Ani, aki még nem kommentelt, de ha fog, ezen a néven fog, a híres, áhítattal emlegetett skandináv egyenlőségről tudósít.
én ilyennek képzeltem a rendet
Jannéval Malawiban találkoztam, azelőtt soha finnel és utána meg hét évig, amikor megismertem a férjem, szintén nem. Nem tudtam a skandináv emberről semmit, és nem is vonzott, hogy tudjak.
Szomszédok voltunk egy pici falu szélén, ő már egy ideje ott élt, mikor lengyel baratnőmmel megérkeztünk. Az, hogy skandináv is van a projektben, már megismerkedésünk előtt és messziről látszott, az épülő üvegházról (fóliasátor) és, hogy a helyi fiúk csinos, a környezettől erősen elütő mezekben követtek egy magas, szőke edzőt. Akkor gondoltam először, hogy skandinávnak lenni életforma.
A hangját sokkal később és ritkán hallottam.
Kopog, kinyitom, ott áll, mosolyog, beengedem, bejön, leül, még mindig mosolyog (nem udvariasan, nem szorongva, nem is izgatottan vagy vicsorítva, csak úgy, a lényével). Nézek kérdőn barátnőmre, mi Közép-Európában szándékkal szomszédolunk, viszünk valamit, kérünk valamit, kérdezünk valamit, vagy legalábbis mondunk valamit. Ez a srác viszont ott ült
velünk két órán át a mosolyával, és az én százhúz faggató kérdésemtől sem eredt meg a nyelve egy-egy tőmondatnál jobban, nem kezdte mesélni élete sztoriját, az utolsó nagy dorbézolást a városi klubban, hogy ő azért van itt, mert, vagy a csaját, pasiját, politikai vagy vallási nézetét. És nem volt unalmas, még tőmondatokban sem. Nem volt nyűg, nem volt fene a képét, már megint jól ideült.
Az egyenlőség itt északon olyan, mint a zászlóban a kék, fehér. Szimbólum. Nyilvánvaló szimbóluma a demokráciának, a testi-lelki jólétnek. Mintha lenne egy titkos könyv, amit ezek a férfiak mind bevágtak, még mielőtt serdülni kezdtek volna, annyira hasonló reakciókkal találkoztam. Magatartásából nem farag ideológiát, nem magyarázza és nem teszi ki az
ablakba. Nem hízeleg a nőnek, nem bókol, mert lényegében nem beszél (noha a svéd anyanyelvű finneknek mintha több mondanivalója lenne). Skandináv attitűd, bevallom, nekem eleinte csak bunkó, ignoráns volt.
Történetünk Jannéját soha nem csiklandozta a vágy, hogy cipelje nekem a vödör vizet a kútról, vagy később Finnországban más finn férfi ismerősök, a bőröndöt, a tűzifát, a miegyéb nehézséget.
A nemek közti egyenlőség nem udvariaskodik? Tény, hogy nem csókol kezet , mint Orbán Viktor Indiában, nem adja rám a kabátot és nem enged előre az étterem ajtaját kitárva, és bizony a vödröt sem cipeli helyettem, ha már egyszer én töltöttem meg annyira.
Idővel megfogalmazódott bennem, amit otthon hagyománynak hívok, az itt az egyenlőtlenség egyik megnyilvánulási formája, nem gondolják, hogy a nő predesztinálva lenne a segítségükre.
Hacsak. Hacsak nincs tél és a gyerek a hasamon kendőben és fogytán a türelmem a göncökkel, akkor belebújtat a kabát ujjába, ha fáj a hátam a megpakolt zsáktól, és megkérem világosan (utalgatás eredménytelen), átveszi. Egyébként csináld magad.
Két éve élek Finnorszagban, a mentalitás tekintetében kétségtelenül skandináv ország, még ha hivatalosan nem is. Nehéz jellemezni úgy egy társadalmi csoportot, hogy ne essünk az
általánosítás sötét és feneketlen vermébe. Nem ismerek túl sok férfit (nőt sem), nem ismerek minden korosztályt, nem élek itt régóta. Ezekért (is), nem kijelentek, hanem tapogatózom, legózok abból, amim van. Gondolkodom és játszom.
A skandiáv férfimentalitás mennyire tipikus vajon? És milyenek ők? És miért olyanok? Mennyire képes meghatározni a férfimentalitást a nőmentalitás és fordítva? S hogyan határozza meg mindkettőt a rendszer?
Nemek közti egyenlőség. Büszkék rá (választójog a nőknek elsőként a világon), figyelnek, óvatosak. Svédországban nyelvi szinten is erősen óvják és formálják.
Hogy nem füttyentenek utánam az építekezés állványáról a srácok, hogy óvodákban óvóbácsik (ezt a magyar szót röhejesnek találom, mert, aki a gyereknek óvónéni, nekem óvónő, aki a gyereknek óvóbácsi, az nekem mi?).
Buszban, taxiban női vezető. Apa nemhogy pelenkáz, mos, főz, takarít, de fel sem merül, hogy miért ne tenné. Munkából haza, cipö, kabát le és veti magát a gyerek elé. Védőnőnél délelőtt, délután ülünk hassal vagy gyerekkel és általában férjjel, pasival, kinek mi. Megoldja. Hogy gond-e a munkahelyén?
Miért lenne, védőnővel egyeztet, munkaadónak szól. Szülésfelkészítőn (vagy minek nevezzem) külön a férfinek intézve: az első hónapokban nem a gyerek, de az anya, akire figyelni kell, ha az anya jól van, a család is jól van. Én ezt hallva, öt centit nyúlok a széken, és körbejáratom a fejem, hogy igen, igen, ezt tessék bevésni, de hamar behúzoma a nyakam, mert mindenki más úgy tűnik, vagy tesz (mindig kételkedem, miért?), mintha ez természetes lenne minden férfinek és nőnek.
Konfliktusok, mert nem értettem. Másfél hetes volt a lányunk, mikor a férjem elvitte sétalni, hogy majd ők ketten, jó móka lesz. Fél óra múlva jönnek haza és már a lépcsőházból hallom, üvölt a gyerek, kérdem nem túl finoman, minek viszed el, én vagyok az anyja(!), rám van most szükége. Én pedig az apja, s másnap megint sétaltak.
útmutató szülőknek
Miért? Hogyan jutottak eddig, és miért működik a gyakorlatban és miért működik természetesen, miért nincs izzadságszaga? Honnan ez a könnyűsége, hogyan lett az egyenlőség életforma?
Beszélgettem a témáról a férjemmel, néhány skandináv ismerőssel, jártam nyitott szemmel, olvastam, mert dühített, hogy nem értem, hogy itt egyenlőnek születnek és azok is maradnak.
A jót is rendszerszinten kell keresni, akárcsak a rosszat. Nemcsak egy üres politikai frázis, hanem egy jól működő társadalom egyik alappillére, hogy a nemek közti egyenlőség teremti a demokráciát, vagyis a demokrácia szükséges és elégséges feltétele a nemek közti egyenlöség. Pont. És lényegében ennyi.
Szeptemberben jelent megy Magyarországon Pasi Sahlberg (az oktatási reform finn nagykövete) A finn példa című könyve, érdemes rá figyelni. Röviden annyi, hogy ez a pedagógus egészen egyértelműen rávilágít a kényes és kérdéses pontokra, feltárja az összefüggéseket. A válasza arra, hogy miért működik a finn rendszer ilyen egyedülállóan jól, nagyrészt a nők. A finn oktatás a sikerét annak a (f)elismerésnek köszönheti, hogy a nők ösztönösen jobban megértik a gyerek szükségleteit, alkossák tehát ők többségben a kisgyerekeket érintő törvényeket (ide tartozik a gyerek egészsége, oktatása is). Továbbá egyenlő számban legyenek nők és férfiak a parlamentben és a kormánypártban (2012-ben az előbbiben 43 százalékban, az utóbbiban 47 százalékban voltak nők, a többi adatot is ismerjük, női elnöki poszt 2000-ben, három év múlva a miniszterelnök szintén nő).
A finn példa titka tehát a nemek közti egyenlőség rendszerszinten. Itt kell kezdeni, a megértést is, a mentalitásról való elmélkedést is, mert azzá válik, amit a gyerek otthon kap, vagy később az oktatási intézményekben elsajátít.
Az, hogy egy férfinek nincsenek szexista megnyilvánulásai, lényegében ezen múlik. S a jó rendszer összetevöi (írja Sahlberg 2012-ben a Washington Postban): a terhességet, szülést, egészséges fejlődést támogató, ingyenes, mindenki számára elérhető, magas színvonalú egészségügyi rendszer, majd a bölcsődék és óvodák erős és szisztematikus gyerekközpontúsága.
Tehát nők a törvények mögött –> a gyerekközpontú rendszer –> jó oktatási rendszer, boldogabb gyerek –> egészségesebb nemek közti egyenlőség rendszerszinten → nők a törvények mögött, parlamentben stb.
Ha a kis finnek egy toleráns, nemeket hátrányosan nem megkülönböztető rendbe születnek, és később is ez az elv érvényesül óvodában, iskolában, akkor ez mentalitássá érik bennük (“A szőlőszem kicsiny gyümölcs”).
A másik nagyon fontos tényező, ami szintén a mentlitás része, a bizalom a rendszerben. Szimbóluma: nincs kerítés. Rengeteg személyes példám lenne erre, harcok a férjemmel, mert ez az, amit én nem gyakoroltam soha. Nem bízom rendszerszinten.
Terhességem hatodik(!) hetében pánikrohamot kaptam, hogy engem márpedig vizsgáljanak meg és erősítsenek meg terhes voltomban, vegyék a véremet, nyomkodják a hasamat, ahogy azt kell (így csinálják otthon, rendszerszinten, ezt sajátítottam el, ez volt a norma, noha a terhesség azelőtt nem foglalkoztatott, mégis ez a kép élt bennem). Finnországban az
első vizsgálat a tizenkettedik héten történik, s ha minden jól megy, orvos már nem is lát egészen a harminchatodik hétig, és ennyi, aztán majd a szülés utáni nyolcadik hétben.
Sírtam, toporzékoltam belül, hogy orvost akarok választani, összehúzott szemmel nézett a védőnő, tán beteg vagy? A szülésnél is csupán egy nővér volt jelen (no,meg a férjem és én). És aztán megértettem, elég volt.
Megkaptam mindent, legjobb körülményeket, nyugalmat, nem aláztak meg, nem erőszakolták meg a testem. Lelkem így ujjonghatott.
Nem ér semmit a jó rendszer, ha nincs bizalom felé. Én annyira sem bíztam eleinte, hogy a közös mosógépben (minden blokknak van mosókonyhája) mossam az én becses ruháimat, jaj. (Arra alapoztam, hogy más eleve valami ki tudja mit mos ott).
A bizalomhoz, a humánus, emberközpontú hozzáálláshoz kapcsolódik és a hétfői témába vág, hogy itt az abortuszok majdnem kilencven százaléka otthon történik, tablettával. Miért? Azzal indokolja a rendszer, azon belül is Dr. Oskari Heikinheimo (főorvos és férfi): “Abortion is always a difficult thing, and taking care of it at home offers more privacy. We’ve learned that spending time within the hospital’s walls is not a cure for anyone and offers small comfort.” (Az abortusz egy összetett dolog, lefolyását könnyítheti az otthon biztonsága. Megtapasztaltuk, hogy a kórház falai közt eltöltött idő ebben az esetben nem gyógymód senkinek és nagyon kevés komfortot tud nyújtani.)
Valami hiányzik, ugye, valami ismerős dolog? Az álszentség. Mert a fenti idézet tisztán a nő érdekét nézi és bízik benne.
Az elért eredmények ellenére sem hallottam, sem nőtől, sem férfitól, hogy kész vagyunk (kész vagytok), megcsináltuk (megcsináltátok) a tutit, beszéljünk (beszéljetek) végre másról. Tán ez is a mentalitás része.
Ezt gondoltam végig itt az IKEA szőnyegünkön ülve, és azt, hogy fényév
távolság.
S azt pedig eztán fogom, hogy mindezen túl miért van, hogy ugyanezek a
dicső skandináv férfiak isznak.
csak az olvassa. én szóltam 
Már csomagolni akartam, hogy odaköltözök… és ekkor durr, hogy isznak. 😦
KedvelésKedvelés
A rendszerben való bizalom gondolata megfogott. Milyen sokszor hallom, hogy “én ott biztos nem, más ki tudja, mit rakott/kent/köpött oda”. Ráadásul sokszor van, hogy én nem érzem, hogy undorodnék (benzinkúti vécétől, újonnan vásárolt ruhát mosás nélkül felvenni másnap, kávéházi plédbe burkolózni, satöbbi), mégis mondom én is a szokott szöveget. Most elhatároztam, hogy többé nem fogom – amiben bízok, abban bízok, és kész.
KedvelésKedvelés
Köszönet az írásért, és akkor estére nekifutok, és írok, és teszem ezt majd svéd (ugyan elvált) férjjel, közös gyerekkel a tarsolyomban. Még arról is van elképzelésem, hogy miért isznak.
KedvelésKedvelés
Oszd meg velünk, érdekel.
KedvelésKedvelés
Érdekes téma!
Örülnék egy ilyen posztnak!
KedvelésKedvelés
Ezt en is szivesen olvasnam.
KedvelésKedvelés
Biztos, mert hideg van.
De most komolyan, elsősorban a férfiak isznak? Vagy ebben is “egyenjogúság” van?
KedvelésKedvelés
Mert nem süt a nap. Ez anyám teóriája.
KedvelésKedvelés
Én is azt hittem sokáig, hogy a hideg és napfény hiánya miatt lehet, de elnézve a statisztikákat, ezeknek nem sok közük van az alkoholfogyasztáshoz. A mediterrán országok akkor nem lennének az élbolyban. Viszont felettébb érdekes, hogy a húsz legtöbb alkoholt fogyasztó országból 16 található Európában. Itt az európai országok rangsora. Szerintem nem isznak többet a skandinávok másoknál, ez egyszerűen európai problémának tűnik. Az okokra én is nagyon kíváncsi lennék.
1. Luxemburg
2. Csehország
3. Írország
3. Franciaország
4. Németország
5. Ausztria
6. Portugália
7. Szlovákia
8. Litvánia
9. Spanyolország
10.Dánia
11.Magyarország
12.Finnország
13.Nagy-Britannia
14.Belgium
15.Észtország
16.Hollandia
17.Lettország
18.Görögország
19.Olaszország
20.Lengyelország
21.Románia
22.Belgium
23.Svédország
24.Málta
25.Ciprus
26.Szlovénia
KedvelésKedvelés
Ha ez az eladások alapján készült lista, ami valószínű, akkor az lehet, hogy Luxemburgban pl a környező országoknál olcsóbb a pia, így azoknak a fogyasztása is benne van. Lehet még több tényező ezen kívül is, ami befolyásolja a számokat.
KedvelésKedvelés
Igen, ez fontos adalék, valószínűleg a Németországban vásárolt alkohol egy része sem a németek torkán csúszik le. Sokan éppen ezért hitelesebbnek tartják az alkoholfogyasztásokkal összefüggő megbetegedési és halálozási statisztikákat. Na, ott aztán elsők vagyunk úgy tudom (talán az otthon főzött és a hivatalos eladási statisztikákban számon nem tartott pálinka mennyiség miatt?).
KedvelésKedvelés
Nem a fény- és hőmérsékleti viszonyok miatt isznak esetleg?
Errefelé, tőletek kicsit dél-nyugatra, de egy még eléggé sötét és esős, mondhatni Magyarországhoz képest zord helyen is isznak és ráadásnak minden agyoncukrozott.
KedvelésKedvelés
Angliában is ez a helyzet.
KedvelésKedvelés
Na jó, de akkor Magyarországon miért isznak? Nem hiszem, hogy több lenne az alkoholista ott, mint a lakosság 7-10 %-a.
KedvelésKedvelés
Sziasztok,
a bejegyzésem szinte bemutatkozás is, tehát jelenleg Finnországban élek kislányommal és (svéd anyanyelvű finn) férjemmel, 34 éves vagyok, hónapok óta rendszeres olvasó. Örülök a blognak, egyedülálló, fontos, irodalmi. És örülök, mikor a hozzászólásokat olvasom, egy igazi közösség. Köszönöm, hogy itt lehetek.
Naja, nagyon várom az írásod!
A férjemmel hosszan beszélgettünk erről az ivásról, van is rá magyarázata (nagy skandináv távolságokból indul ki…), de az nekem nem elég. Különben is, olyan régóta lesem ezt a témat is itt a csakazolvassán.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó volt olvasni, mindig egészséges más távlatokból is szemlélni, hogy nem kell nekünk bebetonozódni a rosszba, csak mert így szokás. Olyan volt ez, mint egy szellőztetés után a friss levegő.
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Minden szép volt, de az utolsó mondat szétverte kissé az ábrándot.
CSAK a férfiak isznak ?
KedvelésKedvelés
És persze feldobta a magaslabdát a hímsoviniszta olvasótábornak is:
hát mert ezt a papucsállapotot egy férfi csak leszedálva tudja elviselni… 😦
Én ki is venném, mert innetől fogva ezen az egy mondaton fog menni a rugózás, és azért nagy kár lesz.
KedvelésKedvelés
Nem csak a férfiak, az igaz, de a férfiak többet, gyakrabban. És kár érte.
A lényeg tán, hogy ezt a rendszert a ferfiak nem tekintik papucsállapotnak, nem az alá- és fölérendeltségben gondolkoznak tipikusan, hanem jó és rossz közös vállalásában (demokrácia). A hímsoviniszta trollok pedig nem csak feldobott labdákon rugóznak 🙂
Persze lehet, hogy anélkül a mondat nélkül jobb lenne, de más is.
KedvelésKedvelés
Akkor a hazaiak miért isznak mar az államalapítás óta?
KedvelésKedvelés
😀
a hazában meg már túl jók a fény- és hőmérsékleti viszonyok.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Szerintem nem igazán magaslabda, mert akkor miért isznak sokat, a skandináv országokhoz képest még többet is, az igazán macsónak mondott mediterrán országokban a férfiak?
KedvelésKedvelés
van olyan nyugati ország, ahol nem isznak? én egyet sem tudok, csak van ahol elfogadott része a mindennapoknak.
azt is szokták mondani, hogy a skandinávoknál sok a depressziós ember. nálunk meg nem annyira mondják hogy sok, csak sok.
attól, hogy beszél egy társadalom a problémáiról, hogy van róla dialógus, netán aktívan keresik a megoldásokat, attól még nem biztos, hogy nagyobb a probléma mint ahol láthatatlan marad.
az ivást egyébként egy sokkal inkább országok fölötti szintű általános kulturális problémának látom a nyugati világban, ami viszont sokkal inkább az anyagi jóléttel, a fizikai biztonsággal és a szellemi/spirituális bágyadtsággal, a szenvedélyes, kreatív, építő aktivitás hiányával (a hagyma közepével és a természettel való kapcsolat elégtelenségével) függ össze mint bármilyen országspecifikus izével, és ez ránk szerintem (paradox módon) ugyanúgy érvényes mint bármelyik másik nyugati országra.
és még azt is gondolom, hogy tőlem akár ihat is bárki, ha tudja ezt mederben tartani és nem szívja emiatt más vérét, nem bántalmaz, tiszteletben tartja a közösségi játékszabályokat. amivel nem azt mondom, hogy nem tartom problémának, sem azt, hogy akkor oldja meg maga, hanem azt, hogy ezt is részének tudom tekinteni az egyén autonómiájának.
nagyon tetszett a poszt, öröm volt olvasni.
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
De jó volt ez a poszt! Az én legjobb barátnőm Svédországban él, immár 22 éve. Sokat mesélt az ottani rendszerről, és mindig annyira jó hallgatni, hogy igen, van ilyen is a világon és mennyire egészséges a gondolkodásuk bizonyos tekintetben. Persze azért ott sem minden tökéletes, orvoshoz azért hazajár :D….
KedvelésKedvelés
Lassan nem kell emiatt hazajönnie, mert az orvosok még mindig szép számmal mennek innen oda.
KedvelésKedvelés
“A finn oktatás a sikerét annak a (f)elismerésnek köszönheti, hogy a nők ösztönösen jobban megértik a gyerek szükségleteit, alkossák tehát ők többségben a kisgyerekeket érintő törvényeket (ide tartozik a gyerek egészsége, oktatása is).”
Ez milyen baljósan induló mondat, de aztán milyen szép a vége!
Sok skandináv, köztük finn irodalmat olvasok (most éppen egy norvég író regényét), nagyon érdekes, és más, érdemes kifejezetten keresni.
A miért isznak kérdés érdekes, sosem jártam ott, így én is mindig úgy gondoltam, a zord klíma teheti, a nap hiánya, ami lehangoltságot okozhat. Isznak az angolok, a skótok, az írek is rendesen… Nagyon kíváncsi lennék az okokra, ha valaki képben van a témában.
KedvelésKedvelés
Erre a zord klímára én is gondoltam, de nem működik, mert nyáron, mikor errefele a nap sem megy le, ugyan azzal a töretlen szorgalommal iszik a többség.
Azt (is) hallottam, hogy erre szükségük van, éppen a csendes, introvertált szemelyiségük miatt, a pia lazít, mondják. S mitől introvertált? A válasz mindig az a 16 fő/km2. (…de Helsinkiben, Turkuban, Vaasaban is iszik)
KedvelésKedvelés
🙂 hát igen, ez igaz. Nem csak isznak, sokan dohányoznak is keményen. Ott lehet kapni olyan kis “dohánycsomagot” amit ínyhez lehet betenni és onnan folyamatosan szívódik fel a nyálkahártyán kersztül a nikotin+cigi. Ezt onnan tudom, mert a barátnőm férje is ezt nyomta. De ezt ő is megerősítette, hogy elég komoly ott az alkohol probléma,kicsit rideg, zárkózott, nem túl társasági emberek általában.
KedvelésKedvelés
Annak ellenére, hogy rendszerszinten próbálkoznak tenni ellene, hihetetlen magas adók az alkoholos italokon (a sörön tán itt a legnagyobb az EU-ban), élelmiszer üzletekben este tilos alkoholt árulni, külön ALKO boltokban lehet csak erősebb piákat vásárolni, azok mind zárva este nyolc után és vasárnap, stb….
Mégis.
Hogy fér össze az ilyen szintű ivás a bejegyzésben részletezett mentalitással?
KedvelésKedvelés
figyeljetek, milyen szintű ivásról beszélünk? van valami összehasonlítás arról, hogy mennyivel isznak többet mint mi, vagy az angolok vagy a németek például? biztosan tudjuk az ottani ivás mértékét?
nem kisebbíteni szeretném a jelentőségét, csak tudom, hogy a skandináv társadalmakban, ahogy a poszt is írja, hajlandóak beszélni nyíltan és őszintén a problémákról, amitől azok lehet hogy nagyobbnak látszanak mint azokban az országokban ahol ezt akár nem is tekintik problémának.
és mit értünk azalatt, hogy ivás? és milyen káros következménye van ott? miért tekintik problémának? bántalmaznak? többe kerül a társadalombiztosításnak? nem járnak dolgozni? elvi bajuk van ezzel? hogyan tematizálja ezt az ottani közösség?
kicsit úgy érzem, hogy ilyen nagyon magyar aggyal és feltételezéssel közelítjük meg az ivást és én egyáltalán nem látom és nem ismerem azt a kontextust, ahogy ott ők erről beszélnek.
KedvelésKedvelés
Vannak statisztikák az eladott alkohol mennyiségéről. Pl itt: http://www.ars.toscana.it/files/aree_intervento/alcol/news/who_status-report-on-alcohol-and-health-in-35-european-countries.pdf
(persze, hogy az eladott alkoholt meg is isszák az utolsó deciig, azt nehéz ellenőrizni, De mondjuk nem hiszem, hogy azért veszik méregdrágán, hogy kidobják utána). A fenti tanulmány a vonatkozó egészségügyi problémákról is beszél.
Vannak olyan egészségügyi statisztikák is, amelyek az alkoholhoz köthető betegségeket számolják össze.
Olyan mértékű a probléma, hogy az EU is külön stratégiát dolgozott ki a helyzet javítására. http://ec.europa.eu/health/alcohol/portal/index_it.htm (van más nyelven is)
Az alkohol milyensége is számít: a déli országokban sok bor fogy, de a fogyasztás elosztása egyenletesebb (minden nap 1-2 pohár), míg északon az erős alkohol megy, nagy mennyiségben.
Szóval azért ez már messze nem csak egy benyomás, vagy az, hogy a szomszédot gyakran látjuk részegen….
KedvelésKedvelés
Kimaradt, hogy egyébként egyetértek veled, abban, hogy ez amolyan pótszerkereső a jómódú nyugati életünkben (bár éppen Mo-n sok esetben a lecsúszáshoz, létbizonytalansághoz köthető az alkoholizmus – illetve ahhoz, hogy nincsenek problémamegoldó technikáink, passzívan várjuk, hogy majd lesz valami, kevés a közeli emberi kapcsolat stb – ezért is teljesítenek jobban a déli, nagyon sok és intenzív emberi kapcsolatot megélő társadalmak. Ezt sem én mondom, hanem a szociológusok). De ennél bonyolultabb és rétegzettebb azért a jelenség, különösen ha az egyébként különböző EU-s országok kultúráját vetjük össze – túl sok a változó, a kritérium. A statisztikák pedig nyilván egy adott kérdésfeltevére tudnak csak válaszolni – pl. az eladott alkohol mennyisége, a kapcsolódo betegségek, amiről fentebb volt szó (már amennyire). .
KedvelésKedvelés
Magyarországon az alkoholizmus sajnos hagyomány. Nem újkeletű, a legvidámabb barakk idején is megvolt.
KedvelésKedvelés
Én csak átfutottam, mert már mennem is kell, de vannak azért itt érdekes térképek, amik azt mutatják, hogy felénk mintha komolyabb gond lenne az alkohol. Érdekes, később át is olvasom!
KedvelésKedvelés
Nem csak az van a különbség hátterében, hogy ott társadalmilag beszélnek az alkoholról, és problémának tartják, itt meg vagy normálisnak van tekintve az ivás, vagy tabu?
KedvelésKedvelés
olaszországbajöttem hozzászólásához kapcsolódnék, amely szerint a déli országokban,ahol intenzívebb emberi kapcsolatokat élnek meg az emberek, ott jobban teljesítenek az alkoholizmusban, azaz kevesebbet isznak. De ezek a társadalmak meg pont a hagyományos felépítésű, nőelnyomó nagycsaládokra épülnek, nagyfokú egyenlőtlenséggel. Ahol a nőnek a család működtetése a fő feladata, de a férfiak dolgába ne szóljon bele. Eszerint az egyenjogúság vezetne az érzelmi elsivárosodáshoz? Nagyon remélem nem így van 😦
KedvelésKedvelés
Mindkét állítás igaz, de van-e közük egymáshoz? (azaz a kervesebb ivás, az ivás kultúrája köthető-e az egyenlőtlenséghez?? Magyarországon is nagyon egyenlőtlenek a viszonyok, mégis sokan isznak. Északon meg egyenlőbbek, és isznak is. Szerintem ez a két szempontrendszer nem kötődik egymáshoz, legalábbis szorosan nem.
Amit a társadalomról írtam, az nem a feladatvégzésre, megosztásra vonatkozik, hanem arra, hogy (mint a statisztikák mutatják), délen az embereknek több közeli kapcsolata (“barátja”, ismerőse) van, több időt töltenek a családon kívül másokkal (akár családostul is), és a közös tereket is másként élik meg, használják ki. Viszonylag keveset ülnek otthon, mindig mennek vhová. A kis falvakban is este és hétvégén egész családok ülnek be kávézni a bárba, nyaranta korzóznak minden este (gyerekestül, nagymamástul az estére lezárt főutcán). Ilyenkor “kibeszélnek” mindent, megbeszélnek, átrágnak. Ez otthon, meg északon nem jellemző. Egy kis faluban (1600 lakos) voltam tanúja, hogyan dolgozzák fel közösen az egyik ottlakó tinilány halálát (diszkóbaleset volt). Megrendítő volt, hogy az utcán megálltak, vigasztalták egymást, sírtak (a férfiak is, minden feszengés nélkül) a haláleset estéjén, gyakorlatilag az egész falu. Nekem nagy lecke volt arról, hogy mit jelent a közösség.
És igen, a városban természetesen gyengül ez a fajta közös lét, de az állandó lakosok egy-egy negyedben továbbra is fenntartják. És mennek, és korzóznak, és találkoznak – beszélgetnek mindenkivel.
KedvelésKedvelés
Így értem, ez nagyon érdekes, emiatt irigylem az olaszokat. Tetszik, hogy nem zárkóznak be, hanem keresik az együtt töltött időt.
KedvelésKedvelés
Engem az lep meg, hogy ilyen oktatási, egészségügyi és stb jól működő rendszerben ugyan olyan probléma az alkohol. Miért? Esetleg nem látszik annyira. A városokat leszámiítva nem élnek az emberek olyan társasági életet, mint például Olaszországban, mert egyszerűen nem lehetséges, ha a legközelebbi kocsma 30 km-re van, busz közlekedés nincs, megveszi a liter töményt és megissza otthon. Vagy megisszák együtt, otthon (gyerek?). Az Alko (alkoholt áruló üzletek) soha nem üres, többnyire férfiak vásárolnak, de sok párosával, nők is, fiatalok, idősek. A szerda ún. kis szombat, akkor megtelnek a kocsmák ismét, tán mert túl hosszú hétfőtöl péntekig a hét.
Az is meglepett, ahogy isznak. Sokan és gyakran magukban.
Érdekes, ha alkoholizálásról van szó, statisztikai szinten, mintha nemzetközi versenyről beszélnének egyes férfiak. Angliában éltem, akkor ők voltak a nyerők, az oroszt nem issza más náció az asztal alá, északon hideg van, naná hogy isznak, Spanyolországban a bor nem alkohol, egy indiai baratám büszkén állította, hogy márpedig Indiában a legnagyobb a rendeszeresen alkoholt fogyasztók száma.
KedvelésKedvelés
Ani, kihasználom, és megkérdezem Tőled is, hogy látod az alábbiakat. Van egy ismerős magyar lány, aki 8 év olaszországi élet után, olasz férjjel Svédországba költözött (mert ott van rendes, normálisan megfizetett állása, mert a családalapítás idején összehasonlíthatatlanul jobban támogatja a svéd állam, mint az olasz stb). Vele beszélgettem a két országról. Ő azt mondja, hogy igen, minden van, támogatják, segítik, és – nemsokára szül – pár hónap után visszavárják a munkahelyére (egy egyetem). És korrektek, és informálnak, éss jogaid vannak… De ugyanakkor azt mondja, hogy néha nagyon úgy érzi, mintha kiskorúként terelgetné az állam. Mintha ő egyedül nem lenne képes megoldani, sőt, a kérdést egyáltalán feltenni stb.
És hogy ez a rendszer, ahol mindenkit maximálisan támogatni igyekeznek, ez bizony a nem segíti elő azt, hogy az ember megerőltesse magát és néha jobbat is kihozzon magából, mint az alap / átlag. Hogy törekedjen, igyekezzen, akarjon egyedül is, mert úgyis van a gondoskodó állam, az majd megoldja.
Nehéz ezt megfogalmazni, de én kb. így értettem azt az összképet, amit lefestett nekem. (tudva, hogy Oo. ennek pont az ellenkezője, lehetőleg mindent oldj meg egyedül, családban, ha vannak is jogaid, az ügyintéző úgysem tud róla, mindenért meg kell harcolni mindig mindenhol. Itt az állam egy ellenséges entitás, amely nagyon viszi a pénzünket és nem szolgáltat)
KedvelésKedvelés
Én a fent linkelt tanulmányból azt olvasom ki rögtön az első diagrammon (6. oldal), hogy a nordic countries kifejezetten a legkevesebbet fogyasztja tiszta alkoholból fejenként évente (9 liter körül, míg uez a szám Közép-Euróbában 11-12 l, nyugaton 12 l fölött, délen masszívan csökken az utóbbi években, de még ott is több. Most akkor komolyan, miről beszélünk?
KedvelésKedvelés
Olaszorszagbajottem, itt válaszolok a ”Ani, kihasználom, és megkérdezem Tőled is, hogy látod az alábbiakat…” hozzászólásra, mert alatta már nem lehetett.
Igen és nem.
Az én helyzetem egészen más volt, mert se a nyelvet nem beszéltem, se munkahleyem nem volt, se nem készültem arra, hogy itt fogok élni. Velem nem lehettek segítőkészek (a bürokrácia szintjén), inkább csak informatívak, de tisztességesek, egy voltam az ezerből.
Ezt a skandináv jólétet nem adják könnyen. Az első itt töltött három hónap után nem fogadták el a tartózkodási kérelmem, el kellett hagynom az országot. Ez így működik, igen, EU-s tagállamok közt is. Fura helyzet volt, kérdeztem, hogy bizonyítsam be a határátkelést, hiszen már nem pecsételnek, zavarban volta a rendőr, nem tudta.
Különbség tán annyi, hogy az akkor még csak élettársam két emelettel felettünk dolgozott, mikor a kollégája felolvasta az elutasító bírósági végzést. Egyenlőség van. Korrupció nincs. Egy telefon lett volna, de itt nincsenek ilyen vonalak, s ez nagyon jó.
Másfél év volt, mire mindent elintéztem, magam. Itt finn személyi szám nelkül még DVD-t sem kölcsönözhetsz, munkaügyi hivatalban nem regisztrálhatsz, mint munkakereső, levegőt éppen vehetsz, mint turista. Ezt a számot nem adják könnyen. Ez a titkok titka. Ha bekerülsz ebbe a rendszerbe, akkor az biztonság, a szociális háló fenntart. Ha nem kerülsz, menj délre, mert itt megfagysz.
Szóval én azt a fajta túlzott gondoskodást nem tapasztaltam, de biztos azért, mert egészen más úton, más szinten, de még más országban is mozgunk.
Ugyanakkor van itt egy török (orvos házaspár és 3 gyerek) baráti család, ők fogalmaztak hasonlóan, mint a barátnőd.
KedvelésKedvelés
Hát igen, mit értünk azalatt, hogy ivás meg mi a káros következménye?! Ivás az is, ha valaki hajnali 6kor a bringájával beesik a talponállóba és lezúz egy-kettőt mintegy nap indításaként munka előtt (gyakori életkép ez ám a hazában, ha kicsit sablonos is). Az is ivás volt, amit anno a még hazai munkahelyen láttam, hogy este a multirabszolgák összverődve egymás után gurítják le a jobbnál jobb cég-ajándéka itókákat hazamenetel előtt/helyett. Meg az is ivás, ha mondjuk itt – már nem a hazában, hanem egy kőnyugati társadalomban – a szomszédom a partnerével karöltve bevernek minden este egy-egy üveg borocskát a vacsorához. Vagy az is, ha a liftbe beszállva konyakszagot érzek és máris képben vagyok, hogy a második szomszédom is hazaérkezett. Aztán így is vezet persze. Szóval ennek is, annak is lehet káros következménye.
Nem tudom, csak gondolom, hogy azért a háttére közös lehet. Habár a keretek egészen mások lehetnek, úgymond és kissé álszenten kultúrált és kevésbé kultúrált, ahogy szokták mondani, nekem azért valahogy a mögöttes az egyértelműen azonos: menekvés, menekülés. Mondjuk pld. a csokik táblában evése is az, de attól max. hájat növesztek és járulékos következmények, de teszem azt nem ütöm el részegen tolatva a szomszéd kisfiút … hogy másról direkt itt és most ne is beszéljek.
KedvelésKedvelés
Nekem is ez jutott eszembe, mert sokat gondolkodtam már ezen, hogy hol kezdődnek az alkohollal a problémák. Gyerekkoromban a szomszéd Béla bácsi bevágott esténként egy üveg durbints sógort, 35 évesen kinézett 50-nek, és ő alkoholistaként volt számon tartva. Amikor Angliában éltem, ott házaspár ismerősök szintén megittak egy-két üveg bort esténként, de senki sem mondta, hogy gondjuk lenne az alkohollal. A különbség az életre való hatás és a forma lenne? Béla bácsi egy idő után nem dolgozott, agresszív volt, ha ivott, és egyedül ivott üvegből. Az angolok dolgoztak, normálisan néztek ki, és jó minőségű bort ittak szép pohárból.
KedvelésKedvelés
az közönséges bagó, ami sosem kopott ki a köztudatból. a tinédzser srácok ezt tartogatják a fogínyükön – azon keresztül szívódik fel a nikotin. büdös és undorító, de a vagánykodás része. pár év után leszoknak róla. azért ez, mert cigizni szinte sehol nem lehet. esetleg otthon a konyhai szagelszívó alatt. 🙂
KedvelésKedvelés
Mondjuk a barátnőm férje közel 40, de állítólag erről nehezebben szokott le, mint a cigiről. Mindkettőt nyomta, egyszerre.
KedvelésKedvelés
Tudnál nekem skandináv irodalmat ajánlani? Elsősorban a svéd érdekelne.
KedvelésKedvelés
Irodalmat nehezen ajánlok, mert annyira egyéni, hogy kinek mi… De nekem pl nagy felfedezés volt, hogy Selma Lagerlöf A császár c könyve után a kezembe akadt PO Enquist Képcsinálók-ja, ami olyan mélységeket adott az előzőnek, hogy csak ámultam. (aztán olvastam Enquist Egy másik élet c önéletrajzát, és az meg ismét… bonyolult lelkek!)
Az igazi nagy kedvencem egy finn lett, Joni Skiftesvik, tőle mindent ajánlok. Az egyik leghátborzongatóbb olvasmányélményem A fújócskavirág fiú és az égszerelő, de ezt már írtam is valahol ezen a blogon. Azóta is kész vagyok tőle.
KedvelésKedvelés
Erländ Loë Doppler könyvei fantasztikusak, bár ő norvég, es nem is engem kérdeztél.
Csak lelkesen rajongok érte!
KedvelésKedvelés
A Dopplert mindenkivel elolvastatnám, főleg azokkal, akik nagy jelentőséget és fontosságot tulajdonítanak maguknak:-)
KedvelésKedvelés
Én is én is! Kedvenc mondatom a könyvből (most megyek kikeresni): “bizonyára eltelik egy kis idő, mire Szarumán rászánja magát, hogy egy új tornyot építsen pont egy duzzasztógát lábánál” 🙂
KedvelésKedvelés
😀 ez nagyon jó mondat!
Az en kedvenc részem az, ami a könyv hatan is ki van emelve:
Nem bírom az embereket.
Nem bírom, amit csinálnak.
Nem bírom, amit mondanak.
Nem bírom azt, amilyenek.
Most, amikor egy különösen okoskodó és válogatva panaszkodó közegben mozgok a jelenlegi munkám miatt, gyakran eszembe jut.
KedvelésKedvelés
Az okoskodokkal 🙂
KedvelésKedvelés
Nem kortárs, nem svéd, hanem norvég, 1928-ban irodalmi Nobel-díjat kapott írónő: Sigrid Undset. Nekem a Kristin Lavransdatter trilógia meghatározó olvasmányélményem. Rengeteg mindent elmond a mai nőkről, női sorsokról, középkori környezetben, nem könnyű olvasmány, márcsak a hossza miatt sem, meghát nem ma írta és mégis. Az írónőt a női egyenjogúság egyik fontos alakjának tartják.
KedvelésKedvelés
Ha szereted a történelmi regényeket, a finn származású Mika Waltarit (http://hu.wikipedia.org/wiki/Mika_Waltari) ne hagyd ki. 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm a tippeket.
KedvelésKedvelés
Én is pont arra gondoltam, hogy Magyarországon mennyire más következik abból, hogy “a nők ösztönösen jobban megértik a gyerekek szükségleteit”. Elégítsék hát ki ezeket a szükségleteket közvetlenül, lehetőleg ingyen vagy minimális fizetésért. Ez a kötelességük, hiszen csak ők értenek hozzá, és mi lenne szegény gyerekekkel nélkülük. De abba véletlenül se szóljanak bele, hogy társadalmi szinten milyen keret, struktúra tenné igazán hatékonnyá (neadjisten elismertté) azt a rengeteg munkát, amit végeznek. Hiszen ők csak a gyerekekhez értenek, ahhoz is csak ösztönösen. És ha már a jó sorsuk egy ilyen szép, ösztönös hivatást adott nekik, akkor miért is akarnának a jogszabályok és rendszerek számukra idegen útvesztőjében botorkálni. Erre szerencsére ott vannak az okos férfiak. Így kerek a világ. 😦
KedvelésKedvelés
Bennem is megfogalmazódott. Most jövök a tegnapi vendégposzt alól, ahol épp arról merengtünk, hogy milyen nehéz nőként döntéshozói pozícióba (vagy egyáltalán méltó munkakörülmények közé) kerülni, mondjuk pont kulturális és művészeti téren. De sorolhatnánk még az ilyen gyanús, nem nőknek való területeket. A gyakorlatban ez ott ver éket a küllők közé, amikor pl. hangsúlyosan női probléma kerül a fókuszba (esetünkben családbarát programra pályázunk), és azon kell agyalni, hogy most ahhoz az albizottsághoz nyújtsuk-e be az anyagot, ahova téma szerint tartoznánk, viszont nincs egy nő sem a 44 tag között, vagy a másikhoz, ahol valamivel jobb az arány, viszont nem biztos hogy tudnak támogatni. Ja igen, és hangsúlyozzuk-e a női vonalat, ha igen, nem vonják-e kétségbe a szakmai nívót. Ha nem, ki tudunk-e tűnni a több száz pályázó közül, és lesz-e valaha megoldása a problémának, ha nem beszélünk róla.
Ó, a skandinávok! Ilyenkor azért mehetnékem van!
KedvelésKedvelés
mutatom a férjemnek az útmutatós képet, kérdem, látsz valami rendelleneset? azt mondja, igen, a gyereket nem kötném fel magamra főzés közben, nehogy valami forró ráfröccsenjen… jó azért, hogy van egy kis skandináv hangulat itt, a közép-kelet-európai régió egyik bérházában.
KedvelésKedvelés
Csodálatos!!!
KedvelésKedvelés
Ez olyan nagyon szép.
KedvelésKedvelés
Hihi, ez szép elmélet, de az enyém magára köti, mert különben bömböl, és akkor hogy lesz ebéd?
(Na jó, volt már ilyen is. De olyan jól néz ki leírva.)
KedvelésKedvelés
Lehet linkelni egy Svédországról szóló blogot? (nem az enyém)
KedvelésKedvelés
Persze!
KedvelésKedvelés
Van esélyegyenlőség rovat is.
http://www.svedasztal.com/
KedvelésKedvelés
Igen, támogatom, nagyon érdekes dolgokat ír a szerző. És ha már reklám, a decemberi Marie-Claire-ben lesz egy cikk arról, hogy a gyerekes nők munkába állását hogyan támogatja néhány állam. Ebben a svéd helyzetről Elisa (a svedasztal tulaja/szerzője) nyilatkozik, az olaszról meg én 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, a svéd rendszer nagyon jó ilyen szempontból is!
KedvelésKedvelés
De jó, elolvasom mindenképp!
KedvelésKedvelés
két évig a kondér mellől nézegettem a finneket. aztán kicsit a svédeket is. családom egy része svédországban lakik.
isznak, de nem többet, mint a magyarok, és kicsit másképp. például nem isznak hétközben, munkanapokon. hétvégén viszont ereszdelahajam stílusban, mert reggel nem kell másnaposan dolgozni. vasárnap este már alig akad, aki iszik. aztán meg többnyire sört isznak, legalábbis a szórakozóhelyeken. az átlagos finn férfi öt sörtől takonyrészeg. annyira, hogy a nevét sem tudja megmondani. és aztán kiviselik magukat: helsinkiben kukra pisilnek a villamossíneken, és hajnali háromra üvegszilánk-tenger borítja a belvárost (amit hajnali ötre felporszívóznak, a kockakövet pedig samponnal mossák fel!)
a három százalékosnál erősebb piát csak erre kinevezett boltokban (alko finnországban, systi svédországban) lehet vásárolni. pénteken, munkaidő után hosszú sorok kígyóznak. az alkeszeknek pedig havi alkohol-jegyük van, amire ingyen kiválthatják italadagjukat. s még annyit: nagyon drága a pia. 🙂
ja, és a nők is ugyanúgy isznak. hja, egyenlőség van, kérem!
(ani, számomra a legbizarrabb a humorérzékük volt. illetve hogy nincs nekik. te ezt tapasztaltad?)
KedvelésKedvelés
ehhez képest az angolok meló után is mennek együtt inni, a kocsma a közélet és a networking része/tere, és simán legurul pár sör napi szinten és nekem nem nagyon tűnt fel, hogy ezt “népbetegségnek” tekintenék.
köszi ribizli, hogy ezt leírtad, jól árnyalja a képet.
és arról mit lehet tudni, hogy ott kint, a hétköznapi életben hogyan viszonyulnak a bántalmazáshoz? az átlag emberek hogyan beszélnek róla? mik a közösségi beszélgetések témái ezügyben?
KedvelésKedvelés
Hogy lehet humorérzék nélkül tök vicces filmeket csinálni? Mert csinálnak.
KedvelésKedvelés
kaurismäkinek például pont van. meg az abszurdhoz is van némi érzékük.
dívamacska, az átlagról beszélek. itt IS vannak kivételesen jó humorúak, alkoholisták, töményfogyasztók, elvétve szexisták, asszonyverők, férjverők stb.
filmeket nem a hétköznapi ember készít, mondjuk teemu, a szomszédod. hanem világot látott mondén figurák.
hadd ne kezdjem sorolni a kivételeket. ez az általános kép alakult ki bennem. én a humorérzék hiányától szenvedtem. míg öt hónap után találkoztam egy másik földimmel, aki vigyorogva mondta, hogy emiatt jól meg lehet őket szivatni. minden vicc után megkérdezték, hogy “tényleg?! ez igaz lehet”. az ember meg legyint: “á, nem, csak vicc volt.” felcsillanó szempár: “tényleg? hahahaha!”
ja, a legédesebb: buliban nem dobják össze a piát. mindenki megjelenik a kis üvegecskéjével, azt tartogatja/melegíti a tenyerében, a kabátja zsebében, a retiküljében, onnan húzza elő és iszogat. a magyar/lengyel/román bulikba betévedt finnek kivétel nélkül minden alkalommal kiakadtak, amikor meglátták az asztalra kipakolt vodkás- és borospalackokat meg a közösbe bedobott csipszet, nasit, szendvicset, sütit. mindig megkérdezték, hogy ők is fogyaszthatnak onnan?
KedvelésKedvelés
Hát, nem kaptam kedvet egy skandináv házibulihoz:-)
KedvelésKedvelés
En viszont igen!
Oda kene mennem, az en vicceimet errefelé mar úgyis mindenki ismeri!
🙂
KedvelésKedvelés
Megyek én is. 🙂 Az én két svéd barátnőmmel (együtt laktunk külföldön, lent írtam) mindenben közösködtünk, bár tény, hogy ők ott nem a saját közegükben voltak. Együtt főztünk, együtt ettünk, bár lehet, hogy ők azóta meg azt mesélik (ahogyan mi itt róluk beszélünk), hogy volt ott az a furcsa magyar lány, akivel mindenben közösködni kellett, mindent kipakolt az asztalra, és mindenből enni, inni kellett, ha akarunk, ha nem.
KedvelésKedvelés
Az én tapasztalatom szintén az, hogy másképp isznak. Másképp, mint az angolok (három éven át volt szerencsém látni), másképp, mint a magyarok. Isznak hétköznap is (főleg szerdán) amennyire én látom és szeretik a töményet. Hajóval jó párszor megtettem az utat Turku és Stockhol közt, egy szociológiai körkép, nagyon csinos, főleg az esti utak.
Humorérzékük valóban speciális 😀
KedvelésKedvelés
hű, ani, a hajóutak! én havonta ingáztam helsinki és stockholm között. megérne egy külön posztot.
még annyit mondanék, hogy ne tessék keverni a finnt, svédet, norvégot, dánt. míg szociális rendszerük viszonylag (legalábbis magyarország távlatából) hasonlóan működik, nagyon különbözők. én többnyire a finnekről beszélek, amikor itt kommentelek. a svédek mások, a norvég-finn viszonylat pedig ég és föld. a dánokat nem ismerem. bár volt néhány dán meg izlandi kollegám, abból nem merek általánosítani. a beszélgetéseinkből viszont annyit leszűrtem, hogy izland a legemberközpontúbb.
KedvelésKedvelés
Humorérzéknél én inkább azt figyeltem meg, hogy rettentően le tudják bambulni a helyzeteket. A poénokat is. De ha leesik a dolog, akkor már megy minden, nem egy búvalbszott népség amúgy. (Háttérinfó: csak négy hónapot laktam kint és nem kellett egy kész egzisztenciát fenntartanom, tudhatóan egy vendégség volt az egész – műfaját tekintve tanulmányút.) Bónusz rettentő humorú finn: Mauri Antero Numminen.
KedvelésKedvelés
Köszönjük!
Nagyon jó téma, nagyon érdekes poszt! A Vendégposztok hete is szuper intézmény, ugye lesz máskor is?
Régóta mondogatom, hogy egyszer szeretnék Skandináviában élni, megnézni az ottani társadalmat. Most kicsit bekukucskálhattam egyenlőség-szempontból.
A bizalomról. Jól eltaláltad, ez a magyar társadalom egyik rákfenéje. Nem bízunk a közösben, szeretünk magunknak kiprivatizálni egy zsebkendőnyi részt inkább. Mikor lakást kerestünk, sok olyan 4-6-8 lakásos társasházat láttunk, ahol a nagy közös kertből mindenki elkerített magának egy részt, például azt, ahova az ő erkélye, ajtaja nyílt, ott aztán volt, aki gyönyörű virágokat ültetett, a többség a saját lomjait tárolta, gázpalack, sufni, tüzifa. Borzalmas tud lenni egy ilyen kert.
Vagy a “választott szülészorvos” intézménye. Hogy nem bízunk abban, hogy ha beesünk egy kórházba szülni, akkor majd az ott ügyelő, diplomás doki el tud látni. Inkább kiprivatizálunk egy orvost magunknak. Hogy a mi orvosunk esetleg hétfő éjjel ügyel, kedd éjjel egy másik paciens szülését asszisztálja végig, és szerda éjjel jönne az én szülésemhez…?
A közös mosógépen már én is gondolkodtam, Svájcban is van ilyen. Tök jó ötlet, egy átlag család mos heti 3-szor, minek 10 mosógép egy házban. És mégis.
KedvelésKedvelés
laktam egyszer egy házban az USAban, ahol két mosógép és egy szárító volt az alagsorban, aprópénzzel működött és egy vállalkozó tartotta fent. még csak nem is kellett megvenni, javíttatni sem. tetszett ez a megoldás is.
KedvelésKedvelés
annyiban nem hülyeség a választott szülészorvos, hogy ott nemcsak az ellátásról van szó, hanem pl. tudott, hogy a szülésnél kifejezetten destruktív tud lenni egy olyan személy jelenléte, akiben nem bízol meg plusz még hatalma is van fölötted.
ha nem akarsz másokat ebbe a dologba (ie. nem akarod, hogy „végigasszisztáljon”, csak ha adott esetben valami problémád merül fel, ahol technikai tudásra van szükség akkor hozzá lehessen fordulni – de ez ugye magyarországon csak elméletben létezik –, vagy valami miatt nem szülhetsz), akkor mondjuk mindegy.
a probléma nem ott van, hogy jajj itt Mo.-n a polgárok susmákolnak meg nem bíznak a rendszerben, hanem hogy a rendszer nem olyan, hogy meg lehetne benne bízni. ha itt most mindenki elkezdene hinni az államban, akkor az lenne a végeredmény, hogy szépen bizakodva asszisztálnánk a kizsákmányoláshoz.
szvsz ez csak akkor fog változni, ha az embereknek sikerül egymáshoz közelebb kerülni, megtalálni azokat akikben meg tudnak bízni, érvényesíteni a saját érdekeiket stb.
KedvelésKedvelés
A zárójelest nem értem (mégis hülye vagyok 😦 ).
A rendszerhez: sajnos oda-vissza megy a dolog. Az, hogy egymásban sem bízunk, sajnos igaz, de ez eleve egy bizalmatlan rendszert eredményez. Ahol a pógárok és az állam kölcsönösen egymás körmére próbál nézni. Itt pl. nem azért nem szemetelnek (még többet), mert egészséges ember tiszta környezetben szeret élni, hanem mert azt már esetleg büntetnék.
KedvelésKedvelés
Ez oda-vissza működik.
Például a munkabért terhelő adók magasak, mert az ország fele kibújik alóla trükkökkel. És fordítva, az ország fele adót csal, mert olyan magasak az elvonások. És persze nincs bizalom, hogy jó célokra költik a pénzemet.
KedvelésKedvelés
igen ez ilyen önmagát erősítő folyamat:/
KedvelésKedvelés
szóval arra akarok utalni, hogy ez egy adaptív viselkedésminta magyarországon a kiszámíthatatlanságra meg a harácsolásra. persze ahhoz hogy változzon, ahhoz messze nem elég várni hogy majd jobb lesz, de nem a rendszerben való bizolom visszaállításával kell kezdeni, hanem a rendszer megváltoztatásává olyannná, amiben érdemes bízni.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon fontos:
ha itt most mindenki elkezdene hinni az államban, akkor az lenne a végeredmény, hogy szépen bizakodva asszisztálnánk a kizsákmányoláshoz.
, és igen!!!
KedvelésKedvelés
Igen, ez így igaz.
A bizalom itt sem azt jelenti, hogy vakon, nagyon érzékenyen reagál a társadalom, ha valami tisztességtelen ügy lelepleződik (pl. http://yle.fi/uutiset/head_of_helsinki_drug_squad_suspected_of_accepting_bribes/6930770, vagy pár napja egy Lieksa nevű városaban szomáliaiak egy csoportja becsületsértés vádjával tett feljelentést az egyik helyi párt politikusa ellen. A rendőrség megkezdte az azonalli kivizsgálást)
Tapasztalatom, hogy a rossz elnyeri jutalmát és vége a mesének. Nem rothadnak hónapokig, évekig a már eleve bűzös ügyek a korrupció mocsarában.
A kizsákmányolás eleve nem kaphat legitimitást. Legalábbis innen úgy tűnik.
KedvelésKedvelés
”a rendszer nem olyan, hogy meg lehetne benne bízni. ha itt most mindenki elkezdene hinni az államban, akkor az lenne a végeredmény, hogy szépen bizakodva asszisztálnánk a kizsákmányoláshoz”, ezt én is így gondolom.
A szülészorvosra itt ismét a rendszer miatt nincs szügség, végül én is megértettem, eleinte nem. Az orvos szaktudása a szüléssel kapcsolatban elmarad a szülés-segítő nővérétől, aki csak ezt tanulta magas szinten, ebben van mindennapos tapasztalata. Ilyen az egészségügyi rendszer. A hozzáállás is más, itt a nővér csak asszisztál (s erre már jó előre felhívják a figyelmet) minden a szülő nőre van bízva, ebből adódóan nagyon természetesen is zajlik.
Komplikáció estetén nyilván van orvosi beavatkozás.
KedvelésKedvelés
igen, ilyen körülmények között pl. áll az, amit Bringás A Hegyen írt. 🙂
KedvelésKedvelés
gondolkodtam azon, hazajövetelem után mi volt skandináviában töltött éveim legnagyobb tanulsága. rájöttem, hogy sokszor elmondtam, pontosan ugyanazokkal a szavakkal: működik a rendszer. (még véletlenül sem gondoltam Rendre!)
megérkezel, nyitsz egy bankszámlát. kétszer jártam bankban: amikor megnyitottam és amikor lezártam a számlám. házinénit/bácsit egyszer láttam: amikor beköltöztem. elmenetelkor elhelyeztem a kulcsot a megbeszélt helyre. fel sem merült, hogy nem hagyom rendben a lakást.
számlákat havonta kétszer fizettem be vonalkód-leolvasó automatán keresztül. ’97-ben volt mobiltelefonom, amiről olcsóbb volt hazatelefonálni, mint vezetékesről (úgyhogy az utóbbit kikapcsoltattam).
hivatalba egyetlen egyszer idéztek be, amikor az aláírásomra volt szükség, úgyhogy előzőleg megkérdezték telefonon, mikor tudnék befáradni, aztán meg sűrűn kérték a bocsánatot, hogy egyáltalán be kellett fáradnom.
mindenki szelektíven gyűjti és üríti a szemetet.
minden társasházban van mosókonyha és szauna.
nem lopják el a biciklit, fényképezőgépet. a talált félpár kesztyűk tavaszra sorban díszitik a kukákat, bokrok ágait.
minden munkahelynek van az alkalmazottak által ingyen látogatható sportterme és uszodája.
minden lakásban illik lehúzni a cipőt az előszobában. a járdát mosószerrel mossák, a leveleket felporszívózzák. egy hétig hordtam ugyanazt a fehér nadrágot anélkül, hogy mosnom kellett volna.
nincs magas kerítés a házak körül és függöny az ablakokban. 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem meg nem privatizálunk elég ideje orvost ahhoz, hogy lássuk, nem ez a ‘csúcs’.
KedvelésKedvelés
Hogy a lényegi részhez szóljak hozzá :): Svájcban én is megtapasztaltam a közös mosógépet, ami mindig tip-top volt, tiszta, rendes. Egyetlen hátránya, hogy a hét fel van osztva – amolyan órarendként, és mindenkire jut két-három alkalom hetente, amikor moshat (és az nem mindig este munka után van). Na most mi van akkor, ha te kedd délután, amikor moshatnál éppen, inkább nem mész haza, hanem beülsz egy kávéra a barátnőddel?
Másik lehetőség, hogy random módon (órarend nélkül) működik. Lemész, és ha szabad,, használod a gépet. Ez meg ugye vagy éppen jól jön ki, vagy többször le kell menned, hátha éppen nem mos senki.
Ez azért többünk életmódjával nem fér össze (sem az egyik, sem a másik).
Az alkoholizmushoz kapcsolódva: én is régen gondolkozom ezen. Miért van az, hogy az északi országokban (és idetenném Angliát is), a vedelésnek van kultúrája. Míg Olaszországban, Franciaországban mindenki iszik – de legfeljebb egy pohár bort (esetleg egy gyomorkeserűt) étkezés után. Még soha nem láttam dülöngő részeg embert az utcán, vagy alkoholos leheletű szomszédot / ismerőst. Az evésnek és ivásnak van kultúrája, megbecsülik, a minőségre törekszenek, nem a mennyiségre.
Sajnos a fiatalok között már itt is divat az a típusú hétvégi bulizás, hogy halálra isszák magukat már indulás előtt. Bár ezen harmincas éveikre ezen túl szoktak jutni.
Klíma, sötétség kérdése? Annyiban talán, hogy a klíma miatt sokkal inkább bezártan, otthon maradnak. Míg az olaszok (főleg a kisebb falvakban, városokban) szinte minden este tesznek egy kört a környéken, beszélgetnek, megállnak egy aperitivo-ra. Van közösségi életük, kibeszélik a problémáikat, megosztják az életüket. Nem annyira elszigetelt családként működnek, mint a hidegebb országokban (nota bene Mo-n is). Vannak erről szociológiai tanulmányok is, miszerint ez garantálná a kevesebb depressziót és a hosszabb életet is.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jo poszt, koszi! Tetszik, ahogy probalod megerteni, atlatni, de az altalanositasoktol tovabbra is irtozol. Mi is igy probaljuk megfejteni Irorszagot, ahol mar majdnem 10 eve elunk. Es a vegen az es vajon miert isznak a ferfiak, nagyon jo!
KedvelésKedvelés
Jajjjj, hosszabban még mindig nincs időm írni, de ha már skandináv ajánló, akkor lerántom a leplet magamról, egyrészt már úgyis sokan felismertek a pszichodráma miatt, max. nevet változtatok később 🙂 Tehát ajánlok filmeket, én ültettem át őket magyarra (értsd: szinkrondramaturgi minőségemben), és sokat adhatnak a skandináv kultúra iránt érdeklődőknek. A harmadik filmhez erős idegzet kell,engem kellőképpen megviselt a fordítása.
1) Oké (dán) 2) Rekonstrukció (svéd) 3) Dalok a második emeletről (svéd) (bocs, hogy nem küldök linkeket, de volt valami megoldás itt arra, hogy miképp kell linkelni, és azt nem fogtam fel teljesen).
KedvelésKedvelés
a Rekonstrukciót mondjuk a port.hu dánnak minősíti, a rendező miatt
KedvelésKedvelés
Most sajnos én sem tudok írni, délután bepótolom.
A Rekonstrukció fantasztikus!
Lars von Trier nekem nagy kedvencem, hosszan lehetne filmjeiről beszélni, azon belül is a női szerepekről…..
KedvelésKedvelés
Tegnap megnéztük a Rekonstrukciót. Azaz én hatvan percnél elaludtam.
Mondom a férjemnek, hogy itt ajánlották.
“Biztos mosogat is benne a fiú, azért” – mondta ő.
Majd elmagyarázzátok, hogy miért jó?
KedvelésKedvelés
El lehet magyarázni, hogy miért jó egy film? Nekem a hangulata és a vége miatt (mikor te már az igazak álmát :-D), az a jelenet, mikor visszanéz Alex. Faith.
KedvelésKedvelés
A skandináv filmeket nagyon-nagyon bírom, testületileg, mindet igyekszem megnézni.
Könyvben Lagerlöf Jeruzsáleme nagyon tetszett. Pedig a téma hótt érdektelen, egy 19. századi kis svéd paraszti közösség vallási szakadása, de olyan szeretettel, emberismerettel írja, hogy nem tudtam letenni.
KedvelésKedvelés
.. és nem szabad kihagynunk a “Lány, aki…” trilógiát, azaz Stieg Larsson könyveit, az elsőben az ellen-rape szerintem a filmtörténelem egyik legerősebb jelenete. Lisbeth Salander úgy áll bosszút az erőszaktevőn, hogy szó szerint a bőrébe karcolja a rohadék disznó feliratot (a nézőnek pedig a pupillájára a jelenetet) Vigyázat, tényleg erős. http://www.youtube.com/watch?v=hIlPZlVwjZs
KedvelésKedvelés
Nagyon pongyolán fogalmazok már így péntek este: az első könyvben van a filmtörténelem egyik legerősebb jelenete…. Eh.
Akárhogy is: mindhárom könyvből készült film is, először a svéd verziók, aztán ráugrott Hollywood is, és elkészült a Girl with the Dragon Tattoo.
KedvelésKedvelés
Nekem is van irodalmi kérdésem: a Sofi Oksanen könyvekben látott/ olvasott nagyon – khm, mondjuk úgy – nyomasztó férfi-női viszonyokról mi a véleményed? Tudom, az régebben volt(’70-es ’80-as évek), de sikerült onnan eljutni az általad ábrázolt egyenlőséghez, ennyire rövid idő alatt??? Vagy azért ez inkább a városi mentalitás, a mély vidéken korántsem ilyen szép a helyzet? Ha van egyáltalán ilyen különbség?
KedvelésKedvelés
De az ő könyveiben szinte minden nő észt.
KedvelésKedvelés
A ferfiak ellenben finnek…
KedvelésKedvelés
Oké, csak teljesen más a férfi-nő felállás (egyenlőség, indítékok stb. területén), mint egy teljesen finn páros esetén.
KedvelésKedvelés
Nem csak észtek a nők, hanem szovjet viszonyokról szól a Sztálin tehenei és a Tisztogatás is.
A Baby Jane-ban mindjárt csak egyéni a nyomor, a közösség kedélyesen összetartó, békés ( meleg).
KedvelésKedvelés
Nekem ugy remlik, h a Sztalin teheneiben nagyon jol abrazolja, hogy a finn tarsadalomban a nok otthon vannak, a ferfiak dolgoznak, a hazassag az elso perctol elhetetlen. Mert egyebkent a ferfiak pont azert mennek eszt not keresni, mert engedelmes feleseg lesz az eltartasa fejeben. Valamit rosszul ertettem? Vagy nem jol emlekszem…
KedvelésKedvelés
Most nagyon elgondolkoztam ezen, sajnos nincs keznel a konyv, de hatarozottan emlekszem, hogy (persze az eszt szal mellett) ez volt ram a legnagyobb hatassal: hogy a kommunizmusbol, rossz korulmenyekbol jovo nok mekkorat csalodtak, mert jolet ugyan volt, de volt egy nagyon hagyomanyos szemleletu tarsadalom is, ahol a nonek kijelolt helye van es nem sok szava. Ti ezt nem igy ertettetek???
KedvelésKedvelés
Én nem… Szerintem az anya azért lesz háztartásbeli, mert észtként nem tud munkát vállalni. A főszereplő szülei egy munka kapcsán, építészmérnökként ismerkednek meg.
Úgy emlékszem, hogy azért járnak át a Szovjetunióba nőzni, mert a nőket szexuálisan kihívóbbnak, és könnyebben kaphatóknak találják a finn nőknél.
KedvelésKedvelés
Jaja. Menekülnénk a SU-ból, ezért hajtanak a finn férfiakra. Akik ezt pontosan tudják is. Erre értettem, hogy egy ilyen viszony soha nem fog az egyenlőségre épülni.
KedvelésKedvelés
Nekem nem rossz érzés, hogy ott van ez a mondat a bejegyzés végén. Nincs bennem elvárás azzal szemben, hogy a világ egyenlőbb részén ( és direkt nem írtam boldogabbat) léteznie kell egy rózsaszín életnek. Meg amúgy is nézek svéd művészfilmeket, sőt laktunk is 3 hétig családostul egy svéd író faszinál, hát kemény volt… Attól, hogy van egy létező és jó egyenlőség, valószínűleg könnyebb az élet. De akkor sem könnyű. Ha a feladatok meg vannak osztva, az persze jobb. De attól még feladatok vannak és nehézségek vannak. És az egyenlőség önmagában szerintem nem ad hatékony megküzdési stratégiákat az ember kezébe. Az meg külön vesszőparipám, hogy szerintem a fejlett és egyenlő társadalmakban is kevésbé hozzáférhetőek kulturálisan az önismeret fejlesztési lehetőségei a férfiak számára, mint a nőknek. Ez alatt azt értem, hogy a feszültség levezetésre adott minták közül a férfiak alapvetően a sport és az ivás között választhatnak esetleg a művészet még egyeseknek. A nőknek szerintem jobban adott, hogy önismerettel foglalkozzanak, hangsúlyozom, kulturális mintázat szintjén.
KedvelésKedvelés
Elnézést, hogy nem mutatkoztam be külön: főleg olvasok, de ez most személyesen is érint.
Két gondolat: egy dán ismerősöm szerint a svédeknek van egy “alkoholgénjük”, ezért máshogy, durvábban isznak, mint pl. egy sörözős német, dán, vagy holland. Úgy isznak, hogy soha nem tudják abbahagyni.
Értelmes, felnőtt ember az illető, teljes meggyőződéssel mondta.
Szerintem egyébként a feloldódás, a bulihangulat kötelező eleme náluk. Talán valahol kulturális vonás ez.
Oksanenről jut eszembe (milyen érdekes gondolat egyébként, nagyon elgondolkodtam most ezen a finn férfi-észt nő képen…)
Dániában szó volt róla, vagy talán törvénybe is próbálták foglalni, hogy helyi utazási irodák ne kínálhassanak szervezett utakat Thaiföldre, mert a demokrata és hordozós skandináv apukából bizony kitör ott a szexuális ragadozó.
Kicsit urban legend, de szintén helyi forrásból hallottam, nem jártam utána. De ez is hozzátartozik a képhez, azt hiszem. Mert a jelenség létezik.
KedvelésKedvelés
Szia, üdv a blogon!
Ez is azt bizonyítja, hogy globális a probléma, és világszerte kell felszámolni az elnyomást és a prostitúciót, mert a derék urak nem azért viselkednek úgy, mert olyanok, hanem mert van lehetőségük rá. A bűnözőkkel meg börtönbe.
KedvelésKedvelés
Van ilyen alkoholgén, szerintem is. Mármint egy nemzetre nem tudnék ilyen megállapítást tenni, de az ismeretségi körömben is van ilyen alkat, aki egy pohár után a sárga földig, ájulásig nem tud megállni. Több ilyen ismerős van. érdekes módon mind szikár, magas testfelépítésűek, és nem meglepő módon inkább egy kortyot sem isznak.
KedvelésKedvelés
A génnel kapcsolatban: sok kutatás volt erről, és a legerőteljesebb, amit valamennyire lehetett bizonyítani, hogy a függőségre (tehát nem az alkoholizmusra, hanem a függőségre általában, ami aztán alkohol- más szer- internetfüggéseben, játékszenvedélyben vagy épp munkamániában jelentkezik) való hajlam öröklődik valamilyen mértékben. Van asszem tényleg egy gén, ami az alkohol lebontásában vesz részt, ennek módosulata akadályozza azt, és ennek a módosulatnak a hordozói nagyon könnyen berúgnak, és sokáig tart a hatás – de ez nem jelenti, hogy nem tudja abbahagyni. Ezt a módosulatot tudtommal a távol-keleti emberek és az indiánok hordozzák nagy százalékban.
A függés maga – hát én elég sok alkoholistát ismerek, leginkább persze olyanokat, akik nem isznak. Semmi összefüggést nem láttam a testalkat és az alkoholizmus között, és legalább a negyede de inkább a harmada az alkoholistáknak nő.
KedvelésKedvelés
Jaj, én semmiképpen sem komolyan értettem ezt az alkoholgén dolgot. csak a saját környezetemben térképeztem fel a leállni nem tudó, eszméletvesztésig ivó ismerősöket.
KedvelésKedvelés
Ez nekem világos volt, én csak azon csodálkozom, hogy a svédek valahogy ivósabb nemzetnek vannak elkönyvelve a többieknél, ami állítólag (a statisztikák szerint legalább is) nem igaz. Biztosan ennek is meg van az oka persze (miért tűnnek annak) de nem tudom. Talán mert nem tabu egyáltalán és túl nyíltan teszik?
KedvelésKedvelés
Én a svédekről ivás tekintetében sokat nem tudok. A finnek isznak, sokat, rendszeresen, ez a tapasztalatom. Főleg az évnek ebben a részében, mikor elkezdődtek a kiskarácsonyi dorbélozások, munkahelyi szinten is, férjem kollégái (40-50 fő) például tegnap korán reggel szálltak hajóra Åland felé, este érkeztek vissza Turkuba, kiskarácsonyoztak. November közpén. Váljék kedves egészségükre.
KedvelésKedvelés
Tipp: talán mert ha nem is isznak naponta, de amikor igen, akkor töményet, berúgásig. Nem tudom, csak sejtem.
KedvelésKedvelés
Bocs, ha félreértettem, azért írtam le, mert ezt a dolgot már máskor is hallottam. Egyik véglet szerint szigorúan öröklődik – a másik véglet szerint meg semmi köze az örökletességhez, egyéni probléma, sőt akaratgyengeség.
KedvelésKedvelés
Nekem erről a kérdéskörről a Máté Gábor könyveben olvasottak ugranak be, aki szerint az addikciókra való hajlam nem elsősorban a génekben van (bár nem zárja ki teljességgel a genetikai okokat). Szerinte a függőségek iránti esendőség kislskulásában nagy szerepet a gyermekkori környezet játszik.
“Not all addictions are rooted in abuse or trauma, but I do believe they can all be traced to painful experience. A hurt is at the centre of all addictive behaviours. It is present in the gambler, the Internet addict, the compulsive shopper and the workaholic. The wound may not be as deep and the ache not as excruciating, and it may even be entirely hidden—but it’s there. As we’ll see, the effects of early stress or adverse experiences directly shape both the psychology and the
neurobiology of addiction in the brain.”
Arról is ír a Sóvárgás démonában, hogy egy kivétellel az összes drogfüggő női páciense élt át gyermekkorában szexuális abúzust.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon érdekes. Nyilván itt van az, hogy a függők gyerekei is gyakran függők lesznek. Stressz, plusz még a minta is. Igazából nagyon nehéz a genetikai hátteret feltárni, de mintha azok, akik a genetikai összefüggést (nem meghatározó, csak egy enyhe, de kimutatható sztohasztikus kapcsolat) megállapították, mintha nem a szülőknél nevelkedő gyerekeket is vizsgáltak volna, de persze a korai lelki traumát ez éppen nem zárja ki.
KedvelésKedvelés
Az, hogy nem a szülők nevelik fel a gyereket (örökbe adás, elhalálozás) eleve elég komoly veszteség élmény, az, hogy anyu, apu eltűnik szerintem simán traumatizálhat.
KedvelésKedvelés
Igen, ezt gondolom én is. Nem emlékszem a cikk részleteire.
KedvelésKedvelés
wáá, pedig tettem szóközt a végére.. 😦
KedvelésKedvelés
Szia Kerekes Monika, mi ismerjük egymást személyesen! Jó itt találkozni 🙂
KedvelésKedvelés
“svédeknek van egy “alkoholgénjük”, ezért máshogy, durvábban isznak, mint pl. egy sörözős német, dán, vagy holland”
Azért mielőtt belelovalnánk magunkat a svédek alkoholgénjeibe, a statisztikák szerint mindhárom említett ország jócskán megelőzi a svédeket az ivászatban. A németek különösen.
KedvelésKedvelés
Finnországi főbérlőm elmutogatta, hogy miért szereti ő is, meg a finnek nagy része is jobban a koskenkorvát (különféle erejű vodkák tartoznak ebbe a márkába), mint a sört. A sörnél ellenérvnek az szerepelt, hogy sokat kell tőle kiszaladgálni és büfögni – viszont a “kossu”! Az ám az igazi, attól ugyanis először sokat dumálsz, aztán felborulsz (mutatta a rohamszerű blablázást – ún. szófosás:) -, majd nyekkenve oldalra ejtette a fejét szemléltetésképp). Érdekes, hogy pont a szövegdiarét jelölte meg, mint a kossu legviccesebb következményét.
KedvelésKedvelés
Megérkeztem, igyekszem összeszedni a gondolataimat, de attól tartok, nem lesz valami strukturált, kicsitnagyon fáradt vagyok. Azt talán mondanom sem kell, hogy nem általános igazságokat fogok megfogalmazni, hanem csak és kizárólag a saját személyes tapasztalataim formálta következtetéseket.
Ha ez számít valakinek, a múltamnak 18 éves korom óta szerves része Skandinávia, elsősorban Svédország és a svéd kultúra, svéd volt a férjem több mint 10 évig, van egy lányunk, éltem kint több évig, tanítottam svédül, fordítok skandináv nyelvekről filmeket és könyvet, napi szinten olvasok svéd újságokat – mondhatni, képben vagyok. Legjobb lesz, ha egy cikkel indítok, már ha az egyenlőség a téma. November 15-én jelent meg egy nagy vihart és port kavart cikk az egyik svéd napilapban, a címe kb. az, hogy „A férfiak képtelenek jobbá tenni a világot” (svédül tudó blogkollégáknak: http://www.aftonbladet.se/debatt/article17755347.ab) A cikk szerzője (egy férfi) tíz évvel ezelőtt már írt erről a témáról, és most felkérték, hogy összegezze, szerinte mi változott ezen időszak alatt. Azt állítja, hogy édeskevés, a svéd nők el vannak nyomva, félre vannak állítva, és a férfiak mint csoport minden eszközzel küzdenek a feminizmus ellen, a nők „helyükön” tartása érdekében, ha kell gazdasági, verbális, stb. erőszakot alkalmazva. Megfogalmaz mindent, amiért mi is küzdünk, plusz az érdekessége, hogy az író ráadásul hat hónapra nemet váltott, azaz nőként élte az életét, hogy megtapasztalja, milyen a világ a másik oldalon, oldalról, és ezzel életreszóló, meghatározó tapasztalatokat szerzett. Állítja, hogy arra van szükség, hogy az egyes férfiak, akik azzal bújnak ki a felelősség alól, hogy „hát én nem vagyok ilyen”, és csendben vannak, hallgatnak, nem állnak ki a nők mellett, gyakorlatilag bűnrészességet vállalnak abban, hogy a folyamatok ennyire lassan haladnak, elakadnak. Nem részletezem tovább (de természetesen, ha jelzitek és szeretnétek, akkor szívesen nekiállok és lefordítom) – az a lényeg, hogy a saját (!) mércéjük szerint a svéd feministák (férfiak és nők egyaránt) úgy látják, hogy náluk is gyerekcipőben jár még a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelem. És teszik ezt annak ellenére, hogy pozitív kvóta van a törvénykezésben, a vállalatvezetésben, stb. vagy annak ellenére, hogy megosztott „szülési” szabadság van, és még számos olyan eredmény, amiről mi (perpill) még csak álmodozhatunk. Ennyit arról, hogy társadalmi szinten mi folyik. Bár talán az még fontos, hogy ami a kommenteket illeti, legalább annyi látszódik, hogy bár náluk is megvannak a trollok és a tahómacsó hozzászólások, azért a kommentek 20-30%-ban férfiak is egyetértenek a cikkel, ami nálunk milyen arány lehet? Nem tudom, de nincsenek illúzióim.
Egyéni szinten én jól éltem meg ezt a témát, az exem valóban kivette a részét a háztartásból, teljesen normális munkamegosztás volt, elvárást soha nem éltem meg részéről, mindenki csinálta, amihez kedve volt, és a lányunk születése után is teljesen partner volt a nevelésében. A svéd rokonok körében azt látom az FB-n, hogy a gyerek születése után 6 hónapig-1 évig az anya van otthon a kicsivel, utána viszont váltanak, a következő időszakot (szintén 6 hónapot-1 évet) az apa, „apaszabadságon”.
Namármost, az említett cikk és a saját, egyéni benyomásaim akár ellent is mondhatnának egymásnak, az én következtetésem az, hogy a mi mércénkhez képest jóval előrébb vannak, ahhoz képest viszont, amit a nagyon (?) messzi jövőben a világ összes nője el szeretne érni, még a svédek is távol érzik magukat. Tehát viszonyítás kérdése. Mi már annak is örülnénk, ha természetes lenne az apáknak, hogy egy év után váltunk a gyerek mellett, a svéd nők többségének ez már „megvolt”, ők már verhetik azért az asztalt, hogy ugyanolyan munkáért ugyanannyi fizetést kapjanak.
Az én svéd apa, és ugyan magyar, de svéd értékrenddel működő anya mellett felnövő lányunkat néha tudom sajnálgatni, mert nem lesz könnyű neki. Bár ki tudja. Vannak jó jelek, biztató helyzetek. Pár hete számolt be arról, hogy a fiúk (nyolcadikosokról van szó), mindegyik lány fenekét csapkodják „jöttükben-keltükben”. Tudjátok, csak úgy odacsapnak egyet, és van egy kislány, akire meg különösen rászálltak. Az én lányom az egyetlen kivétel. Amikor az első fiú megpróbálkozott ezzel, úgy leüvöltötte a fejét látványosan, hogy ez elterjedt a fiúk között, és azóta az a mondás, hogy „X-el ezt nem lehet megcsinálni.” És akkor én ujjongok belül, kifelé meg mondtam a gyereknek, hogy fogjanak össze lányok, és védjék meg azt az áldozatba hajló kislányt, tartsanak össze, kell a csajos szolidaritás.
Anival egyetértek abban, hogy a street harrassment, vagyis az utcai zaklatás csak a legritkább esetben fordul elő. Ugyanakkor a Facebook-os és Twitteres anonym mobbing és szexuális zaklatás a svéd fiatalok körében is gyakori, ez pedig megint messzire vihetné a gondolatmenetet akár, hogy akkor most az van, hogy csak akkor nem mernek így-úgy viselkedni, ha láthatóak és számonkérhetőek a cselekedeteik, egyébként pedig garázdálkodnak a sötét háttérben…?
Még egy, a témával kapcsolatos eset jutott közben eszembe a lányomékkal kapcsolatban, ülnek a McDonaldsban páran, fiúk-lányok vegyesen, és az egyik fiú odaszólt egy kislánynak, hogy hé, hozz már nekem még egy ketchupot. Mikor a kislány indult volna, énlányom odaszólt, hogy figyelj Jóskapista, felállsz és hozol magadnak, hm? Én csak remélem ezerrel, és egy egészen naivan kitartó hittel, hogy sokan, és egyre többen vannak ilyen kamaszlányok, vagy éppen most felnövő kislányok, pólyások meg bölcsisek meg ovisok, és persze párhuzamosan azt is, hogy akik fiúkat nevelnek (ez nekem kimaradt), azok ad1 maguk nem állnak fel a ketchupért , hanem kisfiamat küldik érte kedvesen, és ad2 hagyják a fiukat is babázni és ugyanúgy bevonják a házimunkába, és persze még sorolhatnám, hogy mi minden kell ahhoz, hogy aztán a kisfiúból olyan férfi legyen, akinek valóban természetes (!) az a hozzáállás, amit annyira hiányolunk az életünkből. Mi elég sokat beszélgetünk erről itthon, de hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mit fog tenni a gyerek, amikor hóttszerelmes lesz átlagPéterkébe, aki hagyományos patriarchális légkörben nőtt fel, és Péterke kacsintva a seggére ver, hogy cicám, ugorj már és hozd a sót. Akkor édeslányom vajon majd ül tovább és nem hozza a sót, vagy ugrik és hozza a sót és az asztalra teszi, passzívnőiesen, vagy ugrik és hozza a sót, és Péterke fejére vagy a tányérjába borítja az egész bödönnel?
Hát erről ennyit, rengeteget tudnék még erről nyilván írni, de nem húznám mint a rétestésztát, de kérdezzetek, szívesen válaszolok.
Egy másik bekezdésben még lehet, hogy értekezek az ivászatról és az ezzel kapcsolatos gondolataimról, de talán jobb, ha nem keverednek a témák.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, és a cikket is!
KedvelésKedvelés
Nagyon szívesen 🙂
Egyébként meg mást sem csinálok, mint korrigálom saját magamat.. tényleg fáradt vagyok. A cikk nem november 15-én jelent meg (az a mai dátum 🙂 ) hanem október 31-én.
KedvelésKedvelés
Like! Én is köszönöm (csak a magyar részt értem). És a posztot is!
KedvelésKedvelés
Húú ez az általános iskolai fenékcsapkodás, illetve melltapogatás nálunk is létező jelenség volt 98-ban egy isten háta mögötti vidéki faluban. Mondjuk engem pont nem zaklattak, mert annyira kislányos és sovány voltam, hogy nem volt rajtam mit fogni. Akkor nagyon nehezen fogadtam el a kislányos alkatomat, de így utólag bele gondolva tök jó, hogy megúsztam ezt.
KedvelésKedvelés
Leírnék én is egy tapasztalatot, igaz, nem éltem skandináv országban, viszont külföldön éltem két svéd lánnyal diákként, és igaz, hogy két ember nem elég “mintavételnek”, de számomra a velük töltött idő sok tekintetben mérföldkő volt az életemben. Rengeteg “így is lehet?” rácsodálkozásom volt akkoriban.
A témát illetően két történet jut eszembe.
Az egyik az, amikor az egyik szórakozóhelyen ki volt téve egy nagy kép egy nőről, amin a nő meztelen volt, szétvetett lábakkal ült, a lába között egy dinnyét fogott, feje hátravetve, olyan tipikus férfimagazinos beállítással. Én simán elsétáltam a fotó mellett, a két svéd barátnőm meg kikelt magából, hogy ez meg mi? Nem értettem a kifakadás okát, erre elmondták, hogy az ilyen képek is okot adnak arra, hogy a nőket tárgyiasítsák, egyenlőtlenül kezeljék, stb.
A másik eset: ülünk egy nemben és nemzetiségben vegyes társaságban egy étteremben, jön egy ilyen rózsaárus lány, mire a fiúk (déliek) egyből vesznek nekünk virágot. Mi szépen megköszönjük, jaj, de szép virág, erre a két svéd lány meg szó nélkül szintén vesz egy-egy szál virágot. A fiúknak. 🙂
KedvelésKedvelés
A második tarol 😀
KedvelésKedvelés
Ez már maga az armageddon.
KedvelésKedvelés
Számomra (akkor még) elképesztő dolgokat műveltek teljes természetességgel, imádtam a közelükben lenni. És ha rájuk gondolok, a gondolkodásukra, életmódjukra, akkor annyira szeretnék Svédországban élni.
KedvelésKedvelés
Így fogalmaz kedvenc svéd írónőm a svédek ivászatáról (nagyon durva fordításban)
A metrón ülve gyakran magamra ismertem a többi emberben, függetlenül az életkoruktól. Néha láttam egy kislányt, akinek a tekintete a sajátoméra emlékeztetett, néha egy középkorú nőt ugyanolyan arckifejezéssel, vagy az enyémmel egybevágó profillal, néha pedig egy-egy idősebb asszonyt, akinek a gerince úgy görbült meg, ahogyan feltételeztem, hogy majd egyszer az enyém is fog. Ugyanahhoz a fajtához tartozunk, gondoltam mindig, az északi krumplitermesztő fajtához. Hallgatag, előzékeny és félős emberek vagyunk, megtartjuk magunknak a gondolatainkat, és isten őrizz, hogy véletlenül megbántsunk valakit. Arra neveltek, hogy engedelmeskedjünk a hatalomnak, az egyháznak, a nemességnek, a politikusoknak, a tanároknak, az újságíróknak, a szakszervezeti vezetőknek és az igazgatóknak. Könnyű minket irányítani a demokrácia égisze alatt, mivel az a felülről gyakorolt hatalom legvonzóbb és legeladhatóbb verziója, és ha más nem, de legalább a látszat megvan, hogy mindannyian részt veszünk a döntésekben.
Kívülről nézve egy modern, szabadszájú nemzetnek tűnünk – de valójában csak termesztjük a krumplit és égetjük a házi szeszt tovább, mint ahogy mindig is tettük, és semmi de semmi tehetségünk nincs. Soha nem is volt, most sincs, és ami a jövőt illeti: nem is lesz. Nem tudunk más megoldást a saját jelentéktelenségünk felett érzett fájdalom tompítására, mint hogy rendszeresen a sárga földig isszuk magunkat. Csak úgy tudunk igazán ellazulni és képviselni a véleményünket, ha az alkoholhoz nyúlunk. Ilyenek vagyunk. Ilyen vagyok.
KedvelésKedvelés
Jaaj de szomorú…
KedvelésKedvelés
Könyvlistát írok, de jó 🙂
Köszi a tippeket!
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszett a poszt, mi vajon mikor jutunk el idáig…?
Viszont valami szemet szúrt, abszolút lényegtelen, csak már többször is láttam itt is, más feminista oldalakon is: nehéz holmi/hátizsák/vízzel telt vödör nő helyett való cipelése mint az egyenlőtlenség egy formája.
Számomra pont ennek semmi köze nincs a rencerhez. Én is elveszem a gyengébbtől, ha valami nehezet cipel: öreg nénitől a cekkert felfelé a metrólépcsőn, kisgyerektől a nehéz iskolatáskát hazafelé, és nem azért, mert öreg, vagy mert gyerek, hanem mert fizikailag én jobban bírom, és így segítek neki.
Szóval ha én a vonatfülkében a 35 kilós bőröndömet próbálom felügyetlenkedni a csomagtartóra egy nagydarab, masszív pasas szeme láttára, akkor igencsak szívesen fogadom a segítségét. Mondjuk egy nagydarab, masszív nőnek is szívesen fogadnám. 😀
Csak annyit akartam ezzel, hogy szerintem ez nem nő-férfi kérdés, hanem erős-gyenge(ébb).
KedvelésKedvelés
Igen, ez inkább a segítség miatt jó gesztus. Vagy még inkább az, hogy felajánlom, hogy viszem, ha a másik pl fáradt, vagy nem bírja, vagy nem akarja hurcolni azt a vackot. Anno mikor szobrászni tanultam, két srác és én voltunk az osztály. Egyszer vittem kifele valami húszkilós, seholsincsrajta-fogás tárgyat a teremből, mire elém penderült az egyik kolléga, hogy elveszi. Mondtam, hogy nagyszerű, hogy jött, de inkább nyissa ki az ajtót, mielőtt ketten ejtjük a cuccot a lábamra. Az irány jó volt, csak ő pl ezzel a lovagias szisztémával közelítette meg a helyzetet, hogy na majd ő, mint hős megmentő, átveszi, megrogyik ő is, mert tényleg nehéz, én kikerülöm, közben ő rogyadozik, kinyitom az ajtót, kiviszi, leteszi, hurrá. Így meg: ha már megfogtam, viszem én – kinyitja az ajtót, így nem kell a könyökömmel balettezzek a kilincsnél, mint egy bolond, leteszem, pádámm. Logisztika:)
KedvelésKedvelés