Holtomiglan —
Bringásahegyen sűrű kérdőjelei.
„… hetedhét országra szóló lagzit csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.”
Ahol a tündérmesék véget érnek… …ott kezdődik a Csakazolvassa blog.
Esküvő, lagzi, nász, frigy, lakodalom, menyegző, házasságkötés, egybekelés. Minden romantikus film zárása. A nő életében a legszebb nap. Asszony lesz a lányból. Életre szól. Jóban-rosszban. Holtomiglan-holtodiglan.
Számít-e az esküvő?
Csak egy papír, mondják sokan. Az én kapcsolatomat ne szentesítse az állam! Aki nem hisz Istenben, esetleg az államban sem, ugyan miért akarná, hogy a közönyös államigazgatás regisztrálja az ő házasságát. Miért kellene egybekelni, ha mindkét fél elvből ellenzi a házasságot? Ettől az ő kapcsolatuk még lehet tartósabb, szilárdabb sok hivatalosan is összeadott párénál. Áldásom rájuk.
Sok esetben viszont a „nem a papír számít” szöveg bizonytalanságot takar, félelmet az elköteleződéstől. Főleg, ha az egyik fél – általában a nő – már szívesen oltár elé vonulna, a férfi meg ezzel hárít.
Mi van, ha többéves együttélésnél a nő már nagyon várja a lánykérést, a férfinak meg nagyon kényelmes ez így?
Egyáltalán, van ma valaki, aki úgy köt házasságot, hogy előtte nem élt együtt a kiszemelttel? És biztos jó ötlet?
„A házasságot meg a válást is a nőknek találták ki” – mondja férfi ismerősöm (elvált, három gyerek után fizet tartásdíjat).
Néha sok éve együtt élő pároknál, ahol már gyerek is van, a nőnek még mindig fáj, hogy a férfi nem vette feleségül. „Így marad menekülési útvonal” – indokolta az egyik ilyen ismerős, az asszony füle hallatára, miért nem házasodnak össze.
Mit árul el, ha évek óta együtt vagyunk, de nagy döntésekről nem beszélünk, a szimbolikus pillanatok, ünnepek hiányoznak az életünkből?
A nemek egyenlőek, mégis a férfinak kell lesből, térden állva, több évi együttélés után meglepetésszerűen házassági ajánlatot tenni a mit sem sejtő nőnek? Mi a helyzet akkor, ha a nő veti fel a témát?
Egyik barátnőm, nyolc év együttélés után, az asztalra csapott: mikor házasodunk már össze? És lőn. Ez így romantikus? Vagy nem is kell romantikusnak lennie?
Azon esküvőkön, amelyeken az elmúlt években jártam, tipikusan 6-8-10 éve kapcsolatban élő párok mondták ki a nagy igent. A döntés különösebb kockázatot már nem hordozott, inkább csak a betagozódást mutatta a „felnőtt” világba, esküvő, munka, lakás, gyerekek. Startpisztoly eldördült. Van bármi jelentősége tíz év után még a házasságnak?
Mi legyen a gyerekvállalás és az esküvő sorrendje? „A házasság csak a babaprojekt beindítását szolgálta” – mondta egy nőismerős, aki tíz év után kelt egybe diákkori szerelmével. Előbb szépen összeházasodunk, aztán gyerek, hagyományosan?
Vagy előbb legyen gyerek, nézzük meg, hogy működünk családként, és ha ezt a próbát is kiállta a kapcsolat, akkor jöhet a lagzi? Van még bármi jelentősége a házasságnak, a gyerek nem úgyis életre szóló, váláson túl is tartó kötelék? Ha beköszönt egy váratlan terhesség, rohanjunk házasodni, lagzit csapni hányingeresen, menyasszonyi ruhát húzni a nagy hasra? Vagy akkor olyan, mintha csak a gyerek miatt házasodnánk?
Mi a helyzet a külső kényszer, előny miatt kötött házassággal? A szocpol, a lakáshitel, a családi adókedvezmény miatt? Persze nem emiatt kötik, amúgy is tervezték, csak kicsit előrehozzák. És akik a lombikbébi-kezelés, vagy épp az örökbefogadási engedély miatt szentesítik kapcsolatukat? És aki a szülők, rokonok noszogatására? És ahol csak az egyik fél lelkes, a másik csak belemegy kénytelen-kelletlen?
Legyen eljegyzés? Van ma a jegyesség szónak bármilyen jelentése? Hívja bárki a társát menyasszonyomnak, vőlegényemnek? A jegyesség a „már elhatároztuk, hogy összeházasodunk” és a házasságkötés közt eltelt időszak?
Ha megtörtént a lánykérés, a pár döntések tömege előtt találja magát. Kis vagy nagy esküvő? Kosztümös, kéttanús? Egyházi, polgári? A legjobb helyszíneket egy évre előre le kell foglalni. Amerikai, nyugat-európai, magyar és csak filmekben létező hagyományok csapnak össze. Lánykérés külön eljegyzési gyűrűvel, gyémánttal. Bazilika, Mátyástemplom. Jegyesoktatás. Az egyházi a templomban, a polgári a hivatalban, vacsora a családdal, buli a barátokkal. Vidéki kúria, wellness, lovaspark, kastély. Esküvő Balin. Menyasszonyi ruha, menyecskeruha, nyoszolyólányok. Vőfély, násznagy, ceremóniamester. Lányszöktetés, tortavágás. Rizsszórás, csokordobás, galambröptetés, lufieregetés. Tűzijáték, csokiszökőkút, lézershow, jégszobor. Bevonulás hintón, limuzinon, old timeren. Meghívó, ültetőkártya, emlékkönyv, köszönőajándék. Ami elé az „esküvői” jelző kerül, annak az ára megduplázódik. Esküvői melltartó, torta, étkészlet. Székszoknyák, asztaldísz, szülőköszöntő csokor. Menyasszonytánc. Nászajándéklista. Fotós, videós, zenekar, dj. Próbasmink, próbafrizura, próbavacsora. Esemény utáni fotózás, trash the dress. Minden egyes item kiválasztásával, megszervezésével heteket lehet tölteni, ára tízezertől a csillagos égig terjed. És van több száz ilyen. A végösszeg többmilliós lehet.
A nő lelkesen szervezkedik, járja a boltokat, szalonokat, próbál, intézkedik, általában egyedül. Ez a nagy nap, amire kislány kora óta várt, tökéletesnek kell lennie. A férfi jobb esetben ráhagyja: „ahogy szeretnéd, drágám”. Rosszabb esetben tűri, pofákat vág. Esetleg már az előkészületeken összevesznek.
Mindez nem légüres térben zajlik. Pénzbe, időbe kerül, egyezkedni kell apóssal, anyóssal, rokonsággal, konvenciókkal. Kompromisszumhegyek. Meghívjuk a sosem látott unokatestvért, az exeket, a főnököt? Ki fog megsértődni, ha nem hívjuk? Ha a szülők adják a pénzt, mindenről dönthetnek ők? Én templomi esküvőt akarok, de te meg se vagy keresztelve. Legyen idén kisebb, vagy várjuk meg, amíg lesz pénzünk egy nagyobbra?
Az esküvő: projektmenedzsment. Persze fel lehet kérni rá profi szervezőt is, de dönteni a párnak kell. Ha végigcsinálták az egészet, és sikerült közös, mindkettejüknek vállalható döntéseket hozni ebben a pénz, szervezés, rokonság, államigazgatás, egyház, ízlés, giccs és elvárások által definiált térben, ha sikerült eldönteniük, a kismillió hagyományból, a szülők kéréseiből mit vesznek át, mit alakítanak a saját kedvükre és mit hagynak el teljesen, ha sikerült akaratukat a rokonsággal is elfogadtatni: akkor az a házasság egy próbatételt már kibírt. Az esküvő jó teszt a későbbi komplex elvárásrendszerben zajló döntésekre.
Az esküvő: színjáték. A fehér ruhás menyasszony, a virágok között, a fátyollal és a nagy ünnepséggel: csupa illúzió.
Mintha a menyasszony szűz lenne, holott már kettővel ezelőtt sem volna az. (Miért csak a menyasszony?)
Mintha a pár most hozna létre közös otthont, holott évek óta együtt élnek.
Mintha a házasság egy életre szólna, holott a felük felbomlik, s lehet, hogy a felek egyike is volt már házas.
Mintha Isten színe előtt kötnék össze életüket, holott a szertartás előtt évekig nem voltak templomban.
Vagy ez mind nem számít, az esküvő egy nagy szimbolikus aktus, és ne kérjem könyvelőként számon ezeket a kis részleteket?
Akkor, ott, komolyan gondolják, hogy életük egy szakaszát együtt töltik, és ez elég, ez megérdemli a nagy ünneplést?
Az esküvő: az élet nagy pillanata, s talán az egyetlen – szemben a véres, kiszolgáltatott, kórházban zajló születéssel, szüléssel, halállal – amit tudatosan, magunk választva, eldöntve, megtervezve ünnepelhetünk. Könnyű, fehér ruhában.
És most írjatok ti.
Már a szövegben is sok kérdést feltettem, de ismét:
Fontos az esküvő? Házasodik ma bárki szűzen? Együttélés nélkül? Te mindig férjhez akartál menni, meg akartál nősülni? Volt-e lánykérés? Kis vagy nagy esküvőd volt? Milyet szeretnél? Mennyit lehet elkölteni erre a napra?
Mit gondolunk a nagy és drága esküvőről, ha a pár később elválik? Vagy nem baj, akkor, ott komolyan gondolták? Miért házasodik valaki harmadszor, negyedszer, ötödször is, mire számít? Hogy majd ez örökre szól? Vagy nem kell, hogy örökre szóljon? Érdemes másodszor, harmadszor is nagy esküvőt csapni? Gáz templomban esküdni, ha egyik fél sem vallásos? Az hazugság Isten színe előtt, vagy ne legyek már ilyen kekec, olyan szép a templomban bevonulni?
Voltál már olyan esküvőn, ahol az oltár előtt mondtak nemet? Ami elmaradt? És ami pár hónap után felbomlott? Voltál már rossz érzéssel esküvőn, hogy úgyis elválnak?
csak az olvassa. én szóltam 
A házasság rabság. Már olvasni is gyűlölök róla. A legutálatosabb benne, hogy mikor már csak egy papír, már kimondva van, hogy nincs kapcsolat, mikor a papír nélkül már rég messze járhatnál, a házasság jegyében még mindig megfenyegethet, sakkban tarthat a másik.
Szóval gyűlöletes. Ha egyszer szabadulok, születésnapként fogom ünnepelni, és soha többet nem hagyom magam behúzni.
KedvelésKedvelés
“Gyűlölök róla” bocs az elításért.
Jellemző egyébként az intézmény aljasságára, hogy még akkor is köt, mikor érzelmileg már inkább az iszony mozgat. A másik még akkor is jogokat emleget, és fenyegetőzhet, ha azokat nem, vagy nehezen tudja beváltani. A leggázabb benne, hogy tudjuk előre, mire számíthatunk, hogy nőnek ez jó nem lehet, csakhogy a Rend jó előre úgy idomít, hogy házasság nélkül értéktelennek érezzük magunkat. Ilyendormán csak a remény marad, hogy valahogy majd én jobban csinálom, majd én ùgyesebb leszek, belőlem nem lesz olyan savószemű kiégett nő, mint anyámból. És persze lesz. A kérdés csak annyi, ki mennyi időt kap az álboldogságra: 5, 10, 15 év? Egy a közös, az ébredés, vagyis hogy az eszmélés, hogy jaj, de szörnyű ez. Utána el lehet dönteni, hogyan tovább. Sőt, a házasság oly förtelem, hogy gyakran még a döntés lehetőségét is elveszi. Ott vagy a kelepcében, oszt sehova.
KedvelésKedvelés
“A leggázabb benne, hogy tudjuk előre, mire számíthatunk, hogy nőnek ez jó nem lehet,”
A vicc, hogy férfiak siránkoznak inkább a “házasság börtönjellege” miatt, holott az ő életük változik kevésbé. Továbbra is szabadon jöhetnek, mehetnek egy kis plusz munkára hivatkozva, ellenben a kisgyerekes anyák élete, valóságban is a házi őrizetben lévő rabokéhoz lesz hasonlatos. Ünnepnapként fogják megélni, amikor végre újra kimozdulhatnak egyedül otthonról. Ezt a “kalitkába vagyok zárva” érzést úgysem lehet elmondani senkinek, amíg nem éli át, fogalma sem lesz róla milyen szar.
KedvelésKedvelés
A kisgyerekes anyuka létet ugyanúgy létezik házasság nélkül is.
Inkább mondanám egy olyan köteléknek amit macerásságánál fogva nehezebb felbontani. Ezért olyankor is összetart amikor más már széthullott volna. Hogy ez használ vagy árt egy kapcsolatnak az már más megítélés kérdése.
KedvelésKedvelés
“A kisgyerekes anyuka létet ugyanúgy létezik házasság nélkül is.”
Na, ez teljesen igaz, csak annyira távol áll ez a csupa csipkés, habosbabos, hercegnős, az én igényeim vannak a középpontban esküvői álomtól, hogy még durvábbnak érződik az ellentét.
KedvelésKedvelés
Vegyük úgy Vacskamati,hogy ezt az én nevemben is írtad.Köszi a pontos,találó megfogalmazást,pont ezt és pont így érzem,így is éltem meg azokat az éveket.
Egyébként annyi a jó kérdés a mai posztban,ha csak egy tizedére is anno a megfelelő választ adtam volna……szegényes a fantáziám elképzelni milyen is lehetnék mostanság.
Ne vegyétek panaszkodásnak,tulajdonképp örülök hogy ébredezem 🙂
KedvelésKedvelés
Most nagyon bólogatok. Mintha ezt az egészet adnák el a nőknek habkönnyen becsomagolva álomesküvő és járulékai képében.
“Ünnepnapként fogják megélni, amikor végre újra kimozdulhatnak egyedül otthonról.” – így éltem meg, pedig csak 45 perc lett, amikor a két nagyon kicsi mellől először és egyedül kiléptem a házból … először is elsírtam magam, olyan jólesett egyedül lenni.
KedvelésKedvelés
Ez már nem is a mai poszt talán, de annyira tudok haragudni az anyámra, a nagyanyámra, a családom nőtagjaira … azért, hogy hintették egész életemben a szemembe, búgták a fülembe, hogy a házasság jó és szép, nem elválni, nem kell mindenért kitörni a kerítésből egy lécet, a gyerekek cukik, tejszagúak … no nem így, de ez a hintés lényege, hogy EZ KELL ÉS ENÉLKÜL NEM NŐ A NŐ :(. Sejtettem én persze, hogy nem ilyen, de mondják már az igazat, a valódit, ha már a vérük vagyok … azt, hogy igen, durva háziőrizet és megszűnsz létezni, jobb esetben csak átmenetileg. úgyhogy jól gondold meg. Pedig az apjuk nagyon jelen van. Most nagyon kell figyelnem, hogy a sajátjaimat ne ringassam ebbe az illúzióba.
KedvelésKedvelés
Egy ehhez képest nagyon apró dolog jutott eszembe, de az analógia… szóval egész serdülő koromban azon cikizett engem a család, hogy képtelen vagyok csomómentes pudingot és tejbegrízt készíteni. Tényleg nem tudtam. Már saját háztartást vezettem, amikor rájöttem, hogy egyszerűen csak habverővel kell elkeverni, és akkor nem lesz csomós. Nagy felfedezésként tálaltam ezt nőrokonaimnak, akik konkrétan szemberöhögtek, hogy hát “és erre csak most jöttél rá???” Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha megtanítják, nem? Hát így.
KedvelésKedvelés
A szülésről, kicsit ellenkező eset. Exem első gyerekkel a pocakjában (Broninál húztam sorszámot 😉 ) kérdezgetett. Anyósom kb. olyasmit mondott, hogy fájt, meg szenvedés, de megérte. Anyám konkrétan annyit, hogy túl kell élni.
Ehhez képest a fiam születését (tizenóra vajúdás, elég sok fájdalom után) úgy élte meg, hogy már a kórházban közölte, hogy ő bizony még SZÜLNI akar. Nem a gyerek miatt, nem a terhesség miatt, a szülés miatt (is, mármint). A doula konkrétan annyit mondott, hogy, idézem: “basszus, szülni jó!”.
A második szülés után még lelkesebb volt, ha a szülésélményen múlik, minimum egy focicsapatnyi gyerekünk lenne.
KedvelésKedvelés
Ez a siránkozás már az esküvőn is megjelenik, például a vőfély szövegeiben, hogy jajj, eddig milyen szabad életem volt, de most jön a börtön. Mindez nyolcvanféle változatban, agyonragozva. Ilyenkor önkéntelenül is mindig az jut eszembe, hogy bazzeg, ha ilyen nehezedre esik, akkor mér csinálod? És milyen érzés lehet ezt menyasszonyként hallgatni? Tudom, tudom, csak szimbolikus, de akkor is. Vagy nem is gondolnak bele, csak követik a hagyományokat?
A másik ilyen rémes szokás a menyasszony elrablása, de ez már más téma.
KedvelésKedvelés
“eddig milyen szabad életem volt, de most jön a börtön.”
Nem mondom, jó kis börtön, ahol napi 10-14 órás eltávokat kap az ember! Ellenben a kisgyerekes anyák, pláne segítség nélkül, valóban és szó szerint, nem tudnak egyedül kimozdulni otthonról sokszor évekig! Ezt a férfiak többsége el sem tudja képzelni milyen érzés lehet. Persze a nők sem amíg meg nem tapasztalják…
KedvelésKedvelés
Igen, ez a dolog iróniája.
KedvelésKedvelés
Moldvában konkrétan arról szól a menyasszony kikérése, hogy a női rokonok a szemébe kiabálják, hogy vége a jó dolgának. Férjhez megy, innen a férfi rendelkezik vele, ha nem felel meg megverődik, gyerekeket szül fájdalmak közepette. Mindenkinek a szolgája lesz. És a szörnyű, hogy látszik a menyasszonyok képén, hogy nem hiszik. Pedig a bekiabálóknak látszik az arcán, hogy érzésből és tapasztalásból mondják a szöveget. Napok óta gondolkodom azon, hogy ez kegyetlenség-e, vagy valamiféle szolidaritás kifejezése.
KedvelésKedvelés
Ez a vírus egyik verziója.
KedvelésKedvelés
A förtelmen meg a kelepcén semmit nem vitázom. Csak azt jelzem, hogy a gyerek(ek) születése illetve huzamosabb együttélés nagyon gyakran (arra “alkalmas” pasival, tehát az esetek többségében) minden papír nélkül is elvezethet oda, amit leírsz. Megfelelő (savószemű) anya mellett felnőtt nőnek pláne. Nem magán az intézményen múlik szerintem. A közös gyerek mindenképpen csapda önmagában is
KedvelésKedvelés
Savószemű?
KedvelésKedvelés
A szót Adél használta, én csak reagálok rá.
KedvelésKedvelés
Az én esküvőm elsősorban meglepő volt – meglepődtem, hogy tetszik és élvezem. Azt hittem, szenvedni fogok közben, de végül nem. Nem tervezgettem kislánykorom óta, hogy majd milyen lesz, és igazából annyira nem is érdekelt (anyukámat százszor jobban, ő szervezett szinte mindent, mi meg csak rábólintottunk vagy a fejünket ráztuk), de például a ruhám olyan eszményien tökéletes volt, hogy azóta is azon kesergek, hogy nem vehetem fel többet. Vita és komoly beszélgetés is volt a férjemmel az esküvő éjszakáján, egy barátságomat is ott szakítottam meg. Betagozódott az életembe. Ennyi jutott eszembe a sajátomról, de őrült jó kérdéseid vannak, elrágódom rajtuk ma szabad pillanataimban. Kommentelni úgysem lesz időm.
KedvelésKedvelés
Igen én is nagyon élveztem az esküvőt, pedig azt gondoltam ha valami akkor ez nem fog szórakoztatni. Lánykérés volt, 6 évvel az esküvő előtt. Nemet mondtam. Aztán egyszer-kétszer szóba hoztam, hogy össze kellene házasodni, mire azt mondta, hogy ő már megkérte a kezem. Beláttam, hogy igaza van, így nagy levegő és konkrét javaslattétel: igent mondott 🙂
Magával az esküvővel kapcsolatban mindent magunk szerveztünk, találtunk ki, fizettünk, és igazad van, próbája a kapcsolatnak. Az mondjuk biztos, hogy utána fáradtabbak voltunk, mint valaha. Jó volt így, kedves emlék. Bár persze nem jelenti, hogy a későbbiekben nem kellett/kell megvívnunk a magunk harcait. Sokszor tényleg a belünk ivódott Rend és a “saját” elképzeléseink eltérése miatt.
A nagymamám azt mondta, hogy ne lobogó szerelemből menj férjhez, hanem egy nagyon jó baráthoz, akivel bármikor tudsz beszélgetni, mert ez tovább tart. Bölcs tanács volt, de vannak hátulütői.
KedvelésKedvelés
Mindig férjhez akartam menni, nyilván besegített a gyerekkortól induló “vőlegényed van-e már?” nyomás. Nagy kudarc volt, hogy nem az elsőhöz. Ma már “hál’istennek”, hogy nem vele. Mi fizettünk mindent, mi terveztünk meg mindent, közepes létszámmal, csak olyanok, akiket tényleg szeretünk. Semmi székszoknya, jégszobor, menyasszonytánc – erről nem írtál Bringás, nekem ez a legundorítóbb szokás, “eladó a menyasszony!!!” Gyűlölöm.
Senki nem akart jelentősen beleszólni, ami meglepett, hogy bár hírhedten ateista pár vagyunk, sokan rákérdeztek a templomra, és csodálkoztak, hogy miért nem, hát az olyan szép. Ja, szép nagy hazugság, ha nem hiszed.
KedvelésKedvelés
Igen, ez milyen már?!? Eladó a menyasszony. Ááááá!!!
KedvelésKedvelés
Igazán örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel (minősített eset: nők is felkérik a menyasszony… he???), tágabb környezetemben mindenki meredt szemekkel néz, ha kifejtem, mert hát menyasszonytánc az kell. Hát nekem nem. Úgyhogy előre meg is mondtuk mindenkinek, hogy nem lesz, továbbá mulatós zene és vonatozás sem.
KedvelésKedvelés
Fujjfujj, mulatós zene meg vonatozás, és vőfény, meg “vicces” játékok.
KedvelésKedvelés
Vőfény, na az se volt. 🙂 Zenekar sem, szimpatizátorral.
KedvelésKedvelés
Szimpatizátor! 😀
KedvelésKedvelés
Felénk a bőrmellényes, szintetizátoros mulatós zenész a villanycigány.
(Kéretik nem rasszista megnevezésnek venni, hanem a lakodalmas cigányzenekar modernizált maradványának.)
KedvelésKedvelés
Szimpatizátoros villanycigány! 😀 😀 😀
Ezeket a kifejezéseket gyűjteni kéne valahol!
KedvelésKedvelés
szerintem az egészben egyedül a mulatós meg a vonatozás a jó.
KedvelésKedvelés
De akkor előtte sokat kell inni.
Mulatóssal engem vallatni lehet.
KedvelésKedvelés
Hát annak, aki szereti. 🙂 Nekem sikítós kiütéseim támadnak tőle, úgyhogy tettem róla, hogy legalább a saját esküvőmön ne kelljen ezeket elviselni.
KedvelésKedvelés
Eladó a menyasszony, eladó a vőlegény is! (azzal a sajátos hanglejtéssel) Ez nálunk így ment. Zenészeknek kikötöttük, hogy nincs mulatós és nincs Himnusz (augusztus 20-án volt az esküvő). Azt mondták, hogy ők azt húzzák (igazi zenészek voltak, igazi hangszerekkel- semmi szimpatizátor- csak sima cigányok -a szó legnemesebb értelmében-) amire a népség táncol. Aztán nem lett mulatós, de a székely himnuszt elhúzták. Pont akkor amikor éppen azt magyaráztuk egy kis társaságnak, hogy itt nem lesz Himnusz éneklés, mert a Himnuszt nem énekeljük akárhol, akármikor és főleg nem egy lakodalomban. Na de a székely himnusz (a mű és nem az igazi) nem a szívem csücske, így az elment. Sokan megkönnyezték-megvolt a kötelező egéritatás. Mi meg kibírtuk. Jó emlék, fergeteges buli volt (a vonat elmaradt). Nem volt fátyol (az a szüzeknek jár), de volt házi pálinka, jó bor, finom süti és igazi erdélyi konyha.
KedvelésKedvelés
Nekem az eskuvom az egyik legkellemetlenebb emlekem. Naiv 23 eveskent hagytam magam iranyitani, mindenkinek meg akartam felelni. Az eskuvonk tobbnyire olyan lett amilyennek az anyosom elkepzelte, A kivalasztott es megrendelt tortat is a tudtom nelkul csereltette ki, utolag azzal magyarazta, hogy az ajandek volt nekunk az o reszerol, meg amugy is, finomabbat rendelt mint mi! Az eskuvo masnapjan mindenkivel veszekedett,mert nem ugy zajlott minden ahogy o eltervezte. En meg “boldog” felesegkent hazassagom elso napjan bogtem. Nem szuzen mentem ferjhez, de a ferjem volt az elso ferfi az eletemben.Egyszeru, szuk koru eskuvot szerettunk volna, de nem lehetett, mert kovetni kellett a hagyomanyokat. Anyosom olyan rokonokat is meghivott, akiket meg a ferjem sem ismert, de hat o valamikor tancolt a lagzijukon es azokat illett visszahivni. Mi meg nem akartunk nagy csaladi veszekedeseket (amik utolag ugyis lettek) es ezert sorra bolintottunk ra mindenre. Illetve ha en nem akartam valamit, a ferjem rabeszelt, mert nem akart konfliktust az anyjaval. Tudtam azt is, hogy a ferjem a hagyomanyos csaladmodellt hozza magaval, de en akkor ugy gondoltam, hogy nekem a hagyomanyos feleseg szerepet kell felvallalni ( fozes, takaritas, vasarlas). Nem is mertem gondolni akkoriban arra, hogy ez nincs rendjen. A gyerekek megszuletese utan kezdtem nem birni a terheket. Ma mar 15 eve elek hazassagban es tudom hogy ma mashogy csinalnam. Mai eszemmel nem mentem volna hozza. Egyenlotlen a kapcsolatunk. A naivitasomat regen elvesztettem. Es igen, en is ugy erzem, hogy a hazassag borton,
Amugy 38 eves, ket gyerekes tanar vagyok. Jelenleg kulfoldom elek. Orulok, hogy ratalaltam erre a blogra!
KedvelésKedvelés
Szia! Ezt még olvasni is rossz volt, ilyen volt a rémálom-esküvőm, de aztán nem ilyen lett! Ma hogy csinálnád?
KedvelésKedvelés
A mi eskuvonk csak a lakashitel miatt jott letre. Valoszinuleg most is egyutt lennenk, de ha lett volna mas megoldas a lakasvasarlasra, akkor nem eskudtunk volna meg (ha igen, akkor inkabb pillanatnyi hobortbol vagy talan a gyerek vegett :-)). Igy is jo, ugy is jo lett volna :-). Ha meg rabsag lesz a hazassag, akkor semmilyen papir nem fog megallitani!
KedvelésKedvelés
“Voltál már olyan esküvőn, ahol az oltár előtt mondtak nemet?”
Anyakönyvvezetőket kellene megkérdezni, kinek hányszor fordult már elő a praxisában. Gyanítom ritka mint a fehér holló. A menyasszony lefátyolozása (amit csak az “igen” kimondása után szabad felhajtani) is azt a célt szolgálta állítólag, hogy a leendő férj vissza ne táncolhasson (aki gyakran ott látta leendő aráját életében először).
KedvelésKedvelés
Csak azt szerettem volna kifejteni, hogy a szülők által szervezett házasságok eltűnésével lett az esküvőn kimondott nem olyan ritka. Régebben gyanítom sokszor előfordulhatott…
KedvelésKedvelés
Egyszer egy anyakönyvvezetővel feküdtem egy kórházi szobában (őt megharapta egy disznó, nekem meg agyrázkódásom volt, de azért beszámítható) és ő mondta, hogy ha valamelyik fél nemmel válaszol, még egyszer megkérdezik, mert a protokoll számon tart idegesség, zavarodottság vagy nyelvbotlás miatt mondott nemet.
KedvelésKedvelés
“protokoll számon tart idegesség, zavarodottság vagy nyelvbotlás miatt mondott nemet.”
Nagynéném egyik kedvenc sztorija volt, az ő idegességből mondott “nem”-je. Azt mesélte később, hogy ő olyan zavarodott volt, hogy azt sem tudta volna ott nagy hirtelen, hol van. Mesélik a násznép mekkorát nézett, de itt is rákérdezett a pap azért még egyszer, biztos ami biztos és másodszorra már “igen” lett 🙂
Utólag persze, a bántalmazó kapcsolatot elnézve, sokan mondták, hogy jobb lett volna, ha nem kérdez vissza a pap, csak tudomásul veszi a “nem”-et és lefújja a lagzit.
KedvelésKedvelés
Lehet hogy ez eredetileg egyébként az engedetlen arák miatt alakult ki, szigorúpap rádörög, jobszemmel földbirtokos papára ballal ideggyenge anyára kinéz: Bííííztos?!
Merjél nemet mondani.
KedvelésKedvelés
Megharapta a disznó! Meghalok! 😀
KedvelésKedvelés
Egyszer egy anyakönyvvezetővel feküdtem egy kórházi szobában (őt megharapta egy disznó, nekem meg agyrázkódásom volt, – ez egész hrabali kezdés.
KedvelésKedvelés
🙂 Igen, valóban!
Megnéztem a Gólyamesét…
Köszi az ajánlást!
KedvelésKedvelés
Kár, hogy “idegesség, zavarodottság vagy nyelvbotlás miatt mondott” igeneket nem tart számon a protokoll.
KedvelésKedvelés
És a folytatás is, ami a kórházi körülményeket illeti. Az infúziót egyenletesen rángató nővérke miniköpenye alá nézegető, sokdioptriás Lajcsihordár megérkezésekor meg egyenesen szerettem volna, ha Tímár Péter is a közelben van, merthogy nem volt még akkoriban videós mobil.
KedvelésKedvelés
Mindjárt meghalok a nevetéstől, diszkréten 😀
KedvelésKedvelés
Ez marha jó. De az igenre nem kérdeznek rá.
KedvelésKedvelés
tényleg! Akarod-e? Igen. Biztos? Igen. Ezzel az emberrel? ja, nem.
A katolikus szertartásban háromszor kell akarni, biztos, ami ziher.
KedvelésKedvelés
Na, vannak értelmes dolgai a katolikus egyháznak is 😉
KedvelésKedvelés
“Ezzel az emberrel? ja, nem.”
A leány- és legénybúcsú következménye?
KedvelésKedvelés
Aznap, mikor minket összeadott az anyakönyvvezető, mesélte, hogy két elmaradt lagzija is volt előttünk. Már hogy aznap. Nem az oltár előtt mondtak nemet, csak egyszerűen nem jelent meg a pár az előre megszervezett esküvőn, és nem is szóltak az anyakönyvvezetőnek.
(most elárultam, hogy én is házas vagyok!)
KedvelésKedvelés
“Sorry, this comment could not be posted.”
Pedig olyan szépen megírtam. Micsoda veszteség! 😀
KedvelésKedvelés
Ezt nem értem. El is veszett?
KedvelésKedvelés
“Sorry, this comment could not be posted.”
Nekem tegnap írta ki többször, hiába léptem vissza és másoltam be újra a kommentemet, nem engedte be.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy a tiltott szavak miatt?
KedvelésKedvelés
Én nem írtam tiltott szavakat. Egyszerűen kidobott a WordPress és benyomta a fészes profilomat helyette. Valaki érti ezt? Ijesztő, tekintve, hogy a két regisztrációm nem egy e-mail címen van. Hogyan tudott akkor beazonosítani???
KedvelésKedvelés
IP-cím alapján minden számítógép beazonosítható (ha csak nincs valakinek dinamikus IP-je. Trolloknál például ez utóbbi alap)
KedvelésKedvelés
Ezt kéne megtanulnom valahogy.
KedvelésKedvelés
Két házasságból két válás: akkor én most statisztikailag egy házasságot megmentettem, rendes tőlem, nem?
KedvelésKedvelés
😀 Csak kár, hogy nem lehet megválasztani, kiét. Nem?
KedvelésKedvelés
Kettőt, nem?
KedvelésKedvelés
Irén, tőled számítok az összes lagzid színes leírására… Nem hiszem el, hogy ne lenne valami jó sztori…
KedvelésKedvelés
Nekem kettő is volt esküvőből.
Az első 18 évesen – jó nagy hiba volt, el is váltunk 3 év múlva. Hosszú történet, a lényege az, hogy akkor az tűnt az egyetlen kiútnak a szülői házból. Ennél az esküvőnél kb. a szülők irányítottak, én csak próbáltam dacolni, nekem elég lett volna a két tanús verzió, de nem engedtek belőle. Tehát volt minden, ami kell, annyit sikerült elérni, hogy ne legyen sok meghívott (kb. 70 fő, nekem ez is nagyon sok volt), de volt még menyasszonytánc is. Szerintem talán ez a része a legundorítóbb az egészben, ahogy az addigra már részeg férfirokonok letaperoltak …
Dacoltam, mert nem voltam hajlandó habcsók ruhát felvenni, csak kosztümöm volt, dacoltam, mert nem voltam hajlandó a templomi szertartásra (ezt az anyósék nyomatták volna) – némi balhé azért ebből is volt. Aztán válás …
A másik – 6 év együttélés után, már felnőtt fejjel. Egyszerű polgári szertartás, utána vacsora – 25 fő, főleg barátok, és a nagyon szűk család. Ebből is majdnem vita lett, a szüleim bele szerettek volna beszélni, de nem hagytuk. Koktélruha, ami tetszett, és később is felvettem (!). Mi szerveztük, nagyon minimál stílusban, mi is fizettük. Nem voltam hajlandó menyasszonytáncra, beállított fotókra, csokordobálásra, stb. Azóta eltelt 18 év, és még mindig együtt vagyunk, és az esküvőnk is szép emlék.
Vajon a menyasszonytánc mikor fog kikopni az esküvőkről?
KedvelésKedvelés
“az addigra már részeg férfirokonok letaperoltak …”
Nekem mindig volt egy olyan érzésem, hogy a menyasszonytáncnak ez burkolt szerepe. Cserébe egy kis pénzért, szabadon taperolható a menyasszony, amihez neki még jó pofát is kell vágni. Érezze csak az ifjú feleség, hogy innentől fogva a saját teste fölött nincs szabadon rendelkezés.
KedvelésKedvelés
Szerintem nem is annyira burkolt ez a szerep. Az ifjú férj, mint új birtokos áruba bocsátja tulajdonát.
KedvelésKedvelés
Ja igen, írni akartam, hogy tökéletesen párhuzamba állítható a prostituálással.
KedvelésKedvelés
Az első éjszaka kissé ritualizált változata?
KedvelésKedvelés
Laci, szerintem a nászéjszakák kis része csap át százfős ga.ng.b.angbe :):)
KedvelésKedvelés
Őőő, én a tapizós menyasszonytáncra gondoltam. Az ilyen félig gangbang.
Vagy csak ellenőrzik az árut?
KedvelésKedvelés
Háát, valahol azt olvastam (talán az “50 ismert mítosz” című könyvben?), hogy az első éjszaka joga ugyanolyan széles körben elterjedt, de minden alapot nélkülöző mítosz, mint az erényöv. A papság ugyanis soha nem adta volna az áldását egy ilyen egyértelműen házasságtörő és élvezethajhászó aktusra még a leghatalmasabb földesúrnak sem. Tuti kiátkozással járt volna részükről, amit akkoriban inkább nem kockáztattak.
Valószínűleg a férfifantáziát felcsigázandó célzattal találták ki. Nagyon jól felismerve, hogy közülük szinte mindenki a kéjenc földesúr szerepébe fogja magát képzelni még véletlenül sem a jobbágyéba. Olyan ez, mint egy minimálbért kereső és albérletben lakó férfi áhított és csodált álomképe a többnejűségről. Ugye Józsi, de jó is lenne ha itt is bevezetnék? Az eszébe sem jut, hogy a többnejű országokban ezzel kizárólag a gazdagok élhetnek (azt hiszem elég egyértelmű, hogy miért) és minden négy feleséget tartó pasira, 3 hoppon maradt jut. Így elég egyértelmű, hogy a sok jó nő a mercis főnöknek jutna, őket max. az öt combú asszony szorongatná meg esténként a Marok Marcsával felváltva.
KedvelésKedvelés
Egyáltalán nem vagyok biztos abban, amit mondasz. Baromi sok mindent legalizáltak a papok, amit a Biblia tilt. Erényövet kiállítva láttam asszem Velencében, nem hiszem, hogy pusztán csalás lenne. A nagyon keresztény görögöknél például a házasság előtti szex egyáltalán nem volt elvetendő dolog, sőt kifejezetten előnyösnek tartották, ha a menyasszony terhes az esküvőn. Szóval az, hogy a papság nem legitimálta volna, aligha igaz, hiszen minden egyéb házasságtörést lefogadtak nagyuraktól, azt is, hogy teherbe ejtették a szolgálókat. Vagy mondjuk azt is elfogadták, ha a pápának született balkézől gyereke kardinális lett.
Ettől függetlenül, ha mítosz, ha valóság, a férfi fejekben ott van.
KedvelésKedvelés
Nagyon sok vidéken addig nem vettek el egy lányt, amíg nem domborodott a hasa. Egy család vagyonának a megtartása, egy gazdaság vezetése megkövetelte a gyerekeket. Aki erre nem volt képes, azt nem vették el feleségül.
KedvelésKedvelés
Na ugye 😉
KedvelésKedvelés
Fotók közül a fa mögül kikukkantós, távoli menyasszony a közeli vőlegény tenyerén?
brrr
KedvelésKedvelés
Kedvencem, igazi kilencvenes évek.
Most is van hasonló giccsdömping, ami MINDEN esküvői fotón megvan, mégis mindenki iszonyú egyedinek gondolja.
Photoshop effektek (na nem a korai buborékos-csillámporos), mint például mű-becsillanás, halszemoptikával felvett násznép pezsgőlocsolás közben, lerúgott menyasszonyi cipő szépen komponálva elmosódott háttérrel, örömanya fátylat igazgat, stb. stb.
KedvelésKedvelés
Létezik egyáltalán eredeti beállítás/bármi ami eskövői szorzóval számoltatik? Na jó, esküvői stílusú? Vagy kizárólag az, amit nem ‘szakember’ szervez, tervez, állít be, rendel meg?
KedvelésKedvelés
Hát, esküvői fotós esküvői stílusú fotókat készít.
Ezt elkerülendő nálunk természetfotós fényképezett, de az eredményeket tekintve khmmmm… jobban ment neki a szikla 🙂
KedvelésKedvelés
😀
Akkor a tiétek ettől eredeti.
KedvelésKedvelés
Mi nem mentünk fotózkodni, a húgom félpofi ismerőse, egy alighuszon srác csinált szerethető, dokumentum jellegű képeket, no meg a lelkes rokonok. Az egyik nagynéni pl. egy komplett sorozatot, amin minden rajta van a fejünkön kívül.
Az esküvőnket a kéréseink messzemenő figyelembevételével – családi vacsi, baráti buli – anyukám szervezte és a szüleim fizették, pedig diákként nehéz szívvel engedtek el a családi fészekből. A nagy napon csak az egyházi volt, nem megjátszósan, komolyan. Előtte két év együttjárás meg egy év jegyesség. Az első és egyetlen férfi az életemben a férjem, de
nem szűzen álltam az oltár elé vele. Együtt viszont csak
házasként éltünk. A 15 házas évünk minden perce távolról sem volt méznyalogatás, de most (épp, vagy másfél éve) jobb, mint valaha. A blog is benne van ebben a sikerben sok egyéb tényező mellett. Meg a bármikori krach lehetősége is persze. De amit a poszt alapján végiggondoltam, abból az jön ki (ismét), hogy szégyentelenül szerencsésnek mondhatom magam.
KedvelésKedvelés
Pedig milyen jó képeket csinálhat egy esküvői természetfotós… légy az anyós levesében, duhajkodó őstulkok…
KedvelésKedvelés
Hogy félreértés ne essék, én ezeket a modern esküvői giccseket nem tartom rossznak amúgy, szépek, meghatóak, de valamiért a legtöbben rendkívül kreatívnak és eredetinek gondolják, pedig hát nem az. És igazából az esküvő az maga a tömény giccs, ha belegondolunk, miért pont a fénykép legyen más?
KedvelésKedvelés
Persze, én is gondolom, hogy szép, csak nem eredeti, pedig mindenki azt hiszi, hogy az övé tök más 🙂
Pedig, ugyanazt esszük, ugyanazt isszuk, ugyanazt nézzük és viseljük, ez miért lenne más?
KedvelésKedvelés
Nekem jó élmény volt az esküvő. Gyerek miatt házasodtunk közvetlenül, de nem kényszerből, így beszéltük meg korábban. Úgy gondoljuk, ma ebben az országban a házasság ad a családnak megfelelő jogi keretet. És abban is egyet értettünk, hogy nem kell hagyományos lagzi. Az anyakönyvvezető irodájában írtuk alá a papírt, bordóslila ruhám volt, ami nem volt új, egy régebbit alakíttattam át az alkalomra. Nem akartam fehéret, kb 16-18 hetes terhes voltam, meg amúgy sem az én színem. 🙂 Két tanú meg a szüleink voltak ott, az anyakönyvvezető rövid beszédet mondott, minden sallang nélkül. Bensőséges, meghitt ünnepi alkalomnak éreztem. Utána egy gyerekbarát étteremben ebédelt a család (pénteki nap volt amúgy), kb 30 fő, ez a szűk család, és ebből sok a gyerek. A szüleink fizették. Nem kértünk nászajándékot senkitől, de az ő “régimódi” lelkük ezt mégis annak számíthatta. 🙂 Estefelé meg szépen hazamentünk, akkor már persze együtt éltünk, úgyhogy csak mintha egy jó buliból mentünk volna. Örülök, hogy nem kellett egy hagyományos lagzin átvergődnöm, voltam néhányon korábban, és számomra nagyon kínos lett volna pár kötelező elem.
A szervezés annyi volt, hogy bejelentkeztünk időpontért, elmentem kétszer szabóhoz, és megnéztük a kigondolt éttermet, egyeztettük a menüt az étlap alapján, és lefoglaltuk az egyik különtermet. Ja, meg volt csokrom! Nem volt nagyon fontos, el is hagytam már az étteremben. 🙂
KedvelésKedvelés
Ez tetszett. 🙂
KedvelésKedvelés
Ez tetszik!
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Ősidők óta nem kommenteltem, de most a házasság kapcsán nem tudom visszatartani (azért tűntem el, mert nemrégiben született meg második kisfiam és a terhesség végén-babázás kezdetén valahogy egyszerűen nem kívántam a netet, olyan jól elvoltam magammal, a családdal, olvastam ugyan rendszeresen, de nagyon ritkán és rövid időket töltöttem gép előtt – mostanság kezdek ismét ébredezni). Szóval azért pont ide, mert én igazából esküvő-párti vagyok, olyané, mint az itt leírt. Nem véletlenül nem írtam házasság-pártit – ezen még gondolkodnom kell :-). Az esküvőm napján voltam életemben a legboldogabb, álomszerű állapotban voltam, nagyon szerelmesen vehettem részt rajta, és így volt a férjem is. Márciusban megismertük egymást, júniusban elcsattant egy csók, júliusban egy spontán és tökegyszerű lánykérés, októberben esküvő. Az életben nem tervezte egyikünk sem, sőt a négyből három szülőnk még a hetvenes években vált el, mindketten második házasságba született gyerekek vagyunk. Egyszerűen a szerelem szülte a döntést, és a biztos tudat (4 átbeszélgetett hónap után), hogy passzolunk. Egy 2órás autóút alatt megterveztük az egészet, a ruhákat és a gyűrűt fél-fél óra alatt választottuk, a meghívóra találtam egy szép idézetet, elbattyogtam a papírboltba, vettem szép papírt, kinyomtattam, a csokrom pici volt, és az esküvő után megszabadultam tőle, bedobtam a hajadonok közé, a ruhám koszorúslányruha (az tetszett). 40-50 jóbarát és a szűk! család az esküvőn, a vacsorán tizenegykét fő, tortát sütött egy barátunk kishúga, vacsit főzött egy távoli szakács rokon. Szép kis étterem, nem mi voltunk az egyetlen vendégek. Jó beszélgetés (csak olyanokat hívtunk, akikkel lehet), szigorúan zene, tánc, vőfély, menyasszonyhúzkodás, és egyéb ilyesmi nélkül).Nálunk az italokat fizették a szülők – nászajándékba, a szomszédbácsi videózott, a barátok fényképeztek, utána meg elbattyogtunk egy helyi bulizós helyre a barátokkal, kifizettük a belépőt, és táncoltunk hajnalig. Totál informális volt minden, spontán, piszok jól éreztem magam, jót ettem, jót buliztam, és tele voltam szerelemmel. Ez szerencsére eddig még nem is változott, elég húzós dolgokon is mentünk együtt keresztül, de még mindig passzolunk. Egyébként szerintem nagy szerencse volt, hogy mindkettőnk családjában ez volt a valaha látott legnagyobb “lagzi”, a szülőké, nagyszülőké ennél csak szerényebb. És pl. volt olyan rokonom, akit felhívtam, hogy izé, ne haragudj, de apukám nem bír titeket, meg amúgy sem vagyunk olyan jóban, nem gáz, ha nem hívlak meg, majd küldök képet, oké? És ami a legdurvább: azóta is beszélőviszonyban vagyunk. Bocsánat hogy hónapok után elsőre ideömlengtem, de beindult a nosztalgiagépezet. Biztos még a szülés utáni hormonok 🙂
A legdurvább, aminek tanúja voltam: esküvő után két héttel beadott válókereset – az ara a nászútról inkább hazajött.
KedvelésKedvelés
négyből három szülőnk még a hetvenes években vált el, – ez nekem számszakilag nem stimmel.
KedvelésKedvelés
na jó hülyén fogalmaztam. mindkettőnk szülei elváltak akkoriban, amikor még nem volt olyan nagy szokás, kivéve a párom anyukája, ő az egyedüli aki a szüleink közül csak egy házasságot kötött – arra akartam célozni ezzel, ha nem is sikerült, hogy ők inkább óvtak minket esküvőtől-házasságtól, mintsem erőltették volna. Az életben nem hallottam otthon, hogy fontos lenne. Bocs, visszaolvastam és idegesítően ömlengős lett, de jól esett leírni. Számszakilag meg sosem voltam topon most meg ráadásul olyan keveset alszom, hogy említeni sem érdemes. Sem a szavakat, sem a számokat nem találom.
KedvelésKedvelés
Ömlengjél csak, az jó dolog.
De!
Legyél kedves az “elcsattant csók”-ért sorszámot tépni!
KedvelésKedvelés
júj, az félig direkt volt, sorszámot téptem
KedvelésKedvelés
Jaaa, ha félig direkt, akkor sorszámot vissza és küldj egy milkát.
KedvelésKedvelés
Mi van?!
KedvelésKedvelés
Hát… Az “én leszek a belügyminiszter” című posztban kezdődött…
A lényeg, hogy ide nekem a milkát.
KedvelésKedvelés
Szerintem iszonyú vicces a stiláris érzékenysége, meg ahogy kifejezi. Bravó, Hajnalkám!
KedvelésKedvelés
Hálás köszi, milkában nem szeretem az eprest és a joghurtost.
A felét megeheted, mert a “stiláris” szó nekem megint fehér folt. Kérek tudást.
KedvelésKedvelés
“stílusbeli”, mn.
KedvelésKedvelés
Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Igen, van olyan, hogy előzetes együttélés nélküli házasság, sőt minden előzetes szexuális tapasztalat nélküli nászéjszaka. Csak mondom. Ennek is vannak ám előnyei, még ha özönvíz előtti jelenségnek tűnik is. Létezik, működik, boldog, 20 éve tart. És több ilyet is ismerek.
KedvelésKedvelés
Mesélj, ha nem bánod, érdekel (szerintem másokat is).
KedvelésKedvelés
Igen, engem is.
KedvelésKedvelés
Ez a tiéd? Milyen volt így a nászéjszaka?
KedvelésKedvelés
Igen. De mondom, nem vagyok egyedülálló példa, több ilyen is van a baráti körömben. Sosem beszélek róla, annyira divatjamúltnak, elfogadhatatlannak tűnik mások számára. Mindenkinek az ugrik be, hogy tapasztalatok nélkül csakis rosszul sülhet el. De amit “veszítettem” (kipróbálás, másokkal való tapasztalatok), azt én nem lemondásként éltem meg, és úgy érzem, a másik oldalon valahol megtérül abban a mély összetartozásban, ami kettőnk között van, és ami sok nehézségen átsegítette a házasságunkat.
A nászéjszaka? Persze, hogy bénák voltunk, naná. De valahogy nem ez számított, hiszen volt időnk egymást megismerni, kitapasztalni, kialakítani a kettőnkre szabott szexuális szokásokat. Kölcsönös bizalom és szeretet kérdése. Ja, és hab a tortán, hogy a legelső alkalommal (még a nászúton) teherbe is estem, és egy csodálatos fiunk született, aki múlt héten volt 20. 🙂
KedvelésKedvelés
Gratula! 🙂
De asszem, az ilyen sztori ritka, mint a fehér olló.
KedvelésKedvelés
🙂 Az enyém ugyan nem teljesen ilyen volt, de valóban, nem volt addig közös háztartásunk és a nászéjszakán (na jó, reggelen – mert a buli kissé elhúzódott) még nagyjából pontosan tudtam hányadszorra szerelmeskedünk. (alig több, mint 3 hónap telt el az első csóktól). És ez nagyon jó volt, olyan romantikus. Amikor megszólalt a házasságkötőben a zene és ránéztem az én pasimra, felgyorsult a szívverésem és összeugrott a gyomrom (még bőven ilyen szakaszban voltunk).
KedvelésKedvelés
lehet, hogy ez megint gáz, de még csak 30 voltam
KedvelésKedvelés
4-szer voltam gyűrűs menyasszony. Most nem vagyok.
A 3. vőlegényem családi ebédnél enyhén beházipálinkázva egyszer csak felállt, Csőrikés nyakkendőjén néhány lepottyant rizsszem, hózentróglija kissé megereszkedve: Kedves Papa és Mama…
Égett a pofám. Senki nem mert röhögni, csak utólag. Azóta is emlegetjük minden Karácsonykor. 😀 Nem vett el amúgy.
16 évesen megbeszéltük a gyüvendőbelimmel, hogy össze kell házasodnunk, nem jöttem ki a szüleimmel. Bementem a tanácsra, elintéztem, hazamentem, bejelentettem, néhány enyhébb “szívinfrakt”, gyors szervezkedés, közeli rokonok, semmi templom, szülők fizettek mindent, kölcsönruha, otthon kaja, férfiak beb.sztak, magnóról lákodálmás zene, oszt megvolt. Ma már csak egy poros emlék.
A mostani emberem nem venne el, én nem mennék hozzá, ezen szokok néha filózni, de különösebben nem izgat a dolog.
KedvelésKedvelés
Ez megint sírva röhögős komment, bírlak nagyon. :))
KedvelésKedvelés
Azóta is próbáltunk pár “jelöltet” a nővéremmel rábeszélni egy ilyen családiebédközbeni sokkoló felállásra, kedvespapaésmama kezdetű szónoklatra tréfából, de egyik sem vállalta. A Nyúlbélákat ki is selejteztük így gyorsan.
A jelenlegit majnem rávettem, de az utolsó pillanatban az inájába szállt a bátorsága. De közelg a karácsunya, tán az idén hátha…
KedvelésKedvelés
:D, hátha. Mi is a karácsonyi ebédkor (után) sokkoltunk, azzal, hogy ha holnap van egy szabad órátok, akkor beugorhattok. Öröm volt nézni.
KedvelésKedvelés
😀 És beugrottak?
KedvelésKedvelés
Ha-ha. De be ám. Viszont soha nem felejtem el anyám első, legelső reakcióját: Ezt nem csinálhatod velem, nézd meg a hajam és mit vegyek fel?! Ilyet nem tehetsz velem. Arról nem is beszélve, hogy hogyan omlott össze a sátoros esküvő majd egy évtizeden át dédelgetett vágyképe. (Hú de cifrán írok ma :D.)
KedvelésKedvelés
Ércsük mi aztat így is.
Te is besütiztél tán ma?
Ez nem szép dolog ám ,megértem a kedves mamát, mer én se mennék a lányom lagzijába szar frizkóval és én is mit vennék fel?!? Rémálom! Még jó, hogy nincs lányom. 😉
Oszt direkt-e szúrtál így ki anyuval és ha igen, mért?
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Re teeztnemtudhatodhajnalkam – november 12, 2013 – 13:45 szerint:
Én csak a sátorost akartam megúszni 😀
Amúgy majdnem mindig ilyen vagyok.
KedvelésKedvelés
A sátoros esküvő képe kb. olyan nekem is, mint az anális Bronislaw, megértelek.
Jó, hogy ilyen vagy.
KedvelésKedvelés
Jaaaj, nem fogjátok elhinni, pedig tényleg az volt, hogy a 2. vőlegényem( aki amúgy a 3. csak már összekevertem, mert a Csőrikés volt a 4.), szóval, a 3. úgy tudta ki a gyűrűméretemet, hogy az előző menyasszonya karika gyűrűjét(amit szakításkor visszakért természetesen) próbáltatta fel velem. De hogy még akkor se kapcsoltam?!?
KedvelésKedvelés
Neked nincs véletlenül blogod? Olvasnám 🙂
KedvelésKedvelés
Áááá, hát én ahhoz hülye vagyok.
Mi az, hogy lánytibi???
KedvelésKedvelés
Egyszer, amikor még szép voltam és fiatal, úgy 18 éves koromban egy 3 éves kisfiú odáig volt értem, és ő nevezett el így, mert a becenevemből csak annyit tudott kimondani, hogy tibi (németes hangzású, nem túl szép hangzású vezetéknévből ). Azt viszont nem értette, hogy akkor hogy lehetek lány, anyukája (egy barátnőm) meg azt találta mondani neki, hogy én egy olyan tibi vagyok, aki lány. hát ennyi. ettől fogva lánytibinek hívott. azóta se senki, de nekem tetszett. szerettem az ő lánytibije lenni
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon jó kérdések!
KedvelésKedvelés
Hú, ez nagyon jó kis kérdéskupac, nagyon érdekelnek a válaszok, főleg azért írok, hogy jöjjenek az email értesítők szépen 🙂
Mi fél évvel a gyerek megszületése után házasodtunk, azért csak akkor, mert én azt mondtam, hogy olyan nincs, hogy az esküvőmön nem iszom. Egyébként a szülés körül minimális macera sem volt a nemházasságból, modern kórház, mindig úgy fogalmaztak, hogy a házassági anyakönyvit _vagy_ apaságit vigyük be.
Az ünnepséget a pasi képzelte volna kicsit nagyobbra, de nagyon élvezte, hogy meggyőztem, hogy remekül lehet esküdni neki a világos öltönyében, nekem leértékelt rövid ruhácskában, ebédelni a lakásunkban (hozatott szusit meg szendvicset), lagzizni meg a törzskocsmánkban, és akkor tényleg meghívunk mindenkit, akit kedvünk van. Annyit engedtem, hogy ott mondtunk egy keretet, hogy meddig álljuk mi a piát. Olyan volt, mintha tartottunk volna egy nagyobbacska házibulit, csak nem kellett utána takarítani.
KedvelésKedvelés
Tetszik ez a lazaság.
KedvelésKedvelés
Ez szimpatikus 🙂
KedvelésKedvelés
szerintem most megismertelek erről a sztoriról.
😀
KedvelésKedvelés
Léjdíííz end Dzsentlümenc!
“A hét legjobb mondata” verseny közönségdíjasa: Bringásahegyen!
“Ahol a tündérmesék véget érnek… …ott kezdődik a Csakazolvassa blog.”
KedvelésKedvelés
Épp írni akartam.
Akár még kiváló blogsáv vagy mi a szösz lehetne belőle.
KedvelésKedvelés
Szerintem is! 😀
KedvelésKedvelés
Köszönöm, de még csak kedd van… Erős lesz a mezőny…
KedvelésKedvelés
Dejó ez a hét így is már! Mi jöhet még?:)
KedvelésKedvelés
Adél mindent elmondott, amit erről gondolok. Fujj, utálom én is.
Gyerekkoromban sokszor csodáltam a menyasszonyokat, az esküvői ruhakölcsönzők kirakatait szájtátva bámultam, és menyasszonyi ruhába öltöztetett babára vágytam titokban.
A húgom ment előbb férjhez. Szégyenkeztem emiatt, És igen, éreztették velem, hogy ez most nagyon ciki; ki sajnálkozóan tapintatos volt, ki rákérdezett, hogy tényleg, előbb férjhez megy.
Na ilyen körülmények közt álltam be a sorba, pedig addigra már nem is volt fontos az egész. Együtt éltem a barátommal 2 éve, amikor terhes lettem. Ő ragaszkodott az esküvőhöz. Fáradt, hányós voltam, nagyon nem érdekelt az egész. Menyasszonyi ruhám nem volt, és antiklerikális lévén a templomi cécóról szó sem lehetett. Persze az ilyen égő dolgok, hiogy menasszonytánc, szintén kimaradtak.
Azt gondoltam az egészről, csak egy papír. De nem, hamarosan minden megváltozott, gyakran hallottam, hogy most már nem ÉN van, hanem MI. És igen, ahogy Adél írta, innentől már azzal a nyavalyás papírral zsarolni lehetett, korlátozni, megtörni…. és Bánatkőnek abban, hogy a kisgyerekkel otthon lenni = háziőrizet. Sokat gondolkodom, hogy el kellene válnom, mert semmi értelme a házasságosdinak, de most lettem munkanélküli, úgyhogy ezt most nem léphetem meg.
KedvelésKedvelés
“az ilyen égő dolgok, hogy menyasszonytánc”– nevezzük hagyománynak, mindjárt könnyebb!:D
Szívszorító, amit írsz.
KedvelésKedvelés
Mi ketten egy mindkettőnk számára traumatikus élményt követően közös elhatározásból előre megfontolt szándékkal, külső (alapvetően az én érdekeimet szolgáló) előny megszerzése végett papíroztunk. Az anyakkönyvezető előtti esemény előtt egy nappal a szülőpárosoknak bejelentve azzal, ha akarnak jöhetnek. A tanúk a tetsvéreink, a ruhák csak semmi fakszni. Aztán meghívtuk őket egy kávéházi vacsorára. Sok belénk vetett idea és illúzió tört össze egy nap leforgása alatt. Nemcsak testi, de lelki társam is, eddig ez egyetlen valódi lelki. Egyébként nehezen viselem az esküvőket, meg a lakodalmakat, rám jön a szemforgatás meg a gyomorforgás … szóval engem inkább ne hívjanak … ha megyek, az a baj, ha nem megyek, akkor meg az.
KedvelésKedvelés
igen, szóval a tanúk a testvéreink
KedvelésKedvelés
Valahogy nekem is van valami hasonló érzésem az esküvőkkel kapcsolatban. Szép-szép, de olyan sokszor éreztem már azt a megfogalmazhatatlan érzést, hogy ez az egész felhajtás vajon minek? Kinek?
Elmegyek ha hívnak, igyekszem jól érezni magam. A legjobban talán az egyik barátnőm oldotta meg a helyzetet, akik a családnak csináltak egy esküvői ebédet, a barátoknak meg csaptak egy piknik jellegű bulit az esküvő után egy kiskocsmában. Na az egy jó buli volt.
KedvelésKedvelés
na ilyen volt a mienk. én az esküvőket általában szeretem, a lagzikat utálom, rettenetesen zavarbaejtő volt valamennyi, amin voltam
KedvelésKedvelés
“…közös elhatározásból előre megfontolt szándékkal, külső (alapvetően az én érdekeimet szolgáló) előny megszerzése végett papíroztunk” 😀
Még szerencse, hogy ezek után arra a kérdésre, hogy “vádlott, mit tud felhozni mentségére”, bőven tudsz mit. 🙂
KedvelésKedvelés
Vegyesek az élményeim az esküvőről.
A lánykérés az igen, gyönyörű emlék, romantikahegyek, egy hónapos ismeretség, szól a tévé, centrifugázik a mosógép, ő meg teljesen természetesen felvetette, hogy a világ számára is nyilvánvalóvá tehetnénk a nyilvánvalót. Hajnalkám szavaival élve először “családi szívinfarkt”, majd ováció. (Különösen, amikor kiderült, hogy majd egy év van még a kitűzött időpontig, és hogy terhes sem vagyok. Ezt mondjuk sokáig nem hitték el.)
Véletlen egybeesés, hogy jó pár hónappal később akkor költöztünk össze, amikor a gyűrűk is,elkészültek. A férjem saját kezűleg készítette őket, gyönyörűek, nagy becsben tartom, igazi szerelmi szimbólum.
Most a kevésbé jókról: Iszonyú sokat veszekedtünk az összeköltözés után. Borzasztó harcok voltak, és nagy szenvedély is mellette, de nagyon kimerített mindkettőnket. Ha őszinte vagyok magamhoz, akkor be kell vallanom, hogy ha nincs meg a nagy elhatározás, akkor valószínűleg szakítunk, dacból, haragból. Így rá voltunk kényszerítve az okos megoldásokra, de nem volt könnyű. Persze a köztes szenvedélyes szerelmes időszakok utólag megszépítik, de annyira azért nem, hogy elfelejtsem. Az esküvő előtti nap borzasztó nagyot veszekedtünk.
A polgári esküvőre péntek délben került sor, farmerben, két baráttal, rengeteget röhögtünk, itthon meredten néztünk magunk elé.
A családi esküvő másnap délben volt, ruháink csodásak, iparművész barát remekei, a hely is kicsi, elegáns menüvel, ötven vendéggel. Egy barátunk “adott össze minket”, jó érzékkel Schopenhauer sündisznóiról beszélt, aztán fogadalmat tettünk egymásnak. (Hogy mennyit gyötrődtünk azon, hogy mi legyen benne, hogy csak igaz és betartható dolgokat ígérjünk egymásnak. Végül sikerült.)
Este hatig tartott az összejövetel, halk zene, beszélgetés, semmi tánc, a vendégek jól érezték magukat, mi rettenetesen. A fotók 99%-án halálraítéltnek nézünk ki, stresszeltem, nem mosolyogtam, feszengtem. Ma már belazulnék azt hiszem.
A nászút katasztrófa volt. Volt még valaki, akik ölték egymást a nászúton? Mi igen, és ezt jó sokáig folytattuk. Aztán augusztusban, nem tudom hogyan, de egyszer csak rendbe jött minden. Béke, szeretet, szerelem. Úgy tűnik, ennyi idő kellett, hogy kiheverjem a sokkot, amit magamnak okoztam.
KedvelésKedvelés
… és ahogy elnézem ezt a kommentet, eléggé kihevertem, ha már ilyen borzasztó hosszan ömlengek… 😀
KedvelésKedvelés
Mint valami brazil szappanyopera. 😀
Nem lehet megkukkintani a sk készült gyűrűket?
Tudom, tudom: Varietas iacta est, vagyis, kíváncsiság bolondság.
KedvelésKedvelés
Én is ömlengtem, és csak utólag vettem észre :-). Egyébként ez a terhesség dolog érdekes, rólam is mindenki azt hitte a hirtelen esküvő miatt, van aki még mindig azt hiszi szerintem, hogy vagy elvetéltem, vagy behazudtam egy terhességet, hogy elvegyenek.
Nászútra meg nem is mentünk. elfelejtettük, csak amikor kedden mentünk dolgozni, akkor esett le, hogy kellett volna. Mi az első gyerek után öltük egymást, kicsit ijesztő volt, de elmúlt.
KedvelésKedvelés
Azért elfelejteni nászútra menni igen huszáros bravúr! 😀
KedvelésKedvelés
Mi az esküvő előtt voltunk nászúton.
KedvelésKedvelés
Na, asszem, ez mán tényleg verhetetlen! 😀
Ha csak úgy nem, hogy utána nincs esküvő.
KedvelésKedvelés
Mi sem voltunk, csak később, nyaralni. Pocakosan elég nyűgös voltam a melegben. Nászútnak az előző évi nyaralást vesszük – utólag. Az nagyon jó volt!
KedvelésKedvelés
Régi ismerős kislánya egy évvel az esküvő után született, de van akinek a mai napig nem tudja ‘bemesélni’ hogy nem a gyerek miatt kerűtek össze.
KedvelésKedvelés
Hat ez most sziven utott, mert amikor engem felesegul kertek (nagy szerelem utan, es egyaltalan nem ert meglepeteskent, tulajdonkeppen kozosen dontottuk el), akkor olyan oszinten es a zsigereimig megremultem, hogy nemsokara szakitottam is a volegenyemmel. Mondjuk o erre gyorsan becsajozott, ugyhogy vegulis olyan nagyon nem kar erte, de igazabol a ami napig hianyzik.
KedvelésKedvelés
Bumburnyaság megkérdezni, hogy mért hiányzik a mai napig is?
KedvelésKedvelés
Mert jo volt vele, szerettem.
KedvelésKedvelés
És azóta senki nem bírta “felülírni” az emlékét?
KedvelésKedvelés
Miert kene felulirni? 😀 Voltam mar azota masba is szerelmes, ha erre gondolsz, hajjaj! En ilyen szerelmes tipus vagyok amugy (de azert hulye nem).
KedvelésKedvelés
Hát, hogy már ne érezd a hiányát.
Izé… férjnél voltál-e?
Annyira érdekelsz, nem tudom, miért, de nem merek ám kérdezősködni, rémlik, hogy jól is teszem. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem azzal nincs bajom, ha erzem a hianyat, akit szerettunk es kotodtunk hozza, es mar nincs, az hianyzik, szerintem ez teljesen normalis. MIt tettem en ellened Hajnalkam, hogy igy felsz tolem? Kulonben is, nem nalad van Broni?
KedvelésKedvelés
No, ezen elgondolkodom, mert most nem értem, nekem nincs ilyen emlékem senkiről, aki élő.
Semmit se tettél, csak olyan tiszteletet parancsolónak érezlek valahogy, nem tudom megmagyarázni. Olyannak, akitől nem tanácsos sokat kérdezni.
Broni nem nálam van, én csak itt jampizok vele maszekban.
KedvelésKedvelés
Nem, csak ezzel a fickoval jutottam a kozelebe a dolgonak, mert amugy nem voltam sose tul lelkes ferjhezmenes ugyben, kezdetben mikor vittek volna akkor meg fiatalka voltam, aztan meg csupa toketlennel hozott ossze a sors, kiveve ot, a tobbit meg mar mondtam 😀 .
KedvelésKedvelés
De nekem rémlik valami parlamenti férj.
p.s.: Ne ölj meg!
KedvelésKedvelés
Hat vele megszakitottam minden kapcsolatot, mert a lelkembe gazolt. Azota tobbszor osszefutottunk, kezdetben szenvedelyesen, most mar csak civilizaltan elbeszelgettunk, de fura volt nagyon. Ez egy olyan szitu volt akkor, aminek nem nagyon volt megoldasa, mara mar emlek, de az erzesek meg halvanyan megvannak.
KedvelésKedvelés
Hú, de érdekes dolgok ezek. Akkor súgva, szerényen megkérdem, voltál már férjnél? És a foglalkozásodat megkérdezhetem?
Hát, tudom, hogy rohadt egy kíváncsi valaki vagyok, bocs. Ingerszegény a környezetem, azért lehet.
KedvelésKedvelés
Ja, a parlementi ferj az megvan! O biztos pont az eletemben.
KedvelésKedvelés
Na, már összezavarsz teljesen 🙂
KedvelésKedvelés
És az nem merült fel, hogy a veszekedések miatt elhalasztjátok az esküvőt?
KedvelésKedvelés
Hát, nem mondom, hogy nem vágtuk úgy hússzor egymás fejéhez, hogy lemondjuk, de aztán felváltva visszakoztunk, hogy akkor meg már szakítani is kéne, azt meg azért mégsem.
Zűrös idő volt. A legjobban a meghívók kiküldése után sűrűsödtek be a viták. Utólag -szigorúan utólag- örülök, hogy így alakult, hogy ott volt a felvállalt elhatározás összetartó erőnek, mert ahogy magam ismerem, sértődékenységből, hiúságból, első dühből elszaladtam volna, hogy utólag megbánva évekig sírjam tele a párnámat.
Persze lehet erre azt mondani, hogy ez a házasság rabsága, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a hozzám hasonló forrófejűeket inkább átgondolásra készteti szakításügyben.
KedvelésKedvelés
Engem érdekelnek Schopenhauer sündisznói.
Hihetetlen mondatok tudnak itt elhangozni 😀
De tényleg, mit kell róluk tudni?
KedvelésKedvelés
Schopenhauer paradigmája: „Egy hideg téli napon egy csoport sündisznó összebújt, hogy melegükkel védjék egymást a megfagyástól. Hamarosan azonban érezni kezdték egymás tüskéit, ezért ismét eltávolodtak egymástól. Amikor meleget kívánva újból egymáshoz húzódtak, megismétlődött az előző kellemetlenség, ezért a kétfajta kín között ide-oda vándoroltak addig, amíg meg nem találták egymás között azt a távolságot, amely a legjobban megfelelt nekik.
KedvelésKedvelés
Az esküvői szövegben nem egy csoport, hanem két sündisznó szerepelt, úgy is elég találónak éreztem 🙂
KedvelésKedvelés
A párom annyira a mában él (és a ma nagyon jó együtt, már 3 éve), hogy nekem a lánykérés szimbolizálná azt, hogy végre gondol a jövőre, hogy a jövőben is engem akar, komolyan gondol. Épp a minap fakadtam ki neki, hogy mennyire igazságtalan, irracionális, patriarchális szokás az, hogy a nők passzívan várják, hogy a fickó végre nagy kegyesen megkérje a kezüket. A nő nem tervezheti előre az életét, mert erre a külső döntésre vár, ami egy másiktól, a párjától függ. Ha nálunk szóba jön a téma, mindig úgy beszél róla, hogy naná jóhogy persze persze, de csak az EGYSZER, MAJD fiktív dimenziójában lehet róla beszélni, még csak körülbelüli konkrét időpont sincs. Ja, 33 vagyok…
KedvelésKedvelés
Egy barátnőm ugyanebben a cipőben járt. Nagyon szeretik egymást, a srác biztosan és vállaltan feleségül akarja venni, de fejében valami homályos távoli jövőbe vész a megvalósítás. Itt a lány tavasszal az asztalra csapott, augusztusban összeházasodtak, nagy az öröm és a felszabadultság.
KedvelésKedvelés
Erre ő?
KedvelésKedvelés
“A nő nem tervezheti előre az életét, mert erre a külső döntésre vár, ami egy másiktól, a párjától függ.”
Ilyesmi esetekre gondoltam.
Ilyenkor szokott jönni az ismerősök “és ti mikor házasodtok össze?” kérdése.
KedvelésKedvelés
És hogy még egy építő hozzászólásom legyen: a galamröptetést és a lufieregetést én véletlenül mindig fordítva mondtam, amikor rákérdeztek, hogy lesz-e. Azt hitték gúnyolódom, amikor mondtam, hogy nem, nem fogunk galambokat eregetni, de lufit röptetni.
További témába vágó észrevételeim:
Tudtátok, hogy van olyan, hogy pillangóröptetés?
És az első táncra vicces-humoros zeneegyvelegre hűdemeglepő koreográfia?
És hogy a menyasszony hastáncol/énekel a vőlegénynek? A szüleim most voltak egy hastánc- produkciós esküvőn, a násznép előtt a kvázi öltáncot lejtett a menyasszony.
KedvelésKedvelés
Jaj, mamácskám! 😀
Ha lesz esküvőm, csakis galamberegetés lehet a főműsorszám!
Erről eszembe jutott, hogy barátnőmnél vagyunk vendégségben, kínál minket: Kértek rotyit, szopit? (ropi, szotyi akart lenni)
KedvelésKedvelés
😀 hatalmas 😀
KedvelésKedvelés
😀 😀
KedvelésKedvelés
Olyanon már voltam, ahol a pár egy betanult táncot mutat be.
KedvelésKedvelés
És hogy sült el?
KedvelésKedvelés
én is voltam, szerintem idétlen volt
KedvelésKedvelés
Jó volt, ügyesek voltak. Engem biztos halálba stresszelt volna, de van, aki lazább.
KedvelésKedvelés
Állunk a hivatalban és a kontyos néne elmondja hogy akkor a menyasszony igennel válaszol itt és ott, erre a menyasszony megkérdezte hogy nemmel nem lehetne esetleg?Volt nagy megrököny ,majd felszussz amikor elröhögtem magam.
KedvelésKedvelés
Én olyanon voltam, hogy a menyasszony annyira röhögött, hogy nem tudott felelni, majd az elhűlt násznép előtt kioldalazott a teremből és hallgattuk, ahogy kint fuldoklik a röhögéstől. Nem az idegességtől röhögött, páran tudtuk, hogy miért, szerencsére a vőlegény is. Majd egy-két perc elteltével visszajött és közölte a lefagyott anyakönyvvezetővel, hogy most már szeretne igent mondani.
KedvelésKedvelés
Már tényleg gáz vagyok, hogy mindenről eszembe jut valami, de most eszembe jutott, hogy az esküvőmön nem volt jó a férj jobb gyűrűsujjára a balra vett gyűrű, én meg zavaromban tuszkoltam és erőltettem, na, azt a fotót érdemes lenne látnotok.
Azt lehet tudnunk, hogy a menyasszony min röhögött ennyire?
KedvelésKedvelés
Nálunk is rotyi és szopi a menü majd 2 éve, vinnyogok a röhögéstől.
KedvelésKedvelés
Hogy érted azt, hogy az a menü?
OFF: Ma nagyon élek, lesz még ennek böjtje.
KedvelésKedvelés
Jelentkezem: mi nem éltünk együtt a férjemmel az esküvő előtt és igaz, hogy nem voltam szűz előtte, de a férjem az első (és egyetlen) szexuális partnerem. Neki egy lánnyal volt dolga énelőttem, gimis szerelme volt, hosszantartó és szép. A mi esküvőnk 7 éve volt, még egyetemisták voltunk mindketten. Olcsó és vidám esküvő volt, sok baráttal, rokonokkal, délelőtt tartottuk, utána volt egy ebéd és vendégek hozták a sütit. A ruhámat anyósom varrta, hosszú, egyenes fehér szoknya és egy fehér fölső, nagyon szépek, külön-külön felvehető a mai napig, együtt kicsit fura lenne hétköznapra, de talán még úgy is jó. Tánc meg ilyesmi nem volt, sem székszoknya vagy egyéb dolog, autó sem: egyházi esküvő volt, mert mi hívők vagyunk és utána a gyönyörű koraőszi időben elsétáltunk az étterembe, ebédelni, beszélgetni. Nem volt fátylam, ezt anyósom fájlalta egy kicsit, de mondtam, hogy lesz virágkoszorú és akkor már jó volt minden. Koszorúslányt sem akartunk, de bejelentkezett négy rokon kislány, mondtuk, hogy jó, akkor álljanak oda, aki amilyen ruhában szeretne, hát miért ne. Örültek nagyon. Az étterem mellett nagy park volt, ott rohangált ebéd után a rengeteg ünneplő ruhás gyerek, földet túrtak, ricsajoztak, a felnőttek beszélgettek, nevettek, én meg arra gondoltam, hogy nahát, nem hittem volna, hogy ilyen jól fogom magamat érezni a saját esküvőmön.
Én gyerek és fiatalkoromban nem bilincsnek láttam a házasságot, de nem is vágytam rá soha különösebben: teljesen természetes volt, hogy két ember, ha komolyan szereti egymást, összeházasodik. És így is lett. Csak néztem hülyén, amikor kérdezgették, hogy milyen volt meghozni a döntést, milyen döntést, pislogtam, mi nem döntöttünk semmit, a férjem vett egy vékony kis karikagyűrűt a születésnapomra és megbeszéltük, hogy akkor szeptember végén összeházasodunk.
A férjemtől a fodrász megkérdezte (nem az esküvő előtti, csak egy mezei hajvágás), hogy miért házasodunk össze, van valami oka is, vagy csak úgy? Mondja a férjem, hogy csak úgy… Azóta is röhögünk ezen, szállóige lett.
KedvelésKedvelés
Szép 🙂
De már megint eszembe jutott erről valami, hát bocs mindenkitől. Egy ismerősömet kérdeztem, miután folyton panaszkodott a nejére, hogy akkor mért vette el. Válasz: akkor jó ötletnek tűnt.
KedvelésKedvelés
Én is ezt mondom, ha kérdezik, hogy hogy-hogy férjhez mentem. Szerintem poén.
KedvelésKedvelés
Nálad biztosan poén, de ez a pali folyton a nejét fikázta, nem poénból mondta ezt. Szerinte pl. az is poén, hogy amikor a szeretője térdenállva “szereti”, ő közben kávézgat, vagy használt “műmant” vesz neki ajándékba. Gyökér egy pali.
KedvelésKedvelés
Hűha.
KedvelésKedvelés
Már elváltak. Az új nejét is csalja.
KedvelésKedvelés
Mi az a használt műman? Az, amire gondolok?
KedvelésKedvelés
Az. Műanyagból vagyon és rezeg, ha bekapcsolod. Már amelyik.
KedvelésKedvelés
Már tényleg azt hihetitek, hogy vetítek és tényleg már befogom, mert a csapból is én folyok, de szóval, igazából az úgy volt, hogy azt a bizonyos műmant velem cserélte ez a pali egy sokkolóra.
KedvelésKedvelés
utólag olvasom, abba ne hagyd, húsz perce röhögök magamban
KedvelésKedvelés
Arra gondolt a fodrász, hogy jön-e a baba, de nem, nem voltam terhes. Persze, hogy nem “csak úgy”. 🙂
KedvelésKedvelés
Így persze, hogy jó poén, ha jó a kapcsolat, értem én.
Azért ez is elgondolkodtató, hogy hányszor az ugrik be elsőre a környezetednek, hogy azért vesznek el, mert terhes vagy. Hm…
KedvelésKedvelés
Szerintem minden esküvőnél, amit nem előz meg több éves együttélés.
KedvelésKedvelés
Barátaim 13 éve vannak együtt, néhány hét múlva lesz az esküvőjük. Távoli ismerősök kérdik tőlünk (mi vagyunk a legközelebbi barátaik), hogy mire ez a sietség (mármint, hogy télen, ahelyett, hogy várnának jövő nyárig, mondjuk), terhes a nő? Férjemmel egymástól totál függetlenül válaszoltuk, hogy semmi siettető körülmény nincs, talán a 13 év elég magyarázat, nem? Szóval, az olyan hosszú, hogy más kétszer válik alatta együttélés sem garancia, hogy kikerülöd a terhes kérdést.
KedvelésKedvelés
Ahogy ezt elolvastam, egyre inkább úgy gondolom, hogy a terhes vagy-e kérdésben tökmindegy az idő, egy a lényeg, hogy éreztessék velünk, hogy sürgető tényezők nélkül elképzelhetetlen, hogy egy férfi el akarjon venni minket.
KedvelésKedvelés
Ha jól emlékszem, ezt a Hét mesterlövész c. filmben hozzák fel okként. Mi azóta, hogy azt láttuk (száz éve lényegében) szoktunk ezzel érvelni mindenféle helyzetben.
KedvelésKedvelés
Végül is, bármilyen viccesen is hangzik, ha belegondolok, tök igaz, szóval, minden helyzetben ül.
KedvelésKedvelés
“van valami oka is, vagy csak úgy?”
Hát ez nagyon vicces! 🙂
Nálam a terhességet meglepő módon egy tőlem fiatalabb, bár lobogtatva konzervatív lányka vetette csak fel, hogy biztosan az vagyok, ha házasodom. (nem rövid idő után, bár a jegyesség tényleg csak fél év volt, az szerintem nem rövid)
A család nem. Ők már lemondtak rólam korábban, egy részük azért, mert tudták, hogy én aztán soha, no way. Másik részük pedig mert a lélektani életkort (25?26? nem tudom, de) már meghaladtam, és talán összeszorított ujjakkal a hátuk mögött még picit szurkoltak, hogy hátha mégis összejön szegénykémnek 😀 Szóval, hogy mégis lett esküvő, az olyan “mégis helyreállt világ rendje”-szerű volt nekik.
De az is lehet, hogy csak én képzelem ezt így be.
A legviccesebb apám volt, akivel nem tartom a kapcsolatot évek óta, de amikor megtudta, hogy házasodom, akkor felhomályosított, csak hogy tudjak róla, hogy nem muszáj ám ahhoz házasodni, hogy gyerekem legyen.
És hogy mindjárt 30 leszek, te jó ég.
Építő jellegű hozzászólás volt részéről, tekintve az ő felelős apaságát főleg, de hogy azt hiszi, hogy a véleménye bármiben is lényeges, az meg vicces.
Az esküvőn is ő volt a troll.
Nem hívod, de jön, ő fontos, szerinte, nagyon, ja és ezt mindenkinek kell tudni. Azt hiszi, még mindig az övé a nyilvánosság.
KedvelésKedvelés
“Azt hiszi, még mindig az övé a nyilvánosság.” Emögött, vajh, mi rejlik?
KedvelésKedvelés
Mi nem vagyunk házasok, de a 7 éves évfordulónk (előtt 2 nappal, mert az volt hétvége), azaz most november 2-án volt lánykérés 🙂
Vicces volt, mint a pasim általában. A szokásos sétánkat tettük meg, marha nyűgös voltam, hiába 11-12 hetes terhesen van ez így, majd a kedvenc parkunkban rákérdezett a következő, cseppet sem értelmes mondatra (tényleg egyben is hangzott el 🙂 Melyikfatetszikittneked?Nekemez,gyere! És egy szép cédrus alatt letérdelt és rákérdezett.
Nagyon ügyes volt nem bukott le, pedig le szokott a meglepetésekkel, elárulja az arca 🙂
Végül párszor rá kellett kérdeznie, hogy most akkor mi a válasz, mert csak annyit tudtam kihabogni, hogy de nem ér, koszos lesz a térde, és csak egy feltétellel, és nem most gyerekkel, és miért pont most? Legalábbis az hiszem ilyesmiket makogtam.
Mi amúgy régen házasok lennénk, ha nem kéne hozzá esküvő.
A habos-babos nem tetszik, én nem állok középre, engem ne nézegessenek, nem vagyok én kirakati bábu. A bemegyünk az anyakönyvvezetőhöz, pedig olyan… semmilyen.
Nagyon jó barátaink a párom unokatesója és a barátnője, ők már kb. 1-2 éve házasodnának, de iszonyat hülye papírmunkába kerül, ugyanis a fiúk szlovák állampolgárok. Régebben még viccből mondtam nekik, hogy segáz, összeszedjük a pénzt az esküvőre, abból elhúzunk Las Vegasba, elkaszinózzuk, kiránduljuk a teljes összeget, majd Elvis előtt összeházasodunk, leszünk egymás tanúi. A maradék pénzből itthon mindenki kap egy fotót rólunk. Jobban megéri, mint feszengve vacsorázni a naaagy család társaságában akinek a felét sem szeretem.
Mióta elkeseredtek a papírok miatt, egyre vállalhatóbb opció volt a LA esküvő (bár papírmunkába ez is majdnem annyi 🙂 ), de a baba most belerendezett.
A legújabb változat a pasim álma: mikor már pár éves a gyerek, behozhatja a gyűrűt az esküvőn, szóval rendezzünk olyat.
Hát majd kiderül. De elég vicces lennék szűzi hófehérben, a gyerkőc mellett 🙂
KedvelésKedvelés
Bocsi a sok smile-ért, de mivel friss és szeretem-téma, nem is vettem észre, hogy teletűzdeltem.
KedvelésKedvelés
Semmi gond, tépj egy sorszámot Bronislawnál.
KedvelésKedvelés
Hajnalka, annyit röhécseltem ma rajtad, kérsz egy kávét?
Csak ahogy elnézem, már nem kell.
😀
KedvelésKedvelés
Dede, kérek, de óccsó kutyulós legyen kávékrémporral, egy lapos kanálka cukorral, műanyagkanállal! (téptem sorszámot)
Az a helyzet, hogy tennap anyósom szülinapja vót és én kaptam a maradék sütit, bezabáltam itt most mindet, szerintem attól zazultam be, már napok óta megveszek egy kis sütiért.
Sütid nincs?
KedvelésKedvelés
Te, most itt van a szerelő, sütőt barkácsolja, az előbb épp a két lábát láttam, a feje a tűzhely mögé volt belógva, nokiahang megszólal, ember bazmegelvezsebbenyúl, elkaptam a lábát, attől majdnem borultam én is.
Ha kész lesz, sütöm a kedvenc sajttortámat. Kell -e?
KedvelésKedvelés
Kell hát! Kéksajtot szedd ki belőle, ha tettél.
Te, ez a sütőszerelő jó duma. 😀 Csak azt nem értem, mért kaptad el a lábáját nekije.
KedvelésKedvelés
Hogy be ne essen. Hát rajta volt a tetején, hassal.
Gondoltam, feltekerem valamelyik főzőlapot, de idejében megállt parancsoltam magamnak. 😀
Nem, kéksajt nincs, csak fehér. az maradhat?
KedvelésKedvelés
Jaa, értem már! Vizuális típus vagyok. 😀 Kis huncut vagy te is, mik nem jutnak eszedbe!
Maradhat. Mikor lesz kész?
KedvelésKedvelés
Négy körül. Nyisd ki az ablakot, a biztonság kedvéért.
Vagy ismerek egy jó üvegest, olcsón dolgozik.
KedvelésKedvelés
Ablak nyitva!
Gyanúskás nekem ez a sok mesterember.
KedvelésKedvelés
Megérne egy portré posztot, a szaki.
Az anyja mindig azt mondta, csak görbüljön fiam. Azóta görbül is, a háta, de jelleme mint a szálfa, egyenes, ítéletet bármely szaki társ munkája fölött talári kíméletlenséggel hirdet. Kedvenc mondatai: Én egyszerű ember vagyok. Én nem szeretem a mellébeszédet. Én nem tudom ezt egy laikusnak, pláne nőnek úgy elmagyarázni. Csak görbüljön fiam.
Vasanyag, kinedobd, az még akármire is jó lehet!
KedvelésKedvelés
Cuki lehet. Nehogy adj neki a tortából!
Te, figyu! Ezt a görbülős dógot nem értem.
A “ki ne dobd, még akármire is jó lehet”, jááájj,nálunk ezért kellett új fást építeni, a régi tele van a “még bármire jó lehet” cuccokkal.
Az mondjuk, tény, hogy a zénuram egy autó légzsákjának a hogyishíjjákjából, meg kituggya mikből olyan riasztót csinált, hogy megszólal! (figyeled a végén a dupla poénkát? megér egy plusz szelet sajttortát?)
KedvelésKedvelés
Görbüljön a kettes, az elég mindenhez.
Igen, bármire jó lehet, például a görbe törött rozsdás szög. Nem is akármire!
Igen, duplaszéles szeletet küldök.
KedvelésKedvelés
Jaa, hogy úúúúgy! Már értem.
Köszönnyük előre is!
KedvelésKedvelés
Pikareszk, 4 körül van, köthetem a szarvettát a nyakamba?
KedvelésKedvelés
Feltehetőleg vmi cávékrémes süti lehetett, ha így felpendültél tőle 🙂 Eladásra süt a mami? 🙂
KedvelésKedvelés
Bóti süti vót, anyósom nem tud sütni. Ilyen vegyes, nagyon krémes sütik voltak, ki tudja, mik vannak benne, hogy így “felpendültem”( 😀 ).
KedvelésKedvelés
Én is kérek sorszámot. A kávékrém miatt 😀
KedvelésKedvelés
A sorszámok elfogytak, Broni szabin van, most milka a bünti, én hajtom be, mert s3mota nem ér rá.
KedvelésKedvelés
Inkább te vigyázz a kávéval! Nehogy épp akkor igyad, mikor Hajnalkát olvasod, mert esetleg a klaviatúrád vagy a monitorod bánja. 😉
KedvelésKedvelés
Hé, hát ne kölcse kend rossz híremet!
Egyébként sejtettem, hogy a sajttortából semmi se lesz, odaadja a szerelőnek. 😦
KedvelésKedvelés
Bár adtam volna, olyan pocsék lett!
Bananos- karamelllast ne sussetek, ha csak nem vagytok rendíthetetlenül es megmásíthatatlanul elvetemült banánimádók.
Azért küldök ha kérsz, de olyan csalódott voltam hogy mar felet tegnap elosztogattam banánpárti ismerősöknek, azóta meg csak a következő sütésen jár az eszem 🙂
Szerelő amugy (miután jó lefikazta a tuzhelyet, a lakás elektronikai állapotát es a burkolast a falon) jól megvagott sok-sok fonttal, majd meg mindig dohogva távozott.
Ez a szakiattitűd tenyleg megérne egy misét.
KedvelésKedvelés
Az első mondatod kissé kétértelmű…szóval, na.
Küldjél, de hogyan, mikor szétosztogattad mindenféle párttagoknak!?!
Fonttal??? Hát megromol, mire ideér!
Ott szúrtad el az életed, hogy nem egy szakihoz mentél hozzá, legalább, ha el is b.ssza a szerelést, fizetni nem kell neki. Hátulütője, hogy a végén nem távozik dohogva.
Bezzeg az én uram, bibíííí!
KedvelésKedvelés
Bár adtam volna, DE olyan pocsék lett!
Hajnalka, fénypostával ott van egy szemvillanásnyi idő alatt. ( remélem értékeled a kettős poént 😉 )
Szaki az enyém is, csak nem ilyen. Hátulütője, hogy néha dohogva távozik. 😀
KedvelésKedvelés
Nálunk a gázszerelő a bejárati ajtót kritizálta!
KedvelésKedvelés
Képviselőné, hát hogy vette ehhez a bátorságot a jelenlétedben???
p.s.: az előbb láttalak képen. Hűha!
KedvelésKedvelés
Ijesztő vagyok? 😀 (Milyen képen?)
KedvelésKedvelés
Pikareszknek: értékelem a kettős poént, hogy a viharba ne! 🙂
Adok a milkámból. Asszem.
KedvelésKedvelés
mi 5 ev utan hazasodtunk ossze, asszem azert lett megkerve a kezem mert terhes voltam. reszemrol papir nelkul is boldogan elnenk egyutt. a parom az epitoiparban dolgozik, es amikor hazajottem egy nap, akkor oltonyben sok rozsaval terden allva fogadott, kezeben egy 22-es rezcsobol vagott gyuruvel 😀 mondta hogy aznap a munkaban epp ilyenekt vagott, ketto egymas melle gurult es o ezt jelnek vette, hogy azok eljegyzesi gyuruk akarnak lenni. az eskuvom szervezese is mokas volt, kedden erkeztem Magyarorszagra, penteken volt az eskuvo tehat 2.5 napom volt a szervezesre. tobb mint eleg volt. volt feher ruha, limuzin (ajandek valakitol) fodrasz, smink, virag, fenykepesz (egy regi haver) es utana vacsora a trofeaban, ami a legjobb valasztas volt, mert mindenki atz es annyit evett ivott amennyit akart. Lesokkoltam par embert amikor mondjuk bementem 5 honapos terhesen eskuvoi ruha szalonba, hogy kernek egy ruhat, mindegy milyet de szeretnek benne levegot venni es holnapra kernem ram alakitva. es a fontos emberek ott voltak, max 30an lehettunk. oket is ugy hivtam meg, hogy 3 nap mulva eskuvom lesz, el tudsz jonni? eljottek. Jol ereztuk magunkat, most is igy csinalnam. A parom nagy gyerekei elott titkolnunk kellett az utolso percig, kulonben az anyjuk nem engedte volna el oket. az eskuvo utan egyszerre kozoltuk az ex-szel hogy eskuvo volt es terhes vagyok, allitolag kiborult tole elegge.
KedvelésKedvelés
Hosszú ideje vagyok passzív olvasó, imádom a blogot, olyan, mint a falat kenyér, vagy a reggeli tea/kávé, de most írok is.
Kislánykoromban nem tudtam, hogy álmodhatok ilyenről, fiatal nőként álmodoztam róla és vártam a Nagy Kérdést. A fehér ruhát, hogy mindenki nekem örül majd, hogy holtomiglan-holtodiglan az emberrel, akinek én vagyok a világ és nekem ő.
A Nagy Kérdés el is hangzott sokszor, nagyon furcsán, majdnem minden exemtől, azon a napon, amikor szakítottam velük.
Kettőtől kaptam gyűrűt, az egyiket “kölcsönbe adom, az enyém, de gondoltam most legyen nálad”. A másiktól pár hónap után kaptam “ez nem eljegyzés, csak szimbolizálja hogy összetartozunk” (akkor minek van? és wtf egyáltalán).
Szakítások napján pedig jött a “de hát én elvettelek volna”, “pedig mostanában akartam megkérdezni, hogy”. A csúcs az volt, amikor miután az illető otthagyott másért, csak az nem jött össze neki valamiért, felhívott hónapokkal később, hogy “rájöttem mégis te vagy az igazi, és szeretnélek elvenni feleségül, meg családot is veled”.
Mindannyiszor csak pislogni tudtam, hogy ez most komoly? MOST? Amikor már minden a kukában van mert annyira levegőnek néztetek és annyira semmi voltam? Amikor már teljesen elvesztettem önmagam, amikor nem volt nap, hogy ne bőgjek, akkor láttátok elérkezettnek az időt a Nagy Döntésre? Na ne.
Most hányok a legtöbb esküvőtől. Látom a rongyrázást, a hazug mosolyt, a taperolós részeg nagybácsit akinek hagyni kell, na, jól érzi magát hát ő ilyen; az apát aki meghívta a pár beleegyezése nélkül a fél cégét és a városvezetést mert itt státusz van, ez társadalmi esemény, akkor majd nem jönnek a barátaitok ha nincs pénzetek több férőhelyre, majd buliztok velük külön; a menyasszony elé álló anyát akinek csak saját maga a fontos, aki szebb, mint a saját lánya, aki fontosabbat mond; az anyóst akinek túl hideg a leves, nem tetszik a zene sem és undok arcot vág mindenhol; a párt a hátuk mögött kibeszélő távoli nagymamák testvéreit, biztos megesett a lány, azért kellett, nem is illenek össze.
Most nem vágyom rá különösebben. Lehet, hogy egyszer, majd, de nekem az esküvő már nem cél. És most sokkal jobban érzem magam így.
KedvelésKedvelés
Szia, örülök, hogy itt vagy!
KedvelésKedvelés
Szia 🙂
Én is örülök, hogy itt lehetek!
KedvelésKedvelés
Húúú! 😦
KedvelésKedvelés
“de hát én elvettelek volna”, – hogy ez valami gesztus, áldozat a férfi részéről?
KedvelésKedvelés
Persze. Ők még ezt a hatalmas áldozatot is meghozták volna értem, mekkora nagy emberek, főleg akkor, amikor már nincs tétje, amikor már lehet ilyet puffogtatni, mert épp kiadtam az útjukat, mert elég volt.
Nem kellett az “áldozat” és még ők voltak megütközve, hogy de hát miért.
KedvelésKedvelés
Arra azért nagyon kíváncsi vagyok, ha ilyenkor a “megkért” hirtelen igent mondana, mit találna ki a kérő, hogy megússza.
KedvelésKedvelés
Semmit, egyszerüen többet nem venné fel a telefont.
KedvelésKedvelés
És ha személyes beszélgetésnél szaladt ki a száján?
KedvelésKedvelés
Csak ide fér már.
Dehogy vagy ijesztő! Szépséges vagy és meglepődtem, mert nem ilyennek képzeltelek. A boa kiütött. 🙂
A találkozós képeken.
KedvelésKedvelés
Drága vagy Hajnalkám, ez most jókor jött, úgyis legszívesebben egész délelőtt a párnámba zokogtam volna mint egy elhagyott nő. Most egy kicsit felvidultam.
KedvelésKedvelés
Jaj, ne már! 😦
Nem akartam mondani, mert nyalizásnak tűnik, de szerintem is nagyon jól nézel ki. Ha ez ér valamit…
KedvelésKedvelés
Nehogy ríj, hát ki bántott? Szétölöm, csak szólj!
KedvelésKedvelés
Olyan friss fuvallat jött veled a blogra! Kitüntetlek Az Igekötők Kreatív Használatáért is!
KedvelésKedvelés
Ööö…egyrészt hálás köszönet a kitüntető kitüntiért.
Másrészt a sok nagybetűért legyen kedves sorszámot tépni a Mélyen Tisztelt Blogerina Asszony, avagy egy nagy milka hajnalkának.
Notice: Szombat=hetibi esedékes. Khm…
KedvelésKedvelés
Khm… Itt a “friss fuvallat” szolidan érdeklődik, mikor érkezik a hetibije.
KedvelésKedvelés
Tessék, ő nagyon lelkes:
““Dániában szó volt róla, vagy talán törvénybe is próbálták foglalni, hogy helyi utazási irodák ne kínálhassanak szervezett utakat Thaiföldre, mert a demokrata és hordozós skandináv apukából bizony kitör ott a szexuális ragadozó.” – szerintem, ez nem csak kifejezetten a prostitúcióval kapcsolatos. Míg a 90′-es években a németek, mára a skandináv országok lettek a legnagyobb thai menyasszony importőrök. Főként a dánok, norvégok.
Illetve kelet európai országokból, volt szovjet tagállamokból, balkáni országokból (Albánia, Macedónia) is szívesen választ magának arát a nyugati férfi. A 65 milliós Thaiföldről, kis túlzással lassan elfogynak a nők. Ez összefüggésben lehet azzal is, hogy ott hagyományosan a férfinak kell hozományt vinnie a lány családjához, amire a thai férfiak nagy része képtelen, mivel nincstelen, ezért a nősülésre is, az esélye minimális. ( hacsaknem eladja egyik veséjét, aminek szintén komoly hagyománya van arrafelé) Viszont a nőnek el kell kelnie. Ilyenkor nem történik más, mint kölcsönös gazdasági kapcsolatra lép a gazdag nyugati férfi, a szegény thaiföldi lánnyal. Az utóbbi állampolgárságot kap egy jóléti államba,- ahova aztán később, a válás után követheti az (ex)thai barátja – az előbbi pedig kap egy segítőkész alázatos feleséget – ideig-óráig – aki kiszolgálja minden téren és szül neki gyereket.
Ezzel az effektussal korábban sokat foglalkoztak okos emberek, hiszen így a skandináv nők jelentős részének nem sok perspektívája marad a pártalálásra. Őket nemigen importálja senki… emiatt tervezhetnek vízumstopot, nem egy-egy kósza numera miatt.”
KedvelésKedvelés
Mikor vótá te Dániában, tibi? Honnan valók az infók?
Mi értelme annak, hogy a thai feleség gyereket szül a gazdag, nyugati férfinak, aztán elválnak? Hol itt a biznic a gazdag, nyugati férfinak?
Egy-egy kósza numera? Hm…
A túl sok vesszőhasználatért 1 milka bünti. (Nem az a vessző, teee!)
KedvelésKedvelés
Tibicica írt! És féltékeny a fiúkra, de nagyon… Vigasztalgassad, ő a mi Tibink!
KedvelésKedvelés
A mi tibinket nem adjuk! Szeressük őtet.
Akármit is ír.
KedvelésKedvelés
Nálunk nagy lagzi volt, 100 fő körül, minden elképzelhető hagyományos elemmel, székszoknyával, csokordobással, bár tény, hogy a hivatalos esküvőt előtte 3 hónappal megtartottuk egy szép nyári délelőtt. A lagzi egy hangárban volt, a barátunkat kértük fel, hogy “adjon össze” minket a tömeg előtt, és mi is mondtunk saját szöveget.
Férjem ragaszkodott a nagy bulihoz, engem viszont nagyon vonzott a szervezés, meg a részletek, de bennem egy rendezvényszervező/dekoratőr veszett el, szóval ez nem csoda. Nem a ruha érdekelt, nem is voltam kölcsönzőben például. (A ruhámat úgy turiztam egyébként.)
Viszont a színek, a meghívó, a papír, a csokor, ezek összhangja a mai napig izgatnak.
Nem engedtük, hogy a család beleszóljon a dologba, mindenről együtt döntöttünk, és flottul mentek az események. Igaz, szeptember elején olyan hideg volt, hogy az utolsó pillanatban bevásároltunk vagy 50 plédet az Ikeában, és megkértük a násznépet, hogy a réteges öltözködésre, és ne a flitteres miniruhára helyezze a hangsúlyt, így nem volt fagyhalál. Nagyon jól éreztük magunkat a saját lagzinkban, és ez -állítólag- nagy szó.
Volt menyasszonytánc, de nem pénzgyűjtés céljából, azt mondtam, hogy undorítónak találom, és nem vállalom. Megúsztam taperolás nélkül is, elég kulturált volt a vendégsereg. Ja, mondjuk a volt kollégám egyszer, tánc közben, alaposan seggre ejtett, az később fájt, de kihevertem.
A kapcsolatunk ugyanúgy működött tovább, mint addig, a házasság=rabság dolgot én csak most, a gyerekvállalás után kezdtem el érezni a bőrömön. Bár előre szóltam, hogy megőrülök a négy fal között, és elvárom a támogatást, azért ezt az első időben nem kaptam meg úgy, ahogy szerettem volna. Most is vannak konfliktusok, de ugye, aki a blogot olvassa, az már nem hagyja magát 🙂
KedvelésKedvelés
“Voltál már olyan esküvőn, ahol az oltár előtt mondtak nemet? Ami elmaradt? És ami pár hónap után felbomlott? Voltál már rossz érzéssel esküvőn, hogy úgyis elválnak?”
nem, igen, igen, igen
KedvelésKedvelés
Régi kuncsaft szülőktől kérte meg a pasija kezét, azóta is házasok.
Régi ismerős vőlegénye a május elsejei vurstliban kérte meg a lány kezét, aztán hazament zuhanyozni, és soha többé nem jött vissza.
Én meg ha egyszer megyek, akkor kapucniban megyek férjhez, és Oasis lesz a bevonuló zenénk, valami jó kis másnapos tunyaságot árasztó nóta.
KedvelésKedvelés
Gyerekkoromban természetesnek vettem, hogy az emberek összeházasodnak, de később, mikor már beleláttam, hogy megy ez, elhatároztam, hogy soha nem megyek férjhez. Ma is így gondolom, talán egy esetben kivételt tennék: ha jogi vagy pénzügyi oka lenne a dolognak (például külföldi partner esetén). De még ekkor is nagyon meggondolva, és csak házassági szerződéssel. Ami nem túl romantikus, de annál praktikusabb.
Egyébként, ha én házassági tanácsadó vagy ilyesmi lennék, mindig elmondanám a pároknak, hogy csak olyannal házasodjanak, akitől (ha úgy alakul) elválni is jó lesz. Mert statisztikailag elég sanszos, hogy ez lesz a vége, és nagyon nem mindegy, hogy ez hogy zajlik, főleg, ha már gyerekek is vannak. Persze, nem lehet előre tervezni, kitalálni, hogy milyenek lesznek a körülmények (vagy a másik fél) X év múlva, de szerintem akkor is fontos lenne erről beszélni a közös jövő tervezésénél.
KedvelésKedvelés
Mi kötöttünk házassági szerződést. Szerintem tök rendben van, ha az ember gondol arra is, mi van, ha nem jön össze, pláne, hogy ez a sanszosabb variáció…
KedvelésKedvelés
Szüleim 1955-ben esküdtek. Az utcán fogtak húsz forintért tanúkat. Anyám kosztümben ment, kalapot is akart tenni, de apám ezt a “feltünösködést” annyira szégyellte, hogy azt mondta, akkor ő az utca másik oldalán megy. Most már nem is emlékszem, hogy ki engedett végül, együtt mentek-e vagy külön.
KedvelésKedvelés
Kulfoldi vagyok. Akkoriban meg nem vagtak csak ugy az emberhez a Magyar allampolgarsagot. Jartuk szorgosan az idegenrendeszetet, bevandorlasi hivatalt, egyutt eltunk, dolgoztunk. Az egyik ugyintezo kerdezte meg, hogy miert nem hazasodunk ossze, akkor nem kell munkavallalasi engedely (mert mar munkam az elobb lett, mint engedelyem). Es tenyleg. Sokat nem valtoztatott kettonk dolgan, de a legtobb papirmunkat igy konnyebb volt elintezni. Kicsit bekavart, a nevvalasztasom, de vegulis 2-3 ev utan mar szabad volt hivatalosan is magyarul leirnom mindket vezeteknevemet. Ha egyszerubb lett volna kulfoldikent hivatalosan Magyarorszagon tartozkodni, szerintem meg ma se lennenk hazasok. Igy meg mar 9 eve. A nagyonszuk csaladi kor volt jelen (14 fo, ebbol 2 kiskoru+mi is ott voltunk :D), ferjem baratai a tanuk, utana egy kis eveszet es kesz. Sose almodtam nagy eskuvorol, meg anyukamnak is azt mondtam, hogy en ugy fogok ferjhez menni, hogy telefonalok neki: “Anyu, tegnap ferjhez mentem.” A mai napig nem tudom pontosan megfogalmazni mi volt a bajom mar akkor az eskuvovel, mert abban biztos voltam, hogy amiben anyam el a neveloapammal az nem lehet A hazassag es olyat nem akarok magamnak.
KedvelésKedvelés
Itt kell elmesélnem a Nászutasok című anekdotát. Nagybátyám mesélte, de annyira ide illik. Idézem őt.
“Az ötvenes években a semmi közepén egy kis üdülőben nyaraltunk. Az egyetlen szórakozás a pingpongasztal volt. A haverommal egész nap pingpongoztunk. Egyik nap nászutasok érkeztek a szállóba. Az első két nap nem is láttuk őket. A harmadik napon azt láttuk, a férfi áll az ablakban és néz kifele. Aztán megkérdezte, beállhat-e pingpongozni. Utána a hátralevő időben mindig velünk pingpongozott.”
KedvelésKedvelés
Szép történet. De kíváncsi lennék, hogy vajon miért???
KedvelésKedvelés
Én azt gondolom, a pár szűz volt, vagy legalábbis az akkori társbérleti viszonyokban még nem mélyedtek el az esküvő előtt egymás testében. És két nap alatt jóllakott. Más szórakozás meg nem volt. Meg a nőt annyira nem tekintette partnernak, hogy a szabadidejét vele töltse. Inkább pingpong két idegen kamasszal az üdülőben.
Sok van benne a sztoriban.
Éva ezt szokta megírni újabb verzióban, a wellnesshotelban unatkozó férfiról.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó, biztos sokan röhögtek már rajta, az akkori ara talán nem
KedvelésKedvelés
Én imádom a sztorit, szerintem ebben minden benne van, amit a Ludas Matyi a házasságról gondol.
KedvelésKedvelés
“És ami pár hónap után felbomlott?”
Igen, az első évfordulót sem érte meg a házasság.
“Voltál már rossz érzéssel esküvőn, hogy úgyis elválnak?”
Igen, be is jött a megérzés…
KedvelésKedvelés
Legyünk őszinték, erre fogadni azért nem túl nagy kockázat.
KedvelésKedvelés
Jogos.
KedvelésKedvelés
Igen, három ilyen esküvőn voltam, mindhárman el is váltak. Ki előbb, ki később.
KedvelésKedvelés
A házasságkötéseket osztályozni lehet bizonyos praktikus szempontok szerint, melyek közül szerintem a legfeltűnőbb, hogy hirtelen felindulásból avagy valamilyen megfontolásból követték-e el.
Az előbbi bája, hogy általában teljesen jóhiszeműen és őszinte lelkesedéssel — legalább a kezdeményező fél részéről — a kapcsolat kezdeti, lángoló szakaszában köttetik, “jó ötlet”-nek tűnik, az átgondoltság, a jövőkép nem szempont.
Az utóbbi esetben valamilyen kényszer munkál, ami miatt valamelyik (vagy mindkét) fél érezhet némi rossz szájízt, az önfeledtség nem jellemző. De a realitások tiszták, mérlegelni lehet, hogy a feleknek miért éri meg a papírozás (társadalmi / családi elfogadás, hitel, ingatlan-vétel, gyermekvállalás, stb.). Sokan talán felszisszentek, de a legritkább megfontolás (szerintem) a több éves “megbizonyosodás” arról, hogy a másikkal le lehet élni az életet. Mert, ahogy Éva olyan jól megírta, NINCS GARANCIA, bármilyen harmonikusnak is tűnik a kapcsolat…
Én az első verziót próbáltam ki, kb. egy évvel a megismerkedésünk után, el is véreztünk, de volt pár jó évünk, és olyan maradt a nexus, hogy szépen váltunk el, most is jóban vagyunk. Ehhez biztos hozzájárult mindkettőnk viszonylagos jóléte, hogy a szétköltözés után mindkettőnknek volt hova menni, egzisztenciálisan lényeges dolgokon nem kellett osztozni… és az is, hogy nem lett közös gyerekünk. (Ez a kudarc azért szomorított is rajtunk.) Ha lett volna, azt gondolom, még jó ideig együtt lennénk, mert mindketten gondoskodó szülők lettünk volna, és igényeltük volna a gyerekkel a napi kapcsolatot…
Most úgy gondolom, nem mentem volna hozzá, ha a lánykérés lényegesen (évekkel) odázódik, mert a szakadék a két család származása, indulatai és értékrendje közt addigra túlságosan irritált volna. A szerelem derűlátóvá tesz…
KedvelésKedvelés
A napokban filozofálgattunk ezen egy barátnőmmel, hogy vajon a mi korunkban (40 körül) mi az előnyösebb a párkeresési piacon, ha valaki elvát vagy még hajadon. Egységesen arra az állapotra jutottunk, hogy sokkal előnyösebb elváltnak lenni (lehetőleg gyerek nélkül, bár ebben a korban ez már ez sem egyértelmű), mert akkor az azt jelenti, hogy legalább egyszer már bizonyíthatóan kellettél valakinek és nem is vagy akkora lúzer. Ez kb olyan, mint ha van gyereked mert akkor már legalább egyszer biztosan szexeltél.
KedvelésKedvelés
Nem biztos. (Mármint gyerekhez nem kell okvetlenül szexelni, bár tény, hogy jóval egyszerűbb.)
KedvelésKedvelés
Én most a néplélek tolmácsolója vagyok.
KedvelésKedvelés
😀 úgy szeretem, ahogy fogalmazol
KedvelésKedvelés
Köszi, ez tőled nagy dícséret! 🙂
KedvelésKedvelés
ez az akkor-nem-lúzer szempont eszembe sem jutott.
az egynél többször elvált az lúzer már vagy sem? 🙂
egy ismerősöm összejött valakivel, aki már háromszor elvált, és bocsánat, de én röhögőgörcsöt kaptam ettől az infótól. és az jut eszembe, hogy akkor elvesz mindenkit, akivel jár, legfeljebb nem jön össze.
KedvelésKedvelés
Igen, én is ismerek egy ilyen faszit, megspékelve azzal, hogy minden nőtől van legalább egy gyereke.
Aki egynél többször elvált az a semmiből sem tanul kategória.
KedvelésKedvelés
Az én esküvőm 20 évesen volt együtt a keresztelővel. Gyerekkori pelerin kabátomban és egy fehér ingben, (farmer nadrágban?) mentünk a férjemmel ketten kézenfogva, mellettünk pittyosan plattyogott az esküvői tanúnk. Mint kiderül, nem tudta használni az akkor még ujdonságnak számító digitális fényképezőgépet, ezért a nagy igenből csak az elcsattanó…. csók maradt meg 🙂 (bárcsak pofon lett volna). Na de mindegy. Azóta nyúzzuk egymást, már van 2 és fél gyermekünk, reménykedünk, hogy nekünk valamiért a szar felül került, a méz alul van. Amikor elkészül a harmadik gyermek, akkorra tervezzük az egyházi esküvőt is. Ennyi idő után már szeretnénk valami spiritualitást is bevinni a kapcsolatunkba 😀
KedvelésKedvelés
az én első esküvőm 21 évesen nem volt, késő bánat volt a lánykérés, de a szívem már másért dobogott. azóta úgy gondolom, hogy biztosan elváltunk volna. a második esküvőm 10 év együttélés után nem volt, a kritikus 7. körül megkérdeztem a szerelmemet a nincs pardonban, hogy tulajdonképp miért is nem házasodunk össze. mire ő: ne haragudj, azért, mert neked ma rossz napod volt, én nem veszlek feleségül. így is lett, azért még húztuk pár évig. de úgy gondolom, hogy úgy is elváltunk volna. a harmadik esküvőm három közös gyerekünkkel is elmarad, semmi szükségünk rá, remélem, úgy érzem, ez kitart. ámen.
KedvelésKedvelés
Nagyon szép történet!
KedvelésKedvelés
Három hónappal az első randi után kérte meg a kezemet a volt uram (Broni, figyi!), 23 éves voltam, és nagyon szerelmes. Volt eljegyzés, szüleimtől kézmegkérés virágcsokorral (külön-külön, mert már nem éltek együtt). Sose voltam házasságpárti, kislányként sem, szóval tényleg “jó ötletnek tűnt”. Ha nem ez a későbbi szocpol meg a fiatal házasok visszanemtérítendő támogatásának feltétele, szerintem nem megyek bele.
A kiskosztümömet az anyósom varrta, később befestettem és hordtam. Férjre jó volt az érettségi öltönye. A gyűrűket egy ismerős csinálta nászajándékba a meghalt felmenők beolvasztott karikagyűrűiből, szép is lett, sima hengerszelet. Az anyagkönyvelő néni csak pislogott, hogy semmit sem kérünk, gitároztak meg énekeltek a barátaink, fotózott a sógorom, a pezsgőtől mindketten hányunk. A baráti körben szokás volt, hogy mikor a fiú kimondja az igent, hangosan húúúznak, előtte megkérdezték tőlem, hogy szabad-e, szabad, persze, jópofa volt. Szóltam előtte a néninek is, hogy nehogy emiatt süljön bele a mondókájába. Aztán felmentünk anyósékhoz a szűk családdal, és megettük az s.k. hidegbüfét. Egy hét múlva ugyanott a baráti körnek harminc-negyven fős házibuli, zsíroskenyérrel meg magnózenével. Összedobtak valamennyi lóvét, és beletekerték a papírszázasokat egy vécépapírgurigába. (Mi még jól jártunk, az egyik párnak beváltottunk huszonezer forintot egyforintosokra, és egyenletesen elterítettük a szobájukban.)
Aztán pár év múlva, mikor a középsővel terhes voltam, bevezették, hogy a csp jövedelemhatárhoz kötött, és a lakáshitel miatt pont éhen haltunk volna, kb. 10 forinttal lógtunk túl a határon, úgyhogy akkor elváltunk gyorsan, nem is mondtuk meg senkinek. Most, hogy húsz év múlva úgyis válnánk, direkt jó, hogy nem kell vele foglalkozni.
Egyházi esküvő szóba sem jöhetett volna, ezen csak az evangélikus lelkész és premontrei kanonok nagybátyáink sértődtek halálra.
KedvelésKedvelés
elváltunk gyorsan, nem is mondtuk meg senkinek. – ez édes.
Érdekből válni. Ez a nyolcvanas évekből rémlik, mikor egy családnak egy lakása, autója stb. lehetett.
KedvelésKedvelés
Én már olyat is hallottam, hogy ingyen tankönyvért váltak el.
Mindenesetre itt fejteném ki, hogy az esküvőt, sőt a házasságot felettébb álszent intézménynek tartom, ugyan némi enyhítésnek elfogadnám, ha nem csak az esküvőre, hanem a válásra is nagy vendégsereget hívna a pár és mindenkit megvendégelne!
KedvelésKedvelés
Ugye? Ez jó ötlet! És erre is mekkora biznisz épülne! Válási meghívó, váló ruha, váló buli, köszönetajándék…
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Látom, megvan, mivel fogjátok elkövetkező milliárdjaitokat megkeresni 😉
KedvelésKedvelés
Beszállhatnál kis tőkéddel. Hm?
KedvelésKedvelés
Sajna elkéstetek gyerekek, van már ilyen, például Oroszországban is:
http://www.origo.hu/itthon/20070814-valasok-es-valasi-partik-szervezeset-vallaljak-ujabban-orosz-rendezvenyszervezo-cegek.html#
KedvelésKedvelés
Vigasztalhatatlan vagyok. Hüpp
KedvelésKedvelés
Bizony, nálunk tele volt az osztály ilyen okból elvált szülők gyerekeivel.
KedvelésKedvelés
Hű de utáltam, hogy az egyik osztálytársam ingyen kapott mindent a suliban, amit én nem, csak azért, mert elváltak voltak a szülei, miközben az apja csak gyerektartásba többet adott, mint amennyit az én két szülőm összesen keresett. (ugyanannyi testvérünk volt)
KedvelésKedvelés
Nemtom, vigasztal-e, de az nem igazán gyakori…
KedvelésKedvelés
Ez nem most volt, Te akkoriban még egészen pici voltál (nyolcvanas évek vége).
KedvelésKedvelés
És valahogy azóta sem lett igazságosabb a magyar szociális háló. (És nem savanyú a szőlő, mert most én is háromgyerekesnek számítok, és kapok egy csomó mindent ezzel.)
KedvelésKedvelés
a 68 az jól sejtem, hogy nekem meg 67?
mert nálunk is volt visszanemtérítendő, önkormányzatikijelölésűotplakás, aztán meg volt szocpol.
mi amikor ezt a jövedelemhatáros csp-t bevezették már háromgyerekesek voltunk (ikrekkel könnyű!) ezért nem emiatt, de aztán elváltunk.
KedvelésKedvelés
Utána, mikor megint alanyi jogon járt, felmerült, hogy házasodjunk össze újra, de aztán hálistennek feledésbe merült az ötlet. Igen, AZT jelenti a ’68 🙂
KedvelésKedvelés
’69. Én nyertem! 🙂
KedvelésKedvelés
Szemtelenul fiatal vagy! 🙂
KedvelésKedvelés
Uhu csipcsirip 😀
KedvelésKedvelés
Vannak ezek a hívószavak, hogy székszoknya meg próbasmink, amiktől görcsbe ugrik a gyomrom.
Nyűgnek érzem az esküvőt és felesleges anyagi lehúzásnak.
5 éves kapcsolatban, másfél év jegyesség meg némi együttélés után szerintem semmi sem fog tőle változni, maximum megkönnyebbülünk, hogy túl vagyunk rajta.
Elvileg örömtelinek kéne lennie, de ez az össznépi túllihegés inkább morbid, röhejes, szomorú. Kár érte.
KedvelésKedvelés
Szerintem én még ezelőtt nem is láttam leírva ezt a szót: székszoknya. De biztos, hogy először írtam most le. Elképesztő dolgok vannak. Rákerestem a képkeresővel, bár kitaláltam, mi az, és teljesen leesett az állam az esküvőipar méretein.
Nem ide tartozik, de le kell írnom: ma a férjem volt szülőin. Nagy utat tettünk meg, még úgy is, hogy igazából azért ő ment, mert rosszul emlékezett, mit mondtam, mikor akarok indulni, és mivel persze késett, így egyszerűbb volt, ha ő megy el, még ha kínosnak is érzi. Jól kifogta, mert még énekeltek is (waldorf). Egyébként elméletben már jól működik, de gyakorlatban még nem az igazi. Elnézést az offért, de szuper estém lett ettől. Főleg, ha elképzelem, amint feszeng az éneklés helyett. 😉
KedvelésKedvelés
Nálunk mindig az apukájuk járt/jár minden waldorfos szülőire, mert ő szeret szép idézeteket hallgatni Kahlil Gibrantól, meg szülőtársakkal együtt euritmiázni, én meg nem.
KedvelésKedvelés
Waldorfba én is jártam szülőire. Az volt a legszebb, mikor Márton-nap előtt Márton történetét játszottuk el, és én voltam a ló 😉
KedvelésKedvelés
Hát a férjemnek ahhoz, hogy akár ló is legyen, újra kellene születni. 🙂 Ő nem szereti a tömeget ( = több, mint három fő, aki nem családtag), és valahol megértem, hogy nem szívesen megy szülőire, főleg produkálni magát. De van, hogy nekem sincs kedvem menni, és olyankor jó lenne, ha nem mindig én tennék kedvem ellenében.
KedvelésKedvelés
Akkor én is leírom, mert olyan szép a mienk. 🙂
Szóval az volt, hogy a férjem kezét megkértem a második randin, és igent mondott. Négy hónap múlva ő is megkérte az én kezemet, gyűrűvel, és én is igent mondtam. Első találkozásunk után kicsit több mint egy évvel összeházasodtunk, utána azonnal megfogant a kislányunk, aki most egy hónapos: rohamtempó! 😀
Az esküvő érdekes kérdés. Egyrészt mindkettőnknek fontos volt, hogy hitelesítsük, ami köztünk van. Ez valahogy jelképes is, és igen, az önként, boldogan vállalt “börtön” mindkettőnknek tetszett. Úgy, hogy mielőtt találkoztunk, teljesen házasságellenes voltam, a férjem meg igazi agglegény. A mai napig nem értem, miért volt ennyire fontos ez nekünk, de az volt.
Az esküvő pedig – huszárvágás. Nem vagyok jóban a rokonaimmal, rettegtem, hogy mi lesz a lagzin. Nem is akartam nagy ünnepélyt. Iszonyatos szorongás volt, amíg meg nem találtuk a megoldást: elhúztunk egy gyönyörű óceánpartra, csak ketten, és összeházasodtunk. Mellesleg olcsóbban megúsztuk, mintha lett volna lagzi. És persze meseszép volt, a ruhám egy csoda, a szél, az óceán, a virágok, a férjem tekintete, meg ahogy bénáztunk az angol szöveg visszamondásával (az anyakönyvvezetőnek rettenetes volt a kiejtése, a felét sem értettük 🙂 )…. Az egyik legszebb emlékem.
Nagyon szeretem kimondani, hogy ő a “férjem”. Mélyebben hozzám tartozik így, nem is tudom… Ha csak egy papír lenne, akkor miért ilyen fontos a nemléte vagy a megléte?
Egyébként életem legjobb döntése volt, hogy őt választottam. Mindent megteszek, hogy ezt később is így gondoljam, és ezt azért jelentem így ki, mert rajta is látom, hogy mindent megtesz. Az egy hónapos kislányunk boldogság úgy, hogy ketten gondoskodunk róla, együtt. Nem nyűg, nem nehézség, hanem csupa öröm, pedig nagyon hisztis a kiscsaj. 🙂
Minden nap sétálok jó nagyokat, vásárolni járok, vagy csak úgy a Szamosba egy krémesre, egyedül, ha olyan kedvem van. És meg tudom mosni a hajamat, tudok aludni napközben, sőt jövő héten eltávozom egy fél napra.
Ő többet főz, én többet takarítok, a gyerekkel nyilván nekem van több dolgom, ezt ilyen kicsi korban még nem is lehet fele-fele, hiszen szoptatok, és sokszor csak nálam nyugszik meg. De a férjem mindent megcsinál, és csak munkaügyben megy el itthonról, akkor is mindig siet haza.
Ja, és alig várom, hogy a hathetes kontrollon a doki áment mondjon a “tesztkörre”. 😀
Muszáj egy kicsit ömlengeni, mielőtt a férjemet megismertem, az életem tömény szívás volt minden téren, születésemtől kezdve. Most meg teszek rá, hogy a boldogság mulandó. Örülök neki, hogy most van. Szóval jó a házasság, na.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó ezt olvasni! Éljen, éljen 🙂
KedvelésKedvelés
Ööm és bódottá! Jó ilyet olvasni 🙂
KedvelésKedvelés
tök jó! én is megkértem a férjemet, ő is engem.
KedvelésKedvelés
25 éves vagyok, egyszer már elvált. 23 évesen követtem el, hirtelen huszárvágással költöztem Angliába, hátrahagyva egy életet és egzrészt be voltam tojva egyedül, másrészt meg ki kellett bérelnem egy lakást, hogy a 3 kutyám kijöhessen utánam és egyedül nem tudtam fizetni a bérletet. Igen, senki sem hiszi el azóta sem. Általában úgy vélik a barátomért tettem, akinek a tartózkjodási engedélyét hosszabbították meg így, de ki kell ábrándítsak mindenkit, nem voltam szerelmes.
Ő szerette volna a fehér ruhát, én okádok a habos-babos költeményektől, úgyhogy vettem egy vérlázítóan rövidet, púderszínű platformcipővel ;D Az esküvői fogadalmamból csak annyit értettem, hogy throughout our wedded life, tehát mégsem egy életre esküdtem 😀 Rövid volt, snassz és nem is érte meg, mert tengernyi pénzt költöttem válóperes ügyvédre. A fényképeket is azért csináltuk olyanra utána, hogy az idegenrendészetnek tetsszen.
A barátom éppen 2 napja kérte meg a kezem, letérdelve, ami tőle olyan idegen és nagy dolog volt, hogy igent mondtam. Vele akarom leélni az életem, ám meglennék lagzi nélkül is. Indiai, úgyhogy ezúttal nem kell félnem a fehér ruhától, gyönyörű pink pandzsábi ruhám lesz. És semmi formális cumó, egyik barátnőm fotóz majd, a tanúkat még ki sem választottuk. Semmi ajándék vagy ilyesmi, alig lesz szertartás is, amit betartunk, mert eltérő kultúrából jövük.
Fontos nekünk a dolog, de semmin sem fog változtatni. Vagy csak reménykedem…?
KedvelésKedvelés
Majd egy év múlva megírod.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Amikor 8 év együttlét és 4 év együttélés után először megkértem a kezét, saját magát is meglepve igent mondott. Majd a szüleim (főként apám) megpróbáltak lebeszélni róla,akkor azt mondtam, hogy mi lenne, ha elhalasztanánk az esküvőt, mire majdnem szétmentünk.
Aztán rendbe hoztuk ezt is. Kis esküvő az Úri utcában, mi + két tanú + a szűk család (apámat úgy hívtam el telefonon,hogy mit csinálsz 11-én?, nem is jött el 🙂 ), utána süti a Ruszwurmban.
Amiért nagyon jó volt:
– fiunkat aznap láttuk először (pocakon át), ez sokat jelent (mondjuk ennek nincs sok köze a témához, vagy mégis?)
– nagymamám ott volt
– anyakönyvvezetőnek mondtuk, hogy nem kell semmi felhajtás (gitáros-hárfás szűz, ének- és mesemondó, nagymonológ…). Ennek ellenére elkezdte, hogy “Ahogy Gőte írta…” de szerencsére az egyik jelen lévő pólyás itt akkorát fingott, hogy még a 90 éves nagyim is meghallotta, vége is volt a komolyságnak 🙂
(Hehe, van olyan családtag, aki a saját esküvőjén az ünneplős mackónadrágjában ment be aláírni, kicsit sajnálkozva, hogy nem lehet meghatalmazást adni)
Most átgondolva, nekem a házasság természetes állapotnak tűnt mindig is, nyilván szüleim példája alapján (jah, 30 év után váltak el), valahogy mindig az volt előttem, hogy házas, férj leszek. És úgy képzeltem, hogy az esküvő egy fontos, szép (nem feltétlenül nagy) esemény lesz.
Végül is így lett. És én ezzel elégedett és boldog vagyok.
B.
KedvelésKedvelés
Ahogy Gőte írta…? 😀
Üdv a kommentelők körében!
Nagyon jó sztorik vannak.
KedvelésKedvelés
Magyarosan mondta…
KedvelésKedvelés
Gőte – a tarajos vagy a pettyes?
KedvelésKedvelés
“Nahát, ha sillert csinálsz, azt meg is issza Gőte”
Nyilas Misi forevör.
KedvelésKedvelés
Fingós baba, egyem a szívét! 😀
KedvelésKedvelés
Nekem olyan piszok jó, kacagós, sok emberes, döbbenet jó zenés, minket külön-külön emberként és párként egyaránt tökéletesen tükröző esküvőnk volt, kiterjesztve a lánykéréstől a másnapi ébredésig, hogy mai napig (mondjuk csak 2,5 éve volt) egyrészt visszahalljuk a résztvevőktől (és újabban tök idegenek beszélnek egymás között, hogy hallottátok a Katjáék esküvőjéről, mekkora buli volt – miközben ők nem voltak ott), másrészt néha felütjük a foldert és nézegetjük a képeket, vagy betesszük a vicces részeket videón és röhécselünk. Ha valaki ma szólna, hogy szombaton, nem is, vasárnap újrajátszás, nem lehetne a vigyort letörölni az arcomról. Tekintve az előtte és utána jővő esküvőket, eddig két receptet sikerült megfogalmaznom, ami nálunk vezérelv volt: egyrészt, tudtuk pontosan hogy mit és hogyan akarunk és mindenfelé utánajártunk, hogy azt megkapjuk (egyetlen dologról kellett lemondanunk, de végül az is jó lett), másrészt senkinek nem volt beleszólása sem a tervezésbe, sem a megvalósításba. Csak az történt, amit mi a férjemmel kitaláltunk és 7 év együttlét után elég tisztességesen tudtuk egymás preferenciáit beépíteni az eseménybe. Anyám segített táblázatba tenni a meghívottakat, hogy gombnyomással tudjam őket asztalhoz és szobához rendelni, húgom segített a csokor és a nyaklánc kiválasztasában (amit egyébként előző este az unokatestvérem kézműves barátnője dobott össze a hozott gyöngyeiből), apámnak pedig volt egy konstruktív javaslata, amikor berendeztettük a sátrat (igen, igen, a mienk sátras, kertes, szalmabálás, lampionos, polgárin összegyűlt virággal díszített, műanyagot hírből sem látó, szinte 200 fős 12 órás buli volt, amire hajnal környékén kijöttek nem meghívott ismerősők is, illetve szomszéd vendéglőben zajló esküvő vendégei, mert hallották, hogy jó parti van. Szerencsére az étel svédasztalos volt, a pia önkiszolgálós báros, így mindenki akkor és annyit evett-ivott, amennyi jól esett neki.
Soha nem gondoltam a házasságra, mint börtönre. Akkor sem, amikor mást hallottam ezzel poénkodni, a mi családunkban a legdurvább dolog, amit a férfiak mondtak a témában az volt, hogy ha nem lenne családjuk, akkor ők milyen gazdagok lennének. Ezt is ritkán és nyilvánvalóan bosszantó szándékkal, szóval soha nem gondoltam, hogy ez rossz lenne. Én egyébként is egy döbbenetesen erős női vonal leszármazottja vagyok több oldalról, 150 évre visszamenőleg csak a nőkről vannak kemény történetek a családban (egyszer olvasnék erről is posztot, és nem célozgatok semmire, hogy vajon befolyásol-e minket a minta, amit tudatlanul is átöröklünk több generáción keresztül), és ezt anyám, nagyanyám, nagynénéim sem cáfolták meg.
Nem gondoltam soha, hogy a házassággal lemondanék valamiről, nálunk még az a szokatlan helyzet is fenn állt, hogy a férjem ragaszkodott hozzá, hogy összeházasodjunk, mielőtt gyermeket csinálunk, engem a sorrend nem izgatott, én gyermeket akartam. És ezzel el is érkeztem az én igazi kihívásomhoz. Van valami híresség mondása, hogy szereti, hogy van férje, de nem szereti, hogy ő feleség. Én szeretek a férjem felesége lenni, viszont az anyasággal vagyok úgy, hogy szeretem, hogy van gyermekem, viszont nem szeretem annyira, hogy anya vagyok. Ez izgat mostanság 🙂
KedvelésKedvelés
Istenem, mennyire jó ezeket a kérdéseket leírva látni, végighallgatni kimondva mindazt, amit még a legmerészebb anti-rózsaszín álmaimban sem mertem megfogalmazni. És átélni azt, hogy MINDEN belülről jövő VÁLASZ és minden érzés NORMÁLIS. Vagy legalábbis megengedhető.
Másrészt: Hajnalka, csatlakozom a rajongóidhoz, légyszi-légyszi a legközelebbi blogtalálkozóra egy standup comedyt ezekből a brilliáns kommentekből, ha lehetne.
Harmadrészt. Én úgy olvasom ezt a blogot, mint ahogy könyvtárazni szokás – mivel este otthon nincs netem, a munkahelyen lementem az aktuális aznapit (meg kég két régit, hogy behozzam magam) és este otthon elolvasom. Ennek következtében másnap reggelre egy fél világnyi kommentről lemaradok, ami érzem, hogy nemigazság, főleg, hogy mire idejutok, már rég másról megy a téma. De nem baj, ezt csak úgy le kellett írnom.
És nekem a legfurább esküvő élményem az volt, amikor x éves barátnő hozzáment a 2x éves szerelméhez (a vőlegénynek ez volt a negyedik), és mivel az ifjú ara előtte egy évig nem dolgozott, hanem csak az eskövőt tervezte, volt ideje importálni az összes legbabább amerikai szokást a szegény kárpátaljai környezetbe, ahol a lakodalom zajlott. Mi, fiatal BP-n élő koszorúslányok még igyekeztünk tartani a tempót és minden menyasszonyi elvárásnak megfelelni (vendégkönyv, szeretetfa a vendégek ujjlenyomatából, sajnos a japán jókívánság hőlégballonokat elmosta az eső). De a sátoros lagzihoz szokott szegény egyszerű kárpátaljai násznép nagyon meg volt szeppenve.
KedvelésKedvelés
“Hajnalka, csatlakozom a rajongóidhoz, légyszi-légyszi a legközelebbi blogtalálkozóra egy standup comedyt ezekből a brilliáns kommentekből, ha lehetne.”
Hehe, ha majd egyszer el merek menni egy blogtalálkozóra, a leghosszabb mondatom az lesz: örülök, hogy személyesen is találkozhattunk. Nekem csak neten van ekkora pofám.
Ujjlenyomatos szeretetfa??? Japán jóki.hőlég.b.??? Együtt van még a pár?
Csokoládé szökőkút senki esküvőjén nem volt? Eléggé hiányolom ezt.
Mért pont “kapcsoljlemindent”?
KedvelésKedvelés
“Nekem csak neten van ekkora pofám” – akkor online standup-comedyt! nem tágítok 🙂
Ez a pár még együtt van, igen. happily ever after. Legalábbis távolból így tűnik. Hosszúhosszú elemzést tudnék róla írni (ha nem reszketnék, hogy magára ismer és örökre vége lesz a kapcsolatunknak) – mármint nem blamálósat, hanem megértős-felfedezőset, mert társadalomtörténetileg sok minden érdekes vonást tartalmaz az ő kapcsolatuk.
A csokoládé szökőkutat én is hiányolom, múltkor láttam egyet élőben a helyi vásáron (a norvég vásárok már csak ilyenek, semmi vattacukor, csokiszökúkútnál nem adják alább) – hát egyáltalán nem volt akkora vizuális élmény, hogy bármit is bele akartam volna mártogatni.
És a kapcsoljlemindent-sztori elég egyszerű: amikor a saját blogomat indítottam, épp a Kispálnak ez a száma ment körbe körbe a fülemben. Aztán azóta sok minden mást is tudtam hozzá kapcsolni – azt, hogy az életben minden és bármi megkérdőjelezhető vagy kikapcsolható (nincs olyan, amiből ne lehetne kiszállni), hogy KELL az az idő, amikor mindentől elvonulok vagy elvonatkoztatok. Vagy hogy van az a tudatállapot, amikor csak úgy tudsz erlőremenni, ha csak a készenléti fények égnek. Meg ilyesmik. Hosszan tudnám még folytatni.
KedvelésKedvelés
Nem tágítasz? Ez kedves tőled, mert voltam egyszer…na, a sok off-ért VIP Bronislaw lesz a jutalmam lassan, de pedig érdekes sztori.
A csokiszökőkút NEM vizuális élmény, hanem nyamiii.
Bocs, hogy ezt így kellett megtudnod.
Hol a blogod, muti.
Engem érdekelne, amit még hosszan folytatnál és a hosszúhosszú elemzés is. Olvassa a blogot ő is, hogy attól félsz, magára ismerne?
“Készenléti fények”, ez jó. 🙂
Következő blogtalálkozóra jössz akkor? Nem azért kérdem, hogy akkor hozzál norvég csokit, csak úgy.
KedvelésKedvelés
kattincsál a nickemre, aranyos, s mád oda is süvítettél a blogomra.
a hosszúhosszú elemzést megírom, meg én. este. holnapra itt lesz.
a következő blogtalálkozóra meg, ha karácsony után lesz, akkor nagyon szeretnék elmenni, addigra már otthon leszek, viszek neked norvégcsokit szökőkút alakban, hátha attól megered a nyelved élőben is 🙂
KedvelésKedvelés
Kattintok, süvítek, olvasok, várok holnapig, csoki alakja nem lényeges, a mérete de, csokitól se ered meg, de azért csak hozzál, sose tunni… 😀
KedvelésKedvelés
Na drága Hajnalkám, megírtam. Végül úgy döntöttem, hogy nem elemzek, inkább mesésre fogtam, de azért így is látszik belőle az elemeznivaló, meg néhány összefüggés. íme.
A történet határainkon túl íródik. Az összes határunkon túl. Érkezik Anna a világ egyik végéről. Onnan, ahol nagyon nehéz az élet, és kevés a lehetőség. Nincsenek munkahelyek, és nincs angolvécé. Nincs válás, csak beletörődés, és nincsenek apaképek, csak roncsok. A családban van apa, anya, az Isten és az alkohol. Meg gyerekek. Bentkalásos középiskola, protestáns. Erős közösség, kristálytiszta értékek. A gyerekek csodamód gyógyítják itt egymás megtépázottságát és rajzolnak maguknak színes jövőt, örök barátsággal, álomesküvővel, keresztelővel, egymáshoz való hűséggel. Senki nem akar ide visszajönni. De erről nem beszélnek. A házasságtól rettegnek, látva az otthoni viszonyokat. De erről még annyira sem beszélnek. A lányoknak valahogy többféle lehetőség adatik, a fiúknak csak kettő: aki reál-agyú, az programozó matematikus lesz, aki nem, az lelkész. Más út nincs.
Aztán jön az anyaország, a nagy olvasztótégely, és találkozunk. Egymásra csodálkozunk, a konyhában összeveszünk, mert a mi vidékünkön, egy másik határon túl, máshogy főznek, aztán ellátogatunk egymáshoz és nem győzünk kikeveredni a döbbenetből. Megszeretjük egymást.
Anna később kerül közénk, mert ő otthon indult neki az egyetemnek, aztán nem fejezte be, aztán átjött és itt sem fejezte be. Barátok leszünk, mert szeretnivaló. És sértődékeny. Együtt vészelünk át komoly és komolytalan szerelmi ügyeket, röhögünk végtelenségig, férjhez adjuk a társaság “gyorsabb” és “egyszerűbb” tagjait. Később elkezdünk dolgozni, és jön Mr Külföldi, a Főnök, aki Annához képest 2n éves. Ostromolja a szerelmével egy darabig, aztán a lány is beleszeret. Utaznak, titkolóznak, közben Külföldön zajlik a 3. válóper meg egyéb csatolt perek (nem a gyerekekért, a műtárgyakért). Aztán felvállalnak, majd jönnek az örökbarátok a Kristálytiszta Értékrend Gimiből, és borítják a biliket sorra. Éneklik a klasszikus „micsinálszmajd-negyvenéves-özvegyként”, és a „mileszveled-hamárneki-nemállföl” nótákat. Később egyikük, a leghevesebb, szintén egy 2n korú férfihoz megy hozzá, de ennek akkor még hírét sem lehet hallani. Vannak, akik vagdalóznak, vannak, akik sugdolóznak, és vannak, akik támogatóak. Akarnak lenni.
Az esküvőre készülés hosszú, Anna átolvassa a világ összes esküvői irodalmát, egy egész éven át készül, és a legbabább amerikai kedvességeket válogatja ki (magának), hogy szebbé tegye a legszebb napot. Ő egyre izgatottabb, a vőlegény benne gyönyörködik, a koszorúslányok pedig próbálják kihozni magukból a legjobbat, hogy tényleg mindenre győzzenek figyelni. A pap tisztességesen megtartja a jegyesoktatást, ahol beszél nekik a házasság előtti szüzesség jelentőségéről. Mindketten szerelmesek. A násznép azt se tudja, mire vélje a sok amerikai hóbelebancot. Édes, megtört és megszeppent arcok mindenütt. A vőlegény gáláns. Iszunk egy kis whiskeyt. Mi is megszeretjük.
Aztán nászút, Külföldre Költözés, és Életünk Legszebb Évei program. Gyereket még nem akarnak (a férj gyerekei annyi idősek, mint a feleség, egy idő után összebarátkoznak ők is).
Anna nem talál munkát. Viszont közösségi oldalakon sorra nyeri a nyaralásokat, mert van ideje lájkolni. Emellett cipő- meg ruhagyűjtő szenvedélyének hódol. Nem akármilyen ruhák. Designer clothes. Junó. Ápolt, csinos, egészségesen táplálkozik és kiváló minőségű kozmetikumokat használ. Szereti a szépet, imád utazni, és ezt meg is teszi, amikor csak lehet. Boldogok. Legfőképpen talán azért, mert Anna egyszer régen, az istenhátamögötti, nélkülözős gyerekkorában, nem sokkal az után, hogy a legjobb barátnőjének, aki elsőként fordult hozzá szeretettel az osztályból, örök hűséget esküdött, azt is megígérte magának, hogy ha felnőtt lesz, olyan életet fog élni, amelyben olyan ruhákat vesz majd magának, amilyeneket csak akar. És nem fog nélkülözni többé.
KedvelésKedvelés
“A pap tisztességesen megtartja a jegyesoktatást, ahol beszél nekik a házasság előtti szüzesség jelentőségéről.”
Látszik, hogy én ilyen oktatáson nem vettem részt, mert a mai napig fogalmam sincs mi a szüzesség jelentősége. Ne legyen összehasonlítási alap és ne ismerd fel ha valami nagyon nem stimmel…vagy mi, de tényleg?
KedvelésKedvelés
Hajnalka, akkor sem ered meg, ha mondjuk konyakos bonbon?
KedvelésKedvelés
Köszi. Szép történet. Legyen szerencséjük.
KedvelésKedvelés
Tudjátok, mi maradt ki ebből a posztból, meg a kommentekből? A lány-, legénybúcsúk.
Most beugrott, hogy pár éve egy ismerősöm mesélte, hogy meghívták egy lánybúcsúra, ahol a meglepivendég egy csipésdél fiú volt, x összegért, pontosan nem emlékszem, olyan 20-25ezerért táncikált, de a történet lényege, hogy extra szolgáltatást is nyújtott csakmacsakönöknek potom 3ezerért és 4 lány is “szobára vitte” egymás után zsinórban ezért a valóban jutányos összegért.
KedvelésKedvelés
Csipésdél fiú, beszarok xD
KedvelésKedvelés
Cris! Lassan, de írom a mailt.
KedvelésKedvelés
🙂 Időm, mint a tenger!
KedvelésKedvelés
Hajnalka, én is beállok a méltatóid sorába. Bearanyozod a napom 🙂
KedvelésKedvelés
Kegyesen köszönöm. Milkákat a következő címre várom: Budapest…
KedvelésKedvelés
Küldök egyet én is! 😀
KedvelésKedvelés
Ne legyen se epres, se joghurtos. Csak végszükségben eszem meg ezeket. 🙂
KedvelésKedvelés
Jaa, és nagyon köszönöm! Ha sok összegyűlt, egyet kisorsolok a rajongóim között, amit én fogok megenni, de nézheti.
KedvelésKedvelés
Basszus, felvihogtam xD (Van kolléga is az irodában, az a jó!)
:DD Te ‘Hajni’! 😀
KedvelésKedvelés
:DDDDD
KedvelésKedvelés
Narancsos étcsokihoz hogyan viszonyulsz?
KedvelésKedvelés
Pfejj! Vegyük úgy, hogy ezt nem is olvastam.
Kegyesen edd meg te. 😀
KedvelésKedvelés
Oké, vettem. Tej.
KedvelésKedvelés
🙂 Pusszintalak erősen!
KedvelésKedvelés
Egy barátnőm lánybúcsújára nekem jutott a feladat, hogy szerezzek táncosfiút, a következő kritériumoknak megfelelően:
– ne legyen hosszú haja
– lehetőleg legyen ezermesterjelmezben, sárga kobakkal, felcsatolható -nem, nem azzal- szerszámövvel
– ha előbbi nem lehet, akkor legyen kadét, feszes nadrágban
– a menyasszony legyen az első aznap, mert nem akart összenyálazott fiút.
Nagyon gáz volt katalógust böngészni, telefonálgatni, meg lebeszélni, szerintem megalázó mindkét félnek, méltatlan, kínos. Maga a produkció is az volt, egy csomó tökrészeg lány, a menyasszonynak láthatóan élete nagy pillanata volt, hogy egy kigyúrt férfiseggről nyalhat tejszínhabot, hogy leharaphat egy szaténtangából kilógatott banánt. Gáz volt az egész. Negyvenezerért.
Tízből öt lányismerősöm szerint ez király.
Ennyire áthat mindent a rendszer, hogy nőként is elfogadjuk a testek tárgyiasítását. Vagy ennyire belénk ivódott, hogy ez kell, kötelező?
(Olyan mély nyomot hagyott bennem ez az eset, hogy a saját lánybúcsúmon SEMMIT sem akartam, rendhagyó módon közös legény-leány mulatság volt. Másnap reggel az ágyunk két oldalán, kétfelé hánytunk lavórba, szép dolog a szerelem.)
KedvelésKedvelés
Nem akart összenyálazott fiút??? Szent fatojás!
Azért az baromira érdekelne, hogy éppen a Nagy Nap közelegvén, őrülten szerelmesen, ugyi, hogy a vérvörös repedelembe jut eszébe embereknek ilyen dologgal “ünnepelni” lánysága/fiúsága elmúltát, idegen, habos seggeken hörögni a gyönyörűségtől… hát ez engemet a végtelenségig elképeszt! Mi ennek a “szokásnak” a logikája, mi erre a mentség…mittomén, hát nem és nem értem a nyóc átalánosommal az egészet!
De még az jutott eszembe, hogy a szomszéd Imre, aki asztalos, b,szottronda és alkesz, 5ezerért vállalta volna.
KedvelésKedvelés
Én azt gondolom erről,hogy totál gáz, így nekem semmi fiúcska nem táncikált, na ellenben a leendő férjemnek szerveztek a haverok csajt, mert hát az már milyen, ha a legénybúcsún nincs csaj, annak lennie kell (gondolom nagy részben maguk miatt is, mert a férj jelölt általában addigra már nem nagyon tud magáról és a külvilágról, mire a lány(ok) megérkeznek. Az én ismerősi körömben ez megy, ment, és én ettől hányok. Egyik lány ismerősnek sem volt fiú a búcsúztatóján,viszont minden pasinak volt táncoslány. Szerintem az egész undorító, mert hát mi a csodáért kellene nekem akármilyen jó testű pasiról tejszínhabot nyalnom, mikor halál szerelmes vagyok a leendő férjembe? Meg ugye a leendő férj is elvileg hulla szerelmes belém,akkor miért más nőre csorgatja a nyálát,miért van erre szüksége?
KedvelésKedvelés
Beteg dolog ez, aszondom.
Bronislaw for prez! 😀
KedvelésKedvelés
Én azt hiszem, hogy ebben a legénybúcsúra prostituáltat, lánybúcsúra is -dologban az a prüdéria jelenik meg, amit a házasság jelent némely kultúrákban. Házas ember szent ember, az még csak se néz hivatalosan senki másra ezentúl, kizárólag a házastársa lesz az egyetlen az életében. Úgyhogy, utoljára ereszd el a hajad, nem lesz több alkalom, dugjál meg valaki mást! És ezt például az USA-ban komolyan is gondolja a fiatalok többsége.
Aztán persze nem szentül meg, félrelépnek, hazudnak, megnéznek másokat, de továbbra is azt állítják magukról, hogy tisztességes és erkölcsös családi életet élnek. Ez egy olyan prűd és álszent képződmény, amit még a legény- és lánybúcsúk ocsmány gyakorlata sem ingat meg, ám jól példázza a valóság és a kifelé mutatott erkölcsösség közti szakadékot.
KedvelésKedvelés
Fuhh, háttö, nekem eleve sosem jött be a tipikus szépfiú-, illetve a kigyúrt macsó típus (nemtomennek a helyesírásááát), de az ilyen csipésdél (xD) fiúknál gázabbat sosem láttam, ja de, a miattuk visító lányok. Maga a helyzet, hogy ott bökdös – a levegőbe – a kis kigyúrt bréjével, meg befeszíti a seggét, és ettől bepisálnak a lyányok-asszonyok. Na meg főleg az a mű elégtételérzés, hogy “ha a fiúknak lehet táncosnő, akkor nekünk is milyen jó már, hogy van csipfiú!” – áááááááááááááá…
KedvelésKedvelés
Elégtételérzés, gondolom, ha a daliás vőlegény úgyis táncosnőt kap a haverjaitól, akkor juszt se akarnak lemaradni. Ami revans szempontjából érthető, de akkor sem értelmes.
Ritkán hibáztatok, vagy hülyézek le nőket, meg nem gondolom magam különleges hópihének, de ez lánybúcsús-táncosfiús jelenség az, ami mellett nem tudok elmenni. A történetben szereplő lány főiskolát végzett, középosztálybeli, egyébként tök normális, még teljesen komolyan lelkesedett, és olyan természetesen kezelte a baráti köre is ezt a kérdést, hogy én sem tudtam nemet mondani a kérésre, megszerveztem.
Én tényleg nem értem ezt az egészet.
KedvelésKedvelés
Hogy lehet kigyúrni egy brét? 😀
Tényleg, mi lehet ennek a visítozásnak a lélektana? Volt már valaki közületek ilyen csipis(by cris256) műsoron?
KedvelésKedvelés
Nem, de nem is szeretnék. Viszont a testvéremet már eladtam az ördögnek egyszer, ráadásul ingyen. De ott semmi extra szolgáltatás meg kigyúrt macsóság nem volt.
KedvelésKedvelés
Mesélj.
KedvelésKedvelés
Leírtam a mai bejegyzés alatt, lásd ott.
KedvelésKedvelés
Elolvastam. Na, hát…izé…
KedvelésKedvelés
Talán nem indultam még el a lejtőn.
KedvelésKedvelés
Voltam, de versenyt ittam egy szerelmi bánattól szenvedő fiúval (nekimárúgyismindegy), és az történt, hogy amikor közeledett a tag, rendőrruhában, pilótaszemüvegben este tizenegykor a falusi kocsma főtermében, hát odahánytam.
Jó, hát fiatalság bolondság.
KedvelésKedvelés
Hehe. Jókat röhögök a sztorikon, ez sem kutya 😀
KedvelésKedvelés
Tüzeket is fújt, attól fordult fel a gyomorm szerintem, a hőtől meg a látványtól. Meg a savanyúcukortól (barackpálesz almalével)
Tűzokádó csipésdélfiú.
Aztán már az asztalra borulva szenvedtem csak, úgyhogy nem is láttam, hogy állítólag tangában riszált mellettem.
KedvelésKedvelés
Én voltam, és bevallom, én is végigvisítottam, de nem a gyönyörűségtől, hanem a röhögéstől. Mindemellett az volt a határozott érzésem, hogy a körülöttem lévő többi nő is így volt ezzel. De ez kb 15 éve volt, szóval azóta simán megváltozhattak a fiatal nők.
KedvelésKedvelés
Szerintem szervezzünk egy blogtalálkozót egy ilyen helyre és…a többit nem tudom. 🙂
KedvelésKedvelés
Azért ezen jót nevettem: “menyasszonynak láthatóan élete nagy pillanata volt, hogy egy kigyúrt férfiseggről nyalhat tejszínhabot, hogy leharaphat egy szaténtangából kilógatott banánt.”
Én is voltam már táncosfiús lánybúcsún, kínos volt mindenkinek. A társaság nem volt nyitott erre, még azok sem, akik kitalálták, hogy kell fiú; az ara csak pislogott, és nem akart aktívan részt venni, a közönség meg zavarban volt. Szóval megérte sokat fizetni érte.
KedvelésKedvelés
Nemrég láttam a Magic Mike című filmet, ami egy férfi sztriptízklubban játszódik. Szóval, ahol férfiak vetkőznek. Nem csinál nagy kedvet ehhez a világhoz.
Én még sose voltam ilyenen, de úgy tudom, a Chippendale-koreográfiában is van némi egyenlőtlenség. (“Mindent” csak egy kiválasztott nő láthat, akár örül neki, akár nem.). És tényleg a férfi által megvásárolható, tárgyiasított női szexualitás megfordítása, mint egy kifordított egyujjas bundakesztyű, negatív muff.
KedvelésKedvelés
Ragyogó megfogalmazás!!!
KedvelésKedvelés
“negatív muff” 😀 Jájjájjj! Kérsz milkát?
KedvelésKedvelés
Hú, és mi történhetett a szobában?
KedvelésKedvelés
Erről nincsenek adatok, sajna.
KedvelésKedvelés
Pedig végeznék rajtuk egy statisztikai elemzést 😀
KedvelésKedvelés
Mármint a csipifiúkon? Hááát…csak pénzkérdés. 😀
KedvelésKedvelés
Az adatokon 😀
KedvelésKedvelés
Na, persze… 😀
KedvelésKedvelés
Te nézted régen a Csipetcsapatot Kvarg Lipivel?
KedvelésKedvelés
Én nem, a fiam.
KedvelésKedvelés
Én viszont igen 😀
KedvelésKedvelés
Mindegy, akkor is scmittpáloztál. :p
KedvelésKedvelés
Mit teccik mondani? Jaaa, hogy izé. Na, beismerem és visszaadom a diplomámat. Ki vagy elégítve, cica?
KedvelésKedvelés
Hát, nem állítom, hogy ez a “beismerés” bármilyen gyönyört is okozott volna 😉 bár a kötözködőközpontomat határozottan kellemesen bizsergette, hogy “beszóltam”.
KedvelésKedvelés
Éld ki magad rajtam bátran, neked szabad. 🙂
KedvelésKedvelés
Szigorúan kölcsönösségi alapon 😉
KedvelésKedvelés
Még szép!
KedvelésKedvelés
Ide írom, mert ott már nincs hely. A konyakos bonbon kutyát dobálni jó. Fujjfujj. Amúgy is utálom a piát, az összes apám alkesz volt.
KedvelésKedvelés
Akkor jó, sajnos hasonló felmenőkkel inkább alkesszé szoktak válni a leszármazottak. 😦
És te mit használsz tudatmódosításra? Szeren kívül van még bőven lehetőség – tánc, hogy az egyik legártatlanabbal kezdjem. De hosszútávfutás is megfelelő lehet.
KedvelésKedvelés
Hosszútávfutás??? Mi van, te nem szerecc engem???
Tudatmódosításra csak is csakazolvassát használok.
KedvelésKedvelés
Kiváló választás!
KedvelésKedvelés
Kvarg Lipi! Hát, persze, mert Lipót! Na, ma is tanultam valamit. Gyerekkoromban sosem értettem, hogy hívják (kard lifi?, kard lipi?), azóta meg nem néztem utána. 🙂
KedvelésKedvelés
Asszem nekem is csak később derült ki, hogy mi az összefüggés a sajtfüggése meg a neve között. Jut eszembe, szeretitek a büdös sajtokat?
KedvelésKedvelés
Attól függ, mitől büdös.
KedvelésKedvelés
Hát “magától”, nem is attól, hogy a koszos zoknim mellé raktam 😉 Szóval a jellegében büdös sajtra gondoltam. Pl. Lipi névadójára
KedvelésKedvelés
Nekem gyühet, csak ne legyen kék.
(Azt nem kérdem meg, hogy a koszos zoknyid mitől büdös, mert nem illik.)
KedvelésKedvelés
Ne is kérdezd, sejtem, hogy sejted. Egyébként is csak akkor van, ha kivételesen “bőr” cipőben vagyok huzamosabban.
Kéksajt miért nem? Imádom. (Most te kinek küldesz milkát a hosszas offért?)
KedvelésKedvelés
Vajon tibi lába is a bőrcipőben…izé.?
Magamnak, ki másnak. Már itt sem vagyok!
KedvelésKedvelés
Nemtom, nem véletlen tettem idézőjelbe. Nekem igazi nincs, a hamisat is csak kivételes alkalmakkor használom.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Hajnalkám, a tibi bőrcipővel kábítja a lányokat. 😀
KedvelésKedvelés
Ahhá! Már értem a technikát! Leveszi, a lányok meg halomra ájulnak.
Te tibi, még a vacsora előtt vedd le, ócsóbban kijössz. 😉
KedvelésKedvelés
Szegény Tibi!
Mar kezdem sajnálni. De ha azt nézem, mecccsoda humoruk van az átlag férfiaknak, meg lehet hogy ő is küld egy milkat!
KedvelésKedvelés
Tibitől milka csak akkor, ha lesz szeksz, attól tartok.
KedvelésKedvelés
Nehogymá’ ingyé, hámitképzelsz!!!
KedvelésKedvelés
Nem változott ez a tibi a lomiban az idők során?
KedvelésKedvelés
Én eddig csak hótt szerény, főleg alkohol fémjelezte leánybúcsúkon voltam. Azaz volt egy nagyon cuki, amin részt vett a vőlegény is barátaival, valamint a menyasszony szűkebb családja is, és állati jót buliztunk együtt.
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy nem licitálásra megy ki a dolog, de én voltam olyan esküvőn, ahol a nászéjszakáig tartott a házasság (az egyik fél részéről, a másikéról két nappal tovább), a válóperes tárgyaláson pedig a feleség képviselte a meg se jelent férjet. Ez nemrégiben történt, és előzőleg már együtt éltek pár évet. És az egyik nagynéném (első) esküvője is a nászéjszakáig tartott, de arra én nem voltam hivatalos, és információm sincs arról, mennyire ismerték egymást korábban..
KedvelésKedvelés
Mi az, hogy két nappal tovább?
KedvelésKedvelés
Mármint akkor esett le neki, hogy ez így nem fog menni.
KedvelésKedvelés
Még jó, hogy a miidőnkben nem volt ez a szép szokás. Tangás csippendélfiúkkal. Holy shit! Legény-leánybúcsú. Én semmi pénzért nem nyalnék le egy vadidegen kan szőrös seggéről semmit. De volt már, hogy legénybúcsún én vittem haza a vőlegényt.
KedvelésKedvelés
A csipik segge nem szőrös.
Mért vitted haza a vőlegényt? Hozzá, vagy hozzád?
KedvelésKedvelés
Hozzánk. Igen.
KedvelésKedvelés
De szűkszavúnak teccik lenni! Részleteket nem kapunk?
KedvelésKedvelés
Ő, ha jól értem a választ: és nem kezdtél kételkedni?
KedvelésKedvelés
Ha nem bánjátok, kicsit hosszú leszek.
1. Olyan esküvőre már voltam hivatalos, amit a buli előtt 2 héttel mondott le az örömanya, mert a lánya nem jött haza külföldről egy másik pasi kedvéért. Á, nem volt gáz, minden leszervezve, kifizetve, és még a mama képe égett is (amúgy a csaj akart nagyon férjhez menni)
2. Az enyém. Nem tegnap volt, de jó régen. Nagyon jó emlék ma is, bármikor, bárkinek szívesen mesélünk róla, és teliszájjal nyerítünk közben. Persze, mert a mi életünk, de őszinték voltunk, hatalmasat buliztunk, sallangmentes volt az egész, a mai napig emlegetik sokan. Kb. 200 fő, sokféle vendég, semmi teremdíszítés, semmi nyitótánc, vőfély, menyasszonytánc – kaja, pia, boogie.
A lánykérés: egy ötórás sztrájkvonatút után lerogytunk az ágyra és csak úgy mellesleg megjegyezte, h majd, amikor összeházasodunk. Mi van, b.meg, legalább kérdezd meg, válaszolni akarok erre a kérdésre! Kb. 1 hónapja voltunk együtt, meg sem mertük mondani a családnak, csak hónapok múlva, többen belefejeltek a vasárnapi húslevesbe… (Voltak ellendrukkerek, még az esküvőn is magyaráztak apósomnak, h mindent megtettek, h ez a házasság ne jöjjön létre.)
Szervezés:megvettük az első, kezünkbe eső, legegyszerűbb karikagyűrűt (vésés, gravírozás, fehéraranybetét? biztosan nem? van ekkora méretben, ugye nem kell igazítani? jó lesz.) Kb. 2 perc alatt lefoglaltuk az éttermet és a menüt. Lufi, l.f.sz mifene, szó sem lehet róla. Kaja kell, de abból kóser, halal, gluténmentes, laktózmentes,vega, ó, anyám, borogass! Piát mi viszünk. Szállást foglaltunk a távolból jövőknek, kb. 3 nap. Ennyi. Tök stresszmentes volt. Nem véletlen a tsz./1., közösen szerveztük és fizettük, ezért a mások igényein csak mosolyogtunk.
Ruha: extra igényeim voltak: legyen ujja és ne legyen abroncsos. Akkoriban a magyar menyasszonyiruha piacon eme két feltétel teljesülése egyazon ruhán- emberi áron – lehetetlen volt. Nagykörúti lepattant, üresen kongó lakások – menyasszonyiruha-szalon. Giccses fotókkal kidekorált omladozó, félemeleti gangok – nyomasztó, és egyben árulkodó – milyen talmi tud lenni ez a holtodiglan-holtomiglan. Röhögünk a húgommal végtelenül. Na, próbálja fel ezt a ruhát! – kb. a 20. habcsók-jellegű. B.d meg, nem tudok próbálni, nincs rajtam bugyi! ??? Elaludtam, és tök kómásan egy fekete-fehér mintás bodyt rángattam magamra, hogy le ne késsem álmaim menyasszonyiruha próbálgatását! Hogy a f.ba húzzak magamra egy elöl-hátul dekoltált rémséget így? A húgom már vinnyog, beharapott ajkakkal, belül hahotázva menekülünk. Anyám mondja, menjunk el X-be (a határ túloldalán), állítólag ott jók a ruhák. Menjünk. Elmegyünk kettesben, vőlegényt leparkol, én ruhát nézek. B.meg ez tényleg egy másik ország! 5 perc alatt kiválasztok 3 ruhát, ezt másnak is látni kell. Bőrlegény (by my sister age 6) talált egy szabót, aki varr neki vőlegényi ruhát (ja, ma is abban ment dolgozni). Szuper, együnk, kiránduljunk.
Indul a trupp: anyám, nagynéném, húgom és én – a döntés napja. A határ előtt 15km-rel felforrt a kocsi hűtővize, autómentő. Mi a húgommal ki az út szélére, stoppolunk. Kiválasztottuk, tetszik. Hazafelé stoppal. Igen, szívem, most jöttünk át a határon, nem tudok beszélni, itt ülünk egy olasz kamionban. Mi a lóf.t keresel te egy olasz kamionban? Hihihihi! A vőlegényi ruha elkészültére is szerveztünk egy kirándulást, amit ügyesen öt prcen belül ott is hagytunk az étteremben, a pincér futott utánunk az utcán a vállfát lobogtatva….
Az esküvő: majdnem nem lett. Életem párja a legénybúcsú után elfelejtette elvinni a papírokat az önkormányzatra, ahol már kihúztak minket a listáról, hivatalzárás előtt 10 perccel, nagyon másnaposan, büdösen rimánkodott, h de szeretne nősülni. Én közben hoztam a ruhám és egy adag rokont. Másnap apósom célszalagot szakított, eltévedtek az autópályán, az én tanúm elkésett, elromlott a zenegép és a légkondi a házasságkötő-teremben. Az anyakönyvvezető blődségeket mondott, a násznép hangosan röhögött. Igen-igen – tapsorkán, még jobban röhögtünk. Megittuk a pezsgőt, elfejetett a vőlegény koccintani, szomjas volt, na. Az életem párjának 20 nem fogadott hívása volt, naná, h az összes haverja bepróbálkozott. Lassan, szótagolva mondom, h mindenki értse: men-jünk ka-jál-ni! Mi vaaan? Nem engednek be benneteket a koliba? Azta k.va! Be a kocsiba talpig menyasszonyiban, fátyolban, arénázás a koliban. Ja, én csak a helyettesítő portás vagyok. De azért olvasni ugye tud? Buli reggelig.
Másnap du. egy templomban a szűk rokonság. Felekezeti okok miatt nem erőltettük az oikumenét, nem érdekelt. A gyülekezettel, és velünk szemben egy kedves barát. Az nekünk, rólunk szólt. Így akartuk, hogy tényleg a Jóisten színe előtt, csak mi, legyenek ott hívek, de ne legyenek beavatva. Papírunk nincs, de azóta is úgy tudjuk szorítani egymás kezét, mint akkor. Fehéredésig szorítottuk.
Aztán ruha vissza, rokonok vissza. Határőr: kinyitni! Mi ez? Hát, nászajándékok (totál tele volt a csomagtartó)… Ebben mi van? Nem tudom, nyissuk ki? – ja, a nászajándékaink jó részét még mindig használjuk…
Bocsássatok meg a stiláris bakikért, elütésekért, nem olvasom vissza, mert akkor tutira kitörlöm.
KedvelésKedvelés
Köszi, ez is nagyon jó.
KedvelésKedvelés
A mi történetünket is inkább a körülmények formálták. A 31. születésnapomon, négy év együttélés után gyűrűt választott ajándéknak. A gyűrűt hordtam, a kérdésről nem sok szót ejtettünk. Engem is a hideg rázott a mindenkitégedbámulésközbenmegyamulatószene esküvőktől (az unokatesóm esküvőjét tizenévesen a kocsinkban ülve, utcai lámpa fényénél átolvasva töltöttem) ugyhogy igazán nem is tudtuk, akkor mi is legyen, gyakorlatilag egy elvi megállapodás volt 🙂 De gyereket is akartunk, annak már nagyobb lelkesedéssel álltunk neki, hamarosan össze is jött. Még ekkor sem jött a pánik, az esküvő szóba sem került. Hanem amikor 32 hetes terhesen nekiálltunk az apasági nyilatkozat-egyedülállósági tanúsítvány (csaka a nőnek!) cirkusznak, mindkettőnket elrettentett, rájöttünk, akár az elvi megegyezést valósággá is konvertálhatnánk. Úgyhogy egy hosszú autóúton, kitaláltuk hogy lesz, mikor lesz. Semmi extrát nem akartunk, én annyit kértem, csak igazi fotós (jó fotók) legyen. Be is jött, mert az összes családi kép használhatatlan, hományos és vérfarkasszemű lett. Egy sima ruhát akartam felvenni, de 36 hetes terhesen ez már nem jött be, abból is kellett volna új. Mivel az akkori szomszédasszonyom varrónő volt, mondta csak hozzak anyagot, ő varr nekem menyasszonyit. Úgyhogy a szombati esküvő előtti szerdán lett ruhám is (szép, egyszerű, fehér, óarany szatén szalaggal). Az anyakönyvvezetőt is egyszerűen akartuk megoldani, de azt mondták ha nem szombaton tartjuk, nem nyitják ki nekünk a házasságkötő termet, hanem az irodájában, irattároló vaszsekrények között, fél négyzetméteren mondhattuk volna ki az igent. Azt még a férjem is kiábrándítónak tartotta. Úgyhogy a miénk is szombaton lett, rajtunk kívül csak szülők és testvér voltak, utána étteremből rendelt ebéddel körbeültük az asztalt, és beszélgettünk. Nagyon jól éreztem aznap magam a bőrömben, valahogy minden olyan nyugodt és volt és csak rólunk szólt, nem kellett senki elvárásainak megfelelni. Most így 3 év után sem bánjuk hogy így történt, sem azt hogy épp terhes voltam, de azt mindketten sajnáljuk, hogy pár emberrel(baráttal, közeli rokonnal) többet nem hívtunk meg.
Egyáltalán nem maradt hiányérzetem a nagy esküvő után, és a képeink nagyon jól sikerültek, szép emlékeket idéznek.
KedvelésKedvelés
Házasságpárti vagyok, bár egyáltalán nem gondolok arra, hogy én is férjhez fogok menni egyszer, ha megyek, megyek, ha nem, hát nem.
Ami az esküvőket illeti: esküvőkön még csak vendégként voltam, és persze koszorúslányként, ennek történetét le is írtam a blogomon, s elárulom, hogy ezt az egész felhajtást nagyon nem értem. Lehet, hogyha majd nekem lesz, én is túl fogom szervezni, meg sírógörcsöt fogok kapni attól, hogy nincs rózsaszirom, de kívülállóként nézve ez nagyon borzalmasan néz ki számomra, ez a teljes kifordulás, a józan ész feladása, vagyonok költése olyan dolgokra, amelyek létezéséről nem is tudtunk, amíg el nem kezdtünk szervezkedni.
KedvelésKedvelés
Én itt (Kanada) folyamatosan ezt látom (sok fiatal kolléganőm van), 1,5-2 évig szerveznek egy-egy esküvőt és görcsösen akarnak mindent tökéletesnek, És persze főleg a lányok, a ffiak max. passzívan rábólintanak vagy megvétózzák.
KedvelésKedvelés
Én is elmesélem, nagyon friss téma nálunk.
Nekünk is hasonló szitu, mint bajuszcicnál, hogy úgy gondoltam, én aztán soha, fogadásokat is kötöttem(-juj tényleg) és ő is ilyen volt, és aztán meg mégis olyan egyértelmű lett a dolog.
Az életet dacból élveztem előtte, csakazértis jó lesz nekem, elvárások és szajkózóik, le vagytok ti tojva. Nem volt arra forgatókönyvem, hogy lehet lenni boldognak valakivel, “csak úgy, hogy nincs semmi oka” 😉 és hogy van olyan, hogy nem érdekel a múlandóság, most jó. Ha nem marad így, akkor meg volt egy boldog időszakom.
Nekem a döntés volt fontos, hogy ki legyen mondva, egymásnak, hogy erre vigyázni akarunk. Mert én így voltam már vele, és ha neki ez nem ilyen, akkor én máshogy fogok hozzá állni, mint ahogy elindult bennem, akkor nem fogom erőltetni, hogy megértsen dolgokat velem kapcsolatban, például. Ha ő nem akarja, hogy ez megmaradjon, az nem baj, csak tudjak róla, mert akkor az energiáimat hülye leszek beletenni. Még egyszer nem játszom ezt el. Ez nagyon melós rész, és az az igazság, hogy ezért nagyon könnyű kihagyni, a folyamatos egyeztetést és magyarázást, pedig az alapfeltétele a hosszútávnak, és hát mi sem felhőtlenebb mint a felnőtt szexpartnerség. De meddig tartson az olyan? Küldjem el, ha bajom van, ne terheljem szegényt? Erről neki kell nyilatkoznia, én nem pakolom rá magam senkire – nem vagyok én fontos, ugye.
Egy-két hónap kommunikációs bravúrjait – az, hogy én kérdezzem meg, ahhoz nem volt elég vér a …nincs is olyanom, úgyhogy mindegy…végül egy teljesen sallangmentes lánykérés követte. Na azóta full happiness megy, nincs megállás.
Aztán pedig egy – gondoltuk mi, hogy – teljesen sallangmentes lagzi. Persze lettek kompromisszumok, meg volt veszekedés is az ő családjánál, tényleg ez van, az esküvőszervezés a kiscsalád-nagycsalád camino-ja a coelho-i értelemben. Szmájli. Gyakorlatilag meg az történik, hogy stressz van bennük, meg jönnek fel az évezredek szépen meg a magánérdekek és a magántörténetek és akkor elcsattannak. A konfliktusok. Szmájli.
Így kiírom, jó, félek bronitól.
Mi úgy voltunk, ahogy mindig, nevetősen, őszintén.
Én meg néha skizón. Ruhanézés: nekem a habos nem, kérem én rokker voltam fénykoromban. Nekem legyen ilyen meg olyan. Egyszerű. Ne is legyen. Nem tudom. Az első helyen már rám adtak egy habosat, amiben nagyon szép voltam, csak néztem magam pokerface a tükörben. A húgom szólt rám, hogy legalább mosolyognék. Belül ott volt az a mosoly, hajjaj, de még mindig hihetetlen volt, és azóta is, hogy ez van, ez az idill nekem és hogy ez egy tényleg. Ettől sírni tudok.
Szóval uccu neki, aki szeret, velünk van, kicsit féltünk a lagzik előre nem tervezhető esetleges hagyomány-buzgáraitól, de nem volt ilyen, pár szexista poén volt, nem tapsoltuk meg és kész. Alapvetően mindenki elfogadta a döntéseinket, még csak nem is kommentálták. Annyi szeretetet kaptunk, váratlan emberektől megható jókívánságokat, háttérben együttműködések derültek ki, sok-sok segítség, szervezésben, dekorban, anyagilag vagy csak jelenlétileg, hogy jól esik rágondolni, és így marad meg az egész. Apám trollkodását szívesen kihagytam volna (én nem is hívtam), de hiába sajnos ez, hozzátartozik a múltamhoz, ez a mondat igaz. Meg az is, hogy de a jelenemhez nem, és nem veszi tudomásul. Na mindegy. A polgári szertartás körül voltak még kőbunkók a hivatalos személyek, nem perkáltunk, ez volt a gond, egy fél napig hagytam, hogy elszomorítsanak, aztán bekapcsolt a jó öreg “én aztán csak azértis” jól fogom magam érezni, pont leszarom őket – és akkor elmúlt a skizó. Szmájli. (Nem tudom, broni, de szerintem ez így rosszabb)
Legény-leány búcsú…Búcsú? honnan?! Semmi ilyesmi. Szülőktől is van, ahol elköszönnek rituálisan (úristen, miért?) Ezek is a külön-t hangsúlyozzák, egy fiatal házasnak pedig gyakran nagyobb szüksége van a szüleire mint valaha. Csomóan szülőnél laknak utána, a nagy többség meg nincs is már évek óta otthon. El kéne már ezeket az őskövületeket felejteni.
Szóval elroptuk, táncoltunk reggelig, marha jó volt a hangulat végig, és nekem az tetszik még, hogy nekem is jó mondani, hogy a férjem, de őneki meg nem jó azt, hogy a feleségem, úgyhogy egészségemnek hív. És szokott itt is olvasni, ha épp itt jár, puszi!
–Szóval k.ra cukormázasak lehetünk kívülről néha, biztos van, akinek ez idegesítő, de ilyen is van, és én sem hittem volna előtte. Nagy a harmony meg minden, mögötte meg k. sok egyeztetés, munka van, amiket nem lehet megspórolni, vagy akkor az nem ér annyit.
KedvelésKedvelés
Mivel a sztori tetszetős volt, Broni engedélyezi a szmájlikat neked. Ugye, s3mota?
A “full happiness”-ért és a “pokerface”-ért viszont, fájdalom, 2 milka a bünti.
KedvelésKedvelés
Nahát, te ösmersz éngömet?
KedvelésKedvelés
13gems – november 13, 2013 – 16:23 szerint:
Ez nem most volt, Te akkoriban még egészen pici voltál (nyolcvanas évek vége).
—ezt ide akartam…
KedvelésKedvelés
A párszáz hozzászólásodból, amelyeknek mondjuk a felét, ha olvastam, elég sok minden kiderül. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem augusztusban volt az esküvőm, ezután nem sokkal írtam is kis elmélkedést az esküvőről, házasságról, itt is igyekszem végiggondolni a dolgot. Nem voltam már szűz házasságkötéskor is együtt is éltünk – ugyan nem 6-10 éve, 3 éve voltunk együtt és kb. 1,5 éve laktunk együtt, mikor összeházasodtunk. Volt lánykérés, 2 éve voltunk akkor együtt. Végül nem külön gyűrű lett, hanem az esküvői gyűrűinket megcsináltattuk és azt húztuk fel mind a ketten. Az eljegyzés után költöztünk közös albérletbe (előtte a férjem családjánál voltunk). A lánykérés nem full romantikus esemény volt, amire “már csak azért is” igent mond az ember lánya, mert annyira leveszi a lábáról. Veszekedős időszak után, a kanapén fetrengve kérdezte meg, leszek-e a felesége. Igent mondtam, aztán kába voltam egész nap. Otthon voltunk a családomnál. Akkor még csak mi tudtuk, hogy megtörtént, a mi kis titkunk volt. Hát megtörtént. 1-2 héttel később mondtam egy határozottabb igent is, és ő is. Elhatároztuk, hogy összekötjük az életünket, ízlelgettük ezt az érzést. És végül nem ment el tőle a kedvünk. Az esküvő ennek a vágynak a kifejezése volt, az életünk összekötése, külön család lettünk, egymás legközelebbi hozzátartozói, a gyerekeink már közös vezetéknevet kapnak. Ezért mi nem is vártunk volna a “nagy esküvőre”, mert most éreztük, ki akartuk fejezni és ez a lényeg, erőnkön felül nem akartam volna esküvőt szervezni. Nekem felesleges pénzkidobás lett volna, mert sokkal jobb helyet is tudnánk annak a pénznek. De nem ítélem el a nagy esküvőt, csak az vállalja be, akit tényleg boldoggá tesz és nem foghúzásnak érzi. Azért a miénk sem a legegyszerűbb volt. Volt menyasszonyi ruha, hosszú, fehér, szép, amit varrattam, majd át lesz vsz. alakítva alkalmi ruhává. Dobócsokrot a tanúm készített textilből (“véletlen” ő is kapta el), a fodrász családi ismerős, abból volt próbafrizura, sminkből is, ha úgy vesszük, mert csak szemceruza és szempillaspirál volt rajtam, a spirál új volt, azt ki kellett próbálni 😛 Az sk smink volt. A cipő csodás, alig várom a jövő nyarat, hogy hordjam. Ékszer volt otthon, nem vettem külön. Melltartó a Triumphból, az annyi volt, amennyi egy Triumph szokott lenni, de amúgy s szükségem volt rá, azóta is hordom. A vőlegény öltönye szép, amit később is hordhat (és hordott is a nővéremék esküvőjén). Polgári szertartás volt, egyikünk sincs megkeresztelve, eszünkbe sem jutott templomba menni. A bevonulásnál Apa furulyázott, nagyon szép volt 🙂 Volt fotózkodás, azt a férjem unokatestvére intézte. Enni egy közeli, kvázi gyorsétterembe mentünk, ahol végre a tulajnak nem a dollárjelek jelentek meg a szemében az esküvő szó hallatán – ebbe mi is belefutottunk és elég undorítónak találjuk, hogy egy beszélgetésen belük képes a fazon megtriplázni az árat: ha szülinap, akkor x összeg, ha esküvő, akkor 3x, hiába nem változtak a kondíciók. Ezen a helyen csak egy fogyasztási limit volt, se bérlet díj, se semmi. És mindent vihettünk be. A tortákat a szűk család készítette, a pezsgőket mi vettük. Nászajándékot nem kértünk, hanem majdnem mindenki a saját fogyasztását fizette (a szűkebb családét-tanúkét mi fizettük). Az volt a lényeg, hogy együtt ünnepeljünk. Kaptunk egy szép beszédet is a Kedves tanújától. Ezután felvonultunk a lakásba a szűk családdal, tanúkkal, volt sószertartás – a homokszertartás praktikus megfelelője, azóta is használjuk a sót (himalája és sima tengeri só összeöntve), kaptunk verset Apától, egy esküvői imát Anyától (nem vagyunk vallásosak, de szép a szövege, amolyan eskü szerű), saját készítésű Activityt a tanúmtól, Just Married feliratú pólót az apósomtól. Beszélgettünk, egyet-egyet lassúztunk is, aztán hajnal 2 felé kiürült a lakás és ketten maradtunk. A nagy buli része a leány- és legénybúcsú volt. Nekünk ez így volt jó, így volt a miénk 🙂 A szertartást, ruhát, kaja egy részét, pezsgőt mi fizettük, mi szerveztünk le mindent – és nem csak én, a ruha fazonját pl. a Kedves választotta, a frizurába és a sminkbe is volt beleszólása, az öltönyét sem bízta rám, van ízlése szerencsére 🙂
A házasság nekem nem börtön (és elmondása alapján a férjemnek sem). Fantasztikus érzés, hogy láthatom majd, hogyan változik napról-napra, hogyan éli az életét, hogyan lesz apa, nagyapa, hogyan küzd a munkahelyén, stb. Jó, hogy már nem leszek egyedül, egymásra támaszkodhatunk és adhatjuk az energiát, együtt szárnyalhatunk. Nekem tetszik az esküvő, mint szimbólum. Másképp is el lehet ezt érni, nem hiszem, hogy ez lenne az egyetlen út, de hozzánk ez állt közel. És tudtunk előtte erről beszélgetni, ki mikorra gondolja, hogyan gondolja, mi neki az esküvő, házasság… Egyelőre nekünk működik. Véget értek a “nem illünk össze” hisztik, és sokkal jobban is működünk már 😀 Nekünk ez örökre szól, életünk végéig, remélem, hosszú lesz ez az idő 🙂 Elköteleződtünk egymás mellett, közösek a döntések és nem csinálunk olyat, hogy döntöttünk valahogy, és aztán azt közlöm kifelé, hogy “hát a férjem akarta így, pedig…”. Nem, ha ez kettőnkről szól, akkor belül intézzük el a dolgot, aztán közöljük kifelé a döntést (egyéni döntéseknél persze más a helyzet, azért van, amiről egyedül hozunk döntést :D). Mindenre tudatosabban tudok figyelni, hogy mi a jó nekem és ha így csinálom, akkor ebből majd mi lesz… jó lesz-e az nekem. Jó lesz-e ez mondjuk 50 éven keresztül? Mert jól akarom, jól akarjuk csinálni. Hogy ez tényleg “örökké” működjön.
Kevés esküvőn voltam amúgy, nem láttam még olyat, ahol nemet mondtak volna. A Kedves nagybátyja azonban már sokadjára nősült, őt nem igazán értem… de nem is ismerem annyira, hogy véleményt tudjak formálni. Remélem, most már boldog lesz ő is, a felesége is.
KedvelésKedvelés
Jó ez az esküvőt felemlegető dolog, egy ismerősöm szerint a kapcsolat kezdetében kicsiben minden megvan, ami később lesz. Meg hogy az esküvő megszervezése az első közös feladat, amit meg kell oldani (ha még nem élnek együtt), és az is kiderül, ki mennyire vált le a szüleiről.
Nem tudok újat írni, mindenfélét már írtatok, egyet sajnáltam sokáig: a jó fotók hiányát, mert annyira utálok fotózkodni, hogy nem voltam hajlandó pózolni. Menyasszonytánc volt, de a kosárba nem pénzt dobtak, hanem előtte kiosztott papíron valami kis írást, hogy mit kívánnak nekünk. ezeket utólag vicces volt olvasni.
Több rokon panaszkodott utána (nem nekem, hála az égnek), hogy nem volt mulatós zene. Persze, hogy nem volt, hiszen utálom, és semmi olyasmi nem volt, amit utálok. Kék harisnyakötő sem. Cipőből pezsgőivás sem. Fátyol sem, fodrász sem (magamnak csináltam frizurát, miután három fodrásznak fizettem előtte sokat, jó ronda kontyokért), piros pöttyös menyecskeruha sem. Viszont elraboltak, az nagyon vicces volt: épp húztam le egy pohár pálinkát, mikor egyik régi barátom fogott, azt vitt. Imádtam sikoltozni. Bevágtak egy kocsiba, és elvittek két sarokkal odébb, és addig cigizgettünk, míg nem szóltak telefonon, hogy mehetünk vissza. Rengeteget röhögtem aznap. Több rokonunk viszont évek múlva is emlegette, hogy milyen élmény volt neki minden, és hogy látszott, hogy semmi színjáték nem volt benne.
A polgári meg két héttel előbb, két tanú, egy fotós barát, rettenetesen zavarban levő anyakönyvvezető, mert leplezetlenül röhögtük ki a cirkalmas szövegét, elég rövidre is fogta utána.
Szerintem nagyon gáz úgy templomban esküdni, hogy valaki nem hívő, nem veszi komolyan az esküt, eszében sincs végiggondolni, hogy mit fogad meg. Van, aki kifejezetten megsértődik, mikor a pap azt mondja, hogy lehet, csak ez meg ez a feltétele. (mondjuk erről is lenne pár gondolatom). Szép helyszínt lehet sokat találni, engem kifejezetten taszított, mikor olyan pár esküvőjére mentem, akikről tudtam, hogy életükben kb háromszor voltak templomban.
Még egy: több barátom esküvőjén álltam bepárásodott szemmel, mert tudtam, hogy szűzen megy férjhez a lány, többnyire a fiú is (hívő emberekről van szó), és tudtam azt is, hogy ki fognak tartani egymás mellett, jóban-rosszban, szeretetben. Ez többnyire így van a mai napig, 8-10 év elteltével, és remélem, hogy végig így lesznek.
KedvelésKedvelés
Ja, aranyos sztori is van: népművészeti remeket viseltem ékszerként, csodálatos fehér gyöngygallért, nem túl vastagot, pont illett a ruhámhoz, azt is népi iparművész készítette. Az esküvő után a szomszéd néni a kezembe nyomott egy gyöngysort, hogy legyen normális ékszerem, mert látta, hogy nincs…
KedvelésKedvelés
Te nem szűzen?
KedvelésKedvelés
Oh, no. 23 évesen keresztelkedtem meg, addig meg ami a csövön kifér (befér). Onnantól kezdve vártam a leendő férjemet, akivel tényleg semmi nem volt az esküvő előtt, nem is költöztünk össze. de hát, ugye, az már milyen…
KedvelésKedvelés
Miért keresztelkedtél meg félig (vagy teljesen?) felnőtt fejjel?
Persze, csak ha nem túl intim a kérdés!
KedvelésKedvelés
Nem túl intim, de még sosem tudtam értelmesen megválaszolni. Jött a hívás, én meg mentem. Ennyi.
KedvelésKedvelés
És ez azóta is változatlan benned?
KedvelésKedvelés
Nem, semmi sem változatlan. Jön-megy.
KedvelésKedvelés
Juj, ez a malacos kép milyen cuki! remélem, nem a kertedben fotóztad? nem vadak ugye? Teeztnemtudhatodhajnalkám kérdésére már nincs hely válaszolni. De talán jobb is. Majd ha lesz poszt az egyéjszakás kalandról.
KedvelésKedvelés
A vőlegénnyel? Na, szép.
KedvelésKedvelés