenből. Ő nem tud eleget dolgozni, így nem fog előre jutni a munkahelyén hajtogatja folyton. És mi van velem??? Nekem kéne feladnom a nehezen kikapart lehetőségeimet az ő karrierjéért??? És ez a szemlélet annyira természtes. Utána pedig, ha válásra kerül a sor, akkor megint jön a sok okos beszólás, hogy miért adtad fel önmagad, miért nem építetted tudatosan a karrieredet? Miért? Mert az egész társadalom azt veszi természetesnek, ha a nő boldogan feladja önmagát, ha a család szent oltárán feláldozza önmagát és közben még el is játsza, hogy ő mennyire boldog, mennyire elégedett és soha semmi másra nem vágyott, mint hogy ő cipelje az egész család terhét a nyakában egyedül, támogatás nélkül. Ha pedig nem ezt teszi, akkor jöhet a bűntudatkeltés, hogy elhanyagolja a gyerekét, hogy miatta nem megy a gyereknek az iskola, miatta ment tönkre a remek család, hogy szegény férjét túlterheli, stb.
KedvelésKedvelés
Egyre többször futok bele olyan cikkekbe (nem a magyar sajtóban), ahol arról írnak, hogy a munka-család összehangolása helyett a feladatok és a felelősség újraosztásáról kéne beszélni. Az előbbi ugye kizárólag a nőkre vonatkozik, és amíg ez uralja a közbeszédet- régóta, mert már a hetvenes években is ezt nyomták anyám generációjának- addig a szociálpolitika is csak a nők oldalán avatkozik be, és csak újratermeli az esélyegyenlőtlenséget.
KedvelésKedvelés
Megnyugtat,hogy sokan vagyunk itt szaranyák meg szarfeleségek meg úgy általában mindenben szar nők a semmi ágán libegve a “wörklájfbelensz” hülyeségeit majszolgatva.Mert ha nem lennénk ennyien,belebolondulnék hogy csak én vagyok ennyire nulla.
Megnyugtat,de közben ütni -vágni szeretnék:mikor baszódott el ennyire a női élet és már sosem lesz más?
Mikor feküdhetünk hanyatt az eget vagy csillagokat nézegetve és élvezve,érezve hogy ott ahol és ahogy vagyunk az úgy tökéletes nekünk?
KedvelésKedvelés
fekhetünk. nézegethetünk. szaranyaként tehetjük mindezt. sajnos.
én a magam részéről ordítani, ütni tudok, amikor az összeegyeztetést, meg az egyensúlyt, meg az aranyközéputat emlegetik. agymosó baromságok.
nickinek:
” Ő nem tud eleget dolgozni, így nem fog előre jutni a munkahelyén hajtogatja folyton.”
miért is? mik az érvei? (félek, hogy egy jól ismert kordában tartó eszközzel él: annak a felhánytorgatása, hogy ő azért nem halad előre, mert családja van)
KedvelésKedvelés
Nekem attól kell sugárban hánynom, amikor a nők “karrierépítéséről” beszélnek.
Fuck!!
KedvelésKedvelés
nők karrierépítése=a környezetvédők cserjék.
volt már itt erről szó
ez olyan egzotikus, aranyos dolog, hogy a nő karriert épít. lehet rajta nyáladzani, meg mutogatni az adott egyedet: hogy lám ő megcsinálta (ha van egy rakat gyereke, akkor pláne! de emlékezzünk csak a francia politikus csajra – jaj nem jut eszembe a neve -a kampány közepén szült, aztán vagy vitte a gyereket, vagy valahol volt, de tényleg már a szülést követő héten dolgozott, mit össze ekézték, hogy ő milyen nagyon szaranya. jó, jó voltak más hangok is, de ez is megjelent, nyilván sarkosan. de akkor kérdem én, miért nincsenek olyan hangok, hogy xy politikus úr most nősült, akkor a konyhába a helye és felelőssége van a felesége sorsáért, hogy legyen mit ennie szegény asszonynak amikor fáradtan haza esik. ilyesmik)
KedvelésKedvelés
” xy politikus úr most nősült, akkor a konyhába a helye és felelőssége van a felesége sorsáért, hogy legyen mit ennie szegény asszonynak amikor fáradtan haza esik” ezt annyira jól írod, basszus!!! És ugye, milyen NEVETSÉGESEN hangzik így?!
KedvelésKedvelés
“konyhában a helye”
elnézést nem olvastam át mielőtt elküldtem
KedvelésKedvelés
Arnika, Rachida Dati volt a francia politikus, es tobb “vetke” is volt: gyerek – apa nelkul (!), raadasul arab bevandorlocsaládbol szarmazik o maga, ahol az elkallodott kisszeru bunozo (fiu)testver mellett o lett valaki (tanult, ENA-ra jart, ami egy nagyon elit egyetem, es altalaban csak a gazdag es befolyasos csaladok gyerekei tudjak egyaltalan megkornyekezni, karriert csinalt).
KedvelésKedvelés
köszi
KedvelésKedvelés
Es meg Arnika: valaszoltam a multkori kerdesedre (katolocizmus, tobb gyerek vallalasa), csak hogy ez hol volt… 🙂
KedvelésKedvelés
olaszobajöttem:
ne máá!
nem emlékszem én sem.
hol lehet? valaki segítsen!
KedvelésKedvelés
Biztos a gyermektelen-nel, csak a parezer hozzaszolas kozott megtalalni 🙂
KedvelésKedvelés
@ árnika, olaszországbajöttem:
Úgy akartam segíteni, megtaláltam, de most meg nem tudom, hogy kell idelinkelni a hsz-t. Béna-e vagyok? (Az ilyen tutiságokat cris szokta tudni, asszem… ?)
De ha ez segít, ctrl+F –> lent kis keresőablakban pl. olaszorszagbajöttem, és két percig kell kb enterezgetni, meg sokat kommenteltél 🙂 , de ennyit megér, érdekes. 🙂 Bár nektek biztosan lesz jobb keresőszavatok. 🙂 (Bocs, ha most olyat írtam, amit amúgy már tudtok, nekem ez pl nem sokkal ezelőtt még tök új volt.)
KedvelésKedvelés
Hogy én? 😀 Á, dehogy, csak segítettem egy-két alkalommal, de ezt más is megtette.
Amúgy a hozzászólásnál a dátum linkhez van hozzárendelve, ha azt kimásolod, menni fog.
Meg is kerestem, itt van:
Hú, de ügyes vagyok, ilyet most csinálok először! 😀
KedvelésKedvelés
(mit vigyorgok itt folyton? én ezt nem értem.)
KedvelésKedvelés
Szerintem elkeserítő a helyzet, és hátrafelé megyünk. Nem lesz más, jobb – rosszabb lesz. Biztos volt már róla szó:
http://infovilag.hu/hir-29246-nok_ferfiak_szerepek_munka_maganelet_csa.html
Amit a Hugonnaivilmák elértek, most dobjuk ki az ablakon.
KedvelésKedvelés
Pontosan. Van azért szó erről a magyar sajtóban is, itt egy cikksorozat legfrissebb írása: http://www.es.hu/f_liska_tibor;alapjovedelem_es_8222;tarsadalmi-orokseg8221;;2014-02-13.html
KedvelésKedvelés
ezt a magyar sajtót tarapptarapp-hoz gondoltam volna, csak elcsúszott.
KedvelésKedvelés
Nekem az ugrott be, hogy senki nem ekézte Sárközyt, amikor az elnöksége alatt gyereke született. Próbálta volna meg ezt egy női államfő!
KedvelésKedvelés
Mi hittanon azt tanultuk még a kilencvenes években, hogy egy házasság, ha “kétfejű”, akkor nem működhet. Csak egy fej lehet. Kitalálhatjátok, melyik fél legyen az…
KedvelésKedvelés
nem kellett volna oda járnod.
ki írta elő? miért jártál?
(sokszor tapasztalom, hogy súlyos károkat okoz a hittan. gyerekek nem tudják feldolgozni az ott elhangzottakat: “anya akkor most a pokolra jutok, ha eltörtem a tesóm legóját? ” és társai. ezt miért és hogyan? és önkéntesen. nem értem)
KedvelésKedvelés
Egyházi gimibe jártam, és ott kötelező volt. Felfoghatom úgy, hogy a minőségi oktatásért cserébe. Ezzel együtt az egyház is megérett egy újabb reformációra. A protestáns egyházak is.
KedvelésKedvelés
értem
KedvelésKedvelés
Nekünk ugyanezt nyomták katolikus hittanon. Mondtam, hogy nálunk a fej az anyukám, mert ő jobban ért a szervezéshez meg a pénzügyekhez és ő menedzseli apukámat művészként. Tátogott az atya ám, mint hal a parton.
KedvelésKedvelés
Ezt nekünk jegyesoktatáson mondta az atya. Most azt látom, ha a férjem lett volna a fej, már nem lenne lakásunk, nagyon szar helyen élnénk, mindketten munkanélküliek lennénk, lenne vagy négy gyerekünk, bevételünk meg semmi. Hagyjuk már.
KedvelésKedvelés
“Könyörgöm, semmi nem fog változni, amíg a részmunkaidőről úgy beszélünk, mint egyfajta engedményről a hendikepeseknek”
Az exfőnököm hedikepesnek tartott, mert a csoportban én voltam egyedül részmunkaidős (prezentácijóra is rá akart kerülni a hendikepesség, biza, csak amikor megláttam, szerintem nem túl úrinősen jeleztem, hogy ezt azért hogy?!). Az nem zavarta, hogy simán letoltam naponta a nyolc órát, ha meg nem, akkor is hatékonyabban dolgoztam számos nyolcórásnál. Többet között ezért is ex ő már…
Egy exkollégám pedig nagyon találóan fogalmazta meg: “Nem mindegy, hogy miért részmunkaidős valaki? Rohadtul nem tartozik a témához, hogy azért, mert gyereked van, férjed, szeretőd vagy hangyád!” 😀
KedvelésKedvelés
Egyedul helytallni nagyon nehez lehet. De valamit valamiert, nem? Egy regebbi iras, amivel sokan egyetertettek, epp arrol szolt, hogy van a villamos, meg a beszologatos nenik, a keretlenul tanacsokat ado szomszed, a “csak segiteni akarok” es tarsai. Erted haragszom, talan ez volt a cime.
Regen volt olyan, hogy nagycsalad, kozosseg, ahol mindenki dajkalta mindenkiet, de cserebe olykor haragudtak is ertunk, neha meg ellenunk is. Eltem ilyen vilagban, bizonyos szempontbol nagyon megkonnyiti a gyereknevelest, igen.
Es van ez a vilag, ahol ugyan meg be-beszologatnak, hogy hat hogy tartod mar azt a gyereket, megfullad, majd en vigyazok ra, stb., de alapvetoen a kutya se nyitja ra az emberre az ajtot, mert “nem avatkozom bele a dolgaba”. Apro pelda, de mikor falun voltam, nekem feltunt: varosban az ember ha valakit nez, es a masik visszanez ra, a “nezo” reflexbol elfordita a fejet. Nem illik. Nem illik odanezni, es ebbol kifolyolag meglatni sem illik. Nekem ez jutott az eszembe az iras utolso reszerol.
Lehet, hogy vannak meg oregasszonyok (vagy nem is olyan oregek), akik eszreveszik az anyukak szemei alatt a karikakat (a faradtsagra gondolok, maradjunk temanal), erzik a hajszolodast, de egyszeruen mar “nem udvarias” odaszolni, “tanacsot adni” vagy akar -kapcsolodva egyik elozo poszthoz- felajanlani a segitseget. En peldaul az itt kommentelok kozul nem soknak mernem felajanlani, mert lehet, hogy rosszul tennem, “nem igy kell”, “ismerni kell a hatarokat”, szoval a fene akar kioktatva lenni.
Inkabb nem szolnek en sem.
Remelem most nem egy “ide lojetek!” feliratu polot sikerult magamra huznom.
KedvelésKedvelés
“De valamit valamiert, nem? ”
én nem lövök. korán reggel lövöldözni?
van itt egy poszt, talán van időd, energiád elolvasni
KedvelésKedvelés
Koszi. Meg egyszer regebben elolvastam, de mar nem emlekszem ra annyira. Elolvashatom, de ha vitatnek benne barmit, megeri-e?:) (marmint feszegetni)
KedvelésKedvelés
(Jaj, Gombotz, lehet, hogy sikerült azt a pólót felhúzni.) Különben azt hiszem, értem azt a szempontot is, amit írsz: valóban segítség lehet, ha elérhető és együttműködő a tágabb család vagy, teszem azt egy lakóközösség, falu akár. Erre biztos akad példa most is, és akadt régen is. De sajnos azt is láthatjuk, hogy ez inkább kivétel, és nem általánosan alkalmazható megoldás. Nem egy olyan dolog, ami számon kérhető, vagy akár tudatosan alakítható. Nem azon az anyán múlik tehát, aki az elsődleges terheket viseli.
Amiről a poszt számomra szól, az inkább egy tágabb, társadalmi szintű szemléletváltás szükségessége, az intézményrendszer (munkahelyek, bérezés, szociális ellátórendszer a nyugdíjat is beleértve akár) hiányosságai. Az egyéni szerencse, és az egyéni megoldások (támogató család, partner például, és extra rugalmas hozzáállás a munkához az érintett részéről) csak egyéni sikereket szülnek, az meg megint csak visszaüt, ha az ilyen szerencséseket ellenpéldaként (“Lám, nincs itt semmi gond, Xy-nak is sikerült”) és nem kivételként kezelik.
(A nagycsalád és a falu megítélése, azt gondolom, manapság egy kicsit túl rózsaszín. Nemcsak Móra írt erről, hanem Móricz is, és számos néprajzi, szociológiai tanulmány szól a dolog árnyoldaláról.)
KedvelésKedvelés
Nem baj, jol all. Amugy nagyon analfabeta vagyok, remelem, hogy most rad valaszolok, vagyis alad vagy….
Kozben vegigolvastam a tobbi hozzaszolast is, tarsadalmi szintu szemleletvaltas, stb. Lehet.
Moriczot nagyon szeretem.
KedvelésKedvelés
Én úgy látom, hogy nem a keretektől lesz egy életstílus jó vagy rossz. Nem a nagycsalád, a mormon többnejűség, a bébiszitter, a párkapcsolat, a falusi élet vagy az egyházi közösség “a jó”, hanem a jó emberek a jók.
Ha a nagycsaládban vagyunk körülvéve kedves, értelmes és törődő emberekkel, akkor a nagycsalád lesz jó. Ha az egyházi közösségünk van tele progresszív, kedves és értelmes elmékkel, akkor az a közeg lesz jó. Ha a férj jófej, valóban törődő és rugalmas, akkor az lesz a jó.
Szerintem a legnagyobb különbség a rendszerekben a visszaélés veszélye. Például a nagycsalád fantasztikus, ha jól működik, de ha diszfunkcionálni kezd, akkor megfojt. Nem is nagyon van kiút.
A házasság ennél már egy fokkal kevesebbet nyújt, de egyszerűbb is kiszabadulni.
Minden közösségnek és kapcsolódásnak megvan a maga szubjektív “adási” és “veszélyességi” foka. Én (személyes érintettségem miatt) azt mondom, hogy a lehető legkevesebb veszélyt akarom. Lehet, hogy a jól működő nagycsalád tápláló talaj és biztonságos háló lenne, de nekem túl veszélyes. Ha rosszul működne, engem biztosan felőrölne.
KedvelésKedvelés
ez egy jó megfogalmazás:)
KedvelésKedvelés
De a magany is ugyanugy orol. A belenk nevelt “nem nezek oda, nem adok tanacsot, nem mondom” is tud orolni. Hogy hiaba latjak, ha kuzdesz, meg akkor sem segitenek, ha esetleg valahogy szeretnenek, mert nem avatkozunk a masik dolgaba es kesz.
(Persze nincs tokeletes megoldas es alkati kerdes, kinek melyik a “kisebbik rossz”. Nem akarlak meggyozni semmirol.)
KedvelésKedvelés
a magam részéről roppant mód örülök, hogy már gyerekkoromban sikerült bevennem a “ki-nem-szarja-le-hogy-mit-gondolnak-mások” tablettát és a hatás szerencsére azóta is tart
másrészt aki megteheti az igenis keressen takarítónőt/-férfit, bébiszittert, besegítőt, stb. és kezdje el keresgélni a tablettát
ps: a “másrészt”-et közgazdasági/jövedelemelosztási értelemben is nagyon fontosnak tartom
KedvelésKedvelés
A “másrészt” én is fontosnak tartottam, de a blog felnyitotta a szemem ebből a szempontból is. Tetszik, ahogy fogalmazol: “takarítónőt/férfit. A magyar valóság mégis az, hogy 95%-ban nők takarítanak, vigyáznak a gyerekekre. Még részmunkaidős irodai állásra is szinte csak nők jelentkeztek, gyesről visszatérve, a klasszikus munka-magánélet egyensúly…Szomorú volt azt is hallani, hogy van nagymama, aki vigyáz a beteg gyerekre. Nem mintha firtattam volna… De egyszer nem bírtam ki és megkérdeztem: Az önéletrajzában az szerepel, hogy házas, történt azóta valami a gyermek apjával, hogy vész esetén a nagymama megy a kicsiért az óvodába és nem az apja? Hát azt a fejet, amit vágott… Mintha egy másik bolygóról jöttem volna.
A poszt egészéhez: Én 2 éve vagyok permanensen fáradt. Lassan 9 éves lesz a lányom, szóval nem a szokásos, nemalszoméjjelmertkelagyerek. Ráadásul nekem ez ki is maradt az életemből. 20 éve mutatom azt a világnak, hogy az én hátamon fát lehet vágni, én bírom. De nem. Egyre inkább azt látom, hogy a kis egyéni győzelmek sokkal inkább szólnak lemondásról az egyik oldalon és túlvállalásról a másik oldalon (lemondok egy kicsit munkáról/önmegvalósításról, többet vállalok otthon, de párom is jófej mert besegít). Ha én lennék a belügyminiszter 🙂 én is feladatok és felelősség újraelosztását szorgalmaznám, amit tarapptarapp is írt.
KedvelésKedvelés
az ikreim két külön osztályba jártak. a-ba és b-be. aranyosak voltak a tanítónők: mindkét osztályszülői értekezletén hangsúlyozottan, mindenféle szövegkörnyezetből kiemelve, kikiabáltatva tájékoztatták a szülőket: az anyák napi műsor a b-ben ekkor lesz, az á-ban meg ekkor, mert az ikrek miatt!
és annnnyira jó fejnek tartották magukat emiatt.
KedvelésKedvelés
Az is bosszantó tud lenni, ha túlságosan jó fejnek tartják emiatt magukat, de végül is tényleg jó fejség tőlük, akár le is szarhatnák.
A nővérem a tegnapelőtt írta, hogy a tanító nő 24 óra 10 perccel az esemény előtt értesítette a szülőket e-mailen (jó, és az üzenő füzetbe is beírta), hogy szülőire kéne menni. Rendkívül önkényes ember, ti vagytok értem típusú. Erdély, szórvány, sajnos nem válogathatják meg a szülők, hogy hova adják a gyereket 😦
Jajj, milyen lüke vagyok, hiszen ennek a hozzászólásnak az az üzenete, hogy: rosszabb is lehetne, örülj a kisebb rossznak. És ezt a hozzáállást én is utálom, igyekszem kerülni, bocsánat, most a nővéremen sajnálkozva alakult így. 😀
KedvelésKedvelés
igen. jófejség. ja.
aztán a többi szülő várta , hogy legyek még nekik is hálás, hogy milyen nagyon jófejek a tanarak és ők ezt elnézik. jóindulatúk jeléül
a hátam mögött meg ment a duma, hogy bassza meg ez a hülye ikres nő, emiatt az én kölykömnek nem akkor van az ünnepség, mint a másik osztálynak.
és ráadásul minek erre a nőre tekintettel lenni, mikor ÚGYIS MINDIG ELKÉSIK és LESZARJA A GYEREKEIT.
és a gyereke a múltkor is megverte az én gyerekemet, tehát még megnevelni sem tudja őket. és minek ilyennek gyerek.
(szóval köszönöm anyák napja, hogy van nekem.
mondtam már hogy utálom az anyák napját. aszem már mondtam itt vagy ezerszer. 🙂 )
KedvelésKedvelés
Tavaly azon gondolkodtam, hogy igazi anyák napi ajándék lenne egy olyan páros kupon, hogy a gyereknek egynapos ingyenjátszóház, nekem meg valami fesztiválbelépő, nem?
KedvelésKedvelés
Jajjj, tanítónő, nem tanító nő.
KedvelésKedvelés
Ehhez nem tudok semmit hozzátenni annyira pontos és annyira igaz.
KedvelésKedvelés
“Az anyáknak elegük van.”
szerintem az anyáknak már nagyon régóta elegük van, ami változik az az, hogy kezdünk erre ráébredni, ebben tudatosodni, kimondani. és lassan talán tudatosan is beinteni.
én szerintem még annál is sokkal rosszabb a helyzet mint ahogy Éva írja, és romlik. a nők sokkal kimerültebbek és nem csak a család, hanem a hivatalok és az állami szolgáltatások szintjén is, ideértve a pedagógusokat, óvónőket, egészségügyi dolgozókat és az összes többi fontos szolgáltatást végző helyeket. ezt az országot a nők viszik a hátukon, a sok here meg ül a nyakunkon, stadionokat és emlékműveket épít drágán, hobbiból, vagy százmilliókat tesz külföldi bankba.
nem lehet ezt már bírni, illetve a Sorstalanság óta látszik, hogy legtöbbször még mindig lehet eggyel tovább feszíteni a húrt, aztán egyszer meg már nem.
fogalma sincs a sok okos megmondónak, politikusnak, papnak, pengeszájúnak, jóakarónak és a szomszédnak, hogy mekkora nagy baj van és hogy mivel packázunk itt az ugaron :(.
ez viszont nagyon szívmelengető, sajnos csak angolul:
http://carolynee.net/a-letter-from-a-working-mother-to-a-stay-at-home-mother-and-vice-versa/
KedvelésKedvelés
Eszembe jutottál, hallottam ma a rádióban, hogy új stadion épül 2015 végéig Budapesten, a mostani Bozsik helyén. És de jó lesz, mert focimeccsek mellett még koncerteket is lehet majd rendezni benne.
Azt hiszem, FarkasViki azonnal diplomát adott volna a tanfolyamán, ha hallotta volna azt a tirádát, amit az autó magányában kivágtam, hirtelen felindulásból. 🙂
KedvelésKedvelés
A stadion fontos, anélkül nincs jó foci, tessék már végre tudomásul venni.:) Foci meg kell és kész, az hogy abból a pénzből 3 vadiúj kórház is épülhetne vagy 50 bölcsi, ovi, iskola? Halkan írom, a családi pótlékot, ami van akinek nagyon számít, emelni is lehetne ? A fenti intézmények színvonalának emelés is lehetne szempont, pl. Lenne elég nyelvtanár , miért is utálom a focit? Színvonaltalan szarság ami itthon van, méregdrágán.
KedvelésKedvelés
ó, hirlandó! már megint megszerettelek! 🙂
KedvelésKedvelés
Ó, de jó lenne, ha ezt így mindenki meglátná, és nők szájából nem jönnének szar hímsoviniszta mondatok.
KedvelésKedvelés
Engem az az eszmények iránti igény gondolkodtat el, ami megengedi hogy emberek tenyleg elhiggyék, hogy a tizenhét gyerekes, kilenc éve nem aludt rákos anyuka semmiért nem adná a hajnalban visító gyermek mosolyát.
Világűr=emberi hülyeség
KedvelésKedvelés
hát igen, nem is adja semmiért, látszik, aztán meg belehal. végülis ez is lehet egy választás, csak ne legyen belőle norma, meg elvárás a többi nő felé.
KedvelésKedvelés
Ezeket épp azért találjuk ki, hogy norma legyen a küzdelem es a lemondás, ne pedig vita alap, sőt, negatív példa.
Erre csakis kitalált lények képesek 🙂
KedvelésKedvelés
igen, és pont ugyanaz a sablon mint annak a wife csajnak a honlapja. izzadj, küszködj, vágyj valami iránt ami tök irreális, még ráadásul szar is, soha nem éred el, közben szenvedsz, de legalább addig sincs időd azzal foglalkozni, hogy valójában ki vagy és mit szeretnél kezdeni az életeddel.
KedvelésKedvelés
Emlékeztet egyéb, elérhetetlen magasságokban leledző eszményképekre, amik gyakorlatilag minden korban es kultúráról függetlenül mintául szolgáltak az emberiségnek.
Olyan ideálokat miért nem állítunk, amik elérhetők? Nem üdvösek? Esetleg kevesebb hasznot hoznak?
Az a csaj nem izzad Hirlando 😀
KedvelésKedvelés
dehogynem… és valószínűleg szörnyen bűntudata is van miatta, hogy ő nem elég jó :(.
én nagyon sajnálom őt, vagyis inkább együttérzek vele, komolyan, nem jó érzés mikor cikiződik. saját magunk egyik fájdalmas tükre ő.
KedvelésKedvelés
“lehet egy választás, csak ne legyen belőle norma, meg elvárás a többi nő felé.”
De régóta küzdök azon, hogy ilyen tömören megfogalmazzam. De most megvilágosodtam: ami itt megy, az a sztahanovizmus egy késői leágazása. Erre jók azok a szólamok, hogy másnak bezzeg (bezzeg!) mennyivel nehezebb, és mégis… és mégse…
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon jól írtad.
KedvelésKedvelés
Nagyon sok minden más mellett egyszerűen az anyák egyénisége, beállítódása sincs figyelembe véve. Én ezen a farsangos képen most kiakadtam egy kicsit. Hogy anyukának táncikálni kell a gyerekével, kötelezően, meg babaházat építeni, gyurmázni, rajzolni, bábozni. És ha nem, akkor szaranya.
Azt nem kétlem, hogy van egy típus, akinek ez esik a legkevésbé nehezére, vagy talán még élvezi is. De nekem most egészen picire ment össze a gyomrom, mert eszembe jutott a jelenet, mikor egy barátom akkor ötéves kislányával barbiznom kellett (!), mert engem erre megkértek, és közben a férfiak sör mellett dumáltak engem is érdeklő dolgokról, néha egy-egy pillantást vetve rám, ahogy a szőnyegen kucorgok és családalapításra vonatkozó párbeszédeket öklendezek fel Ken babával.
Mindezt, mert én vagyok ott az egyetlen nő! Hát játsszak én a kislánnyal. Oké, értem, hogy az embernek a saját gyereke más. De én nem vagyok földön barbizós típus, pláne nem három darab hím vigyázó tekintetétől övezve. Engem szorongat és frusztrál, amikor ilyeneket kell gyerekekkel játszani, vagy táncikálni. Hülyén érzem magam, nem tehetek róla.
Mondjuk kézműves dolgokat már szívesen csinálok kicsi gyerekkel, vagy legózást, de mást nem.
És ez nem valószínű, hogy a lányommal másként lesz. Nem, nem vagyok gügyögős-bábozós anyuka, a hideg is kiráz már csak a gondolatra is. De nekem ezt mégis csinálnom KELL? Mert másként szaranya? Különben az ovistársak anyukái a farsangon ferde szemmel néznek? Ez a jelenet engem nagyon megütött most.
Nem, nem, nem. Minden tagom sikít. Másrészt ez miért csak az anya kötelessége? Ovis farsangon mikor látunk táncikáló apukát? Mikor ül le a gyereknek bábozni, mikor szívatja le önként az agyát, mikor lesz hajlandó egy hároméves szellemi szintjének megfelelő szerepjátékot játszani pónifigurákkal? Jaj, de ideges lettem most.
KedvelésKedvelés
“Mert másként szaranya? ”
nemcsak hogy szar anya, de valami más bajnak is kell hogy legyen vele, hisz egy nő biológiailag erre van kódolva. a férfiak meg a baszásra és a sörözésre, akarom mondani fontos szellemi tevékenységekre. már az úristen és fontos szellemi tevékenységet végző földi helytartói is megmondták.
KedvelésKedvelés
A játszótérre mindig viszek magammal vagy könyvet, vagy valami kézimunkát. Hetente legalább egyszer megkérdezi egy _vadidegen_, hogy maga nem játszik a gyerekkel? Mondom nyugodtan mosolyogva, hogy mi azért járunk ide mert a gyerek akar játszani, és nem én. És látom a fejükön, hogy szaranya vagyok a szemükben. Viszont ha a lányom hív játszani, és nem vagyok hulla, akkor megyek. Ha meg hulla vagyok, akkor elmagyarázom neki, ő meg megérti. De a többi szülő fején látom, ahogy gyanakodva méregetnek, mintha most másztam volna elő egy lapos kő alól.
KedvelésKedvelés
Jé, nekem mindig is természetes volt, hogy játszótérre azért járunk, hogy ott a gyerekek játsszanak egymással. A nap többi részében úgyis rajtam lóg. Mondjuk ha nincs más gyerek, én is ellabdázom vele, de ha van, már húzok is a padra. Egyszer fordult elő, hogy szomszéd anyukával másfél órát tollasoztunk, mert a gyerekek hamar megunták…
KedvelésKedvelés
Most, hogy ezt leírtad, felrémlik, hogy mintha kiskoromból lenne ilyen emlékem (nem tudom valós-e, vagy későbbi momentumokból rekonstruált, de élethű), szóval, hogy ülünk a szőnyegen néhány évesen a tesómmal, és anyu ül velünk szemben, és labdát gurigatunk, és anyu unja. Későbbről, nyolcéves korunk tájáról viszont már egészen élesen bejön a kép, hogy anyuban a robotpilóta valami vicces verset mond, hogy minket szórakoztasson, és közben rohanunk a buszhoz. Anyu akkoriban már hivatalosan is egyedül nevelt minket, rettenetesen fáradt volt, én pedig a zsigereimben éreztem a gondjait. (Van erre valami pszichológiai szakkifejezés.)
KedvelésKedvelés
“anyuban a robotpilóta” nagyon találó!
KedvelésKedvelés
Meg szoktam mondani a gyereknek, ha nem megy. Ha nem tudok olyan szerepjátékot, azt a könyvet nem akarom olvasni, ha más dolgom muszáj. Pont ezért, amit te is írsz, hogy tudom hogy mindent pontosan érez, tud. Én is tudtam annakidején. Úgy érzem sokkal jobb az őszinteség, meg a felajánlás, hogy csináljunk olyat, amiben jobban részt tudok venni. Nem a zsigeri nem-en áterőltetni magam. Ha az neki nem megy, akkor így jártunk aznap.
KedvelésKedvelés
Pont tegnap este volt, hogy amikor már kapcsoltuk le a villanyt, és mentünk volna ki a nagyobbik (3 éves) szobájából, és bennem már csak az volt, hogy hurrá, mindkét gyerek pipa, csak hadd jussak el a tévéig, és bámulhassam az Agymenőket, utánam szólt az ágyból, hogy de nem játszottunk puszipockosat (az most mindegy, hogy az mi). Én meg megfordultam, és őszintén megmondtam neki, hogy annyira fáradtnak és kimerültnek érzem magam, hogy én most nem vagyok képes erre. Majd holnap. És megértette, és nem volt hiszti. Szóval ez is baromság, hogy sérül a kis lelkük, ha nem ugrasz minden ötletükre lelkesen, vagy ha felvállalod, hogy nem vagy duracell nyúl.
KedvelésKedvelés
puszipockos, akármi is ez, olyan mint nálunk a vacakrongyi. nagyon tetszik.
KedvelésKedvelés
Nekem az unokatestvérem mesélte, hogy egyik éjszaka odaszólt a férjének, mikor üvöltött a gyerek, hogy “most menj be te, mert ha én megyek, akkor megölöm.”
🙂
KedvelésKedvelés
Nem csak az anyák egyénisége, de a világnézetük, a saját történetük, a hurcolt dolgaik is mások. Én mindig ezt ismételgetem magamban, amikor csúnyán beszólnak valamiért (mostanában a bébiszitterért, aki ráadásul csak azért jön, hogy elmehessek jógázni vagy csak kiszabaduljak/unk egy pár órára, semmi súlyos indok, meló, vagy varratszedés). Nincs másik olyan területe az életnek, ahol annyira belemásznának abba, hogy mit hogyan csinálsz, ahol annyira nem látják a többféle megoldás lehetőségét (csak egy helyes altatási, gyerekszállítási, segghintőporozási, hisztikezelési stb. módszer létezik), mint a gyereknevelés. Engem ez meglepetésként ért egyébként…előtte annyira nem izgatta az embereket, mit csinálok és hogyan, nem vonták folyton kétségbe a kompetenciámat.
KedvelésKedvelés
Nekem most az jutott eszembe, hogy játszóházat néztem a kölyköknek a közelben, és – figyelem! – az a neve, hogy “Szülő-Szünet”, és ez van a leírásban (más nem nagyon): “ha anyának, apának el kell mennie bevásárolni, mert az a gyerek számára elég uncsi szokott lenni, inkább menjenek a játszóházba, addig a szülők el tudják intézni ügyes-bajos dolgaikat”.
A faszom (először *-ot akartam írni, maradt az “a”) akar bevásárolni, csak nyugodtan akarok pihenni a saját otthonomban!
Ez is milyen már: hogy sugallja (Dehogy, ordítja!), hogy “fogadjuk a gyerekeiteket ám, de akkor uzsgyi valami nagyon sürgős-fontos feladatot elintézni, nehogy letedd a seggedet egy percre is!!”
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
KedvelésKedvelés
Viszont eredmény, hogy nemcsak az anyákat szólítja meg, hanem mindkét felet. Minden morzsának örülök….
KedvelésKedvelés
Igen, ebben igazad van. És most utánanéztem, a bevásárlás és fontos feladatok mellé odatették a “kikapcsolódást” is, úgyhogy most megkövetem őket. 😀 Egyébként teljesen jó szerintem is, láttam ám én olyan oldalt, ami hasonló volt, de ott zárójelben (!!!) írták csak oda azt, hogy “apukáknak”.
ÁÁÁÁ.
Mondjuk én attól is rosszul vagyok, hogy “apuka” meg “anyuka”, de a jelenlegi rendszert ismerve ez már annyira szőrszálhasogatás, hogy na.
KedvelésKedvelés
Na de képzeld, mekkora felhördülés lenne, ha azt írnák a reklámjukban: “Hozza hozzánk a fárasztó gyermekét és pihenjen egyet!”
🙂
KedvelésKedvelés
onnantól kezdve, hogy pocakot növeszt az ember, közüggyé válik a teste. nem tudnám megmondani, hányszor kaptam meg egy nap, hogy “mekkora a pocakod, nahát”. és? és ha csak baromira hájas vagyok?:-)
KedvelésKedvelés
hát, ha nő az ember, akkor előtte is már. legyen szűz, ne legyen, legyen abortusza, ne legyen, legyen-e megvehető pénzen vagy ne, melyik testnyílása és végtagja mennyivel ér többet mint a másik, mire használja és milyen rendszerességgel, mi az optimális méret és súly.
fókuszban a nő, na, csak hogy érezzük a törődést.
KedvelésKedvelés
pontosan.
KedvelésKedvelés
De ha nincs gyereked, akkor nem lehet véleményed gyerekneveleséi ügyekben, mert neked nincs, tehát nem tudhatod!
KedvelésKedvelés
Az nem merült fel esetleg, hogy a gyerekkel táncikálás nem társadalmi elvárás, hanem mondjuk a gyerek szeretné?
Mert egy percre jól eshet neki, hogy (ebben is/legalább ebben) ugyanolyan lehet, mint akárki más?
Én nem vagyok a gyereknevelésben feloldódó típus, mert rossz példát hoztam otthonról, ebben rosszak a másoktól látott példák is, én elhatároztam, hogy nem fogom megtagadni a gyerekemet, amikor az húsz éves lesz, csak mert addig lélegzetvisszafojtva vártam, hogy önálló életem lehessen végre… ezzel együtt, sok mindent megteszek ilyenkor, és pont nem azért, hogy megfeleljek a mások elvárásainak, hanem azért, hogy a gyereknek jó legyen.
Tudom, értem, hogy a posztban más volt a szitu, csak a hozzászólások most elmentek egy olyan irányba, hogy “én más vagyok, én akkor sem’: de. Ha a gyerek láthatóan ezt igényli, akkor arra a fél órára, amikor ő is olyan akar lenni, mint a többiek körülötte, akkor de. Mert számomra ez is hozzátartozik ahhoz, hogy ha szüksége van rám, akkor ott vagyok.
KedvelésKedvelés
Jó neked, hogy te bírod, te mindig ott tudsz lenni, amikor a gyereknek kell.
Mindenképpen szégyellnie kell magát annak, akinek ez nem mindig megy?
Muszáj mindig azt csinálni, ami neki jó, mert éppen olyan kedve van? Akkor is, ha percenként változik az igénye, a vágya?
Érzed, milyen rohadt bűntudatkeltő, amit írsz?
KedvelésKedvelés
Nagyon rosszul fogalmaztam ezek szerint.
Én se bírom mindig, nekem is van olyan napom, amikor minden nehéz. Épp ezért próbáltam a megjegyzést odafűzni a végére, hogy pont nem a posztoló példájáról beszélek, csak azt éreztem a kommentekből, hogy időnként átesünk a ló túloldalára kicsit.
Nem rémlik egyébként, hogy azt írtam volna, akár sugallat szintjén is, hogy mindenki más szégyellje magát, aki nem úgy, mint én, azt főleg nem, hogy mindig. Te komolyan ezt szűrted le abból, amit írtam? Vagy én nem tudom semmilyen szinten átadni a gondolataimat, vagy te olvastad túl sok indulattal.
Megpróbálom akkor még egyszer: én sem vagyok a tipikus “nagykönyvi anya”: csak vannak olyan szituációk, amikor akármennyire is utálom a nyilvános szereplést szülői mivoltomban, azért veszek erőt magamon, mert úgy látom, hogy a gyereknek szüksége van rá. Amikor nincs kedvem hozzá, és a gyereken sem látom, hogy szeretné, akkor pont nem érdekel az, hogy másoknak mi a véleménye.
És ha abban látod a bűntudatkeltésemet, hogy azt, ami csak rajtam múlik és nem egyéb, külső tényezőkön, igyekszem úgy csinálni, hogy az lehetőleg mindkettőnknek jó legyen, akkor igen, igazad van, amikor szüksége van rá, akkor ott vagyok.
Az, hogy – amikor egy ovis ünnepségen a gyerekben másokat látva – felmerül az igény, hogy ő se legyen más, mint a többiek, szerintem nem egy percenként változó igény/vágy.
KedvelésKedvelés
de más. mert ott van a testvére. tényleg azt gondolod, hogy ott abban a helyzetben az a feladata az anyának, hogy ezt a másságot tompítsa?
és úgy tűnik nem értetted meg a szituáció fonákságát:hogy egy olyan helyzetet teremtett az óvónő, amiből nem lehetett az anyának jól kijönni. ilyen ezer és egy van.
te ezt azáltal, hogy előadod, hogy te ott vagy mindig amikor a gyereknek szüksége van rád (csak szólok: hatalmas önáltatás. a gyerek egy tőled független, autonóm személy, akinek vannak egyedüllétben fogant gondolatai, ami csak az övé. és nagyon is nem vagy ott mindig amikor szüksége van rád. de ez ne haragudj e rohadt irreális elvárás. mint az összes, ami anyaként éri a nőket) úgy állítod be, mint egy legyűrendő feladatot. és lám a blogger ezen jól megbukott. nem tudta megoldani.
azzal érvelsz, hogy de te igen. te ott vagy. és átesünk a ló túloldalára.
veled úgy tűnik ez még véletlen sem esne meg.
istenem! milyen gyönyörűségesen felépített illúzió amiben ringatod magad!
KedvelésKedvelés
nem esünk át a ló túloldalára, átdob az élet. és aki tagadja az ilyen pillanatokat, saját magának hazudik. minden anya, aki szereti a gyerekeit, akinek a szivét csordultig tölti mosolyuk, bújásuk, ragaszkodásuk, megrémül, amikor elszakad a cérna, amikor indulatból “eljár a keze” (és nem elvből), amikor koloratúrszoprán hangon sipitozik, amikor összeroskadva zokog az ágyon s a gyerekei vigasztalják. azt gondolom, egyszülősöknél elég gyakori események, de ha más nem, az éjszakai fojtott párnábasírás. színezhetjük ezt minden irányba, akkor is léteznek ilyen pillanatok. és nincs ott a másik fél, aki odajönne, átvenné, és azt mondaná: menj fürdeni, futni, aludni, moziba, kapcsolj ki egy kicsit. nem lehet kikapcsolni, mert nincs alternatíva. egy embernek pedig végesek az energiatartalékai — ezt, remélem, senki nem vonja kétségbe. (nehogy ide merje írni valaki, hogy táplálkozzon energiával a gyermekeiből, mert hörögni fogok mélybasszusban!)
KedvelésKedvelés
Érteni vèlem. Kizárólag ezért járok anyák napi ünnepségre is, mert a gyereknek rosszul esne, ha nem . Nem az, hogy nem vagyok ott , hanem , hogy a többiek mit gondolnának.
KedvelésKedvelés
A lányom ovijában ‘fitt anya’ verseny lesz tavasszal. A lányom szerint meg kell nyernem. Én egy Tuborgot szeretnék.
KedvelésKedvelés
Jaj, de bizarr! Mesélj erről egy kicsit! Mármint a versenyről.
KedvelésKedvelés
nem vitt rá a lélek, hogy végigolvassam a plakátot, de a kép alapján egy szénné szolizott fittnessedzõ csaj nyomul ezzel. gondolom, az oviban meg csak nem mondtak neki nemet. vagy örülnek, hogy lesz program, amit nem nekik kell szervezni…
KedvelésKedvelés
Szerintem én hangosan elkezdtem volna röhögni, bele a képükbe, amikor közlik velem ezt a fitt anya versenyt, kábé így: http://www.youtube.com/watch?v=GKargslmhlM
KedvelésKedvelés
??????????? És ezt kik találták ki? Az anyukák vagy az óvodavezetés? Mindegyik nyomjon 100 fekvőtámaszt, a betyármindenitavilágnak.
KedvelésKedvelés
A társadalmi elvárások pont így fogalmazódnak meg. A gyerek érdeke, neki jó, neki van rád és csakis rád szüksége. Úgy általában “a gyereknek”, nem a te konkrét gyerekednek a te családodban, a te környezetedben, a te vágyaid és lehetőségeid közepette. (Ez az érvelés bármire alkalmazható, neki van szüksége rá, ő szeretné, hogy három évig otthon legyél vele, hogy kézműves tízórai kell neki, hogy disney jégrevűre kell vinned.) Úgyis mindenki azt csinálja, amit ő fontosnak érez. Miért nem lehet belátni, hogy mint az élet más területein, itt is különböznek az emberek prioritásai? Az az alap, amire valóban égető szüksége van egy gyereknek, az egy rövid lista, a többi meg a konkrét család tagjainak a világnézetén, értékrendjén múlik.
KedvelésKedvelés
Én nem vagyok a gyereknevelésben feloldódó típus, mert rossz példát hoztam otthonról.
A kettő között nincs logikai összefüggés, sőt. Az, amit most a gyereknevelésben feloldódásként el van adva, hogy az a gyereknevelés, hogy ülsz a játszószőnyegen és kirakózol, az irreális.
KedvelésKedvelés
Megkockáztatom, hogy a saját rossz gyerekkor inkább ébreszthet egy ilyen kompenzációs vágyat, hogy majd akkor az én gyerekemnek jó lessz, hogy anya mindig meghallgatja és szépen beszél hozzá és sokat játszik vele (persze, csak a végére kiég és már nem beszél sehogy). Hogy mi nem válunk el, mint az én szüleim (inkább csendesen szenvedünk és a gyereknek egy szót se).
KedvelésKedvelés
Igen. Példa erre az én anyám. A II. vh. alatt “fattyúnak” született, anyja állami gondozásba adta, majd mikor már hasznára vált cselédként, kivette a melegszívű nevelőszülőktől és dolgozni küldte (fizikai munka), pénzét elszedte, nem tanulhatott… Iszonyú keményen dolgozott, később estin végezte el a gimnáziumot, és minden további iskoláját. Nagyon és jól szeretett minket! Hálás vagyok, hogy ő lehetett az anyám.
KedvelésKedvelés
megnyugodtam…
KedvelésKedvelés
amikor elmegy az ember a gyerekkel pszichológushoz az első lecke: csak azt játsszon anyuka a gyerekkel, amit maga is élvez
(mondjuk én itt rögtön elvéreztem, mert fel kellett írni egy listára, hogy mit szeretek a gyerekkel játszani és ott ültem csendben, sírtam is, mert nem volt ilyen. játszottam velük, persze, de egyikre sem tudtam jó szívvel azt írni, hogy élveztem.
színeztem órákig a színezőiket, azt élveztem. de azt egyedül csináltam, amikor aludtak. olyan mélydepressziós lehettem, hogy ez kifejezetten kikapcsolt! most ahogy leírtam még inkább ijesztő)
KedvelésKedvelés
Meditáció. Mármint a színezés az volt.
KedvelésKedvelés
Ó, akkor én is ezt csináltam múltkor. Ovis foglalkozás végén elkezdtem a gyerek rajzát színezni, mert nem akartam más anyukákkal beszélgetni. Aztán kihegyeztem az összes ceruzát. De jól esett!
KedvelésKedvelés
“Kihegyeztem az összes ceruzát”
LOL! 😀
KedvelésKedvelés
abból, amit a posztíró megosztott velünk, egyértelműen kiderült, hogy a gyermeke NEM akart táncikálni, sőt. de táncikálni ILLETT, mert az volt a valaki által mindenki számára kötelező módon elképzelt program. programozott boldogság. mi az, hogy nem válik be mindenkinél?!!! hö?
KedvelésKedvelés
Az megvan, amikor egy baráti társaságban a férfiak érdekes dolgokról beszélgetnek – politika, közélet, történelem, kinek mi – a nők meg külön prüntyölgetik a gyerekeket és róluk beszélgetnek? Átjárás nincs. Mint a fonóban, 100 éve. Na, ettől mentsen meg az ég 😦
KedvelésKedvelés
Meg a nagy családi ebédek után, mikor mindenki befejezte, a pasik és fiúk nekiállnak iszogatni, beszélgetni, kártyázni, a nők és lányok meg kivonulnak a konyhába mosogatni. Mondjuk én mindig maradtam a fiúkkal, de szégyellhettem is magam utána mindig, hogy nem segítettem.
KedvelésKedvelés
Én táncikálok. És láttam is pár másik apukát is, igaz, tánccsoport ovisaival. Volt olyan, hogy csak kétszer annyi anyuka táncolt, mint apuka.
A lényeghez: én pl. társasozni nem vagyok képes. Már gyerekként sem szerettem. Abban maradtunk a gyerekekkel, hogy apával mást lehet.
KedvelésKedvelés
Pedig igenyli. Szuksege van ra. A gyerekre nem gondolsz? Szegenykicsi lelke! Szarapa!
( egy ilyet 🙂 teszek ide, nehogy orihari legyen)
KedvelésKedvelés
De, gondoltam, és látom is hogy mennyire sérülnek, mert az, hogy anya játszik, apával meg mást lehet csinálni, az nem elég nekik, de leszarom, mert ennyire szarapa vagyok.
Egyébként tegnap antimomopolyztunk, ill. még folyamatban van a játszma, bírom valahogy.
A szmajlit odaértettem, tudom. Enyém is ott van az első mondat után.
KedvelésKedvelés
Délben értünk haza a farsangról, ahová direkt elvittem a kicsit, hogy ne tudjak táncikálni, vicceseket játszani a nagyobbikkal. Barátnőivel, meg más szülőkkel megoldotta. A mi csoportunkban 5 apuka is táncikált péntek délelőtt a gyerekkel a farsangon.
KedvelésKedvelés
Abszolút nem vagyok képben az ovikkal kapcsolatban, de ez tényleg komoly, hogy hétköznap délelőtt elvárás, hogy a szülők önfeledten táncoljanak a gyerekekkel? Eleve, hogy ér oda az ember? Másrészt, ha magamból indulok ki, akkor táncoltam utoljára fényes nappal önfeledten, amikor tizenhat évesen egy kölcsönprésházban három napig nem józanodtam ki. Tényleg nem értem sem az óvodákat, sem az iskolákat.
KedvelésKedvelés
Nekem olyat is kellett csinálnom, hogy évnyitón a gyerekkel együtt átbújni a szülő-gyerek párosok által tartott kapun. Ráadásul mi a vége felé következtünk, és már elég sok páros állt ott. Én közel 2m vagyok, és terebélyes is. De teljesen komolyan szorították egymás kezét, hogy ők most kaput tartanak. A derekam magasabban van, mint egy feltartott kezű ovis, képzelhetitek. És kínos volt, hogy két borzasztóan igyekvő kislány kezét szét kellett választani, hogy tovább tudjak menni, mert laposkúszásra nem voltam hajlandó. Hát elég kínos helyzet. Jövőre, ha ezen múlik, én nem nyitok évet.
KedvelésKedvelés
Nekem is ez a fura valahogy, én nem emlékszem, hogy nálunk a falusi oviban ennyi frinc-franc szülős program lett volna. Azt tudom, hogy ballagást rendeztek, meg talán volt karácsonyi ünnepély, és anyák napja, amikor verset mondtunk , de azon kívül más ilyen szülőket ugráltatós cucc nem volt, hiszen a zömnek melózott a szülője, rá sem értek volna. Főként olyan nem volt, amin a szülőnek tevékenyen rész kellett vennie – meghallgatták a verset és viszlát.
KedvelésKedvelés
Lehetne ez jó is, bevonódó, közösségi, találkozások provokálója.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez mind nem kell. Legalábbis akkor nem, ha te nem szívesen csinálod, ha teher volna. Erőltetni nem szabad semmit, mert megérzik a gyerekek.
Nagyon sok minden van, amit lehet csinálni közösen, de az is lehet, önállóan is el tudja magát foglalni, csak az kell majd neki, hogy ott legyél a közelben, lásson vagy halljon. Nem is értem, miért kellene egy gyereket egész álló nap szórakoztatni, hiszen olyan sok érdekes dolog van többnyire körülötte, amit fel KELL fedeznie 🙂
KedvelésKedvelés
Én is rosszul lettem tavaly, mikor az iskolai farsangon megkérték a tanítók a szülőket, hogy üljenek körbe, és a gyerekek a szájukba lapátolják csukott szemmel a danoninót vagy mi a francot. És volt, aki odaült! Agyam eldobom.
Nekem a kézműveskedés nem megy, nem is csinálom, mert ideges leszek tőle, és ezt tudják is a gyerekeim. Apa sző, agyagozik, vág, ragaszt. És, igen, ujjbábozik, árnyjátékozik, 8 éve minden este mesél. Ezt mondjuk becsülöm benne.
KedvelésKedvelés
Hm, akkor én most egy kicsit kombinálnám a rendszerszintű okokat, meg azt, amit úgy hívok, hogy sokszor a nő a nőnek farkasa.
Valahol már regéltem az életemnek a válás utáni szakaszáról. Úgy indultunk, hogy megegyeztünk egy adott összegű gyerektartásban (kb. 5 %-a volt az apuka fizetésének ÉS a gyerek igényeihez alkalmazkodott, írom ezt azoknak, akik tudják, hogy milyen alapon nézi ezt a bíróság), és volt nekem stabil állásom, vezetői pozícióm, és gondom egy szál se, gyerek 3 éves.
Így mentünk szépen fél évig tovább, aztán beütött a krach, gyerek elkezdett beteg lenni (óvoda kiscsoport). Én otthon maradtam, majd egy hét ovi, megint beteg. Aztán egyre gyakrabban és váratlanabbul (hirtelen felszökő, magas láz), én pánikszerűen egyre gyakrabban mondok le általam összehívott felsővezetői megbeszéléseket. Ez megy így pár hónapig, és akkor be kell látnom, hogy mégsem megy így. Egy hosszú történetet rövidre fogva: a gyerek immunrendszere összeomlott, eltanácsolták a közösségtől, aztán kapott egy nagyon-nagyon súlyos vírusfertőzést is (mononucleosis), amiből hónapokig tartott még pluszban a lábadozás. Kb. 2 évről beszélünk itt össz-vissz, amikor nekem nem volt stabil bevételem, munkám, és ad-hoc jellegű megbízásokból, ilyen-olyan alkalmi munkából próbáltam fenntartani magunkat, a lázas, elesett, csimpaszkodó gyerekkel a karomban, sokszor éjjel-nappal ápolva, nappal tanítványokkal félholtan küszködve. A vitamin, a kórház, az orvos, a gyógyszerek költsége….soroljam, hogy mire rúgtak? Kértem az apát, hogy a helyzetre való tekintettel emelje a gyerektartást, egyrészt osszuk meg a kezelések költségeit, másrészt segítsen nekem is az életben, hiszen a MI gyerekünket ápolom, a MI gyerekünknek akarok olyan hátteret adni, hogy a lehető legtöbb szeretettel, odaadással tudjam ápolni. Nem azt kértem, hogy tartson el, hanem egy KICSIT segítsen. Az volt a válasz, hogy én akartam elválni, hát megérdemlem, kellett nekem ez az egész?
A barátnője írt egy levelet, hogy ha nagyon akarnám, meg tudnám oldani, és ne zaklassam az ő drága emberét a primitív leveleimmel. Amikor a volt férjem annyiba beleegyezett volna, hogy egy közös tartozásunk felét én később fizessem vissza, másnap azzal hívott fel, hogy a barátnője este veszekedett vele, és megtiltotta (!), hogy ez így legyen. Akkor azért neki is félig sírós volt a hangja.
Nem bocsátottam meg nekik, nem is fogok, nekem az önismeret nem arról szól, hogy elengedek mindent.
Olyan kőkeménység van bennem irántuk, hogy elmondani nem tudom, és azt tanultam meg, hogy a gyerek vállalása végtelenül kiszolgáltatottá tud tenni, legalábbis engem. Csomó olyan helyzetet, megalázkodást, a büszkeségem és tartásom félretételét hozta be az életembe, amit őérte megtettem, az ő kedvéért, miatta, de soha más körülmény vagy ember nem hozta volna ki belőlem, hogy megtegyem.
KedvelésKedvelés
Pff…mindehhez csak annyit: engem még önmagam vállalása is kiszolgáltatottá tesz:S Én még a saját életem viteléhez is kevésnek érzem magam, illetve kevésnek bizonyulok. De tudom,hogy ez más téma, csak kikívánkozott.
KedvelésKedvelés
Szerintem nem annyira más téma. Én is folyton erre gondolok, miközben ezt olvasom. Hogy vajon szégyellnem kell-e azt, hogy én saját akaratomból elvált egyedülálló nőként a saját teljesen átlagos (vagy? már ebben se vagyok biztos…) életem viteléhez is a legtöbbször kevés vagyok. Mindennap küzdök ezzel a fejemben.
KedvelésKedvelés
Jaj, Naja, nem is tudom, mit mondjak. Kétségbeejtő? Dühítő?
És ez a mondat: “Az volt a válasz, hogy én akartam elválni, hát megérdemlem, kellett nekem ez az egész?” A cinizmusnak és az aljasságnak egy olyan keveréke, amire nincs mentség. Van olyan, hogy elvált/válófélben lévő férfi szájából ne csúszna ki? (Amúgy biztos, de az általam ismert történetekben ez visszatérő elem.)
KedvelésKedvelés
Már úgy értem, a férjed mondata, természetesen.
KedvelésKedvelés
sosem értem, hol tolódik el a férjekben, exekben ilyenkor a mérce. nem mindedegy, hogy ki mt tett, akart – ha a gyerekről van szó, miért nem ő az első? miért állnak bosszút így? a környezetemben egyetlen eset van, ahol az apuka korrekten belefolyik anyagilag, segítséggel a gyermeknevelésbe, a többi esetben nem segít, nem fizet vagy csak keveset. miért? Naja, hülyén hangzik, de le a kalappal. én a gyerekvállalással mindenképp kiszolgáltatottnak érzem magam, hiába a jó párkapcsolat. vállalom a véleményem – kb. a párom nem tart egyedül ufónak…
KedvelésKedvelés
Fogok én egyszer írni erről, a második feleségről, meg az elsőről, a kettő között lavírozó férjekről és apákról, a megosztott és dupla érdekekről, és ebben az egészben a gyerekekről.
Nem, nem leszek egyoldalú, mert voltam első és második feleség is, belenéztem a tükörbe meg a foncsorjába is.
KedvelésKedvelés
igen, erről én is szívesen beszélnék, szintén egyoldalúan, első feleségként. nekem ebben a témában nem túl emberbarátok a nézeteim pl. a kiszálló apa láthatási jogát és a második és xedik új nő jogait és lehetőségeit tekintve. a kocka az gömbölyű, az ezzel kapcsolatos nézeteimhez képest, Hellinger meg elmehet a pékbe.
KedvelésKedvelés
A Hellinger-féle családállítással szemben nekem zsigeri (személyes tapasztalatból fakadó), és nagyon komoly szakmai ellenérveim vannak (és nem csak nekem). Amikor arra gondolok, hogy gender és önismeret közös halmaza, mint téma, akkor a Hellinger-business biztos hogy bekerül a szórásba.
KedvelésKedvelés
a kiszálló apa láthatási jogáról én is szívesen beszélnék!
KedvelésKedvelés
Ez akár egy komplett téma is lehetne, írd meg mindenképpen, a Hirlando- kocka elmélet is érdekel.
KedvelésKedvelés
“meg a foncsorjába is” – biztosan nagyon érdekes lesz!
KedvelésKedvelés
Nálunk két extrém véglet domborodott ki a volt férj csaja részéről az én megalázásom céljából (tudatos, nem tudatos, tökmindegy), de a csaj ezeket személyesen, a pasit megkerülve mondta nekem:
1. majd ők magukhoz veszik és felnevelik a gyereket, mert látják, hogy én most mennyire szarul vagyok, és ők segíteni akarnak
2. az apa nem jöhet hozzánk láthatásra, a gyerek nem mehet hozzájuk láthatásra, vegyek egy lakást a pasinak, és ott láthatják egymást, ha ezt én annyira akarom.
KedvelésKedvelés
kedves emberek
KedvelésKedvelés
és mindeközben tudjuk. látjuk, értjük, hogy mire és miért reagálnak ezek a nők, amikor ezt mondják és így tesznek.
KedvelésKedvelés
Őszintén szólva én nem tudom. Nem hiszem, hogy ez egy valamivel magyarázható, a legkülönbözőbb okok lehetnek a háttérben.
KedvelésKedvelés
A rendszerszintu ok mindig ott van
KedvelésKedvelés
Azt nem vitatom. De azért a konkrét helyzetekben a másik nő legkülönbözőbb baja, tapasztalata, szocializációja is ott lehet. Ami még rátehet, úgy értem.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon komoly, hogy gondolta, hogy majd ő megszabja, ki hová??
KedvelésKedvelés
na most én mondom azt, hogy naja már megírta helyettem… az utolsó bekezdés, mint parittyakő a kobakon.
KedvelésKedvelés
Nő nőnek farkasa – ez a helyzet nagyon ismerős! Miután a szüleim elváltak, anyu egyedül maradt velünk, és apunak csakhamar lett egy új felesége. Az az asszony gyűlölte az anyámat és bennünket is, elérte, hogy apu a lehető legkevesebbel segítsen csak minket, csak annyival, amire a bíróság okvetlen kötelezte. Sőt, apu sokáig feketén dolgozott, mert abból ugye nem tudták vonni a gyerektartást. Mi anyuval falun éltünk és nagyon sok olyan teendő adódott, ami nem igazán női és gyerekmunka – mint trágyahordás fel a szőlőbe talicskán, bakhátolás, erdőn faszedés, fahordás. Anyám ritkán kérte csak apám segítségét, de ő ha megígérte is, végül soha nem jött el, mert már annak említésére is, hogy eljön, az új asszony napokig duzzogott, hisztériázott. Apám könnyen meggyőzhető volt, mert a kényelmet szerette, és nem érte meg neki, hogy napokig hallgatnia kelljen miattunk. Az új felesége azt mondta, nem érdekli, ha megdöglünk a munkában, hordjuk meg csak a fát magunknak, ha nem akarunk megfagyni. Én 13, tesóm 10 éves volt akkor. Meghordtuk. Egy idő után nem is kértünk apánktól semmit.
A láthatásra elvitt minket, de az új asszony nem engedte, hogy egyedül legyen velünk, ott volt mindig, mindenben hibát talált, duzzogó fejet vágott, és nem szerette, ha apu vett nekünk valamit. Elmondta egy rokonunknak, aki aztán anyunak visszamondta, hogy mennyire gyűlöli anyut és mennyire utál minket, még a látásunkat se szenvedheti, főként engem nem bír, mert én jobban hasonlítok anyura. Ünnepekre általában valami haszontalan apróságot kaptunk. Amikor felvettek egyetemre, és utána a tesómat, is, apám szívta a fogát, hogy meddig akarunk már tanulni – azt remélte 18 évesen elmegyünk dolgozni és akkor már nem kell fizetnie a gyerektartást. Tanulmányaink alatt semmivel sem segített minket, de az új feleség két, korábbi házasságából származó fiát eltartotta – miközben azok nem dolgoztak, és még harmincéves létükre is a szüleik nyakán éltek. Aztán 21 év múltán az akkor már nem olyan új asszony lelépett, apám egyedül maradt.
Bocsánatot kért tőlünk, hogy elhanyagolt bennünket, úgy tűnt, hogy kapunk belőle mégis valamit. Rendszeresen keresett minket, tesómékkal, akik 15 percre laknak tőle napi szinten találkozott, voltak közös programok, jöttek-mentek együtt. Másfél év múltán megint megjelent egy új asszony, aki egy hónap ismeretség után odaköltözött hozzá. Azóta apámat ismét csak ünnepekkor látjuk, a tesómékhoz vezető 15 percet másfél év alatt egyszer sikerült megtennie, de az új feleség gyerekeihez jár, nekik vett ajándékot karácsonyra 50 ezer forintért, én kaptam egy sprayt meg szappant, tesóm meg egy kézkrémet meg egy szappant. Nem mintha az anyagiak számítanának, vagy bármit várnék tőle, csak érzékeltetni akarom a nagyságrendbeli különbségeket. Húgomat egy darabig nagyon bántotta, hogy azt hitte, lesz apja, aztán megint csak nem, de végül levontuk a tanulságot.
Bocs, hogy ilyen hosszú lett.
KedvelésKedvelés
😦
KedvelésKedvelés
Apukáddal vannak komoly problémák.
KedvelésKedvelés
“Hát három gyerek mellett nem is csodálom!” Ezt olyan gyakran hallom, ha arról van szó, hogy valami nem megy szép simán és gördülékenyen (ahogy azt kellene egy tökéletes világban). De igazán csak most esett le, hogy ezzel nem is engem akarnak felmenteni, hanem magukat, és valahol lehet ebben egy burkolt szemrehányás is, a “minekszültélannyit.” Újabb tyúkszemeket növeszt nekem ez a blog, de legalább kiderül, hol szorít…
KedvelésKedvelés
Igen, és ebben az a szép,hogy persze azért is baszogatnak, ha nem szülsz.
KedvelésKedvelés
Persze, szüljél, mert szülni azt KELL, de csak egyet! Na esetleg kettőt, hogy ne legyen egyke, persze egy fiút és egy lányt, mert úgy a jó. Többet? Minek?! Sok baj van a gyerekekkel, pont elég ennyi is.
Zárójelben: az egyik mondat, amitől ütni tudnék: “Hát bizony, a gyerekekkel sok baj van!” bölcs mosollyal, bólogatva kimondva, “énmárcsaktudom” tekintettel. Olyankor szoktam mondani, hogy igen, van, de legalább annyi öröm is van velük, ami miatt bőven megéri a bajokat vállalni. Zárójel vége.
KedvelésKedvelés
Hű, de nem szeretem ezt a mondatot! Gyerekként hallani szerintem iszonyú. Van velük aggodalom, tennivaló, felelősség, tanácstalanság, stb., de baj az (jó esetben) nincs.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy ezt megírtad, többek között ezért is imádok itt lenni: van őszinteség, önreflexió. És végre egyre több nő meri kimondani azt, amit eddig nem lehetett, nem hagyták. Most sem hagyják nekik, de ez már egyre kevesebbeket érdekel.
KedvelésKedvelés
(Na, én meg nekiálltam egy gondolatot megfogalmazni, csak míg legörgettem ide alulra, közben olyan érdekeseket írtatok, hogy mindegyre elakadtam.)
Szóval erre az általános és törvényesített rablógazdálkodásra reagálnék, ami kb. olyan, hogyha az anyák szénbányák lennének, már rég továbbállt volna a társaság, mert a kitermelés már nem gazdaságos. De hát más izéjével, ugye, semmi nem drága…
Amikor a barátnőimnek megszülettek a gyerekei (anyánként kettő, három, ill. négy), kezdetben csak az anyagi mélyrepülés volt feltűnő, hogy akik eddig, ha nem is fényesen, de azért tisztességgel megéltek, most egyre inkább mínuszban vannak. Bérezés, gyes és/vagy gyed rendszer, munkafeltételek. (Ja, mi amúgy “tücskök” vagyunk, és nem “hangyák” – főleg nem Normálisék. Nem tudom, hol tartanánk hangyaként, de az biztos, hogy a “hát, a nyáron mit csináltál” vélekedés nem segít annyira. Mindegy is, csak annyit akartam ezzel mondani, hogy kisebbségi probléma, kisebbségi érdekérvényesítő képességgel, máskülönben dettó, mintha mondjuk irodában, vagy pénztárgépnél dolgoznánk.) Ez többnyire mindannyiunkat érinti.
A munkamegosztásnál már adódnak különbségek, és itt jön be a szitokszóvá vált karrier kérdése, ami már nagyban függ az otthoni erőviszonyoktól. Beszélgetek a barátnőimmel, és jönnek a tömör, koppanó válaszok. “A férjem sikeres? Igen, mert türelmes a családja.” “A férjem rájött, hogyha nem száll be az otthoni teendőkbe, akkor tönkremegyünk mindannyian. Most ő egy kicsit kevesebbet van a műhelyben, én meg még mindig nem eleget, de javul a tendencia.” “Én már így nem tudok tovább élni. Rettegek, hogy mit csinálok majd két gyerekkel egyedül, de ennél már bármi jobb.”
(És ezek különböző variációi négyzetre emelve.)
Nem is tudom, most hogy leírtam, talán nem is kapcsolódik szorosan. Napok óta kattogok a hétfői bejegyzésen, és eddig visszafogtam magam. Gyerekvállalás előtt vagyok. És ezt látom magam körül. Meg anyám példáját.
Meg hát, persze vannak az egyéni és kivételes megoldások, amiket már fentebb említettem. Nekem ez a reményem, de a társadalmi problémára nem válasz.
KedvelésKedvelés
Közben bevillant, hogy épp azt felejtettem ki, ami miatt ezt leírtam. Történetesen, ami nem ritka, hogy valakinek az egyetlen befektethető “tőkéje” a viszonylagos rugalmassága, például, hogy ő maga ossza be az idejét, tud alkalmazkodni térben és időben, és ezzel pótolni a hiányzó külső körülményeket. És erről is le kell mondania, ha gyereket vállal. Sok ismerősöm szembesül ezzel.
Nagyjából egy éve lett egy ilyen felismerésem. Egy velem egykorú, ugyanolyan képzettségű férfi ismerősömmel beszélgettem, ő akkor mondott fel. Ugyanolyan intézményben, és ugyanabban a beosztásban dolgoztunk egyébként, csak hogy legyen összehasonlítási alap. De! Amit ő gond nélkül és szorongás nélkül megtehetett, ti. hogy felmondott, amikor elege lett, azt én nőként nem léphettem meg ilyen simán! Akkor tudtam végre kimondani, hogy csak azért kell ottmaradnom egy testileg-lelkileg betegítő munkahelyen, hogy kapjak gyedet. Ha viszont maradok, egész biztos rámegyek. Ha mégis kilépek, és minden külső körülmény dacára megpróbálom használni a tudásomat, mások és a magam javára, ÉS emellett gyereket is szülök, azt az állam nemhogy nem támogatja, de durván szankcionálja. Ezt nevezem én nem-anyagi-tőkéről való lemondásnak.
(Ja, hogy változtatni a munkahelyi körülményeken, érdekképviselet, stb. Ne már! Én ilyen szempontból elég agilis vagyok, megpróbáltam, de túl magasak a falak.)
Van sztori a banki szférából is, ottani barátnőm is elmesélte ugyanezt pepitában. A különbség annyi, hogy ő még “időben” (tehát a várható kirúgását megelőzően) terhes lett, és így megúszta. (A munkakörrel járó anyagi különbség sem lebecsülendő ugyan, de végül mégis egy irányba sodródunk.)
Különben meg milyen már az, hogy minden hónapban feldúltan várod, hogy összejön-e a baba, vagy előbb szűnik meg az alkalmazotti jogviszonyod?
És az milyen, hogy ha mégis hamarabb leszel munkanélküli, és aztán terhes, akkor ebben a státuszodban édes mindegy, hogy mi szerepel az önéletrajzodban? (Nem mintha kevésbé mintaéletet élő polgároknál indokoltabb vagy megengedhetőbb lenne a semmire sem elég gyes. Mintapolgár-e vagyok?)
KedvelésKedvelés
gyedet, gyest apa és nagymama jogán is lehetséges igénybevenni
KedvelésKedvelés
Igen, utána fogok nézni. Eddig ismerősöket kérdeztem, interneten tájékozódtam, meg a tb-nél, és a munkaügyi kp.-nál, de a nav-hoz és a helyi ipartestülethez még csak eztán megyek. Nem vagyok valami rutinos versenyző.
KedvelésKedvelés
küldök erőt neked mindehhez.
(aki alkalmazott, annak ez kicsit könnyebb, ha lehet ezt mérni)
KedvelésKedvelés
Köszi! Sajnos, vagy hál istennek vannak társaim, akikkel együtt űzzük ezt az ősi magyar tömegsportot, ami a maratoni sorban állás, kötött fogású hivatali szkander és könnyűsúlyú kilincselés szentháromságából áll. 🙂
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Családomban van egy 40 éves férfi, autószerelő, a felesége fogászati asszisztens, két gyönyörű gyereket nevelnek. Mivel anyu jellemzően délután-este dolgozik, oviba-iskolába apu megy értük. Amikor a műhelyből fél 4 körül lelép, a kollégái napi szinten kiröhögik, gúnyolják, papucsnak tartják, ugratják emiatt. Na ilyen világban igyekezzünk egyenlően terhet viselni! Bocs, ez kicsit off.
Amúgy ismerem a lelkiállapotot, amiről a poszt szól, amikor 3 gyerek minden terhét, fizikai, lelki, szellemi szükségleteit csak az anya hordja, mert a férjem sokat utazott (hetekre el), amikor kicsik voltak. Görgettem én, majd megfeszültem, de mindig beborított. Nekem a barátnőim segítettek ilyenkor legtöbbet (enni hoztak, 1-2 gyereket elvittek kis időre, ilyesmi), és ezt jobban is szerettem, mint a családi segítséget, mert azzal beszólás is együtt járt.
KedvelésKedvelés
Egyáltalán nem off.
A múltkor beszélgettem egyik férfi vezető kollégával (tudjátok, multinál azért belefér a kávézás, miközben mindenki meg-sza-kad a munkában), állította, hogy a nők nem elég ambíciózusak, ezért nincs több női vezető.
Később szóba került, hogy a gyerekükért a felesége ér oda 4-re az oviba, kérdeztem tőle, figyelj, te Z. és ha te mennél? Á, azt nem lehet, akkor ő megbízhatatlanná válna a többiek szemében. És – mondom – nem lehet, hogy valami ilyesmi az oka a női vezetők hiányának, és nem az, hogy nem elég ambíciózusak?
Pár perc múlva sürgős dolga akadt, félbeszakadt a kávézás 😀
KedvelésKedvelés
Hopp.
KedvelésKedvelés
Naja, ezzel én/mi is szembesültünk többször. Ebben az a megdöbbentő, hogy nemcsak a férfi kollégák többsége gondolja így – vagy nem meri magának megengedni, hogy maskepp csinéja/gondolja – hanem a női vezetők (már nagyobb gyerekkel) – túlnyomó része sem fogadja el, ha a csapatából egy férfi azért lép le előbb, mert mennie kell a gyerekért. ha ők szívtak, szívjon más is. – tisztelet a kivételnek.
KedvelésKedvelés
Igen, a női szolidaritás, pontosabban annak hiánya egy külön, és nekem nagyon-nagyon fájdalmas téma, ami már itt többször felmerült a blog-on. Hogy a saját anyánk oda tudja vágni néha verbálisan vagy metakommunikatíve, hogy neked se legyen jobb, mint nekem volt, ideslányom.
KedvelésKedvelés
érdekes, hogy anyámban ez az ideslányom dolog kevésbé van meg (nyilván van). ő valahogyan azt szeretné, hogy nekem jobb legyen, azt hiszem. neki nagyon az elején volt csak szülői segítsége, aztán meg nagyon nem, ettől még jönnek, segítenek és valóban, velem az apukám is volt anno tp.-en. hát ilyen renitens család vagyunk. micsoda felismeréseim vannak. köszönöm blog.
KedvelésKedvelés
Erről az a jelenet jut eszembe, mikor egy egyetemi tanárunk (ideírom a nevét, ismerted te is, M. Marcell) 20 perccel előbb fejezte be a délutáni szemináriumot, és erősen elnézést kért, de mondta, hogy most született az első gyereke, el kell mennie a patikába a kenőcsért. Annyira, de annyira bírtam addig is, azután meg még jobban.
KedvelésKedvelés
politikai pártokat nézegettünk a zurammal. egy új párt honlapját bogarásztuk, beszélgettünk, politizáltunk
nézem ennek a kifejezetten progresszív párt listáját és látom, hogy a 35-ból 5 a női jelölt. háborgok ezen. a zuram is nézegeti. vitatkozni akar, látom rajta, hogy ez a szempont most nem tetszik neki.
és jön az érvelés (mint a férfi vezető kolléga dettó): bizonyosan a nők nem jelentkeztek elegen.
mondom neki: most te komolyan úgy képzeled, hogy ülnek az alapító fiúk egy teremben. asztal mögött, kezükben tollal, előttük papír és jönnek sorra, kettőre, karikára, szépen sorjában a jelentkezők, akik mind férfiak. nők meg nem jönnek. a mindenit neki! vagy hogy? pontosan hogy képzeled.
tényleg nem tudod elképzelni, hogy más oka van annak, hogy nincsenek ott a nők ugyanannyian, mint a pasik?
elgondolkodott, de már nem beszélgettünk tovább
(dettó, mint a fenti sztoriban)
KedvelésKedvelés
És tényleg nem tudják, elképzelni se. Ha meg mégis, és arról van szó, hogy jó, de akkor mit lehetne csinálni (döntéshozói szinten), akkor meg az derül ki, hogy semmit, mert ha a nőket támogatná a rendszer, az diszkrimináció lenne, ami megengedhetetlen.
KedvelésKedvelés
úgy tűnik nehéz kimondani. talán meg kimondhatatlanul igazságtalan, talán azért.
ezt: férfiuralom van a társadalmunkban és ez nem mehet így tovább.
KedvelésKedvelés
Ittenem, milyen zseniálisan tömören és pontosan írtad le!
Diszkrimináció! Pfuj! Mi olyat nem tennénk!!!
KedvelésKedvelés
és az a szar, hogy tényleg nem jelentkeznek, mert el se jutnak odáig önbizalomban, ambícióban, vagy gyerekük lesz; ezt hívják üvegplafonnak. írók se, ha már itt tartunk.
KedvelésKedvelés
“Ahol a nőket kizárják a döntésből és a cselekvésből, a köz megfoszttatik a cselekvések felétől, az értelem kétharmadától és a sejtések háromnegyedétől.” (Tudós Nagy Ferenc, Y.)
KedvelésKedvelés
Lájkolnám az idézetet.
KedvelésKedvelés
Anno apámat is basztatták, mert sokat foglalkozott velem, üzemi bulin dicsekedett, hogy milyen sokat tanulunk együtt. Megkérdezték, miért nem anyám ellenőrzi a leckémet, apám közölte: én csináltam a gyereket, én csinálom az oktatását is. Leülhetett volna magyarázni, hogy anyám magában olvasni sem tud, muszáj kimondania a szavakat, hogy megértse a szöveget, de rövidre zárta. Elvégre mi közük hozzá. Egyébként nem, nincs normálisan kezelve, ha egy férfi vigyáz a gyerekeire, az vagy papucs, vagy hős. Ezt a sztorit ismeritek-e:
http://www.lifenews.com/2014/01/09/picture-of-father-brushing-daughters-hair-while-holding-a-baby-goes-viral/
KedvelésKedvelés
De jó, hogy belinkelted. Most olvastam, eddig nem láttam sehol.
Pedig csak egy értelmes apuka, felnőtt, felelősségteljes, intelligens.
KedvelésKedvelés
Én is nagyon megrendültem az írástól. De magától a helyzettől nem. Mi meglepő van ezen? Semmi.
Matekból sem jön ki, hogy egy ember egy embernyi energiából és időből magán kívül (!) még másik három embert lát el.
Mégis ki a tököm gondolhatja komolyan azt, hogy ez így működik? Lazán, élhetően? Hosszútávon? Öt-tíz-tizenöt éven keresztül? Egyedül?
Hogy?
Miből vegyen el, ha egyszer az idő és az energia véges?!
***
Azt akartam még hozzátenni ehhez, hogy azért is szeretem és tartom létfontosságúnak ezt a blogot (és a többi – nem sok – hasonlóan szembenézőset), mert a példa láttára egyre többen merik kimondani azt, ami van.
Nemcsak úgy kimondani, hogy közben oldalra sandítanak, várva a köveket, a szemöldökrángásokat,
nemcsak úgy kimondani, hogy közben szem lesütve marad, és a kezüket tördelik,
hanem úgy kimondani, hogy a mondatoknak tartása és ereje van, és igazságérzete.
***
Még valami: felötlött bennem annak az ötlete, hogy milyen jó lenne (ezt már mások is felhozták itt), ha ilyen segítő közösségek jönnének össze a leterhelt anyák megsegítésére.
Figyelem: nők (jó, oké, esetleg férfiak is, de hát tudjuk, mennyire lehet számítani e témában). Nők segítésére.
Aztán egy óra kellett ahhoz, hogy újragondoljam ezt, és a fejemre koppintsak: bazmeg, már megint a nőknek adunk feladatot, hogy megsegítsék azokat a nőket, akik mellől a férfiak szépen kihátráltak. Mondván, nem “ü dóguk” (ti.: lakást rendben tartani, gyereket nevelni).
Dógozik a rencer rendesen, ugye?! Baromira felszívtam most ezen magam!
(Nem mintha az ötlet önmagában szar lenne, de ezt ÍGY NEM! NEM! NEM!)
Minél tovább folyik a diskurzus ebben a témában oly módon, hogy alapvetésnek tartjuk azt, hogy a nők feladata, kompetenciája a gyereknevelés, annál tovább marad beton a rendszer.
És sokszor milyen nehéz ebből kibújni! Beszivárog mindenhová a réseken keresztül is!!
KedvelésKedvelés
“nemcsak úgy kimondani, hogy közben szem lesütve marad, és a kezüket tördelik, hanem úgy kimondani, hogy a mondatoknak tartása és ereje van, és igazságérzete.”
ez nagyon tetszik ahogy írod
szerintem jó ötlet ez az egymás segítése dolog, ha van olyan család ahol segítségre van szükség, és mondjuk van egy olyan nő vagy pár ahol nincs gyerek, ott tök jól össze lehetne szövetkezni, vagy akár csoportosan is.
aritareal ha jól emlékszem már írt ilyet, vagy olaszbajöttem, hogy szokott ilyet csinálni, így mindenki nyer az együttműködésen.
meg van az a bántalmazott nőket segítő FB oldal is, lehetne erre is egy ilyen. vagy mittudomén, csak ötletelek.
KedvelésKedvelés
Köszi, örülök, hogy tetszik!
Én is jó ötletnek tartom, csak a kereten gondolkodtam el, hogy mennyire idegesítően rendszerbéli az is.
Sőt, ha alakulna plö ilyen fészbukcsoport, hogy bébiszitteljünk meg takarítsunk másoknál, akiknek szükségük van egy kis nyugalomra, levegővételre, elképesztő mozgás alakulna ki nagyon hirtelen.
KedvelésKedvelés
az a baj egyébként, hogyez folyamatos jelenlétet igényel, ha nincs fizikai közelség, de van mondjuk a segítő félnek saját gyerek, akor ez rögtön pluszfeladat.
KedvelésKedvelés
Én meg nimandi1-gyel (kéthónapos ikerpár édesanyja, csakazolvassa olvasó) levelezve jutottam arra, hogy szervezhetné(n)k olyan csakazolvassás kismama találkozót, ami alternatívája lehetne a hordozóklubos, kisgyerekeknek/ kisgyerekekről szóló délelőttöknek.
Budapesti, Budapest közeli kismamák, volna-e igény erre? (Délelőtti találkozó valahol a belvárosban, hogy mindenkinek “jó” legyen, valahol, ahol nem ijednek meg sok gyerektől, ahol meg tudunk inni egy teát, és a nyilvános szoptatástól sem botránkozik meg senki. És nem feltétlenül a hordozás, szoptatás a központi téma.)
KedvelésKedvelés
Jó bizony!
KedvelésKedvelés
Engem is érdekel. 🙂
KedvelésKedvelés
öööö belváros helyett ingyenparkolós helyen? nagyon ciki kérés?
KedvelésKedvelés
Gyertek hozzánk! Tea is van.
KedvelésKedvelés
14 hónapossal csatlakoznék.
KedvelésKedvelés
bajuszcic, Karina, Engem, Ani (=anitaspingar), Anita, nimandi1, binkieliott, MCsilla
Eddig ennyien vagyunk érdeklődő kismamákok 🙂
Írjatok a kismamarandi@freemail.hu címre, és miután mindenkinek a címe megvan, megegyezünk közösen, hogy mikor, hol találkozunk.
Ani, én azonnal még nem tudok találkozni, a gyermekágyi időszak felénél tartok, és még nagy szükségem van a pihenésre, de remélem, hamarosan találkozásra kész leszek. Addig írjatok! 😉
KedvelésKedvelés
Most látom, hogy szaporodunk 🙂
mosthogyittvagyok, legyél ott akkor is! Írj a fenti e-mail címre! 😉
KedvelésKedvelés
Ó, akkor nagy gratula neked meg a babának! na, most sajnálom, hogy nem vagyok már rég otthoni kismama.
KedvelésKedvelés
Köszönöm 🙂
Majd viszünk néhány csecsemőt a blogszülinapra ízelítőnek 😀
KedvelésKedvelés
Most olvastam a gyermekágyi részt, gratulálok!!
KedvelésKedvelés
Az ötlet tök jó.
Próbáltam hasonlót, hasonló megfontolások alapján. Nem fogjátok kitalálni, kiket nem érdekelt. Hát pont az érintetteket. Nem megyek bele, milyen okok miatt.
Sok hasonszörűvel azonban nagyon az esély, hogy menni fog, hajrá!
KedvelésKedvelés
3 évessel én is mennék…ez a korosztály még belefér? 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem simán, nézd csak itt a beszélgetés róla, meg a szervezés: https://csakazolvassa.hu/ti-irjatok-aktualis-2014/#comment-75995
KedvelésKedvelés
Szerintem is lazán belefér. Nem is tudok korhatárt 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon igaz, jó írás! Ez a kedvenc belőle”S ha megfeszülsz, ha végigcsinálod ezt, ahogy kell, akkor az az alap, a háttér. Akkor te vagy a túlbuzgó anyuka meg az unalmas háziasszony, aki mellől gyereknek, férjnek el lehet menni az igazán érdekes világba. Ha meg nem csinálod, akkor fejcsóválás. És nem szólhatsz, jobban jársz. Még csak nem is szólhatsz, mert akkor elkezdődik, de sűrű kéjjel ám, hogy mi van, nem bírod? Te vállaltad. “
KedvelésKedvelés
És amikor válóperben kérik számon, hogy nem volt elég jó háttér a feleség. “Alperes (a férj) elmondása szerint felperes (a feleség) nem pakolt be neki, mielőtt nyaralni indultak volna.” (Kb. szó szerinti idézet, és habár a sztori több, mint húsz éves, a dolgok nemigen változtak. A jog baromi lassan követi a változásokat. Már, ha van mit egyáltalán.) Na, de erre nem az jön ám, hogy “általános derültség a tárgyalóteremben”, hanem a felperes elkezdi bizonygatni, hogy de, ő igenis bepakolt.
(És tényleg bepakolt. Láttam.)
KedvelésKedvelés
Éva, szerintem iszonyú jól nyomod, erőn felül, méltósággal, humorral, és menjen a pékbe, aki megítél, elítél.
És menjen a pékbe mindenki, aki beszól, rossz érzést kelt, elvár úgy, hogy a kisujját sem mozdítja, hogy segítsen egy anyának.
Egy gyerekem van, egy részt vállaló férjem, és nagyjából hetente besokallok, hogy unom, hogy fáradt vagyok, hogy nincs semmire időm. El sem tudom képzelni, mihez kezdenék egyedül, három gyerekkel.
KedvelésKedvelés
Ó, igen! Én is így gondolom, de jó hogy leírtad Bogomir.
(Én itt nyomom a társadalomkritikát, de közben meg “el sem tudom képzelni, mihez kezdenék egyedül, három gyerekkel.”)
Minden elismerésem, Éva, (és Klári, és Gabi, és Andi, és Melinda, és Bea, és…).
KedvelésKedvelés
nagyon egyetértek, Bogomir köszi h megfogalmaztad!
KedvelésKedvelés
Bea nem, neki öt van. 😀
KedvelésKedvelés
🙂
ő de vígan él! a nagy (nagyok) nevelik a kicsiket, neki semmi dolga!
(bocsánat, nem ismerem Beát, de ahol háromnál több gyerek van, ott ez a jól ismert megmondó jó tanács. én hányszor megkaptam: neked könnyű! a nagyok segítenek! ja bassz, de ők sem nagyként kerültek ide)
KedvelésKedvelés
meg amikor a nagy kiborul, hogy a kicsi miért akar reggel vele játszani és miért nem hagyja aludni…. és mindkét gyereknek igaza van, és nem tudok mindkettőnek egyszerre jól dönteni
KedvelésKedvelés
Most erre előjöttem a readonly-ból. Sokszor annyira ezt érzem. Egyedül a gyerekekkel, akiket nem egyedül vállaltam. Egyedül mindig, ha betegek, ha én beteg vagyok, szétszakadni, hiszen a legnagyobb is még csak 10 múlt… Persze, sokszor megkapom, hogy bírod egyedül, de közben ha segíteni kellene, valahogy senki nem tolong. Szóban legfeljebb, gyakorlatban mindenki éli a saját életét. És az ember lánya nehezen kér, de néha muszáj. Az értetlen tekintetek, miért hozod magaddal mindig mindegyiket, nincs nagymama, nagynéni, senki? Hát két órán belül nincs, eddig sem volt, ráadásul én jöttem (menekültem? ) el a otthonról a gyerekekkel, idegen lakótelep…, idegen emberek. Ezzel a jól bejáratott egymást segítő háló is kihullott alólunk.
Nekem van fizetett segítség, gyerekfekvigyázás, anélkül egy szülői értekezletre sem jutnék el, ami pedig elvárás, mi az, hogy nem tudod megoldani??? Vagy a nagy hangversenyére a 2 éves kicsivel, este. Vagy a két középső fellépésére…. Vagy azokra a programokra, ahol külön kihangsúlyozzák, ez csak arról az adott gyerekről szól, tesvért ne hozz magaddal. Egyedül hagyni meg nem lehet őket, kicsik még.
És az apjuk tulajdonképpen még nem is tűnt el, hiszen 2 hetente szombat-vasárnapra elviszi őket, amióta a bíróság ideiglenes intézkedést hozott, fizeti az előírt gyerektartást. De abban a 12,5 napban, amíg nincs előírt láthatás, soha nem jelentkezik. Se telefon, se semmi.
Megoldom, mert muszáj. Még nem volt olyan,ami fontos volt és nem sikerült. És csak akkor engedem el magam, ha senki nem látja. De leginkább akkor sem, mert sokszor attól félek, ha elengedem, nem tudok megint felállni.
Álarc, folyamatosan. Itthon is, hiszen csak én maradtam nekik, mint biztos pont.
Így kifelé rendben vagyunk általában, a gyerekek kiegyensúlyozottak, újra. Már egyik sem áll az összeomlás szélén és nekem ez most elég.
És még nem adtam fel, hogy a gyerekeknek jár, ami előtte volt. Próbálom megadni nekik, sokszor teljesen kifeszítve magamat és sokszor mégsem megy.
Persze, nem minden fekete. Hiszen nyugalomban élünk újra, béke van körölöttünk. Vannak körölöttünk emberek, akik ismerik a helyzetet és alkalmanként segítenek. Előkerültek olyan ismerősök a homályból, akikkel már alig tudtunk egymásról. Szorosabbra fűztem a kapcsolatot a gyerekek barátainak a szüleivel . A vészhelyzetekben segítenek. De a mindennapok azok, amik fel tudnak őrőlni és azokra egyedül vagyok.
Ha kérdezik- mert sokszor megkérdezik-mindig azt mondom, vagyok én és még vagyok én. Nincs már mögöttem senki a sorban, aki beállna helyettem mondjuk egy sima betegség esetén. Mert a fizetett segítség véges, erős korlátok között tudok mozogni.
KedvelésKedvelés
Nekem mindig a kúpbeadás jut eszembe, amikor egyedül voltam a gyerekkel. Éjszaka van, lázas és üvölt, nekem meg be kell adnom a kúpot. Egyik kezemmel le kell fognom a két kezét, két lábát és a fejét, meg a fenekét, hogy a másik kezemmel be tudjam adni a kúpot. Elég nyomorúságos helyzet volt, magányosságom szimbolikus aktusa…
KedvelésKedvelés
Nekem a rémálmom – ami sajnos nemrég testet öltött- amikor állok a legkisebbel, aki kruppos rohamot kapott, a kezemben hajnali 3-kor és azon gondolkozom, most mit csináljak? Ügyelet, kórház, mi lesz a másik hárommal, aki alszik? Végül kihoztam a gyereket orvos nélkül a rohamból, mert nem az első kruppos gyerekem és mert volt itthon megfelelő gyógyszer, UH-os inhalátor …. Azóta van ezekre az esetekre vészforgatókönyv, mert mi van, ha nem krupp, ha nem múlik, ha, ha… Túl sok a ha, a bizonytalanság az életemben, jelenleg. Ezeket ti hogy oldjátok meg? És hogy lehet ezt a szintű egyedüllétet feldolgozni? Én már több, mint egy éve csinálom és még nem mindig megy. Pedig előtte is sokat voltam egyedül a gyerekekkel, sokat utazó férjjel. Család szintén messze. De az más, ha ott a lehetőség. Aki nem ebben él, az sokszor hasonlítja össze ezt a helyzetet azzal, ha a férj sokat utazik/külföldön él. Egyedül voltam akkor is, de nem magányosan. Azt hiszem ez a különbség.
És azt vettem még észre, akkor a környezet sokkal megértőbb volt, segítőkészebb. Most, hogy egyedül maradtunk, meg kell oldani. Elvárás felém. Gondolom, sokak felé.
Hát, elnézést, amiért ez ennyire negatív lett, de erről nem lehet/merek senkinek beszélni, belülről viszont folymatosan rág.
KedvelésKedvelés
Igen, kruppos roham is volt…nekem csak egy kis gyerekem volt akkor magányosan, így “könnyebb” volt. Utólag visszanézve sokkal nyomorultabbnak látom a helyzetet, mint amikor benne voltam. Valahogy hajtottam a mindennapokat, nem gondolkoztam, csinálni kellett, tenni kellett, menni kellett. Mindig azt mondtam magamnak, hogy most mi a francot csinálhatnék? “állítsátok meg a világot, ki akarok szállni?”
Valahogy ilyen küzdős voltam, hogy én nem hagyom magam, nem fogok összetörni. És a legjobbat hoztam ki belőle. De nekem ott voltak a szüleim, akik mindenben támogattak, amellett, hogy újra gyerekesítettek, ami azért elég zavaró volt…Nyolc hónapos korától neveltem egyedül a fiamat sok évig, de fiatal voltam, és úgy éreztem, hogy még nem játszottam le életem meccsét…Ráadásul keveset éltem családban a férjemmel, nem éreztem hiányát, azt sem tudtam, milyen az… Nagyon sokszor voltam magányos, néha azt számolgattam, hány éjszakát aludtam egyedül abban az évben…(volt, hogy 350-et….)
Hú, matsek, négy gyerekkel kemény lehet…Kitől elvárás ez feléd??? Miért toleránsabbak azzal, akinek külföldön dolgozik a férje, mint aki elvált??? (te választottad, idd meg a levét, vagy mi?????)
Fontosak a segítők, a barátok. Valamilyen erőforrás, örömforrás. Muszáj táplálkoznod valamiből, mert egyedül hamar kiürülnek a tartályok. Hogy ne csak vegetálj, hanem élj és örülj.
Semmilyen receptem nincs, de nekem helyre jött az életem. Nagy közhely, de mindig pozitív maradtam, ezért megmaradt a vonzerőm. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mert az a minimál program, hogy ellásd a gyerekeket és olajozottan menjenek a mindennapok.
KedvelésKedvelés
Próbálom a pozitív dolgokat meglátni ebben a helyzetben. Kifelé sokkal vidámabb vagyok, mint reális.
Vannak barátok, akik időnként segítenek is, de nehezen kérek. Ezt még nem tudtam megtanulni rendesen, kérni és elfogadni a segítséget. Főleg ha már előre tudom, hogy nem tudom viszonozni .
Elvárás? Hát, a környezettől. Hogy legyek vidám, kiegyensúlyozott, hiszn az kell a gyerekeknek – ami tökéletesen igaz.Az értetlen kérdések, hogy ezt nem vetted észre? Biztos ilyen volt, csak… és igen, én főztem, egyem is meg. (A legfájdalmasabb a saját anyám volt. Amikor már közel volt a nyugdíjazása, azt találtam mondani, de jó, majd tud többet jönni és segíteni, a gyerekekekkel lenni. Erre ezt mondta, neki nem életcélja felnevelni az én gyerekeimet. Én vállaltam, magamnak szültem. Azóta ezt kicsit felülbírálta, havi kétszer pár napban segít )
Tartályokat igyekszem tölteni, hiszen szabadidőm lett az apás hétégeken. Újra járok színházba, barátnőkkel moziba, nagyokat beszélgetünk.Sokkal kiegyensúlyozotabb tudnék lenni, ha az apás hétvégeken nem történnének olyan dolgok, amik nehezítik a kikapcsolódást. Ha szívesen mennének, ha tudnám, hogy jó helyen vannak, de legalább biztonságban, enni kapnbak. De sajnos ezek sincsenek meg mindig.
Nem mondom, hogy soha nem nehéz, nem fárasztó, de mivel a gyerekek gondja amúgy is az enyém volt nagyrészt, a minimál csomag nem okoz gondol. A fizikai – ellátás- része nem nehezebb, max anyagilag sokkal szűkebb keretek állnak rendelkezésre. De még élhető szinten.
A lelki része nehezebb, de ott is igyekszem megtalálni azt a helyet, ahol tudok töltekezni. Most voltam egy közösségben, ahol csupa elvált, özvegy szülő volt. Tartalmas előadások, érdekes beszélgetések, új ismeretségek.
Szóval alakul a dolog, de még friss a dolog, idő kell.
A vonzerővel nincs nagy baj, amiótta kiegyensúlyozottabb vagyok, jelentkező akad, csak én erre még nem állok készen.
KedvelésKedvelés
Ez mennyire értelmetlen kérdés:”te választottad, nem vetted észre?…
Nem, nem vettem észre, mert akkor és ott nekem az tetszett, arra volt igényem, az vonzott. Aztán megváltoztam, megváltozott talán ő is, megváltozott a környezetem, az elvárásaim. És ezért nem kell életünk végéig vezekelni és meginni a levét.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy itt vagy. Megkérdezhetem, hogy merrefelé laksz?
KedvelésKedvelés
Jaj, nem éltem át, csak el tudom képzelni, milyen lehet. Én egy hónapig voltam egyedül, igaz, két gyerekkel, de akkora szerencsém van, hogy pont akkor jött el nyugdíjba anyukám, aki két utcányira lakik tőlünk. Elég sok környékbeli család van, ahol a szülők, akik már nem dolgoznak, direkt közel költöztek a sokgyerekes gyerekeikhez, hogy bevethetők legyenek.
Nem tudsz valakit beszervezni, akivel megbeszéled, hogy ha nagy gáz van, akkor kocsiba pattan és átmegy?
KedvelésKedvelés
Nekem anyukám tavaly ment nyugdíjba. Többet jön, mint eddig, de ez havi 2* 2-3 nap. Közel költözni nem fog, ezt megmondta. Én megértem az indokait, elfogadom. Azt várja, mi menjünk oda, ott napi szinten segítene. De én nem akarok/tudok visszamenni gyereknek (mát többet éltem önálló felnőttként, mint a szüleimmel, gyakorlatilag 18 évesen eljöttem) , sem a város nem von. És a gyerekektől már mindent elvettünk – bár a többeszszám magamnak is érdekes- (házat, barátokat, megszokott környezetet, játékaik nagy részét, ) , legalább az iskolák, a város maga és a barátaik, a templom, a zenesuliu, a sportcsarnok megmaradt. Állandóság, minimál szinten.
KedvelésKedvelés
Nekem döbbenet, hogy a férjedet ennyire nem érdeklik a gyerekei.
KedvelésKedvelés
Kedves matsek, örülök, hogy előbújtál, légy melegen üdvözölve!
KedvelésKedvelés
Éva, naaaaaaaagy ölelés.
KedvelésKedvelés
Köszönöm mindenkinek. A szövegben fontos javításokat és új részleteket eszközöltem, mert éjjel már nagyon fáradt voltam.
KedvelésKedvelés
Ó, örömmel olvastam az új bekezdéseket!
KedvelésKedvelés
A gyerekek szuletese utan dobbentem ra arra, hogy teljesen egyedul kell megbirkoznom a feladattal, a ferjem munka utan hazajott, evett, pihent stb, de nem segitett, ugy volt vele, hogy en otthon vagyok egesz nap, van idom fozni, gyerekeket ellatni, folyamatosan ejszakazni. Egyszer nem mondta, hogy majd o felkel ejjel es megeteti vagy megnyugtatja. Meg sem hallotta amikor sirtak. A csalad tavol, baratnok dolgoztak es naluk meg nem is voltak akkor gyerekek. A kislanyom sokat betegeskedett ket eves koraig, az allando keszenlet, figyeles, stressz megtette a hatasat, depresszio majd panikroham lett az eredmenye. Ez a blog erositett meg abban, hogy ez tenyleg nincs igy rendben es nem en vagyok a gyenge, aki keptelen minden terhet magara venni. Anyukamrol csak annyit, hogy amikor szoba hoztam, hogy a ferjem mennyire nem vesz reszt a haztartasban vagy a gyerekekkel kapcsolatos teendokben, azt valaszolta, hogy nem rossz ember o es oruljek, mert sokkal rosszabb helyzetben is vannak nok (akiket bantalmaznak stb). Hat koszonom. Ennyit a szolidaritasrol.
KedvelésKedvelés
Detto.
Én úgy megutáltam a férjemet három hónap után, hogy egyszer éjjeli szoptatás vagy peluscsere után egyszerűen oldalba rúgtam az ágyban. Mikor megkérdezte, mi van, mondtam, hogy ha én nem alszom, akkor ő se, megfogadta, hogy jóban-rosszban. Válasz: te akartál gyereket, babázz te. Utána meglepődött, hogy válni akarok.
KedvelésKedvelés
HÖH! “Te akartál gyereket!”?? Apád faszát!!
KedvelésKedvelés
Hát ige, te akartál, ő nyilván ott sem volt, csak szemlélődött.
KedvelésKedvelés
És mi lett végül?
KedvelésKedvelés
Csapdában éreztem magam, izomból kijött a depresszióm, sokáig vergődtem, hogy összeszorított foggal le tudom-e élni az életem, csak a gyerek ne csonka családban nőjön fel. Aztán rájöttem, hogy szar példát mutatok a lányomnak, így azt tanulja meg, hogy a házasság egy érzelemmentes, sötét börtön, és hogy a nőnek a férje mellett a helye, legyen az akármekkora fitymaarc. Elváltunk, már öt éve. Az exem még ma se igazán érti, miért.
KedvelésKedvelés
Tényleg örülhetsz, hogy nem vert a férjed, anyád esetleg nem javasolta neki? Basszus, ne haragudj, de ez a szöveg, hogy járhatnál csadorban, meg kislánykorodban kimetszhették volna a csiklódat, hát milyen jó neked, ez felbosszant. Pár hétig vert volna az a jó ember, utána hogy örültél volna, hogy legalább azt abbahagyja, ügyes gyógymód.
KedvelésKedvelés
Évus.
KedvelésKedvelés
Igen ölelés-egy idegentöl is.Én majdnem elbögtem magam mire végig értem, nem is tudom…Most 4napja(mióta beteg vagyok)azon gondolkodom hogy azért vagyok beteg mert elfáradtam vagy azért fáradtam el mert beteg vagyok.Beteg vagyok és így feküdhetek.Atom rosszul kell lennie ehhez egy 3gyerekes anyának.Kivéva Évát aki még akkor se.Közben hihetetlen gondoltaim támadtak a családdal kapcsolatan, mindekivel, tehát a SEKIKKEL.Nem tudom hogy csak nekem merült-e fel, de az, hogy ez a mostani világ(nagyon nyálas)segítse egymást, körülbelül olyan kérés mint a szépségkirálynök beszédében a világbéke.Legyen világbéke.Legyen basszus.Nem lesz.Nem jön ide senki és nem segítenek.náunk is van egy olyan apa aki bicajozik veük, farag és mesét olvas.De nem elég.Mi ketten nem vagyunk elegek és szégyennek érzem amit a környezet végig néz és hagyja.A segítség nem anyagi kérdés és nem is helyrajzi.Néha kapunk sok pénzt és be kell fogni a szánkat.Amikor jól vagyok-és ez nem most van-akkor tudom, hogy ezeket a napokat együtt vészeljük át valahogy, és utána eszméletlen plusszt ad amikor látom hogy mások sokkal több segítséggel sem oldják meg, söt.Én büszke vagyok a kis ruha kupacunkra meg a gyerek játékaira amit a kutya szétrágva a párnám alá dug,mert tudom hogy minden egyes elcseszett dolog a próbálkozás jele.Elégedjünk meg mára annyival, hogy végül mindenki megkapja ami neki jár.
KedvelésKedvelés
Azert, mert masoknak is nehez, nehogy ez adja a pluszt. Ez ad erot? Vagy felreertettem valamit?
KedvelésKedvelés
Kis híján sírok…
KedvelésKedvelés
Nem tudom, mit mondjak, itt gondolkozom már reggel óta.
Ha a gondolatokkal segíteni lehetne…..
KedvelésKedvelés
Kedves Èva!
Ma átlépek a passzív olvasói (és aktívabb megosztói) oldalról az aktív kommentelö´k oldalára, mert úgy érzem, ezt a bejegyzést mindenképp meg kell köszönnöm. (a továbbiakban többnyire ékezet nélkül, német billentyüzet, nem magyarázkodásképp, olvastam a bejárati feltételeket…)
Rövid bemutatkozás:
Kb. egy éve olvasom a blogodat, napi rendszerességgel néhány hónapja és csendesen bólogatok magamban, nagyon tetszik. A héten már oda is vetettem magamat a géphez, hogy megszólalok, pontosan a gyermektelen c. bejegyzéshez, aztán nem jutottam a végéhez a kommentek elolvasásával, úgy meg nem akartam megszólalni, hogy nem látom át teljesen, mint mondtak az elöttem szolok es sokszor cenzurazom magam, megirok valamit aztan többször atirom, mig magam is megunom a sajat gondolataimat es szövegemet (tulgondolom, tulcenzurazom).
Kicsit magamrol: 32 eves vagyok, a nemet nyelvterületen elek, van egy tenyleg nagyon rendes es az egyenjogusagot, fair feladatmegosztast termeszetesnek tekintö (nemet) ferjem, erröl meg fogok irni, nem dicsekveskepp, hanem az ezzel kapcsolatos külsö hozzaallasrol, hogy hany es hany megjegyzest kaptam mar, hogy ezert nekem mennyire halasnak kellene lenni a sorsnak meg mindenkinek, tudomisenkinek, hogy összetehetnem a ket kezemet, hogy ilyen rendes ferjem van, aki nem mellesleg ilyen meg olyan szuper gyenged es ertön es jol szeretö apa satöbbi szuperlativuszok, amelyek lehet tenyleg helytallok is, csak az nem tetszik nekem, hogy megy a nyomasztasom, hogy mindezt en nem erdemeltem meg (pedig dehogynem! – egyebkent meg nem ertem, hogy ez miert erdem kerdese lenne, egyebkent meg ha az, akkor mindenki megerdelmelne, nana! – de attól tartok, hogy nem az, legalábbi valami ilyesmi dereng az eddig átélt és tapasztalt nehéz élethelyzeteimböl es egy melyebb eletkrizisemböl is, erröl fogok meg bövebben irni, csak elsöre nem akarok ajtostul berontani, meg kicsit szorongok meg es van bennem gatlas… Hogyan lehet jol elkezdeni egy ilyen blogos-kommentes bemutatkozast?
Tovabb: van egy bölcsibe epp most beszoko kisgyermekem, akik en tenyleg nagyon akartam es keszültem ra, es aztan nagyon megküzdöttünk magunkert (nagyon nehez, komplikacios terhesseg). Ha nagyon kellenek skatulyak, kategoriak, akkor lehet, hogy valaki ilyennek lat: “magatol sokat elvaro, tulzasokra is hajlamos kötödönevelös, altenativpedagogiahivö” nemtudomenmilyen kategóriájú anya; en ezt belülröl disztingvaltabban latom, probalok megforditani magamban sok mindent es megnezni a masik oldalt is, sok ketseg, aggodalom, szorongas van bennem, hogy jol csinalom-e, aztan ha tul sok, akkor levegöt akarok venni, es annak is örülök, ha megvan a minimum, de nincs körülöttünk segitseg (csaladok külföldön, ún. baratok is), ketten csinaljuk a ferjemmel, de neha igy is sok, fökent olyan elethelyzetekben, mint az elmult par honapban: 2 honappal a diagnozis utan meghalt anyukam karacsony elött par nappal, ezzel együtt is jött egy sor lezaras, elvalas, elengedes az eletemben, bölcsi, közben munkakereses nekem (es eredetileg olyan “karrierista” szakmam van, ahol nagyon nehez olyan allast talalni, hogy a szamomra fontos dolgok csalad, minösegi együtt töltött idö ES ertelmes foglalkozas, feladat a vilagban, egyszerre ervenyesüljenek /persze látom, hogy nem csak en küzdök ezzel a problemaval :-)/.
Miert irom epp ma ezt a kommentet? Mert a mai bejegyzesed több mondata is szo szerint rezonalt a gondolataimra, erzeseimre. Mert ugy erzem, az aktualis gyaszomban (de korabban is mas elethelyzetben is) regi baratok (es reszben a meg elö csaladtagok is) magamra/magunkra hagytak es csak megmondjak (pontosabban irjak), hogy hogyan kellene ereznem magam, mit kellene tennem, de ök meg a telefonkagylot sem emeltek fel honapok ota, (pedig tudjak peldaul, hogy anyam temeteset es a többi adminisztraciot ket orszagban kell inteznem egy harmadikbol (apamrol inkabb ne is beszeljünk…), mellette itt van teljes idöben a gyermek, akire a haldoklas idejeben es azota sem jutott eleg energia, közben az egyetemen a doktori kepzesem, közben lejart a gyesem es nincs munkam, ezzel együtt hamarosan biztositasom sem, ha addig nem jön valami kedvezö valasz, satöbbi, peldaul a napi kis lista es kis örületek es itt van a gyasz is, jo lenne erre is idöt es energiat forditani, rendesen megelni, mert mar kezd visszaütni az elfojtas es nagyon müködni akaras alvasszavarok formajaban) es mindenre az a szep es elegans valaszuk, hogy eddig is megoldottad, most is meg fogod oldani ügyesen, addig meg gondolunk rad (feszülj meg es ha jobban vagy, akkor visszajöhetsz, addig meg leülhetsz, egyes!, tanuld meg az anyagot jobban es gyere vissza az ötösert! mi megtettük amit kellett, radnyomtuk a kötelezö esemest, hogy gondolunk rad… oszt csók!) Nem az ö hibajuk, az enyem is, de most kiütközött, hogy nincs itt semmi flow, energiaramlas, csak energiadeficit. (Van egy nagyon jo baratnö, de neki is megvan a maga elege, de legalabb van ö, viszont a csalodasom is itt van: azert egynel többen vannak azok, akikbe az elmult evekben nyomtam az energiat, telefont, utazast, idöt nem sajnalva… nem patikamerlegen mericskelek, de ha mindenki hallgat vagy az egyszeri megszolalasaban nincs semmi együtterzes, megertes, megmondas, hogy hogyan kellene, es hogy en vagyok a szentsegtörö, mert a karacsonyt is megszentsegtelenitem azzal, hogy nem ugy ünneplem /a friss gyaszomban/ ahogyan azt szerintük ajtatosan kellene, akkor az feltünö…)
Ezert, meg azert is, mert minden mondata pontos es hozzam szol, rolam (is) szol! Köszönöm!
(Hüha, most megindulna bennem a szo, irnek meg, de bemutatkozasnak egyelöre ennyit. Kerdeseket szivesen megvalaszolok!)
A gyermektelen temahoz meg annyit, hogy emlitettek valahol a francia helyzetet, ehhez es a francia nö-francia gyerek nimbuszhoz szerettem volna nehany linket, adalekot irni a nemet nyelvterület blogos temai es tapasztalatai alapjan, de azt majd megirom oda.
Köszönettel (hu, tudom, nagyon hivataloskodonak tünök, de annyira munkal bennem a “fesz”… remelem, a következö mar oldottabban fog menni, igyekszem.)
M.
KedvelésKedvelés
szia, gyere igyal egy kavet/teat velunk 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm a kedves invitálást!
KedvelésKedvelés
Szia, M.! Engedd meg, kérlek, hogy én is üdvözöljelek.
Nincs semmilyen formai/tartalmi előírás a kommentek kapcsán azon kívül, amelyeket az “itt a bejárat” alatt lehet megtalálni. :)) Nagyon érdekes volt olvasni a soraidat.
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Lehetnek hasonlóságaink, nemcsak az alvászavar 🙂
Ezt a francia nö-francia gyerek nimbusz-os összehasonlítást is írd meg feltétlenül, nagyon érdekel.
KedvelésKedvelés
Megirom. Azt nem tudom, hogy akkor most ide irjam, vagy a gyermektelen alá?
Amugy komolyabb dolgokrol akartam irni es a francia kliset egy kicsit elemeire bontani, de most talaltam par perce egy “gyöngyszemet”, ugy erzem, ha mar francia, be kell tegyem ide, sirva röhögtem es egyebkent meg ki irja ezeket az egetrengetöen sztereotip es lenezöen butito zanzákat szakmányban??? Szemezgetek, aszongya: “Talán meglepő, de a francia nők csak kétszer mosnak hajat egy héten, frizurájuk a maga természetességével mégis mindig profin befésültnek, vastagnak és egészségesnek tűnik.” (…) “A fodrász szerint ha hajmosás előtt egy diónyi argánolajjal bemossuk a hajunkat és havonta legalább egyszer hajmaszkban alszunk, hajunk garantáltan egészségesnek és jól ápoltnak fog tűnni.” (…) “Nem tévhit, hogy a francia nők általában nem kövérek. Tényleg így van, pedig azt állítják, hogy nem fogyókúráznak görcsösen, de azért karcsúnak maradni számukra is nagy kihívás. A franciák nagy ínyenc hírében állnak, sokan mégis fontolóra veszik, hogy kikérjék-e kedvenc ételüket az étteremben. A lemondás pillanatában valószínűleg arra gondolnak, hogy a finom fogásoknál talán még az exkluzív ruhatárukat szeretik jobban.” (…) “de különösen kedvelik a sör és a tömény italok helyett finom borokkal kényeztetni magukat, mégsem gyakori a részeg francia nő látványa az országban.” (…) “Bár úgy tűnhet, hogy a francia nők milliókat költenek puccos ruhatárukra, ez a feltételezés távolról sem igaz. Sokkal jobban hisznek a drágább, időtálló darabokban, amelyeket nagy becsben tartanak és időnként elviszik azokat igazításra varrónőjükhöz. Van olyan francia nő, aki 30 éve ugyanazt az Yves Saint Laurent szoknyát hordja, abban jár be párizsi munkahelyére, abban utazik vidékre és családi eseményekre.” Link: http://divany.hu/tejbenvajban/2014/02/15/frenchchic/ (Persze, nalunk is van bizonyara olyan magyar nö vagy ferfi, aki ugyanazt a ruhadarabot (pl. macinaci) hordja 30 eve, csak kicsit belebüdösödik, talan… 🙂 röpke 30 ev alatt… Joeg! Eldobom az agyam! A komolyabbak jönnek a következö kommentben.)
KedvelésKedvelés
ha délután kimosod és utána rárakra a radiátorra/nyáron a szabadba, akkor végülis elméletileg simán lehet hordani harminc évig ugyanazt a szoknyát… 😀
KedvelésKedvelés
Ja, a francia nők azért nem híznak, mert a 70 % láncdohányos. Éltem kint, láttam.
KedvelésKedvelés
Én meg úgy láttam, hogy a francia nők és férfiak is ugyanolyan sokfélék, mint a magyar nők és férfiak, és általában az emberek szerte a világon.
KedvelésKedvelés
A kettő nem zárja ki egymást. 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, en is ezt akartam erzekeltetni a link közlesevel.
KedvelésKedvelés
Igazad van, Bajuszcic 🙂
Továbbgondoltam, és még az is eszembe jutott, hogy ha fél Európa azt gondolja a francia nőkről, hogy ők a vörös rúzsos, karcsú Femme Fatale-ok, még szarabb lehet nekik, ha még ezeknek az elvárásoknak is meg kell felelniük.
KedvelésKedvelés
Francia nö – francia gyerek (irom ide, jo?)
Tetszett a gyermektelen irojanak kiallasa, nincs mit hozzatennem (ill. talan max. egy ajanlast, egy igen jol megirt cikksorozatot a “legyen-e gyerekem, vagy ne legyen” temaban).
Egyvalamire kaptam fel a fejem: a francia es sved modell peldaerteküsitese, na ehhez szerettem volna hozzaszolni (most ki kellene keresnem rendesen az idezetet, meg fogom tenni utana, ha nagyon elferditem).
Volt egy kis dezsavü/dezsali-erzesem a francia emlitese kapcsan (a sved rendszer rendszerhibait nem ismerem reszletesen, ezert azt hagynam is). Az elmult egy evben rendszeresen követtem, hogy miket irnak nemet nyelvü blogokon (naturanya, kreativanya, kötödöanya, divatosanya satöbbi profilu? blogok). Meglehet közel sem latom at a teljes spektrumot, de van egy benyomasom (lehet, hogy elö-vagy teves itelet, nem tudom). Meg olvasom nehanapjan a ZEITot es nagyon nehanapjan egyeb szolidabb mondjuk gazdasagi/közeleti magazinokat de inkabb az erdekesebb online cikkeiket (persze nem föallasban, napközben rajtam csüng a gyermek, aki most szokik be bölcsibe). Szoval az volt a benyomasom, hogy a nemeteknel is egesz a közelmultig kritikatlanul ment a francia nö, a francia gyerek, rendszer es a francia stilus ajnarozasa. Es ereztem, hogy ez valahogy nem teljesen oké. Ekes peldaja ennek az amerikai szerzö Pamela Druckerman: French Children Don´t Throw Food c. bestsellere (nyomatták rendesen). Beleolvastam, tele van butito sztereotipiakkal, kicsit dühitett, legalabbis addig a szintig, hogy fontolgatni kezdtem, hogy talan meg fogom venni, vegig elolvasni es irni rola. Van egy eleg nepszerü es nagyon trendinek szamito (es nagyon a felszinen, pc-szinten mozgo) berlini anyablog: a littleyears es azon is több posztban ment a francia anya-, nö-es gyerekkepet illetö kritikatlan ajulat. Es aztan egyszercsak jött egy kicsit melyebben lattato riport a ZEITban “Liebe auf Distanz/ Távszeretet” cimmel (http://www.zeit.de/2013/37/frankreich-kinder-staatliche-fruehfoerderung) es akkor a littleyears is megpenditette, hogy “hm talan erdemes lenne elgondolkodni a rendszer arnyoldalairol, veszteseiröl, mielött etalonnak kialtanank ki”. “A szupernö elfaradt” cimmel: Link itt: http://www.littleyears.de/blog/superwoman-ist-erschopft/
Namost: mindennek, amit irtam vajmi keves köze van a magyar rendszerhez, ami egyebkent szerintem fenyevekre van meg az opitmalistol. Azt akartam ezzel erzekeltetni, hogy itt “afejlettnyugaton” is sok a rendszerhiba es azok nyilvan nem olyan mertekben es nem olyan sulyosan, mint otthon, de kihivasok ele allithatjak az erintetteket es attol, hogy egy csillivillinek es modernnek kikialtott rendszer, lehet meg nagyon sok vesztese. (Ez nekem most aktualis elmenyem: egy aranylag jobban müködö rendszerü orszagban elek /es eleg ideje ahhoz, hogy lassam, itt is van meg rengeteg tennivalo pl. bölcsi-ovihalozat ügyben/, ez a rendszer aranylag jo valasztasi lehetösegeket biztositana, vannak különbözö modellek, hogy mennyi ideig akarsz otthon maradni a gyerekkel, megoszthatod a masik szülövel az idötartamat, söt a különbözö modellekben kapsz plusz honapokat (es juttatast), ha legalabb egyszer csereltek, es vice-versa elveszited, ha nem csereltek, vagyis vegig csak az egyik szülö marad otthon a gyerekkel. Emellett van meg lehetöseg a gyerek iskolas koraig arra, hogy szülöi reszmunkaidöt igenyelj, de csak ket ev munkaviszony utan. Tehat lehet, hogy csak az en pechem es egyeni szoc. problemam, de akkor is frusztralo, hogy a rendszernek ezzel az elönyeivel a jelenlegi helyzetünkben egyaltalan nem tudok elni (ha erdekel leirom azt is konkretan, hogy miert, es reszben erintene a tema egy nöi karrier-nöi vezetök kerdeskört is, amivel kapcsolatban szinten vitatkoztam a közelmultban pl. nöi vezetökkel es nöügyi exminiszterasszonnyal). Csak igy egy kommentben ez sok lesz…
Summa summarum: oda akartam eljutni, hogy nem mind arany, ami fenylik alapon a francia rendszernek is vannak hatulütöi, de leginkabb rengeteg felszines klise kering rola (meg a francia nöröl es a vörös ruzsrol is :-)) es nezzünk kicsit a függöny möge! Idealis rendszer nincs. Ez nem jelenti persze azt, hogy a magyar “favagast” ezen az alapon rögtön fel is menthetjük, dehogy! Messze nem! Persze hogy nem es dehogyis, söt!
KedvelésKedvelés
Hát igen: a francia nők meg a vörös rúzs. Ez nekem valami olyasmi, ami után nyilván csak kullogni fogunk sokan. Amúgy, ez tényleg jó riport és nagyon örülök, hogy leírtad. Teljes döbbenet, hogy már papírja is van a franciáknak erről. Ennek ugyan csak szilánkjait szedtem össze itt egy nagyon hasonló vonalat követő országban, de egyelőre csak zsebre vágtam magamnak, nem raktam össze képpé, szintén csak motoszkált valami. Látom, hogy anya itt (is) sokszor kiégett, s van bizony, hogy antidepresszáns is van a táskában, a kötődés már egyre inkább hol általuk bevallottan, hol mások által kimondva is csorba ugyan de hát ez van, de azért korán válasszam el őket mindenféle értelemben, a gyerek-jóllét szintén az utolsók között lehet a 30országos listán (igen én is sok durva alvászavarról és oviskorúakat érintő pszichés problémáról hallottam már gyerekek között), miközben azt beszélik, hogy önjáróbbak ésatöbbi, pedig _elvileg_minden_megoldott_elvileg egy etalonnak tekintett rendszerben: anya- több szempont miatt is – vissza tud menni dolgozni „akár” 3 hónap után, anya és apa is tud rugalmas lenni (más kérdés, hogy valójában csak ki az, sőt kinek kell annak lenni), (sőt felénk gyakorlatilag vissza kell menni, mert alapesetben nincs tovább lóvé) wörkendlájfbelnsz satöbbi. (És most nem megyek bele, milyen instrukciókat kaptam helyi anyáktól, helyi mindenféle szakemberektől a gyerekeimmel való mielőbbi és kellő távolságtartás kiépítése érdekében … a gyerekek érdekében, a saját érdekemben, a házasságom érdekében etc.) Hozzá is kell tenni: vannak nagy pozitívumai is a rendszernek. Ugyanakkor azon gondolkodom, hogyha a magyar rendszerben is vannak hasonló szimptómák (így távolról látom csak és ebből adódhatnak torzítások, tehát javítsatok ki ti, akik benne éltek) és így akkor a lónak egyik oldala sem működőképes, vajon hol lehet a metszéspont, ahol elcsúszik minden? (Vannak sejtéseim, de ez itt most hosszú lenne és hát csak sejtések és vérmesen szubjektívek.) Meg még nekem ez nagyon kapcsolódik fejben ahhoz a gondolathoz, hogy ezekkel a „megoldásokkal” és „lehetőségekkel” megint csak az anyák és a gyerekeik kapnak feladatot, terhet, de durvát, úgyhogy mind az anya, mind a gyerek szempontjából szerintem elemi fizikai és érzelmi közelség is idejekorán felszámolódik/hat. És hát ennek ezek szerint – nemcsak az én szemüvegemen keresztül – vannak. lesznek következményei. (Egészen pontosan az én kis privát poklom ebből a 2oldali gyötrődésből származik, úgy hogy ehhez még nem 2-, de sokoldali basztatásban is élek és hát tényleg jó nagy szívás, mert minderre csak ketten vagyunk az apjukkal itt a távolban elvileg akár még igen jónak számító körülmények között.) Ja és figyelj csak: én sem tudok élni az itteni rendszer előnyeivel … és igen, érdekel, írj még.
KedvelésKedvelés
Orulok, hogy irtatok a franciakrol 🙂
A felmondat a bejegyzesben semmikepp nem arra vonatkozott, h ott minden fenekig tejfel, hanem arra, hogy politikai akaratbol legalabb mar a kereteket elkezdtek kialakitani. Gondolok itt olyanra, mint a rugalmas visszateres a munkaba, a csaladok eleg boseges anyagi tamogatasa, stb. Ettol termeszetesen a fejekben meg nem fog minden gombnyomasra megvaltozni (es a francia barataim is panaszkodnak, az sem eleg jo), csak pl. az olasz keretekhez kepest ez mar merfoldes elorelepes. Itt sem ellatorendszer nincs (ha van, veszett draga), sem munkahelyi segitseg (felallas?ugyan, vissza sem vesznek, ha gyereked van), az anyagi tamogatas pedig nevetseges. Nem veletlen, h a francia hatarnal sok csalad atkoltozik a masik oldalra, mert paradicsomnak latszik innen, ami ott keretkent van.
Idealis allapot meg sehol nincsen (azert is, mert a jo politika csak a kezdo lepes, az embereknek kellene valtozni), de fokozatok vannak.
A tobbi “info” a nem kover/dohanyzo/egyszoknyas stb francia nokrol-nem is mondok semmit 🙂
KedvelésKedvelés
Nemreg elkezdtem olvasgatni a te olasz beszamoloidat, nagyon jo, hogy irod! En is indittatast kaptam altaluk arra, hogy elkezdjem leirni ezt a rendszert, amiben en elek, es lassacskan alakulnanak is az irasok bennem, csak ezt az aktualis energiadeficitemet kellene elöbb rendezni (meg en irto lassan irok, ezerszer atirom, hogy rendesen nezzen ki, aztan meg törlöm, hogy ez milyen bena, modoros, pedig regen nagyon flottul iro voltam… voltam, valamikor a höskorban, amikor meg masvalaki voltam… talan… Egyebkent az jutott eszembe, hogy probalnek a magyar mellett nemetül is irni a benyomasaimrol (bar ez dupla munka es neha a szimplara sincs eleg idöm, energiam), de attol tartok, hogy megütnenek, hogy “mit kepzel itt ez a kis migrans perszona, ha nem tetszik neki a rendszer, menjen vissza oda ahonnet jött!” pedig nem erröl lenne szo.
KedvelésKedvelés
Hajra! irj, ha kedved lenne. Illetve eloszor inkabb azt kivanom, hogy sikeruljon kipihenni magad es ismet visszatalalni ahhoz, aki regen konnyen irt 🙂
KedvelésKedvelés
Hu, tenyleg sok közös van bennünk, es te is irj tovabb, en is irok. (Most egy kicsit zakkant vagyok par hete, tul sok lett ez a sok minden valtozas es valtozasfele körülöttem es bennem es azt vettem eszre, hogy neha ezerrel akarok zizegni ezer fele es irni es mondani, de annyira kimerültem ebben a nagy akarasban es közben a gyaszban meg a csalodottsagban, hogy egyszerüen fizikailag nem birom mar, faradt vagyok es közben pl. nem tudok aludni /alvasszavar/… ugyhogy irom, csak lassan fog menni, lassan fogok bontakozni, jo?) Emlitetted a kiegest: na ebben is van szemelyes tapasztalatom, meg papirom is, joeg, micsoda athallasok vannak abban, amiket irtal, az en dolgaimra! Es ez is közös: “milyen instrukciókat kaptam helyi anyáktól, helyi mindenféle szakemberektől a gyerekeimmel való mielőbbi és kellő távolságtartás kiépítése érdekében”. Mindenhol megy az ezerfele: en jartam mindenfele kötödös-es szopicsopiba is, ott az ellenkezöje megy, most jarunk Piklerbe is, ott mar mondtak, hogy azert ebben a korban kellene mar tudnia otthon egyedül jatszani, hosszan, most nem is ennek igazsagtartalma a lenyeg, hanem az, hogy formai szempontbol ugy erzekelem, hogy ingazom a különfele vegletek között (tarsadalmi minta, sajat elvarasaim, erzeseim, ösztönös vagy azza tett? dolgaim) es neha azt is erzem, latom, hogy nem hagyjak meg nekem a kompetenciat, nem nezik ki belölem azt, hogy magam is lathatom es zsigeri szinten erezhetem es “összerakhatom” magamban, hogy milyen a gyerekem, milyen vagyok en, milyenek vagyunk együtt es ennek hol lehetnek a lehetseges okai, gyökerei… Nem tudom ezt most jol megfogni, kellene aludnom egyet, vagy csak ugy nezni ki a fejemböl egy-ket orat, annyira kavarognak a gondolatok es nem hagynak nyugodni. Bocs, kesöbb irok meg.
KedvelésKedvelés
Na nem nyomasztás, csak úgy értem, ha neked is jó, mármint, ha írsz, de azért előbb aludj 🙂
Tudom, nehéz ügy az álmatlanság … ebben a gyakorlatilag folyamatos ébrenlétben nehéz elkapnom, mi hol kezdődik el és hol ér véget, mármint gondolat.
KedvelésKedvelés
ott, hogy a gyerek helye szülei, de nagyon kiskoréban az anyja mellett van, az anyáé meg a saját életében, felnőtt emberek között. ezt a fejlett ipari társadalomban semelyik rendszer nem biztosítja. szerintem egyébként elég egyszerű: a gyerekeket be kell vinni a munkahelyekre. megszüntetni a korosztály szerinti szegregációt és elismeri a nem termelő munka (pl. a gyerekekkel való foglalkozás) értékét.
csak ez ugye ellentétes az egész kapitalizmussal, amihez valami miatt nagyon ragaszkodunk.
KedvelésKedvelés
Hááát, izé, nekem ez így talált süllyedt, mert én konkrétan ezen a ponton szakadok ketté, meg meg, mármint amikor abból kell(ene) választanom, hogy vele vagy nélküle, ha és amikor nagyon kicsi. Ha azt választom, hogy vele, akkor a körülmények miatt igencsak – legalább tartósan, ha ugyan nem végleg – kivágok minden egyebet az ablakon, amit addig szociálisan-egzisztenciálisan-szakmailag összegereblyéztem-kuporgattam, ha meg azt választom, hogy nélküle, akkor meg az ő, meg úgy a kettőnk életreszóló kerekségén ejtenék nem feltétlen gyógyítható karcokat.
Amiket írsz, azokra emlékszem még a kiáltványodban is jól felhoztad. Akkor azonnal az jött nekem reflexként, hogy dehát ezt mégis hogyan ebben a megnyomorító fakkokban-élésben, amiben úgy és általában jellemzően mindannyian vagyunk. Fejben egyelőre csak eddig jutottam, amit így írsz, hogy “elismeri a nem termelő munka (pl. a gyerekekkel való foglalkozás) értékét és akkor nem azt kell(ene) mérlegelni meg azon egyensúlyozni, hogy miből és kitől vegyek el. (Ez lehet itt sűrű, de szerintem kivehető.)
KedvelésKedvelés
a rendszerszintű munkahelyi bölcsivel-bébiszitterrel + gyerekbarát hozzáállással amúgy elég sokat lehetne javítani a dolgon sok szektorban.
KedvelésKedvelés
Az egyensúly keresése mint feladat jó, a gond az, hogy csak akkor jövünk erre rá, ha felborult a mérleghinta. Család – munka – pénz -egzisztencia – pár – gyerekek – boldogság stb. , azt hiszem van mi között libikókázni, aki azt állítja mindez gyerekjáték az hazudik, magának. Nehéz ez mindenkinek.
KedvelésKedvelés
Re Mau Palantír – február 16, 2014 – 22:21 szerint:
na ilyen felvetés, majd kezdeményezés (nem enyém persze, mert akkor nem volt húsbavágó) volt az egyik munkahelyemen anno, de mondjuk úgy szépen, hogy érdektelenségbe fulladt a sok szarrágás közepette, hogy, miből, kinek, hányan, milyen alapon (pedig jól teljesítő privát szféra), aztán csak kihátrált belőle a kb. 80 %-ban férfiakból álló brancs, az érdekelt anyukák (2-3) meg sorra katapultáltak. Nem jó tanulság. Pedig bizony beérném egy ilyen megoldással.
KedvelésKedvelés
Örülök nagyon, hogy megírtad, és értelek!
Én is elkezdtem számolgatni, ki válaszolt a gyászjelentésre, ki nem. Utálom ezt magamban, de meglátom az illetőt, aki nem, és lerohadok tőle.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a megértést! Ez a lerohadok-érzés nagyon jól ratapint az aktualis lelkiallapotomra.
Bocsanat, hogy faziskesessel reagalok, kicsit lassu a reakciokeszsegem, többek között ezert sincs peldaul autom, meg jogositvanyom, mert annyira felek, hogy elgondolkodok, elbambulok utközben es elfelejtek valtani. Kellett nekem meg egy nap, hogy atszürjem magamban ezeket az erzeseket, gondolatokat… Az sült ki bennem ebböl a gondolkodasbol, hogy engem egeszen pontosan az zavar ebben az elfordulasban (vagyis, hogy nem reagalnak, nem jelentkeznek), hogy ök a partvonalrol aldasukat adjak es kvazi felszolitanak a totalis önkizsigerelesre, es azzal, hogy azt mondjak “majd te szepen megoldod egyedül, eddig is ügyesen megoldottad, most is menni fog, csak ügyesen, csak ügyesen!” teljesen kivonulnak, de azert kegyesen megengedik, hogy ha elült a vihar, akkor szinük ele jarulhatsz, de addig nem, addig feszülj meg egyedül es ertsd meg, hogy a kutya sem akar hallani olyan nyavalygasokrol, mint betegseg, haldoklas, halal, elmulas. Nem vagy trendi, ha ilyenekröl beszelsz… (Es ennek a tetejeben jön tegnap is egy olyan fejlöves, hogy szanaszet szall az agyam, leirom ide, pedig azt irta nem jarul hozza, hogy barhol is nyilvanossagra hozzam, de anonime sürgetöen kesztetö ingert erzek arra, hogy ezt a közerdekü gyöngyszemet közzetegyem, aszongya: nem hivtalak fel, mert… satöbbi…ilyen hangnemhez nem volt kedvem satöbbi… “Ha majd levetted a tüskeidet, talan fogunk tudni beszelni egymassal” (sic!). Bumm a fejbe!
KedvelésKedvelés
Szia M! Örülök, hogy itt vagy, írj nyugodtan, nincs miért feszengened.
KedvelésKedvelés
Ezeket a bejegyzéseket szeretem talán a legjobban. (És nem, nem azért, mert Neked nehéz… Ne értsetek félre!) A valóságos gyereknevelésről szólókat. Persze lehetne mondani, hogy bezzeg régen mennyi gyerek volt és mégis felnőttek… azért nem csak gyerekszámban különböztek az akkori családok és az akkori körülmények – és az akkori gyereknevelési norma, felfogás.
Nekem az a problémám van, hogy a férjem szeretne majd aktívan részt venni a gyerekkel kapcsolatos dolgokban – jövőre tervezzük az elsőt – és azért jó lenne, ha nem arról szólna, hogy ő napközben dolgozik, este pedig ő kel mindig a gyerekhez, hogy tudjon vele is lenni, hanem mondjuk elmehetne ő is gyes-re/gyed-re 1 évre (valamelyik bejegyzésben volt szó arról, hogy talán Svédországban az anyák és az apák is fél-1 évet maradnak otthon a gyerekkel, ez nekem nagyon megtetszett és a férjem is benne lenne), én meg elmehetnék dolgozni. Csakhogy az én álmaim állása közalkalmazotti, akkor lennék pályakezdő, nem nagyon számíthatnék nagy keresetre és aggódom, meg tudnánk-e élni. Vagy adjam-e föl az állom állást és keressek valami jól fizetőt, legalább erre az időszakra – mintha csak úgy választhatnék egy ilyen állást, mert akkor bőség lenne választások terén. Kicsit nehezen megy a logisztika, és persze addig még van idő, de ez időről-időre bekattan a fejembe. Jó lenne valamit kitalálni erre, még mielőtt a kényszerhelyzet kényszerpályára küld – azaz vsz. én maradok otthon, a férjem meg dolgozik.
Valakinek tapasztalat? (Iskolapszichológus szeretnék amúgy lenni.)
KedvelésKedvelés
Saját tapasztalattal nem szolgálhatok, de két közalkalmazott ismerős ezt az utat járja. Az első évben az anyuka volt gyeden, a második év most az apukáé. Náluk bevált, de ők már előtte is rettentő ügyesen zsonglőrködtek az anyagiakkal és az idővel.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, akkor is, ha nem saját! Azért ez erőt ad. 🙂 Meg tegnap jött új fejlemény, hogy a férjem azon dolgozik, hogy távolról is egyre több mindent tudjon megcsinálni (informatikus), így talán tudna valamennyit dolgozni gyed mellett is.
KedvelésKedvelés
Tök jó, amit írsz, jó ilyet hallani.
Nálunk a férjem volt gyesen.
Viszont tudok olyanról is, hogy a férj közalkalmazott, a feleség nem, de mindkettőjüknek sikerült megoldani, hogy félállásban dolgoznak – felosztották a hét napjait – nyilván kell hozzá némi logisztika, de működik nekik.
Iskolapszichológus ügyben nincs tapasztalatom, ott nincs esetleg “félállásra” lehetőség?
KedvelésKedvelés
Szerintem ennek februárhoz is köze van-nekem ez nem a libidó, hanem a kimerülés hónapja. Hideg van, hiába szedem az omega hármat meg a többi vitamint, mindig fáradt vagyok.
Ilyenkor én is videót nyomok be, vagy vannak talonban matricás füzetek, kréták, új csecsebecsék,, elég nagy szenzáció ahhoz, hogy lopjak egy anyamentes kávézós félórát.
Amit még bevált: mióta a most 4 éves nagyobb lányom egyéves, összeálltam 4 másik anyukával és gyerekeket cserélgettünk. Értsd alatta, volt egy nehéz délelőttöm, mert 4 órán át bevállaltam a magam mellé 3 másik apróságot, de a többi délelőttöm szabad volt.
Ez esetleg, ha önkéntes nincs, opció? Akár hétvégekre is jó, mikor nincs ovi, egy délelőtt-délután erejéig bevállalni jó barátnő gyerekeit, aztán utána való héten csere…
KedvelésKedvelés
ez szuper 🙂 mi mindig csak beszeltunk rola, de megvalositani soha nem sikerult.
KedvelésKedvelés
Na kb. ezt a gyerekcserét csináltuk, aztán ugyan hamar befulladt, pedig így lett a résztvevőknek idő, kinek, mire, kölyköknek meg társaság.
KedvelésKedvelés
Na, ezt én is próbáltam propagálni az ismerős anyukák között a környéken, mindenki részéről egy félmosoly volt a reakció.
KedvelésKedvelés
Amikor magyar ismerősöknek mondtam, mindig volt kifogás!
-más gyerekét nem pelenkáznám (a szar az szar, vazze!)
-kicsi a lakásunk (jó, mi tényleg házban lakunk a többi cserélgető anyával együtt, de a kicsikkel bizony mi is az alapszinten maradtunk)
-mikor a sajátom is sok, az idegen nyűgét is bevállaljam? (igen, brutál sok pl. télen felöltöztetni és kivinni 4 kisgyereket, meg kigondolni kreatív játékokat-ugyanakkor rohadtul megéri, az a 4 óra mindig eltelt valahogy, cserébe kaptam 4×4 órát. Visszakaptam a zen-t és kpihenve, úgy érzem, sokkal tartalmasabbak lettek a délutánok, több minőségi idővel)
-nagy felelősség, és ha más gyereke bajba kerül?
Na ez az egy tényleg nyomós érv, volt egy nap mikor a 3 éves kissrác hason hintázott, laphintán és előrefejelt a kavicsokba, jól felsértette a száját. Az ő húga meg pár hete leesett a bárszékről-igaz, azóta nem próbált meg hintázni rajta. És ott voltam, csak épp egy joghurtot nyitottam ki. De úgy vagyok vele, hogy az anyukákban megbízom, ők is bennem, apró háztartási balesetek vannak mindenhol. De van vakdugó, lépcsőrács, alapszinten azért gyerekbiztos a lakás.
——-
Én mindenkinek ajánlom. Kell egy kis rutin és 3 év alatti gyerekekkel durva az a heti egyszer 4 óra is, ugyanakkor a mai napig kapcsolatban vagyunk és már nem sokat, de tavaszi, őszi szünetben cserélgetünk, vagy én ajánlottam karácsony előtt egy vásárlós szombatot, bevállalva egy fél ovit. Nagyon, nagyon megéri.
Mert attól, hogy otthon vagyok velük, nem akarok nullahuszonnégyben gyerekezni, csillagászati összeg magánbölcsire nem volt (itt a teljes bölcsi tíz hónapra, tehát nyár nincs is benne saccperkábé hétmilla, azért ez az ittenieknek is sok).
De tényleg kell alany hozzá.
KedvelésKedvelés
Ezt itt én is próbáltam propagálni egy-két itteni magyar mamának, de nem voltak vevõk az ötletre, pedig az ötlet nagyon jó és pedig az alternatíva, a magánbölcsi nekik is nagyon drága. Én most nem tudtam már tovább várni, beadtam a drága fizetõs magánbölcsibe és most részben az is lesz a feladatom, hogy a rávalót megkeressem…
KedvelésKedvelés
Annyira élesen látom magam előtt a pillanatot, ahogy leírod, Dávid sír, az agyadban egy ér el akar pattani, elkezd csengni a füled és hallod a saját szívdobogásod. Ezért ilyen nehéz dönteni, hogy kell-e gyerek, mert sem, mert mi, hála neked/nektek, pontosan látjuk, hogy nem olyan egyszerű. Küldök egy nagy ölelést! És mindenkinek, aki gyereket nevel!
KedvelésKedvelés
Megosztottam nem olyan rég’ a fb-n a gyermektelent, és hát olyan szarvihar – már bocsánat! – potyogott a fejemre! Annyi férfitól kaptam kioktatást, hogy nekem kéne gyerek, hogy gyerek nélkül nem tudom, miaza… hogy ők akarnak – bár közük nincs hozzá – a méhemmel és testemmel rendelkezni, hogy szüljek, mert az kell, mert az ösztön. Nekem inkább az az ösztön, hogy az ilyeneket péklapáttal nyomjam orrba, mint tettem 8 évesen teljes női öntudatommal. De az azóta elmúlt, és csak nyelek, meg beleszoktam, megszoktam, hogy folyton bírálnak, hogy nem hallgatnak végig, hogy a saját virtuális területemen beleszólnak, magyaráznak, és szerintem pontosan tudjátok, miről beszélek.
Abban a korban vagyok, ahol sorra mennek férjhez, és szülnek a barátnőim és ismerőseim. Körbelőnek. És nem értik, hogy én nem.
Megtaláltam én is a párom, boldog vagyok vele – jaj, ezt annyira jó leírni! – és közös és egymástól független gondolatunk az az, hogy nem házasodunk, és nem vállalunk gyereket.
A környezet reakciója – igen, majd akasztják a hóhért, igen, az én nővérem is ezt mondta, aztán nézd meg, a kamaszkori lázadást befejezhetnéd, de egy utód kell, de hát hogyhogy nem, majd kinövöd. Miután megmagyarázom, hogy nem, és hogy ezen az se változtat, ha. Semmi, kész, ezek csak papírok, és amúgy a gyermektelen párok boldogabbak.
És engem ezért lenéznek. Hogy én nem akarok idióta fehér tüllruhát, és nézni, ahogy a félhülye nagynéném feje toccsan a krumplisalátában, hogy nem akarom, hogy az így is nehezen karbantartható testem eltorzuljon, felfúvódjon, vizesedjen, és aranyerem legyen, meg terhességi csíkjaim, és fluktuáljon a mellem.
Ma voltam a barátnőmmel – kisgyerekes anyuka – esküvői ruhát próbálni. Hát, szegény kicsi végigsírta, épp szeparációsszorong, tehát amint a kezembe került, hogy anyuka végre felpróbáljon egy ruhát, azonnal üvöltött, mint akit nyúznak. Én egyre frusztráltabb lettem, és arra gondoltam, hogy jól döntöttem, nem tudom elhallgattatni, állatokkal valahogy jobban kijöttem mindig is.
És közben arra gondoltam, de szerencsés is vagyok! Vagy nem, ez teljesen tudatos, mindig akaratos és makacs voltam, és ezért nem szültem bele a világba, mások örömére.
KedvelésKedvelés
Szia! Nem ismerem a neved, asszem…
De ezért köszi, jót nevettem: “én nem akarok idióta fehér tüllruhát, és nézni, ahogy a félhülye nagynéném feje toccsan a krumplisalátában” – látom magam előtt! 😀
KedvelésKedvelés
Szia!
Nem csodálom, most szólaltam meg először, eddig némán figyeltem. 🙂
Annyira jó olvasni ezt a blogot, és a kommenteket is! Ennyi őszinte megszólalást ritkán olvasok.
KedvelésKedvelés
Szia,
jó, hogy itt vagy.
KedvelésKedvelés
Akkor jól sejtettem, légy melegen üdvözölve! =)
KedvelésKedvelés
Nekem meg az a jelenet ugrott be a Szex és más semmi c. filmből, mikor Dóra az esküvői ruhaszalonban összefut volt osztálytársával.
KedvelésKedvelés
Ezek után meg kell néznem!
KedvelésKedvelés
Nálam az a taktika, hogy az ilyen reakciókat adó embereket törlöm, mert az idővonalam nem közterület, hanem a privát szférám (kifelé ha rá is keresnek semmi nem látszik), ahová csak a normálisan kommunikálni tudó barátokat, családtagokat, ismerősöket engedem, azon belül is több listám van, így nem minden posztot lát mindenki. Az a tapasztalatom, hogy sokan nagyon gáz módon tudják használni a facebookot, leskelődnek, ítélkeznek, a saját életüket hamisítják.
KedvelésKedvelés
Ó, igen, az egyik megmondóanyukát szívem szerint törölném, de a mindenféle diplomáciai kapcsolatok miatt meg kell tartanom – ugyanis az öccse az egyik legjobb barátom, és az indokaim aktívan érintenék a családi életét.
Igen, ilyenkor kiderül, kinek van vitakultúrája az érintettek közül, ki szemellenzős, ki tud következtetni, ki az, aki esetleg elgondolkodik az olvasottakon. Van, amikor megéri mégis, mert a nagy tömegben egy-egy olyan gondolat lát napvilágot, amire nem gondoltam, vagy olyan megközelítés.
Ez a gyerekvállalás-kérdés annyira megfogott, h minden nőismerősömet faggatom most róla, persze csak akkor, ha lehet teljesen őszinte, szigorúan férfimentes helyeken. (Ami azért szomorú, de jogos kérés.)
KedvelésKedvelés
Engem az is nagyon elkeserít, hogy férfiak törtnek pálcát, ha egy nő kimeri mondani, lehet nem akar gyereket. Mi a jó büdös francot tudnak Ők erről, mi a fenét vállalnak fel ebből az egészből? Külső szemlélők! Gyanítom, ha jobban beledugnák az orrukat a kákabűzbe, nem csak az illatos pelenkákba, akkor rohadt nagy megdöbbenés lenne a következménye.
Egyik barátnőm férje depressziós lett, amikor első gyerekük megszületett.
Másik férfi ismerősöm ginseng teát iszik napokkal azelőtt, mikor a gyerekek nála vannak, hogy bírja a gyűrődést. És ezek csak szösszenetek.
KedvelésKedvelés
Úgy értem kakabűzbe.
KedvelésKedvelés
Ellenben, ha férfi nem akar gyereket, az nettó normális dolog. Ki törne pálcát felettük?
KedvelésKedvelés
Annyira normális, kérlekk, hogy fel sem merül. Nem téma, hogy a férfiak akarnak-e gyereket vagy nem.
Érdekes, ugye?
Mert ahol meg van gyerek, azt is csak a nő akarta, nyilván…
Hm.
KedvelésKedvelés
Sőt! Erőszakolta.
KedvelésKedvelés
Há’ hogyne, “annyira akarta a zasszony, gondoltam, megadom neki, amire vágyik.”
KedvelésKedvelés
Igen, és ha már így akarta, hát legyen az ő gondja
KedvelésKedvelés
Ja persze! Az teljesen normális. Miért is? 🙂
Csöppet sem élünk egy irtózatosan ambivalens, torz társadalomban nemde?!
Én látom, érzékelem azt, hogy a férfiak mennyire abnormálisan viselkednek, gondolkodnak és ezt ők egyáltalán nem veszik észre, nem érzik, akkor se, ha erre felhívom a figyelmüket (néha volt hogy érezte).
Ti ezt nem tartjátok megdöbbentőnek?
KedvelésKedvelés
Nekem konkrétan ez történt: válás utáni első párkapcsolat, közöltem a pasival, hogy én 30 vagyok, világéletemben gyereket akartam, most vagy soha, ha neki nem kell gyerek vagy még ellenne 4-5 évig, akkor szakítsunk most, és keresek olyan partnert, aki szintén mihamarabb belevágna a babacsinálásba. Közölte, hogy késznek érzi magát és biztos jól megleszünk, három gyerekben gondolkozik. Na, ebből lett rögtön szülés után a “te akartál gyereket”.
KedvelésKedvelés
Édes ezzel a felnőtt viselkedéssel.
KedvelésKedvelés
Amikor történt, nagyon fájt, utólag visszanézve örülök, mert így nem kell tépelődnöm, jó döntés volt-e a válás.
KedvelésKedvelés
A ginsengesnek többet kellene együtt lennie a gyerekekkel, akkor edzésben lenne. Vagy valahogy másképp mozoghatna pl.
KedvelésKedvelés
Pedig sportol. 🙂
KedvelésKedvelés
Háakkómeg mit akar? Mozgassa meg őket alaposan, akkor a lakásban már csak pihegnek.
KedvelésKedvelés
De jó, hogy ezt írod, nem tudtam volna így megfogalmazni.
KedvelésKedvelés
Csak bőgök itt…feltolultak az emlékek…
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
Te is kapsz egy ölelést, jó?
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Bocsánat, hogy hosszú lettem.
Mint a pókháló, meg a bogár – lelkeink, meg az írásod. Nagyon sok bejegyzéseddel úgy vagyok – és itt még sokan mások-, hogy néha elég egyetlen mondatod, vagy szófordulatod és az egész lélek rárezonál. A bogárka elég, ha csak egyetlen szálhoz ér hozzá, az egész háló beremeg. Ez a mai posztod minden szálhoz hozzáért, az ingeráradat rázta a pókot, földrengés volt. Valamit kioldott. (Palya Bea: Hold „ bőröm érzékeny celofán vidék, sistereg… )
Én már akkor is erre gondoltam, amikor az Ez is milyen nap c. bejegyzésedet írtad. Igen, akkor/ma sikerült, olajozottan ment miden és volt energiám a szép becsempészésére is. És holnap? (Mert én kreatív vagyok és nagyszerű, mármint én, én tényleg!) De ez így nincs jól. Anyám is névtelen sztahanovista volt, és sziporkázó, és kreatív és tehetséges is volt, de belehalt abba, hogy egyedül húzta a kocsit, amin az egész család rajta ült. Ő tartott el, fent, és össze mindent és mindenkit, amíg ki nem purcant, végleg.
Én soha nem akartam gyereket (valamit elb@sztam és lett egy, van ilyen), mert megalázóak a nőiséggel és anyasággal kapcsolatos magától értetődőnek vett emberfeletti elvárások, bedarálnak és ölnek. Egy olyan helyzetben történt velem a katasztrófa, ami már önmagában is, terhesség nélkül is katasztrófa volt. Akkora terhet kaptam/ csináltam magamnak, amit egy ember egyedül nem bír el segítség nélkül hosszútávon. A végkifejlet előre beprogramozott. Elszegényedés, kemény élet, korai halál. Azon igyekeztem, hogy az energiáim minél tovább kitartsanak, hogy (mondjuk) Pannának minél tovább legyen anyja. Régen sokat rajzoltam. A teher, az embertelen teher. Él egy kép a fejemben. Látjátok magatok előtt a gyönyörű, erős, izmos férfit, Atlaszt, ahogy a vállán tartja a földgömböt? Na, ez egy hazugság! Pöcköljétek ki és tegyetek be helyette egy átlagos, kicsi, vékony nőt. Visszeres lábak, begörcsölt hátizmok, karikás szemek. Nézzétek! Ez van. Ez a valóság. Az enyém. De nem vagyok egyedi eset. Nők millióinak ez a valóság már ezer és ezer év óta.
Nekem ez van 10 éve. Még élek. De nagyon destruktív következményei lettek a testemre és az egészségemre nézve. Küzdök. Az életemért és Panna életéért. A felelősség napi 24 óra, heti 7 nap lassan 10 év óta. Egy apa ez alól kibújhat, nem szép, de megteheti. És meg is teszi, de hányszor! Egy anya nem. Ordíthatnék!
Máté. I. fogalmazott úgy, hogy államosítani akarják a magyar nők hasát.
Az élet szép! A rendszer a szar. Alkotmányba kéne foglalni:
„A nő akkor fogan és attól, amikor és akitől akar. Az ő joga eldönteni,
hogy szül-e vagy sem. Az ő joga eldönteni, hogy hol szül és hogyan.
Az iskolázott, szakmával rendelkező anyát az állam fokozott mértékben
támogatja, mivel az karriert áldoz fel azért, hogy ne fogyó nemzet
legyünk.
A munkaviszonyban lévő terhes, majd gyermekágyas nő anyaságának anyagi
terheit a társadalom, a honpolgárok összességét képező állam viseli;
nem pedig a munkaadója. A munkaadó, vállalkozó, nem szociális
intézmény. A munkahely teremtés tényével eleve a közjót szolgálja.
A terhes, a szülő, a gyermekágyas, és gyermekét 3 éves koráig nevelő
nő biztosítását az állam fedezi, és minden gyerekért megajándékozza
még 3-5 évvel, képzettsége szerint osztályozva.
§5/i) Minden magyar állampolgár anyának, a jelenlegi határokon kívül
is jár gyerekenkénti 3-5 év nyugdíjbeszámítás, ill. nyugdíjkifizetés
az átlagkereset mértékében. Akkor is, ha másik állam is gondoskodik
róla. (Máté Imre)
KedvelésKedvelés
Ha tudnám az ölelős ikont, most idetenném.
KedvelésKedvelés
bighug 🙂
KedvelésKedvelés
Megrendülten olvaslak, beszéljünk majd hosszút egyszer, nemsoká, jó?
KedvelésKedvelés
Megírtad hát!
bighug!
A kibújó apa meg gebedjen meg. A rendszerrel együtt. Máté Imre for president!
KedvelésKedvelés
Ilyenkor végtelenül szerencsésnek és szerencsétlennek érzem magam – én olyan családi háttérből jöttem, ahol a nő ha nem is egyenlő, már majdnem, apukám a világ legjobb édesapja – anyám helyett is szeretett és törődött velünk – a bátyám annyi terhet levesz a feleségéről, amennyit tud, a nagybátyám második apuka volt, és esti mesékre aludtam el, vagy diavetítésre, és a nevelőapám főzött anyukám helyett, mert anyukám gyűlölt, és a nagypapám főzött, mert a nagyi főztje ehetetlen volt, és még annyit mesélhetnék, a családi kirándulásokat, a társasozásokat, mozit, színházat, és a rengeteg közös munkát is a ház körül, a telken, és a méhészetben. Hogy lehetek okosabb és gyorsabb, mint a bátyám, hogy lehet velem “menőzni” minden vendégnek, és nem a bátyámmal. Hogy nem kell ahhoz felemelnem a hangom, hogy meghallgattassék.
Nekem ez a normális, én így nőttem föl, hogy a gyerek az mindenki gyereke, hogy van szavam, hogy kisautóztam, legóztam és babáztam is, és velem együtt a bátyám is, hogy a műhelyben játszhattam, és megtanultam, mi az a rókafarkú fűrész, és még sorolhatnám.
(Nekem az a tragédia, hogy megszoktam, és elvárom, hogy a világ ilyen legyen. Pedig nem így működik, nagyon nem. Annyira hallgatnia kell mindenkinek, aki nő,hogy egy nyíltszívű kis csacsogó extrovertáltból introvertált lettem.)
És olvasom a panaszokat, és nekem úgy tűnik, a férfiak többsége egyszerűen olyan, mint a cserbenhagyásos gázoló, nem vállalja a felelősséget.
Édesapám mindig azt mondja – megcsinálni könnyű, utána jön a neheze! Felnevelni még nehezebb lesz!
És hogy egyedül vagytok. Pedig az ember társas lény. Meg az Úr azt mondta, “társat adok neked”, nem pedig szülőkemencét, vagy háztartási robotot, vagy szexrabszolgát.
nekem az anyaság olyan természetesnek tűnik, ahogy a gyerekek is, hogy nem érdem, hanem állapot, olyan, mint a lélegzetvétel (nem, még mindig nem leszek anya)
hogy mindnyájan voltunk, és tudjuk, milyen gyereknek lenni
és hogy nehéz teher kihordani egy gyereket, rámehet a tested, az egészséged
ezt senki nem veheti át tőled sajnos
de a többi teher megosztható, és meg kéne osztani, milyen szülő az olyan, aki – oké, hogy rajtad nem – de a saját gyerekén nem akar ezzel segíteni? erre hogy nem csóválja a fejét mindenki, hogy miért nem törődsz a saját véreddel?
Ez persze mind költői, és már megint csak rovom itt a sorokat, kicsit szétOFFolva a dolgokat, és úgy, de úgy hiányzik a paradigmaváltás a szavakban, h valakit ne rossz szülőnek bélyegezzünk
hanem mondjuk ki, apa nélkül nem könnyű, sőt, és hogy kell a segítség
a másik szülőtől kell, nem mástól
KedvelésKedvelés
“erre hogy nem csóválja a fejét mindenki, hogy miért nem törődsz a saját véreddel?”
Ezt én sem értem. Ha a pasi fizeti a gyerektartást, azzal le van tudva minden.
KedvelésKedvelés
Nagyon szegény lettem volna érzelmileg, ha édesapám ezzel letudott volna mindent. 🙂
KedvelésKedvelés
Nyilván, én azt mondom, hogy ez a társadalom hozzáállása, elvárása.
KedvelésKedvelés
Kedves Éva!
Nagyon igaz, nagyon igaz, amit írsz!
Két találó mondatodat emelném ki:
“A gyűlölet gyökere a makacs képzet, hogy egyféleképpen kell élni.”
és
“A vízfelszín békés és csendes, a mélyben tavi szörnyek laknak.”
Ugyanezt fogalmaztam meg magamban nem is régen, csak másként.
Szerintem minden gondolkodó ember érez néha így, csak nem szabad kimondanunk.
Elvileg szabad a választás a nőknek, dönthetünk, hogy hogyan élünk.
Dönthetsz, kimondhatod, csak utána legyen erőd kiállni, amit a döntéseidért és az őszinteségedért kapsz!
Ítélkezik a világ, ítélkezésben élünk, a szabadságunk csak a felszínen nagyobb, mint régen lehetett, a mélyben ugyanaz működik.
Gyűlölet, el nem fogadás, béklyók…
Nem véletlen, hogy hegymászásról néztem videót és hozzád jutottam.
Én kiskorom óta “hegymenetben” éltem, aztán huszas éveim közepére elfáradtam.
De nagyon!
És ezt nem lehet!
Mert “másznod” kell, mindig, mindig és még tovább, és mosolyogni közben, ha beledöglesz is!
Mosolyogj!!!
Ha közben összeroppansz, az nem baj, csak ne lássák, ne legyen látványos, ne legyél “problémás”.
Igazad van, na, jó írás volt ez!
KedvelésKedvelés
üdv itt! ne búsulj, negyvenes éveidre visszajön a kedv. az első gyermekkel a hasamban még heti négyszeri alkalommal ejártam edzőterembe mászni — amíg rám jött az L-es méretű beülő (kb. ötödik hónap). 🙂 a férjem is mászott (neki egy darabig az autóbaleset csapta el a képességeit). aztán gyermeket neveltem, férjet ápoltam, kettő helyett dolgoztam, váltam, szerelmes lettem másikba… aki a gondolatát is gyűlölte annak, hogy mászom. szeretetféltésnek hívta. jött a második gyerek, én meg már negyvenbe fordultam. most hároméves a kicsi, elszállt a szerelem és a második pasi is, és újból kedvem van. csak előbb kellene kicsi turbó: futás, úszás, nyújtáj, jóga, aztán szél, csend, kövek reccsenése, karabiner koccanása a falhoz… kedv, az van!
KedvelésKedvelés
Köszönöm ribizli, a biztatást!
Én is örülök, hogy megtaláltam a blogot, bár teljesen véletlen volt.
Nem vagyok az az ember, aki…
Nem tudom megfogalmazni!
Őszintén szólva soha nem foglalkoztatott a nőiségem, az, hogy nő vagyok, az sem, hogy nőként milyen szerepet töltünk be a társadalomban.
Én én vagyok, nem “egy nő”.
Tettem a dolgom, és kész!
Aztán mégis idetévedtem, és rájövök, hogy “Jé, én ugyanezt gondoltam, csak nem fogalmaztam meg!”
Aztán most napok óta ezen agyalok!
Hogy mennyire igaz, hogy a nőket determinálják, és beskatulyázzák, csak azért, mert nők.
Én is szenvedtem ettől és észre sem vettem.
Sose voltam nagy filozofáló, hanem praktikus “ezt teszem, így ez lesz”.
Csak valamikor nem úgy lesz, mert rájössz, hogy nem egy felhúzott robot vagy.
Meg sokszor a világ se érti, hogy most miért nem megy, ami eddig ment.
Mitől vagy fáradt “pont most”.
Amikor eljön ez a pillanat, akkor kezdesz, illetve kezdtem én azon gondolkodni, hogy amúgy a teljesítményem mögött én ki is vagyok.
Vagy, hogy a teljesítésen kívül különben még mi egyebet akarok.
KedvelésKedvelés
a one billion rising esemény során megkérdezték tőlünk, miben áll nőiségünk. kicsit ideges lettem a kérdéstől, mert csak az a blőd dolog jutott eszembe, hogy a nők mások, mint a férfiak. aztán azt válaszoltam, hogy az én nőiségem emberi mivoltomban rejlik, a férfiakkal való egyenlőségemben és főleg abban, hogy ezt tudatosítottam. szerintem nincs férfi- és női munka, az egyik vagy a másik számára leosztható feladat. mindent el tud végezni és meg tud oldani mindkettő. hogy társamul, igaz, egyenlő partneremül csakis férfit választanék? már nem. ha egy nő “emberebb” lenne, mint bármely felbukkanó férfi, gondolkodás nélkül a nőt választanám.
KedvelésKedvelés
So tipical. Amikor lázadás az erőszak ellen, akkor megkérdezik, miben is áll a nőiség, kekeckedjünk kicsit, mit gondolnak ezek itt, hogy attól már különlegesek, hogy nők? Külön téma csak mert nők, hát nem ugyanolyan emberek ők is?
Amikor pedig azok a dolgok történnek — tehát általában — amiért a lázadás megindult, olyankor meg foggal-körömmel csimpaszkodunk a férfiúi / női kategóriákhoz tartozó pozíciókhoz. Olyankor nem jut az eszekbe, hogy hát ugyanolyan ember ő is.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy idetaláltál! Írj még! Mennyi közös elem van milyen sokunk sorsában.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Nagyon érdekes ez a “nőiség” témakör.
Azt mondtam, hogy nem érdekelt soha, de rájövök most, hogy érdekelt, mert, ha nem érdekelt volna, akkor nem idegesített volna mindig is.
És idegesített, idegesít is.
És gyűlölöm, amikor meg kell magyaráznom önmagamat, “mint nőt”.
Egyszerűen, ha agyonütnek sem értem, hogy mi ez a “nőként hogyan éled meg” ezt, azt, bármit.
Mi az, hogy nőként?
Úgy élek meg mindent, ahogy egy férfi is megélné, van egy cél, azért megteszek mindent.
Van egy ember, akit szeretek, érte is megteszem, amit tudok.
Meg mindenkiért, akit szeretek.
Ha kell segítek, ha nem kell, akkor csak vagyok nekik, mert nekem jó, hogy vannak (nem azért, mert teljesítenek nekem) és remélem, jó nekik is, hogy én vagyok számukra.
Nem vagyok tökéletes, de senki sem az.
Ezt csinálja egy nő, meg ezt csinálja egy férfi is.
Mi a különbség?
Idegesít, irritál ez az egész női-könyv, női-magazin, női-sport, női-hobbi, női…akármi dolog.
Pláne a női gondolkodás.
Szerintem ilyen nincs.
Tudom, hogy mi elvileg a női gondolkodásmód és személyiség: irracionális, érzelmeken alapuló, logikátlan, alárendelődő, játszmázó, körülíró, manipulatív, kitartás nélküli, és így tovább.
Plusz: a nők szeretnek össze-vissza vásárolgatni, hülyeségekről cseverészni, sminkelni, flörtölni, a “pasijukat” (de ronda szó) szidni, panaszkodni vég nélkül, koktélt isznak, és nem bort vagy whiskyt, nem tudnak számolni, pénzt befektetni, rendesen tárgyalni, röhögcsélnek, ha egy jóképű fickó szóba áll velük, popzenét hallgatnak és nem rockot, nem gyúrnak súlyzókkal, csak aerobikra járnak falkában, mert a nőknek kell a “csapat”, a színes cuccok, a vidám zene, hogy sportolni menjenek.
“Amúgy se a ti dolgotok a sport, régen is a férfi szaladt a mamut után, a nő csak otthon szöszmötölt. Hehehe”
Nem fűznék hozzá semmit, mert felháborít!
Ez mind nem igaz, ha ilyenek lennének a nők, a világ fele hülye lenne.
De idegesít ez a kép, igen, mert úgy érzem, hogy ez van rámtukmálva.
Ilyennek kellene lenni, mert, ha nem, akkor megkapod, hogy “Jégkirálynő” és “Fú, neked Férfiagyad van!” “Meglásd, nem vesznek ám feleségül!”
A pénzes dolog külön idegesít, mármint, hogy a nőknek nincs pénzügyi érzékük, és a nőknek nem is kell pénz, mert a nők érzelmi lények, nekik a szerelem a fontos, az otthon, a biztonság, a meghittség és a férfi.
A pénz meg majd jön, ha jön, ha nem meg úgy is jó.
Lényeg a család összetartása, aki pénzről beszél az pénzéhes, anyagias, spirituálisan korcs.
Ó, nem!
A nőknek is kell pénz, saját pénz és elég pénz, olyan, amiért nem kell kuncsorogni meg alázkodni, hanem te keresed meg.
Ehhez pedig munka kell, a munkához meg tájékozottság.
Az még nem jelent tájékozottságot, ha tudod a legtrendibb körömlakk színét.
A “csajos” kifejezéstől hányok, a “csajos irodalom”-tól nemkülönben, szinte mind arról szól, hogy a hősnő egy vagy több férfin rögeszmél végig, a férfiak körül pörög, közben mellékesen csinál valamit, ami elhanyagolható.
Szerintem a nőknek igenis pénz kell, saját pénz, hogy tudjanak mozogni a világban, hogy tudjanak dönteni, választani ahhoz pedig hivatás kell, amit jól csinálsz.
Kell, hogy legyen érdeklődési köröd, hobbid, hogy ne Nóra legyél a babaházban.
Aki úgy van kezelve a férje által, mint egy retardált.
Vagy 100 Torvald Helmerrel találkoztam már életemben, na jó, annyival nem, de harminccal biztosan!
KedvelésKedvelés
Mennyire értelek!
Soha nem úgy hivatkoztam magamra, hogy az ember lánya, hanem úgy, hogy ember.
Két olyan hobbit űzök – egy csomó minden más mellett – ami “férfias”, és nagyon kevés nő van, aki űzi.
És végtelenül büszke vagyok rá, hogy elfogadták, hogy nő vagyok, és hogy ez nem azt jelenti, hogy kevesebb vagyok, vagy kevesebb feladatot lehet rám bízni, hanem ugyanolyan “haver” vagyok, mint bárki más, és ugyanúgy értem a poénokat, és alkotok véleményt, és nyújtok segítséget, és várok segítséget, és viszem a terhet, mint akárki más.
És ami még különösebb – vannak ott barátnőim, nem jégkirálynők, nem megmondóemberek, hanem igazi barátnők, akik azért vannak ott, mert szeretik a sportot, és órákat tudunk a sportról és az élményekről beszélni.
És hogy változtattunk azon a meggyőződésen, hogy “férfias sportot” nők csak fickóvadászatra használnak.
És van saját pénzem! 😉 mert a nőnek nem apanázs kell, hanem vagyon, tőke, amivel tud gazdálkodni megítélése szerint.
És amit képes megszerezni.
KedvelésKedvelés
Elmondod, mi ez a két dolog? Kíváncsi vagyok. 🙂
KedvelésKedvelés
Hűha, hát ez lesz az igazi outcoming! 🙂
Jelenleg egyiket se csinálom aktívan, mert elcsúsztam a konditerem lépcsőjén, és lett egy szalagszakadásom, és abból próbálok más sportokkal felgyógyulni, úgymint futás és kondi, hogy mielőtt visszamennék, megerősödjön az a fránya szalag. 😉 (meg fogynom kéne, és ez most nem hiúsági kérdés, fekvőbetegként rengeteget felszedtem.)
Airsoftozom/tam, ez egy technikai sport, ami jó adag állóképességet kíván, tulajdonképpen megfelelő védőfelszerelésben játékpuskákkal lőjük egymást lehetőleg erdőben, túraterepen. Csapatjáték, fontos a jó kommunikáció, és összehangolt mozgás, és becsületalapú, mert a találatot be kell vallanod, és így “kiesel”. A találat maga nem fájdalmas, meg az adrenalin hatása alatt elég sokszor nem érzed, de néha látszik utána, kicsit olyan, mintha “megvertek” volna.
Kicsit olyan, mint a paintball, de mégsem. 😉
A másik a középkori kardvívás, nagy virsliszerű gyakorlókardokkal “csépeljük” egymást, néha határozottan vicces, és sajnos néha nagyon fájdalmas is, amikor pl kobakon vernek. De okulsz, és megérted, mi az értelme a hárításnak. 🙂
(Igen, ezek mellett véletlenszerűen csinálok mást is, pl futok, kondizom, és teljesítménytúrázok, de véges időm és energiám van mindenre, sajnos egyiket se mondhatom rendszeresnek.)
KedvelésKedvelés
Köszi, hogy leírtad. A kardos tényleg nagyon vicces lehet! 😀
KedvelésKedvelés
Küldök mindenkinek egy ölelést és két puszit! Nem kommentálnám sok történetben a környezetet, mert kimoderálnák vagy személyiségi jogokat sértenék.
KedvelésKedvelés
Amikor Berlinben voltam au-pair-ként egy családnál, az anyukának egy 4 és egy 8 éves kisfiai voltak, egy férje, saját (külön) autója, én gyerekvigyázónak heti 6 nap 6-8 órában és egy takarítónője, aki hetente egyszer jött és kb. 8 órát dolgozott.
Egy év után már nekem is ez volt a természetes.
Az anyuka nem nagyon dolgozott olyan értelemben, mint ahogy mi értenénk. Munkahely nem volt, folyamatosan valamilyen ezo-spiri-, vagy gimnasztika – , masszázs – , stb tanfolyamokra járt, képezte magát, azzal foglalkozott, ami érdekelte, majd némelyikből oklevelet szerzett és utána ő maga oktatta kurzusokon, ha volt elég érdeklődő. Úgy sejtem a kiadásai mindig magasabbak voltak a bevételeinél. De most ez mellékes. Sok ismerősgyerek anyukájának volt au-pair-je, de alkalmi babysiter mindenkinél és takarítónő , vagy bejárónő szinte mindig. Ott meg ez a normális. És most ne jöjjetek azzal, hogy ő is csak kihasználja a nála szegényebb női munkaerőt. Nem. Nekem jó volt a nyelvtanulási lehetőség, mert iskolába jártam és fizették az iskolámat. Akkor dúlt a jugoszláv háború, Sabra, a takarítónő egész családjával menekült Németorszába. Nem beszélt semmit németül. Neki szüksége volt akkor arra a munkára, megfizették és megbecsülték a munkáját.
Itt nincs szabadság, ha egy felnőtt ember, egy nő nem kereshet háztartási kisegítőt, mert kritika áradat zúdulna rá, ha meg kell magyaráznia, ha bejárónője van.
Ne ám már! Hol élünk!?
KedvelésKedvelés
Igazad van. Én annyira bírom, mikor Pál Feri azt mondja, hogy aki megteheti, adjon munkát más embereknek. A társadalmi szolidaritás egyik formája, hogy akinek van fölöslege, munkát ad olyannak, akinek lehet, hogy csak ez a biztos bevételi forrása lenne. Takarítás, gyerekvigyázás, idősgondozás, ilyenek.
KedvelésKedvelés
Én úgy tudtam elvégezni az egyetemet, hogy minden nyáron Németországban dolgoztam mint takarító, vagy kerti munkát végeztem, illetve fát hasogattam tüzelőnek. Volt egy baráti család, ahol laktam, ők segítettek is munkát találni a faluban, aztán kint voltam 3-4 hétig, és megkerestem annyit, ami az ösztöndíjjal együtt nagyjából elég volt egy tanévre. Először furcsa volt, hogy minek fogadnak valakit ilyen munkákra, mert ezek az emberek nagyon kényelmesen, nyugisan éltek, messze nem güriztek annyit, mint bárki, akit Magyarországról ismertem, ezért úgy gondoltam, simán beleférne nekik a házimunka – ott volt nagy gyúrós Jürgen, nem értettem miért nem vágja fel ő a fát, miért fizet ezért valakinek. Aztán láttam, hogy ablakpucolás helyett inkább együtt van a család, elmennek strandolni vagy bármi és így már érthetőbb volt – ráadásul ismertek engem, a többségnek jól esett, hogy munkát adhat nekem és segítheti ezzel a tanulmányaimat.
KedvelésKedvelés
Méhekbe magzatok parancsolásához még egy szempont. Mire számíthat az a nő, aki nem tudja, nem akarja felnevelni a gyerekét és örökbe adja? Ez az, amit nyilvánosan nem lehet felvállalni, plakátkampányok dacára sem.
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes beszélgetéseim voltak csütörtökön. (Ugye nálunk most az a szituáció, hogy dolgozom sokat, családfenntartó vagyok. Gyerekek apja nem dolgozik már három éve, csak alkalomszerűen. Súlyos depressziós, nem tudok neki segíteni, bár szeretnék, mert nagyon szeretem. Az tartja életben, hogy gondoskodhat a lányokról. Nagyon keveset vagyok otthon, minden szülői estre, előadásra stb. apuka jár. A középső lányéknak most volt egy több alkalmas előadásuk, mindegyikre vitt több tálcányi szendvicset. Otthon elvégzi a házimunkát, főzni anyósom főz, én csak kb. heti egyszer. A hétvégeket a szerelmemmel töltöm 180 km-re. Mindenki tudja, mi a helyzet, nincs hazudozás, bujkálás. A legkisebb gyerek hétéves koráig, 12 éven át otthon voltam velük klasszik háziasszony anyuként, élveztem, de ennyi elég volt bőven.)
Tehát a szólóesten, ahova beestem hullafáradtan, több heti 10-12 órázós meló után, egy anyukatárs kérdezte, hogy mi van velem, most milyen jól nézek ki. (Ez azt jelenti, hogy nem vagyok 45 kiló, mint mikor utoljára látott.) Én meg elmondtam, mi van velem. Fáradt vagyok, de klasszak a lányok, jó a munka, szerelmes vagyok, záros határidőn belül szeretnék vidékre költözni a kedveshez. Szintén háromgyerekes anyuka, szintén “álompár” tagja az adott közösségen belül, mint mi is voltunk. Volt egy kis csönd, aztán kitört belőle, hogy mennyire irigyel engem a bátorságomért. Én meg pont nem érzem magam különösebben bátornak, egyszerűen csak jöttek a dolgok maguktól, és látám, hogy ez jó… Azt mondta, hogy nem is amiatt, amit csinálok, hanem hogy ezt ilyen természetesen felvállalom, és nem érdekel, mit szólnak hozzá a többiek. Mert ő azért nem lép, mert neki csak ez a közösség van a szar családi életen kívül, és fél, hogy ha “szaranyaként” viselkedik, kitaszítják. Érdekes volt.
(Ja, és nem érzem magam szaranyának, tök jó anya vagyok, bár mindig utáltam a gyerekekkel játszani. Azt szerettem, amikor kicsik voltak, hogy lefeküdtem egy könyvvel a földre és olvastam, ők meg ugrálhattak a hátamon. Gulliveresnek hívtuk.)
Elnézést, kicsit hosszúra sikerült, de most van időm ventillálni 🙂
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon jó volt olvasni!
KedvelésKedvelés
Átélni is jó, de sok munkám van benne, hogy jó legyen.
KedvelésKedvelés
Most akadtam erre az oldalra.Egyelőre szokom.Bogarászok olvasgatok.
Viszont egy élmény máris leírok.Kicsi volt 2 hónapos.Nagy 3 éves.Alváslaborba volt hivatalos egy éjszakai megfigyelésre….Kütyük rajta, légzés mérés.
Apukája volt bent vele.Megváratm a babával míg elpilled, azután férjemmel maradt.Reggel mentem hozzájuk…
Volt részem beszólásban…”bent hagytad az apjával???És bent maradt????”Nem izgultál?”(de izgultam az eredmény miatt).
Könyörgöm, nem egy hajléktalan ismeretlennel maradt bent a gyerek.Hanem az apjával.
KedvelésKedvelés
Szia! Maradj velünk, kérsz kávét?
KedvelésKedvelés
örülj, hogy nem kérdezték meg: és szegény férjed? nem is tudott emiatt vacsorázni?
🙂
KedvelésKedvelés
Ez a poszt egy óóóriási felkiáltójel, beletornyosul a világba.
KedvelésKedvelés
A mai szösszenet. Vásárolni voltam a legkisebbel, egyedül. Egy idős hölgy odajött, hogy milyen barátságos, nyílt és kedves kisgyerek. Biztos van testvére. Mondtam neki, igen, látszik rajta, hogy negyedik gyerek.Erre azt mondta nekem: Fogadja őszinte részvétemet….
Sok mindent megbántam az életemben, a házasságomban, de a gyerekeket, egyiket sem, soha egy pillanatra sem. Nekem erőt adnak, hogy vannak nekem, az elején, amikor a gödör alján voltam, az segített kimászni, hogy szükségük volt rám. És fura mód a legkisebb adta a legtöbbet nekem lelkiekben, holott vele volt a legtöbb “gond”nehézség, fizikai értelemben, a korából adódóan..
Arra a kérdésre pedig, hogy nem, bántam meg a helyzet tükrében, hogy vállaltam a negyediket is, én csak annyit szoktam kérdezni, hogy miért, mit javasolsz? Dugjam talán vissza? Ezután ezért már nem firtatják a dolgot.
Ezelőtt a válasz előtt sokszor ment tovább a kérdezősködés, és ha a negyedik nem lenne, talán még együtt lehetnénk? Vagy esetleg a harmadikat is megbántam már időközben ? Meguntam, nem magyarázkodom.
KedvelésKedvelés
Szia Matsek!
4. gyerek dilemma előtt állok, és nagyon szeretnék veled beszélgetni erről, mert közös gondolkodást vélek felfedezni a soraidben.
Kérhetnék egy email címet? Nem tudom, hogy szokott ez menni.
KedvelésKedvelés
Mi is a negyedik után mentünk szét. Illetve én mentem. Mert akkorra már égbekiáltó volt, hogy csak én viselem a terheket, ő pedig a: “Hát hadd engedtessék már meg nekem… (alvás, magányos kávézás, fürdőzés, biciklizés stb)” Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogy alakult volna, ha nincs a negyedik. És lehet, hogy akkor (tovább) bírtam volna. Hálás vagyok a kicsinek.
KedvelésKedvelés
matsek és anita!
hatalmas tiszteletem küldöm nektek, amit bírtok, csináltok és emelt fővel tesztek.
KedvelésKedvelés
Anita, mesélnél erről személyesen is?
Kérlek, írj a kismamarandi@freemail.hu címre, ha (még mindig) úgy gondolod, hogy szívesen találkoznál néhány blogolvasó kismamával.
KedvelésKedvelés
ez mennyire !
” nem, bántam meg a helyzet tükrében, hogy vállaltam a negyediket ”
hasonló: ikrek? és akartál ikreket?
(miért, azt lehet akarni, vagy nem akarni?)
KedvelésKedvelés
Azért engem a férjem csak éppen be nem tuszkolt a műtő ajtaján az abortuszra 😦 OK, ezt nyilván nem szó szerint értem, de még abortusztablettát is szerzett külföldről) , szóval akár jogos is lehetne a kérdés. Amint az is.
Bár szerintem nem konkrétan a negyedik gyerekre ment a házasságunk, de hogy volt benne része az biztos. Inkább nevezzük katalizátornak a folyamatban.
A vessző meg véletlen…. 🙂 Helyesen : nem bántam meg … ?
KedvelésKedvelés
Szia matsek, jössz a kismamarandira? 🙂
KedvelésKedvelés
http://www.harmat.hu/index.php?page=shop.product_details&category_id=2&flypage=flypage.tpl&product_id=4&option=com_virtuemart&Itemid=2
KedvelésKedvelés
“De a hangokat túlkiabálják, egyszerűen nincs pofánk panaszkodni, ezt vállaltuk, mindenki bírja, meg aztán másoknak még nehezebb, és persze örüljünk, hogy egyáltalán lett és egészséges.”
Tökéletes mondat.
😦
KedvelésKedvelés
Én ezek mögött nem gyűlöletet látok, hanem szorongást. Én nem tudom, miért van ez a hatalmas félelem, biztosan sok forrásból jön, de az, ha valaki máshogy csinálja, rémülettel tölti el a pengeszájúakat. Vagyis én is szoktam pengeszájú lenni, úgy kell magam győzködni, hogy az, ha valaki máshogy csinálja, mint én, nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszul. De bátorság kell ahhoz is, hogy ne legyen valaki pengeszájú, meg ahhoz is, hogy máshogy csinálja, hogy kimondja, hogy nem jó, ami most van. Rettegés van minden mögött.
KedvelésKedvelés