65 thoughts on “a biztonságos középen”

1. Van egy olyan mondas, hogy “There are no girls on the internet”, pont az ilyen tumblis szuperhip memcsaszarok szoktak nyomatni. Szerintem nem is szorul kulonosebb magyarazatra — vagy igen?

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

2. “Beleszagolnak a levegőbe, érzik a széljárást: azt már rég nem fogadják el, hogy a nőnek a konyhában a helye, ez már nem menő. Mondják helyette, amit illik mondani 2013-ban, Európa közepén egy felvilágosult értelmiséginek: annyit pont és nem többet, csak szép biztonságosan, nehogy már én legyek az innováció.”

   Az a baj, hogy a legtobben emiatt a “trenderzekenyseg” miatt allnak a liberalis oldalra. Azert nyomjak a liberalis paneleket, mert a “politikai megfeleloseg” altal akarnak penzhez, kapcsolatokhoz, befolyashoz jutni. A panelek mogotti gondolatokat nem gondoljak komolyan. Latod, amikor valami haverjuk csinalt vmi szarsagot, akkor nem egy ilyen szajjalliberalist kilora meg lehetett venni, hogy a haverjukat mosdassak. Szoval nemcsak a batorsag hianyzik beloluk, hanem az igazi meggyozodes is. Ezek az emberek mindig arra az oldalra allnak, ami “trendi”, meg ahonnet a penz-paripa-fegyver varhato.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

3. Biztosan én vagyok túl rutintalan, de ezeket a tumblr posztokat annyira nem látom át… Így a posztban összeszedve viszont nagyon jó volt. Ami szerintem nagyon jellegzetes, hogy ezeknek az állítólagos középutas kommentelőknek egy jó része mindjárt kimutatja a foga fehérét, ha elkezdesz vele a feminizmusról, vagy a nők jogairól beszélgetni. Ragaszkodik hozzá, hogy ő rendes ember, de közben meg sem akarja érteni, hogy miről van szó igazából. Mint a múltkor Eszter blogján az a Moncsek István, aki erősködött, hogy ő tiszteli a nőket, majd amint kifogyott az érvekből, nekiállt személyeskedni és fenyegetőzni, hogy az ilyen mint te, majd jól egyedül marad és megkövezik, különben is, az egész világot a férfiak teremtették. Az ilyenek valóban nem középutasok, csak próbálnak polkorrektek lenni, közben meg mélyen hímsoviniszták.

   Másrészt én úgy gondolom, hogy vannak az “igazi” középutasok, akik szintén azokat a sztereotip dolgokat fogják mondani ezekre a kérdésekre, amiket leírtál. Szerintem régen talán én is ezt mondtam volna. Azért teszik ezt, mert így tartják jónak és normálisnak, ugyanakkor nem igazán tájékozottak a témában, mert nem járnak elég nyitott szemmel, vagy szimplán csak nem érdekli őket – ilyenek például a szüleim, meg még egy csomó egyszerűbb ember, akit a saját szűk kis világán kívül más nem nagyon izgat.
   Viszont, ha egy “igazi” középutas ember, akiben van érdeklődés a világ iránt, valamiért elkezd olvasgatni ebben a témában, vagy találkozik néhány statisztikával, adattal, bántalmazott nőkkel és gyerekekkel, utánanéz, látja az észérveket feketén fehéren szociológiai egyetemi tankönyvekben, blogokat olvas a neten – például a tiédet – vagy egyszerűen csak belegondol a saját életébe, akkor nagyon hamar felnyílik a szeme és meglátja a lényeget.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Igen, mindannyian középutasként kezdtük. A nagy különbség a tumblis-trollos gyűlölködés és az én hajdani viselkedésem között, hogy én kérdeztem, vagy olvastam némán, esetleg ami annyira zavart, azt nem is olvastam inkább. Nem volt vitakényszerem: szerintem maga a tumblr, a facebook és a blogfelületek adnak valami hamis biztonságú megmondáskényszert alig gondolkodó, gyengén érvelő, helyesírási kihívásoktól szenvedő, viszont arrogáns és önelégült felhasználók tömegeinek, akik e pozícióból hajlamosak mások életéről és nézeteiről dölyfös butasággal kinyilatkoztatni mindenfélét. Nem leptem el más blogját a szabályokat felrúgva és bebocsáttatást meg jogokat követelve, nem gúnyolódtam a másképp gondolkodók fényképén, kinézetén, magánéletén, félreértett mondatain. És most, támadások ellen védekezve sem veszek igénybe ilyen eszközöket, nem loptam le a tartalmaikat, nem neveztem nácinak őket, sose indítottam hajtóvadászatot személyek ellen, nem sértettem jogokat, még olyanokét sem, akik rám uszultak. Érdemes megnézni, a Dézsán fintorgók miféle eszközöket tartanak kívánatosnak, elfogadhatónak vagy bocsánatosnak abban a folyamatban, amelyet ők harcnak érzékelnek, miközben nem is értik, mi ellen harcolnak. Ez, hogy jaj, majd engem is dézsának néznek, irritáló nyafogás, és nagyon jellemző a felelősség áttolása is, amikor a kerékkötők, érdektelenek és értetlenek mondják, hogy most miattad akad el a nemek egyenlőségének ügye.

     Érdekes, hogy nincs más érvük, csak az olvasottaktól, mind az érvekről mind a személyes részletektől nagyvonalúan eltekintve boldogtalanak és megkeseredettnek titulálnak engem is, meg az alkotó, pörgős életű és kristálytisztán érvelő Dézsát is, olyasvalakinek, aki bosszút akar állni a sérelmekért, sebeit nyalogatja, elvakult. És az is érdekes, hogy erről soha nem kérdezik meg az érintettet, viszont ezt, ha valaki boldogtalan, szégyennek, felróhatónak tartják és érvnek használják, és józan eszüket elvesztve teljesen elborulnak már a függéssé lett tumblr-univerzumban.

     Azért jó volt látni, ahogy néhányan rájuk szóltak, például ez a fényképügy nagyon kínos volt, meg amikor írta egyikük, hogy na, és az előítélet nyilván D. hibája, nem az előítéleteseké. Nem mindenki birka.

     A biztonságos közép jó szándékú, elvileg erőszakellenes képviselői meg, talán irigységből, talán a nem szokványos jelenségekkel nem tudván mit kezdeni, a hátam mögött kajánkodnak: minek provokálom őket (ti. Minden Áront), ezzel jár a bloglét.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • ez a “majd engem is dézsának néznek” tipikus gyávaság — az illető fél kilépni a szürkeségből, és karakán módon kiállni a véleménye mellett, mert tart attól, hogy akkor majd megbélyegzik, és nem lesz olyan hip, kúl, illatos és luxy, mint a többi tumblász.

       KedvelésKedvelés

     • “hajlamosak mások életéről és nézeteiről dölyfös butasággal kinyilatkoztatni mindenfélét. ” ma ismét rádöbbentem, hogy nemcsak a neten, hanem minden egyéb médiafelületen is ez megy. kb 5 percig volt bekapcsolva a rádió reggel (annyira ritkán hallgatom, hogy néha elfelejtem, miért nem és akkor bekapcsolom – ez a szintidőm…) ordenáré stílusban nyilatkozik a reggeli műsorvezető bármilyen témáról, mert ehhez joga van/ez a munkája (WTF?) és nekem ezt szórakoztatónak kéne találnom. és nincs alternatíva. legalábbis én még nem találtam, mióta megszűnt a Café.

       KedvelésKedvelés

     • Coffie, van egy tippem, mit hallgattál 😦
       http://keretkoalicio.blogspot.hu/2012/12/randieroszak-vagy-szerelmeskedes.html

       KedvelésKedvelés

     • szerencsére nem ilyen volt, az ingerküszöböm látványosan egyre alacsonyabb.

       KedvelésKedvelés

   • meg szerintem sok — amúgy intelligens, diplomás, karrierrel rendelkező stb. — nő van vele úgy, ahogy én is voltam vele egykor — “á, engem ez a probléma nem érint, mert ezeket leküzdöttem”. közben a fenét nem. a patriarchális értékrend nagyon alattomos cucc, mindenhová beszivárog, és ha az ember megkapargatja a felszínt, azt látja, hogy átvett egy csomó olyan sémát és értéket, ami lehúzza, szorongást és az értéktelenség érzetét kelti benne. pont azért jó ez a blog, mert önreflexióra késztet, ebben a tekintetben is. Éva, itt is elmondom, hogy nemcsak az a jó, _amit_ csinálsz, hanem az is, _ahogy_ csinálod!

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Hogy mennyire van probléma, azért érdemes megnézni az amerikai típusú antifeminista kampány hangnemét, egészen hátborzongató és fenyegető. False rape accusation, differing opinion is not hate speech, feminazis, hypergamy, fat shaming… olyan gyanakvó, rosszindulatú, annyira nem bíz semmit szabad és sokféle emberek döntéseire, annyira belekényszerítős, olyan tehetetlen áldozatoknak láttatja a persze álló nap keményen dolgozó és jogos igényekkel fellépő, lovagias, sosem erőszakos férfiakat, hogy nincs több kérdésünk.

       KedvelésKedvelés

   • Én meg elszomorodtam, mert pont azért szeretem a tumblr-t, mert csomó feminista fiút/férfit olvasok ott. De most, hogy belegondolok, csak egy magyar közülük, bármit is jelentsen ez.
     Ez a középre állás, jaj-csak-ne-legyen-bántódásom a meggyőződésem miatt attitűd azért zavar nagyon, mert sokáig ilyen voltam, és persze saját magamat néztem hülyének.
     Az utolsó bekezdésedben van a lényeg, hogy ha egyszer az ember tényleg őszintén rákeres, utánanéz, kicsit kinyitja a szemét, akkor nem lesz többé középutas, hanem megválasztja, melyik oldalt támogatja.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Jó kérdés persze, hogy mi a középút. Ebben a gender kérdésben szerintem az, hogy mindig, egyértelműen a VALÓDI egyenjogúság mellé állok. Én középutas vagyok (szerintem). Illetve hát törekszem rá, ez a blog is segít ebben, valameddig eljutottam talán. Tehát nem tehetek úgy, mintha egyenjogúság lenne már. Nem mondhatom, hogy a 3 %, pasit elnyomó nő bármilyen értelemben is ellensúlyozná a 97 % nőelnyomó pasit. Nem úgy értelmezem én a két oldalt, ahogy a poszt. Ha jól értem, itt kb. az igazság és a hazugság között van a biztonságos közép? Mert ez megint fura. Nincs olyan, hogy csak kicsit hazudok, vagy igen? Itt nincs középút – a genderben van, az egyik vagy a másik nem elnyomása helyett a valódi egyenjogúság. Aki nem az igazságot mondja, az nem középen van szerintem, csak sunyít, de egyértelmű, hogy a hazugság oldalán van.
       Egyébként meg olyan nekem ez a “középút”, mint amikor azt mondja valaki: én igazán nem vagyok rasszista – de … Tehát de, rasszista.

       KedvelésKedvelés

     • Basszus, ha megnézitek itt a kommenteket:
       http://444.hu/2013/10/26/felmeztelen-gorog-zitaval-tanitja-a-gepeszetet-a-muegyetem-szexprofesszora/
       van, aki azt hiszi, ha a férfitestet is tárgyiasítjuk, az egyenjogúság.
       Kvázi bosszúért lihegnek a nők, és ha megkapják, kuss lesz.
       Az is jó érv, hogy de hiszen már nyugdíjba ment.

       KedvelésKedvelés

     • Hm. Pontatlan voltam, nem nyilván nem arra gondoltam, hogy egyformán bántalmazhatja egymást a két nem, mondjuk a nőknek szabad nemtudommit használni, hogy a fizikai különbségeket kiegyenlítsék.
       A linkhez: első mindjárt egy női kommentelő, akit nem zavart a prof stílusa. Sőt több nő írt hasonlókat.

       KedvelésKedvelés

     • Jaj, ezt nem te írtad, csak úgy eszembe jutott, mert pont előtte olvastam.

       KedvelésKedvelés

     • Akkor mégis érthetően írtam.
       Hurrá, ebben a korban már minden apróságnak örülni kell 😉

       KedvelésKedvelés

     • Jaj, ezt már nem is akartam az aktuálisba linkelni, mert sokat szüreteltem tegnap, csak a Drágám fb-ra írtam be, annyira gáz. És nem értik, mi a probléma, nem értik. Az én kedvenc kommentem a cikk alatt: egy kifejezetten előnytelen külsejű fickó írja, hogy miért pont Görög Zita, annyi jobb nő van. LOL

       KedvelésKedvelés

4. Az ember szeret igazságos lenni, és önkéntelenül beveszi ezt, hogy két oldal van, ki így, ki úgy gondolkodik, ez részben érdekérvényesítés is, ha nő vagy, itt állsz, ha férfi, ott, hát nyilván (“a környezetvédők: cserjék”)… és nem. Mint ahogy, megbocsásson, aki nem így látja, de egy kedves ismerős szavaival élve mostani közéletünkben sem egyik oldal van meg másik, szép szimmetrikusan, hanem vannak demokraták és vannak fasiszták, így ebben a témában is van az egyik, aki szót emel, kiáll, érvel, az elnyomás ellen küzd, a sokféleségben és szabad döntésben hisz, felelősséget vállal, és van, aki ki akarja iktatni a másikat a vita teréből, tagadja az elnyomást, vagy azt az elnyomottnak tulajdonítja, netán az elnyomót láttatja elnyomottnak, és hökkentően erőszakos eszközöket vet be, amelynek célja a másik lejáratása, nevetségessé tétele, tehát nem tabu mások kinézetén viccelődni, ismeretlen nőknek poénból vagy fenyegetésképp büntető célú szexről írni, nagyon szarul (= klasszikus érvelési hibákkal) érvelni, mások öltözködésébe, testalkatába beavatkozni, fotókon mutatni, hogy de hát látszik, hogy élvezte a nő, nem is erőszak, és elképesztően erőszakos nyelvet használni. Megdöbbentő látni, hogyan fogalmaznak, mire hivatkoznak, mi mindenbe kényszerítenék bele a nőket a maguk kényelme érdekében.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

5. nahát, azt hiszem, februárban ígérted meg nekem, hogy ezt megírod, leesett az állam reggel, mikor megláttam, hogy tényleg megíródott 🙂
   ez ahogy írod, valóban gáz. viszont én például a mérsékeltséget nem erre értem, amikor a látszólagos mérsékeltség alól pillanat alatt kilóg a nőgyűlölő lóláb. az ugyanaz a birkaság, csak első látásra szép köntösbe csomagolva. én elég sokszor kapom ezt a vádat, hogy direkt akarok mérsékeltebb lenni, hogy nehogy csúnyát gondoljanak rólam, és ez megalkuvás. egyébként van ebben is igazság, de a lényeg nem ez. dézsát én is olvasom, sok dologban nagyon nagyra tartom, iszonyat művelt, és jól érvel nagyon, és bibibeee, a múltkor nálunk járt egy kávéra 🙂
   ellenben nekem eminista körökben van egy ilyen monomániám, és az a közérthetőség. már elég sok helyen téptem erről a pofámat, van ahol még szeretik is, a nőkért egyesületben azt mondják, dóri a mi kis bulvárkapcsolattartónk. van ebben persze irónia, de mégis igaz. arról van szó, hogy ebben a kibaszott módon nőgyűlölő világban, ahol testőröket kell adni azok mellé, akik angliában kitalálták, hogy legyen egy nő a tízfontoson, de még csak nem is emmeline pankhurst, hanem, könyörgöm, jane austen, mert olyan gyűlöletcunami indult ellenük, egyszerűen nagyon nehéz nem belterjesnek maradni a dézsa-féle érveléssel. ugyanis minimális rá az esély, hogy a többség felfogja, ahelyett, hogy szarral dobálná. ez egyáltalán nem jogos, de mégis így van. igen, nekem az a mániám, hogy közérthetőnek, sőt bulvárosnak kell lennie a legtöbb társadalmi üzenetnek ahhoz, hogy széles rétegekhez eljusson, akik azt fel is fogják. és akkor igen, nyilván bizonyos kompromisszumokat kell kötni a megofgalmazásban, meg abban, hogy egyáltalán mibe kötünk bele. mert körülbelül mindenbe bele lehet, annyira áthat a patriarchális szemlélet szinte mindent. de ahhoz, hogy ne legyintsenek, hogy emancipunci, és oda se figyeljenek a továbbiakban, ahhoz én pl kénytelen vagyok bizonyos megalkuvással élni, például csak a legdurvább dolgokba belekötni, és baromi érthető, egyszerű módon. tudom, hogy most megint ez jön, hogy én a reptéri rakodók között szocializálódom, de bizonyos szempontból ez nagyon hasznos, ugyanis megmutatja az általános, többségi, blikkolvasó gondolkodásmódot, és ha sokat hallom, akkor ki tudok dolgozni olyan válaszokat, amiken ilyen közegben is elgondolkoznak. tudom, hogy ez csak félmegoldás, de jelenleg a közgondolkodás ebben a témában elég gáz – bár rendre kiderül, hogy annál azért kevésbé, mint amit én feltételezek – és ha már legalább egy-két kérdésben sikerül elgondolkodtatni embereket, vagy ne adja isten, nagyobb figyelmet rávonni, akkor azt szerintem muszáj úgy tenni, hogy közérthető legyen, ami, mondom, kompromisszumkényszerekkel jár. például, hogy bár úgy gondolom, de nem fogok elkezdeni a témára, hogy úgy mondjam, kevésbé fogékony emberek között nemierőszak-kultúráról meg internalizált szexizmusról beszélni, mert esélytelen, viszont engem se hallgatnak meg többször, de ha azt mondom, hogy pisti, hogy képzeled, hogy te is nyolc órát dolgozol, meg az asszony is, akkor csak az asszony végez házimunkát, amikor ez kurvára igazságtalan. szerintem fontos olyan egyszerű igazságokat mondani erről a témáról, amibe nem lehet belekötni, például, hogy egyenlő munkamegosztás, hogy apu is képes pelenkázni, mert ha nem, akkor egy ovis, és hogy egy dugáshoz két ember kell, vagy hogy ne kurvázz, találj olyan nőt, aki le is akar veled feküdni. nem azt mondom, hogy ennél bonyolultabbakat kár is mondani, mert azért ez nem igaz, de a női egyenlőség általános elfogadottá tételéhez nem árt diskurzusra késznek lenni, és sajnos, néha megalkudni, nem mindent kimondani. nem azt mondom, hogy te csináld ezt, kérlek, ne érts félre. azt mondom sokkal inkább, hogy a mostani magyar feminista mozgalomból – azt is tudom, hogy te nem vagy feminista mozgalom, nem is azért mondom! – jelentősen hiányzik ez az egyszerűbb, közérthetőbb, tömegek érdeklődését felkelteni képes rész. mondjuk annak rohadtul örültem, amikro az idén februárban az one billion rising egyoldalas cikkben jelent meg a borsban. annak szerintem nagyon komoly haszna volt. dézsának a legtöbb dologban igaza van, de borzasztóan nehéz ezeket a dolgokat érthetően tálalni. és tudom, hogy kurvára bele lehet fáradni, és én is bele szoktam. de akkor is, ezt tartom járható útnak arra, hogy legalább ezek a kérdésfeltevések komolyan elterjedjenek a köztudatban.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • “testőröket kell adni azok mellé, akik angliában kitalálták, hogy legyen egy nő a tízfontoson, de még csak nem is emmeline pankhurst, hanem, könyörgöm, jane austen, mert olyan gyűlöletcunami indult ellenük”

     az nagyon-nagyon durva volt. az ilyen megnyilvánulások mutatják, hogy a feminizmus nagyon is aktuális kérdéseket feszeget, mert ha nem sértenének valós érdekeket azzal, amit képviselnek, akkor nem lennének ennyire durvák az ellencsapások sem.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Senkinek nem kell semmilyen álláspontja, mérsékeltsége miatt magyarázkodnia, én legalábbis nem várom el, hogy valaki ilyenebb vagy olyanabb legyen. Mindenki ott tart, vagy marad, ahol jó neki, nem kell sem nekem, sem másnak megfelelni, még csak azt sem mondom, hogy tessék nyitottnak lenni, mert ez is lassan alakul, akarni nem lehet. Ez nem diktatúra meg pártkongresszus, szíve joga kinek-kinek a maga álláspontja a saját ízlése, stílusa szerint.

     Nekem azzal van bajom, ha

     — állítólag hisznek az egyenlőségben, de nem, sőt, pont azt tartják botránynak és problémának, aki e téren következetes (erről szól a poszt);
     — ha érvek nélkül lesöpörnek,
     — ha erőszakosan vitát provokálnak olyanok, akikkel nem gondolom, hogy érdemes vitázni.

     Meg még azon lehet elgondolkodni, ha abban a mérsékeltségben átgondolatlanság, vakság van, vagy a radikalizmusban erőszak, de ez sem olyan, hogy jól megítéljük másokét és rajtakapjuk őket.

     Én szívesen vitázom konkrét témákban, mert érdekel, mit gondolnak az emberek, senkit nem tartok kevésnek, árulónak, nem elvárás a radikalizmus. Én sem vagyok radikális, asszem, csak aki még nem hallott ilyenekről, és automatizmusok ringatták, annak bármi meredek. Egy kicsit a te paráidról árulkodik, hogy milyen bejegyzést vártál ezen a címen, nem? Nem kell vizsgáznod.

     Azt hiszem, nemhogy radikális nem vagyok, nem letisztultak a nézeteim sem, nem is annyira értem az irányzatokat, csak sejtek dolgokat. Én eléggé tradicionálisan élek, és ez is befolyásol, hetero meg családos meg monogám házasság meg keresztény gyökerek meg magyartanár, nem jártam a CEU-n sem (“queer: a CEUn végzett biszexuális” :D), és el szoktam hallgatni, amikor a feminista diskurzus abortuszról vagy vállalt gyermektelenségről beszél. Vannak ilyen romantikus, kispolgárinak is nevezhető maradványaim, tabuim, hogy nem megyünk abortuszra és a gyerekekkel móka az élet.

     Dézsa és én tök más alkat és stílus vagyunk, és a célunk is más. Nekem tökre tetszik, hogy Dézsa magát progresszív feministának definiálja, és nagyon tetszenek az attitűdjei. Ha tetszik, az övé egy szakblog, amelyen te meg én, meg a hozzánk hasonló nem kevés haladó tájékozódhat, és én ezt ilyen tisztán, töményen, ébresztősen, szellemileg izgalmasan nem találtam meg sehol eddig magyarul. Meg azt mondja, egy kicsit magának is írja, önkritikusan.

     Én meg irodalmi alapon vagyok, és az engem újságíróilag érdeklő témákat hordom itt össze, és mindig a gyakorlatból indulok ki, élethelyzetekből, és bár nem volt ilyen célom, az derült ki, hogy a szubjektív elem nagyon kell, a közeli felvételek viselkedésekről, hiedelmekről és kommunikációs manőverekről hasznosak, és meglepő módon alkalmasak igen széles kör megszólítására, amennyiben a széles kör nyelvileg rutinos, és nem riad vissza a tabutöréstől, a provokatív felvetésektől meg a magas kultúrától, ja és attól, hogy itt senki nincs megsimogatva, mert amikor éppen hátradőlne, hogy végre neki van igaza mindenben, akkor kapja a pofájába, hogy de a hitel, de a dizni, de a bármi, és akkor nem ért egyet, vagy elgondolkodik, szóval edzés van, megnyugodni csak átmenetileg lehet. Ez a blog is erősen intellektuális, nem elsősorban feminista a szó ideológiai értelmében, inkább női szemszögű és kíváncsi. Intellektuális embereket vonz leginkább. És én is ki vagyok rakva ide a magam vívódásaival, történeteivel és örömeivel, életmódjával a kirakatba, szóval itt életstílus is van tálalva, önmegfogalmazás, ami meglepően érdekesnek bizonyult.

     Neked van a fejedben ez a cél, amitől sajtósnak hívnak, hogy meggyőzni embereket, az egyenlőség üzenetét eljuttatni, népszerűsíteni minél többek körében. Ez egy mozgalmi, társadalmi kommunikációs cél, más méretű, mint amiben én gondolkodom. Nekem nem volt ilyen célom, sosem ambicionáltam, hogy a kollégáid itt kapjanak választ a kérdéseikre, főleg ha nincsenek is kérdéseik, én nem vagyok mozgalmár, én csak magamról akartam írni, és sok véletlen elem van a blog történetében.
     Nincs is olyan eszmei hátterem, olvasottságom, se tiszta elviségem, mint Dézsának, aki a sok nehéz fogalom mellett médiaszemlét is nyom, és mindenféle érdekes jelenségekre reflektál, valamint hiánypótlóak a fordításai.

     Kicsit olyan ez, mint a magas irodalom meg a fejőséva vagy a pletykalap. Ne javasoljuk már, hogy legyen közérthetőbb Dézsa vagy én, ezeknek ez a helye és ez a sajátos célja, Szab Móni meg egyetemi segédanyag, talán a nőkértnek van vagy lehetne ilyen tömegeket megszólító szándéka, de úgy látom, ők is jól vannak azzal, hogy elit honlap és közösség. A népszerűsítés, az facebook meg Bombera meg Jaksity meg nlc meg Marie Claire és a kampányok, meg a NaNE is nyomja.

     Szvoren Edinának se mondhatjuk, hogy írjon többeknek, közérthetőbben, könnyedebb témákról, mert úgy a témái? a könyvei üzletileg? többekhez jutnának el — nem ez a célja. Akkor keresztrejtvényeket készítene, vagy vámpíros könyvet írna. Pont a kifinomult, tiszta irodalmiság az, amitől ez keveseknek élmény, de nekik nagyon. Ez ilyen, és ő ezt tudja.

     Na, a lényeg, hogy mi a cél, a közeg. Nem lehet mindenkinek az a célja, hogy minél többen olvassák, mert az a minőség rovására megy, vagy meg kell hozzá magát erőszakolni. Ez mozgalmi cél, és én például nem vagyok mozgalmi alkat, én magányos vagyok, és meglep, hogy a bonyolultnak hitt mondataim és állítólag összetett mondandóim ilyen sokakat érdekel.

     És szerintem nagyon jól nyomod a magad céljait és üzenetét a saját közegedben, nagyon tevékeny is vagy. De el lehetne gondolkodni népszerűsítő üzeneteken, átfogó szemléletformáló kampányon. Azok, akik eleve ezzel a céllal akarnak valamit, máshogy csinálnák, mint én. Nagyon hiányzik a feminizmus színes, érdekes tálalása a társadalomból, szóval én drukkolok, de az egy tök más helyzet, nem nulla pénzű magánszemélyek és nem kis blogok dolga. És nem is utólag derül ki róluk, mint rólam, hogy feministák. Van olyan a kommentedben, hogy “ha közérthetőbbek lennétek, többekhez eljutna az üzenet”? Úgy, mint Müller Péter, Soma, Pál Feri, nem akarnék sokakhoz eljutni.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • “itt senki nincs megsimogatva, mert amikor éppen hátradőlne, hogy végre neki van igaza mindenben, akkor kapja a pofájába” – jaj, ez nagyon tetszik, átéltem. Először meg is döbbentem, hogy akkor mégsem, de nagyon jó lecke volt, köszönöm 🙂

       KedvelésKedvelés

   • Fontos az egyszerű, közérthető beszéd, meg egyáltalán mindenfajta párbeszéd is, de tegyük hozzá, hogy ez nem elég. Az áldozatok szempontjából ugyanis az a cél, hogy az illető befejezze az elnyomó és bántalmazó viselkedést, nem az, hogy megértse, ez miért rossz. Ezért kellenének a jó szakemberek a törvényhozásba. Például a családon belüli erőszaknál először egy nagyon szigorú törvény kéne, amit be is tartatnak, hogy a Józsi kétszer is meggondolja, megüti-e az asszonyt. Az más másodlagos, hogy Józsi egyetért-e a törvénnyel, később még mindig lesz idő magyarázgatni neki, hogy mért nem terrorizáljuk a gyengébbet.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Hmm, ez nekem is nagyon fontos rész, és nagyon megértem az eastern sugar-féle mérsékeltséget, én is gyakran így nyomom.
     Ha jól értem, ő itt nem a blogon kért valamit számon, nem is a blogról beszélt, hanem a bejegyzésben szereplő viselkedés – a mérsékelt álláspont felvételének – mint általánosabb jelenségnek egy másik rugóját mutatta meg. Tehát nem azt, amikor egy konkrétan erről szóló vitában valaki nem mer érvelni vagy nyilvánvalóan érvényes szempontot elfogadni.
     Nekem is többször okozott már vívódást, hogy ha ott a lehetőség, hogy elmagyarázd valakinek és képviseld az álláspontot, akkor uccu neki, hogy őszinte legyél, hogy hiteles, hogy célt érjen az ügy vagy csak mert kedved van az agytornára.
     Én sem jövök állandóan ezzel, ált. azért,mert ez sokszor nagyon fárasztó, én nagyon sokféle kontextusban élek, túl sokfélében is talán, és amikor kikapcsolni szeretnék végre, és egy társaságban jön a hehere a pornóról, akkor már inkább menekülőre fogom, ha jót akarok magamnak. Nincs ezért bűntudatom, nem fogom megváltani a világot, és nem vagyok népnevelő.
     Sokféle cél lehet, egy magán helyzetben, a Józsival kapcsolatban a cél az, hogy a szemlélet vasoszlopai alatt csikorduljon a kerék, vegye észre Józsi a lehetőségeket. Ehhez kódváltás kell, szerintem is, de csak ha megy hitelesen. Aki velük él, vagy élt, az miért is ne nyomná így, nem zár ez ki semmit. A facebookos feminista mémek lehetnének társai. Szal szerintem ez más tészta, mint hogy egy konkrét beszédszituációban vagy vitában a feminizmusról egy értelmiségi mit mond.

     Az is eszembe jutott erről, amit Dányi Dani írt korábban, hogy egy beszélgetésben, ahol fontos neked a másik, és nagyon pontosan szeretnél megfogalmazni valamit, könnyen abba a csapdába eshetsz, hogy közben nem veszed figyelembe a másik jelenlétét és amit mondasz könnyen túl intellektuálisnak, arcoskodásnak tűnhet. Nem fog átmenni az üzenet, mert túlságosan előretoltad magad és az üzenetet. Tehát ahol az üzenet átadása a cél, pl. Józsival kapcsolatban, ott mérlegelni kell sok mindent, hogy átmenjen. A blognak nincs ilyen célja, csak közöl, a befogadás meg az identitáson múlik.
     Az identitás viszont nyelvben van, és nekem gyanús, hogy a nők felé locsolt sokféle szerepelvárás azt is jobban lehetővé teszi, hogy változzunk, sokkal könnyebben változunk és változtatunk mint egy manboxos férfi, nincs is mindig nagy tétje – nincs veszíteni valónk, eleve sokfélére nevelődtünk és nincs fix pozíciónk. A vasoszlopok megrengetésétől meg jó, hogy beijednek, létüket veszélyezteti minden ilyen szöveg, mert identitásuk sem több, mint vázlatosan megírt, át nem gondolt szövegek.
     Messzire kanyarodtam…

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • De nagyon fontosakat írtál.

       Én nem vagyok az életemben agitátor, nem kell vitáznom, harcolnom, már csak azért sem, mert nincsenek az életemben ilyen helyzetek, mondhatni, védett, szerencsés, minőségi életet élek: időm nagy részét az engem imádó gyerekeim körében töltöm, és nem feminista diskurzussal; a barátaim vagy egyetértenek, vagy nyitottak; a szűk szeműek nagyjából János halálával teljesen lekoptak, a mamami fórumról lejöttem; családdal, munkahelyen nem kell idegesítenem magam, illetve nem is ez az örök témám, csak a blogon képviselem, de egyébként a blogon sem csak ez van. Így könnyű hinni, nem támadják a hitemet. Könnyen torzul ám az ember valóságérzékelése attól függően, kik között van naponta: hozzám csak közvetve, de nagy dózisban, olykor extrém formában (tumblr, reakciók Dézsára) jut el az, aminek jó lenne, ha vége lenne, amúgy megválaszthatom, kikkel töltöm az időm, és ez óriási szabadság és életminőség. De ha be kellene járnom vegyes társaságba dolgozni, vagy a baráti körömlenne vegyes, vagy a facebookon meg lelki önvédelemből is kerülném/öm az ilyen helyzeteket, egyszerűen nem szeretem a szórakozni vágyó, magánéleti szektort mégoly rokonszenves ideológia diskurzusának terepévé sem tenni, én a facebookon élményekről, zenéről írok, és a legkisebb mértékben sem népnevelek. Én így vagyok gyáva, vagy csak fáradt. Tisztelettel kérek mindenkit, hogy gendertémájú tartalmat a privát facebookomon ne is osszon meg, küldje el a csakazolvassa profilon üzenetben, még inkább ide az aktuálisba, köszönöm. További ok, hogy egyszerűen nem hiszek a Józsik változásában. Mindig úgy képzeljük az embereket, hogy szépre-jóra, lobogó eszmékre, igazságosságra fogékonyak, magas színvonalú érzelmi és intellektuális élményekre, kölcsönös és kiteljesítő párkapcsolatra vágynak, de nem, ennek köze nincs a valósághoz, és reménykedő feleségként pont ez a nagy tévedésünk oka, ahogy várjuk, hogy a másik is ugyanúgy, és amíg meg nem értjük, hogy neki ez nem is igénye, nagyon sok fájdalom lesz még. Eltompult és közönyös emberek között élünk, akik szerint kocsi mindenképp kell; aki sánta, az nevetséges, valamint a rendes ember heteroszexuális, mi más lenne, és házasságban él. Szex legyen és xfaktor, meg kóla, viszlát. Icipici kisebbség, aki minőségre, irodalomra,életélvezetre, vitára, eszmékre nem vak, és bármi érdekli elemi fizikai és szociális szükségletein kívül. Aki igényesen gondolkodik is,és erkölcsi normái is vannak a birkaságon túl, az meg mérhetetlen.

       KedvelésKedvelés

     • Igen, ez nagyon pihentető lehet, és tegyük hozzá, hogy közben meg tudsz valósítani egy olyan helyet, ami másoknak ad enyhet a fogaskerekek közül kicsit kiszállni.

       “Szex legyen és xfaktor, meg kóla, viszlát.”

       Máig nem vagyok képes látni ezt így, pedig, pedig.
       Nem tudom, naivitás-e, de én sokszor veszem nagyító alá a birkának aposztrofáltat, és akkor emberarcú vonásai lesznek. Igen, pontosan ez tartott engem is a szar kapcsolatban is… Hogy én látom azt is, és hogyne, szenvednek ők is, hát segítsünk rajtuk, ha meg tudjuk tenni, máris erkölcsi kötelesség is lesz ez hirtelen, és persze önként generáltan, de messzemenően elfogadva a másik részéről. Ez tényleg nagyon gáz.
       Viszont valami baloldali becsípődésem azt szokta még súgni, amikor a birkákról van szó, hogy jójó, tényleg nincs rá igénye, de mik a lehetőségei, nem is tudja, hogy mi is lehetne, és egyáltalán nem biztos, hogy nem lenne vevő egy másképpen kényelmes vagy hasznos nézőpontra, én azért megkockáztatom a meglibbentését a dolognak, ha kedvem van, a felvetés erejéig, aztán kiderül, van-e talaj, pl. az egyszeri Józsi esetében. Bár leginkább már nincs kedvem, és hagyjanak békén én is békén hagyok mindenkit alapon, de nem mondanék le róluk így messziről amblokk.

       KedvelésKedvelés

     • Én nem ítélkeztem, de annyira sem, hogy meg kellene nevelni őket, éljen mindenki, ahogy szeretne meg ahogy tud, akkor lennék gőgös ha meg akarnám mondani a tutit, még csak nem is gondolom őket kevesebbnek, én vagyok a kisebbség elvégre, csak tényközlök, valamint óva intek mindenkit attól, hogy arra számítson, mások is finom lelkek, és én nem tudok mit kezdeni az olyanokkal, akik nem értik, hogyha egyszer lenne rá pénzem, mérnemveszekmá egy lapostévét. Van emberi arcuk, persze, ők is voltak babák, meg elsírják magukat Jimmyn és ha nyer a Fradi stb.

       KedvelésKedvelés

6. Azon gondolkodom, mi lehet ez a sok visszaélés, amiről beszélnek. Rémtörténetek, importménmek, “állítólag Amerikában”, para: “nehogy már azzal vádoljon egy csaj, hogy erőszak volt, csak mert neki nem volt jó a szex”, félelem, hogy még kevesebb nő jut? Ezek a férfiak is a nőktől nagyrészt jót kaptak, amit természetesnek vettek. Az is lehet, hogy semmi bajuk, csak szeretnék önelégülten, ítélkezve megrendszabályozni a nőket. Vagy talán a dühük téves énképen, irreális elváráson alapul: “nem állnak szóba velem a nők”, “elhagyott”, vagy ilyesmi, tévképzetek arról, mihez van joga egy férfinak és mi a kötelessége egy nőnek, és ezt alátámasztandó: mi a férfi esszencialista lényege, és mi a nőé.

   A kedvencem a bányászkvóta: ha a nők egyenlő jogokat akarnak, vállaljanak egyenlő felelősséget is, ne csak a napot lopják. Ők végzik a nehezebb munkát, ők oltalmaznak, ezért kuss a nőknek. Szép ez az idill, de pont hatalmi okokból történetileg is, világszerte is a szemét, monoton és fizetetlen munkát sokkal nagyobb arányban végezték, végzik nők és gyerekek végzik, igen, a bányászatot is, mint amit a verejtékes homlokú, családjáért robotoló férfi aranykeretes képe láttán gondolnánk. És mintha ők, a városi, közép-európai férfiak tolonganának bányásznak meg kukásnak.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • … vagy akár bölcsődei gondozónak, óvóbácsinak vagy gyógypedagógusnak …

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

7. nekem igen sokszor az az érzésem, és sajnos főleg nőkkel kapcsolatban, hogy NAGOYN SOKAN! nem akarnának ilyen komoly változásokat. Nekik is tetszik ez a rendszer. Ők még jó hogy középen vannak, de legszívesebben szembe is jönnének velünk… Nem akarok olyan lenni mint te… és nem is támogatja ezeket a törekvéseket a szíve mélyén egyáltalán. Túl gyakran találkozom ezzel… nekik én túl ilyen túl olyan vagyok, és potenciális ellenfél. Tőlem féltik a férjeiket, a barátjukat, az öccsüket, az apukájukat… Mert a vonzódás a normális pasiknál elindult már az egyenlőbb élet /ek felé.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Te ilyen démon vagy, akire mindenki szemet vet?

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • ez aranyos:-) Nem személy szerint magamra értettem, hanem a “fajtámra”, mint potenciális ellenségre. A szabadság ijesztő annak, aki soha nem próbálta. Sokan ezt sem értik, én igen, még ha számomra az is az ijesztő, ha valkitől függeni kell.

       KedvelésKedvelés

     • sajnos azt nem írhattam, hogygyakori, csak hogy elindult.

       KedvelésKedvelés

   • Én itt folyton azt olvasom, hogy normális pasi alig van. Mióta alaposabban figyelem, hogyan beszélnek a korábban (általam) normálisnak képzelt pasik, kezdem elhinni. Szóval biztos, hogy annyira gyakori az az egyenlőbb élet felé vonzódó pasi?

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

8. én már annak is örülök, hogy a kő kemény hímsovinizmus a környezetemben elkezdett nagyon keményen a perifériára szorulni. Nyilván nők indítottak el bizonyos változásokat, de érdekes módon a gondolkodó férfiak igénye lett a megkülönböztetés, és nem a halmazba sorolódás. Borzasztó komoly küzdelmek árán kicsiben, együtt szocializálódott közegben 10-20 év alatt elkézelhető. Társadalmi szinten évszázadok munkájával esetleg.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

9. Dézsa ez egyszerűen zseniális. Pengeéles.
   Csak csodálom, hogy a nagyeszű filozófus férfiak hogyan lehettek annyira buták és/vagy annyira részrehajlók, hogy úgy vélekedtek a nőkről, ahogy.
   Ez az egész tudománytörténet, a nők nem tanítása, a lenézésük, a vallások,
   akkora csúfságok, hogy az valami félelmetes. És természetesen mindent meghatároznak még ma is.

   És olyan, de olyan kevesen látják ezt. Ezért nagyon szeretem azokat, akik igen, és dézsa is ilyen.
   Nagyon jó, tiszta katarzis nekem őt olvasni / őt nem kell “lefordítanom”, mint az irodalmat 😀

   Igen, sosem elég erről beszélni, amíg úgy állunk, ahogy. És nagyon rosszul állunk, ezt pedig sokan nem látják.
   hihetetlen különbségek vannak a nemek támogatásában.
   Az pl., hogy nő évtizedekig még mutatóba sem tud bekerülni a legjobb autóversenyzők közé (és az az egy is nem véletlenül volt ilyen szerencsétlen), nem azt mondja nekem, mint a bamba tömegnek, hogy a nők rosszul vezetnek és a férfiak mennyivel jobbak,
   hanem pontosan azt, hogy a nők hihetetlen mértékben le vannak nyomva, el vannak értéktelenítve, támogatás helyett csak rúgásokat kapnak, ezer szinten.
   De ugyanez jut eszembe, ha a sakkozókat nézem, akkor is.
   És ez mutatja, hogy a probléma globális, világméretű.

   Az is eszembe jut sokszor, hogy mekkora segítség és ösztönzés minden fiúnak, amit lát : hogy az utcanevek férfiak, hogy a híres emberek férfiak, hogy a politikusok férfiak,
   és ugyanez minden lánynak mekkora fék.
   Hát ennél több már szinte nem is kell. De ezt is alig veszi észre valaki.

   Én is csak azóta vagyok érzékeny erre, amióta egy bukás szélén vergődő gyerek azt mondta nekem :
   “de hát tanárnő, mindent MI találtunk fel!”
   Meg amikor bejön a tanáriba a főnök, és sorban odamegy a férfikollégákhoz kezet rázni.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • jaj, ez milyen féregség… hiába nyomulok oda, és nyújtom a kezem n-szer, n+1-edszerre sem tanulják meg, hogy jöjjenek oda hozzám is kezet fogni, grrrr….

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Én nem nyomulok, mert igazság szerint nem is szeretnék velük kezet rázni.
       Az olyan elvtársias, azt meg nem akárkivel vállalok.
       Nem beszélve arról az apró tényről, hogy minden második pasi minden második percben a pöcsét fogdossa.
       De pont ezek miatt a férjem is utál kezet rázogatni, de neki ugye muszáj.
       Én annak örülnék, ha a férfiak sem demonstrálnák a nemi alapon való összetartásukat ilyen nőket kirekesztő, amúgy elég otromba és a legkevésbé higiénikus módon.

       KedvelésKedvelés

     • engem a diszkrimináció zavar, hogy én ugyanúgy a kollégájuk vagyok és mégis keresztülnéznek rajtam.

       KedvelésKedvelés

   • Az egyik angolkönyvben, amiből tanítok, benne van, hogy a számítógép ősét egy nő találta fel, mekkora felhördülés szokta ezt kísérni!

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Ada Lovelace? 😀 Az első számítógépes program megírásában működött közre, de ez vitatott. Kérdés, hogy azért vitatott-e, mert a történészek objektíven utánanéztek, vagy mert nőőő volt, ezért úgysem érthetett a témához, és ebből a nézőpontból elemezték a fennmaradt dokumentumokat.

       KedvelésKedvelés

     • ja.Mondjuk Marie Curie már nem ennyire tabu.

       KedvelésKedvelés

     • Ő már jóformán nem is nő.

       KedvelésKedvelés

     • 😀 😀 😀

       KedvelésKedvelés

     • Talán mert Mária

       KedvelésKedvelés

10. “tisztelem a nőket, és imádom a társaságukat.” Hm, akkor jó. Mert az igazi kérdés az volna, ők élvezik-e a te társaságodat.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Persze, feltéve, hogy úgy viselkednek, ahogy szerinte kell.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

11. Ezt írta nekem egy férfi, aki nem hímsoviniszta”, Fészen, ahová kiposztoltam egy részletet a HH-ból:

    “Csilla… Értelmezd a mondatot:: “Mindkét esetben a férfiak szakértõ módon gyakorolják ezeket, a férfivé válás során szerzett
    gyakorlati tapasztalataik révén.” Férfivá válás soráááán? Gyerekekre, kisfiúkra húzzátok rá az inget? Hol vannak az édesanyák meg a tanítónők mikor a fiúk ezt tanulják????”

    “Egyébként már az elején elismertem, hogy hímsoviniszta vagyok, apám és anyám is az volt… Főleg anyám. Tőlük tanultam.”

    “Ne írj ki faszságot ami minden férfit valami mocsog ganénak fest le aki már gyerekkorában azt tanulja, hogy tapossa sárba a nőket!”

    “Egy érvetek sem volt velem szemben, annyira elvakultan gyűlölködők vagytok, hogy fel sem fogtátok amit írtam.”

    “De, ha ezt a förmedvényt, ezt a gusztustalan eőítéletes és általánosító faszságot elfogadod, akkor pont olyan vagy mint egy hímsoviniszta…”

    “Olvasd el amit posztoltál! Egy kibaszott nagy általánosítás, ami minden férfira ráhúzza az inget! Pont ezért szóltam hozzá… Ugyanannyira felháborító mint a nőkről általános lekicsinylő nézeteket vallani és hirdetni.”

    “Nevetséges… Tárva-nyitva a kapu amit döngettek. És amit az írás sugall az egyszerűen nem igaz. Egy szemét általánosítás, tokkal vonóval, pont olyan mint az igazi hímsovinizmus.”

    “Te hülye vagy? Komoly volt a téma és kevés voltál hozzá.” (Ezt azért írta, mert nem álltam le vele vitázni)

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Úristen, a gyerekeket, kisfiúkat ő hozta be! És ez mennyire tipikus: “Hol vannak az édesanyák meg a tanítónők mikor a fiúk ezt tanulják????” – az édesapák nyilván munkába mentek, tanító férfiak meg nincsenek is.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nekem azt írta érvként a facebookon egy férfi ismerős, mikor megkértem, hogy a véleményét ne olyan borzasztó durván, személyeskedve és sértőn módon közölje másokkal, hogy: “A nőkkel muszáj ilyen hangon kommunikálni, mert az egyszerű és udvarias érveket képtelenek felfogni.”

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Paraszt.

        KedvelésKedvelés

      • Kérlek, ne beszélj ily sértőn a mezőgazdaságban dolgozókról!

        KedvelésKedvelés

      • Bocsánat! Igazad van, visszaszippantom. A parasztok nélkül éhen halnánk mind, ők tiszteletreméltó emberek.

        KedvelésKedvelés

      • És (legalábbis régebben) kevesebb bunkót találhattál falun, mint nagyobb városokban. Nem azért, mert mindkét ágon eléggé paraszt felmenőim vannak 😉

        KedvelésKedvelés

12. Nagyon fontos poszt ez. A semmiért a hangot fel nem emelés olyan beteg norma, amitől a hideg kiráz, amiről nem tud nem a “vétkesek közt cinkos, aki néma” eszembe jutni. Legyen véleményed, persze. De leginkább olyan, mint az uralkodó nézet. Vagy ha nem, akkor ne hangoztasd (párhuzam: “nekem nincs bajom a melegekkel, csak ne hangoztassák”). Ami kényelmes, amin lehet nagyokat bólogatni, ami nem bosszant fel senkit. Simulj bele a közegedbe, húzd meg magad.
    Elég harsány gyerek voltam, mindenféle véleményekkel a világról. Aztán a szakközépben a mesterem szépen módszeresen belém beszélte, hogy “ha rácsapsz a víz felszínére, az visszacsap, szétfröcsköl, és még fáj is, míg ha finoman közelítesz, a víz megengedi, hogy belemerítsd a kezed”. Aztán egy újabb 5-6 év kellett hozzá, hogy ezt a simulékonyságot újra a helyére tegyem magamban. Mostanában van pár ügy, amivel kapcsolatban egy ideje ismét hajlamos vagyok felcsattanni a legkisebb megjegyzésre is, a tipikus kapott válaszokból álljon itt néhány: “ezzel a hangnemmel nem fogsz előre jutni, csak minket, akiket a barátaidnak tartasz, bántasz meg”; “miért nem lehet elfogadni, hogy mások nem értenek veled egyet? több igazság lehet! miért kell ilyen hangosan verned az asztalt? meg véleményt mondani? kanapéforradalmár!” és az abszolút kedvencem, amitől nyílik a bicska: “nem kell ez az értelmiségi stílus, ezt el kellene hagynod, ez nagyon nem nőies”. Hát tudod kinek reszelgesd le az éleit.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • amikor elhatároztam, hogy fejlesztem a szociális készségeimet, én is először a sarkos megnyilvánulásaimat próbáltam lereszelgetni, de amikor megtörtént, folyton abba futottam bele, hogy megpróbálnak lenyomni, átlépni rajtam, lesöpörni, ignorálni. úgyhogy némi szívás után visszatértem a régi, sarkos és nagyhangú énemhez 🙂

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Jó is az! Ha egyszer olyan vagy… Mikor én megpróbáltam lenyomni magam erővel, beteg lettem, szívritmuszavar, ilyenek… Azonnal abbahagytam.

        KedvelésKedvelés

13. Hinnye, erről nem kaptam értesítést. Most tudtam csak megnézni.
    Eastern, örülök, hogy leírtad, amit írtál. 🙂

    Dézsa meg egyszerűen zseniális, imádom.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

14. A férfiak észre sem veszik a saját nárcisztikus jellemvonásukat, mérhetetlen egoizmusukat, mert ebbe születtek, ebben nevelkedtek. Nulla önkritika, nulla önvizsgálat jellemzi őket.
    Még hogy nem beteg ez a társadalom, ez a társadalmi berendezkedés?
    “És amikor dézsa bármelyik írását meglátom, akkor az tombol a fejemben, hogy A KURVA ANYÁDÉRT ÁLTALÁNOSÍTASSZ ÉS VESZEL BELE ENGEM IS A BETEGES VÍZIÓIDBA, amit a férfitársadalom 99%-áról gondolsz?!?!”
    Ez a reakció is mutatja, hogy a férfiak mennyire nem bírják a kritikát. Ha ő tiszteli a nőket és jól szocializált férfi, akkor miért kurva anyázik a férfiakat ért kritika miatt?
    Nem érdekes és elgondolkodtató, hogyha valaki, – ahogy Éva is írta – a nőket érintő problémákról, az őket sújtó igazságtalanságról beszél, akkor a férfiak egyből tűzet okádnak és elkezdenek baszatlan szűzkurvázni?!
    A férfiak ezen reakciója a bizonyíték arra, hogy igen is rohadt nagy probléma van itt, ebben a világban, országban , ahol élünk.
    Ha egy embercsoport próbál beszélni azokról az interakciókról, amelyek érik őt a többi embertársától, és ezek nem megértésre találnak, hanem fenyegetésre, ez az uralkodás, elnyomás jele.
    Itt az ideje, hogy a férfiak a fröcsögés helyett úgy igazán elgondolkodjanak magukról, a viselkedésükről. Én úgy gondolom, hogy már rég elindult az a folyamat, ami szerintem visszafordíthatatlan. A nők többsége nem akar, úgy élni, mint az anyja, nagyanyja.
    Teljesen más társadalmi, gazdasági körülmények között élünk, miért akarnánk a férfi-női viszonylatban pontosan ugyanúgy élni, ahogy 40-50-100 évvel ezelőtt? A kardfogú-tigris dumát pedig húzzuk már le a klotyóba, mert rohadtul unom.
    A XXI. században élünk, egy tudás alapú társadalomban, ahol a fizikai erő egyre háttérbe szorul. ahol a különböző képességeknek egyre nagyobb szerepük lesz, amiben a nők jobbak, mint a férfiak. Kooperáció, kommunikáció, empátia stb. és erre a képességekre több munkaterületen is egyre nagyobb az igény. És a híres férfias kockázatvállalás se jön be már mindenhol, mert pl. a tőzsdei kereskedés egy olyan terület, ahol az óvatosság, a pszichikai felkészültség fontosabb, mint a “dúr bele bumm” hozzáállás.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

15. ‘Nem általánosította le annak az alaknak a viselkedését az egész férfitársadalomra. Férjhez ment, született két gyönyörű gyereke. Life goes on, vagy ahogy magyarul mondják, az élet megy tovább. És ez így természetes.’

    Persze. Amíg nem téged d….nak s….be kisapám. Meg kisanyám.
    Sajnálom ezt, de nem akartam visszafogni magam. Én azt nem tudom elfogadni, mikor valaki arról beszél, hogy hogyan kellen viselkednem egy olyan helyzetben, amiben ő még soha nem volt, ráadásul ő nem én, tehát, a helyzetre való reakciónk teljesen más tőről fakadnak (mert hiába a példa, ez erről szól, hogy hogyan kellene viselkednie, a kommentelő szerint elvárható módon).

    Másrészt, én olyan, többséget védő törvényt még nem láttam, aminek ne esnének sajnos olykor áldozatul ártatlanok. Nem elfogadható, nem jó, de amíg, a többség védelme a cél, addig ezt egy szabályokkal és törványekkel igazgatott társadalomban aligha lehet kikerülni, vagy nullához közelíteni. Ezt erre : ‘És amikor dézsa bármelyik írását meglátom, akkor az tombol a fejemben, hogy A KURVA ANYÁDÉRT ÁLTALÁNOSÍTASSZ ÉS VESZEL BELE ENGEM IS A BETEGES VÍZIÓIDBA, amit a férfitársadalom 99%-áról gondolsz?!?!?!?!’
    Kérlek, kedves embertárs, vesd ki magadból azokat, akik miatt általánosítanak. Hogy széllel szemben nehéz pisilni, olyan sok lenne a tennivaló? Hmm, mi aztán tudjuk.

    Harmadrészt. Kedvenceim azok a nőismerősök, akik autót vezetve, felelős beosztásban dolgozva, huszonix-harmincixévesen gyerek és férj nélkül lobogtatják a klasszikus mintás zászlóikat, ‘Én a klasszikus értékekben hiszek’ felkiáltással hárítva akármilyen, a képzeteiket megingató véleményemet. A gyakran ismételt szó árulkodó, jól hangzik, trendi is, akármire rá lehet húzni, és mindenkinek van valami homályos, de kellően határozott elképzelése arról, mit is jelent.
    Újabban már nem vitázom, csak mosolygok befelé, pedig régebben, egyszer -kétszer megkérdeztem, hogy ebben a nagy klasszikus felfogásban mondd, a pasid írja alá helyetted a szerződést, amire a neved lehet hogy rá se kerül, esetleg úgy élsz, ahogy a nagymamád?
    Aztán szülsz -e amikor a Zuradban mozdul a lélek?
    Négy elemit jártál -e, vagy csak az élet iskolája jutott?
    Radikális gondolat, tudom, de ilyen butaságot, mint a modern nő klasszikus értékekre való hivatkozása, ritkán hallok. Mert akkora paradoxon, hogy nincs vége, így, most is, ahogy írom.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Na igen, amikor az értelmiségi nő szidja a feministákat, akkor azért érdemes megjegyezni, hogy a szavazati jog, a saját pénz, a kényelmes ruha és az orgazmus, az bezzeg kell.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ilyenkor szokták azt mondani, hogy igen, eddig tartott a feminizmus “célja”, köszönjük, nekünk ennyi elég. Neked nem? Nahát, nahát.

        KedvelésKedvelés

16. Dézsa bejegyzéseit követem, őt magát a bejegyzései alapján olvasott, következetes, elvhű embernek látom, és örülök, hogy erről a blogról hozzá is sikerült áttévednem. Egyetlen dolgot vettem észre vele kapcsolatban, amiről érzem, hogy bicskanyitogató lehet mások számára. Nem humorral, szarkazmussal, cinizmussal közelít mindenhez, hanem a tudományosság száraz és távolságtartó, de mindent pontosan átadni akaró stílusában. Ez a tumblr közösségétől totálisan idegen, talán még a platformját se erre a kommunikációs stílusra találták ki. Tényleg elképzelhetőnek tartom, hogy Dézsa bejegyzései két 9gag-színvonalú mém közé beszúrva radikálisnak tűnnek, a mondanivalóját sem megérteni, sem jól érteni nincs ideje és agykapacitása az átlagfelhasználónak. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy Dézsa blogja bárhol máshol is ugyanilyen hőzöngést váltana ki az emberekből, csak Dézsához talán kevésbé jutnának vissza ezek a reakciók. A kommentek előzetes szűrése sok problémát megold (viszont rengeteg munkát ad, tudom).
    A bejegyzésedhez csak annyiban kötődik az egyik élményem, hogy jól illik az utolsó “life goes on” véleményhez: akkor akadtam rá Dézsa blogjára, amikor szembesültem azzal, hogy a volt partneremet gyerekkorában zaklatta az apja. Másoktól hallottam olyan véleményeket, hogy a fiú gyenge jellem, mert nem tud megbirkózni az őt ért traumával, mert a széthulló életéért másokat tesz felelőssé. Én akkor furcsának éreztem ezeket az érveléseket, mert biztos voltam benne, hogy ez olyan tragédia, amiből a szerencsések valóban ki tudnak gyógyulni, de nem a gyengéket vagy hibás személyiségűeket teszi tönkre, hanem azokat, akik nem kapják meg a megfelelő időben és a megfelelő embertől a támogatást. Nem tudom elviselni az áldozathibáztatást, de gondolatban akkor még felmentettem a barátaimat. Erről itt részletesebben nem akarok írni, ott remegett a kurzor a gyerekmolesztálásos bejegyzés alatt, és nem tudtam megírni, pedig látni kellene mindenkinek, hogy mit okoz a gyerekkori szexuális erőszak valaki pszichéjében.
    Dézsa az általam olvasott első bejegyzésében arról írt, hogy nem tud úgy végigmenni egy építkezésen, vagy egy csordányi férfi mellett, hogy ne érné zaklatás a részükről. Néhány nappal később megtámadott egy férfi, amikor az egyetemre tartottam, délután volt, rajtam egy farmernadrág volt, semmi feltűnőt nem láttam magamon (mert másoknak persze ez volt az első kérdése, hogy éjjel mászkáltam-e egyedül, és feltűnően voltam-e öltözve), a férfi beszorított két autó közé, és azt suttogta a fülembe, hogy hadd dugja fel az ujját a kis picsámba. Én ott egy pillanatra lefagytam, az volt a szerencsém, hogy feldühített az egész helyzet, de már tapogatott, amikor elkezdtem vele üvölteni. Utána még napokig bántott minden, ami történt, magamat hibáztattam, fizikai undort éreztem mások közelségétől, aztán végigvettem az összes ilyen élményemet, amikor a szerencsémen múlott, hogy nem erőszakoltak meg. És tudjátok, én akkor már nem a sokk, vagy a szégyen miatt bőgtem, hanem amiatt, hogy miért voltam olyan vak, hülye, miért hittem el, hogy ezek egyedi esetek, és nem egy mintázat, egy rendszer részei, amikor a férfiak csak azon az alapon, hogy közösülnének velem, jogosultnak érzik magukat a cselekvésre. Nem minden férfi zaklatott engem, de kivétel nélkül minden helyzetben én elsősorban nő vagyok a számukra, és csak másodsorban ember. A fizikai erőfölény lehetővé teszi a férfiak számára, hogy tárgyiasítsák a náluk gyengébbeket, a többség meg, aki nem élt át ilyen helyzeteket (vagy átélt, de tagadja maga előtt is), nem érti, hogy ehhez a kicsinek, védtelennek nincs semmi köze, ez a trauma ott marad, mint lemoshatatlan mocsok a testén-lelkén. Ha valaki erről mindenféle szépítés meg udvariassági körök (tudjátok, a “tisztelet a kivételnek” meg a “nem minden férfi ilyen” típusúak) nélkül beszél, még nem férfigyűlölő. Visszatámadni, minősíteni az ilyen egyenes beszédet szerintem rossz lelkiismeretre vall.
    Több Dézsa meg Csakazolvassa kellene, hogy végre ne vegyük természetesnek, hogy az ivarszerveinkkel azonosítanak. Jó itt, csak egy nicknév vagyok, egy ember a többi hasonló között.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

17. De érdekeset találtam a shouldokról!
    http://kivultagasabb.blog.hu/2013/10/26/mit_adnak_a_nok_szajaba

    Meg is néztem rögtön, a magyar gugli mit dob ki “a nőknek kell” kifejezésre. Érdekes kísérlet!

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

18. Visszajelzés: így látták ők | csak az olvassa — én szóltam

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .