Ezt nem én találtam ki a témámhoz – tényleg ezt kérdezték.

Az aktuális csontvázkibukós ügyben (Kőszeg Ferenc) még mindig Kőszeg Ferenc cikke, amelyet Rotbaroness linkelt ide, köszönjük:

A szexelés szabadságához Antall sem nyúlt hozzá, mert tudta, hogy azt a magyarok nem tűrnék el

2020 novemberében, az abortuszvita kapcsán, 81 évesen írta ezt.

Ezt linkeltem most ebbe a kommentfolyamba:

Ez alá:

Gőgösfasz ÁTFUTJA a cikket: És még:

László barátunk (aki, mint én, 1999-ben végezte el az egyetemet, kb. egyidősek lehetünk) ilyen furmányos módon (mi a baj a partnerváltogatással?) próbált eldicsekedni azzal, hogy szokott/szeretne összevissza csajozni. Fölényeskedni és vakvilágba vélelmezni is imád, a cikket viszont nem olvassa el (meglepő, hányan hivalkodnak inkompetenciával, állítják, hogy “nem tudják, kiről van szó”, “nem volt türelmük elolvasni, megnézni”, amiről szó van, DE /vélemény/), azzal is hatalmaskodhat, hogy engem utasít idézetkeresésre. Gondolta, prűdnek tud beállítani és ezzel meg is semmisít, ha kihegyezi a PARTNERVÁLTOGATÁSRA a dolgot: biztos valami tradicionalista, fideszes hűfeleség!

Akkor elmondom itt:

Abortáltat = ráveszi a nőt abortuszra, miután felcsinálta, vagy úgy tesz, mint aki ott se volt, “nem ő az apa”. Az abortusz a férfiaknak nagyon is kényelmes megoldás, nem az ő nemi szerveiket feszegetik, kaparják, ezért akármekkora jogvédők, nem kéne okoskodniuk róla. És úgy jön ide az abortusz, hogy partnerváltogatás, ún. “könnyed kapcsolat” esetén sokkal nagyobb probléma a becsúszó terhesség. Már csak ezért is érdemes kizárólag bizalomból, mélyen kötődve belemenni a szexbe.

Nekem a partnerváltogatás cinikus lobogtatásával van bajom. Azzal, hogy ez a szabadság, és akkor neki jár. Nincs bajom azzal, ha valaki promiszkuis, azon kívül, hogy viszolygok az ilyenektől, főleg ha folyamatosan a fülem hallatára taglalják is a hódításaikat, degradálóan beszélnek a nőkről. (FAM ebben semmivel nem jobb, mint a többi löttyös, férfi megmondó, még agresszívebb is, most személyesen velem is az volt.) De: nem üldözöm, nem akarok rá korlátozó törvényeket, nem írok róluk dühös kirohanásokat, számomra ez nem erkölcsi kérdés – az övék mármint: én az ilyen férfiakat csak kínosnak tartom. Nem értem a “betiltanád, eltörölnéd, üldözöd, nincs humorod, örömtelen vagy” vádakat, nekem semmi hatalmam, hogy a baszdühöt, annak pofátlanságát, erőltetését (vagy az irodalmat) szabályozzam, megváltoztassam. Itt a saját hatalmaskodási vágyuk bukik ki. Engem az én emberségem, embernek maradásom érdekel. És nyilván nem szeretek használva, átverve, szétpletykálva, megfertőzve lenni valami “nagyfogyasztó” által – ez nem zárja ki, hogy szívesen vagyok (voltam) olyannal, aki nagyon tetszik, és örülök, ha nem erőltet mozit, randizást, beszélgetést, mert nem az a jó benne.

Mit csinálok azokkal, akik a szabadságot hangoztatva folyton a szexről regélnek és nőgyűlölő, méltóságot sértő módon teszik? Lefideszesezhetnek, diagnózisokat is aggaszthatnak rám, átlátok rajtuk. Nem velem van itt a baj. Elkerülöm őket. (Alfaj: megtudja, hány éves vagyok, meglepődik és taglalni kezdi, vigasztalásképpen, hogy neki volt még idősebb csaja is. Wtf?).

Ha közöm van hozzá, mert nekem kell hallgatnom a sztorikat, méreteket, vagy célba veszi valakimet/engem, akkor elküldöm a picsába. Többnyire önértékelési zavarral küzdenek, kiöregedtek, nem is valami gusztusosak, ezt nem tudják elfogadni, nőket vádolnak inkább, és kellemetlen a társaságuk. Jóérzésű, érzelemgazdag ember nem traktál másokat a szexuális ügyeivel, és az altesti poénokat sem viszi túlzásba. Nem, ez nem savanyúság. Csak nem szokás erről beszélni.

Ha a nyilvánosságban védelmeznek egy férfit, aki csapong, és érzelmileg be nem vonódva zavart, abortuszt, traumát okoz, leszarja a következményeket és sportot űz a nők használatából, ha liberális elvek, poliamória, queerség, szexuális szabadság az alátámasztás, akkor van válaszom.

Ez.

Ez egyébként sima önzés, kettős mérce és nőgyűlölet: a “szexuális szabadsággal”, a “felnőttek vagyunk, ne szórakozz” mohósággal, általában a “könnyed, laza kapcsolattal” mindig a férfiak járnak jól, a következményekkel (nemi betegség, elhasználtságérzés, az eszközzé válás és felcserélhetőség szörnyű élménye, aljas pletykák, nemi betegség, büntető-lejárató bosszúpornó, lebukás akár a férfi felesége előtt, terhesség) mindig a nő marad ott. (Én ezt a keserves történetem idején értettem meg: a szerelmem kiadott másoknak, hazudott rólam a feleségének, irigykedett az íróságomra és keresetemre, plusz meg is fertőzött, pedig az szerelem volt.)

Miért járnak jól a férfiak a felületes szexszel (túl azon, hogy nem ők esnek teherbe)? Miért jó ez nekik, ők nem igénylik az igazi érzéseket? Azért, mert valami furcsa, emberellenes (ember mint faj) okból elidegenedtek, a kapitalizmus és a vizuális média, a pornó özöne ezt meg is sokszorozta. Úgy vélik, de nem is vélik, a REFLEXÜK és PREMISSZÁJUK az, hogy nekik a biológiai kielégülés jár, azt biztosítsák nekik, és ennek hiányában panaszkodhatnak, nőket vádolhatnak (vö. elmagányosodott férfiak, a társnemtalálás, a “túl önálló nők” mint vészhelyzet). Dehogy van itt szó magányról, érzésekről: akkor nem ontanák a nőgyűlöletet és nem szemétkednének, ellenben változni akarnának. Itt dominanciáról van szó, engedelmes nőről. És ma már a nők nem olyan engedelmesek, mert el tudják tartani magukat, és nem minden áron akarnak családot.

És nem jó a klasszik kielégülés (ha kiverik), hanem le kell bírni ehhez a nőt. Megszerezni, győzni. Nem az öröm a lényeg ebben sem, a kapcsolódás, hanem a hatalom, az egó. Ha kell, hízelegve, erőszakkal, csellel, színlelve vagy nyers erővel szerzik meg, esetleg megvásárolják. Házasságán lamentáló férfi idézi egy barátját, riasztó példaként:

…volt olyan évük, hogy külön szobában aludtak, kétszer is nekifutottak a válásnak, de voltak hónapok, amikor minden áldott éjszaka veszekedtek.

Nincs szex. Nem kevés, vagy rossz, semmi nincs – ez nem olyan nagy gond (akkor mi az?), hiszen nőt lehet találni, ha másért nem, pénzért.

Egyébként nincs még egy emlősfaj, amelynek a hímje bántja, megöli a nőstényt, kárt okoz neki. Amely ne a másik hímet bántaná, ha vita van, hogy ki párosodhat, kit választ a nő.

Ez szocializáció, és ezt meg lehet haladni, de nagyon nehéz. Most néztük újra A halál és a lánykát Roman Polanskiról, eléggé megrázott. A végén a szirten Ben Kingsley monológja egészen megrendítő: egy tanult, civilizált férfi is mennyire élvezi, ha kiszolgáltatott neki egy nő, hogy hatalma van. Mennyire nem bánja, ha a másik szenved, pont ez izgatja fel. 

És még azt is elvárják, hogy pátyolgassuk, megértsük a férfit, aki “ilyen késztetésekkel küzd” vagy “nem boldog”, “szenved a vágyaitól”.

Ne legyen harag bennünk.

Ne röhögjük ki a pocakos hódítókat, akik persze a hamvasra és fiatalra mozdulnak rá, és fel se merül bennük, ők vonzók-e a hamvas fiatalnak, semmi szégyenérzetük nincs, ha nyilvánvaló, hogy nem. Egy negyvenesnek (és fölfelé) már lehetne több tartása, bölcsessége, méltósága, hogy ne viselkedjen úgy a nőkkel, mint a cukorkabolt előtt a kisgyerek, és ne a cici legyen a pupillája helyén, mint Dagobert bácsinak a dollár.

A cukorkás addikcióért, a frusztrációért lehet őket sajnálni, de ezt megoldani senki emberfiának nem dolga, nem is lehet. Ha olyan kínzó a “késztetés”, akkor ugyan, miért bizgetik tovább pornóval? Miért nem transzformálják? Azért, mert ez önzés és hatalmaskodási vágy. Ebből a nők nem kérnek, ettől pedig még frusztráltabbak a fickós fickók. Nem marad más, mint a nőket alázni: vagy a véleményükért nekik esni, vagy szexért nyaggatni, és aki nem hajlandó, azt szidni.

A nőket vegyes üzenetekben azért nyomja a korszellem, hogy “ne legyenek prűdek”, “próbálják ki, éljék meg”, “nem kell a körítés, a romantika”, hogy az eredendő érzékenységüket, standardjaikat, határaikat, emberi érzéseiket feladják és játékszerek legyenek, akiknek az érdekeivel, érzéseivel, személy voltával nem kell számolni. Ez médiahatás. Tudjuk, kiknek az érdeke ez, és mélyen gonosz, elembertelenítő. Majd ugyanezzel alázzák őket meg: több faszt fogott… stb. A nők sok évvel később is megbánnak ilyen “vad” éjszakákat, mert alattomos a trauma, illetve elhitették magukkal (belenyomták őket abba), hogy az ő preferenciájuk a laza szex vagy az önalávető magatartásforma.

“Közgazdaságilag” (kereslet, kínálat) azt látjuk, hogy a férfiérdeklődés nem értékes, mert sok van belőle, a női hajlandóság viszont igen kapós áru, nem kell jól kinézni, fiatalnak lenni sem. Ez fontos különbség: aki hajt és akit hajtanak, egész mást él át. A nő nem megy bele a kínálkozó lehetőségek túlnyomó részébe, nem is feszíti ez annyira. Emberi, jó kapcsolatot, bizalmat találni, az a nehéz. De még nőként igazán élményt adó aktust is. És a többi nem ér semmit.

A kölcsönösség, tehát hogy nem erőszakolod, zsarolod bele a másikat, nem elég, az csak a minimum. Hány nő játssza meg magát, adja elő az elvárt koreográfiát, fel nem izgult nők hogyan játsszák a felajzottat! – és mennyire nem akarják az igazat tudni a férfiak. A nők közül csak az tudja a különbséget, aki ismeri az igazit. Ahhoz, hogy a szex építő, emberi, örömteli lehessen, szimmetria kell: hasonló módon, hasonló odaadással, aktivitással és kiszolgáltatottsággal, sőt: a lelki sérülés azonos esélyével legyenek benne. Nincs olyan, hogy egy férfi alkatilag domináns az ágyban: aki ezt állítja magáról, az nem figyel, nem kapcsolódik, csak maszturbál egy női testtel. Senki ne legyen lealacsonyítva, önszántából sem. Nincs olyan (ép elmét és boldogságra alkalmas érzelemvilágot feltételezve), hogy BDSM. Ennek a szörnyűségnek semmi köze a szabadsághoz.

Nincs sok a humán, bizalomtele, felszabadult és kölcsönösségen alapuló szex terén öntudatos, magabiztos nőből, sem ilyen “érzelmes” és “ügyes” férfiból. Hanem pornófüggők, kényelmesek, és másvalaki megalázásában gyönyörködnek.

Én minden kamut elutasítok, de komolyan veszem azt, ami az életben igazán számít: az egészséget, a nőiségem méltóságát, a szaporodást, tisztelem az életet (és még sok minden mást, az intellektust, az emberi bizalmat, az elvhűséget is). És nem megyek bele megalkuvásokba, nem tudnak beledumálni. Csak lélekkel, sebezhetően, érzően, bizalomban. És nem panaszkodtam, amikor nem akadt ilyen.

A korkülönbség is érdekes (Kőszeg és egyes kommentelők kapcsán). Sok élményem van, amikor fiatal nőkre nyáladzanak kivénhedt férfiak, és úgy próbálják beállítani, hogy ezt természetes, mert ilyenek a férfiak, meg ez a nőnek bók. A kínos, harsány nyomulás, megalázó beszólogatás miatt testvéreimre is rászóltam, egy unokakorú (!) lányt hoztak kellemetlen helyzetbe az utcán. Megdöbbentett az agressziójuk. Tényleg azt hiszik, hogy normális, jópofa, érthető, joguk van, és ezt jelenti férfiasnak lenni, hogy a kölcsönösséget minden szempontból nélkülöző helyzetben szexuális atmoszférát kényszerítenek mindenkire, rám és a húszéves fiamra is. De van élményem a katolikus-sváb kisváros vegyeskarából is, meddig mennek el meglett, családos emberek, hogyan faggatnak vagy próbálnak kontrollálni, kutakodni (hogyan üljek, ki tetszik nekem). Bőven felnőtt voltam, semmi függelem nem kötött ezekhez az emberekhez. Nevelgetés, fegyelmezgetés, kontroll, megítélés, vélemények, miközben ők csorgatták a nyálukat fiatal nőkre, gyakran a feleségük jelenlétében, és léptek át ezzel határokat. Pedig kedvesek voltak amúgy.

Ide teszek még az angolul idézeteket, hogy mi a baj a jogként és szükségletként felfogott szexszel, a nők “laza szexbe” dumálásával, a szexpozitivitással.