irigységgerjesztés

Mivel lehet hergelni a tömegeket? Hát persze, hogy táskákkal, jachtokkal, márkás pólókkal és nyaraláshelyszínekkel. Mi más érdekli őket? Elveik rég nincsenek. A netes acsargóknál, ahogy Hont fogalmaz, “a személyiség totális hiányát az O1g helyettesíti”. Ennyi az életminőség a számukra, ilyesmikre vágynak ők is nyilván, ezt kérik számon a tolvaj bandán. Hajdan értelmezhető ellenzéki figura évek óta dobálja be a leleplezett javakat, zebrát, táskát. Ugranak rá, tépik Orbánt (aki viszont nem luxizik). Özönlenek is a hergelt lájkok. De ciki, hogy a gyűlölt politikai ellenfél is nyaral!

A magad életét építenéd, nem anyagiakra sóvárognál jóljárási kényszerben, és lenne a fogyasztáson túl bármi elved, értékrended, missziód, szellemi horizontod – nem lenne szükséged efféle feszültségelvezetésre.

Itt jegyzem meg újra: a jacht szót nem y-nal írjuk.

Az ellenzéki média sűrűn hallgat a változásokról, amelyek az angolszász világban már, a túltelítődés fázisa után lezajlottak. Ott a woke és a tömeges migráció már nem dívik, döbbent tömegek tiltakoznak a nők jogainak genderideológiai alapú csonkítása ellen. Kevésbé Trump Amerikájára gondolok, inkább a balos vezetésű britekre. Nálunk a dühödt csiribirik jogkövetelése még felfutóban van, és igen amatőr a nyelvezet, az érvelés, a cikkek, még Antoni Ritáé a legértelmesebb, pontosabban illúziót keltő, de az is elemien téves, gonosz. Még mindig le-leírják, hogy itt nálunk egyelőre nem az a probléma, hogy tömegesen műttetnék át magukat tizenévesek (majd ha az lesz, szólunk ellene!) – tehát hajrá, előre! “Mi még nem tartunk ott”: mintha ez valami optimális cél volna, ott tartani, ahonnan majd a sok visszaélés, kár, tragédia után vissza kell fordulni. Éppenséggel tanulhatnánk abból, miféle gyakorlatokhoz, pusztításhoz és nőellenes agresszióhoz vezettek az elborzasztó ideológiák a boldog nyugati országokban, ahol hegemónná váltak. Az ideológusok mögöttük áll pénzes-pénzéhes elit, amely semmiben nem hisz, nem elvből “jóságos”, és nem is kényszeríti őket senki színvallásra. Majd ha nálunk is ezrek bánják meg, hogy a neten nézelődve bedőltek a hazug ideológiának, megcsonkíttatták a testüket, örök életükre mesterséges hormonokra szorulnak, meddők és szexuális örömre képtelenek lettek – majd akkor foglalkozunk ezzel!

Listen to trans voices! Én figyeltem, így lettem TERF. Mindegyik transznemű beszámolóban közös, hogy a neten, gazdag országok idegen kommentelőit olvasgatva, tiktokjaikra ragadva irigyelte meg az identitásosdit, esetleg manga- vagy gaemrkultúrába borult bele, és elkeserítően buta sztereotípiák szerint képzeli el a nőiességet.

Ez, amit mondok, keresztény-konzervatív, tradicionális, fundamentalista? Nem. Aki NEM konzervatív Magyarországon, az kiélt, elvtelen, szexet árunak tartó, spiritualitás nélküli, elidegenedett. És pont a briteknél a legélesebb bírálatai a woke és DEI őrületnek baloldaliaktól és elkötelezett feministáktól jönnek. Senki nem írt a magyar sajtóban Magdalen Bernsről sem, aki ateista baloldaliként a transzideológia egy korai és máig meghatározó bírálója volt. It is not hate to speak the truth.

Alig vagy nem írtak a legnagyobb bűncselekménysorozatról, a grooming gangekről, pakisztáni férfiak hálózatáról, akik fehér, munkás családból származó kamaszlányokat hálóztak be és erőszakoltak meg éveken át Nagy-Britanniában.

Grooming gangs across the UK.

Notice a pattern? pic.twitter.com/QgB5dKvsj7

— iamyesyouareno (@iamyesyouareno) November 19, 2024

Nem ír a magyar sajtó Sandie Peggie-ügyről, pedig most zajlik a tárgyalássorozat második része (frissítés: a munkaügyi észt tekintve ítélet is van, ebből egyértelmű, hogy a munkáltató NHS FIFE zaklatta Sandie Peggie-t). Rowling is csak mint “transzfób” jelenik meg a magyar olvasók szemében, aki “vitatható, kirekesztő állításokat tesz” (???), “nők fotózására buzdít a vécékben” (nem, hanem pont a férfiakéra, akik törvényt szegve mennek be). Micsoda alázatoskodás, behódolás! Máskor olyan büszkék vagytok a racinoalitásotokra, elfogulatlanságotokra, kritikai érzéketekre, ti aztán átláttok a szitán, titeket nem basz át senki. Hát senkit nem érdekel, éles eszű újságírókat sem, hogy mit állít Rowling és mire reagál? És a nőjogok sem?

Alig lehetett olvasni arról, hogyan bukott le Imane Khelif. Nem írnak a Trevor Project, a Tavistock és más, transzideológiát sulykoló, abból pénzt csináló “jótékony” szervezetek csúfos bukásáról. Arról sem szólnak magyar nyelvű híradások, hogy jóléti demokráciákban sorra tiltják be a kamaszok csonkítását, hormonozását, emelik az életkort. Ez jobbos, regresszív, fasiszta! De 2025 lett: vége a szivárványos szépelgésnek, ez az az év, amikor már leszállóág kezdődött a csúcspont után, sorra távolítják el a honlapokról az érzékenyítő füleket, mondják le a travi-inkluzív céges képzéseket.

Rengeteg csúnya történet van, ez az egyik. De a nagypolitikában is: nem lehet rejtegetni Sam Brinton óta, hogy csupa boldogtalan, fogalmatlan, hiú, agresszív vagy perverz szereplő bújt a szivárványos elvek és jogok mögé. Csak itt közép-keleten tűnik növekvő trendnek az “LMBTQ” emberek “jogainak” “képviselete”. Ilyeneket írnak ki, ez nyílt uszítás. És persze ők a jók, az áldozatok.

Olvassátok a briteket!

Ez is jól halad. Balta Fruzsina igyekszik promotálni a gyűjtést. A top surgery azt jelenti, hogy levágatja a tökéletesen egészséges melleit – a ti pénzeteken. Go, girl! Korábban Fruzsina is kalapozott, mert saját pénzből nem olyan édes a különbözés.

össznépi nyavalygás árakon, szolgáltatásokon

Mennyibe kerül a fodrász (sok évig ugyanannyiba, csak mostanában emeltek – pont azért, mert évekig semmit!), a kutyakozmetika, hány forint a zsemle. Orbán! – nyöszörgik kényelemben élő unatkozók, akik neten tíz órákat lógnak egyhuzamban, aztán még hatot a NetFlixen vagy számítógépes játékokon, minden nap rendelt kaját esznek a gép előtt, és Bécsből hoznak kocsival új műanyag karácsonyfát, mert a régi unalmas. A társalgások cementje ez: mi lett drágább.

Boldog ember vagyok. Soha nem sírtam árakon vagy munkahelykeresésen, sem szegény, sem közepesen jómódú korszakomban, mert ezt kicsinyesnek tartom, és mert a homlokomra írnám vele, hogy elszúrtam az életemet, nem kellek sehol (28 éves korom óta nem kerestem munkát, mindig megtalált a lehetőség vagy a jövedelem). Azt is megértettem, felnőtt vagyok ugyanis, hogy azt vásárolom meg, amit megengedhetek magamnak. Ha nem tetszenek az árak, akkor jobban osztom be a pénzem, elhagyom a lényegtelen és különösebb örömet nem is szerző termékeket, esetleg a jövedelmem növelésén fáradozom. Nem érdekelnek az árak, soha nem sóvárogtam semmire. Valószínűleg át is basztak néhányszor, de ami bosszúságot, panaszlavinát, gyanakvást, lehúzó gondolatot én megúsztam ezzel…!

Kiöregedett eszdéeszesek sápítozása, ez nem is irritál, hanem szórakoztat.

Még mindig parancsolóan nyilatkoztatják ki, mások mit csináljanak és mit szabad gondolni. A network egymás posztjait osztja unalmában és reumájában, latolgat – és újabban az eredő mindig: TISZA.

Tilalmak: nem szabad gúnyolódni, “gyűlölködni”, “dehumanizálni”, “uszítani” – csak rájuk nem vonatkoznak, és azt jelenti: ha nem vagy e gőgös kör tagja, nem lehet véleményed. Mire a eljön a választás, lesz közülük újabb négy halott. De gyermekeikben pislákol tovább az eszme! Viszik tovább a fáklyát.

A szavak értetlen, hamis használata, kitágítása:

szexmunkás, bullying, uszít, áldozat, üldöz, ismerkedés/dating

Senki nem definiálja többé, mit jelentenek valójában. Gumifogalmak lettek, ki-ki akkor rántja elő, amikor az érdeke vagy hatalmi csoportja igényli.

Sőt: sajt. Kedvenc nyelvi példám, amikor Steiner Kristóf vegán élelmiszereket promotál, szerinte ha valami úgy néz ki, mint a sajt, olyan az íze is, úgy is pirul, az miért nem sajt? Mert nem az. Az élelmiszerkönyv szerint ez hamisítás, mert nem tejből készült, nincs benne az összetevő, a munka, természetes erjedés és a fehérje, zsír sem. Ugyanígy, aki férfi, az sem nő, akárhogy variálnak a definícióval. Hiába néz ki úgy (és még csak nem is). Továbbá “a család sem család”, mert annak a vérségi kötelék az alapvető formája és lényege, nem a szeretet (az következmény vagy velejáró). A kutyuscicus sem gyerek.

Kedvelem még a szakember és a kutatás, tudomány szavakat. Olyan áhítatosan ejtik ki! Legyen szó klímáról, buzikról, a vegán mennyországról vagy ADHD-ról. “Sok szakember hiányzik a gyermekvédelemből.” Egy gyerekfelügyelő nyolc általánossal talál állást, és szakembernek számít!

Elengedhetetlen szükség van minél több SZAKEMBERRE! Kérdezzünk olyat, aki ért hozzá! Egyre gyakrabban torkolnak le engem is szakemberekre (vagy Qubitre, Lakmuszra, “kutatásokra”) hivatkozva, ilyenkor általában önbevallásos vizsgálatokat, puszta prognózisokat vagy nem mérhető jelenséget érintő (elégedett-e az életével, csökkent-e a diszfóriája, mennyire kreatív stb.) felméréseket rángatnak elő, például a szerepjáték üdvös hatásai kapcsán. Vagy ez (frissítés). Ez felmérés, nem kutatás.

Színtiszta propaganda, csiribiri-emancipáció. De az ilyen-olyan érdekű, valamiféle papírral rendelkező kóklereket csak akkor emlegetik, ha a józan észt lehet velük elhallgattatni, a szerepjátéknál például. Én pedig állítom, a gyereked igenis lusta, alacsony igényű és bajban van, ha ebbe az addiktív hobbiba beleborult, és napi több órát játszik. De ha elmúlt harminc, és még mindig itt tart, meg hello kittynél, az biztosan az élet csődjét jelenti (az infantilizmus is divat lett: nemváltó negyvenesek beszélnek girlhoodról).

A gondolkodás komplexitását tekintve “szakemberek” középen vannak, a szolgalelkű csodálókkal együtt, akik rájuk hivatkoznak. A legokosabbak ugyanazt gondolják, mint a legegyszerűbb lelkek, akik mernek hinni a szemüknek. Ez maga a midwit mém:

A bal szélen úgy gondolják (például), hogy akinek fasza van, az férfi, a bonyolítás foka nulla. Középen a szakemberek, a Magyar Narancs előfizetői és a rájuk hallgató tömegek csűrik-csavarják komplexen, hogy nem is, mert a nemi szerv nem definiál, a nem (sex, gender) többdimenziós. Mézeskalácsember:

Ragozzák a gendert, az interszexeket.

A Gauss-görbe túlvégén, az intellektuálisan igényes embereknél (köztük a valódi hozzáértők) ismét a létező legegyszerűbb igazság áll: a nem a reprodukció valóságát jelenti, minden más rizsa, férfiból nem lesz nő. És őket, e legokosabbakat már nem lehet megetetni azzal, hogy van valami titkos, bonyolult tudás, amihez ők nem érhetnek fel. És ezért gyűlölnek ennyire minket Mérő Veráék.

De még mindig szakembereznek, érdekes ellentétben az érvelési hibák továbbra is divatos emlegetésével (ez ugyanis tekintélyre hivatkozás). Szakemberek, TEHÁT értenek hozzá, ha hülyeséget beszélnek, még inkább, te nem értheted! SZAKEMBER!!! Láttuk, látjuk ennek roppant eredményességét életmódváltás-ügyekben, a járvány idején és a csúfosan elbukó genderszakértőknél is.

Ide tartoznak a sufniban készült diagnózisok: ADHD, PTSD, depresszió, jól hangzó szakszavak, hozzáértés kell, ha az nincs EDUKÁCIÓ. A lényeg: mindenért mások a hibásak, akik diszkriminálnak és normatívak. De te mikor élsz már értelmesen? Gyere le a netről! Ne panaszkodj! Ha van valami bajod, ne tűzd ki magadra, mint valami érdemrendet!

További visszaélés a szavakkal: LMBT-közösségnek kell nevezni minden csiribirit, miközben 1. a melegek a nyugati országokban rég elérték a jogegyenlőséget, 2. ezáltal többé nem lehet csak melegekről, vagy csak leszbikusokról beszélni, mert a betűszó magában foglalja és egyenlő súlyú csoportnak tartja transzneműeket (a téveszmés, magamutogató buzikat, perverz heteroszexuális férfiakat) és a queereket (pornófertőzött perverzeket). A józan, értelmes életet élő melegek soha le nem szedhetik már magukról e folyondárokat.

Ma már fel se merül, hogy a szex nem mindenkinek szórakozás, önkiélés, identitás, kontent, Tinder. Vagyunk jópáran, akik nem választjuk le a reprodukcióról, lélekről és a szakralitásról. A szex az intimitás kifejeződése, mélyen emberi; nem cserélgethető könnyedén a partner. Hallgatunk erről, mert ez nem a közélet része és főleg nem politika. Úgy tűnik, kevesen vagyunk. (De ha mégis halkan említem ezeket, azonnal bigott és prűd leszek FAM szerint – és nem merem elgondolni, miket csinált ő életében.)

gyereket ne akarj!

Lassan titkos, apró ellenállási mozgalom része lesz az, aki örül a terhességének, nem bánja a megszületett utódait, nem is panaszkodik, és rámosolyog egy csecsemőre. Uralkodó és vicsorgó ideológiává vált tíz év alatt az “elnyomott hang”, amelynek én is teret adtam (a vendégszerző a gyerekvágy létét/hiányát az első mondatban ahhoz hasonlította, hogy a csokit sem szereti mindenki).

Itt az ideje, hogy kimondjam: aki ilyen hevesen nem akar gyereket, és folyton erről beszél, a családtámogatási intézkedéseket pedig saját egzisztenciális fenyegetésének éli meg, az súlyosan sérült. Vagy a teste, vagy a lelke, vagy a sorsa. De leginkább mindhárom. És gonosz is. Életellenes. És szellemileg önállótlan: legsajátabb lényét harapta ki a divat. Simán kinyírja a saját magzatát, közben gyerekjogokról magyaráz nekem, aggódik az enyéimért. A nagy tanácsadó! Ötvenéves aggszüzeknek sem hiszek a témában.

Jut eszembe: NEManya ismét munkát keres, filléreset, szolgáltatói szektorban. Persze mindenki szemét. Panaszkodik, magát fényezi, visszaszólogat. Lenne hivatásotok, szorgalmatok, és csak egyvalaki, aki annyira szeret, hogy veled akar élni, közösen szívni, esetleg volna íráshoz valódi tehetségetek, túl a nyomorú egózáson! Se Facebookon nem írogatnátok agresszíveket, se szexszel nem dicsekednétek, se külföldön nem szopnátok, se az anyaság ellen nem uszítanátok.

Egócsillogtatás, gimismenőcsaj-szintű vetítés, miközben elvi, gondolkodó, morális embernek is láttatod magad: egyszerre megy a baloldaliaskodás, kapitalizmuskritika-klíma-világvége-Palesztina, és közben a létező legfogyasztóibb módon, sorozatdramaturgia (ki nevet a végén?) szerint jólétet mutogat, de még oda is írja, hogy ő bezzeg; tiltakozik a testszégyenítés ellen, de ráncok, mell miatt aláz engem, szégyentelenül posztolgatja a szexi kinézetet, nyilvánvaló beavatkozásokkal (neki joga is és pénze is van – a botoxoltatók, töltögettetők mint elnyomott, megszégyenített csoport… beszarok!). Nem múlik a kockahas-irigység. Mit akarsz, Villő? Mértékletességet hirdetni vagy csodálatot gerjeszteni? Nekem üzeni, hogy ő bezzeg milyen jól él, és mindenkinek olyan élete van, amilyet megérdemel. (Ezzel egyetértek.)

Szerintem emberi az öregedés elleni harc mindenféle formája, és az is, ha valaki hagyja csak megtörténni. De főleg: magánügy, semmi érdekeset, elvit nem lehet írni róla. Sokaknak nem telik ilyesmire, és ezért szólnak be. De tán áldozat nem vagyok tőle.

Közben a gondolat teljes hiánya: mások posztjainak, méneknek, butus versikéknek a szolgai osztása, “minden szavával”, “így”, “tűpontos”, kalaplengetés, osszátok, nagyon fontos, amiről Sárosi Péter ír stb.

A jóság hangsúlyozása nem-morális témákban

Annak, hogy milyen mértékben van rendben a transzneműek önkihirdetése, racionális vitának kellene lennie. Vannak, akik egyenesen genocídiumról beszélnek:

Mérő László, aki matematikusoknak tanított pszichológiát, és pszichológusoknak matematikát (who is gonna tell him?), most a Harmadik Birodalom nyelvéhez hasonlítja az LMBT-propaganda jellegéről és veszélyeiről szóló fideszes videót. Persze beszáll a “morális radar” (by Steiner Kristóf!!!), Mérő Vera is – egyszerre elborzasztó és mulatságos, mert paródiaszámba megy a riogatás, a téves történelmi párhuzam. Érezhető, hogy teljesen idegben van, ez neki a high, és élvezi.

Miért téves a párhuzam?

A zsidók nem beleidentifikálódtak, nem a korszellem tette őket zsidóvá, zsidónak lenni a nürnbergi szempont szerint nem identitás, hanem letagadhatatlan, dokumentumokkal igazolt tény (négy nagyszülő).

Nem szerepelgettek vele.

Nem is úszhatták meg.

A zsidóktól már az elhurcolásuk előtt elvették a sűrűsödő törvények, amijük volt: a tanulási, üzletnyitási, publikálási lehetőségüket, csoportosulási jogukat, szabad lakóhelyelhagyásukat, de még a késeiket is. A korabeli IKEA nem árult sárga csillagos szatyrokat menő kellékként, sőt, és nem ünnepelték egy hónapig és további húsz napon át egész évben a láthatóságukat, jogaikat. A zsidókra vadásztak: elvitték, ingyen dolgoztatták, sanyargatták, kínozták és megölték őket. A mai tiritarkák ezzel szemben szerte a szabad világban rég teljes jogegyenlőséget értek el. Senki nem bántja a melegeket. Csak a sulykolás, a téveszmék, a magamutogatás és az áldozatiaskodás dühíti a többséget.

Az idei Pride pedig hazugságra épült: nem a melegekért vonultak, hanem egymás ideológiáját használták fel: a szivárvány az ellenzékiséget, az ellenzék a szivárványt. Ezzel mindenki tisztában volt, még kacsintottak is hozzá. De még azt is gátolják az LMBT-aktivisták és a hithű sajtómunkások, hogy az életmód túlkapásai és a zavaros meggyőződéseik bármiféle kritikát kapjanak. Mindent letiltanak hatalmaskodva. A zsidókkal ellentétben a csiribiriktől nem vesznek el semmit (ilyeneket kell kiizzadni), mi több, olyasmiket akarnak, ami nincs meg nekik – nem is lesz, ne is legyen, mert abszurd, emberi jogokat sért: államilag támogatott öncsonkítás, off-label gyógyszerek kívánságalapon, az identitás hivatalossá tétele bemondásra, kamaszok sterilizálása, ideológiasulykolás, szexuális visszaélések, béranyával való gyerekbeszerzés.

Igenis gyerekek a célpontok, ezért akarnak iskolákba, sőt, óvodákba bemenni a “szakmailag hiteles információkkal”, és ugyanezért állítják be ártalmatlannak, színes-táncolós bulinak a Pride-ot.

És nem mer senki szólni. Vannak elkötelezett liberális ismerőseim, akiket személyesen sújt a genderideológia, mégsem szólalnak fel ellene.

Mérő doktor eközben soha nem határolódott el például Lakatos Márktól sem, mert a gyerekmegrontó “sztájliszt” a közegének szent tehene. Nem revideálta az agg tudós a saját, súlyos visszaéléseit sem, amelyeket minden egyes elsőéves évfolyam lányai között vadászgatva folytatott évtizedes távon.

Zavarbaejtő tény, hogy Mérő Vera egy echte neonácival, horogkeresztek büszke posztolójával sugdosott rólam-ellenem. Az belefért. Én annyira zavaró vagyok… mert kimondom rólatok az igazat.

Az érdekvédelmetek érthető, valahogy meg kell magyarázni a sok zavaros viselkedést. De ne állítsátok már be univerzális jóságnak!

függőség–

Nek nevezni mindenféle gyarló, önös szokást, mert akkor nem tehetsz róla, és automatikusan elnézést, empátiát, segítséget igényelhetsz. Pedig csak frusztrált, tunya, városi emberek rossz döntéseiről van szó. Évekig élhetsz értelmetlenül, neten kiabálva mások ellen, zaklathatsz nőket is – ha egyszer előállsz azzal, hogy drogoztál, ittál, akkor hú, milyen emberi és őszinte vagy! Fel vagy mentve, és ha nem voltál ismert, máris kontent lehetsz, vagyis, híres.

A függőség mint létkeretezés és világmagyarázat. Mindenki függő, Felvonó “podcastek”. Nem, sem a zabolátlan ifjonti léleknek, sem az izgalmas személyiségnek, sem a művészetnek nem nélkülözhetetlen kelléke a szerhasználat.

Vagyunk páran, akik mindig is józanul éltünk. Sem időnk, sem energiánk nem volt zülleni. Gyakran pénzünk se volt szerekre. És pofánk főleg nem. Ebben annyira szigorú voltam, hogy még azt is latolgattam, a kávém, a sport, a színház (!) vagy az írás nem függőség-e, mert akkor “az is ugyanolyan”. Pláne nem volt képünk pajzsként magunk elé tartani a nyomort. Mert saját döntésed, hogy rászoksz-e. Mivel nem szálltam be a buliba, és kihívtam a képmutatást, el vagyok hordva mindennek, érzéketlennek, kibélelt életűnek, vaníliának, felső-középosztálybelinek (!).

A szégyen hasznos! Ha ciki egy viselkedés vagy vélemény, esetleg tilos is, akkor nem csinálják annyian, vagy legalább nem olyan büszkén. Lásd az önkényuralmi jelképek és a gyűlöletbeszéd tilalmát. Ne félj a szégyentől!

Megoldás helyett termékek. Mindenki azt akarja, hogy más csinálja meg helyette. Gurut akar, módszert, csodaszert, márkanevet. Valaki mondja meg! Hagyja jóvá, adjon engedélyt, jelezzen vissza! Ugyanezt világnézettel is, mert nincs saját gondolata. Azt mondja, segítséget keres, fizet érte, költ magára. Amikor ez sem működik, akkor az ő problémájára nincs megoldás, a régi guru átverte, kell egy új, ő nem tehet róla, ja, és pénze sincs, sajnos, a problémája megoldhatatlan. Mindjárt fel van mentve!

+ 1

Mörcs. Bukdácsoló és bukott vállalkozások feliratos vászontáskákkal, pólókkal, bögrékkel próbálnak életben maradni: válj te élő reklámhordozóvá. Szerinted bárki magára akarja írni a cikis honlapodat, énmárkádat, vagy akár azt, hogy SZABAD.? Legyen mindenkinél még több kacat! Értsétek meg, hogy 17 éves kor fölött ember nem jár hirdetőtábla-pólóban, és az is visszás, hogy ő fizet, hogy téged reklámozzon. (Van, aki zöld-klímavédő-állatbarát-zerowaste-noconsume feliratos pólót árul!)

Tévesen használt névutók, nem egyeztetett ragok – ez, sajnos, nem fér bele a tízbe, sőt, a tizenegybe sem. De rohamos a hanyatlás. Egyre több a körülményeskedés, és nyilvános beszédből élő emberek egy sima, két tagmondatból álló összetett mondatot nem tudnak egyeztetett raggal befejezni.