Ismét, és milyen hamar az előző után!, azt tudom mondani, hogy irány a mozi családostul! Végre a műfajnak több, nívós darabja is van. Felőlem ehettek kukit is, én olyanba nem járok, de akárhol is, üljetek be erre, Lakos Nóra rendezésére 6 fölötti lánygyermekkel, a húgotokkal, anyukátokkal, férjetekkel. Öleljétek át őket! Ez a film szívmelengető, emberi és kitűnően egyensúlyoz a giccs határán – olykor mindig nagy poén jön.

Egy kiskamasz, akinek meghalt az anyukája, éli az életét, a művészapukája kedves, elvarázsolt fickó. Nina sportol, barátnőzik, megtetszik egy fiúnak és civakodik a testvérével, idill a kertvárosban. Közben azon szenved, hogy író szeretne lenni, majd az írói elakadásnak a dkumentéálása, illetve az utcabeli Lídia, az írónő mentorálása folytán válik mégiscsak íróvá. Így a könyv olvasóit, a film nézőit is kiokosítja alap bestsellerírásból (show, don’t tell, cliffhanger, perpektívaváltás).

Nagyágyúk a színészek: a szép-okos-érzékeny Rujder Vivien eddigi élete legnagyobb filmszerepében látható; Tenki Réka, Lovas Rozi, Mucsi Zoltán. A családapába, Andrásba (Mátray László) beleszeretsz kicsit (te, nem én!!!).

Mesebeli a tér, nem véletlenül: azok csodálatos Bauhaus-házak a Napraforgó utcai kísérleti telepről! Egyik, épp a Balla Eszteréké, Nináék házát kívülről játssza, a másik, amelyik Kulka János lakhelye volt a forgatás előtt, a belső teret. Jelmeztervező: Lányi Fruzsina (bizony! esküvői tanúm lánya. A film egyik marketingese pedig a másik tanúnk lánya.)

Fotóztam még akkor, amikor bejárhattuk a helyszínt 2023 augusztusában:

Ez után vettem meg és olvastam el az alaptörténetet, ezt a holland gyerekregényt, amelyet kezdő olvasó gyerekeiteknek ajánlok, 16 éves korig, az íráshoz is garantáltan megjön a kedvük. Klotyón vagy fektetés után, titokban te is olvashatod:

Szerencsés a forgatókönyv-fejlesztés, ez is a rendező, Lakos Nóra munkája: remek a varrodai jelenet, a gátfutásos részek és néhány üdítő poén. Belekerült egy epizódszerepbe Stefanovics Angéla: a másfél perces portásjelenet őt a magyar film legnagyobb komikai teljesítményei közé emeli – csak miatta is érdemes jegyet venni. Az írónő-mentor, Lídia (Zsurzs Kati emlékleztetes alakítása) is megváltozott: írói válsága nem oldódik meg, nem lesz szerelmes, csak ismerkedni kezd, és ennek előzményeként a kütyükkel és csevegőfunkciókkal való küzdelmét láthatjuk, hogy Ninával (a könyvben Katinka) így billenjen egyensúlyba a kapcsolata, és tudjon egy kicsit a generációkról is szólni a történet. Lídia v varázslatos terei, tárgyi világa egy külön univerzum a filmen belül. A menstruációs rész nem adott hozzá semmit, én kínosnak, határsértőnek éreztem (az utóbbi fél év eseményei konzervatívvá tettek). Sablonos a poénkodás, viszont lehet bugyit reklámozni. Elszíntelenedett a vénlány-nagynéni, Adél (Tenki Réka) karaktere, ami remek prototípus egyébként, a könyvben sokkal fontosabb és kellemetlenebb is. Szóvá is tette a vetítést követő beszélgetésen, hogy kivágták a jeleneteit, és nem nagy kedvvel ült ott.

Az egész Demeter-család megjelenik a filmben: a feledhetetlen arcú és már most ügyes főszereplő, Villő mellett Kincső alakítja a 23 éves Ninát, Ádámot, Zoé hódolóját pedig Hunor. Egészen remek a Ninát crusholó Kövécs Barnabás (a szerenádjelenetben a saját hangjával!).

Remek a ritmus, esztétikus és mesebeli a látvány, az operatőri munka (Reich Dániel, Lídiánál a belső térben pedig Bálint Dániel) világszínvonalú. Nemzetközi lett a film látványvilága, ahogy a szereplők neve is, a magyar közegre (bankjegyek, feliratok, utcaképek) nem utal, és nem az ismerős elemeket veszi alapul, hiszen mint koprodukció nemzetközi közönségre számít.

A filmnek társadalmi üzenete, hogy tematizálja az egyedülálló szülőket, csonka családokat, de nyűgös kis hazánkban pont nekik lesz irritáló a filmbeli életvitel. Az ő problémáikról itt nincs, nem lehet szó, itt mindenkinek kreatív szakmája, jövedelme, sikere, diplomája, kertes háza van. A vígjáték elemelt világában senki nem küzd bűntudattal, nem volt az előzményekben krónikus betegség, bántalmazás, válás, menekülés, jogi hercehurca, elszegényedés. Az apa is ideálisan gondoskodó, érzelmileg elérhető, skandináv fajta. Ez a film Lakner Artúr Édes mostohájának műfaja és leágazása, nem haladja meg a haboskakaós, pöttyös ruhás univerzumot – de milyen minőséget nyújt így is! Aki dühös akar lenni, érvényes, magyar mondandót, fájdalmat, forradalmat, az a Kixet, a Fekete pontot nézze. Azok nemhogy nem országimázs, de titkolni szeretnénk.

*

Egy kicsit még az íróságról. Bárki lehet író? Néhány fogás meg egy füzet elég? Hajrá?

A film bevezető kampányában elhangzott, hogy a legtöbb gyerek pilóta vagy író szeretne lenni, ezek az álomszakmák – aztán mégse lesznek, és jól van ez így. Nina fejlődése azért tanulságos, mert ő komolyan gondolja: akkor is ír, ha elakad, ha bírálatot kap, ha nincs közönsége. A gyerekeket én is bátorítom, hogy fejlesszék magukat. De az a jelenség elborzaszt, hogy minden ötvenéves, kiégett könyvelő és minőségellenőr írónak, pláne traumaírónak áll, ha meg tudja fizetni a kurzust, és a munkára is fordítható órákról is le tud mondani. Mert ez időigényes tevékenység ám, különösen a tanulás az elején. A legjobb barátod a szemétkosár, ahogy Lídia is mondja. Az életközépi művésznőnek rögtön honlapja lesz, irreális ambíciói, regénye és webshopja, továbbá téves énképe, és nagyon meg van bántva, ha nem érkezik azonnal a világsiker.

Csak az írjon, akit az irodalom igazán érdekel, olvasóként. Az alaptrükkökkel nem sokra mész. Ha pedig már gyakorló betűvetőként fejlesztenéd magad, akkor is olvass sokat. Naponta olvass, rendületlenül, figyelmesen, és csakis nyelvi minőséget. Ettől lesznek átélhetőek a mondataid. Csak a rutin szerezhető meg hónapok alatt, igazi stílusérzék és nyelvi önbizalom az emberre évtizedek alatt ragad, és a közepes sorozatok mondatai rontanak rajta. Magyarul a klasszikus, 19-20. századi prózát és a műfordításokat olvasd, ezeken kívül pedig minden alapvetőt, Balzactól, a Bovarynétól és Csehovtól Thomans Mannon és Joyce-on át Alice Munróig, Raymond Carverig és Lucia Berlinig. A mai magyar szerzők közül például Tóth Krisztinát, Rakovszky Zsuzsát, Szvoren Edinát, Bartis Attilát, Závada Pált, Spiró Györgyöt Kemény Lilit ajánlom (ők nem igényelnek fegyelmet; Krasznahorkai és Nádas súlyos mondatai igen). Itt írom, mitől jó egy szöveg, ami szempont lehet könyvválasztáshoz. Könnyed olvasmányként ízlésformáló Robert Galbraith vagy Richard Osman, ellesheted a fordulataikat, a humoruk titkait is, de még ők is több szerkesztővel, tanácsadóval dolgoznak évekig, hogy nemzetközi bestseller legyen az eredmény. Olvass ezen kívül publicisztikát, véleménycikkeket, abból is ragadnak rád fordulatok, szerkezetek: a Magyar Narancs kritikáit például (ők nyelvileg még mindig etalon).

Amikor írsz, tedd félre az egód. Ninának is azért sikerült, mert önelvárás nélkül írogatott, kudarcai voltak, de hallgatott a mesterére, és észre sem vette, hogy eközben elmesélt egy komplett történetet. Kezdd a könnyebb műfajokkal: beszámoló, hírösszefoglaló; napló, vallomásos levél, kérvény. Minden nap olvass! Minden nap írj! Kézzel is írj. Jegyzetelj, ha hallasz valami jót: állítsd át az agyad nyelvifordulat-, sztori- és karaktergyűjtő funkcióba!

Ha írókurzust vagy tábort keresel, nézd meg, ki a húzónév, és ő miket írt, ki adta ki (Jelenkor, Magvető, Kalligram: minőséget garantáló műhelyek, például). Ha az író rangos szerző, még mindig nem biztos, hogy működik a tanítási módszertana vagy az előadói tehetsége is. Én nem jártam ilyenekre, és konkrétan írást az egyetemen se tanultunk. Így nem tudom, tanárként kinek olyan a személyisége, ki tesz bele annyi munkát, hogy fejlődni tudsz általa, szívesen jársz és megéri a pénzt is. Az igazi író elvonul, csendességben akar lenni, a szövege érdekli, nem szeret se marketingelni, hírt verni, se mások lelkével foglalkozni (és nem is szorul másodállásra).

Kreatív írást a netről is lehet tanulni, rengeteg ilyen kurzus van, főleg angolul, csak ne akarjon mindjárt mindenki nagyregényt és világsikert. Sok tíz év nyelvi falatozás hizlal akkorára, hogy megrendezhesd a nagy, saját disznótort. Igen, az a testedből lesz. Nem, nem kellemes.

Ha készül a szöveged, olvastasd akár részleteiben is olyanokkal, akik szoktak olvasni általában is, és akikben bízol.

Messziről kerüld az ellenzékieskedő, politikával átitatott közösséget, mert ott a szekta a lényeg, nem a te íráskészséged. Maradj távol a traumaírás divatjától, mert erre a trendre az a jellemző, hogy az íráskészséggel fordított arányban, a fikcióalkotás és távolságtartás képességének hiányában, a nyelvi erő deficitjében zajlik az önsajnáltatás, önterápiázgatás, együttérzés-követelés és autodafé a “bántalmazó” ellen. Oké, ha kreatív hobbid van, és ha gyógyítónak éled meg, de miért kell másoknak emiatt szenvedni? A traumaírásnak nevezett, könyöklős népszokás még a borzalmasságukban is érvényes történetek erkölcsi hitelét is tönkreteszi, mert számító lesz a szerző: minél rosszabb, annál jobb. És vannak olyan tabuk, amelyeket csak a legnagyobbak bonthatnak meg, mindneki más kezében szétpereg  szarkofág tartalma. Hatalmas a verseny, kevés az olvasó, szerintem ezt a csapást érdemes elkerülni. De lehet, hogy mindez csak az én csömöröm az érzelmi zsarolástól, magamutogatástól és lehúzástól, más meg pont ezektől lesz boldog. Gondolj azért néha az egyetemes műveltség érdekeire is!