Még mindig meg tudnak lepni emberek. Sok gondolatom lett viselkedésekről, értékrendről. Szaktanárként is gyűjtöttem tapasztalatokat.
Ami az attitűdöket, indulatokat illeti:
Ez egy versenyvizsga. Az írja meg jól, aki erre készül és célra tart. A többiek nem. De nincsenek elveszve, ha nem sikerül olyan jól, nem lesznek ettől még közmunkások (bár még az is lehet, szóval tessék igyekezni), csak gyengébb gimnáziumba, esetleg technikumba kerülnek.
Mindig van, aki közmunkás lesz, de ez talán nem 14 évesen, egy délelőtt alatt dőlt el.
Főhős-szindróma: a kudarcotokkal nem köteles más foglalkozni, mindenki a saját céljaiért küzd, megvan a maga baja, vagy örül, ne akard nekik is elrontani.
Antiintellektuálisak a szülők és teljesítménytagadók. Ők a dühösek is: maga sem érti, mi az a hexameter vagy birtokos személyjel, ettől frusztrált, így lesz a vizsga egésze fölösleges, formális, amire csak magolni lehet… a gyerek meg végképp nem érti. Pedig a hexametert már közepesen művelt szülők el tudják magyarázni, felismertetni, és ez élvezet. De nem, dühöngeni jobb. Adott esetben mérnökök, de a hexameter nem fontos. Valójában nem értik.
Inkompetenciával ne hivalkodj! Még hosszan taglalja is, hogy ez milyen hülyeség és nem kell az élethez. Ahhoz nem, de a humán műveltség egyik alapja, és a gyereked épp erős iskolába akar bejutni. Nem csodálom, ha a gyerek szerint se fontos a humán műveltség, oda se figyel. Előtte is szidták verslábakat, gondolom.
A versenyvizsga azt jelenti, hogy válogat, sorrendbe rak: lesznek kiválóak, nagyon jók, jók, közepesek, korrekt megfelelőek és teljes kudarcot valló is. Azaz: nem inkluzív, lesznek és mindig is voltak vesztesei. Mivel több tízezren versengenek országosan, az írásbeli része személytelen is. Attól még lehet korrekt, és szerintem szándéka szerint az is. Van másik rendszer, demokratikusabb, inkluzívabb, más hagyományú országokban, én nem is tudom, hogyan lehetne itt kezdeni egy ilyen reformot, de a mostani vasi illával kommentelő anyukák is elleneznék.
(Lehetne összesorsolni a mindenféle gyerekeket – és mindnek színvonalas képzést nyújtani, hollandiai olvasóm mesélt erről. Hogy ne legyenek az intézmények se ún. gyűjtők. Kezdetnek talán betenni minden elit osztályba négy közepes és két gyenge teljesítményű diákot, vagy ilyesmi. Olyanokat, akik bizonyíthatóan ki tudnának bontakozni, csak a stressz és az átmeneti körülményeik miatt írtak rosszabbat. Valahogy megoldani, hogy ők a sok pompás diák közt ne is szenvedjenek… De mi lesz azokkal, akik nem is tudnának kibontakozni? “Láthatatlanok”?
Az álmaik: én az életben nem olvastam ezt a szót ennyiszer. Mint egy inszomnialabor honlapja! Jelentése: a szülő becsvágya, ambíciói. “A gyerek álmai, amiért annyit küzdött, most szétfoszlottak, mert gonosz a rendszer” (értsd: olyan iskolába akart bekerülni sok – vagy akár kevés – tanulással, ahová nem való). Az álom nem jogosít fel semmire!
“Már megvolt a helye a gimnáziumban, ismerték, kitűnő volt”: én nem reklámoznám a protekcionizmust, sem a gőgöt, kínos. Még jelentkezni sem kellett most, majd két hét múlva! Van egy erre vonatkozó közmondás is…
Honnan tudom én, mennyit tanult, mennyivel több erőfeszítés neki a négyese, mint másnak az ötös? Ez nem számít, és csak az eredményes erőfeszítés játszik. És igen: penge gyereknek kevés is elég, de hogyan lehetne ez másképp? Közismert tény. Inkább azon dolgozz, hogy ne legyen hamis képed a gyerekedről!
A felvételi NEM teljes emberként értékel, a gyenge eredménytől nem “kuka az egész gyerek”, és nem dőlt el végleg a jövője sem. Csak nem kerül olyan helyre, ahova nem való. Te hiszed ezt, hogy a teljes lénye semmisült meg, nektek volt ez ennyire fontos. Én sem sírtam a fiam 39 és 37 pontján tavaly, se nyilvánosan, se sehol. Rengeteg jó iskola van a középmezőnyben!
Ezen a kétszer negyvenöt percen múlik minden: nem. Van most észrevételezés, lehet több iskolát megjelölni, lesz szóbeli, és az egyik suliba biztosan be fog kerülni, mert tanköteles. Van továbbá vitt pont, duplázás és súlyozás, méltányosság, póteljárás és később átjelentkezés is.
Mindenki hibás: a rendszer, a tanár, a szakszolgálat, ami nem adott papírt, Lackfi János, az OH, a feladatlap, a jó tanulók, azok szülei, a nyavalygást unó szülők, mert “beletörődnek a fos oktatásba”. Nem az oktatás a fos: a kudarc miatt projektálsz. És persze mindezért is a Fidesz, a veszekedéseitekért, a ziziségedért, a gyerek mentális állapotáért, az egész elrontott életedért. Helyben vagyunk, de hát ki hitte, hogy ez nem erre megy ki? Mindez azért, mert a gyereke nem volt annyira élelmes, önálló, talpraesett, mint remélte, és nem készült eleget, vagy akár sokat készült, de nem jól.
Itt jegyzem meg, hogy még a sok készülésbe is csúszhat hiba. Méregdrága, Zoomon oktató magántanár is olyan blődség miatt háborgott és fogalmazott arasznyi levelet az OH-nak, hogy négyen magyaráztuk, ne tedd, nincs igazad, ez nem is bonyolult, nem lehet ezen a szóalakon (ezen így legalábbis) egyszerre többes szám jele és biroktöbbesítő jel is. (Birtokjelesen lehet: tanulókéi, de azon meg birtokos személyjel nincs.) A dermedt kérdésem: te ezt nekik így tanítottad?szépség, e, i, k??? Az előző előtti posztban idézett, fényes magántanári vállalkozást üzemeltető férfiú volt ez, aki komolyan érvelt, hogy nem két jel van a szépségeikről szóalakban, hanem három, kioktatta a hivatalt, és hergelte a szülőket is, a vizsga megismétlését követelve.*
ADHD gumicsacsi: nem figyel, nehezen motiválható – értjük, nem tanult, nem érzi jól magát az iskolában. Az oka mindegy, ez az eredmény.
Esélyegyenlőséget mond, de a figyelmetlenség, képességhiány, hátrány jutalmazását kéri, és úgy érti, hogy az ő gyereke is járhasson olyan színvonalú iskolába, amelyet nem ugrott meg (a sportban ugyanez: az nem is ember, aki nem nádszálvékony vagy izmos? A sportban, legalábbis a versengésben a kiválóság számít).
Nem érzik, ez a követelőzés mennyire mélyen méltánytalan azokkal szemben, akik sokat és eredményesen készültek. Ki essen ki, hogy a te gyereked bekerülhessen? A nagyszerű képességű gyerekek is izgultak, ők is tanultak, nekik se volt könnyű!
Ki a hibás? Empatikus vagyok (bár ez sem dolgom idegenekkel), tehát megértem én a lelkiállapotot, egészen addig, amit nem kezdik dühös gyűlölettel ostorozni a követelményeket, magát a magyar nyelvet, a tanárokat, az OH-t, a “társadalmi igazságtalanságot”, az “elit” családokat, Lackfi Jánost. Onnantól lúzer és manipulatív műsor az egész.
Szociokártya, az elit iránti gyűlölettel: “ha egy gyerek nem születik művelt, finom családba, vagy izgulós (debilizáló stressz), netán borsodi és nem érhető el az erős általános iskola, sem a magántanár, az mélyen igazságtalan”. Mindezt Budapestről, természetesen… a saját, közepes teljesítményű gyerekét akarná elitgímibe bejuttatni a borsodi gyerek hátán (kis Lázár-áthallással mondják most, de van közmunka-emlegetés is). Úgy van: aki nem olyan közegből jött, annak nem fog sikerülni, esetleg isteni szerencsével. Ezért vegyen vissza mindenki más is? Fokoznám a hangulatot: nemhogy az életkörülmények, a szülő döntései számítanak, még az öröklött adottságok is. A gyereknevelés felelős, lemondásokkal járó meló, és ha hiányoznak feltételek, akkor még keményebben kell, vagy beérni a perspektívátlansággal. A stresszre az a válaszom, hogy ti stresszeltétek a gyereket az állandó felelősséghárítással, szidjátok a tanárt, vádaskodtok. Ez kiderül a wmn hisztis “cikkéből” is: a szülő a gyerekkel együtt betegszik bele, megy a mentális ingyombingyom. Tényleg ijesztő, hogy ennyire átengedi az egész lényét a felvételinek, hónapokra. Mennyire lehet lusta vagy küszködő ez a gyerek? Miért nem bízik benne? Nincs a teremtésben más vesztes:
https://wmn.hu/vim/66475-kozepiskolai-felveteli-oktatas-olvasoi-tortenet
Téli éjszakákon át tűnődtem, honnan lesz még erőm április végéig úgy csinálni, mintha nem az idegösszeroppanás szélén állnék a tehetetlen dühtől… és ugyan sikerült túlélnem ezt az egész hajcihőt, de most, hogy ismét több fórumon szembejön a középiskolai felvételi témája, már biztosan tudom, hogy még évekig fogok az emlékbetörések hatására bárhol, bármikor összerázkódni,
Az én stratégiám, és ezzel nem bolondultam bele három gyerekkel sem: katona vagyok, tudom, mi a feladat, tudom, nem csak rajtam múlik, megteszem, amit tudok, megteszi ő is, amire rá tudom venni (lassan ír), megyek előre, bízom a képességeiben. Belehalni nem érdemes, remélem a legjobbakat, küzdök még utána is (észrevételezéssel most is csikarok ki pontokat még sokaknak, pro bono), aztán pedig elfogadom, ami lett. Hogy nem jár az Apáczaiba a gyerekem, pedig jó lett volna. Soha nem éreztem gonosznak a rendszert, csak egyszer egy osztályfőnököt inkompetensnek.
De “szakértő is írt: https://wmn.hu/ugy/66473-kozepiskolai-felveteli-igazsagtalan-magyartanar-szemevel
Minden szar és azoknak kéne kedvezni, akik nem csinálják, nincs kedvük, szét vannak esve:
A középiskolai felvételi rendszert a jó képességű, motivált, jó mentális állapotban lévő nyolcadikosok számára tervezték. Az összeállítói, akiket nem ismerek, és semmi rosszindulatot nem feltételezek róluk, bizonyára nem veszik figyelembe, hogy ilyen gyereket alig találni ma az iskolákban.
Úgy van. Miért, büntetni vagy mellőzni kéne a jókat? Miért ne őket választaná a legjobb gimnázium? És ha egy másikat választanának, mit érezne az, akinek ott lenen a helye, mert jól teljesít?
Azért valahogy megtelnek mégis a gyakorlógimnáziumok, és nincs hiány később ügyvédekből és vállalatvezetőkből sem.
Szimpátiát, empátiát azért nem kaptok, mert rossz a kiindulópont (nem igaz, hogy a gyerek “okos, csak lusta”: az okosságnak része egy bizonyos motiváltság, fegyelem is). Mert másokat minősítgettek és tévúton jártok: a tanulság nem az, hogy az OH a gonosz és a felvételi a szar, hanem elkélne egy kis belátás, hogy ebben mi a ti részetek. Sokaknak sikerül ez is, ha a vizsga nem is.
Nehéz feldolgozni a kudarcot, de az a nem mindegy, mit kezdesz vele. Lehet annyit mondani: ezt elszúrtuk. Nem csak a ti hibátok. De nem is fogja nektek az állam, a rendszer megoldani.És a csak megutáltatják a gyerekkel is csak zsarolás, ahogy ti mondjátok.
Nekem tanulság: a szófajokat még, még, beleértve nagyon gondosan a névmások fajtáit, az igeneveket, minden viszonyszót. Igekötős igék helyesírása, ezredszer is: a szövegalkotásnál egy ilyen tévesztés után ugrik a pont. Írni tartani többet, és onnan közelíteni meg a nyelvtant. Szókincs: nem tudják, mi az, hogy méla, bősz, csenevész.
* Ez álljon itt, mert akkora szégyen: teljes tévedés a tartalmi állítás, nem többesjel van a szóban, hanem -ei birtoktöbbesítő jel (ami öt alakban fordul elő: -i, -ai, -ei, -jai, -jei) és -k T/3. birtokos személyjel. Mindez könnyen ellenőrizhető: tankönyv, netes nyelvtanok, Sulinet, egyetemi képzés anyagai, versenyfeladatok.
Központi Felvételi 2026
Márton Rétlaki
Az imént az alábbi levelet küldtem az Oktatási Hivatalnak:
Tisztelt Oktatási Hivatal!
Ezúton szeretném felhívni a figyelmüket a 2026. január 24-én tartott középiskolai magyar felvételi 8. feladatával kapcsolatban felmerült problémákra, amelyek túlmutatnak a feladat hibáján, és komoly szakmai, valamint morális dilemmákat vetnek fel.
Háttér:
2026.01.24-én közel 11.000 hatodik osztályos írta meg a középiskolai magyar felvételihez az Oktatási Hivatal által elkészített, ellenőrzött és kiadott központi feladatsort.
A 8. feladatban három szó szerkezetét kellett és összepárosítani az 5 megadott szószerkezeti felépítésből a megfelelő hárommal: „asztalkákban”, „nagyobbakról”, „szépségeikről”.
A megadott szerkezetek a következők voltak:
szótő + képző + jel + rag
szótő + képző + képző + jel + rag
szótő + jel + jel + rag
szótő + képző + jel + jel + rag
szótő + képző + rag
Két szó gond nélkül párosítható volt a következő módon:
asztalkákban → szótő + képző + jel + rag
nagyobbakról → szótő + jel + jel + rag
A Javítási-értékelés útmutató szerint a helyes megoldás a „szépségeikről” esetében:
„szótő + képző + jel + jel + rag”.
Ennek a szónak azonban nincs a felsorolt szerkezeti felépítések között megfelelő párja.
A helyes megoldás ugyanis:
szép → szótő
szépség → -ság, -ség elvont főnév képzője
szépsége → birtokos személyjel
szépségei → -i birtoktöbbesítő jel
szépségeik → -k többesjel
szépségeikről → -ról, -ről határozórag
A helyes szerkezet így a „szótő + képző + jel + jel + jel + rag” lenne.
A legjobban erre a Javítási-értékelés útmutatóban megadott „szótő + képző + jel + jel + rag” hasonlít, azonban ebből egy „jel” hiányzik. A feladat tehát hibás, és a Javítási megoldási útmutató is az. A diákok dilemmahelyzetbe kerültek: vagy ignorálják a feladatleírást, vagy hibás választ adnak.
A diákok nézőpontja
A feladat hibája miatt a vizsgázók négy, egymástól eltérő helyzetbe kerülhettek:
A hibát felismerő diákok – Ők észlelték, hogy a harmadik szóhoz (pl. „szépségeikről”) nincs megfelelő párosítás a megadott szerkezetek között. Ez a felismerés perceket vett el a megoldási folyamatból, hiszen a feladatkiadás hibátlanságába vetett hitük és saját tudásuk között őrlődtek. Az emiatt elvesztett időt más feladatoktól vették el, ami konkrét esetben például azt eredményezte, hogy a diák nem tudta befejezni az érvelését, így 5 pontot veszített. Esete nyilván nem egyedi. Kérdés, hogy ezt az időveszteséget hogyan lehetne kompenzálni, hiszen a hibás feladat törlése vagy arra maximális pontszám kiosztása ezt nem orvosolja.
A legközelebbi megoldást választók – Sokan a lehető legközelebb álló, de szakmailag hibás megoldást írták be (két jel a megadott morfémasorban). Ha ezt a választ elfogadják, azzal hibás válaszra adnak pontot, ami szakmailag és morálisan is támadható. Megjegyzem: mit üzen az a felnövekvő nemzedéknek, hogy a szakmaiság és az érvényesülés között kénytelen választani?
A párosítást elhagyók – Akik felismerték a problémát, választhatták azt, hogy csak két szót párosítottak össze a megadott morfémasorokkal. A Javítási-értékelés útmutató szerint azonban ők nem kapnak pontot, miközben valójában ők jártak el helyesen, ráadásul szembe kellett menniük a feladatlap sugallta tekintéllyel. A Javítási-értékelési útmutató (!) szakmaiságukat és bátorságukat pontlevonással honorálja.
A problémát nem érzékelők – Azok jártak a legjobban, akik nem érzékelték a hibát, vagy kihagyták a feladatot, így időt sem vesztettek. Ez paradox helyzetet eredményez, hiszen az időveszteség főként azokat sújtotta, akiknek a tudásszintje a legmagasabb, mégis ők szenvedték el a legnagyobb hátrányt. A fenti felvetések továbbgondolhatók: mit üzen ez?
A javító tanárok nézőpontja
A fentiek alapján úgy tűnik, hogy az elkövetett hibának jelenleg nincs olyan megoldása, amely minden szempontból igazságos lenne.
1. Ragaszkodás a Javítási-értékelési útmutatóhoz
Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva nyilván lesznek, akik a Javítási-értékelési útmutatóhoz ragaszkodva javítanak majd. Ezzel egy hibás megoldásra adnak pontot, ugyanakkor jogos ponttól fosztják meg a feladatot helyesen megoldókat. Ez második körös eljárások sokaságát fogja generálni. További következménye lesz a sokat szidott rendszer további szakmai és morális erodálódása a köztudatban. És persze a javító tanáré is, aki „a szabály az szabály”, a központi utasítást kell követni” elve szerint működik.
2. Maximális pontszám adása a teljes feladatra
Ezzel látszólag senkit nem ér hátrány, viszont ezzel a megoldással az egyenlő elbírálás sérül, mert ugyanazt a pontszámot kapja az is, aki megoldotta a feladatot, és az is, aki nem. Sérül a tudásszint felmérésének elve is, hiszen ez a megoldás nem tesz különbséget a tanulók tudásszintje között. Egy javító tanárnak ekkor szembe kell mennie a központi Javítási-értékelési útmutatóval, és ilyen megoldásra nincs hatásköre.
3. A feladat törlése
Ebben az esetben, ugyan kiveszik a hibát a feladatlap szövetéből, viszont a megoldás ugyanazokat a problémákat veti fel, mint az előző. Ráadásul a pontszámítást is érinti, hiszen így az elérhető maximális pontszám 49-re csökken. A javító tanárnak ekkor is szembe kell mennie a központi Javítási-értékelési útmutatóval, ráadásul a pontszámmal kapcsolatban még inkább semmiféle hatásköre nincs.
4. A helyes megoldás jutalmazása
Szakmailag talán ez a legelfogadhatóbb megoldás. Így a javító tanárnak szintén szembe kell mennie a központi Javítási-értékelési útmutatóval, hiszen az egy hibás megoldást rögzít. Mellesleg a Javítási-értékelési útmutató korrekciója az összes esetben elkerülhetetlen.
Az eltűnt idő nyomában
Az összes megoldás gyengéje, hogy a problémára érzékeny tudásszintű diákok hibás feladatra fordított idejét nem kompenzálja, miközben nem lehet elmenni amellett a lélektani szituáció mellett, amit egy ilyen nyilvánvalóan hibás feladattal való szembekerülés jelent a felvételi írásbeli időnyomása alatt.
Hogyan lehet kompenzálni ezzel a tanulókat?
Pótteszt íratása
Megoldást jelenthet a felvételi írásbeli újbóli megíratása. Ez lenne szakmailag és morálisan a legtisztességesebb megoldás: mindenki tiszta lappal indul. Ugyanakkor a szervezési és egyéb okok miatt nem gondolom, hogy ezt az Oktatási Hivatal fel merné vállalni, és valószínűleg a szülők körében sem lenne túl népszerű, hacsak nem önkéntes.
A hosszú távú megoldás: Olyan tesztalkotási folyamat létrehozása, ami kizárja az ismétlődő hibákat a felvételi feladatlapon. Ez nem oldja meg a pillanatnyi problémát, viszont elkerülhetetlen és halaszhatatlan.
Kérem, hogy az Oktatási Hivatal és egységes megoldást biztosítson. A döntése során vegye figyelembe:
a hibát felismerő, tudatosabb diákokat ne érje hátrány,
az időveszteség problémáját valamilyen módon kompenzálják,
a döntés szakmailag és morálisan is védhető legyen,
a vizsgázók ne szenvedjenek hátrányt a feladatkiadás hibája miatt,
a jövőben pedig szigorítsák a feladatsorok ellenőrzési folyamatát, hogy hasonló helyzet ne fordulhasson elő
Csak remélni tudom, hogy a Hivatal átláthatóan és igazságosan kezeli ezt a helyzetet, és minden érintett vizsgázó számára méltányos megoldást talál.
Tisztelettel:
Rétlaki Márton
csak az olvassa. én szóltam 
“…én nem is tudom, hogyan lehetne itt kezdeni egy ilyen reformot…”
Nézzünk körül a világban és a sikeres, jól működő modelleket próbáljuk követni. Ilyen pl. a finn, amit véletlenül elsőkézből ismerek, viszonylag jól.
Jó illusztráció ehhez a Partizán kisfilmje, amit egy finn általános iskolában készítettek pár éve…
Egy biztos. Az oktatásnak esélyegyenlőséget és lehetőséget kellene biztosítania mindenkinek, státusztól és származástól függetlenül. A jelenlegi rendszer az egyenlőtlenséget termeli újra és diszkriminál. Kizárólagos és nem befogadó…
KedvelésKedvelés
Jól ismerem ezt az állítást, amelyet most a csalódott szülők hangoztatnak. Kár, hogy amint közel megyünk a gyakorlathoz: mit kéne tenni, hol kezdjük, a nagy szavak elperegnek a semmibe.
A finneké teljesen más társadalom, értékrend. Semmilyen reformot nem lehet végigvinni az érintettek beleegyezése, sőt, lelkes helyeslése nélkül. Ebben az országban keserves emlékezetűek az egyenlősítő törekvések, el is buktak.
A most balhézó szülők amúgy sem egyenlőséget, társadalmi közjót akarnak, hanem csakis a saját gyereküket bejuttatni jobb helyre, mint amilyet megérdemel, és a nyilvánvaló kognitív disszonancia leplezésére kell, hogy “nem jó így a rendszer, nem elég humánus”. Ezt onnan tudom, hogy pont a mindenkinek esélyt adó kompetenciaalapú felvételi a mumus, és azzal jönnek, hogy a gyerek “okos, szorgalmas”, “színkitűnő”. Nem tudják elfogadni, hogy ott, akkor szombat délelőtt tiszta lap van, nem számít a kitűnő, és az ott elért pont általában az összpontszám felét teszi ki.
Nem vigasztalná őket, hogy “a reform révén a te jómódú, okos gyereked ugyan kevésbé intellektuális közegbe kerül, de a falusi gyerek több esélyt kap”. A finnek sem tudják kiradírozni a versengést, lényegében ugyanolyan kapitalista, meritokrata társadalom, a fő különbség, hogy annyi a pénzük erre is, mint a pelyva. Még soha nem sikerült semmit lemásolnunk, amihez jóval több pénz kell, mint amennyi van, és ha mondjuk kapnánk erre a célra forrást (norvég alap, Soros stb.), akkor is ellenállás lenne, mert tudatilag szűkek a magyarok.
A kompetenciaalapú mérés is korszerű változás volt, a kétszintű érettségi, Bologna is, a tömeges gimnázium is, aztán hogy ki vannak akadva: “Lackfi nem is volt tananyag”. (Pont ez a lényeg: nem lehet magolni, ismeretlen szövegen mérik a kompetenciát.) Nem érdekli őket a közjó, nem is értik, őket a saját gyerekük érdekli csak. Ezek a sopánkodó szülők lennének a legjobban felháborodva, ha csökkennének a különbségek, és bárki bemehetne abba a szentélybe, ahová, ugye, csak a saját gyerekük való.
Figyeltem évekig a tendenciákat, szülőként, tanárként, most elmondom, mi történt, és jövőre is ez lesz. Sok érzékeny, kedves, intellektuálisan legalábbis nem zárkózott nő az elmúlt tíz évben felszívta a lakossági balos, wmn-típusú érzékenykedést (nem csak ott van, más fórumok is terjesztik): a kövér gyerek nem sovány, de ő így tökéletes, a sport nem fontos, a gyerek más, de mindenki más, de az övé a legmásabb, neurocsiribiri, allergiák, panaszkodás a “rendszerre”. Szegényekre hivatkozó, városi, kibélelt életű, csak kicsit zakkant nők, “személyes élmény”, nyálas lelkizés, de nincs szilárd, stabil, okos, jókedvű minta, anyu Szentesit olvas és tinderezik. Az új főszerkesztőnek se fogalma, se gyereke.
Ez a nőtípus most nem érti. A wmn stb-n sulykolt álbaloldali, álprogresszív mantra azok siráma, akiknek nem tetszik a kiválóság létezése és jutalmazása, mert a saját gyerekük nem váltja be a reményeiket, ő nem fog ugyanolyan elit helyre bejutni, mint hajdan a szülő. Két éve antiintellektuális hergelés ment a gyerekeiért állítólag aggódó Szabó Anna Esztertől Móra Ferenc ellen! A fő érv: tragikus események vannak a Kincskeresőben, ő se szerette. Íme az eredmény. Lelkileg zavaros, mindennel elégedetlen, neten tündökölni vágyó szülő mint véleményvezér, a kárvallottak pedig 50 pont alatt teljesítő, irodalmias kifejezéseket hírből sem ismerő, szorongó gyerekek özöne. Apa sehol, anya önkéntes ADHD-s, talpig elégedetlen, kommentekben okoskodik, hadakozik, nem stabil a család. Felmondtak minden divatos mantrát a rossz testbe születéstől indigó gyereken át a neurodiverz valóságkenegetésig. Csak lelkizésre, helikopterkedésre tellett, a szókincs, olvasás, színház, versritmus szerves megszerettetésére nem. A gyerek mentális nehézségének nevezik, hogy marják egymást apával, vagy elfogytak a nevelési eszközeik, és a gyerek bezombult, ellenáll, már nem érdekli semmi. Ennek tetejébe jön a szerény képességű, nyelvtant tessék-lássék módon tanító, kiégett tanár, aki a szülői lojalitásra adja meg az ötöst.
Ott volt az a rengeteg helyzet, kengurutól-bólyaitól kezdve kompetenciamérésen át az ingyenes próbafelvételikig. Időprés, de nincs akkora tét. Lehetett volna gyakorolni. Kihagyták, nem vették komolyan. A 45+ pontos felvételi azoké, akik egy anyanyelvi Bólyain továbbjutottak érdemi részvétellel legalább az iskolából.
A kiválóság léte, jutalmazása, a kiválóak kiemelkedése nem antidemokratikus. Nincs mit csodálkozni, ha a figyelmes, művelt, gyerekeiket gonddal nevelő szülők az anyanyelv gazdagságát, a kultúra szeretetét adják tovább, és ez pont nem anyagi kérdés. Hamis, tipikusan magyaros, Szomszédok-stílusú szembeállítás a “gonosz, könyöklő elit” és “sóvárgó, okos szegény gyerekek”. Az értelmiségi, valóban szellemi értékrend mindig meglátszik a diákon. Te magad légy intellektuális, játsszatok közmondásokkal, csacsi-pacsit, olvassatok ritmizálva Varró Danit – és mindezt kicsi kortól, idegbeteg célorientáltság nélkül! De te, kedves sopánkodó anyuka, magad sem érted a nyolcadikosoknak szánt feladatot!
KedvelésKedvelés
A matematika feladatlapról is ennyi vita van? Vagy ahhoz még annyira se ért senki.
KedvelésKedvelés
Vanogat, Dorka nagymamája például áldozatul esett az “akkori” (‘jövőbeli’) jelző révén a népharagnak, ami megint nyelvi értetlenség, nem tudnak olvasni. De a matekot szidni nem elegáns, nem is szokás, a “semmirekellő bölcsészek” kapnak, és a nyelvi, irodalmi műveltség alkonyát éljük. Arra emlékeznek csak, hogy bár nem tudjuk, mire gondolt a költő, csak valamit bele kell magyarázni, amit a tanár lediktált, a rím véletlen, pláne a szótagszám – így mi lettünk a hülyék.
KedvelésKedvelés
“A finneké teljesen más társadalom, értékrend. Semmilyen reformot nem lehet végigvinni az érintettek beleegyezése, sőt, lelkes helyeslése nélkül. Ebben az országban keserves emlékezetűek az egyenlősítő törekvések, el is buktak.”
Lehet, hogy érdemes lenne abba az irányba törekedni, látva az eredményeket, és nem a kifogásokat keresni…
“Ezt onnan tudom, hogy pont a mindenkinek esélyt adó kompetenciaalapú felvételi a mumus, és azzal jönnek, hogy a gyerek “okos, szorgalmas”, “színkitűnő”. Nem tudják elfogadni, hogy ott, akkor szombat délelőtt tiszta lap van, nem számít a kitűnő, és az ott elért pont általában az összpontszám felét teszi ki.”
Sajnos nincs tiszta lap, az oktatás egyenlőtlensége miatt a felvételi valójában ezt az egyenlőtlenséget méri és validálja. Gyönyörűen látszik a statisztikákon az eltérő ORSZÁGRÉSZEK eltérő átlaga! Pont ez szüli, a “dehát az én gyerekem színötös!” típusú döbbent értetlenséget, hogy a szülő abban a tudatban, tévhitben él, hogy az oktatáshoz egyenlően fér hozzá mindenki, vagyis a gyereke ötöse ugyanazt tudást takarja, mint bárhol az országban, ami sajnos nyilvánvalóan nincs így és ez bizony a rendszer hibája!
“A finnek sem tudják kiradírozni a versengést, lényegében ugyanolyan kapitalista, meritokrata társadalom, a fő különbség, hogy annyi a pénzük erre is, mint a pelyva.”
Igen, meritokrata a társadalom. Ilyen társadalmat egyenlő esélyeket biztosító oktatás UTÁN lehet építeni! Az oktatási rendszerük még csak véletlenül sem versenyalapú, differenciált és inkluzív. Külön hangsúlyt fektetnek arra, hogy az ország különböző részein működő iskolák a lehető legegyenletesebb és természetesen legmagasabb színvonalon működjenek. Arra is külön hangsúlyt fektetnek, hogy az elit ne koncentrálódhasson a lakóhely szerinti körzetes iskolákban, erre külön társadalom-mérnökösködési módszeruk is van! Természetesen így sem tudják tökéletesen kizárni- kiszűrni az egyenlőtlenséget, de amennyire csak tudják csökkentik, mert fontosnak tartják, hogy mindenki egyformán a lehető legmagasabb színvonalú oktatáshoz férjen hozzá!
Pénz mindig arra van, amire akarjuk, hogy legyen. Itthon inkább labdarugdosó stadionokra volt, EZERMILLIÁRDOS mértékben, sajnos!
KedvelésKedvelés
Kívülről tudom az összes magyarnarancsos, telexes szöveget, az elmúlt éveimben elképesztő élmény volt ezeknek a képmutatására és csalókaságára ráébredni. “érdemes lenne abba az irányba törekedni” Ezt ki csinálja, hogyan?
Az egyenlősdi mindig azt akarja, hogy a legjobbak színvonala csökkenjen, és ne legyen becsülete az erőfeszítésnek. nem emel fel, hanem eltömegesít, minden nyafogásra pontot ad.
Én biztos nem keresek kifogásokat, soha nem is háborogtam, akkor sem, amikor nem sikerült jól a gyerekeimnek valami. Nincsenek nagyképűen nagyívű vízióim random szülőként a rendszerről, ha lenne, az iskolát ostoroznám, nem az OH-t és főleg nem a Facebookon. Én nem gondolom, hogy jár a gyerekemnek az, amit nem harcolt meg. Ez a COVID-nemzedék, nem tudnak írni, a szüleik is teljesen szét vannak esve. Felzárkózás helyett az indigógyerek, transzgenerációs trauma, neurocsiribiri stb. magyarázatra tapadtak, hogy ne kelljen konfrontálódni a gyerekkel, sem külön foglalkozni vele. Nem is kell, de abból okos gyereknél közepes, átlagosnál meg gyenge pontszám lesz. Amilyen öntudattal mondogatják a legjobb sulikat, hogy “az az álom”!
Én csak megmagyarázom, mi zajlik. Nincs a kezemben hatalom, nem én döntök. A panaszaidat írd az OH-nak vagy Pintér Sándornak!
A magyar gyereket az motiválja, ha éles a tét. Minden másból: megértés, érzékenyítés, iskolapszichológus előadása, körjáték… nihilista káosz lesz. Nagyon ritka sziget a lelkes, alternatív iskola, de az ott végzetteknek gyakran siralmas a kompetenciájuk, nehézkes az átjárás. Közben mérőverák adnak tippeket, mi mindent kéne még az ideológiáik jegyében sulykolni az iskolákban a tananyagon felül…
Az elitgimnáziumokat nyugodtan tekintsd zseniképzőnek, tehetséggondozásnak, úgy nem fáj annyira. Az a felhős Parnasszus, nem az elvárhatóan jó iskola. A legkomolyabb eredményem, hogy a lezüllött iskola hatodikosa válogathatott végül négy ilyen közül, de ahhoz az ő éles esze, figyelme kellett, és még hat hónap, heti két alkalom.
“Ez bizony a rendszer hibája”
Mennyire olcsó, bármire ráhúzható ez! Mindenre ezt mondják, nem tűnt fel?
Véletlenül sem az inkompetens, kiégett, megúszós tanár hibája, aki maga sem érti a biroktöbbesítő jelet (és ez egy sztártanár volt)? A nagymagyarkodást honoráló vezetőé, aki túl öntörvényűnek ítéli a valóban kompetens, népszerű tanárt, és kicsinálja? (Szerencsére felfele buknak.)
Véletlenül sem a gyereké, aki húzta a száját, nem figyelt, anyuka mindent leigazolt, megírta az olvasónaplókat, és BTMN papírral takargatja, hogy soha nem ér rá a gyerekére, aki emiatt szétesett, éjjelekig gamerkedik, hullafáradt?
És nem is a soha nem mondókázó, “mese” címén a gyereket a Spongyabob és Disney elé ültető, igénytelen szülőé? Aki maga sem vette a fáradságot, hogy egyáltalán felfogja, mit kérdez a feladat, de véleménye van, mert az ő gyerekének nem sikerült. Bárhol is van a határ (“jó, elfogadjuk, hogy a test a lélek temploma”), mindig többet akarnak.
Nyilvános forrásokból, megoldókulccsal készülhetett bárki napköziben, szülővel, nagyobb testvérrel, ismerőssel, csalogatónak szánt központi alkalmakon. És nem az OH-t kéne basztatni most, hanem tavaly kellett volna jelezni és ostorozni az általános iskolát, hogy Klári néni nem tartja meg a nyelvtant, hanem arról regél, hogy a szomszédjában lakott Ágh István.
Nem akarok nagyon izé lenni, én is elütök gyakran, de te most alany-állítmányi rész közé tettél vesszőt. Önmagában probléma az, hogy olyan szülők, tanárok ostorozzák moralizáló stílusban, társadalmakra, közjóra hivatkozva, dörgedelmekkel, álintellektuális hangon “a rendszert” (pont mint Angéla a “patriarchátust”!), akik nem tudnak rendesen írni (vö. a Facebookon Nikolics Patrik “kolléga” átkozódásai: huszonöt évvel fiatalabb, vidéki tanárképzőre járt, nem érvel, de engem akar a magas lóról leszállítani). Szimpatikus a keserű szülőkkel együtt jajongani. De biztos vagyok benne, hogy ennél értelmesebb emberek ülnek az oktatásirányításban, és ők a realitással is tisztában vannak, mert ötletelni könnyű, de íme, a kompetenciaalapú mérés se jó. A végső, ám eltitkolt cél, hogy az éles észnek és a gyakorlásnak ne legyen becsülete. Erre kell az álbalos szöveg. De ez a tehetségtelenek forradalma.
Én azt is szóvá tettem, amikor magyar nyelvi OKTV-be csúszott helyesírási hiba. Kínos. Szerintem mindenki képezze magát és a gyerekét, igyekezzen, és csak aztán ostorozza a rendszert.
Én nem a levegőbe beszélek, rengeteg gyereket hoztam fel kezdetleges szintről, többeket jelképes összegért, van, akit 42-44 pontra, és idén is megírom a jelen ötödikeseinek, hetedikeseinek, mi a tanulság. De a megúszós szakpolitizálás nem segít. Pont az operál kifogásokkal, aki tét nélküli elvi magyarázatokkal jön már egy hete, miközben volna konkrét teendő, a gyerek ma is ott ült a pótalkalmon.
KedvelésKedvelés
A COVID mindenhol érintette ezt a generációt, ezt kivehetjük ilyenformán az egyenletből anélkül, hogy érdemi eltérést kapnánk.
A jelenlegi oktatási rendszer sajnos évtizedek óta rossz és egyre rosszabb eredményeket produkál nemzetközi összehasonlításban, lásd PISA mérések pl. Tehát az biztos, hogy rendszerszintű változásra lenne szükség! Igen, ehhez sok pénzt kell az oktatásba fektetni, mondjuk látványberuházások helyett. Erre is évtizedes tapasztalat van már, hogy azok az országok lettek sikeresek az elmúlt fél évszázadban, amelyek érdemben sokat költöttek az oktatásra.
Írod, hogy “kiégett, megúszós, inkompetens tanár”. Ez önmagában a rendszer tünete, látlelete! Az alapoktól, a tanárképzéstől kellene újragombolni ezt a kabátot, már évtizedek óta, majd tovább, a tantervtől az iskolarendszerig bezárólag. És a legkevésbé sem lenne szégyen tanulni azoktól, akik ebben előttünk járnak és sikeresebben csinálják!
“Nincs a kezemben hatalom, nem én döntök. A panaszaidat írd az OH-nak vagy Pintér Sándornak!”
Itt valami félreértés van, én nem kértem rajtad számon semmit, nem kell magyarázkodnod, vagy védekezned.
“De a megúszós szakpolitizálás nem segít. Az operál kifogásokkal, aki elvi magyarázatokkal jön, már egy hete, miközben volna konkrét teendő, a gyerek ma is ott ült a pótalkalmon.”
Egy rossz, diszfunkcionális rendszerben a konkrét teendő a rossz, diszfunkcionális rendszer jobbító szándékú kritizálása, szerintem…
KedvelésKedvelés
“A COVID mindenhol érintette ezt a generációt, ezt kivehetjük ilyenformán az egyenletből anélkül, hogy érdemi eltérést kapnánk” Ez nem igaz, mert akinek a szülő sem segített, az exponenciálisan durvább hátrányba került, csak több munkával tudott (volna) felzárkózni, és nihilista lett, folyamatos a kudarc. Nem értik a mondatokat! Nem ismernek ilyen szavakat, mint fortély, bősz, csenevész! És emiatt is az OH-ra mutogatnak, holott az ilyen felvételiken derül ki, hogy nekik a betűk is gondot okoznak.
“Itt valami félreértés van, én nem kértem rajtad számon semmit, nem kell magyarázkodnod, vagy védekezned.” Nekem írtad, hogy kifogást hoztam. Ez a saját véleményem, én nem azt mondom, amit az oktatásirányítás. Nem magyarázkodom, miért tenném? Nem én nem tanultam, nem én ostorozom a “teljesíthetetlen” elvárásokat. Pláne nem az OH-t, de még az általános iskola szemétségeiről is hallgattam. Nem értek egyet az össznépi sopánkodással, és rámutatok a lebegő jellegű érveidre.
“Írod, hogy “kiégett, megúszós, inkompetens tanár”. Ez önmagában a rendszer tünete, látlelete! Az alapoktól, a tanárképzéstől kellene újragombolni ezt a kabátot, már évtizedek óta, majd tovább, a tantervtől az iskolarendszerig bezárólag. ” Oké, hajrá! Én is látom, milyenek a Patrikok, akik abból élnek, hogy férfi, tanár, de szexi! Tudod, most mindenki évtizedes távról beszél, de valójában amint benyomta valahova a gyerekét, nem érdekel senkit az egész.
Ki kezdje? Hogyan? És ugye csak az általánosra írod az egyenlőséget, 14 fölött már lehetnek tehetséges gyerekeknek való intézmények? Egészen kiváló tanárképzésem volt, értem, mi a feladat, szerintem igenis mér a felvételi, a haszna az, hogy nem kényszerít lustább, közepes képességű vagy gyakorlatias gyerekeket elméleti, agyas képzésekbe. Kár itt társadalmi okokat keresni, amikor a szülők értékrendjéről és döntéseiről van szó. Én magam rimánkodtam a taxis apukának, ne gáncsolja a gyerekét, engedje gimnáziumba, folyamatosan azt hallotta, ez fölösleges, nem figyelt, nem tanult. Szerinted a rendszer a rossz?
Három közeli barátom tanár, ők se ezt ostorozzák.
Szerintem nem mindenestül és nem teljesen diszfunkcionális a rendszer, ez így csúsztatás. Kb. annyit állítasz, hogy legyen minden jobb, ilyen nagy szavakat könnyű leírni, de ki csinálja, hol kezdje, mikor? Nálad sokkal nagyobb elmék, akik nem csak a bajokat sorolták, buktak bele a reformokba. A versengést és a gyerekek kimenekítését nem tudod kiiktatni. Ez csak innen hangzik jól, ahol igazi nyomorral nem találkozik senki. Nem fog belemenni abba a szülő, akit érdekel a gyereke biztonsága, jólléte, hogy “az én jól nevelt gyerekem szívjon most alulszocializáltakkal, unatkozzon a szótagolással, miközben könyveket ír, nemhogy olvas, csak hogy majd 50 év múlva egyenlőbb legyen a társadalom”. A jelen rendszerben van egy helyzet, a saját gyerek felvételije, az lett volna a feladat, legkésőbb az elmúlt nyolc hónapban elkezdve, hogy a szülő kiveszi a konzolt a gyerek kezéből, és segít, ha homály a feladatlap. Jó, de a szülő nem érti, nem ér rá, meg pattog, hogy hülyeség az egész… Helyben vagyunk! Ezt hogyan oldja meg a társadalom?
KedvelésKedvelés
“a konkrét teendő a rossz, diszfunkcionális rendszer jobbító szándékú kritizálása, szerintem…”
És hát ingyen van! Bárki képes kritizálni! És nem kell felelősséget vállalni! Sem azokkal számolni, akiknek más a véleményük!
Istenem, hány ember gondolta a sima szarsemelégbüdös hozzáállással, hogy ő hasznos!
KedvelésKedvelés
Mindenesetre hasznosabb, mint homokba dugni a fejünket és ragaszkodni a szarhoz….
KedvelésKedvelés
Én ott voltam a frontvonalban, tavaly saját gyerekkel, harmadszor, és még hússzal. Idén még többel. Furcsán egybeesik a szófaji, vershallási, mondattani biztonság és a magas pontszám. A figyelmes, értelmes gyakorlás mennyisége és a vizsganapi nyugalom. Én egyenlítettem ki a siralmas kollégák okozta hátrányokat. A kudarc a tehetetlen, igénytelen szülőké is. Te a fotelből öblögeted az eszméket… és van pofád az én felületemet, olvasóimat használni, hogy a káromra megdicsőülj! Manipulatív vagy, és azt se tudod, mit kritizálsz. Dúsgazdag, bizalomalapú társadalmakkal példálózol, de te nem csinálsz semmit.
KedvelésKedvelés
“….és van pofád az én felületemet, olvasóimat használni, hogy a káromra megdicsőülj!”
Megdicsőültem volna?!?! Nem hiszem… A károdra?!?!? Téged ért valamilyen kár?
“Dúsgazdag, bizalomalapú társadalmakkal példálózol, de te nem csinálsz semmit.”
Mitől is lettek “dúsgazdagok” a finnek? Mijük is van? Erőforrás, természeti kincs? Fenyőfa, meg “ezer tó”. Szembenéztek ezzel és rájöttek, hogyha sikeresek akarnak lenni, a humán tőkébe kell fektetni. Sokat. Az eredmény magáért beszél, azt gondolom. Én, az általad is emlegetett hatalom nélkül azt tudom tenni, hogy felhívom erre a figyelmet. Ezt nem lehet eleget mondani, ha oktatásról van szó, szerintem.
“….de a gimnazistáink így is tündökölnek a diákolimpiákon.”
Az a kirakat. Az az 10-100 gyerek nem segít a rendszerszintű problémákon, amik az ország problémái is egyúttal. Lehet őket mutogatni, büszkélkedni velük, a helyzet ettől siralmas marad. Kb. mint az élsport és a társadalom egészségi állapotának a kapcsolata…
“Te azt akarod, érintett kárvallottként vagy jobb esetben levegőbe beszélő ábrándozóként, egyenlőséget emlegetve, hogy ne legyen rangja, jutalma, ha valaki éles eszű, figyelmes.”
Véletlenül sem erről van szó, te valamit nagyon félreértesz!
KedvelésKedvelés
Látod, nem tudsz képes beszédet értelmezni! Igen, az én rovásomra csinálod. Ez manipuláció. Ráadásul névtelenül.
Szerinted én strucc vagyok és a szart védem, továbbá nem ajnározom a finneket, és kifogást keresek, hogy ne lehessen változás, és szegény gyerekek szenvedjenek.
Igen, a finneknek jelentős kincseik vannak, tengerük is, protestáns etikájuk, geopolitikailag nem olyan kitettek, meg nem is bombázták őket szarrá, mint minket, sok más mellett. Nem kilencvenben kezdtek cihelődni, és nem lettek újra gyarmat akkor, amikor mi.
Te bezzeg tudod az igazat, amire, nicsak, az én felületemen hívod fel a figyelmet, használva az itteni közösséget. Sunyi, szúrogató érvekkel. Ellenséges vagy, fel se fogod, amit írok, és te bezzeg azt csinálod, ami fontos: ostorozod a szart. A fotelból. Minden szar, természetesen. Hú, ez aztán a bátorság! Okosság! De addig, amíg meglesznek a reformok, mi legyen? Évekig szimpatizáltunk a tanárokkal, akik a gyerekeket használták, követelőztek, politizáltak órán. És hogy minden szar, persze, ezt írja harminc éve az összes nagyképű, besavanyodott liberális értelmiségi. De semmi nem lett jobb, amikor ők irányítottak, épp nem akkor lett kompetenciaalapú (azaz: valóban értelmes) a mérés. Közben elemien nem érted, mit akar a felvételi, és miért pont azok lesznek a magas pontszámúak, akik.
Megjegyzem, nem a mélyszegények szülei sírnak a Facebookon, hanem városi, középosztálybeli, külföldön nyaraló, win-olvasó anyukák. Nem lehet úgy integrálni, felzárkóztatni csak az oktatás reformjával, hogy ennyi romboló tényező van. Például a szülők ezrei drogfüggők, vagy semmit nem adnak haza, vagy prostitúcióból él a család, vagy soha senki nem hitt a műveltségben a gyerek körül, csak az azonnal megszerezhetőben, megehetőben. Az ilyen szülők helyett a társadalom fizessen, korrigálja a hátrányt? Az összeset? Oxfordig és tovább?
Ha nem lenne sok nagyon jó, akkor nem volna miből kiemelkednie a “kirakat” legjobbaknak.
A baloldaliság, egyenlőség követelése ezen a lakossági szinten nem más, mint irigység, uszítás, a kiemelkedők visszahúzása, besározása. Én már megkaptam itt, hogy sajnos, sok ember szegény, éhezik, és ha nagyon azt látják, hogy én konditerembe járok, budai kávézókban ücsörgök (munka mellett), vagy síelek, akkor esetleg valaki meg fog ölni, mert ANNYIRA ELKESEREDETT és ezt meg lehet érteni… Nálam többet kereső emberek csak azért járnak ide, mert nem bírják elviselni, hogy nekem jó életem lett.
Ki adja át a helyét az elit, gyerekközpontú gimnáziumban a 22 pontot író gyereknek? És aki átadja, vele mi lesz? Hiába tanult?
És milyen lesz ott egy óra, ha valaki tizenöt évesen az olvasással küzd, miközben mások bonyolult szövegeket értelmeznek, alkalmaznak, alkotnak?
KedvelésKedvelés
“Ez nem igaz, mert akinek a szülő sem segített, az exponenciálisan durvább hátrányba került, csak több munkával tudott (volna) felzárkózni, és nihilista lett, folyamatos a kudarc.”
De ez is igaz ugyanúgy világszerte, ez sem magyar specifikum, ilyenformán a nagy képet, a magyar oktatás siralmas állapotát nemzetközi összehasonlításban nem befolyásolja…
“Ki kezdje? Hogyan? És ugye csak az általánosra írod az egyenlőséget, 14 fölött már lehetnek tehetséges gyerekeknek való intézmények?”
Természetesen a mindenkori hatalom, az oktatásirányítás. Amelyik lehetőleg NE a BM legyen, hanem az OM, mondjuk. Ahol differenciált oktatás működik, pl. Finnország, ott nincs szükség “versenyistállókra”, külön intézményekre, hiszen a tehetséggondozás megvalósul a differenciált oktatás keretein belül, lásd szintén Finnország. Az egyenlő oktatás nem egyenlően szar oktatást jelent, éppen ellenkezőleg!
“A versengést és a gyerekek kimenekítését nem tudod kiiktatni. Ez csak innen hangzik jól, ahol igazi nyomorral nem találkozik senki. Nem fog belemenni abba a szülő, akit érdekel a gyereke biztonsága, jólléte, hogy “az én jól nevelt gyerekem szívjon most alulszocializáltakkal, unatkozzon a szótagolással, miközben könyveket ír, nemhogy olvas, csak hogy majd 50 év múlva egyenlőbb legyen a társadalom”.”
Pedig ez egy létező modell, ami nem csak létezik, de remekül működik is, mint a nemzetközi összehasonlítások mutatják! Igen, drága, igen, nem értelmezhető négyéves választási ciklusokban, cserébe egy egész társadalmat és országot képes kiemelni a kilátástalanságból és szegénységből! Persze ehhez nemzeti minimumként való elismerése kellene, politikától függetlenül…
KedvelésKedvelés
Finnország már elveszítette ezt az előnyét, nézz utána. Nálunk nem épp fejlett az egyenlőség, és persze, hiba volt összevonni a minisztériumokat, de a gimnazistáink így is tündökölnek a diákolimpiákon. Tele vagyunk felemelkedéstörténetekkel, Alföldi Róbert, Grecsó Krisztián, Palya Bea. Te azt akarod, érintett kárvallottként vagy jobb esetben levegőbe beszélő ábrándozóként, egyenlőséget emlegetve, hogy ne legyen rangja, jutalma, ha valaki éles eszű, figyelmes. Ez így durva lenne, erre kell az igazságtalanság szólama – valaha én is hittem benne.
KedvelésKedvelés
“Ezen a kétszer negyvenöt percen múlik minden: nem.”
Ez így van. De van abban valami ijesztő, hogy az általános iskola-középiskola lépcsőfok az egyetlen, ami nem léphető meg újra. A rosszul sikerült érettségit meg lehet majd ismételni. Ha nem tett valaki emelt szintűt egy tárgyból (mert nem tartotta akkor fontosnak, vagy akkor még nem is volt ilyen), semmi se tartja vissza, hogy újra nekifusson. Ha nem sikerült a felvételi a kiszemelt egyetemre, szakra, újra meg lehet oróbálni (jellemzően ilyen az orvosi, színművészeti, de sokan vannak más szakokon is, akiknek másodszorra sikerült). De ez a kétszer 45 perc nem ismételhető, nem korrigálható. Egy gyerek se mondhatja, hogy jó, láttam mire megyek az eddigi hozzáállással, de most majd nekifekszem, és jövőre sokkal többet hozok ki belőle. Talán ezt érzik sokan, és ezt dramatizálják “az élete múlik rajta” szintig.
KedvelésKedvelik 1 személy
Pont ezért nem értem, miért nem készülnek okosan, miért nem figyelnek!
KedvelésKedvelés
Elindult az új nyafogási szezon:
https://wmn.hu/ugy/66567-egyetem-jelentkezes-erettsegi-palyavalasztas-tovabbtanulas-valtas-szorongas-stressz
Mi lenne, ha vészmadárkodás, pánik, politikai és érzelmi hergelés helyett valami segítőt, építőt, megerősítőt írnátok? hasznos tippeket a “vallomások”, “fájdalmak” helyett?
Innen tanulnak idegösszeomlani a turbóanyukák! A wmn hatására (illetve a hiperérzékeny, önmagát a világ közepének tartó, liberálissodó fennhordott orr közvetítésének hatására) egy generáció lett depressziós, szorongó, önjelölt mentális beteg. Ezek élvezik!
Én meg tök egyedül tanultam, készültem egész életemben, és nem az ötösért, hanem kvázi kutatni, elmélyedni már 11-ben abban, amit azóta is űzök. Szerintem anyámnak nemhogy a pályamunkám témájáról, de az OKTV-jelentkezésemről sem volt fogalma. Amikor iskolát választottam egy kisvárosban, annyit mondott, ott jó a levegő. Nemhogy nem kísért el, nem pánikolt, nem is értette a suli egyediségét. Itt meg írják szülők, hogy azért volt jó élmény az írásbeli, mert anyu felmehetett a kétszer negyvenöt perc között müzli szelettel, tartani a lelket a bajszos-ádámcsutkás fiában, anyányi lányában!
KedvelésKedvelés