Mindig a helyes kérdést kell feltenni. Az pedig ebben az esetben a következő:

Kell-e neked edző?

Sőt:

Minek bárkinek edző?

Úgy értem, hétköznapi ember vagy, aki egészségvédelmi céllal mozogna, és értelmes is vagy, tehát tudsz olvasni, átlátod a lényeget, nem zavar, ha valaki latinul/angolul írja az izmot, felismered a gépeket, vagy egy kis megfigyeléssel rájössz. Ehhez én nem tartom szükségesnek a minden teremben tucatszám tenyésző, magukat unottan fotózgató leányokat és fiúkat.

Én azt mondom, nem kell edző. Mindig is ezt mondtam. Hacsak nincs valami extra problémád, célod, találd ki magadnak az edzéseidet! Ez szellemi kaland is, büszke leszel rá, és mivel nem kívülről jön, a sajátodként fogod szeretni a te saját sportodat.

Mindez akkor működik, ha akarsz is edzeni, éspedig életmódként, hosszú távon.

Azért akarj edzeni, mert tudod, hogy szükséged van rá. Nem edzéssel jó az élet, hanem nélküle szar és egyre szarabb.

Negyven fölött nem edzeni HALÁL.

Mély gondom van a tekintéllyel, az aszimmetriával. Azért is, mert én vagyok a tanár, én döntök és találom ki, a felelősség is az enyém – de ők abba a suliba járnak, tizenévesek, én meg egyetemet végeztem azon a szakon. Az edzésre összeverődött olvasóimnak én nem mondok semmit, ha nem kérdeznek. Nekem akárki adott tanácsot, instrukciót, direkt nem azt és nem úgy csináltam. Persze ez érthető, hiszen nem volt kérdésem. Több olyan edzős helyzet volt, amikor egyvalaki, egyenrangú tag hirtelen sorba állítja a véletlenszerűen összeverődött blogos edzőtársakat, és instruál, tanítgat. Neki volt erre szüksége. A kéretlen okoskodást nem tudtam elfogadni, mivel az egóharc.

Amire neked szükséged van, abban semmi bonyolult nincs, nem is költséges: tollasozz a gyerekkel, bringázz a kisboltba vagy esti programként, túrázz, menj uszodába (és ott ússz rendesen), busz helyett sétálj, néha kocogj pár kilométert, kapj elő két súlyzót és emelgess, guggolj, nyújts filmnézés közben – de ezt (valamelyiket) minden nap.

Ezekhez nem kell se ötlet, se szakértelem. Az kell, hogy tudd: fontos, és tulajdonképpen privilégium, hogy megteheted. És nyávogás nélkül csináld. Ez ugye a fogmosás típusú edzés (mozgás). Mindezt könnyedén megteheted.

Viszont most nyáron a verseny nélkül maradt élsportolónak kellHET edző, erőnléti fejlesztő, hajcsár. Ők jobban is bírják a tekintélyszemélyt, engedelmességet.

Vannak nagy projektek, ilyen lehet az, amikor célzottan akarsz izmot építeni, konkrét testrészen. Vagy amikor semmi motivációd, és azt akarod elsajátítani az edzővel, a folyamat közben. Vagy ha teljesen tétlen, esetleg sérült, elhízott állapotból állsz talpra, gyógytornaszerű igényeid vannak.

De az edzői tudás lényege ötven gyakorlat és öt elv a táplálkozásban. Nekem nem nagyon volt erről kérdésem 2016 után.

Egy maraton is nagy projekt. Ha több év futás után gyorsítanál, technikát tökéletesítenél, ahhoz kellhet edző. Squasholni vagy hasonló sportágat jól megtanulni is, de az ütögetéshez nem.

De a költség, egy másik ember közelének elviselése, a fix időpontra rohanás újabb teher, amiből hamar eleged lesz. Ha folyamatosan és sokáig szükséged van rá, az horror drága (plusz a kondibérlet), a legtöbben erre hivatkozva, valójában lustaságból kiszállnak és edző nélkül egyáltalán nem is mennek már a terembe. Ha pár hónap után saját lábra tervezel állni, akkor lehet a vezetett edzés tanulási folyamat.

A másik hátránya az edzőre hagyatkozásnak az, hogy megszokod, hogy ő majd megmondja, véleményezi, megvéd. Ön-infantilizálás, amire a tipikus edzői marketing is ráerősít. “Sok baromság terjed sajnos manapság”, “a hajam az égnek áll, amikor szakmailag…” /ezt a szót imádják/.. Mindenki magát akarja megvalósítani, az edzés csak ürügy. 

Amikor aggályos arccal kéred, hogy magyarázzák el a combhajlítógépet, mutassák meg, hogy kell, akkor az Elgyengített Nő Szindróma áldozata vagy. Aki meg kilesi, hogy te rosszul csinálod, és idegenként, kéretlenül odamegy, az, azonkívül, hogy minek nézeget másokat edzés helyett, nőhülyéneknézést csinál.

A karbantartó jellegű testmozgás nem űrutazás. A testünk mozgásra van tervezve, te pedig nem vagy értelmi fogyatékos.

Azért roppant káros a fontoskodás, mert emiatt az átlagember azt hiszi, sok pénz és bonyodalom a sport, arra neki nem telik, és ezt is kifogásnak használja.

Kilóg a lóláb: túltelített a piac. Azért kiabálnak, riogatnak. Én azt mondom: maradjanak talpon csak a legjobbak.

Leginkább azért tukmálják, mert rengeteg az edző. Többnyire magukkal mit kezdeni nem tudó, nem túl okos, kiégett-kiöregedett versenyzők akarnak valamiből megélni vagy a versenyzést finanszírozni. Mindenkinek megvan a maga kis rögeszméje. És ő ugye ért hozzá, nincs vita: röpködnek a nő ne nyomjon fekve, ne fuss (mert ő utál), napi hat étkezés tanácsok.

Minden alap edzőképzés nulladik szent tanácsa, hogy a térd ne menjen a boka elé – ez így KOMPLETT HÜLYESÉG, legfeljebb nagy súlynál van értelme nem túlságosan előre vinni a térdet, de ott sem a sérülés, hanem a súlypont miatt, és épp a lábujjak fölött jó helye van. Hogy ez kamu, azt sejtettem, most találtam okos cáfolatot is. Nem lehetne törpejárást végeztetni az ovisokkal sem!

Ráadásul az edző azt forszírozza, amibe belefektetett. Öt éve hírét nem hallotta, ma folyton az izompólya miatt aggódik. Esetleg kineziotape képzést végzett, vagy speedfitness gépet szerzett be, most szeretné visszaszedni a befektetést – így tehát ezek nélkül te nem lehetsz egészséges. Vagy épp frissen vizsgázott anatómiából, és azt mondogatja neked, hogy a hétköznapi emberek testtudata szörnyű. Mire én visszakérdezek: és? Miért kellene egy sima, az emberi testből következő mozgáshoz bármilyen tudás? Vicces, hogy a célközönség szidásával akarják a szakértelmüket polírozni. A vége az, hogy homályos filozofálgatásért fizetsz. 

Ezzel megy az edzésidő, hogy dohog, felmondja a vizsgára való elméletet a VENDÉGNEK! És közben még szarul is néz ki.

A legviccesebb, amikor nemhogy kérdésem nincs, hanem valaki, aki utál, és lusta edzeni, megnézegeti az edzős írásaimat, valami netes ötletszerű vegán szakértőre hivatkozva szörnyülködik, kielemez, gondosan nyílt posztban. Ki kérdezett titeket?

A wmn cikkei is azt sugallják, hogy öt kilométer lefutásához edző kell, fogalmatlan vagy, a teremben végzetes hibát követsz el, lesérülsz, nem fogsz fejlődni, tehát mindenképpen szakértő kell. Ezt a riogatást már elemeztem: sérüléspara. Szabadságkedvelő, értelmes ember nem kér ebből. A feminista vetülete ennek: nő vagy, tehát hülyének néznek, leszidnak – és még te fizetsz nekik. Mint a szülészet vagy bármely magyar kórház. A kedvencem Bocsi Vikinél: Kettest levettem a tejről. A kettes számú alanyára mondta. Mintha valami laboratóriumi egér lenne.

Mert te mindent tudsz? Nem tudok – de ezek helyettem találják ki, hogy van kérdésem! A tanácsadás burkolt kritizálgatás, baszakodás.

Az utóbbi ár évben légiók “váltottak szakmát”, “álltak saját lábra”, azaz képezték magukat emberekkel foglalkozós, neten terjeszthető “szakmában” – és bíznak meg ugyanilyen képzettségű embereket, hogy szerezzenek nekik ügyfeleket. Erről szórakoztató ez a beszámoló, vicceskedésében is elborzasztó (szakmája: KÓCS). 

Kétségbeesetten megy mostanában az egzisztenciális könyöklés. Saját lábra állt edzők aggodalmaskodnak instahirdetésekben, hogy nem jó a csoportos edzés, egyénre kell szabni mindent. Az edző ne rögtönözzön, írjon előre edzéstervet, és csak a Te Egyéni Jellemzőidre figyeljen. Jó érzés, hogy ilyen különleges vagy? “Mindenki más”? Nem, edzésszempontból ennyi verzió nincs. Többféle van, de csak néhány.

A mai edzői ígéretek sugallata, hogy ő egyszerre nagyon ért hozzá, mint egy orvos, közben biztosít az egyediségedről, csak rád figyel, lelkesít és visszaigazol (pszichológus).

Az én tapasztalataim: a legtöbbet izomtömegben és tudásban akkor fejlődtem, amikor HETI EGYSZER jártam Edhez. Másfél éven át. De az a tömeg és tudás kitart ma is. Nem érzetre mondom, hanem DEXA, fotók alapján. Mindig párban vagy hárman voltunk. És nem találtam mást, aki nem irritált, nem kamuzott, nem volt pénzéhes, pedig funkcionális és gyúrós edzések százait figyeltem fél füllel, versenyfelkészítéseket is.

Robbanásszerűen fejlődtem az első fél évben (láb, has, fenék). Akkor köszöntem el, amikor átmentem a Reedbe, és amikor már nem volt több kérdésem. Tény, hogy edző nélkül és főleg terem, a jellegzetes hangulat nélkül nem használok akkora súlyokat. A motiváció most arra elég, hogy átmozgassam, karban tartsam az izmaimat, kb. heti kétszer, harminc-negyven percben. 53-55 kiló a zsírmentes testtömegem, nem kell nagyobb.

Ednek sose voltak papírok a kezében, nem írt előre edzéstervet. A rögtönzés azt is jelenti, hogy figyelte, mennyire fáradok, fájdalommal érkeztem-e, vagy épp eszébe jutott valami, kipróbáltuk, továbbmentük, mert jól bírtam, vagy épp felszabadult egy gép. Egyénre szabta: nekem lábat nem kellett melegítenem, mert bringával érkeztem. Összességében értékelte, hogy az úgy jó-e aznapra és többhetes távon. Ha jó edző, akkor semmi gond a rögtönzéssel.

Ha motiváció és rendszeresség kell, és hogy elszámoltasson, hajtson, akkor mehetsz tesis-baszogatóshoz, és talán akad olyan, aki nem idegesítő. Már ha van sok pénzed. Ők fehér hollók, alig van náluk hely.

Egyébként sokan hivatkoznak arra, hogy nem mondta el nekem senki, hogyan kell edzeni; akit megkértem, az nem vállalta, drága volt, tehát maradtam dagadt és egy kört nem tudok a parkban kocogni soha. Ők tették ezt velem!

*

Tudom, tudom,a laikus expert, aki azt hiszi, majd ő okosabb…! Nekem orvos meg oltás se kell, aztán majd jajgatok, ha rájuk szorulok.

Csak életveszélyben szorulok rájuk. És nem tudnak ezzel zsarolni. Addig egészséges távolságot tartok az egészségügytől. Azért megyek rendelőbe, hogy megnézessem a vérem, testösszetételem, és ez alapján hozzak saját döntést edzésről, táplálékkiegészítőkről.

Megjegyzem, sokszor voltam már okosabb, intuícióalapon. Főleg azért, mert ez az én életem, testem, ügyem, és ezért engem érdekel a legjobban. Elképeszt a szellemi gyermekdedség, hogy magukat okosnak tartó emberek miket nem tudnak (elolvasni se), mikben kérnek tanácsot.

Neten olvasgat a buta kismama, szüléstémában ez a cikk volt emlékezetes – vissza az engedelmességbe, és legyen sok fölösleges és káros beavatkozás! Meg ne tudd, hogy húsz éve nem borotvál és gátmetsz senki a legfejlettebb egészségügyű országokban, és ott az orvos se lusta letérdelni, lehajolni a vízben szüléshez. Ez csak hatalmi huzivoni, hogy kinek lehet igénye, kit kell tisztelni.

A szakmai sértődöttség önmagában is gyanús. Vegyük észre, hogy Alimento Meleg Sándor már nem dietetikus, és Bodon Judit sem (hanem KÓCS!!!).

Nem értek mindenhez. Hibázhatok is. De nincs ritka betegségem, azt a könyvet meg, ami az életmódhoz kell, én írtam meg. Az élethez úgy általában nem kell ennyi szakértelem. És ahogy életmódtémában erőszakolják a fontosságukat nálam butább és izomtalanabb emberek, az kellemetlenebb, mintha én rossz fogással húzódzkodom, és épp a bicepszem vagy a vállam ettől két grammal jobban fejlődik, mint a hátam.