tanuljunk magyarul! 8. — a dédi testvére

Közzétéve Szerző:

Minden kisdiák réme az elipszilon. Nekem még úgy tanították, és Nádasdy is írja ezt: ely, pedig jé az, vagyis jé hangot jelöl, a betű neve meg szintén nem ely, hanem elipszilon. Aki azt mondja, mint például a fiam, hogy elipszilonos jé, az eléggé rosszul fog járni, amikor egy napig én leszek a belügyminiszter.

Tehát ma az elipszilonról mint problémáról és egy-két finomságról lesz szó. Előtte anekdota, múltidézés:

Amikor Isonzónál január végén elfogyott a lövegünk…

Igen szerettem én a helyesírást meg a nyelvészetet. 1994-től jártam magyar szakra, Fábián Pali bácsi már akkor matuzsálem volt, az ELTE Pesti Barnabás utcai épületének, ráadásul a B résznek az ötödik emeletén, az olyasmi, mint a Vouquer-panzióban Goriot apó szobája (a regény végén mármint, eleinte még jobban megy a sora neki is — talán a professzor úr is az első emeleten kezdte?).

Olyannak tűnt a professzor úr, mint aki benneragadt a tanulmányi kalauzban, valami kegyeleti nyomdahiba, az örök szerda délután 4-es szemináriumával, évtizedek óta.

Elmenetem óramegbeszélésre Szilvi barátnőmmel, hogy megnézzük, él-e, és élt. Már nem él, 2008-ban halt meg.

És jártunk hozzá, és nagyon sokat tanultunk tőle, igazi régi típusú, a szemináriumot mélységesen élvező, humánus tanár volt. Természetesen mindenkinek ötöst adott, de meg is érdemeltük.

Na és ő mesélte, hogy az akadémia helyesírási bizottságában (ú, de el tudom képzelni az ottani hivatalokat, bizottságokat és alosztályokat, egyszer lerajzolom) felmerült ez többször is, hogy hagyjuk a csudába az elipszilont. És akkor talán Balázs Géza, de ki tudja már (Gombocz Zoltán, Sylvester János, ilyen az anekdoták természete) ránézett a többiekre és azt kérdezte: palánkhelyesírás, hülye j-vel? És akkor ezt elvetették.

Vannak persze más érvek is, például hogy az átmenet Magyarországon is jó néhány év lenne, de a határon túli magyarság körében nehézkesebb a magyar nyelvű könyvek kiadása, és nehezebben férnek hozzá még ma is az anyaországi könyvekhez, meg sokkal nagyobb szerepet játszanak a könyvtárak, és akkor a komplett állomány válna elavulttá és az új generációnak nehezen olvashatóvá, és lassan nem értené meg egymást az ly száműzésében előrébb járó anyaország meg a többiek, különösen a felnövekvő nemzedék.

Hogy ez nem okvetlen jó érv, azt a németek bizonyítják, ők, bár nyelvüket vagy öt országban beszéli jelentős csoport, megoldották erőszak nélkül a ß ligatúra nyugállományba helyezését. Meglepően sokszor használják azok, akik ragszkodnak hozzá. Nemrég Narancs-vita is volt erről Révai Gábor és Fábri Péter között. Egy mondat Révaitól: az “ly”-nak én a magam részéről díszes temetést rendeznék, egyébként az értelmesebb véleményt linkeltem és két mondatát idézem: Németországban “a komoly, nagy lapok és folyóiratok lényegében változatlanul alkalmazzák a reform előtti szabályokat, egyes — főleg művészeti — kiadványok pedig, amelyek már a reform előtt is kedvükre egyszerűsítgették azokat, ugyanazt teszik, amit korábban.” Mégsincs polgárháború. Én is a mégsincset és az úgysincset egybe fogom írni a kínpadon is, ez az én szabadságom.

Szóval ly. Sokak csőrét böki. Faludy György meg nem ismerte el a dzs-t mint önálló betűt, mondjuk azt meg 1984-ben találták ki, és a dzs betű mögött legalább van hang, és épp a cs zöngés párja, de mire ezt megírtam volna neki, meghalt ő is. A ly viszont a nyakunkon maradt, mint a dédi testvére a belvárosi polgári lakásban, idegesen dobolnak ujjukkal az örökösök a politúros asztalon, sütit azért hoztak, tudják, cukorbeteg.

Ha itt van, kezdjünk vele valamit.

A legváratlanabb helyeken bukkan fel, semmilyen támaszunk nincs, a fülünk nem segít (régen önálló hang volt: palatalizált lágy l): mosoly, tojás, lej. A szláv eredetű szavakban az l helyén: király, gereblye, ugye, Dóra, ez szláv, mint minden szúrós eszköz, nem nézem meg. Amúgy teljes káosz. De azért vannak típusok és támaszpontok. Már volt az, hogy ragban, jelben nincs ly. Képzőben a bájos nyelvújításkori -ály/-ély van: hodály, borzadály, beszély. A hangot jelentő, igéből képzett főnevek képzője viszont az -aj/-ej: moraj, csevej, ricsaj, zsivaj, zörej, hej, de mennyit érveltem, kérleltem a nebulókat, ezzel teltek a legszebb éveim, típushiba.

A népek, akiket mi most már kikacagunk, hajlamosak ly-t írni a j helyére, fordítva ritka, így esik áldozatul gyakran az ijesztő, a muszáj, sőt, a táj is.

Aztán vannak kedvenceim, a -jt végű igetövek. Ezek, mint azt említettem, -jt végűek (tökéletes tautológia): fojt, gyűjt és így tovább, a fiam tizenhétig bírja, hát ti? Többször is lehet szavazni most mind a három szavazásnál, ha majd a lecsófőzéskor ugrik be, hogy nincs itthon sajt, höhö.

És akkor a rejtély megfejtése is könnyű. A folyt pedig nem igető, hanem múlt idejű ige.

Igen, folyjon. És birtokos személyjel.

És cuki, hogy van néhány j-s madárnév: héja például.

Elnézést az idétlenkedésért, nem engedi azt, hogy két válasz lehessen, Nem és Egyéb, be kellett tennem egy harmadikat is.

A többi ly-os: karvaly…

Köröznek és vijjognak az ly-os madarak, Hitchcock összeszarná magát, neki aztán végképp nem ment a magyar helyresírás, én viszont elsőre leírtam a nevét jól.

Azért nem láthatóak a válaszok, hogy törje a fejét mindenki. A rekorderhez feleségül megyek, álló nap blogot fogunk írni és turbékolunk.

Akinek van még valami eligazítós ötlete ly ügyben, ja igen, névmásban mindig ly van, az írja meg hozzászólásban.

39 thoughts on “tanuljunk magyarul! 8. — a dédi testvére”

  4. Úgyhogy nálam az előzőekben írt okok miatt néha keveredés van a muszájban. Ugyancsak keverem a vajon-valyon szót is,mert a gimnáziumi igazgatóm Valyon volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Tanulmányi kalauz… azok a régi szép, internet előtti idők… (mindet eltettem)
    A dzs-t már nekem elsőben tanították 1982-ben is.
    Szerintem leginkább sok olvasással tanulhatók ezek a j/ly különbségek… én pl. a szabályokat nagyon nehezen jegyzem meg, viszont majdnem az összeset ösztönösen jól írom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Nekem is szép emlékeim vannak j-ly ügyben. Az óvóképzőben magyar nyelv tanszékes volt a tagozatvezetőnk, ennek okán kigyűjtette velünk az összes (MONDOM AZ ÖSSZES!!!) j-t és ly-t tartalmazó szót szótárakból, lexikonokból. A régi szavaknak a jelentését is mellékelni kellett. Majd mindenkinek készítenie kellett 3 db 100 ilyen szóból álló dolgozatot, kihagyva a j-k és ly-k helyét. Ezeket osztotta ki később dolgozatnak. Volt 3 percünk kitölteni, 5 hibától uv. Tanultunk belőle! (megjegyzem, nekem elsőre sikerült 😀 ) Én mazochista mód élvezem ezt a fajta nyelvtani szivatást, nem átallok kijavítani bárkit. De csak ha biztos vagyok benne.
    Ami még eszembe jutott az az “Édes, ékes apanyelvünk” Sinkovits Imre előadásában. 🙂

    Egyébként nagyon tetszenek a szabályok amiket idebiggyesztettél, még sose hallottam/olvastam így róluk. Egy jópárról nem is hallottam.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. en valami rejtelyes ok miatt annak a szonak a helyesirasat, hogy muszaj, nem tudom megjegyezni. na jo, most gondolom jo eppen, mert az elobb olvastam. de elofordul, hogy inkabb maskepp fogalmazok, hogy ne kelljen leirnom. mas egyeb szoban nem vagyok hajlamos hibat veteni, de ez az egy nem megy. pedig a kecskemeti muszalyrol most hallottam eloszor.
    (es meg vesszohibam van, az rengeteg. az angol total bezavar, abban a vesszi a magyarhoz kepest ugye eleg ritka, es a magyarban is inkabb le-lehagyom. nem tudom, arrol irtal-e mar, ha igen, eljutok oda gondolom hamarosan. vegul is nem kezdtem el modszeresen atolvasni a blogot, ugysem lehetne, hanem szeretem, hgoy igy random bejegyzesek bukkannak fel a regiekbol, mert valaki megtalaja, vagy te utalsz ra.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. muszáj-ügyben nekem az segített, hogy megtudtam, honnan ered (úgy tízévesen). Nem tudom, lehet, hogy most olyat mondok, amit mindenki tud, akkor bocs: a német “muss sein” szivárgott így át a magyar nyelvbe, és nekem ettől kezdve evidens volt, hogy “j”. Valahogy az ült az agyamban, hogy ezeket a “j” hangot tartalmazó germán diftongusokat csakis így lehet leírni. Példákat majd mondjon más, nekem nem jutnak most eszembe. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Próbáltam a zseni gyermeket űberelni, hát kapásból alig ment, majd úgy 10 perc eltelt mire a rubrika (rublika, mi is ez ?) megtelt, ez fért bele :
    lejt, felejt, fejt, rejt, sejt, hullajt, hajt, bujt, sújt, ejt, ojt, óhajt, szal
    ( ez 12 és fél)
    tehát folytatom : szalajt, sóhajt, gyújt, nyújt, szakajt,

    a fojt meg a gyűjt is belevéve összesen 19, több alig-alig lehet…
    az ojt elég népies, de a szakajt is persze – több igét én nem tudok,

    viszont sok főnév is eszembe jutott : rojt, bojt, rajt, lajt, sajt,

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Most kitágítanám a kontextust (hogy ilyen szép magyaros legyek). A franciák direkte azt választották az elmúlt fél évezredben, hogy ők nem és nem fogják a kiejtést követendő a helyesírást változtatni. Lett is belőle egy olyan nyelv, aminek a leírásában még a magasan képzett és intellelktuális franciák is kihívásokkal küzdenek. És éves szinten helyesírási versenyeket tartanak, ahol sok-sok franciául beszélő összemérheti tudását. A gyerekek meg évekig küzdenek az iskolában, hogy adott szavakat le tudjanak írni. Pl. az – o- hangot legalább 3 féleképpen le lehet írni például (o, eau, au), tehát azt az egy szót, hogy “bó” így lehetne: bo, beau, bau (a jó megoldás a második). Az iskola első éveiben arra törekszenek a tanárok, hogy a hangot eltalálják a gyerekek, arra egyáltalán nem, hogy a helyes betűcsoportot is tudják.
    Van ellenben az olasz. Itt a kiejtést mindig követte az írás, a mai olaszban 1-2 olyan hang van, ami elgondolkoztathat írásban (-gl-, -gn-). Sosem hallottak helyesírási versenyekről (az ismerőseim konkrétan röhögtek, mikor megtudták, hogy a franciáknál ilyenek vannak), a műveltebb emberek simán le tudnak bármit jól írni.
    Egyik nép sem arról híres, hogy idegen nyelveket beszélne, könnyen tanulna. Az iskolarendszer sem itt, sem ott nem nagyon fényes.
    Most akkor melyik a jobb???

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Igen, az otthoni is a nagy nemzetközi verseny “fiókja”, onnan tovább lehet jutni nemzetközi szintre.
    Én pl. tök jól (helyesen) írok franciául (mondom ezt szerenytelenül, de persze sosem versenyeztem, csak a szellemi igényesség miatt megtanultam amit lehetett), meg olaszul is. De nem merném kijelenteni, hogy a francia (vagy az angol, ha már itt tartunk) a hagyománytisztelete miatt jobb.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem tudom, mi a jobb, de az ilyesmi úgy dől el, hogy akadémiai nyelvi bizottságokban ülnek a bajszos bácsik, és elvekről vitatkoznak. A helyesírási reform nem vicces, hatással van a határon kívül élő beszélőkre, a könyvkiadásra, az oktatásra, a közművelődésre, a kultúra folytonosságára és még sok mindenre.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. Persze, egy esetleges reformnak nagy hatása van mindenre. Ezért lehet, hogy érdemesebb menet közben folyamatosan reformálni, nem pedig évszázadok múltán egyben. Hogy az eredeti pl-nál maradjak: ha a francia nyelvet ma kiejtés szerint akarnák írni, az nagy megrázkodtatás lenne mindenkinek. Ha az olaszban a -gli-t egyszerűsítenék, azzal együtt lehetne élni (a németek is kezelni tudták az ß leselejtezését). Ez egy érv. Biztos vannak más érvek is mindkét oldalon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. Visszajelzés: én leszek a belügyminiszter | csak az olvassa — én szóltam

  17. Volt egy igen erőszakos magyar tanárunk általánosban (volt miatta agyrázkódás is – szerencsére nem nekem), aki – az amúgy jeles – dolgozatom egyetlen hibáját felróva fojtogatni kezdett, csak “játékosan”, de ha erre gondolok, a torkomon érzem a szorítását, és azt mondta, hogy: megfojtani j-vel kell, nem ly-nal. Azóta sosem vétettem el ennek a szónak a helyesírását.
    Mi is elipszilonnak tanultuk, de a tanítónő nem volt következetes (erre csak most jöttem rá), mert amikor az ábécé betűit soroltuk, akkor így mondtuk: …ká, el, ely, em…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Nekem a tudszoc tanárom sínylette meg a reformot. Egy beadandó dolgozatban addig csavartam a témát, míg bele tudtam csempészni a nagy októberi szocialista forradalmat. Így, kis kezdőbötűkkel. Tán előző évben jött ki az Akadémia kiadványa, melyben az új szabály az volt, – nem tudom szó szerint idézni – Történelmi események, bírjanak azok bármilyen magasztos eszmével, kisbetűvel írandók. És példának ott volt a n.o.sz.f. is. Az egész dolgozatomban ezt az egy hibát találta, alá is húzta sokszor,vastagon. Mikor kiosztotta, véletlenül épp nálam volt az akadémiai kiadvány, és meglobogtattam előtte. Erre hisztérikusan rávágta, hogy ő ezt nem fogadja el, ezt akkor is nagybetűvel kell írni. Ennyit az én reformomról 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. A j hang kétféle jelölése

    A j és az ly hang eredetileg két különböző hangot jelölt, ezért nehéz szabályokat alkotni a használatukra.
    Írásrendszerünk is több száz éve őrzi az ly-t, nemzeti hagyománytiszteletünk őrzi azóta is, hogy ejtésben már nem különböztetjük meg a j-től.
    Írásban olykor jelentésmegkülönböztető szerepe is van, pl.: folyt a víz, megfojt a füst.

    Néhány segítség a helyes íráshoz.
     A szó elején csak a lyuk szóban és származékaiban írunk ly betűt.
    Például: lyuk, lyukas, lyukaszt

     Az egy szótagú szavak többségének végén j van
    Például: baj, báj, díj, éj, fáj, faj, fúj, fej, haj, háj, íj, máj, nyáj, raj, száj, szíj, táj, tej, új, ujj, vaj, váj, zaj,
    Kivételek: gally, hely, mély, moly, súly,

     A többszótagú szavak legnagyobb részében a szó végén ly van
    Például: aggály, bagoly, borbély, bögöly, cikkely, csermely, erkély, esély, estély, gerely, csekély, fogoly, karvaly, kastély, kétely, kevély, páholy, paszuly, pehely, persely, pikkely, pisztoly, rejtély, segély, sekély, seregély, sikoly, sirály, szegély, személy, tarsoly, tavaly, tengely, zsámolykirály, kristály,
    Kivételek:

     A szóvégén az –aj, -ej j-vel írandó
    Például: delej, dörej, duhaj, sóhaj, zsivaj, karaj, moraj, olaj, óhaj, ricsaj, talaj, taraj, tolvaj, tutaj, zörej,
    Kivételek: tavaly, cikkely, gerely, karvaly, kétely, korhely, műhely, pehely, persely, pikkely, tengely, zsindely

     Mindig ly van az –ály, -ély képzőben (ha leválasztod, értelmes szó marad ott!)
    Például: akadály, apály, dagály, borbély, osztály, rejtély, szegély, tekintély, uszály, tartály, engedély, szegély, ünnepély, muszáj,
    Kivétel nincs, (ezekben a szavakban nincs képző): papagáj, lakáj, karéj,

     A névmásokban ly van.
    Például: ilyen, valamilyen, amely, valamely,

     Az egyszerű szavakban a szótőhöz tartozó t előtt és r után j van.
    Például: fojt, sújt, ájtatos, ajtó, bojt, bojtorján, böjt, ejt, fajta, fejt, felejt, fojt, gyújt, gyűjt, hajt, lejt, lejtő, rajt, rojt, sejt, selejt, cserje, varjú, ború, terjed, újra,

     Ly-nal írjuk, ha a szó utolsó szótagja –lya, -lye, -lyog, -lyög, -lyag, -lyeg.
    Például: boglya, gereblye, csáklya, csigolya, csuklya, datolya, ereklye, fáklya, gereblye, gólya, gulya, nyavalya, pálya, skatulya, szablya, hólyag, bélyeg, mosolyog, hömpölyög, sompolyog, támolyog, vályog, viszolyog
    Kivételek: bója, buja, héja, kopja, sajog, vijjog, zsivajog

     A ragokban és a jelekben mindig j van.
    Például: faluja, fogjuk, kardjuk,

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) Lívia bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .